A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2019. december 19.(*)
„Európai uniós védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – Vita európai uniós szóvédjegy – Egy korábbi határozat Törvényszék általi hatályon kívül helyezését követően hozott határozat – A 207/2009/EK rendelet 65. cikkének (6) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 72. cikkének (6) bekezdése) – Ítélt dolog”
A T‑690/18. sz. ügyben,
a Sony Interactive Entertainment Europe Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviseli: S. Malynicz QC)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: J. Crespo Carrillo és H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
Vieta Audio, SA (székhelye: Barcelona [Spanyolország]),
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Vieta Audio és a Sony Interactive Entertainment Europe közötti, megszűnés megállapítása iránti eljárással kapcsolatban 2018. szeptember 10‑én hozott határozata (R 695/2018‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök (előadó), M. Kancheva és G. De Baere bírák,
hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. november 22‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2019. április 12‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a 2019. október 10‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2001. július 6‑án a Vitakraft‑Werke Wührmann & Sohn GmbH & Co. KG európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i módosított 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyébe lépett: az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i, módosított 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.], amelynek helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a Vita szómegjelölés volt.
3 A bejelentést többek között a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az egyes osztályba tartozó áruk leírása pedig a következő: „Adathordozók rögzített programokkal, informatikai szoftverek; hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír), különösen mágnesszalagok és kazetták, hangszalagok, audio kompakt lemezek, DAT kazetták (digitális szalag), videolemezek, videoszalagok, megvilágított filmek, litográfiák”.
4 A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2002. július 15‑i 56/2002. számában tették közzé.
5 A bejelentett védjegyet 2005. szeptember 27‑én a 2290385. számon lajstromozták.
6 A 2011. március 28‑én a Forrester Ketley Ltd telefax útján arról tájékoztatta az EUIPO‑t, hogy 2011. március 16‑án a Vitakraft‑Werke Wührmann & Sohn átruházta a részére a Vita európai uniós szóvédjegyen fennálló jogait annyiban, amennyiben az a fenti 3. pontban hivatkozott árukra vonatkozik. A Forrester Ketley egy szolgáltató társaság, amely többek között a felperes Sony Interactive Entertainment Europe Ltd jogelődjét, a Sony Computer Entertainment Europe Ltd‑t képviselte a védjegyjogi kérdéseket illetően az EUIPO előtt.
7 Az említett részleges átruházás tárgyát képező Vita európai uniós szóvédjegyet a 9993361. számon lajstromozták.
8 A 2011. szeptember 28‑én a Forrester Ketley telefax útján arról tájékoztatta az EUIPO‑t, hogy a vitatott védjegyet átruházta a Sony Computer Entertainment Europe részére.
9 2011. október 14‑én az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél, vagyis a Vieta Audio, SA a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 58. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján, a védjegy árujegyzékébe tartozó valamennyi áru vonatkozásában. E kérelemben az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél arra hivatkozott, hogy a vitatott védjegy nem képezte tényleges használat tárgyát az Európai Unióban a releváns, 2006. október 14. és 2011. október 13. közötti ötéves időszak alatt, és a használat elmaradásának nincs jogos indoka.
10 A vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelemre válaszul 2012. május 4‑én a Sony Computer Entertainment Europe kijelentette, hogy a vitatott védjegy a releváns időszak során az érintett áruk vonatkozásában tényleges használat tárgyát képezte az Unióban. Kifejtette, hogy e védjegyet a PlayStation Vita elnevezésű hordozható videojáték‑konzolja, illetve az azzal kapcsolatos játékok és kiegészítők vonatkozásában használta. Rámutatott, hogy ezen új konzol nevét 2011 júniusában jelentették be hivatalosan, majd azzal kapcsolatban 2011 októberéig széles promóciós kampányra került sor. A PlayStation Vita konzol hivatalos európai bemutatására a 2011 augusztusában Kölnben (Németország) tartott Gamescom konferencián került sor, és e konzolt 2012. február 22‑én hozták forgalomba az Unióban.
