AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)
2008. szeptember 25.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – ERFA – Pénzügyi támogatás visszavonása – Már kifizetett összegek visszatéríttetése – Késedelmi kamat fizetése iránti felszólítás – Elszámolás – Regionális vagy helyi közigazgatási egység – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑392/03., T‑408/03., T‑414/03. és T‑435/03. sz. egyesített ügyekben,
a Regione Siciliana (Olaszország) (képviselik: G. Aiello és A. Cingolo avvocati dello Stato)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. de March, L. Flynn és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Dal Ferro ügyvéd)
alperes ellen
a T‑392/03. sz. ügyben a Bizottság 2003. október 6‑i levelének megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amennyiben az a „Gibbesi-patak zárógátja” megnevezésű infrastruktúra-projekt részére az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) által fizetett összegek visszatéríttetésének gyakorlati szabályait tartalmazza, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusok megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, a T‑408/03. sz. ügyben a 2003. október 6‑i levél megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amennyiben az az „Aragona Favara” és „Cataniai-síkság” megnevezésű infrastruktúra-projektek részére az ERFA által fizetett összegek visszatéríttetésének gyakorlati szabályait tartalmazza, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusok, ezek közül különösen a Bizottság 2003. augusztus 13‑i és 2003. augusztus 14‑i leveleinek megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, a T‑414/03. sz. ügyben a 2003. október 6‑i levél megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amennyiben az a „Messina–Palermo autópálya” megnevezésű infrastruktúra-projekt részére az ERFA által fizetett összegek visszatéríttetésének gyakorlati szabályait tartalmazza, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusok, ezek között a 2002. szeptember 25‑i 3240406591. sz. bizottsági terhelési értesítés megsemmisítése iránti kérelme tárgyában és a T‑435/03. sz. ügyben a Bizottság 2003. október 24‑i, a „Porto Empedocle”, a „Gibbesi-patak zárógátja”, a „Messina–Palermo autópálya”, az „Aragona Favara” és a „Cataniai-síkság” ERFA‑támogatásokkal kapcsolatos bizottsági követelések és tartozások elszámolását tartalmazó levelének megsemmisítése iránti, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusok megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(második tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 1987. december 17‑i C (87) 2090 026 határozatával a Bizottság 94 940 620 056 olasz líra (ITL) összegű támogatást nyújtott az Olasz Köztársaság számára az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a Gibbesi-patak zárógátjának megépítéséhez (a továbbiakban: a „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatás). A projekt megvalósításáért felelős hatóság az Ente minerario siciliano (szicíliai bányászati hivatal) volt. 1996. december 28‑i levelükben az olasz hatóságok kérték a végösszeg kifizetésére irányuló kérelem benyújtására – 1995. március 31‑ében – megállapított határidő meghosszabbítását. Ezt követően a Bizottság úgy határozott, hogy az esetleges szabálytalanságok kivizsgálása végett megindítja az 1993. július 20‑i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 20. o.) módosított, a 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19‑i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374., 1. o.) 24. cikke szerinti eljárást. A felperes és az olasz hatóságok ezzel kapcsolatos észrevételeit követően a Bizottság meghozta az Olasz Köztársasághoz címzett, a „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatás visszavonásáról szóló, 2002. december 11‑i C (2002) 4905 határozatot, amelyben elrendelte a már kifizetett 75 592 496 044 ITL (39 040 266,10 euró) összegű előleg visszatéríttetését, valamint a 18 898 124 012 ITL (9 760 066,53 euró) maradványösszeg kifizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás megszüntetését.
2 1993. december 22‑i C (93) 3961 határozatával a Bizottság ERFA‑támogatást nyújtott az Olasz Köztársaság számára a Messinát és Palermót összekötő autópályával kapcsolatos infrastrukturális beruházáshoz (a továbbiakban: a „Messina–Palermo autópályához” nyújtott támogatás). A projekt megvalósításáért felelős hatóság a Regione Siciliana‑i Assessorato dei lavori publici (regionális közmunkaügyi igazgatóság) volt, a kivitelező pedig a Messina–Palermo autópálya konzorcium. 2002. szeptember 5‑i levelével a Bizottság megszüntette e támogatást a munkálatok megvalósításának késedelme miatt, a kötelezettségvállalás megszüntetését 26 378 246 euró összeg vonatkozásában rendelte el, a visszatéríttetendő összeget pedig 58 036 177 euróban határozta meg.
