A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2018. február 5.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó valamely eljárás bizottsági ügyiratának tartalomjegyzéke – A hozzáférés megtagadása – Indokolási kötelezettség – A jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatási kötelezettség – A vizsgálati tevékenységek céljainak védelmével kapcsolatos kivétel – A bizalmasság általános vélelme”
A T‑611/15. sz. ügyben,
az Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring mbH (székhelye: Melsungen [Németország], képviselik: E. Wagner és H. Hoffmeyer ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Clotuche‑Duvieusart, L. Wildpanner és A. Buchet, később: F. Clotuche‑Duvieusart, A. Buchet és F. Erlbacher, végül: F. Clotuche‑Duvieusart és A. Buchet, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, a Bizottság 2015. szeptember 3‑án hozott azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely megtagadta a felperes hozzáférését az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárással (AT.39914. – Euro Interest Rate Derivatives [EIRD] – vitarendezési eljárás) kapcsolatos 2013. december 4‑i bizottsági határozat nem bizalmas változatához, valamint az ezen eljárás közigazgatási ügyiratának tartalomjegyzékéhez; másfelől az EUMSZ 265. cikk alapján benyújtott, annak megállapítására irányuló kérelme tárgyában, hogy a Bizottság jogellenesen nem készítette el a C(2013) 8512 final határozat nem bizalmas változatát, és az ezen eljárásra vonatkozó tartalomjegyzéket,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. Prek elnök, F. Schalin és M. J. Costeira (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, az Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring mbH, a tevékenységének jelentős részét Hessen tartományban (Németország), főként az élelmiszer nagy‑ és kiskereskedelmi ágazatban végző vállalkozás.
2 Az Európai Bizottság az EUMSZ 101. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás keretében, amely különösen az euró kamatderivatívákkal (Euro Interest Rate Derivatives, EIRD) kapcsolatos bankközi megállapodásokra vonatkozott (a továbbiakban: EIRD‑eljárás), 2013. december 4‑én olyan határozatot fogadott el, amelyben bírságot szabott ki négy bankra, amelyek a vitarendezési eljárás keretében együttműködtek vele, így bírságuk összege csökkentésre került (a továbbiakban: EIRD‑határozat). Ezen eljárás keretében a Bizottság vizsgálata még folyamatban volt, amikor a jelen ügyben benyújtották a keresetlevelet.
3 Az Edeka Verband kaufmännischer Genossenschaften eV (a továbbiakban: Edeka Verband) 2014. december 3‑i levelében a felperes nevében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján kért hozzáférést a Bizottság EIRD‑eljárásra vonatkozó ügyiratához. E kérelmet a Bizottság GESTDEM 2015/429 számon vette nyilvántartásba (a továbbiakban: első eljárás).
4 Az Edeka Verband 2015. március 12‑i levelében megerősítette az összes, 2006 óta keletkezett olyan dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmét, amelyek arra vonatkozó információkat tartalmaztak, hogy a megállapodás felei milyen módon befolyásolták az Euribor kamatlábat.
5 A Bizottság Versenypolitikai főigazgatósága 2015. március 31‑i levelében az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése és (3) bekezdése, valamint a kivételhez kapcsolódó bizalmasságnak az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt általános vélelme alapján elutasította az Edeka Verband által előterjesztett, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet (a továbbiakban: az első eljárás eredeti határozata). A kért dokumentumokhoz való részleges hozzáférést is elutasította.
6 Az Edeka Verband a 2015. április 8‑i levelében az első eljárás eredeti határozatának újbóli vizsgálatát kérte a Bizottság főtitkárságától. Többek között rámutatott, hogy a részleges hozzáférés megtagadása aránytalan volt és a Versenypolitikai főigazgatóságnak meg kellett volna engednie legalább a Bizottság EIRD‑eljárásra vonatkozó ügyiratának tartalomjegyzékéhez (a továbbiakban: tartalomjegyzék) való hozzáférést.
7 A Bizottság főtitkára 2015. április 27‑i határozatában megerősítette az első eljárás első határozatát (a továbbiakban: az eredeti eljárásban hozott megerősítő határozat). Az EIRD‑eljárásra vonatkozó ügyirat dokumentumaihoz – ideértve a tartalomjegyzéket is – való hozzáférés megtagadása lényegében elsődlegesen az érintett vállalkozások kereskedelmi érekeinek, a vizsgálati tevékenység céljainak, valamint az intézmény döntéshozatali eljárásának védelme érdekében az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése és 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti kivételeken alapult. Ugyanis e dokumentumok nyilvános hozzáférhetővé tétele annak kockázatával járt, hogy akadályozza a folyamatban lévő vizsgálatokat és sérti a bizalmas kezelés szabályait, a védelemhez való jogot és a vizsgálat által érintett felek kereskedelmi érdekeit. A dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása másodsorban a bizalmasságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti általános vélelmén és egyrészt az 1049/2001 rendeletben, másrészt a[z EUMSZ 101. cikkben] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendeletben (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.), valamint a Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendeletben (HL 2004. L 123, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) előírt különböző szabályok és célkitűzések koherens értelmezésén és alkalmazásán alapul. E vélelem megakadályozta a kért dokumentumokhoz – ideértve a tartalomjegyzéket is – való teljes, valamint részlegeges hozzáférést. A dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása harmadsorban azok közzétételéhez fűződő az 1049/2001 rendelet értelmében vett nyomós közérdek hiányán alapult, mivel e nyomós érdek nem egyezik meg a felperes kártérítési kereset indításához fűződő érdekével. Különösen a tartalomjegyzéket illetően az került kifejtésre, hogy az az ügy iratanyagához tartozik, és mivel az ügy még folyamatban van, ennek következtében e dokumentumra a bizalmasság általános vélelme vonatkozik, amely megakadályozza az ahhoz való teljes, illetve részleges hozzáférést.
8 A felperes képviselője 2015. július 13‑i levelében a felperes nevében és javára kérte az EIRD‑határozathoz és a tartalomjegyzékhez való hozzáférést. E kérelmet GESTDEM 2015/4023 számon vették nyilvántartásba (a továbbiakban: második eljárás).