11 Állításainak alátámasztására a Sony Computer Entertainment Europe benyújtott egy 2012. május 4‑én kelt, az egyik igazgatója által tett írásbeli nyilatkozatot, amelyhez az alábbi bizonyítékokat csatolták:
– egy 2011. június 7‑i sajtóközlemény, amely bejelenti új hordozható videojáték‑konzoljának nevét: PlayStation Vita;
– a „www.pcmag.com” weboldal 2011. június 7‑i képernyőképe, amelyen e bejelentés látható;
– azon promóciós anyag másolata, amelyet a látogatóknak és újságíróknak osztottak ki a Gamescom konferencia során, és amely többek között a PlayStation Vita konzollal és az azon való használatra szánt videojátékokkal kapcsolatos információkat tartalmazza;
– e promóciós anyag fedőlapjának másolata, amelyen látszik a PlayStation Vita konzol;
– a PlayStation Vita konzolhoz tartozó, a Gamescom konferencia során bemutatott promóciós videókat tartalmazó hordozható lemez;
– a PlayStation Vita konzolról, az azon való használatra szánt játékokról szóló különböző, 2011. június 7. és szeptember 22. között született újságcikkek, amelyeket a PlayStation egyesült királysági hivatalos weboldalán tettek közzé;
– a YouTube videótárhelyen közzétett egyik videó képernyőképe;
– egy 2012. február 28‑i, a PlayStation Vita konzol globális értékesítéseivel kapcsolatos sajtóközlemény;
– a PlayStation egyesült királysági hivatalos weboldaláról 2012 során készült, a PlayStation Vita konzol kiegészítőivel – így a memóriakártyákkal – és perifériáival kapcsolatos képernyőképek.
12 2013. január 2‑án a Sony Computer Entertainment Europe válaszolt az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél által 2012. július 31‑én ismertetett észrevételekre, és az alábbi további bizonyítékokat szolgáltatta a vitatott védjegy valamennyi érintett áru tekintetében történő tényleges használatának bizonyítása céljából:
– a PlayStation egyesült királysági hivatalos weboldaláról 2012. december 12‑én készült, a PlayStation Vita konzol műszaki jellemzőit és specifikációit részletező képernyőképek;
– a PlayStation egyesült királysági hivatalos weboldaláról 2012. december 12‑én készült, a PlayStation Vita konzol rendszerszoftverének egyik frissítésével kapcsolatos információkat tartalmazó képernyőképek;
– a Wikipédia weboldalról 2013. január 2‑án készült, az anyavállalattal és a Naughty Dog, Inc.‑kel, az említett anyavállalat kizárólagos irányítása alatt álló egyik amerikai videojáték‑fejlesztő társasággal kapcsolatos képernyőképek;
– a PlayStation egyesült királysági hivatalos weboldaláról 2012. december 12‑én készült, a PlayStation Vita konzolból, a játékokból, a kiegészítőkből és más termékekből álló ajánlatcsomagok példáit tartalmazó képernyőképek.
13 2013. április 24‑i kiegészítő észrevételeiben a Sony Computer Entertainment Europe hozzátette, hogy 2007. október 25‑én Aqua Vita néven egy virtuális akváriumból álló interaktív videojátékot hozott forgalomba az Unió piacán. Kiemelte, hogy e videojátékot a fenti időpont óta értékesítik az Unió piacán jelen lévő online üzleteiben, és közölte az említett játék ottani értékesítései révén elért forgalmat annak a 2013‑as forgalomba hozatalától számított minden év vonatkozásában. Észrevételeihez csatolta egyrészt a PlayStation spanyolországi, németországi és egyesült királysági hivatalos weboldaláról 2013. április 24‑én készült képernyőképeket, amelyek alátámasztják, hogy e játék az online üzleteiben elérhető volt, másrészt pedig az említett játékkal kapcsolatos különböző cikkek másolatait.
14 2014. június 30‑i határozatával a törlési osztály megállapította a vitatott védjegy megszűnését valamennyi olyan áru vonatkozásában, amelynek kapcsán azt lajstromozták, a védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában kezdődő hatállyal.
15 2014. augusztus 28‑án a Sony Computer Entertainment Europe a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
16 2014. október 29‑én a Sony Computer Entertainment Europe benyújtotta a fellebbezési jogalapokat ismertető beadványt, további bizonyítékokat, köztük azon videojátékok dobozainak fényképeit csatolva, amelyeken az érintett videojáték neve mellett a PSVita megjelölés is megjelent (ez a PlayStation Vita rövidített változata).
