A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (ötödik tanács)
2015. március 13.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – A trifenil‑foszfát nevű vegyi anyag regisztrálási kérelme – Az ECHA fellebbezési tanácsa előtti beavatkozó – Közvetlen érintettség hiánya – A rendeleti jellegű jogi aktus fogalma – Elfogadhatatlanság”
A T‑673/13. sz. ügyben,
a European Coalition to End Animal Experiments (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviseli: D. Thomas solicitor)
felperesnek
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkilä, C. Jacquet és W. Broere, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Stuyck és A.‑M. Vandromme ügyvédek)
alperes ellen,
az ECHA fellebbezési tanácsa által 2013. október 10‑én az A‑004‑2012. sz. ügyben hozott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amennyiben ez a határozat arra hív fel egy harmadik felet, hogy egy vegyi anyag esetében egy második fajon is végezzen szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: A. Dittrich (előadó) elnök, J. Schwarcz és V. Tomljenović bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A felperes, a European Coalition to End Animal Experiments, európai állatvédelmi csoport. Korlátolt felelősségű társaság londoni (Egyesült Királyság) székhellyel, amelynek 22 tagállamban vannak tagszervezetei. Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) olyan érdekelt félként ismeri el a felperest, amely akkreditált megfigyelőként jogosult részt venni az ECHA tagállamok bizottságának és a kockázatértékelő bizottságának ülésein.
2 2011. február 28‑án az ECHA eljárást indított a Lanxess Deutschland GmbH (a továbbiakban: Lanxess) által előterjesztett, a trifenil‑foszfát nevű vegyi anyag regisztrálása iránti kérelmére vonatkozó dokumentáció megfelelőségének ellenőrzése tárgyában.
3 A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.) 41. cikkének (3) bekezdése szerinti, a regisztrálások megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó 2012. április 5‑i határozatával (a továbbiakban: 2012. április 5‑i határozat) arra hívta fel a Lanxesst, hogy a trifenil‑foszfát nevű vegyi anyag esetében egy második fajon, nevezetesen a nyúlon is végezzen szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot, és 24 hónapos határidőt jelölt meg számára a kiegészítő információk szolgáltatására.
4 2012. július 5‑én a Lanxess az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése alapján e határozattal szemben fellebbezést terjesztett az ECHA fellebbezési tanácsa elé. Az említett rendelkezés kimondja, hogy az ECHA‑nak a 9. cikk, a 20. cikk, a 27. cikk (6) bekezdése, a 30. cikk (2) és (3) bekezdése vagy az 51. cikk alapján hozott határozataival szemben fellebbezéssel lehet élni az ECHA fellebbezési tanácsa előtt.
5 A 2012. szeptember 26‑i határozatával az ECHA fellebbezési tanácsa engedélyezte, hogy az Európai Vegyianyag‑ügynökség fellebbezési tanácsa szervezeti és eljárási szabályzatának megállapításáról szóló, 2008. augusztus 1‑jei 771/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 206., 5. o.) 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felperes a Lanxess kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon.
6 A 2013. október 10‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az ECHA fellebbezési tanácsa elutasította a Lanxess fellebbezését, úgy döntött, hogy a fellebbezési díjat nem téríti vissza, elutasította a Lanxess költségek megtérítése iránti kérelmét, és az utóbbit arra kötelezte, hogy a megtámadott határozat közlésétől számított 24 hónapos határidőn belül szolgáltassa a szóban forgó információkat.
7 Nem vitatott, hogy a Lanxess nem terjesztett elő keresetet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.
Az eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék Hivatalához 2013. december 9‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. A Törvényszék Hivatalához 2013. december 19‑én érkezett levelében a felperes benyújtotta a keresetlevél kijavított változatát.
9 Az előadó bíró jelentésének meghallgatását követően a Törvényszék (ötödik tanács) az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdést tett fel a felperesnek. A felperes a megadott határidőn belül válaszolt a kérdésre.
