A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2016. december 15.(*)(1)

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A görög lignitértékesítési piac és nagykereskedelmi villamosenergia‑piac – Az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését megállapító határozat – Az állami lignitlelőhelyekre vonatkozó kitermelési jogok valamely közvállalkozásnak történő biztosítása vagy fenntartása – Az érintett piacok meghatározása – Esélyegyenlőtlenség fennállása – Indokolási kötelezettség – Jogos bizalom – Hatáskörrel való visszaélés – Arányosság”

A T‑169/08. RENV. sz. ügyben,

a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: P. Anestis ügyvéd)

felperesnek,

támogatja:

a Görög Köztársaság (képviselik: P. Mylonopoulos és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

az Európai Bizottság (képviseli: T. Christoforou, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Oikonomou ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

az Elpedison Paragogi Ilektrikis Energeias AE (Elpedison Energeiaki) (korábban Energeiaki Thessalonikis AE, székhelye: Marousi [Görögország]),

és

az Elliniki Energeia kai Anaptyxi AE (HE & D SA) (székhelye: Kifissia [Görögország]),

(képviselik őket: P. Skouris és E. Trova ügyvédek),

és

a Mytilinaios AE (székhelye: Athén),

a Protergia AE (székhelye: Athén)

és

az Alouminion tis Ellados VEAE (korábban Alouminion AE, székhelye: Athén)

(képviselik őket: N. Korogiannakis, I. Zarzoura, D. Diakopoulos és E. Chrisafis ügyvédek)

beavatkozó felek,

a Görög Köztársaság által a DEI részére a lignit bányászatával kapcsolatos jogok biztosítására vagy fenntartására vonatkozó 2008. március 5‑i C(2008) 824 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt, az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), I. Pelikánová és E. Buttigieg bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. március 8‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1.     A felperesről

1        A felperes, a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) az 1950. augusztus 2‑i és 7‑i, 1468. sz. görög törvény (FEK A’ 169) által létrehozott, a Görög Köztársaság kizárólagos tulajdonában álló közvállalkozás. A közvállalkozások modernizálásáról szóló, 2414/1996. sz. görög törvény (FEK A’ 135) értelmében zárt részvénytársasággá alakult át úgy, hogy továbbra is a Görög Köztársaság mint egyetlen részvényes tulajdonában maradt.

2        A felperes villamos energia előállítására, szállítására és szolgáltatására vonatkozó kizárólagos jogokkal rendelkezett Görögország területén, egészen a villamos energia görög piacának liberalizációja érdekében a 2773/1999. sz. görög törvénnyel (FEK A’ 286) összhangban tett első intézkedések elfogadásáig, amely törvény többek között a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19‑i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 1997. L 27., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 3. o.) ültette át. E törvénnyel, illetve a görög 333/2000. sz. elnöki rendelettel (FEK A’ 278) összhangban a felperes 2001. január 1‑jén nyílt részvénytársasággá alakult, azzal, hogy a 2773/1999. sz. törvény 43. cikkének (3) bekezdése értelmében a Görög Köztársaság részesedése nem lehet kisebb, mint a szavazati jogot biztosító részvények 51%‑a. Ez a részesedés a jelen kereset tárgyát képező európai bizottsági határozat elfogadásának időpontjában 51,12% volt.

2.     A lignit görögországi piacáról

3        A lignit kőszénfajta, amelyet főként villamosenergia‑termelés céljára tüzelőanyagként használnak fel; Görögország – 2005. január 1‑jén körülbelül 4500 millió tonna ismert tartalékkal – a jelen kereset tárgyát képező európai bizottsági határozat elfogadásának időpontjában a világ ötödik és az Európai Unió második lignitkitermelője volt.

4        Görögországban a lignit feltárására és kitermelésére vonatkozó jogokat a második világháború előtt az Achlada, Vevi és Amynteon/Vegora nevű, kis és közepes méretű – 2007. január 1‑jén 210,5 millió tonna össztartaléknak megfelelő – lignitlelőhelyekre vonatkozóan a felperesen kívüli jogalanyok számára biztosítottak.

5        Az 1959. november 12‑i és 13‑i, 4029/1959. sz. görög törvényerejű rendelet (FEK A’ 250) 22. cikke értelmében a felperes kizárólagos lignitkitermelési joggal rendelkezik Arkadía területén, amelynek tartaléka körülbelül 250 millió tonnát tesz ki. E jogok, amelyeket 1976‑ban meghosszabbítottak, 2026. március 5‑én járnak le, de ismételten meghosszabbíthatók 25 évre.

6        Görögországban a 210/1973. sz. görög törvényerejű rendelet (FEK A’ 277), amelyet a 274/1976. sz. görög törvény (FEK A’ 50) módosított, vezette be a bányászatról szóló törvényt (a továbbiakban: bányászati törvény). E törvény 143. és 144. cikke előírja, hogy az állami lelőhelyek feltárásának és kitermelésének jogát közbeszerzési eljárás alapján, vagy sürgős esetekben és a közérdekre tekintettel közvetlen odaítélés révén együttesen biztosítják.

7        Az 1975. augusztus 23‑i és 29‑i 134/1975. sz. törvény (FEK A’ 180) 3. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a [görög] ipari miniszter határozata értelmében meg lehet határozni olyan […] övezeteket, amelyekben […] [a felperes] kizárólagos jogokat szerez a szilárd ásványi tüzelőanyagok feltárására és kitermelésére”. Az e rendelkezés alapján elfogadott több miniszteri határozat értelmében a felperes megszerezte a lignitlelőhelyek feltárási és kitermelési jogát egyrészt az Amynteon, Prosilion‑Trigonikon és Komnina régiókban 2018‑ig, ami 378 millió tonna tartaléknak felel meg, másrészt pedig a Flórina régióban 2024‑ig, ami hozzávetőleg 140 millió tonna tartaléknak felel meg.

8        A 134/1975. sz. törvény értelmében, amely lehetővé tette a felperesnek a Liptol AE vállalkozással való fúzióját, a felperes megszerezte a Liptolnak a Ptolemaïs régióban fennálló lignitfeltárási és ‑kitermelési jogainak összességét. Ezeket a hozzávetőleg 1500 millió tonna tartaléknak megfelelő jogokat 1976‑ban 2026. március 5‑ig meghosszabbították, ami további 25 évvel meghosszabbítható.

9        A 134/1975. sz. törvény értelmében elfogadott 1985. és 1994. évi miniszteri határozatok a hozzávetőleg 1000 millió tonna tartaléknak megfelelő drámai és elassoni lignitlelőhelyek vonatkozásában kizárólagos feltárási jogot biztosítottak a felperesnek. E jogok 2005‑ben lejártak.

10      1985 után a felperesen kívül más vállalkozásoknak is biztosítottak feltárási és kitermelés jogokat hét kisméretű lignitlelőhely tekintetében.

11      Így a tényállás megvalósulása idején Görögország hozzávetőleg 4 500 millió tonna lignittartalékából körülbelül 2200 millió tonna feltárási és kitermelési jogát a felperesnek biztosították; 85 millió tonna harmadik személyekhez tartozott, és hozzávetőleg 220 millió tonna származott a harmadik személyek által feltárt és kitermelt állami lelőhelyekről, de amelyből részben a felperes központjába is szállítottak. Semmilyen kitermelési jogot nem biztosítottak hozzávetőleg 2000 millió tonna lignittartalék tekintetében.

3.     A görögországi villamosenergia‑piacról

 Villamosenergia‑termelési és erőműépítési engedélyek

12      A görögországi villamos energia piacát a 2773/1999. sz. törvény (lásd a fenti 2. pontot) részlegesen megnyitotta a verseny előtt, amely törvény egyrészt bevezette, hogy az erőművek építéséhez és a villamos energia termeléséhez a görög fejlesztési miniszter által a Rythimistiki Archi Energias (RAE, energiaszabályozó hatóság, Görögország) véleményét követő határozatban megadott, előzetes engedély szükséges, másrészt pedig felállította a villamosenergia‑átviteli hálózatok üzemeltetőjét, a Hellenic Transmission System Operator SA‑t (HTSO).

13      A 3175/2003. sz. törvény 23. cikkének (9) bekezdésével módosított 2773/1999. sz. törvény 15. cikkének (4) bekezdése feljogosította a HTSO‑t arra, hogy ajánlati felhívásokat tegyen az elegendő villamosenergia‑termelési kapacitás fenntartását biztosító erőművek támogatással történő építésére és működtetésére, amely eljárások közül néhányban a felperes nem vehetett részt.

14      A 2773/1999. sz. törvény 42. cikkének megfelelően a felperes egyedi engedélyt kapott az e törvény hatálybalépésének időpontjában már felépült vagy építés alatt lévő, a tulajdonában álló valamennyi villamos‑erőműre. A 2941/2001. sz. görög törvénynek (FEK A’ 201) a 3377/2005. sz. görög törvény (FEK A’ 202) 24. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkének (5) bekezdése értelmében ezen engedély érvényességét 2008. december 31‑ig meghosszabbították.

15      Ezenfelül a 3175/2003. sz. törvény 23. cikke (12) bekezdésének megfelelően a felperes összesen 1600 megawatt (MW) erejéig engedélyt kapott a korábbi erőművek felváltására, az alkalmazandó technológiát nem pontosítva. A Görög Köztársaság megjegyzi, hogy az áttérés a gázerőművek által termelt 1200 MW‑ot, és a ligniterőművek által termelt csupán 400 MW‑ot érint. 2007 novemberében a felperes bejelentette, hogy Florina II és Ptolemaïda V megnevezéssel két, lignittüzelésű, 450 MW‑os erőműre fog engedélyt kérni.

16      A lignittüzelésű erőművek közül valamennyi már létező erőmű a felperes tulajdonában áll. Harmadik vállalkozások ilyen erőművek építésére irányuló három kérelmét elutasították, mivel a RAE úgy vélte, hogy a kérelmezők fizetőképessége és a kitermelendő lignit mennyisége nem kielégítő vagy nem kellően bizonyított. Az EFT Hellas AE által benyújtott negyedik kérelem a tényállás megvalósulása idején még vizsgálat tárgyát képezte. Végül egy 460 MW‑os erőműre érkezett egy ötödik kérelem, amelyet a Heron AE 2007. március 26‑án nyújtott be.

17      A lignittüzelésűn kívüli villamos erőművek vonatkozásában a felperes 2003. július 16‑án villamosenergia‑termelési engedélyt kapott egy 400 MW teljesítményű, kombinált ciklusú, gáztüzelésű erőműre Lavrionban, 2003. november 4‑én pedig egy 120 MW‑os gázturbinás erőműre a fent említett lavrioni erőmű üzembe helyezéséig.

18      A felperes tizenegy versenytársa kapott engedélyt gázerőművekre, összesen 4114 MW teljesítmény erejéig, a RAE által 2001‑ben indított ajánlati felhívást követően, amely kizárta többek között a ligniterőműveket. Kombinált ciklusú, gáztüzelésű erőművekre és nyílt ciklusú, gáztüzelésű erőművekre is adtak engedélyeket 2001 óta. Összességében 2006 márciusában összesen 5930 MW kapacitásnak megfelelő, 21 engedély állt a felperesen kívüli más vállalkozások birtokában a nem lignittüzelésű erőművekre vonatkozóan. Ténylegesen azonban csak egy erőművet építettek meg.

19      A kombinált hő‑ és villamos erőműveket és a megújuló energiaforrásokat felhasználó erőműveket illetően a 2773/1999. sz. törvény lehetővé tette, hogy az elosztás terén elsőbbséget élvezzenek, ha a kapacitásuk nem haladja meg az 50 MW‑ot, továbbá lehetővé tette a villamos energia eladási árának jogszabályban való rögzítését, illetve a kisebb projektek engedélykötelesség alóli mentességét. Továbbá ezen erőművek fejlesztésének elősegítése érdekében a 3468/2006. sz. görög törvény (FEK A’ 129) eltörölte az 50 MW‑os felső határt, az eladási árat vonzóbbá tette, észszerűsítette az engedélyeztetési eljárást és felemelte az engedélymentesség küszöbértékét.

 A villamos energia behozatala

20      A villamosenergia‑továbbítás összekapcsolt görög hálózata (a továbbiakban: GÖH), amely kiterjed a görög kontinentális területre, valamint néhány kapcsolódó szigetre, a tényállás megvalósulása idején az olasz villamosenergia‑hálózathoz kapcsolódott 500 MW‑os maximális összekötő kapacitással, és a Görögország északi szomszédainak, így Albánia, Bulgária és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (a továbbiakban: északi szomszédok) hálózatához 600 MW‑os összekötő kapacitással. A más hálózatokkal történő összekapcsolás összkapacitása tehát 1100 MW‑ot tett ki. Egy újabb, a GÖH‑nek a török villamosenergia‑hálózattal való – hozzávetőleg 200 MW erejéig történő – összekapcsolását szolgáló csatlakozót 2008‑ban szándékoztak üzembe helyezni.

21      Mivel egyrészt az északi szomszédokkal való összekapcsolás kapacitásának jelentős részét 2007. július 1‑jéig a felperes fedte le, másrészt pedig, mivel az Olaszországgal való összekapcsolás kapacitásának egy részét az olasz villamosenergia‑hálózat működtetője irányította, a tényállás megvalósulása idején elméletileg legfeljebb 500 MW (200 MW az északi szomszédoktól, 300 MW pedig Olaszországból) volt behozható a felperes versenytársai által – akiknek a közeljövőben 900 MW hozzáféréssel kell rendelkezniük –, amely a teljes kiépített belső kapacitás 7,5%‑ának, illetve a belső összkapacitás és a behozatali kapacitás összege 6,9%‑ának felel meg.

 A kötelező napi piac

22      A 3175/2003. sz. törvény előírta, hogy 2005 májusától létre kell hozni a GÖH‑ben részes valamennyi villamosenergia‑eladó és ‑vevő részére kötelező napi piacot. Ezen a piacon a villamosenergia‑termelők és ‑importőrök a megelőző napon ajánlatokat tesznek (melyek ármegjelölést és villamosenergia‑mennyiséget tartalmaznak), míg a szállítók és a vásárlók az ügyfeleik szükségleteit fedező terhelési előirányzatokat nyújtanak be. Ezen tényezőkre tekintettel a HTSO kidolgozza az erőművek másnapi átviteli menetrendjét. E tekintetben előzetesen figyelembe veszi a megújuló energiaforrásokból, a kombinált hő‑ és villamosenergia‑erőművek és a vízi erőművek által termelt villamos energia befecskendezését, amely elsőbbséget élvez. Figyelembe veszi továbbá a hőerőművek, köztük a lignittüzelésű, gáztüzelésű és olajtüzelésű erőművek által felkínált villamos energiát. Ez utóbbiak tekintetében a termelők által ajánlott óradíjaknak az erőmű változó költségeivel legalább egyezőnek kell lenniük. A villamos erőművek ajánlatai közül a legalacsonyabb változó költséget tartalmazók csatlakoznak elsőként a hálózathoz. A kereslet kielégítése érdekében az elosztási programhoz utolsóként csatlakozó – a legdrágább – erőmű által ajánlott ár, amelyet „a rendszer plafonárának” (a továbbiakban: plafonár) neveznek, az az ár, amelyet végeredményben minden olyan termelőnek és importőrnek fizetnek, akinek az ajánlatát elfogadták.

