A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2013. január 15.(*)
„EUMSZ 267. cikk – Bírósági határozat hatályon kívül helyezése – Visszautalás az érintett bíróság elé – A hatályon kívül helyezést kimondó határozatnak való megfelelés kötelezettsége – Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Lehetőség – Környezet – Århusi egyezmény – 85/337/EGK irányelv – 96/61/EK irányelv – A nyilvánosság részvétele a döntéshozatali eljárásban – Hulladéklerakó építése – Engedély iránti kérelem – Üzleti titok – Valamely irat nyilvánossággal való közlésének elmaradása – A hulladéklerakás engedélyezéséről szóló határozat érvényességére gyakorolt hatás – Hiánypótlás – A projekt környezetre gyakorolt hatásainak értékelése – A tagállam Unióhoz való csatlakozása előtt készült végső vélemény – A 85/337 irányelv időbeli hatálya – Bírósági jogorvoslat – Ideiglenes intézkedések – A végrehajtás felfüggesztése – A megtámadott határozat megsemmisítése – A tulajdonhoz való jog – Megsértés”
A C‑416/10. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Najvyšší súd Slovenskej republiky (Szlovákia) a Bírósághoz 2010. augusztus 23‑án érkezett, 2010. augusztus 17‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Jozef Križan,
Katarína Aksamitová,
Gabriela Kokošková,
Jozef Kokoška,
Martina Strezenická,
Jozef Strezenický,
Peter Šidlo,
Lenka Šidlová,
Drahoslava Šidlová,
Milan Šimovič,
Elena Šimovičová,
Stanislav Aksamit,
Tomáš Pitoňák,
Petra Pitoňáková,
Mária Križanová,
Vladimír Mizerák,
Ľubomír Pevný,
Darina Brunovská,
Mária Fišerová,
Lenka Fišerová,
Peter Zvolenský,
Katarína Zvolenská,
Kamila Mizeráková,
Anna Konfráterová,
Milan Konfráter,
Michaela Konfráterová,
Tomáš Pavlovič,
Jozef Krivošík,
Ema Krivošíková,
Eva Pavlovičová,
Jaroslav Pavlovič,
Pavol Šipoš,
Martina Šipošová,
Jozefína Šipošová,
Zuzana Šipošová,
Ivan Čaputa,
Zuzana Čaputová,
Štefan Strapák,
Katarína Strapáková,
František Slezák,
Agnesa Slezáková,
Vincent Zimka,
Elena Zimková,
Marián Šipoš,
a Mesto Pezinok
és
a Slovenská inšpekcia životného prostredia
között,
az Ekologická skládka as
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, M. Ilešič, L. Bay Larsen (előadó), J. Malenovský tanácselnökök, A. Borg Barthet, J.‑C. Bonichot, C. Toader, J.‑J. Kasel és M. Safjan bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 17‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– Jozef Križan, Katarína Aksamitová, Gabriela Kokošková, Jozef Kokoška, Martina Strezenická, Jozef Strezenický, Peter Šidlo, Lenka Šidlová, Drahoslava Šidlová, Milánó Šimovič, Elena Šimovičová, Stanislav Aksamit, Tomáš Pitoňák, Petra Pitoňáková, Mária Križanová, Vladimír Mizerák, Ľubomír Pevný, Darina Brunovská, Mária Fišerová, Lenka Fišerová, Peter Zvolenský, Katarína Zvolenská, Kamila Mizeráková, Anna Konfráterová, Milánó Konfráter, Michaela Konfráterová, Tomáš Pavlovič, Jozef Krivošík, Ema Krivošíková, Eva Pavlovičová, Jaroslav Pavlovič, Pavol Šipoš, Martina Šipošová, Jozefína Šipošová, Zuzana Šipošová, Ivan Čaputa, Zuzana Čaputová, Štefan Strapák, Katarína Strapáková, František Slezák, Agnesa Slezáková, Vincent Zimka, Elena Zimková és Marián Šipoš képviseletében T. Kamenec és Z. Čaputová advokáti,
– a Mesto Pezinok képviseletében J. Ondruš és K. Siváková advokáti,
– a Slovenská inšpekcia životného prostredia képviseletében L. Fogaš advokát,
– az Ekologická skládka as képviseletében P. Kováč advokát,
– a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és. D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében S. Menez, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében P. Oliver és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2012. április 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én aláírt és az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL L 124., 1. o.) jóváhagyott egyezmény (kihirdette a 2001. évi LXXXI. törvény) (a továbbiakban: Århusi Egyezmény), az EUMSZ 191. cikk (1) és (2) bekezdése, az EUMSZ 267. cikk, a 2003. május 26‑i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 466. o.) módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.; a továbbiakban: 85/337 irányelv), valamint a 2006. január 18‑i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 33., 1. o.) módosított, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o.; a továbbiakban: 96/61 irányelv) értelmezésére irányul.
2 E kérelmet egyfelől J. Križan és 43 további, Bazinban lakóhellyel rendelkező természetes személy felperes, valamint a Mesto Pezinok (Bazin város), másfelől a Slovenská inšpekcia životného prostredia (szlovák környezetvédelmi felügyelet, a továbbiakban: inšpekcia) közötti, az alapügyben beavatkozó félként résztvevő Ekologická skládka as‑nek (a továbbiakban: Ekologická skládka) a hatóság által hulladéklerakó építésére és üzemeltetésére adott engedély jogszerűségének kérdésére vonatkozó eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
A nemzetközi jog
3 Az Århusi Egyezmény „A nyilvánosság részvétele egyes tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalban” című 6. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdése kimondja:
„(1) Valamennyi Fél:
a) az I. mellékletben felsorolt javasolt tevékenységek engedélyezési eljárása során hozandó döntésben betartja e cikk rendelkezéseit;
[…]
(2) Az érintett nyilvánosságot közzététel vagy egyéni tájékoztatás útján, a környezeti döntéshozatali folyamat korai fázisában, megfelelően, időszerűen és hatékonyan tájékoztatni kell egyebek között:
[…]
d) a várható eljárásról, ezen belül, ha ez lehetséges:
[…]
iv) azon hatóság megjelöléséről, amelytől a vonatkozó információ beszerezhető, illetőleg ahol elhelyezték avégett, hogy a nyilvánosság azt megvizsgálhassa;
[…]
(4) Valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság korai fázisban való részvételét, amikor az összes választási lehetőség még nyitott, és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg.
[…]
(6) Valamennyi Fél előírja az illetékes hatóságoknak, hogy az érintett nyilvánosságnak biztosítsák a jelen cikkben szabályozott környezeti döntéshozatalban való részvételéhez szükséges összes releváns, a közösségi részvétel idején rendelkezésre álló információba való betekintés lehetőségét, külön kérelemre, amennyiben a nemzeti jog így írja elő, ingyen és azonnal, amint az adott információ rendelkezésre áll. Ez a rendelkezés nem zárja ki a Felek jogát ahhoz, hogy a 4. cikk [többek között (4) bekezdése] alapján bizonyos információk kiadását megtagadják.
[…]”
4 Ugyanezen egyezmény „Hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz” című 9. cikkének (2) és (4) bekezdése kimondja:
„(2) Valamennyi Fél, nemzeti jogszabályainak keretein belül, biztosítja az érintett nyilvánosság […] tagjai számára, […] hogy
[…]
b) […] bíróság és/vagy más, a jogszabályok által kijelölt független és pártatlan testület előtt […] megtámadják bármely döntés, intézkedés vagy mulasztás anyagi vagy eljárási törvényességét, mely ütközik a 6. cikk rendelkezéseivel, és amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, a jelen Egyezmény más releváns rendelkezéseivel, nem csorbítva a (3) bekezdés érvényét.
[...]
(4) Az (1) bekezdés kiegészítéseképpen és annak korlátozása nélkül, az (1), (2), és (3) bekezdésben jelzett eljárások elégséges és hatékony jogorvoslást kell, hogy biztosítsanak, többek között, amennyiben szükséges, a vitatott tevékenység felfüggesztése árán, méltányos, időszerű és nem kizáró módon költséges eljárást követve. […]”
5 Az Århusi Egyezmény I. mellékletének 5. pontjában az egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének a) albekezdésében jelzett tevékenységek listája címen a következő szerepel:
„Hulladékkezelés:
[…]
– napi 10 tonnánál nagyobb mennyiséget fogadó lerakó vagy 25 ezer tonna összkapacitást meghaladó hulladéklerakó, ide nem értve a semleges hulladékokat fogadó lerakókat.”
Az uniós jog
A 85/337 irányelv
6 A 85/337 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése úgy határozza meg az „engedélyt”, mint „a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntése, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére”.
7 Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen fogalmaz:
„(1) A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva, a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.
(2) A környezeti hatásvizsgálat elvégezhető a tagállamban meglévő, a projektek engedélyezésére vonatkozó eljárás, vagy ennek hiányában más eljárás alkalmazásával, vagy az ennek az irányelvnek való megfelelés céljából kialakítandó eljárásokkal.
