A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2014. március 13.(*)
„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – Különös joghatóságok – 5. cikk, 1. és 3. pont – Polgári jogi felelősség megállapítása iránti kereset – Szerződéses jelleg vagy jogellenes károkozási jelleg”
A C‑548/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Krefeld (Németország) a Bírósághoz 2012. november 30‑án érkezett, 2012. szeptember 27‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Marc Brogsitter
és
a Fabrication de Montres Normandes EURL,
Karsten Fräßdorf
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, J.‑C. Bonichot (előadó) és A. Arabadjiev bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. november 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– M. Brogsitter Rechtsanwalt, saját maga képviseletében,
– a Fabrication de Montres Normandes EURL és K. Fräβdorf képviseletében A. Mansouri Rechtsanwalt,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és S. Nunes de Almeida, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében W. Bogensberger és A.‑M. Rouchaud‑Joët, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, amely szerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítés: HL L 242., 2006.9.5., 6. o., HL L 124., 2011.5.13., 47. o.) 5. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a M. Brogsitter kempeni (Németország) lakos, valamint a Brionne‑ban (Franciaország) székhellyel rendelkező Fabrication de Montres Normandes EURL (a továbbiakban: Fabrication de Montres Normandes) társaság és K. Fräβdorf neuchâteli (Svájc) lakos között, tisztességtelen versenyt képezőnek minősülő cselekmények eredményeként elszenvedett károk miatt különböző célokból a M. Brogsitter által benyújtott keresetek tárgyában fennálló jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőt írja elő:
„E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre.”
4 A 44/2001/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőt írja elő:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
5 A 443/92 rendelet 5. cikke a következőt írja elő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye:
– ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
c) amennyiben a b) pont nem alkalmazható, az a) pontot kell alkalmazni;
[…]
3. jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet;
[…].”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy M. Brogsitter luxusórákat forgalmaz. 2005‑ben szerződést kötött az akkoriban Franciaországban lakóhellyel rendelkező K. Fräβdorf óraműkészítővel, amely szerződés értelmében ezen utóbbi vállalja M. Brogsitter számára sorozatos forgalmazásra szánt luxusórákhoz óraművek kifejlesztését. K. Fräβdorf tevékenységét a Fabrication de Montres Normandes társaságnál végezte, amelynek egyedüli tagja és ügyvezetője volt. 2010 óta K. Fräβdorf lakóhelye Svájcban van.
7 M. Brogsitter viselte az e szerződés tárgyát képező két óramű létrehozásával kapcsolatos valamennyi pénzügyi költséget.
8 K. Fräβdorf és a Fabrication de Montres Normandes az e két óraművel kapcsolatos munkálatok mellett párhuzamosan más óraműveket, valamint óraházakat és számlapokat is készített, amelyeket saját nevükben a bázeli (Svájc) óra‑világkiállításon mutattak be 2009 áprilisában és májusában. Ezeket saját nevükben és javukra értékesítették, e termékek reklámját pedig internetes honlapon biztosították német és francia nyelven.
9 M. Brogsitter előadja, hogy ezen utóbbi tevékenységeikkel az alperesek megsértették szerződéses kötelezettségvállalásaikat. Véleménye szerint K. Fräβdorf és a Fabrication de Montres Normandes azt vállalták, hogy kizárólag az ő részére fognak dolgozni, ennélfogva pedig sem saját nevükben, sem saját javukra nem fejleszthettek ki, illetve nem értékesíthettek óraműveket, függetlenül attól, hogy azok megegyeznek‑e a szerződés tárgyát képezőkkel, vagy sem.
10 M. Brogsitter a jogvita tárgyát képező cselekmények abbahagyását, valamint a vele szerződést kötő felek jogellenes károkozásért fennálló felelőssége címén kárainak megtérítését kéri a német jogszabályok keretében a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló német törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb) és a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) 823. §‑ának (2) bekezdése alapján, és azzal érvel, hogy az alperesek cselekményeikkel üzleti titkot sértettek, beavatkoztak vállalkozási tevékenységébe, csalást követtek el és visszaéltek bizalmával.
