A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2013. május 29.(*)

„Kohéziós Alap – 1164/94/EK rendelet – Az Andévalo kerületben a Guadiana folyó vízgyűjtő területén élő lakosság vízellátására, a Guadalquivir folyó medencéjének lecsapolására és tisztítására, valamint Granada és Malaga megye önkormányzati társulási rendszereinek vízellátására vonatkozó projektek – A támogatás részleges megvonása – Építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Az építészeti mű fogalma – A szerződések megosztása – A pénzügyi korrekciók meghatározása – Az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének (2) bekezdése – Arányosság”

A T‑384/10. sz. ügyben,

a Spanyol Királyság (képviseli kezdetben: J. M. Rodríguez Cárcamo, később: A. Rubio González abogados del Estado)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: A. Steiblytė, D. Kukovec és B. Conte, meghatalmazotti minőségben, segítőik kezdetben: de J. Rivas Andrés, X. García García ügyvédek és de M. Vilarasau Slade solicitor, később: de J. Rivas Andrés és X. García García)

alperes ellen

azon 2010. június 30‑i C(2010) 4147 bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amely csökkenti a Kohéziós Alapból nyújtott támogatást a következő projektek (projektcsoportok) tekintetében: „A Guadiana folyó vízgyűjtő területén élő lakosság vízellátása: Andévalo kerület” (2000.ES.16.C.PE.133), „A Guadalquivir medencéjének lecsapolása és tisztítása: Guadaira, Aljarafe és a Guadalquivir környezetvédelmi területe” (2000.16.C.PE.066), valamint „Granada és Malaga megye önkormányzati társulási rendszereinek vízellátása” (2002.ES.16.C.PE.061),

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, S. Frimodt Nielsen és M. Kancheva (előadó) bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 A Kohéziós Alapra vonatkozó rendelkezések

1        Az EK 158. cikk (jelenleg, módosítást követően, EUMSZ 174. cikk) a következőképpen rendelkezik:

„Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében a Közösség úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági és társadalmi kohézió erősítését eredményezze.

A Közösség különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek – a vidéki térségeket is beleértve – lemaradásának csökkentésére törekszik.”

2        Az EK 161. cikk második bekezdése (jelenleg, módosítást követően, EUMSZ 177. cikk második bekezdése) értelmében:

„A Tanács által […] létrehozott Kohéziós Alap pénzügyi hozzájárulást nyújt a környezetvédelmi, illetve a közlekedési infrastruktúra területén a transzeurópai hálózatokra vonatkozó projektekhez.”

3        A Kohéziós Alapot a Kohéziós Alap létrehozásáról szóló, 1994. május 16‑i 1164/94/EK tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 9. o.) hozta létre.

4        Az 1164/94 rendelet módosított változatának 4. cikke megállapítja azon pénzügyi források összegeit, amelyek a 2000–2006 közötti időszakban a Kohéziós Alap támogatására jogosult projektekre fordíthatók.

5        A módosított 1164/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Kohéziós Alapból nyújtott közösségi támogatás mértéke a közkiadások, illetve azokkal egyenértékű kiadások 80–85%‑a.

6        Az 1164/94 rendelet módosított változata 8. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„Az Alap által finanszírozott projektek összhangban vannak a Szerződések rendelkezéseivel, az azok alapján elfogadott eszközökkel [helyesen: aktusokkal] és a közösségi politikákkal, beleértve a környezetvédelemre, a közlekedésre, a transzeurópai hálózatokra, a versenyre és a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozókat.”

7        Az 1164/94 rendelet módosított változata 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőket írja elő:

„(1)      Bizottságnak a közösségi költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősségét nem sértve, a projektek pénzügyi ellenőrzéséért elsődlegesen a tagállamok felelősek. E célból a tagállamok a következő intézkedéseket teszik:

[…]

c)      biztosítják a projekteknek minden irányadó közösségi szabállyal összhangban történő irányítását, és a rendelkezésükre bocsátott alapoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban történő felhasználását;

[…]”

8        A Kohéziós Alap igazgatási szabályait a módosított 1164/94 rendelet II. melléklete részletezi.

9        A módosított 1164/94 rendelet II. mellékletének H. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Pénzügyi korrekciók

(1)      Amennyiben a szükséges vizsgálatok befejezése után a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy:

a)      egy adott projekt végrehajtása nem indokolja az odaítélt támogatás egy részét vagy egészét, beleértve a támogatás odaítéléséről szóló határozatban szereplő feltételek valamelyike be nem tartásának esetét, és különösen minden olyan, a projekt végrehajtásának a jellegét vagy feltételeit érintő jelentős változás esetét, amelynek jóváhagyását nem kérték ki a Bizottságtól, vagy

b)      az Alapból származó támogatással kapcsolatban szabálytalanság történt, és az érintett tagállam nem tette meg a szükséges korrekciós intézkedéseket,

a Bizottság felfüggeszti az adott projektre vonatkozó támogatást, és indokolás mellett kéri a tagállamot, hogy meghatározott időn belül nyújtsa be észrevételeit.

Ha a tagállam kifogásolja a Bizottság által tett észrevételeket, a Bizottság a tagállamot meghallgatásra hívja, amelyen mindkét fél törekszik az észrevételekre és az azokból levonandó következtetésekre vonatkozó megegyezés elérésére.

(2)      Amennyiben három hónapon belül nem sikerült megegyezést elérni, a Bizottság által meghatározott időtartam lejártával, a megfelelő eljárást betartva, a tagállam által esetlegesen tett észrevételeket figyelembe véve, a Bizottság határoz arról, hogy:

a)      csökkenti a D. cikk (2) bekezdésében említett előleg összegét; vagy

b)      végrehajtja a szükséges pénzügyi korrekciókat. Ez a projektre vonatkozóan odaítélt támogatás egészének vagy egy részének visszavonását jelenti.

E határozatokban tiszteletben kell tartani az arányosság elvét. A Bizottság a korrekció összegéről való határozatában figyelembe veszi a szabálytalanság, illetve a változás jellegét, valamint az irányítási, illetve ellenőrzési rendszer bármely hiányosságából következő lehetséges pénzügyi hatás mértékét. A támogatás csökkentése, illetve megszüntetése a kifizetett összegek behajtását eredményezi.

(3)      Minden jogtalanul kapott és behajtandó összeget a Bizottság részére vissza kell fizetni. A késedelmes visszafizetés miatti kamatot a Bizottság által elfogadandó szabályokkal összhangban kell kivetni.

(4)      A Bizottság megállapítja az (1)–(3) bekezdések végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, és erről értesíti a tagállamokat, valamint az Európai Parlamentet.”

10      A Kohéziós Alapból nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszere, valamint a pénzügyi korrekciós eljárás tekintetében az 1164/94 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. július 29‑i 1386/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 201., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 162. o.; helyesbítés: HL L 215., 2006.8.5., 47. o.) 17–21. cikke pontosítja a rendelet célját és hatályát, valamint részletes rendelkezéseket tartalmaz a Kohéziós Alapból 2000. január 1‑jét követően kapott támogatásokra vonatkozó korrekciók alkalmazásának tiszteletben tartására irányuló eljárásra vonatkozóan.

11      Az 1386/2002 rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az [1164/94 rendelet] II. melléklete H. cikkének (2) bekezdése alapján az egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalanságokkal kapcsolatos, a Bizottság által végzett pénzügyi korrekciók összegét, amennyiben ez lehetséges és megvalósítható, az egyedi fájlok alapján kell megállapítani, és annak egyenlőnek kell lennie az Alapnak helytelenül felszámított kiadási összeggel, tekintettel az arányosság elvére.

(2)      Amikor a szabálytalan kiadások pontos számszerűsítése nem lehetséges vagy nem kivitelezhető, vagy amikor a szóban forgó kiadás teljes mértékű törlése aránytalan lenne, és a Bizottság ennek következtében a pénzügyi korrekcióit extrapoláció vagy átalány alapján számítja ki, a következőképpen jár el:

a)      extrapolálás esetén a hasonló tulajdonságú ügyletek egy reprezentatív mintáját használja;

b)      átalány esetén megállapítja a szabályok megszegésének súlyát, valamint az irányítási és ellenőrzési rendszerek azon esetleges elégtelenségének mértékét és pénzügyi következményét, amely a megállapított szabálytalansághoz vezetett.

[…]”

12      A Kohéziós Alap létrehozataláról szóló 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének (2) bekezdésében szereplő pénzügyi korrekciók meghatározása céljából a Bizottság szolgálatai által alkalmazandó elvekre, kritériumokra és tájékoztató rátákra vonatkozó iránymutatások (C(2002) 2871) (a továbbiakban: 2002. évi iránymutatások) ismertetik az Európai Bizottság által a fenti pénzügyi korrekciók meghatározására a gyakorlatban alkalmazott kritériumokat és általános elveket. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott kiadások tekintetében a közbeszerzésre vonatkozó szabályok megsértése esetén alkalmazandó pénzügyi korrekciók meghatározására vonatkozó iránymutatások (a továbbiakban: 2007. évi iránymutatások) továbbá a kifejezetten a Kohéziós Alap által társfinanszírozott közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó európai uniós szabályozás alkalmazása során feltárt szabálytalanságokra alkalmazandó összegeket és rátákat írják elő.

 A közbeszerzésekre vonatkozó releváns rendelkezések

13      A közbeszerzésekre vonatkozó irányadó, az 1164/94 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése (lásd a fenti 6. pontot) értelmében releváns szabályozást az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.) és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) alkotja.

 A 93/37 irányelv

14      A 93/37 irányelv preambulumának és tizedik preambulumbekezdésének rendelkezései értelmében az irányelv célja a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásainak felszámolása a közbeszerzési szerződések terén annak érdekében, hogy e szerződések előtt megnyíljon a tényleges versenyt. Az említett irányelv tizedik preambulumbekezdése kifejti, hogy a tényleges verseny kibontakozásához az szükséges, „hogy a tagállamok ajánlatkérői által készített hirdetményeket a Közösség egészében közzétegyék”.

15      A 93/37 irányelv 1. cikkének c), e), f) és g) pontja értelmében:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[…]

c)      »építmény«: az építési vagy mélyépítési munkák összességének eredménye, amelynek önmagában gazdasági vagy műszaki rendeltetése van [helyesen: »építészeti mű«: az építési vagy építészeti‑műszaki munkák összességének eredménye, amelynek önmagában gazdasági vagy műszaki rendeltetése van];

[…]

e)      »nyílt eljárás«: az a nemzeti eljárás, amelynek során minden érdekelt vállalkozó ajánlatot nyújthat be;

f)      »meghívásos eljárás«: az a nemzeti eljárás, amelynek során csak az ajánlatkérő által felkért vállalkozók nyújthatnak be ajánlatot;

g)      »tárgyalásos eljárás«: az a nemzeti eljárás, amelynek során az ajánlatkérők az általuk kiválasztott vállalkozókkal tárgyalnak, és közülük eggyel vagy többel tárgyalják meg a szerződési feltételeket;

[…]”

16      A 93/37 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ajánlatkérők megfeleljenek ennek az irányelvnek, vagy biztosítsák az ezen irányelvnek való megfelelést, amennyiben egy nem általuk odaítélt, építési beruházásra irányuló szerződést több mint 50%‑ban közvetlenül támogatnak.