[…]”
A 96/61 irányelv
8 A 96/61 irányelv (23) preambulumbekezdése kimondja:
„[…] annak érdekében, hogy a nyilvánosságot tájékoztassák a létesítmény működéséről és annak lehetséges környezeti hatásairól, és annak érdekében, hogy biztosítsák az engedélyezési eljárás átláthatóságát a Közösségen belül, a nyilvánosságnak biztosítani kell bármilyen döntést megelőzően az információhoz való hozzájutást az új létesítményekkel […] kapcsolatos engedélykérelmekre […] vonatkozóan.”
9 Az említett irányelvnek „Az irányelv célja és hatálya” című 1. cikke kimondja:
„Ennek az irányelvnek a célja, hogy az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzését és csökkentését valósítsa meg. Olyan intézkedéseket határoz meg, amelyeket a fent említett tevékenységekből származó szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére dolgoztak ki, beleértve a hulladékokkal kapcsolatos intézkedéseket, a környezet egészének magas szintű védelme érdekében, a [85/337] irányelv és az egyéb vonatkozó közösségi rendelkezések sérelme nélkül.”
10 Ugyanezen irányelvnek „Az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban” című 15. cikke szerint:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a következő eljárásokban történő részvételre:
– az új létesítmények iránti engedély kiadása,
[…]
Az ilyen részvételre vonatkozóan az V. mellékletben meghatározott eljárást kell alkalmazni.
[…]
(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés a [környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7‑i] 90/313/EGK irányelv [(HL L 158., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 402. o.)] 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott korlátozásokra is figyelemmel alkalmazandó.
[...]”
11 A 96/61 irányelvnek „Az igazságszolgáltatáshoz való jog” című 15a. cikke a következőképpen fogalmaz:
„A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik:
[…]
a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz van joguk a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából ezen irányelvnek a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel.
[…]
Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.
[…]”
12 A 96/61 irányelvnek „Az 1. cikkben említett ipari tevékenységek kategóriái” című I. melléklete az 5.4. pontjában a „[n]api 10 tonnánál többet fogadó, vagy 25 ezer tonnánál nagyobb össz‑befogadóképességű hulladéklerakók, kivéve az inert hulladékokat fogadó lerakókat” említi.
13 Ugyanezen irányelvnek „A nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban” című V. melléklete többek között előírja:
„1. A nyilvánosságot (közzététel vagy más alkalmas eszköz, például ha rendelkezésre áll, elektronikus média útján) a döntéshozatali eljárás kezdetén, vagy legkésőbb amint az információ ésszerű módon rendelkezésre bocsátható, tájékoztatják a következőket illetően:
[…]
c) a döntéshozatalért, a releváns információk szolgáltatásáért, az észrevételek és kérdések fogadásáért felelős hatáskörrel rendelkező hatóságok adatai, valamint az észrevételek vagy kérdések továbbítására vonatkozó határidők részletei;
[…]
f) a releváns információk rendelkezésre bocsátása idejének és helyének, vagy módjának a megjelölése;
[…]”
A 2003/4/EK irányelv
14 A környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28‑i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.) (16) preambulumbekezdése értelmében:
„Az információhoz való jog azt jelenti, hogy az információ kiadásának kell az általános szabálynak lennie, de a hatóság bizonyos pontosan meghatározott esetekben jogosult a környezeti információk kiadását megtagadni. A megtagadás alapját szűken kell értelmezni, amikor is az információ kiadásával szolgált közérdeket kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben mérlegelni. A megtagadás indokait az ebben az irányelvben meghatározott határidőn belül közölni kell a kérelmezővel.”
15 Ezen irányelv 4. cikkének (2) és (4) bekezdése többek között kimondja:
„(2) A tagállamok előírhatják a környezeti információ kérésének visszautasítását, ha az információ közzététele hátrányosan befolyásolná a következőket:
[…]
d) üzleti titok vagy üzemi titok, amennyiben e jelleget nemzeti vagy közösségi jogszabály írja elő a jogos gazdasági érdekek védelme céljából, beleértve a statisztikai titok és az adótitok megőrzéséhez fűződő közérdeket;
[…]
A [többek között a] (2) bekezdésben említett megtagadás alapját szűken kell értelmezni, minden egyes esetben figyelembe véve a közzététel által szolgált közérdeket. Az egyes esetekben a közzététel által szolgált közérdeket mérlegelni kell a megtagadás által szolgált érdekkel szemben. […]
[…]
(4) A kérelmező által igényelt és a hatóságok birtokában lévő vagy a hatóságok számára tárolt környezeti információt részben kell rendelkezésre bocsátani, amennyiben lehetőség nyílik az (1) bekezdés d) és e) pontjának vagy a (2) bekezdés hatálya alá tartozó információnak a kért információ többi részétől történő elkülönítésére.”
A 2003/35 irányelv
16 A 2003/35 irányelv (5) preambulumbekezése szerint ahhoz, hogy a Közösség ratifikálni tudja az egyezményt, a közösségi jogot megfelelően össze kell hangolni az egyezménnyel.
A szlovák jog
Az eljárási szabályok
17 A szlovák polgári perrendtartás 135. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„[…] A bíróságokat köti az Ústavný súd Slovenskej republiky [szlovák alkotmánybíróság] vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága alapvető jogokat és szabadságokat érintő határozata is.”
18 A Ústavný súd Slovenskej republiky szervezetére, eljárására és bíráinak jogállására vonatkozó 38/1993. sz. törvény a tényállás megvalósulásának időpontjában hatályos szövege 56. cikkének (6) bekezdése kimondja:
„Ha az Ústavný súd Slovenskej republiky megsemmisít valamely véglegessé vált határozatot, intézkedést vagy egyéb cselekményt, és az ügy visszautalása mellett dönt, az a személy, aki az adott ügyben elfogadta a határozatot, meghozta az intézkedést vagy elvégezte a cselekményt, köteles felülvizsgálni az ügyet és abban újból állást foglalni. Ezen eljárása során kötve van az Ústavný súd Slovenskej republiky [jogi álláspontjához].”
A környezeti hatástanulmányra, a városfejlesztési szabályokra és az integrált engedélyekre vonatkozó rendelkezések
– A 24/2006. sz. törvény
19 Az egyes törvényeket módosító, a környezeti hatástanulmányról szóló 24/2006. sz. törvény a tényállás megvalósulása időpontjában alkalmazandó szövegének 1. cikke kimondja:
„A jelen törvény szabályozza:
a) a környezetre gyakorolt esetleges hatások szakértők és a nyilvánosság általi értékelésének eljárását
[…]
2. a tervezett tevékenységeket, mielőtt elfogadnák a telepítésre vonatkozó döntést vagy a tevékenységeket a vonatkozó különös szabályozás alapján engedélyeznék.
[…]”
20 E törvény 37. cikke értelmében:
„[…]
6) Valamely tevékenységre vonatkozó végső vélemény érvényességi ideje a vélemény kibocsátásától számított három év. A végső vélemény megőrzi érvényességét, ha e határidőn belül a vonatkozó különös szabályozás alapján megkezdik a telepítésre vagy a tevékenység engedélyezésére vonatkozó eljárást.
7) A valamely tevékenységre vonatkozó végső vélemény érvényessége a kérelmező kérésére két évvel (többször) meghosszabbítható, amennyiben írásbeli bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a tervezett tevékenység és a területtel kapcsolatos feltételek nem módosultak lényegesen, semmilyen új körülmény nem merült fel a tevékenység értékeléséről szóló jelentés tárgyi tartalmát illetően, és nem fejlesztettek ki új technológiát a tervezett tevékenység megvalósításához. A tevékenységre vonatkozó végső vélemény érvényességének meghosszabbításáról szóló határozatot a hatáskörrel rendelkező szervezet hozza meg.”
21 Az említett törvény 65. cikkének (5) bekezdése pontosítja:
„Amennyiben a végső véleményt 2006. február 1‑je előtt fogadták el, és amennyiben az értékelt tevékenység engedélyezési eljárását a vonatkozó különös szabályozás alapján nem kezdték meg, a 37. cikk (7) bekezdésének megfelelően a vélemény meghosszabbítását kell kezdeményezni a minisztériumnál.”
– Az 50/1976. sz. törvény
22 A városfejlesztésről szóló 50/1976. sz. törvény a tényállás megvalósulásának időpontjában hatályos szövegének 32. cikke értelmében:
„Valamely létesítmény telepítésére, a helyszín átalakítására és a területtel kapcsolatos jelentős érdekek védelmére kizárólag városfejlesztési döntés alapján kerülhet sor, amely az alábbi formában jelenhet meg:
a) létesítmény telepítéséről szóló határozat
[…]”
– A 245/2003. sz. törvény
23 Az 532/2005 törvénnyel módosított, a szennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről, valamint egyes törvények módosításáról szóló 245/2003. sz. törvény (a továbbiakban: 245/2003. sz. törvény) 8. cikkének (3) és (4) bekezdése kimondja:
„(3) Amennyiben olyan integrált működési engedélyről van szó, amely egyúttal valamely új építménynek vagy valamely meglévő építmény módosításának az engedélyezését követeli meg, az eljárásnak építési engedélyezési eljárás is részét képezi.
