Language of document : ECLI:EU:T:2019:815

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2019. november 27.(*)

„Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A Frontex által a Földközi‑tenger központi térségében 2017‑ben folytatott tengeri művelettel kapcsolatos dokumentumok – Bevetett hajók – A hozzáférés megtagadása – Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A közbiztonsághoz fűződő közérdek védelmével kapcsolatos kivétel”

A T‑31/18. sz. ügyben,

Luisa Izuzquiza (lakóhelye: Madrid [Spanyolország]),

Arne Semsrott (lakóhelye: Berlin [Németország])

(képviselik őket: S. Hilbrans és R. Callsen ügyvédek, valamint J. Pobjoy barrister)

felpereseknek

az Európai Határ és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) (képviselik: H. Caniard és T. Knäbe, meghatalmazotti minőségben, segítőik: B. Wägenbaur és J. Currall ügyvédek)

alperes ellen

a Földközi–tenger központi térségében 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. között a Triton közös művelet keretében bevetett valamennyi hajó nevére, lobogójára és típusára vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásáról szóló, 2017. november 10‑i CGO/LAU/18911c/2017. sz. Frontex‑határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: P. Nihoul, elnökként eljárva, J. Svenningsen és U. Öberg (előadó) bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. július 2‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az Európai Határ‑ és Partvédelmi Ügynökséget (a továbbiakban: Frontex) 2004‑ben hozták létre, és ezen ügynökségre jelenleg az Európai Határ‑ és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. szeptember 14‑i (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 251., 1. o.) irányadó.

2        A 2016/1624 rendelet 1. cikkével összhangban az Európai Határ‑ és Parti Őrség – amelyet ugyanezen rendelet 3. cikke értelmében a Frontex és a tagállamok határigazgatásért felelős hatóságai alkotnak – célja, hogy biztosítsa a külső határokon az európai integrált határigazgatást, amibe beletartozik az e „határokon jelentkező migrációs kihívások és potenciális jövőbeli fenyegetések kezelése is, ezáltal hozzájárulva a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, súlyos bűncselekmények elleni fellépéshez, valamint az Unión belüli magas szintű belső biztonság biztosításához, az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett, ugyanakkor megőrizve az Unión belül a személyek szabad mozgását”.

3        A Frontex támogatást nyújt a tagállamok határigazgatásért felelős hatóságai és parti őrségei számára, többek között e hatóságoknak a fogadó tagállammal és más tagállamokkal folytatott „közös műveletek” útján való koordinálása révén. A műveletben résztvevők által alkalmazott művelet‑végrehajtási szabályokat, erőforrásokat, személyzetet, eszközöket és infrastruktúrát az egyes műveletek saját műveleti terve határozza meg.

4        A Frontex 2014. november elején elindította a Triton‑műveletet, miután kiegészítő költségvetési forrást kapott az Európai Bizottságtól.

5        A Triton–művelet a határőrizet és a határbiztonság ellenőrzésének javítására irányult a közös járőrözések és a tagállamok által rendelkezésre bocsátott eszközök révén. A műveleti területe Olaszország és Málta felségvizeit, valamint az e két tagállamhoz tartozó, Szicíliától délre 138 tengeri mérföldig kiterjedő kutatási és mentési területeket foglalta magában.

6        A Triton 2017‑művelet, amely 2017. január 1‑jén kezdődött, 2018. január 31–én fejeződött be.

7        A 2016/1624 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a Frontex az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.)] hatálya alá tartozik az általa tárolt dokumentumokba való betekintésre irányuló kérelmek elbírálása során”.

8        Ezenfelül a 2016/1624 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:

„Az Ügynökség saját kezdeményezésére kommunikációs tevékenységeket folytat a megbízatása körébe tartozó területeken. Tevékenységéről pontos és átfogó tájékoztatást nyújt a nyilvánosság számára.

A kommunikációs tevékenységek nem sérthetik az (1) bekezdésben említett feladatokat, különösen a műveletekre vonatkozó információ kiadását illetően, amely – ha nyilvánosságra kerül – veszélyeztetheti a műveletek célját. A kommunikációs tevékenységeket az 50. cikk sérelme nélkül és az igazgatótanács által elfogadott vonatkozó kommunikációs és terjesztési terveknek megfelelően kell elvégezni.”

9        Végül a 2016/1624 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„A [Frontex] a feladatkörébe tartozó ügyekben saját kezdeményezésére tájékoztatást nyújt. Nyilvánosságra hozza a vonatkozó információkat, ideértve [az] éves tevékenységi jelentést, és […] biztosítja különösen azt, hogy a nyilvánosság és minden érdekelt fél az Ügynökség munkájára vonatkozóan gyorsan objektív, átfogó, megbízható és könnyen érthető tájékoztatást kapjon. Az Ügynökség ennek során nem fedhet fel olyan operatív információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a műveletek céljának elérését.”