17      A 93/37 irányelv 6. cikkének (1), (4) és (6) bekezdése megállapítja:

„(1)      Ezt az irányelvet kell alkalmazni

a)      azokra az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek általános forgalmi adó (ÁFA) [helyesen: hozzáadottérték‑adó (HÉA)] nélküli becsült értéke legalább 5 000 000 SDR‑nek (különleges lehívási jog) megfelelő értékű [euró];

b)      azokra a 2. cikk (1) bekezdésében említett, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek ÁFA [helyesen: HÉA] nélküli becsült értéke legalább 5 000 000 [euró].

[…]

Az építményt [helyesen: építészeti művet], illetve a szerződést nem lehet ezen irányelv alkalmazása elkerülésének céljából megosztani.

[…]

(6)      Az ajánlatkérők biztosítják, hogy a különböző vállalkozók között ne történjen hátrányos megkülönböztetés.”

18      A 93/37 irányelv 7. cikke előírja, hogy az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseik odaítélésekor az ajánlatkérők nyílt és meghívásos eljárásokat alkalmaznak, kivéve a (2) és (3) bekezdésben foglalt eseteket, amikor alkalmazható tárgyalásos eljárás. Az említett irányelv 7. cikke (3) bekezdésének d) pontja különösen a következőképpen rendelkezik:

„Az ajánlatkérő hirdetmény előzetes közzététele nélkül, tárgyalásos eljárás útján ítélheti oda az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket a következő esetekben:

[…]

d)      olyan kiegészítő építési munkák esetében, amelyek a legelőször elbírált beruházásban, illetve az elsőként megkötött szerződésben nem szerepelnek, azonban előre nem látható körülmények miatt az azokban szereplő építmény kivitelezéséhez szükségessé váltak, azzal a feltétellel, hogy azokat az ilyen építményt eredetileg kivitelező vállalkozónak ítélik oda,

–        amennyiben az ilyen kiegészítő munkákat az ajánlatkérő számára jelentős nehézségek nélkül nem lehet műszaki vagy gazdasági szempontból elválasztani a fő szerződéstől, vagy

–        amennyiben az ilyen kiegészítő munkák, bár az eredeti szerződés teljesítésétől elkülöníthetőek, feltétlenül szükségesek annak későbbi munkafázisaihoz.

A kiegészítő munkákra odaítélt szerződések összértéke azonban nem haladhatja meg a főszerződés értékének 50%‑át.”

19      A 93/37 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az ajánlatkérő előzetes hirdetményben ismerteti azoknak az általa odaítélni kívánt, építési beruházásra irányuló szerződéseknek a lényeges jellemzőit, amelyeknek becsült értéke a 6. cikk (1) bekezdésében említett értékhatárokkal megegyező vagy azokat meghaladó.”

20      A 93/37 irányelv 30. cikke meghatározza a jelen irányelv hatálya alá tartozó építési beruházásra irányuló szerződések odaítélési szempontjait. Nevezetesen, az említett rendelkezés (1), (2) és (4) bekezdése értelmében:

„(1)      Az ajánlatkérő a szerződések odaítéléséről a következő feltételek [helyesen: szempontok] alapján dönt:

a)      kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás; vagy

b)      ha az összességében legelőnyösebb ajánlat nyer, a szerződésnek megfelelően különböző feltételek [helyesen: szempontok]: pl. az ellenszolgáltatás összege, a kivitelezésre rendelkezésre álló idő, a működési költségek, a kifizetődőség, a műszaki érték.

(2)      Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az ajánlatkérő az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben feltünteti, lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben, az odaítélés valamennyi, általa alkalmazni kívánt feltételét [helyesen: szempontját].

[…]

(4)      Ha egy adott szerződés esetében az ajánlat az építési beruházási munkához viszonyítva kirívóan alacsony értékű ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérő, mielőtt az ilyen ajánlatot elutasítaná, írásban az ajánlat alkotóelemei általa lényegesnek tekintett részleteire vonatkozó adatokat kér, és az így kapott indokolást figyelembe véve meggyőződik az ilyen alkotóelemek valós helyzetéről.”

 A 92/50 irányelv

21      A 92/50 irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdése kimondja:

„(2)      Az ajánlatkérők biztosítják, hogy ne legyen [helyesen: hogy ne történjék hátrányos] megkülönböztetés a különböző szolgáltatók között.

(3)      A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ajánlatkérők megfeleljenek ennek az irányelvnek, vagy biztosítsák az ezen irányelvnek való megfelelést, amennyiben egy nem általuk odaítélt, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést több mint 50%‑ban közvetlenül támogatnak egy, a 71/305/EGK irányelv 1a. cikkének (2) bekezdése szerinti építési beruházásra irányuló szerződéshez kapcsolódóan.”

22      A 92/50 irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdése kimondja:

„(1)      a)     Ezt az irányelvet kell alkalmazni:

–        a 3. cikk (3) bekezdésében említett, szolgáltatás nyújtására irányuló közbeszerzési szerződésekre, az I. B. mellékletben említett szolgáltatások, az I. A. melléklet 8. csoportjába tartozó szolgáltatások és az I. A. melléklet 5. csoportjába tartozó, a 7524., 7525. és 7526. CPC‑számmal jelölt távközlési szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyeket az 1. cikk b) pontjában említett ajánlatkérők ítéltek oda, és amelyek [HÉA] nélküli becsült értéke legalább 200 000 [euró],

[…]

(3)      Az értékelési módszer kiválasztása nem irányulhat ezen irányelv alkalmazásának elkerülésére, és a szolgáltatások adott mennyiségére vonatkozó tervezett közbeszerzési vételt sem lehet megosztani az irányelv alkalmazása elkerülésének céljából.”

23      A 92/50 irányelv 15. cikkének (2) bekezdése előírja:

„Az az ajánlatkérő, amely egy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződést nyílt, meghívásos vagy a 11. cikkben említett esetekben tárgyalásos eljárás útján kíván odaítélni, ezt a szándékát hirdetményben közli.”

24      A 92/50 irányelv 17. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 15. cikk (2) és (3) bekezdésében említett hirdetményeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában és TED‑adatbankban az eredeti nyelveken és teljes terjedelemben közzé kell tenni. Az egyes hirdetmények fontos elemeinek összefoglalását a Közösség egyéb hivatalos nyelvein is közzé kell tenni, azzal, hogy egyedül az eredeti nyelven készült szöveg hiteles.”

25      A 92/50 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„Nyílt eljárásban az ajánlatkérő által meghatározott ajánlattételi határidő a hirdetmény feladásától számított legalább 52 nap.”

26      A 92/50 irányelv 3. fejezete meghatározza az említett irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések odaítélésének szempontjait. Az említett irányelv 36. cikke értelmében:

„(1)      Az egyes szolgáltatások díjazására vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések sérelme nélkül az ajánlatkérő a következő feltételek [helyesen: szempontok] alapján ítéli oda a szerződéseket:

a)      ha a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat nyer, a kérdéses szerződéstől függően olyan különböző feltételek [helyesen: szempontok], mint például: a minőség, az esztétikai és funkcionális sajátosságok, műszaki érték, a műszaki segítségnyújtás és vevőszolgálat, a szállítási nap, a szállítási vagy teljesítési határidő, az ellenszolgáltatás összege; vagy

b)      kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás.

(2)      Ha a szerződést a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőnek kell odaítélni, az ajánlatkérő az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben feltünteti, lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben, az odaítélés általa alkalmazni kívánt feltételeit [helyesen: szempontjait].”

27      A 92/50 irányelv 37. cikke értelmében:

„Ha egy adott szerződés esetében az ajánlatok a teljesítendő szolgáltatáshoz képest kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmaznak, az ajánlatkérő, mielőtt az ilyen ajánlatot elutasítaná, írásban az ajánlat alkotóelemei általa lényegesnek tekintett részleteire vonatkozó adatokat kér, és az így kapott indokolást figyelembe véve meggyőződik az ilyen alkotóelemek valós helyzetéről.

Az ajánlatkérő figyelembe veheti az olyan objektív indokolást, amely a szolgáltatásnyújtási módszer gazdaságosságára, vagy a választott műszaki megoldásra, vagy a szerződés teljesítésének az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményeire, vagy az ajánlattevő által javasolt szolgáltatás eredetiségére vonatkozik.

Ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció előírja, hogy a szerződés odaítélése a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás alapján történjen, az ajánlatkérő köteles tájékoztatni a Bizottságot azoknak az ajánlatoknak az elutasításáról, amelyekben az ellenszolgáltatás összegét túl alacsonynak találja.”

 A jogvita előzményei

 Az érintett projektek és projektcsoportok

 Az Andévalo projekt

28      Utólagosan a 2006. augusztus 21‑i C(2006) 3835 határozattal módosított, 2001. december 18‑i C(2001) 4113 határozatával a Bizottság támogatást juttatott a Kohéziós Alapból a 2000.ES.16.C.PE.133 számú, „A Guadiana folyó vízgyűjtő területén élő lakosság vízellátása: Andévalo kerület” című projektre (a továbbiakban: Andévalo projekt). E projekt célja az említett folyó mentén fekvő önkormányzati területek vízszolgáltatási és ‑ellátási feltételeinek javítása volt. E projekt teljes, illetve azzal egyenértékű támogatható közköltségét 11 419 216 euróban, a Kohéziós Alap hozzájárulását pedig 9 135 373 euróban határozták meg.

29      Az Andévalo projektet a spanyol hatóságok az alábbi építési beruházásra irányuló szerződések révén valósították meg:

–        az 1. sz. szerződés, vagyis a Nyugat‑Andévalóra vonatkozó, C6 építési beruházásra irányuló szerződés, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétettek, és 2000. december 5‑én 6 729 606,04 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 6 393 693,58 euró volt;

–        a 2. sz. szerződés, vagyis a Kelet‑Andévalóra vonatkozó, C7 építési beruházásra irányuló szerződés, I., IV. és VI. szakasz, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2000. február 2‑án 2 286 142,95 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve;

–        a 3. sz. szerződés, vagyis a Kelet‑Andévalóra vonatkozó, C8 építési beruházásra irányuló szerződés, II., III., V. és VII. szakasz, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2000. december 1‑jén 2 461 997 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 2 491 978,77 euró volt. E szerződést közvetlenül az ajánlattevővel kötött szerződésmódosítással 172 867,02 euró összegben módosították, a héát is beleértve.

30      Az Andévalo projekt végrehajtásáért felelős szervezet a Dirección General de Obras Hidráulicas de la Junta de Andalucía (az andalúz kormány hidraulikai munkákért felelős főigazgatósága) volt. E szervezet a GIASA társaságra ruházta e feladatot.

 A Guadalquivir projektcsoport

31      Utólagosan a 2006. december 1‑jei C(2006) 3417 határozattal módosított, 2000. december 29‑i C(2000) 4316 határozatával a Bizottság támogatást juttatott a Kohéziós Alapból a 2000.16.C.PE.066 számú, „A Guadalquivir medencéjének lecsapolása és tisztítása: Guadaira, Aljarafe és a Guadalquivir környezetvédelmi területe” című projektcsoport (a továbbiakban: Guadalquivir projektcsoport) számára. E projektcsoport célja a szennyvízkezelés javítása volt a Guadalquivir folyó mentén, a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21‑i 91/271/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.) megfelelően. E projekt teljes, illetve azzal egyenértékű támogatható közköltségét 40 430 000 euróban, a Kohéziós Alap hozzájárulását pedig 32 079 293 euróban határozták meg.