9 A Bizottság Versenypolitikai főigazgatósága 2015. július 29‑i levelében adott válaszában jelezte, hogy az Edeka Verband a felperes nevében korábban már benyújtott egy hozzáférés iránti kérelmet, és a két kért dokumentumra, azaz az EIRD‑határozatra és a tartalomjegyzékre (a továbbiakban: a második eljárásban hozott eredeti határozat) már vonatkozott ez az első kérelem, továbbá következésképpen az első eljárásban hozott megerősítő határozat. A Versenypolitikai főigazgatóság ugyanezen határozatban lényegében úgy vélte, hogy a két kért dokumentum azon dokumentumok összességébe tartozik, amelyekhez való hozzáférést már az első eljárásban megtagadták, és – következésképpen – az előző kérelem megtagadásának az első eljárásban hozott eredeti és magerősítő határozatban kifejtett érveit e második kérelemre is mutatis mutandis kell alkalmazni.
10 A felperes a 2015. augusztus 10‑i levelében a második eljárásban hozott eredeti határozat újbóli vizsgálatát kérte a Bizottság főtitkárságától.
11 A Bizottság főtitkára 2015. szeptember 3‑i határozatában megerősítette a második eljárásban hozott eredeti határozatot (a továbbiakban: a megtámadott határozat).Először is a megtámadott határozat 1. pontjával kapcsolatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az első eljárásban hozott eredeti határozat és a megerősítő határozat az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése és 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti kivételek, azaz a természetes és jogi személy kereskedelmi érdekeinek, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának és az intézmény döntéshozatali eljárásának védelme alapján elutasította az EIRD‑eljárással kapcsolatos összes dokumentumhoz való hozzáférést. Ezt követően a Bizottság főtitkára a megtámadott határozat 2. pontjában emlékeztetett arra, hogy a második eljárásban hozott eredeti határozat kimondta, hogy a felperes által kért dokumentumok, azaz az EIRD és a tartalomjegyzék nem bizalmas változata, az EIRD‑eljáráshoz kapcsolódó dokumentumok összességéhez tartozott, amelyhez való hozzáférést már az első eljárásban megtagadták, amelyben a felperes nevében az Edeka Verband járt el. Ráadásul emlékeztettet arra, hogy a Bizottság még nem fejezte be az EIRD‑határozat nem bizalmas változatának elkészítését és azon felekkel szemben az EIRD‑eljárás továbbra is folyamatban volt, akik nem álltak készen a vitarendezésre. Végül a megtámadott határozat 3. pontjában a Bizottság főtitkára úgy vélte először is, hogy az EIRD‑határozatnak továbbra sincs nem bizalmas változata és így lehetetlen helyt adni a nem létező dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelemnek, másodszor a tartalomjegyzékhez való hozzáférés iránti kérelemre az első eljárás vonatkozott, amelynek keretében az első eljárás során a felperes már részletes magyarázatot kapott az elutasítás okairól az eredeti határozatban és a megerősítő határozatban, harmadszor pedig a megtámadott határozat kizárólag az első eljárásban megtagadott hozzáférést erősítette meg, amely véglegessé vált, mivel az előírt határidőn belül semmilyen jogorvoslati kérelmet nem nyújtottak be.
Az eljárás, a kereset benyújtását követően felmerült tények és a felek kérelmei
12 A Törvényszék Hivatalához 2015. november 2‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
13 A keresetlevélben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg megtámadott határozatot;
– másodlagosan annyiban semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben a Bizottság megtagadta az EIRD‑határozat azon részéhez vagy az EIRD‑eljárásra vonatkozó ügyirata tartalomjegyzékének azon részéhez való hozzáférést, amelynek bizalmas jellegére az említett határozat által érintett vállalkozások nem hivatkoztak, illetve már nem hivatkoztak;
– harmadlagosan állapítsa meg, hogy a Bizottság jogellenes mulasztotta el az EIRD‑határozat vagy az EIRD‑eljárásra vonatkozó tartalomjegyzék nem bizalmas változatát elkészíteni és azt a felperes részére megküldeni;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
14 2016. január 18‑án a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
15 A Törvényszék Hivatalához 2016. március 1‑jén benyújtott iratában a felperes megtette észrevételeit a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.
16 A Törvényszék az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet a 2016. október 26‑i Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság végzéssel (T‑611/15, nem tették közzé, EU:T:2016:643) mint elfogadhatatlant elutasította, és a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást az ezt meghaladó részében elutasította. A Törvényszék a költségekről e végzésben nem határozott.
17 2016. október 28‑án a Bizottság az internetes oldalán közzétette az EIRD‑határozat ideiglenes nem bizalmas változatát.
18 A Bizottság 2016. december 8‑án ellenkérelmet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.
19 2017. január 23‑án a felperes külön beadványban az eljárási szabályzat 130. cikkének (2) bekezdése szerinti részleges okafogyottság iránti kérelmet nyújtott be.
20 2017. január 23‑án a felperes a Törvényszék Hivatalához benyújtotta a választ is, amelyben pontosította, hogy fenntartja a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmet, mivel e határozat elutasította a tartalomjegyzékhez való hozzáférést.
21 2017. február 2‑án a Törvényszék elnöke a jelen ügyet más előadó bírónak osztotta ki.
22 2017. március 10‑én a Bizottság észrevételeket terjesztett elő a felperes által benyújtott részleges okafogyottság iránti kérelemmel kapcsolatban.
23 2017. március 10‑én a Bizottság a Törvényszék Hivatalához viszonválaszt is benyújtott.
24 A Törvényszék a 2017. június 22‑i Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság végzésben (T‑611/15, nem tették közzé, EU:T:2017:440) úgy határozott, hogy nem szükséges határozatot hozni a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről amiatt, hogy az elutasította az EIRD‑határozat nem bizalmas változatához való hozzáférést. A Törvényszék a költségekről nem határozott.
25 A Törvényszék (második tanács) úgy döntött, hogy az eljárási szabályzata 106. cikke (3) bekezdése alapján szóbeli szakasz nélkül határoz az ügyben.
A jogkérdésről
26 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 16. és a 24. pontban említett végzéseket követően a kereset a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemre korlátozódik, mivel e határozat elutasította a tartalomjegyzékhez való hozzáférést.
27 Keresete alátámasztása érdekében a felperes kilenc jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében az alábbiakon alapulnak: az első az indokolási kötelezettség megsértése; a második a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatás hiánya; a harmadik az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének megsértése; a negyedik az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének megsértése; az ötödik az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megsértése; a hatodik az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megsértése; a hetedik a dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jog megsértése; a nyolcadik a dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jognak és az arányosság elvének megsértése; a kilencedik az EUMSZ 101. cikk megsértése.
