Language of document :

A Bíróság (nagytanács) 2021. január 26-i ítélete (a Bundesverwaltungsgericht [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Johannes Dietrich (C-422/19), Norbert Häring (C-423/19) kontra Hessischer Rundfunk

(C-422/19. és C-423/19. sz. egyesített ügyek)1

(Előzetes döntéshozatal – Gazdaság- és monetáris politika – Az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja – Monetáris politika – Az Unió kizárólagos hatásköre – Az EUMSZ 128. cikk (1) bekezdése – A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv – A 16. cikk első bekezdése – A »törvényes fizetőeszköz« fogalma – Joghatások – Az euróban denominált bankjegyek elfogadására irányuló kötelezettség – 974/98/EK rendelet – A tagállamok azon lehetősége, hogy korlátozásokat írjanak elő az euróban denominált bankjegyekkel és pénzérmékkel történő fizetés tekintetében – Feltételek – A műsorszolgáltatási hozzájárulásnak valamely regionális közjogi műsorszolgáltató szervezet részére készpénzzel történő fizetését kizáró regionális szabályozás)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesverwaltungsgericht

Az alapeljárás felei

Felperesek: Johannes Dietrich (C-422/19), Norbert Häring (C-423/19)

Alperes: Hessischer Rundfunk

Rendelkező rész

Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjával, az EUMSZ 128. cikk (1) bekezdésével és az EUMSZ 133. cikkel, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv 16. cikke első bekezdésének harmadik mondatával összefüggésben értelmezett EUMSZ 2. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal – függetlenül attól, hogy az Európai Unió gyakorolta-e a monetáris politika területén az európénznemű tagállamok tekintetében fennálló kizárólagos hatáskörét – ellentétes, ha valamely tagállam olyan rendelkezést fogad el, amely a céljára és a tartalmára tekintettel az euróban denominált bankjegyek törvényes fizetőeszközi minőségére vonatkozó jogi szabályozást határoz meg. Ezzel szemben azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam a saját hatáskörének gyakorlása – mint például a közigazgatásának megszervezése – keretében olyan rendelkezést fogad el, amely arra kötelezi az említett közigazgatási szervet, hogy fogadja el az általa előírt pénzügyi kötelezettségek készpénzzel történő fizetését.

Az EUMSZ 128. cikk (1) bekezdésének harmadik mondatát, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló (4.) jegyzőkönyv 16. cikke első bekezdésének harmadik mondatát, valamint az euró bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet 10. cikkének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja a hatóságok által előírt fizetési kötelezettség euróban denominált bankjegyekkel történő teljesítésének lehetőségét, feltéve hogy először is e szabályozásnak nem célja és nem hatása az e bankjegyek törvényes fizetőeszközi minőségére vonatkozó jogi szabályozás megállapítása, másodszor, hogy e szabályozás nem vezet de iure vagy de facto az említett bankjegyek eltörléséhez, különösen azáltal, hogy megkérdőjelezi a fizetési kötelezettség – főszabály szerint – ilyen készpénzzel történő teljesítésére vonatkozó lehetőséget, harmadszor, hogy e szabályozást közérdekű megfontolásokból fogadták el, negyedszer, hogy az e szabályozásban foglalt készpénzfizetési korlátozás alkalmas az általa követett közérdekű cél elérésére, és ötödször, hogy nem haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket abban az értelemben, hogy rendelkezésre állnak más törvényes eszközök a fizetési kötelezettség teljesítéséhez.

____________

1 HL C 288., 2019.8.26.