10 2014. május 23‑án az Európai Bizottság beavatkozási kérelmet nyújtott be az ECHA kereseti kérelmének támogatása érdekében.
11 A Törvényszék Hivatalához 2014. június 5‑én benyújtott külön iratában az ECHA az eljárási szabályzat 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt a jelen keresettel szemben.
12 2014. augusztus 12‑én a felperes az ECHA által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban észrevételeket nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az a szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatnak egy második fajon történő elvégzésére vonatkozik;
– utalja vissza az ügyet az ECHA‑hoz annak megvizsgálása érdekében, hogy – az első vizsgálat eredményeire és az e tárgyban rendelkezésre álló más adatokra tekintettel – szükséges‑e a szóban forgó anyag esetében szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot végezni.
14 Az ECHA az elfogadhatatlansági kifogásban azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
15 Az eljárási szabályzat 114. cikke szerint, amennyiben a fél külön beadványban kéri, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanságról – ha a Törvényszék másként nem határoz – az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó eljárás a továbbiakban szóbeli. A jelen ügyben a Törvényszék megállapította, hogy az ügy iratai elegendők ahhoz, hogy szóbeli szakasz megindítása nélkül határozzon.
16 Az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése szerint az EUMSZ 263. cikkel összhangban az Törvényszékhez vagy a Bírósághoz az ECHA fellebbezési tanácsa határozatait, vagy az utóbbi előtti fellebbezési jog hiányában az ECHA határozatait megtámadó kereset nyújtható be.
17 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése négy olyan esetet határoz meg, amelyben valamely természetes vagy jogi személy megsemmisítés iránti keresetet terjeszthet elő. Az e cikk első és második bekezdésében említett feltételek mellett ez a személy eljárást indíthat először is a neki címzett aktusok ellen, másodszor az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen és harmadszor az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.
18 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatot címezettje volt. Másodlagosan arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt második és harmadik eset feltételeinek is eleget tesz. Ezenkívül az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeiben kifejti, hogy a jelen keresetet a saját nevében, nem pedig a Lanxess meghatalmazottjaként terjeszti elő.
19 Az ECHA úgy véli, hogy a felperes a megtámadott határozatnak nem címzettje, és az a felperest sem közvetlenül, sem személyében nem érinti. A megtámadott határozat az ECHA szerint rendeleti jellegű aktusnak sem minősül.
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott első esetről
20 A jelen eljárásban a felek között elsősorban abban a kérdésben van vita, hogy a felperes – olyan félként akinek az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárásban való beavatkozását engedélyezték – címzettje‑e a megtámadott, azaz az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése alapján előterjesztett fellebbezésre vonatkozó határozatnak.
21 A tagállamok vagy intézmények által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek tekintetében kialakult állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktusnak minősül az intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul (1971. március 31‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, 22/70, EBHT, EU:C:1971:32, 42. pont; 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EBHT, EU:C:2011:656, 36. pont).
22 A Bíróság már többször megállapította, hogy az intézmények által hozott valamennyi jogi aktussal szemben a természetes vagy jogi személy általi keresetindítás lehetősége csak akkor áll fenn, ha a kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktus a felperes érdekeit érintheti, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EBHT, EU:C:1981:264, 9. pont; 2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EBHT, EU:C:2008:422, 29. pont). Hangsúlyozni kell, hogy ez az ítélkezési gyakorlat a természetes vagy jogi személyek által az uniós bíróság elé olyan jogi aktusokkal szemben előterjesztett keresetek tekintetében fejlődött ki, amelyeknek e személyek címzettjei voltak (Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, fenti 21. pont, EU:C:2011:656, 38. pont).