32      A Guadalquivir projektcsoport hat projektet tartalmazott, amelyek közül az 1. sz. projekt Morón de la Frontera (Spanyolország), Arahal (Spanyolország) és Mairena‑El Viso del Alcor (Spanyolország) településeken szennyvíz‑ és csapadékvízkezelő üzem építésére irányult, a 2. sz. projekt pedig a Guadalquivir mentén, az El Aljarafe területén gyűjtő építésére irányult.

33      Az 1. sz. projektet a spanyol hatóságok az alábbi építési beruházásra irányuló szerződések révén valósították meg:

–        az 1. sz. szerződés, vagyis az arahali szennyvíztisztító telepre vonatkozó, C9 építési beruházásra irányuló szerződés, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2001. január 30‑án 2 695 754,97 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve;

–        a 2. sz. szerződés, vagyis az arahali szennyvíztisztító telep gyűjtőinek befejezésére irányuló építési munkákra vonatkozó, C10 építési beruházásra irányuló szerződés, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2002. július 5‑én 1 489 645,75 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve;

–        a 3. sz. szerződés, vagyis a Morón de la Fronterai szennyvíztisztító telepre vonatkozó projektekre és munkákra irányuló, C11 építési beruházásra irányuló szerződés, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2000. december 15‑én 4 223 345,28 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve;

–        a 4. sz. szerződés, vagyis a Morón de la Fronterai gyűjtők építési munkáira vonatkozó, C12 építési beruházásra irányuló szerződés, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2000. december 15‑én 1 731 763,63 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve;

–        az 5. sz. szerződés, vagyis Mairena és El Viso del Alcor gyűjtőire vonatkozó C13 építési beruházásra irányuló szerződés, a Hivatalos Lapban nem tették közzé, és 2000. december 18‑án 1 839 563,07 euró összegben ítélték oda, a héát is beleértve.

34      A 2. sz. projektet a spanyol hatóságok az alábbi építési beruházásra irányuló szerződések révén valósították meg:

–        a 6. sz. szerződés, vagyis az El Aljarafe lecsapolására és a Guadalquivir jobb partján lévő gyűjtőkre vonatkozó, C14 építési beruházásra irányuló szerződés, I. szakasz, amelyet a Hivatalos Lapban közzétettek, és 2001. december 10‑én 9 406 625,91 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 8 118 902,97 euró volt;

–        a 7. sz. szerződés, vagyis az El Aljarafe lecsapolására és a Guadalquivir jobb partján lévő gyűjtőkre vonatkozó, C15 építési beruházásra irányuló szerződés, III. szakasz, amelyet a Hivatalos Lapban közzétettek, és 2002. október 25‑én 8 759 174,44 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 7 360 382,98 euró volt;

–        a 8. sz. szerződés, vagyis az El Aljarafe lecsapolására és a Guadalquivir jobb partján lévő gyűjtőkre vonatkozó, C16 építési beruházásra irányuló szerződés, IV. szakasz, amelyet a Hivatalos Lapban nem tettek közzé, és 2002. november 20‑án 3 091 893,55 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 2 273 420,82 euró volt.

35      A Guadalquivir projektcsoport végrehajtásáért felelős szervezet az Agencia Andaluza del Agua de la Consejería de Medio Ambiente de la Junta de Andalucía (az andalúz kormány környezetvédelmi osztályának andalúz vízügyi hivatala) volt. E szervezet a GIASA társaságra ruházta e feladatot.

 A Granada és Malaga projektcsoport

36      Utólagosan a 2006. augusztus 16‑i C(2006) 3784 határozattal módosított, 2002. december 24‑i C(2001) 4689 határozatával a Bizottság támogatást juttatott a Kohéziós Alapból a 2002.ES.16.C.PE.061 számú, „Granada és Malaga megye önkormányzati társulási rendszereinek vízellátása” című projektcsoporthoz (a továbbiakban: Granada és Malaga projektcsoport). E projektcsoport célja a Granada és Malaga megyében található önkormányzati területek vízszolgáltatási és ‑ellátási feltételeinek javítása volt. E projekt teljes, illetve azzal egyenértékű támogatható közköltségét 22 406 817 euróban, a Kohéziós Alap hozzájárulását pedig 17 925 453 euróban határozták meg.

37      A Granada és Malaga projektcsoport hat projektet tartalmazott, amelyek közül a 3., illetve a 4. sz. projekt Antequera önkormányzati terület (Spanyolország) vízellátása céljából külső csatornagyűrű építésére, illetve szabályozó medence építésére irányult, az 5. sz. projekt pedig Axarquía kerület vízellátása céljából szabályozó medence és rácskerítés építésére irányult.

38      A 3. és 4. sz. projektet a spanyol hatóságok az alábbi építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések révén valósították meg:

–        az 1. sz. szerződés, vagyis az Antequera ellátását szolgáló külső csatornagyűrű építési munkáinak megvalósítására vonatkozó, C1 építési beruházásra irányuló szerződés, amelyet a Hivatalos Lapban nem tettek közzé, és 2002. december 26‑án 5 100 083,94 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 4 922 173,86 euró volt;

–        a 2. sz. szerződés, vagyis az Antequera ellátását szolgáló külső csatornagyűrű és szabályozó medence építésére vonatkozó projekt kidolgozására és az építési munkák irányítására vonatkozó, C2 szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés, amelyet a Hivatalos Lapban nem tettek közzé, és 2002. július 1‑jén 349 708,28 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 347 136,30 euró volt;

–        a 3. sz. szerződés, vagyis az Antequera ellátását szolgáló szabályozó medence építési munkáinak megvalósítására vonatkozó, C3 építési beruházásra irányuló szerződés, amelyet a Hivatalos Lapban nem tettek közzé, és 2003. május 19‑én 3 632 124,71 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 3 514 731,79 euró volt.

39      Az 5. sz. projektet a spanyol hatóságok az alábbi építési beruházásra és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések révén valósították meg:

–        a 4. sz. szerződés, vagyis Axarquía ellátórendszerének 1. medencéjére és Velez‑Malagai (Spanyolország) rácskerítésre vonatkozó projektre irányuló építési munkák megvalósítására vonatkozó, C4 építési beruházásra irányuló szerződés, amelyet a Hivatalos Lapban közzétettek, és 2003. november 20‑án 10 959 270 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 9 605 655,66 euró volt;

–        az 5. sz. szerződés, vagyis Axarquía ellátórendszerének 1. medencéje és Velez‑Malagai (Spanyolország) rácskerítés építésére vonatkozó projekt kidolgozására és az építési munkák irányítására vonatkozó, C5 szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés, amelyet a Hivatalos Lapban nem tettek közzé, és 2003. november 18‑án 341 043,97 euró összegben ítéltek oda, a héát is beleértve. E szerződés héa nélküli becsült értéke 383 922,38 euró volt, vagyis 180 821,74 euró a projekt kidolgozására és 203 100,64 euró az építési munkák irányítására.

40      Az e projektcsoport végrehajtásáért felelős szervezet a Dirección General de Obras Hidráulicas de la Junta de Andalucía volt. E szervezet a GIASA társaságra ruházta e feladatot.

 Igazgatási eljárás

41      A Bizottság helyszíni vizsgálatot folytatott Spanyolországban 2004. szeptember 13–17. között az Andévalo projektre, 2004. december 13–17. között a Guadalquivir projektcsoportra, illetve 2005. április 25–29. között a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozóan.

42      2005. május 13‑i, 2005. december 15‑i és 2006. január 20‑i levelében a Bizottság három jelentést küldött a spanyol hatóságoknak, amelyek a vizsgált projekt és projektcsoportok keretében bizonyos, a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályok megsértését eredményező szabálytalanságokat azonosítottak. A spanyol hatóságok a 2005. július 26‑i, a 2006. március 3‑i és a 2006. április 19‑i levelükben válaszoltak e jelentésekre.

43      A Bizottság 2009. február 9‑i levelében tájékoztatta a spanyol hatóságokat arról, hogy a megállapított szabálytalanságokat bizonyítottaknak tekinti, és jelezte azon szándékát, hogy megkezdi az időközi kifizetések felfüggesztésére és a pénzügyi korrekcióknak az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének megfelelően történő alkalmazására irányuló eljárást. A spanyol hatóságok 2009. május 11‑i és 18‑i, valamint 2009. október 29‑i levelükben válaszoltak a Bizottságnak.

44      A Bizottság 2009. november 10‑én megszervezte a spanyol hatóságok meghallgatását a vitatott kérdésekről való megállapodás elérése érdekében. Ezen a meghallgatáson a spanyol hatóságok tizenöt napos további határidőt kértek az ezzel az ügyirattal kapcsolatos egyéb bizonyítékok benyújtására. 2009. december 2‑án a spanyol hatóságok átadták a kérdéses iratanyagot.

45      A Bizottság 2010. február 11‑i levelében megküldte a spanyol hatóságoknak a meghallgatás jegyzőkönyvének végleges változatát.

 A megtámadott határozat

46      2010. június 30‑án a Bizottság elfogadta a Kohéziós Alapból nyújtott támogatásnak az alábbi projektek (projektcsoportok) keretében történő csökkentéséről szóló C(2010) 4147 határozatot: „A Guadiana folyó vízgyűjtő területén élő lakosság vízellátása: Andévalo kerület” (2000.ES.16.C.PE.133), „A Guadalquivir medencéjének lecsapolása és tisztítása: Guadaira, Aljarafe és a Guadalquivir környezetvédelmi területe” (2000.16.C.PE.066), „Granada és Malaga megye önkormányzati társulási rendszereinek vízellátása” (2002.ES.16.C.PE.061) (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyet 2010. július 1‑jén közölt a Spanyol Királysággal.

47      A megtámadott határozatban a Bizottság azt állította, hogy a Spanyolországban végzett helyszíni vizsgálatok során bizonyos szabálytalanságokat tárt fel, amelyek a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályok spanyol hatóságok általi megsértését eredményezték. Különösen úgy ítélte meg, hogy a GIASA társaság által közzétett, mind az Andévalo projektre, mind pedig a Guadalquivir projektcsoportra, illetve a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó egyes szerződéseket többek között a 93/37 irányelv 6., 7., 11. és 30. cikkének, valamint a 92/50 irányelv 7., 15., 18., 36. és 37. cikkének, továbbá az egyenlő bánásmód és az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésével ítéltek oda.

48      Elsőként a Bizottság rámutatott arra, hogy a spanyol hatóságok mesterségesen osztottak fel bizonyos, egyetlen építészeti műnek megfelelő közbeszerzési szerződéseket ezen irányelv alkalmazása elkerülésének és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetménynek a Hivatalos Lapban való közzétételére vonatkozó kötelezettség elkerülése céljából. Álláspontja szerint e szabálytalanság különösen az Andévalo projektre vonatkozó 1. és 3. sz. szerződést, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződést, illetve a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződést érinti. Megállapította továbbá, hogy – a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 2. és 5. sz. szerződés odaítélési összegét figyelembe véve – azok mindegyikét közzé kellett volna tenni a Hivatalos Lapban.

