A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2024. június 20.(*)
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – Az Abresham Super Basmati Selaa Grade One World’s Best Rice európai uniós ábrás védjegy bejelentése – BASMATI korábbi lajstromozatlan egyesült királysági szóvédjegy – 207/2009/EK rendelet – A 8. cikk (4) bekezdése – (EU) 2017/1001 rendelet – 72. cikk – Viszonylagos kizáró ok – Felszólalás – A fellebbezési tanács előtti fellebbezés – Felszólalás – A Törvényszékhez benyújtott kereset – A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás – 126. és 127. cikk – Átmeneti időszak – Az átmeneti időszak lejártának a korábbi védjegy oltalmára gyakorolt következményei – A vitatott határozat elfogadását követően bekövetkezett körülmények – A kereset tárgyának és az eljáráshoz fűződő érdeknek a fennmaradása”
A C‑801/21. P. sz. ügyben,
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: D. Gaja, D. Hanf, E. Markakis és V. Ruzek, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek,
támogatja:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Heitz, M. Hellmann, D. Klebs és J. Möller, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél a fellebbezési eljárásban,
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2021. december 17‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Indo European Foods Ltd (székhelye: Harrow [Egyesült Királyság], képviselik: A. Norris barrister és N. Welch solicitor)
felperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: E. Regan tanácselnök, Csehi Z., M. Ilešič, I. Jarukaitis és D. Gratsias (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Lamote tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. szeptember 14‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2023. november 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) az Európai Unió Törvényszékének 2021. október 6‑i Indo European Foods kontra EUIPO – Chakari (Abresham Super Basmati Selaa Grade One World’s Best Rice) ítéletének (T‑342/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:651) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék egyrészt hatályon kívül helyezte az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának az Indo European Foods Ltd és Hamid Ahmad Chakari közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2020. április 2‑án hozott határozatát (R 1079/2019‑4. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat), másrészt az Indo European Foods keresetét ezt meghaladó részében elutasította.
A jogi háttér
A kilépésről rendelkező megállapodás
2 A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló, 2020. január 30‑án megkötött és 2020. február 1‑jén hatályba lépett megállapodás (HL 2002., l 29., 7. o.; a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) első, negyedik és nyolcadik preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„Figyelembe véve, hogy 2017. március 29‑én [az Egyesült Királyság] az Egyesült Királyságban tartott népszavazás eredményét és az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szuverén döntését követően bejelentette szándékát, miszerint kilép [Unióból] [az EUSZ 50. cikkel] összhangban,
[…]
Emlékeztetve arra, hogy [az EUSZ 50. cikk] értelmében és az e megállapodásban megállapított módozatokra is figyelemmel, az Unió jogának teljessége e megállapodás hatálybalépésétől kezdve már nem lesz alkalmazandó az Egyesült Királyságra,
[…]
Figyelembe véve, hogy mind az Unió, mind az Egyesült Királyság érdekében áll egy átmeneti vagy végrehajtási időszak meghatározása, amely alatt az uniós jognak alkalmazandónak kell lennie az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, általános szabályként ugyanolyan hatással, mint a tagállamokra, annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a zavarokat abban az időszakban, amikor a jövőbeli kapcsolatokat szabályozó megállapodás(ok)ra irányuló tárgyalások folyamatban vannak.”
3 A megállapodás „Célkitűzés” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ez a megállapodás meghatározza [az Egyesült Királyságnak] [az Unióból] történő kilépésére vonatkozó rendelkezéseket.”
4 Az említett megállapodás „Átmeneti időszak” című 126. cikke értelmében:
„Rendelkezésre áll egy átmeneti vagy végrehajtási időszak, amely e megállapodás hatálybalépésének napján kezdődik és 2020. december 31‑én ér véget.”
5 Ugyanezen megállapodás „Az átmenet hatálya” című 127. cikkének 1., 3. és 6. bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„1. Amennyiben e megállapodás másként nem rendelkezik, az uniós jog alkalmazandó az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban.
[…]
3. Az átmeneti időszak alatt az (1) bekezdés alapján alkalmazandó uniós jog ugyanolyan joghatással bír az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, mint az Unióban és a tagállamokban, és annak rendelkezéseit az Unióban alkalmazandó módszerekkel és általános elvekkel megegyezően kell értelmezni és alkalmazni.
[…]
6. Amennyiben e megállapodás másként nem rendelkezik, az átmeneti időszak alatt az (1) bekezdés szerint alkalmazandó uniós jogszabályokban szereplő – beleértve a tagállamok által végrehajtott és alkalmazott jogot is –, a tagállamokra vonatkozó hivatkozásokat úgy kell érteni, hogy azok magukban foglalják az Egyesült Királyságot is.”
A 207/2009 rendelet
6 A 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2015. L 341., 21. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 322. o.; HL 2016. L 110., 4. o.; HL 2016. L 267., 1. o., HL 2017. L 142., 104. o.) módosított, [az európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.; a továbbiakban: 207/2009 rendelet) (3), (4) és (7) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:
„(3) […] [S]zükségesnek látszik a védjegyekre vonatkozó olyan közösségi rendelkezések megalkotása, amelyek révén a vállalkozások egyetlen eljárási rend keretében egységes oltalmat élvező, a Közösség területének egészére kiterjedő hatályú közösségi védjegyet szerezhetnek. A közösségi védjegy egységes jellegének az előbbiekben kifejtett elvét, ha e rendelet másként nem rendelkezik, alkalmazni kell.
(4) A tagállamok jogszabályai által a védjegyjogosultak számára biztosított jogok területiségének korlátja nem szüntethető meg a jogszabályok közelítésével. Annak érdekében, hogy a vállalkozások számára a belső piac egészén megnyíljon a korlátozásoktól mentes gazdasági tevékenység lehetősége, olyan védjegyekre van szükség, amelyek valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, egységes közösségi szabályozás hatálya alá tartoznak.
