AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. január 15.
T‑306/08. P. sz. ügy
Kurt‑Wolfgang Braun‑Neumann
kontra
Európai Parlament
„Fellebbezés – Közszolgálat – Nyugdíjak – Túlélő hozzátartozói nyugdíj – 50%‑os kifizetés másik túlélő házastárs létére tekintettel – Sérelmet okozó aktus – Elkésett panasz”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑79/07. sz., Braun‑Neumann kontra Parlament ügyben 2008. május 13-án hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, és ezen végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. A felek maguk viselik a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Alaki feltételek – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Nem ellentétes az adminisztráció intézkedésének informális jellegével ezen intézkedés sérelmet okozó aktusnak való minősítése, amely minősítés nem az intézkedés a formájától vagy az elnevezésétől függ, hanem azt annak tartalma, így különösen az határozza meg, hogy az olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedésnek minősül‑e, amely a felperes jogi helyzetének jelentős módosításával a felperes érdekeit érinti.
(lásd a 32. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 17/78. sz., Deshormes kontra Bizottság ügyben 1979. február 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1979., 189. o.) 10. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑562/93. sz., Obst kontra Bizottság ügyben 1995. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑247. o. és II‑737. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑144/08. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 25. pontja.
2. A közösségi jog egyetlen kifejezett rendelkezése sem ró az intézményekre olyan általános kötelezettséget, amelynek alapján azok kötelesek lennének a jogi aktusok címzettjeit tájékoztatni a lehetséges jogorvoslatokról, illetve azok határidejéről. Az a tény, hogy az előzetes közigazgatási panaszra adott válasz nem jelöli meg az érintett fél rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, nem kötelezi a közösségi bíróságot, hogy a jogbiztonság és az arányosság elvei alapján elfogadhatónak nyilvánítsa a határidő lejárta után előterjesztett keresetet.
(lásd a 34. és 35. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑153/98. P. sz., Guérin automobiles kontra Bizottság ügyben 1999. március 5‑én hozott végzésének (EBHT 1999., 1441. o.) 13. és 15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., II‑387. o.) 210. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑146/04. sz., Gorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament ügyben 2005. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑5989. o.) 131. pontja.
3. A sérelmet okozó aktus elleni panasz benyújtására nyitva álló, a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt három hónapos határidő jogvesztő jellegű, és sem a felek, sem a bíróság nem térhet el attól, mivel e határidő célja a jogi helyzetek biztonságának és világos voltának, valamint a jog egyértelműségének biztosítása. A közösségi bíróság feladata tehát, hogy a határidő betartását hivatalból ellenőrizze. Nem befolyásolja a keresetnek a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett elfogadhatóságát az a tény, hogy az intézmény a közigazgatási panasz megválaszolásának szakaszában nem hivatkozott arra, hogy a panasz elkésett, tehát elfogadhatatlan, vagy akár kifejezetten közölte is a felperessel, hogy még kereset előterjesztésére is lehetősége van. Az ilyen körülmények ugyanis nem vezethetnek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében megállapított jogvesztő határidők rendszerétől való eltérésre, és főleg nem mentesíthetik az Elsőfokú Bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy a személyzeti szabályzatban szereplő határidők betartását ellenőrizze.
(lásd a 36. és 37. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑129/89. sz., Offermann kontra Parlament ügyben 1991. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑855. o.) 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑35/96. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1997. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑61. o. és II‑187. o.) 30. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑358/03. sz., Krahl kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 7‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑215. o. és II‑993. o.) 35. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 36. pontja.