AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2003. december 17.(*)

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A Bizottság hatásköre – Légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés – Az érintett ágazati és földrajzi piac – Az állítólagosan érintett ágazati piacok közötti összefüggés – A megtámadott határozat jogalapja – Erőfölény fennállása – Erőfölénnyel való visszaélés – A bírság összegének arányossága”

A T‑219/99. sz. ügyben,

a British Airways plc (székhelye: Waterside [Egyesült Királyság], képviselik: W. Allan és O. Black solicitors, W. Wood és H. Davies barristers, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: M. Erhart, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Barav barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen,

támogatja:

a Virgin Atlantic Airways Ltd (székhelye: Crawley [Egyesült Királyság], képviselik: P. Binetter solicitor, N. Green és C. West barristers)

beavatkozó,

az EK‑Szerződés 82. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/D‑2/34.780 Virgin/British Airways ügy) 1999. július 14‑én hozott 2000/74/EK bizottsági határozat (HL 2000. L 30., 1. o.) EK 230. cikk címén történő megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),

tagjai: B. Vesterdorf elnök, M. Jaeger és H. Legal bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2003. február 26‑i tárgyalásra,

meghozta következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az EK‑Szerződés 82. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/D‑2/34.780 Virgin/British Airways ügy) 1999. július 14‑én hozott 2000/74/EK bizottsági határozat (HL 2000. L 30., 1. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) (2) preambulumbekezdése értelmében a British Airways plc (a továbbiakban: BA) a legnagyobb brit légitársaság. Gyűjtő‑elosztó hálózatot üzemeltet, amely a londoni régióban található repülőterekre összpontosul. Az érintett időszak alatt a menetrend szerinti járatok hálózata az Egyesült Királyságban tizenöt, világszerte pedig összesen 72 országban 155 nemzetközi úti célt foglalt magában. 1997‑ben a BA világelső volt a menetrend szerinti nemzetközi repülőjáratokon teljesített utaskilométerek számát tekintve, illetve kilencedik a menetrend szerinti nemzetközi és belföldi repülőjáratokon teljesített utaskilométerek számát tekintve.

2        Az 1998. március 31‑én zárult üzleti év folyamán a BA 8,642 milliárd font sterling (GBP) összegű konszolidált forgalmat ért el, amelyből a nettó nyereség 460 millió GBP volt. Ugyanezen üzleti évben a BA átlagosan 60 675 személyt alkalmazott.

3        A Virgin Atlantic Airways Ltd (a továbbiakban: Virgin) angol jog alapján létrehozott magánvállalkozás, amely menetrend szerinti légi személyszállítással foglalkozik egyes nemzetközi útvonalakon. 1997‑ben huszonegyedik helyet foglalta el világviszonylatban a menetrend szerinti nemzetközi repülőjáratokon teljesített utaskilométerek számát tekintve, és harmincegyedik volt a menetrend szerinti nemzetközi és belföldi repülőjáratokon teljesített utaskilométerek számát tekintve. Az 1998. április 30‑án zárult üzleti év során a Virgin nagyjából 942 millió GBP összegű forgalmat ért el. Körülbelül 4522 személy állt az alkalmazásában 1997 végén.

4        A BA az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező és az International Air Transport Association (IATA) által akkreditált utazásközvetítőkkel olyan megállapodásokat kötött, amelyek a BA‑repülőjegyek ezen közvetítők általi értékesítése utáni alapjutalékra való jogosultságot tettek lehetővé. Ez a jutalék 1976 és 1997 között a nemzetközi forgalom díja tekintetében 9% volt, míg a belföldi forgalom díjára nézve 7,5%.

5        Ezen alapjutalék-rendszeren felül a BA az IATA‑utazásközvetítőkkel olyan megállapodásokat kötött, amelyek maguk is három elkülönült pénzügyi ösztönző rendszert tartalmaztak: marketingmegállapodásokat, az egész világra kiterjedő megállapodásokat és végül teljesítményarányos jutalékrendszert.

 A marketingmegállapodások és a világra kiterjedő megállapodások

6        A BA által felállított első jutalékrendszer olyan marketingmegállapodásokból állt, amelyek az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező egyes IATA‑utazásközvetítőknek annak lehetőségét biztosították, hogy az alapjutalékon felüli juttatásokat szerezzenek, mégpedig:

–        teljesítményjutalékot, amelyhez bizonyos, a BA járatain történt utazások terjedelmének függvényében számított külön jutalékok járultak;

–        egy alapot terhelő jutalékokat, amelyeket az utazásközvetítőknek a személyzetük képzésére kellett fordítaniuk;

–        a BA által bevétele növelése érdekében létrehozott kereskedelmi promócióra szánt alapot terhelő jutalékokat, amelyeket az utazásközvetítőknek a BA reklámkampányainak finanszírozására kellett felhasználniuk.

7        A marketingmegállapodások az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőket arra is kötelezték, hogy a BA‑t – többek között a menetrendje, díjai, illetve termékei és reklámkiadványai kiállítása tekintetében – ne részesítsék kedvezőtlenebb bánásmódban, mint bármely más légitársaságot.

8        Az egy évre megkötött marketingmegállapodások főszabály szerint az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, a BA jegyeinek eladásából 500 000 GBP‑t meghaladó éves bevételt (a továbbiakban: repülőjegy-bevétel) elérő IATA‑utazásközvetítők számára voltak fenntartva. Azok az utazásközvetítők, akik 500 000 GBP‑t meghaladó, de 10 millió GBP‑nél alacsonyabb éves repülőjegy-bevételt teljesítettek, standard marketingmegállapodást köthettek. Azok az utazásközvetítők, amelyek éves repülőjegy-bevétele meghaladta 10 millió GBP‑t, egyedi feltételekkel köthettek marketingmegállapodást a BA‑val.

9        A teljesítményjutalékot az utazásközvetítő által teljesített BA repülőjegy-bevétel növekedése alapján meghatározott progresszív jutaléktáblázatban került kiszámításra. Az általános teljesítményjutalék mellett bizonyos útvonalak különös teljesítményjutalékra jogosítottak fel.

10      A teljesítményjutalék, illetve különjutalék fizetése a BA jegyeinek az utazásközvetítők általi évenkénti növekvő eladásának függvénye volt. Ugyan a két jutalék közül főszabály szerint egyik sem a BA Egyesült Királyságon belüli belföldi járatain megtett utak után került kifizetésre, ám ezeket az utakat a BA figyelembe vette annak megállapítása érdekében, hogy az utazásközvetítők elérték‑e az eladási célkitűzéseket, mivel ezek az összesített repülőjegy-bevételek alapján kerültek kiszámításra, ideértve a hosszú távú, a rövid távú és a belföldi légi útvonalakat.

11      A marketingmegállapodásokon felül a BA három IATA‑utazásközvetítővel második típusú pénzügyi ösztönző megállapodásokat is kötött (a továbbiakban: az egész világra kiterjedő megállapodások). A 1992/1993. évi téli időszakra a BA három utazásközvetítővel olyan egész világra kiterjedő motivációs megállapodásokat hozott létre, amelyek alapján az utazásközvetítők az általuk teljesített BA‑repülőjegy-bevétel növekedése alapján meghatározott progresszív rendszerben további jutalékot kaphattak.

12      1993. július 9‑én a Virgin panaszt emelt az Európai Közösségek Bizottságánál többek között e marketingmegállapodások miatt.

13      A Bizottság eljárás kezdeményezéséről határozott a BA által az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel kötött marketingmegállapodások tekintetében, és 1996. december 20‑án kifogásközlést fogadott el a BA‑val szemben. A BA az 1997. november 12‑én tartott meghallgatáson tette meg szóbeli észrevételeit.

 Az új, teljesítményarányos jutalékrendszer

14      1997. november 17‑én a BA minden Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőnek levelet küldött, amelyben egy harmadik fajta jutalékrendszer, nevezetesen az 1998. január 1‑jétől érvényes új, teljesítményarányos jutalékrendszer részleteit ismertette (a továbbiakban: új, teljesítményarányos jutalékrendszer).

15      Az új, rögzített mértékű 7%‑os alapjutalékon felül, amely minden Egyesült Királyságban eladott jegyre vonatkozott, az ott székhellyel rendelkező utazásközvetítő jogosult lehetett a nemzetközi jegyek tekintetében 3%‑ig terjedő, a belföldi járatok tekintetében pedig 1%‑ig terjedő különjutalékra is. A belföldi és nemzetközi járatokra szóló jegyekkel kapcsolatos változó mértékű különjutalék nagysága az utazásközvetítő által a BA‑jegyek eladása során elért teljesítmény növekedésétől függött. E teljesítmény az adott utazásközvetítő által az adott hónapban a BA‑jegyek eladásából elért összes bevételnek az előző év megfelelő hónapjában elért bevételhez viszonyított összegén alapult.

16      Az új, teljesítményarányos jutalékrendszer értelmében a 95%‑os referenciaértéket meghaladó minden egyes növekedési százalékpont után az utazásközvetítők 0,1%‑os változó mértékű különjutalékot kaptak, amely a nemzetközi jegyekre vonatkozó különjutalékot tette ki, és hozzáadódott a 7%‑os alapjutalék összegéhez. A belföldi jegyeladás tekintetében a 0,1%‑os változó mértékű különjutalék minden, a 95%‑os referenciaértéket meghaladó 3%‑os eladásnövekedés után járt. Az új, teljesítményarányos jutalékrendszerben az egyes utazásközvetítők által elérhető maximális változó mértékű különjutalék a nemzetközi jegyeladás tekintetében 3%, a belföldi jegyeladás tekintetében pedig 1% volt, ha ez az arány mindkét esetben elérte a 125%‑ot.

17      Így tehát, amennyiben valamely utazásközvetítő az adott év megfelelő hónapjában 112%‑os eredményt ért el, a nemzetközi jegyeladások után járó változó mértékű különjutalék az adott hónapra vonatkozó jutalék kiszámítása érdekében figyelembe vett nemzetközi bevételek 1,7%‑a volt ([112 – 95] × 0,1%). Ezzel szemben ugyanezen eredmény eléréséhez a belföldi jegyeladások után járó változó mértékű különjutalék az adott hónapra vonatkozó jutalék kiszámítása érdekében figyelembe vett belföldi bevételek 0,5%‑a volt ([112 – 95] ÷ 3 × 0,1%). A teljesítményarányos jutalékrendszerben járó változó jutalékok havonta kerültek kifizetésre.

18      Az új, teljesítményarányos jutalékrendszernek eredetileg 1999. március 31‑ig kellett volna hatályban maradnia. A BA 1997 decembere tekintetében olyan átmeneti rendszert vezetett be, amely az új, teljesítményarányos jutalékrendszert a már létező, a nemzetközi jegyeladásokra vonatkozó 9%‑os és a belföldi jegyeladásokra vonatkozó 7,5%‑os jutalékokkal együttesen alkalmazta. 1999. február 8‑án a BA kijelentette, hogy nem hosszabbítja meg ezt a rendszert az 1999/2000. évben.

19      1998. január 9‑én a Virgin kiegészítő panaszt nyújtott be a BA teljesítményarányos jutalékrendszere tekintetében. 1998. március 12‑én a Bizottság kiegészítő kifogásközlést fogadott el az új rendszer vonatkozásában.

 A bizottsági határozat

20      1999. július 14‑én a Bizottság a Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) alapján elfogadta megtámadott határozatot, amely azt állapítja meg, hogy a BA által üzemeltetett minden egyes Egyesült Királyságban található repülőterekről induló, illetve oda érkező nemzetközi repülőjárat potenciálisan elkülönülő légiközlekedési szolgáltatási piacot alkot ((80) preambulumbekezdés), és hogy a légi közlekedés tekintetében érintett földrajzi piac a brit piac ((83) preambulumbekezdés).

21      A megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése értelmében az utazásközvetítők a légitársaságoknak az általuk közvetített légi közlekedésre vonatkozó szolgáltatásokat, az utasok részére pedig a megfelelő utazási szolgáltatások kiválasztásában segítséget nyújtanak, valamint ellátják a jegykiállítással, az utasok által kifizetett összegek beszedésével és ezen összegeknek az adott légitársasághoz való eljuttatásával kapcsolatos adminisztrációs feladatokat. E szolgáltatások ellentételezéseként a légitársaságok az utazásközvetítőknek az általuk bonyolított jegyeladások függvényében jutalékot fizetnek.

22      A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a BA – többek között az Egyesült Királyságban az IATA utazásközvetítőknek létrehozott elszámolási rendszerében elért összesített repülőjegy-eladásokban a BA‑repülőjegyek eladásai által elért aránya miatt – a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán erőfölényben lévő vásárló ((90) és (91) preambulumbekezdés).

23      A Bizottság a megtámadott határozat (29) és (30) preambulumbekezdésében saját maga fogalmazza meg a marketingmegállapodások és az új, teljesítményarányos jutalékrendszer módszereit:

„(29) Az utazásközvetítőkre vonatkozó, fent ismertetett jutalékrendszereknek van egy lényeges közös jellemzőjük. A jegyeladás-növelés céljának elérése minden esetben az adott utazásközvetítő által eladott repülőjegyek összességére, és nem csupán a cél elérését követően eladottakra kifizetett jutalék emelkedéséhez vezet. Így a marketingmegállapodásokra vonatkozó rendszerben az utazásközvetítőnek minden egyes eladott repülőjegy utáni jutalék minden eladott repülőjegyre nézve emelkedik. A teljesítményarányos jutalékrendszerben az utazásközvetítő által eladott repülőjegyek tekintetében a kifizetett jutalék százaléka nő. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy utazásközvetítő kevéssel a jutalékarány megemelkedéséhez megkövetelt küszöbérték elérése előtt áll, úgy viszonylag kevés további BA‑repülőjegy eladása döntő hatással lehet a jutalék formájában szerzett bevételére. Fordított esetben a BA valamely versenytársának, aki az utazásközvetítőt arra szeretné ösztönözni, hogy a BA foglalásai helyett a versenytárs légitársaság jegyeit adja el, e hatást semlegesítendő, minden egyes eladott repülőjegy után lényegesen magasabb jutalékszázalékot kell fizetnie, mint a BA‑nak.

         (30) A BA jutalékrendszerek e hatását mutatja következő példa. Tegyük fel, hogy egy utazásközvetítő a referenciaév egy hónapjában összesen 100 000 GBP értékben adott el nemzetközi repülőjegyeket. Amennyiben az utazásközvetítő havonta 100 000 [GBP] értékben ad el BA nemzetközi repülőjegyeket, úgy megkapja a 7%‑os alapjutalékot és egy 0,5%‑os teljesítményjutalékot ([100 – 95] x 0,1%), ami az eladott nemzetközi repülőjegyekért járó jutalékból származó 7 500 GBP összbevételt tesz ki (100 000 x [7% + 0,5%]). Amennyiben ez az utazásközvetítő a nemzetközi repülőjegyek eladásának 1%‑ban a BA versenytársát részesíti előnyben, úgy a teljesítményjutaléka 0,4%‑ra ([99 – 95] x 0,1%) csökken, és ez a csökkentett arány érvényes minden BA‑repülőjegy eladására. A nemzetközi BA‑repülőjegyek eladásából származó jutalékbevétele így 7326 GBP‑re (99 000 x [7% + 0,4%]) esne vissza. A nemzetközi BA‑repülőjegyek eladásának 1000 GBP‑vel történő visszaesése a jutalékokból származó bevétel 174 GBP‑vel való csökkenését eredményezi. A különjutalék mértéke tehát 17,4%‑ra tehető. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a BA valamely versenytársa, amelynek lehetősége lenne arra, hogy olyan repülőjáratokat kínáljon, amelyek 1000 GBP értékben a BA‑repülőjegyek értékesítése helyébe léphetnének, e repülőjegyekre 17,4%‑os jutalékot kellene, hogy ajánljon annak érdekében, hogy az utazásközvetítőt a BA‑tól jutalékok formájában származó bevételkiesése miatt kártalanítsa. Jóllehet a BA‑nak is fel kell ezt a különjutalékot ajánlania annak érdekében, hogy a repülőjegyeinek értékesítése emelkedjen, ez a társaság az új versenytárssal szemben előnnyel bír, hiszen az utóbbinak e magas jutalékarányt minden egyes eladásra nézve ki kell fizetnie [...]

Ez a hatás fokozódik, ha szóban forgó repülőjegyek száma az utazásközvetítő által referenciaértéken eladott BA‑repülőjegyek kisebb hányadát teszi ki. Ugyanez igaz akkor, ha szóban forgó utazásközvetítő nem csupán kiegészítő jutalékokat kap a teljesítményarányos jutalékrendszer értelmében, hanem jutalékot is valamely »marketingmegállapodás« alapján.”

24      A megtámadott határozatban a Bizottság megállapítja, hogy a marketingmegállapodásoknak és az új, teljesítményarányos jutalékrendszernek az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel szemben való alkalmazásával a BA visszaélt a légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán meglévő erőfölényével ((96) preambulumbekezdés).