[…]
(7) A közösségi védjegyoltalomból eredő jogok kizárólag lajstromozás útján szerezhetők meg, és a lajstromozásnak nem lehet helye különösen akkor, ha […] korábbi jogokkal ütközik.”
7 A 207/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Az európai uniós védjegyoltalom egységes, és az Unió egész területén azonos hatállyal rendelkezik: csak az Unió egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet róla lemondani, illetve képezheti megszűnést megállapító vagy törlést kimondó, illetve használatát tiltó határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.”
8 Az említett rendelet „Viszonylagos kizáró okok” című 8. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:
„A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban [helyesen: gazdasági tevékenység körében] használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az irányadó uniós vagy tagállami jogszabályok szerint
a) a megjelöléshez fűződő jogokat az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg;
b) a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.”
Az (EU) 2017/1001 rendelet
9 A módosított 207/2009 rendeletet 2017. október 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.).
10 Ez utóbbi rendelet 1. cikke (2) bekezdésének és 8. cikke (4) bekezdésének szövege megegyezik a 207/2009 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének, illetve 8. cikke (4) bekezdésének szövegével.
11 A 2017/1001 rendeletnek „A Bírósághoz benyújtott keresetek” című 72. cikke a következőket írja elő:
„(1) A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Törvényszék előtt keresettel támadhatók meg.
(2) A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, az EUMSZ vagy e rendelet, illetve az ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.
(3) A Törvényszék a megtámadott határozatot megsemmisítheti vagy megváltoztathatja.
[…]
(6) A[z EUIPO] megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy eleget tegyen a Törvényszék ítéletében, vagy ha ez utóbbival szemben fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság ítéletében foglaltaknak.”
12 E rendelet „A nemzeti eljárás alkalmazására irányuló kérelem” című 139. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az európai uniós védjegybejelentés bejelentője, illetve az európai uniós védjegy jogosultja európai uniós védjegybejelentésének, illetve európai uniós védjegyének nemzeti védjegybejelentéssé való átalakítását kérheti, feltéve, hogy
a) az európai uniós védjegybejelentést elutasították, visszavonták, vagy azt visszavontnak kell tekinteni;
[…]
(2) Nincs helye átalakításnak, ha
[…]
b) az európai uniós védjegybejelentés vagy az európai uniós védjegy tekintetében a lajstromozást kizáró, megszűnési vagy törlési okok állnak fenn a[z EUIPO] vagy a nemzeti bíróságok határozata alapján az abban a tagállamban való oltalomszerzés szempontjából, ahol az átalakítás iránt kérelmet nyújtottak be.
(3) Az európai uniós védjegybejelentés vagy az európai uniós védjegy átalakításából származó nemzeti védjegybejelentés bejelentési napjának az érintett tagállam vonatkozásában az európai uniós védjegybejelentés, illetve az európai uniós védjegy bejelentési napja […]”
A jogvita előzményei
13 A jogvita alapjául szolgáló tényeket, amelyek a megtámadott ítélet 1–12. pontjában szerepelnek, a következőképpen lehet összefoglalni.
14 2017. június 14‑én Hamid Ahmad Chakari európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz, amelyet az Európai Uniós Védjegyértesítő 2017. szeptember 6‑i 169/2017. számában hirdettek meg.
15 A bejelentett védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
16 A lajstromozást a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 30. és 31. osztályba tartozó rizsalapú áruk vonatkozásában kérték.
17 2017. október 13‑án az Indo European Foods Ltd a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben felszólalást nyújtott be az előző pontban felsorolt áruk vonatkozásában. A felszólalás az Egyesült Királyságban használt, rizst jelölő korábbi lajstromozatlan BASMATI szóvédjegyen alapult. A felszólalás alátámasztására felhozott jogalap a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése volt. Az Indo European Foods lényegében azt állította, hogy az Egyesült Királyság joga alapján a jellegbitorlási kereset (action for passing off) „kiterjesztő” formájával megakadályozhatja a bejelentett védjegy használatát.
18 2019. április 5‑én a felszólalási osztály teljes egészében elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy az Indo European Foods által benyújtott bizonyítékok nem elegendőek annak megállapításához, hogy a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a korábbi védjegyet a releváns időpontot megelőzően a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű gazdasági tevékenység körében használták a szóban forgó területen.
19 2019. május 16‑án az Indo European Foods az EUIPO előtt fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozatával szemben.
20 A vitatott határozattal az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa a fellebbezést mint megalapozatlant elutasította azzal az indokkal, hogy az Indo European Foods nem bizonyította, hogy a „basmati” név használata a jellegbitorlás „kiterjesztő” formája alapján lehetővé teszi számára, hogy megtiltsa a bejelentett védjegy Egyesült Királyságban történő használatát.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
21 A Törvényszék Hivatalához 2020. június 2‑án benyújtott keresetlevelével az Indo European Foods a vitatott határozat megsemmisítése és megváltoztatása iránti keresetet terjesztett elő.
22 Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
23 Válaszbeadványában az EUIPO többek között azt állította, hogy mivel a bejelentett védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás egy egyesült királysági, nem lajstromozott, korábbi védjegyen alapult, az e védjegy számára az Egyesült Királyság joga által biztosított oltalom a kilépésről rendelkező megállapodás 126. és 127. cikkében előírt átmeneti időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak) továbbra is releváns, de a felszólalási eljárás és a Törvényszék előtti kereset ezen időszak lejártakor tárgytalanná vált. Egyébiránt pedig azzal érvelt, hogy mivel a vitatott határozat megsemmisítéséből semmilyen előny nem származhatna az elsőfokú eljárás felperese számára, ez utóbbinak már nem fűződik érdeke a Törvényszék előtti eljáráshoz.
