Language of document : ECLI:EU:T:2020:450

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2020. szeptember 23.(*)

„Európai uniós védjegy – 7Seven európai uniós ábrás védjegy – A védjegyoltalom megújítása iránti kérelem hiánya – A védjegy törlése az oltalom lejártakor – Az (EU) 2017/1001 rendelet 53. cikke– A használó által benyújtott igazolási kérelem – A 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdése – Gondossági kötelezettség”

A T‑557/19. sz. ügyben,

a Seven SpA (székhelye: Leinì [Olaszország], képviseli: L. Trevisan ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a 7Seven európai uniós ábrás védjegy oltalma megújításának kérelmezéséhez fűződő jog igazolása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. június 4‑én hozott határozata (R 2076/2018‑5. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Spielmann elnök, U. Öberg (előadó) és O. Spineanu‑Matei bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2019. augusztus 9‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2019. november 27‑én benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        1997. július 22‑én a felperes, a Seven SpA, európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o., helyesbítések: HL 2017. L 142., 104. o.;], utóbbit pedig felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján.

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

Image not found

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16., 18. és 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették.

4        2001. május 2‑án a védjegyet 591206. számon európai uniós védjegyként lajstromozták, és e lajstromozást a Közösségi Védjegyértesítő 2001. június 18‑i 53/2001. számában tették közzé.

5        2005. szeptember 29‑én a felperes a 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában a szóban forgó védjegyet átruházta a Seven Licensing Company S.à r.l.‑ra, és használati engedélyt kapott az említett védjegyre. Ezt az engedélyt nem jegyezték be az európai uniós védjegylajstromba.

6        Számos átruházást követően a szóban forgó védjegyet 2013. április 30‑án a 25. osztályba tartozó áruk tekintetében a Seven7 Investment PTE Ltd (a továbbiakban: a szóban forgó védjegy jogosultja) szerezte meg. Új, 8252223. számon lajstromozták a védjegyet, amit a Közösségi Védjegyértesítő 2013. május 3‑i 83/2013. számában tettek közzé.

7        A 207/2009 rendelet 47. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 53. cikkének (2) bekezdése) megfelelően az EUIPO 2016. december 26‑án értesítette a szóban forgó védjegy jogosultját, hogy a védjegyoltalom 2017. július 22‑én lejár, és megújítási kérelem 2017. január 23. és 2017. július 24. között nyújtható be. Az EUIPO ezen felül felhívta a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a megújítási díj késedelmes befizetése miatt pótdíj megfizetésére kerül sor, a határidő 2018. január 22‑ig kerül meghosszabbításra.

8        A szóban forgó védjegy jogosultja azonban nem kérte a védjegyoltalom megújítását.

9        2018. február 2‑án az EUIPO értesítette a szóban forgó védjegy jogosultjának képviselőjét a védjegy oltalmi idejének 2017. július 22‑i lejártáról.

10      2018. július 21‑én a felperes igazolási kérelmet nyújtott be a 2017/1001 rendelet 104. cikke alapján, és kérte, hogy helyezzék vissza a szóban forgó védjegyoltalom megújításának kérelmezéséhez fűződő jogaiba (a továbbiakban: jogokba való visszahelyezés iránti kérelem). A felperes a jogaiba való visszahelyezés iránti kérelmében arról tájékoztatta az EUIPO‑t, hogy használati engedélyt szerzett az említett védjegyre, és hogy a védjegyjogosult megsértette azon szerződéses kötelezettségét, hogy tájékoztassa őt arról a szándékáról, hogy nem kívánja meghosszabbítani a szóban forgó védjegy oltalmát, így nem állt módjában, hogy a védjegyoltalmat maga újítsa meg időben.

11      2018. augusztus 30‑i határozatával az EUIPO Ügyviteli Főosztálya elutasította a felperes jogaiba való visszahelyezés iránti kérelmét, és helyben hagyta a szóban forgó védjegy lajstromozásának törlését.

12      2018. október 23‑án a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO Ügyviteli Főosztályának határozata ellen.

13      2019. április 4‑én a fellebbezési tanács értesítést küldött a felperesnek, amelyben közölte vele, hogy a felperes nem jogosult a szóban forgó védjegyoltalom megújításának kérelmezéséhez fűződő jogaiba való visszahelyezésre, mivel a leírt helyzet nem bizonyítja, hogy az adott körülmények között kellő gondossággal járt el.