3 2001. augusztus 3‑án a Bizottság kiállította a 3240304871. sz. terhelési értesítést, amely az Aragona Favara‑i ipari térség létrehozásához nyújtott ERFA‑támogatás (a továbbiakban: „Aragona Favara”-támogatás) lezárását követte. Ez az értesítés 5 614 002 097 ITL (azaz 2 899 390,11 euró) összegű követelést állapított meg a Bizottság javára, és a fizetés esedékességének időpontját 2001. szeptember 30‑ában határozta meg, azzal, hogy e határidő be nem tartása esetén késedelmi kamat kerül felszámolásra. 2002. február 21‑i levelében a Bizottság ismételten felszólította az olasz gazdasági és pénzügyminisztériumot ezen összeg visszafizetésére. A 3240304871. sz. terhelési értesítésben szereplő összeg kifizetésére 2003. április 1‑jén került sor. 2003. augusztus 14‑én a Bizottság megküldte az olasz hatóságok részére a 3240304871. sz. terhelési értesítésben megállapított határidő túllépése miatt fizetendő késedelmi kamat összegének kiszámítását tartalmazó részletes táblázatot, valamint a felperes részére annak másolatát. Ebben az is szerepel, hogy 2003. augusztus 29‑én a meg nem fizetett összeg a 284 702,81 euró volt, amelyhez hozzá kell számítani a késedelem minden további napjára 60,41 euró összegű kamatot.
4 2001. június 27‑én a Bizottság kiállította a 3240303927. sz. terhelési értesítést, amely a Cataniai-síkság ivóvízellátását szolgáló mezőgazdasági vízvezetékrendszer kiépítéséhez nyújtott ERFA‑támogatás (a továbbiakban: „Cataniai-síkság” támogatás) lezárását követte. A Bizottság ebben a már kifizetett 1 857 500 000 ITL (azaz 959 318,69 euró) összegű előleg visszafizetését követelte. Az értesítés a fizetés esedékességének időpontját 2001. augusztus 31‑ében határozta meg, azzal, hogy e határidő be nem tartása esetén késedelmi kamat kerül felszámolásra. A 3240303927. sz. terhelési értesítésben szereplő összeg kifizetésére 2003. július 25‑én került sor. Az olasz hatóságokhoz intézett 2003. augusztus 13‑i levelében, amelynek másolatát megküldte a felperes részére, a Bizottság kiszámította a megfizetendő tartozás összegét, figyelembe véve az említett terhelési értesítésben megállapított határidő túllépése miatt fizetendő késedelmi kamatot. Ennek megfelelően 2003. augusztus 28‑án ez az összeg 121 007,04 euró volt, amelyhez hozzá kell számítani a késedelem minden további napjára 26,33 euró összegű kamatot.
5 2002. szeptember 25‑én a Bizottság kiállította a 3240406591. sz., az olasz gazdasági és pénzügyminisztériumhoz intézett terhelési értesítést, amely a „Messina–Palermo autópályához” nyújtott támogatás (lásd a fenti 2. pontot) lezárását követte. Ez az értesítés 58 036 177 euró összegű követelést állapított meg a Bizottság javára, és a fizetés esedékességének időpontját 2002. november 30‑ában határozta meg, azzal, hogy e határidő be nem tartása esetén késedelmi kamat kerül felszámolásra. A 3240406591. sz. terhelési értesítésben szereplő összeg kifizetésére 2003. augusztus 1‑jén került sor. Az olasz hatóságokhoz intézett második, 2003. augusztus 14‑i levelében, amelynek másolatát megküldte a felperes részére, a Bizottság kiszámította a megfizetendő tartozás összegét, figyelembe véve az említett terhelési értesítésben megállapított határidő túllépése miatt fizetendő késedelmi kamatot. Ennek megfelelően 2003. augusztus 29‑én ez az összeg 2 548 927,80 euró volt, amelyhez hozzá kell számítani a késedelem minden további napjára 471,71 euró összegű kamatot.
6 A „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatás visszavonásáról szóló határozat meghozatalát követően a Bizottság 2002. december 19‑én az Olasz Köztársaság részére kiállította a 3240409358. sz. terhelési értesítést. Ez az értesítés 39 040 266,10 euró összegű követelést állapított meg a Bizottság javára, és a fizetés esedékességének időpontját 2003. január 31‑ében határozta meg, azzal, hogy e határidő be nem tartása esetén késedelmi kamat kerül felszámolásra. 2003. augusztus 4‑i levelében a Bizottság a felperes kérésére megküldte részére az akkor esedékes késedelmi kamatokról készült kimutatást.
7 A Bizottsághoz intézett 2003. szeptember 4‑i és 22‑i leveleiben a Regione Siciliana vitatta a fent említett négy terhelési értesítésben szereplő késedelmi kamatok összegének kiszámítását, és arra hivatkozott, hogy a Bizottságnak hivatalból el kellett volna számolnia a tartozások összegét és a „Szicília 2000–2006” regionális operatív programra (a továbbiakban: POR Szicília) vonatkozóan az ERFA‑hoz benyújtott időközi kifizetések iránti kérelmeket, aminek következtében elkerülhető vagy megszakítható lett volna az említett késedelmi kamatok alkalmazása.
