A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített kilencedik tanács)
2024. február 21.(*)
„Dömping – Kínából származó egyes polivinil‑alkoholok behozatala – Végleges dömpingellenes vámok – (EU) 2020/1336 végrehajtási rendelet – A rendes érték kiszámítása – Az exportáló országban tapasztalható jelentős torzulások – Az (EU) 2016/1036 rendelet 2. cikkének (6a) bekezdése – A WTO joga – Az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve – A megfelelő reprezentatív ország kiválasztása – Könnyen elérhető adatok – Az együttműködés hiánya – A »szükséges információk« fogalma – A 2016/1036 rendelet 18. cikke – Áralákínálás – Piaci szegmensek – A termékkódok módszere – A 2016/1036 rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése – Védelemhez való jog – Bizalmas kezelés – A 2016/1036 rendelet 19. és 20. cikke”
A T‑763/20. sz. ügyben,
az Inner Mongolia Shuangxin Environment‑Friendly Material Co. Ltd (székhelye: Ordos [Kína], képviselik: J. Cornelis, F. Graafsma és E. Vermulst ügyvédek)
felperes,
támogatja:
a Wegochem Europe BV (székhelye: Amszterdam [Hollandia], képviselik: R. Antonini, E. Monard és B. Maniatis ügyvédek)
beavatkozó fél,
az Európai Bizottság (képviseli: G. Luengo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Parlament (képviselik: A. Neergaard, D. Moore és A. Pospíšilová Padowska, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: H. Marcos Fraile és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Tuominen ügyvéd),
a Kuraray Europe GmbH (székhelye: Hattersheim am Main [Németország], képviselik: R. MacLean és D. Sevilla Pascual ügyvédek)
és
a Sekisui Specialty Chemicals Europe SL (székhelye: La Canonja [Spanyolország], képviselik: A. Borsos és J. Jousma ügyvédek)
beavatkozó felek,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök (előadó), H. Kanninen, L. Madise, R. Frendo és T. Perišin bírák,
hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2022. december 14‑i és 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, az Inner Mongolia Shuangxin Environment‑Friendly Material Co. Ltd a Kínai Népköztársaságból származó egyes polivinil‑alkoholok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló, 2020. szeptember 25‑i (EU) 2020/1336 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 315., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet) felperest érintő részében történő megsemmisítését kéri.
[omissis]
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet a felperest érintő részében;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
14 A Wegochem Europe BV (a továbbiakban: Wegochem) a felperes keresetét támogatva kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet a felperest érintő részében;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a beavatkozó fél részéről felmerült költségeket is.
15 A Bizottság – az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, a Kuraray és a Sekisui Specialty Chemicals Europe SL (a továbbiakban: Sekisui) támogatásával – azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
[omissis]
A Bizottságnak a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalap mint hatástalan elutasítására irányuló kérelméről
51 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék a második, harmadik, negyedik és ötödik jogalapot mint hatástalanokat utasítsa el, mivel azok a megtámadott rendeletben 115,6%‑ban értékelt dömpingkülönbözetre vonatkoznak, míg a felperesre alkalmazandó dömpingellenes vám a megtámadott rendeletben 72,9%‑ban értékelt kárkülönbözetnek felel meg. A bizonyítási terhet viselő felperes nem bizonyította, hogy ha a szóban forgó jogalapok megalapozottak lennének, a dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet közötti különbség nulla alá csökkenne.
52 Egyébiránt a Bizottság arra hivatkozik, hogy a felperesnek kell bizonyítania az olyan személyes, létrejött és fennálló érdek létezését, amely nem lehet jövőbeli és hipotetikus helyzettel kapcsolatos.
53 A szóban forgó jogalapok hatásosságának alátámasztása érdekében a felperes először is a védelemhez való jog megsértésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint a felperestől nem lehet megkívánni annak bizonyítását, hogy a bizottsági határozatnak a megállapított jogsértés hiányában eltérő lett volna a tartalma, csupán azt, hogy ez az eset nem teljességgel kizárt (2009. október 1‑jei Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ítélet, C‑141/08 P, EU:C:2009:598, 94. pont; 2013. július 11‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács ítélet, T‑459/07, nem tették közzé, EU:T:2013:369, 110. és 111. pont). Ez az ítélkezési gyakorlat átültethető a jelen ügyre, mivel a felperes olyan nehéz helyzetbe kerül, amelyben nem tudja bemutatni a kontrafaktuális forgatókönyv számadatait. Bár a dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet közötti különbség jelentős, nem zárható ki, hogy a szóban forgó jogalapokban meghatározott hibák kijavítását követően a dömpingkülönbözet a kárkülönbözetnél alacsonyabb lesz.
54 Másodszor a felperesnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a Bizottság helyesen számítsa ki a dömpingkülönbözetet tekintettel a megtámadott rendelet által bevezetett intézkedések lehetséges felülvizsgálatára, azon egyéb dömpingellenes eljárásokra, amelyek a felperessel szemben indulhatnak, illetve azokra a megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmekre, amelyeket a felperes előterjeszthet. E helyzetek nem jövőbeliek és hipotetikusak.
55 Harmadszor a felperes emlékeztet arra, hogy az általa gyártott termékek rendes értékére vonatkozó adatokat egy másik kínai exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingellenes vám kiszámításához használták fel, amely dömpingellenes vámot nem ezen exportáló gyártó kárkülönbözete, hanem annak dömpingkülönbözete alapján állapították meg. A felperest nem terhelheti felelősség azért, hogy ő a közvetett fő oka annak, hogy egy másik exportáló gyártó dömpingkülönbözetét túlértékelték.
56 Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdése a következőket írja elő:
„A dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de alacsonyabbnak kell lennie a különbözetnél, ha az alacsonyabb összegű vám is elegendő az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez. […]”
57 Az ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés tartalmazza az úgynevezett „alacsonyabb vám” szabályát (a továbbiakban: alacsonyabb vám szabálya), amelynek értelmében a kárkülönbözetet kell alkalmazni a dömpingellenes vám mértékének meghatározásához, amennyiben a dömpingkülönbözet magasabb, mint a kárkülönbözet, és fordítva (lásd ebben az értelemben: 2010. március 4‑i Foshan City Nanhai Golden Step Industrial kontra Tanács ítélet, T‑410/06, EU:T:2010:70, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. október 18‑i Crown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑351/13, nem tették közzé, EU:T:2016:616, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Az alacsonyabb vám szabályának célja többek között annak elkerülése, hogy a kivetett dömpingellenes vám meghaladja a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. A dömpingellenes vám bevezetése ugyanis a dömpingmagatartásból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és védintézkedést, és nem valamely korábbi magatartás szankcióját jelenti (lásd ebben az értelemben: 2016. október 18‑i Crown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑351/13, nem tették közzé, EU:T:2016:616, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 A jelen ügyben a megtámadott rendelet (658) preambulumbekezdésében a Bizottság „elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását”, és megállapította, hogy „[a dömpingellenes] vámok összegét a dömping‑, illetve kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni”.
60 Ugyanezen rendelet (659) preambulumbekezdésében az alábbi táblázat szerepel:
Vállalkozás | Dömpingkülönbözet | Kárkülönbözet | Végleges dömpingellenes vám |
Shuangxin Group (T‑763/20) | 115,6% | 72,9% | 72,9% |
Sinopec Group (T‑762/20) | 17,3% | 57,6% | 17,3% |
Wan Wei Group (T‑764/20) | 193,2% | 55,7% | 55,7% |
Más együttműködő vállalkozások | 80,4% | 57,9% | 57,9% |
Minden más vállalkozás | 193,2% | 72,9% | 72,9% |
61 Míg a Bizottság a szóban forgó jogalapok hatástalanságára hivatkozott, mivel a felperes nem bizonyította, hogy e jogalapok megalapozottsága esetén a dömpingkülönbözet alacsonyabb lenne a kárkülönbözetnél, és így a dömpingellenes vámot csökkenteni kellene, addig a felperes nem csupán a bizonyítási teherre, hanem az e jogalapok előterjesztéséhez fűződő érdekére is hivatkozva válaszolt, ami alapján a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy ezen érdek nem jellemző a jelen ügyben.