14      2019. június 4‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a 2017/1001 rendelet 104. cikkének rendelkezéseit szigorúan kell értelmezni. Ezt követően, miután megállapította, hogy a szóban forgó védjegyoltalom megújításának elmaradása a védjegy jogosultjának tudható be, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes nem kérheti érvényesen az említett oltalom megújítását anélkül, hogy előzetesen nem kapta volna meg a védjegyjogosult kifejezett felhatalmazását. Az ilyen felhatalmazás hiánya azonban nem akadályozza meg a megújítási határidő megkezdődését. A felperes csak akkor orvosolhatta volna azt, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja nem újította meg a védjegyoltalmat, ha bizonyítja, hogy e hiányosság annak ellenére következett be, hogy kellő gondossággal járt el. A fellebbezési tanács hozzátette, hogy még ha feltételezzük is, hogy a használó megújításhoz fűződő joga a szóban forgó védjegy jogosultjától függetlenül fennáll, a használó feladata, hogy a szóban forgó védjegyoltalom megújításának biztosításához szükséges valamennyi intézkedést időben megtegyen. Egyébiránt úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította olyan rendkívüli körülmények fennállását, amelyek igazolhatnák a szóban forgó védjegyoltalom megújításának kérelmezéséhez fűződő jogaiba való visszahelyezést. Végül a fellebbezési tanács mint hatástalant elutasította a felperes azon érvét, amely szerint nem járt volna harmadik személy jogainak vagy várakozásainak sérelmével az, ha a felperest visszahelyezték volna a szóban forgó védjegyoltalom megújításának kérelmezéséhez fűződő jogaiba.

 A felek kérelmei

15      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        adjon helyt az igazolási kérelemnek és a szóban forgó védjegyoltalom megújítása iránti kérelemnek.

16      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

17      Keresetének alátámasztására a felperes lényegében öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 2017/1001 rendeletnek – a tényleges érvényesülés általános elvével összefüggésben értelmezett – 53. és 104. cikkének megsértésén alapul, mivel a fellebbezési tanács megsértette a használónak a szóban forgó védjegyoltalom megújítása iránti kérelem és a jogaiba való visszahelyezés iránti kérelem benyújtásához fűződő, önálló jogát; a második a 2017/1001 rendelet 104. cikkének megsértésén alapul, mivel a felperes határidőn belül nyújtotta be a jogaiba való visszahelyezés és a megújítási kérelmet; a harmadik a 2017/1001 rendelet 104. cikkének megsértésén alapul, mivel a felperes az adott körülmények között kellő gondossággal járt el; a negyedik a 2017/1001 rendelet 104. cikkének megsértésén alapul, mivel a fellebbezési tanács által ajánlott intézkedések nem biztosították a szóban forgó védjegy oltalmának az előírt határidőn belüli megújítását, az ötödik pedig az európai uniós védjegy által biztosított oltalom 2017/1001 rendelet (11) preambulumbekezdésében kimondott általános elvének megsértésén alapul.

18      A Törvényszék először az első jogalapot, majd a második, a harmadik és a negyedik jogalapot együttesen, végül pedig az ötödik jogalapot vizsgálja meg.

 A felperes azon jogáról, hogy a jogaiba való visszahelyezés iránt kérelmet nyújtson be és a szóban forgó védjegy oltalmának megújítását kérelmezze

19      A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat téves, mivel a 2017/1001 rendelet 53. és 104. cikkével ellentétben a fellebbezési tanács a szóban forgó védjegy megújítása és a jogaiba való visszahelyezés iránti kérelmet úgy értékelte, mintha a felperes helyett a szóban forgó védjegy jogosultjának a jogaiba való visszahelyezéséről lenne szó.

20      Hozzáteszi, hogy a jogszabályok tényleges érvényesülésének elve értelmében az uniós polgár számára jogot biztosító valamennyi jogszabályt úgy kell alkalmazni, hogy azok végső soron elérjék a céljukat. A felperes szerint a jogokba való visszahelyezés iránti kérelem célja annak biztosítása, hogy egy uniós védjegyre vonatkozó valamely jog jogosultja ne veszítse el e jogát valamely határidő be nem tartása esetén, feltéve hogy bizonyos határidőket betart, és az adott körülmények között kellő gondossággal jár el. Márpedig a fellebbezési tanács azzal, hogy kötelezte a felperest annak bizonyítására, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja ilyen gondossággal járt el, és jogosult volt ilyen kérelem benyújtására, ellehetetlenítette e jog gyakorlását és megsértette a tényleges érvényesülés elvét.

21      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

22      Emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/1001 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a]z európai uniós védjegyoltalmat a jogosult vagy az általa erre kifejezetten felhatalmazott személy kérelmére meg kell újítani, feltéve hogy a megújítás díját megfizették.”

23      A 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdése pedig előírja, hogy „[h]a az európai uniós védjegy bejelentője, jogosultja vagy az eljárásban részt vevő bármely fél annak ellenére, hogy az adott körülmények között kellő gondossággal járt el, a[z EUIPO‑val] szemben valamely határidőt elmulaszt, és az akadályoztatás következtében e rendelet értelmében a mulasztás jogvesztésre, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztésére vezet, kérelmére őt jogaiba vissza kell helyezni.”

24      Ez utóbbi rendelkezés értelmében az EUIPO‑hoz benyújtott ilyen kérelem először is azt feltételezi, hogy a bejelentő az érintett eljárásban részt vevő fél, másodszor, noha az adott körülmények között kellő gondossággal járt el, az EUIPO‑val szemben egy határidőt elmulasztott, harmadszor pedig ezen akadályostatás következtében a mulasztás jogvesztésre, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztésére vezet (2009. május 12‑i Jurado Hermanos kontra OHIM [JURADO] ítélet, T‑410/07, EU:T:2009:153, 15. pont; 2017. április 5‑i Renfe‑Operadora kontra EUIPO [AVE] ítélet, T‑367/15, nem tették közzé, EU:T:2017:255, 24. pont).

25      Az első feltételt illetően meg kell állapítani, hogy a 2017/1001 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének megfelelően kizárólag a védjegyjogosultat vagy az általa kifejezetten felhatalmazott személyeket lehet a megújítási eljárásban részt vevő feleknek tekinteni (2009. május 12‑i JURADO ítélet, T‑410/07, EU:T:2009:153, 16. pont).

26      Márpedig a 2017/1001 rendelet egyetlen rendelkezésével sem ellentétes az, hogy a „megújítási eljárásban részt vevő felet” a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, az EUIPO előtti „eljárásban részt vevő […] félnek” lehessen tekinteni. A 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdésében ugyanis a „vagy” kötőszó használata azt jelenti, hogy az EUIPO előtti eljárásban részt vevő valamennyi fél élhet a jogokba való visszahelyezés iránti kérelemmel, függetlenül attól, hogy jogosultja‑e a szóban forgó, lajstromozott európai uniós védjegynek vagy sem (lásd analógia útján: 2019. január 31‑i Thun kontra EUIPO [Hal] ítélet, T‑604/17, nem tették közzé, EU:T:2019:42, 17. pont).

27      E rendelkezésekből azonban nem következik, hogy a felperes – a szóban forgó védjegyre vonatkozó használati engedély jogosultjaként – az oltalom megújítása tekintetében jogilag egyenértékű lenne a védjegyjogosulttal, hanem épp ellenkezőleg: ahhoz, hogy megújítási kérelmet nyújthasson be, bármely más személyhez hasonlóan, kifejezett felhatalmazással kell rendelkeznie a védjegyjogosult részéről, és ezen felhatalmazás meglétét bizonyítania kell (lásd ebben az értelemben: 2009. május 12‑i JURADO ítélet, T‑410/07, EU:T:2009:153, 21. pont).

28      A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes 2018. július 17‑én felhatalmazást kapott a szóban forgó védjegy jogosultjától, amely lehetővé tette számára, hogy a 2017/1001 rendelet 104. cikke alapján kérelmet nyújtson be az említett védjegyoltalom megújításának kérelmezéséhez fűződő jogaiba való visszahelyezés céljából. Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy e felhatalmazásra a megújítás kérelmezésére vonatkozóan a 2017/1001 rendelet 53. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő lejártát követően, és közel egy évvel a védjegy tényleges lajstromozásának a 2017. július 22‑i lejártát követően került sor.

29      A 2017/1001 rendelet 53. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:

„A megújítási kérelmet az oltalom lejártának napját megelőző hat hónapon belül kell benyújtani. A megújítás alapdíját, valamint adott esetben az első áru‑, illetve szolgáltatási osztály feletti minden egyes osztály után fizetendő osztályonkénti díj(ak)at szintén e határidőn belül kell megfizetni. Ennek elmulasztása esetén az oltalom lejártának napjától számított további hat hónapon belül a kérelmet még be lehet nyújtani és a díjakat be lehet fizetni, feltéve, hogy ugyanezen határidőn belül befizetésre kerül a megújítási díj késedelmes megfizetéséért, illetve a megújítási kérelem késedelmes benyújtásáért felszámított pótdíj is.”

30      Amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában helyesen mutatott rá, a védjegyoltalom megújítása iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő a védjegyjogosult által a használónak adott esetleges kifejezett felhatalmazástól függetlenül elkezdődik.

31      A megújítási eljárás tehát az említett rendelet 53. cikkének (3) bekezdésében előírt határidő lejártakor befejeződik. Következésképpen annak érdekében, hogy a felperes ezen eljárásban a 2017/1001 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vett félnek minősüljön, meg kellett szereznie a szóban forgó védjegy jogosultjának kifejezett felhatalmazását ahhoz, hogy az előírt határidő lejárta előtt kérhesse a védjegyoltalom megújítását.

32      Mivel a felperes csak e határidő lejártát követően kapott kifejezett felhatalmazást, nem tekinthető sem a 2017/1001 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, megújítási eljárásban részt vevő félnek, sem pedig az említett rendelet 104. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, az EUIPO előtti „eljárásban részt vevő […] félnek”. A felperes tehát nem nyújthatott be kérelmet arra vonatkozóan, hogy a jogát elveszítő használóként a jogaiba visszahelyezzék őt, és következésképpen a jelen ügyben úgy kell tekinteni, mint aki az EUIPO előtt kizárólag a szóban forgó védjegy jogosultja nevében és javára járt el, így a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek tiszteletben tartását ez utóbbi tekintetében kell megvizsgálni. Ennélfogva, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában helyesen rámutat, a felperes csak akkor orvosolhatja azt, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja nem újította meg a védjegyoltalmat, ha bizonyítja, hogy e hiányosság annak ellenére következett be, hogy kellő gondossággal járt el.

33      A fenti 32. pontban elfogadott értelmezés felel meg leginkább a tényleges érvényesülés elvének és a jogbiztonság követelményének. Biztosítja a 2017/1001 rendelet 53. és 104. cikkében említett határidők kezdő időpontjának és lejártának egyértelmű és szigorú betartását.

34      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis ezen eljárási határidők szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy az igazságszolgáltatásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód. Ettől csak egészen kivételes körülmények esetén lehet eltérni. Ezen körülmények akár előre nem látható körülményeknek, vagy vis maiornak, akár menthető tévedésnek minősülnek, mindenesetre olyan szubjektív elemet tartalmaznak, amely a jóhiszemű jogalany azon kötelezettségéhez kapcsolódnak, hogy tanúsítsa a szokásosan tájékozott gazdasági szereplőtől elvárható gondosságot és körültekintést az eljárás lefolytatásának figyelemmel kísérése és a határidők betartása során (lásd ebben az értelemben: 2014. május 21‑i Melt Water kontra OHIM [NUEVA] ítélet, T‑61/13, EU:T:2014:265, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      A 2017/1001 rendelet 104. cikke (1) bekezdésének alkalmazási feltételeit tehát szigorúan kell értelmezni. A határidők tiszteletben tartása ugyanis közrendi jellegű, és valamely lajstromozás törlést követően történő eredeti állapotba való helyreállítása sértheti a jogbiztonságot (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 19‑i Video Research USA kontra OHIM [VR] ítélet, T‑267/11, EU:T:2012:446, 35. pont).

36      Így az a védjegyjogosult, aki elmulasztotta a védjegyoltalom előírt határidőn belüli megújítását, nem kerülheti el saját gondatlanságának következményeit azáltal, hogy egy harmadik személyt felhatalmaz arra, hogy kérelmet nyújtson be annak érdekében, hogy visszahelyezzék azon jogába, hogy az említett határidő lejártát követően kérelmezhesse az európai uniós védjegy oltalmának megújítását.

37      A használó maga egyrészt nem kérheti jogaiba való visszahelyezését pusztán azon az alapon, hogy a védjegyjogosult tétlenségről tett tanúbizonyságot, és nem tartotta be az említett védjegyoltalom megújítása iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidőt, másrészt pedig nem fogadható el, hogy azon védjegyjogosult szándékával szemben járjon el, aki tudatosan úgy döntött úgy, hogy nem újítja meg a védjegyoltalmat.

38      Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a védjegyjogosult tekintetében kell megvizsgálni a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek tiszteletben tartását, így az első jogalapot el kell utasítani.

 A 2017/1001 rendelet 104. cikkében foglalt, az adott körülmények közötti kellő gondosságra vonatkozó kötelezettség és az ugyanitt előírt határidők megsértéséről

39      Először is a felperes azt állítja, hogy tiszteletben tartotta a 2017/1001 rendelet 104. cikkében előírt határidőket. Arra hivatkozik, hogy e cikk két határidőt állapít meg. Az első egy egyéves, abszolút határidő, amely az elmulasztott határidő lejártakor, vagyis 2017. július 22‑én kezdődik. A második egy két hónapos, viszonylagos határidő, amely a határidő elmulasztásának okát képező akadály elhárulásakor kezdődik. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy az akadály azon időpontban hárult el, amikor a szóban forgó védjegy jogosultjától kifejezett felhatalmazást kapott az eljárásra, vagyis 2018. július 17‑én. Mivel a felperes a jogaiba való visszahelyezés iránti kérelmet 2018. július 21‑én nyújtotta be, a két határidőt betartották.

40      A felperes továbbá azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazott egy abszolút jellegű kritériumot, amikor megkövetelte annak bizonyítását, hogy a felperes minden szükséges intézkedést megtett, hogy megfelelő időben biztosítsa a megújítást. Márpedig a felperesnek csak az adott ügyben megfelelő és a körülmények által megkövetelt intézkedéseket kellett megtennie. A jelen ügyben a közte és a szóban forgó védjegy jogosultja közötti szerződés az olasz jog hatálya alá tartozott, amely rögzíti a szerződéses kötelezettségek teljesítésébe vetett jogos és törvényes bizalom, valamint jóhiszeműség általános elvét. Ennélfogva a fellebbezési tanácsnak azt kellett volna megállapítania, hogy mivel nem láthatta előre, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit, az adott körülmények között kellő gondossággal járt el.

41      Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2017/1001 rendelet 104. cikkét, mivel a szóban forgó védjegyoltalom megfelelő időben történő megújításának biztosítása érdekében a fellebbezési tanács által ajánlott intézkedések nem voltak hatékonyak, és irrelevánsak voltak annak ellenőrzése szempontjából, hogy a felperes tiszteletben tartotta‑e a gondossági kötelezettségét.

42      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

43      A Törvényszék rámutat arra, hogy az első jogalap vizsgálatából az következik, hogy a jelen ügyben a jogokba való visszahelyezés iránti kérelem megengedhetősége attól függ, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja tiszteletben tartotta‑e a 2017/1001 rendelet 104. cikkében szereplő feltételeket.

44      E tekintetben először is a felperes semmilyen magyarázatot nem adott a szóban forgó védjegy jogosultjának a védjegy oltalmának megújításával kapcsolatos tétlenségére, ily módon semmi nem utal arra, hogy e jogosult a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdése értelmében az adott körülmények között kellő gondossággal járt volna el.

45      Továbbá a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (2) bekezdése értelmében a jogokba való visszahelyezés iránti kérelmet a határidő elmulasztásának okát képező akadály elhárulásától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani.

46      Márpedig a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (5) bekezdése értelmében a 104. cikk nem alkalmazható az e cikk (2) bekezdésében említett határidőkre. Így, ha a kérelem elfogadhatóságának egyik feltételét képező, két hónapos határidőt nem tartották be, a továbbiakban nem lehet új kérelmet benyújtani jogokba való visszahelyezésre, még akkor sem, ha az említett mulasztást igazolják (2009. szeptember 23‑i Evets kontra OHIM [DANELECTRO és QWIK TUNE] ítélet, T‑20/08 és T‑21/08, EU:T:2009:356, 24. pont).

47      Nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, amely szerint a két hónapos határidő csak azon időpontban kezdődhetett, amikor megkapta a szóban forgó védjegy jogosultjának felhatalmazását, vagyis 2018. július 17‑én, így a kérelmet határidőn belül nyújtották be.

48      Ugyanis önmagában annak elismerése, hogy a felperes a védjegyjogosult kifejezett felhatalmazása nélkül nem kérhette volna érvényesen a szóban forgó védjegy oltalmának megújítását, nem jelenti annak elismerését, hogy az ilyen felhatalmazás hiánya a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) bekezdése értelmében vett akadálynak minősül.

49      Egyébiránt az ügy irataiból kitűnik, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja képviselőt hatalmazott meg, akit – a megújítás hiányában – 2017. július 22‑én tájékoztattak az említett védjegy tényleges oltalmának lejártáról. Márpedig az iratokból nem tűnik ki, hogy a védjegyjogosult arra hivatkozott volna, hogy bármiféle akadály állt fenn tekintetében.

50      Végül az a kérdés, hogy a felperes bízhatott‑e abban, hogy a szóban forgó védjegy jogosultja tiszteletben tartja a szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére irányuló kötelezettségét, csak a szerződéses jogviszonyaik és a felperes által esetlegesen elszenvedett károkért való felelősség megállapítása szempontjából releváns, azonban nem érinti az EUIPO‑val szembeni jogi helyzetét.

51      Következésképpen a felperes által benyújtott kérelem nem volt elfogadható, mivel nem felelt meg a 2017/1001 rendelet 104. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.

52      Következésképp a második, a harmadik és a negyedik jogalapot el kell utasítani, anélkül hogy a felperes által e tekintetben felhozott többi érv megkérdőjelezhetné ezt a következtetést.

 Az európai uniós védjegy által nyújtott oltalom általános elvének megsértéséről

53      A felperes szerint a megtámadott határozat hatása az, hogy összetéveszthetőséget idézhet elő a vásárlóközönség körében, amelyet a megszűnt védjegyhez hasonló megjelölések esetleges jövőbeli lajstromozása vált ki, és így sérti az európai uniós védjegy által nyújtott oltalomnak a 2017/1001 rendelet (11) preambulumbekezdésében kimondott általános elvét, amely szerint a védjegy lajstromozásának célja többek között a védjegy származásjelző funkciójának biztosítása.

54      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

55      Emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/1001 rendelet (11) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„Az európai uniós védjegy által nyújtott oltalom – amelynek rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik – a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen. Az oltalom a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is kiterjed. Az összetéveszthetőséggel összefüggésben a hasonlóság fogalmát értelmezni kell. Az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez.”

56      Noha a 2017/1001 rendelet (11) preambulumbekezdésének az a célja, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd analógia útján: 2012. június 19‑i Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C‑307/10, EU:C:2012:361, 36. pont), ellentétben azzal, amit a felperes sugallni tűnik, nem célja az európai uniós védjegy oltalmának határtalan biztosítása abban az esetben, amikor az az említett védjegyoltalom megújításának elmaradása miatt megszűnt.

57      Amikor ugyanis a védjegyoltalom megszűnik, és nem újítják meg azt, a védjegy főszabály szerint közkinccsé válik, ami előmozdítja a versenyt és ösztönzi a fejlődést. Következésképpen a rendelkezésre állás elve alapján a közkinccsé kell tenni azokat a védjegyeket, amelyeket végül nem, vagy már nem használnak, annak érdekében, hogy más gazdasági szereplők azokat lajstromozhassák, és hatékonyan aknázhassák ki azok minden gazdasági előnyét.

58      A jelen ügyben a szóban forgó védjegyoltalom lejártának oka ezen oltalom megfelelő időben történő megújításának elmaradása. Amint arra az EUIPO helyesen rámutat, az a tény, hogy az említett védjegy már nem szolgálhat más későbbi védjegyekkel szembeni kérelem alapjául, e megszűnés következménye, nem pedig az európai uniós védjegy által nyújtott oltalom általános elvének megsértése.

59      Következésképpen az ötödik jogalapot, valamint a kereset egészét el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperes második kereseti kérelmének elfogadhatóságát.

 A költségekről

60      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

61      A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Seven SpAt kötelezi a költségek viselésére.

Spielmann

Öberg

Spineanu‑Matei

Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. szeptember 23‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.