23 Más szavakkal a címzettjeit megjelölő határozat azon hatóság szándékát juttatja kifejezésre, hogy az e címzettek tekintetében jogkövetkezményt váltson ki (lásd ebben az értelemben: 1995. április 6‑i BASF és társai kontra Bizottság ítélet, T‑80/89, T‑81/89, T‑83/89, T‑87/89, T‑88/89, T‑90/89, T‑93/89, T‑95/89, T‑97/89, T‑99/89–T‑101/89, T‑103/89, T‑105/89, T‑107/89 és T‑112/89, EBHT, EU:T:1995:61, 73. és 74. pont; Roemer főtanácsnok Lemmerz‑Werke és társai kontra Főhatóság egyesített ügyekre vonatkozó indítványa, 53/63 és 54/63, EU:C:1963:29, 518. pont). Az ilyen határozatnak akként kell megjelennie, mint amely a címzettek tekintetében joghatások kiváltására irányul (lásd ebben az értelemben: 1963. december 5‑i Lemmerz‑Werke és társai kontra Főhatóság ítélet, 53/63 és 54/63, EU:C:1963:54, 506. pont). Ez az értelmezés következik az EUMSZ 288. cikk negyedik bekezdéséből is, amely szerint, amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.
24 Az ítélkezési gyakorlat szerint a „címzett” szó azon személyt jelöli, akinek kilétét kellően meghatározza a szóban forgó határozat, és akihez ezt a határozatot intézni kell (lásd ebben az értelemben: 2006. december 14‑i Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság ítélet, T‑259/02–T‑264/02 és T‑271/02, EBHT, EU:T:2006:396, 72. pont). A határozatok és az általános hatályú jogi aktusok megkülönböztetését illetően ugyanis a Bíróság azt mondta ki, hogy a határozat lényegi jellegzetességei azon – megjelölt vagy azonosítható – címzettek korlátozásából erednek, akikre az vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 1962. december 14‑i Confédération nationale des producteurs de fruits et légumes és társai kontra Tanács ítélet, 16/62 és 17/62, EU:C:1962:47, 918. pont).
25 A Bíróság ebben a tekintetben már kimondta, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a közlés alatt azt a műveletet kell érteni, amelynek révén az egyedi jogi aktus megalkotója erről az aktusról értesíti annak címzettjeit, és így lehetővé teszi számukra, hogy azt megismerhessék. Ez az értelmezés következik az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdése harmadik bekezdéséből is, amely szerint a határozatokat közölni kell a címzettjeikkel, és azok e közléssel lépnek hatályba (lásd ebben az értelemben: 2009. június 19‑i Qualcomm kontra Bizottság ítélet, T‑48/04, EBHT, EU:T:2009:212, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A rendelkezésekből és a fenti 21–25. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a felperest csak akkor lehet a megtámadott határozat címzettjének tekinteni, ha teljesül az az alaki feltétel, hogy a felperest a határozatban kifejezetten címzettként jelöljék meg, másrészt az az anyagi jogi feltétel, hogy az említett határozat rendelkezéseiből kitűnjön, hogy a felperes abban amiatt van címzettként azonosítva, hogy az említett határozat – megalkotója szándékának kifejezéseként – olyan kötelező joghatások kiváltására irányuljon, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva a jogi helyzetét.
27 A jelen esetben a felperes azt állítja, hogy ő címzettje a megtámadott határozatnak. A felperes szerint ennek a határozatnak beavatkozóként ő éppúgy címzettje, mint az eljárás felei, mivel részt vett a Lanxess fellebbezési eljárásában, és az ECHA fellebbezési tanácsa elutasította bizonyos érveit.
28 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ECHA nem vitatja, hogy a megtámadott határozatot közölték a felperessel. A 771/2008 rendelet 22. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a hivatalvezető gondoskodik az ECHA fellebbezési tanácsa határozatainak és közleményeinek a felek és a beavatkozók részére történő kézbesítéséről.
29 Ezenfelül az is igaz, hogy a megtámadott határozat bevezető része név szerint megemlíti az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárás felperesét és a beavatkozót, valamint a képviselőiket.