17 2015. november 12‑i határozatával (a továbbiakban: korábbi határozat), az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa helybenhagyta a törlési osztály határozatát, és elutasította a fellebbezést.
18 Elsősorban, az ötödik fellebbezési tanács azt követően, hogy felidézte az alkalmazandó elveket (a korábbi határozat 19–24. pontja), megvizsgálta a vitatott védjegy tényleges használata időtartamának kérdését (a korábbi határozat 25–38. pontja). Mindenekelőtt kiemelte, hogy a releváns időszak 2006. október 14‑től 2011. október 13‑ig tartott. Ezt követően megállapította, hogy a vitatott védjegy Unión belüli első konkrét használatára a 2011. augusztus 17. és 21. között Kölnben tartott Gamescom konferencia idején került sor, amelynek során (többek között prospektusok és CD‑ROM‑ok formájában) promóciós anyagokat osztottak szét, de a PlayStation Vita konzolt csak 2012. február 22‑én, vagyis a releváns időszakon kívül hozták forgalomba többek között az Unió piacán. Úgy ítélte meg, hogy a releváns időszakon belüli négy hónapos időtartam (2011. június 7‑től október 13‑ig) az időtartam szempontjából használatnak minősülhet, amennyiben minden más feltétel teljesül. Végül rámutatott, hogy ugyanakkor semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá, hogy a Gamescom konferencia során promóciós anyagokat osztottak ki a résztvevőknek.
19 Másodsorban, az ötödik fellebbezési tanács megvizsgálta a használat helyének kérdését (a korábbi határozat 39–42. pontja). Közelebbről úgy vélte, hogy amennyiben bizonyított lenne, hogy reklámanyagokat osztottak ki a kölni Gamescom konferencia során, a „vita” kifejezés használata egyértelműen megvalósulnaaz Unióban. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a „vita” kifejezés használata megvalósult az Unióban a releváns időszak során.
20 Harmadsorban, az ötödik fellebbezési tanács megvizsgálta a használat jellegének és jelentőségének kérdését (a korábbi határozat 43–52. pontja). Miután megjegyezte, hogy a Sony Computer Entertainment Europe által előterjesztett, a releváns időszakkal kapcsolatos bizonyítékok többsége promóciós és reklámanyagoknak felel meg, értékelte, hogy a védjegy reklámokban való felhasználásának milyen foka minősíthető tényleges használatnak. E tekintetben többek között kiemelte, hogy az áruk és szolgáltatások tényleges forgalmazását megelőzően végzett reklámtevékenységet általában tényleges használatnak tekintik, amennyiben annak célja az, hogy értékesítési lehetőségeket teremtsen ezek számára. Megállapította, hogy a jelen ügyben „az új PlayStation konzol forgalomba hozatala kapcsán keltett várakozások valódi kereskedelmi erőt eredményeztek ezen új videojáték‑konzol nevének bejelentése során”, majd rögzítette, hogy „az, hogy [a Sony Computer Entertainment Europe] által a használat kapcsán benyújtott bizonyítékok alátámasztották az új konzol forgalomba hozatalát szolgáló reklámok és előkészületek fennállását, megfelel a tényleges használat feltételeinek” (a korábbi határozat 50. pontja). Végül a korábbi határozat 52. pontjában megállapította, hogy a Sony Computer Entertainment Europe által benyújtott bizonyítékokból kitűnik, hogy a PlayStation Vita konzol forgalomba hozatalát jól előkészítették és gondosan megtervezték, valamint hogy azt olyan új hordozható játékkonzolként jelentették be, amelyhez új, sajátos játékokat fejlesztenek.
21 Negyedsorban az ötödik fellebbezési tanács megvizsgálta, hogy a vitatott védjegyet ténylegesen használták‑e az érintett árukkal összefüggésben (a korábbi határozat 53–69. pontja).
22 E tekintetben az ötödik fellebbezési tanács kiemelte, hogy az eredeti védjegy bejelentésének időpontjában a Nizzai Osztályozás hetedik kiadása volt hatályban, és ebből következően ezt kell figyelembe venni. Márpedig álláspontja szerint ebben az időszakban a „játékkonzolokat” már a „játékautomaták – az előrefizetős játékautomaták kivételével – és csak televíziós készülékkel történő használatra kifejlesztett elektronikus játékkészülékek”, illetve a „játékok” kategóriájába sorolták, amelyek a 28. osztályba tartoznak, vagyis nem a 9. osztályba tartozó „adathordozókként”, illetve „informatikai szoftverekként” sorolták be azokat (a korábbi határozat 53. pontja). Ehhez hozzátette, hogy bár az igaz, hogy a „csak televíziós készülékkel történő használatra kifejlesztett szórakoztató készülékek” a 9. osztályba tartoznak, ezen áruk mindazonáltal eltérnek azoktól, amelyek vonatkozásában a vitatott védjegyet lajstromozták (a korábbi határozat 54. pontja).
23 Ezt követően az ötödik fellebbezési tanács megállapította, hogy a Sony Computer Entertainment Europe azt alátámasztó bizonyítékokat szolgáltatott, hogy a PlayStation Vita konzol piacra dobását megelőzően végzett reklámkampányok célja e konzol, valamint az azon való használatra szánt új játékok ismertté tétele volt, azokban azonban egyáltalán nem hivatkoztak „adathordozókra” vagy „informatikai szoftverekre” (a korábbi határozat 55. és 56. pontja). Úgy ítélte meg, hogy annak kimondását megelőzően, hogy az „adathordozók rögzített programokkal” olyan eszközök, amelyek funkciója az adatok tárolása, mint „a memóriakártyák, az USB‑kulcsok, a CD‑ROM‑ok, a merevlemezek stb.”, illetve hogy még ha a játékkonzolok alkalmasak is az adattárolásra, nem ez az elsődleges funkciójuk (a korábbi határozat 59. pontja), fontos annak eldöntése, hogy „a használt árukat a felsorolt áruk (különösen az adathordozók és az informatikai szoftverek) szó szerinti értelme szerint kell‑e érteni” (a korábbi határozat 58. pontja).
24 Az ötödik fellebbezési tanács a fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy a törlési tanács megalapozottan állapította meg, hogy a Sony Computer Entertainment Europe által benyújtott bizonyítékok összessége, valamint egyik igazgatójának 2012. május 4‑i nyilatkozata a használatot a 28. osztályba tartozó áruk, nem pedig a vitatott védjegy által megjelölt áruk vonatkozásában támasztotta alá (a korábbi határozat 60. pontja).
25 Az Aqua Vita videójátékot illetően az ötödik fellebbezési tanács többek között rámutatott arra, hogy a Sony Computer Entertainment Europe által előterjesztett eladási adatokat semmilyen számla vagy más bizonyíték nem támasztotta alá, valamint hogy ezenkívül ezen adatok nem bizonyították ezen játék jelentős használatát az érintett piac, vagyis az Unió egésze tekintetében, valamint hogy az, hogy az említett játék elérhető volt online üzletekben az Unió piacán, nem elegendő a vitatott védjegy használatának bizonyításához (a korábbi határozat 66. és 68. pontja).
26 2016. január 21‑én a Sony Computer Entertainment Europe keresetet indított a Törvényszék előtt a korábbi határozattal szemben, amelyet T‑35/16. számon vettek nyilvántartása és amelyben egyetlen, a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozott.
27 2017. december 12‑i Sony Computer Entertainment Europe kontra EUIPO – Vieta Audio (Vita) ítéletében (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) a Törvényszék hatályon kívül helyezte a korábbi határozat egészét, egy hivatalból felhozott imperatív jogalap, az indokolás elégtelensége alapján. Közelebbről ezen ítélet 43. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a korábbi határozat nem tette lehetővé azon indokok kellően egyértelmű megállapítását, amelyek miatt az ötödik fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a Sony Computer Entertainment Europe nem bizonyította a vitatott védjegy tényleges használatát az érintett áruk egyes kategóriái tekintetében.
28 A 2017. december 12‑i Vita ítéletet (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) követően a fellebbezési tanácsok elnöksége R 695/2015‑4. ügyszám alatt visszautalta a fellebbezést a negyedik fellebbezési tanács elé.
29 2018. szeptember 10‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a negyedik fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. Megvizsgálta és ismételten értékelte, hogy a Sony Computer Entertainment Europe által szolgáltatott bizonyítékok lehetővé teszik‑e a vitatott védjegy tényleges használatának igazolását. Ugyanakkor több alkalommal megjegyezte, hogy a 2017. december 12‑i Vita ítéletben (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) a Törvényszék helybenhagyta az ötödik fellebbezési tanács egyes megállapításait.
30 Elsősorban a negyedik fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában megállapította, hogy a Törvényszék a 2017. december 12‑i Vita ítéletben (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) helybenhagyta az ötödik fellebbezési tanácsnak a használat időtartamára, helyére és jellegére vonatkozó megállapításait.
31 Másodsorban az „adathordozók rögzített programokkal” tekintetében a negyedik fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2017. december 12‑i Vita ítélettel (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) a Törvényszék helybenhagyta és jogerőre emelte az ötödik fellebbezési tanácsnak a korábbi határozat 59. és 60. pontjában szereplő, azon indokokra vonatkozó megállapításait, amelyek miatt a PlayStation Vita konzolra vonatkozó bizonyítékok nem támasztották alá a vitatott védjegy tényleges használatát ezen áruk vonatkozásában.
32 Harmadsorban a „hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír)” vonatkozásában a negyedik fellebbezési tanács a megtámadott határozat 55. és 56. pontjában úgy tekintette, hogy e meghatározás a memóriakártyákra is kiterjed, a benyújtott bizonyítékok azonban szintén nem voltak alkalmasak az ezen áruk tekintetében fennálló tényleges használat bizonyítására. A teljesség kedvéért a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 57. pontjában hozzátette, hogy amennyiben a felperes azt állítja, hogy a PlayStation Vita konzol is ebbe az árukategóriába tartozik, a korábbi határozat 59. pontjában az „adathordozók rögzített programokkal” kapcsán előadott okfejtés analógia útján alkalmazható, annak szem előtt tartásával, hogy e konzolok elsődleges funkciója nem hangfájlok és képek tárolása. A negyedik fellebbezési tanács szerint ezt az okfejtést a Törvényszék a 2017. december 12‑i Vita ítélet (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) 50. pontjában helybenhagyta.
33 Negyedsorban az Aqua Vita videójátékra vonatkozó bizonyítékokat illetően a negyedik fellebbezési tanács a megtámadott határozat 59. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2017. december 12‑i Vita ítélet (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) 54. pontjában a Törvényszék azt állapította meg, hogy az ötödik fellebbezési tanács a jogilag megkövetelt módon kifejtette a korábbi határozat 61–69. pontjában azokat az indokokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy az Aqua Vita videojátékra vonatkozó bizonyítékok nem tették lehetővé a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyítását.
A felek kérelmei
34 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
35 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
36 Keresete alátámasztására a felperes két jogalapot hoz fel, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 65. cikke (6) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (6) bekezdése), valamint az indokolási kötelezettség megsértésére, míg a másodikat a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapítja.
37 A felperes szerint a negyedik fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdését, mivel nem hozta meg a 2017. december 12‑i Vita ítéletnek (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Ily módon eljárva megsértette az indokolási kötelezettségét.
38 A felperes előadja, hogy a negyedik fellebbezési tanács tévesen tekintette úgy a megtámadott határozat 41., 57. és 59. pontjában, hogy a Törvényszék helybenhagyta az ötödik fellebbezési tanács egyes megállapításait. Kifejti, hogy a 2017. december 12‑i Vita ítéletben (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) a Törvényszék kizárólag azt állapította meg, hogy a korábbi határozat esetében megsértették az indokolási kötelezettséget, és hogy azt ebből következően teljes egészében meg kell semmisíteni. Ezzel szemben a Törvényszék nem vizsgálta meg az előtte a Sony Computer Entertainment Europe által hivatkozott jogalapokat, és ebből következően nem hagyta helyben a felek bármely érvének megalapozottságát.
39 Következésképpen a negyedik fellebbezési tanács tévesen mulasztotta el megvizsgálni a felperes azon kérdésre vonatkozó érveit, hogy az általa előterjesztett, a PlayStation Vita konzolra vonatkozó bizonyítékok alkalmasak‑e a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyítására az „adathordozók rögzített programokkal”, és a „hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír)” kategóriák vonatkozásában.
40 Ami a „hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír)” kategóriát illeti, a felperes előadja, hogy a negyedik fellebbezési tanács tévesen tekintette úgy, hogy a Törvényszék helybenhagyta az a megállapítást, amely szerint a PlayStation Vita konzol kizárólag akkor tartozna ezen árukategóriába, ha elsődleges funkciója a hang‑ és képfájlok tárolása lenne. A felperes szerint a Törvényszék annak kimondására szorítkozott, hogy e tekintetben a korábbi határozat a jogilag megkövetelt módon ismertette az annak megértéséhez szükséges indokokat.
41 Ami az „informatikai szoftvereket” illeti, a felperes előadja, hogy a negyedik fellebbezési tanács tévesen tekintette úgy, hogy a Törvényszék helybenhagyta a korábbi határozatot az Aqua Vita videojátékkal kapcsolatos bizonyítékok értékelését illetően. A felperes szerint a Törvényszék pusztán arra emlékeztetett, hogy az ötödik fellebbezési tanács okfejtése e tekintetben kellően egyértelmű volt.
42 AZ EUIPO előadja, hogy a Törvényszék azzal az indokkal helyezte hatályon kívül a korábbi határozatot, hogy az ötödik fellebbezési tanács megsértette indokolási kötelezettségét az okfejtés azon elemei tekintetében, amelyek lényegesek voltak a korábbi határozat végkövetkeztetésének alátámasztása szempontjából. A PlayStation Vita „adathordozók rögzített programokkal”, és a „hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír)” céljára való felhasználásával kapcsolatos elemek nem tartoznak az okfejtésnek a Törvényszék által az indokolási kötelezettség megsértésével érintettként megjelölt elemei közé. Amint azt a negyedik fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. és 59. pontjában megállapította (lásd a fenti 31. pontot), az ötödik fellebbezési tanács e tekintetben tett megállapításai tehát jogerőre emelkedtek. Ami a megtámadott határozat 57. pontjában szereplő megállapítást illeti (lásd a fenti 32. pontot), az EUIPO hozzáteszi, hogy „a teljesség kedvéért” előadott okfejtésről van szó, amellyel egyetért.
43 Másodlagosan az EUIPO előadja, hogy amennyiben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ötödik fellebbezési tanács megállapításai nem emelkedtek jogerőre, a megtámadott határozat esetében akkor sem áll fenn az indokolási kötelezettség megsértése, mivel nyilvánvaló, hogy a negyedik fellebbezési tanács álláspontja a szóban forgó kérdések tekintetében azonos az ötödik fellebbezési tanács által a korábbi határozatban ugyanezen pontokat érintően elfoglalt álláspontjával.
44 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy mivel a 2017. december 12‑i Vita ítélettel (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) szemben nem nyújtottak be fellebbezést, az jogerőre emelkedett.
45 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében a hatályon kívül helyező ítélet visszaható hatályú, tehát a hatályon kívül helyezett aktusnak a jogrendszerből visszaható hatállyal való törlésével jár (lásd: 2009. március 25‑i Kaul kontra OHIM – Bayer [ARCOL] ítélet, T‑402/07, EU:T:2009:85, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ahhoz, hogy a hatályon kívül helyezett jogi aktust kibocsátó intézmény a hatályon kívül helyező ítéletnek eleget tegyen, és azt teljes mértékben végrehajtsa, nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem az annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel ezek nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő adott rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, és amelyeket a hatályon kívül helyezett aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie (2009. március 25‑i ARCOL ítélet, T‑402/07, EU:T:2009:85, 22. pont; 2011. április 13‑i Safariland kontra OHMI – DEF‑TEC Defense Technology [FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR] ítélet, T‑262/09, EU:T:2011:171, 41. pont).
