A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2015. április 22.(*)
„Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A nyertes ajánlattevőkkel összefüggő kockázat szintjének meghatározását lehetővé tevő korai előrejelző rendszer (KER) – Szíriában az intézmények korszerűsítésére irányuló projekttel kapcsolatos közbeszerzés megvalósítására vonatkozóan az OLAF által végzett vizsgálat – A W1a és a W1b figyelmeztető jelzés aktiválására irányuló határozatok – Jogalap – Alapjogok – Indokolási kötelezettség”
A T‑320/09. sz. ügyben,
a Planet AE Anonymi Etaireia Parochis Symvouleftikon Ypiresion (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: V. Christianos ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: D. Triantafyllou és F. Dintilhac, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF) a felperes korai előrejelző rendszerbe (KER) való felvételét kérő határozatainak, valamint a Bizottság W1a, majd W1b figyelmeztető jelzések aktiválásáról szóló határozatainak megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. Kancheva, elnökként eljáró bíró, C. Wetter (előadó) és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 26‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Planet AE Anonymi Etaireia Parochis Symvouleftikon Ypiresion, a vállalkozások vezetése területén tanácsadással foglalkozó görög társaság. 2006 óta – három konzorcium tagjaként – az Európai Bizottság által finanszírozott három szíriai projektben vesz részt. Többek között az említett három projekttel kapcsolatos szabálytalanságok gyanúja miatt az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) 2007. október 16‑án vizsgálatot indított ellene.
2 A 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon belül indított közbeszerzési eljárást követően a Bizottság – 2008. április 18‑i levelében – felkérte a felperest, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az „Advancing knowledge – intensive entrepreneurship and innovation for growth and social well‑being in Europe” projekttel foglalkozó konzorcium koordinátori feladatának ellátására irányuló ajánlatára vonatkozó támogatási megállapodás konkrét rendelkezéseinek meghatározása céljából. A Bizottság levelében megemlítette, hogy az Európai Közösségek tényleges támogatása nem haladhatja meg a 3 300 000 eurót, valamint hogy a tárgyalásokat 2008. június 30‑ig le kell zárni.
3 A fenti 1. pontban említett vizsgálat elvégzésének eredményeként az OLAF két alkalommal kérte a felperesnek a Bizottság engedélyezésre jogosult tisztviselői és a végrehajtó ügynökségek által használandó korai előrejelző rendszerről (a továbbiakban: KER) szóló, 2008. december 16‑i 2008/969/EK, Euratom határozat (HL L 344., 125. o.) által bevezetett KER‑be való felvételét. 2009. február 26‑án a W1a figyelmeztető jelzés aktiválását kérte, 2009. május 19‑én pedig a W1b figyelmeztető jelzés aktiválását, a rendszerbe való felvételre 2009. március 10‑én és május 25‑én került sor (a továbbiakban együttesen: megtámadott aktusok).
4 2009. február 27‑én a Bizottság megküldte a felperes számára a kölcsönösen megtárgyalt támogatási megállapodást (a továbbiakban: megállapodás) azzal a céllal, hogy azt ez utóbbi, valamint a felperes részvételével működő konzorcium többi tagja aláírja. 2009. március 11‑én a felperes megküldte az aláírt megállapodást a Bizottság részére, hogy a maga részéről az is aláírja.
5 2009. június 4‑én a Bizottság elektronikus levélben tájékoztatta a felperest arról, hogy a megállapodás aláírását egy további feltétel teljesüléséig – azaz egy zárolt bankszámlának a felperes általi megnyitásáig – felfüggesztették, amely bankszámlán a felperes kizárólag a megállapodással kapcsolatos előleg azon részével rendelkezhet, amely őt illeti, míg az előleg fennmaradó részét a bank közvetlenül fizeti ki a konzorcium többi tagjának. Az elektronikus levélben megemlítették, hogy ez az újabb feltétel egy váratlan eseménynek, mégpedig annak tudható be, hogy a felperest előbb a W1a figyelmeztető jelzés, majd a W1b figyelmeztető jelzés aktiválásával felvették a KER‑be.
6 Mivel a felperes megállapodott a bankjával arról, hogy ez utóbbi kötelezettséget vállal arra, hogy – a Bizottság által kifizetendő előleg kézhezvételekor – a konzorcium valamennyi tagjának átutalja az őket megillető összeget, a Bizottság 2009. július 3‑án aláírta a megállapodást.
Az eljárás és a felek kérelmei
7 A Törvényszék Hivatalához 2009. augusztus 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
8 A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2009. november 9‑én benyújtott külön beadványban a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
9 A 2011. április 13‑i Planet kontra Bizottság végzésben (T‑320/09, EBHT, EU:T:2011:172), a Törvényszék (hatodik tanács) elutasította az elfogadhatatlansági kifogást.
10 A Törvényszék 2011. április 19‑i pervezető intézkedés keretében felhívta a Bizottságot arra, hogy foglaljon állást a különösen a 2008/969 határozatban előírt intézkedések meghozatala tekintetében fennálló hatáskörének jogalapjáról. A Bizottság az erre megadott határidőn belül benyújtotta a dokumentumokat. A felperes észrevételei 2011. június 28‑án érkeztek meg a Törvényszék Hivatalába.
11 A válaszbeadvány 2011. május 27‑én érkezett meg a Törvényszék Hivatalába.
12 A Törvényszék hatodik tanácsa elnökének 2011. július 12‑én hozott végzésével a jelen ügyben folytatott eljárás a Bizottság kérésére a Bíróságnak a C‑314/11. P. szám alatt nyilvántartásba vett, a Bizottság által a Planet kontra Bizottság végzéssel, fenti 9. pont (EU:T:2011:172) szemben benyújtott fellebbezésben eljárást befejező határozatának meghozataláig felfüggesztésre került.
