A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)
2012. október 3.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Az Európai Uniónak Horvátországban 1995. augusztus 1‑jétől augusztus 31‑éig jelen lévő megfigyelői által készített jelentésekhez való hozzáférés iránti kérelem – A hozzáférés megtagadása – A nemzetközi kapcsolatok védelme megsértésének a veszélye – Korábbi hozzáférhetővé tétel”
A T‑465/09. sz. ügyben,
Ivan Jurašinović (lakóhelye: Angers [Franciaország], képviselik: M. Jarry és N. Amara‑Lebret ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: Fekete Cs. és K. Zieleśkiewicz, később: Fekete Cs. és J. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
elsődlegesen az Európai Uniónak a horvátországi Knin övezetében 1995. augusztus 1‑jétől augusztus 31‑éig jelen lévő megfigyelői által készített bizonyos jelentésekhez való hozzáférést biztosító 2009. szeptember 21‑i tanácsi határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse, M. Prek, J. Schwarcz (előadó) és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. április 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, I. Jurašinović 2009. május 4‑i levelében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján hozzáférést kért az Európai Unió Tanácsának főtitkárától az Európai Közösségnek a horvátországi Knin övezetében 1995. augusztus 1‑jétől augusztus 31‑éig jelen lévő megfigyelői által készített jelentésekhez (a továbbiakban: jelentések) és az „ECMM RC Knin Log reports” hivatkozás alatt nyilvántartott dokumentumokhoz.
2 A Tanács főtitkára 2009. május 27‑i levelében arról értesítette a felperest, hogy a kérelmével esetlegesen érintett dokumentumok igen nagy száma és e dokumentumok különösen kényes jellege miatt a hozzáférés iránti kérelemre történő válaszadás határidejét az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján meg kell hosszabbítani.
3 A Tanács főtitkára 2009. június 17‑i határozatával a felperessel szemben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt, a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmét biztosító kivételre hivatkozva azon körülmények alapján utasította el a felperes hozzáférés iránti kérelmét, miszerint egyrészt a kért dokumentumok, hozzáférhetővé tételük esetén, jellegüknél fogva újabb nehézségeket támaszthatnának az Uniónak a volt Jugoszlávia területén bekövetkezett konfliktusokban részt vevő egyes felekkel, valamint más érintett országokkal fennálló kapcsolataiban, másrészt e dokumentumok azon archívumok részét képezik, amelyeket az Unió az Egyesült Nemzetek Szervezete által létrehozott, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (a továbbiakban: Nemzetközi Törvényszék) A. Gotovina ellen folyó eljárás keretében mind az ügyészség, mind a védelem rendelkezésére bocsátott.
4 A felperes 2009. június 27‑i levelében a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmet (a továbbiakban: megerősítő kérelem) nyújtott be.
5 A Tanács főtitkára 2009. július 2‑i levelében arról értesítette a felperest, hogy a megerősítő kérelmet 2009. október 1‑je előtt feldolgozzák, amely határidőt a felperes vitatott.
6 A Tanács 2009. szeptember 21‑i határozatával nyolc jelentéshez részleges hozzáférést biztosított, és a hozzáférés iránti kérelmet ezt meghaladó részében elutasította (a továbbiakban: megtámadott határozat).
7 A Tanács a megtámadott határozatban először is emlékeztetett a felperes hozzáférés iránti kérelmének tárgyára és terjedelmére, valamint az Európai Közösség megfigyelő missziójának (a továbbiakban: EKMM) a volt Jugoszláviában a konfliktusok során megvalósítandó célkitűzésére, és azokra a körülményekre, amelyek között ellátta feladatát. A Tanács másodsorban megjegyezte, hogy tudomása szerint nincs a birtokában „ECMM RC Knin Log reports” hivatkozás alatt nyilvántartott dokumentum. A Tanács harmadsorban úgy ítélte meg, hogy a jelentések nyilvánosságra hozatala sértené az Unió érdekeit, veszélybe sodorva az Uniónak és tagállamainak Európa e régiójával fennálló nemzetközi kapcsolatait, valamint a közbiztonságot is veszélyeztetné, különös tekintettel a megfigyelők, a tanúk és egyéb információforrások biztonságára és testi épségére, akiknek a személyazonosságára és megállapításaira a jelentések hozzáférhetővé tételével fény derülne. A Tanács negyedsorban úgy vélte, hogy a jelentések továbbra is igen kényes jellegűek, annak ellenére, hogy tizennégy év telt el azon események bekövetkezése óta, amelyekre vonatkoznak. A Tanács ötödsorban tagadta a felperes által a megerősítő kérelmében hivatkozott egyéni érdek fennállását, amely ahhoz fűződik, hogy az áldozatok kártérítésére irányuló, a háborús bűnösök elleni bírósági eljárások megindításával feltárja a történelmi igazságot. A Tanács hatodsorban tájékoztatta a felperest, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által kialakított, a nemzetközi bíróságokkal való nemzetközi együttműködés elve alapján az A. Gotovina elleni eljárás keretében a Nemzetközi Törvényszéknek hozzáférést biztosított a jelentésekhez. A Tanács hetedsorban elállt a folyamatban lévő büntetőeljárások megfelelő lefolytatására vonatkozó érvre való hivatkozástól. Végezetül a Tanács nyolc jelentéshez részleges hozzáférést biztosított, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontja első és harmadik francia bekezdésének megfelelően a közbiztonságra és a nemzetközi kapcsolatokra alapított kivételekre hivatkozva megtagadta bármilyen további jelentés közlését.