30 Ezekből a körülményekből azonban nem következik, hogy a felperes a megtámadott határozat címzettje.
A címzett formális fogalmáról
31 A címzett formális fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat kifejezetten sehol sem jelöli meg a címzettjét vagy a címzetteit. Önmagában az a tény, hogy a határozat megemlíti a felperest mint beavatkozót, vagy hogy a felperes részt vett az ECHA fellebbezési tanácsa előtt a Lanxess által kezdeményezett eljárásban nem jelenti automatikusan azt, hogy ő a megtámadott határozat címzettje. Ebből következik, hogy a fenti 26. pontban ismertetett első esetre vonatkozó feltétel nem teljesül.
A címzett anyagi jogi fogalmáról
32 A fenti 26. pontban azonosított anyagi jogi feltételt illetően azt kell megvizsgálni, hogy a 771/2008 rendelet különös rendelkezései biztosítottak‑e a felperesnek címzetti minőséget a megtámadott határozat vonatkozásában, és hogy ez a minőség nem következik‑e magának a megtámadott határozatnak a tartalmából.
33 Először is, a 771/2008 rendelet különös rendelkezéseit illetően meg kell jegyezni, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő beavatkozó nem rendelkezik más jogokkal, mint amelyeket a 771/2008 rendelet számára biztosít. Az említett rendeletből eredő rendszer vizsgálata annak megállapításához vezet, hogy a beavatkozás ténye folytán a beavatkozó nem rendelkezik a feleknek biztosítottakkal azonos eljárási jogokkal.
34 Konkrétabban meg kell jegyezni, hogy a 771/2008 rendelet az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárás résztvevőit illetően különbséget tesz a „felek” és a „beavatkozók” között. Így ez a megkülönböztetés megtalálható az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében. A 771/2008 rendelet értelmében az a személy minősül félnek, aki a szóban forgó eljárást megindító iratot benyújtotta. Az említett rendelet 21. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően a megtámadott határozat a bevezető részében a Lanxesst és a felperest, valamint ezek képviselőit említi meg az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő felperesként és beavatkozóként. Mindazonáltal ennek a rendelkezésnek – amely szerint a határozatnak tartalmaznia kell bizonyos adatokat, köztük az eljárásban részt vevő felek és beavatkozók nevét – nem az a célja, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő összes személy címzetté váljon az utóbbi által elfogadott minden egyes határozat vonatkozásában.
35 Ezenfelül a 771/2008 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a beavatkozás kizárólag az egyik fél jogorvoslatra irányuló kérelmének támogatására vagy elutasítására korlátozódhat. Ennélfogva az ECHA fellebbezési tanácsa előtti főeljáráshoz képest a beavatkozás járulékos. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Lanxess egyáltalán nem nyújtott be az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet, ily módon ez a határozat jogerőre emelkedett vele szemben.
36 Egyébiránt a beavatkozás tárgya is a fél fellebbezésének elfogadhatóságától függ. A 771/2008 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében ugyanis a fellebbezést elfogadhatatlannak lehet nyilvánítani, ha a fellebbező nem címzettje az ECHA megtámadott határozatának, és nem tudja igazolni, hogy őt a határozat közvetlenül és személyében érinti. Ebből következően a beavatkozónak az ECHA fellebbezési tanácsa előtti jogvitát a beavatkozáskori állásában kell elfogadnia.
37 A fenti 32–36. pontban ismertetett megfontolásokból következik, hogy a 771/2008 rendelet egyetlen különös rendelkezése sem biztosít a felperesnek címzetti minőséget a megtámadott határozat tekintetében.
38 A felperes ebben a kontextusban meglepőnek tartja, hogy valamely személy az ECHA fellebbezési tanácsa előtti beavatkozási kérelmének elutasításával szemben jogosult az uniós bíróság elé keresetet terjeszteni, azonban nem vitathatja a megtámadott határozat megalapozottságát az előbbi által jóváhagyott beavatkozóként.
