T‑88/09. sz. ügy

Idromacchine Srl és társai

kontra

Európai Bizottság

„Szerződésen kívüli felelősség – Állami támogatások – Hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat – Harmadik társaságnak kárt okozó megjegyzések – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Szolgálati titoktartási kötelezettség – Nem vagyoni károk – Vagyoni károk– Okozati összefüggés – Késedelmi és kompenzációs kamatok”

Az ítélet összefoglalása

1.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Bizalmas információk nyilvánosságra hozatala állami támogatásokra vonatkozó határozatban – A szolgálati titoktartási kötelezettség megsértése – Bennfoglaltság

(EK 287. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

2.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Tényleges és biztos kár – A vállalkozás jóhírnevét sértő információknak a Hivatalos Lapban való közzétételével okozott kár – Bennfoglaltság

(EK 288. cikk, második bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Közigazgatási eljárás – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy felszólítsa az érintetteket észrevételeik megtételére – A támogatásban részesülő meghallgatáshoz való joga – Korlátok

(EK 88. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Közigazgatási eljárás – A Bizottság szolgálati titoktartási kötelezettsége

(EK 88. cikk és EK 287. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, (21) preambulumbekezdés és 24. cikk)

5.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Közigazgatási eljárás – A Bizottság szolgálati titoktartási kötelezettsége – Terjedelem

(EK 88. cikk és EK 287. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 24. és 25. cikk; 2003/C 297/03 bizottsági közlemény, 25. és azt követő pontok)

6.      Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Jóvátétel – Pénzromlás figyelembevétele – Késedelmi kamatok – Kiszámítási módozatok

(EK 288. cikk)

7.      Kártérítési kereset – Az uniós bíróság hatásköre – A Közösség kötelezése a kár megtérítésére, a tagállamok jogában a szerződésen kívüli felelősségre vonatkozó közös általános elveknek megfelelően – Cselekvésre vagy az attól való tartózkodásra való kötelezés formájában megvalósuló természetbeni kártérítés

(EK 235. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

8.      Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Megtérítendő kár – A bírósági eljárás során felmerült költségek

(EK 288. cikk, második bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 90. cikk és 91 cikk, 2. §.)

1.      A Közösség intézményeinek jogellenes magatartásából fakadó, az EK 288. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének beállásához több feltétel együttes fennállása szükséges, úgymint az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés.

Az érintett intézménynek vagy szervnek felrótt jogsértő magatartásra vonatkozó feltételt illetően az ítélkezési gyakorlat azt követeli meg, hogy megállapítható legyen a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértése. A kellően súlyos jogsértésre vonatkozó követelmény teljesültnek tekinthetőségével kapcsolatban az a meghatározó kritérium, hogy a közösségi intézmény a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Ha ez az intézmény vagy szerv csak meglehetősen csekély, illetve semmilyen mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik, a közösségi jog puszta megsértése elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés megállapításához.

E tekintetben, ha állami támogatásokra vonatkozó határozatban a Bizottság olyan bizalmas információt hoz nyilvánosságra – anélkül, hogy az említett határozat ezt szükségessé tenné –, amely sérti valamely vállalkozás jóhírnevét, és ezáltal a Bizottság megszegi az EK 287. cikkben előírt szolgálati titoktartási kötelezettséget annyiban, amennyiben e kötelezettség a magánszemélyek számára biztosított jogok védelmét szolgálja, és a Bizottság nem rendelkezik széles mozgástérrel azon kérdést illetően, hogy adott esetben eltekinthet‑e a bizalmasság szabályától, a közösségi jog e megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához.

(vö. 23., 24., 56. pont)

2.      A Közösség intézményeinek jogellenes magatartásából fakadó, az EK 288. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperest tényleges és bizonyos kár érte. Az ilyen kár bekövetkezésére és nagyságára vonatkozó bizonyítékokat a felperesnek kell szolgáltatnia az uniós bíróság számára.

A Bizottság állami támogatásokra vonatkozó határozatában valamely vállalkozást név szerint megemlítő, e vállalkozást kedvezőtlen színben feltüntető és annak jóhírnevét sértő megjegyzéseknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele önmagában elegendő az e vállalkozást ért kár tényleges és bizonyos jellegének megállapításához.

