MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2021. november 18.(1)
C‑140/20. sz. ügy
G. D.
kontra
The Commissioner of the Garda Síochána,
Minister for Communications, Energy and Natural Resources,
Attorney General
(a Supreme Court [legfelsőbb bíróság, Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés – Távközlés – Személyes adatok kezelése – A közlések titkossága – Elektronikus hírközlési szolgáltatók – 2002/58/EK irányelv – A 15. cikk (1) bekezdése – Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 7., 8., 11. cikk és az 52. cikk (1) bekezdése – A forgalmi és helymeghatározási adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzése – A megőrzött adatokhoz való hozzáférés – A megőrzött adatok bizonyítékként való felhasználása a büntetőeljárásban”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem – a C‑793/19. sz. SpaceNet és a C‑794/19. sz. Telekom Deutschland egyesített ügyekben előterjesztett, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel együtt, amelyekre vonatkozóan ugyancsak a mai napon ismertetem indítványomat(2) – ismét rámutat az egyes tagállamokban a Bíróság ítélkezési gyakorlata által az elektronikus hírközlési ágazatban keletkezett személyes adatok megőrzésével és az azokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban felmerülő aggályokra.
2. A C‑511/18. és C‑512/18. sz. La Quadrature du Net és társai,(3) valamint a C‑520/18. sz. Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ügyre vonatkozó indítványban(4) a következőket jelöltem meg az addigi ítélkezési gyakorlat legfontosabb mérföldköveiként:
– A 2014. április 8‑i Digital Rights Ireland és társai ítélet,(5) amely megállapította a 2006/24/EK irányelv(6) érvénytelenségét, mert az az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 7. és 8. cikke által elismert jogokba való aránytalan beavatkozást foglalt magában.
– A 2016. december 21‑i Tele2 Sverige és Watson és társai ítélet,(7) amelyben a Bíróság megállapította, hogy a 2002/58/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével(8) ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából a forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését írja elő.
– A 2018. október 2‑i Ministerio Fiscal ítélet,(9) amely megerősítette a 2002/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének értelmezését, és pontosította, hogy az arányosság elve e tekintetben milyen jelentőséggel bír.
3. 2018‑ban egyes tagállamok bíróságai előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel fordultak a Bírósághoz, amelyekben kifejezték az azzal kapcsolatos kétségeiket, hogy az említett (2014., 2016. és 2018. évi ítéletek) nem fosztják‑e meg az állami hatóságokat egy, a nemzetbiztonság védelméhez, valamint a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemhez szükséges eszköztől.
4. Ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek közül négy kérelem a Privacy International ítélet(10) és a La Quadrature du Net és társai ítélet(11) alapjául szolgált, amelyek mindegyikét 2020. október 6‑án hirdették ki, és amelyek lényegében megerősítették a Tele2 Sverige ítélet szerinti ítélkezési gyakorlatot, azonban néhány kiegészítő elemmel árnyalták azt.
5. Az eredetük (a Bíróság nagytanácsa), tartalmuk és azon szándékuk alapján, hogy a kérdést előterjesztő bíróságokkal folytatott párbeszéd során részletesen kifejtsék azokat az okokat, amelyek mindezek ellenére igazolják a bennük ismertetett álláspontot, remélhető volt, hogy e két 2020. október 6‑i „összefoglaló” ítélet lezárja a vitát. Minden más, ugyanerre a tárgyra vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében tehát a Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke alapján indokolt végzést kellene hozni.
6. 2020. október 6‑ig azonban három másik előzetes döntéshozatali kérelmet nyújtottak be a Bírósághoz (a jelen ügyben, valamint a C-793/19. és C-794/19. sz. egyesített ügyekben benyújtott kérelmeket), amelyek tartalma ismét megkérdőjelezte a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlatot.
7. A Bíróság tájékoztatta a kérdést előterjesztő bíróságokat a 2020. október 6‑i ítéletekről, arra az esetre, ha az vissza kívánnák vonni az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiket. Tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságok fenntartották a kérelmeiket, amint azt alább kifejtem,(12) a Bíróság úgy döntött, hogy nem alkalmazza az eljárási szabályzat 99. cikkét, valamint hogy a Bíróság nagytanácsa fogja elbírálni e kérelmeket.
I. Jogszabályi háttér
A. Az uniós jog. A 2002/58 irányelv
8. Az 5. cikk (1) bekezdése („A közlések titkossága”) szerint:
„A tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítják a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságát. Különösen megtiltják a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését, kivéve, ha az ilyen személy a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban jogszerűen jár el. Ez a bekezdés nem akadályozza a közlés továbbításához szükséges műszaki tárolást, a bizalmas adatkezelés elvének sérelme nélkül.”
9. A 6. cikk („Forgalmi adatok”) előírja:
„(1) E cikk (2), (3) és (5) bekezdésének, valamint a 15. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az előfizetőkre és felhasználókra vonatkozó, a nyilvános hírközlő hálózat vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója által feldolgozott [helyesen: kezelt] és tárolt forgalmi adatokat törölni kell, vagy anonimmé kell tenni, ha a közlés továbbításához ezek már nem szükségesek.
(2) Az előfizetői számlázás és az összekapcsolási díjak megállapítása céljából szükséges forgalmi adatok kezelhetők. Az ilyen adatkezelés kizárólag annak az időszaknak a végéig megengedett, ameddig a számla jogszerűen megtámadható, illetve a kifizetés követelhető.
[…]”.
10. A 15. cikk („A 95/46/EK irányelv[(13)] egyes rendelkezéseinek alkalmazása”) az (1) bekezdésében előírja:
„(1) A tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv 5. és 6. cikkében, 8. cikkének (1), (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatkozóan, ha az ilyen jellegű korlátozás – a 95/46/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint – egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az állam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének a biztosítása érdekében. E célból a tagállamok többek között jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az adatoknak az e bekezdésben megállapított indokok alapján korlátozott ideig történő visszatartására [helyesen: megőrzésére] vonatkozóan. Az e bekezdésben említett valamennyi intézkedésnek összhangban kell lennie a közösségi jog általános elveivel, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében említetteket.”