8 A Tanács a megtámadott határozat mellékletében felsorolta azt a 205 jelentést, amelyet az EKMM 1995. augusztus 1‑je és augusztus 31. között készített, és amelyek a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képezték.
Eljárás és a felek kérelmei
9 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2009. november 19‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a jelen keresetet.
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Tanácsot, hogy fizessen meg a felperesnek nettó 2000 euró, illetve bruttó 2392 euró összegű perköltséget, valamint a keresetlevél nyilvántartásba vételének napjától számított, az Európai Központi Bank által meghatározott mértékű kamatot.
11 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
12 A Törvényszék Hivatalában 2010. január 21‑én nyilvántartásba vett iratban a felperes azt kérte a Törvényszéktől, hogy pervezető intézkedés keretében hívjon fel egyrészt a Tanács vagy az Unió hatáskörrel rendelkező szerve azon határozatainak benyújtására, amelyek a Nemzetközi Törvényszék által kért dokumentumoknak az A. Gotovina elleni eljárás keretében a Nemzetközi Törvényszéknek való megküldésére vonatkoznak, másrészt pedig a Tanács vagy az Unió hatáskörrel rendelkező szervének az említett dokumentumok megküldését kísérő leveleinek a benyújtására.
13 Mivel a felperes az előírt határidőn belül nem nyújtott be választ, az írásbeli szakasz 2010. április 19‑én befejeződött.
14 A Törvényszék pervezető intézkedés keretében felhívta a Tanácsot annak közlésére, hogy a megtámadott határozat mellékletében felsorolt 205 jelentés közül melyeket közöltek A. Gotovina védelmével az ellene a Nemzetközi Törvényszék előtt megindított eljárás keretében.
15 A Tanács 2011. október 28‑i, november 28‑i és december 19‑i levelében a Törvényszék által feltett kérdésre való válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte először 2012. január 6‑ig, majd február 16‑ig. A Törvényszék helyt adott e kérelmeknek, és a Tanács 2012. február 16‑án válaszolt az említett felhívásra.
16 A felperes 2011. december 2‑i levelében előterjesztette a Törvényszék azon határozatára vonatkozó észrevételeit, miszerint 2012. január 6‑ig meghosszabbítja a Tanácsnak a fenti kérdésre való válaszadásra biztosított határidőt, és benyújtotta a Nemzetközi Törvényszék első fokon eljáró első tanácsának a Le Procureur kontra Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač ügyben 2011. április 14‑én hozott határozatát. A felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 41. cikke 1. §‑ának második bekezdése alapján kérte továbbá a Tanács meghatalmazottainak az eljárásból való kizárását. Mivel e levelet az iratanyaghoz csatolták, a Tanács 2012. január 13‑án előterjesztette észrevételeit.
17 Az eredetileg 2011. november 16‑ára kitűzött tárgyalást a Tanács kérelmére három alkalommal elhalasztották, először 2011. december 18‑ra, majd 2012. január 18‑ra, továbbá 2012. március 21‑re és végül, egy alkalommal a felperes kérelmére, 2012. április 25‑re.
A jogkérdésről
A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmek megalapozottságáról
18 A felperes a megtámadott határozat vitatása érdekében három jogalapra hivatkozik, az elsőt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt, a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme megsértésének a hiányára, a másodikat az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésében előírt, a közbiztonság tekintetében a közérdek védelme megsértésének a hiányára, a harmadikat pedig a korábbi hozzáférhetővé tétel tényére alapítja.
19 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Tanács úgy tagadta meg azon 205 jelentés felperessel való teljes körű közlését, amelyekhez a felperes hozzá kívánt férni, hogy a megtámadott határozatban egyidejűleg hivatkozott egyrészt a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmére, másrészt a közbiztonság tekintetében a közérdek védelmére alapított kivételre.
