2007. február 7-én benyújtott kereset - LIPOR kontra Bizottság
(T-26/07. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: portugál
Felek
Felperes: LIPOR - Serviço Intermunicipalizado de Gestão de Resíduos do Grande Porto (Gondomar, Portugália) (képviselők: P. Pinheiro, M. Gorjão-Henriques és F. Quintela ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
A felperes kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság
semmisítse meg a portugál államhoz címzett, 2006. október 17-i C(06)5008 bizottsági határozat 1. cikkét, amennyiben az kimondja, hogy 1998. július 28-i C(98)2283/f határozattal összefoglalt, az 1993. december 7-i C(93)3347/3, az 1994. december 21-i C(94)3721 végleges/3, valamint az 1996. december 17-i C(96)3923 végleges bizottsági határozatokkal megítélt, a Kohéziós Alapból nyújtott teljes támogatást 1 511 591 euró összeggel csökkenteni kell, valamint kötelezi a hivatkozott tagállamot ezen összeg visszatérítésére;
semmisítse meg az arányosság elvének megsértése miatt a megtámadott határozat 1. cikkét azon részében, amelyben az a felperesnek az IDAD-dal kötött szerződései tekintetében 100%-os pénzügyi korrekciót ír elő, és a hivatkozott tagállamot 458 683 euró visszatérítésére kötelezi;
kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás és a felperes költségeinek megfizetésére;
másodlagosan az arányosság elvének megsértése miatt semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét azon részében, amely a felperes által a Hidroprojectóval kötött szerződésekre vonatkozik.
harmadlagosan, amennyiben az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a Lipor nem teljesítette teljes egészében a 92/50/EGK irányelv követelményeit, állapítsa meg, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azzal, hogy a Hidroprojectóval kötött szerződések finanszírozása tekintetében 100%-os pénzügyi korrekciót írt elő.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztására a felperes jogban való tévedésre, nyilvánvaló mérlegelési hibára, hiányos és téves indokolásra és az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.
A Hidroprojectóval 1989-ben kötött szerződést illetően a felperes azt sérelmezi, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el a szerződés D. részének értékét illetően.
Az ugyanezen felek között 1997-ben kötött szerződést illetően a felperes megerősíti, hogy a Bizottság mérlegelési hibát vétett azzal, hogy nem értette meg, hogy e szerződések részben az 1989-es szerződés konkretizálása és részben a hivatkozott szerződés a projekt alakulás miatt szükségessé vált kiterjesztése miatt jöttek létre. Sérelmezi továbbá, hogy a Bizottság álláspontja szerint a szerződéseket nyílt eljárás útján kellett volna odaítélni. A felperes álláspontja szerint, még amennyiben elfogadnánk, hogy e szerződések az 1989-es szerződéstől függetlenek és meghaladták a 92/50 irányelvben szabályozott eljárások keretében történő odaítélésre előírt küszöböt, vonatkozott rájuk az ugyanezen irányelv 11. cikkében előírt kivétel.
Az ugyanezen felek között létrejött, 1995. március 28-i és április 28-i szerződéseket illetően a felperes előadja, hogy a Bizottság mérlegelési hibát vétett azzal, hogy azokat egyetlen szerződésnek és az 1989-es szerződés kiterjesztésének minősítette, továbbá hogy arra a következtetésre jutott, hogy a szerződések odaítélését nyílt eljárásnak kellett volna megelőznie. Előadja, hogy valójában különböző időpontokban létrejött szerződésekről van szó. E szerződések egyikét eredetileg meghívásos eljárás keretében kötötték, míg a másik nem érte el a kellő küszöböt ahhoz, hogy az irányelvben szabályozott eljárások tárgyát képezze. Mindenesetre mindkettőt a portugál jog alapján kötötték olyan időpontban, amikor a 92/50 irányelvnek a belső jogba való átültetésére még nem került sor.
Végül az IDAD-dal 1999-ben kötött szerződések tekintetében a felperes - bár elismeri, hogy azokat a Bizottság együttesen figyelembe veheti az értékük és esetlegesen a nyílt eljárást szabályozó rendelkezések hatálya alá esésük tekintetében - felsorolja azon okokat, amelyek miatt ezeket külön szerződésekként kötötték meg, továbbá előadja, hogy az IDAD közjogi szerv, és mint ilyen, a 92/50 irányelv értelmében ajánlatkérőnek minősül. Álláspontja szerint a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie ezen okokat a 100%-os pénzügyi korrekció újbóli megfontolása érdekében. A felperes álláspontja szerint ez a korrekció sérti az arányosság elvét.
____________