B. A nemzeti jog. Communications (Retention of Data) Act 2011 (a távközlésről [adatokmegőrzéséről] szóló 2011. évi törvény; a továbbiakban: 2011. évi törvény)
11. A nemzeti jog ismertetése, amelyet a Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Írország) az előzetes döntéshozatalra utaló határozatának 3. pontjában tükröz, a következő:
– „A 2011. évi törvényt kifejezetten a 2006/24 irányelv átültetése céljából fogadták el.
– A 2011. évi törvény 3. cikke valamennyi szolgáltató számára azt írja elő, hogy két évig őrizzék meg a »helyhez kötött hálózatos telefonálási adatokat és a mobiltelefonálási adatokat«.
– Ezek a közlés forrásának, címzettjének, megkezdése és befejezése napjának és időpontjának, a közlés típusának, a használt kommunikációs eszköz típusának és földrajzi elhelyezkedésének azonosítását lehetővé tevő adatok. A közlés tartalma nem tartozik ebbe az adattípusba.
– Ezen adatok megtekintésére és átadására csak adatközlés iránti kérelem alapján kerülhet sor. A 2011. évi törvény 6. cikke rendelkezik azon feltételekről, amelyek mellett az adatközlés iránti kérelem előterjesztésére kerülhet sor, az (1) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy az An Garda Síochána (nemzeti rendőrség, Írország) legalább Chief Superintendant (főfelügyelő) ranggal rendelkező tagja küldhet adatközlés iránti kérelmet, amennyiben megállapítja, hogy az adatokra többek között súlyos bűncselekmény megelőzése, felderítése, kivizsgálása és üldözése érdekében van szükség; súlyos bűncselekmény alatt pedig az a bűncselekmény értendő, amely legalább öt év szabadságvesztéssel büntetendő, valamint a törvény 1. mellékletében felsorolt bűncselekmények.
– A 2011. évi törvény által előírt felülvizsgálati mechanizmusok közé tartozik a 10. cikkben foglalt panaszeljárás, valamint a 12. cikkben szereplő »designated judge« (kijelölt bíró) feladatköre, akinek vizsgálnia kell az e törvény rendelkezéseinek érvényesülését.
– […] Belső politikaként a Commissioner of the Garda Síochána (a nemzeti rendőrség vezetője) úgy döntött, hogy a 2011. évi törvényen alapuló telefonálási adatok közlése iránti kérelmeket központosítva kell kezelni, amit egy főfelügyelő lát el. Az adatközlés tekintetében felelős főfelügyelő az An Garda Síochána (nemzeti rendőrség) hírszerzési és biztonsági vezetője volt, aki végső soron dönt arról, hogy kiadnak‑e adatközlés iránti kérelmet a távközlési szolgáltatók felé a 2011. évi törvény rendelkezései alapján. Létrehoztak egy kis létszámú, független szervezeti egységet, a Telecommunications Liaison Unitot (távközlési összekötő egység, a továbbiakban: TLU), a főfelügyelő feladatainak támogatása céljából, illetve annak érdekében, hogy az a szolgáltatókkal szemben egységes kapcsolattartási pontként működjön.
– A jelen eljárás kapcsán releváns időszakban minden adatközlés iránti kérelmet jóvá kellett hagynia először egy »superintendent«‑nek (felügyelő) vagy egy »inspector«‑nak, amely az előbbi helyett felügyelőként járt el, majd ezt követően azokat feldolgozás céljából megküldték a TLU‑nak. A nyomozókat arra utasították, hogy kellően részletes kérelmet nyújtsanak be annak érdekében, hogy megalapozott döntést lehessen hozni, valamint hogy tartsák szem előtt, hogy a főfelügyelőnek utóbb esetlegesen indokolnia kell a döntést a bíróság vagy a High Court (felsőbíróság, Írország) kijelölt bírája előtt. A TLU és a nyomozási főfelügyelő köteles megvizsgálni az An Garda Síochána (nemzeti rendőrség) tagjai által előterjesztett adatközlés iránti kérelmek jogszerűségét, arányosságát és szükségességét. Azokat a kérelmeket, amelyekről úgy ítélték meg, hogy nem felelnek meg a jogi előírásoknak vagy a belső rendőrségi protokolloknak, egyértelművé tétel vagy további tájékoztatás céljából visszaküldték. Egy 2011. májusi egyetértési megállapodás szerint a szolgáltatók vállalták, hogy nem dolgozzák fel azokat a hívásokkal kapcsolatos adatokra vonatkozó megkereséseket, amelyek nem estek át ezen a folyamaton. A TLU‑t emellett a Data Protection Commissioner (adatvédelmi biztos) is vizsgálja.”
12. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat I. mellékletében további pontosítások találhatók a 2011. évi törvény tartalmával kapcsolatban. E pontosítások szerint:
– A 2011. évi törvény 1. cikke az „adat” fogalmát a következőképpen határozza meg: „forgalmi vagy helymeghatározó adatok és az előfizető vagy felhasználó azonosítására szolgáló kapcsolódási adatok”.
– A 2011. évi törvény 6. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza a rendőrtisztet, hogy a fentiekben ismertetett feltételek mellett hozzáférjen az ilyen adatokhoz, ha úgy ítéli meg, hogy az szükséges a következő célokból: „a) súlyos bűncselekmény megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése; b) az állam biztonságának védelme; és c) az emberi élet megóvása”.
II. A tényállás, a jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13. G. D.‑t 2015‑ben emberölés bűncselekménye miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Az ír Court of Appeal (fellebbviteli bíróság, Írország) előtti fellebbezési eljárás során G. D. sikertelenül vitatta a nemzeti szabályozás alapján megőrzött telefonálási adatokon alapuló egyes terhelő bizonyítékok elfogadhatóságát.