28 A felperes által hivatkozott jogalapokra és érvekre tekintettel a Törvényszék helyesnek tartja azokat átcsoportosítani és átszervezni.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalapról
29 Az első jogalap keretében a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat megsérti az EUMSZ 269. cikk második bekezdésében és az 1049/2001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének második mondatában rögzített indokolási kötelezettséget. A felperes szerint a megtámadott határozat nem indokolja a kért dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását, hanem kizárólag arra utal, hogy a felperes az első eljárásban hozott eredeti határozatban, az első eljárásban hozott megerősítő határozatban és a második eljárásban hozott eredeti határozatban már részletes magyarázatot kapott ezen indokokkal kapcsolatban. Az e határozatokban szereplő indokokra való utalás nem elegendő. Egyrészt a két eljárás különbözik és különböző jogi személyekre irányul, következésképpen elkülönülten kell azokat kezelni, ahogy az már a 2016. október 26‑i Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság végzésből (T‑611/15, nem tették közzé, EU:T:2016:643) is kitűnik. Másrészt a hozzáférés megtagadásának okait az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 47. cikke első bekezdésének rendelkezéseivel együttesen értelmezett EUSZ 6. cikk (1) bekezdés alapján, a megfelelő ügyintézéshez és a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog részét képező, alapvető jognak minősülő indokolási kötelezettségre tekintettel magában a megtámadott határozatban kellett volna kifejteni, különben sem a felperes nem gyakorolhatná a legjobb feltételek mellett a bírósági jogorvoslathoz való jogát, sem az európai uniós bíróság nem tudná felülvizsgálati jogkörét gyakorolni. Ráadásul a megtámadott határozat a tartalomjegyzékhez való hozzáférés iránti kérelmet illetően semmilyen önálló jogalapot sem tartalmaz.
30 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést igazoló okokat, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolási kötelezettséget az adott esetben fennálló körülmények alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege és a címzettek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (lásd: 2011. július 7‑i Valero Jordana kontra Bizottság ítélet, T‑161/04, nem tették közzé, EU:T:2011:337, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy az utaló indokolás elfogadható (lásd ebben az értelemben: 1998. november 19‑i Parlament kontra Gaspari ítélet, C‑316/97 P, EU:C:1998:558, 27. pont; 2000. május 11‑i Pipeaux kontra Parlament ítélet, T‑34/99, EU:T:2000:125, 18. pont; 2016. május 12‑i Zuffa kontra EUIPO [ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP], T‑590/14, nem tették közzé, EU:T:2016:295, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatban már megállapításra került, hogy a valamely jogi aktusban egy másik jogi aktusra tett hivatkozást az EUMSZ 296. cikkére tekintettel kell vizsgálni és nem sérti az Európai Unió intézményeit terhelő indokolási kötelezettséget (2000. március 30‑i Kish Glass kontra Bizottság ítélet, T‑65/96, EU:T:2000:93, 51. pont).
33 A jelen ügyben, amint az a fenti 11. cikkből kitűnik, először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat úgy érvel, hogy a tartalomjegyzékhez való hozzáférés iránti kérelemre már az első eljárás vonatkozott, amelyben az „[Edeka Verband] a felperes nevében járt el”, és – következésképpen – a megtámadott határozat kizárólag megerősítette a hozzáférésnek az első eljárásban való megtagadását. Másodszor, a megtámadott határozat álláspontja szerint a hozzáférésnek az első eljárásban való megtagadása az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése és (3) bekezdése szerinti kivételeken alapul. Harmadszor, a megtámadott határozat kiemeli, hogy az első eljárásban hozott eredeti határozatra és megerősítő határozatra kell hivatkozni, és pontosítja, hogy e határozatokban a felperes már részletes magyarázatot kapott a megtagadás indokaival kapcsolatban.
34 Ráadásul, ahogy az a fenti 7. pontból kitűnik, először is az első eljárásban hozott megerősítő határozat, amelyre a megtámadott határozat hivatkozik, kifejti, hogy az EIRD‑eljárás ügyiratának dokumentumaihoz – ideértve a tartalomjegyzéket is – való hozzáférés megtagadása lényegében elsődlegesen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése és (3) bekezdésének első albekezdése szerinti kivételeken alapult. Másodszor, az első eljárásban hozott megerősítő határozat arra hivatkozik, hogy a dokumentumokhoz való teljes, valamint részleges hozzáférés megtagadása a bizalmasságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti általános vélelmén és az egyrészt az 1049/2001 rendeletben, másrészt az 1/2003 és a 773/2004 rendeletben előírt különböző szabályok és célkitűzések koherens értelmezésén és alkalmazásán alapul. Harmadszor, az első eljárásban hozott megerősítő határozat kiemeli, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása az azok közzétételéhez az 1049/2001 rendelet értelmében fűződő nyomós közérdek hiányán alapult, amely nem egyezhet meg a felperes kártérítési kereset indításához fűződő érdekével.
35 Ebből az következik, hogy a megtámadott határozat egyrészt maga is tartalmaz a 33. pontban említett indokokat, másrészt olyan, a fenti 34. pontban felidézett indokokra utal, amelyek az első eljárásban hozott megerősítő határozatban szerepelnek.
36 Az első eljárásban hozott megerősítő határozat indokaira való hivatkozást illetően a jelen ügyben ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat a jelen ügyben a felperessel szemben nyilvánvalóan nem pusztán csak megerősíti ezt a megerősítő határozatot, amint azt a 2016. október 26‑i Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság végzés (T‑611/15, nem tették közzé, EU:T:2016:643) 61. pontja is kifejtette.
37 Mindenesetre az iratokból kitűnik, hogy az első eljárásban hozott eredeti határozat és megerősítő határozat a felperes által ismert körülmények között keletkezett. Ugyanis a felperes a hozzáférés iránti kérelmében felidézte ezen első eljárás lefolyását. Ráadásul a jelen ügyben nem vitatott, hogy az első eljárásban hozott megerősítő határozatot a felperes második eljárásban benyújtott hozzáférés iránti kérelmének előterjesztését megelőzően hozták a felperes tudomására (lásd ebben az értelemben: 2016. október 26‑i Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság végzés, T‑611/15, nem tették közzé, EU:T:2016:643, 52. pont).