24 Először is a megtámadott ítélet 15–23. pontjában a Törvényszék megvizsgálta az EUIPO‑nak a felszólalási és a fellebbezési eljárás tárgyára vonatkozó érvelését.
25 Miután az említett ítélet 16. pontjában emlékeztetett arra, hogy az átmeneti időszak 2020. február 1‑jétől december 31‑ig tartott, ezen ítélet 17. pontjában rámutatott, hogy a jogvita tárgya a jelen ügyben a vitatott határozat, amelyben a fellebbezési tanács az elsőfokú eljárás felperese által hivatkozott felszólalási ok fennállásáról határozott. Egyébiránt ugyanezen 17. pontban a Törvényszék az ítélkezési gyakorlatára tekintettel úgy ítélte meg, hogy a viszonylagos felszólalási ok fennállását legkésőbb abban az időpontban kell értékelni, amikor az EUIPO a felszólalásról határoz. Rámutatott ugyanis, hogy bár egy nemrégiben hozott ítéletben úgy ítélte meg, hogy a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegynek nemcsak a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem meghirdetésének időpontjában, hanem akkor is érvényesnek kell lennie, amikor az EUIPO a felszólalásról határoz, létezik egy ezzel ellentétes ítélkezési gyakorlat, amely szerint a viszonylagos felszólalási ok fennállásának értékelése során azon európai uniós védjegybejelentés benyújtásának időpontját kell alapul venni, amely ellen egy korábbi védjegy alapján felszólalást nyújtottak be.
26 Így a megtámadott ítélet 18. pontjában úgy ítélte meg, hogy e kérdést a jelen ügyben nem kell eldönteni, mivel a vitatott határozatot az átmeneti időszakban fogadták el, vagyis olyan időpontban, amikor – a kilépésről rendelkező megállapodás eltérő rendelkezése hiányában – a 2017/1001 rendelet továbbra is alkalmazandó a gazdasági tevékenység körében használt, korábbi lajstomozatlan egyesült királysági védjegyekre, és ennélfogva az érintett korábbi védjegy továbbra is ugyanolyan oltalomban részesül, mint amelyben az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének hiányában részesült volna.
27 Ezt követően ezen ítélet 19. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy mindenesetre annak megállapítása, hogy a jogvita tárgya megszűnik, ha az eljárás során olyan esemény következik be, mint például az érintett tagállamnak az Unióból való esetleges kilépése, amelynek következtében a korábbi védjegy elveszítheti a nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés státuszát, azzal lenne egyenértékű, mintha a vitatott határozat meghozatalát követően felmerült olyan okokat vennének figyelembe, amelyek nem érintik a határozat megalapozottságát. Márpedig a Törvényszék pontosította, hogy az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének értékeléséhez főszabály szerint a határozatok időpontját kell alapul vennie.
28 Végül a megtámadott ítélet 20. pontjában a Törvényszék a jelen ítélet 25–27. pontjában ismertetett megfontolásokból arra következtetett, hogy a felszólalás alátámasztására hivatkozott korábbi védjegy – függetlenül attól, hogy melyik döntő időpontra, a védjegybejelentés benyújtásának időpontjára vagy a fellebbezési tanács határozatának időpontjára hivatkoztak – alkalmas a felszólalás megalapozására. A megtámadott ítélet 21. és 22. pontjában ezenkívül megállapította, hogy ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a 2019. február 14‑i Beko kontra EUIPO – Acer (ALTUS) ítélet (T‑162/18, EU:T:2019:87) és a 2021. június 2‑i Style & Taste kontra EUIPO – The Polo/Lauren Company (Pólójátékos ábrázolása) ítélet (T‑169/19, EU:T:2021:318) sem. A megtámadott ítélet 23. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése következtében a jogvita nem vált okafogyottá.
29 Másodszor, a megtámadott ítélet 24–28. pontjában a Törvényszék elutasította az EUIPO arra vonatkozó érvelését, hogy az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke megszűnt volna.
30 E tekintetben először is a megtámadott ítélet 25. pontjában emlékeztetett arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, miszerint az eljáráshoz fűződő érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt benyújtó fél számára előnnyel járjon, továbbá ismertette, hogy ha az eljáráshoz fűződő érdek az eljárás során megszűnik, a Törvényszék által az ügy érdemében hozott határozat nem járhat előnnyel a szóban forgó felperes számára.
31 Ezt követően ezen ítélet 26. pontjában a Törvényszék az EUIPO azon érvét, amely szerint az elsőfokú eljárás felperesének eljáráshoz fűződő érdekének hiánya abból ered, hogy a szóban forgó európai uniós védjegy bejelentője a bejelentését valamennyi uniós tagállamban nemzeti védjegybejelentéssé alakíthatja át, azzal az indokkal utasította el, hogy e megfontolás főszabály szerint minden felszólalási eljárásra érvényes.
32 Végül az említett ítélet 27. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az EUIPO azon érve, amely szerint a fellebbezési tanács, amely elé a jogvitát visszautalják, ha a Törvényszék hatályon kívül helyezi a vitatott határozatot, tagállami jog alapján oltalomban részesített korábbi védjegy hiányában köteles lenne elutasítani a fellebbezést, abból a téves előfeltevésből indul ki, hogy a fellebbezési tanácsnak a tények értékelésekor az új határozata meghozatalának időpontját kell alapul vennie. A Törvényszék szerint ugyanis ebben a helyzetben a fellebbezési tanácsnak ugyanazon fellebbezésről azon helyzet alapján kell határoznia, amely a fellebbezés hozzá történt benyújtásakor fennállt, mivel a fellebbezés ugyanabba a szakaszba érkezett vissza, mint amelyben a vitatott határozat meghozatala előtt volt. A Törvényszék következésképpen úgy ítélte meg, hogy az EUIPO által az érvelésének alátámasztásaként hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns, és csak megerősíti, hogy nem lehetett volna megkövetelni azt, hogy annak a védjegynek az oltalma, amelyen a felszólalás alapult, a fellebbezési tanács határozatának meghozatalát követően is fennálljon.