14. A büntetőügyben benyújtott fellebbezéssel párhuzamosan G. D. polgári eljárást kezdeményezett(14) a High Court (felsőbíróság) előtt a 2011. évi törvény azon egyes rendelkezései érvényességének vitatása érdekében, amelyek alapján az említett telefonálási adatokat megőrizték, és amelyekhez azok alapján hozzáférhettek.
15. A High Court (felsőbíróság) 2018. december 6‑i határozatával helyt adott G. D. kérelmének, amelyben ez utóbbi annak megállapítását kérte, hogy a 2011. évi törvény 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja ellentétes a 2002/58/EK irányelv Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 8. cikkének, valamint 52. cikke (1) bekezdésének fényében értelmezett 15. cikkének (1) bekezdésével.
16. Az ír kormány megtámadta ezt a határozatot a Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Írország) előtt, amely előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Egy általános/egyetemes adatmegőrzési szabályozás – még akkor is, ha a megőrzéssel és hozzáféréssel kapcsolatban szigorú korlátozások alá esik – önmagában ellentétes a Charta fényében értelmezett 2002/58 irányelv 15. cikkével?
2) Annak mérlegelése során, hogy meg kell‑e állapítani egy, a 2006/24 irányelv alapján végrehajtott, (a megőrzést illetően és/vagy a hozzáférés kapcsán a szükséges szigorú ellenőrzés mellett) általános adatmegőrzési szabályozást előíró nemzeti intézkedés meg nem felelését, és különösen az ilyen szabályozás arányosságának értékelése során a nemzeti bíróság jogosult‑e arra, hogy figyelembe vegye azt, hogy az adatokat a szolgáltatók saját kereskedelmi céljaikra jogszerűen megőrizhetik, és előírható‑e ezen adatoknak a 2002/58 irányelv rendelkezései alól kizárt nemzetbiztonsági célokból történő megőrzése?
3) Az értékelés során, a megőrzött adatokhoz való hozzáférésről rendelkező nemzeti rendelkezés uniós joggal és különösen a Chartában szereplő jogokkal való összeegyeztethetőségének megítélésével kapcsolatban, a nemzeti bíróságnak milyen szempontokat kell alkalmaznia annak mérlegelése során, hogy az ilyen szabályozás rendelkezik‑e a Bíróság ítélkezési gyakorlatában előírt független előzetes vizsgálatról? Ebben az az összefüggésben az ilyen értékelést végző nemzeti bíróság figyelembe veheti‑e az utólagos bírósági vagy egyéb vizsgálat meglétét?
4) A nemzeti bíróság mindenképpen köteles‑e megállapítani a nemzeti rendelkezés 2002/58 irányelv 15. cikkének való meg nem felelését, amennyiben a nemzeti intézkedés a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából általános adatmegőrzési szabályozást ír elő, és amennyiben a nemzeti bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egésze alapján azt állapította meg, hogy az ilyen megőrzés egyaránt lényeges és feltétlenül szükséges a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljának eléréséhez?
5) Amennyiben a nemzeti bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a nemzeti intézkedés ellentétes a Charta fényében értelmezett 2002/58 irányelv 15. cikkének rendelkezéseivel, jogosult‑e az ilyen megállapítás időbeli hatályának korlátozására, ha megállapítást nyer, hogy ennek elmaradása »káoszt és a közérdek sérelmét eredményezné« (összhangban például az R [National Council for Civil Liberties] v Secretary of State for Home Department and Secretary of State for Foreign Affairs [2018] ítéletben [EWHC 975, 46. pont] szereplő megközelítéssel)?
6) A nemzeti jogszabály 2002/58 irányelv 15. cikkébe ütközésének megállapítására és/vagy e jogszabály alkalmazásának mellőzésére és/vagy annak megállapítására jogosult nemzeti bíróság, hogy e jogszabály alkalmazása akár büntetőeljárás során a bizonyítékok elfogadhatóságával kapcsolatos érvelés elősegítése céljából indított eljárás keretében, vagy másként megsértette valamely magánszemély jogait, elutasíthatja‑e az EUMSZ 288. cikk szerinti, az irányelv rendelkezéseinek nemzeti jogba való pontos átültetésére vonatkozó kötelezettség alapján elfogadott nemzeti rendelkezésnek megfelelően megőrzött adatokkal kapcsolatos ilyen kérelmet, illetve az ilyen megállapítás hatályát a 2006/24 irányelv érvénytelenségének az Európai Unió Bírósága általi 2014. április 8‑i megállapítását követő időszakra korlátozhatja‑e?”
17. A Supreme Court (legfelsőbb bíróság) megjegyzi, hogy a G.D. elleni büntetőeljárásban benyújtottakhoz hasonló bizonyítékok meghatározóak a súlyos bűncselekmények bizonyos kategóriáinak felderítése és büntetőeljárás alá vonása szempontjából. Hangsúlyozza, hogy amennyiben nem lenne engedélyezett a metaadatok általános megőrzése, a hozzáférési feltételek megalapozottságától függetlenül, akkor az említett bűncselekmények közül soknak elkövetőjét nem lehetne felderíteni és sikeresen elítélni.
18. A Supreme Court (legfelsőbb bíróság) ezzel kapcsolatos megfontolásai a következők:
– Az adatmegőrzés alternatív formái – földrajzi célbavétel révén vagy egyéb módon – nem lennének hatékonyak, legalábbis a súlyos bűncselekmények bizonyos típusainak megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása céljainak elérése terén, továbbá az egyén egyéb jogainak potenciális megsértését eredményezhetnék.
– Az adatmegőrzés célja az általános adatmegőrzési szabályozásnál enyhébb eszköz révén a megfelelő garanciák mellett kivitelezhetetlen.
– A súlyos bűncselekmények megelőzésének, felderítésének, kivizsgálásának és büntetőeljárás alá vonásának céljait jelentősen veszélyeztetné az általános adatmegőrzési szabályozás hiánya.