49      Másodsorban a Bizottság megjegyezte, hogy a szerződő hatóság minden szóban fogó szerződés odaítélési szempontjaiba belefoglalta a Spanyolországban, Andalúziában és a GIASA társasággal szerzett tapasztalatra vonatkozó szempontot. Úgy ítélte meg egyfelől, hogy e szempont belefoglalása nem felel meg az uniós szabályozásnak, mivel az ajánlattevők alkalmasságára vonatkozik, és nem a szerződés tárgyára, és ennélfogva alkalmas az egyenlő bánásmód elvének megsértésére. Másfelől úgy ítélte meg, hogy ellentétes az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével az, hogy Spanyolországban, Andalúziában és a GIASA társasággal szerzett tapasztalatot követelnek meg. Vitatta továbbá az ún. átlagár módszerét, amelyet a szóban forgó szerződések többségének odaítélési szakaszában végzett gazdasági értékelés során pontok adására alkalmaztak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a módszer nem felelt meg az uniós szabályozásnak, mivel az alkalmazása – a többi szemponttal megegyező feltételek mellett – a többi, kevésbé drága ajánlathoz képest előnyben részesíthette azokat a drágább ajánlatokat, amelyek inkább az „átlagár” határához közelítettek.

50      Harmadsorban a Bizottság azt rótta fel a spanyol hatóságoknak, hogy a 93/37 irányelvben szereplő tárgyalásos eljárást alkalmazták egy olyan közbeszerzési szerződés kiegészítő építési munkáinak odaítélésére, amelyet közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény előzetes közzététele nélkül ekkor már odaítéltek. Véleménye szerint a spanyol hatóságok nem tudták továbbá olyan előre nem látható körülmények fennállását bizonyítani, amelyek lehetővé tették volna számukra ezen eljárásnak az uniós szabályozásban erre vonatkozóan megállapított kivételeknek megfelelően történő alkalmazását, ily módon nyílt eljárást kellett volna lefolytatniuk. A Bizottság ezt a szabálytalanságot arra a szerződésmódosításra korlátozta, amelyet a spanyol hatóságok annak odaítélése után csatoltak az Andévalo projektre vonatkozó 3. sz. szerződéshez.

51      Negyedsorban a Bizottság azt rótta fel a spanyol hatóságoknak, hogy a Granada és Malaga projektcsoport keretében odaítélt szerződések ajánlattételhez szükséges dokumentációjában „előzetes odaítélési” eljárást írtak elő, amely tartalmazta az említett szerződések feltételei megtárgyalásának lehetőségét az ajánlattevővel, még azok odaítélése után is. A Bizottság véleménye szerint ez az eljárás ellentétes az uniós szabályozással, és alkalmas arra, hogy minden hatékonyságától megfossza azon nyílt eljárást, amely e szerződések odaítéléséhez vezetett.

52      Ötödsorban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a spanyol hatóságok a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 2. és 5. sz. szerződés tekintetében – a 92/50 irányelv követelményeivel szemben – elégtelen határidőt írtak elő az ajánlatok benyújtására.

53      A Bizottság a megállapított szabálytalanságokra tekintettel megállapította, hogy a jelen ügyben helyénvaló pénzügyi korrekció előírása. Úgy ítélte meg azonban, hogy a jelen esetben a feltárt szabálytalanságok súlyához képest aránytalan szankció lenne a szóban forgó projektek összes költségének a megsemmisítését magában foglaló korrekció alkalmazása. Egyébként rámutatott arra, hogy mivel nem volt lehetséges vagy megvalósítható a szabálytalan kiadások összegének pontos számszerűsítése, általány alapon célszerű a korrekciókat alkalmazni.

54      Ami konkrétan az Andévalo projektet illeti, a Bizottság úgy határozott, hogy a teljes támogatási összeget 1 642 572,60 euróval csökkenti az alábbi korrekciós arányoknak megfelelően:

–        a 3. sz. szerződés jogellenes megosztása és a Hivatalos Lapban való közzététel hiánya miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az e szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását;

–        szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető odaítélési szempontok alkalmazása miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az 1. és 3. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását; a 3. sz. szerződésre vonatkozóan e pénzügyi korrekciót azonban az előző francia bekezdésben megjelölt korrekcióba foglalta;

–        szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető odaítélési szempontok alkalmazása miatt 10%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak a 2. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását, amely szerződés összege a 93/37 irányelv alkalmazásának értékhatára alatt volt;

–        25%‑kal csökkenti a 3. sz. szerződés módosításának igazolt értékét annak szabálytalan közvetlen odaítélése miatt.

55      Ami a Guadalquivir projektcsoportot illeti, a Bizottság úgy határozott, hogy a teljes támogatást 3 837 074,52 euróval csökkenti az alábbi korrekciós arányoknak megfelelően:

–        a 8. sz. szerződés jogellenes megosztása és a Hivatalos Lapban való közzététel hiánya miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az e szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását;

–        szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető odaítélési szempontok alkalmazása miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak a 6., 7. és 8. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását; a 3. sz. szerződésre vonatkozóan e pénzügyi korrekciót azonban az előző francia bekezdésben megjelölt korrekcióba foglalta a Bizottság;

–        szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető odaítélési szempontok alkalmazása miatt 10%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az 1., 2., 4. és 5. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását, amely szerződés összege a 93/37 irányelv alkalmazásának értékhatára alatt volt.

56      Ami a Granada és Malaga projektcsoportot illeti, a Bizottság úgy határozott, hogy a teljes támogatást 2 295 581,47 euróval csökkenti az alábbi korrekciós arányoknak megfelelően:

–        a szerződések jogellenes megosztása és a Hivatalos Lapban való közzététel hiánya miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az 1. és 3. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását;

–        10%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az 1., 3. és 4. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető odaítélési szempontok alkalmazása miatt, tekintettel arra, hogy habár az „átlagárra” vonatkozó jogellenes szempontot alkalmazták e szerződésekre, a tapasztalatra vonatkozó szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető szempontot nem alkalmazták; az 1. és 3. sz. szerződésre e pénzügyi korrekciót azonban az előző francia bekezdésben megjelölt korrekcióba foglalta a Bizottság;

–        a vonatkozó dokumentációkban szabálytalan „előzetes odaítélési” eljárás előírása miatt 10%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az 1., 3. és 4. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását; e pénzügyi korrekciót azonban az előző francia bekezdésekben megjelölt korrekciókba foglalta a Bizottság;

–        szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető odaítélési szempontok alkalmazása miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak a 2. és 5. sz. szerződésre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását;

–        a 2. és 5. sz. szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések Hivatalos Lapban való közzétételének hiánya és a vonatkozó dokumentációkban szabálytalan „előzetes odaítélési” eljárás előírása miatt 25%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak az e szerződésekre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását; e pénzügyi korrekciót azonban az előző francia bekezdésben megjelölt korrekcióba foglalta a Bizottság;

–        10%‑kal csökkenti a Kohéziós Alapnak a 2. és 5. sz. szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre vonatkozóan bejelentett, igazolt kiadások összegéhez való hozzájárulását, mivel az említett szerződésekre vonatkozó ajánlatok benyújtására elégtelen határidőt írtak elő; e pénzügyi korrekciót azonban az előző francia bekezdésekben megjelölt korrekciókba foglalta a Bizottság.

57      A Kohéziós Alapból nyújtott támogatás maximális összegét az Andévalo projektra vonatkozóan 7 260 394,79 euróban, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozóan 28 242 218,48 euróban, illetve a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozóan 15 629 871,53 euróban állapította meg.

 Eljárás és a felek kérelmei

58      A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 8‑án benyújtott keresetlevelével a Spanyol Királyság előterjesztette a jelen keresetet.

59      A Törvényszék a 2012. szeptember 21‑i levelében többek között felhívta a Spanyol Királyságot arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikkének 3. §‑a értelmében pervezető intézkedések keretében nyújtsa be azon listát, amely minden egyes szóban forgó közbeszerzési szerződés tekintetében pontosítja annak héa nélküli becsült értékét, azon összeget, amelyen héát is beleértve odaítélték, és azon összeget, amelyen héa nélkül odaítélték. A Spanyol Királyság a meghatározott határidőn belül eleget tett ennek a felhívásnak.

60      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

61      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

 Indokolás

 A megsemmisítési jogalapok összefoglalása

62      Keresetének alátámasztására a Spanyol Királyság három jogalapot hoz fel, az utolsóra másodlagosan hivatkozva.

63      A Spanyol Királyság első jogalapjában lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság tévesen alkalmazott pénzügyi korrekciókat a 93/37 irányelv megsértése miatt, mivel az érintett szerződések közül egyik sem tartozik ezen irányelv alá. A második jogalapjában vitatja, hogy a Kohéziós Alap által finanszírozott projektekhez kapcsolódó egyes szerződéseket az említett irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével ellentétesen osztották fel ezen irányelv alkalmazásának elkerülése érdekében. Harmadik jogalapjában az átláthatóság hiányát rója fel a Spanyol Királyság a Bizottságnak a pénzügyi korrekciók meghatározása során, és az arányosság elvének megsértését.

64      Emlékeztetni kell arra, hogy első jogalapjában a Spanyol Királyság lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott határozatban szereplő projekteket végrehajtó egyes szerződéseket a 93/37 irányelv rendelkezéseivel ellentétesen ítéltek oda. A Spanyol Királyság szerint az odaítélendő szerződések értéke miatt e szerződések ezen irányelv alkalmazási körén kívül esnek. A Bizottság ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy e szerződéseket a spanyol hatóságok mesterségesen osztották fel az uniós szabályozásban előírt követelmények elkerülése érdekében. Mivel az ez utóbbi kérdésre adandó válasz a Spanyol Királyság által hivatkozott második jogalap körébe tartozik, és ennélfogva meghatározza az első jogalap megítélését, először a második jogalapot, majd az első jogalapot, végül pedig a harmadik jogalapot kell megvizsgálni.

 A második, a közbeszerzési szerződések felosztásának hiányára alapított jogalapról

65      A Spanyol Királyság vitatja a Bizottság azon megállapítását, miszerint az Andévalo projektre vonatkozó 1. és 3. sz. szerződést, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződést, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződést a spanyol hatóságok a 93/37 irányelv 6. cikkének (4) bekezdését megsértve mesterségesen osztották fel. Továbbá azt állítja, hogy e rendelkezés megsértése fennállásának megállapításához a Bizottságnak bizonyítania kellett volna a spanyol hatóságok azon szándékát, hogy a felosztás révén el kívánták kerülni az említett irányelvnek az érintett közbeszerzési szerződésekre való alkalmazását.

66      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 93/37 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében az építészeti művet, illetve a szerződést nem lehet ezen irányelv alkalmazása elkerülésének céljából megosztani. Az említett irányelv 1. cikkének c) pontja továbbá az „építészeti művet” az építési vagy építészeti‑műszaki munkák összességének eredményeként határozza meg, amelynek önmagában gazdasági vagy műszaki rendeltetése van. Ennélfogva annak meghatározásához, hogy a Spanyol Királyság megsértette‑e ezen irányelv 6. cikkének (4) bekezdését, azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések ugyanezen irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti egyetlen és ugyanazon építészeti művet alkotnak‑e.

67      Az ítélkezési gyakorlat szerint a 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében vett építészeti mű fogalmát az érintett közbeszerzési szerződésekben szereplő építési munkák eredményének gazdasági és műszaki rendeltetése függvényében kell megítélni (a Bíróság C‑16/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑8315. o.] 36., 38. és 47. pontja; C‑187/04. és C‑188/04. sz., Bizottság kontra Olaszország egyesített ügyekben 2005. október 27‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. pontja; C‑220/05. sz., Auroux és társai ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑385. o.] 41. pontja és C‑574/10. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2012. március 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 37. pontja).