8 A Bizottság könyvvizsgálója 2003. október 6‑i, a Regione Sicilianához intézett és másolatban az olasz hatóságok részére is megküldött levelében állást foglalt a Regione Siciliana által felvetett kérdések tekintetében. Rámutatott, hogy az egyes terhelési értesítésekben megállapított lejárati határidők és 2003. január 1‑je – az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.) hatálybalépése – közötti időszakban hatályos szabályozás (különösen a legutóbb a belső könyvvizsgálati feladatok és az előzetes pénzügyi ellenőrzés elválasztásáról szóló 762/2001/EK, ESZAK, Euratom rendelettel [HL L 111., 1. o.] módosított, az Európai Közösségek általános költségvetéséről szóló 1977. december 21‑i költségvetési rendelet [HL L 356., 1. o.] 49. cikke) már előírta a közösségi támogatások kedvezményezettjei számára a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget a jogalap nélkül fizetett összeg Közösség általi visszakövetelése esetén. A Bizottság könyvvizsgálója továbbá kifejtette, hogy a felperes által követelt elszámolás, mint a követelések teljesítésének lehetséges módja csak az 1605/2002 rendelet hatálybalépése óta lehetséges, valamint, hogy utasításokat fognak adni annak érdekében, hogy a szóban forgó terhelési értesítésekre vonatkozó kamatot az Olasz Köztársaság számára teljesítendő, a felperessel kapcsolatos kifizetésekből vonják le.
9 A Bizottság könyvvizsgálója 2003. október 24‑i, a Regione Sicilianához intézett és másolatban az olasz hatóságok részére is megküldött levelében kifejtette, hogy elvégezte az egyes bizottsági követelések és tartozások közötti elszámolást. E követelések az alábbiakból tevődtek össze: a 2003. október 24‑i 3240504102. sz. terhelési értesítésben szereplő, a porto empedocle‑i ipari övezetben végzett urbanizációs munkálatokhoz és az ahhoz kapcsolódó struktúrákhoz nyújtott ERFA‑támogatás (a továbbiakban: a „Porto Empedoclehoz” nyújtott támogatás), azaz 7 704 723 euró, és a 2002. december 19‑i 3240409358. sz. terhelési értesítésben (a „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatás) szereplő 39 040 266,10 euró, valamint a 2002. szeptember 25‑i 3240406591. sz. terhelési értesítés (a „Messina–Palermo autópályához” nyújtott támogatás) vonatkozásában fennálló késedelmi kamatok, azaz 2 581 947,74 euró, a 2001. augusztus 3‑i 3240304871. sz. terhelési értesítés (az „Aragona Favara” támogatás) vonatkozásában fennálló késedelmi kamatok, azaz 288 931,82 euró, és a 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítés (a „Cataniai-síkság” támogatás) vonatkozásában fennálló késedelmi kamatok, azaz 122 876,18 euró. A kérdéses tartozások pedig a POR Szicília keretében nyújtott ERFA‑támogatás odaítéléséről szóló, 2000. augusztus 8‑i C (2000) 2346 bizottsági határozattal kapcsolatos, 50 335 454,98 euró összegre vonatkozó fizetési kérelmet érintették.
10 A Bizottság, amint azt 2003. október 24‑i levelében jelezte, 2003. november 7‑én elvégezte a fent említett követelések és tartozások közötti elszámolást. Hasonlóképpen, 2003. november 20‑i levelében a Bizottság közölte az olasz hatóságokkal, hogy elvégzi az Olasz Köztársaságot terhelő, a 3240409358. sz. terhelési értesítés (a „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatás) vonatkozásában fennálló kamatok címén meglévő, 1 880 126,91 euró összegű tartozás elszámolását. Az elszámolásra 2003. december 3‑án került sor.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. december 4‑én, 12‑én, 11‑én és 24‑én benyújtott keresetlevelekkel a felperes a jelen kereseteket indította.
12 Az Elsőfokú Bíróság ötödik tanácsának elnöke 2004. július 9‑i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette a jelen ügyeket az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 50. cikkének megfelelően.
13 Az Elsőfokú Bíróság 2006. január 12‑i végzésével a jelen egyesített ügyekben felfüggesztette az eljárást a Bíróság C‑417/04. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének kihirdetéséig, a Bíróság alapokmánya 54. cikkének harmadik bekezdése alapján és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 77. cikkének a) pontja, illetve 78. cikke alapján. Az Elsőfokú Bíróság 2006. szeptember 11‑i végzésével ugyanezen rendelkezések alapján ismételten felfüggesztette az eljárást a Bíróság C‑15/06. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének kihirdetéséig.
14 Az eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának a) és b) pontjában foglalt pervezető intézkedések keretében a feleket többek között felhívták, hogy tegyék meg arra vonatkozó írásbeli észrevételeiket, hogy a Bíróság C‑417/04. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2006. május 2‑án hozott ítélete, valamint a C‑15/06. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2007. március 22‑én hozott ítélete miként hat a jelen ügyekre. A felek eleget tettek e felhívásnak.
