A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2023. október 18.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – COM/1/AD 10/18 belső versenyvizsga – A felperes nevének a tartaléklistára való felvételét mellőző határozat – Egyenlő bánásmód – A versenyvizsga‑bizottság összetételének stabilitása – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Nem vagyoni kár”
A T‑535/22. sz. ügyben,
NZ (képviseli: H. Tagaras ügyvéd)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: M. Brauhoff, T. Lilamand, I. Melo Sampaio és L. Vernier, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: J. Svenningsen elnök (előadó), C. Mac Eochaidh és J. Martín y Pérez de Nanclares bírák,
hivatalvezető: H. Eriksson tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. július 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 270. cikken alapuló keresetében NZ felperes a versenyvizsga‑bizottság 2022. február 10‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a versenyvizsga‑bizottság által 2020. február 6‑án hozott, a nevének a COM/1/AD 10/18 belső versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatának felülvizsgálata iránti kérelmét (a továbbiakban: 2022. február 10‑i határozat).
I. A jogvita előzményei
2 2018. november 20‑án az Európai Bizottság az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján képesítéseken és vizsgákon alapuló belsőversenyvizsga‑felhívást tett közzé, amelynek tárgya AD 10 (COM/1/AD 10/18) és AD 12 (COM/2/AD 12/18) besorolási fokozatú tanácsosok felvétele céljából öt területen tartaléklista létrehozása volt.
3 A felperes és 217 másik személy jelentkezett a COM/1/AD 10/18 belső versenyvizsgára a „Koordináció, kommunikáció, emberi erőforrás és költségvetési igazgatás, audit” területén (a továbbiakban: szóban forgó terület), amely tekintetében a kinevezésre jogosult hatóság tizenhat sikeres pályázóból álló tartaléklistát szándékozott létrehozni.
4 A felperest a 2019. október 10‑i levélben tájékoztatták arról, hogy a képesítések alapján történő kiválasztás során az egyik legjobb pontszámot kapta, és teljesíti a szóbeli vizsgára történő behívásához előírt feltételeket.
5 2019. november 28‑án részt vett a szóbeli vizsgán. 2019. november 28. és december 13. között összesen 43 pályázó vett részt szóbeli vizsgán.
6 A 2020. február 6‑i levelében a versenyvizsga‑bizottság úgy határozott, hogy nem veszi fel a felperes nevét a tartaléklistára, mivel a szóbeli vizsgán összesen 15,5/20 pontot kapott, amely alacsonyabb volt a 16/20 pontos küszöbnél, amelyet el kellett érni ahhoz, hogy a tizenhat legjobb pályázó között szerepeljen (a továbbiakban: 2020. február 6‑i határozat).
7 A felperes 2020. február 14‑i levelében a 2020. február 6‑i határozat felülvizsgálatát kérte. E felülvizsgálati kérelmet a versenyvizsga‑bizottság 2020. április 29‑i határozatával elutasította, amellyel szemben a felperes az EUMSZ 270. cikk alapján keresetet indított.
8 A 2021. október 6‑i NZ kontra Bizottság ítéletben (T‑668/20, nem tették közzé, EU:T:2021:667) a Törvényszék megsemmisítette a 2020. április 29‑i határozatot azzal az indokkal, hogy e határozat indokolása elégtelen.
9 A 2021. október 6‑i NZ kontra Bizottság ítélet (T‑668/20, nem tették közzé, EU:T:2021:667) végrehajtása keretében a versenyvizsga‑bizottság az írásbeli eljárásban elfogadott 2022. február 10‑i határozatával tájékoztatta a felperest, hogy úgy határozott, elutasítja a 2020. február 14‑i felülvizsgálat iránti kérelmét azzal az indokkal, hogy a szóbeli vizsgán kapott pontszám (15,742/20, kerekítés után 15,5/20) alacsonyabb volt, mint a tartaléklistára való felvételhez szükséges minimális pontszám (15,75/20, kerekítés után 16/20).
10 2022. március 16‑án a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a 2022. február 10‑i határozattal szemben, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság július 19‑i határozatával elutasított (a továbbiakban: a panaszt elutasító határozat).
II. A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2022. február 10‑i határozatot és a panaszt elutasító határozatot, valamint másodlagosan a 2020. február 6‑i határozatot;
– mindenképpen a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
12 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
A. A jogvita tárgyáról
13 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a versenyvizsga pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor az e bizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése, vagy adott esetben 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, sérelmet okozó aktusnak. A felülvizsgálatot követően hozott határozat lép így a vizsgabizottság eredeti határozatának helyébe (lásd: 2021. október 6‑i NZ kontra Bizottság ítélet, T‑668/20, nem tették közzé, EU:T:2021:667, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
14 A jelen ügyben tehát meg kell állapítani, hogy a felperesnek sérelmet okozó aktus a 2022. február 10‑i határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat).
15 A panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és csupán előfeltétele a bírósághoz fordulásnak. E körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be, kivéve ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amellyel szemben a panaszt benyújtották (lásd: 2014. május 21‑i Mocová kontra Bizottság ítélet, T‑347/12 P, EU:T:2014:268, 34. pont).
16 A panaszt elutasító határozat ugyanis – akár hallgatólagos, akár kifejezett – csupán megerősíti a panaszos által kifogásolt aktust vagy tartózkodást, és önmagában véve nem minősül megtámadható aktusnak (lásd: 2019. szeptember 12‑i XI kontra Bizottság ítélet, T‑528/18, nem tették közzé, EU:T:2019:594, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), így az e határozat ellen irányuló, az eredeti határozathoz képest önálló tartalommal nem bíró kérelmeket úgy kell tekinteni, mint amelyek az eredeti aktus ellen irányulnak.