68      Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Bíróság rámutatott arra, hogy ahhoz, hogy a különböző építési munkák eredményét a 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében vett építészeti műnek lehessen minősíteni, elegendő, hogy ugyanaz a gazdasági rendeltetésük, vagy ugyanaz a műszaki rendeltetésük (a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Olaszország egyesített ügyekben hozott ítélet 29. pontja). A gazdasági egység és a műszaki egység megállapítása tehát vagylagos, és nem együttes, ahogyan azt a Spanyol Királyság állítja.

69      Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a vitatott szerződések megkötésének egyidejűsége, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmények hasonlósága, azon földrajzi környezet egysége, ahol a szerződéseket megkötötték, és az egyetlen ajánlatkérő léte egyébként olyan kiegészítő bizonyítékoknak minősülnek, amelyek azon megállapítás mellett szólnak, miszerint az építési beruházásra irányuló különböző szerződések valójában egy egységes építészeti műhöz kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 65. pontját).

70      A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy az Andévalo projektre, valamint a Guadalquivir, illetve Granada és Malaga projektcsoportokra vonatkozó szerződéseknek megegyezik a műszaki vagy gazdasági rendeltetésük, és ennélfogva egyetlen és ugyanazon építészeti művet alkotnak, amelyet nem lehet különálló közbeszerzési szerződésekben megosztani (a megtámadott határozat (66), (97) és (122) preambulumbekezdése). Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmények időbeli közelsége, azok hasonlósága, valamint egyetlen és ugyanazon ajánlatkérő szerv léte mindhárom esetben kiegészítő bizonyítékul szolgál azon megfontolás alátámasztására, miszerint a szóban forgó szerződések tárgyai egy egységes építészeti műhöz kapcsolódnak (a megtámadott határozat (67), (98), (123) és (124) preambulumbekezdése).

71      A Bizottság értékelését nem kérdőjelezhetik meg a Spanyol Királyság kifogásai.

72      Elsőként, ami az Andévalo projektet illeti, a Spanyol Királyság lényegében azt állítja, hogy az említett projekt olyan különböző „szakaszok” összességéből áll, amelyek nem függnek egymástól, és amelyek különböző földrajzi területek vízzel való ellátására irányulnak. Ezért az e projektet megvalósító három közbeszerzési szerződésben szereplő építési munkák nem tekinthetők úgy, mint amelyek ugyanazon műszaki vagy gazdasági egységet képeznek.

73      A Spanyol Királyság ezen érve nem fogadható el.

74      Először ugyanis meg kell jegyezni, hogy habár az Andévalo projekt különböző „szakaszokból” állt, azon projektleírás, amely a C(2001) 4113 határozatban szerepel, és amelyet nem vitatott a Spanyol Királyság, megállapítja egyfelől, hogy az említett projekt egyetlen csatornahálózat megépítését írta elő, másfelől hogy azok ugyanazzal a „Nudo Norte” nevű központi elosztóval lesznek összekapcsolva. Így a projekt különböző „szakaszai” összességükben ugyanazon gazdasági és műszaki rendeltetés betöltésére irányultak, nevezetesen ugyanazon lakóövezet egyetlen ellátási pontról való ivóvízellátására. Ezt a következtetést továbbá megerősíti az, hogy az Andévalo projektet megvalósító három közbeszerzési szerződés (lásd a fenti 29. pontot) egyetlen és egységes csatornahálózat megépítésére irányult.

75      Másodsorban el kell utasítani a Spanyol Királyság fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletre alapított érvelését. A Bíróság ebben az ítéletében ugyanis kimondta, hogy a Vendée francia megyében található villamosenergia‑elosztó hálózatnak összességében tekintve ugyanaz a gazdasági és műszaki rendeltetése, nevezetesen a villamos energia fogyasztókhoz való eljuttatása és nekik való értékesítése. A Bíróság ez alapján azt a következtetést vonta le, hogy az ebben az ügyben érintett közbeszerzési szerződésekben szereplő építési munkák egy egységes építészeti mű részét képezik (a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 64. és 66. pontja).

76      Márpedig ez az érvelés átültethető a jelen ügyben szereplőhöz hasonló vízcsatorna‑hálózat esetére. A szóban forgó közbeszerzési szerződésekben szereplő építési munkák rendeltetése ugyanis – ahogyan a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben is – adott földrajzi területen közhasznú dolognak a fogyasztókhoz történő eljuttatása, és noha ezen elosztóhálózat célja több önkormányzati terület vízzel való ellátása, ez nem akadályozza meg azon következtetés levonását, miszerint összességében ugyanaz a gazdasági és műszaki rendeltetése. Hasonló érvelést követett egyébként a Bíróság a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Olaszország egyesített ügyekben hozott ítéletében két autópálya‑összekötőút építésére vonatkozóan. A Bíróság szerint az ezen építkezéssel kapcsolatos építészeti munkák összességét ugyanazon építészeti mű részének kell tekinteni, mivel összességükben az úthasználat problémájával érintett különböző települések összekapcsolására irányulnak (a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Olaszország egyesített ügyekben hozott ítélet 27. pontja).

77      Harmadsorban meg kell jegyezni elsőként azt, hogy – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdésében megállapította – nyilvánvaló időbeli közelség jellemezte az Andévalo projektre vonatkozó 1. sz. szerződés megkötését és az ugyanezen projektre vonatkozó 3. sz. szerződés megkötését, mindössze négy nap különbség volt e kettő között. Ezenkívül a szerződések ugyanarra a kerületre hivatkoznak, nevezetesen Andévalóra, ily módon ez utóbbi két részre – nevezetesen Nyugat‑Andévalóra és Kelet‑Andévalóra – való felosztása nem tekinthető elegendőnek azon következetés levonásához, hogy két földrajzilag különálló területről van szó. Végül meg kell állapítani, hogy az említett szerződések közül mindkettőt ugyanaz az ajánlatkérő, nevezetesen a GIASA társaság ítélte oda. Noha ez utóbbi bizonyítékok önmagukban nem döntők az egységes építészeti mű fennállásához, a fenti 69. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kiegészítő bizonyítékoknak minősülnek, amelyek igazolják egyetlen építészeti mű fennállásának elismerését a jelen ügyben.

78      Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Andévalo projektre vonatkozó 1. és 3. sz. szerződésben szereplő építési munkák a 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti egyetlen és ugyanazon építészeti mű részét képezik.

79      Másodsorban, ami a Guadalquivir projektcsoportot illeti, a Spanyol Királyság többek között azt állítja, hogy az e projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződésben szereplő építési munkák nem minősülnek az uniós szabályozás értelmében vett építészeti műnek, mivel azokat különböző szervezetek irányították, és földrajzilag távol eső lakosságot érintettek.

80      Ezzel kapcsolatban elsőként – az Andévalo projektre vonatkozóan tett megjegyzéshez hasonlóan – meg kell jegyezni, hogy a C(2000) 4316 határozatban szereplő projektleírás szerint az említett projekt ugyanazon szennyvízhálózat különböző „szakaszainak” a megépítésére irányult, amelyek ugyanahhoz a tisztítótelephez vagy gyűjtőhöz vannak csatlakoztatva. Az e projektre vonatkozó építési beruházásra irányuló szerződések ugyanarra a hálózatra utalnak tehát, amelynek „szakaszai” nem függetlenek egymástól. Ennélfogva meg kell állapítani – amint azt a Bizottság is megállapította (a megtámadott határozat (97) preambulumbekezdése) –, hogy az említett „szakaszok” összességükben tekintve ugyanazon műszaki vagy gazdasági rendeltetés betöltésére irányultak, amely a szennyvíz ugyanazon a tisztítótelepen való kezelését és tisztítását foglalja magában, abból a célból, hogy ezt követően a Guadalquivirbe lehessen bocsátani e vizet.

81      Másodsorban, bár a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések különböző lakosságot érintenek, meg kell állapítani, hogy az e szerződésekben szereplő építési munkákat egyetlen földrajzi területen kellett megvalósítani, nevezetesen az El Aljarafe területén. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy – habár ezek a szerződések utalhattak különböző helyeken végzett műveletekre – ez egyáltalán nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ugyanazon építészeti műnek lehessen őket tekinteni. Ez a helyzet áll fenn akkor, ha e műveleteket ugyanazon a földrajzi területen végzik (lásd ebben az értelemben F. G. Jacobs főtanácsnok fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozó indítványának 72. pontját).

82      Harmadrészt, az Andévalo projektre vonatkozóan a fenti 77. pontban tett megállapításhoz hasonlóan, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződés időbeli közelsége és mindhárom szerződés esetén az egyetlen ajánlatkérő léte olyan kiegészítő bizonyítéknak minősül, amely azon megfontolás mellett szól, miszerint a szerződések egy egységes építészeti műhöz kapcsolódnak.

83      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződésben szereplő építési munkák a 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti egyetlen és ugyanazon építészeti mű részét képezik.

84      Harmadsorban, ami Granada és Malaga projektcsoportot illeti, a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy az e projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződés különböző projekteknek felel meg, a Kohéziós Alapból kapott támogatást jóváhagyó határozatnak megfelelően.

85      Elsőként meg kell jegyezni, hogy a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződés Antequera vízellátását szolgáló külső csatornagyűrű és az ezen gyűrű ellátását szolgáló elosztó építésére irányul. Hatástalan tehát a Spanyol Királyság azon érve, miszerint ezen építési munkák függetlenek egymástól. Éppen ellenkezőleg, egységes a gazdasági és műszaki rendeltetésük, nevezetesen ugyanazon földrajzi terület ivóvízzel való ellátása.

86      Másodsorban ki kell emelni, hogy – amint a Bizottság a megtámadott határozat (123) preambulumbekezdésében azt megállapította – a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 2. sz. szerződés kiegészítette az 1. és 3. sz. építési beruházásra irányuló szerződéseket, amely előbbi szerződés az Antequera ellátását szolgáló külső csatornagyűrű és szabályozó medence építésére vonatkozó projekt kidolgozására és az építési munkák irányítására irányult (lásd a fenti 38. pontot), ami pedig bizonyítja azt, hogy a két szerződés ugyanazon munkaegyüttes részét képezte.

87      Harmadrészt az 1. és 3. sz. szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény közzététele – az elsőt 2002. június 29‑én, a másodikat pedig 2002. július 16‑án tették közzé – között eltelt rövid idő, valamint az egyetlen ajánlatkérő léte olyan kiegészítő ténybeli bizonyítéknak minősül, miszerint az említett szerződésekben szereplő építési munkák egyetlen építészeti műhöz kapcsolódnak.

88      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződésben szereplő építési munkák a 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti egyetlen és ugyanazon építészeti mű részét képezik.

89      Továbbá meg kell jegyezni, hogy a fenti 72–88. pontban megvizsgált érveken kívül a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy a keresethez csatolt műszaki jelentésben ismertetett értékelések bizonyítják, hogy a szóban forgó szerződések nem a 93/37 irányelv 1. cikkének c) pontja szerinti építészeti mű részét képező építési munkákra irányulnak.

90      Márpedig az említett jelentésben ismertetett értékelések nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a fenti 78., 83. és 88. pontban ismertetett következtetéseket.