13 A 2012. december 19‑i Bizottság kontra Planet ítélettel (C‑314/11 P, EBHT, EU:C:2012:823), a Planet kontra Bizottság végzéssel – fenti 9. pont (EU:T:2011:172) – szemben benyújtott fellebbezés elutasításra került. Ezt követően a Törvényszék folytatta az eljárást.
14 2013. február 19‑én a Bizottság okafogyottság megállapítása iránti kérelmet nyújtott be, mivel a Bizottság hatáskörrel rendelkező szolgálatai az OLAF kérésére törölték a felperesre vonatkozó figyelmeztető jelzést, így a kereset okafogyottá vált.
15 A válasz 2013. február 20‑án érkezett meg a Törvényszék Hivatalába.
16 A Törvényszék (hatodik tanács) 2013. július 18‑i végzésében úgy határozott, hogy az okafogyottság megállapítása iránti kérelemről az eljárást befejező határozatban dönt.
17 2013. július 22‑i levélben a Bizottság lemondott viszonválasz benyújtásáról, és ahelyett benyújtotta egyik tagjának közleményét a KER alkalmazására vonatkozó ideiglenes intézkedésekről. A Bizottság szerint e dokumentum a Bizottság kontra Planet ítéletnek – fenti 13. pont (EU:C:2012:823) – való megfeleléshez ideiglenesen hozott intézkedésekre vonatkozik, amíg a 2008/969 határozat „véglegesen módosításra kerül”.
18 A Törvényszék részleges megújítását követően az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, a jelen ügyet tehát e tanács elé utalták.
19 Tekintettel arra, hogy a tanácselnök az ülésen való részvételben akadályoztatva volt, a Törvényszék elnöke – az eljárási szabályzat 6. cikkében meghatározott rangsor szerint – kijelölt egy bírót a helyettesítésére, és az eljárási szabályzat 32. cikke 3. §‑ának megfelelően egy másik bírót a tanács létszámának kiegészítésére.
20 2014. január 29‑én a felperes pervezető intézkedés elfogadását kérte az eljárási szabályzat 64. cikke alapján, annak érdekében, hogy határidőt állapítsanak meg a Bizottság számára a KER‑re vonatkozó új határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételre történő benyújtására.
21 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.
22 A Törvényszék a felperes és a Bizottság szóbeli előadását és az általa írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszaikat a 2014. szeptember 26‑i tárgyaláson hallgatta meg.
23 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatokat;
– utasítsa el az okafogyottság megállapítása iránti kérelmet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
24 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy a kereset okafogyottá vált;
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az okafogyottság megállapítása iránti kérelemről
25 A Bizottság állítja, hogy a Bíróság Bizottság kontra Planet ítéletét – fenti 13. pont (EU:C:2012:823) – követően a hatáskörrel rendelkező szolgálatai az OLAF kérésére törölték a felperesre vonatkozó figyelmeztető jelzést. Azon tényre figyelemmel, hogy a felperes nem képezi figyelmeztető jelzések tárgyát a KER felhasználói tekintetében, és ennélfogva már nem léteznek a megtámadott figyelmeztető jelzések, a Bizottság álláspontja szerint okafogyottá vált a kereset.
26 A felperes vitatja, hogy a kereset okafogyottá vált. E tekintetben először is úgy érvel, hogy a Bizottságnak a 2008/969 határozatban előírt intézkedések meghozatalára vonatkozó hatásköre jogalapjának kérdése még jogvita tárgyát képezi, és továbbra is fennáll, mivel arról nem határozott a Bizottság kontra Planet ítélet, fenti 13. pont (EU:C:2012:823). Másodszor, a felperes előadja, hogy jóllehet a Bizottság törölte a KER‑be való bejegyzést (ex nunc törlés), továbbra is érdekében áll a fellépés, és annak megállapíttatása, hogy jogalap hiányában, és ennélfogva a Bizottság hatáskörének hiányában a bejegyzés ab initio (ex tunc), azaz a figyelmeztető jelzés időpontjától semmis. Nem kizárt ugyanis, hogy a Bizottság az okafogyottságot követően „visszatér az ügyre”, és ugyanazon indokok alapján megismétli a bejegyzést.
27 Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdekének – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. A jogvita e tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon. Amennyiben azonban a felperes eljáráshoz fűződő érdeke az eljárás során megszűnik, a Törvényszék által az ügy érdeméről hozott határozat semmilyen előnnyel nem jár a számára (2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EBHT, EU:C:2007:322, 42. és 43. pont; 2013. április 10‑i GRP Security kontra Számvevőszék ítélet, T‑87/11, EU:T:2013:161, 45. pont).
28 Ugyanakkor a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a felperesnek fennmaradhat valamely uniós intézmény által hozott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke azért, hogy e jogi aktus állítólagos jogellenessége a jövőben ne ismétlődhessék meg (lásd: Wunenburger kontra Bizottság ítélet, fenti 27. pont, EU:C:2007:322, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy, a felperes megőrizheti az őt közvetlenül érintő jogi aktus megsemmisítése iránti kérelem azon célból történő benyújtásához fűződő érdekét, hogy a uniós bíróság állapítsa meg a vele szemben elkövetett jogsértést oly módon, hogy ez a megállapítás alapjául szolgálhasson egy esetleges kártérítési keresetnek, amelynek célja a megtámadott jogi aktus által okozott kár megfelelő módon történő megtérítése (lásd: GRP Security kontra Számvevőszék ítélet, fenti 27. pont, EU:T:2013:161, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ezen ítélkezési gyakorlatra figyelemmel vizsgálni kell, hogy a felperes számára nem jár‑e valamilyen konkrét előnnyel a Törvényszék előtti eljárás.
