2009. február 19-én benyújtott kereset - Olaszország kontra Bizottság

(T-84/09. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: L. Ventrella, avvocato dello Stato)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2008. december 8-i, 2008. december 19-én közölt C(2008) 7820 bizottsági határozatot abban a részében, amelyben bizonyos korrekciókat ír elő Olaszország tekintetében.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az olasz kormány megtámadta az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtt a 2008. december 8-i C(2008) 7820 bizottsági határozatot, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásokat kizár a közösségi finanszírozásból.

A Bizottság az EMOGA Garanciarészlege terhére történő finanszírozásból az olasz állam által a 2003-2007. gazdasági években kifizetett kiadások több kategóriáját zárta ki.

A kereset elsősorban a határozat azon három pontja ellen irányul:

1) ahol pontos és átalányjellegű pénzügyi korrekciókat ír elő a mezőgazdasági termékek belső piacon (94/2002/EK) és harmadik országokban (2879/2000/EK) történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos cselekvések vonatkozásában a 2004-2007. közötti gazdasági években 4 678 229,78 euró összegben;

2) ahol pénzügyi átalánykorrekciókat ír elő az olívaolaj és az étkezési olajbogyó termelése vonatkozásában a 2003-2006. közötti gazdasági években 105 536 076,42 euró összegben;

3) ahol pénzügyi korrekciókat ír elő a késedelmes kifizetések és a finanszírozás felső határának túllépése vonatkozásában, 12 020 178 euró összegben a 2005. gazdasági évben, és 44 567 569,37 euró összegben a 2006. gazdasági évben.

Az első pontot illetően a felperes azt állítja, hogy a Bizottság álláspontja a kontradiktórius eljárás és a bizonyítás hibái, valamint az indokolási kötelezettség megsértése, továbbá az arányosság elvének megsértése és a tények elferdítése okán lényeges eljárási szabályokat sért (EK 253. cikk).

A jelen ügyben, többek között, mivel az ellenőrzések teljes hiányát és abszolút hatástalanságát nem vitatták, a Bizottság teljességgel aránytalan és indokolatlan 10%-os átalánykorrekciót alkalmazott, e tekintetben is jogellenessé téve a megtámadott határozatot.

A második pontot illetően a Bizottság pénzügyi átalánykorrekciókat (10% és 5%) alkalmazott összességében 105 536 076,42 euró értékben a 2001-2002. és a 2002-2003. gazdasági évek tekintetében.

E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a határozat lényeges eljárási szabályokat (EK 253. cikk) sért az indokolási kötelezettség, valamint az arányosság elvének, továbbá a 2366/98 rendelet 26. és 28. cikkének (az 1780/03 rendelet eredeti és módosított szövege) megsértése okán. Az olasz kormány - többek között - azt állítja, hogy a Bizottság - megfelelő indokolás nélkül - nem vette kellőképpen figyelembe az olasz hatóságok által alkalmanként szolgáltatott magyarázatokat, különösen az olaszországi szankciórendszer általános rendjének és az olajbogyó-termesztési GIS teljes megvalósításának vonatkozásában. A Bizottság által alkalmazott szankció átalányösszege semmiképpen nem indokolt és aránytalan, mivel az olasz kormány szerint, még akkor is, ha a közösségi jogot egyáltalán nem tartották volna tiszteletben, a kockázat nem haladná meg a 22 504 075,39 eurót.

A harmadik pontot illetően a Bizottság nem megfelelő, elégtelen apodiktikus indokolással azt állította, hogy nem lehet elfogadni az olasz állam által az eljárás során és az egyeztető testület előtt tett igazoló megállapításokat, "mivel a 296/96/EK bizottsági rendelet 4. cikkének (2) bekezdése által (a 883/2006/EK bizottsági rendelet 9. cikke) rendelkezésre bocsátott 4%-os tartaléknak elegendőnek kellett lennie a jogorvoslati eljárások, a vitatott esetek és a kiegészítő ellenőrzések vonatkozásában". E tekintetben az olasz kormány hangsúlyozza, hogy a 4%-os határ nem feltétlennek értelmezendő: mivel - tekintettel arra, hogy ennek célja a közösségi költségvetésnek a csalásokkal szembeni biztosítása - ez minden olyan esetben átléphető, ha - akárcsak a jelen ügyben - indokolt okai vannak a 4%-nál magasabb mennyiséggel kapcsolatos csalás kockázatának. Ez tűnik a rendelkezés szellemével egyedül összeegyeztethető értelmezésnek.

____________