(vö. 25., 60., 61. pont)

3.      Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás – általános jellege alapján – olyan eljárás, amelyet a támogatás nyújtásáért közösségi kötelezettségei értelmében felelős tagállam ellen indítanak. Ráadásul az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásban a tagállamtól eltérő érintett felek maguk nem tarthatnak igényt a Bizottsággal történő olyan kontradiktórius vitára, mint amilyen az említett államot illeti meg. Végezetül az EK 88. cikk szerinti, az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásban különbséget kell tenni egyrészről a támogatásoknak az e cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati szakasza, amelynek célja pusztán az, hogy a Bizottság előzetes véleményt formálhasson az adott támogatás részleges vagy teljes összeegyeztethetőségéről, másrészről ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati szakasza között. Csak ez utóbbi vizsgálati szakasz keretében – amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást – írja elő az EK‑Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére. Ebből következik, hogy a Bizottság az előzetes vizsgálat szakaszában egyáltalán nem köteles meghallgatni az olyan vállalkozást, amely nem címzettje a kérdéses állami támogatásoknak, ráadásul nem szerepelt érdekelt harmadik félként az eljárásban, mivel az említett támogatások kedvezményezettjének sem nem kedvezményezettje, sem nem versenytársa.

(vö. 33–36. pont)

4.      Az EK 287. cikk értelmében a közösségi intézmények tagjai, a bizottságok tagjai, valamint a Közösség tisztviselői és egyéb alkalmazottai szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően sem fedhetik fel a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat, így különösen a vállalkozásokra, az ezek üzleti kapcsolataira vagy költségösszetevőire vonatkozó információkat. Az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet megismétli a Bizottság szolgálati titoktartási kötelezettségét az állami támogatások ellenőrzése során.

A szolgálati titok körébe tartozó információk lehetnek akár bizalmas információk, akár üzleti titkok. Ami általában a szolgálati titok körébe tartozó üzleti titkok vagy egyéb információk jellegét illeti, mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy ezen üzleti titkokat, illetve bizalmas információkat csak a személyek szűk köre ismerje. Továbbá olyan információknak kell lenniük, amelyek nyilvánosságra hozatala alkalmas arra, hogy súlyos kárt okozzon, vagy az információt nyújtónak, vagy valamely harmadik személynek. Végül az is szükséges, hogy azok az érdekek, amelyek az információ nyilvánosságra hozatala révén sérülhetnek, objektíve védelemre szoruljanak. Így tehát valamely információ bizalmas jellegének megítélése a nyilvánosságra hozatallal szemben álló jogos érdekeknek a közérdekkel való egyensúlyba hozását igényli, amely közérdek megköveteli, hogy a közösségi intézmények a tevékenységeiket a lehető legnyilvánosabban folytassák.

Az információk állami támogatásokra vonatkozó bizottsági határozatban való nyilvánosságra hozatalát illetően bizalmasnak kell tekinteni azon információt, amely szerint a szóban forgó támogatásból nem részesülő vállalkozásnak nem állt módjában a hatályos előírásoknak és a szerződési feltételeknek megfelelő terméket szállítani a szerződéses partnerének, mivel ezen információt az érintett tagállam csupán a szóban forgó támogatás ellenőrzésére irányuló igazgatási eljárás céljából közölte a Bizottsággal, és ezen információ a két vállalkozás közötti kereskedelmi kapcsolatokban való teljesítésre vonatkozik. Ráadásul ezen információ olyan jellegű, hogy súlyos kárt okozhat az érintett vállalkozásnak, mivel abban név szerint, kedvezőtlen színben szerepel. Másfelől, mivel az információ nyilvánosságra hozatala árthat a vállalkozás jóhírnevének, ez utóbbi ahhoz fűződő érdeke, hogy az információ ne kerüljön nyilvánosságra, objektíve védelemre szorul. Végül e nyilvánosságra hozatal aránytalan a Bizottság határozatának tárgyát tekintve, mivel a Bizottságnak elegendő, hogy igen általános vagy adott esetben pontosabb kifejezéseket használva tegyen említést a szerződésszegésekről, anélkül azonban, hogy bármelyik esetben megemlítené a vállalkozás nevét, ily módon óvva ez utóbbi jogos érdekeit.

(vö. 42., 43., 45., 47–51. pont)

5.      Noha az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet 24. és 25. cikke, valamint az állami támogatásokra vonatkozó határozatokkal kapcsolatos szakmai titoktartásról szóló bizottsági közlemény 25. és azt követő pontjai lényegében azt írják elő, hogy a Bizottság közli határozatát az érintett tagállammal, amelynek ekkor főszabály szerint tizenöt nap áll rendelkezésére arra, hogy az általa a szolgálati titok körébe tartozónak tekintett információk bizalmas jellegére hivatkozzon, e rendelkezések nem mentesítik a Bizottságot a rá az EK 287. cikk alapján háruló azon kötelezettség alól, hogy ne tegyen közzé szolgálati titkokat, és nem akadályozzák meg, hogy a Bizottság saját kezdeményezésre úgy döntsön, hogy nem tesz közzé általa a szolgálati titok körébe tartozónak tekintett információkat, még akkor se, ha az érintett tagállamtól nem kapott ilyen értelmű kérelmet.

(vö. 55. pont)

6.      Ha a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának feltételei teljesülnek, a káresemény bekövetkezte és a kártérítés időpontja közötti időmúlásból eredő kedvezőtlen következményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezért a pénzromlást figyelembe kell venni. E pénzromlást tükrözi az Eurostat által az érintett időszakra vonatkozóan az e társaságok székhelye szerinti tagállamban mért infláció. A kártérítés összegére késedelmi kamatot lehet felszámolni a kártérítési kötelezettséget megállapító ítélet kihirdetésétől kezdve. Az alkalmazandó kamatláb az Európai Központi Bank által az érintett időszakban az elsődleges refinanszírozási műveletekre alkalmazandó kamat két százalékponttal növelt összege.

(vö. 77., 79. pont)

7.      Az EK 288. cikk második bekezdéséből és az EK 235. cikkből – amelyek nem zárják ki a természetbeni kártérítés engedélyezését sem – következik, hogy az uniós bíróság hatáskörébe tartozik a Közösség minden olyan kártérítési formára való kötelezése, amely a szerződésen kívüli felelősség terén megfelel a tagállamok jogában közös általános elveknek, beleértve – amennyiben az ezen elveknek megfelelőnek tűnik – a természetbeni, adott esetben valamely cselekvésre vagy az attól való tartózkodásra kötelezés formájában megvalósuló kártérítést is.

(vö. 81. pont)

8.      A Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének 2. §‑a szerint megtérítendő költségek a feleknél az eljárás céljából szükségszerűen felmerült költségek.

E tekintetben a Bizottság szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló eljárásban a felperesnél felmerült, az állítólagosan elszenvedett károk összegének meghatározására irányuló szakértői véleményhez kapcsoló költségek a bírósági eljárás során felmerült olyan költségeknek minősülnek, amelyek nem tekinthetők az eljárás költségeitől elkülönülő kárnak. Ebből következően a felperes az EK 288. cikk második bekezdése alapján nem követelhet kártérítést az ilyen eljárás céljából megrendelt szakértői vélemény költségei címén.

Emellett, ami a felperes részéről a bírósági eljárást megelőzően felmerült ügyvédi és utazási költségeket illeti, még akkor is, ha e szakaszban általában jelentős jogi munkát végeznek, az ilyen költségek kártérítési kereset keretében történő megtéríthető kárként való elismerése ellentétes lenne a bírósági eljárás előtti szakasz során felmerült költségek meg nem téríthető jellegével. Az eljárási szabályzat 91. cikke ugyanis csak a Törvényszék előtti eljárásra vonatkozik, az azt megelőző szakasz kizárásával. Ez következik többek között ugyanezen eljárási szabályzat 90. cikkéből, amely a „Törvényszék előtti eljárásról” beszél.

(vö. 97–100. pont)