A Törvényszék (kilencedik tanács) T-721/18 és T-81/19. sz., Apostolopoulou és Apostolopoulou-Chrysanthaki kontra Bizottság egyesített ügyekben 2021. december 21-én hozott ítélete ellen Zoï Apostolopoulou e Anastasia Apostolopoulou-Chrysanthaki által 2022. február 21-én benyújtott fellebbezés

(C-124/22. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Fellebbezők: Zoï Apostolopoulou és Anastasia Apostolopoulou-Chrysanthaki (képviselő: Dionysios Gkouskos, dikigoros)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-721/18. és T-81/19. sz. egyesített ügyekben 2021. december 21-én hozott ítéletét;¹

teljes egészében adjon helyt a T-721/18. és T-81/19. sz. ügyekben benyújtott kereseteknek;

az ellenérdekű felet kötelezze a fellebbezők által elsőfokon és a fellebbezési eljárásban viselt költségek viselésére, mindkét fokú eljárás tekintetében.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésük alátámasztására a fellebbezők öt (5) jogalapra hivatkoznak.

1. Első jogalap: ellentmondásos és téves indokolás a megfelelő ügyintézés elvének a Bizottság általi megsértése vonatkozásában

A fellebbezők abban a részében kifogásolják a megtámadott ítéletet, amelyben az elutasította a fellebbezőknek a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére vonatkozó érvét, megállapítva, hogy a két egyesített kereset egyikéből sem tűntek ki olyan ténybeli és jogi elemek, amelyekre a szóban forgó megállapítást lehetett volna alapítani, téves és ellentmondásos indokolással, amennyiben: 1. Maga a Törvényszék minősítette pontosnak, világosnak és részletesnek a keresetek tartalmát, és elutasította a Bizottság által hivatkozott, a keresetek pontatlanságára alapított elfogadhatatlansági kifogást (a megtámadott ítélet 73. pontja); 2. Maga a Törvényszék döntött úgy (a megtámadott ítélet 124. pontja), hogy a Bizottság a fellebbezőkre vonatkozó eljárási aktusokban ténylegesen hamis megállapításokat fogalmazott meg, amelyek tekintetében a fellebbezők a megfelelő ügyintézés elvével ellentétes magatartást megvalósító tényállási elemekre hivatkoznak. Következésképpen nem csak hogy megjelölésre kerültek a szükséges ténybeli és jogi elemek (amint az a keresetlevelek puszta olvasatából is kitűnik), hanem már maga a Törvényszék is nyilatkozott azokról. 3. Maga a tény, hogy a Törvényszék elismeri, hogy a Bizottság hamis megállapításokat fogalmazott meg bírósági eljárások keretében, megkísérelve visszatéríttetni azokat az összegeket, amelyeket NEM számíthatott volna fel a fellebbezők terhére, a megfelelő ügyintézés elve Bizottság általi nyilvánvaló megsértésének minősül. Ellenkező esetben el kellene ismerni, hogy az a körülmény, hogy egy uniós intézmény uniós polgárok kárára hazudik valamely nemzeti bíróság előtt, ténylegesen megfelel a megfelelő ügyintézés kritériumainak.

2. Második jogalap: meg nem fogalmazott megállapításokon alapuló jogellenes indokolás, a kereseti kérelmek vizsgálatának elmulasztása a Bizottság tényleges hazugságai és sértő megállapításai okán okozott nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelmek tekintetében

A Törvényszék, ahelyett, hogy megvizsgálta volna azokat a tényleges hazugságokat és sértő megállapításokat, valamint azokat az egyes mondatokat, amelyeket a Bizottság beadványaiban használt a fellebbezőket illetően, és amelyek a két kereset tárgyát alkotó tényállásának és értékelésnek minősülnek, annak eldöntése céljából, hogy azok megvalósítják-e a fellebbezők személyhez fűződő jogainak megsértését és igazolják-e a nem vagyoni kár miatti pénzbeli kártérítést, amint azt a felperesek állítják a két keresetben, kimondta, hogy a Bizottság nem vádolta meg csalással a fellebbezőket, és ezen értékelés alapján elutasította a kártérítési kérelmeket. Ez a döntés mindazonáltal inkoherens a keresetlevelek tartalmával, mivel a fellebbezők kereseteikben nem azon vélelmezett okból kértek kártérítést, mert a Bizottság csalással vádolta őket. Ezen értékelésével a Törvényszék olyan megállapításokra vonatkozó döntést fogalmazott meg, amelyek nem a fellebbezőktől származnak, és ezért nem minősül jogszerű indokolásnak. A Törvényszék tehát egyfelől nem határozott az egyesített keresetekről, másfelől pedig határozatát nem látta el jogszerű indokolással.

3. Harmadik jogalap: a fellebbezők állításainak eltorzítása és ellentétes értékelés a tisztességes eljárás és a tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jog megsértése vonatkozásában

Az a teljes ellentmondásosság, ahogyan a Törvényszék járt el, amikor jogosan állította azt, hogy a fellebbezők azt állították, hogy a Bizottságnak általuk a T–81/19. sz. ügyben felrótt magatartás ellentétes úgy az ügy feleinek a valóságosságra és a tisztességre vonatkozó azon kötelezettségével, amely a tagállamok közös elvének minősülti, mint a megfelelő igazságszolgáltatás (a tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jog) általános alapelvével, majd később megállapította, hogy a fellebbezők vélelmezhetően nem hivatkoztak az uniós jogszabályok megsértésére. Ez azonban kikövetkeztethető kereseteik puszta olvasatából. A Törvényszék ily módon elmulasztotta, hogy határozzon a kereset e részéről a T–81/19. sz. ügyben, és ellentmondásos és jogellenes indokolást fogalmazott meg.

4. Negyedik jogalap: a keresetek tartalmának elferdítése, valamint az EUMSZ 299., az EUMSZ 268. és az EUMSZ 340. cikk téves értelmezése és alkalmazása

A Törvényszék tévesen mondta ki, hogy: 1. az eljárás hivatkozott tárgya a Bizottság tisztviselőinek (törvényes képviselői minőségükben) magatartása volt, amiért is a másik fél és A szerződésen kívüli felelősség alapján a kártérítésre kötelezett maga a Bizottság; 2. az igazmondási kötelezettség Bizottság általi megsértése, valamint a fellebbezők tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jogának megsértése a végrehajtási intézkedések szabályszerűsége ellenőrzésének területéhez tartozik, amely a nemzeti bíróságok hatásköre, míg a keresetekben hivatkozott, a Bizottság általi jogsértésekre vonatkozó állítások az uniós polgárok alapvető jogainak egy uniós intézmény általi megsértésével kapcsolatosak, amelyekből a szerződésen kívüli felelősség jogcímén kártérítéshez való jog keletkezik, amely az EUMSZ 268. és az EUMSZ 340. cikk értelmében a Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartozik; és 3. a fellebbezők a nemzeti eljárási szabályok megsértésére hivatkoznak, amiért is a fellebbezők a tagállamok közös jogelveinek, az uniós jog alapelveinek és az egyének alapvető jogainak megsértésére hivatkoznak, amelyeket az uniós jogrend védelmez, amint az a keresetek puszta olvasatából és egyéb olyan állításokból következik, amelyeket a Törvényszék elfogadott határozatában.

5. Ötödik jogalap: az EUMSZ 299. cikk, az EUMSZ 317. cikk és az EUMSZ 325. cikk téves értelmezése és alkalmazása

A Törvényszék, mialatt teljes egészében elfogadja a Bizottságnak a fellebbezőkkel szembeni „HAMIS hivatkozásaira” vonatkozó állítást, önkényesen kitágítja a Bizottság azon jogát, hogy elérje az intézkedésben számára biztosított végrehajtás foganatosítását, paradox és a jogelméletben eddig ismeretlen módon nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a Bizottság nem gyakorolhatja e vélelmezett elidegeníthetetlen jogát hazugságokkal és a fellebbezőket illető alapvető egyéni jogok megsértésével, amelyek az EU intézményeinek bármely jogellenes magatartásával szembeni minimális akadályt jelentik.

____________

¹ ECLI:EU:T:2021:933.