30 Meg kell állapítani, hogy valamely uniós intézmény jogi aktusának hatályon kívül helyezése nem jelenti jogellenességének elismerését, és ex nunc hatással jár, eltérően a megsemmisítést kimondó ítélettől, amelynek értelmében a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna (lásd ebben az értelemben: 2013. június 6‑i Ayadi kontra Bizottság ítélet, C‑183/12 P, EU:C:2013:369, 66. pont). Ha a Bizottság tehát nem rendelkezik hatáskörrel, vagy a keresetet más indok alapján el kell fogadni, a jelen ügyben a felperes bejegyzése ab initio semmis.
31 A jelen ügyben el kell kerülni, hogy az intézmények által elfogadott aktusok, amelyek időbeli hatálya korlátozott, és amelyek a megsemmisítés iránti kereset benyújtását követően, de mielőtt még az Törvényszék meghozhatná ítéletét, hatályukat vesztik, kikerüljenek minden bírósági felülvizsgálat alól, mivel az ilyen helyzet összeegyeztethetetlen az EUMSZ 263. cikk szellemével (2009. március 18‑i, Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EBHT, EU:T:2009:72, 56. és 57. pont).
32 Egyébiránt, jóllehet törlésre került a felperes KER‑be történő bejegyzése (ex nunc törlés), a fenti ítélkezési gyakorlatból következik, hogy fennáll eljáráshoz fűződő érdek különösen azon tény okán, hogy a felperes bejegyzése sérthette a róla kialakított képet, amit kizárólag a törlés orvosolhat, és kizárólag az képezheti esetleges kártérítési kereset alapját. Ezen indokok miatt el kell utasítani az okafogyottság megállapítása iránti kérelmet.
A Bizottságnak a szóban forgó intézkedések meghozatalára vonatkozó hatásköréről
33 Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik, az elsőt lényegében a 2008/969 határozat lényeges eljárási szabályainak megsértésére, a másodikat pedig az uniós jog általános elveinek és alapjogainak, különösen a megfelelő ügyintézés elvének, a meghallgatáshoz való jognak, a védelemhez való jognak és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapítja.
34 A Planet kontra Bizottság végzésben, fenti 9. pont (EU:T:2011:172), a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott jogi aktusok alapjául szolgáló 2008/969 határozat nem tartalmaz egyetlen hivatkozást sem olyan elsődleges vagy másodlagos jogi rendelkezésre, amely a Bizottságot kifejezetten azzal a hatáskörrel ruházza fel, hogy adatbázist hozzon létre, hajtson végre és kezeljen azon jogi vagy természetes személyekre vonatkozóan, amelyek vagy akik esetében fennáll a gyanú, hogy az Unió pénzügyi érdekei tekintetében kockázatot jelentenek.
35 Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megtámadott határozatot meghozó intézmény hatáskörének hiánya olyan imperatív megsemmisítési jogalap, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie, még akkor is, ha ezt egyik fél sem kérte (lásd ebben az értelemben: 1959. december 17‑i Société des fonderies de Pont‑à‑Mousson kontra Haute Autorité ítélet, 14/59, EBHT, EU:C:1959:31, 473. o.; 1960. május 10‑i Németország kontra Haute Autorité ítélet, 19/58, EBHT, EU:C:1960:19, 488. o.; 2000. július 13‑i Salzgitter kontra Bizottság ítélet, C‑210/98 P, EBHT, EU:C:2000:397, 56. pont). Ami az azon határozatot meghozó intézmény hatáskörének hiányát illeti, amely alapján meghozták a megtámadott határozatot, meg kell állapítani, hogy bár az uniós bíróságnak hivatalból nem kell vizsgálnia ezt a kérdést, lehetséges, hogy annak vizsgálatára kényszerül. Ez az eset állhat fenn az ügyben becsatolt iratok alapján, vagy ha nyilvánvaló hiba áll fenn, másként fogalmazva, ha az uniós bíróság könnyen fel tudja azt tárni, és be tudja azonosítani (lásd ebben az értelemben: Mengozzi főtanácsnok Common Market Fertilizers kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑443/05 P, EBHT, EU:C:2007:127, 104. pont).
36 A jelen ügyben, az eljárás lefolyására és az ügyben becsatolt iratokra tekintettel és a Planet kontra Bizottság végzésben, fenti 9. pont (EU:T:2011:172) említett végzés 40. pontjában tett megállapítás alapján, felmerül a Bizottságnak a 2008/969 határozatban előírt intézkedések meghozatalára vonatkozó hatásköre jogalapjának kérdése.
37 Ennélfogva a két jogalap vizsgálatát megelőzően a Bizottságnak a 2008/969 határozat és ennélfogva a megtámadott aktusok elfogadására irányuló hatáskörét kell vizsgálni.
38 E tárgykört illetően a Bizottság a módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 27. cikkére hivatkozva úgy érvel, hogy az említett határozatot az eredményes pénzgazdálkodás elvének keretében és érdekében fogadták el. Álláspontja szerint a Bizottság egyetlen és kezdeti engedélyezésre jogosult intézményként a költségvetési rendelet 51. cikke és 59. cikkének (2) bekezdése szerint átruházhatja a költségvetés végrehajtását a szolgálataira és a szolgálatain belül, a felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőkre, amely felhatalmazásokra az alkalmazandó belső szabályok által megállapított feltételek vonatkoznak. Megállapítja továbbá, hogy önmagában e határozat a minden intézményt és intézményi szervet megillető azon elsődleges kiváltságon alapul, hogy önállóan szabályozza a szolgálatai belső szervezetét.