10      A 2017. szeptember 1‑jei elektronikus levelükben a felperesek, Luisa Izuzquiza és Arne Semsrott az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 6. cikkének (1) bekezdése alapján a Frontex által a Triton–művelet keretében 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. között a Földközi–tenger központi térségében bevetett valamennyi hajó nevére, típusára és lobogójára vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be a Frontexhez.

11      A 2017. szeptember 8‑i, a felperesekkel ugyanezen a napon közölt levelében a Frontex az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében szereplő, a közbiztonsághoz fűződő közérdek védelmével kapcsolatos kivétel alapján megtagadta a kért dokumentumokhoz való hozzáférést.

12      E levélben a Frontex a következőket állapította meg:

„A kért dokumentumban foglalt információk a nyilvánosság számára hozzáférhető, például a www.marinetraffic.com internetes oldalon elérhető információkkal együttesen lehetővé tennék a járőrhajók aktuális helyzetének megismerését.

Ezen információ birtokában a migránsok csempészetével és az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetek tudomást szerezhetnének a járőrterületekről és az időbeosztásról, ami alapján kiigazíthatnák az eljárásuk módjait a határőrizet elkerülése, és következésképpen a külső határ átlépése és az Európai Unió valamely tagállamának területére való szabálytalan belépés érdekében.

A határőrizet célja az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelem, valamint […] a tagállamok belső biztonságát és a közbiztonságot fenyegető veszélyek megelőzése.”

13      A 2017. szeptember 29‑i elektronikus levelükkel a felperesek az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtottak be.

14      Megerősítő kérelmükben a felperesek előadták, hogy először is az EKSZ (Európai Külügyi Szolgálat) Sophia‑műveletében bevetett valamennyi hajó neve, lobogója és típusa az interneten történő, médiavisszhanggal kísért proaktív közzététel tárgyát képezte, másodszor a Triton 2016‑műveletben bevetett valamennyi hajó neve, lobogója és típusa online hozzáférhető volt, és harmadszor 2017. szeptember 12‑én a Frontex proaktívan közzétette a Twitteren a kért információk egy részét.

15      A 2017. október 17‑i levelében a Frontex az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján kérte a határidő tizenöt munkanappal való meghosszabbítását.

16      A 2017. november 10‑i CGO/LAU/18911c/2017. sz. határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Frontex megerősítette a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadásáról szóló határozatát azzal az indokkal, hogy „a jelenleg zajló műveletekben bevetett műszaki eszközökre vonatkozó részletes információk hozzáférhetővé tétele kedvezőtlenül befolyásolná a közbiztonságot”.

17      A megtámadott határozatban a Frontex ismételten hangsúlyozta a következőket:

–        „[a] kért dokumentumban foglalt információk a nyilvánosság számára hozzáférhető, például a www.marinetraffic.com internetes oldalon elérhető információkkal együttesen [lehetővé tennék] a járőrhajók aktuális helyzetének megismerését”,

–        „[e]zen információ birtokában a migránsok csempészetével és az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetek tudomást szerezhetnének a járőrterületekről és az időbeosztásról”, ami alapján „kiigazíthatnák az eljárásuk módjait a határőrizet elkerülése, és következésképpen a külső határ átlépése és az Európai Unió valamely tagállamának területére való szabálytalan belépés érdekében”.

 Az eljárás és a felek kérelmei

18      A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2018. január 20‑án benyújtott keresetlevelükkel előterjesztették a jelen keresetet.

19      2018. március 27‑én a Frontex előterjesztette az ellenkérelmet.

20      2018. május 30‑án a felperesek előterjesztették a válaszukat.

21      2018. július 20‑án a Frontex viszonválaszt nyújtott be.

22      2018. október 1‑jén a Frontex a Törvényszék eljárási szabályzata 109. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nyilvánosság kizárása iránti kérelmet nyújtott be. 2018. október 24‑én a felperesek előterjesztették a nyilvánosság kizárása iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeiket.

23      A 2019. április 30‑i határozatával a Törvényszék elutasította a nyilvánosság kizárása iránti kérelmet.

24      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében szabályozott pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez. A felek az előírt határidőn belül válaszoltak.

25      Az eljárási szabályzat 91. cikkének c) pontjában szabályozott bizonyításfelvételi intézkedés keretében a Törvényszék felhívta a Frontexet „a Triton–műveletben 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. között bevetett valamennyi hajó nevére, lobogójára és hajótípusára vonatkozó információkat tartalmazó összes dokumentum” benyújtására, hozzátéve, hogy az eljárási szabályzat 104. cikkével összhangban ezeket nem küldi meg a felpereseknek. A Frontex e bizonyításfelvételi intézkedésre válaszul az előírt határidőn belül egyetlen dokumentumot nyújtott be, amely a kért összes adatot tartalmazta.

26      A Törvényszék a 2019. július 2‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

27      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        minden esetben a Frontexet kötelezze a költségek viselésére.