20 Ahhoz tehát, hogy a megtámadott határozat jogilag megalapozott legyen, elegendő, ha a Tanács az általa a jelentésekhez való hozzáférés megtagadása érdekében hivatkozott két kivétel közül az egyikre joggal hivatkozott.
21 Először is tehát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt, a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme megsértésének a hiányára alapított, első jogalapot kell megvizsgálni.
Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt, a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme megsértésének a hiányára alapított, első jogalapról
– Előzetes megfontolások
22 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (a Bíróság C‑39/05. P. és C‑52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4723. o.] 33. pontja).
23 E jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló, bizonyos korlátozások vonatkoznak (a Bíróság C‑266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1233. o.] 62. pontja).
24 Konkrétabban és (11) preambulumbekezdésével összhangban az 1049/2001 rendelet 4. cikkében azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumhoz való hozzáférést, ha ez utóbbi hozzáférhetővé tétele sértené az e cikkel védett valamely érdeket (a Bíróság C‑514/07. P., C‑528/07. P. és C‑532/07. P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑8533. o.] 71. pontja).
25 Továbbá, ha valamely intézménytől valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét kérik, ezen intézmény minden egyes esetben köteles megvizsgálni, hogy e dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt, a nyilvánosságnak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési joga alóli kivételek alá tartozik‑e (lásd ebben az értelemben a fenti 22. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 35. pontját). Figyelembe véve az e rendelet által elérni kívánt célokat, e kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (a fenti 22. pontban hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 36. pontja).
26 Mindazonáltal a Bíróság elismerte, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában védett érdekek különösen érzékeny és alapvető volta együtt azzal, hogy az intézménynek e rendelkezés alapján kötelezően meg kell tagadnia a hozzáférést, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené ezeket az érdekeket, az intézmény által meghozandó határozatot különleges óvatosságot igénylően összetetté és kényessé teszi. Az ilyen határozat meghozatalához ezért mérlegelési mozgástér szükséges (a fenti 23. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 35. pontja).
27 Végezetül megállapítandó, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában írt szempontok igen általánosak, a hozzáférés megtagadásának alapja, mint e rendelkezésből kitűnik, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tétele „sértené” a „közérdek” védelmét többek között a „nemzetközi kapcsolatok” tekintetében (a fenti 23. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. pontja).
28 Következésképpen a Törvényszék által az intézmények 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában írt, közérdekkel összefüggő kivétel alapján hozott, dokumentumokhoz a hozzáférést megtagadó határozatainak jogszerűsége felett gyakorolt felülvizsgálat az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények materiális pontosságának, valamint a tények értékelése során a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (a fenti 23. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 34. pontja).
– Az Törvényszék álláspontja
29 A felperes első jogalapja keretében először is azt állítja, hogy a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme nem alkalmazható a jelentésekre, mivel ez utóbbiak semleges jellegűek, amit a bennük foglalt értékelések és megállapítások nem kérdőjelezhetnek meg. Egyébiránt a jelentések tizennégy évvel azt követően történő közlése, hogy a bennük leírt események bekövetkeztek, feltárja a történelmi igazságot, és jogot keletkeztet az áldozatok számára az elszenvedett károk megtérítésére. Másodsorban, tekintettel arra, hogy tizennégy év telt el a jelentések elkészítése óta, közlésük nem sérti e közérdek védelmét, hanem inkább biztosítja a lehetőséget az esetleges háborús bűnösök felelősségre vonására. A felperes harmadsorban úgy ítéli meg, hogy a jelentések nem minősített dokumentumok, mivel ilyen értelmű besorolásukra az 1049/2001 rendelet 9. cikkében foglaltak ellenére nem került sor.
30 A Tanács vitatja a felperes érveit.
31 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács a megtámadott határozatban elsőként pontosan megjelölte azokat a célkitűzéseket, amelyek elérésére az EKMM tevékenysége irányult, és azokat a körülményeket, amelyek között e tevékenységet végezte. Így a megtámadott határozat 7. pontjában a következő szerepel: „[az EKMM] elsődleges célkitűzése az volt, hogy hozzájáruljon a nyugat-balkáni politikai és biztonsági helyzet alakulásának a figyelemmel kíséréséhez, a határok ellenőrzéséhez, valamint az etnikai kérdések és a menekültek visszatérésének a figyelemmel kiséréséhez”. A Tanács e tekintetben kiemelte, hogy a jelentések az EKMM‑nek a Knin övezetében 1995. augusztus 1‑jétől augusztus 31‑éig jelen lévő megfigyelői által készített napi jelentéseket, különös jelentéseket, időszerű jelentéseket és heti mérlegeket tartalmaznak.