39 A felperes vitatja a Bizottság érveit. A Bizottság nem rendelkezik elismert hatáskörrel, sem az elsődleges, sem pedig a másodlagos jog alapján arra, hogy azon jogalanyokra vonatkozóan adatbázist hozzon létre, hajtson végre és kezeljen, amelyek vagy akik esetében fennáll a gyanú, hogy az Unió pénzügyi érdekei tekintetében kockázatot jelentenek. A költségvetési rendelet 27. cikke szerinti eredményes pénzgazdálkodás elve cél, és nem képezheti a KER‑be történő bejegyzések jogalapját.
40 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság költségvetési felelőssége az EK 274. cikken alapul. E cikk szerint a Bizottság a költségvetést a 279. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően, saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával.
41 A költségvetési rendelet pontosítja az uniós költségvetést irányító elveket és alapvető szabályokat, különösen az eredményes pénzgazdálkodás elvét. Meghatározza a közbeszerzési szabályokat is, ideérte a pályázó vagy az ajánlattevő kizárásának indokait és olyan központi adatbázis létrehozását, amely az említett személyek részletes adatait tartalmazza.
42 A költségvetési rendelet 93. cikkének (1) bekezdése többek között a közbeszerzési eljárásban való részvételből történő kizárásra vonatkozik csődeljárás, felszámolási eljárás esetében, jogerősen olyan jogalapon történő elítélés esetében, amely megkérdőjelezi a szakmai hitelt; vagy csalásért, korrupcióért, és a társadalombiztosítási hozzájárulási vagy adófizetési kötelezettségük nem teljesítése esetében. Az említett rendelet 94. cikke közbeszerzési eljárásban való részvételből történő kizárásra vonatkozik összeférhetetlenség, a részvétel feltételét jelentő információk vonatkozásában tett hamis nyilatkozat esetén, és a költségvetési rendelet 93. cikkének (1) bekezdése szerinti kizárási esetekben. A költségvetési rendelet 96. cikke a közigazgatási vagy pénzügyi szankciókra vonatkozik, amelyeket az ajánlatkérő kiszabhat a pályázókkal vagy ajánlattevőkkel szemben az e rendelet 94. cikk szerinti hamis nyilatkozatok esetében, valamint azon szerződőkre, akik tekintetében megállapították, hogy hogy súlyosan megszegték a költségvetésből finanszírozott szerződés szerinti kötelezettségeiket.
43 A költségvetési rendelet 95. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„(1) A Bizottság a személyes adatok feldolgozására vonatkozó közösségi szabályoknak megfelelően központi adatbázist hoz létre és működtet. Az adatbázis a 93. és a 94. cikkben, valamint a 96. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában említett helyzetek egyikében lévő pályázók és ajánlattevők részletes adatait tartalmazza. Az adatbázist az intézmények, a végrehajtó hivatalok és a 185. cikkben említett szervek közösen használják.”
44 A kizárásokra vonatkozó központi adatbázist, amelyre a költségvetési rendelet 95. cikke vonatkozik, a közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárt pályázók központi adatbázisáról szóló, 2008. december 17‑i 1302/2008/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 344., 12. o.) vezette be. Az adatbázist a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője és beosztottjai kezelik (az 1302/2008 rendelet 4. cikke). E rendelet előírja továbbá a kizárt pályázók adatbázisának tartalmához való hozzáférésre jogosult jogalanyokat, a hozzáférés módját és feltételeit (a 1302/2008 rendelet 5. cikke).
45 A csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden más jogtalan tevékenység elleni küzdelem céljából a Bizottság elfogadta továbbá 2008. december 16‑án a KER‑ről szóló 2008/969 határozatot. E határozat a C(2004) 193/3 KER‑ről szóló bizottsági határozat helyébe lépett.
46 A 2008/969 határozat (4) preambulumbekezdése szerint „[a] KER célja olyan harmadik felekre vonatkozó, korlátozott terjesztésű információk köröztetése a Bizottságon és annak végrehajtó ügynökségein belül, akik veszélyt jelenthetnek a Közösségek pénzügyi érdekeire és jó hírére, vagy a Közösségek által kezelt bármely más forrásra”.
47 Az említett 2008/969 határozat (5)–(7) preambulumbekezdése értelmében a KER‑hez a csalás megelőzését célzó vizsgálati és adatgyűjtési tevékenységei elvégzése keretében hozzáféréssel rendelkező OLAF az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel és a Belső Ellenőrzési Szolgálattal együtt felelős a figyelmeztető jelzések KER‑be történő bevitelének, módosításának, illetve eltávolításának kérvényezéséért, amely rendszer igazgatását a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője vagy annak beosztottjai biztosítják.
48 E tekintetben a 2008/969 határozat 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja: „[A Bizottság] számvitelért felelős tisztviselője [vagy annak beosztottjai] a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő, az OLAF és [a Belső Ellenőrzési Szolgálat] általi kérvényezést követően viszi[k] be a [KER‑be] a figyelmeztető jelzéseket, módosítj[ák] vagy távolítj[ák] el azokat”.
49 E határozat 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „[a] figyelmeztető jelzések bejegyzésére, módosítására vagy eltávolítására irányuló valamennyi kérelmet a számvitelért felelős tisztviselőnek kell címezni”.