28      A Frontex azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A kereset elfogadhatóságáról

29      A Frontex szerint a kereset elfogadhatatlan azon az alapon, hogy a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet megelőzően, illetve azt követően a felperesek külön‑külön több kérelmet is benyújtottak (az ellenkérelem 33. pontja), amelyek – legalábbis részben – ugyanazokra az információkra vonatkoznak. A felperesek a jelen keresettel valójában a keresetekre alkalmazandó határidőket kívánják megkerülni, mivel a többi kérelem tárgyában hozott megtagadó határozatok a Törvényszék előtti vitatásuk hiányában jogerőre emelkedtek.

30      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak azok az intézkedések képezhetnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktust vagy határozatot, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2009. szeptember 2‑i E.ON Ruhrgas és E.ON Földgáz Trade kontra Bizottság végzés, T‑57/07, nem tették közzé, EU:T:2009:297, 30. pont).

31      Ezzel szemben elfogadhatatlan az olyan korábbi határozatot pusztán megerősítő határozat megsemmisítése iránt benyújtott kereset, amelyet az erre előírt határidőn belül nem támadtak meg (lásd: 1996. január 11‑i Zunis Holding és társai kontra Bizottság ítélet, C‑480/93 P, EU:C:1996:1, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1998. március 16‑i Goldstein kontra Bizottság végzés, T‑235/95, EU:T:1998:56, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ellenkérelem 33. pontjában említett hasonló kérelmek közül csupán a 2017. június 19‑i kérelem tárgyában hoztak a megtámadott határozatnál korábbi – 2017. június 30‑i – határozatot. Kizárólag e határozat vonatkozásában minősülhet tehát megerősítő jellegűnek a megtámadott határozat.

33      A megtámadott határozat ugyanakkor nem rendelkezik megerősítő jelleggel a 2017. június 30–i határozathoz képest.

34      Amint azt ugyanis a felperesek hangsúlyozzák, a hozzáférés iránti két kérelem különböző információkra vonatkozik. A 2017. június 30‑i határozat alapjául szolgáló 2017. június 19‑i kérelem a Frontex által a Triton és a Poseidon közös műveletek keretében ezen időpontban bevetett hajók jegyzékéhez való hozzáférésre vonatkozott, amely jegyzék a flottára – többek között a hajók nevére, hívójelére, tengeri mobilszolgáltatás‑azonosítójára, anyakikötőjére, utazási sebességére, hajótípusára és üzemanyag‑kapacitására – vonatkozó részletes információkat tartalmazott, míg a megtámadott határozat alapjául szolgáló 2017. szeptember 1‑jei kérelem a 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. közötti időszak tekintetében vonatkozott e hajók nevére, típusára és lobogójára.

35      Jóllehet a 2017. június 19–i kérelem a 2017. szeptember 1‑jén kért információkhoz hasonló információkat tartalmazott, így a Triton‑művelet keretében bevetett hajók nevét, lobogóját és típusát, e kérelmek különböző időszakokra vonatkoztak. Míg a 2017. június 19‑én kért információk az e kérelem időpontjában bevetett hajókra, addig a 2017. szeptember 1‑jei kérelem a 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. közötti – vagyis az említett kérelem időpontja előtti – időszakban bevetett hajókra vonatkozott. Ráadásul e kérelmek közül az elsőt A. Semsrott, míg a másodikat a két felperes nyújtotta be.

36      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2017. szeptember 1‑jei kérelem különbözik a 2017. június 19‑i kérelemtől, ezért a megtámadott határozat nem tekinthető a 2017. június 30‑i határozatot megerősítő határozatnak.

37      Következésképpen a jelen kereset elfogadható.

 Az ügy érdeméről

38      A felperesek öt jogalapra hivatkoznak.

39      Az első jogalap két részre oszlik. Az első részben a felperesek előadják, hogy a Frontex megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdését, mivel nem vizsgálta meg, hogy a kért dokumentumok mindegyike a közbiztonsággal kapcsolatos kivétel hatálya alá tartozik–e, míg a második részben a felperesek az indokolási kötelezettség megsértését róják fel a Frontexnek.

40      A további négy jogalap a következőkön alapul:

–        az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének megsértése, amennyiben a határozat nyilvánvalóan helytelen tényeken alapul: a Triton‑művelet keretében bevetett hajók a küldetések során nem követhetők nyomon a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott eszközökkel;

–        az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének megsértése, amennyiben egy múltbeli időszak során bevetett hajókkal kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala nem jár automatikusan hátrányos következményekkel a határőrizetre nézve;

–        az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének megsértése, amennyiben a kért információk egy részét már nyilvánosságra hozták;

–        az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértése, amennyiben a határőrizet bűnszervezetek általi megkerülésének esetleges kockázata nem igazolja az érintett hajók típusára vagy lobogójára vonatkozó információk közlésének megtagadását.

41      Az első jogalap második része utolsóként vizsgálandó.

 Az első jogalapnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdése megsértésére alapított első részéről, amennyiben a Frontex nem vizsgálta meg, hogy a kért dokumentumok mindegyike a közbiztonsággal kapcsolatos kivétel hatálya alá tartozike

42      A felperesek azt róják fel a Frontexnek, hogy a megtámadott határozatban nem végezte el a kért információkat tartalmazó különböző dokumentumok egyedi vizsgálatát annak megállapítása érdekében, hogy azok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartoznak‑e.