15 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a Bizottság 2003. október 6‑i levelét, amennyiben az a „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatás keretében az ERFA által fizetett összegek visszatéríttetésének gyakorlati szabályait tartalmazza, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusokat (T‑392/03. sz. ügy);
– semmisítse meg a Bizottság 2003. október 6‑i levelét, amennyiben az az „Arragona Favara” és a „Cataniai-síkság” támogatás keretében az ERFA által fizetett összegek visszatéríttetésének gyakorlati szabályait tartalmazza, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusokat, ezek közül különösen a Bizottság 2003. augusztus 13‑i és 2003. augusztus 14‑i levelét (a továbbiakban: 2003. augusztus 14‑i levél) (T‑408/03. sz. ügy);
– semmisítse meg a Bizottság 2003. október 6‑i levelét, amennyiben az „Messina–Palermo autópályához” nyújtott támogatás keretében az ERFA által fizetett összegek visszatéríttetésének gyakorlati szabályait tartalmazza, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusokat, ezek között a Bizottság 2002. szeptember 25‑i 3240406591. sz. terhelési értesítését (T‑414/03. sz. ügy);
– semmisítse meg a Bizottság 2003. október 24‑i, a „Porto Empedocle”, a „Gibbesi-patak zárógátja”, a „Messina–Palermo autópálya”, az „Aragona Favara” és a „Cataniai-síkság” támogatásokkal kapcsolatos bizottsági követelések és tartozások közötti elszámolásra vonatkozó levelét, valamint az ezt megelőző és ez alapján hozott aktusokat (T‑435/03. sz. ügy);
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a kereseteket – mint elfogadhatatlanokat – utasítsa el;
– másodlagosan: a kereseteket – mint alaptalanokat – utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
17 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e; ezt a határozatát az említett szabályzat 114. cikke 3. és 4. §‑ának megfelelően hozza meg.
18 Az eljárási szabályzat 114. cikke 3. §‑ának értelmében az eljárás a továbbiakban szóbeli, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz.
19 A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a kereset elfogadhatósága tekintetében elegendő információ áll a rendelkezésére az ügyiratok alapján, és úgy határoz, hogy a felek ezzel kapcsolatos szóbeli előadásainak meghallgatása nem szükséges. Pergazdaságossági okok, és a felvetett elvi kérdések miatt nem kell helyt adni a szóbeli szakasz megnyitása iránti felperesi kérelemnek sem, mivel e kérelem kizárólag az ügyek érdemét érinti.
A 2002. szeptember 25‑i terhelési értesítésről és a 2003. augusztus 13‑i és 14‑i levelekről (T‑408/03. és T‑414/03. sz. ügy)
A felek érvei
20 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a kérdéses aktusokat formálisan az illetékes olasz minisztériumnak címezték, és azokat csak tájékoztatásképpen küldték meg a felperesnek. Előadja, hogy ezek az aktusok nem érinthetik közvetlenül a felperest, valamint, hogy azok megsemmisítését kizárólag az Olasz Köztársaság kérheti.
21 A Bizottság továbbá rámutat, hogy a keresetlevelek nem tartalmaznak indokolást a tekintetben, miért tekinti a felperes ezen aktusokat jogellenesnek, amivel sérti a Bíróság alapokmányának 21. cikkét, amely az említett alapokmány 53. cikke alapján az Elsőfokú Bíróságra is alkalmazandó, valamint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontját. Végül a Bizottság elutasítja azt a felperesi érvet, miszerint a 2003. augusztus 13‑i és 14‑i levél nem jelent önálló aktust a 2003. október 6‑i levélhez képest, és fenntartja, hogy az említett levelek mindössze logikus következményei annak, hogy az Olasz Köztársaság elmulasztotta a 2001. augusztus 3‑i 3240304871. sz. és a 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítésben szereplő összegek határidőn belüli megfizetését.
22 A Bizottság végül előadja, hogy a 2002. szeptember 25‑i és 2003. augusztus 13‑i és 14‑i aktusok megsemmisítése iránti kérelmeket elfogadhatatlannak kell tekinteni, mivel azok benyújtására az e tekintetben előírt két hónapos és tíznapos határidő letelte után került sor. Ennek megfelelően e két utóbbit a Regione Siciliana elnökségének pecsétjei szerint 2003. augusztus 22‑én vagy 26‑án kellett volna megkapnia a felperesnek, míg a keresetlevél benyújtására a T‑408/03. sz. ügyben csak 2003. december 12‑én került sor.