11 Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetet is benyújtottak, amelyben azzal érvelnek, hogy a jogvita tárgyát képező óraművek mindenesetre a szerződés tárgyát képezőétől eltérő szerkezetűek, valamint hogy nem tartoztak kizárólagos jog hatálya alá. Az alperesek emellett joghatósági kifogást is felhoznak, amelyet arra alapítanak, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja alapján kizárólag a francia bíróságok illetékesek a M. Brogsitter által előterjesztett valamennyi kérelem elbírálására, mivel mind a jogvita tárgyát képező szerződésben szereplő szolgáltatás teljesítésének helye, mind pedig az állítólagos kárt előidéző esemény helye Franciaországban van.
12 Az eljárás során megkezdődött a Fabrication de Montres Normandes bírósági felszámolása. A Franciaországban kinevezett felszámoló engedélyezte az alperesek képviselőinek az eljárásban való részvételt.
13 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy 2011. október 5‑i ítéletében az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság) fellebbezési eljárás keretében már hozott határozatot az illetékességének hiányát megállapító Landgericht Krefeld első ítéletéről. Az Oberlandesgericht Düsseldorf úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság az előtte folyamatban lévő jogvita tekintetében a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján a M. Brogsitter által előterjesztett, kizárólag a polgári felelősség megállapítására irányuló, jogellenes károkozáson alapuló kérelmek elbírálása tekintetében rendelkezik nemzetközi joghatósággal. A többi kérelem azonban az e rendelet 5. cikkének 1. pontja szerinti „szerződéses igény” fogalmába tartozik, és azokat francia bíróság elé kell terjeszteni.
14 A Landgericht Krefeldben mindazonáltal felmerül az a kérdés, hogy – tekintettel az ügy körülményeire, és különösen a jogvita felei közötti szerződésre – nem kell‑e az elé terjesztett, felelősség megállapítására irányuló kereseteknek is a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja szerinti „szerződéses igény” fogalmába tartozónak minősülniük, ekként pedig inkább francia bíróság joghatósága alá tartozniuk.
15 Ilyen körülmények között a Landgericht Krefeld felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [44/2001] rendelet 5. cikkének 1. pontját, hogy az a felperes, aki azt állítja, hogy kárt szenvedett egy másik szerződő államban székhellyel rendelkező, vele szerződő félnek a német jog szerint jogellenes károkozásként értékelendő [tisztességtelen versenyt képező] cselekménye miatt, az említett szerződő féllel szemben akkor is szerződéses igényt érvényesít, ha keresetében jogellenes károkozással összefüggő jogalapokra hivatkozik?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
16 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a polgári felelősség megállapítására irányuló, a nemzeti jog szerinti jogellenes károkozáson alapuló, az alapügybelihez hasonló kereseteknek – figyelemmel az alapeljárás feleit kötő szerződésre – a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződéses igény” fogalmába tartozónak kell‑e minősülniük.
17 Előzetesen mint megalapozatlant kell elutasítani a M. Brogsitter által felhozott azon elfogadhatatlansági kifogást, amely szerint ez a kérdés nem releváns, mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak mindenesetre illetékesnek kell minősülnie a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának az ingó dolog értékesítésére vonatkozó b) alpontja, illetve e rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján. Ez az érv ugyanis kizárólag az uniós jognak az alapügyben szóban forgó rendelkezései tekintetében adandó értelmezésre vonatkozik, ekként pedig nem oka az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságának.
18 Ezután emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) pontja szerinti, illetve 3. pontja szerinti „szerződéses igény” és „jogellenes károkozás, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény” fogalmakat – a rendelet valamennyi tagállamban való egységes alkalmazásának biztosítása céljából – önálló módon, elsősorban e rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni (lásd többek között a C‑147/12. sz. ÖFAB‑ügyben 2013. július 18‑án hozott ítélet 27. pontját). Ennélfogva azok nem értelmezhetők úgy, mintha arra a minősítésre utalnának, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog a nemzeti bíróság előtti ügy tárgyát képező jogviszonynak tulajdonít.