32 A Tanács a megtámadott határozat ugyanezen 7. pontjában az ezen egyes jelentésekben szereplő információk jellegét is pontosította, amely információk többek között az alábbiakra vonatkoznak: „a csapatok és a rendőrség mozgásainak és akcióinak figyelemmel kísérése és elemzése, ideértve a bombázásokat, a tűzszünet megsértését, a tűzharcokat [és] egyéb katonai szempontokat, a megfigyelők és az összekötő tisztek [ezekről] folytatott megbeszéléseit, valamint az egyes források által szolgáltatott információkat”. A Tanács szerint a jelentések ezenkívül az alábbiakat tartalmazzák: „a helyváltoztatási szabadságra és annak korlátozására vonatkozó észrevételek, a politikai reakciók[ra] – [többek között] [a Knin] övezetében látogatást tevő, magas beosztásban lévő tisztviselők és önkormányzati alkalmazottak nyilatkozataira, a fegyveres erők és a rendőrség, valamint a civil társadalom [tagjaival] folytatott megbeszélésekre – vonatkozó észrevételek, az emberi jogok, [azaz az alábbiakra vonatkozó információk:] a polgári lakossággal szembeni és a vagyona elleni erőszak, az evakuálások, a halálos áldozatok, a menekültek áramlása [és] szállítása, szempontjából folytatott figyelemmel kísérés[re] vonatkozó észrevételek, a polgári létesítmények építésének vagy lerombolásának, valamint a bombázások hatásainak a figyelemmel kísérésé[re] vonatkozó észrevételek”.
33 A Tanács, azon körülményeket illetően, amelyek között az EKMM ellátta feladatát, a megtámadott határozat 8. pontjában megállapította, hogy erre „politikai és katonai szempontból, illetve az emberi jogok tekintetében különösen feszült légkörben került sor”, és hogy számos jelentés „helyiekkel és tanúkkal folytatott, bizalmas beszélgetés alapján” készült, mivel a jelentések tartalmát csak az EKMM vezérkarával és helyi képviselőivel közölték.
34 A Tanács másodsorban, a megtámadott határozat 9–12. pontjában ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a jelentésekben szereplő információkat általában véve nem tehették hozzáférhetővé a felperes számára. Konkrétan a 9. és a 11. pont a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmét biztosító kivétel Tanács általi alkalmazására vonatkozik, míg a 10. pont a közbiztonság tekintetében a közérdek védelmét biztosító kivételre.
35 A Tanács a megtámadott határozat 9. pontjában hangsúlyozta, hogy a jelentések nyilvánosságra hozatala „veszélybe sodorná az [Uniónak] és tagállamainak a régióval fennálló, továbbra is kényes jellegű nemzetközi kapcsolatait, mivel olyan információk hozzáférhetővé tételével járna, amelyekből részletesen fény derülne az [EKMM] egyes tagjai által megvitatott, a régióbeli politikai, katonai és biztonsági helyzetre vonatkozó észrevételek, megállapítások és elemzések tartalmára”. A Tanács szerint a jelentések tartalmának felfedése „ellentétes [lett volna] az arra irányuló célkitűzéssel, hogy az [Unió] a lehető legpontosabb információk birtokában fogalmazhassa meg a Nyugat‑Balkánra irányuló politikáját”. A Tanács úgy vélte, hogy „a jelentések [ezidáig] megőrzött bizalmas jellege kulcsfontosságú a régióbeli országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés megerősítése szempontjából”.
36 A Tanács a megtámadott határozat 11. és 12. pontjában válaszolt a felperes által az igazgatási eljárás folyamán ismertetett azon érvekre, amelyek az események bekövetkezése óta eltelt tizennégy évre és arra a körülményre vonatkoznak, hogy az objektív jellegű jelentések nyilvánosságra hozatala lehetővé tenné a történelmi igazság feltárását és az áldozatok számára az elszenvedett károk megtérítését. A Tanács e tekintetben úgy ítélte meg, hogy egyrészt „a jelentések, tizennégy évvel az elkészítés[ük]et követően továbbra is igen kényes jellegűek, amennyiben érzékeny információkat tartalmaz[nak] egy olyan régió vonatkozásában, amelyben a stabilitás megerősítése még mindig alapvető célkitűzés”, másrészt nem vehette „figyelembe [a felperesnek a jelentések] megszerzéséhez fűződő egyéni érdekét”, mivel az alkalmazandó jogszabályok alapján arra lett volna köteles, hogy „a jelentések nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételéről erga omnes határozzon”.