17 E tekintetben a felperes állításával szemben a panaszt elutasító határozat hatálya nem tér el a megtámadott határozat hatályától, mivel a kinevezésre jogosult hatóság megerősíti a versenyvizsga‑bizottság azon döntését, hogy nem veszi fel a felperes nevét a tartaléklistára. Önmagában az a tény, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak a panaszra adott válaszában ki kellett egészítenie vagy módosítania kellett a megtámadott határozat indokolását, nem igazolhatja azt, hogy e panasz elutasítását a sérelmet okozó önálló aktusnak tekintsék. Ezen elutasítás indokolása ugyanis azon megtámadott határozat részét képezi, amely ellen e panasz irányult (lásd ebben az értelemben: 2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Következésképpen a jelen keresetet úgy kell tekinteni, mint amely a megtámadott határozat ellen irányul, és annak jogszerűségét a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolás figyelembevételével kell megvizsgálni.
B. Az ügy érdeméről
1. A megsemmisítés iránti kérelemről
19 A felperes hét jogalapot hoz fel keresete alátámasztására.
20 Harmadik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel a versenyvizsga‑bizottság összetétele nem maradt kellően stabil a szóbeli vizsga során, és az e bizottság által elfogadott koordinációs intézkedések – ha bizonyítást nyernek – nem voltak megfelelőek és elegendőek.
21 A Bizottság vitatja ezt az érvelést.
22 Álláspontja szerint a vizsgabizottság stabil jelleggel működött a szóbeli vizsgák során egy koordinációs feladatokat ellátó helyettes elnökkel és a szinte folyamatosan jelen lévő, központi szerepet betöltő vizsgáztatókkal.
23 A vizsgabizottság e stabilitása nem igényel ugyanolyan szigorú koordinációs intézkedéseket, mint amelyek az értékelőközpontokban 2010 óta szervezett nyílt versenyvizsgákra alkalmazandók. A Bizottság e tekintetben úgy véli, hogy a vizsgabizottság megfelelő koordinációs intézkedéseket hozott a pályázók közötti egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.
24 Mindenesetre a felperes nem bizonyította, hogy a vizsgabizottság összetételének változásai – ha bizonyítást nyer – mennyiben érinthették volna jogait.
a) Előzetes megfontolások
25 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 27. cikkében előírt azon kötelezettség, hogy olyan tisztviselőket vegyenek fel, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, magában foglalja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga‑bizottság a hatáskörük gyakorlása során kötelesek ügyelni a pályázók közötti egyenlő bánásmód és az értékelés tárgyilagossága elvének tiszteletben tartására (lásd: 2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgabizottság a vizsgák során vizsgált valamennyi pályázó értékelését az egyenlőség és a tárgyilagosság feltételei mellett végezze, a pontozási szempontoknak azonosnak kell lenniük és koherens módon kell őket alkalmazni valamennyi pályázóra. Ez azt feltételezi, hogy a vizsgabizottság összetétele az eljárás lefolytatása során, amennyire csak lehetséges, változatlan maradjon (lásd: 2002. február 7‑i Felix kontra Bizottság ítélet, T‑193/00, EU:T:2002:29, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 E követelmény különösen fontos az olyan szóbeli vizsgák során, mint amilyenek a jelen jogvitában szerepelnek, mivel e vizsgák jellegüknél fogva kötetlenebbek az írásbeli vizsgáknál (lásd: 2021. január 13‑i Helbert kontra EUIPO ítélet, T‑548/18, EU:T:2021:4, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Megállapításra került azonban, hogy a vizsgabizottság stabilitásának a vizsgák során való fenntartása nem önmagában vett előírás, hanem az az egyik eszköze az egyenlő bánásmód, a pontozás koherenciája és az értékelés tárgyilagossága elve tiszteletben tartása biztosításának (lásd ebben az értelemben: 2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Így a vizsgabizottság más eszközökkel is biztosíthatja a pontozás koherenciáját és az értékelés tárgyilagosságát. A versenyvizsga vizsgáinak szervezésére és a vizsgabizottság munkájának szervezésére figyelemmel konkrétan az is elegendő lehet, ha a vizsgabizottság stabilitását a versenyvizsgának csak egyes kulcsfontosságú szakaszaiban tartják fenn (lásd ebben az értelemben: 2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így, még ha a vizsgabizottság összetétele nem is marad változatlan a vizsgák során, a pályázók közötti egyenlő bánásmód biztosítható, ha a vizsgabizottság megteremti a pontozási szempontok következetes alkalmazásának biztosításához szükséges koordinációt (lásd ebben az értelemben: 2008. március 12‑i Giannini kontra Bizottság ítélet, T‑100/04, EU:T:2008:68, 208–216. pont).
30 A jelen ügyben a kinevezésre jogosult hatóság – azáltal, hogy úgy döntött, hogy a versenyvizsga öt területre terjed ki, és öt külön tartaléklistát hoznak létre, amelyen eltérő számú sikeres pályázó lesz, és pontosította azt, hogy a pályázók csak egy területre jelentkezhetnek – kizárta az érintett belső versenyvizsga öt különböző területének pályázói közötti összehasonlítás lehetőségét. Kizárólag a szóban forgó területet választó pályázók vonatkozásában kell tehát megvizsgálni, hogy tiszteletben tartották‑e az egyenlő bánásmód elvét.
b) Arról, hogy a versenyvizsga‑bizottság összetétele a szóbeli vizsgákon váltakozott
31 Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a versenyvizsga‑bizottság a szóbeli vizsgák során stabilan működött‑e.