19 Mivel egyébként a 44/2001 rendelet a tagállamok közötti kapcsolatokban az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) helyébe lép, a Bíróság által a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés e rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e jogi aktusok rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők (a fent hivatkozott ÖFAB‑ügyben hozott ítélet 28. pontja). Ily módon ugyanez érvényes e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontjára és 3. pontjára a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. és 3. pontját illetően (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ÖFAB‑ügyben hozott ítélet 29. pontját).
20 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti, a „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek” magukban foglalják az összes olyan kérelmet, amely az alperes felelősségének megállapítására irányul, és amely nem kapcsolódik az e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződéses igényhez” (lásd ebben az értelemben többek között a 189/87. sz. Kalfelis‑ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 5565. o.] 17. pontját).
21 A kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett, a polgári felelősség megállapítására irányuló kérelmek jellegének meghatározása céljából ezért először is azt kell megvizsgálni, hogy azok – függetlenül nemzeti jogi minősítésüktől – szerződéses jelleggel rendelkeznek‑e (lásd ebben az értelemben a C‑167/00. sz. Henkel‑ügyben 2002. október 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2002., I‑8111. o.] 37. pontját).
22 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás feleit szerződés köti.
23 Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy az egyik szerződő fél polgári jogi felelősség megállapítására irányuló keresetet indított a másikkal szemben, nem elegendő ahhoz, hogy ez a kereset a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) pontja szerinti „szerződéses igény” fogalmába tartozónak minősüljön.
24 Ez csak akkor igaz, ha a felrótt magatartás a szerződés tárgyára figyelemmel meghatározható szerződéses kötelezettségek megszegésének tekinthető.
25 Ez lesz a helyzet eleve akkor, ha az alperest a felpereshez kötő szerződés értelmezése elengedhetetlen az utóbbi által az előbbi terhére rótt magatartás jogszerű vagy – éppen ellenkezőleg – jogellenes voltának megállapításához.
26 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapeljárás felperese által indított keresetek tárgyát olyan kártérítési kérelem képezi‑e, amelynek oka ésszerűen tekinthető az alapeljárás feleit kötő szerződésben szereplő jogok és kötelezettségek megsértésének, aminek figyelembevétele elengedhetetlen a kereset elbírálása során.
27 Ha ez a helyzet, e keresetek a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződéses igényhez” kapcsolódnak. Ennek hiányában ezeket a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel” kapcsolatosnak kell minősíteni.
28 Azt is meg kell állapítani, hogy az első esetben a szerződéses igénnyel kapcsolatos ügyekre vonatkozó illetékességet a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) pontjában meghatározott kapcsolóelveknek megfelelően kell meghatározni, ha az alapeljárásban szóban forgó szerződés e rendelkezés értelmében ingó dolog értékesítésére vonatkozó szerződést vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést képez. Amint azt a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának c) alpontja előírja, csak abban az esetben kell a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt kapcsolóelvnek megfelelően meghatározni az illetékességet, ha valamely szerződés e két kategória közül egyikbe sem tartozik (lásd ebben az értelemben a C‑533/07. sz., Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben 2009. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑3327. o.] 40. pontját, valamint a C‑9/12. sz., Corman‑Collins SA ügyben 2013. december 19‑én hozott ítélet 42. pontját).
29 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a válasz kell adni, hogy a polgári felelősség megállapítására irányuló, a nemzeti jog szerinti jogellenes károkozáson alapuló, az alapügybelihez hasonló kereseteknek akkor is a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződéses igény” fogalmába tartozónak kell minősülniük, ha a felrótt magatartás a szerződés tárgyára figyelemmel meghatározható szerződéses kötelezettségek megszegésének tekinthető.
A költségekről
30 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári felelősség megállapítására irányuló, a nemzeti jog szerinti jogellenes károkozáson alapuló, az alapügybelihez hasonló kereseteknek akkor is a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti „szerződéses igény” fogalmába tartozónak kell minősülniük, ha a felrótt magatartás a szerződés tárgyára figyelemmel meghatározható szerződéses kötelezettségek megszegésének tekinthető.
Aláírások