38 Következésképpen, függetlenül az első és a második eljárás önálló jellegétől, a megtámadott határozat által az első eljárásban hozott megerősítő határozat indokolására való utalás a jelen ügy körülményei között jellegénél fogva nem sérti meg az indokolási kötelezettséget.
39 Ráadásul ezen utaló indokolás elégséges jellegét a keresetlevél tartalma is megerősíti. Ugyanis a felperes jelen fellebbezésben előadott érvelése a megtámadott határozat indokolására, valamint az első eljárásban hozott megerősítő határozat indokolására vonatkozik, amelyre a megtámadott határozat utal.
40 Ezenkívül, ellentétben a felperes állításával, a megtámadott határozat kifejezetten a tartalomjegyzékhez való hozzáférés iránti kérelem elutasításának indokait tartalmazza. E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 2. és 3. pontjában arra hivatkozik, hogy a tartalomjegyzék az EIRD‑eljárással kapcsolatos dokumentumok összességének részét képezte, amelyhez való hozzáférést már az első eljárás keretében megtagadták, amelyben az Edeka Verband a Bizottság szerint a felperes nevében járt el. Másrészt a felperes az első eljárásban hozott megerősítő határozatban már részletes magyarázatot kapott a tartalomjegyzékhez való hozzáférés megtagadásának indokairól (lásd a fenti 7. és 11. pontot).
41 Mindenesetre a megtámadott határozat indokolása – ideértve az utaló indokolást is – annál is kevésbé elégséges, mivel a felperes képes lett volna megismerni a hozzáférés megtagadásának a vele közölt indokait, és azokat eredményesen vitatni az uniós bíróság előtt. Így, mivel a megtámadott határozat indokolása nem akadályozhatta meg a felperes bírósági jogorvoslatát és a megtámadott határozat Törvényszék általi felülvizsgálatát, e határozatot nem hozhatták meg a megfelelő ügyintézéshez és a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog részét képező, alapvető jognak minősülő indokolási kötelezettség megsértésértésével.
42 A fentiekből az következik, hogy a megtámadott határozat megfelel az EUMSZ 296. cikk második bekezdése és az 1049/2001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének második mondata szerinti indokolás követelményeinek.
43 Így az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatás hiányára alapított második jogalapról
44 A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat semmilyen információt sem tartalmaz a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről, ami sérti az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésében és az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot és bírósági jogorvoslatról szóló tájékoztatáshoz való, az 1049/2001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata szerinti jogot. Ráadásul az első eljárás során e tekintetben nyújtott információkat a megtámadott határozat jogszerűségének elemzése céljából nem lehetett figyelembe venni, mivel a két eljárásban nem ugyanazok voltak a kérelmezők és a címzettek.
45 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
46 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja a dokumentumokhoz való hozzáférést teljesen vagy részlegesen elutasító intézmény számára, hogy „tájékozta[ssa] a kérelmezőt a rendelkezésre álló jogorvoslatokról, nevezetesen arról, hogy bírósági eljárást indíthat az intézménnyel szemben, illetve panasszal fordulhat az ombudsmanhoz az [EUMSZ 263. cikkben], illetve [az EUMSZ 228. cikkben] megállapított feltételek szerint”.
47 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az első eljárásban hozott megerősítő határozattól eltérően a megtámadott határozat semmilyen információt nem tartalmaz a felperes részére rendelkezésre álló jogorvoslatokról. Ugyanis a Bizottság a megtámadott határozatot úgy értelmezte, hogy az csupán megerősítette a hozzáférésnek az első eljárásban való megtagadását, amely értelmezés szerint tehát semmilyen jogorvoslat nem állt rendelkezésre (lásd a fenti 11. pontot).
48 Márpedig, amint az a 2016. október 26‑i Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring kontra Bizottság végzés (T‑611/15, nem tették közzé, EU:T:2016:643) 61. pontjából kitűnik, a megtámadott határozat a felperes szempontjából nem pusztán az első eljárásban hozott megerősítő határozatot megerősítő aktus, és ennélfogva az EUMSZ 263. cikk alapján kereset tárgyát képezheti.
49 Mindazonáltal a jelen ügy körülményei között, és különösen arra tekintettel, hogy a megtámadott határozat az első eljárásban hozott megerősítő határozatban szereplő indokolásra utal, nem állapítható meg, hogy a Bizottságot terhelő azon kötelezettség megsértése, hogy a megtámadott határozatban emlékeztessen az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti jogorvoslati lehetőségekre, olyan módon minősülne jogellenesnek, hogy az az említett határozatnak e tekintetben való megsemmisítését vonja maga után. Ugyanis meg kell állapítani mindenesetre, hogy a megtámadott határozattal szembeni jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatás hiánya ellenére erről a felperesnek tudomása lehetett, és be tudta nyújtani a jelen megsemmisítés iránti keresetet.
50 Ebből következik, hogy a jelen esetben az, hogy elmulasztották tájékoztatni a felperest a számára rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, nem minősülhet a lényeges eljárási szabályok olyan megsértésének, amely a megtámadott határozat megsemmisítését vonhatja maga után, mivel az ilyen mulasztás semmilyen hatást nem gyakorol a felperes jogi helyzetére.
51 Következésképpen a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.
Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésére, valamint az EUMSZ 101. cikkre alapított harmadik, negyedik és kilencedik jogalapról
52 A felperes által felhozott érvekre tekintettel a harmadik, negyedik és kilencedik jogalapot össze kell vonni és két részre kell választani. Az első rész a bizalmasság általános vélelmén és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésének megsértésén alapul. A második rész a kért dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós érdek fennállásán és az EUMSZ 101. cikk megsértésén alapul.