62 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt a megsemmisítés iránti kereset keretében hatástalannak minősül az a jogalap, amely még megalapozottsága esetén sem alkalmas arra, hogy a felperes által kért megsemmisítést eredményezze (2013. február 26‑i Castiglioni kontra Bizottság végzés, T‑591/10, nem tették közzé, EU:T:2013:94, 45. pont; 2015. január 15‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑1/12, EU:T:2015:17, 73. pont; lásd még ebben az értelemben: 2000. szeptember 21‑i EFMA kontra Tanács ítélet, C‑46/98 P, EU:C:2000:474, 38. pont).
63 Másfelől a megsemmisítési jogalap az eljáráshoz fűződő érdek hiánya miatt elfogadhatatlan, amennyiben – még ha feltételezhető is e jogalap megalapozottsága – a megtámadott jogi aktusnak az említett jogalap alapján történő megsemmisítése sem vezethetne a felperes számára kedvező eredményre (lásd: 2020. július 14‑i Shindler és társai kontra Bizottság végzés, T‑627/19, EU:T:2020:335, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 E két kérdés különbözik egymástól (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 21‑i EFMA kontra Tanács ítélet, C‑46/98 P, EU:C:2000:474, 38. pont; 2022. május 4‑i CCCMC kontra Bizottság ítélet, T‑30/19, nem tették közzé, EU:T:2022:266, 92. pont).
65 Meg kell jegyezni, hogy amennyiben olyan, dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet megsemmisítése iránti kérelem tárgyában indított kereset keretében, amelyben az uniós intézmények az alacsonyabb vám szabályát alkalmazták, a felperes olyan jogalapokat vagy jogalaprészeket hoz fel, amelyek megkérdőjelezik a dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet közül a magasabb különbözetet, felmerül e jogalapok vagy jogalaprészek hatásosságának kérdése (lásd ebben az értelemben: 2010. március 4‑i Foshan City Nanhai Golden Step Industrial kontra Tanács ítélet, T‑410/06, EU:T:2010:70, 94–98. pont; 2012. március 21‑i Fiskeri og Havbruksnæringens Landsforening és társai kontra Tanács ítélet, T‑115/06, nem tették közzé, EU:T:2012:136, 45–47. pont).
66 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy nem relevánsak a felek azon érvei, amelyek a felperesnek a szóban forgó jogalapok előterjesztéséhez fűződő érdekére vonatkoznak.
67 A szóban forgó jogalapok hatásosságát illetően a Bizottság a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre válaszolva fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a felperesnek kell bizonyítania, hogy jogalapjai befolyást gyakorolhatnak a vizsgálat kimenetelét, és azt a hatást is vizsgálta, amelyet az egyes szóban forgó jogalapok – amennyiben megalapozottak – a dömpingkülönbözetre gyakorolhatnak. Különösen azt állítja, hogy az ötödik jogalap megalapozottsága szükséges – bár nem elégséges – feltétele annak, hogy a szóban forgó jogalapokkal érintett jogsértések a dömpingkülönbözetet a kárkülönbözetnél alacsonyabb szintre csökkentsék. A Bizottság szerint ugyanis, ha az ötödik jogalap megalapozott lenne, újra kellene számítania a dömpingkülönbözetet, amelyet 41,1 százalékponttal kellene csökkenteni, tehát 74,5%‑ra csökkenne. E különbözet még magasabb lenne, mint a 72,9%‑os kárkülönbözet, azonban ha a szóban forgó egyéb jogalapok vagy azok részei megalapozottak lennének, lehetséges, hogy a dömpingkülönbözet a kárkülönbözetnél alacsonyabb lesz. A Bizottság ezzel szemben azzal érvel, hogy ha az ötödik jogalapot elutasítanák, az újraszámítandó dömpingkülönbözet magasabb maradna a kárkülönbözetnél, még a szóban forgó többi jogalap megalapozottsága esetén is. Ezek ugyanis állítólagos hibákra irányulnak, amelyek megszüntetése legfeljebb annyival csökkentheti a dömpingkülönbözetet, hogy az továbbra is meghaladja a 90%‑ot. Így a dömpingkülönbözet továbbra is jelentős mértékben meghaladná a kárkülönbözetet.
68 A felperes, noha elismeri, hogy az ötödik jogalap megalapozottsága a dömpingkülönbözet 41,1 százalékpontos csökkenését eredményezheti, vitatja a Bizottság számításait, amelyekből utóbbi azon következtetést vonja le, hogy e megalapozottság elengedhetetlen feltétele annak, hogy a második, a harmadik és a negyedik jogalap hatásos legyen, abban az értelemben, hogy azok elfogadása esetén a dömpingkülönbözet alacsonyabb lenne a kárkülönbözetnél. A felperes szerint, ha az ötödik jogalap kivételével valamennyi szóban forgó jogalap megalapozott, a dömpingkülönbözet 71,1%‑ra csökkenne, és így alacsonyabb lenne a 72,9%‑os kárkülönbözetnél. A tárgyaláson a Törvényszék kérdésére válaszolva a felperes megerősítette, hogy ez a 71,1% a második jogalap megalapozottságát feltételezi, amely a dömpingkülönbözet 8,6 százalékponttal történő csökkenését eredményezné, és e jogalap elutasítása esetén e különbözet 79,7%‑ot tenne ki, és így magasabb lenne a kárkülönbözetnél.
69 Ebből következik, hogy a felperes elismeri, hogy abban az esetben, ha a második és az ötödik jogalapot érdemben elutasítanák, kizárt lenne, hogy a szóban forgó többi jogalap a dömpingkülönbözet olyan mértékű csökkenését eredményezze, hogy az a kárkülönbözetnél alacsonyabb legyen. Következésképpen meg kell állapítani, hogy ebben az esetben a szóban forgó többi jogalap szükségképpen hatástalan lenne.
70 E körülmények között a harmadik és a negyedik jogalap joghatás kiváltására való alkalmasságáról való határozathozatal előtt érdemben meg kell vizsgálni a második és az ötödik jogalapot.
A megfelelő reprezentatív ország kiválasztását illetően az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított második jogalapról
71 A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontját, mivel az Ilkalem Ticaret Ve Sanayi AS (a továbbiakban: Ilkalem) adatai alapján Törökországot választotta megfelelő reprezentatív országnak, miközben a Solutia Tlaxcala SA de CV (a továbbiakban: Solutia Tlaxcala) vagy a Wyn De Mexico Productos Quimicos SA de CV (a továbbiakban: Wyn) adatai alapján Mexikót kellett volna választania.
72 Először is a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen értelmezte az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában szereplő azon feltételt, amely szerint ahhoz, hogy a tervbevett országban letelepedett társaságra vonatkozó adatokat fel lehessen használni, azoknak „könnyen elérhetőnek” kell lenniük.
73 Másodszor a felperes a Bizottság által a megfelelő reprezentatív ország kiválasztása során tiszteletben tartandó gondossági kötelezettség megsértésére hivatkozik.
74 Harmadszor, a felperes úgy érvel, hogy Mexikó volt a legmegfelelőbb reprezentatív ország, mivel az általa biztosított szociális védelem és környezetvédelem szintje magasabb, mint a Törökországban biztosítotté.
75 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
76 Mivel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének szövegét a fenti 8. pont átvette, össze kell foglalni a Bizottság által a jelen ügyben az említett rendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának alkalmazása során követett, a megtámadott rendeletből következő főbb lépéseket.
77 A megtámadott rendelet (175) preambulumbekezdése szerint a reprezentatív ország kiválasztása „az alábbi kritériumok szerint történt:
– A Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettségi szint […]
– A vizsgált termék gyártása az adott országban;
– A releváns nyilvános adatok elérhetősége az adott országban;
– Több lehetséges reprezentatív ország esetén a Bizottság indokolt esetben előnyben részesítette azt az országot, amelyben a szociális védelem és a környezetvédelem szintje megfelelő.
78 A megtámadott rendelet (177)–(184), (198), (199) és (203) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság, miután öt, megfelelő reprezentatív országként elfogadható országot figyelembe vett, kizárt ezek közül hármat, így a fennmaradó két ország, vagyis Mexikó és Törökország között kellett választania.
79 Mexikó tekintetében a Bizottság elemezte a Solutia Tlaxcala és a Wyn pénzügyi adatainak elérhetőségét (a megtámadott rendelet (38), (200)–(202), (212), (229) és (230) preambulumbekezdése).
80 A Solutia Tlaxcalát illetően a Bizottság azzal a ténnyel szembesült, hogy az anyavállalat, a Solutia Europe SPRL/BVBA (a továbbiakban: Solutia Europe) – egy belgiumi székhelyű PVA‑felhasználó – a szükséges pénzügyi adatokat csak bizalmas formában továbbította, amelyhez a nyilvánosság nem férhet hozzá, és ezek az adatok nem álltak rendelkezésre az Orbis adatbázisban (a továbbiakban: Orbis adatbázis).
81 A Bizottság azt is megjegyezte, hogy bár egyes exportáló gyártók azt állították, hogy a Solutia Tlaxcalára vonatkozó adatok elérhetők a Dun&Bradstreet adatbázisban (a továbbiakban: Dun&Bradstreet adatbázis), utóbbiak arra szorítkoztak, hogy erre az elemre ezen adatok elérhetőségének „prima facie bizonyítékaként” hivatkozzanak, azonban azokat nem nyújtották be. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás során nem használhatja fel ezeket az adatokat.
82 A Wynt illetően a Bizottság rámutatott, hogy annak nyilvánosan elérhető pénzügyi adatai csak 2018 első hat hónapjára vonatkozóan álltak rendelkezésre, és ezen időszak nem egyezett meg a vizsgálata által érintett időszakkal, és a szezonális ingadozások miatt nem tekinthető az egész évre nézve reprezentatív periódusnak. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a Wyn 2017‑ben nem volt nyereséges. Ennek eredményeként a Bizottság megállapította, hogy e vizsgálatban Mexikó nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak.
83 Törökországot illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy támaszkodhat az Ilkalemre vonatkozó adatokra, amelyek többek között a 2018. évre vonatkozóan az Orbis adatbázisban rendelkezésre álltak, és amelyek azt mutatták, hogy míg a vállalat ebben az évben jelentős pénzügyi kiadások miatt veszteséges volt, a korábbi évekre vonatkozó adatok vizsgálata alapján e kiadások kivételesnek minősíthetők. Így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2018‑ra vonatkozó adatok felhasználhatók az ebben az évben viselt pénzügyi kiadások kivételes jellegének figyelembevétele érdekében történő kiigazítással (a megtámadott rendelet (205), (206) és (213)–(215) preambulumbekezdése).
84 Egyébiránt a megtámadott rendelet (221) és (226) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy mivel megállapítást nyert, hogy Törökország az egyetlen lehetséges megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.
85 Az uniós jogi rendelkezések értelmezése során alkalmazandó elvekre a fenti 28. pont emlékeztetett.
86 Magából a szövegből kiindulva a felperes arra hivatkozik, hogy a „könnyen elérhető adatok” kifejezésnek a Bizottság által elfogadott értelmezése összeegyeztethetetlen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának szövegével, mivel a „könnyen” és a „nyilvánosan” határozószavak nem szinonimák.
87 Meg kell jegyezni, hogy bár a megtámadott rendelet e tekintetben nem mentes a kétértelműségtől, mivel többször használja a „nyilvános […] adatok” és a „nyilvánosan elérhető […] adatok” kifejezéseket (lásd többek között: az említett rendelet (175), (194), (202), (212) és (217) preambulumbekezdése), a Bizottság e rendelet (228) preambulumbekezdésében megerősíti a következőket:
„(228) […] A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint az adatoknak nem „nyilvánosan elérhetőknek”, hanem „könnyen elérhetőknek” kell lenniük. A Bizottság megjegyezte, hogy a „nyilvánosan elérhető” kifejezés azt jelenti, hogy a nagy nyilvánosság számára elérhető, míg a „könnyen elérhető” azt jelenti, hogy mindenki számára elérhető, amennyiben bizonyos feltételek (például díjfizetés) teljesülnek. Fontos megemlíteni, hogy a rendes érték képzéséhez használt valamennyi információt elérhetővé tették a nyitott aktában. Ez azt jelenti, hogy még ha fizetés ellenében volt is csak elérhető az információ, akkor is minden érdekelt félnek volt hozzáférése.”
88 A „könnyen elérhető” kifejezés ezen értelmezésére tekintettel a felperes tévesen állítja, hogy a Bizottság összetévesztette a „nyilvánosan elérhető” és a „könnyen elérhető” fogalmakat. A Bizottság ugyanis különbséget tett e két fogalom között, amelyeket tehát nem tekintett egyenértékűnek.
89 Rendszertani szempontból a felperes hangsúlyozza, hogy amikor az alaprendelet azt írja elő, hogy valamely elemet nyilvánossá kell tenni, ez a pontosítás kifejezetten szerepel a releváns rendelkezésekben. Egyébiránt a WTO jogából az következik, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó eljárásjogi kötelezettségekkel nem ellentétes az, ha az illetékes hatóság az ügy érdemét tekintve bizalmas adatokat használ fel.
90 Egyrészt, mivel már megállapítást nyert, hogy a Bizottság nem tévesztette össze a fenti 88. pontban említett két fogalmat, nincs jelentősége annak, hogy az alaprendelet bizonyos rendelkezéseiben a jogalkotó pontosította, hogy bizonyos elemeket a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.
91 Másrészt a Bizottság megalapozottan állítja, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontját az e rendeletnek a bizalmas kezelésre és a felek védelemhez való jogának biztosítása érdekében történő tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseiből eredő követelményekre tekintettel kell értelmezni.
92 Teleológiai szempontból a felperes úgy érvel, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának hozzá kell járulnia e rendelet azon célkitűzéséhez, hogy megakadályozza a dömpinget az uniós piacon, és biztosítsa a tisztességes kereskedelmet és versenyt e piacon. Így a megfelelő reprezentatív ország Bizottság általi kiválasztása nem függhet attól, hogy a gyártó hozzájárult‑e adatainak nyilvánosság számára elérhetővé tételéhez.
93 Márpedig, noha az alaprendelet a dömpingelt behozatallal szembeni védelem biztosítására irányul, különösen annak megakadályozásával, hogy az uniós gyártásban kárt okozzanak (lásd analógia útján: 2011. október 11‑i DBV kontra Bizottság végzés, T‑297/10, nem tették közzé, EU:T:2011:583, 37. pont; lásd továbbá ebben az értelemben, analógia útján: 2008. február 28‑i Carboni e derivati ítélet, C‑263/06, EU:C:2008:128, 39. pont), a jogalkotó úgy döntött, hogy e célt az egyes információk bizalmas kezeléséhez és a védelemhez való jog biztosításához kapcsolódó követelmények figyelembevételével követi.
