A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-345/19., T-346/19., T-364/19–T-366/19., T-372/19–T-375/19. és T-385/19. sz., Santini és társai kontra Parlament egyesített ügyekben 2021. február 10-én hozott ítélete ellen Giacomo Santi és társai által 2021. március 29-én benyújtott fellebbezés
(C-198/21. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbezők: Giacomo Santini, Marco Cellai, Domenico Ceravolo, Natalino Gatti, Antonio Mazzone, Luigi Moretti, Gabriele Sboarina, Lina Wuhrer, Patrizia Capraro, Luciana Meneghini (képviselő: M. Paniz avvocato)
A másik fél az eljárásban: Európai Parlament
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet a következők miatt: a jogbiztonság, a bizalomvédelem, az arányosság általános elvének, valamint a Chartában a tulajdonhoz való jog indokolatlan és aránytalan megsértése területén garantált jogoknak az alkalmazásával összefüggésben elkövetett hiba; a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a megtámadott rendelkezések jogszerűen alapulhatnak a KKJ-szabályzat III. mellékletén; a Törvényszék tévesen foglalta be ezeket a rendelkezéseket azon igazgatási aktusok körébe, amelyeket az egységvezetőnek kell meghoznia és/vagy amelyeket az egységvezető meghozhat; az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos súlyos pontatlanság, hiányosság és tévedés;
ezek következében semmisítse meg az összes megtámadott aktust, közlést és/vagy határozatot;
az Európai Parlamentet kötelezze mind az elsőfokú, mind pedig a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésük alátámasztására a fellebbezők hat jogalapra hivatkoznak.
1. Első jogalap: téves jogalkalmazás és/vagy a tények téves értékelése, amennyiben a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott rendelkezés csak a nyugdíj összegét érintette, a nyugdíjjogosultságot és a nyugdíjjogosultság keletkezését nem, és tévesen állapította meg, hogy ez a rendelkezés megfelel az általános uniós jogi elveknek és az Alapjogi Chartának. A fellebbezők álláspontja szerint a megtámadott ítélet jogellenes, mert összekeverte a nyugdíjjogosultságot a nyugdíj összegéhez való jogosultsággal, és kizárta a nyugdíjjogosultság módosíthatatlansága – amúgy alkalmazandó – elvének alkalmazását; tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a fellebbezők élethosszig járó juttatásaiba való beavatkozás nem pusztán a nyugdíj összegének csökkenésében nyilvánult meg, hanem a rendszer olyan átfogó reformjáról volt szó, amely visszaható hatállyal rendelkezett és állandó hatással járt a már évek óta kifizetett és megszerzett, továbbá véglegesen az érintettek vagyonának részét képező élethosszig járó juttatásokhoz való jogosultság keletkezésére; tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a Parlament egyáltalán nem vizsgálta, hogy a megtámadott aktusok megfelelnek-e az uniós jognak, és erre vonatkozóan semmiféle indokolással nem szolgált.
2. Második jogalap: az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályai 75. cikkének, az európai parlamenti képviselők statútuma 28. cikkének, valamint a KKJ-szabályzat I., II. és III. mellékletének értelmezése miatti téves jogalkalmazás. A nyugdíjjogosultság, az általános elvek és az Alapjogi Charta megsértése. A fellebbezők a megtámadott ítélet jogellenességére hivatkoznak, amennyiben az tévesen értelmezte a referencianormákat, és annak ellenére tulajdonított a KKJ-szabályzat III. mellékletének folytonos és hatékony érvényesülést, hogy azt kifejezetten hatályon kívül helyezték és egyetlen kifejezett rendelkezés sem írja elő annak az érvényesség megszűnését követő fennmaradását; továbbá amennyiben az tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a jelen ügyben a nyugdíjjogosultságot keletkeztető előfeltételeket nem a III. melléklet 2. cikkének megfelelően, továbbá az általános uniós elveknek és az Alapjogi Charta elveinek megsértésével módosították.
3. Harmadik jogalap: téves jogalkalmazás és/vagy a tények téves értékelése, amennyiben a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott rendelkezés összhangban van az általános uniós elvekkel és az Alapjogi Charta elveivel, a bizalomvédelem, az arányosság és az egyenlőség, valamint a tulajdonhoz való jog elvével. A fellebbezők a megtámadott ítélet jogellenességére hivatkoznak, amennyiben az – mivel nem értékelte az adott ügy konkrét sajátosságait és tévesen értelmezte a referencianormákat – megállapította, hogy a megtámadott rendelkezések megfelelnek az uniós jognak és az Alapjogi Charta elveinek; amennyiben nem vette figyelembe azokat a – többek között okirati – bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a jogosultságuk fennmaradását és változatlanságát illetően a fellebbezőknek nyújtott többszöri biztosítékokat; amennyiben nem vette figyelembe, hogy a megtámadott rendelkezéseket nem indokolták, és hogy azok nyilvánvalóan aránytalan és teljes mértékben indokolatlan beavatkozást eredményeztek.
4. Negyedik jogalap: az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályai 74. és 75. cikkének, valamint a KKJ-szabályzat III. mellékletének értelmezése miatti téves jogalkalmazás. A fellebbezők a megtámadott ítélet jogellenességére hivatkoznak, amennyiben az tévesen állapította meg, hogy a megtámadott rendelkezés jogszerűen alapul a KKJ-szabályzat III. mellékletére, holott az említett melléklet már nem volt hatályban, mivel azt időközben hatályon kívül helyezték már hatály.
5. Ötödik jogalap: téves jogalkalmazás az eljárási jogsértések értékelésével kapcsolatban; hatáskör. A fellebbezők az ítélet jogellenességére hivatkoznak, amennyiben az tévesen állapította meg, hogy a Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának osztályvezetője hatáskörrel rendelkezik a megtámadott rendelkezések meghozatalára, holott – az Európai Parlament Elnökségének hatáskörébe tartozó rendkívüli adminisztratív aktusokként – nem átruházható aktusokról van szó.
6. Hatodik jogalap: téves jogalkalmazás az eljárási jogsértések értékelésével kapcsolatban; indokolás. A fellebbezők a megtámadott ítélet jogellenességére hivatkoznak, amennyiben az tévesen állapította meg, hogy egy – valójában nem létező – indokolás létezik és megfelelő; nem vette figyelembe, hogy az Európai Parlamentet már kérték, hogy folytasson le megfelelőségi vizsgálatot, mégpedig megfelelő indokolással, valamint hogy erre a vizsgálatra és indokolásra nem került sor; továbbá amennyiben a megtámadott ítélet biztosítékként a 14/2018 határozat 1. cikkének (7) bekezdésére hivatkozott, jóllehet olyan normáról van szó, amely már nem létezik, mivel azt a képviselőház a 2/2020. sz. határozatban már megsemmisítette.
____________