37 Másodszor, amint arra a Tanács ellenkérelmében hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy azon körülményekből, amelyek között az EKMM a tevékenységét végezte, valamint a jelentéseknek a megtámadott határozatban ismertetett tartalmából az következik, hogy e jelentések különösen kényes jellegűek. A jelentések ugyanis a Knin övezetében 1995 augusztusában, a horvát erők „Vihar hadművelet” elnevezésű támadó hadművelete során, illetve azt követően fennálló politikai, katonai és biztonsági helyzetre vonatkozó észrevételeket, megállapításokat és elemzéseket tartalmaznak, amely hadművelet megindítására a krajinai régiónak a szerb erők felügyelete alóli kivonása érdekében került sor, amely erők ezt a régiót 1991‑ben a Krajinai Szerb Köztársaság részévé tették.
38 Meg kell állapítani, amint arra a Tanács is utal, hogy az ilyen észrevételek és megállapítások, valamint az ezek alapján készített elemzések célja az volt, hogy segítsék a Tanácsot a konfliktusokban részt vevő egyes felek tekintetében az Unió politikájának a meghatározásában a jelentések elkészítésének időszakában. Egyébiránt a Tanács – a jelentések elkészítésének általános körülményeit és a bennük szereplő információkat tekintve – helyesen vélte úgy, hogy az azokban foglalt egyes észrevételek és megállapítások a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában továbbra is kényes jellegűek, annak ellenére, hogy a jelentésekre okot adó események tizennégy évvel korábban következtek be.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint azt a Tanács a megtámadott határozatban és az ellenkérelemben is teszi, hogy a nyugat-balkáni régióban az Unió politikáinak a célja, hogy hozzájáruljanak a békéhez, a biztonsághoz és a tartós regionális megegyezéshez többek között annak érdekében, hogy az Unió vonatkozásában erősítsék Európa e régiója országainak integrációját; e célkitűzések valós és releváns jellegét a felperes egyáltalán nem vitatja. A jelentésekben szereplő információk vagy megállapítások hozzáférhetővé tétele a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában akadályozhatta volna e célkitűzések elérését olyan tények felfedésével, amelyek sérelmet vagy feszültséget okozhattak volna, illetve a meglévő sérelmeket és feszültségeket fokozhatták volna a volt Jugoszláviában a konfliktusokban részt vevő országok egyes közösségei vagy a volt Jugoszlávia utódállamai tekintetében, ily módon gyengítve azt a bizalmat, amelyet a nyugat‑balkáni országok vetettek ezen integrációs folyamatba.
40 A Tanács tehát helyesen vélte úgy a megtámadott határozatban, hogy a jelentések hozzáférhetővé tétele sértette volna az Unió által Európa e régiójában elérni kívánt célkitűzéseket, következésképpen sértette volna a nemzetközi kapcsolatokat, mivel ily módon az EKMM által a politikai, katonai és biztonsági helyzetre vonatkozóan, olyan időszakban tett észrevételekre vagy megállapításokra derült volna fény, amely meghatározó volt a horvát és a jugoszláv szövetségi erők közötti konfliktusban.
41 Az első jogalap alátámasztására felhozott egyetlen érv sem kérdőjelezi meg ezt a következtetést, a felperes pedig nem állította, hogy a Tanács a jelentések tekintetében nem folytatott konkrét és egyedi vizsgálatot.
42 Először is a jelentések állítólagosan semleges jellegét illetően meg kell állapítani, hogy mivel az EKMM nem a konfliktusban részt vevő fél, ez a körülmény nem befolyásolja azt a kérdést, hogy a jelentések hozzáférhetővé tétele sértette volna‑e a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmét, vagy sem.
43 Amint arra a Tanács a megtámadott határozatban utalt, a jelentések a Knin övezetében 1995 augusztusában fennálló, politikai, katonai és biztonsági helyzetre vonatkozó észrevételeket, megállapításokat és elemzéseket tartalmaznak. Ha ezeket az információkat annak ellenére hozzáférhetővé tették volna, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában továbbra is kényes jellegűek voltak (lásd a fenti 37. és 38. pontot), akadályozhatták volna az Uniónak a fenti 39. pontban felidézett célkitűzéseinek az elérését, és olyan helyzetet idézhettek volna elő, amelyben meggyengült volna a nyugat‑balkáni országok által az Unió vonatkozásában megkezdett integrációs folyamatba vetett bizalom. Ezenkívül ezeket az információkat a volt Jugoszláviában bekövetkezett konfliktusokban részt vevő egyes felekkel szembeni értékítéletnek is lehetett volna tekinteni. Következésképpen a jelentések esetleges hozzáférhetővé tételének a lehetséges következményei nincsenek összefüggésben az EKMM és az említett jelentések semlegességével.