33 Ugyanezen ítélet 28. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az ügy nem vált okafogyottá, és az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll. Következésképpen a megtámadott ítélet 31–72. pontjában megvizsgálta a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmet és az annak alátámasztására előadott egyetlen jogalapot. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jogalap megalapozott, és ezért e határozatot hatályon kívül kell helyezni. Ezzel szemben, miután ezen ítélet 73–79. pontjában megvizsgálta az arra irányuló kérelmét, hogy a Bíróság adjon helyt a felszólalásnak, a Törvényszék megállapította, hogy a megváltoztatásra vonatkozó hatásköre gyakorlásának feltételei nem állnak fenn, és elutasította e kérelmet.
34 E megfontolások alapján a Törvényszék egyrészt megsemmisítette a vitatott határozatot, másrészt a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.
Az eljárás és a felek Bíróság előtti kérelmei
35 A jelen fellebbezéssel egy napon benyújtott beadványában az EUIPO a Bíróság eljárási szabályzata 170a. cikkének (1) bekezdése alapján kérte, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének harmadik bekezdése alapján a fellebbezést nyilvánítsa megengedhetővé.
36 A Bíróság a 2022. április 7‑i EUIPO kontra Indo European Foods végzéssel (C‑801/21 P, EU:C:2022:295) megengedhetővé nyilvánította a fellebbezést.
37 A Bíróság elnöke 2022. június 16‑i végzésével megengedte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az EUIPO kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
38 A Bíróság elnöke a 2022. december 16‑i EUIPO kontra Indo European Foods végzésével (C‑801/21 P, EU:C:2022:1049) elutasította a Walsall Conduits Ltd által az elsőfokú eljárás felperese kérelmeinek támogatása végett előterjesztett beavatkozási kérelmet.
39 Fellebbezésében az EUIPO – a Németországi Szövetségi Köztársaság támogatásával – azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– állapítsa meg, hogy az elsőfokú eljárás felperese által a vitatott határozattal szemben benyújtott keresetről nem szükséges határozni;
– kötelezze az elsőfokú eljárás felperesét a jelen eljárás és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.
40 Az Indo European Foods azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– az EUIPO‑t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.
A fellebbezésről
41 Fellebbezésének alátámasztásaként az EUIPO egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a fellebbező eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradására vonatkozó követelmény megsértésén alapul. Ez a jogalap három részből áll, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor összekeverte az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának értékelését a vitatott jogi aktus jogszerűségének felülvizsgálatával, a második rész téves jogalkalmazáson és az indokolás elégtelenségén alapul, mivel a Törvényszék nem értékelte az európai uniós védjegyjog sajátosságaira tekintettel in concreto az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását, a harmadik jogalap pedig a 2017/1001 rendelet 72. cikke (6) bekezdésének megsértésén alapul, mivel a Törvényszék arra kötelezte az EUIPO‑t, hogy ne vegye figyelembe a kilépésről rendelkező megállapodásban előírt átmeneti időszak lejártához fűződő joghatásokat.
Az elfogadhatóságról
42 Az Indo European Foods két okból vitatja a fellebbezés elfogadhatóságát. Egyrészt az EUIPO a fellebbezésében új érvelésre hivatkozik, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé. Konkrétan az EUIPO úgy módosította a Törvényszék előtt eredetileg előadott érvelést, hogy első alkalommal a Bíróság előtt hivatkozott arra, hogy a jogvita tárgyának fennmaradását illetően a Törvényszéken belül eltérő ítélkezési gyakorlatbeli irányzatok léteznek. Másrészt a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint az elé terjesztett kereset nem vált okafogyottá, ténybeli elemekre vonatkozik.
43 Először is emlékeztetni kell arra, hogy bár kétségtelen, hogy a fellebbezés vizsgálata keretében a Bíróság hatásköre az első fokon tárgyalt jogalapokra és érvekre vonatkozó döntés jogi értékelésére korlátozódik, a fellebbező jogosult olyan fellebbezést előterjeszteni, amelyben olyan jogalapokra és érvekre hivatkozik a Bíróság előtt, amelyek magából a megtámadott ítéletből erednek, és arra irányulnak, hogy vitassák annak jogi megalapozottságát (lásd ebben az értelemben: 2023. február 2‑i Spanyolország és társai kontra Bizottság ítélet, C‑649/20 P, C‑658/20 P és C‑662/20 P, EU:C:2023:60, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Márpedig a jelen ügyben az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítéletben megállapította, hogy az Indo European Foods keresete nem vált okafogyottá, és hogy e félnek a vitatott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeke annak ellenére fennmaradt, hogy az átmeneti időszak a Törvényszék előtti eljárás alatt lejárt, és a Törvényszék e tekintetben olyan ítélkezési gyakorlatra támaszkodott, amely nem felel meg az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása in concreto értékelésének követelményére vonatkozóan a Bíróság által kidolgozott ítélkezési gyakorlatnak.
45 Ez a fellebbezés tehát a Törvényszék által a megtámadott ítéletben, a Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvita tárgyának és az elsőfokú eljárás felperesének eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradásával kapcsolatban elvégzett értékelés jogi megalapozottságát kérdőjelezi meg, és az ezek fennmaradásának hiánya miatti okafogyottság kérdését a Törvényszéknek minden esetben hivatalból kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 6‑i Bank Mellat kontra Tanács ítélet, C‑430/16 P, EU:C:2018:668, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Az Indo European Foods által felhozott első elfogadhatatlansági kifogást ezért el kell utasítani.
47 Másodszor elegendő emlékeztetni arra, hogy bár a tények értékelése – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozna, a Bíróság az EUMSZ 256. cikk értelmében hatáskörrel rendelkezik e tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára (lásd ebben az értelemben: 2022. március 24‑i PJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. június 22‑i Gmina Miasto Gdynia és Port Lotniczy Gdynia‑Kosakowo kontra Bizottság ítélet, C‑163/22 P, EU:C:2023:515, 79. és 99. pont).
48 Márpedig a jelen ügyben az EUIPO nem a tényeknek a Törvényszék által a megtámadott ítélet 17–28. pontjában elvégzett értékelését vitatja, hanem azoknak a Törvényszék általi jogi minősítését és az általa azokból levont jogi következtetéseket, vagyis azt, hogy a Törvényszék szerint a kereset tárgya és az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll. Az Indo European Foods által felhozott második elfogadhatatlansági kifogást ezért el kell utasítani.
49 Ebből következően a fellebbezés elfogadható.
Az ügy érdeméről
50 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó védjegy lajstromozása iránti kérelmet 2017. június 14‑én nyújtották be, a védjegy lajstromozásával szembeni felszólalást viszont 2017. október 13‑án. Következésképpen a jelen jogvitára egyrészt a 207/2009 rendelet 2017. június 14‑én hatályos anyagi jogi rendelkezései, másrészt pedig a 2017/1001 rendelet eljárási rendelkezései az irányadók (lásd analógia útján: 2014. május 8‑i Bimbo kontra OHIM ítélet, C‑591/12 P, EU:C:2014:305, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradására vonatkozó értékelés és a vitatott jogi aktus jogszerűségére irányuló felülvizsgálat állítólagos összekeverésére alapított első részről
– A felek érvelése
51 A Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott EUIPO arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 17–23. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a kereset tárgya kizárólag amiatt továbbra is fennáll, hogy az átmeneti időszak lejárta nem érintette a vitatott határozat jogszerűségét a határozat elfogadásának időpontjában.
52 Egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a kereset tárgyának és az eljáráshoz fűződő érdeknek a fennmaradására vonatkozó követelmény értékelése megelőzi a vitatott jogi aktus jogszerűségének felülvizsgálata keretében elvégzendő értékelést és attól elkülönül. E követelmény értékelésénél ugyanis az ezen aktus megsemmisítésének a felperes jogi helyzetére gyakorolt esetleges következményeit, míg a jogszerűség felülvizsgálatakor a jogvitának az említett aktus elfogadásakor fennálló ténybeli és jogi összefüggéseit kell figyelembe venni.
53 Így az EUIPO lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a jogvita tárgyának fennmaradására vonatkozó végleges következtetéseket pusztán amiatt vonta le, hogy egy adott esemény nem érinti a vitatott jogi aktus jogszerűségét.
54 Az EUIPO hozzáteszi, hogy annak megállapítása, hogy a kereset szükségképpen megőrzi tárgyát abban az esetben, ha a korábbi jog a vitatott határozat elfogadását követő megszűnik, nagymértékben megfosztja hatékonyságától az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának követelményét, mivel ebben az esetben ez a követelmény kizárólag azokban a helyzetekben lenne releváns, amelyekben a vitatott határozat az említett korábbi jognak a határozat elfogadását megelőző megszűnése miatt érvényét vesztette. Ennek megállapítása ellentétes lenne a Bíróság ítélkezési gyakorlatával is, amely szerint in concreto vizsgálni kell a felek eljáráshoz fűződő tényleges személyes érdekét.
55 Másrészt az EUIPO azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 19. pontjában foglalt következtetés a 2014. október 8‑i Fuchs kontra OHIM – Les Complices (Körben lévő csillag) ítélet (T‑342/12, EU:T:2014:858) téves értelmezésén alapul. Ez utóbbi ítéletben a Törvényszék megvizsgálta a felperes létrejött és fennálló érdekét, és arról határozott, hogy milyen előnyre tehetett volna szert az okafogyottságot megállapító határozathoz képest az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő határozat hatályon kívül helyezéséből olyan esetben, amikor a felszólalásnak helyt adtak. Így az EUIPO szerint az említett ítélet inkább a Törvényszék azon kötelezettségét erősíti meg, hogy in concreto értékelje, hogy a megtámadott határozat határozatának hatályon kívül helyezése milyen előnyökkel járna a felperes számára.
56 Az Indo European Foods vitatja ezen érvelés megalapozottságát.
– A Bíróság álláspontja
57 Először is rá kell mutatni arra, hogy az EUIPO egyetlen jogalapjának első részében lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 17–23. pontjában a Törvényszék összekeverte az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának kérdését azzal a kérdéssel, hogy mely időpontban kell értékelni a vitatott határozat jogszerűségét. Ez az érvelés azonban az említett ítélet téves értelmezésén alapul. Amint ugyanis a jelen ítélet 24–28. pontjából is kitűnik, a Törvényszék e pontokban csupán azt vizsgálta, hogy a jogvita tárgya továbbra is fennáll‑e, tekintettel arra, hogy az átmeneti időszak akkor ért véget, amikor előtte folyamatban volt az eljárás. Következésképpen a Törvényszék nem téveszthetett össze semmit úgy, ahogyan azt az EUIPO állítja. Ezt az érvelést következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani.
58 Másodszor, amennyiben az EUIPO az egységes jogalap ezen első részével azt sérelmezi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 17–23. pontjában tévesen állapította meg, hogy a kereset szükségképpen megőrzi tárgyát abban az esetben, ha a korábbi jog a vitatott határozat elfogadását követő megszűnik, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jogvita tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez feltételezi, hogy a kereset, vagy adott esetben a fellebbezés, eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. április 30‑i Ciprus kontra EUIPO végzés, C‑608/18 P, C‑609/18 P és C‑767/18 P, EU:C:2020:347, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy amennyiben a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező határozatot formálisan nem vonták vissza, a Törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a jogvita tárgya továbbra is fennáll (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 48. és 49. pont; 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 45. pont; 2021. január 21‑i Leino‑Sandberg kontra Parlament ítélet, C‑761/18 P, EU:C:2021:52, 33. pont). Végül, szintén az ítélkezési gyakorlat szerint, ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg a vitatott határozatnak a kereset benyújtását követően bekövetkezett érvénytelensége sem (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 47. pont).
60 A jelen ügyben a megtámadott ítélet 17–23. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék – többek között azon megállapítás alapján, hogy a jogvita tárgya a fellebbezési tanács 2020. április 2‑i, vitatott határozata volt, amelyben a fellebbezési tanács az Indo European Foods által hivatkozott felszólalási ok fennállásáról határozott –úgy ítélte meg, hogy az Indo European Foods keresete nem vált okafogyottá, és hogy ezt a határozatot az átmeneti időszak vége előtt hozták meg.
61 Márpedig az EUIPO nem vitatja, hogy – amint az a megtámadott ítélet 17–23. pontjából is következik – a Törvényszék határozathozatalának időpontjában a vitatott határozatot hivatalosan még nem vonták vissza. Ezenkívül az EUIPO egyáltalán nem állítja, hogy az átmeneti időszak lejártával visszaható hatállyal megszűnt volna a határozat.
62 Ebből következően az EUIPO érvelése azon részében is megalapozatlan, amely a jogvita tárgyának fennmaradására vonatkozóan a Törvényszék által végzett vizsgálatra vonatkozik, így az egyetlen jogalap első részét mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
Az elsőfokú eljárás felperesének az eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradására vonatkozó in concreto értékelés állítólagos hiányára alapított második részről
– A felek érvelése
63 Egyetlen jogalapjának második részében az EUIPO, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság lényegében támogat, azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem értékelte in concreto az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását.
64 E tekintetben az EUIPO azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben az a döntő kérdés, hogy a vitatott védjegy bejelentése vagy a vitatott határozat benyújtásának időpontjában a korábbi védjegy alkalmas volt‑e a felszólalás megalapozására, noha ezen szempont alapján nem válaszolható meg az a kérdés, hogy az átmeneti időszak lejártához kapcsolódó jogkövetkezmények ellenére a bejelentett védjegy lajstromozása még sértheti‑e az Indo European Foodsnak a 2017/1001 rendelet által védett jogi érdekeit, és ennélfogva továbbra is fennáll‑e az eljáráshoz fűződő érdeke.
65 Így egyrészt a Törvényszék az elsőfokú eljárás felperesének eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradására vonatkozó értékelés során nem vette figyelembe a felszólalási eljárás sajátos jellegét, valamint a védjegy alapvető funkcióját.
66 A Törvényszék ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy a felszólalási eljárás célja lényegében annak biztosítása, hogy a korábbi védjegy megtarthassa származásjelző funkcióját azáltal, hogy az összetéveszthetőségre hivatkozva megtagadhatják a korábbi védjeggyel ütköző új védjegy lajstromozását. Egy európai uniós védjegybejelentés és a felszólalási eljárás során megszűnt korábbi védjegy között pedig nem állhat fenn összeütközés, mivel a bejelentett védjegy csak a felszólalási eljárás befejezését követően lajstromozható.
67 Másrészt a Törvényszék nem vette figyelembe az európai uniós védjegy területiségének elvét, valamint egységes jellegét.
68 E tekintetben az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszékhez benyújtott kereset felfüggesztő hatálya miatt a vitatott határozatot nem lehetett az átmeneti időszak lejárta előtt végrehajtani, így a bejelentett védjegy nem részesül oltalomban az Egyesült Királyság területén, még akkor sem, ha azt végül lajstromozták. Ami az érintett korábbi védjegyet illeti, az továbbra is teljeskörű oltalmat élvez az Egyesült Királyságban, anélkül hogy a bejelentett védjegy Unió területén történő lajstromozása vagy használata miatt fennállna a védjegybitorlás veszélye.
69 Az első fokon benyújtott kereset már konkrét előnnyel járt az Indo European Foods számára azáltal, hogy megakadályozta a vitatott határozatnak az átmeneti időszak lejárta előtti végrehajtását, és így a szóban forgó felszólalási eljárás célja – a bejelentett védjeggyel való ütközésnek az Egyesült Királyság területén való megakadályozása – már megvalósult. E félnek a 2017/1001 rendelet által védett jogi érdekeit tehát az érdemi határozat – annak kimenetelétől függetlenül – már nem érintheti.
70 Ezt az álláspontot támasztja alá a 2017/1001 irányelv általános rendszere is. Az EUIPO szerint ugyanis még abban az esetben is, ha a keresetnek helyt adnak, a másik fél a bejelentését a 2017/1001 rendelet 139. cikkére tekintettel 2021. január 1‑jétől az Unió valamennyi tagállamában – az eredeti bejelentés elsőbbségét fenntartva – nemzeti védjegybejelentéssé alakíthatja át, és ily módon ugyanazon a területen szerezhet oltalmat a bejelentett védjegyre, mint ha az említett bejelentéssel szemben benyújtott felszólalást elutasítják. A megtámadott ítélet 26. pontjában a Törvényszék azonban nem vette figyelembe az ügynek ezt a sajátos szempontját, amikor e megfontolásokat kizárólag azzal az indokkal utasította el, hogy azok főszabály szerint minden felszólalási eljárásra vonatkoznak.
71 A fentiekre tekintettel az EUIPO azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 24–26. pontja három tekintetben is jogilag téves. Először is a Törvényszék az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának követelményét illetően megsértette a bizonyítási teher megoszlására vonatkozó szabályokat. A Törvényszék ugyanis beérte azzal, hogy elutasította az EUIPO érvelését, ám nem vizsgálta az Indo European Foods arra vonatkozó érveit, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll.
72 Másodszor, a Törvényszék azáltal, hogy értékelését arra a kérdésre alapította, hogy a korábbi jog absztrakt módon egy adott időpontban alkalmas volt‑e arra, hogy a felszólalás alapjául szolgáljon, elmulasztotta elvégezni az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának a jelen ítélet 65–70. pontjában ismertetett elemekre tekintettel történő in concreto értékelését.
73 Harmadszor, a megtámadott ítélet, és különösen annak 26. pontja alapján nem érthető, hogy a Törvényszék miért utasította el az EUIPO‑nak az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradásának hiányára vonatkozó érvelését, ez pedig sérti az indokolási kötelezettséget.
74 Az Indo European Foods vitatja ezen érvelés megalapozottságát.
– A Bíróság álláspontja
75 Ami először is az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradására vonatkozóan a bizonyítási teher megosztására vonatkozó szabályok állítólagos megsértését illeti, elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradására vonatkozó érvelését formálisan az EUIPO által kifejtett érvek vizsgálatához kötötte. Mindazonáltal a Törvényszék által a megtámadott ítélet 24–28. pontjában kifejtett érvelésből arra lehet következtetni, hogy az EUIPO által előadott érvek relevanciájától függetlenül a Törvényszék megfelelően vizsgálta azt, hogy az Indo European Foods rendelkezik‑e az eljáráshoz fűződő érdekkel, és megállapította, hogy rendelkezik vele.
76 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából továbbá az következik, hogy a Törvényszék az eljárás folyamán bármikor hivatalból vizsgálhatja egy adott fél kérelmének fenntartásához fűződő érdekének az eljárást megindító irat benyújtásának időpontját követően felmerült tény okán történő megszűnését (lásd ebben az értelemben: 2018. október 18‑i Gul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítélet, C‑100/17 P, EU:C:2018:842, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és ezen elfogadhatósági feltétel be nem tartása eljárásgátló oknak minősül (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 6‑i Bank Mellat kontra Tanács ítélet, C‑430/16 P, EU:C:2018:668, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül, jóllehet az uniós bíróságnak csak a felek kérelmeiről kell döntenie, akiknek a feladata a jogvita kereteinek a meghatározása, nem kötheti magát kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez, mivel adott esetben arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i Bizottság kontra Printeos ítélet, C‑301/19 P, EU:C:2021:39, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 E tényezőkre tekintettel a jelen rész ezen első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
78 Másodszor, ami az arra irányuló érvelést illeti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 24–27. pontjában az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradására vonatkozó értékelése keretében elmulasztotta figyelembe venni a felszólalási eljárás sajátos jellegét, a védjegy alapvető funkcióját, a területiség elvét, valamint az európai uniós védjegy egységes jellegét, rá kell mutatni, hogy az azon az előfeltevésen alapul, hogy a fellebbezési tanács felszólalást elutasító határozata ellen irányuló fellebbezést illetően a Törvényszék előtti eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását kizárólag az alkalmazandó európai uniós védjegyrendelet által védett jogi érdekekre tekintettel kell értékelni, és így kizárólag attól a kérdéstől függ, hogy fennállhat‑e még összeütközés veszélye a Törvényszék határozathozatala során.
79 Márpedig ez az előfeltevés, amely szerint eleve korlátozni kell azokat a tényezőket, amelyeket a Törvényszék figyelembe vehet annak értékelése során, hogy fennmarad‑e a 2017/1001 rendelet 72. cikke alapján keresetet benyújtó felperes eljáráshoz fűződő érdeke az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet benyújtó felpereséhez képest, sem az alkalmazandó szövegekkel, sem az ítélkezési gyakorlattal nem támasztható alá.
80 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból csak az következik, hogy a megsemmisítés iránti eljáráshoz fűződő érdek fennállása feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt benyújtó személy számára előnnyel járjon (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont; 2023. július 13‑i D & A Pharma kontra EMA ítélet, C‑136/22 P, EU:C:2023:572, 43. pont).
81 Így azt a kérdést, hogy az európai uniós védjegy lajstromozásával szembeni felszólalást elutasító határozat esetén az ilyen felszólalást benyújtó személynek előnye származhat‑e a Törvényszékhez benyújtott és e határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetből, konkrétan kell értékelni, figyelembe véve mindazokat a következményeket, amelyek az e határozat jogellenességének megállapításából és az állítólagosan elszenvedett kár jellegéből származhatnak (lásd ebben az értelemben: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság, C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 65. pont).
82 Márpedig a jelen ügyben egyrészt a jelen fellebbezés egyetlen jogalapja első részének vizsgálatásból kitűnik, hogy a Törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy az Indo European Foods által benyújtott kereset tárgya nem szűnt meg. Másrészt a megtámadott ítélet 10–12. pontjából lényegében az következik, hogy a vitatott határozat helybenhagyta az említett fél által benyújtott felszólalás elutasítását azon megállapítás alapján, hogy a 2017/1001 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének alkalmazási feltételei nem teljesültek, így e határozat szerint az Indo European Foods a szóban forgó korábbi védjegy tekintetében nem részesülhet az e rendelkezésben előírt oltalomban. Következésképpen, mivel az Indo European Foods a Törvényszékhez benyújtott keresetének alátámasztása érdekében éppen az említett rendelkezés fellebbezési tanács általi megsértésére hivatkozott, és mivel az említett határozat többek között sérti az Indo European Foods gazdasági érdekeit, annak hatályon kívül helyezéséből előnye származhat.
83 Végül, ami azt az érvet illeti, amely szerint a megtámadott ítélet 26. pontjában a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a 2017/1001 rendelet 139. cikkének megfelelően a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél, amennyiben fellebbezésének helyt adnak, az átmeneti időszak lejártával valamennyi tagállamban nemzeti védjegybejelentéssé alakíthatja át a védjegybejelentését, elegendő rámutatni arra, hogy a fentiekben megállapítottakra tekintettel ez a körülmény nincs kihatással az Indo European Foodsnak a vitatott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekére.