94 Emlékeztetni kell az alaprendelet vonatkozó rendelkezéseinek szövegére.
95 Az alaprendelet 19. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Bármely, természeténél fogva bizalmas információt (például, amelynek nyilvánosságra hozatala jelentős versenyelőnyhöz juttatna egy versenytársat vagy jelentős mértékben hátrányosan érintené az információt szolgáltató személyt, illetve azt, akitől ez a személy az információt szerezte) vagy amelyet a vizsgálatban érintett felek ilyenként bocsátottak rendelkezésre, a hatóságoknak, alapos indok esetén, bizalmasként kell kezelniük.
(2) A bizalmas információt rendelkezésre bocsátó érdekelt feleknek ezekről az adatokról egy nem titkos összefoglalót kell készíteniük. Ezeknek az összefoglalóknak kellően részletesnek kell lenniük annak érdekében, hogy azokból a bizalmas információk lényege megfelelően érthető legyen. Kivételes esetben a felek jelezhetik, hogy ezen információk nem alkalmasak ilyen összefoglalásra. Ilyen kivételes esetben nyilatkozni kell azon okokról, amelyek miatt az összefoglalás nem lehetséges.
(3) Ha a bizalmas kezelésre irányuló kérelem nem látszik indokoltnak, és ha az információ szolgáltatója nem hajlandó az információt rendelkezésre bocsátani vagy engedélyezni annak vázlatos vagy összefoglalt nyilvánosságra hozatalát, az ilyen információt figyelmen kívül lehet hagyni, kivéve, ha arra megfelelő források kielégítően bizonyítják az információ helyességét. A bizalmas kezelésre irányuló kérelmek önkényesen nem utasíthatók el.
(4) E cikk nem zárja ki sem az általános információknak, különösen az e rendelet alapján hozott határozatok alapjául szolgáló okoknak az Unió hatóságai által történő nyilvánosságra hozatalát, sem az Unió által figyelembe vett bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát, amennyiben ezen okok bírósági eljárás során történő indoklása [helyesen: kifejtése] azt szükségessé teszi. Az ilyen nyilvánosságra hozatalnál figyelembe kell venni az érintett felek ahhoz fűződő törvényes érdekét, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.
(5) A Bizottság és a tagállamok – ideértve tisztviselőiket – az információt szolgáltató fél kifejezett engedélye nélkül nem hozhatják nyilvánosságra az e rendelet alapján kapott azon információkat, amelyeknek az információt szolgáltató fél a bizalmas kezelését kérte. […]”
96 Az alaprendelet 20. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A panaszosok, az importőrök, az exportőrök és az azokat képviselő szervezetek, valamint az exportáló ország képviselői kérhetik azon részletek nyilvánosságra hozatalát, amelyekre ideiglenes intézkedések alkalmazásának alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok alapultak.
(2) Az (1) bekezdésben említett felek kérhetik azon lényeges tények és szempontok végső nyilvánosságra hozatalát [helyesen: végleges tájékoztatást kérhetnek azon lényeges tényekről és megállapításokról], amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak, különös tekintettel minden olyan ténynek és szempontnak a nyilvánosságra hozatalára [helyesen: tényre és megállapításra vonatkozó tájékoztatásra], amely eltér az átmeneti intézkedések során alkalmazottaktól. […]”
97 Az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése a következőképpen szól:
„(7) A[…] panaszosok, importőrök és exportőrök, […] ha írásban kérik, az uniós vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthetnek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 19. cikk értelmében nem bizalmas.
[…]”
98 E rendelkezésekkel az alaprendelet két célt követ, nevezetesen egyrészt azt, hogy az érdekelt felek számára lehetővé tegye az érdekeik hasznos módon történő védelmét, és másrészt hogy megőrizze a vizsgálat során szerzett információk bizalmas jellegét (lásd analógia útján: 2016. június 30‑i Jinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 96. pont; lásd továbbá ebben az értelemben, analógia útján: 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 142. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
99 A fenti 98. pontban említett első célt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ezen elv alapvető jelentőséggel bír a dömpingellenes eljárásokban (lásd: 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
100 Ezen elv szerint az érintett vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hasznos módon kifejtsék a hivatkozott tények és körülmények helytállóságával és relevanciájával kapcsolatos, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozóan tett állításnak az alátámasztására felhasznált bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontjukat (lásd: 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 140. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
101 A fenti 98. pontban említett második célt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az üzleti titok védelme az uniós jog általános elve. A torzításmentes verseny fenntartása olyan fontos közérdek, amelynek a védelme igazolhatja az üzleti titoknak minősülő információk hozzáférhetővé tételének a megtagadását (lásd ebben az értelemben: 2016. június 30‑i Jinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 165. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
102 A két szóban forgó cél összeegyeztetése érdekében az uniós intézményeknek a tájékoztatási kötelezettségük teljesítése során az elvárt gondossággal kell eljárniuk, arra törekedve, hogy – amennyiben az üzleti titkok védelme továbbra is biztosított marad – az érintett vállalkozásoknak az érdekeik védelme szempontjából hasznos információkat nyújtsanak, valamint – akár hivatalból – kiválasztva e közlés megfelelő módját (lásd: 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 141. pont).
103 E célok összeegyeztetésének szükségessége abból is következik, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet 19. cikke nem csupán az üzleti titkok, hanem a dömpingellenes eljárásban részt vevő többi fél védelemhez való jogának védelmére is irányul (lásd: 2020. október 15‑i Zhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, T‑307/18, nem tették közzé, EU:T:2020:487, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
104 E rendelkezésekre és elvekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság, amikor az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján „könnyen elérhető” adatokat kíván beszerezni, jogosult megtagadni azon adatok e célból történő felhasználását, amelyeket az azokat szolgáltató fél bizalmasnak tekint, és amelyekkel kapcsolatban a Bizottságnak nem áll módjában olyan nem bizalmas összefoglalót beszerezni, amely alapján a vizsgálatban érdekelt többi fél gyakorolhatná a védelemhez való jogát.
105 Ezt a következtetést nem vonja kétségbe a Fellebbezési Testületnek a felperes által hivatkozott, a „Thaiföld – Lengyelországból származó, vasból vagy ötvözetlen acélból készült szögvasakra, idomvasakra és szelvényekre, valamint H‑profilú gerendákra kivetett dömpingellenes vámok” (WT/DS 122/AB/R) jogvitára vonatkozó jelentése, amelyet a Vitarendezési Testület 2001. április 5‑én fogadott el (a továbbiakban: a szögvasakról és gerendákról szóló jelentés).
106 A szögvasakról és gerendákról szóló jelentés 111. pontja a következőképpen rendelkezik
„[A dömpingellenes megállapodás] 3.1. cikkében foglalt azon előírás, amely szerint a kármegállapításnak »kétségbevonhatatlan« bizonyítékra kell támaszkodnia, és »objektíven« meg kell vizsgálnia a kárra vonatkozóan megkövetelt elemeket, nem jelenti azt, hogy a megállapításnak kizárólag olyan érvelésen vagy tényeken kell alapulnia, amelyeket a dömpingellenes vizsgálatban részt vevő felek számára hozzáférhetővé tettek, vagy amelyek e felek számára felismerhetők. [E] 3.1. cikk ezzel szemben lehetővé teszi a[z illetékes] hatóság számára, hogy megállapítását a rendelkezésére álló valamennyi releváns érvelésre és tényre alapítsa.”
107 Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes megállapodás 3.1. cikke nem tartalmazza azt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában szereplő feltételt, hogy a Bizottság által felhasznált adatoknak „könnyen elérhetőnek” kell lenniük.
108 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a szögvasakról és gerendákról szóló jelentés 107. pontjában a Fellebbezési Testület pontosítja, hogy „[a] dömpingellenes vizsgálat […] magában foglalja mind bizalmas információk, mind nem bizalmas információk összegyűjtését és értékelését”, valamint hogy „a kármegállapításnak […] e bizonyítékok összességén kell alapulnia”. A Fellebbezési Testület ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a [dömpingellenes megállapodás] 3.1. cikk[é]ben semmi nem kötelezi a[z illetékes] hatóságot arra, hogy a kármegállapítást kizárólag nem bizalmas információkra alapítsa”. Következésképpen, noha az e jelentésből levonható tanulságok alapján az illetékes hatóság a nem bizalmas információkon kívül felhasználhat bizalmas információkat is, nem támaszkodhat kizárólag bizalmas információkra. Márpedig ez lett volna a helyzet, ha a Bizottság azokat az adatokat használta volna fel, amelyeket a Solutia Europe a Solutia Tlaxcala tekintetében szolgáltatott.
109 Végül hangsúlyozni kell, hogy a szögvasakról és gerendákról szóló jelentés 109. pontjában, bár a Fellebbezési Testület emlékeztet arra, hogy a dömpingellenes megállapodás 6. cikke „olyan [eljárási] kötelezettségi keretet hoz létre, amely többek között megköveteli, hogy a[z illetékes] hatóságok a vizsgálat során közöljenek bizonyos bizonyítékokat az érdekelt felekkel”, és megállapítja, hogy „[n]em indokolt e kötelezettségeket […] oly módon értelmezni, hogy azokat [e megállapodás] 3.1. cikkének érdemi rendelkezései közé emeljék”, pontosítja, hogy ez „nem jelenti azt […], hogy a jelen ügyben feltárt kár fennállásának megállapítása […] szükségszerűen megfelel a[z említett] cikk előírásainak”. A Fellebbezési Testület szerint ugyanis a vizsgálóbizottság, amelynek jelentését megtámadták előtte, „megállapította, hogy a [Lengyel Köztársaság] által [az utóbbi cikk] alapján megfogalmazott állítás nem felel meg a [WTO‑t létrehozó egyezmény 2. mellékletében szereplő, a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés] 6.2. cikkében foglalt követelményeknek”.
110 Ennélfogva a Fellebbezési Testület el kívánta kerülni, hogy amennyiben valamely fél a vitarendezési testület létrehozása iránti kérelmében elmulasztotta a szükséges egyértelműséggel felvetni azt a kérdést, hogy az illetékes hatóság tiszteletben tartotta‑e a dömpingellenes megállapodás 6. cikkében előírt, a bizalmas kezelésre és a védelemhez való jogra vonatkozó eljárási kötelezettségeket, orvosolhassa ezt a mulasztást annak állításával, hogy az anyagi jogi rendelkezések azon megsértésének értékelése, amellyel érvényesen fordult e testülethez, magában foglalja ezen eljárási kötelezettségek tiszteletben tartásának vizsgálatát is.
111 Ebből következik, hogy a szögvasakról és gerendákról szóló jelentés nem értelmezhető olyan általános elv szentesítéseként, amely szerint az illetékes hatóság minden körülmények között felhasználhat bizalmas információkat.
112 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Solutia Europe ellenezte a Solutia Tlaxcalára vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát, és nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére ezen adatok nem bizalmas összefoglalóját. Így az alaprendelet 19. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság figyelmen kívül hagyhatta ezeket az adatokat, kivéve ha azokat más forrásokból is beszerezhette.
113 Ezzel kapcsolatban a felperes arra hivatkozik, hogy a Solutia Tlaxcalára vonatkozó adatok rendelkezésre állnak az előfizetéssel elérhető Dun&Bradstreet adatbázisban. Nincs jelentősége annak, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy csak az Orbis adatbázisra fizet elő.
114 Meg kell állapítani, hogy a felperes a végső tájékoztatáshoz fűzött észrevételeiben felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy a Dun&Bradstreet adatbázis a Solutia Tlaxcalára vonatkozóan könnyen elérhető adatokat tartalmaz, és ezen észrevételek megfelelő részébe egy hiperlinket illesztett be, pontosítva, hogy ezek az adatok hozzáférési díj ellenében érhetők el.
115 A felek által a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszokból következik, hogy a felperes által megadott hiperlink nem tette lehetővé a Solutia Tlaxcala Dun&Bradstreet adatbázisban található adataihoz való hozzáférést.
116 Egyébiránt a végső tájékoztatáshoz fűzött észrevételeiben a felperes annak jelzésére szorítkozott, hogy van „prima facie” bizonyíték arra, hogy a Solutia Tlaxcala adatai beszerezhetők a Dun&Bradstreet adatbázisból.
117 Ebből az következik, hogy maga a felperes sem fért hozzá ezekhez az adatokhoz, így nem volt tudomása ezen adatok részletességéről és az általuk lefedett időszakról.
118 Ennélfogva a Bizottság a megtámadott rendelet (230) preambulumbekezdésében jogosan tagadta meg ezen adatok felhasználását.
119 A felperesnek a gondossági kötelezettség megsértésére alapított érveit illetően, mivel a felperes az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának a 2017/2321 rendeletet megelőző változatára vonatkozó ítélkezési gyakorlatból eredő elvekre hivatkozik, amelyek analógia útján alkalmazandók, emlékeztetni kell e rendelkezés szövegére, amely a következőképpen szól:
„A nem piacgazdasággal rendelkező országokból származó behozatal […] esetében a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke vagy az ilyen harmadik országból más országokba – beleértve az Uniót is – történő kivitel esetén felszámított ár alapján kell megállapítani, illetve, ha ez nem lehetséges, bármilyen más észszerű alapon megállapítható, ideértve a hasonló termékért az Unióban ténylegesen fizetett vagy fizetendő árat, és azt szükség esetén megfelelően módosítani kell úgy, hogy egy észszerűen elfogadható haszonkulcsot is magában foglaljon.
A megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik országot megalapozott módon, a kiválasztás idején rendelkezésre álló összes megbízható információ figyelembevételével kell kiválasztani. […]”
120 Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának a 2017/2321 rendeletet megelőző változatára vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerint az „analóg ország” e rendelkezés szerinti kiválasztása a közös kereskedelempolitika területén az általuk vizsgálandó gazdasági és politikai helyzetek összetettsége miatt az uniós intézmények rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörbe illeszkedik (lásd analógia útján: 2019. július 29‑i Shanxi Taigang Stainless Steel kontra Bizottság ítélet, C‑436/18 P, EU:C:2019:643, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az uniós intézmények mérlegelési jogkörének ezen ország kiválasztása során történő gyakorlása bírósági felülvizsgálat tárgyát képezi. Az uniós bíróság feladata ugyanis annak ellenőrzése, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelése során, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés. Különösen azt kell megvizsgálni, hogy ezen intézmények nem mulasztották‑e el a kiválasztott ország megfelelő jellegének a megállapítása céljából figyelembe venni az alapvető tényezőket, és hogy az iratokban szereplő információkat a megkövetelt gondossággal vizsgálták‑e meg annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy a rendes értéket megfelelő módon és észszerűen határozták meg (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1997. május 29‑i Rotexchemie ítélet, C‑26/96, EU:C:1997:261, 10–12. pont; 2015. szeptember 10‑i Fliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 51. pont; 2018. április 23‑i Shanxi Taigang Stainless Steel kontra Bizottság ítélet, T‑675/15, nem tették közzé, EU:T:2018:209, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)
121 Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja és korábbi 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja között fennálló különbségek ellenére ezek az elvek analógia útján alkalmazandók a jelen ügyben, amint azt a Bizottság állítja.
