T‑32/21. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
DAW SE
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
A Törvényszék ítélete (második tanács), 2021. október 6.
„Európai uniós védjegy – Muresko európai uniós szóvédjegy – A korábbi Muresko nemzeti szóvédjegyek – A korábbi nemzeti védjegyek szenioritásának az európai uniós védjegy lajstromozását követő igénylése – Az (EU) 2017/1001 rendelet 39. és 40. cikke – Olyan korábbi nemzeti védjegyek lajstromba való bejegyzése, amelyeknek az oltalma az igénylés napján már lejárt”
1. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés
(lásd: 22. pont)
2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy bejelentése – A nemzeti védjegy szenioritásának igénylése – Feltételek – Megszorító értelmezés
(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 39. és 40. cikk)
(lásd: 23. pont)
3. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy bejelentése – A nemzeti védjegy szenioritásának igénylése – Az európai uniós védjegy lajstromozását követő igénylés – Feltételek – Az igénylés benyújtásának időpontjában a lajstromban oltalom alatt állóként szereplő nemzeti védjegy
(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (12) preambulumbekezdés, 39. és 40. cikk)
(lásd: 25., 27., 28., 30–34., 40. pont)
Összefoglalás
A felperes, a Daw SE az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által 2016. szeptember 12‑én lajstromozott Muresko európai uniós szóvédjegy jogosultja.
2020. február 3‑án a felperes a 2017/1001 rendelet 40. cikke alapján korábbi azonos lengyel és német védjegyek szenioritását igényelte az EUIPO‑tól e védjegy tekintetében.(1) Annak vitatása nélkül, hogy e nemzeti védjegyek oltalma már lejárt, a felperes arra hivatkozott, hogy egy másik európai uniós védjegy tekintetében már helyt adtak az említett védjegy szenioritása igénylésének.
Az EUIPO elutasította a vitatott igényt azzal az indokkal, hogy a nemzeti védjegyek oltalma ezen igénylés benyújtásának időpontjában már lejárt.
Az EUIPO határozatának hatályon kívül helyezése iránti keresetet elbíráló Törvényszék elutasítja e keresetet. Ilyen jellegű kérdésben első alkalommal hozva határozatot, úgy ítéli meg, hogy a korábbi nemzeti védjegynek az azonos európai uniós védjegy tekintetében való szenioritása igénylésének időpontjában (már) lajstromozottnak kell lennie és az oltalmának (még) fenn kell állnia.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék elsőként elvégzi a 2017/1001 rendelet 40. cikkének szó szerinti értelmezését. Úgy véli, hogy e cikk megfogalmazása a különböző nyelvi változatokra tekintettel egyértelműen azt mutatja, hogy annak a korábbi azonos nemzeti védjegynek, amelynek a szenioritását az európai uniós védjegy javára igénylik, a szenioritás igénylése iránti kérelem benyújtásának időpontjában lajstromozottnak kell lennie.
Másodszor, a Törvényszék megállapítja, hogy ezen értelmezést erősítik meg az említett cikk összefüggései is.(2) Amennyiben ugyanis a korábbi azonos nemzeti védjegy szenioritása igénylésének az európai uniós védjegy javára helyt adtak, a jogosult hagyhatja megszűnni az első védjegy oltalmát, miközben a második védjegy tekintetében továbbra is igényt tarthat ugyanazokra a jogokra, amelyek akkor illetnék meg, ha a korábbi védjegy továbbra is oltalom alatt állna. A nemzeti védjegy szenioritásának az európai uniós védjegy lajstromozását követő igénylésének rendszere tehát azon az elven alapul, hogy a korábbi nemzeti védjegy jogosultja nem mond le erről a védjegyről, illetve nem hagyja lejárni annak oltalmát mindaddig, amíg nem adnak helyt az európai uniós védjegy tekintetében általa benyújtott szenioritás igénylésének. Ez azt jelenti, hogy ezen igénylés időpontjában a korábbi azonos nemzeti védjegy oltalmának még mindig fenn kell állnia.
Harmadszor, az említett értelmezés megfelel a szenioritás igénylésének rendszere céljának is, amely arra irányul, hogy lehetővé tegye az azonos nemzeti és európai uniós védjegyek jogosultjai számára, hogy korábbi jogaikat fenntartva észszerűsítsék védjegyportfóliójukat. A korábbi azonos nemzeti védjegyhez fűződő jogok fennállásának ezen vélelme, amelyet szigorúan kell értelmezni, nem érvényesül általános jelleggel, hanem csakis az azonos európai uniós védjegy tekintetében, és csakis azoknak az azonos áruknak és szolgáltatásoknak a tekintetében, amelyek tekintetében a szenioritás igénylésének helyt adtak, abban az esetben, ha a korábbi azonos nemzeti védjegy oltalmát nem újítják meg. Így tehát a szenioritás olyan igénylése, amelynek helyt adnak, nem jár azzal a hatással, hogy fenntartaná az érintett korábbi nemzeti védjegy oltalmát, vagy akár csak olyan hatással, hogy fenntartaná az ahhoz fűződő egyes jogokat, függetlenül azon európai uniós védjegytől, amelynek tekintetében a szenioritás igénylésének helyt adtak.
Ennélfogva, bár a felperes egy másik olyan európai uniós védjegy tekintetében, amelynek tekintetében a szenioritás igénylésének még a korábbi lengyel és a német védjegyek oltalmának lejárta előtt helyt adtak, hivatkozhat az e védjegyekhez fűződő jogok fennállására vonatkozó vélelemre azok oltalmának lejártát követően is, ugyanakkor nem hivatkozhat ugyanerre a vélelemre a szóban forgó európai uniós védjegyre vonatkozó, vitatott igény alátámasztása érdekében.