50 Az említett határozat 6. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében „[a] beszerzési vagy támogatás‑odaítélési eljárások esetében az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy beosztottjai legkésőbb az odaítélésre vonatkozó határozat meghozatala előtt ellenőrzik, szerepel‑e figyelmeztető jelzés a [KER‑ben]”.
51 A 2008/969 határozat 9. cikkéből következik, hogy a KER a valamely szervezettel összefüggő kockázat szintjének meghatározását lehetővé tevő, a legenyhébb kockázati szintnek megfelelő W1‑től a legmagasabb kockázati szintnek megfelelő W5‑ig terjedő kategóriáktól függően besorolt figyelmeztető jelzéseken alapul.
52 A 2008/969 határozat 10–14. cikke meghatározza a figyelmeztető jelzéseket. Így a W1a figyelmeztető jelzés azt jelenti, hogy az OLAF vizsgálatai már korai szakaszban elegendő okot szolgáltatnak annak feltételezéséhez, hogy valószínű valamely csalással vagy súlyos adminisztratív hibával kapcsolatos megállapításnak a KER‑ben való rögzítése. Ugyanígy, a W1b figyelmeztető jelzés azt jelenti, hogy az OLAF vagy a Belső Ellenőrzési Szolgálat folyamatban lévő vizsgálatai elegendő okot szolgáltat annak feltételezéséhez, hogy valószínű valamely csalással vagy súlyos adminisztratív hibával kapcsolatos megállapításnak a KER‑ben való rögzítése. A W2 figyelmeztető jelzés azt jelenti, hogy súlyos igazgatási hibát vagy csalást állapítottak meg. A W3 figyelmeztető jelzés azt jelenti, hogy a számvitelért felelős tisztviselő végrehajtási határozatról kap értesítést meghatározott feltételek mellett, vagy hogy súlyos adminisztratív hiba vagy csalás miatt jogi eljárás folyik. A W4 figyelmeztető jelzés azt jelenti, hogy a Bizottság bizonyos összeget meghaladó olyan beszedési utalványt bocsátott ki, amelynek kifizetése már jelentősen késedelmes. Végül W5 figyelmeztető jelzést a kizárt személyek vonatkozásában jegyeznek be, vagy a 1302/2008 rendelet 10. cikkének (1)–(3) bekezdése (W5a figyelmeztető jelzés) szerinti kizárásról tájékoztató jelzés okán, vagy mivel az említett személyek a közös kül‑ és biztonságpolitikához (KKBP) kapcsolódó pénzügyi korlátozás tárgyát képezik (W5b figyelmeztető jelzés) (a 2008/969 határozat 14. cikkének (1) és (2) bekezdése).
53 A 2008/969 határozat 10–14. cikke meghatározza továbbá azon időtartamot, amely alatt a figyelmeztető jelzés aktív marad, amely időtartam a szóban forgó figyelmeztető jelzések szerint változik.
54 A KER‑be történő bejegyzés következménye a figyelmeztető jelzések szintje szerint eltér. Ezek a 2008/969 határozat 16–22. cikkében szereplő hatások a W1 figyelmeztető jelzéstől, amelyet csak tájékoztatási céllal jegyeznek be, és amely nem von maga után más következményeket, mint megerősített monitoringintézkedéseket, a W5 figyelmeztető jelzésig terjednek, amely a szerződések vagy támogatások odaítélési eljárásából történő kizárással (a szerződések vagy támogatások odaítélési eljárásai vonatkozásában), vagy például a kifizetés, a szerződések vagy támogatások végrehajtásának felfüggesztésével (meglévő szerződések és támogatások vonatkozásában), valamint a források és a gazdasági erőforrások közvetlen vagy közvetett zárolásával (a KKBP keretében) jár. Ami a W2, W3b és W4 figyelmeztető jelzést illeti, a megerősített monitoringintézkedéseken kívül következményük lehet az, hogy az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő a szerződést más ajánlattevőknek ítéli oda, hogy vagy a szerződés odaítélése nélkül lezárja az eljárást. A meglévő szerződés esetében az engedélyezésre jogosult tisztviselő felfüggesztheti a kifizetések határidejét, felfüggesztheti a szerződés teljesítését, vagy – amennyiben az tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést – megszüntetheti a szerződést.
55 A 2008/969 határozat 14. cikkének (3) bekezdése szerint a harmadik fél KER‑be történő bejegyzéséről tájékoztatási kötelezettség áll fenn, amely lehetőséget biztosít a számára, hogy írásban kifejthesse álláspontját. E kötelezettsége a W5a figyelmeztető jelzésre korlátozódik, tehát azon helyzetekre, amikor az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontját alkalmazva ki szándékozik zárni egy harmadik felet.
56 A 2008/969 határozat 27. cikke előírja, hogy e határozatot tájékoztatás céljából az Európai Unió Hivatalos Lapjában közé kell tenni, és az Unió általános költségvetésének végrehajtásáról szóló belső szabályokhoz kell csatolni.
57 A jelen ügyben először is emlékeztetni kell arra, hogy az EK 5. cikk szerint a hatáskörmegosztás elvének megfelelően az egyes intézmények a Szerződésben rájuk ruházott hatáskörük keretén belül járnak el. A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása ugyanis megköveteli, hogy kötelező erejét minden, joghatás kiváltására irányuló jogi aktus olyan uniós jogi rendelkezésből származtassa, amelyet a jogi aktus jogalapként kifejezetten megjelöl (1993. június 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑325/91, EBHT, EU:C:1993:245, 26. pont; 2007. szeptember 17‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑240/04, EBHT, EU:T:2007:290, 31. pont).