39 Emlékeztetni kell arra, hogy a beavatkozási kérelmet benyújtó személy az e kérelmet elutasító határozat címzettje. Ebben az esetben a szóban forgó személy címzetti minősége közvetlenül a 771/2008 rendelet 8. cikkének (5) bekezdéséből következik. Ez a rendelkezés összhangban áll azzal a főszabállyal, hogy a beavatkozási kérelmet elutasító határozattal szembeni fellebbezések kivételével a beavatkozó jogorvoslat előterjesztésére vonatkozó joga azokra az esetekre korlátozódik, amikor a szóban forgó jogi aktus őt közvetlenül érinti. Az uniós bíróság előtti eljárások vonatkozásában ezt az elvet az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint a tagállamokon és az Unió intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést, ha őket a Törvényszék határozata közvetlenül érinti.
40 Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a felperes tényleges címzetti minősége – a fenti 26. pontban ismertetett második esetre vonatkozó feltételekre tekintettel – a megtámadott határozat tartalmából következik‑e.
41 Az ECHA fellebbezési tanácsa a megtámadott határozattal elutasította a 2012. április 5‑én a Lanxess által előterjesztett fellebbezést, és az utóbbit arra kötelezte, hogy a megtámadott határozat közlésétől számított 24 hónapos határidőn belül szolgáltassa a szóban forgó információkat.
42 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot a Lanxess fellebbezése alapján fogadták el, amelyben vitatta, hogy a regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése keretében a trifenil‑foszfát nevű vegyi anyag esetében köteles volna egy második fajon is elvégezni a szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot.
43 Rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat tehát olyan kötelező joghatások kiváltására irányul, amelyek csak a Lanxess érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. Az ECHA fellebbezési tanácsa előtti fellebbezőként a Lanxess a megtámadott határozat címzettje.
44 A jelen kereset tárgyát képező, megtámadott határozat azonban nem irányul arra, hogy a felperes tekintetében jogot vagy törvényes kötelezettséget hozzon létre, illetve módosítson. Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatnak sem a rendelkező része, sem az annak szükséges alátámasztását képező indokolása, sem pedig a bevezető része nem fedi fel az ECHA fellebbezési tanácsának a felperes jogi helyzete módosítására irányuló szándékát. A felperes azon érvelését illetően, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa e határozat indokolásában elutasította az eljárás során hivatkozott érveit, meg kell jegyezni, hogy a felperes nem fejti ki, hogy ez az elutasítás hogyan irányult a jogi helyzetének módosítására.
45 Ebből az következik, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa a megtámadott határozattal azt a szándékát fejezte ki, hogy csak a Lanxess jogi helyzetét módosítsa. Következésképpen a felperes esetében nem teljesül a fenti 26. pontban ismertetett eset második feltétele.
46 Harmadszor, mivel a felperes nem hivatkozhat a megtámadott határozat anyagi jogi címzetti minőségére sem a 771/2008 rendelet valamely különös rendelkezése alapján, amely részére ilyen jogot biztosít, sem pedig az ECHA fellebbezési tanácsának az említett határozat tartalmában kifejezett szándéka miatt, a jelen kontextusban hatástalanok azok az érvek, amelyekben arra hivatkozik, hogy csak valamely hozzá hasonló szervezet képes megvédeni a szóban forgó laboratóriumi állatok érdekeit, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa elismerte azt az érdekét, hogy előtte folyamatban lévő eljárásba beavatkozzon, vagy hogy a nemkormányzati szervezetek kereshetőségi jogára vonatkozó szabályok más jogrendszerekben jóval szélesebb körűek.
47 A fentiek összességéből tehát az következik, hogy a felperes nem címzettje a megtámadott határozatnak.
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott második esetről
48 Tekintettel arra a tényre, hogy a felperes nem címzettje a megtámadott határozatnak, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott második eset alapján az említett aktus ellen csak azzal a feltétellel terjeszthet elő megsemmisítés iránti keresetet, ha többek között az aktus őt közvetlenül érinti.
