T‑397/13. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
Tilly‑Sabco
kontra
Európai Bizottság
„Mezőgazdaság – Export‑visszatérítés – Baromfihús – A visszatérítést 0 euróban rögzítő végrehajtási rendelet – Megsemmisítés iránti kereset – Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktus – Közvetlen érintettség – Elfogadhatóság – A 182/2011/EU rendelet 3. cikkének (3) bekezdése – Indokolási kötelezettség – Az 1234/2007/EK rendelet 164. cikkének (3) bekezdése – Jogos bizalom”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2016. január 14.
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – A rendeleti jellegű jogi aktus fogalma – Valamennyi általános hatályú aktus, a jogalkotási aktusok kivételével – A baromfihús‑ágazatban alkalmazandó export‑visszatérítések megállapításáról szóló bizottsági rendelet – Bennfoglaltság
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 689/2013 bizottsági rendelet)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Rendeleti jellegű jogi aktusok – Végrehajtási intézkedéseket maguk után nem vonó és a felperest közvetlenül érintő jogi aktusok – A közvetlen érintettség fogalma – Szempontok – A baromfihús‑ágazatban alkalmazandó export‑visszatérítések megállapításáról szóló bizottsági rendelet – Fagyasztott csirke exportjával foglalkozó társaság keresete – Elfogadhatóság
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 689/2013 bizottsági rendelet)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Rendeleti jellegű jogi aktusok – Végrehajtási intézkedéseket maguk után nem vonó és a felperest közvetlenül érintő jogi aktusok – A végrehajtási intézkedések fogalma – E jogi aktusokkal szemben rendelkezésre álló bírósági jogorvoslatok
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Rendeleti jellegű jogi aktusok – Végrehajtási intézkedéseket maguk után nem vonó és a felperest közvetlenül érintő jogi aktusok – A végrehajtási intézkedések fogalma – Szempontok – A baromfihús‑ágazatban az export‑visszatérítések összegét 0 euróban rögzítő bizottsági rendelet – Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó aktus
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 689/2013 bizottsági rendelet)
5. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Végrehajtási aktusok elfogadása érdekében a Bizottságra ruházott végrehajtási jogkör – A tagállamok képviselőiből álló bizottság általi ellenőrzés – Konzultációs eljárás – A végrehajtási aktus tervezetének benyújtására vonatkozó határidő – Az eltérési lehetősége – A tervezetnek az említett bizottság ülésén való bemutatása – Megengedhetőség – Feltételek
(182/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (3) bekezdés, második francia bekezdés; 1234/2007 tanácsi rendelet, 195. cikk)
6. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Végrehajtási aktusok elfogadása érdekében a Bizottságra ruházott végrehajtási jogkör – A tagállamok képviselőiből álló bizottság általi ellenőrzés – Konzultációs eljárás – Az összehívásra megállapított határidő – Sürgősség – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(182/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (3) bekezdés, második francia bekezdés; 1234/2007 tanácsi rendelet, 195. cikk)
7. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Hatáskör‑átruházás – Az intézményeken belül valamely hivatalt betöltő személy részére adott felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás – Az e hivatalt betöltő személy megváltozása – A felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás érvényességére gyakorolt hatás hiánya
(A Bizottság eljárási szabályzata, 13. és 14. cikk)
8. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export‑visszatérítések – Az összegek meghatározása – Az érintett termékek tekintetében első alkalommal az összeg nullában való rögzítése – Megengedhetőség
(1234/2007 tanácsi rendelet, 164. cikk, (3) bekezdés; 689/2013 bizottsági rendelet)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 30–32. pont)
2. Nem áll fenn semmiféle indok arra, hogy a közvetlen érintettségnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő harmadik fordulat szerinti rendeleti jellegű jogi aktusokat illetően alkalmazott fogalmát eltérően értelmezzük attól, mint amikor e fogalmat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő második fordulat vonatkozásában értelmeznénk, vagyis amikor olyan aktusokról van szó, amelyek valamely természetes vagy jogi személyt közvetlenül és személyükben érintenek. E tekintetben a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétel megköveteli először is, hogy a kifogásolt intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másodszor pedig azt, hogy ne hagyjon semmilyen mérlegelési jogkört az ezen intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és más köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a kifogásolt szabályozás alapján történik.
