A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2022. február 2.(*)

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Közép‑ és kelet‑európai gázpiacok – Valamely vállalkozás egyedi kötelezettségvállalásait kötelezővé nyilvánító határozat – Az 1/2003/EK rendelet 9. cikke – A kötelezettségvállalásoknak a kifogásközlésben eredetileg azonosított versenyjogi aggályokra tekintettel való megfelelősége – Egyes eredeti aggályokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások megkövetelésének a Bizottság általi mellőzése – A megfelelő ügyintézés elve – Átláthatóság – Indokolási kötelezettség – Az uniós energiapolitika célkitűzései – Az energiapolitikai szolidaritás elve – Hatáskörrel való visszaélés”

A T‑616/18. sz. ügyben,

a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S. A. (székhelye: Varsó [Lengyelország], képviselik: K. Karasiewicz radca prawny, T. Kaźmierczak, K. Kicun és P. Moskwa ügyvédek)

felperesnek,

támogatják:

a Litván Köztársaság (képviselik: K. Dieninis és R. Dzikovič, meghatalmazotti minőségben),

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna és M. Nowacki, meghatalmazotti minőségben)

és

az Overgas Inc. (székhelye: Szófia [Bulgária], képviselik: S. Gröss és S. Cappellari ügyvédek)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: G. Meessen és J. Szczodrowski, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Gazprom PJSC (székhelye: Moszkva [Oroszország])

és

a Gazprom export LLC (székhelye: Szentpétervár [Oroszország])

(képviselik őket: J. Karenfort, J. Hainz, B. Evtimov, N. Tuominen, J. Heithecker ügyvédek és D. O’Keeffe solicitor)

beavatkozó felek,

az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39816 – „közép‑ és kelet‑európai upstream gázellátás” ügy) 2018. május 24‑én hozott C(2018) 3106 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, J. Svenningsen (előadó), R. Barents, C. Mac Eochaidh és T. Pynnä bírák,

hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. május 18‑i és 19‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei és a kereset benyújtását követő fejlemények

1        A felperes, a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S. A. a PGNiG csoport anyavállalata, amely csoport a földgáz‑ és kőolajágazatban, elsősorban Lengyelországban működik. E csoport többek között gáz és nyersolaj feltárásával és kitermelésével, valamint gázimporttal, ‑értékesítéssel és ‑elosztással foglalkozik.

2        A felperes az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39816 – „közép‑ és kelet‑európai upstream gázellátás” ügy) 2018. május 24‑én hozott C(2018) 3106 final bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri, amellyel kötelezővé tették a Gazprom és a Gazprom Export LLC részvénytársaság (a továbbiakban együttesen: Gazprom) által felajánlott kötelezettségvállalásokat.

3        A megtámadott határozat a Bizottság által arra vonatkozóan lefolytatott közigazgatási eljárást zárta le, amely az erőfölénnyel való visszaélésnek az EUMSZ 102. cikkben előírt tilalmára tekintettel vizsgálta a Gazprom egyes közép‑ és kelet‑európai országok – így Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia (a továbbiakban együttesen: érintett KKE‑országok) – gázszektorát érintő bizonyos gyakorlatainak szabályszerűségét.

A.      A megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásról

4        2011 és 2015 között a Bizottság több intézkedést hozott annak érdekében, hogy megvizsgálja a közép‑ és kelet‑európai gázpiacok működését. Közelebbről, az [EUMSZ 101. és 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. és 20. cikke alapján információkéréseket küldött különböző piaci szereplőknek – köztük a Gazpromnak és egyes ügyfeleinek, így a felperesnek is –, és helyszíni vizsgálatokat folytatott többek között 2011‑ben a felperes telephelyén. Az e vizsgálattal kapcsolatos, és a jelen jogvita tárgyát képező közigazgatási eljárást „AT.39816 – »közép‑ és kelet‑európai upstream gázellátás« ügy” szám alatt vették nyilvántartásba (a továbbiakban: AT.39816. sz. ügy).