122 A jelen ügyben a felperes először is azzal érvel, hogy a Bizottság annak ellenére fogadta el az Ilkalemre vonatkozó adatokat, hogy a vizsgálati időszak során e társaság rendkívüli pénzügyi kiadások miatt veszteséges volt, és hogy ennélfogva kiigazításokat kellett végezni a megelőző három pénzügyi évre vonatkozó számadatok alapján. Ezen adatok elfogadása ellentmond annak, hogy a Bizottság azzal az indokkal utasította el a Wynnel kapcsolatos adatokat, hogy azok olyan időszakra vonatkoztak, amely nem egyezett meg a vizsgálata által érintett időszakkal. A Bizottság tehát tévesen részesítette előnyben az Ilkalem adatait a Wyn és a Solutia Tlaxcala adataival szemben, amelyek nemcsak „könnyen elérhetők”, hanem hiánytalanok és teljesek is.
123 Meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a megtámadott rendeletben szereplő azon megfontolások valóságalapját, amelyek alapján a Bizottság kizárta, hogy a Wynre vonatkozó adatokat vegye alapul, azzal az indokkal, hogy azok nem a vizsgálati időszakra vonatkoztak, és azt mutatták, hogy e vállalat 2017‑ben nem volt nyereséges (lásd a fenti 82. pontot). A felperes annak állítására szorítkozik, hogy e kizárás ellentétben áll azzal, hogy a Bizottság elfogadta az Ilkalemre vonatkozó adatokat. Meg kell azonban állapítani, hogy ez utóbbi adatok a Wynre vonatkozó adatokkal ellentétben a 2018‑as év egészére vonatkozóan rendelkezésre álltak, így azok a vizsgálati időszaknak legalább egy részét lefedték. Ezenkívül ezek az adatok azt is mutatják, hogy az Ilkalem az előző három évben nyereséges volt, és hogy 2018‑ban a nyereség hiánya a különösen magas pénzügyi kiadásoknak tudható be, amelyeket a Bizottság kivételesnek minősített. Márpedig a felperes nem vitatta e minősítés megalapozottságát, és azt sem bizonyította, hogy a Bizottság által az Ilkalem 2018. évi adatai tekintetében e rendkívüli kiadások hatásának ellensúlyozása érdekében végzett kiigazítások nem lettek volna megfelelőek.
124 Tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amellyel a Bizottság a jelen ügyben a megfelelő reprezentatív ország kiválasztásával kapcsolatban rendelkezett (lásd a fenti 120. és 121. pontot), a felperesnek ahhoz, hogy a jogalapjának helyt lehessen adni, elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia ahhoz, hogy megfossza hitelességüktől a tényállásra vonatkozóan a megtámadott rendeletben kialakított értékeléseket (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2019. december 3‑i Yieh United Steel kontra Bizottság ítélet, T‑607/15, EU:T:2019:831, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
125 Következésképpen a felperes jelen érvét el kell utasítani.
126 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak legalábbis különbséget kellett volna tennie egyrészt a termelési tényezők helyettesítő értékeire (a továbbiakban: helyettesítő értékek), másrészt pedig az SGA‑költségekre és a különbözetre vonatkozó adatok között. Az Ilkalem adatai kizárólag ez utóbbi elemek tekintetében hasznosak, mivel a helyettesítő értékek nyilvános forrásokból is megszerezhetők, különösen a Global Trade Atlas adatbázisból, amely a mexikói nyersanyagok tekintetében tartalmazza ezeket az értékeket. A felperes jelzi, hogy a Bizottság egy dömpingellenes vizsgálat során már felhasznált különböző forrásokból származó adatokat, és így jártak el az Amerikai Egyesült Államok hatóságai is.
127 Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes annak állítására szorítkozik, hogy a Global Trade Atlas adatbázis tartalmaz Mexikóra vonatkozó helyettesítő értékeket, de nem fejti ki, hogy ezek az értékek mennyiben relevánsabbak, mint a Törökországra vonatkozó értékek. Még kevésbé bizonyítja, hogy nyilvánvalóan téves lett volna a török helyettesítő értékek alkalmazása.
128 Ezenkívül a felperes nem fejti ki, hogy mennyiben nyilvánvalóan téves, ha egy és ugyanazon harmadik országra vonatkozó adatokat vesznek figyelembe mind a helyettesítő értékek, mind pedig az SGA‑költségek és a különbözet tekintetében.
129 A felperes hivatkozik a Bizottság gyakorlatára, amelyből kiderül, hogy már használt különböző forrásokból származó adatokat, valamint az Amerikai Egyesült Államok hatóságainak az illetékes bíróságok által megerősített gyakorlatára.
130 Mindazonáltal egyrészt az ítélkezési gyakorlat szerint a dömpingellenes vámot kivető rendelet jogszerűségét jogszabályok, és különösen az alaprendelet rendelkezései figyelembevételével kell értékelni, nem pedig az uniós intézmények állítólagos korábbi határozathozatali gyakorlata alapján (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. február 10‑i RFA International kontra Bizottság ítélet, C‑56/19 P, EU:C:2021:102, 79. pont; 2006. október 4‑i Moser Baer India kontra Tanács ítélet, T‑300/03, EU:T:2006:289, 45. pont; 2016. október 18‑i Crown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑351/13, nem tették közzé, EU:T:2016:616, 107. pont).
131 Másrészt az Amerikai Egyesült Államok hatóságainak gyakorlatát illetően meg kell állapítani, hogy e gyakorlat csak az Amerikai Egyesült Államok jogának alkalmazására vonatkozhat, amelynek rendelkezései nem feltétlenül esnek egybe az alaprendeletnek a Bíróság és a Törvényszék által értelmezett rendelkezéseivel. Ennélfogva, még ha e gyakorlat a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló ténybeli és jogi helyzetre is vonatkozik, amit a felperes nem bizonyított, nem kötheti a Törvényszéket.
132 Következésképpen a felperes jelen érvét el kell utasítani.
133 Végül, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint Mexikóban magasabb szintű a szociális védelem és a környezetvédelem, mint Törökországban, meg kell jegyezni, hogy magának az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének szövege szerint e védelem szintjének kérdése csak akkor merül fel, „amennyiben egynél több [megfelelő reprezentatív] ország van”.
134 Márpedig, mivel a jelen ügyben a Bizottság megalapozottan vélte úgy, hogy az SGA‑költségekre és a különbözetre vonatkozó releváns adatok csak Törökország tekintetében állnak rendelkezésre, Mexikó tekintetében pedig nem, a megtámadott rendelet (221) és (226) preambulumbekezdésében helyesen juthatott arra a következtetésre, hogy Törökország az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, következésképpen nem merül fel a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének kérdése.
135 A fentiekre tekintettel a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az ötödik, az alaprendelet 18. cikkének megsértésére alapított jogalapról
136 A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a felperes által gyártott termékek rendes értékének kiszámításához tévesen használta fel a belső előállítású termelési tényezők – így a gőz és a villamos energia –, vonatkozásában a 18. cikk értelmében rendelkezésre álló tényeket, annak ellenére, hogy a Bizottság kérdőívének megválaszolása során a felperes a legjobb tudása szerint működött együtt.
137 A felperes szerint a Bizottság, amely azt rója fel neki, hogy nem rendelte a vizsgálattal érintett termékhez az azon inputokhoz kapcsolódó költségek egy részét, amelyekre a PVA‑jai gyártásához általa használt belső előállítású tényezőkhöz szüksége van, nem vette figyelembe azt, hogy ez a hozzárendelés a PVA gyártási folyamatának jellemzői miatt lehetetlen.