58 Márpedig meg kell állapítani, hogy sem az EK 274. cikk, sem pedig a költségvetési rendelet rendelkezéseiből nem tűnik ki, hogy a Bizottság kifejezett hatáskörrel rendelkezik az olyan határozat elfogadására, mint amilyen a 2008/969 határozat.
59 Nem vitatott, hogy az EK 274. cikk szerint a Bizottság az uniós költségvetést a 279. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően hajtja végre. Az utóbbi a rendes jogalkotási eljárás alkalmazását írja elő. Mindazonáltal a költségvetési rendelet, amelynek az EK 279. cikk a jogalapja, nem említ olyan rendszert, mint amilyen a KER. Az említett rendelet, amint az már a fenti 43. pontban megállapításra került, kizárólag a kötelező kizárásokról szóló központi adatbázis bevezetését írja elő.
60 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az uniós jog nem teszi lehetővé a bennefoglalt hatáskör fennállására következtetést. Az ítélkezési gyakorlatból következik ugyanis, hogy a benne foglalt hatáskör fennállását, amely eltérést tartalmaz a hatáskörrel való felruházásnak az EK 5. cikk (1) bekezdése szerinti elvétől, szigorúan kell értelmezni. Az ítélkezési gyakorlat csak kivételesen ismer el ilyen benne foglalt hatáskört, és az ilyen elismeréshez szükséges, hogy a benne foglalt hatáskör szükséges legyen a Szerződés vagy az érintett alaprendelet rendelkezései hatékony érvényesülésének biztosításához (lásd: 2009. november 17‑i MTZ Polyfilms kontra Tanács ítélet, T‑143/06, EBHT, EU:T:2009:441, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy azon tény ellenére, hogy egy előrejelző rendszer hasznos eszköz lehet az uniós költségvetés letéteményeseként és végrehajtójaként fellépő Bizottság számára feladatai ellátása során, a Bizottság nem állította, és nem is bizonyította, hogy a KER teljesíti a fenti pontban hivatkozott feltételt a bennefoglalt hatáskör fennállására történő következtetéshez.
62 A Bizottság ugyanis azon érvre szorítkozott, hogy belső szervezeti intézkedésről van szó, olyan kiváltságról, amellyel minden uniós intézmény rendelkezik. Márpedig meg kell jegyezni, hogy jóllehet a Bizottság felhatalmazással rendelkezik a belső működésének megszervezésére a lehető leghatékonyabb működés biztosítása érdekében, a költségvetési rendelet Bizottság által hivatkozott 51. cikkének és 59. cikkének (2) bekezdése szerint, ez nem befolyásolja azt, hogy az önszabályozó hatáskörét korlátozzák a ráruházott hatáskörök.
63 Ráadásul e tekintetben meg kell állapítani, hogy főszabály szerint a belső intézkedések kizárólag az adminisztráció belső rendszerében válthatnak ki joghatást, és semmilyen jogot vagy kötelezettséget nem keletkeztetnek harmadik személyekre nézve (lásd: Franciaország kontra Bizottság ítélet, fenti 57. pont, EU:T:2007:290, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Tesauro főtanácsnok Franciaország kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑366/88, EU:C:1990:304, 22. pont). A jelen ügyben egyértelmű, hogy a 2008/969 határozat célja, hogy kifelé keletkeztessen joghatásokat. Az a tény, hogy az érintett szereplőknek meg kell nézniük a KER‑t, és az ott szereplő bejegyzésekből le kell vonniuk bizonyos következtetéseket, valamint a 2008/969 határozat Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele e tekintetben fontos tényező.
64 Egyébiránt jóllehet az uniós jogalkotó létrehozta a kizárási figyelmeztető jelzések jogalapját, nem tartotta lényegesnek ugyanezt megtenni a 2008/969 határozatban szereplő egyéb figyelmeztető jelzések vonatkozásában. Ráadásul a W5 figyelmeztető jelzésekkel szemben, amelyek objektív és részben bizonyított szempontokon alapulnak, a W1a vagy a W1b figyelmeztető jelzés bejegyzése annak ellenére következménye az OLAF vizsgálatának, hogy még nem került megállapításra csalás vagy adminisztratív hiba. Végül tagadhatatlan, hogy keletkezhetnek kötelező erejű következmények, amint az a jelen ügyben bizonyításra került.
65 Mindemellett az alapjogok – amelyek között szerepel az ártatlanság vélelme – figyelmen kívül hagyása nélkül nem fogadható el a qui potest maius potest et minus mondás.
66 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdése (amely megfelel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 6. cikke (2) és (3) bekezdésének) szerinti ártatlanság vélelmének célja annak mindenki számára való biztosítása, hogy valamely jogsértés elkövetésében nem minősítik bűnösnek, és nem kezelik bűnösként addig, amíg a bűnösségét bíróság meg nem állapította.
67 Márpedig a kizárási figyelmeztető jelzésektől eltérően (lásd a fenti 43. és 64. pontot) vitathatatlan, hogy a W1a és a W1b figyelmeztető jelzés olyan helyzetre vonatkozik, amelyben még folyamatban van a vizsgálat, és ahol tehát bíróság még nem állapított meg ilyen bűnösséget. Ennélfogva, ha a Bizottság szükségesnek véli megelőző intézkedések elfogadását egy korai szakaszban, éppen ezen oknál fogva is, olyan jogalapra van szüksége, amely lehetővé teszi ilyen előrejelző rendszer létrehozását és az ahhoz kapcsolódó intézkedések meghozatalát, egy olyan rendszerét, amely tiszteletben tartja a védelemhez való jogot, az arányosság elvét, valamint a jogbiztonság elvét, amely utóbbi megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és vállalkozásokra nézve hátrányos következményeik lehetnek.