32 A jelen ügyben a Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy a vizsgabizottság egyik tagjának nyugdíjba vonulását követően e bizottság végül tíz tagból állt a szóbeli vizsgákon. E vizsgákra kilenc napon keresztül, 2019. november 28. és december 13. között került sor, és ezeken 43 pályázót hallgattak meg.
33 Legelőször is meg kell állapítani, hogy a versenyvizsga‑bizottság a 2019. szeptember 5‑i határozatával A‑t – a két helyettes elnök egyikét – jelölte ki a szóban forgó területen a vizsgabizottság elnökének. Egyébiránt a vizsgabizottság összetételének napi összetételét tartalmazó táblázatból kitűnik, hogy a póttagok a szokásosnál nagyobb szerepet játszottak, mivel a szóbeli vizsgák túlnyomó többségén részt vettek.
34 E tekintetben, bár a helyettes elnök főszabály szerint csak akkor járhat el a vizsgabizottság elnökeként, ha az elnök lemond, vagy az adminisztráció szándékától független események következtében nem tud részt venni, önmagában nem veszélyezteti a versenyvizsga egyenlőségét és tárgyilagosságát az, hogy a vizsgabizottság úgy dönt, hogy a versenyvizsga egyik területének elnöki tisztét rendszeresen a helyettes elnök tölti be, akinek a vizsgabizottság munkájának irányítására való alkalmasságát a felperes nem vitatja. Ugyanez az érvelés vonatkozik a vizsgabizottság azon többi póttagjára is, akiknek a feladataik ellátására való alkalmassága nem volt kétséges. Az a döntés ugyanis, hogy a vizsgabizottság képzett tagokból álljon és az összetétele stabil legyen, csak megerősíti az azonos területen jelentkező pályázók egyenlő bánásmódját előmozdító feltételeket (lásd analógia útján: 2004. november 10‑i Vonier kontra Bizottság ítélet, T‑165/03, EU:T:2004:331, 37–41. pont).
35 Mindemellett a vizsgabizottság napi összetételét tartalmazó táblázatból kitűnik, hogy e bizottság a csupán kilenc vizsganapon tíz különböző formátumú, háromtagú testületben vizsgáztatott. Továbbá egyetlen tag – akár rendes, akár póttag – sem vett részt az összes vizsgán.
36 Ebből következik, hogy annak ellenére, hogy a versenyvizsgát rövid idő alatt lebonyolították, és azon korlátozott számú jelölt vett részt, jelentősen változások voltak a vizsgabizottság összetételében.
37 Kétségtelen, hogy – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a nagyszámú résztvevővel megrendezett nyílt versenyvizsgákon a vizsgabizottság összetételének bizonyos változásai megengedettek, tekintettel az e versenyvizsgák megszervezésével járó gyakorlati nehézségekre. Mindazonáltal a jelen ügyben olyan belső versenyvizsgáról volt szó, amelyen – a versenyvizsga e szakaszában – jellegénél fogva alacsonyabb volt a részvétel.
38 Következésképpen az ilyen belső versenyvizsgán a vizsgabizottság összetételének nagyobb fokú stabilitása követelhető, mint a nagyszámú résztvevővel megrendezett nyílt versenyvizsgák esetén (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 29‑i Brune kontra Bizottság ítélet, F‑5/08, EU:F:2010:111, 62. pont).
39 A versenyvizsga‑bizottság összetételében bekövetkezett jelentős változásokra tekintettel a vizsgabizottságban betöltött meghatározó szerepe miatt figyelembe kell venni A – a szóban forgó terület vizsgabizottsága elnökének kinevezett helyettes elnök – jelenlétének arányát.
40 Az elnöknek ugyanis főszabály szerint minden vizsgán részt kell vennie annak érdekében, hogy összehangolja a vizsgabizottság munkáját, és ügyeljen arra, hogy a vizsgabizottság egységesen ugyanazokat a pontozási szempontokat alkalmazza, és valamennyi pályázót összehasonlító módon értékelje (lásd: 2010. szeptember 29‑i Brune kontra Bizottság ítélet, F‑5/08, EU:F:2010:111, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 A jelen ügyben A a 2019. december 6‑i és 13‑i vizsgákon egyrészt összeférhetetlenség, másrészt rendelkezésre állás hiánya miatt nem vett részt. Így 43 felvételi beszélgetés közül 33‑on vett részt.
42 A részvétel hiánya önmagában kétségtelenül nem vezet az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 29‑i Brune kontra Bizottság ítélet, F‑5/08, EU:F:2010:111, 51. pont). A vizsgabizottság elnöke részvételének hiánya ugyanis nem érinti a pontozás koherenciáját és az értékelés tárgyilagosságát, ha az őt e hiányzások alkalmával helyettesítő helyettes is jelen volt azon vizsgák egy részén, amelyen a rendes elnök elnökölt, mégpedig azért, hogy a vizsgabizottság értékelésére vonatkozó, ezen elnök által alkalmazott iránymutatásokat elsajátítsa (lásd ebben az értelemben: 2008. március 12‑i Giannini kontra Bizottság ítélet, T‑100/04, EU:T:2008:68, 211. pont).
43 Mivel azonban a versenyvizsga‑bizottság úgy döntött, hogy a szóban forgó területen a helyettes elnököt jelöli ki a bizottság elnökének, a helyettes elnököt nem helyettesíthette annak helyettese.