A baromfihús‑ágazatban alkalmazandó export‑visszatérítések megállapításáról szóló 689/2013 rendelet ellen irányuló keresetet illetően, e rendelet közvetlen joghatással jár az olyan társaságra nézve, amely fagyasztott csirke exportjával foglalkozik, abban az értelemben, hogy e társaság ezentúl nem részesülhet pozitív összegű export‑visszatérítésekben. Mivel az export‑visszatérítések összegét a megtámadott rendelet nullában rögzítette, az e tekintetben nem hagy semmiféle mérlegelési mozgásteret a visszatérítések kiutalásával megbízott nemzeti hatóságok számára. Még ha az export‑visszatérítésre való jogosultságot a nemzeti hatóság meg is állapítja, annak összege akkor is automatikusan nulla lesz, hiszen a megtámadott rendelet nem hagy semmiféle olyan mérlegelési mozgásteret a nemzeti hatóságok számára, amelynek alapján az export‑visszatérítés összegét pozitív összegben határozhatnák meg. A megtámadott határozat tehát közvetlenül érinti az említett társaságot.
(vö. 34–37. pont)
3. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 39–41. pont)
4. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő harmadik fordulat szövegére tekintettel, e rendelkezés értelmében csak azok az intézkedések képezhetnek végrehajtási intézkedéseket, amelyeket szokásos esetben uniós szervek vagy szervezetek és a nemzeti hatóságok hoznak meg. Ha szokásos esetben az uniós szervek vagy szervezetek és a nemzeti hatóságok nem hoznak semmilyen intézkedést a rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtására és az érintett gazdasági szereplők tekintetében a jogkövetkezmények konkretizálására, akkor e rendeleti jellegű jogi aktus nem von maga után végrehajtási intézkedéseket. E tekintetben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő harmadik fordulat szövege szerint nem elegendő, hogy a rendeleti jellegű jogi aktus maga után vonhat végrehajtási intézkedéseket, hanem az is szükséges, hogy maga után vonjon végrehajtási intézkedéseket. Így nem elegendő, hogy valamely gazdasági szereplőnek lehetősége lehet mesterséges módon kényszeríteni a hivatali szerveket egy megtámadható intézkedés meghozatalára, hiszen az ilyen intézkedés nem képez olyan intézkedést, amelyet a rendeleti jellegű jogi aktus maga után von.
A baromfihús‑ágazatban alkalmazandó export‑visszatérítések megállapításáról szóló 689/2013 rendelet ellen irányuló keresetet illetően az annak eldöntése szempontjából releváns kérdés, hogy a megtámadott rendelet maga után von‑e végrehajtási intézkedéseket, nem az, hogy van‑e bármi, ami akadályozza az érintett gazdasági szereplőket abban, hogy a visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli igazolás iránti kérelmet terjesszenek elő, hanem az a kérdés, hogy szokásos esetben a gazdasági szereplők be fognak‑e nyújtani ilyen kérelmeket. E tekintetben, mivel kiviteli igazolás beszerzése nem kötelező, és azoknak az export‑visszatérítéseknek az összege, amelyek rögzíthetők, úgyis nulla lesz, szokásos esetben az érintett gazdasági szereplők nem fognak benyújtani az export‑visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli igazolás iránti kérelmeket a nemzeti hatóságoknál. Ilyen kérelmek hiányában a nemzeti hatóságok nem fognak semmiféle intézkedést elfogadni a 689/2013 rendelet végrehajtására. Így a hatóságok szokásos esetben nem fognak ilyen intézkedéseket hozni. Tehát nem lesz semmiféle olyan intézkedés, amely az említett rendelet jogkövetkezményeit az érintett gazdasági szereplők tekintetében konkretizálná. E tekintetben az a tény, hogy a kiviteli igazolás iránti kérelmet valamely nemzeti hatóságnál kizárólag azzal a céllal terjesztik elő, hogy az ügy bíróság elé kerülhessen, azt is jelenti, hogy e kérelmet szokásos esetben nem terjesztenék elő. Mivel a nemzeti hatóságnak nincs más választása, mint hogy a visszatérítés összegét nullában rögzítse, az exportőrnek nem fűződhet semmiféle érdeke ahhoz, hogy a visszatérítés rögzítését e feltételek mellett kérje a nemzeti hatóságtól, leszámítva azt az érdeket, hogy mesterséges módon kikényszerítse egy keresettel megtámadható jogi aktus meghozatalát. Ebből következik, hogy a 689/2013 rendelet nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
E végkövetkeztést nem kérdőjelezheti meg azon érv sem, miszerint paradox lenne a visszatérítések szintjétől tenni függővé valamely kereset elfogadhatóságát, és úgy tekinteni, hogy a visszatérítések összegének nullában való rögzítése esetén a rendelet nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, míg azok nullánál magasabb szinten való rögzítése esetén a megtámadható jogi aktus a nemzeti szintű végrehajtási aktus. Azt a kérdést ugyanis, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus maga után von‑e végrehajtási intézkedéseket, az ügy valamennyi körülményére tekintettel kell megvizsgálni. E tekintetben annak értékelése érdekében, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus maga után von‑e végrehajtási intézkedéseket, a jogorvoslati jogára hivatkozó személy helyzetét kell figyelembe venni. Így tehát lehetséges, hogy ugyanazt a rendeletet egyes gazdasági szereplők megtámadhatják az uniós bíróság előtt, hiszen őket közvetlenül érinti, és nem von maga után velük szembeni végrehajtási intézkedéseket, míg más gazdasági szereplőkkel szemben végrehajtási intézkedéseket von maga után. Annál is inkább, mivel nincs kizárva, hogy valamely, a visszatérítések összegét nullában rögzítő rendelet nem von maga után végrehajtási intézkedéseket, míg valamely hasonló, de a visszatérítéseket pozitív összegben rögzítő rendelet maga után von ilyeneket.