91      Meg kell ugyanis jegyezni először is azt, hogy a jelentés tisztán műszaki szempontokat elemez, anélkül hogy más olyan paraméterekre is hangsúlyt fektetne, amelyek szintén fontosak az építészeti mű fennállásának meghatározása tekintetében. Amint ugyanis a Bizottság azt előadja, a jelentés csak a szóban forgó közbeszerzési szerződések műszaki rendeltetésére vonatkozik, és nem veszi figyelembe azok gazdasági rendeltetését.

92      Másodsorban meg kell állapítani, hogy a műszaki jelentés az építészeti művek minden egyes, önállóan tekintett része közötti műszaki eltérések leírására szorítkozik azon következtetés levonásához, hogy a rendeltetéseik különbözőek. Márpedig ez nem teszi lehetővé a fenti 72–88. pontban tett azon megállapítások megkérdőjelezését, miszerint a szóban forgó közbeszerzési szerződések különböző részei összefüggnek egymással, és hogy összességükben tekintve ugyanaz a műszaki és gazdasági rendeltetésük.

93      Meg kell tehát állapítani, hogy a műszaki jelentés nem bizonyítja, hogy a vitatott szerződésekben szereplő építési munkák különböző építészeti műveknek feleltek meg.

94      Végül a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottságnak a 93/37 irányelv 6. cikke (4) bekezdése megsértésének megállapításához egy szubjektív tényező fennállását is bizonyítania kellett volna, nevezetesen a spanyol hatóságok azon szándékát, hogy az ugyanezen irányelvben foglalt kötelezettségek elkerülése érdekében osszák meg a szóban forgó szerződéseket. Ez az érv nem fogadható el.

95      E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy valamely szerződés – a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó uniós szabályozással ellentétes – megosztásának megállapítása nem feltételezi az ebben foglalt rendelkezések alkalmazásának elkerülésére irányuló szubjektív szándék bizonyítását (lásd ebben az értelemben a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 49. pontját). Amennyiben – mint a jelen ügyben – sor került ennek megállapítására, nincs relevanciája annak, hogy a jogsértés azon tagállam szándékából ered, amelynek az betudható, vagy gondatlanságának, illetve azon technikai nehézségeknek a következménye, amelyekkel szembesült (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑71/97. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. október 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5991. o.] 15. pontját). Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 93/37 irányelv 6. cikke (4) bekezdése megsértésének megállapításához a Bíróság – sem a fenti 67. pontban hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítéletben, sem pedig az Auroux és társai ügyben hozott ítéletben – nem tartotta szükségesnek, hogy a Bizottság előzetesen bizonyítsa az érintett tagállam azon szándékát, hogy a szerződés megosztásával elkerülje az említett irányelvben foglalt kötelezettségeket.

96      Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el értékelési hibát amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy az Andévalo projektre vonatkozó 1. és 3. sz. szerződésben, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződésben, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződésben szereplő építési munkák egységes építészeti művet alkotnak, ily módon a 93/37 irányelv 6. cikke (4) bekezdése megsértésének minősül az, hogy az említett szerződések odaítélésére külön‑külön került sor.

97      A második jogalapot tehát el kell utasítani.

 Az első, az alkalmazandó elvek és rendelkezések tiszteletben tartására, valamint a pénzügyi korrekcióknak a 93/37 irányelv megsértése miatt olyan szerződésekre való alkalmazására alapított jogalapról, amelyekre nem vonatkozik az említett irányelv

98      A Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések megsértették a 93/37 irányelv rendelkezéseit, mivel nem vonatkoztak rájuk az ezen irányelvből eredő kötelezettségek. Különösen az Andévalo projektre vonatkozó 3. sz. szerződésről, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4., 5. és 8. sz. szerződésről, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződésről van szó. Hozzáteszi továbbá, hogy – a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapítottakkal szemben – a közbeszerzési szerződések odaítélésére alkalmazandó általános elveket tiszteletben tartották azok a közbeszerzési szerződések, amelyekre nem vonatkozik a 93/37 irányelv.

99      Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a 93/37 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja megállapítja, hogy ezen irányelv azokra az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó, amelyek héa nélküli becsült értéke legalább 5 millió különleges lehívási jognak megfelelő értékű euró. Ennélfogva kizárólag azokra az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozik az említett irányelv, amelyek héa nélküli becsült értéke megegyezik ezzel az összeggel, vagy meghaladja ezen összeget.

100    A jelen ügyben először is azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések héa nélküli becsült értéke eléri‑e a 93/37 irányelvben szereplő értékhatárt.

101    Elsőként meg kell jegyezni, hogy – amint a fenti 96. pontból kitűnik – a Bizottság nem követett el értékelési hibát annak megállapításakor, hogy a spanyol hatóságok mesterséges módon osztották meg az Andévalo projekt keretében a 3. sz. szerződés odaítélését az 1. sz. szerződés odaítélésétől, a Guadalquivir projektcsoport keretében a 8. sz. szerződés odaítélését a 6. és 7. sz. szerződés odaítélésétől, valamint a Granada és Malaga projektcsoport keretében az 1. sz. szerződés és a 3. sz. szerződés odaítélését. Ebből következik, hogy e szerződések egyetlen és ugyanazon építészeti művet alkotnak, ily módon annak meghatározásához, hogy a 93/37 irányelv hatálya alá tartoznak‑e, ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően és a Spanyol Királyság pervezető intézkedések keretében nyújtott adatok (lásd a fenti 59. pontot) alapján össze kell adni ezen egyes szerződések héa nélküli becsült értékét, és ekképpen meg kell vizsgálni, hogy a végösszegek egyenlők‑e 5 millió euróval, vagy magasabbak‑e annál.

102    Először is, ami az Andévalo projekt keretében két külön szerződésre, nevezetesen az 1. és 3. sz. szerződésre osztott építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket illeti, meg kell állapítani, hogy e két szerződés héa nélküli becsült értékének – nevezetesen 6 393 639,58 eurónak, illetve 2 491 978,77 eurónak – az összege 8 885 618,35 euró. Az odaítélendő építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés héa nélküli becsült értéke meghaladja az 5 millió eurót, ezért a szóban forgó szerződés a 93/37 irányelv hatálya alá tartozik.

103    Másodsorban, ami a Guadalquivir projektcsoport keretében három külön szerződésre, nevezetesen a 6., 7. és 8. sz. szerződésre osztott építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket illeti, meg kell állapítani, hogy e három szerződés héa becsült értékének – nevezetesen 8 118 902,97 eurónak, 7 360 382,98 eurónak, illetve 2 273 420,82 eurónak – az összege 17 752 706,77 euró. Az odaítélendő építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés héa nélküli becsült értéke meghaladja az 5 millió eurót, ezért a szóban forgó szerződés a 93/37 irányelv hatálya alá tartozik.

104    Harmadsorban, ami a Granada és Malaga projektcsoport keretében két külön szerződésre, nevezetesen az 1. és 3. sz. szerződésre megosztott építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket illeti, meg kell állapítani, hogy e két szerződés héa nélküli becsült értékének – nevezetesen 4 922 173,86 eurónak, illetve 3 514 731,79 eurónak – az összege 8 436 905,65 euró. Az odaítélendő építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés héa nélküli becsült értéke meghaladja az 5 millió eurót, ezért a szóban forgó szerződés a 93/37 irányelv hatálya alá tartozik.

105    Ebből következik, hogy hatástalan a Spanyol Királyság azon érvelése, miszerint az Andévalo projektre vonatkozó 3. sz. szerződés, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 8. sz. szerződés, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződés nem éri el a 93/37 irányelvben szereplő értékhatárt, és ennélfogva nem vonatkozik rájuk az irányelv.

106    Következésképpen el kell utasítani az első jogalapot, amennyiben az az Andévalo projektre vonatkozó 3. sz. szerződésre, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 8. sz. szerződésre, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződésre irányul.

107    Másodsorban, ami azokat a szerződéseket illeti, amelyek nem tartoznak a 93/37 irányelv hatálya alá, nevezetesen az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződés, valamint a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés, és konkrétan ami azon kérdést illeti, hogy tiszteletben tartották‑e az ezekre alkalmazandó elveket és rendelkezéseket, előzetesen arra kell emlékeztetni, hogy az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a Bizottság pénzügyi korrekciós intézkedéseket fogadhat el, ha a Kohéziós Alapból származó támogatással kapcsolatban szabálytalanságot észlel, és az érintett tagállam nem tette meg a szükséges korrekciós intézkedéseket.

108    Az 1164/94 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése lényegében kimondja, hogy a Kohéziós Alap által finanszírozott projektek összhangban vannak a Szerződések rendelkezéseivel és az azok alapján elfogadott aktusokkal.

109    Az ítélkezési gyakorlat szerint a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvekben előírt sajátos és szigorú eljárások kizárólag azokra a közbeszerzésekre alkalmazandók, amelyeknek az értéke meghaladja az ezen irányelvek mindegyikében kifejezetten előírt értékhatárt (a Bíróság C‑59/00. sz. Vestergaard‑ügyben 2001. december 3‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑9505. o.] 19. pontja). Ezért ezeknek az irányelveknek a szabályai nem alkalmazandók az olyan közbeszerzésekre, amelyek értéke nem éri el az irányelvekben megállapított értékhatárt (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑412/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑619. o.] 65. pontját).

110    Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a közbeszerzések ki lennének zárva az uniós jog hatálya alól (a fenti 109. pontban hivatkozott Vestergaard‑ügyben hozott végzés 19. pontja). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis az olyan közbeszerzési szerződések odaítélése során, amelyek az értéküknél fogva nem tartoznak a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó uniós jogi rendelkezésekben előírt eljárások alá, az ajánlatkérők mégis kötelesek tiszteletben tartani a Szerződés alapvető szabályait és általános elveit, különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (a Bíróság C‑324/98. sz., Telaustria és Telefonadress ügyben 2000. december 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑10745. o.] 62. pontja; a fenti 109. pontban hivatkozott Vestergaard‑ügyben hozott végzés 20. és 21. pontja; a Bíróság C‑264/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. október 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑8831. o.] 32. pontja és C‑6/05. sz. Medipac‑Kazantzidi ügyben 2007. június 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4557. o.] 33. pontja]).

111    Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanakkor a Szerződésekben foglalt általános elveknek az irányelvek alkalmazása alapjául szolgáló értékhatárt el nem érő értékű közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaira történő alkalmazása feltételezi, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződések egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselnek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑507/03. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. november 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑9777. o.] 29. pontját, valamint a fenti 109. pontban hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének 66. és 67. pontját).

112    A jelen ügyben először azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó projektek egyértelmű határon átnyúló érdekkel bírtak‑e, és ha igen, akkor ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy azok a szerződések, amelyekkel megvalósították ezeket, tiszteletben tartották‑e a Szerződés általános elveit.

113    Elsőként azon kérdést illetően, miszerint a szóban forgó projektek határon átnyúló érdek képviselnek‑e, meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság egyetlen ezzel ellentétes érvet sem adott elő.