46 Arra is rá kell mutatni, hogy a 2017. december 12‑i Vita ítélettel (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 43–59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a Törvényszék a korábbi határozatot egy hivatalból felhozott imperatív jogalap, az indokolás elégtelensége alapján helyezte hatályon kívül.
47 E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata (jelenleg a 2017/1001 rendelet 94. cikke (1) bekezdésének első mondata) szerint az EUIPO határozatait indokolni kell. Ezen indokolási kötelezettségnek így ugyanaz a hatálya, mint az EUMSZ 296. cikkben előírtnak. Az ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk követelményei szerinti indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény gondolatmenetének úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy az illetékes bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson felette. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel nem csupán a szövege, hanem egyben a kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján döntendő el az a kérdés, hogy az indokolás megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek (lásd ebben az értelemben: 2004. október 21‑i KWS Saat kontra OHIM ítélet, C‑447/02 P, EU:C:2004:649, 63–65. pont).
48 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabály, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapul. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat tartalmaz (lásd: 2016. szeptember 22‑i Pensa Pharma kontra EUIPO ítélet, C‑442/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:720, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Az indokolási kötelezettség Törvényszék által a 2017. december 12‑i Vita ítéletben (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) megállapított megsértése a korábbi határozatot három vonatkozásban érintette. Elsősorban az ötödik fellebbezési tanács nem fejtette ki, hogy a PSVita megjelölést hordozó memóriakártyák másolatai miért nem voltak alkalmasak a vitatott védjegyek tényleges használatának bizonyítására az „adathordozók rögzített programokkal” vonatkozásában (2017. december 12‑i Vita ítélet, T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 51. pont). Másodsorban nem jelölte meg kellően egyértelműen és világosan, hogy milyen okokból tekintette úgy, hogy nem bizonyították a vitatott védjegy tényleges használatát az „adathordozók rögzített programokkal, informatikai szoftverek; hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír), különösen mágnesszalagok és kazetták, hangszalagok, audio kompakt lemezek, DAT kazetták (digitális szalag), videolemezek, videoszalagok, megvilágított filmek, litográfiák” tekintetében (2017. december 12‑i Vita ítélet, T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 53. pont). Harmadsorban nem fejtette ki, hogy miért nem fogadta el a PSVita megjelölésnek a PlayStation Vita konzolon való használatra szánt játékokon való elhelyezését alátámasztó bizonyítékokat (2017. december 12‑i Vita ítélet, T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 55. pont).
50 Ezen imperatív jogalap vizsgálatával összefüggésben a Törvényszék azt is megjegyezte, hogy az ötödik fellebbezési tanács a jogilag megkövetelt módon kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a PlayStation Vita konzolra vonatkozó bizonyítékok nem voltak alkalmasak a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyítására az „adathordozók rögzített programokkal” kategória vonatkozásában (2017. december 12‑i Vita ítélet, T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 50. pont). Ugyanez vonatkozott azokra az indokokra, amelyek miatt az ötödik fellebbezési tanács úgy vélte, hogy az Aqua Vita videojátékra vonatkozó bizonyítékok nem teszik lehetővé a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyítását az „informatikai szoftverek” tekintetében (2017. december 12‑i Vita ítélet, T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 54. pont).
51 Rá kell mutatni, hogy a 2017. december 12‑i Vita ítélet (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) 50. és 54. pontjában a Törvényszék pusztán azt állapította meg, hogy az ötödik fellebbezési tanács a jogilag megkövetelt módon ismertette a korábbi határozat alapját képező indokokat. Ezen ítéletből viszont egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg a Sony Computer Entertainment Europe egyetlen jogalapjával összefüggésben hivatkozott, arra alapított érveit, hogy az ötödik fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint hogy ebből következően a Törvényszék nem döntött a korábbi határozat érdemi jogszerűségéről. Ebből következik, hogy az ítélt dolog hatálya kizárólag a korábbi határozat indokolását mint lényeges eljárási szabályt érinti, annak érdemi jogszerűségét viszont nem.