(vö. 43–45., 53., 54., 58., 62–65. pont)
5. A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével főszabály szerint nem ellentétes, ha valamely végrehajtási rendelet tervezetét a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007 rendelet 195. cikkében szabályozott irányítóbizottság ülésén ismertetik. A 182/2011 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése második albekezdésének első mondata legalább tizennégy napos időtartamot ír elő a végrehajtási jogi aktus tervezetének előterjesztésének napja és az irányítóbizottság ülésének napja között, amelyet – kellően indokolt esetek kivételével – tiszteletben kell tartani. Így tehát a rendelettervezeteknek az irányítóbizottság ülését legalább tizennégy nappal megelőző ismertetésére vonatkozó szabálytól el lehet térni, és a 182/2011 rendelet nem ír elő olyan minimális időtartamot, amelyet mindenképpen be kell tartani. A 182/2011 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdése első mondatának elején szereplő „kellően indokolt esetek kivételével” fordulat miatt ezen első mondat nem képezi akadályát annak, hogy a rendelettervezeteket az ülésen ismertessék.
Másfelől a 182/2011 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése második albekezdésében szereplő megfogalmazást, miszerint a bizottsági tagoknak elegendő időt kell biztosítani a tervezet megvizsgálására, annak fényében kell értelmezni, hogy a határidőnek – ugyanezen rendelkezés szerint – arányosnak kell lennie. Az „elegendő idő” fordulat nem feltétlenül azt jelenti, hogy a rendelettervezetet még az ülés időpontja előtt be kell terjeszteni az irányítóbizottsághoz. Ha a néhány perces vagy adott esetben negyedórás határidő a körülményekhez képest arányos, akkor ezen ismertetést olyannak kell tekinteni, mint amelyre a 182/2011 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdésének harmadik mondata értelmében elegendő idő jutott.
(vö. 85., 86., 90., 91. pont)
6. A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011 rendelet 3. cikke (3) bekezdése második albekezdése második mondatának megszövegezéséből az következik, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007 rendelet 195. cikkében szabályozott irányítóbizottság elnökének, vagyis a Bizottság képviselőjének feladata dönteni az említett bizottság által megvizsgálandó kérdés sürgősségéről. Az uniós bíróság vizsgálata mindössze annak vizsgálatára korlátozódik, hogy nem történt‑e nyilvánvaló értékelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés.
(vö. 114. pont)
7. A felhatalmazást vagy az átruházott felhatalmazást nem valamely természetes személy kapja, hanem valamely hivatalt betöltő személy, nevezetesen a Bizottságnak az adott szakterületen illetékes tagja vagy az adott főigazgatóság főigazgatója. Így az ilyen felhatalmazás az e feladatkört ellátó személyében bekövetkező változást követően is érvényes. Ebből következik, hogy nem szükséges, hogy a Bizottság eljárási szabályzata kifejezetten előírja, hogy egy konkrét átruházott felhatalmazás a felhatalmazó vagy a felhatalmazott személyében bekövetkező változás esetén is érvényben marad. Ugyanis a felhatalmazás vagy az átruházott felhatalmazás adására vonatkozó lehetőség a biztosok testületének vagy a Bizottság adott tagjának olyan döntések meghozatala alóli tehermentesítését szolgálja, amelyek nem igénylik a szóban forgó testület vagy biztos beavatkozását. A felhatalmazást vagy átruházott felhatalmazást adó határozatok célja, hogy megosszák a Bizottságon belül a feladatköröket, tehát nem egy adott természetes személy iránti bizalom jelének bizonyítékai. Ezzel ellentétes külön döntés hiányában egyik hatáskör sem ad personam (személyhez kötött) jellegű.
(vö. 202., 203. pont)
8. Az export‑visszatérítések összegének meghatározása keretében önmagában az a körülmény, hogy a szóban forgó termékek esetében ezt az összeget első alkalommal rögzítették nullában, nem jelenti automatikusan, hogy a Bizottság szakított szokásos gyakorlatával. E tekintetben az export‑visszatérítések összegének módosítása a visszatérítési összegek rendszeres időközönkénti rögzítésére vonatkozó eljárás velejárója, és így ugyanaz az indokolás vonatkozhat egymástól igen eltérő export‑visszatérítési összegekre is.
(vö. 245. pont)