68 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy van jogalapja a költségvetési rendelet 93. cikke, azaz W5a figyelmeztető jelzés és 94. cikke, azaz a W1d figyelmeztető jelzés szerinti kizáró figyelmeztető jelzéseknek, e jogalap pedig a költségvetési rendelet 95. cikkében található. Ugyanígy, található jogalap a W5b figyelmeztető jelzés vonatkozásában is a KKBP keretében elfogadott valamely rendeletben vagy végrehajtási aktusban. Mindazonáltal nem hivatkozhatunk jogalapra a W1a és a W1b figyelmeztető jelzés, és ugyanígy a többi, azaz a W1c és a W2–W4 figyelmeztető jelzés és következményeik vonatkozásában. Márpedig a 2008/969 határozat nem utal az elsődleges és a másodlagos jog egyetlen olyan rendelkezésére sem, amely kifejezetten hatáskört ruházna a Bizottságra olyan természetes személyekre vagy jogi személyekre vonatkozó adatbázis létrehozására, végrehajtására és kezelésére vonatkozóan, akik veszélyt jelenthetnek az Unió pénzügyi érdekeire. Az a tény, hogy a 2008/969 határozat általános értelemben, valamely különös cikkre utalás nélkül hivatkozik a költségvetési rendeletre, nem elegendő e tekintetben.
69 Az a tény, hogy a Bizottság az ideiglenes intézkedésekkel az alapjogokból eredő követelmények jobb tiszteletben tartása érdekében kiigazította gyakorlatát a 2008/969 határozat hivatalos módosításáig (lásd a fenti 17. pontot) abban az értelemben, hogy azoknak a jogalanyoknak, amelyek W1–W4 szintű figyelmeztető jelzés bejegyzése iránti kérelem tárgyát képezik, ezentúl lehetőségük van a figyelmeztető jelzés bejegyzését megelőzően kifejteni álláspontjukat, azaz írásban előterjeszteni észrevételeiket, nem kérdőjelezi meg a fenti 68. pontban tett megállapítást.
70 Így olyan különös rendelkezés hiányában, amely felhatalmazza a Bizottságot ilyen határozat elfogadására, a Bizottságnak, ha ilyen aktus elfogadása szükségesnek vagy hasznosnak tűnt, az EK 279. cikkben előírt eljárást kellett volna követnie, azaz javaslatot kellett volna benyújtania az Európai Parlamenthez és az Európai Unió Tanácsához a szükséges jogalap létrehozása érdekében. Egyébiránt a tárgyalás során a Bizottság jelezte, hogy nemrég javaslatot nyújtott be az uniós jogalkotóhoz a költségvetési rendelet ez irányú módosítása érdekében.
71 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottságot a 2008/969 határozat elfogadására felhatalmazó jogalap hiányában az e határozat alapján elfogadott megtámadott aktusok tehát szintén nem rendelkeznek jogalappal, így azokat meg kell semmisíteni.
A második jogalapról
72 Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezett a 2008/969 határozat elfogadásához, a Törvényszék álláspontja szerint a megtámadott aktusokat meg kell semmisíteni a második jogalap alapján.
73 E jogalap keretében a felperes olyan alapvető jogok megsértésére hivatkozik, mint a megfelelő ügyintézés elve, az „előzetes meghallgatáshoz” való jog, a védelemhez való jog és az ártatlanság védelme. A felperes az indokolási kötelezettség megsértésére is hivatkozik.
74 A felperes kritizálja különösen azon lehetőség hiányát, hogy észrevételeket tegyen a sérelmes intézkedésekre, amelyek kötelező hatályúak, mivel a Bizottság a 2008/969 határozat 8. cikkét megsértve nem tájékoztatta őt megfelelően és a határidőkön belül, ami figyelmen kívül hagyja az előzetes meghallgatáshoz való jogot és az ártatlanság védelmét.
75 A Bizottság vitatja az alapjogok állítólagos megsértését. Egyébiránt álláspontja szerint a felperes jól ismerte azon okokat, amiért bejegyzésre került a KER‑be, és a ténybeli körülményekből, valamint a vele közölt dokumentumokból következtethetett azon okokra, amelyek miatt őt a Bizottság bizonyos fenntartással kezelendőnek tekintette.
76 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a közösségi jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szóban forgó szabályozás hiányában is biztosítani kell (lásd: 1979. február 13‑i Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítélet, 85/76, EBHT, EU:C:1979:36, 9 és 11. pont; 2009. október 1‑jei Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ítélet, C‑141/08 P, EBHT, EU:C:2009:598, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 Emlékeztetni kell továbbá arra is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (2003. október 2‑i Corus UK kontra Bizottság ítélet, C‑199/99 P, EBHT, EU:C:2003:531, 145. pont, 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EBHT, EU:C:2005:408, 462. pont; 2011. szeptember 29‑i, Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EBHT, EU:C:2011:620, 148. pont).
78 Ugyanakkor az EK 253. cikkben megkövetelt indokolást a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazítani. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel kell értékelni (1998. április 2‑i ítélet, Bizottság kontra Sytraval és Brink’s Franciaország ítélet, C‑367/95 P, EBHT, EU:C:1998:154, 63. pont; Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, fenti 77. pont, EU:C:2011:620, 150. pont; 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EBHT, EU:C:2012:711, 139. és 140. pont).
79 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott aktusokat nem közölték a felperessel. Ennélfogva a felperesnek nem volt lehetősége e tekintetben megtenni észrevételeit, és nem ismerte a KER‑be való bejegyzését igazoló indokokat sem.