A harmadik, negyedik és kilencedik jogalapnak a bizalmasság általános vélelmén és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésének megsértésén alapuló első részéről
53 A felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat azáltal, hogy a tartalomjegyzékhez való hozzáférését teljesen megtagadta, megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételeket, amely kivételek szigorúan értelmezendők. E tekintetben, először is, a bizalmasság általános vélelme nem alkalmazandó a jelen ügyben, mivel a hozzáférés iránti kérelem nem az ügyirat összes dokumentumára vonatkozott, hanem csak egy, konkrétan megjelölt dokumentumra. Ezt követően a tartalomjegyzék – jellegénél fogva – nem tartozik a kartelljogi eljárással kapcsolatos ügyirat dokumentumai közé, amelyekre a bizalmasság általános vélelmét létrehozták, hanem ellenkezőleg, olyan dokumentum, amelynek esetében „mérlegelni kell az adott dokumentumok közléséhez, illetve védelméhez fűződő érdekeket”. Ugyanis amennyiben a tartalomjegyzék csak felsorolja az ügyiratban szereplő dokumentumokat, az e dokumentumokhoz való hozzáférés nem sértheti az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése által védett érdekeket. Végül a Bizottság nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyekre tekintettel a tartalomjegyzékhez való hozzáférés megtagadása szükséges lenne azon érdekek védelméhez, amelyekre az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek vonatkoznak.
54 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
55 Mindenekelőtt célszerű felidézni az ügyben alkalmazandó szabályozást, valamint a dokumentumokhoz való hozzáférés tárgyában az ítélkezési gyakorlat által kialakított elveket.
56 Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése, valamint az Alapjogi Charta 42. cikke értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározott elvek és feltételek szerint.
57 Ennek alapján az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, ezt ugyanakkor, amint az a rendelet kivételek rendszeréről rendelkező 4. cikkéből kitűnik, köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozásoknak rendeli alá (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Konkrétabban, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében olyan kivételrendszert határoz meg, amely feljogosítja az intézményeket, hogy megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha ez utóbbi sértené az e cikkel védett valamely érdeket (a 2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C‑514/07 P, C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 71. pont).
59 Ugyanakkor az ilyen kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd: a 2011. július 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 Így az azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódjon. Az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben előírt kivétellel védett érdeket (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 49. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 64. pont).
61 Ugyanakkor a Bíróság elismerte, hogy az adott intézmény alapíthatja az álláspontját a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló megfontolások alkalmazhatók (2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 50. pont).
62 Az uniós bíróság különösen az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárással kapcsolatos közigazgatási ügyiratának részét képező dokumentumokra vonatkozó kérelem esetén megállapította, hogy a Bizottságnak joga van azt vélelmezni, anélkül hogy e dokumentumok mindegyikét egyedi és konkrét módon vizsgálná, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele – főszabály szerint – sérti az ilyen eljárásokkal kapcsolatos vizsgálati tevékenység céljának védelmét, valamint az ezen eljárásokban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét, amelyek e tekintetben szorosan összefüggenek (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 79–93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 13‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, T‑380/08, EU:T:2013:480, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Mindazonáltal az ilyen általános vélelem elismerése nem zárja ki annak bizonyítását, hogy e vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatrésze értelmében nyomós közérdek fűződik a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 Elöljáróban arra is rá kell mutatni, hogy a jelen ügyben az a dokumentum, amelyhez való hozzáférést megtagadták, a Bizottság EIRD‑eljáráshoz kapcsolódó közigazgatási ügyiratának tartalomjegyzéke volt, és ez az eljárás az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozott.
65 Ráadásul az ügyiratból kitűnik, hogy a hozzáférés iránti kérelem felperes általi benyújtásának napján az EIRD‑eljárás még nem fejeződött be (lásd a fenti 2., 8. és 11. pontot).
66 Egyébiránt a megtámadott határozatot tényleg arra a vélelemre alapították, hogy a tartalomjegyzék hozzáférhetővé tétele főszabály szerint sértheti a vizsgálati tevékenységeknek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése által védett céljait (lásd a fenti 7. és 11. pontot).
67 Ezen előzetes megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a felperes érveinek megalapozottságát.
68 Elsőként el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a bizalmasság általános vélelme a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel a hozzáférés iránti kérelem egyetlen dokumentumra vonatkozott.
69 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy azt az ügyet, amelyben a Bíróság az EUMSZ 101. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó közigazgatási ügyirat dokumentumait illetően elismerte a bizalmasság általános vélelmének fennállását, ténylegesen az jellemezte, hogy a szóban forgó hozzáférés iránti kérelem nem egy dokumentumra, hanem a dokumentumok összességére vonatkozott (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 69. pont). Ugyanígy azon ügyek jelentős része, amelyekben az ítélkezési gyakorlat elfogadta a bizalmasság általános vélelmének alkalmazását, szintén a dokumentumok összességéhez való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozott (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 Mindazonáltal, ellentétben azzal, amit a felperes a 2015. július 7‑i Axa Versicherung kontra Bizottság ítéletre (T‑677/13, EU:T:2015:473) hivatkozva állít, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik ki, hogy a hozzáférés megtagadásának általános vélelme csak akkor lenne alkalmazandó, ha a hozzáférés iránti kérelem az ügyirat összességére vonatkozik, amint ezt a Bíróság is kiemelte a 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet (C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557) 41. pontjában.
71 Ráadásul a Bíróság és a Törvényszék már elfogadta a bizalmasság általános vélelmének alkalmazását, függetlenül a hozzáférés iránti kérelem által érintett dokumentumok számától, és akkor is, ha csak egyetlen dokumentum képezte a kérelem tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 41. pont; 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítélet, T‑306/12, EU:T:2014:816, 74. és 75. pont; 2013. október 25‑i Beninca kontra Bizottság ítélet, T‑561/12, nem tették közzé, EU:T:2013:558, 1., 24. és 32. pont).
72 Ez ugyanis minőségi szempont, azazhogy a dokumentumok ugyanazon, a hozzáférés megtagadásának általános vélelmének alkalmazását meghatározó eljárásra vonatkoznak, és nem mennyiségi szempont, azazhogy a hozzáférés iránti kérelem sok vagy kevés dokumentumra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítélet, T‑306/12, EU:T:2014:816, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.).
73 Nyilvánvaló, hogy a fenti 70–72. pontban említett ítélkezési gyakorlat a jelen ügybeli eljárástól eltérő eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozik. Mindazonáltal az ezen ítélkezési gyakorlatból eredő elv – azaz a bizalmasság általános vélelme – a hozzáférés iránti kérelem által érintett dokumentumok számától függetlenül alkalmazható, és a jelen ügyben analógia útján akkor is alkalmazható, ha a kérelem tárgyát csak egyetlen dokumentum képezi.
74 Ugyanis a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentumok számától függetlenül az EUMSZ 101. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás dokumentumaihoz való hozzáférés nem engedélyezhető az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet által előírt ugyanezen, az ilyen eljárás keretében megszerzett vagy keletkezett információk kezelésére vonatkozó szigorú szabályok figyelembevétele nélkül.