52 Ezenkívül rá kell mutatni, hogy az ítélt dolog hatálya csak az ítélet indokolásának azon részeire terjed ki, amelyek az ítélet rendelkező részének szükséges alátámasztását képezik, és ennélfogva attól elválaszthatatlanok (lásd: 2018. július 25‑i Société des produits Nestlé és társai kontra Mondelez UK Holdings & Services ítélet, C‑84/17 P, C‑85/17 P és C‑95/17 P, EU:C:2018:596, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a korábbi határozat azon elemei, amelyek kapcsán a Törvényszék azt állapította meg, hogy azok indokolása helyes, nem tekinthetők olyanoknak, mint amelyekre az ítélt dolog hatálya kiterjed (lásd analógia útján: 2018. július 25‑i Société des produits Nestlé és társai kontra Mondelez UK Holdings & Services ítélet, C‑84/17 P, C‑85/17 P és C‑95/17 P, EU:C:2018:596, 53. pont). A jelen ügyben a negyedik fellebbezési tanácsot tehát nem köthették a korábbi határozat ezen elemei, és nem hagyhatta azokat helyben a megtámadott határozatban.
53 A negyedik fellebbezési tanács tehát tévesen tekintette úgy a megtámadott határozat 41. és 59. pontjában, hogy az ötödik fellebbezési tanácsnak a PlayStation Vita konzolra és az Aqua Vita videojátékra vonatkozó következtetései a 2017. december 12‑i Vita ítélet (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) következtében jogerőre emelkedtek, valamint a megtámadott határozat 57. pontjában úgy, hogy a Törvényszék helybenhagyta az ötödik fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint a PlayStation Vita konzol nem tartozott a „hang‑ és/vagy képi adathordozók (nem papír)” kategóriába, mivel elsődleges funkciója nem a hang‑ és képfájlok tárolása volt.
54 A megtámadott határozatnak az indokolási kötelezettség megsértése miatti hatályon kívül helyezését követően, annak érdekében, hogy megfeleljen a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdéséből fakadó azon kötelezettségének, hogy megtegye a 2017. december 12‑i Vita ítélet (T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886) végrehajtásához szükséges intézkedéseket, a negyedik fellebbezési tanács tehát köteles újból határozni minden, a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása szempontjából releváns kérdésről.
55 Végül a fentiekből az következik, hogy nem lehet helyt adni annak az EUIPO által másodlagosan felhozott érvnek sem, amely szerint a megtámadott határozat esetében azért nem sértették meg az indokolási kötelezettséget, mert nyilvánvaló, hogy a negyedik fellebbezési tanácsnak a kérdéses pontokat érintő álláspontja megegyezik az ötödik fellebbezési tanácsnak a korábbi határozat ugyanezen pontjaival kapcsolatos álláspontjával. A megtámadott határozatból ugyanis nem tűnik ki (lásd a fenti 29–33. pontot), hogy a negyedik fellebbezési tanácsnak a kérdéses pontokat érintő álláspontja megegyezik az ötödik fellebbezési tanácsnak a korábbi határozat ugyanezen pontjaival kapcsolatos álláspontjával. A megtámadott határozatban a negyedik fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a Törvényszék helybenhagyta az ötödik fellebbezési tanács egyes megállapításait. Ebből következően úgy vélte, hogy kötik e megállapítások, anélkül azonban, hogy megvizsgálta volna a felek releváns érveit, és állást foglalt volna azokkal kapcsolatban. Ezenkívül, amint az a fenti 52. pontban említésre került, a negyedik fellebbezési tanácsot nem köthették az ötödik fellebbezési tanács megállapításai, és nem hagyhatta azokat helyben a megtámadott határozatban.
56 Mivel a negyedik fellebbezési tanács elmulasztotta arra irányuló kötelezettségét, hogy valamennyi releváns kérdésről újból határozzon, e tekintetben helyt kell adni az első jogalapnak, és a megtámadott határozatot teljes egészében hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy az egyéb kifogásokról és jogalapokról határozni kellene.
A költségekről
57 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának a Vieta Audio, SA és a Sony Interactive Entertainment Europe Ltd közötti, megszűnés megállapítása iránti eljárással kapcsolatban 2018. szeptember 10‑én hozott határozatát (R 695/2018‑4. sz. ügy).
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi saját költségein kívül a Sony Interactive Entertainment Europe költségeinek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. december 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások