2009. február 26-án benyújtott kereset - Kadi kontra Bizottság

(T-85/09. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Yassin Abdullah Kadi (képviselők: D. Anderson QC, M. Lester Barrister, G. Martin Solicitor

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az 1190/2008 rendeletet a felperest érintő részében;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen ügyben a felperes az Oszáma bin Ládennel, az Al-Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 101. alkalommal történő módosításáról szóló, 2008. november 28-i 1190/2008/EK bizottsági rendelet¹ részleges megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben a felperes szerepel azon természetes és jogi személyek, csoportok és szervezetek listáján, akiknek a pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait e rendelkezésnek megfelelően be kell fagyasztani. A Bíróság a C-402/05. és C-415/05. sz., Kadi és al Barakaat kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben² megsemmisítette a 881/2002 rendeletet.

A felperes négy jogalapra hivatkozik keresete alátámasztására.

Először is a felperes azt állítja, hogy a vitatott rendeletnek nincs megfelelő jogalapja, mivel az Egyesült Nemzetek releváns megállapítása nélkül módosítja a 881/2002 rendeletet, ami a felperes véleménye szerint a rendelet módosításának előfeltétele.

Másodszor a felperes azt állítja, hogy a vitatott rendelet sérti a védelemhez való jogát, a meghallgatáshoz való jogát, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, és nem orvosolja azon jogsértéseket, amelyeket a Bíróság a C-402/05. és C-415/05. sz. egyesített ügyekben megállapított. Azt állítja továbbá, hogy a vitatott rendelet nem biztosít olyan eljárást, amely tájékoztatná a felperest azon bizonyítékokról, amelyeken a pénzeszközei befagyasztására vonatkozó határozat alapult, illetve ami lehetővé tenné számára, hogy hasznos észrevételeket tegyen e bizonyítékokra.

Harmadszor a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem szolgált kényszerítő indokokkal a felperessel szembeni pénzeszköz-befagyasztás fenntartása érdekében, megsértve ezáltal az EK 253. cikkből eredő indokolási kötelezettségét.

Negyedszer a felperes azt állítja, hogy a Bizottság a vitatott rendelet elfogadására vonatkozó határozathozatal során nem értékelt minden releváns tényt és körülményt, és hogy ennélfogva nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

Ötödször a felperes azt állítja, hogy a vitatott rendelet a tulajdonhoz való joga indokolatlan és aránytalan korlátozását jelenti, amelyet nem igazol meggyőző bizonyíték.

____________

¹ - HL 2008. L 322., 25. o.

² - Az EBHT-ban még nem tették közzé.