75 Másodszor a felperes azon érvét is el kell utasítani, amely szerint a tartalomjegyzékre e dokumentum különleges jellegéből következően nem vonatkozhat a bizalmasság általános vélelme.
76 Kétségtelen, hogy a tartalomjegyzék olyan dokumentum, amely abban az értelemben különleges jellegű, hogy nincs saját tartalma, mivel ténylegesen csak az ügyirat tartalmának összefoglalása. Mindazonáltal először is a szóban forgó eljárás ügyiratát rendező dokumentum, amely az ügyirat dokumentumainak összességébe tartozik. Másodszor olyan dokumentum, amely felsorolja az ügyiratba tartozó összes dokumentumot, címet ad nekik, és beazonosítja azokat. Harmadszor, mivel a tartalomjegyzék az ügyirat minden egyes dokumentumára utal, olyan dokumentumnak minősül, amely visszatükrözi az ügyirat dokumentumainak összességét, valamint az említett dokumentumokkal kapcsolatban bizonyos információkat nyújt. Negyedszer, amint azt a Bizottság állítja, a tartalomjegyzék alapján látható a Bizottság által a kartelljogi eljárásban tett összes lépés. Így tehát a tartalomjegyzék a kartellügyek esetében az ügyirat tartalmát illetően releváns és pontos információkat tartalmazhat.
77 Ebből az következik, hogy a felperes állításával ellentétben a tartalomjegyzékben szereplő információk közlése, ugyanúgy, mint maguknak a dokumentumoknak a hozzáférhetővé tétele, sértheti az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek által védett érdekeket, amennyiben azt eredményezi, hogy érzékeny kereskedelmi információkat vagy a folyamatban lévő vizsgálattal kapcsolatos információkat juttat harmadik személyek tudomására. Ezenkívül a felperes 2011. december 15‑i CDC Hydrogene Peroxide kontra Bizottság (T‑437/08, EU:T:2011:752) ítéletre alapított érvének nem adható hely, mivel ezen ítélet korábbi, mint a 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet (C‑365/12 P, EU:C:2014:112), amely az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárással kapcsolatos ügyiratának részét képező dokumentumokra vonatkozóan elismerte a bizalmasság általános vélelmét (lásd a fenti 62. pontot).
78 Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy azon okok, amelyek a Bíróságot arra késztették, hogy a 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítéletben (C‑365/12 P, EU:C:2014:112) elismerje a bizalmasság ilyen általános vélelmét, az ilyen ügyirat tartalomjegyzékére szintén alkalmazandók.
79 E tekintetben elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság rámutatott, hogy a többek között az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő, dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket, amikor, mint az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás esetén, a hozzáférés iránti kérelem által érintett dokumentumok az uniós jog egy különös területébe tartoznak, nem lehet az e dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó különös szabályok figyelembevétele nélkül értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 83. pont).
80 Végül, a Bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás keretében az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet bizonyos rendelkezései megszorítóan rendelkeznek az említett eljárásra vonatkozó ügyiratban szereplő dokumentumok felhasználásáról, mivel e rendelkezések azt írják elő, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárás feleinek nincsen korlátlan hozzáférési joguk a Bizottság ügyiratában szereplő dokumentumokhoz, és az ilyen eljárás keretében a panaszosok kivételével a harmadik személyek sem rendelkeznek hozzáférési joggal a Bizottság ügyiratának dokumentumaihoz (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 86. és 87. pont).
81 Ráadásul a Bíróság megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó ügyiratban szereplő dokumentumokhoz az 1049/2001 rendelet alapján való általános hozzáférés engedélyezése veszélybe sodorhatná az uniós jogalkotó által az 1/2003 és a 773/2004 rendeletben a következők között biztosítani kívánt egyensúlyt: egyfelől az érintett vállalkozások azon kötelezettsége, hogy a Bizottsággal esetlegesen érzékeny kereskedelmi információkat közöljenek azzal a céllal, hogy a Bizottság feltárhassa a kartell fennállását, és értékelhesse az említett cikkel való összeegyeztethetőségét, másfelől pedig a Bizottság részére ily módon továbbított információkat – szakmai titok és üzleti titok címén – megillető megerősített védelem garanciája (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 Végül a Bíróság kiemelte, hogy kétségtelen, hogy az EUMSZ 101. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében az ügyirathoz való hozzáférés joga és az 1049/2001 rendelet szerinti dokumentumokhoz való hozzáférés joga jogilag különbözik egymástól. Mindazonáltal ettől még – a Bíróság szerint – funkcionális szempontból hasonló helyzetet eredményeznek (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.).
83 Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bizalmasságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárással kapcsolatos ügyirat részét képező dokumentumokra alkalmazandó általános vélelme lényegében a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő kivételek értelmezésén alapul, amely figyelembe veszi az ilyen eljárás keretében megszerzett vagy keletkezett információk kezelésére vonatkozó – az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet által előírt – szigorú szabályokat.
84 Másként fogalmazva, e vélelem azon a premisszán alapul, hogy a kérdéses eljárás különös szabályokat állapít meg a dokumentumokhoz való hozzáférésre. Az ilyen rendszer fennállása alapján feltételezhető, hogy főszabály szerint az ilyen dokumentumok hozzáférhetővé tétele érinthetné azon eljárás célját, amelybe illeszkednek (lásd ebben az értelemben: Cruz Villalón főtanácsnok Tanács kontra Access Info Europe ügyre vonatkozó indítványa, C‑280/11 P, EU:C:2013:325, 75. pont).
85 Amint azt a Bizottság állítja, az, hogy az a dokumentum, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, az EUMSZ 101. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó közigazgatási ügyiratba tartozik, a jelen ügyben elegendő ahhoz, hogy igazolja az ilyen eljárásra vonatkozó dokumentumok bizalmasságának általános vélelmét, ráadásul függetlenül attól, hogy a kérelem hány dokumentumra vonatkozik (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 41. pont).
86 Következésképpen a megtámadott határozat helyesen hivatkozik arra, hogy a tartalomjegyzékre vonatkozott a bizalmasságnak az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárással kapcsolatos ügyirat részét képező dokumentumokra alkalmazandó általános vélelme.