(4) A területrendezési eljárás, az üzem környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata és a súlyos ipari balesetek elkerülésével kapcsolatos feltételek meghatározása nem képezi az integrált engedélyezési eljárás részét.”
24 E törvény 11. cikkének (2) bekezdése pontosítja:
„A[z] [integrált engedély iránti] kérelemhez csatolni kell:
[…]
c) a környezeti hatásvizsgálati eljárás során készült végső véleményt, ha a létesítmény azt szükségessé teszi,
[…]
g) új építmény vagy valamely meglévő építmény bővítése esetén a városrendezési határozatot [...]”
25 Az említett törvénynek „Az eljárás kezdete” című 12. cikke kimondja:
„[…]
(2) A kérelem hiánytalan voltának és az eljárásban részt vevő felek körének megállapítását követően a hatóság
[…]
c) […] internetes oldalán közzéteszi a kérelmet, az elektronikus formában nem elérhető mellékletek kivételével, és hirdetőtábláján legalább 15 napra kifüggeszti a benyújtott kérelemre, a létesítmény üzemeltetőjére és a létesítményre vonatkozó lényeges információkat,
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A közigazgatási eljárás
26 1997. június 26‑án a Mesto Pezinok elfogadta a városrendezésre vonatkozó 2/1997. sz. általános szabályozást, amely többek között hulladéklerakó létesítését írta elő a korábban a téglagyártáshoz használt agyag kitermelésére szolgáló, „Nová jama” (új gödör) nevű területen.
27 A Pezinské tehelne as által 1998. december 16‑án bemutatott, hulladéklerakó létesítésére vonatkozó tanulmány alapján a környezetvédelmi minisztérium 1999‑ben környezeti hatásvizsgálatot végzett. A végső véleményt 1999. július 26‑án adta ki.
28 2002. augusztus 7‑én az Ekologická skládka kérelmet terjesztett a Mesto Pezinok hatáskörrel rendelkező szervezeti egysége elé, amelyben a Nová jama területén hulladéklerakó létesítésére vonatkozó területrendezési határozat meghozatalát kérte.
29 2006. március 27‑én a környezetvédelmi minisztérium a Pezinské tehelne as kérelmére 1999. július 26‑tól 2008. február 1‑jéig meghosszabbította a végső vélemény érvényességi idejét.
30 2006. november 30‑i határozatával, amelyet a Krajský stavebný úrad v Bratislave (pozsonyi regionális építésügyi hivatal) 2007. május 7‑i határozata megerősített, a Mesto Pezinok az Ekologická skládka kérelmére engedélyezte a hulladéklerakó építését a Nová jama területén.
31 Miután az Ekologická skládka 2007. szeptember 25‑én benyújtotta integrált engedély iránti kérelmét, a Slovenská inšpekcia životného prostredia, Inšpektorát životného prostredia Bratislava (szlovák környezetvédelmi felügyelőség, pozsonyi környezetvédelmi felügyelőségi szerv, a továbbiakban: inšpektorát) a 96/61 irányelvet átültető 245/2003. sz. törvény alapján megindította az integrált vizsgálatot. 2007. október 17‑én az inšpektorát a környezetvédelmi hatóságokkal együtt közzétette az említett kérelmet, 30 napos határidőt szabva a nyilvánosság és az érintett állami hatóságok számára az észrevételeik megtételére.
32 Mivel az alapeljárás felperesei az integrált engedély iránti kérelem hiányos voltára hivatkoztak annyiban, amennyiben ahhoz nem mellékelték a 245/2003. sz. törvény 11. cikke (2) bekezdése g) pontjának megfelelően a hulladéklerakó létesítésére vonatkozó területrendezési határozatot, az inšpektorát 2007. november 26‑án felfüggesztette az integrált eljárást, és kérte e határozat megküldését.
33 2007. december 27‑én az Ekologická skládka továbbította az említett határozatot, jelezve, hogy azt üzleti titoknak tekinti. E figyelmeztetés alapján az inšpektorát nem bocsátotta a szóban forgó iratot az alapeljárás felpereseinek rendelkezésére.
34 2008. január 22‑én az inšpektorát kibocsátotta a „Pezinok – hulladéklerakó” építésére és üzembe helyezésére vonatkozó integrált engedélyt.
35 Az alapeljárás felperesei megtámadták e határozatot a másodfokú környezetvédelmi szerv, az inšpekcia előtt. Az említett szerv úgy határozott, hogy hivatalos hirdetőtábláján 2008. március 14‑e és 2008. április 14‑e között közzéteszi a hulladéklerakó létesítésére vonatkozó területrendezési határozatot.
36 A másodfokú közigazgatási eljárásban az alapeljárás felperesei többek között azon jogi hibára hivatkoztak, hogy az integrált eljárást a hulladéklerakó létesítésére vonatkozó területrendezési határozat hiányában indították meg, majd e határozatot közzététel nélkül nyújtották be, üzleti titokra hivatkozva.
37 2008. augusztus 18‑i határozatában az inšpekcia a fellebbezést mint megalapozatlant elutasította.
A bírósági eljárás
38 Az alapeljárás felperesei keresetet indítottak az inšpekcia 2008. augusztus 18‑i határozata ellen az elsőfokú közigazgatási bíróság, a Krajský súd Bratislava (pozsonyi regionális bíróság) előtt. E bíróság 2008. december 4‑i ítéletében a keresetet elutasította.
39 Az alapeljárás felperesei fellebbezést nyújtottak be ezen ítélet ellen a Najvyšší súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága) előtt.
40 2009. április 6‑i végzésével e bíróság felfüggesztette az integrált engedély végrehajtását.
41 2009. május 28‑án ugyanezen bíróság megváltoztatta a Krajský súd Bratislava ítéletét, és megsemmisítette az inšpektorát 2008. augusztus 18‑i határozatát, valamint a 2008. január 22‑i határozatot, lényegében azt róva fel a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak, hogy nem tartották tiszteletben az integrált eljárásban az érintett nyilvánosság részvételére vonatkozó szabályokat, és nem értékelték megfelelően a lerakó megépítésének környezetre gyakorolt hatásait.
42 2009. június 25‑én az Ekologická skládka alkotmányossági kifogást emelt az Ústavný súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság alkotmánybírósága) előtt a Najvyšší súd Slovenskej republiky 2009. április 6‑i végzése ellen, és 2009. szeptember 3‑án alkotmányossági kifogást emelt ugyanezen bíróság 2009. május 28‑i ítélete ellen.
43 2010. május 27‑i ítéletében az Ústavný súd Slovenskej republiky megállapította, hogy a Najvyšší súd Slovenskej republiky megsértette az Ekologická skládkának a szlovák alkotmány 46. cikkének (1) bekezdésében elismert, a bírósági védelemhez fűződő alapvető jogát, a szlovák alkotmány 20. cikkének (1) bekezdésében elismert, a tulajdonhoz való alapvető jogát és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt egyezményhez csatolt első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkében biztosított, a javai zavartalan élvezetéhez való jogát.
44 Az Ústavný súd Slovenskej republiky többek között azt állapította meg, hogy a Najvyšší súd Slovenskej republiky nem vette figyelembe a közigazgatási eljárásban alkalmazandó összes elvet, továbbá az eljárás és a környezeti hatástanulmányról szóló határozat jogszerűségének vizsgálatával túllépte hatáskörét, mivel azt a felperesek nem vitatták, így a Najvyšší súd Slovenskej republiky nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy e kérdésben állást foglaljon.
45 Következésképpen az Ústavný súd Slovenskej republiky ítéletével hatályon kívül helyezte a megtámadott végzést és ítéletet, és az ügyet visszautalta a Najvyšší súd Slovenskej republiky elé, újabb határozat meghozatala céljából.
46 A Najvyšší súd Slovenskej republiky rámutat, hogy az előtte folyamatban lévő eljárás több felperese azzal érvel, hogy e bíróság kötve van az Ústavný súd Slovenskej republiky 2010. május 27‑i ítéletéhez. A Najvyšší súd Slovenskej republiky azonban hangsúlyozza, hogy továbbra is kétségei vannak a vitatott határozatnak az uniós joggal való összhangját illetően.
47 Ilyen körülmények között a Najvyšší súd Slovenskej republiky felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Az uniós jog (pontosabban az EUMSZ 267. cikk) kötelezi‑e valamely tagállam legfelsőbb bíróságát, illetve lehetővé teszi‑e e bíróság számára, hogy »hivatalból« előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a [Bíróság] elé akkor is, ha az alapeljárásban a következő helyzet áll fenn: az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a legfelsőbb bíróságnak az elsődlegesen a környezetvédelemre vonatkozó uniós szabályozás alkalmazásán alapuló ítéletét, arra kötelezve e bíróságot, hogy alkalmazkodjon az alkotmánybíróságnak az igazságszolgáltatási eljárásban részt vevő fél alkotmányos eljárási és anyagi jogai megsértésén alapuló jogi értékeléseihez anélkül, hogy figyelembe vette volna a jogvita uniós vonatkozásait, más szóval, amikor az alkotmánybíróság mint az ügyben utolsó fokon eljáró bíróság nem jut arra a következtetésre, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kell a [Bíróság] elé terjeszteni, és átmenetileg kizárta a megfelelő környezethez és az ennek védelméhez való jog alkalmazását az alapeljárásban.