25      Az új, teljesítményarányos jutalékrendszernek a BA által az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel szemben való alkalmazása azon indokból minősül erőfölénnyel való visszaélésnek, hogy e rendszer alkalmazása azzal a hatással jár egyrészt, hogy arra ösztönzi az utazásközvetítőket, hogy a BA‑repülőjegyek értékesítésének mértékét fenntartsák vagy növeljék ahelyett, hogy a BA versenytársainak szolgáltatásait értékesítenék, mivel ezek a jutalékok nem függnek ezen utazásközvetítő által eladott BA‑repülőjegyek abszolút számokban kifejezett értékétől ((102) preambulumbekezdés), másrészt azzal jár, hogy a szóban forgó utazásközvetítőkkel szemben egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételeket alkalmaz ((109) preambulumbekezdés).

26      Végül a Bizottság úgy véli, hogy a BA‑nak a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán tanúsított visszaélésszerű magatartása az egyesült királysági légiközlekedési piacra versenytorzító hatást fejt ki ((103) és (111) preambulumbekezdés).

27      Következésképpen a megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen hangzik:

„1. cikk

A [BA] megsértette az [EK] 82. cikket, mivel azon utazásközvetítők tekintetében, amelyeknek az Egyesült Királyságban légi utazásközvetítési szolgáltatásokat értékesít, olyan jutalékrendszereket és más pénzügyi ösztönzéseket alkalmazott, amelyek célja és hatása – mialatt az utazásközvetítők hűségét jutalmazza, és megkülönböztetést alkalmaz közöttük – a BA versenytársainak az Egyesült Királyság légiközlekedési piacáról való kiszorítása volt.

         2. cikk

Az 1. cikkben meghatározott jogsértések miatt a [BA] 6,8 millió euró összegű bírságot köteles fizetni.

[...]”

 Az eljárás

28      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 1999. október 1‑jén benyújtott keresetlevelével a BA keresetet nyújtott be a részére 1999. július 27‑én kézbesített megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

29      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. április 10‑én benyújtott beadványában a Virgin azt kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy beavatkozhasson a jelen eljárásba a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatására.

30      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. április 25‑én benyújtott beadványában az Air France is azt kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy beavatkozhasson a jelen eljárásba a BA megsemmisítés iránti kereseti kérelmének támogatása végett, arra hivatkozva, hogy a jelen jogvita eldöntése kihatással lehet a Bizottságnak az Air France‑nak az utazásközvetítőkre alkalmazott kereskedelmi ösztönző rendszereivel szemben indított eljárása során kialakítandó álláspontjára.

31      2001. február 9‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság a Bizottság kérelmének támogatása végett a Virgin alapügybe való beavatkozását engedélyezte, valamint helyt adott a BA bizonyos iratok Virginnel szemben bizalmas kezelésére vonatkozó kérelmének.

32      Ezzel szemben az Elsőfokú Bíróság az Air France beavatkozási kérelmét elutasította azon indokból, hogy a jelen jogvita eldöntése az utóbbit nem érintette, mivel a jelen ügyben hozandó ítélet esetleges hatása egy olyan, a jövőben esetlegesen megtámadandó határozatra, amelyet a Bizottság az Air France-szal szemben meghozhat, nem képezi a jelen eljárás tárgyát.

33      Az Elsőfokú Bíróság határozata alapján az előadó bírót az első tanácsba nevezték ki, amelyhez következésképpen a jelen ügyet áttették.

34      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (első tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt. Pervezető intézkedésként felhívta a BA‑t és a Bizottságot bizonyos iratok benyújtására és bizonyos írásban feltett kérdések megválaszolására. A BA és a Bizottság e felhívásoknak az előírt határidőn belül eleget tettek.

35      A 2003. február 26‑i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdésekre adott válaszait.

 A felek kérelmei

36      A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a megtámadott határozatot egészében semmisítse meg;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

37      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

38      Keresete alátámasztására a BA nyolc jogalapot hozott fel, amelyek a Bizottság hatáskörének hiányára, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, az érintett ágazati és földrajzi piac hibás meghatározására, a feltételezetten érintett ágazati piacok közötti kapcsolat hiányára, a megtámadott határozat hibás jogalapon történt elfogadására, az erőfölény hiányára, az erőfölénnyel való visszaélés hiányára és végül a bírság összegének túlzott mértékére vonatkoztak.

 A Bizottság hatáskörének hiányára vonatkozó első jogalapról

 A felek érvei

39      A BA arra hivatkozik, hogy a Bizottság túllépte hatáskörét azzal, hogy 1999. július 14‑én elfogadta a megtámadott határozatot, miközben a Bizottság tagjai közül – akik a Parlament bizalmatlansági indítványának elkerülése végett 1999. március 16‑i hatállyal lemondtak – az EK 201. cikk analógia útján való alkalmazásával egyik sem volt jogosult másra, minthogy az új Bizottság tagjainak kinevezéséig, vagyis 1999. szeptember 15‑ig a folyamatban lévő ügyeket ellássa.

40      A Bizottság tevékenységének az EK 201. cikkben meghatározott korlátozását alátámasztó indokok – amelyek közül a fő érv az, hogy a Parlament van felruházva azon alkotmányos joggal, hogy a Bizottságtól megvonja politikai megbízatását – legalább annyira érvényesek, amikor a Bizottságnak mint szervnek a lemondása – ahogy a jelen esetben is – önkéntes, mint amikor e megbízatás a Parlament bizalmatlansági indítványa révén szűnik meg.

41      Az EK 215. cikkben kimondott – amely azt az esetet szabályozza, amikor a Bizottság kinevezését követően a megbízatása ideje alatt üresedések következnek be – azon szabálytól eltérően, miszerint a Bizottság tagjai addig maradnak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki, a „folyamatban lévő ügyek” fogalma, amelyet a Bizottság tagjainak az EK 201. cikk második bekezdése értelmében továbbra is el kell látniuk, csupán a Bizottság mindennapos tevékenységének ellátását foglalja magában. Nem tartoznak e tevékenység körébe az olyan új politikai kezdeményezések, mint amelyeket a megtámadott határozat képvisel, amely határozatnak a Bizottság egyértelműen olyan precedensjelleget kívánt tulajdonítani, amelyet a BA‑hoz hasonló piaci helyzetben lévő légitársaságokra kíván alkalmazni.

42      Még ha feltételezzük is, hogy az EK 215. cikk alkalmazható e helyzetre, a Bizottság akkor sem lett volna jogosult a megtámadott határozat elfogadására. E rendelkezés első bekezdése ugyanis azt írja elő, hogy a Bizottság valamely tagjának megbízatása lemondással megszűnik. A „megbízatás” kifejezés a jelen ügyhöz hasonlóan – amint azt az EK 213. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása is hangsúlyozza – az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó határozat meghozatalát is magában foglalja, amely úgy szól, hogy a Bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek.

43      A Bizottság azon az állásponton van, hogy a Parlament bizalmatlansági indítványának hiányában az EK 201. cikk nem alkalmazható még analógia útján sem az önkéntes lemondásra, még a Bizottság összes tagjának együttes lemondása esetén sem, mivel ez az eset az EK 215. cikk hatálya alá tartozik.

44      Mivel az utóbbi rendelkezés nem ír elő semmiféle korlátozást a bizottsági tagok jogosultságainak tekintetében, az utóbbiak jogi értelemben jogosultak, sőt, kötelesek a Szerződés által rájuk ruházott feladatokat utódaik kinevezéséig továbbra is ellátni.

45      Mindenesetre a megtámadott határozat nem minősül új politikai kezdeményezésnek, és a Bizottság folyamatban lévő ügyeinek körébe tartozik.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

46      Az EK 201. cikk a következőképpen szól:

„Az Európai Parlament, ha Bizottság tevékenysége miatt bizalmatlansági indítványt terjesztenek elé, arról legkorábban az indítvány beterjesztése után három nappal, nyílt szavazással határoz.

Ha bizalmatlansági indítványt a leadott szavazatok kétharmadával és az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadják, a Bizottság tagjainak testületileg le kell mondaniuk. A folyamatban lévő ügyeket utódaiknak a 214. cikknek megfelelő kinevezéséig továbbra is ellátják. Ebben az esetben a Bizottság utódul kinevezett tagjainak hivatali ideje azon a napon jár le, amikor a testületileg lemondásra kötelezett bizottsági tagok hivatali ideje lejárt volna.”

47      Továbbá az EK 215. cikk így rendelkezik:

„A Bizottság tagjainak megbízatása – a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve – lemondással vagy felmentéssel szűnik meg.

         A lemondó, hivatalából felmentett vagy elhalálozott tag helyébe hivatali idejének fennmaradó részére a Tanács minősített többséggel új tagot nevez ki. A Tanács egyhangúlag úgy is határozhat, hogy a távozó tag helyébe nem szükséges új tagot kinevezni.

         Az elnök lemondása, felmentése vagy halála esetén hivatali idejének fennmaradó részére új elnököt kell kinevezni. Az új elnök kinevezésére a 214. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást kell alkalmazni.

A 216. cikk szerinti felmentés esetét kivéve, a Bizottság tagjai addig maradnak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem neveznek ki, vagy ameddig a Tanács e cikk második bekezdése szerint úgy nem határozott, hogy a távozó tag helyébe nem szükséges új tagot kinevezni.”

48      Jacques Santer, a Bizottság elnöke 1999. március 16‑i levelében a tagállamok kormányai képviselői konferenciájának elnökét tájékoztatta Bizottság tagjainak azon döntéséről, hogy testületileg lemondanak, és visszaadják megbízatásukat a tagállamok kormányainak. E levélben a Bizottság elnöke és tagjai kijelentették, hogy különösen az EK 215. cikk értelmében addig is ellátják megbízatásukat, ameddig a Szerződések által előírt eljárások szerint új tagok kinevezésére nem kerül sor.

49      A Tanács 1999. március 22‑i nyilatkozatában – miközben úgy ítélte meg, hogy minél hamarabb ki kell nevezni az új Bizottságot – kifejezte azon kívánságát, hogy a Bizottság tagjai a Szerződések értelmében e pillanattól kezdve továbbra is lássák el megbízatásukat.

50      Az EK 201. cikkből kitűnik, hogy a Bizottság tagjai e cikk második bekezdésének utolsó mondata értelmében csak akkor tekinthetők „testületileg lemondásra kötelezett tagoknak”, ha a Parlament ugyanezen cikkben meghatározott feltételek mellett előzőleg bizalmatlansági indítványt fogadott el.

51      Ennek hiányában – mint a jelen esetben is – a Bizottság összes tagjának a megbízatásról való egyedi lemondása, még ha az együttesen is történik, az EK 201. cikkben szabályozottaktól eltérő esetnek minősül.

52      Az a körülmény, miszerint a Bizottság tagjai azzal, hogy együttesen lemondtak, elismerték politikai felelősségüket, e tekintetben jogilag teljesen irreleváns. A Bizottság hatáskörének rendszerében valamely jogi aktus jogalapjának megválasztása nem függhet kizárólag egy intézmény meggyőződésétől, hanem bírósági felülvizsgálatra alkalmas, objektív elemeken kell alapulnia (lásd ebben az értelemben a Bíróság 45/86. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1987. március 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1987., 1493. o.] 11. pontját).

53      Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság érintett tagjainak megbízatása az EK 215. cikk első bekezdése értelmében önkéntes és egyedi lemondásukkal ért véget, és az egyedi lemondások együttes volta nem vonhatja kétségbe azok önkéntes jellegét.

54      Egyébiránt, amint az az Európai Közösségek tagállamai kormányképviselőinek az Európai Közösségek Bizottsága elnökének és tagjainak kinevezéséről szóló, 1999. szeptember 15‑i 1999/627/EK, ESZAK, Euratom határozatának hivatkozásaiból kitűnik (HL L 248., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 133. o.), e határozat különösen az EK 215. cikken alapul.

55      A Szerződés alkotói azzal, hogy az EK 215. cikk első bekezdésében meghatározták, hogy a Bizottság tagjainak megbízatása lemondással szűnik meg, csupán a Bizottság tagjai megbízatása e megbízatás ideje alatti megszűnésének jogi indokait kívánták meghatározni, anélkül hogy szándékukban lett volna lemondott tagok rendes feladatainak gyakorlását megtiltani addig, ameddig önkéntes lemondásuk utódjuk tényleges kinevezésével hatályossá válik.

56      A fentiekből következően az érdekeltek 1999. szeptember 15‑ig, vagyis „addig marad[t]ak hivatalukban, amíg helyükbe új tagokat nem nevez[t]ek ki”, amint azt az EK 215. cikk negyedik bekezdése előírja. E tagok tehát a fenti időpontig teljes mértékben gyakorolhatták hatáskörüket.

57      A Bizottság tehát nem lépte túl hatáskörét a megtámadott határozat 1999. július 14‑i elfogadásával.

58      Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

 Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó második jogalapról

         A felek érvei

59      A BA azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét és a BA‑t nagyon hátrányos versenyhelyzetbe kényszerítette azzal, hogy a megtámadott határozatban megtiltotta, hogy a BA teljesítményarányos jutalékrendszereket alkalmazzon az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel szemben, miközben a többi, legalább ilyen erőfölényben lévő és ugyanilyen pénzügyi ösztönző rendszereket alkalmazó légitársaságokkal szemben nem fogadott el a BA‑val szemben hozotthoz hasonló határozatot.

60      Az, hogy a Virgin előbb tett panaszt a BA‑val szemben, nem igazolja azt, hogy a Bizottság kizárólag a BA‑val szemben hozott a jogsértés fennállására irányuló vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatot. A Bizottság arra vonatkozó diszkrecionális jogköre, hogy erőforrásait a folyamatban lévő ügyekre összpontosítsa, nem teszi lehetővé a hátrányos megkülönböztetést különösen akkor, amikor e megkülönböztetés már magában is versenyellenes hatásokkal jár az eljárás alá vont vállalkozással szemben.

61      A Bizottság egyáltalán nem találja hátrányosan megkülönböztetőnek a megtámadott határozatnak a Virgin panaszát követő határozat hat év után történő elfogadását. A Bizottság úgy véli, hogy a saját mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy eltérő jelentőséget tulajdonítson az előtte folyamatban lévő ügyeknek a hozzájuk fűződő közösségi érdek függvényében (az Elsőfokú Bíróság T‑24/90. sz., Automec kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2223. o.] 77. pontja).

62      A megtámadott határozat meghozatalának napján közzétett, az „utazásközvetítők jutalékaira irányadó elvekre” vonatkozó sajtóközlemény szerint a hivatkozott határozat az első lépés a légitársaságok által az utazásközvetítőknek fizetett jutalékok kezelése tekintetében. A sajtóközleményben lefektetett elvek egyértelmű eligazítást adnak a BA‑hoz hasonló helyzetben lévő többi légitársaságnak is, és a Bizottság köteles minden szükséges intézkedést megtenni ezen elveknek az ugyanilyen helyzetben lévő más légitársaságok általi tiszteletben tartásának ellenőrzése érdekében.

63      A megtámadott határozat a földrajzi piacok közül csak a brit piacon fejt ki a BA‑val szemben negatív hatást. Amennyiben a BA a többi piacon nem rendelkezik erőfölénnyel, alkalmazhat pénzügyi ösztönző rendszereket a versenytárs vállalkozás által alkalmazott ösztönzők kiegyenlítéseként.

64      Továbbá az Egyesült Királyság területén a más légitársaságok által a légi utazásközvetítőkkel szemben alkalmazott különböző jutalékrendszerek nincsenek hatással a megtámadott határozatra. A megtámadott határozat ugyanis a BA‑ra a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán erőfölényes helyzetben lévőként vonatkozik azon felelőssége miatt, amely erőfölényes vállalkozásként reá hárul.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

65      Ahhoz, hogy a Bizottságnak felróható legyen a hátrányos megkülönböztetés, az szükséges, hogy a Bizottság egyes gazdasági szereplőknek másokhoz viszonyítva hátrányt okozva összehasonlítható helyzeteket eltérő módon kezeljen, anélkül hogy ezt az eltérő bánásmódot lényeges objektív különbségek igazolnák (az Elsőfokú Bíróság T‑106/96. sz., Wirtschaftsvereinigung Stahl kontra Bizottság ügyben 1999. július 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2155. o.] 103. pontja).

66      Az a körülmény, hogy a felpereséhez hasonló helyzetben lévő gazdasági szereplő esetében a Bizottság nem állapított meg jogsértést, nem teszi lehetővé a felperessel szemben megállapított jogsértés kizárását, amennyiben az helyesen került megállapításra (a Bíróság C‑89/85., C‑104/85., C‑114/85., C‑116/85., C‑117/85. és C‑125/85–C‑129/85. sz., Ahlström és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1307. o.] 146. pontja).

67      Ezen túlmenően e jogalap pusztán azon a – nem bizonyított – állításon alapszik, hogy a BA versenytársainak minősülő légitársaságok által az utazásközvetítőkkel szemben alkalmazott pénzügyi ösztönző rendszerek az EK 81. és EK 82. cikk értelmében jogellenesek.

68      Továbbá, még ha figyelmen kívül is hagyjuk, hogy a megtámadott határozat a Virgin által 1993‑ban a BA ellen tett panaszt követően került elfogadásra, a Bizottság a közösségi szabályok alkalmazásának hatékony felügyelete érdekében jogosult arra, hogy – mint a jelen esetben is – eltérő jelentőséget tulajdonítson a hozzá benyújtott panaszoknak (a Bíróság C‑119/97. P. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben 1999. március 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑1341. o.] 88. pontja) a hozzájuk fűződő közösségi érdek függvényében, amelyet az adott ügy körülményeire és különösen az előadott ténybeli és jogi elemekre tekintettel kell értékelnie (a fenti 61. pontban hivatkozott Automec kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 86. pontja).