87 Harmadszor, el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a jelen ügyben a Bizottság nem fejtette ki azon okokat, amelyekre tekintettel a dokumentumoknak a hozzáférhetővé tétele sértheti az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek által védett érdekeket.
88 Ugyanis, amint azt a Bizottság állítja, abban az esetben, amikor a hozzáférés megtagadásának általános vélelme alkalmazandó, az érintett intézménynek kizárólag azt kell meghatároznia, hogy mely általános megfontolásra alapítja azt a vélelmet, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené az 1049/2001 rendelet 4. cikkében védett valamely érdeket, és mindezt anélkül, hogy minden egyes dokumentum tartalmának konkrét értékelését el kellene végeznie (lásd ebben az értelemben: a 2010. szeptember 21‑i Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C‑514/07 P , C‑528/07 P és C‑532/07 P, EU:C:2010:541, 76. pont).
89 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat pontosította, hogy a bizalmasság felidézett általános vélelme egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételnek megfelelően az EIRD‑eljárás keretében folytatott vizsgálatok céljának védelmén, másrészt e rendelet szabályainak az 1/2003 és 773/2004 rendeletek által előírt különös szabályokkal összhangban való értelmezésén alapul. Ezenkívül a Bizottság pontosította, hogy a tartalomjegyzék az EIRD‑eljárás közigazgatási ügyiratának részét képezte, amelyet még nem zártak le, és a kért dokumentumok – köztük a tartalomjegyzék – nyilvános hozzáférhetővé tétele azzal a kockázattal járt, hogy akadályozza a folyamatban lévő vizsgálatokat és sérti a bizalmas kezelés szabályait, a védelemhez való jogot és a vizsgálat által érintett felek kereskedelmi érdekeit (lásd a fenti 7. és 11. pontot).
90 A fentiekből az következik, hogy a megtámadott határozat, amelyet arra a vélelemre alapítottak, hogy a tartalomjegyzék hozzáférhetővé tétele főszabály szerint sértheti a vizsgálati tevékenységeknek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése által védett céljait, nem sértette meg e cikk rendelkezéseit.
91 Következésképpen a harmadik, negyedik és kilencedik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik, negyedik és kilencedik jogalapnak a kért dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós érdek fennállásán és az EUMSZ 101. cikk megsértésén alapuló második része
92 A harmadik, negyedik és kilencedik jogalap második része keretében a felperes elsősorban lényegében arra hivatkozik, hogy az „olyan kár megtérítése iránti per lehetőségének” vizsgálata érdekében, „amelyet kartellel okoztak” a tartalomjegyzékhez való hozzáféréshez nyomós közérdek fűződik. Egyrészt, az olyan kár megtérítése iránti keresetek, amelyet kartellel okoztak, nyomós közérdeket testesítenek meg, mivel növelik „az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát”, és ezáltal hozzájárulnak az „Unión belüli hatékony verseny fenntartásához”. Másrészt csupán a tartalomjegyzékbe való betekintés lehetővé tenné a felperes számára, hogy véleményt alkosson azt illetően, hogy az abban felsorolt dokumentumok szükségesek lehetnek‑e egy esetleges kártérítési kereset benyújtásának alátámasztásához. Másodsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti az EUMSZ 101. cikket, mivel a tartalomjegyzékhez való hozzáférés megtagadása a gyakorlatban megakadályozza, hogy ténylegesen gyakorolhassa az e cikkből eredő, kártérítés iránti jogát.
93 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
94 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 63. pontban említett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a bizalmasság általános vélelme nem zárja ki annak bizonyítását, hogy e vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatrésze értelmében nyomós közérdek fűződik a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez.
95 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy bármely személynek joga van kártérítést követelni azért a kárért, amelyet az EUMSZ 101. cikk megsértése okozott neki. Az ilyen jog növeli ugyanis az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát, ezáltal hozzájárulva az Unión belüli tényleges verseny fenntartásához (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
96 Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak kell konkrétan hivatkoznia az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló körülményekre, aki azt állítja, hogy nyomós közérdek áll fenn (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 62. pont). A pusztán általános jellegű megfontolások kifejtése nem elegendő annak megállapításához, hogy valamely nyomós közérdek megelőzi a kérdéses dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását igazoló indokokat (lásd: 2014. szeptember 25‑i Spirlea kontra Bizottság ítélet, T‑669/11, EU:T:2014:814, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
97 Bármely olyan személynek, aki az EUMSZ 101. cikk megsértése okán elszenvedett kárért kártérítést akar követelni, különösen be kell bizonyítania, hogy a Bizottság ügyiratában szereplő egyik vagy másik dokumentumhoz hozzá kell férnie, annak érdekében, hogy ez utóbbi esetről esetre mérlegelhesse az ilyen dokumentumok közléséhez, illetve azok védelméhez fűződő érdekeket, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns elemét (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
98 E hozzáférés szükségességének hiányában az EUMSZ 101. cikk megsértése okán elszenvedett kárért történő kártérítéshez fűződő érdek nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nyomós közérdeknek (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
99 Ezenkívül az az érdek, amely csak magánvállalkozás által az EUMSZ 101. cikk megsértése keretében elszenvedett kárban jelentkezik, nem minősülhet „közérdeknek” (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 97. és 98. pont; 2014. március 20‑i Reagens kontra Bizottság ítélet, T‑181/10, nem tették közzé, EU:T:2014:139, 142. pont).
100 A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozatban egyrészt a Bizottság úgy vélte, hogy vélelmezni kell azt, hogy a tartalomjegyzék hozzáférhetővé tétele sérti a vizsgálati tevékenységek 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti céljának védelmét. Másrészt a Bizottság úgy vélte, hogy semmilyen, e rendelet 4. cikke (2) bekezdése utolsó mondatrészének értelmében vett nyomós közérdek nem igazolja a tartalomjegyzék hozzáférhetővé tételét, mivel ezen érdek nem egyezik meg a felperes kártérítési kereset indításához fűződő érdekével (lásd a fenti 7. és 11. pontot).