44 Másodsorban azon érv, amely a jelentésben ismertetett események bekövetkezése és a megtámadott határozat meghozatala között eltelt tizennégy évre vonatkozik, önmagában nem bizonyítja, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el azzal, hogy megtagadta e jelentések teljes körű hozzáférhetővé tételét. Az a tény, hogy ez az időtartam csaknem a fele annak a maximum 30 éves időtartamnak, amely a kivétellel érintett dokumentumokat az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése alapján védi, nem bizonyítja azt, hogy a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmére alapított kivételt nem szabályszerűen alkalmazták.
45 A felperes ugyanis csak egyetlen eseményre hivatkozott azon állítása alátámasztására, hogy a helyzet normalizálódott, tehát indokolt lenne a jelentések teljes körű hozzáférhetővé tétele, ez pedig a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozása, amelyre a tervek szerint 2013. július 1‑jén kerül sor. Márpedig e körülmény nem elegendő annak bizonyításához, hogy a jelentések hozzáférhetővé tétele a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem sértette volna a Tanács által a jelen ügyben hivatkozott közérdeket, tekintettel az említett jelentések tartalmára és az elkészítésük körülményeire, amint azt a fenti 31–33. pont felidézi, míg a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az Unió még semmilyen, ezen állam csatlakozásával kapcsolatos döntést nem hozott. Végezetül e körülmény nem kérdőjelezi meg a Tanács által a megtámadott határozatban tett azon megállapítást, miszerint a jelentések mindaddig megőrzött bizalmas jellege kulcsfontosságú az Európa e régiójának országaival folytatott párbeszéd és együttműködés megerősítése szempontjából.
46 Egyebekben, amint azt védekezésében a Tanács állítja, az a körülmény, hogy a jelentéseket az A. Gotovina eljárása keretében a Nemzetközi Törvényszék ügyésze által szorgalmazott vizsgálatokhoz és felelősségre vonásokhoz szükségesnek ítélték, annak elismerését jelenti, hogy a jelentések az elkészítésük óta eltelt idő ellenére továbbra is kényes jellegűek.
47 Harmadsorban azon érvet illetően, miszerint a jelentések hozzájárulnak a történelmi igazság feltárásához, és jogot keletkeztetnek az áldozatok számára az elszenvedett károk megtérítésére, a felperes tekinthető úgy, mint aki olyan nyomós közérdekre hivatkozik, amelyre tekintettel a jelentéseket hozzáférhetővé kellett volna tenni. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjából az tűnik ki, hogy a hozzáférési jog alól e rendelkezésben előírt kivételek esetében az intézmény köteles a hozzáférést megtagadni, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti az e rendelkezéssel védett érdekeket, és hogy ilyen esetben – eltérően többek között az e cikk (2) bekezdésében előírtaktól – nincs mód más érdekekből adódó követelmények mérlegelésére az ezen érdekek védelmével kapcsolatos követelményekkel szemben (a fenti 23. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontja). Ezért a felhozott érvet nem lehet figyelembe venni.
48 Amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy – amint azt a keresetlevélben megjelöli – azért fűződik érdeke a jelentések hozzáférhetővé tételéhez, mert a jelentések „elsődleges” fontosságúak olyan ügyvédként gyakorolt tevékenysége során, aki „nyilvánosan és köztudottan elkötelezte magát a háborús bűnösök felelősségre vonása mellett”, az ilyen érvet a fenti 47. pontban kifejtett okok miatt szintén nem lehet figyelembe venni.
49 A tárgyaláson hivatkozott, ahhoz fűződő közérdekre alapított érvet illetően, hogy a hasznos dokumentumokhoz hozzáférést kell biztosítani, és amely közérdek ellensúlyozza a jelen ügyben alkalmazott kivételt megalapozó közérdeket, emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet értelmében a 4. cikkében foglalt kivételek alkalmazásától el kell tekinteni, ha a szóban forgó dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik, de kizárólag akkor, ha a (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételekről van szó (lásd a fenti 47. pontot).
50 Negyedsorban a felperes a jelentések 1049/2001 rendelet 9. cikke szerinti besorolásának a hiányával támasztja alá azon állítását, hogy a Tanács nem hivatkozhat vele szemben a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmére alapított kivételre. A Tanács nem hivatkozhat a jelentések kényes jellegére azok hozzáférhetővé tételének megtagadása érdekében, ha azokat soha nem sorolta be minősítettként.
51 Az 1049/2001 rendelet 9. cikke külön rendszert hoz létre a minősített dokumentumokhoz való hozzáférésre, különösen a hozzáférés iránti kérelmek elbírálásával megbízott személyek és a kibocsátó előzetes hozzájárulásának a szükségessége tekintetében. Egyébiránt az 1049/2001 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében a minősített dokumentumhoz való hozzáférést megtagadó határozatot olyan módon kell megindokolni, hogy ne sértse az említett rendelet 4. cikke alapján védelemben részesített érdekeket. Amint arra a Tanács is hivatkozik, e rendelkezésekből egyáltalán nem következik az, hogy a dokumentum besorolásának a hiánya nem teszi lehetővé az intézmény számára az ahhoz való hozzáférés azon indokkal történő megtagadását, hogy fennáll a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelme megsértésének a veszélye, mivel a dokumentum kényes információkat tartalmaz. A Tanács tehát nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy nem minősített dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem tekintetében a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivételre hivatkozott.