44 Ráadásul távollétének két napján A‑t mindkét esetben két különböző személy helyettesítette, nevezetesen B, a rendes elnök, majd pedig C, a másik helyettes elnök, az egyikük délelőtt, a másikuk pedig délután. Egyébiránt e két személy nem vett részt egyetlen A által elnökölt vizsgán sem az értékelési iránymutatások elsajátítása, és így a vizsgabizottság értékelése folytonosságának, valamint a pontozási szempontok koherens és tárgyilagos alkalmazásának biztosítása érdekében.
45 E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy előre láthatók voltak azok az alkalmak, amikor A nem tudott részt venni, legalábbis amikor arra összeférhetetlenség miatt került sor, így a vizsgabizottság másként is megszervezhette volna összetételét úgy, hogy biztosítsa a vizsgabizottság értékelésének folytonosságát és a pontozási szempontok egységes alkalmazását.
46 Végül a vizsgabizottság elnökének a vizsgákon való részvételétől függetlenül, a pontozás koherenciájának és a pályázókat összehasonlító értékelésnek a biztosításához az szükséges, hogy a vizsgáztatók kellő számban legyenek jelen (2010. szeptember 29‑i Honnefelder kontra Bizottság ítélet, F‑41/08, EU:F:2010:112, 48. pont).
47 E tekintetben a vizsgabizottság napi összetételét tartalmazó táblázatból kitűnik, hogy e bizottság azon két tagja, aki a legtöbbet volt jelen, csupán hat vizsganapon (43 felvételi beszélgetésből 27‑en), illetve négy vizsganapon (43 felvételi beszélgetésből 22‑n) volt jelen. Mivel olyan belső versenyvizsgáról van szó, amelyen jellegénél fogva korlátozott számú pályázó vett részt, ez a jelenléti arány nem elegendő.
48 Ezen, korlátozott számú pályázó részvételével folytatott versenyvizsga szóbeli vizsgái megszervezésének átfogó vizsgálatából következik, hogy először is a vizsgabizottság kilenc napon belül tíz különböző formátumú testületben vizsgáztatott, továbbá A két vizsganapon nem volt jelen, és nem helyettesítette olyan elnök, aki az értékelési iránymutatások egységes alkalmazásának biztosítása céljából az A által elnökölt felvételi beszélgetések egy részén jelen lett volna, végül pedig a vizsgabizottság „központi vizsgáztatójának” minősülő két tag jelenlétének aránya nem volt magas a szóban forgóhoz hasonló, olyan versenyvizsgát tekintve, amelyen korlátozott a pályázók száma.
49 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság állításával ellentétben a vizsgabizottság nem működött kellően stabil jelleggel a szóbeli vizsgák során.
50 Mindazonáltal a fenti 28. és 29. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e következtetés önmagában nem vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez.
c) A versenyvizsga‑bizottság összetétele stabilitásának a versenyvizsga kulcsfontosságú szakaszaiban való fenntartásáról és az e bizottság által elfogadott koordinációs intézkedésekről
51 Meg kell vizsgálni, hogy a versenyvizsga‑bizottság a versenyvizsga kulcsfontosságú szakaszaiban fenntartotta‑e összetételének stabilitását, és a pályázók közötti egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett elfogadott‑e a munkája elvégzéséhez szükséges koordinációs intézkedéseket.
52 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által hivatkozott koordinációs intézkedések különböznek azoktól, amelyeket az értékelőközpontokon keresztül bonyolított nyílt versenyvizsgák szóbeli vizsgái céljából vezettek be. E versenyvizsgák esetén ugyanis többek között olyan intézkedéseket hoznak, amelyek az értékelőknél gyakran megállapított különböző kognitív torzítások ellensúlyozására, és így a pontozás koherenciájának biztosítására irányulnak (lásd ebben az értelemben: 2014. február 12‑i De Mendoza Asensi kontra Bizottság ítélet, F‑127/11, EU:F:2014:14, 24–26. pont), a jelen ügyben nem hoztak ilyeneket.
53 A jelen ügyben a Bizottság kizárólag arra hivatkozik, hogy a versenyvizsga‑bizottság rendszeresen, a szóbeli vizsgák előtt, alatt és után ülésezett. E tekintetben a kinevezésre jogosult hatóság a panaszt elutasító határozatban kifejtette, hogy a stabilitást és az értékelés tárgyilagosságát ugyanazon, konszenzussal meghatározott témakörök használatával biztosították, és a teljes vizsgabizottság összeült a szóbeli vizsgákra vonatkozó eljárásról való döntés, az egyéni pontszámok egyeztetése és a tartaléklista jóváhagyása érdekében.
54 E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a tervezett koordinációs ülésekre sor került, és azokon a vizsgabizottság valamennyi tagja, vagyis az elnök, a helyettes elnökök és az értékelők ténylegesen részt vettek, amit a Bizottság által benyújtott iratok és az ezen ülésekről kézsített jelenléti ívek alapján kell vizsgálni (2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 58. pont).
1) A szóbeli vizsgák előtt tartott ülésekről
55 Először is meg kell állapítani, hogy a versenyvizsga‑bizottság összetétele a versenyvizsga során megváltozott. Konkrétan, a Bizottság a tárgyaláson megerősítette, hogy a vizsgabizottság három tagját, köztük A‑t, 2019. szeptember 5‑én vagy ezen időpontot követően nevezték ki. Tehát nem vettek részt a vizsgabizottság ezen időpont előtt tartott koordinációs ülésein.
56 A szóbeli vizsgák előtt tartott üléseket illetően először is az iratokból kitűnik, hogy a vizsgabizottság 2019. március 13‑án összeült, hogy részt vegyen az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által tartott, számos gyakorlati információt tartalmazó, a versenyvizsga‑eljárás lefolytatására vonatkozó képzésen. Ezen az ülésen nem fogadtak el koordinációs intézkedéseket.
57 Másodszor, 2019. április 11‑én és 29‑én a vizsgabizottság összeült, hogy részt vegyen a felvételi beszélgetéseken alkalmazandó technikákról és helyes gyakorlatokról tartott képzésen, valamint előkészítse a szóbeli vizsga tartalmát és e vizsga különböző elemeinek súlyozását. E két ülés jegyzőkönyvéből az is kitűnik, hogy a versenyvizsga‑bizottság elkezdte kidolgozni a szóbeli vizsga tartalmát, nevezetesen e vizsga különböző elemeinek súlyozását, valamint a pályázóknak feltett kérdéseket. Megállapodtak továbbá abban, hogy a súlyozásnak, a felvételi beszélgetésnek és a prezentáció témáinak a végleges változatait a 2019. májusra tervezett teljes ülésen véglegesítik.
58 A 2019. április 29‑i ülésen ugyanakkor – a vizsgabizottság három azon tagján kívül, akiket még nem jelöltek ki az e bizottság munkájában való részvételre – az egyik póttag sem vett részt. A Bizottság továbbá a tárgyaláson megerősítette, hogy 2019 májusában nem tartottak ülést.
59 Harmadszor, a 2019. szeptember 5‑i ülést a versenyvizsga‑bizottság új helyettes elnökének kinevezése céljából hívták össze, aki a szóban forgó területen e bizottság munkájáért lett felelős. Nem hoztak más, e terület szóbeli vizsgáira vonatkozó határozatot ezen az ülésen, amelyről a végleges formájában megalakult vizsgabizottság négy tagja hiányzott.
60 Negyedszer, a versenyvizsga‑bizottság 2019. szeptember 27‑én és október 4‑én is tartott még ülést. A Bizottság állításával ellentétben azonban ezen ülések jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy azokon nem került sor a szóbeli vizsgák tartalmára vonatkozóan megbeszélésre.
61 Ötödször a Bizottság kifejti, hogy a vizsgabizottság 2019. november 13‑i ülését a szóbeli vizsgák tartalmának jóváhagyása céljából hívták össze. Az ezen ülés jegyzőkönyvét tartalmazó, B – a vizsgabizottság rendes elnöke – által az EPSO‑nak megküldött elektronikus levélből ugyanakkor kiderül, hogy a vizsgabizottság tagjai a szóban forgó területet illetően csak a szóbeli vizsgák ütemezéséről állapodtak meg. Ezenkívül a végleges formájában megalakult vizsgabizottság négy tagja hiányzott erről az ülésről.
62 Hatodszor a Bizottság kifejti, hogy a vizsgabizottság 2019. november 18‑i ülését a szóbeli vizsgák tartalmának véglegesítése és jóváhagyása céljából hívták össze. Mindazonáltal, bár ezen ülés jelenléti ívéből kitűnik, hogy a vizsgabizottság néhány tagja ebben az időpontban találkozott, azt az állítást, amely szerint a szóbeli vizsga tartalmát ezen az ülésen jóváhagyták és véglegesítették, nem támasztja alá az említett ülés jegyzőkönyve.
63 Ezenkívül a vizsgabizottság tagjainak jelenléti ívéből kitűnik, hogy a vizsgabizottság hat tagja nem vett részt ezen az ülésen. Márpedig a 2019. április 29‑i ülés jegyzőkönyve szerint a vizsgabizottság egy későbbi „teljes” ülésen szándékozott jóváhagyni a súlyozásnak, a felvételi beszélgetésnek és a szóbeli prezentáció témáinak végleges változatát. Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy a 2019. november 18‑i ülés tárgya e végleges változat jóváhagyása volt, meg kell állapítani, hogy erre a jóváhagyásra nem „teljes” ülésen került sor.
64 E tekintetben nem fogadható el az arra alapított érv, hogy a vizsgabizottság ezen az ülésen jelen lévő tagjainak száma elegendő volt a határozatképesség eléréséhez. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a vizsgabizottság valamennyi tagja közötti, a vizsgákat megelőzően folytatott eszmecserék különös jelentőséggel bírnak a pályázók közötti egyenlő bánásmód, a pontozás koherenciájának, valamint az értékelés tárgyilagosságának biztosítása tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2021. január 13‑i ZR kontra EUIPO ítélet, T‑610/18, nem tették közzé, EU:T:2021:5, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenfelül, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte, a vizsgabizottság által a 2019. március 13‑i ülésen elfogadott, a határozatképességet a jelenléthez kötő szabály arra irányult, hogy lehetővé tegye e bizottság számára „csekély hatással járó, sürgős, szükséges és előre nem látható” döntések meghozatalát, ami nem érvényes a szóbeli vizsgák során az egyenlő bánásmód tiszteletben tartásának biztosítása érdekében elfogadott koordinációs intézkedésekre.
65 Hetedszer a vizsgabizottság 2019. november 19‑én és 22‑én ülésezett. A Törvényszék azonban semmilyen információval nem rendelkezik ezen ülések tartalmáról, amelyekről a vizsgabizottság hat, illetve négy tagja hiányzott.
66 A fentiekből az következik, hogy ellentétben azzal, amit a kinevezésre jogosult hatóság többek között a panaszt elutasító határozatban állított, a végleges formájában megalakult versenyvizsga‑bizottság soha nem ülésezett teljes összetételében a szóbeli vizsgák kezdete előtt. Közelebbről, a vizsgabizottság több tagja nem vett részt a 2019. április 11‑i és 29‑i, valamint november 18‑i ülésen, amelyeken megvitatták, majd jóváhagyták a szóbeli vizsgák konkrét tartalmát.
67 Ezenkívül D‑t, a vizsgabizottság egyik tagját, aki jelen volt a felperes vizsgáján, 2019. szeptember 20‑án nevezték ki, mivel a vizsgabizottság egy másik tagja november 30‑án nyugdíjba ment. A Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy D legkésőbb a szóbeli vizsgák megkezdésének időpontjában, azaz 2019. november 28‑án kezdte meg feladatait. Így e vizsgákat megelőzően egyetlen koordinációs ülésen sem vett részt.
68 Ebből következik, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy a szóbeli vizsgákat megelőzően tartott üléseken elfogadott intézkedések önmagukban lehetővé tették volna a pontozás koherenciájának és az összes pályázó értékelése tárgyilagosságának biztosítását a vizsgákon.
2) A versenyvizsga‑bizottság tagjai között a szóbeli vizsgákon folytatott megbeszélésekről
69 A Bizottság azt állítja, hogy a szóbeli vizsgákon a versenyvizsga‑bizottság megbeszéléseket folytatott minden egyes vizsgát követően, és minden nap végén, abból a célból, hogy összehasonlítja az aznap vizsgáztatott pályázók érdemeit. E tekintetben benyújtotta a rendes és a helyettes elnök nyilatkozatát.
70 Bár kétségkívül feltételezhető, hogy a vizsgabizottságnak a pályázókat meghallgató tagjai szükségszerűen megvitatták a pályázók teljesítményét az egyes vizsgák után, és minden nap végén, meg kell azonban állapítani, hogy ezen megbeszélések – figyelemmel azon képzések számára, amelyeken a vizsgabizottság részt vett – legfeljebb azt tették lehetővé a vizsgabizottság számára, hogy részleges összehasonlító ismereteket szerezzen az egyes pályázók érdemeiről.
71 Ezenkívül a rendes elnök és a szóban forgó területen szervezett versenyvizsga‑bizottság elnökének kinevezett helyettes elnök közötti megbeszélést illetően meg kell állapítani, hogy a tárgyaláson a Bizottság elismerte, hogy a helyettes elnök nyilatkozata pontatlan volt. Ilyen körülmények között a Bizottság által szolgáltatott egyéb bizonyítékok hiányában nem állapítható meg, hogy a rendes elnök és a két helyettes elnök a szóbeli vizsgákon végig jelen volt a pályázók koherens értékelésének biztosítsa érdekében.
72 Márpedig az A, B és C által a vizsgákon folytatott megbeszélések jelentőségét növeli az, hogy – amint az a fenti 44. pontból kitűnik – A‑t két vizsganapon B, illetve C helyettesítette anélkül, hogy ez utóbbiak valaha is részt vettek volna olyan vizsgán, amelyen A volt az elnök.
3) A szóbeli vizsgákat követően a versenyvizsga‑bizottság tanácskozásairól és a tartaléklista elfogadásáról
73 A szóbeli vizsgákat követően a versenyvizsga‑bizottság két alkalommal, 2019. december 17‑én és 2020. január 31‑én ülésezett abból a célból, hogy a szóban forgó területen összeállítsa és jóváhagyja a tartaléklistát. B és A nyilatkozatai szerint ezek az ülések alkalmat adtak a vizsgabizottság tagjainak arra, hogy megvitassák egyes pályázók – köztük a felperes – teljesítményét annak értékelése céljából, hogy rendelkeznek‑e a legalább 16/20 pontot elérő pályázókkal egyenértékű érdemekkel, ami igazolta volna a tartaléklistára való felvételüket.
74 A jelenléti ívekből ezzel kapcsolatban kiderül, hogy a versenyvizsga‑bizottságnak – a szóbeli vizsgák megkezdése előtt nyugdíjba vonult tagját nem számítva – négy tagja hiányzott a 2019. december 17‑i ülésről, és e bizottság három tagja nem vett részt a 2020. január 31‑i ülésen.
75 Ezenkívül D e két ülés egyikén sem vett részt. Ezzel kapcsolatban, bár a Bizottság nem ismeri el, hogy a vizsgabizottság e tagja nem vett részt egyik ülésen sem, az aláírása nem szerepel egyetlen jelenléti íven sem. E tekintetben a Bizottság által szolgáltatott azon igazolás, amely szerint az, hogy a vizsgabizottság e tagjának neve nem szerepel a jelenléti íveken, „a jelenléti ívek frissítésének hiányához” vagy ahhoz kapcsolódott, hogy „nem volt olyan sor, ahol [e tag] aláírhatta volna a jelenléti ívet”, nem meggyőzőek, és nem is hitelesek, figyelembe véve többek között azt, hogy a vizsgabizottság e tagját 2019. szeptember 20‑án, azaz jóval a végső tanácskozásokat megelőzően jelölték ki. Mindenesetre semmi nem akadályozta meg a vizsgabizottság e tagját abban, hogy maga felírja a saját nevét a jelenléti ívekre, és aláírja azt.
76 Így ellentétben azzal, amit a kinevezésre jogosult hatóság többek között a panaszt elutasító határozatban állított, a vizsgabizottság nem a teljes létszámban ült össze a pályázók összehasonlító értékelésének megvitatása és végleges pontszámaiknak a vizsgák eredményei alapján történő megállapítása érdekében. Ezenkívül a 2019. december 17‑i és 2020. január 31‑i ülésről hiányzott a vizsgabizottság azon két tagja, aki a szóban forgó területen a pályázókkal a felvételi beszélgetéseket lefolytatta.
77 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy tekintettel arra, hogy a tartaléklisták összeállítása összehasonlító jellegű feladat, alapvető fontosságú, hogy a vizsgabizottság a teljes létszámában üljön össze (lásd ebben az értelemben: 1971. április 1‑jei Rabe kontra Bizottság ítélet, 76/69, EU:C:1971:33, 10. pont; 2022. július 6‑i VI kontra Bizottság ítélet, T‑20/21, nem tették közzé, EU:T:2022:427, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jelen ügyben azonban erre nem került sor.
78 A vizsgabizottság összes tagjának a végső tanácskozáson való jelenléte ugyanis garanciát jelent a pályázók számára arra, hogy a tartaléklistát a teljesítményükre vonatkozó összes összehasonlító értékelés összevetése, következésképpen tényleges összehasonlító eljárás eredményezni.
79 A versenyvizsga‑bizottság valamennyi tagjának e tanácskozásokon való jelenléte még inkább fontos azért, mert – amint az a fenti 70. pontból kitűnik – e bizottság a vizsgák során a pályázók érdemeinek legfeljebb részleges összehasonlító ismeretére tett szert, mivel a pályázókat különböző összetételű testületek hallgatták meg.
80 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a vizsgabizottság nem írta elő, hogy a határozatképességet a jelenléthez kötő szabály alkalmazható a tartaléklistára vonatkozó végső tanácskozásokon hozott döntésekre is.
81 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét.
82 A Bizottság azon érvét illetően, amely szerint a felperes nem bizonyította, hogy a vizsgabizottság összetételének változása érintette a jogait, elegendő emlékeztetni arra, hogy a pályázók közötti egyenlő bánásmód elvének jelentőségére tekintettel az, hogy a vizsgabizottság nem tartotta tiszteletben összetételének stabilitását, lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül. Következésképpen az ilyen hibában szenvedő határozatot meg kell semmisíteni anélkül, hogy az érintettet köteleznék az alanyi jogaira gyakorolt különös negatív hatás, illetve annak bizonyítására, hogy a versenyvizsga eredménye más lett volna, ha betartották volna a lényeges eljárási szabályokat (lásd ebben az értelemben: 2004. november 10‑i Vonier kontra Bizottság ítélet, T‑165/03, EU:T:2004:331, 39. pont; 2021. január 13‑i Helbert kontra EUIPO ítélet, T‑548/18, EU:T:2021:4, 113. pont).
83 Mindenesetre a Törvényszék még kevésbé zárhatja ki azt az eshetőséget, hogy a fent megállapított szabálytalanságok hatással lehetnek a felperes által elért eredményekre, mivel a felperes összpontszáma (15,742/20, kerekítés után 15,5/20) csak 0,008 ponttal alacsonyabb a tartaléklistára való felvételhez szükséges (15,75/20, kerekítés után 16/20) minimális pontszámnál (lásd analógia útján: 2002. szeptember 24‑i Bachotet kontra Bizottság ítélet, T‑182/01, nem tették közzé, EU:T:2002:223, 33. pont).
84 Következésképpen a harmadik jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperes által felhozott többi jogalapot, vagy határozni kellene a felperes által előterjesztett, pervezető intézkedések iránti kérelmekről.
2. A korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása iránti kérelemről
85 A tárgyaláson a felperes azt kérte a Törvényszéktől, hogy gyakorolja korlátlan felülvizsgálati jogkörét, és kötelezze a Bizottságot a megtámadott határozattal okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére.
86 A tárgyaláson ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva a Bizottság azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el ezt a kérelmet.
87 A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdésében az Európai Unió igazságszolgáltatási intézményére ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör e bíróság feladatává teszi, hogy az előtte folyamatban lévő pénzügyi természetű jogvitákban teljes körű megoldást adjon. E jogkör többek között arra szolgál, hogy lehetővé tegye az uniós bíróságoknak a közszolgálati jogvitákban hozott, megsemmisítést kimondó ítéletek tényleges érvényesülésének biztosítását oly módon, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság téves jogalkalmazással hozott határozatának a megsemmisítése nem elegendő az érintett tisztviselő jogainak érvényesítéséhez vagy érdekeinek hatékony védelméhez, úgy az uniós bíróság hivatalból kártérítést ítélhet meg számára (lásd: 2010. május 20‑i Gogos kontra Bizottság ítélet, C‑583/08 P, EU:C:2010:287, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így, még az erre vonatkozó szabályszerű előterjesztések hiányában sem lehet a késedelem miatti elfogadhatatlanságra hivatkozni olyan kérdésben, amelyet a Törvényszéknek adott esetben hivatalból kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 1992. július 10‑i Barbi kontra Bizottság ítélet, T‑68/91, EU:T:1992:90, 43. pont).
88 A jelen ügyben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amikor egy pályázó vitatja jelentkezésének elutasítását egy olyan kiválasztási eljárásban, amelynek célja a sikeres pályázók listájának összeállítása, és ami megakadályozza őt abban, hogy később az érintett intézményen belül megüresedett állást töltsön be és az ezzel járó anyagi előnyöket élvezze, a jogvita pénzügyi természetű (lásd ebben az értelemben: 2008. február 21‑i Bizottság kontra Girardot ítélet, C‑348/06 P, EU:C:2008:107, 58. pont; 2006. június 6‑i Girardot kontra Bizottság ítélet, T‑10/02, EU:T:2006:148, 53–56. pont).
89 A jelen ügyben a fentiekből az következik, hogy a versenyvizsga‑bizottság összetételének instabilitása miatt nem tudta biztosítani a szóbeli vizsgák során meghallgatott pályázókkal szemben az egyenlő bánásmódot. Így a pályázók érdemeinek összehasonlító értékelése során követett el olyan hibát, amelyet a versenyvizsga‑bizottság változó összetételei okoztak. E jogellenesség következésképpen nem csupán a felperes pontszámát érinti, hanem a pályázó nevének a tartaléklistára való felvételéhez szükséges, 20 pontból 16 pontos alsó küszöt is.
90 Először is, ami az előző pontban említett jogellenességből eredő vagyoni kárt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy azon vagyoni kárnak, amelynek megtérítését kérik, ténylegesnek és biztosnak kell lennie (lásd: 2008. február 21‑i Bizottság kontra Girardot ítélet, C‑348/06 P, EU:C:2008:107, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 E tekintetben a felperes nem hivatkozhat az abból eredő vagyoni kárra, hogy nevét a jelen megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásaként közvetlenül fel kell venni a tartaléklistára. Nevének ily módon történő felvétele ugyanis felmentené a felperest a fenti 2. pontban említett versenyvizsga‑felhívás 4. pontjában foglalt szóbeli vizsga alól, amely a pályázók tartaléklistára való felvételét ahhoz köti, hogy e szóbeli vizsgán a legjobb pontszámokat érjék el, illetve az említett vizsgához megkövetelt minimális pontszámot elérjék (lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑i Brune kontra Bizottság ítélet, T‑269/13 P, EU:T:2014:424, 57. pont). Mindenesetre a pályázó nevének a tartaléklistára való felvétele nem biztosítja számára a kinevezéshez való jogot, hanem csupán lehetőséget biztosít a kinevezésre (lásd ebben az értelemben: 2007. július 11‑i Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság, T‑58/05, EU:T:2007:218, 52. pont).
92 Ezenkívül a felperes nem veszítette el véglegesen annak tényleges esélyét sem, hogy a szóban forgó belső versenyvizsga sikeres pályázója legyen, és ezt követően AD 10 besorolási fokozatban uniós tisztviselővé nevezzék ki, tekintettel arra, hogy az eredeti szóbeli vizsga eredményétől függetlenül lefolytatott, új szóbeli vizsga szervezése (lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑i Brune kontra Bizottság ítélet, T‑269/13 P, EU:T:2014:424, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) éppen arra irányul, hogy számára egy újabb ilyen esélyt biztosítsanak. E tekintetben a felperes nem állította, hogy a megsemmisítést kimondó jelen ítéletet végrehajtó fenti intézkedésből nem származna előnye, ezért a Törvényszék nem gyakorolhatja korlátlan felülvizsgálati jogkörét arra, hogy a Bizottságot e vagyoni kár megtérítésére kötelezze (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 16‑i EMA kontra Drakeford ítélet, T‑231/14 P, EU:T:2015:639, 47. pont, nem tették közzé, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 Következésképpen az állítólagos vagyoni kárt illetően a Törvényszék megállapítja, hogy nem bizonyították a tényleges és biztos kár fennállását.
94 Másodsorban, ami a nem vagyoni kárt illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy még ha a versenyvizsgának a felperes tekintetében történő újbóli megnyitása és a jogellenes szóbeli vizsgától független szóbeli vizsga lebonyolítása a megsemmisítést kimondó jelen ítéletet végrehajtó megfelelő intézkedésnek minősül is, a Bizottság a versenyvizsga valamennyi eredményének megsemmisítése hiányában nem tudja újra létrehozni azokat a feltételeket, amelyek mellett e versenyvizsgát meg kellett volna szervezni annak érdekében, hogy biztosított legyen az összes pályázóval szemben az egyenlő bánásmód és a pontozás tárgyilagossága (lásd analógia útján: 2015. május 19‑i Brune kontra Bizottság ítélet, F‑59/14, EU:F:2015:50, 81. pont).
95 Következésképpen a megtámadott határozat megsemmisítése nem elegendő a felperes érdekeinek hatékony védelméhez. E megsemmisítés ugyanis önmagában nem alkalmas a felperes által amiatt elszenvedett, azon biztos nem vagyoni kár megtérítésére, hogy nem volt lehetősége arra, hogy 2019. november 28‑án szabályos feltételek mellett vegyen részt az eredeti szóbeli vizsgán. E körülmények között a Törvényszék a felperest ért kár méltányos értékelését követően megállapítja, hogy 4000 euró megfelelő összegnek minősül a nem vagyoni kár megtérítésére.
96 A fentiekre tekintettel a Törvényszék kötelezi a Bizottságot arra, hogy nem vagyoni kár címén fizessen meg a felperesnek 4000 eurót, a kártérítési kérelmet pedig ezt meghaladó részében elutasítja.
IV. A költségekről
97 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a 2022. február 10-i azon határozatot, amellyel a COM/1/AD 10/18 belső versenyvizsga vizsgabizottsága felülvizsgálatot követően megtagadta NZ‑nek a „Koordináció, kommunikáció, emberi erőforrás és költségvetési igazgatás, audit” területén AD 10 besorolási fokozatú tanácsosok felvétele céljából létrehozott tartaléklistára való felvételét.
2) A Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy nem vagyoni kár címén fizessen NZ-nek 4000 eurót.
3) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Svenningsen | Mac Eochaidh | Martín y Pérez de Nanclares |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. október 18-i nyilvános ülésen.
Aláírások