114    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy mind az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződés, mind pedig a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés egyértelmű határon átnyúló érdeket képvisel. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy ítélkezési gyakorlat szerint az olyan objektív szempont, mint például a szóban forgó közbeszerzés bizonyos nagyságrendű összege, tekintettel az építkezés helyére is, utalhat az ilyen érdek fennállására. Lehetséges lenne az ilyen érdek fennállásának kizárása viszont például abban az esetben, ha a szóban forgó közbeszerzés gazdasági tétje rendkívül csekély (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑231/03. sz. Coname‑ügyben 2005. július 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑7287. o.] 20. pontját, valamint C‑147/06. és C‑148/06. sz., SECAP és Santorso egyesített ügyekben 2008. május 15‑én hozott ítéletét [EBHT 2008., I‑3565. o.]).

115    Márpedig a jelen ügyben – mind az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződés, mind pedig a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés héa nélküli becsült értékére (lásd a fenti 29 és 33. pontot), valamint az építési munkáknak a portugál határral való közelségére tekintettel – valamennyi ilyen szerződés alkalmas volt arra, hogy magára vonja az egész Unió területén letelepedett gazdasági szereplők, és – az építési munkák kivitelezésének helyét figyelembe véve – különösen a Portugáliában letelepedett gazdasági szereplők érdeklődését, nem csupán a helyi gazdasági szereplőkét.

116    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a fenti 110. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fenti 115. pontban említett szerződések odaítélése során tiszteletben kellett tartani a Szerződés általános elveit annak érdekében, hogy az e szerződésekben érdekelt valamennyi gazdasági szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak.

117    Másodsorban, ami azt a kérdést illeti, miszerint a spanyol hatóságok tiszteletben tartották‑e azon kötelezettségeket, amelyek a fenti 115. pontban említett szerződések tekintetében terhelik őket, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a spanyol hatóságok többek között megsértették a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azáltal, hogy odaítélési szempontként a Spanyolországban, Andalúziában vagy a GIASA társasággal szerzett tapasztalatot alkalmazták. A Spanyol Királyság azt állítja, hogy téves ez az értékelés.

118    Mindjárt meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (40) és (94) preambulumbekezdéséből következik, hogy azok a szempontok, amelyek jogszerűségét a jelen ügyben megkérdőjelezik, az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződés esetén „a Spanyolországban, Andalúziában és a GIASA társasággal szerzett tapasztalatra” vonatkozó szempont, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés esetén pedig „az utóbbi öt évben Spanyolországban, Andalúziában és a GIASA társasággal végzett építési munkák minőségére és kivitelezésének határidejére” vonatkozó szempont. Mivel e két szempont tartalma megegyezik, elemezhetők együttesen.

119    Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUM‑Szerződésből és különösen az alapszabadságokból eredő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve nemcsak a más tagállamban letelepedett, építési munkát végző vagy szolgáltatást nyújtó személyekkel szemben az állampolgárság alapján alkalmazott minden megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem ugyanúgy valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatásnyújtókra, amennyiben azok akadályozzák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá teszik egy másik olyan tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtó szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑76/90. sz. Säger‑ügyben 1991. július 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑4221. o.] 12. pontját).

120    A jelen ügyben az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződés, valamint a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés odaítélésére alkalmazott azon szempontok, amelyek a szóban forgó ajánlattevőnek kizárólag a Spanyolországban, Andalúziában vagy a GIASA társasággal szerzett tapasztalatát veszik figyelembe, alkalmasak arra, hogy előnyöket biztosítsanak bizonyos ajánlattevőknek másokhoz képest, és ezért sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. Meg kell ugyanis állapítani, hogy ha valamely vállalkozás nem dolgozott Spanyolországban vagy Andalúziában, vagy pedig nem dolgozott együtt a spanyol hatóságok által megnevezett társasággal, az ajánlatának értékelésekor nem veszik figyelembe a szóban forgó közbeszerzési szerződések által érintett területeken szerzett tapasztalatát. E körülmények között ezen odaítélési szempontoknak az a hatásuk, hogy előnyben részesítik a helyi ajánlattevők ajánlatait, és hátrányos helyzetbe hozzák a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplők ajánlatait, akik számára nehezebb a megkövetelt tapasztalat felmutatása, még ha ez – a Spanyol Királyság állításának megfelelően – nem is minősül közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek.

121    Meg kell tehát állapítani, hogy a spanyol hatóságok – azáltal, hogy az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződésre és a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződésre a Spanyolországban, Andalúziában és a GIASA társasággal szerzett tapasztalatra vonatkozó szempontot alkalmazták – megsértették a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, és hogy ezért a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a spanyol hatóságok nem tartották tiszteletben a közbeszerzési szerződések odaítélésére alkalmazandó általános európai uniós elveket.

122    Az első jogalapot ezért el kell utasítani.

 A harmadik, a pénzügyi korrekciók meghatározása során az átláthatóság hiányára és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

123    A Spanyol Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem átlátható módon határozta meg az egyes pénzügyi korrekciók összegét, és e meghatározás során megsértette az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének (2) bekezdésében foglalt arányosság elvét. Különösen az arányosság elvét illetően azt állítja, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a 2002. évi iránymutatásokat, mivel halmozta az egyes alkalmazott korrekciókat. Ezenkívül úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a spanyol hatóságok kivették a vitatott odaítélési szempontokat a későbbi közbeszerzési szerződésekből, amint tudomást szerzetek a szabálytalan jellegükről.

124    Előzetesen meg kell jegyezni elsőként azt, hogy amint a fenti 96. pontból kiderül, a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a spanyol hatóságok mesterségesen osztották meg az Andévalo projektre vonatkozó 1. és 3. sz. szerződést, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződést, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződést. El kell tehát utasítani a Spanyol Királyság által a jelen jogalap keretében előadott azon érvet, miszerint sikeresen bizonyította ennek ellenkezőjét. Egyébként mivel az Andévalo projektre vonatkozó 3. sz. szerződés, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 8. sz. szerződés, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződés a 93/37 irányelv hatálya alá tartozik, ezeket közzé kellett volna tenni a Hivatalos Lapban.

125    Másodsorban, amint a fenti 121. pontból kitűnik, a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, miszerint a Spanyolországban, Andalúziában és a GIASA társasággal szerzett tapasztalatra vonatkozó szempont – mint az Andévalo projektre vonatkozó 2. sz. szerződés és a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés odaítélési szempontja – szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető.

126    Harmadrészt a Spanyol Királyság nem vitatja a Bizottság által a megtámadott határozatban tett azon megállapításokat, melyek szerint a tapasztalatra és az átlagárra vonatkozó szempont a szóban forgó közbeszerzési szerződések odaítélését sértő szabálytalan és hátrányosan megkülönböztető szempontnak minősül. E szabálytalanság az Andévalo projektre vonatkozó 1. és 3. sz. szerződés, a Guadalquivir projektcsoportra vonatkozó 6., 7. és 8. sz. szerződés, valamint a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1., 3. és 4. sz. szerződés odaítélését érinti.

127    Negyedsorban meg kell jegyezni, hogy a Spanyol Királyság a jelen keresetben nem vitatta a megtámadott határozat jogszerűségét az uniós szabályozásnak a Bizottság által megállapított többi megsértése tekintetében. Különösen a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 2. és 5. sz. szerződés odaítélését illetően a Spanyol Királyság nem vitatta a szerződések jogellenes megosztásával, a Hivatalos Lapban való közzététel hiányával valamint az ajánlatok benyújtására vonatkozó elégtelen határidő biztosításával kapcsolatos kifogásokat. Egyébként a Granada és Malaga projektcsoportra vonatkozó 1., 3. és 4. sz. szerződést illetően a Spanyol Királyság nem vitatta a szerződések odaítélése során szabálytalan „előzetes odaítélési” eljárás előírására irányuló kifogást.

128    Ebből következik, hogy annak vizsgálatához, hogy a Bizottság a pénzügyi korrekciók meghatározása során megsértette‑e az átláthatóság és az arányosság elvét, a megtámadott határozatban megállapított minden szabálytalanságot figyelembe kell venni (a megtámadott határozat (33), (34) és (36) preambulumbekezdése). Különösen az alábbi jogsértésekről van szó.

129    Ami az Andévalo projektet illeti, a Bizottság által megállapított jogsértések a következőképpen foglalhatók össze:

–        a 93/37 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének és 30. cikkének megsértése a fenti projektre vonatkozó 1. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződés hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmazott;

–        az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános elvének megsértése az e projektre vonatkozó 2. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződés – amely a 93/37 irányelv alkalmazási értékhatára alá esik – hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmazott;

–        a 93/37 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének, 11. cikke (1) bekezdésének, 7. cikke (3) bekezdése d) pontjának, 6. cikke (6) bekezdésének és 30. cikkének megsértése az ugyanezen projektre vonatkozó 3. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződést és az 1. sz. szerződést jogellenesen osztották meg, e szerződést nem tették közzé a Hivatalos Lapban, módosítására tárgyalásos odaítélési eljárást alkalmaztak, valamint hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmazott.

130    Ami a Guadalquivir projektcsoportot illeti, a Bizottság által megállapított jogsértések a következőképpen foglalhatók össze:

–        az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános elvének megsértése a fenti projektcsoportra vonatkozó 1., 2., 4. és 5. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződések – amelyek a 93/37 irányelv alkalmazási értékhatára alá esnek – hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmaztak;

–        a 93/37 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének és 30. cikkének megsértése az e projektcsoportra vonatkozó 6. és 7. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződések hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmaztak;

–        a 93/37 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének, 11. cikke (1) bekezdésének, 6. cikke (6) bekezdésének és 30. cikkének megsértése az ugyanezen projektcsoportra vonatkozó 8. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződést, valamint a 6. és 7. sz. szerződést jogellenesen osztották meg, e szerződést nem tették közzé a Hivatalos Lapban, továbbá hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmazott.

131    Ami a Granada és Malaga projektcsoportot illeti, a Bizottság által megállapított jogsértések a következőképpen foglalhatók össze:

–        a 93/37 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének, 11. cikke (1) bekezdésének, 7. cikke (4) bekezdésének, 6. cikke (6) bekezdésének és 30. cikkének megsértése a fenti projektcsoportra vonatkozó 1. és 3. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződések mesterségesen lettek elválasztva egy jogellenesen megosztott közbeszerzési szerződéstől, nem tették őket közzé a Hivatalos Lapban, és „előzetes odaítélést” tartalmazó jogellenes eljárást, továbbá hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmaztak;

–        a 93/37 irányelv 7. cikke (4) bekezdésének, 6. cikke (6) bekezdésének és 30. cikkének megsértése az e projektcsoportra vonatkozó 4. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződés „előzetes odaítélést” tartalmazó jogellenes eljárást, továbbá hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmazott;

–        a 92/50 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének, 15. cikke (2) bekezdésének, 18. cikke (1) bekezdésének, 36. cikkének és 37. cikkének megsértése az ugyanezen projektcsoportra vonatkozó 2. és 5. sz. szerződés odaítélése során, mivel e szerződéseket nem tették közzé a Hivatalos Lapban, továbbá hátrányosan megkülönböztető és szabálytalan szempontokat tartalmaztak.

132    Az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikke (2) bekezdése b) pontjának második albekezdése és (3) bekezdése értelmében a Bizottság pénzügyi korrekciókat előíró határozatainak tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét. A Bizottság a korrekció összegéről való határozatában figyelembe veszi a szabálytalanság, illetve a változás jellegét, valamint az irányítási, illetve ellenőrzési rendszer bármely hiányosságából következő lehetséges pénzügyi hatás mértékét.