84 Ebből következően a jelen rész második részét, amely téves előfeltevésen alapul, mint megalapozatlant szintén el kell utasítani.
85 Harmadszor, ami a megtámadott ítélet indokolásának állítólagos hiányát illeti azon indokokat illetően, amelyek alapján a Törvényszék elutasította az EUIPO‑nak az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradásának hiányára vonatkozó érveit, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség alapján a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a jogvitában részt vevő felek által előadott összes érvet, és az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érintettek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszék ítélete alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (lásd: 2023. március 9‑i PlasticsEurope kontra ECHA ítélet, C‑119/21 P, EU:C:2023:180, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
86 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 60. pontjában lényegében rámutatott, a megtámadott ítélet 25–27. pontjából jóllehet hallgatólagosan, de egyértelműen az következik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az EUIPO által az Indo European Foods eljáráshoz fűződő érdekével kapcsolatban kifejtett érvek nem megalapozottak, mivel ez az eljáráshoz fűződő érdek a kereset benyújtásának időpontjában fennállt, és az előtte folyamatban lévő eljárás során sem szűnt meg.
87 A jelen rész ezen harmadik alrésze következésképpen megalapozatlan, így az egyetlen jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
A 2017/1001 rendelet 72. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított, harmadik részről
– A felek érvelése
88 Az EUIPO, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság lényegében támogat, arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 27. pontja a 2017/1001 rendelet 72. cikke (6) bekezdését sértve arra kötelezi, hogy ne vizsgálja meg, hogy az elsőfokú eljárás felperesének továbbra is fennáll‑e a felszólalási osztály határozatának hatályon kívül helyezéséhez fűződő érdeke, és ne vegye figyelembe az EUSZ 50. cikk (3) bekezdésének, valamint a kilépési megállapodás 126. és 127. cikkének joghatásait. Így a 27. pontban megállapított kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges intézkedések elfogadása azt eredményezi, hogy az EUIPO e rendelkezéseket sértve vizsgálja, sőt utasítja el a szóban forgó védjegybejelentést.
89 Az EUIPO különösen azt állítja, hogy az említett 27. pontban szereplő kötelezettség alapján olyan terület tekintetében kell megvizsgálnia a szóban forgó viszonylagos kizáró okot, ahol a bejelentett védjegy egyáltalán nem részesülhet oltalomban, ami nyilvánvalóan ellentétes az európai uniós védjegyrendszer logikájával és általános felépítésével. A 2017/1001 rendelet nem tartalmaz olyan jogalapot, amely lehetővé tenne az említett viszonylagos kizáró ok vizsgálata szempontjából releváns terület és az oltalom megadásának helye közötti ilyen szétválasztást. E kötelezettség tehát sérti az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradásának követelményét, valamint a 2017/1001 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (4) bekezdését.
90 Az Indo European Foods vitatja ezen érvelés megalapozottságát.
– A Bíróság álláspontja
91 A 2017/1001 rendelet 72. cikkének (6) bekezdése értelmében az EUIPO megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy eleget tegyen a Törvényszék ítéletében, vagy ha ez utóbbival szemben fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság ítéletében foglaltaknak.
92 Az EUMSZ 266. cikkre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amely értelemszerűen vonatkozik a hasonló szövegezésű, említett 72. cikk (6) bekezdésére, ahhoz, hogy a hatályon kívül helyezett jogi aktust kibocsátó intézmény, szerv vagy szervezet a hatályon kívül helyező ítéletnek eleget tegyen, és azt teljes mértékben végrehajtsa, nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem az annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel ezek nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét (2022. szeptember 22‑i IMG kontra Bizottság ítélet, C‑619/20 P és C‑620/20 P, EU:C:2022:722, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
93 Az említett 72. cikk (6) bekezdéséből azonban az következik, hogy a Törvényszéknek nem feladata, hogy utasítsa az EUIPO‑t (lásd ebben az értelemben: 2006. június 29‑i Creative Technology kontra OHIM végzés, C‑314/05 P, EU:C:2006:441 C‑314/05, 40–42. pont; 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
94 Márpedig a jelen ügyben elegendő megjegyezni, hogy a megtámadott ítélet 27. pontja kizárólag a Törvényszéknek az EUIPO azon érvére adott válaszát tartalmazza, ahogy az Indo European Foodsnak a Törvényszék előtti eljárás során megszűnt a vitatott határozat hatályon kívül helyezéséhez fűződő érdeke, mivel annak hatályon kívül helyezése esetén a fellebbezési tanácsnak el kellene utasítania az előtte újból folyamatban lévő fellebbezést, mivel nincs olyan korábbi védjegy, amely valamely tagállam joga alapján oltalom alatt áll.
95 Következésképpen ez a pont lényegében az Indo European Foods Törvényszék előtti eljáráshoz fűződő érdekének megállapítására szorítkozik, és ezért csak az ezen érdek fennállásának megállapításához nyújt lényeges támpontot. Így nem állapítható meg, hogy ezzel a Törvényszék a jelen ítélet 93. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot megsértve előírta volna az EUIPO számára azokat az állítólagos kötelezettségeket, amelyeket az a fellebbezésének jelen részében megjelölt.
96 Ebből következően az egyetlen jogalap harmadik részét, amely a megtámadott ítélet 27. pontjának téves értelmezésén alapul, valamint következésképpen ezt a jogalapot és a fellebbezést teljes egészében mint megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
97 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.
98 Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
99 Az EUIPO‑t, mivel az egyetlen jogalapot illetően pervesztes lett, az Indo European Foods kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
100 Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.
101 Következésképpen a jelen fellebbezési eljárásban beavatkozó fél Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát (EUIPO) kötelezi a költségek viselésére.
3) A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Aláírások