III. A Bíróság előtti eljárás
19. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2020. március 25‑én érkezett a Bírósághoz.
20. Írásbeli észrevételeket G. D., a Commissioner of the Garda Síochána (nemzeti rendőrség felügyelője), a belga, ciprusi, cseh, dán, észt, finn, francia, holland, lengyel, portugál, spanyol és svéd kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be.
21. A kérdést előterjesztő bíróság – miután a Bíróság a La Quadrature du Net ítélet kihirdetését követően arra kérte, hogy nyilatkozzon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés esetleges visszavonásáról – a 2020. október 27‑én iktatott levelében kifejtette, hogy fenn kívánja tartani e kérdést.(15)
22. A nyilvános tárgyalásra – amelyet a C‑793/19. sz. SpaceNet és a C‑794/19. sz. Telekom Deutschland egyesített ügyek tárgyalásával együtt tartottak – 2021. szeptember 13‑án került sor. A tárgyaláson az írásbeli észrevételeket benyújtók (a belga, a cseh és a portugál kormány kivételével), valamint az európai adatvédelmi biztos vett részt.
IV. Elemzés
A. Előzetes megfontolások
23. Az eljárásban részt vevő felek többsége egyetért abban, hogy a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) által a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban előzetes döntéshozatalra előterjesztett hat kérdés három csoportba sorolható, amelyek a következőkre vonatkoznak:
– Az általános és különbségtétel nélküli adatmegőrzési rendszer jogszerűsége önmagában és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemhez kapcsolódóan (első, második és negyedik kérdés).
– Azon jellemzők, amelyeknek adott esetben a megőrzött adatokhoz való hozzáférésnek kell megfelelnie (harmadik kérdés).
– Az e területre vonatkozó nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségének esetleges megállapításából eredő hatások időbeli korlátozásának lehetősége (ötödik és hatodik kérdés).
24. Véleményem szerint a Bíróság e kérdések mindegyikét megválaszolta a La Quadrature du Net ítéletben és a 2021. március 2‑i Prokuratuur (Az elektronikus hírközléssel kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés feltételei) ítéletben.(16)
25. Ami a La Quadrature du Net ítéletet illeti, miután azt közölték a kérdést előterjesztő bírósággal, ez utóbbi különösen szűkszavú volt a Bíróság részére adott válaszában.
26. Miután elismerte, hogy az említett ítélet hozzájárul az uniós jog tisztázásához, minden további nélkül megállapította, hogy „az azon eljárás alapjául szolgáló ügyek típusa, amelynek során a Supreme Court [legfelsőbb bíróság] előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő, jelentősen eltér azon ügyek típusától, amelyek az említett ítélet alapjául szolgáló ügyek tárgyát képezték”.(17)
27. A kérdést előterjesztő bíróságnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét követően tett e megállapításai nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a La Quadrature du Net ítéletben foglaltakat (ahogyan azt az eljárásba beavatkozó egyes kormányok tették), és nem is kérik annak tartalmának tisztázását.
28. Bár az azon eljárások „alapjául szolgáló helyzetek”,(18) amelyek tekintetében a La Quadrature du Net ítélet született, eltérnek a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő helyzettől, fontos, hogy a Bíróság által az említett ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlat általános jelleggel erga omnes hatállyal bírjon, és a 2002/58 irányelv értelmezésével kapcsolatban a tagállamok valamennyi bíróságát kötelezze.
29. Ami a megőrzött adatokhoz való hozzáférést illeti, úgy vélem továbbá, hogy a Prokuratuur ítélet, amely a kérdést előterjesztő bíróságnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartására vonatkozó határozatát követi, eloszlatja az abban felvetett kétségeket.
30. Ilyen körülmények között, valamint a SpaceNet és a Deutsche Telekom ügyre vonatkozó indítványban(19) követett megközelítésemtől eltérően, a jelen indítványban azon következtetések levonására szorítkozom, amelyek – a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tekintetében, ahogyan az eredetileg felmerült – a La Quadrature du Net és a Prokuratuur ítéletekből erednek.
B. A forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzése (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és negyedik kérdés)
31. A kérdést előterjesztő bíróság összefoglalva azt kívánja megtudni, hogy:
– Ellentétes‑e a 2002/58 irányelvnek a Chartával összefüggésben értelmezett 15. cikkének (1) bekezdésével az általános adatmegőrzési szabályozás?
– A forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésének szigorú ellenőrzéseknek alávetett rendszerét bevezető nemzeti szabályozás vizsgálata során releváns‑e, hogy a szolgáltatók saját kereskedelmi céljaikra jogszerűen megőrizhetik ezen adatokat, és hogy az ilyen megőrzés nemzetbiztonsági okokból előírható lehet.
– Fennáll‑e egy nemzeti szabályozásnak a 2002/58 irányelv 15. cikkével való összeegyeztethetetlensége, ha e szabályozás az említett adatok általános megőrzését írja elő a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából?
32. Ahogyan a SpaceNet és a Telekom Deutschland ügyre vonatkozó indítványban is érveltem,(20) az e kérdésekre adott válasz nem térhet el a Bíróság által a La Quadratura du Net ítéletben adott választól, amely ítélet áttekintette a témával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot.