23 A felperes megjegyzi, hogy a kérdéses aktusok nem tekinthetők önállóan megtámadható aktusnak. Rámutat azonban, hogy azok nem tartalmaznak indokolást, valamint, hogy a Bizottság csak a 2003. október 6‑i levélben közölte vele álláspontját. Ezért szerinte az első érvényesen megtámadható aktus éppen ez a 2003. október 6‑i levél. A szóban forgó aktusok megsemmisítése iránti kérelmek indokolásának hiánya továbbá nyilvánvaló és logikus következménye annak a ténynek, hogy azok nem teljesen önálló aktusok, és csak a tartalmukat és jogalapjukat ismertető 2003. október 6‑i levél összefüggésében olvasva válnak megtámadhatóvá.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
24 Előzetesen megjegyzendő, hogy a felperes által a T‑408/03. sz. ügyben benyújtott észrevételek alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy keresetének tárgya az „Aragona Favara” támogatásra vonatkozó 2001. augusztus 3‑i 3240304871. sz. terhelési értesítés, a „Cataniai-síkság” támogatásra vonatkozó, 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítés vagy pedig az e terhelési értesítésekben szereplő összegek határidőn belüli megfizetésének elmulasztása miatt fizetendő késedelmi kamatokra vonatkozó 2003. augusztus 13‑i és 14‑i levél‑e. Ez a körülmény azonban nem befolyásolja a jelen keresetek elfogadhatóságát.
25 E négy aktus, valamint a „Messina–Palermo autópálya” támogatásra vonatkozó, 2002. szeptember 25‑i 3240406591. sz. terhelési értesítés és az Olasz Köztársasághoz címzett, a felperes részére csak tájékoztatásképpen megküldött, az „Aragona Favara” támogatásra vonatkozó 2001. augusztus 31‑i 3240304871. sz. terhelési értesítésben szereplő összeg késedelmes megfizetése miatt fizetendő késedelmi kamat alkalmazására vonatkozó 2003. augusztus 14‑i levél, illetve a „Cataniai-síkság” támogatásra vonatkozó, 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítésben szereplő összeg késedelmes megfizetése miatt fizetendő késedelmi kamat alkalmazására vonatkozó 2003. augusztus 3‑i levél vizsgálatából kitűnik, hogy azok a kérdéses támogatások visszavonásáról vagy lezárásáról szóló korábbi bizottsági határozatok végrehajtására szorítkoznak. Ezek a támogatások visszavonásáról és visszafizetéséről szóló határozatok ugyanis már előírták, hogy a jogalap nélkül felvett előlegek visszafizetésének gyakorlati szabályait a Bizottság könyvvizsgálója által az olasz hatóságoknak küldendő terhelési értesítések fogják meghatározni, és a felperes maga is elismeri, hogy ezen értesítéseknek nincs határozati hatályuk, valamint hogy azok közvetlenül a támogatás visszavonásáról szóló határozatokból erednek.
26 Így egyrészt az „Aragone Favara” támogatásra vonatkozó, 2001. augusztus 3‑i 3240304871. sz. terhelési értesítés, a „Cataniai-síkság” támogatásra vonatkozó 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítés, és a „Messina–Palermo autópálya” támogatásra vonatkozó, 2002. szeptember 25‑i 3240406591. sz. terhelési értesítés nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Olasz Köztársaságot a jogalap nélkül kifizetett összegek felperestől történő visszatéríttetésére kötelezné. Ezért semmi nem utal arra, hogy az Olasz Köztársaság ne határozhatott volna úgy, hogy magára vállalja az összegeknek az ERFA számára történő megtérítését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2006. május 2‑án hozott ítélet 26. pontját).
27 Másrészt, a felperes nem tekinthető a 2003. augusztus 13‑i és 14‑i levelek által közvetlenül érintettnek. Azokat ugyanis az Olasz Köztársasághoz intézték, a felperesnek szánt másolattal, és tárgyuk az egyes terhelési értesítésekben megállapított fizetési határidők túllépése miatti késedelmi kamatokra irányuló követelés volt. Ezért ezek a levelek mindössze annak logikus következményeit jelentik, hogy az Olasz Köztársaság határidőn belül nem fizette meg a 2001. augusztus 3‑i 3240304871. sz. és a 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítésekben megjelölt összegeket.
28 A fentiek alapján a T‑408/03. és T‑414/03. sz. ügyekben benyújtott kereseteket elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, amennyiben azok a 2002. szeptember 25‑i terhelési értesítések és a 2003. augusztus 13‑i, illetve 14‑i levél ellen irányulnak, anélkül hogy a Bizottság által emelt többi elfogadhatatlansági kifogásról határozni kellene.
A késedelmi kamatok kiszámítására és a hivatalból történő elszámolás hiányára vonatkozó 2003. október 6‑i levélről (T‑392/03., T‑408/03. és T‑414/03. sz. ügy)
A felek érvei
29 A Bizottság álláspontja szerint a 2003. október 6‑i levél megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan, mert bár e levél címzettje a felperes, annak jogi helyzetére semmilyen közvetlen hatása nincs, tehát nem érintheti őt közvetlenül. E levél ugyanis olyan kérdéseket vet fel, mint a Bizottság terhelési értesítéseihez kapcsolódó késedelmi kamatok kiszámítása és az elszámolás alkalmazása, amelyek a Bizottság, illetve az Olasz Köztársaság követeléseit érintik. A megtámadott határozat a felperes helyzetét illetően kizárólag akkor fejt ki joghatást, ha az e határozat alapján köteles ténylegesen visszatéríteni a kérdéses összeget.