49 Ami a közvetlen érintettséget illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az először is azt kívánja meg, hogy a kifogásolt intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a magánszemély jogi helyzetére, és másodszor, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az ezen intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (1998. május 5‑i Dreyfus kontra Bizottság ítélet, C‑386/96 P, EBHT, EU:C:1998:193, 43. pont; 2004. június 9‑i Front national kontra Parlament ítélet, C‑486/01 P, EBHT, EU:C:2004:394, 34. pont; 2009. szeptember 10‑i Bizottság kontra Ente per le Ville vesuviane és Ente per le Ville vesuviane kontra Bizottság ítélet, EBHT, C‑445/07 P és C‑455/07 P, EU:C:2009:529, 45. pont).
50 Meg kell tehát vizsgálni a felperes azon érvét, amely szerint a megtámadott határozat őt közvetlenül érinti.
51 Az ECHA szerint az a tény, hogy a felperesnek engedélyezték az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárásba történő beavatkozást, nem biztosít számára jogot a jelen kereset benyújtására. Az ECHA szerint a megtámadott határozat nem vált ki a felperes jogi helyzetét érintő joghatásokat.
52 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozattal az ECHA fellebbezési tanácsa elutasította a Lanxess 2012. április 5‑i határozattal szembeni fellebbezését, és az utóbbit arra kötelezte, hogy a megtámadott határozat közlésétől számított 24 hónapos határidőn belül szolgáltassa a szóban forgó információkat. A felperes jelen keresete a megtámadott határozatnak csak a részleges megsemmisítésére irányul, amennyiben a határozat megállapítja azon kötelezettségét, hogy a regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése keretében a trifenil‑foszfát nevű vegyi anyag esetében egy második fajon is végezzen szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot.
53 Ebből az következik, hogy a jelen kereset tárgyát képező megtámadott határozat által kiváltott joghatások közvetlenül csak a Lanxess helyzetét érintik.
54 Először is azon állítása alátámasztására, amely szerint a megtámadott határozat őt közvetlenül érinti, a felperes előterjeszti, hogy a kereshetőségi jogát abból a tényből vezeti le, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa elismerte a beavatkozásra vonatkozó érdekét, továbbá hangsúlyozza azt az érdekét, hogy az érveit elfogadják.
55 Meg kell jegyezni, hogy a 771/2008 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint bármely személy, aki a fellebbezési tanács elé terjesztett ügy kimenetelében való érdekeltségét igazolja, beavatkozóként részt vehet ebben az eljárásban.
56 Emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó jogvita megoldásához fűződő érdek vizsgálata keretében az ECHA fellebbezési tanácsától eltérően a Törvényszék a közvetlen érintettség vizsgálata keretében köteles megvizsgálni egyrészt, hogy a kifogásolt intézkedés közvetlen hatást gyakorol‑e a magánszemély jogi helyzetére, másodszor pedig, hogy olyan jellegű‑e, amely nem hagy mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettjei számára, mivel e végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik. Ez a vizsgálat tehát nem a felperesnek a jelen kereset előterjesztéséhez fűződő érdekére vonatkozik, hanem mindenekelőtt arra a kérdésre, hogy a szóban forgó, megtámadott határozat ténylegesen közvetlen hatást gyakorol‑e a jogi helyzetére.
57 A fellebbezési tanácsnak a felperes beavatkozását engedélyező határozata egyáltalán nem köti a Törvényszéket a felperes jelen ügybeli kereshetőségi jogára vonatkozó vizsgálat során. Következésképpen az a tény, hogy a fellebbezési tanács a 771/2008 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján elismerte a felperes beavatkozáshoz fűződő érdekét, nem jelenti azt, hogy a megtámadott határozat őt közvetlenül érinti.
58 Ezenfelül önmagában az a tény, hogy nem teljes mértékben adtak helyt a felperes harmadik fél kérelmeit támogató érveinek, nem jelenti azt, hogy a megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorol a jogi helyzetére.