33. Ezért mindenekelőtt emlékeztetnem kell a Bíróságnak az említett ítéletben kifejtett kialakított ítélkezési gyakorlatára, amelynek 168. pontja a következőképpen foglalja össze azt:
„[A] Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt célokból a forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, megelőző jelleggel történő megőrzését írják elő. Ezzel szemben az említett 15. cikknek a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével nem ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek
– lehetővé teszik, hogy a nemzetbiztonság védelme érdekében az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelezzék olyan helyzetekben, amikor az érintett tagállamnak olyan súlyos nemzetbiztonsági fenyegetéssel kell szembenéznie, amely valósnak és közvetlennek, illetve előre láthatónak bizonyul, és az erre kötelező határozat bíróság, illetve kötelező erejű határozatot hozó, független közigazgatási szerv általi, tényleges ellenőrzésnek vethető alá, amely annak vizsgálatára irányul, hogy e helyzetek valamelyike fennáll‑e, valamint hogy tiszteletben tartják‑e az előírandó feltételeket és garanciákat, az említett kötelezés időtartamát pedig a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni, ez azonban a fenyegetettség tartós fennállása esetén meghosszabbítható;
– a nemzetbiztonság védelme, a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése érdekében a forgalmi és helymeghatározó adatok célzott megőrzését írják elő, amelyet objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes tényezők alapján, az érintett személyek kategóriái szerint vagy földrajzi kritérium segítségével, a feltétlenül szükséges mértékű, de meghosszabbítható időtartamra korlátozva határoznak meg;
– a nemzetbiztonság védelme, a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése érdekében a csatlakozási forráshoz hozzárendelt IP‑címek általános és különbségtétel nélküli, a feltétlenül szükséges mértékre korlátozott időtartamú megőrzését írják elő;
– a nemzetbiztonság védelme, a bűnözés elleni küzdelem és a közbiztonság védelme érdekében az elektronikus hírközlési eszközök felhasználóinak személyazonosságára vonatkozó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését írják elő, és
– lehetővé teszik, hogy a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a fortiori a nemzetbiztonság védelme érdekében az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit a hatáskörrel rendelkező hatóság hatékony bírósági felülvizsgálat alá tartozó határozatával a rendelkezésükre álló forgalmi és helymeghatározó adatok korlátozott ideig történő, gyorstárolására kötelezzék,
amennyiben ezek az intézkedések egyértelmű és pontos szabályok révén biztosítják, hogy a szóban forgó adatok megőrzésére az erre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi feltételek betartása mellett kerül sor, és hogy az érintett személyeket a visszaélések veszélyével szemben tényleges biztosítékok illetik meg.”
34. A Bíróság 2002/58 irányelvvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának fő elgondolása, hogy az elektronikus hírközlési eszközök felhasználói főszabály szerint joggal számíthatnak arra, hogy a közléseik és az azokhoz kapcsolódó adatok a hozzájárulásuk hiányában anonimek maradnak, és nem rögzíthetők.(21)
35. A 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése kivételeket tesz lehetővé a titkosság biztosítására irányuló kötelezettség és a kapcsolódó kötelezettségek alól. A Quadrature du Net ítélet annak vizsgálatára is kiterjed, hogy hogyan egyeztethetők össze e kivételek azon alapvető jogokkal, amelyek gyakorlása érintett lehet.(22)
36. A Bíróság szerint a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését csak a nemzetbiztonság védelmére irányuló cél igazolhatja, amelynek jelentősége „meghaladja a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében említett többi cél […] jelentőségét”.(23)
37. Ebben az esetben (nemzetbiztonság) a Bíróság megállapította, hogy a 2002/58 irányelv 15. cikkének a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével „főszabály szerint nem ellentétes az olyan jogszabályi intézkedés, amely felhatalmazza az illetékes hatóságokat arra, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit az elektronikus hírközlési eszközök összes felhasználójához tartozó forgalmi és helymeghatározó adatok korlátozott ideig történő megőrzésére kötelezzék, amennyiben kellően konkrét körülmények alapján megállapítható, hogy az érintett tagállamnak olyan, a jelen ítélet 135. és 136. pontjában kifejtett súlyos nemzetbiztonsági fenyegetéssel kell szembenéznie, amely valós és közvetlen, illetve előre látható”.(24)
38. Az említett előírások minden bizonnyal merevebb és szigorúbb szabályozást eredményeznek, mint ami az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az emberi jogokról és az alapvető szabadságokról szóló európai egyezmény (EJEE) 8. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következik. Azzal, hogy a Chartában foglalt, az EJEE‑ben szereplőkkel megegyező jogok „tartalmának és terjedelmének” azonosnak kell lennie az EJEE‑ben foglalt jogok tartalmával és terjedelmével, a Charta 52. cikke (3) bekezdésének végével összhangban nem ellentétes az, hogy az uniós jog szélesebb körű védelmet biztosít.
39. Ezenkívül az EJEB‑nek a 2021. május 25‑i Big Brother Watch és társai kontra Egyesült Királyság ítéletében(25) és a Centrum för Rätvisa kontra Svédország ítéletében,(26) valamint 2015. december 4‑i Zakharov kontra Oroszország ítéletében(27) foglalt ítélkezési gyakorlat olyan esetekre vonatkozik, amelyek – amint az a tárgyalás során uralkodó álláspont volt – nem hasonlíthatók a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyát képező esethez. Ezen esetekre olyan nemzeti szabályok alkalmazásával kell megoldást találni, amelyek úgy tekinthetők, hogy összhangban állnak a 2002/58 irányelv általi teljes körű szabályozással, ahogyan azt a Bíróság értelmezi
40. Bármi legyen is a La Quadrature du Net ítéletben a nemzetbiztonságra mint a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére vonatkozó tilalom bizonyos feltételek mellett történő feloldásának indokára való hivatkozással kapcsolatos vélemény (véleményem szerint a Bíróság által meghatározott korlátok túl tágak), az említett ítélet 137–139. pontjában felsorolt előírásokat tiszteletben kell tartani.
41. Ezen eseten kívül azt is meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti szabályozás kellően szelektív kritériumokon alapul‑e ahhoz, hogy megfeleljen azoknak a feltételeknek, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint igazolhatják az érintett alapvető jogokba való különösen súlyos beavatkozást, például az adatmegőrzést.
42. Márpedig a La Quadrature du Net ítélet értelme nem lenne tiszteletben tartva, ha a nemzetbiztonságra vonatkozó megállapításait olyan – akár súlyos – bűncselekményekre is ki lehetne terjeszteni, amelyek nem a nemzetbiztonságot, hanem a közbiztonságot vagy más jogilag védett érdekeket sértik.