 Közigazgatási eljárás

23      2003‑ban a Bizottsághoz panasz érkezett, amely szerint a Görög Köztársaság a felperes számára Görögország területén kizárólagos lignitfeltárási és ‑kitermelési engedélyt adott, ami sérti az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdését.

24      2004. április 1‑jén a Bizottság felszólító levelet küldött a Görög Köztársaságnak többek között arra vonatkozóan, hogy a felperesnek a lignitlelőhelyek vonatkozásában kizárólagos feltárási és kitermelési engedélyt adott, ami alapján fenntarthatta vagy kiterjeszthette a nagykereskedelmi villamosenergia‑piacon meglévő erőfölényét. Ez megvalósítja az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk megsértését. 2004. május 3‑án a Bizottság megküldte e levél másolatát a felperesnek, lehetővé téve számára az ezzel kapcsolatos észrevételei megtételét. A Görög Köztársaság és a felperes 2004. július 5‑i levelükben válaszoltak.

25      2005. szeptember 21‑i levelében a Bizottság felhívta a Görög Köztársaságot arra, hogy pontosítson bizonyos részleteket, amire az a 2005. november 22‑i és 28‑i, valamint 2006. június 19‑i levelében válaszolt.

26      2006. október 18‑án a Bizottság kiegészítő felszólító levelet küldött a Görög Köztársaságnak, amelyben kifejtette, hogy az utóbbi által közölt új információk nem módosítják az első felszólító levelében emelt kifogásait.

27      A felperes és a Görög Köztársaság a kiegészítő felszólító levéllel kapcsolatos észrevételeiket 2007. január 19‑én, illetve január 24‑én nyújtották be.

28      2008. február 8‑án a felperes a Bizottságnak a 2006–2007‑es időszakra vonatkozóan naprakész adatokat szolgáltatott a görög villamosenergia‑piacról.

29      2008. március 5‑én a Bizottság elfogadta a Görög Köztársaság által a lignit bányászatával kapcsolatos jogoknak a felperes részére történő biztosítására vagy fenntartására vonatkozó C(2008) 824 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

 A megtámadott határozat

30      A megtámadott határozatban a Bizottság megvizsgálta a Görög Köztársaság által elfogadott egyes intézkedések két különálló piacra kifejtett hatását, mégpedig egyrészről a lignitértékesítés görög piacára (a továbbiakban: upstream piac), másrészről pedig a GÖH‑ön belüli nagykereskedelmi villamosenergia‑piacra (a továbbiakban: downstream piac). A Bizottság kifejtette, hogy a villamos energia piacát, amely magában foglalja a nemzeti szinten termelt és az importált villamos energia feljogosított felhasználóknak való szolgáltatását, a 96/92 irányelv értelmében 2001. február 19‑től kezdve liberalizálni kellett (a megtámadott határozat (60), (150) és (158)–(172) preambulumbekezdése).

31      A Bizottság megállapította, hogy a felperes az upstream piacon erőfölénnyel rendelkezik, hiszen a piaci részesedése 2000 óta meghaladta a 97%‑ot. A downstream piacon is erőfölénnyel rendelkezik, mivel egyrészt a piaci részesedése meghaladja a 85%‑ot, másrészt nincs új, jelentős versenytárs piacra lépésének esélye, harmadrészt pedig a teljes fogyasztás 7%‑át jelentő behozatalok nem minősülnek e piacon tényleges versenykényszernek. Ezenkívül a görögországi teljes villamosenergia‑fogyasztás több mint 90%‑át jelentő downstream piac a közös piac jelentős részét képezi (a megtámadott határozat (177) és (179) preambulumbekezdése).

32      A Görög Köztársaság által elfogadott intézkedéseket illetően a Bizottság megállapította, hogy a Görög Köztársaság egyrészt a 4029/1959. sz. törvényerejű rendelet és a 134/1975. sz. törvény értelmében az összes olyan állami lignitlelőhely 91%‑a tekintetében a felperes kapott kitermelési jogokat, amelyek tekintetében ilyen jogokat biztosítottak, másrészt pedig, hogy a bányászati törvény által biztosított lehetőségek ellenére egyetlen versenytársnak sem biztosítottak jogot a jelentősebb lelőhelyekre vonatkozóan. A Bizottság megjegyezte, hogy a lignit kitermelésére vonatkozó kvázi monopoljellegű jogok felperesnek történő fenntartása révén a Görög Köztársaság a downstream piacon fenntartotta vagy meg is erősítette a felperes erőfölényét, mivel a lignittüzelésű erőművek voltak a legkevésbé költségesek ezen a piacon, tehát leginkább ezeket vették igénybe (a megtámadott határozat (185)–(188) és (238) preambulumbekezdése).

33      Végül a Bizottság megállapította, hogy a Görög Köztársaság nem hivatkozott az EK 86. cikk (2) bekezdésére annak érdekében, hogy igazolja a szóban forgó intézkedések elfogadását, és megállapította, hogy ezek az intézkedések érintették az államközi kereskedelmet (a megtámadott határozat (239)–(244) preambulumbekezdése).

34      A megtámadott határozat 1. cikke a következőképpen szól:

„A 4029/1959. sz. törvényerejű rendelet 22. cikkének (1) bekezdése, a 134/1975. sz. törvény 3. cikkének (1) bekezdése, valamint a görög ipari, energiaügyi és technológiai miniszter 1976‑os (FEK B’ 282), 1988‑as (FEK B’ 596) és 1994‑es (FEK B’ 633) határozatai ellentétesek az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésével, amennyiben a [felperes] számára kiváltságos jogokat biztosítanak és tartanak fent a görögországi lignitkitermelésre vonatkozóan, a gazdasági szereplők között egyenlőtlen esélyeket teremtve a villamos energia termelése szempontjából elsődleges tüzelőanyagokhoz való hozzáférést illetően, és lehetővé téve a [felperes] számára a görögországi nagykereskedelmi villamosenergia‑piacon fennálló erőfölényének fenntartását vagy megerősítését, kizárva vagy akadályozva új piaci szereplők megjelenését.”

35      Meg kell jegyezni, hogy az említett határozat 1. cikke tárgyi tévedést tartalmaz, amennyiben a 134/1975. sz. törvény 3. cikke (1) bekezdésére hivatkozik, jóllehet az iratokból kitűnik, hogy az érintett rendelkezés az említett törvény 3. cikkének (3) bekezdése.

36      A megtámadott határozat 2. cikke szerint egyrészt a Görög Köztársaságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül az 1. cikkben meghatározott állami intézkedések versenyellenes hatásainak megszüntetése érdekében tervezett intézkedésekről, másrészt pedig ezen intézkedéseket a határozat közlésétől számított nyolc hónapon belül el kell fogadni és végre kell hajtani.

 A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás

37      A Törvényszék Hivatalához 2008. május 13‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a megtámadott határozat megsemmisítését és a Bizottság költségek viselésére való kötelezését kérte.

38      A Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 5‑én benyújtott levelében a Görög Köztársaság azt kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

39      A Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 9‑én benyújtott levelében az Elpedison Paragogi Ilektrikis Energeias AE [(Elpedison Energeiaki), korábban Energeiaki Thessalonikis AE] és az Elliniki Energeia kai Anaptyxi AE (HE & D SA), a görögországi villamosenergia‑termelés terén aktív vállalkozások (a továbbiakban: beavatkozó vállalkozások), azt kérték, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak a jelen eljárásba. A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének 1. §‑ával összhangban e kérelmekről értesítették a feleket.

40      A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 11‑én ellenkérelmet nyújtott be, amelyben azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a költségek viselésére.

41      A Bizottság ezt követően a beavatkozó vállalkozások beavatkozás iránti kérelmeivel kapcsolatban 2008. október 23‑án észrevételeket nyújtott be. A Törvényszék Hivatalához 2008. november 7‑én és 10‑én benyújtott beadványaiban a felperes kifogást emelt mindkét beavatkozási kérelem ellen.

42      A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2008. december 3‑i végzésével helyt adott a Görög Köztársaság beavatkozás iránti kérelmének.

43      A Törvényszék Hivatalához 2008. december 19‑én benyújtott beadványában a felperes a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében kérte, hogy amennyiben a Bizottság nem hajlandó saját kezdeményezésére módosítani az ellenkérelmet, a Törvényszék rendelje el egy abban szereplő bizonyos megfogalmazás mással való helyettesítését.

44      A Törvényszék Hivatalához 2009. január 23‑án benyújtott, a felperes pervezető intézkedés iránti kérelmével kapcsolatos észrevételeiben a Bizottság elfogadta – a felperes javaslatának megfelelően – az ellenkérelem egy bizonyos megfogalmazásának módosítását.

45      A Görög Köztársaság 2009. február 18‑án benyújtotta a Törvényszék Hivatalához a beavatkozási beadványát.

46      A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2009. szeptember 19‑i végzésével engedélyezte a beavatkozó vállalkozások számára a beavatkozást. A beavatkozó vállalkozások 2009. november 13‑án benyújtották a Törvényszék Hivatalához beavatkozási beadványaikat.

47      A Bizottság 2008. október 23‑i, 2009. február 19‑i és március 16‑i levelében, a felperes pedig 2008. november 7‑i és 10‑i, 2009. január 8‑i és június 23‑i, valamint 2010. január 28‑i levelében kérte, hogy a keresetlevél, az ellenkérelem, a válasz, a viszonválasz és a Görög Köztársaság beavatkozási beadványára, illetve a beavatkozó vállalkozások beavatkozási beadványaira vonatkozó észrevételek egyes bizalmas elemei ne szerepeljenek a beavatkozókkal közlendő iratokban. Ezen eljárási iratoknak a beavatkozó vállalkozásokkal való közlése csupán a nem bizalmas változatra korlátozódott, ami ellen a beavatkozók nem emeltek kifogást.

48      A 2012. szeptember 20‑i DEI kontra Bizottság ítéletben (T‑169/08, EU:T:2012:448) a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot, és a Bizottságot kötelezte a saját, valamint a felperes részéről felmerült költségek viselésére. A Görög Köztársaságnak és a beavatkozó vállalkozásoknak viselniük kellett saját költségeiket.

49      A Bíróság Hivatalához 2012. november 30‑án benyújtott beadványával a Bizottság az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján fellebbezést terjesztett elő a Törvényszék ítéletével szemben.

50      A Bíróság Hivatalához 2013. március 25‑én benyújtott beadványaikban a görög villamosenergia‑ágazatban tevékeny vállalkozások, a Mytilinaios AE, a Protergia AE és az Alouminion AE (a továbbiakban: a fellebbezési eljárásban beavatkozó felek) azt kérték, hogy a fenti 49. pontban hivatkozott fellebbezési eljárásban a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak. A Bíróság elnöke 2013. július 11‑i végzésével e kérelemnek helyt adott.

51      A 2014. július 17‑i Bizottság kontra DEI ítéletben (C‑553/12 P, a továbbiakban: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2014:2083) a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét, elutasította az első jogalap második és negyedik részét, az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, hogy hozzon határozatot az elé tárt azon kérdésekről, amelyekről a Bíróság nem foglalt állást, a költségekről pedig nem határozott.

 Az eljárás és a visszautalást követő kérelmek

52      A fellebbezés tárgyában hozott ítéletet követően és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 118. cikke 1. §‑ának megfelelően a Törvényszék elnöke 2014. szeptember 3‑i határozatával az ügyet az első tanácsnak osztotta ki. Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 119. cikkének 1. §‑a értelmében a felperes, a Bizottság, a Görög Köztársaság, az Elpedison Energeiaki és a fellebbezési eljárásban beavatkozó felek 2014. október 3‑án, 2014. november 27‑én, 2015. március 30‑án, 2015. április 2‑án, illetve 2015. április 17‑én a Törvényszék Hivatalához benyújtották írásbeli észrevételeiket.

53      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (első tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében 2016. január 26‑án felhívta a feleket bizonyos kérdések megválaszolására, amelyet az utóbbiak az erre megadott határidőn belül megtettek.

54      A Törvényszék a 2016. március 8‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.

55      A Görög Köztársaság által támogatott felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

56      A beavatkozó vállalkozások és a fellebbezési eljárásban beavatkozó felek által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

57      Keresete alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk rendelkezéseinek együttes alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésen és egy nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, a második az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, a harmadik egyfelől a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a magántulajdon védelme elvének megsértésén, másfelől hatáskörrel való visszaélés fennállásán alapul, a negyedik pedig az arányosság elvének megsértésén alapul.

1.     Az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk rendelkezéseinek együttes alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésre, és egy nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, első jogalapról

58      Ez a jogalap öt részre osztható, az alábbiakra alapítva:

–        elsősorban az érintett piacok meghatározása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba;

–        másodsorban az upstream piacon fennálló erőfölény downstream piacra való kiterjesztésének hiánya azon feltétel értelmezését illetően, mely szerint kizárólagos vagy különleges jogok léte szükséges az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk egyidejű megsértéséhez;

–        harmadsorban a felperes versenytársainak hátrányára fennálló esélyegyenlőtlenség hiánya;

–        negyedsorban az elsődleges tüzelőanyaghoz való állítólagos kiváltságos hozzáférést illetően az upstream piacon fennálló erőfölény downstream piacra való kiterjesztésének hiánya;

–        és ötödsorban a downstream piac fejlődésének figyelembevételekor a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba.

59      Mivel a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben elutasította a második és a negyedik részt, csupán az első, a harmadik és az ötödik részt kell megvizsgálni.

 Az érintett piacok meghatározása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, első részről

 Előzetes észrevételek

60      Annak értékelése előtt, hogy egy olyan vállalkozás, mint a felperes, az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel rendelkezik‑e, körül kell határolni az érintett piacot, mind a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, mind pedig földrajzi tekintetben (1978. február 14‑i United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet, 27/76, EU:C:1978:22, 10. pont). Ennek meghatározására azért kerül sor, hogy meg lehessen húzni azon kérdés vizsgálatának határait, hogy egy vállalkozás számára lehetséges‑e, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül viselkedjen (lásd ebben az értelemben: 1983. november 9‑i Nederlandsche Banden‑Industrie‑Michelin kontra Bizottság ítélet, 322/81, EU:C:1983:313, 37. pont).

61      Az EK 82. cikk alkalmazásához az érintett piac meghatározása érdekében a versenyhelyzetet azon termékek vagy szolgáltatások összességét magában foglaló piac keretében kell értékelni, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel vagy szolgáltatásokkal kevéssé felcserélhetők, továbbá e versenyhelyzet vizsgálata során egyaránt figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a kínálat és kereslet szerkezetét is (1983. november 9‑i Nederlandsche Banden‑Industrie‑Michelin kontra Bizottság ítélet, 322/81, EU:C:1983:313, 37. pont; 2003. december 17‑i British Airways kontra Bizottság ítélet, T‑219/99, EU:T:2003:343, 91. pont). Ahogyan különösen a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o.) 7. pontjából kitűnik, az érintett piac tehát mindazokat a termékeket vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással helyettesíthetőnek tart.

62      Az érintett földrajzi piac pedig olyan területként határozható meg, ahol valamennyi gazdasági szereplő hasonló versenyfeltételek között van jelen az érintett termékek vagy szolgáltatások vonatkozásában. E tekintetben nem szükséges, hogy a gazdasági szereplők közötti verseny objektív feltételei teljesen homogének legyenek. Elegendő, ha ezek hasonlók vagy kellő mértékben homogének (lásd ebben az értelemben: 1978. február 14‑i United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet, 27/76, EU:C:1978:22, 44. és 53. pont). Továbbá e piac kizárólag egy tagállamra is korlátozódhat (lásd ebben az értelemben: 1983. november 9‑i Nederlandsche Banden‑Industrie‑Michelin kontra Bizottság ítélet, 322/81, EU:C:1983:313, 28. pont; 2008. július 1‑jei MOTOE‑ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 34. pont).

63      A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (158) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy az e határozat 1. cikkében említett intézkedések (a továbbiakban: vitatott intézkedések) két különböző piacra vonatkoztak, mégpedig az upstream piacra és a downstream piacra. A Bizottság szerint az említett intézkedések, azzal hogy szinte kizárólagosan a felperesnek biztosítottak kitermelési jogokat, és kizárták vagy akadályozták a potenciális versenytársak upstream piacra való belépését, lehetővé tették a felperes számára a downstream piacon fennálló erőfölényének fenntartását, illetve megerősítését. A felperes, akit a Görög Köztársaság támogat, lényegében vitatja a piacok Bizottság általi meghatározását. Az érveit két alrészre bontja.

 Az upstream piac meghatározására vonatkozó, első érvről

64      A Bizottság a megtámadott határozat (161), (168) és (169) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az upstream piac elkülönült termékpiac, amelynek földrajzi kiterjedése nemzeti szintű.

65      A felperes és a Görög Köztársaság arra hivatkozik, hogy az upstream piac ezen meghatározása téves, mivel a Bizottság nem alkalmazta a saját maga által az érintett piac meghatározásáról szóló közleményben megállapított kritériumokat (lásd a fenti 61. pontot), mégpedig egyrészről a keresleti, másrészről pedig a kínálati helyettesíthetőséget, és a potenciális versenyt. A piac e meghatározásának cáfolására négy kifogásra hivatkozik, amelyeket a Bizottság vitat.

–       Az első kifogásról

66      A felperes és a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy mivel a downstream piac, amelyen az EK 82. cikk állítólagos megsértése bekövetkezett, a GÖH‑ön belüli nagykereskedelmi villamosenergia‑szolgáltatás piaca, az upstream piac nem korlátozódhat a lignitértékesítésre, hanem a villamos energia előállítására szolgáló valamennyi tüzelőanyagot fel kell ölelnie. Amennyiben az upstream piacot a Bizottság által állítottak szerint kell meghatározni, a downstream piacot magát is a szolgáltatott energia termeléséhez felhasznált tüzelőanyagok szerint fel kellene osztani. Hozzáteszik, hogy a villamosenergia‑termelők a versenyben álló tüzelőanyagok közül választják ki az adott erőműben felhasználandó tüzelőanyagot, figyelembe véve többek között elsősorban a GÖH „alulkínálatát”, tehát ahol a kereslet meghaladja a kínálatot, másodsorban az erőmű működési költségét, amely magában foglalja a tüzelőanyagok árát, a működtetési és fenntartási költséget, illetve a környezetvédelmi költséget, harmadsorban pedig a beruházásokat és a szükséges építési határidőket, amelyek egy gázerőmű esetében csekélyebbek, mint egy ligniterőmű esetében. A Bizottságnak tehát az upstream piac meghatározásába bele kellett volna foglalnia a feketeszenet, a nukleáris tüzelőanyagot és a gázt is. A gáztüzelésű erőművek egyébiránt folyamatos működésűek, és jelentős kiépített kapacitást képviselnek.

67      A Bizottság vitatja a felperes és a Görög Köztársaság érveit.

68      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy kétségkívül igaz ugyan, hogy egy erőmű felépítésére vállalkozó villamosenergia‑termelő szabadon dönthet arról, hogy milyen tüzelőanyagot kíván használni, ezt a döntést több gazdasági megfontolás alapján fogja meghozni, adott esetben a felperes által a fenti 66. pontban hivatkozott szempontok alapján.

69      Márpedig a felperes nem vitatja a Bizottságnak a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdésében tett azon megállapítását, amely szerint egyrészt a lignittüzelésű erőműveket kifejezetten e tüzelőanyaggal való működésre alakították ki, másrészt pedig hogy az ezen erőművek feketeszén‑tüzelésű erőművé történő átalakításához szükséges átépítések igen költségesek. Ennélfogva, amennyiben a villamosenergia‑termelő úgy dönt, hogy lignittüzelésű erőművet épít, arra kényszerül, hogy kizárólag ezt a tüzelőanyagot használja fel villamosenergia‑termelésre az erőmű hasznos élettartamának egésze során.

70      A lignitértékesítők tehát nem állnak versenyben a villamosenergia‑termeléshez használt egyéb tüzelőanyagok értékesítőivel, amennyiben a lignittüzelésű villamos erőműveknek történő eladásokról van szó, mivel ezek kötött piacnak minősülnek. Márpedig a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, amit a felperes sem vitat, hogy a Görögországban bányászott lignit majdnem teljes egészét villamosenergia‑termelésre használják fel. Az ezen tüzelőanyaggal működő erőművek tehát a lignitértékesítők ügyfeleinek nem elhanyagolható részét képezik, hanem sokkal inkább a fő, vagy akár kizárólagos piacot. Egyébiránt jelentős méretű piacról van szó, hiszen a megtámadott határozat 11. és 14. táblázatából kitűnik, hogy 2006‑ban a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés kiépített kapacitásának 43%‑a, illetve az össztermelés 59,7%‑a ilyen erőművekből származott.

71      Egyébként, mivel a lignittüzelésű erőmű megépítéséhez szükséges beruházások maga a felperes szerint is igen költségesek, észszerűen feltételezhető, hogy egy ilyen erőmű működtetésével – ha már beindult – nehezen lehet felhagyni a lignit árának akár jelentős emelkedése okán, ami megerősíti e tüzelőanyag értékesítőinek piaci erejét, és azon képességüket, hogy a villamosenergia‑termeléshez használt más tüzelőanyagok árának alakulásától viszonylag függetlenül tudjanak fellépni.

72      A felperes és a Görög Köztársaság azon érve, amely szerint minden egyéb tüzelőanyagnak az upstream piac részét kellene képeznie, tehát nem teheti kétségessé az említett piac Bizottság általi meghatározását. Ugyanis a bármely más tüzelőanyaggal előállított villamos energia és a lignittel előállított villamos energia közötti verseny inkább a downstream piacon nyilvánul meg. Az említett meghatározás tehát a downstream piaccal kapcsolatos kérdések körébe tartozik, így az ezt követően képezi vizsgálat tárgyát.

73      A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

–       A második kifogásról

74      A felperes azzal érvel, hogy az upstream piac meghatározásakor a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az importált villamos energia által gyakorolt versenynyomást.

75      A Bizottság vitatja a felperes érvét.

76      E tekintetben elegendő megjegyezni azt, hogy bár fennáll a villamos energia Olaszországból vagy az északi szomszédoktól történő behozatalának lehetősége, a lignittüzelésű erőművek üzemeltetői gyakorlatilag arra kényszerülnek, hogy az ezen erőművek működésének biztosításához szükséges tüzelőanyagot a lignitértékesítőktől szerezzék be.

77      Ennélfogva az, hogy lehetőség van a villamos energia behozatalára, nem enged arra következtetni, hogy az upstream piac Bizottság általi meghatározása téves, függetlenül attól a kérdéstől, hogy ez jelentős versenynyomást gyakorolhat‑e a downstream piacra.

78      A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

–       A harmadik kifogásról

79      A felperes és a Görög Köztársaság megjegyzi, hogy a Bizottság tévesen sorolta be a lignitet „elsődleges tüzelőanyagként”, ami kihatott az upstream piac meghatározására. Mivel ez a fogalom a hálózatba folyamatos módon villamos energiát fecskendező „alapterhelésű erőművekben” a villamosenergia‑termeléshez használt tüzelőanyagra vonatkozik, ezért az upstream piacnak magába kellene foglalnia a feketeszenet és a gázt, amelyek szintén felhasználhatók tüzelőanyagként az „alapterhelésű erőművekben”.

80      A Bizottság vitatja a felperes és a Görög Köztársaság érveit.

81      Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (189) preambulumbekezdésében és 1. cikkében a Bizottság megjegyezte, hogy a lignitkitermelési jogoknak a felperes javára történő fenntartása a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlenségéhez vezetett a villamosenergia‑termelés szempontjából „elsődleges tüzelőanyagokhoz” való hozzáférés terén (lásd a fenti 34. pontot). Márpedig a megtámadott határozat kontextusában a műszaki jelentést nélkülöző „elsődleges tüzelőanyagok” kifejezés alkalmazásával a Bizottság csupán a lignit downstream piacon betöltött jelentőségére és alapvető szerepére kívánt utalni, és nem az upstream piac meghatározására törekedett.

82      Ugyanez igaz az „alapterhelésű erőművek” kifejezésnek a megtámadott határozatban történő alkalmazására. Bár ezek, amint a felperes azt állítja, olyan erőművek, amelyek folyamatos módon fecskendezik be a hálózatba a villamos energiát, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság a villamosenergia‑termelés valamennyi forrását és valamennyi alkalmazott technológiát elemezte annak megállapításához, hogy a lignithez való hozzáférés Görögországban továbbra is alapvető jelentőségű volt ahhoz, hogy a downstream piacon biztosítható legyen a tényleges vagy potenciális verseny, és hogy nem vélte úgy, hogy az upstream piac azért a lignit piaca, mert csakis ez a tüzelőanyag használható fel a hálózatba folyamatos módon villamos energiát fecskendező erőművek tüzeléséhez.

83      A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

–       A negyedik kifogásról

84      A felperes azzal érvel, hogy az upstream piac meghatározása téves, mivel földrajzi értelemben ez a piac nem korlátozható a Görögországban kitermelt lignitre, hanem magában kellene foglalnia a szomszédos országokban vagy területeken található lelőhelyekről származó lignitet is. A Görög Köztársaság hozzáteszi, hogy a Bizottság előrejelzése a lignit behozatalának valószínűtlenségével kapcsolatban téves, hiszen 2009 elején a Görög Köztársaság engedélyt adott lignit alapján történő villamosenergia‑termelésre a felperes egyik versenytársának, aki hosszú távon tudta biztosítani az importált lignittel történő ellátást.

85      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

86      Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (13) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a lignit amiatt, hogy valamennyi szénfajta közül a legalacsonyabb a fűtőértéke, nem szállítható nagy távolságra, így a lignitkereskedelem a lignitet felhasználó villamos erőművek és a közelükben elhelyezkedő lelőhelyek közötti közvetlen ellátáson túl szinte nem is létezik. A Bizottság azt is megjegyezte, amit a felperes vagy a Görög Köztársaság nem vitatott, hogy egyrészt az Unióban található valamennyi lignittüzelésű erőmű lignitlelőhelyek közelében helyezkedik el, másrészt pedig, hogy az importált lignit felhasználása a tagállamok összességében 0,1%‑ot tett ki, Görögországban pedig nem került rá sor.

87      Egyébiránt a Görögországgal szomszédos területekről származó lignitet illetően a Bizottság a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy az e területeken lévő lelőhelyek egyrészt a görög határtól több mint 100 km‑re találhatók, tehát túl messze ahhoz, hogy potenciális beszállítási forrásként szóba jöhessenek a GÖH‑ön belüli lignittüzelésű erőművek szempontjából, másrészt pedig ezeket a lelőhelyeket a helyi vállalkozások termelik ki a helyi villamosenergia‑hálózatra történő villamosenergia‑termelés érdekében. Éppen ezért, bár annak elméleti lehetőségét elismeri a megtámadott határozat (161) preambulumbekezdésében, hogy a GÖH‑ön belüli erőművek ellátása érdekében történő lignitértékesítés az e területeken található lelőhelyekről megoldható, a megtámadott határozat (169) preambulumbekezdésében kizárja, hogy ez a lehetőség a görög lignithez képest reális alternatívát jelenthetne.

88      A felperes azonban azzal érvel, hogy a lignitszállítás nehézségei és költsége jelentősen csekélyebb a Görögországgal szomszédos egyes területekről származó lignitkínálat esetében, a termék magasabb fűtőértékének és árának köszönhetően. Ezen állítás alátámasztására a felperes a Bizottságnak címzett 2008. február 8‑i levélre hivatkozik. Márpedig ez a levél semmiféle elemzést nem tartalmaz az e területekről származó lignit behozatalának kifizetődő jellegét illetően. Az említett levélben ugyanis a felperes csupán azt állítja, hogy az upstream piac nagyobb kiterjedésű, mint amit a Bizottság a megtámadott határozatban megállapított, és ezen állítás bizonyítására három ajánlatra hivatkozik, amelyet három vállalkozástól kapott a Macedónia és Koszovó Volt Jugoszláv Köztársaságból származó lignit értékesítésével kapcsolatban.

89      Elsősorban a két első, egyrészt a Koszovóból származó 300 000 tonna, 1800 kcal/kg fűtőértékű lignit, valamint a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó 600 000 tonna, 2800 és 3000 kcal/kg közötti fűtőértékű lignit, másrészt pedig a Koszovóból származó 1 000 000 tonna, meg nem határozott fűtőértékű lignit 2007‑ben teljesítendő beszállítására tett ajánlatot illetően meg kell jegyezni, hogy a fizetendő ár nem derül ki az iratokból. Ezen ajánlatok léte nem elegendő tehát annak bizonyításához, hogy e lignit behozatala gazdaságilag kifizetődő lenne.

90      A harmadik, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó, évente 300 000 tonna 2700 kcal/kg fűtőértékű xilitnek a határ közelében elhelyezkedő két erőműbe történő beszállítását illető ajánlat meghatározza a felperes által fizetendő árat, mégpedig tonnánként 37,5 eurót, bár ez az ár előre meghatározott szabályok szerint változhat a ténylegesen értékesített termék minőségétől függően. A felperes azonban nem fejti ki, hogy ezt az árat figyelembe véve a xilit behozatala, amennyiben az felhasználható a lignittüzelésű erőművekben, valóban kifizetődő lenne. Egyébiránt jelezni kell, hogy a harmadik ajánlatot tartalmazó levél kitér az ilyen mennyiségek behozatalával kapcsolatban a határon felmerülő nehézségekre, hiszen napi 60 tehergépkocsi áthaladása kimerítené a kiszolgálandó erőműhöz legközelebbi vámhivatal vámkezelési kapacitását.

91      Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a felperesnek ezen ajánlatokat tevő vállalkozások az ajánlataikban nem vállalták át a tüzelőanyagok hosszú távú szállítását. Márpedig a felperes nem vitatja a Bizottságnak a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésében tett azon észrevételét, amely szerint a lignittüzelésű erőmű működéséhez szükséges lignitmennyiség az erőmű teljes életciklusára, vagyis 40–45 évre kivetítve több millió tonnának felel meg. A Bizottság például megjegyezte, hogy a 90 millió tonna tartaléknak megfelelő vevi lelőhelyet egy 400 MW‑os erőmű teljes életciklusa során való ellátására szánták, évente hozzávetőleg 2 000 000 tonnával számolva.

92      Nem reális tehát az a feltételezés, hogy egy átlagosan körültekintő befektető a GÖH számára történő villamosenergia‑termelés érdekében egy lignittüzelésű erőmű felépítésével kapcsolatban felmerülő – maga a felperes szerint is – súlyos költségekbe bocsátkozna a hosszú távú beszállítás biztosítása nélkül.

93      Harmadsorban meg kell jegyezni, hogy a felperes nem utal arra, hogy a kapott ajánlatok közül valamelyiket elfogadta volna, ami inkább azt valószínűsíti, hogy akkoriban ezeket az ajánlatokat nem tekintette kellőképpen versenyképesnek. Ezt erősen valószínűsíti továbbá az is, hogy Görögországba nem hoztak be lignitet (lásd a fenti 86. pontot). Mivel ugyanis tüzelőanyagként leginkább lignitet használtak a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelésre, a behozatal hiánya nehezen lenne magyarázható, ha – ahogyan a felperes lényegében érvel – a Görögországgal szomszédos területekről származó lignit szállítása gazdaságilag kifizetődő lenne.

94      Ennélfogva, bár nem zárható ki, hogy esetenként sor került a Görögországgal szomszédos egyes területekről származó és az északi szomszédokkal közös határ közelében elhelyezkedő erőműveknek szánt lignit behozatalára, meg kell állapítani, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az ilyen behozatal a GÖH‑ön belüli lignitlelőhelyekhez viszonyítva tényleges alternatív beszállítási forrást jelentett.

95      Ezt a megállapítást nem teszi kétségessé a Görög Köztársaság arra alapított érve, hogy 2009. január 7‑én a Heron a 2007. március 26‑i kérelme alapján engedélyt kapott egy lignittüzelésű erőmű felépítésére (lásd a fenti 16. pontot), jóllehet tüzelőanyag‑forrásként Görögországon kívüli lelőhelyeket jelölt meg.

96      Amint ugyanis a Bizottság azzal helyesen érvel, a Heronnak 2009. január 7‑én megadott engedély nem részletezi, hogy ennek a vállalkozásnak hogyan kell beszereznie a lignitet. Amint a Bizottság hangsúlyozza, részletesebb magyarázatot szolgáltat a RAE által ezen engedély megadásához vezető eljárásban adott vélemény. Márpedig e véleményből kitűnik, hogy a Heron a tervezett erőmű fő lignitforrásaként a GÖH‑ön belül található két lelőhelyet adott meg, amelyek közül az egyik, a vevi lelőhely, az erőmű tervek szerinti elhelyezkedésétől 20 km‑re található. A RAE említést tett az e lelőhely és az új erőmű közötti vasútvonal kiépítéséről. A Koszovó területéről származó 3 000 000 tonna behozatala valóban szerepel a tervezett erőmű alternatív lignitforrásaként, de ez nem enged arra következtetni, hogy a Heron úgy kért és kapott engedélyt egy lignittüzelésű erőmű felépítésére, hogy ne fűzött volna – megalapozott – reményeket ahhoz, hogy egy közeli lelőhelyről, mint amilyen a vevi lelőhely, szerezheti be a lignitet.

97      Egyébiránt a Görög Köztársaság a Törvényszék által 2016. január 26‑án pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre adott válaszában, valamint a tárgyaláson megerősítette, hogy a Heron jogilag nem volt köteles felépíteni a tervezett erőművet. E vállalkozás azon döntésének, hogy adott esetben felhagy ezzel a projekttel, egyetlen lehetséges következménye az, hogy az építési engedélyt visszavonják. Ennélfogva pusztán az, hogy a Heron megkapta ezt az engedélyt, nem bizonyítja, hogy a tervezett erőmű felépítését lehetségesnek tekintette arra az esetre nézve, ha nem kapja meg a vevi lelőhely kitermelési jogát.

98      A Heronnak megadott engedély léte tehát nem elegendő annak megállapításához, hogy egy lignittüzelésű erőmű GÖH‑ön belüli felépítése akkor is kifizetődő gazdaságilag, ha nem lehetséges az e területen lévő lignitlelőhelyekhez való hozzáférés. Az, hogy az iratok alapján az egyetlen olyan eset, amikor valamely vállalkozás a megépítendő erőmű lehetséges beszerzési forrásaként az importált lignitre hivatkozik, egybeesik azzal az esettel, amikor ugyanez a vállalkozás az erőműtől 20 km‑re lévő lelőhely kitermelési jogának megszerzése iránti kérelmet terjesztett elő, inkább a lignittüzelésű erőművek közelében elhelyezkedő lelőhelyek létének gazdasági szükségességét valószínűsíti. További valószínűsítő körülmény az, hogy – amint a Bizottság azt a tárgyaláson megjegyezte, és amit a felperes vagy a Görög Köztársaság nem cáfolt – a Heron, aki végül is nem kapta meg a vevi lelőhely kitermelési jogát, a mai napig sem kezdte meg a tervezett erőmű megépítését.

99      Végül, egyrészt – amint a Bizottság megjegyzi – semmi nem utal a Heronnak megadott engedélyben vagy a RAE ezzel kapcsolatos véleményében arra, hogy a lignit importálható mennyisége a tervezett erőmű teljes életciklusa során biztosított lenne, másrészt pedig a Görög Köztársaság semmi olyan információt nem szolgáltatott a Heron által behozandó lignit árával kapcsolatban, ami lehetővé tenné, hogy azt a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés szempontjából összehasonlítsuk a görög lelőhelyeken található lignit költséghatékonyságához viszonyítva.

100    A fenti megfontolások összességére tekintettel a jelen kifogást el kell utasítani.

101    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban az upstream piacot tévesen határozta meg. Az első érv tehát megalapozatlan.

 A downstream piac meghatározására vonatkozó, második érvről

102    Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (162) preambulumbekezdésében a downstream piacot úgy határozta meg, hogy az felöleli a GÖH villamos erőműveiben termelt villamos energia piacát, és a villamos energiának a viszonteladás céljából a csatlakozókon keresztül történő behozatalát.

103    A felperes a downstream piac ezen meghatározásával szemben lényegében két kifogást hoz fel, amelyeket a Bizottság vitat.

–       Az első kifogásról

104    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a downstream piac meghatározásához tévesen a kötelező napi piaci rendszer felállítása előtti adatokat vette alapul, és nem vette figyelembe e piac liberalizációjának mértékét.

105    A Bizottság vitatja a felperes állítását.

106    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy ez az állítás – feltételezve, hogy igaznak bizonyul – nem enged arra következtetni, hogy a downstream piac Bizottság általi meghatározása téves. Maga a felperes sem hivatkozik arra, hogy amennyiben a Bizottság időszerűbb adatokat vett volna alapul, másképp határozta volna meg ezt a piacot.

107    Mindenesetre a megtámadott határozat egészéből az következik, hogy a Bizottság a downstream piac elemzését az említett határozat elfogadásáig elé terjesztett tényezőkre alapította. A megtámadott határozatból egyáltalán nem tűnik ki, amint azt az alábbi 201–203. pont is megerősíti, hogy a Bizottság az értékelésében csak azokat a tényezőket vette volna figyelembe, amelyeket 2006. október 18‑ig elé terjesztettek. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság a megtámadott határozat (103)–(106) preambulumbekezdésében ismertette e piacot meghatározó szabályokat, amelyeket e határozat (164)–(166) preambulumbekezdésében is megvizsgált, és az említett határozat (222) preambulumbekezdésében figyelembe vette az érintett piac egyes sajátosságait annak megállapításához, hogy a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés szempontjából a lignit a legelőnyösebb tüzelőanyag.

108    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

–       A második kifogásról

109    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen nem tett különbséget az importált villamos energia által a különböző fajtájú tüzelőanyagok függvényében kifejtett versenynyomás között. Példaképpen a vízerőművekből és atomerőművekből importált villamos energia jóval olcsóbb, mint a Görögországban termelt villamos energia, és háttérbe szorítva más erőműveket, hamarabb kerül a rendszerbe, mint a lignittüzelésű erőművekben termelt energia.

110    Ez az érv, amelyet a Bizottság vitat, megalapozatlan. A Bizottság ugyanis a downstream piacba belefoglalta az importált villamos energiát, amint az ezen piacnak a megtámadott határozat (162) preambulumbekezdés szerinti, a fenti 102. pontban hivatkozott meghatározásából kitűnik. Márpedig megállapította, hogy a behozatal tényleges kapacitása a tényállás megvalósulása idején a downstream piac kiépített kapacitásának hozzávetőleg csupán 7%‑át tette ki, amit a felperes nem vitatott. A Bizottság tehát nem mulasztotta el figyelembe venni az importált villamos energia által gyakorolt versenynyomást, de ezen villamos energiának a GÖH kiépített össztermelési kapacitásához viszonyított csekély mennyiségére és a fogyasztásra tekintettel úgy vélte, hogy a tényállás megvalósulása idején a lignit ezen a piacon továbbra is különösen vonzó tüzelőanyag maradt a villamosenergia‑termelés szempontjából.

111    Ezért a második kifogást el kell utasítani.

112    Éppen ezért meg kell állapítani, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen határozta meg a downstream piacot. Ennélfogva a második érv megalapozatlan.

113    Mivel nem állapítható meg, hogy a megtámadott határozatban téves volt az érintett piacok meghatározása, az első jogalap első részét el kell utasítani.

 Az első jogalap arra alapított harmadik részéről, hogy nem áll fenn esélyegyenlőtlenség az új versenytársak hátrányára

114    A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a torzulásmentes versenyrendszert csak akkor lehet biztosítani, ha a különböző gazdasági szereplők esélyegyenlősége biztosítva van. Ebből következik, hogy amennyiben a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége, és ezáltal a torzult verseny állami intézkedés következménye, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti (lásd: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 43. és 44. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

115    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a vitatott intézkedések a felperes javára esélyegyenlőtlenséget teremthettek azon okból, hogy a felperesnek a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termeléshez felhasználandó lignithez közel kizárólagos hozzáférést biztosított, holott az ebből a szempontból legelőnyösebb tüzelőanyagról van szó.

116    A felperes lényegében ezen állítás cáfolására öt kifogást hoz fel.

117    A Bizottság vitatja ezeket a kifogásokat.

 Az első kifogásról

118    A felperes megjegyzi, hogy a hozzávetőleg 2 000 millió tonna – ebből a villamosenergia‑termeléshez kitermelhető 1 230 millió tonna – lignittartalék kitermelési jogát nem ítélték oda a tényállás megvalósulása idején. A versenytársai tehát e jog megszerzése iránti kérelmet előterjesztve beszerezhették volna a lignitet. E tekintetben minden vállalkozásra de facto ugyanazok a szabályok alkalmazandók 1994 óta, vagyis amikor a felperesnek legutóbb biztosították e jogokat. Így közbeszerzési eljárást kellett volna indítani, ami a vevi lelőhely vonatkozásában akár le is zárulhatott volna.

119    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

120    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a fenti 5–12. pontból kitűnik, hogy a felperes azon állami lignitlelőhelyek közel egészére, amelyek tekintetében a tényállás megvalósulása idején Görögországban ilyen jogokat biztosítottak, megszerezte a feltárás és kitermelés jogát. Konkrétan a felperesnek biztosított jogok 2007. január 1‑jén hozzávetőleg 2200 millió tonnának feleltek meg, ami azon állami lelőhelyek tartalékának 91%‑át tette ki, amelyek tekintetében ilyen jogokat biztosítottak.

121    A fenti 11. pontból az is kitűnik, hogy a Görögországban található hozzávetőleg 4500 millió tonna lignittartalékból hozzávetőleg 85 millió tonna feltárási és kitermelési jogát ítélték oda harmadik személyeknek, amely tartalék felhasználható villamosenergia‑termelésre a felperesen kívüli más személyek tulajdonában álló lignittüzelésű erőművekben.

122    A felperesnek biztosított kitermelési jogok legnagyobb részét vagy a 3734/2009. sz. törvény 36. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott miniszteri határozatok, vagy olyan konkrét jogi aktus értelmében ítélték oda, mint a 134/1975. sz. törvény, amelyből a felperes versenytársai nem húzhattak hasznot.

123    Kétségkívül igaz, hogy a 3734/2009. sz. törvény 36. cikkének (3) bekezdése hatályon kívül helyezte a 134/1975. sz. törvény 3. cikkének azon (3) bekezdését, amelyet a megtámadott határozat 1. cikke megkérdőjelezett. E hatályon kívül helyezésre azonban a megtámadott határozat elfogadását követően került sor, így az pusztán ennek való megfelelés érdekében elfogadott intézkedésnek minősül. Nem alkalmas tehát annak bizonyítására, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatban kifejtett elemzése téves.

124    Egyébiránt, amint a felperes és a Görög Köztársaság mindenesetre elismeri, 1994‑ben a 134/1975. sz. törvény alapján került sor a Görögországban található állami lignitlelőhelyek kitermelési jogának legutóbbi odaítélésére, mégpedig miniszteri határozattal közvetlen módon a felperesnek. Így, bár a bányászati törvény formálisan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felperesen kívül más érdekelt vállalkozásoknak biztosítsák a még oda nem ítélt állami lignitlelőhelyekre vonatkozó jogokat, egyetlen jelentős lelőhelyet sem engedtek át ezen vállalkozásoknak, annak ellenére, hogy érdeklődésüket fejezték ki a megtámadott határozat elfogadásakor. A felperes volt valóban az egyetlen vállalkozás, amely az upstream piacra jelentős mennyiséget termelhetett ki.

125    Ennélfogva önmagában a 134/1975. sz. törvény hatályon kívül helyezése nem elegendő a villamos energia nagykereskedelmi piacán amiatt fennálló esélyegyenlőtlenség orvoslására, hogy a felperes továbbra is kiváltságos hozzáférést kapott a lignitkitermelés jogához.

126    E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a Görög Köztársaság sem a közigazgatási eljárásban, sem pedig a Törvényszék előtti eljárásban nem adott elő olyan érvet, amely indokolhatta volna a lelőhelyek, és különösen az olyan jelentős lelőhelyek kitermelésére oda nem ítélt jogok biztosításának elmaradását, mint a drámai és az elassonai lelőhelyek.

127    Egyébiránt a bányászati törvény a felperest sem akadályozza abban, hogy a még oda nem ítélt lelőhelyek kitermelési jogát kérje és megszerezze. Ennélfogva, még ha a Görög Köztársaság úgy is dönt, hogy e lelőhelyek kitermelési jogát a bányászati törvényben meghatározott eljárásban odaítéli, ez önmagában nem biztosíthatja, hogy a felperes downstream piaci versenytársai a lignithez, mint a villamosenergia‑termeléshez szükséges tüzelőanyaghoz kellő hozzáférést kapnak. A felperes ugyanis ezen eljárás alapján megszerezhetné e jogokat, következésképpen kiterjeszthetné portfólióját.

128    Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a Görög Köztársaság a kitermelési jogok odaítélésére semmiféle olyan alternatív intézkedést nem fogadott el, amely biztosíthatná a felperes versenytársainak a lignithez mint a villamosenergia‑termeléshez szükséges tüzelőanyaghoz való kellő hozzáférést, vagy megszüntethetné a felperesnek az e tüzelőanyaghoz való majdnem kizárólagos hozzáférésből eredő esetleges előnyeit.

129    Harmadsorban a megtámadott határozat (80) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Görög Köztársaság a downstream piac liberalizációját követően a felperes hátrányára bizonyos aszimmetrikus intézkedéseket fogadott el. Márpedig, mivel ezek az intézkedések lényegében a ligniten kívüli más tüzelőanyagokkal működő erőművek építésére vonatkozó tervpályázati eljárásnak a felperes kizárásával történő megszervezését érintették, nem biztosíthatják a felperes versenytársainak a lignithez mint a villamosenergia‑termeléshez szükséges tüzelőanyaghoz való kellő hozzáférést.

130    A fentiekből az következik, hogy a felperes a megtámadott határozat elfogadásakor a lignithez mint a villamosenergia‑termeléshez szükséges tüzelőanyaghoz valóban kiváltságos hozzáférést élvezett, annak ellenére, hogy fennállt annak formális lehetősége, hogy a versenytársainak biztosítsák a még oda nem ítélt lelőhelyek kitermelési jogát.

131    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

 A második kifogásról

132    A felperes, akit a Görög Köztársaság támogat, megjegyzi, hogy a Bizottság maga is elismeri, hogy a downstream piacon valamennyi vállalkozás kérhet és szerezhet villamosenergia‑termelési engedélyt, és hogy jelentős számú vállalkozás már kapott is engedélyt a megtámadott határozat elfogadásának idején. Az a körülmény, hogy e határozat elfogadásának időpontjában a lignittüzelésű erőművek építésére még nem adtak ki ilyen engedélyeket, nem az esélyegyenlőtlenségből fakad, hanem objektív okokkal magyarázható, mint a tüzelőanyaggal való megfelelő ellátás biztosításának lehetetlenségével vagy a megkövetelt fizetőképesség hiányával. Az, hogy jelentős európai vállalkozások jelentek meg Görögországban, főként a megtámadott határozat elfogadását követően, a downstream piac új termelők előtti megnyitását mutatja, ami alapján már nem volt indokolt a támogatott közbeszerzési eljárások fenntartása.

133    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

134    Egyrészt meg kell jegyezni, hogy az, hogy a felperes versenytársai, ideértve a nagyvállalkozásokat is, engedélyt szerezhettek villamos energia termelésére a GÖH‑ön belül, nem bizonyítja, hogy nem állt volna fenn esélyegyenlőtlenség e vállalkozások hátrányára. Ez csupán azt bizonyítja, hogy a piacra lépés akadályai nem zárják ki teljesen a versenyt.

135    Egyébiránt a megtámadott határozat 12. és 14. táblázatából kitűnik, hogy 2006‑ban, tehát öt évvel a downstream piac részleges liberalizációja után a felperes egyrészt a GÖH‑ön belül kiépített termelési kapacitás 90%‑ával rendelkezett, másrészt pedig az elosztott villamos energia egészének 93,6%‑át termelte. A felperes versenytársai piaci térhódításának foka a tényállás megvalósulása idején tehát inkább azt bizonyítja, hogy továbbra is fennállt az egyenlőtlenség a felperes és a versenytársai közt, annál is inkább, mert a GÖH maga a felperes szerint is alulkínálati helyzetben volt, aminek főszabály szerint, különösen az új versenytársak megjelenésével javulnia kellett.

136    Másrészt a megtámadott határozat (77) és (211) preambulumbekezdéséből kitűnik, amit a felperes vagy a Görög Köztársaság nem vitat, hogy a felperes versenytársainak a lignittüzelésű erőművek építésére vonatkozó engedély iránt a megtámadott határozat elfogadását megelőzően benyújtott valamennyi kérelmét elutasították. Maga a felperes is elismeri, hogy ezen elutasítások egyik legfőbb oka az volt, hogy a kérelmezők nem tudták biztosítani a megfelelő lignitellátást, amit a Bizottság is megállapított a megtámadott határozat (211) preambulumbekezdésében. Ez inkább bizonyítja, mintsem kétségbe vonja azt, hogy a többi gazdasági szereplő nehézségekbe ütközött a lignittüzelésű erőművek építése kapcsán, mivel nem kaptak hozzáférést a nagy lelőhelyekhez.

137    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

 A harmadik kifogásról

138    A felperes azzal érvel, hogy a versenytársak a lignithez mint a villamosenergia‑termeléshez szükséges tüzelőanyaghoz elegendő hozzáférést szerezhetnek felvásárlás vagy a Görögországban lignitkitermelési joggal rendelkező vállalkozásokkal történő együttműködés útján. Azonban egyetlen vállalkozás sem fordult a felpereshez lignitellátás érdekében.

139    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

140    A felperesen kívüli más vállalkozások által kitermelt lelőhelyeket illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésében kifejtette, amit a felperes vagy a Görög Köztársaság nem vitatott, hogy az igen kis méretű és Görögország egész területén elszórtan található lelőhelyek nem képezhetik a villamos erőművek tüzelőanyagának lehetséges forrását. A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy egy olyan lignittüzelésű erőműnek a számos, elszórtan található lelőhelyről történő ellátásához kapcsolódó logisztikai költségek, amelynek fogyasztása a hasznos életciklusának 40–45 éve során több tízmillió tonnát tesz ki, túlságosan magasak lennének.

141    Márpedig a megtámadott határozat (51) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a felperesen kívüli más vállalkozások tulajdonában álló magán lignitlelőhelyek – átlagosan 9 millió tonna tartalékot képviselve – kisméretűek, és hogy mindezen lelőhelyek kitermelésével, egy kivételével, 2003‑ban felhagytak.

142    A felperesen kívüli más vállalkozások által fenntartott állami lignitlelőhelyeket illetően a megtámadott határozat (52) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Görögország területén található tíz ilyen lelőhely közül csupán három rendelkezik jelentősebb tartalékkal és állt 2001‑ben kitermelés alatt, és a felperes egyébiránt szerződésben kikötötte, hogy az egyik erőműve lignitellátásának nagy részét e lelőhelyek közül kettőből biztosítja. A megtámadott határozat (52) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy az e lelőhelyek közül kettő kitermelésére 2001‑ben jogosult személyek 2003‑ban elveszítették kitermelési jogaikat.

143    Ennélfogva, a felperesen kívüli más vállalkozások rendelkezésére álló és a downstream piacon a versenytársak által tüzelőanyag‑forrásként felhasználható tartalékok csekély mennyiségére tekintettel annak elméleti lehetősége, hogy a lignitet e vállalkozásoktól szerezzék be, nem szüntetheti meg a Bizottság által megállapított, a felperes és a versenytársai közt fennálló esélyegyenlőtlenséget.

144    A felperestől való lignitvásárlás lehetőségét illetően a Görög Köztársaságnak a Bizottsághoz címzett 2004. július 5‑i leveléből kitűnik, hogy a felperes a teljes lignitkitermelését a tényállás megvalósulása idején a saját villamos erőműveihez használta fel, és hogy sem ténylegesen, sem pedig potenciális eladóként nem volt jelen az upstream piacon. Következésképpen egyetlen átlagosan körültekintő vállalkozó sem vállalta egy erőmű építésével járó hosszú távú beruházás költségét arra alapítva, hogy a szükséges lignitet a felperes lelőhelyeiről szerzik be.

145    Egyébiránt, amennyiben a felperes versenytársainak az erőműveik működtetéséhez szükséges tüzelőanyagot a felperestől kellene beszerezniük, a felperesnek nem állna feltétlen gazdasági érdekében az, hogy a kívánt lignitet versenyképes áron vagy megfelelő feltételek mellett értékesítse, mivel ez őt nagyobb intenzitású versenynek tenné ki a downstream piacon.

146    A felperestől való lignitvásárlás lehetősége sem szüntetheti meg tehát a felperes és a versenytársai közt fennálló, a Bizottság által megállapított esélyegyenlőtlenséget.

147    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

 A negyedik kifogásról

148    A felperes megjegyzi, hogy a Bizottság pusztán az upstream piacon fennálló, csakis történelmi okokkal magyarázható erőfölényéből tévesen következtetett a downstream piacra lépés akadályára. A felperes és a Görög Köztársaság hozzáteszi, hogy a Bizottságnak tudnia kellene, hogy a piac liberalizációja fokozatos, a megtámadott határozatot nem használhatja a versenytársak piacra lépése ütemének felgyorsítására.

149    Ezek az érvek, amelyeket a Bizottság vitat, megalapozatlanok. Egyrészt a megtámadott határozatban a Bizottság nem azt állapította meg, hogy a downstream piacra lépés bármiféle akadálya abból adódik, hogy a felperes erőfölényben áll az upstream piacon. A fenti 34. pontban kifejtettek szerint a Bizottság azt állapította meg, hogy esélyegyenlőtlenség áll fenn a felperes és a versenytársai közt amiatt, hogy a felperesnek a lignithez mint a villamosenergia‑termeléshez szükséges tüzelőanyaghoz való hozzáférése kiváltságos. Az, hogy ez az esélyegyenlőtlenség történelmi okokkal magyarázható, feltéve hogy beigazolódik, nem jelenti azt, hogy ne állna fenn ténylegesen.

150    Másrészt a megtámadott határozatban a Bizottság egyetlen célkitűzése az volt, hogy a megállapított esélyegyenlőtlenséget megszüntesse, nem pedig az, hogy a felperes versenytársainak biztosítsa a downstream piacra vagy e piac egy részére való lépés meghatározott ütemét. A megtámadott határozat ugyanis semmiféle elfogadhatónak tekintendő piacralépési küszöböt nem határoz meg. A felperes tehát nem kifogásolhatja ezt a határozatot azon az alapon, hogy helytelenül a versenytársak piacra lépésének meggyorsítására használták.

151    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

 Az ötödik kifogásról

152    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy a lignit a tényállás megvalósulása idején a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés szempontjából a legelőnyösebb tüzelőanyag volt, és hogy a lignithez egyedül neki volt hozzáférése; a Bizottság vitatja ezt az állítást. A felperes azonban a jelen rész keretében nem fejti ki érvelését ezen állítása alátámasztására, hanem csupán a kérelemnek véleménye szerint ezt megerősítő különböző szövegrészeire hivatkozik.

153    Így először is a felperes a kérelem azon szövegrészére hivatkozik, amelyben kifejti, hogy a Görög Köztársaság a downstream piac liberalizációja óta bejelentette, hogy a lignitlelőhelyek kitermelési jogát ezentúl nyílt közbeszerzési eljárásban ítéli oda. Márpedig a fenti 120–129. pontban lényegében már kifejtettek szerint ezen elvi lehetőség ellenére a felperes kiváltságos hozzáférést élvez az állami lignitlelőhelyekhez.

154    Egyébiránt, a felperes kifejti, hogy a Görög Köztársaság nem biztosított számára új kitermelési jogokat, még azon lelőhelyek vonatkozásában sem, amelyek tekintetében már végzett kitermelési feladatokat. Ez önmagában véve igaz. Az a körülmény azonban, hogy a felperes nem szerzett további kitermelési jogokat, nem teszi lehetővé a versenytársai számára, hogy az erőművek működtetéséhez szükséges lignitet beszerezzék, és nem korlátozza azon lignittartalékokhoz való kiváltságos hozzáférését, amelyekre vonatkozóan korábban már megszerezte ezeket a jogokat.

155    Továbbá a felperes a kérelem azon szövegrészére utal, amelyben ismerteti, hogy a görög jogszabályok nem tiltják, hogy a villamosenergia‑termelők új, lignittüzelésű erőműveket építsenek, és kifejti, hogy a versenytársai más tüzelőanyagokat felhasználó erőművek építését részesítik előnyben, mivel – bár a lignit mint tüzelőanyag olcsóbb – egy lignittüzelésű erőmű megépítéséhez szükséges beruházások kétszer olyan költségesek, mint a gázerőmű építéséhez szükséges beruházások.

156    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (222) preambulumbekezdésében, valamint a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban elismerte azt, hogy a lignittüzelésű villamos erőművek viszonylag csekély változó költségekkel, viszont magasabb állandó költségekkel és értékcsökkenéssel kapcsolatos költségekkel járnak, mint a gázerőművek építésével kapcsolatos költségek.

157    A downstream piacra vonatkozó szabályozás sajátosságaira tekintettel azonban ez a körülmény nem teheti kétségessé azt, hogy a lignit a tényállás megvalósulása idején a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés szempontjából legelőnyösebb tüzelőanyag volt.

158    Amint ugyanis a fenti 22. pontból és a feleknek a pervezető intézkedésekre adott válaszaiból kitűnik, a kötelező napi piacon az csekély változó költségű erőművek – beleértve a lignittüzelésű erőműveket – által termelt villamos energia korábban kerül a HTSO által kidolgozott programba, mint a magasabb változó költségű tüzelőanyagokkal, így gázzal, feketeszénnel és gázolajjal működő erőművek által termelt villamos energia.

159    Gyakorlatilag a lignittüzelésű erőművek, amelyek majdnem mindig PPS alatti áron kínálják az általuk termelt villamos energiát, a kötelező napi piacra a kapacitásuk igen magas százalékában fecskendezik be a villamos energiát, és a nap minden órájában kifizetődőek. Az éjszakai órákban, amikor a villamosenergia‑igény alacsonyabb, az eladott villamos energia lignitből származik, ami azt bizonyítja, hogy a piacon értékesíthető anélkül, hogy a más tüzelőanyagokkal termelt villamos energia versenyének ki lenne téve. Csupán a nappali órákban, amikor magasabb az igény, a lignittel termelt villamos energián kívül a más tüzelőanyagokkal működő erőművek is forgalmazhatják az általuk termelt energiát a görög piacon, mivel a PPS ebben az időszakban általában magasabb, mint az említett erőművek változó költségei.

160    Ennélfogva, amint a Bizottság a megtámadott határozat (222) preambulumbekezdésében megjegyzi, a kötelező napi piac úgy működik, hogy a PPS lehetővé teszi a csekélyebb változó költséget viselő és a PPS‑nél alacsonyabb árat ajánló erőművek számára, hogy a HTSO által kidolgozott programban – nyereség mellett, és ezáltal az állandó költségeket fedezve – értékesítsék a villamos energiát.

161    Másodsorban a Törvényszék által a pervezető intézkedések keretében 2016. január 26‑án feltett kérdésekre a felek által adott válaszokból kitűnik, hogy a megtámadott határozat 15. táblázatában említett, a villamosenergia‑termelés különböző technológiáival kapcsolatos költségek magukban foglalják mind a változó költségeket, mind pedig az állandó költségeket. Márpedig a lignittüzelésű erőművek villamosenergia‑termelésének e táblázatban megjelölt átlagos költsége a hőerőművek különböző típusai között a legalacsonyabb.

162    Úgy kell tehát tekinteni, hogy a felperes arra alapított érve, hogy a lignittüzelésű villamos erőművek állandó költsége magasabb, nem teheti kétségessé a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a lignit a villamosenergia‑termelés szempontjából a megtámadott határozat elfogadása idején a legvonzóbb tüzelőanyag volt Görögországban.

163    Végül a felperes a kereset azon szövegrészeire hivatkozik, amelyek szerint a lignittüzelésű erőművek magasabb állandó költségei és a feketeszén‑ és gáztüzelésű erőművek építésére irányuló projektek nagy száma azt bizonyítja, hogy ez utóbbi tüzelőanyagok ugyanolyan versenyképesek, mint a lignit.

164    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a felperes arra alapított érve, hogy a lignit mint tüzelőanyag kevésbé előnyös a villamosenergia‑termelés szempontjából a lignittüzelésű erőművek magas állandó költségei miatt, már vizsgálat tárgyát képezte a fenti 156–160. pontban, és ott elutasításra került.

165    Másodsorban, a gáztüzelésű erőművek építésére vonatkozó tervek és kérelmek jelenlétét abból a szemszögből kell vizsgálni, hogy bár a felperes versenytársai szintén kifejezték a lignittüzelésű erőművek létesítése iránti érdeklődésüket, és engedély iránti kérelmeket terjesztettek elő, a downstream piac 2001 óta megindított liberalizációja ellenére nem szereztek kitermelési jogot az olyan lignitlelőhelyek vonatkozásában, amelyek kellő jelentőségűek ahhoz, hogy egy villamos erőművet ellássanak az átlagos életciklusa során, ami gyakorlatilag arra kényszeríti őket, hogy más – akár kevésbé versenyképes – tüzelőanyagokat alkalmazzanak, ha jelen szeretnének lenni a downstream piacon.

166    Egyébiránt, amennyiben a ligniten kívüli más tüzelőanyagok a lignithez képest kellőképpen versenyképesek lennének, nehéz lenne megmagyarázni a downstream piac alulkínálatát, amelynek létét maga a felperes is hangsúlyozta, és ami miatt a Görög Köztársaság arra kényszerült, hogy támogatott ajánlatokhoz folyamodjon, az ellátás biztosítottsága érdekében új erőművek építésére ösztönözve.

167    Arra is nehéz lenne magyarázatot adni, hogy a lignittüzelésű erőművek esetében 2004 és 2006 között miért volt sokkal magasabb a GÖH‑ön belüli tényleges villamosenergia‑termelés százaléka, mint a kiépített kapacitás százaléka, amint az a megtámadott határozat 11. és 14. táblázatának összehasonlításából kitűnik, amit a Bizottság e határozat (86) preambulumbekezdésében helyesen megállapított.

168    Ugyanígy a felperes annak magyarázatára sem szolgáltatott meggyőző bizonyítékokat, hogy ő maga miért nem ragadta meg az alkalmat arra, hogy a tüzelőanyag‑ellátás forrásait diverzifikálja, a lignittüzelésű erőműveket – ezek hasznos életciklusának végén – más tüzelőanyagokkal működő erőművekkel helyettesítve, ami észszerűnek bizonyulna, ha ezek a tüzelőanyagok a lignithez képest valóban versenyképesek, ahelyett – amint a Bizottság azt a megtámadott határozat (79) preambulumbekezdésében megállapította –, hogy a lignittüzelésű erőművek továbbra is lignittel működő, más erőművekkel történő felváltására kért és kapott engedélyeket.

169    Harmadsorban, konkrétabban a feketeszént illetően a Bizottság a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban megjegyezte, ami nem képezte vita tárgyát, hogy Görögországban a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig egyáltalán nem adtak ki engedélyeket feketeszén‑tüzelésű villamos erőműre.

170    Negyedsorban, azt illetően, hogy a Heron a 2007. március 26‑án előterjesztett kérelem alapján engedélyt kapott egy lignittüzelésű erőmű építésére (lásd a fenti 16. pontot), meg kell jegyezni, hogy önmagában az, hogy a görögországi villamosenergia‑termeléshez szükséges lignit mint tüzelőanyag előnyei ellenére egyetlen engedélyt adtak meg, inkább azt sugallja, hogy a felperes versenytársai a lignithez való korlátozott hozzáférés miatt tényleges nehézségekbe ütköztek. Ezek a nehézségek még inkább valószínűek, ha figyelembe vesszük, amint azzal az eljárás felei is érveltek a tárgyaláson, hogy a Heron a tervezett erőművet nem építette meg.

171    A fentiek összességéből az következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság tévesen állapította meg azt, hogy a lignit volt a legvonzóbb tüzelőanyag a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés szempontjából.

172    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

173    Mivel az első jogalap harmadik részének alátámasztására felhozott kifogások egyike sem megalapozott, ezt a részt is el kell utasítani.

 Az első jogalapnak a Bizottság által a downstream piac fejlődésének figyelembevételekor elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, ötödik részéről

174    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a vizsgálatának kezdetét megelőzően fennálló helyzetet vette alapul, amely időszakban a downstream piacot részlegesen nyitották meg a verseny előtt. Márpedig ezen időpont és a megtámadott határozat elfogadásának időpontja között a downstream piac alapvető változásokon ment keresztül, amelyet a Bizottság tévesen nem vett figyelembe. Ez nyilvánvaló mérlegelési hibának minősül, ami a megtámadott határozat megsemmisítéséhez kell hogy vezessen.

175    E rész alátámasztására a felperes két kifogást hoz fel, amelyeket a Bizottság vitat.

 Az első kifogásról

176    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban gyakran olyan elavult adatokra és értékelésekre hivatkozik, amelyek már nem tükrözik a downstream piacot, annak ellenére, hogy a downstream piac – jogalkotási és versenyszintű – fejlődésével kapcsolatban lényeges információkat kapott. Így különösen figyelmen kívül hagyta először is a gáz növekvő jelentőségét, ami a vállalkozások számára lehetővé tett volna, hogy a felperessel az alacsonyabb energiaigényt képviselő órák tekintetében felvegyék a versenyt, valamint hogy új erőműveket helyezzenek üzembe; másodszor azt, hogy a csúcsidő, amikor a felperes valamennyi erőművel versenyben áll, a nap legnagyobb részére kiterjed, különös tekintettel a downstream piac alulkínálatára; harmadszor a feketeszén növekvő jelentőségét, és negyedszer a lignittüzelésű erőművek által a szennyezőanyag‑kibocsátás miatt viselt költségeket, ami ezt a tüzelőanyagot egyre kevésbé vonzóvá teszi.

177    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

178    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy mivel azt rója fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozatban elavult adatokat és értékeléseket vett alapul, a felperes az e határozatban megállapított egyetlen olyan tényt sem azonosít, amely a határozat elfogadásának időpontjára idejétmúlttá vált volna.

179    Másodsorban, a gáz jelentőségét és a downstream piacon új erőművek üzembe helyezését illetően meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy 2006 végén a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés kiépített kapacitásának 90%‑ával a felperes rendelkezett, amit a felperes nem vitatott, mivel a versenytársai csak gázerőművekkel, bizonyos számú kombinált hő‑ és villamos erőművel és megújuló erőforrásokkal működő erőművekkel rendelkeztek.

180    A megtámadott határozat (68) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is megállapította, amit a Görög Köztársaság vagy a felperes nem cáfolt, hogy a felperes 2007 novemberében úgy döntött, hogy új, köztük két lignittüzelésű erőmű építésére kér engedélyt, és hogy becslése szerint 2011‑ben továbbra is az összekapcsolt rendszer kiépített kapacitásának 75%‑ával fog tudni rendelkezni.

181    A Bizottság a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdésében azt is megállapította, hogy a villamosenergia‑termelési engedély odaítélésére vonatkozó eljárásra a piac liberalizációját követően alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alapján, a RAE által 2001‑ben kiírt – többek között a lignittüzelésű erőműveket kizáró – pályázati felhívás következtében a felperes és további tizenegy gazdasági szereplő kért és szerzett engedélyt új gázerőművek építésére. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy 2001 óta más engedélyeket is adtak ki kombinált ciklusú erőművek építésére.

182    A Bizottság ugyanakkor a megtámadott határozat (77) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a felperes versenytársai három kérelmet nyújtottak be lignittüzelésű erőművek építése iránt, amelyeket mind elutasítottak. Ugyanezen preambulumbekezdésben a Bizottság kifejtette, hogy a Heron 2007‑ben egy lignit‑ és biomassza‑tüzelésű erőműre kért engedélyt, illetve a vevi lelőhely kitermelési jogát kívánta megszerezni, jóllehet semmiféle határozat nem született a megtámadott határozat meghozataláig. A Bizottság megállapította, hogy ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a felperes versenytársai érdeklődést mutatnak a lignittüzelésű erőművek építése iránt, másrészt pedig, hogy ezek műszaki jellemzői, életciklusa és a beruházások jelentős volta miatt a megépítésüket csakis akkor fogják engedélyezni, ha jelentős lelőhelyek állnak az említett versenytársak rendelkezésére, akik tehát arra kényszerülnek, hogy főként gázt használjanak fel ahhoz, hogy a downstream piacon működhessenek.

183    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság a downstream piacot egyrészt a megtámadott határozat elfogadását közvetlenül megelőző időszakban e piacon bekövetkezett események fényében, beleértve különösképpen azon egyes gázerőművek létét, amelyek termelése felvehette a versenyt a felperes termelésével, másrészt pedig a különböző technológiával működő új erőművek létesítésének előrevetítése fényében vizsgálta meg. Az, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy a lignit volt a downstream piacra történő villamosenergia‑termelés szempontjából a legvonzóbb tüzelőanyag, és hogy a felperes szinte kizárólagos hozzáférése e tüzelőanyaghoz megerősíthette az említett piacon fennálló erőfölényét, nem annak tudható be, hogy nem vette kellően figyelembe az egyes működő vagy építendő erőművek szerepét, hanem annak, hogy a megtámadott határozatban megállapított különböző tényeket a felperes által javasolttól eltérően értékelte. Márpedig a felperes nem fejti ki, hogy a megtámadott határozatban ismertetett értékelés miért lenne téves.

184    Harmadsorban, azt az állítólagos tényt illetően, hogy a csúcsidő kiteszi a nap nagy részét, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy semmilyen módon alá nem támasztott állításról van szó. A felperes ugyanis az állítása kíséretében az ügy arra vonatkozó irataira hivatkozik, hogy a villamosenergia‑igény 1997 és 2000 között átlagosan évi 5,4%‑kal emelkedett, de nem bizonyítja, hogy a csúcsidő a nap túlnyomó részét tette ki. Márpedig ez az állítás, feltéve hogy beigazolódik, nem elegendő annak megállapításához, hogy a lignit a megtámadott határozat elfogadását közvetlenül megelőző időszakban nem volt a legelőnyösebb tüzelőanyag a downstream piacra történő villamosenergia‑termelés szempontjából, mivel a felperes nem vitatja, hogy a csúcsidőn kívül vannak olyan időszakok, amikor csak a lignittüzelésű erőművek működnek, más hőerőművek pedig nem, ami megmagyarázhatja azt, hogy a downstream piacon a lignittüzelésű erőművekben termelt villamos energia százaléka sokkal magasabb, mint az ezen erőművek kiépített kapacitásának százaléka (lásd a fenti 70. és 167. pontot).

185    Negyedsorban, a feketeszén növekvő jelentőségét illetően elegendő arra emlékeztetni, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig egyetlen engedélyt sem adtak ki az e tüzelőanyaggal működő erőművekre (lásd a fenti 169. pontot).

186    Végül ötödsorban, a lignittüzelésű erőművek által a szennyezőanyag‑kibocsátás miatt viselendő költségeket illetően meg kell jegyezni, hogy a felperes nem fejti ki e költségek tényleges mértékét, és nem ismerteti, hogy ez a lignitet miért tenné a villamosenergia‑termelés szempontjából kevésbé érdekes tüzelőanyaggá. Márpedig, az igen eltérő technológiákat alkalmazó erőművekben villamos energiát termelő vállalkozásként a felperes előnyös helyzetben van ahhoz, hogy a Törvényszék számára olyan adatokat szolgáltasson, amelyek azt mutatják, hogy a lignit alapján történő villamosenergia‑termelés a GÖH‑ön belül gazdasági szempontból nem vonzóbb, mint a más tüzelőanyagokkal történő termelés.

187    Az első kifogást tehát el kell utasítani.

 A második kifogásról

188    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor nem vette figyelembe a megtámadott határozatban a Görög Köztársaság által annak érdekében elfogadott intézkedéseket, hogy piaci részesedését korlátozza, tudniillik a piaci részesedése 2001 óta folyamatosan csökkent.

189    A Bizottság vitatja a felperes állításait.

190    Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes downstream piacon fennálló piaci részesedésének korlátozására elfogadott intézkedések főként abban állnak, hogy a felperest kizárják a tartalékkapacitás biztosítását szolgáló, támogatott erőművek építésére vonatkozó bizonyos ajánlati felhívásokból (lásd a fenti 13. pontot). Kétségkívül igaz, hogy ezen közbeszerzési eljárások nyertesei így a felperessel bizonyos mértékben felvehetik a versenyt a downstream piacon, meg kell jegyezni, hogy ezek az intézkedések nem biztosítanak hozzáférést a lignittüzelésű villamos erőművekhez, így tehát nem szüntethetik meg a felperes és a versenytársai között fennálló esélyegyenlőtlenséget.

191    Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy bár a felperes piaci részesedése csökken a downstream piacon, ez a csökkenés nem csorbítja az erőfölényét, hiszen maga a felperes is elismerte, hogy 2011‑ig a görögországi villamosenergia‑termelés kiépített kapacitásának hozzávetőleg 70%‑ával fog rendelkezni (lásd a fenti 180. pontot).

192    Ezenkívül, a görög jogszabályok egyáltalán nem korlátozzák a felperes teljes portfoliójának terjedelmét, úgyhogy továbbra is lehetséges, hogy a felperes számára új engedélyeket adjanak ki.

193    A jelen kifogást tehát el kell utasítani.

194    E körülmények között az első jogalap ötödik részét, ennélfogva pedig az első jogalap egészét el kell utasítani.

2.     Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló, második jogalapról

195    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást a szóban forgó aktus természetéhez kell igazítani, valamint világosan és egyértelműen kell megfogalmazni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolási kötelezettséget az adott esetben fennálló körülmények alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege és a címzettek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre kitérjen, mivel azt a kérdést, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is (lásd: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2006. július 4‑i Hoek Loos kontra Bizottság ítélet, T‑304/02, EU:T:2006:184, 58. pont). A Bizottság a versenyre vonatozó szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében hozott határozatok indokolásában nem köteles állást foglalni az érdekeltek által a kérelmeik alátámasztására hivatkozott valamennyi érvvel kapcsolatban, hanem elegendő, ha ismerteti azokat a tényeket és jogi megfontolásokat, amelyek a határozat főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentőséggel bírnak a határozat rendszerében (1993. június 29‑i Asia Motor France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑7/92, EU:T:1993:52, 31. pont; 1997. november 27‑i Tremblay és társai kontra Bizottság ítélet, T‑224/95, EU:T:1997:187, 57. pont).

196    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem tartotta tiszteletben az indokolási kötelezettséget. Először is a kötelező napi rendszer felállítását és a downstream piac más jelentős fejlődéseit megelőző adatokat vette alapul. Másodszor, nem fejtette ki, hogy a lignitkitermelési joga hogyan vezethetett a downstream piacon fennálló erőfölényének kiterjesztéséhez. A felperest e tekintetben az „elsődleges tüzelőanyagoknak” a megtámadott határozat 1. cikkében meghatározott fogalma és az érdekli, hogy a Bizottság miért használta „csupán [az általa] meghatározott piaci szegmensek” kifejezést. Harmadszor a Bizottság nem fejti ki sem a felperes által elkövetett – tényleges vagy potenciális – visszaélés jellegét, sem azt, hogy az upstream piacon való magas piaci részesedése, tekintve hogy a lignit a villamosenergia‑termelés szempontjából nem feltétlenül szükséges termelési tényező (essential facility), és mivel a versenytársak kellő piacra jutása biztosított volt, hogyan sérti az EK 82. cikket, sem pedig azt, hogy a fogyasztók érdekeit ez mennyiben károsította.

