2010. április 26-án benyújtott kereset - Ferracci kontra Bizottság

(T-192/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Pietro Ferracci (San Cesareo, Olaszország) (képviselő: A. Nucara ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék semmisítse meg a 2010. február 15-i levélben foglalt azon bizottsági határozatot, amellyel az alperes elutasította a felperes panaszát;

a Törvényszék az alperest kötelezze a jelen kereset során felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen keresetet a 2010. február 15-i levélben foglalt azon bizottsági határozat ellen nyújtották be, amellyel a Bizottság elutasította a felperes panaszát.

Az említett panasz az 504/1992. sz. törvényrendelet 7. cikke (1) bekezdése (i) pontjában foglalt helyi ingatlanadók alóli mentességre vonatkozott, amely törvényrendelet a 203/2005. sz. törvényrendelet 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően törvényerőre emelkedett annak érdekében, hogy az ugyanabban a levélben hivatkozott tevékenységekre is alkalmazandó legyen, figyelmen kívül hagyta az esetleges kereskedelmi jellegüket. A felperes kérelme szerint ez a szabály az egyházaknak és a non-profit szervezeteknek nyújtott állami támogatásnak minősül, amennyiben kereskedelmi tevékenységet vagy legalábbis a közösségi ítélkezési gyakorlat értelmében gazdasági tevékenységet folytatnak.

A felperes két jogalapra hivatkozik keresete alátámasztásaként:

Mindenekelőtt a felperes azt állítja, hogy a vitatott határozat hibás, mert sérti és helytelen értelmezéssel tévesen alkalmazza az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését. Az alperes valójában a felperestől 2006. június 16-án érkezett panasz alapján nagyon hosszú előzetes vizsgálati szakaszt indított, amelyet a felperessel folytatott sűrű levélváltás és a nemzeti hatóságoktól való információkérés jellemzett, és végül a vitatott határozatban arra a következtetésre jutott, hogy kétség nem fér hozzá, hogy a szóban forgó intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak az EUMSZ 107. cikk értelmében.

A felperes szerint az előzetes vizsgálat lezárását megelőző rendkívül hosszú időszakból egyértelmű, hogy az alperes nem tudta megválaszolni a panaszban felvetett kétségeket, amelyekre felelnie kellett volna, és hogy legalább el kellett volna rendelni az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti második fázisú vizsgálati eljárást.

Ezenkívül a jelenlegi adóról szóló fent említett határozat alapos értelmezése csak azon vélekedésre adhat alapot, hogy az alperesnek kétségei voltak afelől, hogy a vitatott intézkedések állami támogatásnak minősülnek-e, de végül úgy döntött, hogy a második fázisú vizsgálati eljárás megindítása nélkül elutasítja a panaszt, amivel megsértette a felperesnek azon igazolásokra vonatkozó észrevételek előterjesztésére vonatkozó jogát, amelyet az olasz hatóságok a Bizottsághoz előterjesztettek a második fázisú vizsgálati eljárással összefüggésben az EUMSZ 108. cikknek megfelelően, és megakadályozta az összeegyeztethetőség szükséges vizsgálatát, amelyet a Bizottságnak el kellett volna végeznie annak értékelése érdekében, hogy a panasz tárgyát képező, preferenciális adórendszer milyen mértékben torzította a versenyt.

Másodszor a felperes azt állítja, hogy a vitatott határozatot meg kell semmisíteni az indokolás hiánya miatt, amely sérti az EUMSZ 296. cikket (korábbi EK 253. cikk).

____________