138 Egyébiránt, mivel a felperes a legjobb tudása szerint működött együtt a Bizottsággal, a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében köteles lett volna figyelembe venni a felperes által szolgáltatott információkat, és nem volt jogosult az e cikk értelmében vett rendelkezésre álló tények felhasználására.
139 A Sekisui által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.
140 Emlékeztetni kell az alaprendeletnek az „együttműködés hiányáról” szóló 18. cikke vonatkozó rendelkezéseinek feltételeire, amelyek a következőképpen szólnak:
„(1) Azokban az esetekben, ha az érdekelt felek bármelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy azokat nem szolgáltatja az e rendeletben megszabott határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, a rendelkezésre álló tények alapján átmeneti vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.
[….]
(3) Az érdekelt fél által benyújtott információkat abban az esetben sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha azok nem minden szempontból tökéletesek, feltéve, hogy az észszerűen pontos ténymegállapítást a hiányosságok nem nehezítik meg indokolatlanul, az információk ellenőrizhetők, és azokat időben és megfelelő módon nyújtják be, továbbá hogy a fél a legjobb tudása szerint járt el.
[…]”
141 Az alaprendelet 18. cikke létjogosultságának megértése érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak mint vizsgáló hatóságnak kell bizonyítania a dömping, a kár, valamint a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti okozati összefüggést. Mivel az alaprendelet egyetlen rendelkezése sem ruházza fel a Bizottságot arra vonatkozó jogkörrel, hogy az érdekelt feleket a vizsgálatban való részvételre vagy információk szolgáltatására kényszerítse, ezen intézmény e felek önkéntes együttműködésére van utalva a szükséges információknak a részére történő átadása tekintetében. Ebben az összefüggésben az alaprendelet (27) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy „szükséges biztosítani, hogy a felek nem megfelelő együttműködése esetén más információk is felhasználhatóak legyenek a tények megállapításához, és hogy ezek az információk kedvezőtlenebbek lehetnek a felek számára, mint abban az esetben, ha közreműködtek volna”. Ily módon az alaprendelet 18. cikkének az a célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy akkor is folytatni tudja az eljárást, ha az érdekelt felek megtagadták az együttműködést, vagy nem megfelelően működtek együtt. Következésképpen, tekintettel arra, hogy az érdekelt felek a tőlük lehetőségeik szerint elvárható módon kötelesek együttműködni, e feleknek be kell nyújtani a rendelkezésükre álló és az uniós intézmények által a megállapításaikhoz szükségesnek ítélt valamennyi információt (lásd analógia útján: 2017. december 14‑i EBMA kontra Giant [China] ítélet, C‑61/16 P, EU:C:2017:968, 54–56. pont).
142 Az alaprendelet nem határozza meg, hogy mi minősül „szükséges” információnak a 18. cikk (1) bekezdése értelmében.
143 Az ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásából, szövegkörnyezetéből, valamint célkitűzéséből az következik, hogy a „szükséges információk” az érintett felek birtokában lévő azon információkra vonatkozik, amelyeknek szolgáltatására a célból hívják fel őket az uniós intézmények, hogy megtegyék a dömpingellenes vizsgálat keretében szükséges ténymegállapításokat (lásd analógia útján: 2017. december 14‑i EBMA kontra Giant [China] ítélet, C‑61/16 P, EU:C:2017:968, 57. pont).
144 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy az alaprendelet 18. cikke a dömpingellenes megállapodás 6.8. cikke, valamint II. melléklete (a továbbiakban: II. melléklet) tartalmának az uniós jogba való átültetése, és a lehető legnagyobb mértékben ezek fényében kell a 18. cikket értelmezni (lásd analógia útján: 2014. május 22‑i Guangdong Kito Ceramics és társai kontra Tanács ítélet, T‑633/11, nem tették közzé, EU:T:2014:271, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
145 A dömpingellenes megállapodás 6.8. cikk a következőképpen rendelkezik:
„Azokban az esetekben, amikor valamelyik érdekelt fél meggátolja a szükséges információ hozzáférhetőségét, vagy más módon nem biztosítja azt ésszerű időn belül, illetve amikor jelentősen hátráltatja a vizsgálatot, a rendelkezésre álló adatok alapján előzetes vagy végső, megerősítő vagy elutasító határozat hozható. A jelen pont alkalmazásakor figyelembe kell venni a II. melléklet rendelkezéseit.”
146 A II. melléklet 5. cikke megfelel az alaprendelet 18. cikke (3) bekezdésének, mivel a következőket írja elő:
„Bár előfordulhat, hogy a rendelkezésre bocsátott információ nem minden szempontból ideális, ez nem indokolja azt, hogy a hatóságok azt figyelmen kívül hagyják, feltéve, hogy az érdekelt Fél legjobb képességei szerint járt el.”
147 Meg kell jegyezni, hogy a „II. mellékletet hivatkozással beépítették a [dömpingellenes megállapodás] 6.8. cikkébe” (a Fellebbezési Testületnek az „Egyesült Államok – Japánból származó, egyes melegen hengerelt acéltermékekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” jogvitára vonatkozó jelentése, amelyet a Vitarendezési Testület 2001. augusztus 23‑án fogadott el, WT/DS 184/AB/R, 75. pont), és hogy e melléklet rendelkezései kötelezőek, annak ellenére, hogy azokat gyakran feltételes módban fogalmazták meg (Vizsgálóbizottsági jelentés, „Egyesült Államok – Indiából származó acéllemezekre vonatkozó dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések”, amelyet a Vitarendezési Testület 2002. július 29‑én fogadott el, WT/DS 206/R, 7.56. pont).
148 A „Korea – Indonéziából származó egyes papírok behozatalára kivetett dömpingellenes vámok” jogvitára vonatkozó vizsgálóbizottsági jelentés szerint, amelyet a Vitarendezési Testület 2005. október 28‑án fogadott el (WT/DS 312/R, 7.43. pont), azt a döntést, hogy egy adott információ a dömpingellenes megállapodás 6.8. cikke értelmében szükséges‑e vagy sem, az egyes vizsgálatok konkrét körülményeinek fényében kell meghozni, nem pedig elvont módon. Ezenfelül az „Európai Közösségek – Norvégiából származó tenyésztett lazacra vonatkozó dömpingellenes intézkedések” jogvitára vonatkozó vizsgálóbizottsági jelentés szerint, amelyet a Vitarendezési Testület 2008. január 15‑én fogadott el (WT/DS 337/R, 7.343. pont), ugyanezen rendelkezés értelmében szükségesnek kell tekinteni az egyik érdekelt fél birtokában lévő és a dömpingellenes vizsgálattal megbízott hatóság (a továbbiakban: illetékes hatóság) által a „megállapításainak” meghozatalához megkövetelt konkrét információt.
149 Továbbá megállapítást nyert, hogy a dömpingellenes vizsgálattal érintett termék termelési volumenére és gyártási költségeire vonatkozó információk nyilvánvalóan az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szükséges információk (lásd analógia útján: 2021. szeptember 22‑i NLMK kontra Bizottság ítélet, T‑752/16, nem tették közzé, EU:T:2021:611, 53. pont).
150 A jelen ügyben a megtámadott rendelet (274), (275) és (317)–(322) preambulumbekezdéséből, valamint a Bizottság által az eljárás során a Törvényszék kérdésére válaszul szolgáltatott pontosításokból az következik, hogy a Bizottság a rendes érték képzéséhez a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló tényeket használta fel azon inputok – mint például a szén és a víz – felhasználási volumenének megállapításához, amelyeket a felperes a PVA‑k gyártásában részt vevő, olyan belső előállítású termelési tényezők előállításához használt fel, mint a villamos energia és a gőz. A felperes ugyanis nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére azokat az információkat, amelyekre a Bizottságnak a megítélése szerint e célból szüksége volt.