69      E tekintetben a Bizottság köteles minden esetben megvizsgálni az állítólagos versenykorlátozások súlyát (az Elsőfokú Bíróság T‑189/95., T‑39/96. és T‑123/96. sz., SGA kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3587. o.] 53. pontja), illetve a hozzá benyújtott panasz elsőbbségi jellegét. A Bizottságnak ugyanis az a feladata, hogy a vizsgálati eljárásokat ésszerű határidőn belül befejezze (lásd ebben az értelemben a T‑213/95. és T‑18/96. sz., SCK és FNK kontra Bizottság egyesített ügyekben 19997. október 22‑én hozott ítélet [EBHT 1997., II‑1739. o.] 55. és 56. pontját).

70      Amikor a Bizottság olyan helyzetben van – mint a jelen esetben is –, amikor számos bizonyíték arra enged következtetni, hogy több, ugyanazon gazdasági ágazatban tevékeny nagyvállalkozás versenyjogot sértő magatartást tanúsít, a Bizottság arra is jogosult, hogy erőforrásait az érintett vállalkozások közül az egyikre összpontosítsa, arra buzdítva a többi vállalkozás által tanúsított esetleges jogellenes magatartás által állítólagosan sértett gazdasági szereplőket, hogy a nemzeti hatóságokhoz forduljanak (lásd ebben az értelemben a fenti 69. pontban hivatkozott SGA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontját).

71      Végül a Bizottság a tárgyalás során kijelentette – anélkül, hogy a BA ezt vitatta volna –, hogy a BA által 1998 júniusában és szeptemberében benyújtott panaszokat követően nyolc légitársasággal szemben indított vizsgálati eljárást, és hogy 2003. február 6‑i levelében arról tájékoztatta BA‑t, hogy ezen eljárásokat meg kívánja szüntetni.

72      Ezért a BA feladata volt, hogy – amennyiben úgy ítéli meg, hogy panaszai megalapozottak – e tekintetben észrevételeket nyújtson be a Bizottságnak, és megtámadja azt az esetleges bizottsági határozatot, amely e panaszokat elutasítja.

73      Így a második jogalapnak nem lehet helyt adni.

 Az érintett ágazati és földrajzi piac hibás meghatározására vonatkozó harmadik jogalapról

74      Amint az a megtámadott határozatból kitűnik (lásd a fenti 22. pontot), a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a BA erőfölényes helyzetének megállapítása céljából releváns érintett piac a légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piaca volt.

 A felek érvei

75      A BA vitatja Bizottság elemzését arra hivatkozva, hogy még ha feltételezzük is, hogy az utazásközvetítők által a légitársaságoknak nyújtott szolgáltatások piaca létezik, az utóbbi a jelen ügy körülményei között nem tekinthető az érintett ágazati piacnak.

76      A Bizottság által feltárt és a jogvita tárgyát képező teljesítményarányos jutalékrendszer révén létrejött versenykorlátozásokat annak az erőfölénynek tudta be, amellyel a BA az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők által nyújtott szolgáltatások vásárlójaként rendelkezik. Ezzel a Bizottság eltért egyrészt – előrevetítve az erőfölény és az azzal való visszaélés megállapítását – az érintett piac meghatározásának megszokott módszerétől, másrészt a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló közleményétől (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o.).

77      A utazásközvetítők olyan értékesítési csatornát képeznek, amelyek lehetővé tették a légitársaságok részére, hogy kiskereskedelmi szinten értékesítsék e társaságok repülőjárataikon szabad helyeket. Márpedig a márkás termékek piacain a verseny természetét úgy kell értékelni, hogy a Bizottság az érintett termékek piacait tekinti érintett piacoknak, és nem a gyártók által a termékek eladása érdekében alkalmazott eladási pontok által nyújtott kiskereskedelmi értékesítési szolgáltatások piacait.

78      A BA utazásközvetítőkhöz viszonyított helyzete nem nyújt megfelelő megközelítést a BA piaci erejének értékeléséhez. Az érintett ágazati piac meghatározásához – annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja az utazásközvetítők részére nyújtott pénzügyi előnyök versenyre gyakorolt hatásait – azt kell meghatározni, hogy egy adott légiközlekedési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató egy meghatározott viszonylaton hatékonyan tudja‑e emelni árait.

79      Amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (80) és (81) preambulumbekezdésében elismerte, a fenti kérdésre adandó válasz attól függ, hogy egy meghatározott viszonylaton utazni kívánó utasok úgy találják‑e, hogy az egyéb járatok tényleges helyettesítők. A Bizottság akkor él ezzel a megközelítéssel, amikor az Egyesült Királyságba irányuló, illetve onnan induló légi közlekedést vizsgálja, ám helytelenül állítja, hogy létezik egy külön piac, mégpedig a légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásainak piaca.

80      A BA előadja, hogy a Bizottság álláspontját követve, amennyiben a repülőjegyeknek az utazásközvetítők által biztosított értékesítésével kapcsolatos szolgáltatások piaca teljesen jelentéktelen méretűre csökkenne, ez lenne az érintett piac. A BA véleménye szerint viszont az értékesítés egyéb formái kizárják annak megállapítását, hogy valamely légitársaság jelentős befolyással rendelkezzen ezen a piacon, még ha az utazásközvetítőkön keresztül történő jegyeladások piacán túlnyomó részesedéssel rendelkezik is.

81      Ezen túlmenően, mivel négy fő úti cél van (Egyesült Államok, Európa, Afrika és a Távol-Kelet), és minden egyes úti célt egy‑egy légiközlekedési szolgáltatást nyújtó társaság lát el, minden légitársaság jelentős befolyással rendelkezik a saját viszonylatain, anélkül hogy a többi légitársaság részéről nyomásnak lenne kitéve. Mindeközben a Bizottság elemzése értelmében egyik légitársaság sincs szükségszerűen erőfölényben az utazásközvetítők szolgáltatásainak megvásárlása tekintetében, mivel e szolgáltatások vásárlói oldalán egyikük sem rendelkezne több mint 25%‑kal.

82      Végül egy, a légi utakat nyújtó utazásközvetítők piacán erőfölénnyel nem rendelkező, ám egy bizonyos útvonalon meghatározott viszonylatot, illetve több kisebb viszonylatot egyedül üzemeltető légitársaság versenytársaitól és az utazásközvetítőktől is teljesen független magatartást tanúsíthat ezeken a viszonylatokon. Mindazonáltal a Bizottság elemzése értelmében ez a helyzet nem tartozik az EK 82. cikk hatálya alá.

83      A BA hozzáteszi, hogy még ha légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásainak piaca tekinthető is az érintett ágazati piacnak, az érintett földrajzi piac szélesebb, mint az Egyesült Királyság területe. Számos jelentős utazásközvetítő több országban is működik. Ráadásul az utazásközvetítők egyre inkább nemzetközi szinten működnek együtt a légitársaságokkal, amint azt a BA által bizonyos utazásközvetítőkkel kötött egész világra kiterjedő megállapodások is mutatják.

84      A Bizottság emlékeztet, hogy a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése szerint az utazásközvetítők a légitársaságok nevében független szolgáltatásokat nyújtó önálló közvetítőként járnak el (a Bíróság 311/85. sz., VVR‑ügyben 1987. október 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1987., 3801. o.] 20. pontja).

85      A légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásai – amelyeket a légitársaságok a kiállított jegyeik számának alapján jutalék formájában fizetnek meg – a szerződött légitársaságok reklámozásából, az utasok részére a megfelelő utazási légitársaság és repülőjárat kiválasztásában való segítségnyújtásából, jegykibocsátásból, az utasok által kifizetett összegek beszedéséből, valamint ezen összegeknek az adott légitársasághoz való eljuttatásából áll.

86      Semmi akadálya az erőfölényben lévő vásárló visszaélése megállapításának, ugyanis ez a magatartás a közösségi versenyjog hatálya alá tartozik.

87      A Bizottság emlékeztet, hogy a légi utakat nyújtó utazásközvetítők piacát (az [EK‑Szerződés 81. cikkének] alkalmazására vonatkozó eljárásban [IV/32.659 „IATA Passenger Agency Programme”–ügy] 1991. július 30‑án hozott 91/480//EGK bizottsági határozat [HL L 258., 18. o.]), valamint a légi közlekedéssel kapcsolatos egyéb piacokat – mint például a számítógépes helyfoglalási rendszerek piacát (az [EK‑Szerződés 82. cikkének] alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/32.318 London European SABENA ügy) 1988. november 4‑én hozott 88/589/EGK bizottsági határozat [HL L 317., 47. o.]) – is elkülönülő piacoknak minősítette.

88      Végül az érintett földrajzi piac Egyesült Királyságra való korlátozását az érintett tevékenységeknek az Egyesült Királyság területére való összpontosulását indokoló számos bizonyíték igazolja. Különösen, az ügyfelek általában a tartózkodási helyüknek megfelelő országban rendelik meg repülőjegyüket, és az utazásközvetítők, valamint a légitársaságok közötti kapcsolatok országonként kerülnek kialakításra.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

89      A Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a BA erőfölényes helyzetének megállapítása céljából figyelembe veendő releváns ágazati piac azon szolgáltatásokat foglalja magában, amelyeket a légitársaságok az utazásközvetítőktől igénybe vesznek repülőjegyeik értékesítése és terjesztése érdekében ((72) preambulumbekezdés). A Bizottság álláspontja szerint a légitársaságok e gyakorlata eredményeképpen a légiközlekedési piacoktól elkülönülve létrejött a légi utakat nyújtó utazásközvetítők piaca.

90      A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy a jelen esetben az érintett földrajzi piac az utazásközvetítők tevékenységének adott országra kiterjedő jellege miatt az Egyesült Királyság területe.

91      Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (a Bíróság 322/81. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 1983. november 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3461. o.] 37. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑65/96. sz., Kish Glass kontra Bizottság ügyben 2000. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑1885. o.] 62. pontja, amely ítéletet a Bíróság C‑241/00. P. sz., Kish Glass kontra Bizottság ügyben folytatott fellebbezési eljárásban 2001. október 18‑án hozott ítéletében [EBHT 2001., I‑7759.o.] helybenhagyott), a meghatározott ágazati piacon valamely vállalkozás lehetséges erőfölényének meghatározása céljaira versenylehetőségeket azon termékek és szolgáltatások összességét magában foglaló piac keretében kell értékelni, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak az állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel, illetve szolgáltatásokkal kevéssé felcserélhetők. Továbbá, mivel az érintett piac meghatározása annak értékelésére szolgál, hogy az érintett vállalkozásnak lehetősége van‑e megakadályozni a tényleges verseny fenntartását, és versenytársaktól, illetve a jelen ügyben a szolgáltatóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedni, e célból a vizsgálat nem korlátozódhat az érintett szolgáltatások objektív jellegzetességeire, hanem figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is.

92      A BA beadványaiból kitűnik, hogy saját maga is elismeri a légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásai önálló piacának létezését, mivel keresete 11.34. pontjában kijelenti, hogy maguk az utazásközvetítők is versenyző piacon működnek, egymással versenyezve annak érdekében, hogy ügyfeleiknek a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsák.

93      E tekintetben ugyan az utazásközvetítők a légitársaságok nevében járnak el, és ez utóbbiak viselik magával az utazási szolgáltatással kapcsolatos kockázatokat, illetve őket illetik az ebből származó előnyök, továbbá a légitársaságok kötnek közvetlenül az utasokkal személyszállítási szerződést, ettől még az utazásközvetítők független szolgáltatásokat nyújtó önálló közvetítőként járnak el (lásd ebben az értelemben a fenti 84. pontban hivatkozott VVR‑ügyben hozott ítélet 20. pontját).

94      Amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdésében megjegyzi, az utazásközvetítők sajátos tevékenysége abból áll egyrészt, hogy a potenciális utasoknak tanácsot adnak, lefoglalják és kiállítják a repülőjegyeket, beszedik a személyszállítási szolgáltatások árát és azt a légitársaságoknak eljuttatják, másrészt pedig abból, hogy e légitársaságok részére reklám– és promóciós szolgáltatásokat nyújtanak.

95      Ezzel kapcsolatosan maga a BA jelenti ki, hogy az utazásközvetítők jelenleg, és legalábbis rövid távon a jövőre nézve a légitársaságok számára olyan alapvető értékesítési csatornát képeznek, amelyek lehetővé teszik a repülőjáratokon biztosított helyek hatékony értékesítését; továbbá az utazásközvetítők és a légitársaságok kölcsönösen függnek egymástól, ugyanis az utóbbiak egyedül nem lennének képesek légiközlekedési szolgáltatásaikat hatékonyan értékesíteni.

96      Amint azt a BA még megjegyezte, az utazásközvetítők szélesebb körű légiútvonal-, menetrend-, indulási és érkezési lehetőségeket kínálnak, mint azt önmagában bármely légitársaság tenné. Az utazásközvetítők az utasok érdekében – akiknek a különböző személyszállítási tarifarendszerek sokaságából kellene választaniuk – megszűrik a különböző repülőjáratokra vonatkozó információkat, és a légitársaságok által alkalmazott tarifarendszereket valós időben kezelik.

97      A BA egyébiránt elismerte, hogy az utazásközvetítők repülőjegyek értékesítésében játszott szerepe ad magyarázatot arra, hogy a légitársaságok miért kívánnak előnyöket nyújtani az utóbbiaknak annak érdekében, hogy az ő repülőjárataikon fennálló helyeket értékesítsék. Az utazásközvetítők által a légitársaságoknak nyújtott szolgáltatások nem helyettesíthető jellegét azon jutalékok összessége tanúsítja, amelyeket a légitársaságok az utazásközvetítők részére nyújtanak.

98      A BA végül maga hangsúlyozta, hogy a jelentősebb utazásközvetítők egyedi feltételekkel tárgyalják a repülőjegy-értékesítési megállapodásokat, tehát lehetőségük van arra, hogy a légitársaságokat versenyeztessék.

99      Az utazásközvetítők által a légitársaságoknak nyújtott szolgáltatások ezen sajátosságát – anélkül, hogy a légitársaságok komolyan fontolóra vehessék annak lehetőségét, hogy az utazásközvetítők helyett saját maguk nyújtsák ugyanezen szolgáltatásokat – az a tény is alátámasztja, hogy a Bizottság által kifogásolt tényállás bekövetkezésének idején az Egyesült Királyság területén eladott repülőjegyek 85%‑át utazásközvetítők révén értékesítették.

100    Meg kell tehát állapítani, hogy a légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásai olyan gazdasági tevékenységet képviselnek, amelyet a légitársaságok nem tudtak más repülőjegy-eladási módszerrel helyettesíteni, és következésképpen e szolgáltatások légiközlekedési szolgáltatási piactól elkülönülő szolgáltatási piacot képeznek.

101    Azon körülmény, miszerint a Bizottság által a BA teljesítményarányos jutalékrendszerének tulajdonított versenykorlátozások tekintetében a BA nem szolgáltatóként, hanem a légi utakat nyújtó utazásközvetítők vásárlójaként betöltött helyzetéből következik, irreleváns az érintett piac meghatározásának tekintetében. Az EK 82. cikk ugyanis alkalmazandó mind azokra vállalkozásokra, amelyeknek – mint a jelen ügyben – a szolgáltatóikhoz viszonyított esetleges erőfölénye megállapításra kerül, mind azokra vállalkozásokra, amelyek saját ügyfeleikkel szemben kerülhetnek erőfölényes helyzetbe.

102    Egyébiránt a BA maga is elismerte a tárgyalás során, hogy az EK 82. cikk értelmében mind eladóként, mind vásárlóként lehetséges az erőfölény megszerzése.

103    Ebből következően nem elfogadható a BA azon állítása, hogy az érintett ágazati piac meghatározásához – annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők részére nyújtott pénzügyi előnyök versenyre gyakorolt hatásait – azt kell meghatározni, hogy egy adott légiközlekedési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató egy meghatározott viszonylaton hatékonyan tudja‑e emelni árait.

104    Ez az egyes viszonylatok tekintetében esetleg releváns körülmény nem alkalmas a BA gazdasági erejének felmérésére nem mint légiközlekedési szolgáltató, hanem mint a légi utakat nyújtó utazásközvetítők vásárlója brit repülőterekről induló vagy oda érkező összes repülőjárat tekintetében, egyrészt az összes egyéb ugyanilyen, a légi utakat nyújtó utazásközvetítők vásárlói minőségében érintett légitársaságokkal szemben másrészt az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel szemben.

105    Ennélfogva a BA által a Bizottság által megállapított érintett ágazati piaccal szemben, és az utazásközvetítők révén elért repülőjegy-eladások esetleges háttérbe szorulására, a légitársaságoknak a földrajzi úticélokra való kizárólagos specializálódására, valamint valamely, az egyes viszonylatokon esetlegesen monopolhelyzetben lévő légitársaságok önálló magatartására vonatkozóan felhozott kifogások hatástalanok.