43. Ily módon a Bíróság gondosan megkülönböztette a forgalmi és helymeghatározó adatoknak a nemzetbiztonság védelme érdekében történő általános és különbségtétel nélküli, megelőző jellegű megőrzését előíró nemzeti jogalkotási intézkedéseket (a La Quadrature du Net ítélet 134–139. pontja), valamint a bűnözés elleni küzdelemre és a közbiztonság védelmére vonatkozó nemzeti jogalkotási intézkedéseket (az említett ítélet 140–151. pontja). Az intézkedések e két csoportjának nem lehet azonos a hatálya, különben a megkülönböztetés értelmét vesztené.
44. A forgalmi és helymeghatározó adatoknak a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem érdekében történő megőrzésének eszközeit – ismétlem – a La Quadrature du Net ítélet 140–151. pontja tartalmazza. Ezekhez ugyanebből a célból hozzá kell adni az IP‑címek és a személy személyazonosságára vonatkozó adatok megelőző jellegű megőrzését (az említett ítélet 152–159. pontja), valamint a forgalmi és helymeghatározó adatok „gyorstárolását” (az említett ítélet 160–166. pontja) engedélyező rendelkezéseket.
45. A kérdést előterjesztő bíróság konkrétan azt kérdezi, hogy milyen hatással jár „[az], hogy az adatokat a szolgáltatók saját kereskedelmi céljaikra jogszerűen megőrizhetik, és [hogy] előírható […] ezen adatoknak a 2002/58/EK irányelv rendelkezései alól kizárt nemzetbiztonsági célokból történő megőrzése”.
46. Ami azokat az adatokat illeti, amelyeket e gazdasági szereplők kereskedelmi célból tárolnak, a La Quadrature du Net ítélet azokat a gyűjtés céljához köti, és csak a fent említett ítélet 160–166. pontja értelmében engedélyezi az esetleges „gyorstárolásukat”.
47. A nemzetbiztonsági követelmények a La Quadrature du Net ítéletben meghatározott módon, valamint az abban foglalt biztosítékok és korlátozások mellett elfogadják a forgalmi és helymeghatározási adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését. Ez azonban nem vonatkozik a 2011. évi törvény 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett – akár súlyos – bűncselekmények üldözésére irányuló célra, amelyről az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szól.
48. A forgalmi és helymeghatározó adatok szelektív megőrzése által felvetett problémákat illetően(28) egyébként a SpaceNet és Telekom Deutschland ügyre vonatkozó indítványom 43–50. pontjára hivatkozom.
49. Ha a Bíróságtól nem kérhető, hogy szabályozási feladatokat lásson el, valamint hogy részletesen meghatározza, hogy az adatok mely kategóriái és mennyi ideig őrizhetők meg,(29) még kevésbé helyénvaló, hogy a 2002/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének értelmezése során a jogalkotó szerepét töltse be, és e rendelkezésbe a nemzetbiztonság és a közbiztonság közötti köztes kategóriákat vezessen be annak érdekében, hogy az utóbbiakra az előbbiekre vonatkozó követelményeket alkalmazza.
50. Amint azt a Bíróság megállapította, „az ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első mondatában szereplő célkitűzések felsorolása kimerítő jellegű, így az e rendelkezés alapján elfogadott jogszabályi intézkedésnek ténylegesen és szigorúan e célok egyikének kell megfelelnie”.(30)
51. A Bizottság által a tárgyaláson tett javaslat(31) (a jogsértések esetében egy tertium genus bevezetése) meghatározhatatlan mértékben terjesztené ki az egyetlen okot – azaz a nemzetbiztonságot –, amely igazolhatja a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését azáltal, hogy a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyeket a súlyos bűncselekményekből eredő veszélyekkel hasonlítja össze.
52. A nyilvános tárgyaláson folytatott e vita alkalmával – az említett tertium genusnak minősülő bűncselekmények meghatározása során – nyilvánvalóvá vált nehézségek megerősítik, hogy ez nem a bíróságokra háruló feladat.
53. Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság – „az olyan tevékenységek [leírása során], amelyek komolyan destabilizálhatják az ország alapvető […] szerkezetét”, és ugyanilyen mértékben aláássák „az állam alapvető funkcióinak és a társadalom alapvető érdekei[t]” – ezen ország „alapvető alkotmányos, politikai, gazdasági vagy társadalmi szerkezeté[re]” utal.(32)
54. Ezen előfeltevések alapján a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett ír szabályozás nem különbözik jelentősen a La Quadrature du Net ítélet alapjául szolgáló eljárások tárgyát képező szabályozástól. Az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó, a 2011. évi törvényben meghatározott szabályozástól függetlenül (amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képezi) az e törvényben előírt, megőrzésre vonatkozó szabályok hasonlóak az említett ítéletben vizsgált szabályokhoz, és ezért ugyanúgy sértik a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését.
55. Az ír szabályozás ugyanis a nemzetbiztonság védelmével összefüggő okokon túlmenő okokból engedélyezi az összes előfizető forgalmi és helymeghatározó adatainak megelőző jelleggel történő, általános és különbségtétel nélküli megőrzését, két évig.
56. Összességében azt javaslom, hogy a Bíróság a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) első, második és negyedik kérdésére ugyanazt a választ adja, mint amelyet a La Quadrature du Net ítéletben adott.
C. A megőrzött adatokhoz való hozzáférés (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés)
57. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennie annak meghatározásához, hogy a megőrzött adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályok biztosítják‑e a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt előzetes ellenőrzést, vagy elegendő lenne‑e egy utólagos – akár bírósági, akár attól független – ellenőrzés.