59 Másodszor a felperes úgy érvel, hogy csak valamely hozzá hasonló szervezet képes megvédeni a szóban forgó laboratóriumi állatok érdekeit. Úgy véli, hogy ha ő nem jogosult a megtámadott határozat vitatására, a szóban forgó állatok érdekei nem részesülnek hatékony jogvédelemben.
60 Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen kereset tárgyát képező, megtámadott határozat a Lanxess azon kötelességére vonatkozik, hogy a regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése keretében a trifenil‑foszfát nevű vegyi anyag esetében egy második fajon is végezzen szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot. Azon érvelése keretében, hogy csak valamely hozzá hasonló szervezet képes megvédeni a szóban forgó laboratóriumi állatok érdekeit, a felperes egyáltalán nem terjesztett elő olyan érvet, amely alkalmas volna annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorolt a jogi helyzetére.
61 Ebben a kontextusban egyébiránt meg kell jegyezni, hogy az ECHA fellebbezési tanácsa a határozataiban, így a megtámadott határozatban is, köteles tiszteletben tartani az 1907/2006 rendelet és az EUM‑Szerződés rendelkezéseit. Az 1907/2006 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése szerint e rendelet céljából csak akkor folytathatók kísérletek gerinces állatokon, ha egyáltalán nincs más megoldás azok elkerülése érdekében. Az említett rendelet (47) preambulumbekezdése kimondja, hogy az ECHA‑nak biztosítania kell, hogy az állatkísérletek számának csökkentése kulcsfontosságú tényező legyen az érdekelt felek számára nyújtott iránymutatás kialakítása és fenntartása során, valamint az ECHA saját eljárásaiban. Az EUMSZ 13. cikk szerint az Unió teljes mértékben figyelembe veszi az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben tiszteletben tartják a tagállamok – különösen a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és regionális örökségre vonatkozó – jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait.
62 Az ECHA fellebbezési tanácsa előtti eljárásban engedélyezték a felperes beavatkozását, és az az összes hasznos információt előterjeszthette annak érdekében, hogy a fellebbezési tanács az ügy teljes ismeretében tudjon határozatot hozni. Mindazonáltal a felperes nem hivatkozhat a fenti 61. pontban ismertetett rendelkezésekre annak igazolására, hogy őt a jelen esetben közvetlenül érinti a megtámadott határozat.
63 A felperes azon tényre való hivatkozását illetően, hogy a szóban forgó laboratóriumi állatok érdekeinek jogvédelme igazolja, hogy őt a megtámadott határozattal közvetlenül érintettnek kell tekinteni, meg kell állapítani, hogy noha az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemélyek hatékony bírói jogvédelemre jogosultak azon jogaikat illetően, amelyeket az uniós jogrendből származtatnak, mindazonáltal – ha ezeket a jogokat fennállónak is tekintjük – az ilyen védelemhez való jog nem kérdőjelezheti meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt feltételeket (lásd: 2009. szeptember 24‑i Município de Gondomar kontra Bizottság végzés, C‑501/08 P, EU:C:2009:580, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 Harmadszor a felperes azon érvét illetően, amely szerint a nemkormányzati szervezetek kereshetőségi jogára vonatkozó szabályok más jogrendszerekben jóval szélesebb körűek, meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy egyéb jogrendszerekben eltérő eljárási szabályok vannak, nem kérdőjelezheti meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének követelményeit.