101 A felperes érvei nem kérdőjelezhetik meg ezt az értékelést.
102 Először is, ki kell emelni, hogy a felperes az arra való hivatkozásra szorítkozott, hogy a tartalomjegyzékhez való hozzáférés lehetővé tenné számára, hogy „véleményt alkosson azt illetően, hogy az abban felsorolt dokumentumok szükségesek lehetnek‑e egy esetleges kártérítési kereset benyújtásának alátámasztásához”. Márpedig ez a nagyon általános érvelés nem elegendő annak bizonyításához, hogy a tartalomjegyzékhez való hozzáférés megtagadása miként akadályozza a felperest a kártérítéshez való joga gyakorlásában. Így a felperes egyáltalán nem támasztja alá azon következtetését, amely szerint a tartalomjegyzékhez való hozzáférés elengedhetetlen számára ahhoz, hogy ilyen kártérítési keresetet nyújtson be.
103 E körülményekre tekintettel az EUMSZ 101. cikk megsértése okán esetlegesen keletkezett kárért történő kártérítéshez fűződő érdek nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatrésze értelmében vett nyomós közérdeknek.
104 Másodszor, amint arra a Bizottság hivatkozik, a megtámadott határozat nem minősülhet az EUMSZ 101. cikk megsértésének, mivel e határozatot nem erre a rendelkezésre, hanem az 1049/2001 rendelkezéseire alapították.
105 Így a felperes nem bizonyította sem azt, hogy nem tartozik a bizalmasság általános vélelmének alkalmazási körébe azon dokumentum, amelyek hozzáférhetővé tételét kérte, sem azt, hogy olyan nyomós közérdek áll fenn, amely igazolja e dokumentum hozzáférhetővé tételét.
106 Következésképpen a harmadik, negyedik és kilencedik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani. Ebből következően a harmadik, negyedik és kilencedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jognak és az arányosság elvének megsértésére alapított hetedik és nyolcadik jogalapról
107 Egyrészt a felperes arra hivatkozik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek nem alkalmazandók a jelen esetben, és – következésképpen – a megtámadott határozat megsértette az Alapjogi Charta 42. cikkével, az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésével és az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban értelmezett EUSZ 6. cikk (1) bekezdésében előírt, a dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jogot. Másrészt a felperes a dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jog rendelkezéseinek és az arányosság elvének megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság a tartalomjegyzéknek még azon részéhez való hozzáférést is megtagadta, amely semmilyen bizalmas kezelés iránti kérelem tárgyát nem képezte.
108 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
109 A dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jog állítólagos megsértését illetően elegendő azt kiemelni, hogy – amint azt a fenti 57. és 58. pont is felidézte – e jog, amint az az 1049/2001 rendelet kivételek rendszeréről rendelkező 4. cikkéből kitűnik, bizonyos köz‑ vagy magánérdekű okokon alapuló korlátozásoknak van alávetve. Márpedig a jelen ügyben – amint az a fenti 90. pontból kitűnik – a kért dokumentumhoz való hozzáférést többek között az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében szereplő kivételre alapított közérdekű okokon alapuló korlátozásoknak vetették alá, és arra a bizalmasság általános vélelme vonatkozik.
110 Az arányosság elvének a kért dokumentumhoz való részleges hozzáférés megtagadásából következő megsértésére alapított érvelést illetően elegendő arra emlékeztetni, hogy az EIRD‑ügyiratba tartozó dokumentumok mentesülnek a tartalmukhoz való teljes vagy részleges hozzáférhetővé tétel kötelezettsége alól, mivel a fenti 78. pont szerinti bizalmasság általános vélelme vonatkozik rájuk (lásd ebben az értelemben: 2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 133. pont; 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 63. pont).
111 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat nem tekinthető úgy, mintha a dokumentumokhoz való hozzáférés alapvető jogának és az arányosság elvének megsértésével fogadták volna el.
112 Következésképpen a hetedik és a nyolcadik jogalapot mint megalapozatlanokat el kell utasítani.
A 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított ötödik és a hatodik jogalapról
113 A felperes az ötödik és a hatodik jogalappal lényegében azt állítja, hogy a tartalomjegyzék nem az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első és második albekezdésében előírt kivételek szerinti dokumentum, és ebből következően a megtámadott határozat sérti e kivételes szabályokat.
114 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
115 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő kivételen alapul. Következésképpen a felperesnek az e rendelkezés megsértésre alapított érve hatástalan.
116 Másodszor, amint arra a Bizottság hivatkozik, a felperes azon körülmény felhívására szorítkozik, hogy a szóban forgó dokumentumra nem vonatkozik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése, ugyanakkor ezen állítását egyáltalán nem pontosítja. Ugyanis a felperes nem bizonyítja, hogy a tartalomjegyzék milyen feltételek mellett nem tekintendő az „intézmény által belső használatra összeállított dokumentumnak”.
117 Mindenesetre az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti kivételek alkalmazásának keretében a Bizottság általi téves jogalkalmazás és értékelési hiba a jelen ügyben nem jár következménnyel a megtámadott határozat jogszerűségére tekintettel, mivel megállapításra került, hogy a Bizottság jogosan vélelmezte, hogy a tartalomjegyzékre vonatkozik az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti kivétel.
118 Ebből következik, hogy a megtámadott határozatot semmiképpen sem tekinthető olyannak, mint amelyet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megsértésével fogadtak el.
119 Következésképpen az ötödik jogalapot mint hatástalant és hatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
120 A fenti megállapítások összességéből következően a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
121 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.
122 A jelen esetben a részleges okafogyottság annak a következménye, hogy a Bizottság a kereset benyújtását követően internetes oldalán közzétette az EIRD‑határozat ideiglenes nem bizalmas változatát. Ugyanakkor ez a közzététel nem válasz a felperes hozzáférés iránti kérelmére, hanem a Bizottságra azon közzétételi kötelezettségnek tesz eleget, amelyet az 1/2003 rendelet 30. cikke alapján róttak ki rá. Ezenkívül, amint az az ügy irataiból kitűnik, az EIRD‑határozat ezen nem bizalmas változata a megtámadott határozat meghozatalakor még nem létezett.
123 Így, e körülményeket figyelembe véve, tekintve, hogy a Törvényszék az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, és a felperes a kártérítés iránti kereset ezt meghaladó részét illetően pervesztes lett, a felperest kell a saját költségeinek, valamint a Bizottság költségeinek viselésére kötelezni, ideérve a Bizottság kereseti kérelmeinek megfelelően azon költségeket is, melyekről a fenti 16. és 24. pontban említett végzések nem rendelkeztek.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Edeka‑Handelsgesellschaft Hessenring mbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. február 5‑i nyilvános ülésen.
Aláírások