133    Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elve az Unió általános elvei közé tartozik. Megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé kényszerítőt kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑308/05. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5089. o.] 153. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

134    Különösen az arányosság elvére tekintettel emlékeztetni kell továbbá arra, hogy azon kötelezettségek megsértése, amelyek teljesítése valamely uniós rendszer megfelelő működése tekintetében alapvető fontosságú, az uniós szabályozás által biztosított jog, például pénzügyi támogatás elvesztésével szankcionálható (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑199/99. sz., Sgaravatti Mediterranea kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3731. o.] 134. és 135. pontját, valamint T‑404/05. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2008. november 19‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 89. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

135    Ami a Kohéziós Alapot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az 1164/94 rendelet 12. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a projektek pénzügyi ellenőrzéséért elsődlegesen a tagállamok felelősek, és többek között kötelesek az ahhoz szükséges intézkedéseket meghozni, hogy biztosítsák az európai alapok szabályszerű felhasználását, gondoskodjanak a projektek minden irányadó uniós szabállyal összhangban történő irányításáról, megelőzzék és feltárják a szabálytalanságokat, valamint biztosítsák, hogy az európai alapok hatékony és szabályszerű felhasználása érdekében a tagállamok zavartalanul működő irányítási és ellenőrzési rendszerekkel rendelkezzenek.

136    Ezenkívül a finanszírozott projektek és a Szerződések rendelkezései, az azok alapján elfogadott aktusok és az uniós politikák közötti összhangra vonatkozó, az 1164/94 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében kimondott elv alapján kizárólag az uniós szabályoknak és az azok alapján elfogadott aktusoknak megfelelően teljesített kiadások terhelik az Unió költségvetését. Következésképpen, amint a Bizottság a tagállam által teljesített fizetések tekintetében feltárja az uniós rendelkezések megsértésének fennállását, köteles a tagállam által benyújtott elszámolást helyesbíteni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑81/09. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. július 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

137    Az 1386/2002 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése értelmében az 1164/94 rendelet II. melléklete H. cikkének (2) bekezdése alapján az egyedi vagy a rendszerből adódó szabálytalanságokkal kapcsolatos, a Bizottság által végzett pénzügyi korrekciók összegét – amennyiben ez lehetséges és megvalósítható – az egyedi fájlok alapján kell megállapítani, és annak egyenlőnek kell lennie a Kohéziós Alapnak helytelenül felszámított kiadási összeggel, tekintettel az arányosság elvére. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint amikor a szabálytalan kiadások pontos számszerűsítése nem lehetséges vagy nem kivitelezhető, vagy amikor a szóban forgó kiadás teljes mértékű törlése aránytalan lenne, a Bizottság a pénzügyi korrekcióit kiszámíthatja extrapoláció vagy átalány alapján.

138    Ezzel kapcsolatban továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2002. évi iránymutatások (lásd a fenti 12. pontot) 1. pontjából kikövetkezik, hogy a pénzügyi korrekciók célja a helyzet helyreállítása oly módon, hogy a Kohéziós alappal való társfinanszírozás iránti kérelem tárgyát képező költségek összessége megfeleljen az adott területen irányadó uniós szabályozásnak.

139    A jelen ügyben az első jogalap vizsgálata keretében megállapításra került, hogy a Bizottság hiba elkövetése nélkül állapított meg bizonyos szabálytalanságokat a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályok spanyol hatóságok általi megsértése tekintetében, a jelen ügyben szereplő Andévalo projektre, valamit Guadalquivir, illetve Grenade és Malaga projektcsoportokra vonatkozóan (lásd a fenti 98. és 121. pontot). Márpedig meg kell állapítani, hogy ezek a szabálytalanságok döntő módon befolyásolták az e projektre és projektcsoportokra vonatkozó közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásait.

140    E körülmények között a Bizottság – miután a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó uniós rendelkezések megsértését tárta fel – köteles volt azon helyzet helyreállításához szükséges pénzügyi korrekciókat előírni, amelyben a Kohéziós Alappal való társfinanszírozás iránti kérelem tárgyát képező költségek összessége megfelel a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó uniós szabályozásnak, mégpedig az arányosság elvét figyelembe véve.

141    Ami a pénzügyi korrekciók számítási módját illeti, a megtámadott határozat (137) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság az adott ügy körülményeire tekintettel először is úgy ítélte meg, hogy a feltárt szabálytalanságok súlyához képest aránytalan lenne a szóban forgó projektek összes költségének törléséből álló korrekció alkalmazása. Ezenkívül megállapította, hogy mivel nem volt lehetséges, illetve nem volt megvalósítható a szabálytalan kiadások összegének pontos meghatározása, átalány alapon szükséges a korrekciókat alkalmazni.

142    Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni először is azt, hogy a 2007. évi iránymutatásokban (lásd a fenti 12. pontot) a közbeszerzésre vonatkozó európai irányelvek hatálya alá tartozó szerződésekre vonatkozóan az alábbi, a szabálytalanság jellege alapján alkalmazandó különös ráták szerepelnek:

–        a pénzügyi korrekció a kifogásolt szerződés összegének 25%‑a, ha a szerződés odaítélésekor nem tartották be a nyilvánossággal kapcsolatos rendelkezéseket;

–        jogellenes odaítélési szempontok alkalmazása esetén a pénzügyi korrekció a kifogásolt szerződés összegének 25%‑a. A jogsértés súlyosságának függvényében az összeg 10%‑ra vagy 5%‑ra mérsékelhető;

–        a pénzügyi korrekció a kifogásolt szerződés összegének 25%‑a, ha a szerződést nyílt vagy meghívásos eljárás keretében ítélték oda, de az ajánlatkérő tárgyalást folytat az ajánlattevőkkel a bírálati szakasz folyamán. A jogsértés súlyosságának függvényében az összeg 10%‑ra vagy 5%‑ra mérsékelhető.

143    Ezen túlmenően a 2007. évi iránymutatásokban a közbeszerzésre vonatkozó európai irányelvek hatálya alá nem tartozó szerződésekre vonatkozóan az alábbi, a szabálytalanság jellege alapján alkalmazandó különös ráták szerepelnek:

–        a pénzügyi korrekció a kifogásolt szerződés összegének 25%‑a, ha nem tartják tiszteletben a nyilvánosság és az átláthatóság megfelelő szintjét;

–        a pénzügyi korrekció a kifogásolt szerződés összegének 25%‑a, ha az említett szerződést megfelelő verseny nélkül ítélték oda;

–        jogellenes odaítélési szempontok alkalmazása esetén a pénzügyi korrekció a szerződés összegének 10%‑a. A jogsértés súlyosságának függvényében az összeg 5%‑ra mérsékelhető;

–        az egyenlő bánásmód elvének megsértése esetén 10%‑os pénzügyi korrekció. A jogsértés súlyosságának függvényében az összeg 5%‑ra mérsékelhető.

144    Emlékeztetni kell arra, hogy a kérdéses intézmény – azáltal, hogy külső joghatás kiváltására irányuló igazgatási magatartási szabályokat fogad el, és azok közzétételével kihirdeti, hogy a továbbiakban e szabályokat fogja alkalmazni az általuk érintett esetekre – korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól, ellenkező esetben ugyanis adott esetben az általános jogelveknek, mint az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének a megsértése címén felelősségre vonható. Következésképpen nem zárható ki, hogy az ilyen általános hatályú magatartási szabályok bizonyos feltételekkel és a tartalmuknak megfelelően joghatást válthatnak ki, és különösen az sem zárható ki, hogy az igazgatás egy konkrét esetben e szabályoktól az általános jogelvekkel – mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvével – összeegyeztethető indokokkal történő igazolás nélkül nem térhet el, feltéve hogy az általa alkalmazott megközelítés nem ellentétes az uniós jog más, a jogszabályi hierarchia szerint magasabb rendű szabályaival (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P., C‑208/02. P. és C‑ 213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 209–211. pontját, valamint a Törvényszék T‑374/04. sz., Németország kontra Bizottság, ügyben 2007. november 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4431. o.] 111. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

145    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a pénzügyi korrekciók Bizottság által alkalmazott összegei (lásd a fenti 54–56. pontot) megfelelnek a 2007. évi iránymutatásokban meghatározott összegeknek, és ennélfogva – a Spanyol Királyság állításával szemben – az átláthatóság semmilyen hiánya nem róható fel a Bizottságnak, mivel tiszteletben tartotta azokat a rátákat, amelyek rá nézve is kötelezők.

146    Egyébként el kell utasítani a Spanyol Királyság azon érvét, miszerint a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mivel a 2002. évi iránymutatásokban szereplő előírásokkal szemben halmozott korrekciókat alkalmazott.

147    Ezzel kapcsolatban azonnal emlékeztetni kell arra, hogy – amint arra a Spanyol Királyság helytállóan rámutatott – a 2002. évi iránymutatások 2.5 pontjának harmadik bekezdése kimondja, hogy ha több általány jellegű pénzügyi korrekciót alkalmaz a Bizottság, ezek nem halmozhatók. E pont lényegében előírja, hogy kizárólag az adott közbeszerzési szerződést érintő legsúlyosabb szabálytalanságra vonatkozó pénzügyi korrekció alkalmazható, mivel e szabálytalanság jelzi az e szerződés által összességében képviselt veszélyeket.

148    Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint a megtámadott határozat egyetlen, „A pénzügyi korrekciók összefoglalása / a projektcsoportokra vonatkozó visszatérítések” című mellékletéből (lásd továbbá a fenti 54–56. pontot) következik – a Bizottság nem halmozta az ugyanazon közbeszerzési szerződést érintő különböző jogsértésekből eredő pénzügyi korrekciókat. Éppen ellenkezőleg, mindegyik szóban forgó közbeszerzési szerződés tekintetében a legmagasabb pénzügyi korrekciót vette kiindulási pontként, és ebbe foglalta az e szerződésre vonatkozó pénzügyi korrekciókat. Ez a szóban forgó közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó pénzügyi korrekciók végösszegének csökkenését eredményezte, és ennélfogva kedvező volt a spanyol hatóságok számára. E körülmények között a Spanyol Királyság azon érve, miszerint a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mivel a 2002. évi iránymutatásokban szereplő előírásokkal szemben halmozott korrekciókat alkalmazott, ténybelileg téves.

149    Végül a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét, mivel a 2002. évi iránymutatások 2.4 pontjának megfelelően nem vette figyelembe azt, hogy a spanyol hatóságok, miután megkapták az értesítést a megállapított szabálytalanságokról, a későbbi szerződések keretében megváltoztatták a gyakorlatukat. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni először azt, hogy a Spanyol Királyság semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott ezen érvének alátámasztására vonatkozóan. Ezen túlmenően, akár feltételezve azt, hogy a gyakorlat e megváltozása bizonyított, ez semmiképp nem változtat azon, hogy a szóban forgó szerződéseket már a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó szabályok szabálytalan alkalmazása alapján odaítélték, ily módon e szabálytalan helyzet helyreállítása érdekében szükségesnek bizonyult a pénzügyi korrekciók alkalmazása. Következésképpen a gyakorlat ezen utólagos megváltoztatása nem befolyásolhatta azokat a szóban forgó szerződéseket, amelyek a Kohéziós Alappal való társfinanszírozás iránti kérelem tárgyát képezték.

150    Az előzőekre tekintettel a harmadik jogalapot, valamint a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

151    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

152    Mivel a Spanyol Királyság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Azizi Frimodt Nielsen Kancheva

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. május 29‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.