65 Negyedszer a felperes azon érveit illetően, amely szerint egyrészt a megtámadott határozat az ECHA előtti többi eljárás tekintetében is jelentőséggel bíró jogkérdésről döntött, ezt a határozatot tehát minden olyan esetre alkalmazni kell, amely az 1907/2006 rendelet X. melléklete szerinti 1000 tonna vagy azt meghaladó mennyiségben gyártott vagy behozott anyagokra vonatkozik, másrészt érdekelt a megtámadott határozatban hivatkozott általános elv tekintetében, rá kell mutatni, hogy az Unió bíróságai előtti eljárásban nincs olyan jogorvoslat, amely lehetővé tenné a bíróságnak, hogy általános vagy elvi nyilatkozat útján véleményt nyilvánítson (lásd: 2005. december 15‑i Infront WM kontra Bizottság ítélet, T‑33/01, EBHT, EU:T:2005:461, 171. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 Ennélfogva a jelen keresetben a felperes egyáltalán nem terjesztett elő olyan érvet, amely alkalmas volna annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorolt a jogi helyzetére. Ebből az következik, hogy a jelen megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező megtámadott határozat a felperest közvetlenül nem érinti.
Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott harmadik esetről
67 Mivel az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében rögzített második és harmadik esetben azonos a közvetlen érintettség szempontja, és a felperest – a fenti 49–66. pontban említett indokok miatt – a jelen kereset tárgyát képező, megtámadott határozat közvetlenül nem érinti, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott harmadik eset feltételei szintén nem teljesültek a jelen esetben.
68 A teljesség érdekében meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott harmadik eset szerinti rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül‑e.
69 Ebben a tekintetben az ECHA úgy véli, hogy a megtámadott határozat nem általános hatályú jogi aktus.
70 Meg kell állapítani, hogy a rendeleti jellegű jogi aktusnak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott harmadik eset szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy az valamennyi általános hatályú jogi aktusra vonatkozik, a jogalkotási aktusok kivételével (2012. június 4‑i Eurofer kontra Bizottság végzés, T‑381/11, EBHT, EU:T:2012:273, 42. pont; 2014. március 7‑i FESI kontra Tanács végzés, T‑134/10, EU:T:2014:143, 23. pont).
71 A jelen esetben a megtámadott határozat nem minősül jogalkotási aktusnak, mivel azt nem az EUMSZ 289. cikk (1)–(3) bekezdése értelmében vett rendes jogalkotási eljárás keretében, és nem az e bekezdések értelmében vett különleges jogalkotási eljárás keretében fogadták el (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Microban International és Microban [Europe] kontra Bizottság ítélet, T‑262/10, EBHT, EU:T:2011:623, 21. pont; a fenti 70. pontban hivatkozott FESI kontra Tanács végzés, EU:T:2014:143, 25. pont).
72 Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat nem általános hatályú, mivel az nem objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint nem általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást (lásd ebben az értelemben: 2014. január 21‑i Bricmate kontra Tanács végzés, T‑596/11, EU:T:2014:53, 65. pont; a fenti 70. pontban hivatkozott FESI kontra Tanács végzés, EU:T:2014:143, 24. pont). A jelen kereset tárgyát képező, megtámadott határozat ugyanis a Lanxess arra való kötelezésére vonatkozik, hogy a trifenil‑foszfát nevű vegyi anyagra vonatkozó regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése keretében egy második fajon is elvégezze a szülés előtti fejlődéstoxikológiai vizsgálatot.
73 Ennélfogva a megtámadott határozat nem minősül rendeleti jellegű jogi aktusnak, ami azt is kizárttá teszi, hogy a kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott harmadik eset értelmében elfogadható legyen.
74 A fenti megfontolások összességére tekintettel helyt kell adni az ECHA által emelt elfogadhatatlansági kifogásnak, anélkül hogy szükség volna annak vizsgálatára, hogy teljesült‑e az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott második és harmadik eset többi kritériuma. A jelen keresetet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani. Következésképpen a Bizottság által a jelen ügyben előterjesztett beavatkozási kérelemről nem szükséges határozni.
A költségekről
75 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) Az Európai Bizottság által előterjesztett beavatkozási kérelemről nem szükséges határozni.
3) A European Coalition to End Animal Experiments maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségeket.
Luxembourg, 2015. március 13.