52 Végezetül ötödsorban, felmerült a tárgyaláson a jelentésekhez való részleges hozzáférés biztosításának a lehetősége azzal, hogy különbséget lehetne tenni a jelentésben szereplő azon információk között, amelyek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közrend védelme alá tartoznak, és különösen a ténybeli információk között, amelyek megismeréséhez a felperesnek érdeke fűződhetett volna.
53 Mindazonáltal, amint azt a Tanács is megjegyezte, meg kell állapítani, hogy „Press reports” (sajtóközlemények) cím alatt kerülnek ismertetésre azon pontos információk, amelyek azon nyolc jelentés közül ötben szerepelnek, amelyekhez a felperesnek részleges hozzáférést biztosítottak, és a Tanács szerint ezek olyan információk, amelyeket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tettek. A másik három jelentést illetően meg kell állapítani, hogy ezek nem sajtóközleményeket vagy tényismertetést tartalmaznak, hanem mindössze a helyszínen tapasztalt helyzetre vonatkozó általános információkat szolgáltatnak. Következésképpen az előző pontban kifejtett érv az alapjául szolgáló előfeltevés miatt nem fogadható el, mivel a felperes számára hozzáférhetővé tett ténybeli információk olyan információk, amelyeket az egyes jelentések elkészítésekor nyilvánosságra hoztak.
54 Ez utóbbi érvet tehát nem lehet figyelembe venni, és emiatt az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani. Következésképpen immár nem szükséges a közbiztonság tekintetében a közérdek védelme megsértésének a hiányára alapított, második jogalapot megvizsgálni, mivel a Tanács a jelen ügyben a nemzetközi kapcsolatok tekintetében a közérdek védelmét biztosító kivételt jogszerűen alkalmazta, és e kivétel elegendő a jelentésekhez való teljeskörű hozzáférés megtagadásának a megalapozásához.
A korábbi hozzáférhetővé tétel tényére alapított, harmadik jogalapról
55 A felperes előadja, hogy a Tanács nem az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által kialakított, a nemzetközi bíróságokkal való nemzetközi együttműködés állítólagos elve alapján tette hozzáférhetővé a Nemzetközi Törvényszék számára a jelentéseket, mivel ilyen elv nem létezik, hanem az 1049/2001 rendelet alapján. A jelentéseket ugyanis A. Gotovinával, aki francia állampolgárságú uniós polgár, ügyvédein keresztül közölték. Így a már biztosított hozzáférés erga omnes jellege miatt a Tanács csak annak terhe mellett tagadhatja meg a felperessel szemben a jelentések hozzáférhetővé tételét, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, amely csak a felperes etnikai származásán, illetve valós vagy feltételezett vallási hovatartozásán alapulhat.
56 A Tanács vitatja a felperes érveit.
57 Először is, bár a felperes úgy véli, hogy a jelentéseket nem lehetett A. Gotovinának a Nemzetközi Törvényszékkel való nemzetközi együttműködés elve alapján megküldeni, mivel ilyen elv nem létezik, meg kell állapítani, hogy ezen érv nem kérdőjelezi meg a megtámadott határozat jogszerűségét, mivel mindössze azt a jogi alapot vitatja, amely alapján a jelentéseket A. Gotovinával az ellene a Nemzetközi Törvényszék előtt folytatott eljárás során közölték. Márpedig a jelen kereset tárgya nem azon határozat jogszerűsége, amellyel a Tanács e közlésről döntött.
58 Másodsorban a Tanácsnak a Törvényszék kérdésére 2012. február 16‑án adott válaszából az következik, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel érintett 205 jelentés közül csak 48‑at közöltek A. Gotovina védelmével a Nemzetközi Törvényszék Gotovina és társai ügyben 2011. április 15‑én hozott ítéletének alapjául szolgáló eljárás keretében. Noha a felperes sem írásban, sem a tárgyaláson nem tett erre vonatkozó észrevételt vagy megjegyzést, meg kell állapítani, hogy a korábbi hozzáférhetővé tételre alapított jogalap, megalapozottsága esetén, csak annyiban eredményezheti a megtámadott határozat megsemmisítését, amennyiben a hozzáférést e 48 jelentés tekintetében tagadták meg.