30 A Bizottság szerint azonban a 2003. október 6‑i levél esetlegesen sérelmes joghatásai kizárólag az Olasz Köztársaságot, nem pedig a felperest érintik, akit az említett levél miatt csak akkor érhetne kár, ha e tagállam hatóságai, külön és önállóan beavatkozva azon összegek megtérítésére köteleznék őt, amelyekkel e tagállam a Bizottságnak tartozik. Az a tény egyébként, hogy a 2003. október 6‑i levelet formálisan a felperesnek címezték, egy átlátható, nyitott és egyszerűsített közösségi könyvvizsgálói gyakorlatra utal, hiszen a felperes több alkalommal részt vett az e támogatásokkal kapcsolatos megbeszéléseken. Végső soron csak az Olasz Köztársaság kérhette volna a 2003. október 6‑i levél megsemmisítését, nem pedig a felperes, aki nem volt az általa állítólagosan érvényesített követelések jogosultja.
31 A Bizottság továbbá előadja, hogy a 2003. október 6‑i levél nem minősül megtámadható jogi aktusnak az EK 230. cikk értelmében. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a kérdéses aktusnak ahhoz, hogy megsemmisítés iránti kereset tárgya lehessen, objektíve arra kell irányulnia, hogy harmadik személyek vonatkozásában joghatásokat váltson ki, és jogi helyzetük jelentős módosításával közvetlenül kell érintenie érdekeiket. Ezek a feltételek nem teljesülnek olyan aktus esetében, amellyel a Bizottság mindössze azt az értelmezést nyilvánítja ki, amelyet valamely rendeleti rendelkezés alkalmazása során érvényesíteni szándékozik, a jelen esetben a terhelési értesítésekhez kapcsolódó késedelmi kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettséget és az elszámolást, mint a követelések behajtásának módját illetően. Harmadik személyek érdekeit valójában csak olyan intézkedések sérthetik, amelyeket ténylegesen egy ilyen aktusban korábban kifejtett iránymutatás alapján fogadtak el, mint például a terhelési értesítésekhez kapcsolódó késedelmi kamatok fizetése iránti felszólítás vagy az adósságok elszámolás általi rendezésének tényleges megtagadása a 2003. október 6‑i levélben meghatározott feltételek alapján (lásd ebben az értelemben a 114/86. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 5289. o.] 12. és 13. pontját).
32 Végül a T‑392/03. sz. ügyben a Bizottság szerint a kereset amiatt is elfogadhatatlan, mert a felperesnek nem fűződik érdeke a 2003. október 6‑i levél megsemmisítéséhez. A Bizottság rámutat, hogy ez az értesítés semmilyen módon nem érinti a „Gibbesi-zárógáthoz” nyújtott támogatást. Márpedig a T‑392/03. sz. ügyben benyújtott kereset kizárólag az említett támogatásra vonatkozó terhelési értesítés szerinti összeg megfizetésének gyakorlati szabályaira irányul. Ezért semmilyen kapcsolat nincs a kereset tárgya és a 2003. október 6‑i levél között. A Bizottság e tekintetben utal a Bíróság 88/76. sz., Société pour l’exportation des sucres kontra Bizottság ügyben 1977. március 31‑én hozott ítéletére (EBHT 1977., 709. o.), a C‑164/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2004. január 28‑án hozott végzésének (EBHT 2004., I‑1177. o.) 18. és 24. pontjára és az Elsőfokú Bíróság T‑78/98. sz., Unione provinciale degli agricoltori di Firenze és társai kontra Bizottság ügyben 1999. április 29‑én hozott végzésére (EBHT 1999., II‑1377. o.).
33 A felperes kifejti, hogy nem az Olasz Köztársaságtól elkülönülő jogalanyként jár el, hanem ezen állam területi egységeként, amely a kérdéses támogatás konkrét címzettje volt. A felperes arra is hivatkozik, hogy a 2003. október 6‑i levelet formálisan neki címezték, és az őt közvetlenül és személyében érinti, mivel nyilvánvaló okozati összefüggés van egyéni helyzete és az elfogadott aktus között. Eszerint ez a levél válasz a felperes 2003. szeptember 22‑i, a Bizottsághoz intézett levelére, amelyben a felperes a késedelmi kamatok összegének kiszámítását vitatta. A felperes a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.) 8. cikkére is utal, amely kimondja a Bizottság és a nemzeti, illetve regionális hatóságok közötti „partnerség” elvét. Hivatkozik továbbá azokra a rá vonatkozó utalásokra, amelyeket mind az 1993. július 20‑i 2082/93/EGK tanácsi rendelettel (HL L 193., 5. o.) módosított, a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló, 1988. június 24‑i 2052/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 185., 9. o.), mind a kérdéses támogatások odaítéléséről szóló határozatok, mind pedig a Bizottsággal történt hivatalos levelezés tesz. A felperes kifejti ezen kívül, hogy az Olasz Köztársaságnak nincs mérlegelési jogköre a jelen ügyben szereplő finanszírozási határozatok tekintetében.