80 Nem vitatott, hogy a 2008/969 határozat 8. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy az olyan harmadik feleket, mint a pályázókat, az ajánlattevőket, a szállítókat, a szolgáltatókat, valamint ezek alvállalkozóit tájékoztatják az ajánlati felhívásban és az ajánlattételi felhívásban, illetve ezek hiányában a szerződések és támogatások odaítélése előtt arról, hogy az adataik bekerülhetnek a KER–be, és amennyiben a harmadik fél jogi személy, a személy felett képviseleti, döntéshozatali vagy ellenőrzési joggal rendelkező személyeket is tájékoztatják. Mindazonáltal ez az illetékes felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő által történő tájékoztatás, amely jelzi, hogy az adatok bekerülhetnek a KER‑be, csak esetlegességet jelez, és nem jelent az érintett félnek a KER‑be történő bejegyzése konkretizálódásakor történő tájékoztatására irányuló kötelezettséget.
81 A 2008/969 határozat 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a figyelmeztető jelzés bejegyzését kérelmező szolgálat tájékoztatja az érintett természetes vagy jogi személyt az azt közvetlenül érintő valamennyi W5a kizárásról tájékoztató jelzés aktiválására, frissítésére és eltávolítására irányuló kérelemről, és megjelöli annak okát. Az érintett személy tájékoztatásának e kötelezettsége a kizárásról tájékoztató jelzésekre vonatkozó észrevételtételi jogosultsággal párosul, amely az említett határozat 14. cikkének (3) bekezdéséből következik.
82 Meg kell ugyanis állapítani, hogy a 2008/969 határozat 8. cikkének (2) bekezdése és 14. cikkének (3) bekezdése a két egyedüli olyan rendelkezés, amely a KER‑be történő bejegyzésre vonatkozó tájékoztatáshoz való jogot tartalmaz. Az előzetes tájékoztatáshoz való ilyen jog és az észrevételtételi lehetőség a többi figyelmeztető jelzés vonatkozásában nem szerepel.
83 Mindazonáltal a fenti 76. pontban emlékeztetett ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jogot mindig, még az adott eljárásra vonatkozó bármely szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ugyanez vonatkozik az indokolási kötelezettségre is.
84 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy az OLAF 2009. február 6‑i levelében tájékoztatta a felperest a tervezett vizsgálatokról és a tervezett vizsgálatok okairól, önmagában nem elegendő, és nem jár azzal, hogy a felperest nem kellett tájékoztatni a megtámadott aktusokról a 2008/969 határozat alkalmazásának keretében.
85 Nem vitatott, hogy a vizsgálat a 2008/969 határozat szerint indokolhatja az OLAF‑nak valamely személy KER‑be történő bejegyzésére irányuló kérelmét. Márpedig e határozat 10. cikkéből következik, hogy az OLAF akkor kérelmezi W1a figyelmeztető jelzés aktiválását, ha vizsgálatai már korai szakaszban elegendő okot szolgáltatnak annak feltételezéséhez, hogy valószínű a csalás vagy súlyos adminisztratív hiba bejegyzése a KER‑be. A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperest csak 2009. február 6‑án tájékoztatták arról, hogy vizsgálat tárgyát képezi, és hogy annak keretében 2009. február 22‑től 26‑ig helyszíni vizsgálatot terveznek. A Bizottság tehát nem támaszkodhat kizárólag az OLAF által a felperesnek adott információkra az említett vizsgálatok keretében, lényegében azt állítva, hogy a felperes a körülményekből és az érintett dokumentumokból „következtethetett volna” azon indokokra, amelyek okán megerősített monitoringintézkedések tárgyát képezte. Egyébiránt a Törvényszék előtt lévő iratokból sem következik, hogy az OLAF jelezte volna a felperesnek, hogy az említett vizsgálatok a KER‑be történő bejegyzése iránti kérelem következményével is járhatnak.
86 Meg kell továbbá állapítani, hogy a felperest nem tájékoztatták sem előzetesen, sem a KER‑be történő bejegyzését követően. Jóllehet a kitűzött cél az uniós költségvetés elővigyázatossági intézkedésekkel történő védelme, az nem igazolja e tájékoztatás hiányát. A felperes csak véletlenszerűen, amiatt fedezte fel a KER‑be történő bejegyzését, hogy a Bizottság felfüggesztette a szerződési folyamatot, és az „Advancing knowledge – intensive entrepreneurship and innovation for growth and social well‑being in Europe” projektre vonatkozó további garanciát kért.
87 Még ha feltételezzük is, hogy a KER‑t belső eszközként hozták létre, ez nem befolyásolja azt, hogy a KER‑be történő bejegyzés az érintett bejegyzett személy számára jogkövetkezményekkel jár, így tiszteletben kell tartani a védelemhez való jogot, ideértve az indokolási kötelezettséget is.
88 Következésképpen el kell fogadni az indokolás hiányára és a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapot, és ezen az alapon is anélkül kell megsemmisíteni a megtámadott aktusokat, hogy szükséges lenne a kereset első jogalapjára választ adni, és a fenti 20. pontban hivatkozott pervezető intézkedés elfogadása iránti kérelemről határozni.
A költségekről
89 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF) a Planet AE Anonymi Etaireia Parochis Symvouleftikon Ypiresion korai előrejelző rendszerbe (KER) történő bejegyzésének kérelmezésére irányuló határozatait, valamint az Európai Bizottságnak a vonatkozó W1a és W1b figyelmeztető jelzések aktiválásáról szóló határozatait.
2) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. április 22‑i nyilvános ülésen.
Aláírások