58. A Prokuratuur ítélet erre a kérdésre is választ adott. A megőrzött adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályozás által támasztott követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében(33) „alapvető fontosságú, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megőrzött adatokhoz való hozzáférése főszabály szerint valamely bíróság vagy független közigazgatási szerv által végzett előzetes felülvizsgálat tárgyát képezze, és hogy e bíróság, illetve szerv különösen megelőzési, felderítési vagy bűnüldözési eljárások keretében az e hatóságok által előterjesztett indokolt kérelmet követően hozza meg határozatát.”(34)
59. A Bíróság szerint ezen „előzetes felülvizsgálathoz többek között az szükséges […], hogy azon bíróság vagy szerv, amelynek feladata az említett előzetes felülvizsgálat elvégzése, valamennyi hatáskörrel rendelkezzen, és minden szükséges garanciát megadjon a szóban forgó különböző érdekek és jogok összehangolásának biztosítása érdekében. Közelebbről a felderítést illetően az ilyen felülvizsgálat megköveteli, hogy az említett bíróság vagy szerv alkalmas legyen arra, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen egyrészt a bűnözés elleni küzdelem keretében a felderítés szükségleteihez fűződő érdekek, másrészt az azon személyek magánéletének tiszteletben tartásához és személyes adatainak védelméhez fűződő alapvető jogok között, akiknek az adatait a hozzáférés érinti”.(35)
60. Amennyiben az felülvizsgálatot független közigazgatási szerv végzi, e szervnek „olyan jogállással kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi számára, hogy feladatai ellátása során objektív és pártatlan módon járjon el, és e célból minden külső befolyástól mentesnek kell lennie”.(36)
61. Éppen „a függetlenség követelménye, amelynek a[z] […] előzetes felülvizsgálat elvégzésére köteles hatóságnak meg kell felelnie, követeli [meg], hogy e hatóság harmadik félnek minősüljön az adatokhoz való hozzáférést kérő hatósághoz képest oly módon, hogy az előbbi képes legyen e felülvizsgálatot minden külső befolyástól mentesen, objektíven és pártatlanul elvégezni. Közelebbről, a büntetőjog területén a függetlenség követelménye […] azt jelenti, hogy az ezen előzetes felülvizsgálat elvégzésére köteles hatóság egyrészt nem vesz részt a szóban forgó felderítés lefolytatásában, másrészt pedig eljárásjogi helyzete semleges a büntetőeljárás felei irányában”.(37)
62. A kérdést előterjesztő bíróság által az ír szabályozásról adott leírás szerint úgy tűnik, hogy a megőrzött adatokhoz való hozzáférés nem egy bíróság vagy független hatóság előzetes ellenőrzésétől függ, hanem egy bizonyos rangú rendőrtiszt mérlegelésétől, aki dönt arról, hogy benyújtja‑e a kérelmet a szolgáltatókhoz, vagy sem.
63. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az a tisztviselő, akire a nemzeti szabályozás a forgalmi és helymeghatározó adatokhoz való hozzáférés előzetes ellenőrzését bízza, rendelkezik‑e a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megkövetelt „független hatóság” jogállással, és „harmadik személynek” minősül‑e.
64. Ezen ellenőrzés során az illetékes bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a Prokuratuur ítéletben a Bíróság elvetette azt a lehetőséget, hogy egy tagállam ügyészsége rendelkezhet ilyen függetlenséggel és a „harmadik személyi” minőséggel kapcsolatos ilyen jellemzőkkel, amikor a büntetőeljárásban nyomozási feladatokat is ellát.
65. Ami annak lehetőségét illeti, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott ellenőrzésre utólagosan kerüljön sor, a Prokuratuur ítélet szintén (nemleges) választ ad:
– nem „pótolható […] a valamely független hatóság által végzett felülvizsgálat hiánya a bíróságok által arra vonatkozóan elvégzett utólagos felülvizsgálattal, hogy valamely nemzeti hatóság jogszerűen fér‑e hozzá a forgalmi és helymeghatározó adatokhoz”;
– „a független felülvizsgálatnak […] bármely hozzáférést megelőzően kell sorra kerülnie, a kellően indokolt sürgős eseteket kivéve, amikor a felülvizsgálatot rövid határidőn belül el kell végezni”.(38)
D. A nemzeti szabály uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó megállapítás időbeli hatályának korlátozására vonatkozó lehetőség (ötödik és hatodik kérdés)
66. A Supreme Court (legfelsőbb bíróság) végül azt kérdezi, hogy:
– Korlátozhatja‑e a nemzeti szabálynak a 2002/58 irányelv 15. cikkével való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó megállapítás időbeli hatályát, ha annak elmulasztása „káoszt és a közérdek sérelmét eredményezné”?
– Az irányelv rendelkezéseinek átültetése érdekében hozott nemzeti szabály alkalmazásának mellőzése iránti kérelemmel szemben elutasíthatja‑e a kérelmet, vagy a 2006/24 irányelv érvénytelenségét kimondó, 2014. április 8‑i ítéletet(39) követő időszakra korlátozhatja a megállapítását?
67. E kérdés megoldása ismét a La Quadrature du Net ítéletben található, amely e tekintetben a hagyományos ítélkezési gyakorlatot követte.
68. A C‑520/18. sz. ügyben a belga Cour Constitutionnelle (alkotmánybíróság, Belgium) egy olyan kérdést terjesztett a Bíróság elé, amely hasonló volt az ír Supreme Courtnak (legfelsőbb bíróság) a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező kérdéséhez.(40)
69. Az e kérdésre a La Quadrature du Net ítéletben adott válaszában a Bíróság, miután emlékeztetett az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő követelményekre (214. és 215. pont), megismételte az ítéletei hatályának korlátozására vonatkozó ítélkezési gyakorlatát: „[k]izárólag a Bíróság engedélyezheti, kivételesen és jogbiztonságon alapuló kényszerítő megfontolások alapján, azon kizárás joghatásainak ideiglenes felfüggesztését, amelyeket valamely uniós rendelkezés a vele ellentétes nemzeti jogra gyakorol. A Bíróság által adott [uniós] jogértelmezéshez fűződő joghatások időbeli korlátozására kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor, amely a kért értelmezésről szól”.(41)
70. Közvetlenül ezt követően úgy nyilatkozott, hogy „ellentétben egy olyan eljárási kötelezettség elmulasztásával, mint a projekteknek a környezetvédelem sajátos területére gyakorolt hatásainak előzetes vizsgálata, a 2002/58 irányelv 15. cikkének a Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének megsértése nem orvosolható az előző pontban említetthez hasonló eljárás útján. Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás joghatásainak fenntartása ugyanis azt jelentené, hogy a szabályozás továbbra is olyan kötelezettségeket ír elő az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóinak, amelyek ellentétesek az uniós joggal, és amelyek súlyos beavatkozást jelentenek azon személyek alapvető jogaiba, akiknek az adatait megőrizték”.(42)
71. Ezen előfeltevésekből a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy „a kérdést előterjesztő bíróság nem alkalmazhat olyan nemzeti jogi rendelkezést, amely felhatalmazza őt arra, hogy korlátozza azon ítéletének időbeli hatályát, amelyben az alapügyben szereplő nemzeti jogszabály jogellenességét kell a nemzeti jog alapján megállapítania”.(43)
72. E megfontolások teljes mértékben alkalmazhatók a Supreme Court (legfelsőbb bíróság) előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik és hatodik kérdésére.
73. Először is, nem releváns, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozást a 2006/24 irányelv nemzeti jogba történő átültetése céljából fogadták el. E tekintetben az a meghatározó, hogy a nemzeti szabály tartalmának összhangban kell állnia az uniós jog egészével, ami a jelen esetben nem állapítható meg.
74. Valamely irányelvnek a Bíróság által a Szerződések anyagi jogi rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlensége miatt megállapított érvénytelensége azt vonja maga után, hogy ez az elsődleges uniós joggal való összeegyeztethetetlenség érinti azokat a nemzeti szabályokat, amelyek ezen irányelv átültetésére korlátozódnak.
75. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 2011. évi törvényt az EUMSZ 288. cikknek való megfelelés érdekében hirdették ki, és azzal a 2006/24 irányelvet ültették át az ír jogba. Nem vitatott, hogy ez így van, de amint azt az imént jeleztem, az a lényeges, hogy ezen irányelv kezdettől fogva érvénytelen volt (amint azt a Digital Rights ítélet megállapította), mivel aránytalan beavatkozást jelentett a Charta 7. és 8. cikkében elismert jogokba, valamint hogy a forgalmi és helymeghatározó adatok megőrzését a Bíróság által értelmezett 2002/58 irányelvnek kell szabályoznia.
76. Másodszor, jól ismert, hogy a Bíróság értelmezésre vonatkozó előzetes döntéshozatali ügyekben hozott ítéletei az értelmezés tárgyát képező uniós jogszabály hatálybalépésétől kezdve fejtik ki hatásukat.(44)
77. Bár az uniós jog Bíróság általi értelmezése joghatásainak időbeli korlátozására kizárólag ugyanazon ítéletben kerülhet sor, amely a kért értelmezésről szól, emlékeztetek arra, hogy a Digital Rights ítéletben, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik, nem ez volt a helyzet.
78. Nem ez volt a helyzet az alábbi ítéletekben sem:
– A 2016. december 21‑én hozott Tele2 Sverige ítélet, amely a 2002/58/EK irányelvet úgy értelmezte, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem tekintetében a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését írja elő.
– A La Quadrature du Net ítélet, amely 2020. október 6‑án ismét megerősítette a 2002/58 irányelv fent kifejtett módon történő értelmezését.
79. Harmadszor, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem foglalkozik az emberölés miatt elítélt személy ellen indított büntetőeljárás során a bizonyítékok kizárásával kapcsolatos problémákkal. A jelen ügyben ellenben egy olyan polgári eljárásról van szó (ahogyan azt a Supreme Court [legfelsőbb bíróság] minősíti), amelyet a nemzeti szabályozás és az uniós jog objektív összehasonlítása révén kell megoldani.
80. Erre mutatott rá a kérdést előterjesztő bíróság: „az e bíróság (Supreme Court [legfelsőbb bíróság]) előtt jelenleg folyamatban lévő fellebbezéssel összefüggésben az az egyetlen kérdés merül fel, hogy a High Court (felsőbíróság) helyesen állapította‑e meg, hogy a [2011. évi] törvény 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja összeegyeztethetetlen az uniós joggal”.(45)
81. Erre az „egyetlen kérdésre” az a válasz, hogy a 2011. évi törvény 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja összeegyeztethetetlen az uniós joggal, és nincs semmiféle ok arra, hogy időben korlátozzuk az ezt megállapító ítélet hatályát.
V. Végkövetkeztetés
82. A fent kifejtettekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Supreme Court (legfelsőbb bíróság, Írország) részére a következőképpen válaszoljon:
„1) A 2009. november 25‑i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 15. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével és az EUSZ 4. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely:
– a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatókat arra kötelezi, hogy az ilyen szolgáltatások végfelhasználóinak forgalmi és helymeghatározó adatait megelőző, általános és különbségtétel nélküli jelleggel, a nemzetbiztonságtól eltérő célokra, valódi és közvetlen vagy előre látható veszély esetén megőrizzék;
– nem teszi az illetékes hatóságok által a megőrzött forgalmi és helymeghatározó adatokhoz való hozzáférést bíróság vagy független közigazgatási szerv előzetes ellenőrzésétől függővé.
2) A nemzeti bíróság nem korlátozhatja azon ítéletének időbeli hatályát, amelyben olyan nemzeti jogszabályt kell jogellenesnek nyilvánítania, amely az elektronikus hírközlési szolgáltatókat – különösen a nemzetbiztonság védelme és a bűnözés elleni küzdelem érdekében – a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, a 2002/58 irányelv 15. cikkének az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével összeegyeztethetetlen megőrzésére kötelezi.”