106    A BA ezen érveket hipotetikus helyzetekre, illetve olyan esetekre alapozza, amelyek távol állnak a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásai által képviselt érintett ágazati piacon mind a szolgáltató utazásközvetítők, mind az e szolgáltatásokat igénybe vevő légitársaságok között fennálló versenyfeltételektől.

107    A Bizottság tehát nem vétett értékelési hibát azzal, hogy az utazásközvetítők által a légitársaságoknak nyújtott szolgáltatások piacát határozta meg érintett ágazati piacként annak megállapítása érdekében, hogy a BA ezen a piacon e szolgáltatások megrendelőjeként erőfölénnyel rendelkezik‑e.

108    Az állandó ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki, hogy a figyelembe veendő földrajzi piac úgy határozható meg, hogy ez a piac az a terület, ahol a gazdasági szereplőkre – különösen az érintett termékek vagy szolgáltatások tekintetében – hasonló vagy kellően homogén versenykörülmények érvényesek, ám nem szükséges, hogy e feltételek teljesen homogének legyenek (az Elsőfokú Bíróság T‑83/91. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑755. o.] 91. pontja, amely ítéletet a Bíróság a C‑333/94. P., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben folytatott fellebbezési eljárásban 1996. november 14‑én hozott ítéletében [EBHT 1996., I‑5951. o.] helybenhagyott).

109    Márpedig aligha vitatható, hogy az utasok az esetek igen jelentős részében repülőjegyüket a tartózkodási helyük szerinti országban foglalják le. Ugyan a BA arra hivatkozott, hogy az egyesült királysági utazásközvetítők által eladott jegyeket nem szükségszerűen az ezen országban lakó személyek számára adták el, ám elismerte, hogy az Egyesült Királyságon kívüli eladások nem számszerűsíthetők.

110    Ezen túlmenően – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (83) preambulumbekezdésében megjegyezte, anélkül hogy azt a BA vitatta volna – az IATA‑repülőjegyszelvények használatának rendjére vonatkozó szabályai megakadályozzák, hogy az Egyesült Királyság területén kívül eladott jegyeket a brit repülőterekről induló repülőjáratokon használják.

111    Mivel a repülőjegyek értékesítése nemzeti viszonylatban történik, ebből következően a légitársaságok az e jegyek értékesítésére vonatkozó szolgáltatásokat általában nemzeti viszonylatban vásárolják meg, amint azt a BA és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők között ebből a célból létrejött megállapodások is tanúsítják.

112    Az sem vonható kétségbe, hogy a légitársaságok kereskedelmi szolgáltatásaikat nemzeti viszonylatban szervezik meg, hogy az utazásközvetítők a repülőjegyeket az IATA nemzeti bankelszámolási tervei – a jelen esetben az egyesült királysági bankelszámolási terv (Billing and Settlement Plan for the United Kingdom, a továbbiakban: BSPUK) – keretében kezelik.

113    Továbbá a BA nem cáfolta Bizottság azon megállapítását, miszerint a BA teljesítményarányos jutalékrendszert az egyesült királysági utazásközvetítőkkel szemben egységesen alkalmazza tagállam egész területén.

114    A BA azt sem vitatta, hogy a jogvita tárgyát képező pénzügyi ösztönző rendszerek kizárólag az Egyesült Királyságban eladott BA‑jegyeladásokra alkalmazandók még akkor is, ha ezek az ösztönzők az olyan utazásközvetítőkkel kötött megállapodások részét alkotják, amelyek tevékenysége e tagállamon túlnyúlik.

115    A BA állításával szemben az általa bizonyos utazásközvetítőkkel kötött egész világra kiterjedő megállapodások alapján nem megállapítható, hogy az utazásközvetítők egyre inkább nemzetközi szinten működnének együtt a légitársaságokkal. Amint az a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, a BA csupán három utazásközvetítővel kötött egész világra kiterjedő megállapodást, és azt is csak az 1992/1993‑as téli idényre. Ezeket a megállapodásokat ráadásul csupán hozzáadták az érintett országokban kötött helyi szerződésekhez.

116    Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor érintett földrajzi piacként az Egyesült Királyság piacát határozta meg annak bizonyítása érdekében, hogy a BA az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők által nyújtott szolgáltatások vásárlójaként erőfölénnyel rendelkezik.

117    Következésképpen az érintett ágazati és földrajzi piac hibás meghatározására vonatkozó jogalapnak nem lehet helyt adni.

 Az érintett ágazati piacok között megkívánt összefüggés hiányára vonatkozó, negyedik jogalapról

118    A Bizottság a megtámadott határozatban azt állapította meg, hogy a BA‑nak a jogvita tárgyát képező magatartása több piacon fejtett ki hatást. Amint az többek között a megtámadott határozat (111) és (112) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a BA által alkalmazott teljesítményarányos jutalékrendszerek a légi utakat kínáló utazásközvetítők brit piacán az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők között hátrányos megkülönböztetést eredményezett, és egyrészt az utazásközvetítők által más légitársaságoknak nyújtott szolgáltatások csökkenésére, másrészt e szolgáltatásoknak hátrányosabb feltételekkel való nyújtására irányult. A BA légi utakat kínáló utazásközvetítők piacán tanúsított visszaélésszerű magatartása ráadásul a brit légiközlekedési piacokon is súlyos versenyellenes hatásokat fejthet ki a BA versenytársainak számító légitársaságokkal szemben ((103) és (113) preambulumbekezdés).

         A felek érvei

119    A BA előadja, hogy nem megfelelően szoros az EK 82. cikk által megkívánt összefüggés egyrészt a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piaca – amelyen a BA állítólag erőfölényben van –, másrészt a brit légiközlekedési piacok között, ahol a BA nincs erőfölényes helyzetben.

120    A Bizottság elemzése „körkörös”, mivel az utóbbi szerint a BA brit légiközlekedési piacokon elért sikere a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán a BA erőfölényét idézi elő, és az ezzel való visszaélés károsan befolyásolja az előbbi piacokat.

121    Továbbá a BA brit légiközlekedési piacokon fennálló részesedése túl kicsi ahhoz, hogy aggodalomra adjon okot, ráadásul az utazásközvetítők által az Egyesült Királyságban nyújtott szolgáltatások vásárlójaként nem lenne képes e szolgáltatások nyújtását befolyásolni.

122    A Bizottság véleménye szerint az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásaiból álló piacot – amelyen a BA erőfölényben van, és azzal visszaél – azon jogellenes hátrányos megkülönböztetés miatt határozta meg ily módon, amely a fenti gazdasági szereplők és a között a kizáró hatás között áll fenn, amelyet a BA magatartása idézett elő ezen a piacon. A Bizottság ugyancsak figyelembe vette a visszaélés által a BA versenytársainak minősülő légitársaságokkal szemben az Egyesült Királyságból induló, illetve oda érkező légiközlekedési ágazati piacokon előidézett kizáró hatást.

123    Amint azt az Elsőfokú Bíróság korábban már hangsúlyozta, hogy az EK 82. cikk egyáltalán nem tartalmaz kifejezett utalást az érintett termékek vagy szolgáltatások piacán fennálló erőfölénnyel való visszaélés meghatározására vonatkozó követelményekre nézve (a fenti 108. pontban hivatkozott Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6‑án hozott ítélet 113. pontja), és a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatos értékelése nem vitatható (a fenti 108. pontban hivatkozott Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. november 14‑én hozott ítélet 24. pontja).

124    Ugyan a jelen ügy eltér a fenti 108. pontban hivatkozott Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6‑án hozott ítélet alapjául szolgáló ügytől, mivel a BA által elkövetett erőfölénnyel való visszaélés mind az erőfölény tárgyát képező piacon, mind más piacokon is kifejtette hatását, ám tagadhatatlan, hogy a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piaca szoros kapcsolatban van a az Egyesült Királyságból induló, oda érkező, illetve az e tagállamon belüli belföldi légiközlekedési piacokkal.

125    A beavatkozó Virgin emlékeztet, hogy a BA vitatta légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásai piacának a légiközlekedési piacoktól való függetlenségét. A BA tehát nem hivatkozhat arra, hogy e piacok teljesen elkülönülnek, és nem áll fenn semmiféle összefüggés közöttük.

126    A Virgin hozzáfűzi, hogy az utazásközvetítők azon lehetősége, hogy meghatározóan befolyásolják az utasoknak a valamely légitársaságra vonatkozó választását, nem igazán vitatható. A légitársaságok által fizetett jutalékok is jelentős mértékben befolyásolják azt, hogy az utazásközvetítők milyen módon foglalják le az utasok repülőjegyeit, ugyanis azok az utazásközvetítőket bízzák meg a légitársaság kiválasztásával.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

127    Piacon elkövetett erőfölénnyel való olyan visszaélés, amelynek hatása egy olyan elkülönülő piacra hat ki, amelyen az érintett vállalkozás nem rendelkezik erőfölénnyel, akkor tartozik az EK 82. cikk hatálya alá, ha az elkülönülő piac kellő mértékben kapcsolódik az előzőhöz (lásd ebben az értelemben a Bíróság 6/73. és 7/73. sz., Chemioterapico Italiano és Commercial Solvents egyesített ügyekben 1974. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 223. o.] 22. pontját és 311/84. sz., CBEM‑ügyben 1985. október 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1985., 3261. o.] 26. pontját).

128    A jelen ügyben a jogvita tárgyát képező teljesítményarányos jutalékrendszerek azon megállapodások összességének részét képezik, amelyeket a BA az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, légi utakat kínáló utazásközvetítőkkel kötött szolgáltatásaik igénybevételének érdekében, amelyek közé tartozik többek között a repülőjegyek utasok részére történő kiállítása, valamint az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó reklám- és promóciós szolgáltatások.

129    Amint az a fentiekben már kifejtésre került, nem vitatott, hogy a légi utakat kínáló utazásközvetítők kiskereskedelmi szinten értékesítik a repülőjegyeket, és hogy ez a szerepük – legalábbis rövid távon – fenn is marad, ennélfogva alapvető fontosságúak a légitársaságok számára.

130    Az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők révén a légitársaságok által az utasok számára értékesített szolgáltatások tehát a légitársaságok által a brit repülőterekről induló vagy oda érkező menetrend szerinti repülőjáratokon biztosított légiközlekedési szolgáltatásokból állnak.

131    Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben emlékeztet, hogy a BA‑nak a jogvita tárgyát képező magatartása idején az Egyesült Királyságban eladott repülőjegyek 85%‑a légi utazásközvetítőkön keresztül került eladásra.

132    Ennélfogva vitathatatlan összefüggés áll fenn egyrészt az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők által légitársaságoknak nyújtott légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásainak, másrészt az e légitársaságok által (az Egyesült Királyságban található repülőterekről induló, illetve oda érkező repülőjáratokból álló) brit légiközlekedési piacokon biztosított légiközlekedési szolgáltatások között.

133    Egyébiránt a BA érvelése azon az előfeltételezésen alapul, miszerint az érintett piacok között ilyen kapcsolat áll fenn. A BA ugyanis keresete 10.28. pontjában megjegyzi, hogy amennyiben valamely utazásközvetítő megtagadja BA repülőjáratainak promócióját, az abszolút üzleti veszteséggel járhat. Mindeközben ez a bevételkiesés csupán a BA javára eladott repülőjegyek kiállítása számának csökkenését eredményezi.

134    Ezzel szemben a BA keresete 4.39. pontjában azt állítja, hogy mivel a légitársaságok által az utazásközvetítők által nyújtott előnyök a légiközlekedési szolgáltatások növekedését idézheti elő, ezen előnyök jelentős költségmegtakarítással járhatnak.

135    A Bizottság tehát helyesen állapította meg az EK 82. cikk által megkövetelt kapcsolat fennállását a légitársaságok által igénybe vett utazásközvetítői szolgáltatások brit piaca és a brit légiközlekedési piacok közötti kapcsolat fennállását.

136    E körülmények között a negyedik jogalapot el kell utasítani.

 A megtámadott határozat jogalapjának hibás voltára vonatkozó, ötödik jogalapról

137    A 17. rendelet – amelynek alapján a Bizottság elfogadta megtámadott határozatot – az EK 81. és EK 82. cikk végrehajtásáról szóló első rendelet, amely a fenti két rendelkezés végrehajtásának általános jogi keretét szabályozza.

138    A közlekedésnek a 17. rendelet alkalmazása alóli mentesítéséről szóló, 1962. november 26‑i 141. tanácsi rendelet (HL 1962. 124., 2751. o.) „a[..] 17. rendelet nem alkalmazható a szállítási ágazatban sem olyan megállapodásokra, határozatokra és közös gyakorlatokra [helyesen: megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra], amelyek célja szállítási díjak és feltételek rögzítése, a szállítási kínálat korlátozása vagy ellenőrzése, vagy a szállítási piac felosztása, sem az erőfölényre a[…] szállítási piacról szóló [EK 82. cikk] értelmében”.

139    A 141. rendelet harmadik preambulumbekezdése értelmében mindazonáltal a szállítási ágazat sajátosságai csupán az olyan megállapodásokra, határozatokra és közös gyakorlatokra [helyesen: megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra] tekintettel igazolják a 17. rendelet alkalmazhatatlanságát, amelyek közvetlenül a szállítási szolgáltatásokra vonatkoznak.

140    Végül a Tanács elfogadta a légiközlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás megállapításáról szóló, 1987. december 14‑i 3975/87/EGK tanácsi rendeletet (HL L 374., 1. o.).

 A felek érvei

141    A BA arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy az érintett ágazati piac a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak piaca, a BA‑val szemben kifogásolt magatartások nem a Bizottság által jogalapként hivatkozott rendelet – vagyis a 17. rendelet –, hanem a 3975/87 rendelet hatálya alá tartoznak.

142    A Bíróságnak az Elsőfokú Bíróság T‑14/93. sz., Union internationale des chemins de fer kontra Bizottság ügyben 1995. június 6‑án hozott ítéletét (EBHT 1995., II‑1503. o.) helybenhagyó C‑264/95. P. sz., Bizottság kontra UIC ügyben 1997. március 11‑én hozott ítélete (EBHT 1997., I‑1287.o., 28. pont) alapjául szolgáló ügyben a Bíróság elutasította a Bizottságnak a hivatkozott ügyben kifejtett azon elméletét, miszerint a vasúti, közúti és belvízi szállítási ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról szóló, 1968. július 19‑i 1017/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 175., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 86. o.) csupán azokra a megállapodásokra és összehangolt magatartásokra alkalmazható, amelyek közvetlenül a szállítási szolgáltatásokra vonatkoznak, azon indokból, hogy az 1017/68 rendelet 1. cikkének irányadó szakasza megfelelően pontos és részletes volt, továbbá nem tartalmazta a „közvetlenül” kifejezést.

143    A Bizottság különbséget kíván tenni a fenti 142. pontban hivatkozott Bizottság kontra UIC ügyben hozott ítélet alapját képező ügy és a jelen jogvita között, kijelentve, hogy az 1017/68 rendelet alkalmazási köre kiterjesztőbben került meghatározásra, mint a 3975/87 rendeleté, mivel az 1017/68 rendelet az összes „olyan megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra” hivatkozik, „amelyeknek célja vagy hatása szállítási díjak és feltételek rögzítése, a szállítási kínálat korlátozása vagy ellenőrzése, a szállítási piacok felosztása”. Mindazonáltal, amint azt a Bíróság a fenti 142. pontban hivatkozott Bizottság kontra UIC ügyben hozott ítéletben már megállapította, a 141. rendelet 1. cikkének szövegezése ezzel megegyezik, amely cikk a szállítási ágazat egészét kivonja a 17. rendelet hatálya alól.

144    Továbbá a 3975/87 rendelet szövege maga is azt mutatja, hogy ennek a jogszabálynak a hatályát nem csupán a Bizottság által sugallt megszorító értelmezés szerint kell értelmezni. E rendelet 2. cikke kimondja az EK 81. cikk (1) bekezdése által előírt tilalom alkalmazhatatlanságát a rendelet mellékletében felsorolt megállapodások tekintetében. Márpedig a hivatkozott melléklet k) pontja magában foglalja a „légiközlekedési vállalatok közötti elszámolások[at] és azok kiegyenlítése elszámolóház segítségével, ideértve az ehhez szükséges vagy járulékos szolgáltatásokat is”. Még ha Bizottság elmélete helyes is, e megállapodások egyáltalán nem tartoztak a 3975/87 rendelet hatálya alá.

145    A Bizottság saját elemzése értelmében a BA‑val szemben kifogásolt magatartások hatásaikat – vagy legalábbis a legfőbb hatásaikat – a légiközlekedési ágazatban fejtik ki (a megtámadott határozat (118) és (120) preambulumbekezdése). Ezen túlmenően a jogvita tárgyát képező teljesítményarányos jutalékok jelentik a repülőjegy-eladások egyik közvetlen költségét, és befolyással vannak a légitársaságok által a nyújtott légiközlekedési szolgáltatásért kapott nettó árra, és ezáltal közvetetten meghatározzák az 141. rendelet értelmében vett „szállítási díjakat” is.

146    A Bizottság által helytelenül megválasztott jogalap azzal a hatással járt, hogy a BA‑t – tekintettel a 17. rendelet és a 3975/87 rendelet által szabályozott rendszerek különbözőségére – megfosztotta az őt megillető eljárási garanciáktól.