151 Nem vitatott, hogy a belső előállítású termelési tényezők nem elhanyagolható szerepet játszanak a PVA‑k gyártásában. Márpedig e termelési tényezők maguk is inputokat igényelnek, amelyek így a felperesnél a PVA‑jai gyártásával kapcsolatban költségeket keletkeztetnek. Mivel a jelen ügyben a rendes értéket az előállítási költségeken alapuló módszer alapján számították ki, meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak ismernie kellett a PVA‑k gyártásához felhasznált összes input felhasználási volumenét, beleértve tehát a belső előállítású termelési tényezők előállításához szükséges inputokat is.
152 A felperes arra hivatkozik, hogy lehetetlen volt számára a Bizottság által kért adatok szolgáltatása a gyártási eljárásának sajátosságai miatt, amelyeket a Bizottság által készített kérdőív nem vett figyelembe. A belső előállítású termelési tényezőket ugyanis nem kizárólag a PVA‑k gyártására használják. A felperes a kétszeres beszámítás kockázatára is hivatkozik, amely – amint azt a vizsgálat során kifejtette – abból ered, hogy a széntüzelésű kazánok által termelt gőzt először energiatermelésre, másodszor pedig PVA‑k előállítására használják fel, olyan villamos energiával, amelyet tehát nem közvetlenül a szén termel. Ennélfogva ez a belső előállítású villamos energia és gőz nem hasonlítható az olyan hagyományos inputokhoz, mint a szén. Ezenkívül a felperes hangsúlyozza, hogy eljárása teljes mértékben kémiai reakció, amelynek során különböző összetevők kölcsönhatásba lépnek egymással, és néha elnyelik egymást, olyan maradékanyagokat hagyva, amelyek újra felhasználhatók vagy pedig más anyagokká alakulnak át.
153 Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet (319) preambulumbekezdése szerint a felperes már készített „jelentést a belső előállítású termelési tényezők előállításához szükséges inputokról”. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy „ezek az inputok akár a vizsgált termékhez is rendelhetők”.
154 A megtámadott rendelet (319) preambulumbekezdéséből következik, hogy a felperes jelezte a Bizottságnak, hogy mely inputok szükségesek a belső előállítású inputok előállításához. A felperes azonban úgy véli, hogy nem áll módjában pontosítani, hogy e belső előállítású termelési tényezők, és így az azok előállításához szükséges inputok milyen mértékben rendelhetők a PVA gyártásához.
155 Ebből következik, hogy a felperes valójában a Bizottság által a rendes érték megállapításához használt módszer megalapozottságát vitatja, amennyiben e módszer az érintett inputok felhasználásának túlbecsüléséhez vezetett, ezeket az inputokat ugyanis túl jelentős mértékben rendelték a PVA gyártásához, miközben a belső előállítású termelési tényezőket nem kizárólag PVA‑gyártáshoz használták fel. E kifogás ugyanakkor nem alkalmas annak bizonyítására, hogy lehetetlen volt a Bizottság által kért információk szolgáltatása.
156 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy annak elkerülése érdekében, hogy a Bizottság a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló tényeket használja fel, a felperes közölhette volna vele ezeket az információkat, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy érdemben – a Törvényszék előtt is – vitassa a Bizottság általi felhasználásukat.
157 Következésképpen a felperesnek az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveit el kell utasítani.
158 A felperesnek az alaprendelet 18. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveit illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint e rendelet 18. cikkének (1) és (3) bekezdése eltérő helyzetekre vonatkozik. Míg tehát az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése általánosságban azokat az eseteket írja le, amikor nem szolgáltatták az intézmények számára a vizsgálathoz szükséges információkat, addig a rendelet 18. cikkének (3) bekezdése olyan esetekről rendelkezik, amikor a vizsgálathoz szükséges adatokat szolgáltatták, de azok nem relevánsak, aminek következtében a rendelkezésre álló tényeket nem feltétlenül kell felhasználni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. május 22‑i Guangdong Kito Ceramics és társai kontra Tanács ítélet, T‑633/11, nem tették közzé, EU:T:2014:271, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
159 A jelen ügyben a Bizottság a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló tényeket kizárólag azon információk helyettesítésére használta fel, amelyeket a felperes nem szolgáltatott a számára, mivel azt állítólag lehetetlen volt megtenni.
160 Egyébiránt pontosítani kell, hogy az érintett fél által bizonyos információk közlése érdekében kifejtett erőfeszítések mértéke nem áll szükségszerűen arányban a közölt információk valódi minőségével, mindenesetre annak nem az egyetlen meghatározó eleme. Ennek megfelelően, amennyiben a kért információkat végül nem szerzi meg, a Bizottság a kért információkat illetően jogosult a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló adatok felhasználására (lásd analógia útján: 2010. március 4‑i Sun Sang Kong Yuen Shoes Factory kontra Tanács ítélet, T‑409/06, EU:T:2010:69, 104. pont).
161 Mivel a felperes nem nyújtotta be azokat az információkat, amelyeket a Bizottság a belső előállítású termelési tényezők inputjaira vonatkozóan kért, meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése nem volt alkalmazható, és a Bizottság nem tehetett mást, minthogy ezen információk helyettesítésére a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló tényeket használja fel.
162 Mindenesetre a Fellebbezési Testület szerint a II. melléklet 5. pontja nagyon jelentős erőfeszítést követel meg az érdekelt felektől (a Fellebbezési Testületnek az „Egyesült Államok – A Japánból származó egyes melegen hengerelt acéltermékekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések” jogvitára vonatkozó jelentése, amelyet a Vitarendezési Testület 2001. augusztus 23‑án fogadott el, WT/DS 184, 102. pont).
163 Márpedig nem állapítható meg, hogy a felperes ilyen erőfeszítést tett volna, mivel megtagadta a belső előállítású termelési tényezők termelési költségei egy részének a PVA‑hoz rendelése tekintetében a Bizottság által megkövetelt számviteli gyakorlat elvégzését.
164 Következésképpen a felperesnek az alaprendelet 18. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveit is el kell utasítani.
165 Válaszában a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem közölte vele kellő időben az „ellenőrző jelentést”, amelyet meg kell küldenie az érdekelt félnek, mielőtt elküldené neki azt a levelet, amelyben a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló tények felhasználására irányuló szándékáról tájékoztatja. Ez az eljárási szabálytalanság sérti a védelemhez való jogát.
166 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet a felperes nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy a Bizottság határozata a szóban forgó eljárási szabálytalanság hiányában eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel e fél az eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét, a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a szóban forgó jogi aktus megsemmisítéséhez, ha fennáll annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, és az így ténylegesen érintette a védelemhez való jogot (lásd: 2022. május 5‑i Zhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
167 Márpedig a felperes semmilyen olyan körülményre nem hivatkozott, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy nem zárható ki, hogy az eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, ha az „ellenőrző jelentést” korábban kapta volna meg.
168 Ennélfogva a felperes jelen érvét mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene annak elfogadhatóságáról, amelyet a Bizottság azzal az indokkal vitatott, hogy arra a keresetlevélben nem hivatkoztak.
169 A fentiekre tekintettel az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
170 Egyébiránt a fenti 69. pontban kifejtett megfontolások alapján a második és az ötödik jogalap megalapozatlanként való elutasítása lehetővé teszi a harmadik és a negyedik jogalap hatástalan jogalapkénti elutasítását.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Az Inner Mongolia Shuangxin Environment‑Friendly Material Co. Ltd viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság, a Kuraray Europe GmbH és a Sekisui Specialty Chemicals Europe SL részéről felmerült költségeket.
3) Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Wegochem Europe BV maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. február 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások