A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)
2014. október 16.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Ciprus stabilitásának támogatására irányuló program – Az eurócsoportnak a ciprusi bankszektor átalakítására vonatkozó nyilatkozata – Az alperes téves megjelölése a keresetlevélben – Elfogadhatatlanság”
A T‑327/13. sz. ügyben,
Konstantinos Mallis (lakóhelye: Larnaka [Ciprus]),
Elli Konstantinou Malli (lakóhelye: Larnaka [Ciprus])
(képviselik őket: E. Efstathiou, K. Efstathiou és K. Liasidou ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Smulders, J.‑P. Keppenne és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: A. Sáinz de Vicuña Barroso, N. Lenihan és F. Athanasiou, meghatalmazotti minőségben, segítőik: W. Bussian, W. Devroe és D. Arts ügyvédek)
alperesek ellen
az eurócsoport többek között a ciprusi bankszektor átalakítására vonatkozó 2013. március 25‑i nyilatkozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen (előadó) elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
Az ESM‑Szerződés
1 2012. február 2‑án Brüsszelben (Belgium) a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság megkötötte az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: ESM‑Szerződés). Az 1. és 2. cikke, valamint a 32. cikkének (2) bekezdése értelmében a Szerződő Felek, nevezetesen azok a tagállamok, amelyek pénzneme az euró, nemzetközi pénzügyi intézményt hoznak létre maguk között, a jogi személyiséggel rendelkező Európai Stabilizációs Mechanizmust (ESM). Az ESM‑Szerződés 2012. szeptember 27‑én lépett hatályba.
2 Az ESM‑Szerződés (1) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„Az Európai Tanács 2010. december 17‑én megállapodott, hogy az euróövezet tagállamainak állandó stabilizációs mechanizmust kell létrehozniuk. Ez az [ESM] fogja betölteni az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSM) jelenlegi szerepét, szükség esetén pénzügyi segítséget nyújtva az euróövezet tagállamainak.” [nem hivatalos fordítás]
3 Az ESM‑Szerződés 3. cikke a következőképpen határozza meg annak célját:
„Az ESM célja, hogy pénzügyi forrásokat mozgósítson és stabilitási támogatást nyújtson – a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszer alapján – a súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett tagjai számára, amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges. E célból az ESM jogosultságot kap arra, hogy forrást gyűjtsön pénzügyi eszközök kibocsátása vagy pénzügyi és egyéb megállapodások, illetve az ESM‑tagokkal, pénzügyi intézményekkel vagy egyéb harmadik felekkel kötött megállapodások révén.” [nem hivatalos fordítás]
4 Az ESM‑Szerződés 4. cikke így szól:
„(1) Az ESM Kormányzótanáccsal és Igazgatótanáccsal, valamint főigazgatóval és a szükségesnek tartott személyi állománnyal rendelkezik.
[…]
(3) A közös megegyezéssel hozott döntést a szavazásban részt vevő tagoknak egyhangúlag kell meghozniuk. A tartózkodás nem akadálya a közös megegyezéssel történő döntéshozatalnak.
(4) Eltérve a (3) bekezdéstől, sürgős szavazási eljárásra kerül sor akkor, ha a Bizottság és az [Európai Központi Bank] egyaránt úgy gondolja, hogy pénzügyi támogatás nyújtására vagy végrehajtására vonatkozó, a 13–18. cikkben meghatározott döntés sürgős meghozatalának elmaradása az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilitását veszélyeztetné. […]” [nem hivatalos fordítás]
5 Az ESM‑Szerződés 5. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]z Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős tagja és az [Európai Központi Bank] elnöke, valamint az eurócsoport elnöke (ha ő maga nem az elnök vagy nem kormányzótanácsi tag), megfigyelőként részt vehetnek [az ESM] Kormányzótanácsának ülésein.” [nem hivatalos fordítás]
6 Az ESM‑Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „[a]z Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős tagja és az [Európai Központi Bank] elnöke egy‑egy megfigyelőt jelölhet [az ESM Igazgatótanácsába].” [nem hivatalos fordítás]
7 Az ESM‑Szerződés 12. cikke meghatározza a stabilitási támogatásra vonatkozó elveket, és (1) bekezdésében az alábbiakat állapítja meg:
„Amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges, az ESM valamely ESM‑tagnak a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszerhez kötött stabilitási támogatást nyújthat. E feltételrendszer többek között makrogazdasági kiigazítási programból vagy az előre meghatározott támogathatósági feltételek további teljesítésére vonatkozó kötelezettségből állhat.” [nem hivatalos fordítás]
8 Az ESM valamely tagjának való stabilitási támogatás nyújtására vonatkozó eljárást az említett szerződés 13. cikke a következőképpen ismerteti:
„(1) Az ESM valamely tagja stabilitási támogatás iránti kérelmet terjeszthet a Kormányzótanács elnöke elé. E kérelem megjelöli a célzott pénzügyi segítségnyújtási eszközt vagy eszközöket. E kérelem kézhezvételekor a Kormányzótanács felkéri az Európai Bizottságot, hogy az [Európai Központi Bankkal] együttműködésben:
a) vizsgálja meg, vajon az euróövezet egészének vagy tagjainak pénzügyi stabilitását fenyegeti‑e veszély, kivéve ha az [Európai Központi Bank] a 18. cikk (2) bekezdése alapján már végzett elemzést;
b) vizsgálja meg az államadósság fenntarthatóságát. Amennyiben az hasznos és lehetséges, indokolt e vizsgálatot a[ Nemzetközi Valutaalappal] együttműködve elvégezni;
c) vizsgálja meg az érintett ESM‑tag lehetséges és tényleges finanszírozási szükségleteit.
(2) Az ESM‑tag kérelme és az (1) bekezdésben említett vizsgálat alapján a Kormányzótanács dönthet főszabály szerint az érintett ESM‑tagnak stabilitási támogatás pénzügyi segítségnyújtási eszköz formájában történő odaítéléséről.
(3) Ha a (2) bekezdés alapján határozatot hoz, a Kormányzótanács megbízza az Európai Bizottságot, hogy – az [Európai Központi Bankkal] együttműködésben, és amennyiben lehetséges, a[ Nemzetközi Valutaalappal] közösen – egyetértési megállapodásról szóló tárgyalásokat folytasson az érintett EMS‑taggal, amely megállapodás pontosan meghatározza a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételrendszert. Az egyetértési megállapodás figyelembe veszi a kezelendő hiányosságok súlyosságát és a választott pénzügyi segítségnyújtási eszközt. Ezzel párhuzamosan az ESM főigazgatója javaslatot készít a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló, a támogatás részleteit és pénzügyi feltételeit, valamint a választott eszközöket tartalmazó megállapodásra vonatkozóan, amely megállapodást a Kormányzótanács hagyja jóvá.
Az egyetértési megállapodásnak teljes mértékben összhangban kell lennie az [EUMSZ‑szerződésben] szereplő, a gazdaságpolitikák összehangolására vonatkozó minden intézkedéssel, különösen az Európai Unió minden jogi aktusával, ideértve az érintett ESM‑tagnak címzett minden véleményt, figyelmeztetést, ajánlást vagy határozatot.
(4) Az Európai Bizottság aláírja az egyetértési megállapodást az ESM nevében, amennyiben az megfelel a (3) bekezdésben megállapított feltételeknek, és azt a Kormányzótanács jóváhagyta.
(5) Az Igazgatótanács jóváhagyja a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló megállapodást, amely tartalmazza a nyújtandó stabilitási támogatás pénzügyi részleteit, valamint adott esetben a támogatás első részlete folyósításának módozatait.
[…]
(7) Az Európai Bizottság feladata – az [Európai Központi Bankkal] együttműködésben és amennyiben lehetséges, a[ Nemzetközi Valutaalappal] közösen – a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételek betartásának ellenőrzése.” [nem hivatalos fordítás]
A Ciprusi Köztársaság pénzügyi nehézségei és az először elfogadott intézkedések
9 2012 első hónapjaiban csődbe ment néhány Cipruson letelepedett bank, köztük a Cyprus Popular Bank Public Co Ltd (Laïki). A Ciprusi Köztársaság szükségesnek ítélte meg a feltőkésítésüket, és e célból az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) vagy az ESM pénzügyi segítsége iránti kérelmet nyújtott be az eurócsoport elnökéhez.
10 A 2012. június 27‑i nyilatkozatban az eurócsoport rámutatott arra, hogy a kért pénzügyi segítséget az EFSF vagy az ESM olyan egyetértési megállapodásban meghatározandó makrogazdasági kiigazítási program keretében fogja nyújtani, amelyre vonatkozóan a tárgyalásokat egyfelől az Európai Bizottság az Európai Központi Bankkal (EKB) és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) közösen, másfelől a ciprusi hatóságok fogják lefolytatni.
11 A Ciprusi Köztársaság és a többi olyan tagállam, amelyek pénzneme az euró, 2013 márciusában politikai megállapodásra jutott az egyetértési megállapodás tervezetére vonatkozóan. Az eurócsoport 2013. március 16‑i nyilatkozatában üdvözölte e megállapodást, és néhány előírt kiigazítási intézkedésre hivatkozott, köztük a bankbetétek után fizetendő adó bevezetésére. Az eurócsoport rámutatott arra, hogy ezen összefüggésre tekintettel úgy ítéli meg, hogy a Ciprusi Köztársaság és az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítására alkalmas pénzügyi segítség nyújtása főszabály szerint indokolt, és felhívta az érdekelt feleket a folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítására.
12 2013. március 18‑án a Ciprusi Köztársaság elrendelte a bankok 2013. március 19‑i és 20‑i munkanapokon való bezárását. Ugyanaznapi nyilatkozatában az eurócsoport elnöke kifejtette, hogy a bankbetétek után fizetendő adót – a kért pénzügyi segítségnyújtással együttesen – a ciprusi bankszektor működőképességének helyreállítására, és így Ciprus pénzügyi stabilitásának biztosítására fogják felhasználni. Mindazonáltal kifejtette, hogy az eurócsoportnak az a véleménye, hogy a lakossági betéteseknek a nagy betétesektől eltérő bánásmódban kell részesülniük, kiemelve a 100 000 eurót meg nem haladó bankbetétek teljes biztosításának jelentőségét. Végül az eurócsoport elnöke a csoport nevében a megállapodásban szereplő intézkedések gyors végrehajtására ösztönözte a ciprusi hatóságokat és parlamentet.
13 A ciprusi hatóságok úgy döntöttek, hogy a bankostrom elkerülése céljából 2013. március 28‑ig meghosszabbítják a bankok zárvatartását.
14 2013. március 19‑én a ciprusi parlament elutasította a ciprusi kormánynak a valamennyi ciprusi bankbetét után fizetendő adó bevezetésére vonatkozó törvényjavaslatát. A ciprusi kormány ezért új, kizárólag két bank, a Trapeza Kyprou Dimosia Etairia Ltd (BoC) és a Laïki átalakítására vonatkozó tervezetet dolgozott ki.
15 2013. március 22‑én a ciprusi parlament elfogadta az O peri exiyiansis pistotikon kai allon idrimaton nomost (a hitelintézetek és más intézmények átszervezéséről szóló törvény, a továbbiakban: 2013. március 22‑i törvény, EE, I(I) melléklet, n° 4379, 2013.3.22., 117. o.). E törvény 3. pontjának (1) bekezdése és 5. pontjának (1) bekezdése a Ciprusi Központi Bankot (CKB) – a pénzügyminisztériummal együttesen – bízta meg az említett törvényben szereplő intézmények átszervezésével. E célból a 2013. március 22‑i törvény 12. pontjának (1) bekezdése előírja egyrészt, hogy a CKB rendelettel átalakíthatja a szanálási eljárás alá vont intézmény adósságait és kötelezettségeit, ideértve az alaptőke, vagy az ezen intézményben fennálló jelenlegi vagy jövőbeli bármilyen hitelegyenleg csökkentésének, módosításának, újraelosztásának vagy megújításának módját, illetve az értékpapírok tulajdoni részesedéssé való átalakításának módját. E pont másrészt előírja, hogy a 2013. március 22‑i törvény 2. pontjának ötödik bekezdése értelmében vett „biztosított betétek” ki vannak zárva ezen intézkedések alól. A felek nem vitatják, hogy 100 000 eurót meg nem haladó bankbetétekről van szó.
A megtámadott nyilatkozat
16 A 2013. március 25‑i nyilatkozatban (a továbbiakban: megtámadott nyilatkozat) az eurócsoport kifejtette, hogy olyan megállapodásra jutottak a ciprusi hatóságokkal a jövőbeli makrogazdasági kiigazítási program lényeges elemeiről, amely programot támogatja valamennyi olyan tagállam, amelyek pénzneme az euró, valamint a Bizottság, az EKB és az IMF is. Az eurócsoport továbbá üdvözölte a pénzügyi szektor átalakítására vonatkozó, e nyilatkozat mellékletében szereplő terveket.
17 A megtámadott nyilatkozat melléklete így szól:
„[A Ciprusi Köztársaság] hatóságai politikai tervezeteinek ismertetését követően, amelyeket az eurócsoport nagy mértékben üdvözölt, az alábbi kérdésekben jött létre megállapodás:
(1) A Laïki a [CKB] határozata értelmében – a részvény‑ és kötvénytulajdonosok, valamint a nem biztosított betétesek teljes hozzájárulásával – azonnali felszámolásra kerül az újonnan elfogadott bankszanálás keretét használva.
(2) A Laïki egy »rossz bankból« és egy »jó bankból« álló szerkezetre válik szét. A »rossz bank« fokozatosan megszűnik.
(3) A »jó bank« a bankszanálás keretétének segítségével, valamint a BoC és a Laïki igazgatótanácsával folytatott konzultációt követően beépül a [BoC‑ba]. A »jó bank« [kilenc] milliárd euró összegű [likviditási válsághelyzet esetén felhasználható sürgősségi segélyt (ELA)] szolgáltat. Kizárólag a BoC nem biztosított betétei maradnak befagyasztva addig, amíg sor nem került a feltőkésítésre, és ezt követően rendes feltételek alkalmazhatók rájuk.
(4) Az EKB kormányzótanácsa az alkalmazandó szabályok tiszteletben tartása mellett készpénzt folyósít a BoC‑nak.
(5) A BoC feltőkésítésre kerül a nem biztosított betétetek tulajdoni részesedéssé való átalakítása révén a részvény‑, illetve kötvénytulajdonosok teljes hozzájárulásával.
(6) Az átalakításra oly módon kerül sor, hogy a program végén a 9%‑os tőkemutató biztosítva legyen.
(7) Bármely bankban biztosított betéttel rendelkező személy teljes védelemmel rendelkezik az irányadó [uniós] szabályozással összhangban.
(8) A program kerete ([tíz] milliárd euróig) nem a Laïki vagy a [BoC] feltőkésítésére szolgál.” [nem hivatalos fordítás]
A Cipruson elfogadott banki szerkezetátalakítási intézkedések
18 2013. március 25‑én a CKB kormányzója átszervezési eljárás alá vonta a BoC‑t és a Laïkit. 2013. március 29‑én az alábbi két rendeletet tette közzé e célból a 2013. március 22‑i törvény alapján:
– a to peri diasosis me idia mesa tis Trapezas Kyprou Dimosias Etaireias Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 103 (a BoC saját eszközeivel történő átszervezéséről szóló 2013. évi rendelet, 103. sz. rendeleti közigazgatási aktus [EE, III(I) melléklet, n° 4645, 2013.3.29., 769–780. o.], a továbbiakban: 103. sz. rendelet);
– a to Peri tis Polisis Orismenon Ergasion tis Cyprus Popular Bank Public Co Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 104 (a Laïki bizonyos üzletágainak értékesítéséről szóló 2013. évi rendelet, 104. sz. rendeleti közigazgatási aktus [EE, III(I) melléklet, n° 4645, 2013.3.29., 781–788. o.] a továbbiakban: 104. sz. rendelet).
19 A 103. sz. rendelet többek között a nem biztosított betétesei, részvény‑, illetve kötvénytulajdonosai költségére írja elő a BoC feltőkésítését, hogy az folytathassa a banki szolgáltatások nyújtását. Így a nem biztosított betétek átalakultak a BoC részvényeivé (azaz minden egyes nem biztosított betét 37,5%‑a), a BoC által részvénnyé vagy betétté alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 22,5%‑a) és a CKB által betétekké alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 40%‑a). A 103. sz. rendelet a 10. pontja értelmében 2013. március 29‑én 6 órakor lépett hatályba.
20 Ami a 104. sz. rendeletet illeti, a 2. és 5. pontjának együttes rendelkezései előírják, hogy 2013. március 29‑én 6 óra 10 perckor a Laïki bizonyos eszközöket és forrásokat – ideértve a 100 000 eurót meg nem haladó betéteket – utal át a BoC‑hoz. A 100 000 eurót meghaladó betétek a felszámolásra váró Laïkinál maradnak.
21 A 103. és 104. sz. rendelet hatálybalépésekor a felperesek, K. Mallis és E. Malli, a Laïki betéttulajdonosai voltak.
22 A 104. sz. rendeletben szereplő intézkedések alkalmazása e betétek értékének jelentős csökkenését eredményezte. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a 100 000 euró feletti teljes összeget elveszítették, és pontosan meghatározzák az őket ért veszteségeket.
23 A 103. és 104. sz. rendelet elfogadását követően a Bizottság újabb megbeszéléseket kezdeményezett a ciprusi hatóságokkal az egyetértési megállapodás véglegesítése céljából.
Pénzügyi segítség nyújtása a Ciprusi Köztársaság számára
24 A 2013. április 24‑i ülésén az ESM kormányzótanácsa:
– megerősítette egyrészt, hogy a Bizottság és az EKB feladata az ESM‑Szerződés 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő értékelések elvégzése, másrészt a Bizottság – az EKB‑val és az IMF‑fel együttműködésben – feladata az egyetértési megállapodás Ciprusi Köztársasággal való megtárgyalása;
– úgy határozott, hogy pénzügyi segítségnyújtási eszköz (a továbbiakban: PSE) formájában támogatást nyújt a Ciprusi Köztársaság stabilitásához az ESM főigazgatója javaslatának megfelelően;
– jóváhagyta az egyetértési megállapodás tervezetét, és
– megbízta a Bizottságot e megállapodásnak az ESM nevében történő aláírásával.
25 Az egyetértési megállapodást 2013. április 26‑án írta lá a Ciprusi Köztársaság pénzügyminisztere, a CKB kormányzója és a Bizottság nevében annak elnökhelyettese, O. Rehn.
26 2013. május 8‑án az ESM igazgatótanácsa jóváhagyta a PSE‑ről szóló megállapodást, valamint a Ciprusi Köztársaság számára nyújtandó segély első szakasza kifizetésének részletes szabályaira vonatkozó javaslatot. Ez a szakasz két kifizetésből állt, amelyek közül az elsőt 2013. május 13‑án kettő milliárd euró összegben, a másodikat 2013. június 26‑án egy milliárd euró összegben teljesítették. A segély második szakaszát 2013. szeptember 27‑én fizették ki, két és fél milliárd euró összegben.
Eljárás és a felek kérelmei
27 A Törvényszék Hivatalához 2013. június 4‑én benyújtott keresetlevelükben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott nyilatkozatot, „amely a [CKB] – a központi bankok európai rendszerének képviselője minőségében eljáró – kormányzója által hozott [104. sz. rendelettel] véglegessé vált, és amely nyilatkozatban döntés született a [BoC] »bizonyos üzletágainak értékesítéséről«, és amely lényegében az [EKB] és a Bizottság közös határozatának minősül”;
– másodlagosan állapítsa meg, hogy formájától és típusától függetlenül a megtámadott nyilatkozat lényegében az „[EKB] és/vagy a Bizottság közös határozatának” minősül;
– harmadlagosan „formájától és típusától függetlenül” semmisítse meg a megtámadott nyilatkozatot;
– negyedlegesen „formájától és típusától függetlenül semmisítse meg az [EKB] és/vagy a Bizottság által […] az eurócsoport közvetítésével elfogadott közös határozatot”; és
– kötelezze az EKB‑t és/vagy a Bizottságot a költségek viselésére.
28 A Bizottság és az EKB a Törvényszék Hivatalánál 2013. október 1‑jén, illetve 9‑én nyilvántartásba vett külön beadványaikban a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő. A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
29 A felperesek 2013. december 4‑én benyújtották észrevételeiket a Bizottság és az EKB elfogadhatatlansági kifogásaira vonatkozóan.
Indokolás
30 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a szerint a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint az eljárás a továbbiakban szóbeli, kivéve ha a Törvényszék másként határoz. Ugyanezen cikk 4. §‑a értelmében a Törvényszék érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.
31 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésére, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
32 Először az első, a harmadik és a negyedik kereseti kérelem elfogadhatóságát kell megvizsgálni, majd ezt követően a második kereseti kérelemét.
Az első, a harmadik és a negyedik kereseti kérelem elfogadhatóságról
33 Meg kell állapítani, hogy a felperesek első, harmadik és negyedik kereseti kérelmükkel a megtámadott nyilatkozat megsemmisítését kérik.
34 A Bizottság és az EKB arra hivatkozik, hogy e kérelem elfogadhatatlan, és több évet felhoznak ezzel kapcsolatban, amelyeket a felperesek vitatnak.
35 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a b) pontjának értelmében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 21. cikkében említett keresetlevél tartalmazza annak a félnek a megjelölését, aki ellen a keresetet benyújtották.
36 Amennyiben a keresetlevélben tévesen nem a megtámadott jogi aktus kibocsátóját jelölik meg alperesként, az nem vonja maga után a kereset elfogadhatatlanságát, ha a kereset tartalmazza azon elemeket, amelyek alapján kétséget kizáróan meghatározható azon fél, aki ellen irányult, azaz a megtámadott jogi aktus megnevezését és kibocsátóját. Ilyen esetben a megtámadott jogi aktus kibocsátóját kell alperesnek tekinteni, jóllehet a keresetlevél bevezető részében nincs megnevezve. Ezt az esetet azonban meg kell különböztetni azon esettől, amikor a felperes kitart a keresetlevél bevezető részében hivatkozott alperes megjelölése mellett, teljes tudatában annak, hogy nem ez utóbbi a megtámadott aktus kibocsátója. Ez utóbbi esetben figyelembe kell venni a keresetlevélben megjelölt alperest, és adott esetben le kell vonni e megjelölésből a kereset elfogadhatóságát érintő jogkövetkezményeket (a Törvényszék T‑173/06. sz., Aisne és Nature kontra Bizottság ügyben 2006. október 16‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 17. és 18. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T‑162/89. sz., Mommer kontra Parlament ügyben 1990. november 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑679. o.] 19. és 20. pontját).
37 A megtámadott nyilatkozat olyan dokumentumként jelenik meg, amelyben az eurócsoport említi egyrészt azon megállapodást, amelyre a ciprusi hatóságokkal jutott, másrészt néhány ezzel kapcsolatos észrevételt. A felperesek nem az eurócsoport ellen indították keresetüket, hanem – és emellett kitartottak az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben – a Bizottság és az EKB ellen. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy a felperesek álltásának megfelelően a megtámadott nyilatkozat ténylegesen a Bizottságnak és az EKB‑nak tulajdonítható‑e oly módon, hogy ez utóbbiak tekinthetők a kibocsátójának, és így azon feleknek, amelyekkel szemben a keresetet indítani kellett.
38 A megtámadott nyilatkozat tartalmára tekintettel kell tehát megvizsgálni az eurócsoport sajátosságait, valamint a Bizottsággal és az EKB‑val fennálló kapcsolatait.
39 Az eurócsoport az EUMSZ 137. cikkében szerepel, amely előírja, hogy az azon tagállamok minisztereinek találkozóira vonatkozó szabályokat, amelyek hivatalos pénzneme az euró, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyv állapítja meg.
40 Ami e jegyzőkönyv rendelkezéseit illeti, a következőképpen szólnak:
„1. cikk
Azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euró, egymás között informálisan üléseznek. Ezekre az ülésekre szükség esetén, azzal a céllal kerül sor, hogy megvitassák az általuk a közös valutával összefüggésben közösen viselt különleges felelősséggel kapcsolatos kérdéseket. A Bizottság részt vesz az üléseken. Az [EKB‑t] meg kell hívni ezekre az ülésekre, amelyeket a Bizottság képviselői, és azon tagállamok pénzügyekért felelős minisztereinek képviselői készítenek elő, amelyek pénzneme az euró.
2. cikk
Azon tagállamok miniszterei, amelyek pénzneme az euró, e tagállamok többségével két és fél évre elnököt választanak.”
41 Először is, a fentiekből következik, hogy az eurócsoport azon tagállamok képviselőinek miniszteri szintű tárgyalási fóruma, amelyek pénzneme az euró, és nem döntéshozó szerv. Ezen informális fórum, amelynek célja bizonyos, az abban részt vevő tagállamok közös érdekű, különös kérdéseire vonatkozó eszmecsere elősegítése, bizonyos intézményi szerkezettel rendelkezik, mivel határozott időre választott elnöke van. Márpedig egyetlen indok sincs arra, hogy úgy tekintsük, hogy e szerkezet a Bizottság vagy az EKB szerkezetébe illeszkedik.
42 Másodsorban meg kell jegyezni, hogy még ha a Bizottságnak és az EKB‑nak az eurócsoport ülésein való részvétele szerepel is az ez utóbbiról szóló jegyzőkönyv 1. cikkében, mivel a Bizottság részt vehet az említett ülések előkészítésében is, az eurócsoport az érintett tagállamok miniszterei informális ülésének minősül.
43 Harmadsorban a felperesek állításával szemben nem következik az eurócsoportra vonatkozó szabályokból, hogy a Bizottság vagy az EKB hatáskört ruházott volna át e szervezetre, sem az, hogy ezen intézmények ellenőrzési jogkört gyakorolhatnak vele szemben, vagy ajánlásokat, és még kevésbé kötelező utasításokat intézhetnek hozzá.
44 Ennélfogva a felperesek állításával szemben nem tekinthető úgy, hogy az eurócsoportot a Bizottság vagy az EKB ellenőrzi, sem pedig úgy, hogy ezen intézmények megbízottjaként jár el.
45 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az eurócsoport által elfogadott nyilatkozatok, ideértve a megtámadott nyilatkozatot, nem tulajdoníthatók a Bizottságnak vagy az EKB‑nak. Hozzá kell tenni, hogy az iratokban egyetlen olyan információ sem szerepel, amelyből levonható lenne azon következtetés, hogy a megtámadott nyilatkozatot valójában a Bizottság és az EKB által tett nyilatkozatnak kell tekinteni.
46 Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a felperesek érvei úgy is értelmezhetők, hogy véleményük szerint a megtámadott nyilatkozat mindenesetre az ESM‑nek tulajdonítható, és hogy – mivel ez utóbbit állítólagosan a Bizottság és az EKB ellenőrzi – a megtámadott nyilatkozat végső soron ezen intézményeknek tulajdonítható.
47 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amint a fenti 4., 5., 6. és 8. pontból következik, az ESM‑Szerződés bizonyos, az általa meghatározott célok végrehajtásával kapcsolatos feladatokat bíz a Bizottságra és az EKB‑ra. Azonban az ESM‑Szerződés egyetlen rendelkezése alapján sem tekinthető úgy, hogy az ESM‑re hatáskört ruháztak át ezen intézmények, sem úgy, hogy ezek ellenőrzési jogkört gyakorolhatnak vele szemben, vagy utasításokat intézhetnek hozzá.
48 A fentieket megerősíti a Bíróság azon ítélkezési gyakorlata, mely szerint egyrészt a Bizottságra és az EKB‑ra az ESM‑Szerződésben ruházott feladatok nem foglalnak magukban saját döntéshozatali jogkört, másrészt pedig az e két intézmény által ugyanezen szerződés keretében végzett tevékenységek egyébként csak az ESM‑et kötelezik (a Bíróság C‑370/12. sz. Pringle‑ügyben 2012. november 27‑én hozott ítéletének 161. pontja).
49 Ezért feltételezve akár, hogy a megtámadott nyilatkozat az ESM‑nek tulajdonítható, és nem az eurócsoportnak, e körülmény alapján nem tekinthető úgy, hogy a Bizottságtól vagy az EKB‑tól ered e nyilatkozat elfogadása.
50 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a megtámadott nyilatkozat nem tulajdonítható az alpereseknek. A fenti 36. pontban szereplő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az első, a harmadik és a negyedik kereseti kérelmet ezért mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
51 Másodsorban ki kell emelni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak azon intézkedések minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhető jogi aktusoknak, illetve határozatoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érintik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontja, valamint C‑68/94. és C‑30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1375. o.] 62. pontja; a Törvényszék T‑130/02. sz., Kronoply kontra Bizottság ügyben 2003. november 5‑én hozott végzésének [EBHT 2003., II‑4857. o.] 43. pontja).
52 A szilárd ítélkezési gyakorlat szerint annak megállapításakor, hogy egy jogi aktus vagy határozat kivált‑e olyan kötelező joghatásokat, amelyek a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, e jogi aktus vagy határozat tartalmát kell figyelembe venni (a Bíróság C‑50/90. sz., Sunzest kontra Bizottság ügyben 1991. június 13‑án hozott végzésének [EBHT 1991., I‑2917. o.] 12. pontja és a Törvényszék T‑22/07. sz., US Steel Košice kontra Bizottság ügyben 2009. május 14‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 41. pontja).
53 A megtámadott nyilatkozat tartalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eurócsoport nem tekinthető döntéshozó szervnek. A működését szabályozó rendelkezések ugyanis nem jogosítják fel kötelező erejű jogi aktusok elfogadására. Az eurócsoport nyilatkozata főszabály szerint nem tekinthető tehát olyan jogi aktusnak, amely harmadik személyekkel szembeni joghatások kiváltására irányul (lásd ebben az értelemben analógia útján a Bíróság C‑301/03. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. december 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑10217. o.] 28. pontját; a Törvényszék T‑196/08. sz., Srinivasan kontra Ombudsman ügyben 2008. november 3‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 11. és 12. pontját, valamint a T‑210/07. sz., RSA Security Ireland kontra Bizottság ügyben 2008. december 3‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 53–55. pontját).
54 A megtámadott nyilatkozat ezen összefüggések között értelmezett szövege alapján megállapítható, hogy e nyilatkozat nem alkalmas ilyen joghatások kiváltására.
55 E nyilatkozatban ugyanis az eurócsoport többek között:
– kifejtette, hogy megállapodásra jutott a ciprusi hatóságokkal a jövőbeli kiigazítási program bizonyos elemeiről (a megtámadott nyilatkozat első bekezdése);
– üdvözölt több olyan intézkedést, amelyek véleménye szerint megállapodás tárgyát képezik e hatóságokkal (a megtámadott nyilatkozat harmadik, ötödik és hatodik bekezdése);
– tudomásul vette az említett hatóságok által elfogadott bizonyos kötelezettségvállalásokat (a megtámadott nyilatkozat kilencedik és tizedik bekezdése);
– ösztönözte a Görög Köztársaság és a Ciprusi Köztársaság közötti megállapodás azonnali végrehajtását (a megtámadott nyilatkozat hetedik bekezdése);
– kérte a ciprusi hatóságokat és a Bizottságot az egyetértési megállapodás véglegesítésére (a megtámadott nyilatkozat nyolcadik bekezdése);
– megerősítette, hogy – amit azt 2013. március 16‑án kifejtette – a Ciprusi Köztársaság főszabály szerint PSE‑ben részesülhet a korábbi észrevételek fényében (a megtámadott nyilatkozat tizenegyedik bekezdése);
– rámutatott arra, hogy számít arra, hogy az ESM kormányzótanácsnak módjában áll az, hogy a „nemzeti eljárások” befejezésére figyelemmel 2013 áprilisának harmadik hetében hivatalosan jóváhagyja a PSE javaslatát (a megtámadott nyilatkozat tizenkettedik bekezdése);
– felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyek tárgyában véleménye szerint megállapodásra jutottak e csoporton belül a ciprusi hatóságok terveinek bemutatását követően (a megtámadott nyilatkozat melléklete, lásd a fenti 17. pontot).
56 A megtámadott nyilatkozatban az eurócsoport igen általános módon beszámolt egyes, a Ciprusi Köztársasággal politikai téren létrejött, a pénzügyi helyzetének stabilizálására irányuló intézkedésekről, és valószínű későbbi tárgyalásokat jelentett be, valamint bátorította az általa szükségesnek vagy kívánatosnak tartott további tárgyalásokat és lépéseket. E nyilatkozatban azonban az eurócsoport nem ismertetett semmilyen végleges álláspontot a PSE Ciprusi Köztársaság részére való biztosítását, sem pedig azon feltételeket illetően, amelyeket e tagállamnak tiszteletben kell tartania ahhoz, hogy a kért segítségben részesülhessen.
57 E tekintetben meg kell egyrészt jegyezni azt, hogy az eurócsoport nem fejtette ki, hogy e segítséget egyedül abban az esetben nyújtják a Ciprusi Köztársaságnak, ha a 103. és 104. sz. rendeletben szereplőhöz hasonló banki szerkezetátalakítási intézkedéseket hajt végre.
58 Másrészt, noha a megtámadott nyilatkozat harmadik bekezdésében az eurócsoport üdvözölte a pénzügyi szektor e nyilatkozat mellékletében részletezett átalakítási terveit, nem állította, hogy e terveket úgy kell tekinteni, mint amelyek azon makrogazdasági kiigazítási program részét képezik, amelyet a Ciprusi Köztársaságnak az ESM‑Szerződés 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően tiszteletben kellene tartania ahhoz, hogy pénzügyi segítségben részesülhessen.
59 Végül a megtámadott nyilatkozatból hallgatólagosan, azonban szükségképpen következik, hogy az eurócsoport – távol attól, hogy magának követelje a kért segítség megadásának vagy elutasításának jogát – úgy ítélte meg, hogy e döntés nem az ő hatáskörébe tartozik, hanem az ESM kormányzótanácsának hatáskörébe. Ugyanis egyrészt az eurócsoport – teljesen elkerülve annak megerősítését, hogy a PSE‑t nyújtják‑e, vagy sem – azon állításra szorítkozott, hogy számít arra, hogy az ESM kormányzótanácsának módjában áll, hogy hivatalosan jóváhagyja a segítségnyújtást. Másrészt az eurócsoport lényegében jelezte, hogy e jóváhagyást az ESM tagállamainak a belső eljárásaik szerint ratifikálniuk kell.
60 Úgy kell tehát tekinteni, hogy a megtámadott nyilatkozat pusztán tájékoztató jellegű, amelyben az eurócsoport tájékoztatta a nyilvánosságot bizonyos, politikai téren elfogadott megállapodások fennállásáról, valamint kifejtette véleményét a PSE ESM általi nyújtásának valószínűségével kapcsolatban, azonban nem fogadott el harmadik személyekkel szembeni joghatások kiváltására alkalmas jogi aktust e kérdéssel kapcsolatban.
61 Ezért, noha igaz, hogy a megtámadott nyilatkozat melléklete olyan megfogalmazást tartalmaz, amely kategorikusnak tűnhet, többek között azon megfogalmazás, amelynek értelmében egyrészt a Laïki a CKB határozata értelmében – a részvény‑ és kötvénytulajdonosok, valamint a nem biztosított betétesek teljes körű hozzájárulásával – azonnali felszámolásra kerül, másrészt a BoC – a részvény‑, illetve kötvénytulajdonosok teljes körű hozzájárulásával – feltőkésítésre kerül a nem biztosított betétek tulajdoni részesedéssé való átalakítása révén (lásd a fenti 17. pontot), ezen állítások nem értelmezhetők elszigetelten, hanem éppen ellenkezőleg, összefüggésük közé kell helyezni őket, amelyből egyértelműen kiderül a megtámadott nyilatkozat pusztán tájékoztató tartalma.
62 Mivel a megtámadott nyilatkozat nem alkalmas harmadik személyekkel szembeni joghatások kiváltására, az első, a harmadik és a negyedik kereseti jogalapot a fenti 51–61. pontba kifejtett indokok alapján is el kell utasítani mint elfogadhatatlant.
A második kereseti kérelem elfogadhatóságról
63 A másodlagosan előterjesztett második kereseti kérelmükben a felperesek lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék deklaratív jelleggel állapítsa meg, hogy a megtámadott nyilatkozat kibocsátója az EKB és a Bizottság, és nem az eurócsoport.
64 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikkre alapozott jogszerűségi vizsgálat keretében nincs hatásköre arra, hogy megállapítási ítéletet hozzon (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑224/03. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2003. december 9‑én hozott végzésének [EBHT 2003., I‑14751. o.] 20–22. pontját).
65 Meg kell tehát állapítani, hogy a második kereseti kérelem elfogadhatatlan, amint arra az EKB helyesen hivatkozott.
66 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
67 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság és az EKB kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Törvényszék kötelezi K. Mallist és E. Mallit a saját költségeik viselésén kívül az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) részéről felmerült költségek viselésére.
Luxembourg, 2014. október 16.