43      A Frontex szerint az első jogalap első része nem megalapozott, és hangsúlyozza, hogy a felperesek nem meghatározott dokumentumokhoz, hanem meg nem határozott dokumentumokban található adatokhoz kértek hozzáférést.

44      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2017. szeptember 1‑jei levelükben a felperesek a Frontex által a Triton 2017‑művelet keretében a Földközi–tenger központi térségében 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. között bevetett valamennyi hajó nevére, típusára és lobogójára vonatkozó „információkat tartalmazó dokumentumokhoz” kértek hozzáférést.

45      Egy ilyen kérelmet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint a hozzáférés iránti kérelemnek dokumentumokra kell vonatkoznia, és ugyanezen rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a hozzáférés iránti kérelmeket „megfelelő pontossággal” kell megfogalmazni ahhoz, hogy „az intézmény a [kért] dokumentumot azonosítani tudja”.

46      Az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban „[h]a a kérelem nem elég pontos, az intézmény felkéri a kérelmezőt, hogy pontosítsa a kérelmet, és ennek során a kérelmező számára segítséget nyújt, például azzal, hogy tájékoztatja a nyilvános dokumentum‑nyilvántartások használatáról.”

47      Az 1049/2001 rendelet 6–8. cikkében előírt eljárás célja elsődlegesen az e dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmek gyors és könnyű feldolgozásának lehetővé tétele, másodlagosan pedig, hogy – a megfelelő ügyintézés elve alapján – elkerüljék, hogy az intézmény számára a munkateher aránytalan legyen (2018. május 3‑i Málta kontra Bizottság ítélet, T‑653/16, EU:T:2018:241, 77. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 25., 27. és 28. pont).

48      Ezenfelül az 1049/2001 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a]z [említett] rendelet alapján a polgárokat megillető jogok megvalósulása érdekében minden intézmény nyilvános hozzáférést biztosít a dokumentumok nyilvántartásához”.

49      A jelen ügyben a Frontex nem vezetett nyilvántartást a dokumentumokról az 1049/2001 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Ugyancsak nem hívta fel a felpereseket a hozzáférés iránti kérelmük további pontosítására, és nem is támogatta őket ebben. A Frontex a jelek szerint más olyan eszközöket sem nyújtott, amelyek segítették volna a felpereseket a vonatkozó dokumentumok felkutatásában, leírásában vagy meghatározásában.

50      A Törvényszék bizonyításfelvételi intézkedésére válaszul a Frontex átadta a felperesek által kért valamennyi információt tartalmazó dokumentumot. A tárgyaláson jelezte, hogy ezeket az információkat egy elektronikus adatbázisból kérdezte le, mielőtt a Törvényszékhez benyújtott dokumentumban összefoglalta volna azokat.

51      E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy bár az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog csak a létező és a ténylegesen az érintett intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, az elektronikus adatbázisokat illetően a létező és az új dokumentum között az ezen adatbázisok technikai sajátosságaihoz igazított szempont alapján és az 1049/2001 rendelet célkitűzésének megfelelő módon kell különbséget tenni, amely rendelet – amint az a (4) preambulumbekezdéséből és az 1. cikkének a) pontjából kitűnik – arra irányul, hogy a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa (2017. január 11‑i Typke kontra Bizottság ítélet, C‑491/15 P, EU:C:2017:5, 31. és 35. pont).

52      Így létező dokumentumnak kell minősíteni minden olyan információt, amely valamely elektronikus adatbázisból annak szokásos alkalmazása keretében előre beállított keresőeszközzel kinyerhető, még ha ezen információk ebben a formában még nem is jelentek meg, vagy az intézmények alkalmazottai még soha sem kerestek rájuk (2017. január 11‑i Typke kontra Bizottság ítélet, C‑491/15 P, EU:C:2017:5, 37. pont).

53      Ezen ítélkezési gyakorlatból a felperesek állításával ellentétben az következik, hogy az 1049/2001 rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében az intézmények arra kényszerülhetnek, hogy a valamely adatbázisban szereplő adatok alapján a létező keresőeszközök segítségével dokumentumot hozzanak létre (2017. január 11‑i Typke kontra Bizottság ítélet, C‑491/15 P, EU:C:2017:5, 38. pont).

54      Ha ilyen információkat tartalmazó dokumentum jön létre, az érintett intézmény vagy ügynökség nem köteles egyedileg megvizsgálni minden egyes olyan dokumentumot, amelyből a kért adatok származnak, mivel annak van jelentősége – amint a jelen ügyben is –, hogy a szóban forgó információk képezzék ilyen vizsgálat tárgyát.

55      Az első jogalap első részét tehát el kell utasítani.

 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról, amennyiben a határozat nyilvánvalóan helytelen tényeken alapul

56      A felperesek vitatják, hogy – amint azt a Frontex a 2017. szeptember 8‑i levelében és a megtámadott határozatban megerősítette – lehetőség volna a Triton‑művelet keretében bevetett hajók nyomon követésére a nyilvánosság által hozzáférhető olyan tengerforgalmi internetes oldalaknak köszönhetően, mint a marinetraffic.com. A Triton‑művelet keretében bevetett hajók egy automatikus azonosító rendszert (AIS) magában foglaló felszereléssel rendelkeznek, amelynek köszönhetően rádiójelek útján megküldhetik az állomásoknak vagy műholdaknak többek között a nevüket, a helyzetüket, a sebességüket és az útvonalukat. A hajók azonban a küldetéseik során nem továbbítják az AIS–adataikat annak megakadályozása érdekében, hogy felismerhetővé tegyék magukat. E gyakorlat miatt a bevetett hajók azonosságára vonatkozó információk nem segítenék a harmadik személyeket abban, hogy megismerjék a műveletekben – így különösen a határőrizetben – részt vevő hajók helyzetét vagy a járőrözéssel kapcsolatos szokásait. Ennélfogva a felperesek szerint a Frontex által a megtámadott határozatban hivatkozott indok nem felel meg a valóságnak.

57      A Frontex szerint ez az érv nem megalapozott.

58      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet célja – amint az a rendelet (4) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből kitűnik –, hogy a nyilvánosság számára a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa az intézmények dokumentumaihoz (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 61. pont; lásd továbbá: 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59      Azonban e jognak vannak a köz‑, illetve a magánérdek indokain alapuló korlátai (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 62. pont; 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 35. pont).

60      Konkrétabban és az 1049/2001 rendelet (11) preambulumbekezdésével összhangban, az említett rendelet a 4. cikkében olyan kivételrendszert határoz meg, amely feljogosítja az intézményeket, hogy megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha az sértené az e cikkel védett valamely érdeket (2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 35. pont).

61      Az ilyen kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 63. pont; 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 36. pont), így önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum egy kivétellel védett érdeket érint, nem elégséges e kivétel alkalmazásának igazolására (2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 64. pont; 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 36. pont).

62      Az érintett intézménynek ugyanis, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést az olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné az intézmény által hivatkozott, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivétellel védett érdeket. Ráadásul az ilyen sérelem kockázatának észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak kell lennie (2014. július 3‑i Tanács kontra in’t Veld ítélet, C‑350/12 P, EU:C:2014:2039, 52. pont; 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 37. pont).

63      A Bíróság az ítélkezési gyakorlatában az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, a közbiztonsággal, a védelmi és katonai ügyekkel, a nemzetközi kapcsolatokkal vagy az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikájával kapcsolatos közérdeken alapuló kivételek tekintetében különös rendszert alakított ki.

64      Ami ezen érdekeket illeti, a Bíróság megállapította, hogy az érintett közérdekek különösen érzékeny és alapvető volta együtt azzal, hogy az intézménynek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kötelezően meg kell tagadnia a hozzáférést, ha a dokumentum nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele sértené az említett érdekeket, az intézmény által így meghozandó határozatot különleges óvatosságot igénylően összetetté és kényessé teszi, és hogy a jelen ügyben az ilyen határozat tehát mérlegelési mozgásteret igényel (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 35. pont; 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 38. pont).

65      Így a Bíróság szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételek szigorú értelmezésének elvével nem ellentétes az, hogy az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában szereplő közérdekre vonatkozó kivételeket illetően az érintett intézmény széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak meghatározásában, hogy sértené‑e az e rendelkezéssel védett érdekeket valamely dokumentum nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele, és ezzel párhuzamosan az intézmény által hozott, a dokumentumhoz való hozzáférést az említett kivételek valamelyike alapján megtagadó határozat jogszerűségének Törvényszék általi felülvizsgálatát az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tárgyi pontosságának, valamint a nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozni (2007. február 1‑jei Sison kontra Tanács ítélet, C‑266/05 P, EU:C:2007:75, 64. pont; 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 40. pont).

66      Következésképpen a jelen ügyben meg kell határozni, hogy a megtámadott határozatban a Frontex hihető magyarázatot adott‑e abban a kérdésben, hogy a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés miként sérthetné konkrétan és ténylegesen az Uniós közbiztonságának védelmét, és ha az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésében foglalt kivételeket illetően a Frontex széles mérlegelési jogköre határain belül az állítólagos sérelem tekinthető‑e észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak (lásd ebben az értelemben: 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑851/16, EU:T:2018:69, 41. pont).

67      A jelen esetben e jogalap a Frontex által a megtámadott határozatban megfogalmazott azon állítás tartalmi pontosságát kérdőjelezi meg, amely szerint hozzáférhetővé tételük esetén a kért információkat a bizonyos internetes oldalakon vagy tengeri navigációs eszközökön elérhető információkkal együttesen a Triton–műveletben részt vevő hajók helyzetének megismerésére használnák fel.

68      Ennek keretében a felperesek konkrétan arra hivatkoznak, hogy a Triton 2017‑műveletben részt vevő hajók helyzete nem követhető nyomon a Frontex által a 2017. szeptember 8‑i levélben említett www.marinetraffic.com internetes oldalon, mivel e hajók a küldetéseik során kikapcsolják a jeladójukat, amely ezt követően tehát nem bocsát ki semmilyen jelet, amely alapján az említett oldal segítségével meg lehetne határozni a helyzetüket.

69      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Frontex tárgyaláson tett állításai szerint a Frontex által szervezett küldetésekben részt vevő hajók jeladóit nem kapcsolják ki módszeresen ezen időszakok során.

70      Ellenkezőleg, a Frontex állításaiból kitűnik, hogy a keresetlevélben foglaltakkal ellentétben a hajókra telepített jeladók olykor aktívak, és az egyes hajók parancsnoka dönt az aktiválásukról vagy a kikapcsolásukról. A hajó változó, sajátos körülményeire tekintettel ugyanis e parancsok feladata annak meghatározása, hogy biztonsági okokból célszerű‑e megakadályozni a hajó helyzetének meghatározhatóságát, vagy ellenkezőleg, például az ütközés elkerülése vagy a személyek megmentése érdekében indokolt, hogy a hajó helyzete megjelenjen a többi hajó radarján.

71      Ezenfelül a Frontex szerint a felperesek által kért információk még az AIS‑rendszer használatának mellőzése esetén is elegendőek a hajók helyzetének meghatározásához, majd nyomon követéséhez, amennyiben ezen információkat egyrészt low‑tech megfigyelési eszközökkel – mint a hajók mozgásának a partról vagy egy vagy több másik hajóról történő megfigyelése –, másrészt pedig high‑tech megfigyelési eszközökkel – mint a drónok használata – együttesen használják fel, hozzátéve, hogy a nyílt tengeri vagy más tengeri területeken működő bűnözői csoportok széles körben alkalmazzák e kéttípusú eszközöket.

72      A hajók helyzetének ismeretében az emberkereskedők rendelkezésére állnának az ahhoz szükséges információk, hogy elkerüljék a határokon való jogellenes belépés megakadályozására irányuló ellenőrzéseket.

73      Az ilyen hajók helyzetének emberkereskedők általi meghatározásának lehetősége a közbiztonság körébe tartozó kockázatnak minősül olyan körülmények között, ahol ezek az emberkereskedők nem riadnak vissza a hajók akár hadifegyverekkel való megtámadásától vagy a legénység és a felszerelés veszélyeztetésére alkalmas cselekmények véghezvitelétől sem.

74      Ezért meg kell állapítani, hogy a felperesek által hivatkozott érvek ellenére a Frontex által a megtámadott határozatban adott magyarázatok továbbra is valószerűek, és – a fenti 62. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megköveteltek szerint – bizonyítják a közbiztonságot érintő olyan előrelátható – és nem pusztán feltételezésen alapuló – kockázat fennállását, amely igazolja az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében említett kivétel alkalmazását azon széles mérlegelési jogkör korlátain belül, amelyet e kivétel alkalmazásakor a 63–65. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint el kell ismerni a Frontex számára.

75      Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról, amennyiben egy múltbeli időszak során bevetett hajókkal kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala nem jár automatikusan hátrányos következményekkel a határőrizetre nézve

76      A felperesek szerint a Frontex nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megtagadta a kért információk közlését azon az alapon, hogy ezek az információk a 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. közötti, azaz a kérelmük benyújtásának és következésképpen a megtámadott határozat elfogadásának időpontja előtti időszakra vonatkoztak.

77      A Frontex vitatja a jogalapot.

78      A jelen ügyben a hozzáférés iránti kérelmet 2017. szeptember 1‑jén nyújtották be, és az a 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. közötti időszakra vonatkozó információkra irányult.

79      Kétségtelen, hogy a kért információkkal érintett időszak a kérelem benyújtásának időpontjában már letelt. Ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy ez az időszak a Triton 2017–művelet lefolytatásának hosszabb időtartamába illeszkedik, amely művelet egyébiránt 2018. január 31–én fejeződött be.

80      Mivel a Triton 2017‑művelet a kérelem benyújtásakor még folyamatban volt, továbbra is fennállt annak a kockázata, hogy a bűnelkövetők felhasználják a kért információkat az ebben a műveletben 2017. augusztus 30‑át követően részt vevő hajók helyzetének meghatározására.

81      E tekintetben semmi sem indokolja, hogy a felperesek felvetéséhez hasonlóan úgy tekintsük, hogy a Triton 2017‑műveletben részt vevő hajóflottában 2017. augusztus 31. és 2017. szeptember 1. között változás következett volna be.

82      A Frontex tehát e tekintetben nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásával.

83      Következésképpen a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének megsértésére alapított negyedik jogalapról, amennyiben a kért információk egy részét már nyilvánosságra hozták

84      A felperesek szerint a Frontex nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor nem biztosított számukra részleges hozzáférést a kért információkhoz, jóllehet ezeket az adatokat korábban már felfedték.

85      E tekintetben a felperesek arra hivatkoznak, hogy először is 2017. február 2‑án a Bizottság az Európai Politikai Stratégiai Központ (CESP) stratégiai feljegyzéseinek 22. számában nyilvánosságra hozta a Triton 2016‑művelet keretében bevetett tengerészeti egységeket, másodszor a Bizottság, illetve az EKSZ 2017–ben, illetve 2016–ban ugyanabban a dokumentumban közzétette a Sophia EUNAVFOR MED művelet keretében bevetett hajókra vonatkozó adatokat, és harmadszor a Frontex 2017‑ben közzétette a Twitteren a Triton 2017 közös műveletben bevetett több hajó nevét, lobogóját és típusát.

86      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a felperesek által említett adatok nem hasonlíthatók az általuk 2017. szeptember 1‑jén kért információkhoz.

87      Először is a Bizottság által 2017. február 2–án a CESP stratégiai feljegyzéseiben közzétett információk a már befejeződött Triton 2016‑műveletre, míg a felperesek által 2017. szeptember 1‑jén kért információk a még folyamatban lévő Triton 2017‑műveletre vonatkoztak.

88      Emellett a Sophia EUNAVFOR MED művelet nem a Frontex által irányított, hanem olyan művelet, amely az EKSZ elnökségével működő Politikai és Biztonsági Bizottság politikai ellenőrzése és stratégiai irányítása alatt áll.

89      Mindenesetre az e küldetésről közzétett adatok a 2016. évvel kapcsolatos információkra vonatkoztak.

90      Végül, jóllehet igaz, hogy a Frontex által a Twitteren 2017‑ben közzétett bizonyos adatok a Triton 2017‑művelet keretében bevetett hajókra vonatkoztak, olyan csekély mennyiségű és különböző időpontokra vonatkozó adatokról van szó, amelyek ezért nem hasonlíthatók a felperesek által 2017. szeptember 1‑jén kért információk összességéhez, amelyek a Triton 2017‑művelet keretében 2017. június 1. és 2017. augusztus 30. között bevetett flott egészére vonatkoztak.

91      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a Frontexnek a 2016/1624 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése és 74. cikkének (2) bekezdése alapján kommunikációs tevékenységeket kell folytatnia a megbízatása körébe tartozó területeken, nem adhat ki a műveletekre vonatkozó olyan információt, amely veszélyeztetheti a műveletek célját.

92      A jelen esetben a felperesek által említett információkat a Frontex a kommunikációs kötelezettsége keretében tette közzé, ami azt jelenti, hogy előzetesen megvizsgálta, hogy azok hozzáférhetővé tétele összeegyeztethető‑e a Frontex megbízatásából eredő feladatok összességével, és hogy ezt az esetleges hozzáférhetővé tételt mérlegelte a közbiztonsági követelményekkel szemben.

93      Ezért az, hogy a Frontex a Twitteren rövid üzeneteket osztott meg, amelyek a kommunikációs kötelezettségének keretében kiválasztott, meghatározott információkat tartalmaztak, nem tekinthető olyan precedensnek, amely a Frontexet olyan információk közlésére kötelezné, amelyek a meglátása szerint veszélyeztetik a közbiztonságot.

94      A felperesek ezenfelül arra hivatkoznak, hogy a Bizottság által a Triton 2016‑műveletre vonatkozóan közzétett adatok alapján a nyilvánosság pontosan előre láthatta a soron következő évben bevetett hajóknak legalábbis a számát és a típusát.

95      Ezt az érvet el kell utasítani. A 2016‑os évre vonatkozó információk közzétételének időpontjában ugyanis semmi sem engedett arra következtetni, hogy a művelet keretében 2017‑ben is azonos számú és azonos típusú hajót alkalmaznak. Így a nyilvánosság a 2016‑ban közzétett információk alapján nem szerezhetett pontos információkat a művelet 2017–ben történő megszervezésének módjáról.

96      Ráadásul a felperesek által kért információk nem csupán a Triton 2017‑művelet során bevetett hajók számára és típusára, hanem a nevükre és a lobogójukra is vonatkoztak, amelyek a hajók azonosítása szempontjából fontos információk.

97      Ezért meg kell állapítani, hogy a negyedik jogalap nem megalapozott, és azt el kell utasítani.

 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított ötödik jogalapról, amennyiben a határőrizet bűnszervezetek általi megkerülésének esetleges kockázata nem igazolja az érintett hajók típusára vagy lobogójára vonatkozó információk közlésének megtagadását

98      A felperesek szerint a Frontex megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdését azáltal, hogy nem biztosított számukra hozzáférést a Triton 2017–művelet keretében bevetett hajók lobogójára és típusára vonatkozó információkhoz.

99      A felperesek szerint ugyanis, még annak feltételezése esetén is, hogy a kért információk hozzáférhetővé tétele esetén fennáll a határőrizet bűnszervezetek általi megkerülésének kockázata, ez nem igazolja az érintett hajók típusára vagy lobogójára vonatkozó információk közlésének megtagadását. Az internetes oldalakon a hajók azonosítására ugyanis a nevük alapján kerül sor, ezért a hajók lobogójára és típusára vonatkozó információk közlése nem tenné lehetővé az azonosításukat.

100    E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem vitatott, hogy a Frontex által a 2017. szeptember 8‑i levélben említett www.marinetraffic.com oldalon a hajók azonosítása a hajók neve alapján történik.

101    Viszonválaszában a Frontex ugyanakkor azzal érvelt, hogy más eszközök is rendelkezésre állnak a hajók nyomon követéséhez, így különösen olyan low‑tech megoldások mint a hajók mozgásának a partról vagy egy vagy több másik hajóról történő megfigyelése, vagy olyan high‑tech megfigyelési eszközök mint a drónok használata.

102    Egyértelmű, hogy az említett többi eszköz használata szempontjából az olyan információk is hasznos adatoknak minősülnek mint a hajók lobogója és típusa.

103    E körülmények között a Frontex a megtámadott határozatban megtagadhatta a hajók nevéhez és a kért többi – nevezetesen a Triton 2017‑művelettel érintett hajók lobogójára és típusára vonatkozó – információkhoz való hozzáférést.

104    Az ötödik jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az első jogalap második részéről

105    A felperesek kifogásolják, hogy a megtámadott határozatban a Frontex nem adott magyarázatot arról, hogy a hajók nevére, típusára és lobogójára vonatkozó információk mennyiben teszik lehetővé, hogy harmadik személyek bizonyos internetes oldalakon nyomon kövessék a hajókat.

106    A Frontex szerint az első jogalap második része nem megalapozott.

107    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekelt számára a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

108    Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni (2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 53. pont; 2009. október 14‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑390/08, EU:T:2009:401, 82. pont).

109    A jelen esetben a Frontex a megtámadott határozatban kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján a kért információkat nem tehette hozzáférhetővé. E tekintetben arra hivatkozott, hogy hozzáférhetővé tételük esetén a kért információk – a bizonyos internetes oldalakon vagy tengeri navigációs eszközökön elérhető információkkal együttesen – lehetővé tennék a járőrhajók helyzetének megismerését, és ezen információ birtokában a migránsok csempészetével és az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetek tudomást szerezhetnének a járőrterületekről és az időbeosztásról, ami alapján kiigazíthatnák az eljárásuk módjait a határőrizet elkerülése, és következésképpen a külső határ átlépése és az Európai Unió valamely tagállamának területére való szabálytalan belépés érdekében.

110    E magyarázat önmagában lehetővé teszi a felperesek számára a kért információkhoz való hozzáférés megtagadására szolgáló indokok megértését, míg a Törvényszék számára a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását, mivel egyértelműen megjelöli, hogy az emberkereskedelmi hálózatok miként használhatnák fel a kért információkat – a könnyen hozzáférhető információkkal együttesen –, ezáltal olyan helyzetet teremtve, ahol észszerűen előre látható – és nem pusztán feltételezéseken alapul – a közbiztonság veszélyeztetettsége.

111    A felperesek állítása szerint ugyanakkor a Frontexnek a megtámadott határozatban meg kellett volna jelölnie, hogy a kért információk felperesek számára való átadása esetén miként lehetett volna azokat felhasználni – az internetes oldalakkal, a navigációs eszközökkel, illetve a nyilvánosság rendelkezésére álló más forrásokkal együttesen – a Triton‑műveletben részt vevő hajók valószínű jövőbeli helyzetének meghatározására.

112    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a bizonyos információk hozzáférhetővé tételére irányuló kérelem tárgyában eljáró intézmény vagy ügynökség a megtámadott aktus indokolásában nem köteles felfedni azokat az információkat, amelyek hozzáférhetővé tétele sértené azt a közérdeket, amelyre az ezen intézmény által hivatkozott kivétel vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2018. február 7‑i Access Info Europe kontra Bizottság ítélet, T‑852/16, EU:T:2018:71, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

113    Ilyen kötelezettség fennállása esetén az intézmény vagy az ügynökség azáltal, hogy magyarázatot ad a kért információk lehetséges felhasználásáról, saját maga teremtene olyan helyzetet, ahol a magatartásával veszélyeztetné a közbiztonságot, amelynek – többek között – a védelmére éppen ezen intézmény vagy ügynökség hivatott.

114    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat eleget tesz az indokolási kötelezettségnek.

115    Az első jogalap második részét ezért mint megalapozatlant el kell utasítani.

116    A keresetet tehát el kell utasítani.

 A költségekről

117    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

118    A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Frontex kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék Luisa Izuzquizát és Arne Semsrottot kötelezi a költségek viselésére.

Nihoul

Svenningsen

Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. november 27‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.