147    Továbbá a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására, mivel a határozat az Európai Unió és harmadik országok közötti viszonylatokat érinti. A harmadik országok viszont nem tartoznak a 3975/87 rendelet hatálya alá, mivel e hatály csak a közösségi repülőterek közötti légi közlekedésre korlátozódik.

148    A Bizottság álláspontja szerint vitathatatlan, hogy magával a légiközlekedési piaccal kapcsolatos, vagy az azzal közvetetten összefüggő tevékenységekként a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásai nem tartoznak a 17. rendelet alkalmazása alól a 141. rendelet 1. cikke által meghatározott kivétel hatálya alá, hanem éppen ellenkezőleg, a 17. rendelet hatálya alá tartoznak.

149    A 3975/87 rendelet – amelynek harmadik preambulumbekezdése hangsúlyozza a légiközlekedési ágazatot jellemző sajátos tulajdonságokat – csupán a légiközlekedési szolgáltatások nyújtásával közvetlen összefüggő megállapodásokra alkalmazandó.

150    A megtámadott határozat viszont kizárólag azokra a szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket a BA utazásközvetítőktől vesz igénybe. Mind a kifogásolt visszaélés, mind annak elsődleges hatásai a légi utakat nyújtó utazásközvetítők piacán jöttek létre (a megtámadott határozat (85) és (112) preambulumbekezdése). A BA és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők között létrejött megállapodások nem a „légiközlekedési szolgáltatásokra” vonatkoztak, és nem kapcsolódtak közvetlenül ezen szolgáltatások nyújtásához.

151    Az 1017/68 rendelet – hatályától függetlenül – irreleváns a jelen ügyben, továbbá a fenti 142. pontban hivatkozott, az Union internationale des chemins de fer üggyel kapcsolatos két ítélet erre a rendeletre, és nem a 3975/87 rendeletre vonatkozott.

152    Miközben az 1017/68 rendelet 1. cikke szélesen határozza meg hatályát, az 1992. július 23‑i 2410/92/EGK tanácsi rendelettel (HL L 240., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 430. o.) módosított 3975/87 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése „kizárólag a közösségi repülőterek közötti nemzetközi légi közlekedésre vonatkozik”.

153    Továbbá a jelen jogvita nem vonatkozik sem az 1017/68 rendelet 1. cikkében kifejezetten említett szállítási kínálatra, sem a szállítási díjak rögzítésére.

154    Amennyiben – amint azt a BA sugallja – az utazásközvetítők szolgáltatásai nem tartoznak a 3975/87 rendelet hatálya alá – miközben e szolgáltatásokat a 141. rendelet kizárja 17. rendelet hatálya alól – azok nem tartoznak egyetlen közösségi szabályozás hatálya alá sem, ami pedig lehetetlen.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

155    A BA által alkalmazott teljesítményarányos jutalékrendszerek azon megállapodások összességének részét képezik, amelyeket a BA az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, légi utakat kínáló utazásközvetítőkkel kötött szolgáltatásaik igénybevételének érdekében, amelyek közé tartozik többek között a BA repülőjegyeinek értékesítése, ám következésképpen nem tartoznak e szolgáltatások közé a maguk a BA által az utasoknak nyújtott légiközlekedési szolgáltatások.

156    A légiközlekedési szolgáltatások ugyanis a BA és az utasok között kötött egyedi szerződések tárgyát képezik, és nem képezik a jelen megtámadott határozat tárgyát.

157    A teljesítményarányos jutalékrendszereknek az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel szemben kifogásolt alkalmazása tehát nem tekinthető közvetlenül az utasok és az adott légitársaság között légiközlekedési szerződéshez kapcsolódónak.

158    Márpedig, amint az a 141. rendelet harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik, a szállítási ágazat sajátosságai csupán az olyan megállapodásokra, határozatokra és közös gyakorlatokra [helyesen: megállapodásokra, döntésekre vagy összehangolt magatartásra] tekintettel igazolják a 17. rendelet alkalmazhatatlanságát, amelyek „közvetlenül a szállítási szolgáltatásokra vonatkoznak” (a Bíróság C‑82/01. P. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben 2002. október 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑9297.o.] 18. pontja).

159    Vagyis a 141. rendelet 1. cikke csupán azon megállapodások tekintetében zárja ki a 17. rendelet alkalmazását, amelyeknek „célja szállítási díjak és feltételek rögzítése, a szállítási kínálat korlátozása vagy ellenőrzése, vagy a szállítási piac felosztása” (a fenti 158. pontban hivatkozott Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 18. pontja), valamint „az erőfölényre a[…] szállítási piacról szóló [EK 82. cikk] értelmében”.

160    A BA tehát hasztalanul érvel a 142. pontban hivatkozott Bizottság kontra UIC ügyben hozott ítéletre hivatkozva azzal, hogy az 1017/68 rendelet 1. cikkének, valamint a 141. rendelet 1. cikkének – amely a szállításra vonatkozó összes rendelet tekintetében korlátozza a 17. rendelet hatályát – szövege megegyezik, annak bizonyítása érdekében, hogy a jelen ügyben a 3975/87 rendelet alkalmazandó.

161    Először is a 3975/87 rendelet második preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az 1017/68 rendelet csak a belföldi (vasúti, közúti és belvízi) szállításra vonatkozik. A BA tehát az 1017/68 rendeletre hivatkozva nem állíthatja azt, hogy a jelen ügyben a 3975/87 rendelet irányadó, mivel az utóbbi jogszabálynak a tárgyi hatálya eltérő.

162    A 3975/87 rendelet második preambulumbekezdéséből ugyanis az következik, hogy a Bizottság e rendelet hatálybalépését megelőzően nem rendelkezett megfelelő eszközökkel a légközlekedési ágazatban feltehetően felmerült EK 81. cikkel és EK 82. cikkel szembeni jogsértések közvetlen vizsgálatára.

163    Másodszor a 3975/87 rendelet ötödik preambulumbekezdésének megfelelően figyelembe véve a szállítási tevékenységek összességében vett egyes sajátosságait, e rendelet szerzői egyébiránt azt is megjegyezték – amint az a hivatkozott rendelet a harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik –, hogy a légiközlekedési ágazatot sajátos tulajdonságok jellemzik.

164    Harmadszor a légközlekedési ágazatra alkalmazandó rendeleti rendelkezések szerkezetéből kitűnik a közösségi jogalkotó azon szándéka – amely az 1017/68 rendeletből hiányzik –, hogy a 3975/87 rendelet hatályát ezen ágazat sajátossága miatt kizárólag a közvetlenül a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó tevékenységekre kívánták korlátozni.

165    Magának a 3975/87 rendeletnek a címéből is kiderül, hogy e rendelet a „légiközlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás[t]” állapítja meg, ellentétben az 1017/68 rendelettel, amely a „vasúti, közúti és belvízi szállítási ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásár[a]” vonatkozik. Ez a szövegezésbeli különbség megerősíti, hogy valamely tevékenység csak akkor tartozik a 3975/87 rendelet hatálya alá, ha az közvetlenül a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozik (lásd ebben az értelemben a fenti 158. pontban hivatkozott Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontját).

166    Egyébiránt a 3975/87 rendelettel egy napon elfogadott, a[z EK 81. cikk] (3) bekezdésének a légiközlekedési ágazaton belüli megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 3976/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 270. o.) első preambulumbekezdése emlékeztet, hogy a 17. rendelet „[határozza meg] a versenyszabályok alkalmazásának szabályait a nem közvetlenül a légiközlekedési szolgáltatások nyújtására vonatkozó megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra” (a fenti 158. pontban hivatkozott Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontja).

167    Továbbá a 2410/92 rendelettel módosított 3975/87 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e]z a rendelet kizárólag a közösségi repülőterek közötti nemzetközi légi közlekedésre vonatkozik”.

168    Ezen túlmenően a 3975/87 rendeletnek a légi közlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás megállapításáról szóló 3975/87/EGK rendelet módosításáról szóló, 1991. május 14‑i 1284/91/EGK tanácsi rendelettel bevezetett (HL L 122., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 312. o.) 4a. cikke kizárólag a „célja vagy hatása folytán valamely légi szolgáltatást létében közvetlenül veszélyeztet[ő]” magatartásokra vonatkozik, amely a légiközlekedési szolgáltatásokkal fennálló közvetlen kapcsolatot feltételez (a fenti 158. pontban hivatkozott Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontja).

169    Ennélfogva a BA által 3975/87 rendelet 2. cikke, valamint e rendelet mellékletének k) pontja által a légitársaságok és szerződéses ügynökeik közötti elszámolásokra és azok elszámolóház segítségével történő kiegyenlítésére vonatkozó megállapodásokra előírt kivétellel kapcsolatos érv teljesen irreleváns.

170    Ezeket a teljesen technikai jellegű megállapodásokat a fent leírt normatív keretben úgy kell tekintetni, hogy azok a BA és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők között kifejezetten az utazásközvetítők szolgáltatásainak nyújtására létrejött megállapodásoktól teljes mértékben elválaszthatók.

171    Végül a BA egyáltalán nem hivatkozhat arra, hogy a vele szemben kifogásolt magatartások közvetlenül a légiközlekedési piacon fejtenék ki hatásaikat. Az alkalmazandó rendelet kiválasztása ugyanis a szóban forgó magatartások minősítésétől függ, és nem azon piac előzetes meghatározásától, amelyen e magatartások kifejtik hatásaikat (lásd ebben az értelemben a fenti 142. pontban hivatkozott Bizottság kontra UIC ügyben hozott ítélet 42. pontját).

172    Mindenesetre a megtámadott határozat (85) és (112) preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy a Bizottság a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán feltárta mind a BA‑val szemben megállapított erőfölénnyel való visszaélést, mind annak bizonyos hatásait, és ez a tény elegendő a 17. rendelet jelen ügyben való alkalmazhatóságának igazolásához.

173    A Bizottság tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a 17. rendeletre támaszkodott a megtámadott határozat elfogadása érdekében.

174    A jogalapot tehát – mint alaptalant – el kell utasítani.

 Az erőfölény hiányára vonatkozó, hatodik jogalapról

 A felek érvei

175    A BA elsősorban azt kifogásolja, hogy a Bizottság e vállalkozást a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán erőfölényben lévőnek minősítette, anélkül hogy megfelelően figyelembe vette volna a brit légiközlekedési piacokon fennálló erős versenyt, amelynek a BA ki van téve.

176    A BA által biztosított viszonylatok összesített számától függetlenül a BA nem tud jelentős mértékben függetlenül viselkedni sem az egyes viszonlyatokon tevékeny versenytársaival, sem azon utasokkal szemben, akik szabadon választhatják meg minden viszonylat tekintetében azt a légitársaságot, amelynek szolgáltatásait igénybe kívánják venni.

177    A BA másodsorban azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem adott magyarázatot arra, hogy a BA légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló állítólagos erőfölénye miképpen következik a BA‑nak a brit légiközlekedési piacokon elért „jelentős eredményeiből”.

178    A BA harmadsorban felhívja a figyelmet arra, hogy az a részesedés, amellyel a Bizottság szerint a BA a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán az utazásközvetítők ügyfeleként rendelkezik, nem bizonyítja, hogy e piacon erőfölényben lenne. A Bizottság ugyanis csupán arra szorítkozott, hogy a BA repülőjegy-eladásainak összességét hozzáadja az Egyesült Királyságban található repülőterekre érkező és onnan induló összes repülőjárathoz, miközben azok elkülönülő piacot alkotnak.

179    Egyébiránt a Bizottság nem megfelelően számította ki a BA piaci részesedését. A Bizottság által meghatározott százalékok az Egyesült Királyságon kívüli eladásokat is magukban foglalják, és ezzel a BA piaci részesedését túlértékeléséhez vezetnek. A Bizottság a számítását a BSPUK‑n keresztül lebonyolított repülőjegy-eladásokra alapozta, ám e rendszerben csupán az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők egy része vesz részt. A többi ügynök által végrehajtott tranzakciók elemzését félretéve a Bizottság megelégedett azzal a feltételezéssel, hogy a BSPUK‑n keresztül lebonyolított tranzakciók az ügynökök által eladott összes jegy 80–85%‑át teszik ki. Végül a BA‑nak tulajdonított és a BSPUK keretében lebonyolított eladások magukban foglalják az egyéb olyan légitársaságok által elért jegyeladásokat is, amelyek a BA‑t utazásközvetítőként használják, és amelyek nem vesznek részt a BA és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők közötti megállapodásokban.

180    A BA arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az utazásközvetítőkön kívüli csatornákon – mint például a telefonon vagy interneten – létrejött repülőjegy‑eladásokat. Márpedig ezek az eladások – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdésében kifejezetten elismerte – befolyásolhatják a légitársaságoknak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak piacán fennálló erejét.

181    Azzal, hogy a Bizottság a BA‑nak a fő utazásközvetítőkkel szembeni különösen erős helyzetét hangsúlyozza, figyelmen kívül hagyja ezen utazásközvetítőknek a BA jegyeladásainak összessége tekintetében elért mértékének csökkenését és az egyes fő utazásközvetítők tevékenységeihez képest a BA‑nak nyújtott szolgáltatások viszonylag jelentéktelen mértékét.

182    Amennyiben az ítélkezési gyakorlat által meghatározott piaci részesedés állandóságára vagy e részesedés versennyel szembeni érzékenységére vonatkozó kritériumot alkalmazzuk (a Bíróság 85/76. sz., Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13‑án hozott ítélete [EBHT 1979., 461. o.]), a BA‑nak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit „piacán” fennálló részesedése alapján a Bizottság nem állapíthatta meg, hogy a BA bármely időszakban erőfölénnyel rendelkezik e piacon.

183    A BA piaci részesedésére vonatkozó adatok megfelelő elemzése még inkább ellentmond az erőfölény megállapításának. A BA 47,7%‑os piaci részesedése ugyanis a ’90‑es évek elejére 39,7%‑ra csökkent. Ezzel szemben a többi légitársaság – különösen a Virgin és a British Midland – piaci részesedése gyorsan növekedett.

184    A valamely utazásközvetítő által eladott jegyek százalékának jelentősége – a Bizottság által a megtámadott határozat (92) preambulumbekezdésében állítottakkal ellentétben – nem teszi az érintett légitársaságot ezen utazásközvetítő „kötelező kereskedelmi partnerévé”. Gyakorlatban minden utazásközvetítő a légitársaságok jegyeinek széles palettáját kínálja. Az utazásközvetítők ezért jelentős tárgyalóerővel rendelkeznek, és valamely utazásközvetítő végleges kiválasztása az ügyfél feladata.

185    A fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapját képező ügyben, valamint a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapját képező ügyben meghatározott érintett piacokon tevékeny gazdasági szereplőkkel ellentétben az utazásközvetítők főszabály szerint nem rendelkeznek repülőjegykészlettel, illetve ténylegesen nincs is szükségük arra, hogy a BA jegyeit árulják. Mivel a BA által biztosított viszonylatokon más légitársaságok is indítanak járatokat, az utazásközvetítők az utasok igényeit mindaddig ki tudják elégíteni, amíg árulni tudják a BA jegyeit.

186    Végül, amennyiben a BA valóban erőfölényben lenne, egyáltalán nem állt volna érdekében jelentős összegeket költeni szolgáltatásai jobbítására annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon versenyezni a többi légitársasággal.

187    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a BA‑nak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló erőfölényének megállapítása érdekében a BA repülőjegyeinek az IATA által akkreditált utazásközvetítők által történt eladásainak százalékát, valamint számos ezzel kapcsolatos tényezőt – mint például a BA méretét, az általa nyújtott légiközlekedési szolgáltatások körének kiterjedtségét, valamint hálózatát – vette alapul.

188    A BA nyilvánvalóan képes volt az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőktől függetlenül viselkedni, és különösen a belföldi járatok tekintetében 7,5%‑os, a nemzetközi repülőjáratok tekintetében pedig 9%‑os alapjutalékot egyoldalúan 7%‑ra módosítani.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

189    Az EK 82. cikkben említett erőfölény olyan, valamely vállalkozás rendelkezésére álló gazdasági erőre vonatkozik, amely alapján lehetősége van megakadályozni a tényleges verseny fenntartását az érintett piacon, és a versenytársaktól, üzletfelektől és a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedni (az Elsőfokú Bíróság T‑128/98. sz., Aéroports de Paris kontra Bizottság ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3929. o.] 147. pontja).

190    Amint az a harmadik jogalap vizsgálatából kitűnik, a Bizottság az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, légi utakat nyújtó utazásközvetítők által a repülőjegyeknek a légitársaságok javára történő értékesítésekből álló brit piacán állapította meg a BA erőfölényét.

191    Amint a fenti 101. pontban kifejtésre került, azon körülmény, miszerint a BA a légi utakat nyújtó utazásközvetítők vásárlójaként és nem szolgáltatóként betöltött helyzetében rendelkezik erőfölénnyel, irreleváns.

192    Következésképpen a brit repülőterekről induló vagy oda érkező összes repülőjáratokhoz viszonyítva a BA által biztosított repülőjáratokon kínált helyek száma – amely ugyanannyi, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők által eladható BA‑repülőjegyet jelent – a megfelelő kritérium azon gazdasági erőnek felmérésére, amelyet a BA ügynökeivel és a többi olyan légitársasággal szemben kifejthet, amelyek ugyancsak igénybe veszik a szóban forgó értékesítési szolgáltatásokat.

193    A BA maga is megjegyezte, hogy gyűjtő‑elosztó hálózatának az Egyesült Királyság területén való üzemeltetése sokkal több, a gyűjtőrepülőtereiről induló és oda érkező repülőjárat indítását, és következésképpen jelentősen több utas szállítását teszi lehetővé, mint amennyit a többi légitársaság üzemeltet, ugyanis az utóbbiak közvetlen repülőjáratokat tartanak fenn.

194    A Bizottság tehát a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán a BA piaci részesedésének kiszámítása érdekében helyesen adta hozzá az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők révén eladott összes BA‑repülőjegy összegét az egyesült királysági repülőterekről induló vagy oda érkező összes repülőjárathoz.

195    E feltételek mellett a BA nem vonatkoztathat el az általa üzemeltetett összes repülőjárat számától annak vitatása érdekében, hogy jelentős mértékben függetlenül tudott viselkedni az egyes viszonylatokon jelen lévő versenytársaihoz, az utazásközvetítőkhöz, illetve azon utasokhoz képest, akik elméletileg szabadon választhatják meg azt a légitársaságot, amelynek szolgáltatásait igénybe kívánják venni.

196    A BA továbbá azt sem kifogásolhatja, hogy a Bizottság nem adott magyarázatot arra, hogy a BA légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló állítólagos erőfölénye miképpen következik a brit légiközlekedési piacokon elért eredményeiből.

197    Annak megállapítása érdekében ugyanis, hogy a BA esetleg erőfölényben van a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán, nem szükséges gazdasági erejét a BA által és a versenytársai által a brit repülőterekről induló vagy oda érkező összes viszonylaton légiközlekedési szolgáltatásokat nyújtó légitársaságok között fennálló verseny függvényében értékelni.

198    Amint az a harmadik jogalap vizsgálatából kitűnik, a légiközlekedési szolgáltatások különböző brit piacai elkülönülnek a légi utakat kínáló utazásközvetítők szolgáltatásainak, így a repülőjegyek értékesítésének piacától is.

199    Az állítólagos ténybeli tévedésekre hivatkozva a BA nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a telefonon vagy interneten létrejött repülőjegy-eladások hatását, tekintettel az utazásközvetítők által nyújtott szolgáltatások módszerére és az eladásra vonatkozó sajátosságaira.

200    Egyébiránt a BA éppen ezen sajátosság alapján jelentette ki, hogy az utazásközvetítők közvetítői szerepükben alapvető fontosságúak a légitársaságok számára. Ezt a sajátos jelleget egyébiránt az a körülmény is tanúsítja, miszerint az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők által értékesített repülőjegyek az e tagállamban eladott repülőjegyek 85%‑át tették ki.

201    Ezen túlmenően a BA nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a Bizottság a BA légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló piaci részesedésének meghatározása érdekében figyelembe vette az Egyesült Királyságon kívüli BA repülőjegy-eladásokat.

202    A BA az Elsőfokú Bíróság egyik kérdésére adott válaszában ugyanis elismerte, hogy az Egyesült Királyságon kívüli eladások nem számszerűsíthetők, ezért a Bizottság nem tudta megkülönböztetni az Egyesült Királyságban, illetve azon kívül történt eladásokat. Amint az a harmadik jogalap vizsgálatából kitűnik, az utasok repülőjegyüket általában a tartózkodási helyük szerinti országban foglalják le. Közvetkezésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság értékelését részben olyan repülőjegye-eladásokra alapozta volna, amely torzíthatta volna a BA légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló piaci részesedésének felbecsülését.

203    A BA‑nak a BSPUK reprezentatív jellegének hiányára vonatkozó érve sem állja meg a helyét. Ugyan a BSPUK az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező 7000 utazásközvetítő közül csupán 4634‑et tömörít, nyilvánvaló, hogy a legjelentősebb utazásközvetítők e nemzeti bankelszámolási terv tagjai között találhatók.

204    Figyelembe véve az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők által eladott repülőjegyek összességéhez képest a BSPUK‑n keresztül lebonyolított repülőjegy-eladások túlsúlyát, úgy tűnik, hogy a Bizottság helyesen ítélte úgy, hogy a hat fő légitársaságnak az összes repülőjegy-eladásból való részesedése nem nagyon térhet el a BSPUK révén elkönyvelt eladások számától.

205    Egyébiránt – amint az a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdéséből kitűnik – a BA a közigazgatási eljárás során maga jelentette ki, hogy 1998 januárja és novembere között az Egyesült Királyságban kiállított repülőjegyek 85%‑át az IATA által akkreditált utazásközvetítőkön és a BSPUK‑n keresztül értékesítette. A megtámadott határozat (33) preambulumbekezdésének olvasatából pedig az tűnik ki – és ezt a felperes sem vitatta –, hogy a BSPUK‑ban részt vevő 4634 utazásközvetítőből 4108, vagyis nagyjából 89% az IATA által akkreditált tag.

206    Az sem vitatott, hogy az IATA által akkreditált és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők révén eladott BA‑repülőjegyek az első tíz légitársaság BSPUK‑n keresztül ugyanebben az évben történt eladásainak 66%‑át tették ki.

207    E feltételek mellett úgy tűnik, hogy az a körülmény, hogy 2366 utazásközvetítő nem volt résztvevője a BSPUK‑nak, nem igazán alkalmas a BA‑nak az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők révén eladott repülőjegyei által képviselt részesedés megbecsült mértékének jelentős csökkentésére.

208    Ugyanez igaz azon egyéb légitársaságok által elért jegyeladásokra is, amelyek a BA‑t utazásközvetítőként használják, és amelyek nem vesznek részt az érintett teljesítményarányos jutalékrendszerekben. Amint azt a Bizottság hangsúlyozta – anélkül, hogy azt a BA vitatta volna –, csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy ezen eladások a tranzakciók 5%‑át vagy annál is kisebb részét képezhetik.

209    Azt kell még megvizsgálni, hogy a Bizottság által a BA erőfölényének megállapítása érdekében jogszerűen figyelembe vett ténybeli elemek alapján kifejtett érvelése nem tartalmaz‑e értékelési hibát.

210    Ezzel kapcsolatosan azt a nagyon meghatározó bizonyítékot kell figyelembe venni, amelyet a szóban forgó vállalkozás jelentős mértékű piaci részesedése, valamint az érintett vállalkozás és közvetlen versenytársai piaci részesedései közötti viszony képez (a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. és 48. pontja), még inkább azon okból, hogy a közvetlen versenytársak piaci részesedései elenyészők (lásd ebben az értelemben a Bíróság 27/76. sz., United Brands kontra Bizottság ügyben 1978. február 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1978., 207. o.] 111. pontját).

211    Amint az az alábbiakban bemutatott – a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdéséből származó – táblázatból kitűnik, a BA nem tudta bizonyítani a ténybeli tévedés fennállását (lásd a fenti 199–208. pontot) sem azt, hogy a BA‑nak a BSPUK keretében eladott összes jegy tekintetében fennálló piaci részesedése jelentősnek tekinthető, ráadásul az tűnik ki e táblázatból, hogy e részesedés a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán jelen lévő öt fő versenytárs mindegyike piaci részesedésének állandó többszörösét teszi ki.

		1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998
British Airways		46,3	45,6	43,5	42,7	40,3	42,0	39,7
American Airlines		–	5,4	7,3	7,7	7,6	3,6	3,8
Virgin		2,8	3,0	3,7	4,0	4,0	5,8	5,5
British Midland		3,6	3,4	3,2	3,0	2,7	–	–
Qantas		3,0	2,7	3,0	2,6	6,4	3,0	3,3
KLM		2,5	–	–	–	–	3,8	5,3

212    A BA piaci részesedéséből eredő gazdasági erejét a nemzetközi menetrend szerinti repülőjáratokon teljesített utaskilométerek száma, utasszállítási szolgáltatásainak kiterjedt köre, valamint a gyűjtő‑elosztó hálózata révén betöltött világszintű szerepe is erősíti.

213    A BA saját bevallása szerint a hálózati üzemeltetése a többi öt versenytársához képest lehetővé teszi számára, hogy nagyobb repülőjárat-választékot és nagyobb járatsűrűséget kínáljon.

214    A megtámadott határozat (38) preambulumbekezdéséből továbbá kitűnik – amit a BA nem is vont kétségbe –, hogy 1995‑ben a Heathrow‑i repülőtérről indított 151 nemzetközi repülőjárat közül 92 járatot, illetve a gatwicki repülőtérről indított 92 nemzetközi repülőjárat közül 43 járatot – vagyis a három vagy négy közvetlen versenytárs mindegyike által e két repülőtérről indított repülőjáratok többszörösét – üzemeltette.

215    A BA által az Egyesült Királyságban található repülőterekről induló, illetve oda érkező repülőjárat biztosított összes útvonal együttesen azzal a hatással jár, hogy az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkön keresztül az utasok túlnyomó része BA‑repülőjegyeket vesz, és ezzel összefüggésben legalább ennyi tranzakció jön létre a BA és a légi utakat kínáló utazásközvetítők között az utóbbiak szolgáltatásainak és különösen a BA‑repülőjegyek értékesítése keretében.

216    Ebből szükségszerűen az következik, hogy ezek az utazásközvetítők jelentős részben az utazásközvetítői szolgáltatások BA általi ellentételezéséből származó bevételektől függenek.

217    A BA tehát nem megalapozottan vitatja, hogy az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők kötelező kereskedelmi partnere lenne, és állítja, hogy az utazásközvetítőknek nincs igazán szükségük a BA‑jegyek árusítására. A BA érvei nem vonhatják kétségbe a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon állítást, hogy a BA a közvetlen versenytársaihoz és a fő utazásközvetítőkhöz viszonyítva különösen erős helyzetben van.

218    A jelen ügy tényállásából tehát az következik, hogy a BA‑nak módjában állt egy 1997. november 17‑i körlevéllel 1998. január 1­jei hatállyal egyoldalúan csökkenteni az addig hatályos jutalékai mértékét és új, teljesítményarányos jutalékrendszerét kiterjeszteni az összes Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőre.

219    E feltételek mellett sem a bizonyos jelentősebb utazásközvetítők tevékenységében a BA‑jegyeladások – az utóbbi puszta állítására alapozott – szerény mértéke, sem a BA‑jegyeladásainak az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők összesített repülőjegy-eladásaihoz viszonyított állítólagos ingadozása nem cáfolja a Bizottság azon állítását, miszerint a BA erőfölényben van a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán.

220    Az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők BA‑tól való függése, valamint a többi utazásközvetítői szolgáltatásokat igénybe vevő légitársasághoz viszonyított függetlensége sem vonható kétségbe azon körülmény alapján, hogy az utazásközvetítők főszabály szerint nem rendelkeznek repülőjegykészlettel.

221    Ez a pusztán logisztikai körülmény ugyanis nem hat ki a BA‑nak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán betöltött uralkodó helyzetéből következő erőfölényére.

222    Azon érv, miszerint a BA‑nak egyáltalán nem állna érdekében jelentős összegeket költeni szolgáltatásai jobbítására annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon versenyezni a többi légitársasággal, irreleváns, mivel az a BA erőfölényének megállapítása érdekében felhozott érvek közül a brit légiközlekedési piacokra, és nem a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacára vonatkozik.

223    Végül ugyanebből az indokból sem a BA‑jegyeladások mértékének csökkenése, sem az egyes versenytárs légitársaságok piaci részesedésének növekedése nem elég jelentős körülmény ahhoz, hogy a BA légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló erőfölényét megcáfolhassa.

224    A jelen ügyben a BA piaci részesedésének csökkenése önmagában nem bizonyíthatja az erőfölény fenn nem állását. Ugyanis a BA légi utakat közvetítő utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló helyzete túlsúlyos. Amint azt a fenti 211. pontban bemutatott táblázat is tanúsítja, a Bizottság által kifogásolt jogsértés teljes időszaka alatt mindig is jelentős különbség volt egyrészt a BA piaci részesedése, másrészt mind a BA közvetlen versenytársa, mind az utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán öt fő versenytárs összesített részesedése között.

225    A Bizottság így jogszerűen állapította meg, hogy a BA erőfölényben volt a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán.

226    A hatodik jogalapot el kell tehát utasítani.

 Az erőfölénnyel való visszaélés hiányára vonatkozó, hetedik jogalapról

227    A BA vitatja a Bizottság azon kijelentését, miszerint a teljesítményarányos jutalékrendszerek hátrányos megkülönböztetést hoztak létre az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők között, illetve a versenytárs légitársaságokkal szemben kizáró hatást eredményezett.

 A BA teljesítményarányos jutalékrendszerei által az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők között létrehozott hátrányos megkülönböztetésről

–       A felek érvei

228    A BA azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem bizonyította az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők közötti hátrányos megkülönböztetés fennállását, illetve azt, hogy a Bizottság egyenlőtlen vagy a jogszerű üzleti megfontolások által nem igazolt kritériumokat alkalmaz.

229    Az a körülmény, miszerint két olyan utazásközvetítő, amely eltérő mennyiségű BA‑jegyet adott el, ugyanolyan előnyökre számíthat, valamint két olyan utazásközvetítő, amely ugyanannyi BA‑jegyet adott el, eltérő előnyökre számíthat, egyáltalán nem bizonyítja az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja értelmében vett hátrányos megkülönböztetést fennállását.

230    Éppen ellenkezőleg, a különböző méretű utazásközvetítők ugyanannyi erőbefektetéssel és erőforrással rendelkezhetnek a BA‑jegyek eladása tekintetében. Az előző referencia-időszak során az utazásközvetítők által elért eladások alapján kiszámított teljesítményjutalékoknak az az előnye, hogy figyelembe lehet venni az érdekelt utazásközvetítő méretét.

231    A Bizottság álláspontja szerint a BA teljesítményarányos jutalékrendszerei jogellenes hátrányos megkülönböztetést hoztak létre az utazásközvetítők között azzal, hogy e jutalékok annak mértékén alapultak, hogy az utazásközvetítők a referencia-időszakban elért BA‑jegyeladási szintjüket elérik vagy esetleg növelik‑e, és nem az ettől eltérő eladási mennyiségen, illetve a BA‑nak nyújtott szolgáltatás szintjén.

232    Ez a magatartás egyes Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők részére a többiekhez képest hátrányt okozott az általuk nyújtott szolgáltatások piacán fennálló kiélezett versenyben. Azzal, hogy a BA az utazásközvetítőknek fizetett jutalékok szintjét eltorzította, a BA által alkalmazott pénzügyi ösztönző rendszerek befolyásolták az egyikükkel vagy másikukkal való versenyre lépésre való képességüket.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

233    Az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja értelmében erőfölénnyel való visszaélés megvalósulhat úgy is, hogy egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételeket alkalmaznak az üzletfelekkel szemben, amelyek folytán azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek.

234    Amint azt a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdése is megjegyzi, nyilvánvaló hogy az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőknek a BA által fizetett jutalék szintjének növekedése nemcsak azokra a BA‑jegyekre vonatkozott, amelyeket az eladási célkitűzés elérését követően adtak el, hanem a figyelembe vett időszak alatt az utazásközvetítő által eladott összes BA‑jegyre is.

235    Ezáltal a szóban forgó teljesítményarányos jutalékrendszerek alapján előfordulhatott, hogy két utazásközvetítő BA‑jegyek eladásai utáni ugyanakkora bevétel mellett eltérő mértékű jutalékot kaptak utazásközvetítők, amennyiben forgalmuk és következésképpen annak növekedése az ezt megelőző referencia-időszak alatt eltérő volt.

236    Azzal, hogy a teljesítményarányos jutalékrendszerek ugyanazon referencia-időszak során nyújtott megegyező szolgáltatásokat eltérő mértékben javadalmaztak, torzították azon javadalmazás mértékét, amelyet az érdekeltek a BA által részükre fizetett jutalékok formájában kaptak meg.

237    Amint azt a BA maga is megjegyezte, az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők élénk versenyben állnak egymással, és az egyikükkel vagy másikukkal való versenyre lépés a járatokon az utasok kívánságainak megfelelő helyek ésszerű áron történő biztosítására való képességüktől függ.

238    Mivel az egymással való versenyre lépés az egyes utazásközvetítők pénzügyi forrásainak függvénye volt, a teljesítményarányos jutalékrendszerek megkülönböztető feltételei befolyásolták az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőknek a légi utakra vonatozó utazási szolgáltatások nyújtása területén fennálló versenyképességét, valamint ezen utazásközvetítőknek a versenytárs légitársaságok ilyen szolgáltatások iránti kereslete élénkítésére vonatkozó képességét.

239    A BA‑nak az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők méretének jelentőségére vonatkozó érvei irrelevánsak. A kifogásolt teljesítményarányos jutalékrendszerek már önmagukban is a vállalkozások méretétől független kritériumon alapultak, ugyanis az utazásközvetítők általi BA‑jegyeladások a megelőző referencia-időszak alatt eladott jegymennyiséghez képesti növekedésének nagyságán alapultak.

240    E feltételek mellett a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a BA teljesítményarányos jutalékrendszerei erőfölénnyel való visszaélést valósítottak meg az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, légi utakkal foglalkozó utazásközvetítői szolgáltatások piacán, mivel e rendszerek az ebben a tagállamban székhellyel rendelkező utazásközvetítők rendszerét hátrányosan befolyásolta, és ily módon egyes utazásközvetítőket az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontja értelmében hátrányos versenyhelyzetbe kényszerített.

 A BA teljesítményarányos jutalékrendszereinek a BA versenytárs légitársaságaival szembeni „hűségépítő” hatásából eredő kizáró hatásáról

241    A Elsőfokú Bíróság elöljáróban emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a visszaélés fogalma objektív, amely az erőfölényben levő vállalkozások olyan magatartására vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja azon piac szerkezetét, ahol a verseny pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében már meggyengült, és amelynek a hatása az, hogy a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel akadályozza a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy a verseny fejlődését (a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 91. pontja és a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. pontja; a Bíróság C‑62/86. sz., AKZO kontra Bizottság ügyben 1991. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑3359. o.] 69. pontja és az Elsőfokú Bíróság Irish Sugar kontra Bizottság ügyben 1999. október 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2969. o.] 111. pontja).

242    Következésképpen igaz, hogy az erőfölény fennállásának megállapítása önmagában nem jelenti az érintett vállalkozás elmarasztalását, ugyanakkor az érintett vállalkozás – függetlenül ezen erőfölényes helyzet kialakulásának okaitól – különleges felelősséggel tartozik azért, hogy magatartásával ne sértse a közös piacon fennálló hatékony és torzulásmentes versenyt (a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontja, valamint a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 112. pontja).

243    Hasonlóképpen, jóllehet az erőfölény fennállása nem akadályozza meg az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozást abban, hogy saját kereskedelmi érdekeit védje, amikor azokat veszélyeztetik, és a vállalkozásnak lehetősége van – ésszerű mértékben – megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket érdekei védelméhez megfelelőnek ítél, ugyanakkor nem tanúsíthat olyan magatartást, amelyek célja az erőfölényes helyzet megerősítése, és az azzal való visszaélés (a fenti 210. pontban hivatkozott United Brands kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 189. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑65/89. sz., BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben 1993. április 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑389. o.] 69. pontja; a T‑24/93–T‑26/93. és T‑28/93.sz., Compagnie maritime belge transports és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. október 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑1201. o.] 107. pontja, valamint a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 112. pontja).

244    Különösen az erőfölényben lévő vállalkozás által adott árengedménnyel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az ügyfél azon elkötelezettségének ellentételezéseként adott hűségengedmény, hogy kizárólagosan vagy majdnem kizárólagosan az erőfölényben lévő vállalkozásnál végzi beszerzéseit, ellentétes az EK 82. cikkel. Az ilyen árengedmény ugyanis arra irányul, hogy pénzügyi előnyökkel akadályozza az ügyfelek versenytársaktól származó beszerzéseit (a Bíróság 40/73–48/73., 50/73., 54/73–56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1663. o.] 518. pontja, a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. és 90. pontja, a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71. pontja és a fenti 244. pontban hivatkozott BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. pontja).

245    Áltanosabban fogalmazva az olyan engedmény, amely azzal a hatással jár, hogy megakadályozza az ügyfeleket abban, hogy a piacon jelen lévő versenytársaktól vásároljanak, az EK 82. cikkel ellentétesnek minősül, amennyiben ezt az engedményt valamely erőfölényben lévő vállalkozás alkalmazza. Emiatt a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vásárlást elősegítő engedmény ellentétes az EK 82. cikkel (a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 86. pontja).

246    A kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól származó vásárlások nagyságához kötött mennyiségi engedmények rendszere általában nem akadályozza meg a fogyasztókat a versenytársaktól való beszerzésben az EK 82. cikk megsértésével (a Bíróság fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 71. pontja és a C‑163/99. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2001. március 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑2613. o.] 50. pontja). Ha az adott mennyiség növekedése a szállító alacsonyabb költségeként jelenik meg, utóbbinak joga van arra, hogy ügyfeleit ebben a csökkenésben részesítse kedvezőbb ár formájában (Mischo főtanácsnok fent hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 2001., I‑2618. o.] 106. pontja). A mennyiségi engedmények így feltételezhetően az erőfölényben lévő vállalkozás által elért hatékonyságból és méretgazdaságosságból eredő hasznot tükrözik.

247    Ebből az következik, hogy azon engedményrendszer, amelyben a visszatérítés mértéke a vásárlás mennyiségétől függően növekszik, nem sérti az EK 82. cikket, kivéve, ha az engedmény adásának feltételei és módja alapján úgy tűnik, hogy a rendszer nem gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapul, hanem a hűségengedményhez hasonlóan célja, hogy akadályozza az ügyfelek versenytársaktól való beszerzéseit (a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontja, a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontja, a fenti 241.pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 114. pontja).

248    Ebből az ítélkezési gyakorlatból általánosan azt a következtetést lehet levonni, hogy egy erőfölényes vállalkozás által alkalmazott bármilyen „hűségépítő” engedményrendszer az EK 82. cikk megsértésével akadályozza a fogyasztókat a versenytársaktól való beszerzésben, függetlenül attól, hogy ezen engedményrendszer hátrányosan megkülönböztető‑e, vagy sem. Ugyanez vonatkozik az erőfölényben lévő vásárló által a szolgáltatóival szemben alkalmazott „hűségépítő” teljesítményarányos jutalékrendszerre (lásd a fenti 101. pontot).

249    A fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróság, miközben elutasította a Bizottság azon kifogását, miszerint a Michelin által alkalmazott engedményrendszer hátrányosan megkülönböztető volt, úgy ítélte meg, hogy az ilyen rendszer sérti az EK 82. cikket, és hogy a viszonteladók körében a Michelintől való függőséget hoz létre.

–       A felek érvei

250    A BA arra hivatkozik, hogy a Bizottság csupán annak feltételezésére szorítkozott, hogy a BA magatartása a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben előírtakkal ellentétben kizáró hatású volt. A megtámadott határozat egyáltalán nem tartalmaz a légiközlekedési piacokra vonatkozó elemzést, sem a BA teljesítményarányos jutalékrendszerei által a versenytársaknak, az ügyfeleknek vagy a fogyasztóknak okozott károkra vonatkozó kézzelfogható bizonyítékot.

251    Úgy tűnik, hogy a Bizottság bármilyen ezt alátámasztó bizonyíték hiányában vélte úgy, hogy az utazásközvetítők a jegyeladások jelentős részét befolyásolni tudják a fogyasztók kárára, miközben az utóbbiaknak a légitársaságok utasok által történő kiválasztására alig van befolyásuk.

252    A BA teljesítményarányos jutalékrendszerei nem akadályozták meg a BA versenytársait abban, hogy hasonló megállapodásokat kössenek az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel. Mivel a BA a Bizottság által meghatározott piacon az összesített jegyeladások kevesebb mint 50%‑ával rendelkezett, egyáltalán nem megalapozott az a megállapítás, hogy az összes többi légitársaság úgy vélte volna, hogy nem kifizetődő a BA‑val megegyező előnyöket ajánlani. A nagy utazásközvetítők – amelyek a BA összesített jegyeladásainak kicsivel kevesebb mint 50%‑át bonyolítják – egyedi feltételekkel köthettek megállapodásokat, tehát módjukban állt a légitársaságok versenyeztetése.

253    Mindenesetre a BA teljesítményarányos jutalékainak szerkezete nem ösztönözte arra az utazásközvetítőket, hogy a BA‑t részesítsék előnyben a többi légitársasággal szemben. Az utazásközvetítőknek nyújtott előnyök számos tényezőtől függtek, így többek között a célküszöbök szintjétől, illetve az érdekelteknek az e küszöbértékhez viszonyított teljesítményének szintjétől.

254    A BA az általa kínált előnyöket az eladott jegyek mennyisége, és nem az adott utazásközvetítő által a BA javára lebonyolított tranzakciók százaléka alapján nyújtotta. Az egyes utazásközvetítők tevékenységében a BA által képviselt hányad még akkor is csökkenhetett, illetve ezzel egy időben a többi légitársaság által képviselt rész növekedhetett, ha a BA‑jegyeladások növekedtek.

255    A hűségépítő megállapodások olyan eszköznek számítanak, amely lehetővé tette a versenyt, amelyet egyáltalán nem torzít. A többi légitársaság piaci részesedése növekedésének mértéke azt mutatja, hogy a hűségépítő megállapodások nem tudták a Bizottság által hivatkozott kizáró hatást kifejteni.

256    Az utazásközvetítőknek nyújtott előnyök a fogyasztók javára jelentős költségmegtakarítást vontak maguk után, azzal, hogy a BA‑nak nagyobb lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy árait csökkentse és/vagy nagyobb számú repülőjáratot biztosítson bizonyos légi útvonalakon.

257    A BA vitatja a Bizottság által a hűségépítő megállapodások szerkezetével szemben megfogalmazott kifogásokat. Először is az utazásközvetítőknek nyújtott díjszabási előnyök növelése folyamatosságának hiánya csak akkor lett volna releváns, ha az kizáró hatással járt volna. Mindenesetre nem feltételezhető, hogy az állandóság hiánya a BA javára szolgált volna. A légiközlekedési ágazat egészének tekintetében gyakorlatilag lehetetlen volt megjósolni, hogy a nyújtott előnyök rendszeresen a BA vagy más légitársaságok javára szolgálnak‑e.

258    Másodszor a Bizottság által a megtámadott határozat (48) és (109) preambulumbekezdésében kifogásolt, a megelőző év teljesítményét alapul vevő eladási célkitűzések egyrészt a felek szempontjából méltányosak, illetve hatásukat tekintve előnyösek voltak. Mindenesetre a szóban forgó megállapodások ösztönző hatása csak idővel vált mérhetővé.

259    A BA megjegyzi, hogy a Bizottság első két kifogása az 1997 decembere és 1999 márciusa között alkalmazott teljesítményarányos jutalékrendszer tekintetében irreleváns. Ez a rendszer ugyanis egyrészt az utazásközvetítőknek nyújtott előnyök folyamatos növelését, másrészt azok havi és nem éves elszámolását írta elő.

260    Harmadszor a BA vitatja a Bizottság által a megtámadott határozat (48) és (102) preambulumbekezdésében megfogalmazott kifogást, amely az utazásközvetítőknek nyújtott előnyök és a költségmegtakarítások közötti összefüggés hiányára vonatkozik. Az ésszerű gazdaságpolitika arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy árengedményrendszert vezessenek be, függetlenül attól, hogy esetleg megtakarítás érhető‑e így el, vagy sem. A hűségépítő megállapodások praktikus eszköznek számítanak, amely lehetővé teszi a hatékonysághoz fűződő előnyök nyújtását, anélkül hogy szükség lenne a repülőjegy ára és költsége közötti pontos és nagyon változó viszony meglehetősen nehéz, majdhogynem lehetetlen kiszámítására. A légiközlekedési ágazatban irányadó állandó költségek szintje miatt a kapacitások kihasználásának növelése csökkenti az egységenkénti átlagárat, és így a BA költségmegtakarítást érhet el, amelyet eloszthat az utazásközvetítők és az ügyfelek között.

261    A BA negyedszer felhívja figyelmet arra, hogy azzal, hogy a Bizottság a jogvita tárgyát képező teljesítményarányos jutalékrendszerek hűségépítő jellegét a BA útvonalainak többi légitársaságéhoz képest szélesebb választéka biztosításának tudja be (a megtámadott határozat (91) preambulumbekezdése), figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a BA által nyújtott összesített engedmény megegyezett azzal, mintha különböző útvonalakon különböző mértékű engedményt adott volna. Ugyan a kisebb légitársaságoknak magasabb eladási átlagköltségei lehetnek, ettől még e társaságok nem voltak kiszorítva szóban forgó piacokról, és semmi nem akadályozta meg őket abban, hogy hatékony versenyt folytassanak.

262    A Bizottság és a Virgin álláspontja szerint a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet és a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet fekteti le azt az elvet, miszerint az erőfölényben lévő szállító a hatékonyság ellentételezéseként engedményeket nyújthat azon árengedmények, illetve ösztönzők kivételével, amelyek az ügyfélkör hűségének biztosítására szolgálnak (a megtámadott határozat (101) preambulumbekezdése).

263    A valamely erőfölényben lévő vállalkozás által egy bizonyos időszakban történt vásárlások függvényében nyújtott engedmény – amennyiben ez az engedmény nem tekinthető rendes mennyiségűnek – erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, amennyiben e magatartásnak kizárólagos célja azon ügyfelek hűségének megnyerése, akik számára az engedményt nyújtják, illetve a versenytársak hátrányos versenyhelyzetbe kényszerítése (a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 213. pontja).

264    Az EK 82. cikk nem írja elő a kifogásolt magatartás fogyasztókra gyakorolt valódi vagy közvetlen hatásának bizonyítását. A versenyjog célja a piac szerkezetének a mesterséges torzításokkal szemben való védelme, és ezért a fogyasztók érdekeit közép- és hosszú távon védi a legjobban.

265    Amikor – mint a jelen esetben is – a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Bíróság által meghatározónak minősített összes jellemző fennáll annak megállapításához, hogy valamely engedményrendszer erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, nem szükséges még azt is bizonyítani, hogy a Bíróság által a fenti 182. pontban hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben jogellenesnek ítélt rendszer jellemzői, valamint annak hatásai is fennállnak.

266    A BA által alkalmazott rendszerek szerkezetéből következően az utazásközvetítők által a BA javára eladott további minden szegmensért kapott további jutalék exponenciálisan nőtt a kiegészítő jutaléknak a meghatározott küszöbhöz való közelítésekor. A szerényebb méretű versenytárs légitársaságok nem tudtak ilyen nagyságú jutalékszintet kínálni. Ezen túlmenően a szóban forgó rendszerből eredő további jutalékra tekintettel a BA‑jegyek nagy részét veszteséggel értékesítette.

267    A visszaélés abban állt, hogy a kiegészítő jutalékok nem a BA által az utazásközvetítőkkel bonyolított tranzakciók során elért költségmegtakarításhoz vagy hatékonyságához kötődtek, hanem inkább annak mértékéhez, amennyire az utazásközvetítők a megelőző évben teljesített BA‑jegyeladások szintjét elérték, vagy túllépték, függetlenül a méretüktől, hatékonyságuktól vagy a BA‑nak nyújtott szolgáltatásaiktól.

268    Tekintettel arra, hogy az utazásközvetítők még mindig messzemenőkig a légitársaságok által légiközlekedési szolgáltatások egyesült királysági értékesítésére használt legjelentősebb csatorna, a BA‑nak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán tanúsított visszaélésszerű magatartása is komoly kizáró hatást fejt ki a brit légiközlekedési piacokon jelenlevő versenytárs légitársaságokkal szemben.

269    Az a körülmény, miszerint az utóbbi piacok liberalizálása miatt a BA versenytársai csökkenthették a BA piaci részesedését, nem bizonyítja, hogy a pénzügyi ösztönző rendszerek ne lettek volna versenyellenes hatásúak.

–       Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

270    Annak megállapítására, hogy a BA a szóban forgó teljesítményarányos jutalékrendszer alkalmazásával visszaélt‑e erőfölényével az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel szemben, értékelni kell a jutaléknyújtás feltételeit és részletes szabályait, illetve meg kell vizsgálni, hogy e jutalékok, semmilyen gazdasági ellenszolgáltatáson nem alapuló előny biztosításával, arra irányultak‑e, hogy eltöröljék vagy korlátozzák az utazásközvetítőnek a választásuk szerinti légitársaság részére való szolgáltatás nyújtására irányuló szabadságát, és így megakadályozzák a BA versenytársainak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők egyesült királysági piacára való bejutását (lásd e tekintetben a fenti 182. cikkben hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontját; a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontját, valamint a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 114. és 197. pontját).

271    A jelen ügyben meg kell határozni, hogy a marketingmegállapodásoknak és a jutalékrendszereknek hűségépítő hatásuk van‑e az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők vonatkozásában, és ha igen, e rendszerek gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapultak‑e (lásd ebben az értelemben a fenti 91. pontban hivatkozott Michelin kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontját; a fenti 246. pontban hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontját és a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 114. pontját).

272    Először is a szóban forgó rendszerek hűségépítő hatása kapcsán meg kell állapítani, hogy e rendszerek a haszonhatárnál nagyon erősödő progresszív jellegük révén a megnövelt jutalékszintek képesek voltak az egyik referencia-időszakról a másikra történő exponenciális növekedésre, ahogy az utazásközvetítők egymást követő időszakok során elért BA‑jegyeladásainak mennyisége fokozatosan növekedett.

273    Ezzel szemben, minél magasabbak voltak a referencia-időszakban a BA‑jegyek eladásából származó bevételek, annál nagyobb volt az utazásközvetítők büntetése a teljesítményarányos jutalék aránytalan csökkentése formájában, a BA‑jegyek adott időszakban történő eladásának az előző referencia-időszakhoz viszonyított mégoly kis mértékű csökkenése esetén is. A BA tehát nem vitathatja a jogvita tárgyát képező rendszerek hűségépítő jellegét.

274    Továbbá a BA teljesítményarányos jutalékrendszereinek az utazásközvetítőkre gyakorolt hűségépítő hatásának cáfolása érdekében nem hivatkozhat arra a tényre, hogy ezen utazásközvetítőknek a légitársaságok utasok által történő kiválasztására alig van befolyásuk. A BA maga is azt állította, hogy az utazásközvetítők az utasokkal szemben – akiknek a különböző személyszállítási tarifarendszerek sokaságából kellene választaniuk – a különböző személyszállítási tarifarendszerek sokaságából hatékonyan megszűrik a különböző repülőjáratokra vonatkozó információkat.

275    Ezen túlmenően, még ha igaz is – amint azt a BA állítja –, hogy az utazásközvetítőknek nyújtott előnyök a célküszöbök szintjétől, illetve az érdekelteknek az e küszöbértékhez viszonyított teljesítményének szintjétől függtek, a teljesítményarányos jutaléknak az utazásközvetítőkre gyakorolt hűségépítő hatása akkor is egyértelmű.

276    Továbbá a BA azon kifogása, miszerint „hűségépítő megállapodásai” nem akadályozták meg versenytársait abban, hogy hasonló megállapodásokat kössenek az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőkkel, nem elfogadható. A BA a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán jelen lévő öt versenytársa közül egyik sem tekinthető úgy, mint amely képes lett volna ugyanilyen előnyöket nyújtani az utazásközvetítők részére.

277    Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó utazásközvetítők által eladott és az e tagállamban található repülőterekről induló és oda érkező légi járatokra vonatkozó BA‑jegyek száma összességében a többszörösét képviselte mind az öt fő versenytársa által egyenként elért jegyeladásoknak, mind pedig ezen eladások összességének.

278    E körülmények között jogilag megkövetelt módon bizonyítást nyert, hogy a versenytárs vállalkozások nem tudtak megfelelően széles pénzügyi alapok létrehozását lehetővé tevő árbevételt elérni, amelyek lehetővé tennék a BA jutalékrendszeréhez hasonló rendszer létrehozását, amelynek célja ezen rendszernek a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán gyakorolt kizáró hatásainak ellentételezése.

279    Másodszor azon kérdés tekintetében, hogy a szóban forgó jutalékrendszerek gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapultak‑e, emlékeztetni kell, hogy az erőfölény fennállása nem fosztja meg a vállalkozást annak ésszerű kereteken belüli jogosultságától, hogy megtegye az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket saját, fenyegetett kereskedelmi érdekei védelme érdekében (a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 112. pontja).

280    Mindazonáltal az ilyen vállalkozás versenyhelyzete védelmének jogszerűségéhez annak a gazdasági hatékonyság feltételein kell alapulnia (a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 189. pontját).

281    A jelen esetben viszont úgy tűnik, hogy a BA nem bizonyította, hogy a teljesítményarányos jutalékrendszerek hűségépítő jellege gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapult.

282    Ugyanis a BA‑jegyeknek az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők általi növekvő eladásaira vonatkozó célkitűzések megvalósítása nemcsak azon BA‑jegyek tekintetében eredményezett magasabb jutalékot, amelyeket e célkitűzések elérést követően adtak el, hanem minden, a kérdéses referencia-időszakban értékesített BA‑jegy után is.

283    Az utazásközvetítők kiegészítő díjazása tehát nincs semmilyen objektív kapcsolatban a BA számára többi repülőjegy eladásából befolyó ellentételezéssel.

284    Ennek értelmében a BA teljesítményarányos jutalékrendszerei nem tekinthetők a BA‑jegyek eladásával elért hatékonyság vagy költségmegtakarítás megvalósítását követő ellentételezésnek. Éppen ellenkezőleg, a megnövelt jutalékszinteknek a valamely utazásközvetítő által meghatározott időszakban eladott összes BA‑jegyre való visszamenőleges alkalmazását még inkább úgy kell tekinteni, hogy az egyes BA‑jegyeknek a BA által e további jegyek eladásával elérhető hatékonyságnövelésével aránytalan áron történő eladásához vezethet.

285    Még ha – amint azt a BA állítja – minden légitársaság érdekében áll is légi járataira több jegy eladása a helyek üresen hagyása helyett, a repülőgép jobb kihasználtságának előnyét a jelenlegihez hasonló esetben jelentősen csökkenteni kellene a BA‑nál felmerült, a megnövelt jutalék visszamenőleges alkalmazásából eredő utazásközvetítői díjazás növekedése miatti plusz költségek okán.

286    Mivel tehát a jogvita tárgyát képező teljesítményarányos jutalékrendszerek nélkülöztek minden gazdaságilag igazolt ellentételezést, úgy kell tekinteni, mint amelyek lényegében a BA‑jegyek eladásának egyik időszakról a másikra történő növekedésére, és ily módon az Egyesült Királyság területén székhellyel rendelkező utazásközvetítők BA‑hoz fűződő hűségének kikényszerítésére irányultak.

287    Ily módon az utazásközvetítőknek nem állt érdekükben utazásközvetítői szolgáltatásaikat a BA versenytárs légitársaságainak nyújtani, ezért az utóbbiaknak a brit légi utakat szervező utazásközvetítők piacára való bejutása szükségszerűen akadályozva volt.

288    A BA‑nak csak azért állt érdekében a jutalékrendszert bevezetni, hogy kizárja a BA versenytárs légitársaságainak piacra való bejutását vagy előretörését, és így megakadályozza a verseny fennálló szintjének fenntartását vagy e verseny fejlődését a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán.

289     A BA különösen nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy valamely repülőgép kihasználtságának bizonyos szintjétől a további jegyek szükségszerűen hasznot hajtanak. Ugyanis, ahogy azt már kifejtésre került, amint valamely utazásközvetítő a jegyeladásainak növelésére vonatkozó célkitűzést eléri, az általa eladott jegyek ellentételezése az érintett referencia-időszak alatt eladott összes BA‑jegy alapján járó megnövelt jutalékfizetés visszamenőleges alkalmazása többletköltséget jelent, mivel az egyenlő vagy magasabb szintű, mint az elért előny.

290    Egyébiránt a BA tárgyaláson elismerte, hogy nem létezett pontos összefüggés egyrészt az eladási célkitűzések elérése után értékesített további BA‑jegyek által elért méretgazdaságosság és másrészt az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítőknek jutalékként fizetett díjazás szintjének növekedése között

291    A BA állításával ellentétben a teljesítményarányos jutalékrendszerek nem voltak a verseny rendes gyakorlása egyik formájának tekinthetők, illetve nem tették lehetővé költségeinek csökkentését. A BA ezzel szemben felhozott érvei nem bizonyítják, hogy teljesítményarányos jutalékrendszerei gazdaságilag objektívan igazolhatók lettek volna.

292    A Bizottság tehát megalapozottan állapította meg, hogy a BA visszaélt a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacán fennálló erőfölényével oly módon, hogy gazdaságilag nem igazolt ellentételezésen alapuló, teljesítményarányos jutalékrendszereinek alkalmazásával korlátozta az utazásközvetítők azon szabadságát, hogy az általuk választott légitársaságoknak nyújtsanak ilyen szolgáltatásokat, és következésképpen korlátozta légitársaságoknak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacára való belépését is.

293    Végül a BA nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság elmulasztotta bizonyítani a szóban forgó magatartás kizáró hatását. Ugyanis egyrészt az EK 82. cikk megsértésének megállapítása céljából nem szükséges bizonyítani, hogy a szóban forgó visszaélésnek tényleges hatása volt az érintett piacra. E tekintetben elegendő annak bizonyítása, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartása ilyen hatással jár vagy járhat.

294    Másrészt nem csak az nyilvánvaló, hogy a jogvita tárgyát képező magatartás korlátozó hatást fejthetett ki a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacára, valamint a légiközlekedési piacra, hanem az is, hogy a Bizottság ezt a hatást pontosan ki is mutatta.

295    Ugyanis, mivel a szóban forgó tényállás idején a kifogásolt tényállás időszakában az Egyesült Királyságban eladott jegyek 85%‑át utazásközvetítők közvetítésével értékesítették, a BA magatartásának – a negyedik jogalap keretében meghatározott érintett piacok közötti kapcsolat miatt – a légi utakkal foglalkozó utazásközvetítők piacán elkerülhetetlenül kizáró hatása van a brit légiközlekedési piacokon jelen lévő versenytárs légitársaságok kárára.

296    A BA által alkalmazott jutalékrendszer által a brit légiközlekedési piacokon előidézett hatás miatt nem fogadható el a BA azon érve, miszerint a megtámadott határozat egyáltalán nem tartalmaz a légiközlekedési piacokra vonatkozó elemzést, sem a BA teljesítményarányos jutalékrendszerei által a versenytársaknak, az ügyfeleknek vagy a fogyasztóknak okozott károkra vonatkozó kézzelfogható bizonyítékot.

297    Ezen túlmenően, ha valamely erőfölényben lévő vállalkozás ténylegesen olyan gyakorlatot folytat, amely versenytársai kizárására irányuló hatást fejt ki, az a tény, hogy a remélt eredmény nem következett be, nem elegendő az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélés megállapításának megakadályozására.

298    Végül a BA egyes versenytársai piaci részesedésének – eredeti piaci részesedésük kis mértékére tekintettel abszolút értékben nagyon csekély – növekedése nem jelentette, hogy a BA magatartásának nem volt hatása. Arra lehet következtetni, hogy e versenytársak piaci részesedése e magatartás hiányában erőteljesebben növekedett volna (lásd ebben az értelemben a fenti 243. pontban hivatkozott Compagnie maritime belge transports kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 149. pontját).

299    A Bizottság tehát nem vétett értékelési hibát azzal, hogy megállapította, hogy a BA megsértette az EK 82. cikket azzal, hogy az egyesült királysági utazásközvetítők tekintetében olyan teljesítményarányos jutalékrendszereket alkalmazott, amelyek egyrészt bizonyos kedvezményezettjeit a többiekhez képest hátrányosan megkülönböztették, másrészt annak célja és hatása ezen utazásközvetítők BA‑hoz való hűségének nem gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapuló jutalmazása, és ennélfogva BA versenytársainak a légi utakat nyújtó utazásközvetítők szolgáltatásainak brit piacáról, illetve szükségszerűen a brit légiközlekedési piacokról való kiszorítása volt.

300    Ebből következően a hetedik jogalapot el kell utasítani.

 A bírság összegének túlzott mértékére vonatkozó, nyolcadik jogalapról

 A felek érvei

301    A BA úgy véli, hogy a vele szemben kiszabott 6 800 000 euró összegű bírság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági közleményre tekintettel (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: iránymutatás) túlzott.

302    Először is a bírság alapösszege, vagyis 4 000 000 euró, amely az elkövetett jogsértés súlyát, méretét és hatását figyelembe véve az iránymutatás 1.A. szakaszának tükrében túl magas. Az iránymutatás szövege értelmében a jogsértés súlyosságának megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek arra, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak. Márpedig egyáltalán nem került megállapításra, hogy a BA jutalékrendszerei kárt okoztak volna fogyasztóknak.

303    Továbbá az iránymutatás 1.B. szakaszának harmadik francia bekezdése értelmében hosszú időtartamú jogsértések esetén a súlyosság alapján meghatározott összeg legfeljebb évi 10%‑kal növekszik. A bírság összegének 70%‑kal történő növelése, vagyis az 1992‑től számított évenkénti 10%‑kos emelés aránytalan. A BA magatartásának időtartama a Bizottság által folytatott vizsgálat lassúságát tükrözi. A BA az eljárás teljes időtartama alatt jóhiszeműen azt hitte, hogy pénzügyi ösztönző rendszerei összeegyeztethetők a közösségi joggal.

304    Végül a BA‑nak a jutalékrendszerei jogsértő jellegével kapcsolatban felmerült ésszerű kétsége, valamint a Bizottsággal való teljes együttműködése a közigazgatási eljárás során olyan enyhítő körülménynek számítanak, amelyek az iránymutatás 3. pontja értelmében bírságcsökkentést kellett volna, hogy eredményezzenek.

305    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben megállapított erőfölénnyel való visszaélés a közösségi versenyjog súlyos megsértésének minősül. A kizáró jellegű engedményrendszereket a közösségi bíróság a múltban már többször szankcionálta. Az utazási költségek jelentős mértéke a brit gazdaságban már hangsúlyozásra került és a Bizottság felhívta figyelmet arra is, hogy a légi közlekedés liberalizációja ellenére a BA megtartotta a légi közlekedés brit piacain fennálló átlagos piaci részesedését.

306    Az EK 82. cikk nemcsak a fogyasztóknak azonnali károkat okozni képes, hanem a hatékony verseny szerkezetét torzító gyakorlatokra is vonatkozik.

307    Továbbá különösen a hátrányos megkülönböztetésben, kizáró magatartásban, erőfölényt élvező vállalkozások által a versenytársak piacról történő kiszorítása érdekében adott hűségkedvezményben megnyilvánuló erőfölénnyel való visszaéléseket az iránymutatás „súlyos jogsértésnek” minősíti.

308    A jogvita tárgyát képező visszaélésszerű magatartás bizonyos utazásközvetítők tekintetében 1992‑ben kezdődött. 1998 januárjától 1999 márciusáig a BA teljesítményarányos jutalékrendszere révén az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező összes utazásközvetítőre kiterjesztette visszaélésszerű magatartását és a marketingmegállapodásokat kötő utazásközvetítők szemben még erősítette is hatásait. E magatartás időtartama igazolja a jogsértés súlyának függvényében kiszabott bírság összegének 70%‑os növelését.

309    A közigazgatási eljárás időtartama – amelynek ésszerű jellegét az egyes esetek sajátos körülményei alapján kell értékelni (a fenti 241. pontban hivatkozott Irish Sugar kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 278. pontja) – nem volt túlzottan hosszú, és nem ad magyarázatott a megállapított jogsértések időtartamára.

310    A jogsértés beszüntetése a Bizottság beavatkozásával egyidőben az iránymutatás értelmében enyhítő körülménynek számít. Mindeközben a BA az 1996. december 20‑án megküldött első kifogásközlés kézhezvételét követően az addig csak egy bizonyos BA‑jegyeladási mennyiséget teljesítő utazásközvetítőkre alkalmazott teljesítményarányos jutalékrendszereit kiterjesztette az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők összességére.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

311    Mivel az EK 82. cikk még a verseny szerkezetét veszélyeztető magatartást is szankcionálja (a Bíróság 6/72. sz., Europemballage és Continental Can kontra Bizottság ügyben 1973. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1973., 215. o.] 26. pontja), a BA‑nak azon érve, miszerint a megtámadott határozat egyáltalán nem tartalmaz a BA teljesítményarányos jutalékrendszerei által a fogyasztóknak okozott károkra vonatkozó bizonyítékot, nem elfogadható.

312    A BA a bírság alapösszegének növelését sem kifogásolhatja arra hivatkozva, hogy a Bizottság által folytatott vizsgálati eljárás lassú volt, amelynek időtartama nyilvánvalóan azért nyúlt olyan hosszúra, mert a BA továbbra is jogsértően viselkedett, sőt e magatartást még súlyosította is.

313    A kifogásközlést követő hónapban, 1997. november 12‑én tartott meghallgatást követően a BA ugyanis tovább erősítette eredeti teljesítményarányos jutalékrendszerének versenykorlátozó hatásait azzal, hogy új ösztönző rendszerét kiterjesztette az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező utazásközvetítők összességére.

314    Mivel a BA figyelmen kívül hagyta Bizottság által az eredeti teljesítményarányos jutalékrendszerrel kapcsolatosan felhozott kifogásokat, természetesen nem tekinthető úgy, hogy a BA közigazgatási eljárás teljes időtartama alatt jóhiszeműen azt hihette, hogy pénzügyi ösztönző rendszerei összeegyeztethetők a közösségi joggal.

315    Végül, mivel a BA versenykorlátozó magatartását a közigazgatási eljárás során tovább fokozta, nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy ezen eljárás teljes időtartama együttműködött a Bizottsággal. A Bizottság tehát jogszerűen utasította el az enyhítő körülmények alkalmazását a BA tekintetében.

316    Ennélfogva Bizottság által meghatározott bírság összegét az Elsőfokú Bíróság helybenhagyja, mivel azt a Bizottság mind az iránymutatás, mind a jelen ügy összes körülménye alapján megállapított megfelelő szankciót megfelelő mértékben állapította meg.

317    Következésképpen a BA‑nak a vele szemben kiszabott bírság túlzott mértékére vonatkozó érveit el kell utasítani.

318    Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy a jelen keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

319    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha pernyertes fél ezt kérte.

320    Mivel a BA pervesztes lett, a Bizottság és a beavatkozó Virgin erre vonatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját, a Bizottság és a Virgin költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)      A felperes maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottság és a beavatkozó részéről felmerült költségeket.

Vesterdorf Jaeger Legal

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. december 17‑i nyilvános ülésen.

H. Jung       B. Vesterdorf

hivatalvezető       elnök

* Az eljárás nyelve: angol.