34 A felperes szerint továbbá a 2003. október 6‑i levél nem tekinthető bizonyos típusú problémákkal szembeni általános bizottsági álláspont puszta kifejeződésének, hanem az az előzetesen elkészített terhelési értesítések indokolásának kiegészítése. A kérdéses levél tehát egy jogi aktus tartalmával bíró magyarázó aktus, amelyben a Bizottság először fejtette ki az elkészített terhelési értesítéseket alátámasztó ténybeli és jogi indokokat. E levél ezért esetlegesen sérelmet okozó aktusnak minősülhet, mivel a megállapított tartozásoknak bizonyos jelleget ad, és kizárja, hogy azok eljárási hibák vagy tévedések eredményei lennének.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
35 A 2003. október 6‑i levél két olyan kérdéssel kapcsolatban foglal állást, amelyeket a felperes vetett fel egy 2003. szeptember 12‑én tartott értekezleten, illetve a 2003. szeptember 22‑i levélben, a „Cataniai-síkság” támogatásra vonatkozó, 2001. június 27‑i 3240303927. sz. terhelési értesítéssel, az „Aragona Favara” támogatásra vonatkozó 2001. augusztus 31‑i 3240304871. sz. terhelési értesítéssel és a „Messina–Palermo autópálya” támogatásra vonatkozó, 2002. szeptember 25‑i 32404006591. sz. terhelési értesítéssel kapcsolatos késedelmi kamatokat illetően.
36 Márpedig e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy csak azok az intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak az EK 230. cikk értelmében, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2268. o.] 9. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑10/92–T‑12/92. és T‑15/92. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2667. o.] 28. pontja).
37 A jelen ügyben a 2003. október 6‑i levél nem váltott ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek érinthetik a felperes érdekeit. A felperes által felvetett első kérdést illetően ugyanis a Bizottság a kérdéses terhelési értesítések lejárati ideje és 2003. január 1‑je, az új közösségi költségvetési rendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakra járó késedelmi kamatok kiszámítására vonatkozó hatályos közösségi jogszabályok megjelölésére szorítkozik. Ezért a 2003. október 6‑i levél önmagában sem késedelmi kamatok fizetése iránti felszólításnak nem minősül, sem pedig e kamatok tényleges kiszámítását nem tartalmazza.
38 A Bizottság e 2003. október 6‑i levélben kifejti, miért nem alkalmazta hivatalból az elszámolást a kérdéses terhelési értesítésekben szereplő követelések és az Olasz Köztársaság részére teljesítendő fizetések között, amelyeknek a felperes lett volna a végső kedvezményezettje. A Bizottság rámutat először is arra, hogy ezt az elszámolást, mint a követelések behajtásának módját, csak az új közösségi költségvetési rendelet írta elő kifejezetten. Másodsorban megjegyzi, hogy az említett rendelet hatálybalépését követő fizetésekkel kapcsolatban az Olasz Köztársaság által fizetendő késedelmi kamatok nem a 2003‑ban teljesített fizetés elszámolásának hiányából erednek, hanem abból, hogy nem fizette vissza a tartozásait azok lejártakor. Így tehát a 2003. október 6‑i levelében a Bizottság nem határozatot fogadott el, hanem mindössze azt igazolta, miért nem folyamodott korábban az elszámoláshoz, aminek következtében elkerülhető vagy megszakítható lett volna a késedelmi kamatok fizetése.
39 Megjegyzendő továbbá, hogy a 2003. október 6‑i levélből kitűnik, a szóban forgó késedelmi kamatok az Olasz Köztársaságot terhelték, aki az adott terhelési értesítések címzettje volt. Ugyanígy, azok a követelések, amelyek elszámolhatók lettek volna, az Olasz Köztársaság részére teljesítendő fizetések voltak, noha azok végső címzettje a felperes volt. Az Olasz Köztársaság azonban határozhatott úgy, hogy saját költségvetése terhére magára vállalja az a fő követeléseknek és a kamatoknak az ERFA számára történő megtérítését, anélkül hogy azt áthárítaná a felperesre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2006. május 2‑án hozott ítélet 26. pontját). Így a felperest a 2003. október 6‑i levél semmi esetre sem érinti közvetlenül.
40 A fentiek alapján a T‑392/03., T‑408/03. és T‑414/03. sz. ügyekben benyújtott kereseteket elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, amennyiben azok a 2003. október 6‑i levél megsemmisítésére irányulnak.