197    A Görög Köztársaság, anélkül hogy a beavatkozási beadványában külön részt szentelne a megtámadott határozat indokolása vizsgálatának, több észrevételt tesz ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Különösen azzal érvel, hogy a megtámadott határozat 1. cikkének megfogalmazása helytelen és ellentmondásos az „elsődleges tüzelőanyagok” fogalmát és a 134/1975. sz. törvény 3. cikkének (3) bekezdésére történő hivatkozást illetően, amely törvény a megtámadott határozat szövegében, a (23) preambulumbekezdést leszámítva, nem jelenik meg. Hasonlóképpen a Bizottság nem indokolja kellőképpen a görögországi lignit jelentőségére vonatkozó általános megállapítását, és a felperes versenytársainak ebből következő érdekét, jóllehet azt a Versenypolitikai Főigazgatóság tisztviselői által írt cikkben részletesebben kifejtette.

198    A Bizottság vitatja ezeket az állításokat.

199    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a felperes által előadott érvek egy része nem a megtámadott határozat indokolásának hiányára vagy elégtelenségére vonatkozik. Olyan érvekről van szó, amelyek szerint a Bizottság a kötelező napi rendszer felállítása előtti tényezőket veszi alapul.

200    Valójában ugyanis ezek az érvek összemosódnak a megtámadott határozat megalapozottságával kapcsolatos kifogással. Márpedig a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 181. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy ezen érvek előadására, vizsgálatára és elutasítására az első jogalap keretében sor került.

201    Feltéve, hogy ezeket az érveket úgy kell érteni, hogy a felperes általános jelleggel azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem indokolta kellően a határozatát, mivel nem utalt a 2005 utáni adatokra, ez a kifogás megalapozatlannak tűnik. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozatban jelentős mértékben hivatkozik a 2006. és 2007. évi adatokra, amelyek nagy részét a közigazgatási eljárásban bocsátották rendelkezésére, és amelyek a Görög Köztársaság 2006. június 19‑i és 2007. január 24‑i leveleiből, valamint a felperes 2007. január 19‑i és 2007. április 4‑i leveleiből származnak.

202    Így a megtámadott határozat (32) és (34) preambulumbekezdésében a Bizottság hivatkozik azokra az új tényezőkre, amelyekről különösen ezekből a levelekből szerzett tudomást, és amelyek a drámai, elassonai, vevi és vegorai lelőhelyek kitermelési jogára kiírt pályázati felhívás tételére vonatkoznak. A megtámadott határozat (48) és (49) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálja a downstream piacra vonatkozó új szabályok hatását, valamint a felperes lignitkitermelési tevékenységére vonatkozóan kapott legutóbbi információkat. A megtámadott határozat (53) és (54) preambulumbekezdésében a Bizottság figyelembe veszi a villamosenergia‑termelés szempontjából a lignit tüzelőanyagként történő felhasználásának az e határozat elfogadását közvetlenül megelőző időszakban bekövetkezett fejlődését. A megtámadott határozat (58) preambulumbekezdésében a Bizottság a közölt információk fényében megvizsgálja a villamos energia összfogyasztásának fejlődését, beleértve a behozatal arányát, a downstream piacon. A megtámadott határozat (68), (76), (77), (80) és (81) preambulumbekezdésében a Bizottság ezen információk fényében megvizsgálja a GÖH‑ön belüli villamosenergia‑termelés kiépített kapacitását, valamint a villamosenergia‑termelésre és az új erőművek építésére kiadott engedélyeket. Végül a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálja a megújuló energiaforrások alapján történő villamosenergia‑termelés kapacitását az e határozat elfogadását közvetlenül megelőző időszakban.

203    Ugyanígy, a Bizottság a Görög Köztársaság 2007. január 24‑i levelét is átveszi a megtámadott határozatban szereplő 5. és 16. táblázat kialakításához, amelyek átveszik a lignitlelőhelyek felsorolását, illetve a görögországi lignittüzelésű erőművek felsorolását. Ezenkívül nem vitatott, hogy a Bizottság figyelembe vette a 2005‑ben bevezetett kötelező napi piac felállítását, amelyet a megtámadott határozat (103)–(109) preambulumbekezdésében ismertetett, és amelyre utalt az értékelése keretében, mégpedig a megtámadott határozat (164)–(166) preambulumbekezdésében. Végül e határozat (191)–(237) preambulumbekezdésében megvizsgál több, a közigazgatási eljárásban a felperes által a 2007. január 19‑i és 2007. április 4‑i levelében, illetve a Görög Köztársaság által a 2007. január 24‑i levelében felhozott érvet.

204    Másodsorban a felperes által előadott azon érveket, amelyek kifejezetten a megtámadott határozat indokolásának hiányára vagy elégtelenségére vonatkoznak, mint megalapozatlant el kell utasítani.

205    Ugyanis, a felperes először is nem állíthatja azt, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem fejtette ki, hogyan vezethetnek a fennálló lignitkitermelési jogok a downstream piaci erőfölényének fenntartásához. A Bizottság ugyanis elsőként a megtámadott határozat (157) preambulumbekezdésében emlékeztetett az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra. Ezt követően e határozat (158)–(188) preambulumbekezdésében teljes mértékben kielemezte a szóban forgó helyzetet. Végül az említett határozat (189) és (190) preambulumbekezdésében a Bizottság a jelen ügyre alkalmazta az említett ítélkezési gyakorlatot. Így kifejtette annak indokát, hogy a Görög Köztársaság, a lignitfeltárás és ‑kitermelés szinte monopoljellegű jogát fenntartva a felperes számára, lehetővé tette az upstream piacon erőfölényben lévő felperes számára, hogy az downstream piacon is fenntartsa erőfölényét, ezáltal megsértve a Szerződés versenyszabályait.

206    Másodszor a felperes nem állíthatja, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást az említett határozat 1. cikke szerinti „elsődleges tüzelőanyagok” fogalmát illetően. Először is a Bizottság érvelése és a megtámadott határozat (238) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetés minden nehézség nélkül érthetővé teszi a szóban forgó cikket, különösen pedig azt, hogy a többes szám kétségkívül nem szerencsés használata ellenére a Bizottság a lignitre utal, amikor az „elsődleges tüzelőanyagok” kifejezést használja. A Bizottság ugyanis e műszakilag be nem vett kifejezés használatával a lignitnek az érintett piacokon betöltött jelentőségére és alapvető szerepére kívánt utalni (lásd a fenti 81. pontot).

207    Ezenfelül, bár a „tüzelőanyag” kifejezés a megtámadott határozatban csak helyenként jelenik meg a többi tüzelőanyaggal – mint a kőolajjal vagy a gázzal – kapcsolatban, az említett határozat e kifejezést általános jelleggel – különösen annak meghatározásához – a lignitre érti, például a (12), (14), (41), (42), (88) és (161) preambulumbekezdésben. Következésképpen a felperesnek az „elsődleges tüzelőanyagok” fogalmával kapcsolatos indokolás hiányára vonatkozó érvét el kell utasítani.

208    Harmadszor, a megtámadott határozatban a „csupán [az általa e határozatban] meghatározott piaci szegmensek” kifejezés Bizottság által történő használata indokolásának állítólagos hiányát illetően meg kell állapítani, hogy a felperes semmiféle magyarázatot nem ad ezen állítása alátámasztására.

209    Mindenesetre a megtámadott határozat (162)–(166) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a kötelező napi piac létrehozásáig a villamosenergia‑termelési és nagykereskedelmi ellátási szegmense gyakorlatilag megfelelt a feljogosított fogyasztók nemzeti szinten termelt vagy importált villamos energiával történő ellátásának, és hogy ez a szegmens a kiskereskedelmi ellátás szegmenséhez kapcsolódott. Kifejti, hogy ezzel szemben a napi piac létrehozását követően a kettőt elválasztották egymástól, mivel létrejött a villamos energia nagykereskedelmi piaca, ami csupán a villamosenergia‑termelés és a feljogosított fogyasztók számára történő villamosenergia‑ellátás korábbi piacának felelt meg.

210    Ily módon az elemzését naprakésszé téve és a downstream piacra hivatkozva a Bizottság megállapította, hogy a villamosenergia‑termelés és a feljogosított fogyasztók számára történő villamosenergia‑ellátás piacának a felperes és a Görög Köztársaság által addig közölt adatok alapján elvégzett, a felszólító levélben foglalt elemzése ugyanahhoz a következtetéshez vezetett, mint amelyhez a downstream piac elemzése vezetett volna, amely abban az időpontban még potenciális piac volt. Ebből következik, hogy a Bizottság e tekintetben mindenképpen elegendő indokolást szolgáltatott.

211    Negyedszer, a felperes azon érvét, amely szerint a megtámadott határozat semmiféle indokolást nem tartalmaz azon – tényleges vagy potenciális – visszaélésre nézve, amely az erőfölényének állítólagos kiterjesztéséhez vezet, mint megalapozatlant szintén el kell utasítani. A megtámadott határozat (185)–(189) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság elvégezte a vitatott intézkedések elemzését, kifejtve, hogy annak indokát, hogy a felperesnek a Görögországban legvonzóbb termelési forráshoz kiváltságos hozzáférést biztosítva a Görög Köztársaság lehetővé tette a felperes számára, hogy a downstream piacon fenntartsa vagy megerősítse erőfölényét. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az ilyen intézkedések az új piacra lépések megakadályozásával járnak, esélyegyenlőtlenséget teremtve ezáltal a gazdasági szereplők között, és torzítva a versenyt, ami sérti a Szerződés rendelkezéseit. Egyébiránt a Bizottság a megtámadott határozat (199), (223) és (238) preambulumbekezdésében az elemzését kiegészítette. Így a Bizottság egyértelműen kifejtette a versenyszabályok jelen ügyben szóban forgó megsértésének, vagyis az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése megsértésének jellegét.

212    Ötödször, el kell utasítani a felperes azon érvét, amely értelmében a Bizottság nem fejti ki kellőképpen a megtámadott határozatban, hogy a magas piaci részesedése a lignit vonatkozásában, amely nem elengedhetetlenül fontos termelési tényező a villamosenergia‑termelés szempontjából, mindamellett hogy a versenytársai kellő hozzáféréssel rendelkeznek e piachoz, hogyan járhat az EK 82. cikk megsértésével, sem pedig azt, hogy a lignitre vonatkozó jogai hogyan sérthetik a fogyasztók érdekeit.

213    Egyrészt ugyanis a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a felperes downstream piaci versenytársai számára nem volt biztosított a lignit jelentős mennyiségéhez való hozzáférés, és hogy ezáltal a felperes és a versenytársai között esélyegyenlőtlenség állt fenn, tekintettel arra, hogy a lignit volt a legvonzóbb tüzelőanyag a villamosenergia‑termelés szempontjából a downstream piacon. A Bizottság érvelése tehát egyértelmű volt, így a felperes azt vitathatta, amelyet egyébként nem mulasztott el megtenni.

214    Másrészt az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdése egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései megsértésének megállapításához nem köteles bizonyítani, hogy e jogsértés hatást gyakorol a fogyasztók érdekeire (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 68. pont).

215    Harmadsorban, ami a Görög Köztársaság észrevételeit illeti, elöljáróban el kell vetni az „elsődleges tüzelőanyagokra” vonatkozó, korábban már megválaszolt észrevételt (lásd a fenti 206. pontot). Továbbá megalapozatlannak kell tekinteni a 134/1975. sz. törvény 3. cikkének (3) bekezdésére vonatkozó észrevételt. Ellentétben azzal, amit a Görög Köztársaság állít, a Bizottság e cikk rendelkezéseit két alkalommal is idézi, a megtámadott határozat (21) és (39) preambulumbekezdésében. Egyébiránt, a Bizottság több alkalommal is kifejezetten utal e rendelkezésekre, többek között a megtámadott határozat (18), (22), (23), (30), (38), (41), (42), (117), (131), (184) és (237) preambulumbekezdésében.

216    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat kellően kifejti azon okokat, amelyek alapján a Bizottság a lignit görögországi jelentőségére következtethetett, amint az kitűnik a 255. lábjegyzetből és e határozat (212)–(215) és (221)–(223) preambulumbekezdéséből. Végül az a körülmény, hogy a Bizottság tisztviselői egy jogi folyóiratban a megtámadott határozatra vonatkozó cikket jelentettek meg, e cikk tartalmától függetlenül nem vehető figyelembe e határozat indokolásának értékelésekor.

217    A fentiek alapján a második jogalapot el kell utasítani.

3.     Egyrészt a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a magántulajdon védelme elvének megsértésére, másrészt pedig a hatáskörrel való visszaélésre alapított, harmadik jogalapról

218    A jelen jogalap három részből áll, amelyek közül az első a bizalomvédelem elvének megsértésén, a második a magántulajdon védelme elvének megsértésén, a harmadik pedig a hatáskörrel való visszaélésen alapul.

219    Bár a jogbiztonság elvének megsértése is szerepel a jogalap címében, a felperes nem ad elő érveket kifejezetten annak megállapítására, hogy e jogsértés fennáll. Következésképpen e tekintetben elegendő a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértésére vonatkozó érvekre választ adni.

 A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított, első részről

220    A felperes, akit a Görög Köztársaság támogat, azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával megsértette a bizalomvédelem elvét, amit a Bizottság vitat.

221    Ezen állítása alátámasztására a felperes először is azt hozza fel, hogy a Bizottság a felperes kezében összpontosuló lignitkitermelési jogokat első alkalommal a megtámadott határozatban vizsgálta felül. A Bizottság évtizedeken keresztüli tétlensége a felperest a helyzetének jogszerűségében erősítette meg.

222    Ehelyütt meg kell jegyezni, hogy mivel az adminisztráció által adott egyértelmű biztosítékok hiányában senki nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére (lásd: 2007. május 22‑i Mebrom kontra Bizottság ítélet, T‑216/05, EU:T:2007:148, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a felperes a jogos elvárását nem alapíthatta pusztán a Bizottság tétlenségére.

223    A teljesség kedvéért meg kell állapítani egyrészt, hogy a gazdasági szereplők nem bízhatnak joggal olyan helyzet fennmaradásában, amelyet az uniós intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak (1990. február 14‑i Delacre és társai kontra Bizottság ítélet, C‑350/88, EU:C:1990:71, 33. pont), másrészt pedig, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az eljárásnak az olyan tagállammal szembeni megindításának lehetőségéről, amely megsértette az EK 86. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben: 1994. október 27‑i Ladbroke kontra Bizottság ítélet, T‑32/93, EU:T:1994:261, 37. és 38. pont; 1995. január 23‑i Bilanzbuchhalter kontra Bizottság végzés, T‑84/94, EU:T:1995:9, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva, feltéve hogy a Bizottság a vitatott intézkedésekkel kapcsolatban nem indította meg az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk rendelkezéseinek alkalmazására irányuló eljárást, jóllehet tudott ezekről az intézkedésekről, ez nem elegendő ahhoz, hogy a felperesben azt a jogos elvárást keltse, hogy ilyen eljárást a jövőben sem fognak indítani.

224    Másodsorban a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a C(2002) 3729 végleges határozata (N 133/2001 állami támogatás – Görögország – az átállási költségek megtérítése) keretében hozzájárult ahhoz, hogy a Görög Köztársaság a downstream piac liberalizációja érdekében a felperesnek bizonyos „átállási költségek” figyelembevételével támogatást nyújtson. Ebben az összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy a lignittüzelésű erőművekben végzett beruházások többsége nem tartalmazott ilyen költségeket. A felperes tehát jóhiszeműen vélhette úgy, hogy e beruházásokat teljes mértékben leírva továbbfolytathatja a tevékenységét.

225    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak a fenti 224. pontban hivatkozott támogatáshoz való hozzájárulása arra vonatkozott, hogy a Görög Köztársaság kártalanítást nyújt a felperesnek a GÖH legkevésbé versenyképes, vagyis a ligniten kívüli más tüzelőanyaggal működő erőműveiben – egyes kisebb erőművek kivételével – végzett beruházások ellentételezéseként. Egyébiránt a Bizottság kifejtette, amit nem vitattak, hogy semmiféle támogatást nem jelentettek be a felperes ligniterőműveit illetően, úgyhogy az ezen erőművekkel kapcsolatos helyzetet nem elemezte. A vitatott intézkedések jogszerűsége tehát formálisan nem képezte vizsgálat tárgyát, és nem is jelentette a szóban forgó támogatás nyújtása jóváhagyásának hallgatólagos előfeltételét.

226    Ebből következik, hogy a fenti 224. pontban hivatkozott határozat Bizottság általi elfogadása nem kelthetett a felperesben jogos bizalmat azt illetően, hogy a Bizottság a vitatott intézkedésekkel kapcsolatban nem hivatkozik az EK 82. cikkre és EK 86. cikkre.

227    Harmadsorban a felperes megismétli, hogy a versenytársai soha nem keresték meg lignitellátással kapcsolatban, és megerősíti, hogy a tevékenysége nem fejt ki káros hatást a fogyasztókra. Márpedig semmiképpen nem tekinthető úgy, hogy ezek a tények – feltéve, hogy igaznak bizonyulnak – a vitatott intézkedések jogszerűségét illetően jogos bizalmat kelthettek a felperesben.

228    E körülmények között a jelen részt el kell utasítani.

 A magántulajdon védelme elvének megsértésére alapított, második részről

229    A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat arra kötelezi a Görög Köztársaságot, hogy megfossza őt tulajdonjogától, és így olyan beavatkozásnak minősül, amely magát a létét veszélyezteti, amit a Bizottság vitat.

230    E tekintetben elegendő azt megjegyezni, hogy a megtámadott határozat a Görög Köztársaságot nem kötelezi semmiféle konkrét intézkedés elfogadására. E határozat (248) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság csupán azt jegyzi meg, hogy olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek biztosítják a felperes versenytársainak a lignithez való elegendő hozzáférést. A Bizottság kiemeli, hogy a Görög Köztársaság feladata a meghozandó intézkedés kiválasztása. E tekintetben csupán példálózó jelleggel említ két intézkedést. Ezek között a Bizottság kétségkívül utal a felperes egyes lignitlelőhelyeire vonatkozó kitermelési jognak a versenytársakra történő átruházására, valamint az e lelőhelyekhez közeli erőművek átruházására. A Bizottság azonban ugyanígy utal a még oda nem ítélt lelőhelyek kitermelési jogának a felperes versenytársai részére történő biztosítására. Márpedig ez az intézkedés a felperes tulajdonjogának semmiféle sérelmével nem járna, még ha a Bizottság a megtámadott határozat (250) preambulumbekezdésében azt is mondta, hogy olyan ideiglenes intézkedéseknek kell ezt kísérniük, amelyek lehetővé teszik a jogsértés annál rövidebb időn belüli megszüntetését, mint amely egyrészt egy még oda nem ítélt lelőhely kitermelésének megkezdéséhez, másrészt pedig e lelőhelyhez kötődő erőmű megépítéséhez szükséges.

231    Egyébiránt, feltéve hogy a Görög Köztársaság úgy határoz, hogy végül a felperes tulajdonjogait érintőnek tekinthető intézkedéseket hoz, egy ilyen határozat nem szükségszerűen jogellenes. Az uniós jog alapelveinek részét képező tulajdonjog ugyanis nem jelent korlátlan jogosultságot, hiszen e jog gyakorlása korlátozható azzal a feltétellel, hogy e korlátozások az Unió által követett közérdekű célok megvalósításához szükségesek, és a célzott joghatásra tekintettel nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét veszélyeztetné (2003. október 23‑i Van den Bergh Foods kontra Bizottság ítélet, T‑65/98, EU:T:2003:281, 170. pont).

232    A jelen részt tehát el kell utasítani.

 A hatáskörrel való visszaélésre alapított, harmadik részről

233    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely határozat csak akkor tekinthető hatáskörrel visszaélve elfogadottnak, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis döntően a hivatkozott céltól eltérő célok elérése érdekében fogadták el (lásd: 1995. április 6‑i Ferriere Nord kontra Bizottság, ítélet T‑143/89, EU:T:1995:64, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

234    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság visszaélt hatáskörével, mivel igyekezett elválasztani a villamosenergia‑termelési tevékenységét az egyéb tevékenységeitől, jóllehet az ezen eredmény elérését célzó jogalkotási kezdeményezései a korábbi villamosenergia‑monopóliumokat illetően meghiúsultak a tagállamok ellenállása miatt. A Bizottság azonban nem így lépett fel a más tagállamokban fennálló hasonló helyzetekben.

235    A felperes érve, amelyet a Bizottság vitat, megalapozatlan.

236    A megtámadott határozatban ugyanis a Bizottság nem kérte a felperesnek a lignitlelőhelyek kitermelése terén és a villamosenergia‑termelés terén végzett tevékenységeinek elválasztását. Csupán azt állapította meg, hogy a Görög Köztársaság által létrehozott ténybeli helyzet miatt a downstream piacon esélyegyenlőtlenség áll fenn a felperes versenytársainak hátrányára, és arra kérte a Görög Köztársaságot, hogy ezt a helyzetet orvosolja az állami lignitlelőhelyekhez elegendő hozzáférést biztosítva az említett versenytársak számára.

237    Az a körülmény, hogy az energia terén más tagállamok sem tesznek eleget a Szerződés versenyszabályai tekintetében fennálló kötelezettségeiknek, nem mentesítheti a Görög Köztársaságot az említett kötelezettségek tiszteletben tartása alól. Mindenesetre a Bizottság e tagállamokkal szembeni állítólagos tétlensége nem tekinthető egy arra utaló jelnek, hogy a megtámadott határozatot a hivatkozott céltól eltérő célok elérése érdekében fogadták el.

238    A jelen részt tehát el kell utasítani.

239    E körülmények között a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

4.     Az arányosság elvének megsértésére alapított, negyedik jogalapról

240    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az arányosság elve, amely az uniós jog alapelvének minősül, megköveteli, hogy az érintett intézkedések ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket; így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni (1999. december 16‑i UDL‑ítélet, C‑101/98, EU:C:1999:615, 30. pont; 2002. március 12‑i Omega Air és társai ítélet, C‑27/00 és C‑122/00, EU:C:2002:161, 62. pont).

241    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette ezt az elvet azáltal, hogy a megállapított jogsértés versenyellenes hatásainak megszüntetése érdekében a fenti 230. pontban hivatkozott intézkedések elfogadására tett javaslatot. Egyébiránt a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a felperest már egyébként is terhelő kedvezőtlen intézkedéseket, úgymint a villamos energiának a kiskereskedelmi piacon, szabályozott tarifa mellett történő értékesítésének kötelezettségét vagy az új erőművek építésének korlátozását. A felperes kifejti, hogy a közigazgatási eljárásban nem hivatkozott az EK 86. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseire, mivel úgy vélte – és véli jelenleg is –, hogy egyáltalán nem sértette meg az EK 86. cikk (1) bekezdését.

242    A Görög Köztársaság hozzáteszi egyrészt, hogy a Bizottság azt javasolja, hogy a lignitlelőhelyek tartalékainak 40%‑át a felperes versenytársainak ítélje oda, de nem veszi figyelembe, hogy a felperes egyes lelőhelyeinek költséghatékonysága kétséges, másrészt pedig, hogy a Bizottság által említett intézkedések olyan „ajándékok” a felperes versenytársai számára, amelyek a felperes tulajdonjogainak korlátozásához vagy akár kiüresedéséhez vezethetnek, lehetetlenné téve számára a lignitlelőhelyek feltárása és kitermelése terén végzett beruházások leírását, mindamellett hogy ez a tüzelőanyag egyébként sem elengedhetetlen a villamosenergia‑termelés szempontjából.

243    A Bizottság vitatja a felperes és a Görög Köztársaság állításait.

244    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat nem kötelezi a Görög Köztársaságot semmiféle konkrét intézkedés elfogadására, hiszen az e határozat (248) preambulumbekezdésében hivatkozott intézkedek csupán példálózó jellegűek (lásd a fenti 230. pontot). Ez a határozat azonban egy adott eredmény eléréséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezi, amint e határozat 2. cikkéből kitűnik, amely értelmében a Görög Köztársaságnak végre kell hajtania a vitatott intézkedések versenyellenes hatásainak megszüntetésére alkalmas intézkedéseket, az e határozat (246) és (247) preambulumbekezdésében kifejtett észrevételekkel összefüggésben értelmezve, amely preambulumbekezdések szerint ezen intézkedéseknek a downstream piacon biztosítaniuk kell a felperes versenytársainak a Görögország területén található lignithez való kellő hozzáférést, mégpedig úgy, hogy kellő hozzáférés alatt a Bizottság főszabály szerint a kitermelhető tartalékok legalább 40%‑át érti.

245    Még ha feltételezzük is, hogy a fenti 242. és 243. pontban említett 40%‑ot a Bizottság végérvényesen rögzítette a megtámadott határozatban, hangsúlyozni kell, hogy sem a felperes, sem pedig a Görög Köztársaság nem adott elő érvet annak bizonyítására, hogy a felperes versenytársainak ennél alacsonyabb százalékban való hozzáférése a kitermelhető tartalékokhoz kellően biztosíthatná a vitatott intézkedések versenyellenes hatásainak megszüntetését. Konkrétan egyetlen érvet sem adnak elő a Bizottság által a megtámadott határozat 255. lábjegyzetében kifejtett azon indokolás vitatására, amely alapján a Bizottság elöljáróban megállapította a tartalékok 40%‑ához való hozzáférés szükségességét.

246    Hasonlóképpen sem a felperes, sem pedig a Görög Köztársaság nem határoz meg a Bizottság által javasoltaktól eltérő és kevésbé szigorú olyan intézkedéseket, amelyek elegendők lennének a vitatott intézkedések versenyellenes hatásainak megszüntetéséhez.

247    Közelebbről, a felperes érveiben semmi nem enged arra következtetni, hogy a véleménye szerint őt terhelő kedvezőtlen intézkedések orvosolhatják a Bizottság által megállapított, a downstream piacon a versenytársai hátrányára fennálló esélyegyenlőtlenséget.

248    Hasonlóképpen a Görög Köztársaság nem fejti ki, hogy a felperesnek odaítélt egyes lelőhelyek alacsony költséghatékonysága miként indokolná a megtámadott határozatban megállapított esélyegyenlőtlenség orvoslására szolgáló intézkedések elfogadását. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy maga a Görög Köztársaság nem állítja, hogy a felperes versenytársainak odaítélhető, kitermelhető lelőhelyek közül bármelyik is kétségesnek bizonyulhat a költséghatékonyság tekintetében. Mindenesetre a Görög Köztársaság nem fejti ki, hogy az említett lelőhelyek kitermelési jogának közbeszerzési eljárásban történő odaítélését a versenytársak számára miért kellene e versenytársakat megillető „ajándéknak” tekinteni, vagy akár úgy, hogy megakadályozzák a felperest a beruházásainak leírásában.

249    A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy nem bizonyított az arányosság elvnek bármiféle megsértése.

250    A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

251    Ebből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

252    Az eljárási szabályzat 219. cikke szerint a Törvényszék megsemmisítést vagy visszautalást követő határozataiban a Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.

253    Az eljárási szabályzat 134. cikkének 1. §‑a alapján a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság, a beavatkozó vállalkozások és a fellebbezésben beavatkozó felek kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül ez utóbbiak részéről felmerült költségek, így a Bíróság előtti fellebbezési eljárásban is felmerült költségek viselésére.

254    Az eljárási szabályzat 138. cikkének 1. §‑a alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennélfogva a Görög Köztársaság maga viseli saját költségeit, így a Bíróság előtti fellebbezési eljárással kapcsolatos költségeket is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE‑t (DEI) kötelezi a saját költségein kívül az Európai Bizottság, az Elpedison Paragogi Ilektrikis Energeias AE (Elpedison Energeiaki), az Elliniki Energeia kai Anaptyxi AE (HE & D SA), a Mytilinaios AE, a Protergia AE és az Alouminion tis Ellados VEAE részéről felmerült költségek viselésére.

3)      A Görög Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Kanninen Pelikánová Buttigieg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. december 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

1.  A felperesről

2.  A lignit görögországi piacáról

3.  A görögországi villamosenergia‑piacról

Villamosenergia‑termelési és erőműépítési engedélyek

A villamos energia behozatala

A kötelező napi piac

Közigazgatási eljárás

A megtámadott határozat

A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás

Az eljárás és a visszautalást követő kérelmek

A jogkérdésről

1.  Az EK 86. cikk (1) bekezdése és az EK 82. cikk rendelkezéseinek együttes alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésre, és egy nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, első jogalapról

Az érintett piacok meghatározása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, első részről

Előzetes észrevételek

Az upstream piac meghatározására vonatkozó, első érvről

–  Az első kifogásról

–  A második kifogásról

–  A harmadik kifogásról

–  A negyedik kifogásról

A downstream piac meghatározására vonatkozó, második érvről

–  Az első kifogásról

–  A második kifogásról

Az első jogalap arra alapított harmadik részéről, hogy nem áll fenn esélyegyenlőtlenség az új versenytársak hátrányára

Az első kifogásról

A második kifogásról

A harmadik kifogásról

A negyedik kifogásról

Az ötödik kifogásról

Az első jogalapnak a Bizottság által a downstream piac fejlődésének figyelembevételekor elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, ötödik részéről

Az első kifogásról

A második kifogásról

2.  Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló, második jogalapról

3.  Egyrészt a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének és a magántulajdon védelme elvének megsértésére, másrészt pedig a hatáskörrel való visszaélésre alapított, harmadik jogalapról

A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított, első részről

A magántulajdon védelme elvének megsértésére alapított, második részről

A hatáskörrel való visszaélésre alapított, harmadik részről

4.  Az arányosság elvének megsértésére alapított, negyedik jogalapról

A költségekről

** Az eljárás nyelve: görög.

1 A jelen szöveg 61., 62. és 214. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.