2) Lehetséges‑e az integrált megelőzés alapvető célkitűzésének megvalósítása – amely mindenekelőtt a [96/61] irányelv (8), (9) és (23) preambulumbekezdéséből, 1. és 15. cikkéből, valamint általánosságban a környezetvédelemre vonatkozó közösségi jogból következik – azaz a szennyezés megelőzése és csökkentése a nyilvánosságnak azon cél megvalósításában való részvételével is, hogy a környezet egészének magas szintű védelmét lehessen elérni egy olyan eljárás által, amelyben az érintett nyilvánosság az integrált megelőzésre vonatkozó eljárás megindításának időpontjában nem rendelkezik garantált hozzáféréssel a teljes vonatkozó dokumentációhoz (a [96/61] irányelv 15. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke), különösen egy hulladéklerakó helyére vonatkozó határozathoz, majd ezt követően az elsőfokú eljárásban a hiányzó dokumentumot a kérelmező jogalany azzal a feltétellel csatolja, hogy ezt ne tegyék hozzáférhetővé az eljárás többi résztvevője számára, mivel az üzleti titok által védett anyagról van szó? Más szóval: megalapozottan állítható‑e, hogy a létesítmény helyéről szóló határozat (különösen ennek indokolása) lényegileg befolyásolja érvelések, észrevételek vagy egyéb releváns elemek előadását?
3) Teljesülnek‑e a [85/337] irányelv célkitűzései, különösen a környezetre vonatkozó [uniós] jog, és közelebbről a 2. cikkben előírt azon feltétel vonatkozásában, miszerint meghatározott projekteket engedélyezésük előtt környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni, abban az esetben, ha az eredetileg a környezetvédelmi minisztérium által 1999‑ben megfogalmazott vélemény, amely a múltban egy környezeti hatásvizsgálati eljárást zárt le, egy egyszerű határozattal több évre meghosszabbításra kerül új környezeti hatásvizsgálat lefolytatása nélkül, más szóval: megállapítható‑e, hogy a [85/337] irányelv értelmében kibocsátott határozat korlátlanul érvényes?
4) A [96/61] irányelvben (különösen annak preambulumában, valamint 1. és 15a. cikkében) előírt általános feltétel – amelynek alapján a tagállamok a szennyezés megelőzését és csökkentését azzal is biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság számára igazságos, méltányos és gyors közigazgatási vagy bírósági eljárás lehetőségét adják meg – a [85/337] irányelv 10a. cikkével és az Århusi Egyezmény 6. cikkével, valamint 9. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezve magában foglalja‑e a hivatkozott nyilvánosság azon lehetőségét is, hogy ideiglenes közigazgatási vagy bírósági intézkedés (például egy integrált határozat végrehajtását felfüggesztő végzés) elfogadását kérjék a nemzeti jognak megfelelően, amely ideiglenesen, tehát az érdemi határozat meghozataláig, lehetővé teszi a tervezett létesítmény megvalósításának felfüggesztését?
5) Lehetséges‑e, hogy az a bírósági határozat, amellyel a [96/61] irányelvben, a [85/337] irányelvben, illetve az Århusi Egyezmény 9. cikkének (2) és (4) bekezdésében rögzített feltétel kerül megvalósításra – tehát a nyilvánosságnak a méltányos bírósági védelemhez való, e rendelkezésekben rögzített jogának alkalmazása az Európai Unió környezetvédelmi politikájáról szóló EUMSZ 191. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében – jogellenesen megsérti valamely létesítmény üzemeltetőjének a többek között az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke által biztosított tulajdonhoz való jogát, például azon tény okán, hogy a bírósági eljárás során megsemmisítik a kérelmezőnek az új létesítményre vonatkozó végleges integrált engedélyét?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az elfogadhatóságról
48 Az inšpekcia, az Ekologická skládka és a szlovák kormány különböző címeken vitatják az előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy bizonyos kérdések elfogadhatóságát.
49 Elsősorban az inšpekcia és az Ekologická skládka szerint az összes feltett kérdés elfogadhatatlan, mivel teljes mértékben belső szabályok, többek között a 85/337 és a 96/61 irányelveket átültető aktusok által szabályozott helyzetekre vonatkoznak. Az Ekologická skládka ebből ezen irányelvek közvetlen hatályának hiányára következtet, míg az inšpekcia szerint azok kellően világosak ahhoz, hogy feleslegessé tegyék az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Az inšpekcia azt is előadja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a Najvyšší súd Slovenskej republiky előtti eljárás első szakaszában kellett volna feltenni. Az Ekologická skládka is azon a véleményen van, hogy e kérdések feleslegesek annyiban, amennyiben a Najvyšší súd Slovenskej republiky már kötve van az Ústavný súd Slovenskej republiky jogi álláspontjához és az alapeljárásban részt vevő felek közül senki sem kérte, hogy az említett kérdéseket terjesszék a Bíróság elé.
50 Másodsorban az Ekologická skládka azt állítja, hogy az integrált eljárásnak, a területrendezési eljárásnak és a környezet hatásvizsgálatnak a nemzeti szabályozás általi különválasztása az alapeljárás kimenetele szempontjából irrelevánssá teszi a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdést. Az inšpekcia számára e különválasztás igazolja a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdés elfogadhatatlanságát. Az ugyanis magában foglalja, hogy a területrendezési határozat vagy a környezeti hatásvizsgálat hibájának nincs hatása az integrált engedély jogszerűségére.
51 Harmadsorban az Ekologická skládka és a szlovák kormány úgy véli, hogy a negyedik kérdés hipotetikus jellegű. Egyrészt a Najvyšší súd Slovenskej republiky által a 2009. április 6‑i határozatban elrendelt ideiglenes intézkedések már semmiféle joghatással nem rendelkeznek. Másrészt e kérdés irreleváns a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tekintetében, mivel az nem új ideiglenes intézkedések elrendelésére, hanem a vitatott közigazgatási határozatok érvényességére vonatkozik.
52 Negyedsorban és végezetül az Ekologická skládka azt állítja, hogy az ötödik kérdés ugyancsak hipotetikus, mivel azon határozatra vonatkozik, amelyet a Najvyšší súd Slovenskej republikynek az alapeljárás befejezésekor meg kell hoznia. Emellett e kérdés ugyancsak elfogadhatatlan, mivel a nemzeti alkotmányjog értelmezésére vonatkozik.
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (a C‑169/07. sz. Hartlauer‑ügyben 2009. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑1721. o.] 24. pontja és a C‑470/11. sz. Garkalns‑ügyben 2012. július 19‑én hozott ítélet 17. pontja).
54 Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (a C‑570/07. és C‑571/07. sz., Blanco Pérez és Chao Gómez egyesített ügyekben 2010. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2010., I‑4629. o.] 36. pontja, valamint a C‑509/10. sz. Geistbeck‑ügyben 2012. július 5‑én hozott ítélet 48. pontját).
55 Márpedig a nemzeti jog teljességére vonatkozó érv nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott uniós jogi rendelkezések semmiféle kapcsolatban nem állnak az alapügyben szereplő jogvitával, annál is inkább, mivel az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések részben az uniós jogot átültető intézkedések. Ennélfogva ezen érv nem elegendő az előző pontban hivatkozott vélelem megdöntéséhez.
56 Meg kell tehát állapítani, hogy a szóban forgó irányelvek közvetlen hatályának hivatkozott hiánya nem változtat ezen elemzésen, mivel a Bíróság az EUMSZ 267. cikk értelmében hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára az uniós intézmények jogi aktusainak értelmezése tekintetében, függetlenül attól, hogy azok közvetlenül alkalmazandók vagy sem (a C‑373/95. sz., Maso és társai ügyben 1997. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4051. o.] 28. pontja, a C‑254/08. sz., Futura Immobiliare és társai ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑6995. o.] 34. pontja, valamint a C‑370/12. sz. Pringle‑ügyben 2012. november 27‑én hozott ítélet) 89. pontját.. Másfelől ami azon érvet illeti, hogy az alkalmazandó szabályok világos volta miatt az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szükségtelen, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk minden esetben lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy amennyiben célszerűnek ítéli, az értelmezésre irányuló kérdéseket a Bíróság elé terjessze (lásd ebben az értelemben C‑165/09–C‑167/09. sz., Stichting Natuur en Milieu és társai egyesített ügyekben 2011. május 26‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑4599. o.] 52. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
57 Ami az inšpekcia és az Ekologická skládka által az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egésze elfogadhatatlanságának alátámasztására felhozott többi érvet illeti, azok az első kérdés tárgyát illetik, ezért azokat a Bíróság e kérdés vizsgálata során fogja értékelni.
58 Ami a különböző eljárásoknak a nemzeti jogban való különválasztására vonatkozó érveket illeti, ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság e különválasztás nemzeti jogra gyakorolt következményeit tekintve egészen más következtetésre jut, mint az inšpekcia és az Ekologická skládka. Márpedig az EUMSZ 267. cikk alapján megindított eljárás során a Bíróság és a kérdést előterjesztő bíróság hatásköre egyértelműen elkülönül, és a nemzeti jog értelmezésére kizárólag ez utóbbi jogosult (e tekintetben lásd a Bíróság C‑295/97. sz. Piaggio‑ügyben 1999. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3735. o.] 29. pontját és a C‑500/06. sz. Corporación Dermoestética ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑5785. o.] 21. pontját). Következésképpen az említett érvek nem elegendőek annak bizonyítására, hogy az előterjesztett kérdés nyilvánvalóan nincs összefüggésben a jogvita tényállásával vagy tárgyával.
59 Ami a negyedik kérdés elfogadhatóságát illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Najvyšší súd Slovenskej republiky új ideiglenes intézkedéseket rendelt el az alapügyben szereplő határozatok végrehajtásának felfüggesztése céljából. Ráadásul az Ekologická skládka írásbeli észrevételeiben pontosította, hogy célszerűnek találta keresetet indítani az említett intézkedések ellen. Ilyen körülmények között nem tűnik úgy, hogy a negyedik kérdést hipotetikusnak lehetne tekinteni.
60 Végül, ami az ötödik kérdés elfogadhatóságát illeti, tény, hogy az Ústavný súd Slovenskej republiky kimondta, hogy a Najvyšší súd Slovenskej republiky megsértette az Ekologická skládka tulajdonhoz való jogát a 2009. május 28‑i ítéletével, amely megállapította, hogy az integrált engedélyt az uniós joggal összeegyeztethetetlen körülmények között fogadták el. Mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak továbbra is kétségei vannak az alapügyben megtámadott határozatok uniós joggal való összhangját illetően, az ötödik kérdés nem tekinthető pusztán hipotetikus kérdésnek. Másfelől az említett kérdés szövegéből kitűnik, hogy az nem a nemzeti alkotmányjog értelmezésére irányul.
61 Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéseket elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az első kérdésről
62 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely nemzeti bíróság hivatalból előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthet a Bíróság elé akkor is, ha az ügyben az első határozatának az érintett tagállam alkotmánybírósága általi hatályon kívül helyezését és visszautalását követően kell határoznia, és a nemzeti szabályozás alapján köteles az alkotmánybíróság jogi álláspontját követni. A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ keres, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy ugyanezen nemzeti bíróság köteles a Bírósághoz fordulni akkor is, ha határozatai az alkotmánybíróság előtt a nemzeti alkotmányban vagy valamely nemzetközi egyezményben garantált jogok és szabadságok esetleges megsértésének vizsgálatára korlátozódó keresettel megtámadhatók.
63 Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy első kérdésével a Najvyšší súd Slovenskej republiky azt is meg kívánja tudni, hogy az uniós jog lehetővé teszi‑e számára, hogy eltérjen azon nemzeti szabálytól, amely megtiltja számára, hogy az uniós jog olyan megsértésére vonatkozó jogalapot hozzon fel, amelyre az alapeljárás felei nem hivatkoztak. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kérdés csupán a 85/337 irányelvet érinti, következésképpen erre vonatkozóan elegendő akkor állást foglalni, ha a harmadik kérdésre adandó válasz alapján úgy tűnik, hogy ezen irányelv alkalmazandó az alapeljárásban.
64 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés egyéb vonatkozásait illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk a lehető legszélesebb lehetőséget biztosítja a nemzeti bíróságok számára arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó, a Bíróság döntését igénylő kérdés merül fel (a C‑348/89. sz. Mecanarte‑ügyben 1991. június 27‑én hozott ítélet [EBHT 1991., I‑3277. o.] 44. pontja és a C‑173/09. sz. Elchinov‑ügyben 2010. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑8889. o.] 26. pontja).
65 Az EUMSZ 267. cikk tehát felhatalmazza – adott esetben kötelezi – a nemzeti bíróságokat arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek elő akkor, amikor e bíróság akár hivatalból, akár a felek kérelmére megállapítja, hogy a jogvita érdeme az e cikk első bekezdésében felsorolt kérdések valamelyikére vonatkozik (a C‑261/95. sz. Palmisani‑ügyben 1997. július 10‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4025. o.] 20. pontja és a C‑104/10. sz. Kelly‑ügyben 2011. július 21‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑6813. o.] 61. pontja). Ezért az a tény, hogy az alapeljárás felei a kérdést előterjesztő bíróság előtt nem vetettek fel közösségi jogi kérdést, még nem zárja ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a Bírósághoz forduljon (a 126/80. sz. Salonia‑ügyben 1981. június 16‑án hozott ítélet [EBHT 1981., 1563. o.] 7. pontja és a C‑251/11. sz. Huet‑ügyben 2012. március 8‑án hozott ítélet 23. pontja).
66 Ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelem bíróságok közötti párbeszéden alapszik, a kérelem előterjesztése teljes mértékben a nemzeti bíróságnak az említett kérelem helytállóságára és szükségességére vonatkozó mérlegelésétől függ (a C‑210/06. sz. Cartesio‑ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑9641. o.] 91. pontja és a C‑137/08. sz. VB Pénzügyi Lízing ügyben 2010. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑10847. o.] 29. pontja).
67 Másfelől valamely nemzeti eljárási szabály létezése nem kérdőjelezheti meg a nemzeti bíróságok azon lehetőségét, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak a Bírósághoz, amennyiben – akárcsak a jelen ügyben – kétségeik vannak az uniós jog értelmezését illetően (a fent hivatkozott Elchinov‑ügyben hozott ítélet 25. pontja és a C‑396/09. sz. Interedil‑ügyben 2011. október 20‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑9915. o.] 35. pontja).
68 Az olyan nemzeti szabály, amelynek értelmében a magasabb szintű bíróság által tett megállapítások kötik valamely másik nemzeti bíróságot, még nem fosztja meg ez utóbbit attól a lehetőségtől, hogy az e jogi megállapításokkal érintett uniós jogi rendelkezések értelmezésével kapcsolatban kérdéseket terjesszen a Bíróság elé. A nemzeti bíróság szabadon dönthet arról, hogy – amennyiben úgy ítéli meg, hogy a magasabb szintű bíróság által végzett jogi értékelés az uniós joggal ellentétes ítélethez vezetne – a vonatkozó kérdéseket a Bíróság elé terjessze (a C‑378/08. sz., ERG és társai ügyben 2010. március 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑1919. o.] 32. pontja, valamint a fent hivatkozott Elchinov‑ügyben hozott ítélet 27. pontja).
69 Ebben a szakaszban hangsúlyozni kell, hogy az a nemzeti bíróság, amely élt az EUMSZ 267. cikkben részére biztosított lehetőséggel, kötve van az alapügy elbírálásánál a Bíróság által a szóban forgó rendelkezések tekintetében adott értelmezéshez, és adott esetben figyelmen kívül kell hagynia a felsőbb szintű bíróság megállapításait, ha úgy ítéli meg, hogy ezen értelmezésre való figyelemmel azok nem felelnek meg az uniós jognak (a fent hivatkozott Elchinov‑ügyben hozott ítélet 30. pontja).
70 A fenti pontokban kifejtett elvek ugyanúgy érvényesek a kérdést előterjesztő bíróságra az érintett tagállam alkotmánybírósága által kifejezett jogi álláspont tekintetében, ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlatból következően nem engedhető meg, hogy a nemzeti jog – akár alkotmányi szintű – rendelkezései hátrányos hatással járjanak az uniós jog egységességére és hatékonyságára (lásd ebben az értelemben a 11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft ügyben 1970. december 17‑én hozott ítélet [EBHT 1970., 1125. o.] 3. pontját és a C‑409/06. sz. Winner Wetten ügyben 2010. szeptember 8‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑8015. o.] 61. pontját). Egyébként a Bíróság már megállapította, hogy a szóban forgó elvek érvényesülnek az alkotmánybíróság és minden egyéb nemzeti bíróság közötti viszonyban (a C‑188/10. és C‑189/10. sz., Melki és Abdeli egyesített ügyekben 2010. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑5667. o.] 41–45. pontja).
71 Azon nemzeti szabály tehát, amely kötelezi a Najvyšší súd Slovenskej republikyt, hogy kövesse az Ústavný súd Slovenskej republiky jogi álláspontját, nem akadályozhatja meg a kérdést előterjesztő bíróságot abban, hogy az eljárás során az általa megfelelőnek ítélt időpontban bármikor előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz, és adott esetben figyelmen kívül hagyja az Ústavný súd Slovenskej republiky azon értékelését, amely az uniós joggal ellentétesnek bizonyulhat.
72 Végezetül legfelsőbb bíróságként a Najvyšší súd Slovenskej republiky köteles is előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni, ha azt állapítja meg, hogy a jogvita érdeme az EUMSZ 267. cikk első bekezdésében felsorolt, megoldandó kérdések valamelyikére vonatkozik. Azon lehetőség ugyanis, hogy valamely nemzeti bíróság határozatai az érintett tagállam alkotmánybírósága előtt a nemzeti alkotmányban vagy valamely nemzetközi egyezményben garantált jogok és szabadságok esetleges megsértésének vizsgálatára korlátozódó keresettel megtámadhatók, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e nemzeti bíróság nem minősül az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése szerinti olyan bíróságnak, amelynek határozataival szemben a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.
73 A fentiek alapján az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonló nemzeti bíróság hivatalból köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni még akkor is, ha az első határozatának az érintett tagállam alkotmánybírósága általi hatályon kívül helyezését követő visszautalás után kell határozatot hoznia, és valamely nemzeti szabály előírja számára, hogy határozatát az alkotmánybíróság által elfogadott jogi álláspontot követve kell meghoznia.
A második kérdésről
74 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 96/61 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, mint amely megköveteli, hogy az érintett nyilvánosság a hulladéklerakó engedélyezési eljárásának kezdetétől fogva hozzáférjen az e létesítmény telepítésére vonatkozó területrendezési határozathoz. A kérdést előterjesztő bíróság azt is meg kívánja tudni, hogy e határozat rendelkezésre bocsátásának megtagadását igazolhatja‑e az e határozatban állítólagosan szereplő üzleti titkok védelmére való hivatkozás, vagy amennyiben nem igazolható, e megtagadás orvosolható‑e az említett határozatnak az érintett nyilvánosság számára a másodfokú közigazgatási eljárásban való hozzáférhető tételével.
75 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő létesítmény napi 10 tonnánál többet fogadó vagy 25 ezer tonnánál nagyobb össz‑befogadóképességű hulladéklerakó. E létesítmény tehát a 96/61 irányelv hatálya alá tartozik, ahogyan az kitűnik az irányelv 1. cikkének és az irányelv I. melléklete 5.4. pontjának együttes olvasatából.
76 Az irányelv 15. cikke előírja a nyilvánosság részvételét az új létesítmények engedélyezésére irányuló eljárásban, és pontosítja, hogy e részvétel az említett irányelv V. mellékletében előírt feltételek mellett történik. E melléklet előírja, hogy a nyilvánossággal közölni kell többek között a releváns információk szolgáltatásáért felelős hatóságok adatait, valamint a releváns információk rendelkezésre bocsátásának idejét és helyét.
77 A nyilvánosság részvételére vonatkozó e szabályokat az Århusi Egyezmény rendelkezéseinek fényében és azokra tekintettel kell értelmezni, amellyel – amint az a 96/61 irányelvet részben módosító 2003/35 irányelv (5) preambulumbekezdéséből is következik – az uniós jogot „megfelelően össze kell hangolni” (a C‑115/09. sz., Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland, Landesverband Nordrhein‑Westfalen ügyben 2011. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑3673. o.] 41. pontja). Márpedig az említett egyezmény 6. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy a nyilvánosságnak lehetőséget kell biztosítani az említett egyezmény 1. mellékletében szereplő tevékenységek engedélyezésére vonatkozó döntéshozatali eljárás szempontjából releváns információkhoz való hozzáférésre, ideértve a napi 10 tonnánál többet fogadó vagy 25 ezer tonnánál nagyobb össz‑befogadóképességű hulladéklerakókra vonatkozó információkat.
78 Ennélfogva a 96/61 irányelvben szereplő engedélyezési eljárással érintett nyilvánosságnak főszabály szerint hozzá kell férnie az említett eljárásra vonatkozó összes releváns információhoz.
79 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő létesítmény telepítésére vonatkozó területrendezési határozat azon intézkedések egyike, amelyek alapján elfogadják az e létesítmény engedélyezésére vagy engedélyezésének megtagadására vonatkozó határozatot, és amely a projekt környezetre gyakorolt hatásaira, az üzemeltető számára e hatások csökkentése érdekében előírt feltételekre, a területrendezési eljárásban részt vevő felek által felhozott ellenérvekre, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóság által a területrendezési határozat kibocsátásakor hozott döntések indokaira vonatkozó információkat tartalmaz. Ráadásul az alkalmazandó nemzeti szabályok előírják, hogy a területrendezési határozatot csatolni kell a hatáskörrel rendelkező hatóságnak küldött, engedély iránti kérelemhez. Ebből következik, hogy a területrendezési határozatot a 96/61 irányelv V. melléklete értelmében releváns információkat tartalmazónak kell tekinteni, és ahhoz az érintett nyilvánosság számára főszabály szerint hozzáférést kell biztosítani az említett létesítmény engedélyezésére vonatkozó eljárásban.
80 A 96/61 irányelv 15. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy a nyilvánosság részvétele a 90/313 irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt esetekben korlátozható. Az alapügy tényállásának időpontjában azonban a 90/313 irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2003/4 irányelv. Az utóbbi irányelvhez mellékelt megfelelési táblázatra, az uniós jognak az Århusi Egyezménnyel való összehangolására vonatkozó kötelezettségre és a 96/61 irányelv 15. cikkének a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15‑i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL L 24., 8. o.) történő későbbi kodifikálásakor elfogadott szövegére tekintettel azonban meg kell állapítani, hogy a 96/61 irányelv 15. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, mint amely a 2003/4 irányelv 4. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében szereplő korlátozásokra utal.
81 Az említett 4. cikk (2) bekezdése első albekezdésének d) pontja értelmében a tagállamok előírhatják a környezeti információ kérésének visszautasítását, ha az információ közzététele üzleti titkot vagy üzemi titkot sértene, amennyiben e jelleget nemzeti vagy közösségi jogszabály írja elő a jogos gazdasági érdekek védelme céljából.
82 Ugyanakkor többek között a 96/61 irányelvben szereplő tevékenységek némelyike helyének jelentőségére tekintettel, valamint ahogyan az a jelen ítélet 79. pontjából kitűnik, nem ez a helyzet azon határozat esetében, amelyben valamely hatóság az alkalmazandó területrendezési szabályokra tekintettel az ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítmény telepítését engedélyezi.
83 Még ha feltételezzük is, hogy nem kizárt, hogy a területrendezési határozat indokolásában szereplő bizonyos adatok kivételesen bizalmas üzleti vagy üzemi információnak minősüljenek, a jelen ügyben egyértelmű, hogy az ilyen információk bizalmas jellegének védelmét a 2003/4 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének megsértésével biztosították, amikor a nyilvánosságtól megtagadták az alapügyben szereplő létesítmény telepítésére vonatkozó területrendezési határozathoz való minden, akár csak részleges hozzáférést.
84 Ebből következik, hogy az alapügyben szereplő létesítmény telepítésére vonatkozó területrendezési határozatnak az érintett nyilvánosság számára az elsőfokú közigazgatási eljárásban való hozzáférhetővé tételének megtagadását nem igazolta a 96/61 irányelv 15. cikkének (4) bekezdésében szereplő kivétel. A kérdést előterjesztő bíróságnak ezért meg kell vizsgálnia, hogy az e határozathoz való, az érintett nyilvánosság számára a másodfokú közigazgatási eljárásban lehetővé tett hozzáférés elegendő‑e az elsőfokú közigazgatási eljárás hibájának és adott esetben a 96/61 irányelv 15. cikke megsértésének orvoslásához.
85 Az e területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogalanyok uniós jogból származó jogainak a védelmét biztosító eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján minden egyes tagállam belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozók (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (a C‑312/93. sz. Peterbroeck‑ügyben 1995. december 14‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4599. o.] 12. pontja, valamint a C‑378/10. sz. VALE‑ügyben 2012. július 12‑én hozott ítélet 48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
86 Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy az megköveteli, hogy a jogorvoslatokra alkalmazandó szabályok összessége, beleértve az előírt határidőket, különbségtétel nélkül vonatkozzon az uniós jog és a belső jog megsértésén alapuló jogorvoslatokra (lásd többek között a C‑591/10. sz. Littlewoods Retail és társai ügyben 2012. július 19‑én hozott ítélet 31. pontját, valamint a C‑249/11. sz. Byankov‑ügyben 2012. október 4‑én hozott ítélet 70. pontját). A nemzeti bíróság feladata tehát annak megvizsgálása, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi‑e hasonló jellegű belső jogi jogsértések orvoslását a másodfokú közigazgatási eljárásban.
87 Ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, noha a közösségi joggal nem összeegyeztethetetlen, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályok bizonyos esetekben lehetővé tegyék egyes, a közösségi jogra tekintettel szabálytalan műveletek vagy aktusok szabályossá tételét, ennek az a feltétele, hogy ne biztosítson lehetőséget arra, hogy az érdekeltek megkerüljék az uniós jog szabályait vagy kivonják magukat azok alkalmazása alól, valamint hogy e lehetőség kivételes jellegű maradjon (a C‑215/06. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2008. július 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4911. o.] 57. pontja).
88 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 96/61 irányelv 15. cikke előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a létesítmény engedélyezési eljárásában való részvételre. E rendelkezést az említett irányelv (23) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely szerint a nyilvánosságnak biztosítani kell bármilyen döntést megelőzően az információhoz való hozzájutást az új létesítményekkel kapcsolatos engedélykérelmekre vonatkozóan, és az Århusi Egyezmény 6. cikke fényében, amely előírja egyrészt, hogy a nyilvánosság részvétele az eljárás megkezdésekor kezdődik, vagyis akkor, amikor még minden lehetőség nyitott és valódi befolyásolásra van lehetőség, másrészt a nyilvánosságnak hozzáférést kell biztosítani a releváns információkhoz, amint azok rendelkezésre állnak. Ebből következik, hogy az érintett nyilvánosság számára minden releváns információnak rendelkezésre kell állnia az elsőfokú közigazgatási eljárás szakaszában, az elsőfokú határozat meghozatala előtt, amennyiben ezen információk az eljárásnak ebben a szakaszában rendelkezésre állnak.
89 Ami azt a kérdést illeti, hogy a tényleges érvényesülés elvével összeegyeztethetetlen‑e az eljárás másodfokon történő szabályossá tétele azon dokumentumok nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele révén, amelyek az elsőfokú közigazgatási eljárásban nem voltak hozzáférhetők, a kérdést előterjesztő bíróság által továbbított adatokból az tűnik ki, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás szerint a másodfokú közigazgatási szerv megváltoztathatja az elsőfokú közigazgatási határozatot. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy egyrészt a másodfokú közigazgatási eljárásban minden választási lehetőség és megoldás nyitott volt‑e a 96/61 irányelv 15. cikkének az Århusi Egyezmény 6. cikkének (4) bekezdésére tekintettel értelmezett (1) bekezdése értelmében, másrészt az eljárás e szakaszban történő szabályossá tétele a releváns iratoknak a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele révén lehetővé teszi‑e az említett nyilvánosság számára, hogy valódi befolyással legyen a döntéshozatali eljárás kimenetelére.
90 Következésképpen a tényleges érvényesülés elvével nem összeegyeztethetetlen, hogy az alapügyben szereplő területrendezési határozat az érintett nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételének az elsőfokú közigazgatási eljárásban való indokolatlan megtagadását orvosolni lehessen a másodfokú közigazgatási eljárásban, feltéve hogy még minden lehetőség és megoldás nyitott, és az eljárás e szakaszban történő szabályossá tétele lehetővé teszi az érintett nyilvánosság számára, hogy tényleges befolyást gyakoroljon a döntéshozatali eljárás kimenetelére; mindennek megvizsgálása a nemzeti bíróság feladata.
91 Ennélfogva a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 96/61 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az:
– előírja, hogy az érintett nyilvánosságnak az érintett létesítmény engedélyezési eljárásának kezdetétől fogva hozzá kell férnie az alapügyben szereplőhöz hasonló területrendezési határozathoz;
– nem teszi lehetővé a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok számára, hogy jogos gazdasági érdekek védelme céljából, üzleti vagy üzemi adatok bizalmas jellegének a nemzeti jogban vagy az uniós jogban előírt védelmére hivatkozva megtagadja az érintett nyilvánosságtól az ilyen határozathoz való hozzáférést; és
– azzal nem összeegyeztethetetlen, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló területrendezési határozat az érintett nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételének az elsőfokú közigazgatási eljárásban való indokolatlan megtagadását orvosolni lehessen a másodfokú közigazgatási eljárásban, feltéve hogy még minden lehetőség és megoldás nyitott, továbbá az eljárás e szakaszban történő szabályossá tétele lehetővé teszi az érintett nyilvánosság számára, hogy tényleges befolyást gyakoroljon a döntéshozatali eljárás kimenetelére; mindennek megvizsgálása a nemzeti bíróság feladata.
A harmadik kérdésről
92 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 85/337 irányelvvel összeegyeztethetetlen‑e, hogy valamely projekt környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló vélemény érvényességét jogszerűen meg lehessen hosszabbítani, évekkel e vélemény elfogadása után, és az irányelv előírja‑e ebben az esetben az említett projekt környezetre gyakorolt hatásainak újabb vizsgálatát.
93 E tekintetben mind az inšpekcia, mind a szlovák kormány azt állítja, hogy a 85/337 irányelv ratione temporis nem alkalmazandó a kérdést előterjesztő bíróság által felvázolt helyzetre.
94 Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy azon alapelv, amely szerint a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetén környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, nem alkalmazandó az olyan esetekben, amikor a projekt engedélyezésére vonatkozó kérelem hivatalos benyújtásának időpontja megelőzi a 85/337 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártának időpontját (a C‑431/92. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑2189. o.] 29. és 32. pontja, valamint a C‑81/96. sz. Gedeputeerde Staten van Noord‑Holland ügyben 1998. június 18‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑3923. o.] 23. pontja).
95 Ezen irányelv ugyanis nagyrészt nagyobb terjedelmű projekteket érint, amelyek végrehajtása nagyon gyakran hosszú időt vesz igénybe. Nem lenne tehát célszerű, hogy azokat az eljárásokat, amelyek már nemzeti szinten is összetettek, és amelyeket már az irányelv átültetésére nyitva álló határidő letelte előtt kezdeményeztek, az irányelv speciális követelményeivel tovább terheljék és késleltessék, és a már kialakult helyzetet megváltoztassák (a fent hivatkozott Gedeputeerde Staten van Noord‑Holland ügyben hozott ítélet 24. pontja).
96 A jelen esetben a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az üzemeltetőnek az alapügyben szereplő hulladéklerakó megvalósításának engedélyezése érdekében tett lépései 1998. december 16‑án kezdődtek, az említett projekt környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata iránti kérelem benyújtásával. Márpedig a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 2. cikke értelmében a 85/337 irányelvet a Szlovák Köztársaságnak e tagállam csatlakozásának időpontjától, vagyis 2004. május 1‑jétől kezdődően alkalmaznia kellett.
97 Mindazonáltal rá kell mutatni, hogy az alapügyben szereplő hulladéklerakó megvalósítására vonatkozó engedélynek a szlovák közigazgatás általi kiadása három egymást követő eljárás lefolytatását igényelte, amelyek mindegyike határozat meghozatalával zárult.
98 Az üzemeltetőnek az első két eljárásra vonatkozó kérelmeit 1998. december 16‑án, illetve 2002. augusztus 7‑én nyújtották be, vagyis a 85/337 irányelv átültetésére előírt határidő lejárta előtt. Ezzel szemben az integrált engedély iránti kérelmet 2007. szeptember 25‑én nyújtották be, vagyis e határidő lejárta után. Ennélfogva azt kell eldönteni, hogy az első két kérelem benyújtását úgy lehet‑e tekinteni, mint amely a jelen ítélet 94. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az engedélyezés iránti eljárás hivatalos megindítását jelenti.
99 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy az eljárás első két szakaszában benyújtott kérelmek nem tévesztendők össze az engedélyezési eljárás hivatalos megindítására nem alkalmas informális kapcsolatfelvétellel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 32. pontját).
100 Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy az 1999‑ben elvégzett környezeti hatástanulmányt az integrált engedélyben szereplő hulladéklerakó megvalósítása céljából végezték el. Az eljárás további szakasza, többek között az építési engedély kibocsátása, ezen a hatástanulmányon alapul. Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 115. pontjában rámutatott, annak, hogy a szlovák jog szerint a környezeti hatásokat a tulajdonképpeni engedélyezési eljárástól elkülönítve vizsgálják, nem kellene a 85/337 irányelv időbeli hatályát kiterjesztenie.
101 Emellett a jelen ítélet 79. pontjában szereplő megállapításokból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő hulladéklerakó telepítésére vonatkozó területrendezési határozat elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy az üzemeltető számára engedélyezzék a szóban forgó hulladéklerakó létrehozását. E határozat számos feltételt ír elő, amelyeket az üzemeltetőnek a projekt megvalósítása során tiszteletben kell tartania.
102 Márpedig valamely hasonló eljárás vizsgálata során a Bíróság megállapította, hogy a környezeti hatástanulmányt előíró irányelv időbeli alkalmazásának meghatározásához azon időpontot kell figyelembe venni, amikor a projektet hivatalosan bemutatták, mivel a projekt vizsgálatának különböző szakaszai annyira összefonódnak, hogy egyetlen összetett műveletet alkotnak (a C‑209/04. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2006. március 23‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2755. o.] 58. pontja).
103 Végül az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 85/337 irányelv értelmében vett engedélyt több különálló határozat is alkothatja, ha a projekt megvalósítása céljából a projektgazda számára a munkálatok megkezdését engedélyező nemzeti eljárás több szakaszból áll (lásd ebben az értelemben a C‑201/02. sz. Wells‑ügyben 2004. január 7‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑723. o.] 52. pontját és a C‑508/03. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. május 4‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑3969. o.] 102. pontját). Ebből következik, hogy ebben az esetben a projekt engedélyezése iránti kérelem hivatalos benyújtása időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor a projektgazda benyújtotta a projekt első szakaszának megkezdése iránti kérelmet.
104 A fenti megfontolásokból következik, hogy a szóban forgó hulladéklerakó engedélyezése iránti kérelem hivatalos benyújtásának időpontja megelőzi a 85/337 irányelv átültetésére előírt határidő lejártát. Következésképpen az ezen irányelvből eredő kötelezettségek nem alkalmazandóak e projektre, így a harmadik kérdésre nem szükséges választ adni.
A negyedik kérdésről
105 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 96/61 irányelvnek az Århusi Egyezmény 6. és 9. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkét és 15a. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az ezen irányelv 15a. cikkében szereplő jogorvoslati eljárás keretében az érintett nyilvánosság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a bíróságtól vagy a törvény értelmében létrehozott, hatáskörrel rendelkező független és pártatlan testülettől az említett irányelv 4. cikke szerinti engedélynek a végleges döntés meghozataláig való felfüggesztését kérje.
106 A tagállamok az eljárási önállóságuk alapján, valamint az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének a betartására is figyelemmel mozgástérrel rendelkeznek az Århusi Egyezmény 9. cikkének és a 96/61 irányelv 15a. cikkének a végrehajtását illetően. Az ő feladatuk különösen meghatározni azt, hogy mely bíróság vagy törvény értelmében létrehozott más független és pártatlan testület rendelkezik hatáskörrel az e rendelkezésben említett jogorvoslat elbírálására, és milyen eljárási módszerek szerint, feltéve hogy a fent említett rendelkezéseket betartották (lásd analógia útján a C‑128/09–C‑131/09., C‑134/09. és C‑135/09. sz., Boxus és társai egyesített ügyekben 2011. október 18‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑9711. o.] 52. pontját).
107 Másfelől az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jog szerint megítélendő jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak az uniós jog alapján felhívott jogok létezésére vonatkozóan meghozandó határozat teljes hatékonysága érdekében lehetősége kell, hogy legyen ideiglenes intézkedések elrendelésére (lásd a C‑213/89. sz., Factortame és társai ügyben 1990. június 19‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑2433. o.] 21. pontját, valamint a C‑432/05. sz. Unibet‑ügyben 2007. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑2271. o.] 67. pontját).
108 Hozzá kell tenni, hogy a 96/61 irányelv 15a. cikkében biztosított jogorvoslathoz való jog gyakorlását ezen irányelv céljára tekintettel kell értelmezni. A Bíróság már kimondta, hogy e cél, amint azt az említett irányelv 1. cikke meghatározza, a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtása által, a környezet magas szintű védelme érdekében (a C‑473/07. sz., Association nationale pour la protection des eaux et rivières és OABA ügyben 2009. január 22‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑319. o.] 25. pontja és a C‑585/10. sz. Møller‑ügyben 2011. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑13407. o.] 29. pontja).
109 Márpedig a 96/61 irányelv 15a. cikkében szereplő jogorvoslat igénybevétele nem tenné lehetővé az említett szennyezés hatékony megelőzését, ha nem volna elkerülhető, hogy az esetlegesen ezen irányelv megsértésével kiadott engedéllyel rendelkező létesítmény működése az említett engedély jogszerűségére vonatkozó végleges határozat meghozataláig folytatódjon. Ebből következik, hogy az említett 15a. cikkben szereplő jogorvoslathoz való jog hatékonyságának biztosítása megköveteli, hogy az érintett nyilvánosságnak joga legyen az ezen szennyezések megelőzésére szolgáló ideiglenes intézkedések elrendelését, adott esetben a vitatott engedély átmeneti felfüggesztését kérni a bíróságtól vagy a törvény értelmében létrehozott, hatáskörrel rendelkező független és pártatlan testülettől.
110 A fentiek alapján a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 96/61 irányelv 15a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő jogorvoslati eljárás keretében az érintett nyilvánosság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a bíróságtól vagy a törvény értelmében létrehozott, hatáskörrel rendelkező független és pártatlan testülettől az említett irányelv 4. cikke szerinti engedélynek a végleges döntés meghozataláig való felfüggesztését kérje.
Az ötödik kérdésről
111 Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy valamely nemzeti bíróságnak a 96/61 irányelv 15a. cikkéből, valamint az Århusi Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdéséből és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek végrehajtására irányuló nemzeti eljárásban hozott, az említett irányelv rendelkezéseinek megsértésével kiadott engedélyt megsemmisítő határozata jelentheti‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog sérelmét.
112 Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 182–184. pontjában rámutatott, a 96/61 irányelvben előírt feltételek az ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítménnyel kapcsolatos területeken korlátozzák a tulajdonhoz való jog gyakorlását.
113 Mindazonáltal a tulajdonhoz való jog nem korlátlan jogosultságként ölt testet, hanem a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni. Következésképpen a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen az Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné (a C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6351. o.] 355. pontja, valamint a C‑379/08. és a C‑380/08. sz., ERG és társai egyesített ügyekben 2010. március 9‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑2007. o.] 80. pontja).
114 Ami a fent említett közérdekű célokat illeti, szintén állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a környezetvédelem e célok között szerepel, így az alkalmas a tulajdonhoz való jog korlátozásának igazolására (lásd a 240/83. sz. ADBHU‑ügyben 1985. február 7‑én hozott ítélet [EBHT 1985., 531. o.] 13. pontját; a 302/86. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1988. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 1988., 4607. o.] 8. pontját; a C‑213/96. sz. Outokumpu‑ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑1777. o.] 32. pontját, valamint a fent hivatkozott ERG és társai egyesített ügyekben 2010. március 9‑én hozott ítélet 81. pontját).
115 Ami a tulajdonhoz való jog szóban forgó korlátozásának arányosságát illeti, elegendő megállapítani, hogy a 96/61 irányelv egyensúlyt teremt az e jog által támasztott, valamint a környezet védelméhez kapcsolódó követelmények között.
116 Következésképpen az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely nemzeti bíróságnak a 96/61 irányelv 15a. cikkéből, valamint az Århusi Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdéséből és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek végrehajtására irányuló nemzeti eljárásban hozott, az említett irányelv rendelkezéseinek megsértésével kiadott engedélyt megsemmisítő határozata önmagában nem jelenti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog megsértését.
A költségekről
117 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonló nemzeti bíróság hivatalból köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni az Európai Unió Bíróságához még akkor is, ha az első határozatának az érintett tagállam alkotmánybírósága általi hatályon kívül helyezését követő visszautalás után kell határozatot hoznia, és valamely nemzeti szabály előírja számára, hogy határozatát az alkotmánybíróság által elfogadott jogi álláspontot követve kell meghoznia.
2) A 2006. január 18‑i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az:
– előírja, hogy az érintett nyilvánosságnak az érintett létesítmény engedélyezési eljárásának kezdetétől fogva hozzá kell férnie az alapügyben szereplőhöz hasonló területrendezési határozathoz;
– nem teszi lehetővé a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok számára, hogy jogos gazdasági érdekek védelme céljából, üzleti vagy üzemi adatok bizalmas jellegének a nemzeti jogban vagy az uniós jogban előírt védelmére hivatkozva megtagadja az érintett nyilvánosságtól az ilyen határozathoz való hozzáférést; és
– azzal nem összeegyeztethetetlen, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló területrendezési határozat az érintett nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételének az elsőfokú közigazgatási eljárásban való indokolatlan megtagadását orvosolni lehessen a másodfokú közigazgatási eljárásban, feltéve hogy még minden lehetőség és megoldás nyitott, és az eljárás e szakaszban történő szabályossá tétele lehetővé teszi az érintett nyilvánosság számára, hogy tényleges befolyást gyakoroljon a döntéshozatali eljárás kimenetelére; mindennek megvizsgálása a nemzeti bíróság feladata.
3) A 166/2006 rendelettel módosított 96/61 irányelv 15a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő jogorvoslati eljárás keretében az érintett nyilvánosság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a bíróságtól vagy a törvény értelmében létrehozott, hatáskörrel rendelkező független és pártatlan testülettől az említett irányelv 4. cikke szerinti engedélynek a végleges döntés meghozataláig való felfüggesztését kérje.
4) Valamely nemzeti bíróságnak a 166/2006 rendelettel módosított 96/61 irányelv 15a. cikkéből, valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én aláírt és az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal jóváhagyott Århusi Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdéséből és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek végrehajtására irányuló nemzeti eljárásban hozott, az említett irányelv rendelkezéseinek megsértésével kiadott engedélyt megsemmisítő határozata önmagában nem jelenti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog megsértését.
Aláírások