59 Harmadsorban a Tanács által mind az ellenkérelemben, mind a tárgyaláson adott magyarázatokból egyrészt az következik, hogy a 90‑es években az EKMM teljes archívumát megküldték a Nemzetközi Törvényszéknek annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Nemzetközi Törvényszék ügyésze megindítsa az 1991 óta a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéséért felelősségre vonható személyek elleni eljárásokat.
60 Másodszor a Tanács úgy érvelt, hogy a Nemzetközi Törvényszék Gotovina és társai ügyben 2011. április 15‑én hozott ítéletének alapjául szolgáló eljárás során a Nemzetközi Törvényszék ügyésze főtitkárán, közös kül‑ és biztonságpolitikai főképviselőjén, keresztül azt kérte a Tanácstól, hogy közölje vele az eljáráshoz szükséges dokumentumokat, köztük a 48 jelentést (lásd a fenti 58. pontot) annak érdekében, hogy a vádlottak bűnösségének bizonyítékaként, illetve mentő bizonyítékként felhasználhassa azokat, valamint közölhesse a védelemmel. A Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikkének B. pontja értelmében ugyanis az ügyész csak azt követően használhatja fel az új bizonyítékok beszerzése érdekében felhasználni kívánt információkat, ha azokat közölte a vádlottal.
61 Harmadszor szintén a Tanács által adott magyarázatokból az következik, hogy az EKMM‑nek a Nemzetközi Törvényszék előtti eljáráshoz szükséges dokumentumait (lásd a fenti 60. pontot) a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikke B. pontjának rendelkezései értelmében e bíróság ügyészségével bizalmasan közölték, amely rendelkezések szerint, „[h]a az [ü]gyész bizalmasan közölt információkkal rendelkezik, és amennyiben ezeket az információkat kizárólag új bizonyítékok beszerzése érdekében használták fel, ezeket az eredeti információkat és forrásukat csak az azt szolgáltató személy vagy szervezet hozzájárulásával teheti hozzáférhetővé”.
62 Márpedig a Tanács azzal érvelt, hogy a Nemzetközi Törvényszék ügyésze által hozzá intézett kérelmek keretében, amelyek arra irányultak, hogy engedélyezze számára a jelentések bizonyítékként való felhasználását és azoknak a védelemmel való közlését, megvizsgálta e kérelmek tárgyát, és meghatározta annak feltételeit, hogy a jelentéseket közölhessék A. Gotovina védelmével, ezért az ügyésznek a jelentések kivonatos, a védelemmel való közlésre, valamint a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 70. cikke B. pontjának megfelelően a bizonyítékként való felhasználásra szánt változatát küldte meg (lásd a fenti 61. pontot).
63 Következésképpen, bár a felperes azt állítja, hogy a jelentéseket az 1049/2001 rendelet alapján közölték A. Gotovinával, először is azt kell megállapítani, hogy a felperes nem vitatta a Nemzetközi Törvényszék ügyésze által az e bíróság által elbírált ügyben kizárólag új bizonyíték beszerzése érdekében felhasznált információknak a fenti 59–62. pontban ismertetett közlési eljárásának a tényét. A Tanács által a jelentések A. Gotovina védelmével való közlésére irányuló eljárás tekintetében adott magyarázatok fényében ezt követően azt kell megállapítani, hogy az iratanyag alapján nem lehet azt feltételezni, hogy a Tanács a 48 jelentést azt követően közölte volna A. Gotovinával, hogy az 1049/2001 rendelet alapján dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott volna be hozzá. E tekintetben, bár a felperes először a tárgyaláson utalt egy 2007. május 30‑i kérelemre, amellyel állítása szerint A. Gotovina vagy ügyvédei a Tanácstól hozzáférést kértek a jelentésekhez, elegendő azt megállapítani, hogy e dokumentumot, ha feltételezzük is, hogy létezik, a jelen eljárás keretében nem nyújtották be.
64 Következésképpen a kereset harmadik jogalapját, és emiatt a keresetet teljes egészében el kell utasítani, mégpedig anélkül, hogy el kellene rendelni a felperes által a 2010. január 21‑i levelében kért pervezető intézkedést.
65 A Tanács képviselőinek az eljárási szabályzat 41. cikke 1. §‑ának második bekezdése alapján az eljárásból való kizárása iránti kérelmet illetően meg kell állapítani, hogy az említett meghatalmazottaknak felrótt magatartás, azaz, hogy nem tájékoztatták a Törvényszéket a Le Procureur kontra Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač ügyben hozott határozat meglétéről (a fenti 16. pont), a jelen ügyben nem minősül az eljárásból való kizárást megalapozó oknak.
A költségekről
66 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Ivan Jurašinović maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. október 3‑i nyilvános ülésen.
Aláírások