Az elszámolásra vonatkozó 2003. október 24‑i levélről (T‑435/03. sz. ügy)
A felek érvei
41 A Bizottság azt állítja, hogy a 2003. október 24‑i levél megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlan, és lényegében ugyanazokra az érvekre hivatkozik, mint amelyeket a 2003. október 6‑i levél megsemmisítése iránti kérelmek alátámasztására felhozott (lásd a fenti 29. és azt követő pontokat). Különösen arra hivatkozik, hogy a 2003. október 24‑i levél, bár címzettje a felperes, nem befolyásolja közvetlenül annak jogi helyzetét, és így nem érintheti őt közvetlenül. Megjegyzi továbbá, hogy egyedül az Olasz Köztársaság van adós pozícióban a „Messina‑Palermo autópálya”, a „Gibbesi-patak zárógátja”, a „Porto Empedocle”, az „Aragona Favara” támogatás és a Cataniai-síkság támogatás tekintetében. Álláspontja szerint a felperest csak akkor érhetné kár a kérdéses értesítés miatt, ha az olasz hatóságok, külön és önállóan beavatkozva őt köteleznék azon összegek megtérítésére, amelyekkel ezen állam a Bizottságnak tartozik.
42 A felperes vitatja kereshetőségi jogának állítólagos hiányát, ugyanazon érvekre hivatkozva, mint amelyeket a 2003. október 6‑i levél megsemmisítése iránti kérelmek elfogadhatóságának alátámasztására felhozott (lásd a fenti 33. és 34. pontot).
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
43 Megjegyzendő, hogy bár a 2003. október 24‑i levelet a felperesnek, valamint tájékoztatás céljából az olasz gazdasági és pénzügyminisztériumnak címezték, az a Bizottságnak a fent említett öt ERFA‑támogatás visszavonása miatt az Olasz Köztársasággal szemben fennálló követeléseire vonatkozik.
44 Pervezető intézkedések keretében az Elsőfokú Bíróság felhívta a feleket, hogy jelöljék meg a szóban forgó tartozások és követelések jogosultjait, és abban az esetben, ha e jogosultak között az Olasz Köztársaság is szerepelne, pontosítsák, hogy az említett összegek minden esetben a felperesnek jártak‑e, vagy pedig az Olasz Köztársaság azokkal szabadon rendelkezhetett azokkal olyan más projektek finanszírozása érdekében, amelyek nem ehhez a régióhoz kapcsolódtak. Az Elsőfokú Bíróság kérdéseire válaszolva a Bizottság észrevételeiben kifejtette, hogy az elszámolandó tartozások az Olasz Köztársasághoz címzett, egy ERFA‑támogatásnak a POR Szicília keretében történő odaítéléséről szóló, 2000. augusztus 8‑i C (2000) 2346 bizottsági határozatra vonatkozó fizetési felszólítást érintették. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az olasz gazdasági és pénzügyminisztérium volt annak a számlának a jogosultja, amelynek vonatkozásában a 2003. október 24‑i levélben említett elszámolási műveleteket elvégezték. A felperes megerősíteni látszik ez utóbbi pontosítást, arra hivatkozik azonban, hogy az Olasz Köztársaságnak kizárólag közvetítő, felügyeleti és ellenőrző szerepe volt, valamint, hogy a kérdéses összegek „regionális célokat” szolgáltak, és ezért őt illették.
45 Arra is emlékeztetni kell, az Olasz Köztársaság mérlegelési jogkörrel rendelkezett, és ezért határozhatott úgy, hogy nem követeli a felperestől a 2003. október 24‑i levélben szereplő összegek egy részének vagy egészének megtérítését, sem az alapösszeg, sem a késedelmi kamatok tekintetében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Regione Siciliana ügyben 2006. május 2‑án hozott ítélet 26. pontját).
46 Következésképpen, bár a 2003. október 24‑i levelet formálisan a felperesnek címezték, az elszámolásról szóló határozat tényleges címzettje valójában az Olasz Köztársaság volt. Márpedig a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatának (a Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2006. május 2‑án hozott ítélet és a Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2007. március 22‑én hozott ítélet) megfelelően nem tekinthető úgy, hogy a felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti.
47 Ezért a T‑435/03. sz. ügyben benyújtott keresetet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
Az előzetes és levezetett aktusok megsemmisítése iránti kérelmekről (T‑392/03., T‑408/03., T‑414/03. és T‑435/03. sz. ügy)
48 Mivel a valamennyi „előzetes és levezetett aktus” megsemmisítése iránti kérelmek tárgya nem kellően pontos, azokat az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében el kell utasítani (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑166/98. sz., Cantina sociale di Dolianova és társai kontra Bizottság ügyben 2004. november 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3991. o.] 79. pontját).
49 A fenti megfontolások összessége alapján a jelen kereseteket – mint elfogadhatatlanokat – teljes egészükben el kell utasítani.
A költségekről
50 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A kereseteket – mint elfogadhatatlanokat – elutasítja.
2) A Regione Sicilianát kötelezi a költségek viselésére.
Kelt Luxembourgban, 2008. szeptember 25‑én.