5        Ebben az ügyben a Bizottság 2012. augusztus 31‑én indított hivatalosan eljárást az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése és a Bizottság által az [EUMSZ 101. és 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 2. cikke alapján, az 1/2003 rendelet III. fejezete szerinti határozat elfogadása céljából.

6        2015. április 22‑én a Bizottság a 773/2004 rendelet 10. cikke alapján kifogásközlést küldött a Gazpromnak (a továbbiakban: kifogásközlés). E közleményben a Bizottság elöljáróban megállapította, hogy a Gazprom erőfölényben van az érintett KKE‑országok nagykereskedelmi gázellátásának upstream nemzeti piacain, továbbá hogy az EUMSZ 102. cikket megsértve visszaélt ezzel az erőfölénnyel azáltal, hogy versenyellenes stratégiát alkalmazott e piacok szegmentálása és elszigetelése, ezáltal pedig ezen országokban a gáz szabad áramlásának megakadályozása érdekében.

7        A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Gazprom e stratégiája a versenyellenes magatartások három olyan csoportját foglalja magában, amelyek befolyással voltak az érintett KKE‑országokban lévő ügyfeleire (a továbbiakban: érintett ügyfelek) és a velük kötött szerződéseire (a továbbiakban: érintett szerződések):

–        először is, álláspontja szerint a Gazprom területi korlátozásokat vezetett be az érintett KKE‑országok nagykereskedőivel, valamint egyes ipari ügyfeleivel kötött gázellátási szerződéseiben (a továbbiakban: területi korlátozásokra vonatkozó kifogások), amely korlátozások az ellátási területen kívüli exportot tiltó, illetve a szállított gáz adott területen belüli felhasználására kötelező szerződéses rendelkezésekből származtak; a Gazprom a határokon átnyúló gázáramlást akadályozó egyéb intézkedéseket is alkalmazott;

–        másodszor, e területi korlátozások lehetővé tették a Gazprom számára, hogy az érintett KKE‑országok közül ötben, nevezetesen Bulgáriában, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Lengyelországban (a továbbiakban: az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑ország) tisztességtelen árpolitikát folytasson, mivel olyan túlzott árakat szabott, amelyek jelentősen meghaladták a költségszintjét, illetve bizonyos, referenciaáraknak tekintett árakat (a továbbiakban: az árképzési gyakorlatra vonatkozó kifogások);

–        harmadszor, Bulgária és Lengyelország esetében a Gazprom az általa teljesített gázszállításokat annak rendelte alá, hogy a nagykereskedők részéről a gázszállítási infrastruktúrákra vonatkozó bizonyos biztosítékokat kapjon; e biztosítékok kiterjedtek egyrészt a bolgár nagykereskedő által a Déli Áramlat gázvezetékprojektbe történő beruházásokra, másrészt arra, hogy a lengyel nagykereskedőnek, vagyis a felperesnek el kellett fogadnia a Lengyelországon áthaladó fő gázvezetékek egyike, vagyis a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának üzemeltetése felett a Gazprom által gyakorolt ellenőrzés megerősítését (a továbbiakban: Yamal kifogások).

8        2015. szeptember 29‑én a Gazprom válaszolt a kifogásközlésre, vitatva a Bizottság versenyjogi aggályait, majd a 773/2004 rendelet 12. cikkének megfelelően 2015. december 15‑én meghallgatták.

9        2017. február 14‑én a Gazprom – továbbra is vitatva a kifogásközlésben felvetett versenyjogi aggályokat – az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján benyújtott egy hivatalos kötelezettségvállalási tervezetet (a továbbiakban: eredeti kötelezettségvállalások). Ezt a tervezetet informális kötelezettségvállalási javaslatok előzték meg.

10      2017. március 16‑án a Bizottság az érdekelt felek eredeti kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos észrevételeinek beszerzése érdekében az 1/2003 rendelet 27. cikke (4) bekezdésének megfelelően közleményt tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2017. C 81., 9. o.), amely tartalmazta az AT.39816. sz. ügy összefoglalóját, valamint az eredeti kötelezettségvállalások tartalmának lényegét. Ugyanezen rendelkezés értelmében az érdekelt felek számára az említett közlemény közzétételétől számított 7 hét állt rendelkezésre észrevételeik megtételére (a továbbiakban: piaci konzultáció). A Bizottsághoz 44 észrevétel érkezett az érdekelt felektől, köztük a felperestől, a lengyel kormánytól, az Urząd Regulacji Energetyki (lengyel energiaügyi szabályozó hivatal, a továbbiakban: lengyel hivatal) elnökétől és a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszának üzemeltetőjétől, a Gaz‑System S.A‑tól.

11      Miután a Gazprom megkapta az érdekelt felek eredeti kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos észrevételeinek nem bizalmas változatait, 2018. március 15‑én módosított kötelezettségvállalás‑tervezetet terjesztett elő (a továbbiakban: végleges kötelezettségvállalások).

12      Az 1/2003 rendelet 14. cikkének megfelelően a Bizottság konzultált a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottsággal (a továbbiakban: tanácsadó bizottság), és közölte vele az előzetes határozattervezetet. 2018. május 2‑án a tanácsadó bizottság kedvező véleményt adott ezen előzetes tervezetről. Egyébiránt, a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU bizottsági elnöki határozat (HL 2011. L 275., 29. o.) 16. cikkének megfelelően a meghallgatási tisztviselő 2018. május 2‑án elkészítette végleges jelentését.

13      2018. május 24‑én a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyhez mellékelte a végleges kötelezettségvállalásokat. E határozatban jóváhagyta és kötelezővé tette az említett kötelezettségvállalásokat, és lezárta a közigazgatási eljárást, megállapítva, hogy a kifogásközlésben eredetileg azonosított, potenciálisan visszaélésszerű magatartások tekintetében már nem szükséges fellépnie.

B.      A megtámadott határozatról

14      A megtámadott határozatban a Bizottság először is ismertette a Gazprom magatartásának előzetes értékelését, azelőtt, hogy benyújtotta volna az eredeti kötelezettségvállalásokat, a piaci konzultáció eredményeit, valamint a végleges kötelezettségvállalásokat. Ezt követően bemutatta a végleges kötelezettségvállalások értékelését és azokat az indokokat, amelyek eloszlatták versenyjogi aggályait.

1.      A szóban forgó magatartások előzetes értékeléséről

15      A megtámadott határozat előzetes értékelést ismertető 4. szakaszában a Bizottság az upstream gázszolgáltatás nemzeti piacaiként határozta meg az érintett piacokat. E tekintetben azt is megállapította, hogy a Gazprom az érintett KKE‑országokon belül erőfölényben van a szóban forgó piacokon.

16      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Gazprom az EUMSZ 102. cikket megsértve visszaélhetett erőfölényével azáltal, hogy olyan versenyellenes stratégiát alkalmazott, amely az érintett KKE‑országokban a gáz szabad áramlásának megakadályozására, és ezáltal ezen országok piacainak elszigetelésére irányult. Közelebbről úgy vélte, hogy e stratégia a versenyellenes magatartások három olyan csoportját foglalta magában, amelyeket lényegében a kifogásközlésben azonosított, és amelyekkel szemben a fenti 7. pontban kifejtett versenyjogi aggályokat fogalmazta meg.

17      Ami a Yamal kifogásokat illeti, noha a piaci konzultáció keretében néhány érdekelt fél sérelmezte az e kifogásokra megoldást nyújtó kötelezettségvállalások hiányát, a Bizottság a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy miután további vizsgálatot folytatott, az előzetes versenyjogi aggályai nem nyertek megerősítést. Egyrészt jelezte, hogy a Yamal gázvezeték lengyel szakaszának a Gaz‑Systemet független rendszerüzemeltetőként (a továbbiakban: ISO) hitelesítő, 2015. május 19‑i határozatában (a továbbiakban: tanúsítási határozat) a lengyel hivatal többek között megállapította, hogy a Gaz‑System döntő ellenőrzést gyakorol az e szakaszra vonatkozó beruházási döntéseket és azok végrehajtását illetően. Ennélfogva sem a System Gazociągów Tranzytowych EuRoPol Gaz S. A. (a továbbiakban: EuRoPol) mint a gázvezeték tulajdonosa, sem pedig a Gazprom mint az Europol részvényese nem tudta megakadályozni ezeket a döntéseket. Másrészt a Bizottság rámutatott a lengyelországi gázágazatban tevékenykedő felek közötti kapcsolatok kormányközi jellegére, különösen a Yamal gázvezeték lengyel szakaszának megépítését és üzemeltetését illetően, és megállapította, hogy e körülmény nagymértékben meghatározhatta az érintett felek magatartását.

2.      A végleges kötelezettségvállalások tartalmáról

18      A megtámadott határozathoz csatolt végleges kötelezettségvállalásokat a Bizottság versenyjogi aggályainak eloszlatására figyelemmel alakították ki.

19      Ami először is a területi korlátozásokkal kapcsolatos aggályok eloszlatása érdekében tett kötelezettségvállalásokat illeti (a továbbiakban: területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások), a Gazprom először is lényegében arra vállalt kötelezettséget, hogy az érintett KKE‑országokbeli ügyfeleivel kötött gázellátási szerződésekből kiiktat minden olyan rendelkezést, amely közvetlenül vagy közvetve tiltja vagy akadályozza az ezen országok által alkotott régióban a gáz szabad áramlását.

20      Továbbá annak érdekében, hogy a gázáramlás egyrészt Bulgária és a balti államok, másrészt a többi érintett KKE‑ország között az előbbiek infrastrukturális elszigeteltsége ellenére is lehetséges legyen, a Gazprom vállalta, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy az érintett ügyfelek kérelmére a magyarországi, lengyelországi és szlovákiai szállítási pontokra leszállított szerződéses gázmennyiség egészét vagy egy részét egy másik, bulgáriai vagy balti államban lévő szállítási pontra szállítsa le. A piaci konzultációt követően a Gazprom a végleges kötelezettségvállalásokban többek között megerősítette a szállítási pontok módosítására vonatkozó javaslatát.

21      Ezenkívül a Gazprom – annak érdekében, hogy lehetővé tegye a bolgár rendszerüzemeltető számára a gázáramlás ellenőrzését Bulgáriában – különösen amellett kötelezte el magát, hogy intézkedéseket tesz a releváns gázellátási és ‑szállítási szerződések annak érdekében történő módosítására, hogy Bulgária más tagállamokkal, különösen Görögországgal történő összekapcsolására, valamint a gázelosztási módszer kiigazítására vonatkozóan szerződések jöhessenek létre.

22      Másodszor, ami az árakkal kapcsolatos aggályok eloszlatása érdekében tett kötelezettségvállalásokat illeti (a továbbiakban: az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások), a Gazprom vállalta, hogy árfelülvizsgálati rendelkezéseket vezet be, illetve, hogy adott esetben módosítja a bolgár, észt, lett, litván és lengyel ügyfeleivel fennálló szerződéseiben foglalt rendelkezéseket. Ezen új, illetve módosított árfelülvizsgálati rendelkezések többek között azt írják elő, hogy amennyiben a felek az új árat illetően 120 napon belül nem jutnak megállapodásra, bármelyik fél választottbírósághoz fordulhat, amelynek az e rendelkezésekben foglalt, a tarifákra vonatkozó iránymutatásokra kell támaszkodnia, és az Európai Unión belüli székhellyel kell rendelkeznie. A felülvizsgált árakat továbbá az árfelülvizsgálati kérelemről szóló értesítés időpontjától számított visszamenőleges hatállyal kell alkalmazni.

23      Harmadszor, ami az arra vonatkozó versenyjogi aggályokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat illeti, hogy a bolgár nagykereskedő általi, adott áron történő gázszállítást a Déli Áramlat gázvezetékprojektbe történő beruházások biztosításától tette függővé, a Gazprom arra vállalt kötelezettséget, hogy az e projektben részt vevő bolgár partnerek számára lehetővé teszi a projektből való kilépést anélkül, hogy polgári jogi igényt nyújtana be, vagy hogy beszedné azt az árkülönbözetet, amit a projektben való részvételük ellenértékeként elengedett. Továbbá, tekintettel a gázvezetékprojekt bolgár szakaszának bejelentett leállítására, a Gazprom azt is vállalta, hogy e leállítással összefüggésben nem követel külön kártérítést.

3.      A végleges kötelezettségvállalások értékeléséről és végrehajtásáról

24      A megtámadott határozatban a Bizottság lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a végleges kötelezettségvállalások – anélkül, hogy aránytalanok lennének – hatékonynak és szükségesnek bizonyultak a versenyjogi aggályok eloszlatásához, egyben jelezte, hogy e tekintetben figyelembe vette a gázpiacokon a kifogásközlés bejelentése óta bekövetkezett fejleményeket. Először is, különösen azt állapította meg, hogy a Gazprom már tett bizonyos intézkedéseket annak érdekében, hogy magatartását jobban összhangba hozza a versenyjogi szabályokkal, másodszor, hogy a gázinfrastruktúra helyzete javult egyes érintett KKE‑országokban, konkrétan Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában, oly módon, hogy lehetővé vált a határokon átnyúló gázáramlás, annak ellenére, hogy a balti országok és Bulgária gázpiaca továbbra is el volt szigetelve az Unió gázpiacaitól, és, harmadszor, hogy a kőolaj árzuhanása következtében a hosszú távra számított gázárak egy része – a kőolajtermékek árához igazított képletek alapján – szintén csökkent.

25      Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján kötelezővé teszi a végleges kötelezettségvállalásokat. Ami alkalmazásuk időtartamát illeti, a megtámadott határozat azt írja elő, hogy azok az említett határozatnak a Gazprom részére történő kézbesítésétől számított nyolcéves időszakra alkalmazandók, a Déli Áramlat gázvezetékprojektre vonatkozó fenti 23. pontban hivatkozott kötelezettségvállalások kivételével, amelyek az ezen időpontot követő tizenöt éves időszakra kötelezőek.

26      A megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen szól:

„1. cikk

A mellékletben felsorolt kötelezettségvállalások a [Gazprom] esetében, valamint az általa közvetlenül vagy közvetve irányított bármely jogi személy számára nyolcéves időtartamra kötelezőek, kivéve a melléklet 21. pontjában meghatározott kötelezettségvállalásokat, amelyek a kötelezettségvállalásokban meghatározott időponttól kezdődően tizenöt éves időtartamra kötelezőek.

2. cikk

Ebből következően […] [a Bizottság] további eljárásának a jelen ügyben már nincs helye […].”

C.      A panaszról

27      A megtámadott határozat alapjául szolgáló, a Bizottság által indított közigazgatási eljárással párhuzamosan a felperes 2017. március 9‑én a 773/2004 rendelet 5. cikke szerinti panaszt nyújtott be, amelyben a Gazprom állítólagosan visszaélésszerű magatartását kifogásolta (a továbbiakban: panasz). E magatartások, amelyek nagyrészt átfedésben voltak a kifogásközlésben már kifejtett aggályokkal, magukban foglalták többek között azokat az állításokat, amelyek a Gazpromnak a Yamal gázvezeték lengyel szakaszához kapcsolódó visszaéléseire vonatkoztak.

28      2017. március 29‑én a Bizottság visszaigazolta a panasz kézhezvételét, amelyet ezt követően „AT.40497 – »lengyel gázárak« ügy” hivatkozással vettek nyilvántartásba (a továbbiakban: AT.40497. sz. ügy).

29      A felperesnek címzett 2017. március 31‑i levelében a Bizottság rámutatott, hogy a panaszban felhozott és az eredeti kötelezettségvállalásokkal érintett magatartások között átfedések vannak, és felhívta a felperest, hogy a 2017. március 16‑án indított piaci konzultáció keretében terjessze elő észrevételeit e kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban. Az irányadó határidő meghosszabbítását követően a felperes 2017. május 19‑én benyújtotta észrevételeit.

30      2017. május 15‑én a Gazprom közölte a Bizottsággal a panasszal kapcsolatos észrevételeit.

31      A Bizottság a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően a felperesnek címzett 2018. január 23‑i levelében (a továbbiakban: elutasító szándéknyilatkozat) jelezte, hogy a panasz elutasítását helyezi kilátásba, és felhívta, hogy az említett levél kézhezvételétől számított négy héten belül ismertesse álláspontját. A Bizottság megküldte továbbá a kifogásközlés nem bizalmas változatát, valamint a Gazpromnak a panaszra vonatkozó, a fenti 30. pontban hivatkozott észrevételeinek nem bizalmas változatát.

32      2018. március 2‑án a felperes az elutasító szándéknyilatkozatra válaszul észrevételeket nyújtott be. Azonkívül, hogy kifejezte elégedetlenségét az említett levélben foglalt megállapításokat illetően, a felperes kifogásolta a vizsgálat Bizottság általi lefolytatását, és megjegyezte, hogy a Bizottság megsértette az AT.39816. sz. ügyben panaszosként őt megillető jogait, különösen azzal, hogy többszöri kérelme ellenére a Bizottság közel egy éven keresztül nem biztosított számára hozzáférést a kifogásközléshez, és nem tette lehetővé, hogy észrevételeket tegyen e kifogásközléssel kapcsolatban.

33      2018. szeptember 5‑én, vagyis a megtámadott határozat elfogadását követően a felperes a 2011/695 határozat 7. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján indokolással ellátott kérelmet küldött a meghallgatási tisztviselőnek, amelyben hozzáférést kért mindazon dokumentumokhoz, amelyekre a Bizottság az elutasító szándéknyilatkozatban kifejtett ideiglenes értékelését alapozta, többek között a kifogásközlés egy olyan változatához, amely kevesebb hiányzó információt tartalmazott. A meghallgatási tisztviselő 2018. szeptember 17‑én továbbította a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának a 2018. szeptember 5‑i levélben benyújtott hozzáférési kérelmeket. 2018. szeptember 25‑i levelében a Bizottság elutasította a felperes által a 2018. március 2‑i és szeptember 5‑i leveleiben megfogalmazott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket.

34      2019. január 24‑én a felperes levelet küldött a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjának, amelyben az EUMSZ 265. cikk második bekezdése alapján felhívta a Bizottságot, hogy vagy a panaszt elutasító határozatot fogadja el, vagy pedig az AT.40497. sz. ügyben folytasson le eljárást. 2019. február 8‑án a Bizottság válaszolt erre a levélre, emlékeztetve arra, hogy e panasszal kapcsolatban már több levélváltásra is sor került közöttük. A Bizottság az AT.39816. sz. üggyel kapcsolatban azt is jelezte, hogy elfogadta a megtámadott határozatot, amely többek között figyelembe vette a felperes által a piaci konzultáció keretében előterjesztett észrevételeket, az AT.40497. sz. üggyel kapcsolatban pedig jelezte, hogy elküldte az elutasító szándéknyilatkozatot, amelyre a felperes válaszolt, valamint azt, hogy véglegesíti a panaszra vonatkozó elemzését.

35      2019. április 17‑én a Bizottság elfogadta a panasz elutasításáról szóló C(2019) 3003 final határozatot (AT.40497 – „lengyel gázárak” ügy).

36      2019. június 25‑én a felperes keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a panaszt elutasító e határozattal szemben, amelyet T‑399/19. ügyszám alatt vettek nyilvántartásba.

II.    Az eljárás és a felek kérelmei

37      A Törvényszék Hivatalához 2018. október 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. Az ellenkérelmet, a választ és a viszonválaszt 2019. január 9‑én, február 27‑én, illetve május 8‑án nyújtották be.

38      A keresetlevelet kísérő külön iratban a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 152. cikke alapján azt kérte, hogy a Törvényszék az ügyben gyorsított eljárásban határozzon. 2018. november 30‑i határozatával a Törvényszék elutasította ezt a kérelmet.

39      A Törvényszék Hivatalához 2019. február 26‑án benyújtott beadványában a Gazprom kérte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék Hivatalához 2019. február 25‑én, február 27‑én, illetve február 28‑án benyújtott beadványában az Overgas Inc., a Litván Köztársaság és a Lengyel Köztársaság kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson.

40      2019. április 5‑i határozatával a Törvényszék első tanácsának elnöke a felek meghallgatását követően megengedte a Lengyel Köztársaság beavatkozását. 2019. május 17‑i végzéseivel a felek meghallgatását követően engedélyezte a Litván Köztársaság, a Gazprom és az Overgas beavatkozását.

41      A beavatkozási beadványt a Litván Köztársaság 2019. augusztus 30‑án, a Lengyel Köztársaság és az Overgas 2019. szeptember 6‑án, a Gazprom pedig 2019. október 4‑én nyújtotta be. A felperes és a Bizottság 2019. november 15‑én benyújtották a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeiket, a Bizottság ugyanakkor lemondott arról, hogy a Gazprom beavatkozási beadványára vonatkozóan észrevételeket nyújtson be.

42      Mivel 2019. október 4‑én módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

43      A Törvényszék Hivatala 2019. december 17‑i leveleiben pervezető intézkedések keretében felhívta a felperest, hogy nyújtson be több dokumentumot, és felhívta a Bizottságot, hogy írásban válaszoljon a kifogásközlés bizalmas változatában szereplő bizonyos információk bizalmas jellegére vonatkozó kérdésre.

44      Ugyanezen a napon hozott végzésében a Törvényszék arra kötelezte a Bizottságot – egyrészt az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének első bekezdése, másrészt az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja és 92. cikkének (3) bekezdése alapján, e szabályzat 103. cikkének alkalmazására is figyelemmel –, hogy nyújtsa be a kifogásközlés bizalmas változatának teljes másolatát.

45      A felek az előírt határidőn belül megfelelően eleget tettek a 2019. december 17‑én elfogadott pervezető intézkedéseknek, valamint a Törvényszék által ugyanezen a napon hozott bizonyításfelvételi végzésnek.

46      A Törvényszék Hivatala 2020. május 6‑i leveleiben felhívta a felperest és a Bizottságot, hogy nyújtsanak be dokumentumokat, és írásban válaszoljanak a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre. A felek ezen intézkedéseknek az előírt határidőn belül eleget tettek.

47      2020. május 28‑i határozatával a nyolcadik tanács elnöke az eljárási szabályzat 67. cikkének ugyanezen szabályzat 19. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel soron kívüli elbírálást biztosít számára.

48      2020. június 8‑án a nyolcadik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikke alapján úgy határozott, hogy a jelen ügyet a kibővített nyolcadik tanács elé utalja. Mivel e kibővített tanács egyik tagja nem tudott részt venni az ügy elbírálásában, a 2020. június 15‑i határozattal a Törvényszék elnökét jelölték ki a tanács létszámának kiegészítése érdekében.

49      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott. Erre tekintettel a felperest, a Bizottságot és az Overgast felhívták arra, hogy nyújtsanak be dokumentumokat, és írásban válaszoljanak a Törvényszék által a pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre. Ezen intézkedésekre válaszul az Overgas 2020. november 26‑án, míg a felperes és a Bizottság 2020. december 8‑án nyújtotta be észrevételeit (a továbbiakban: 2020. december 8‑i válaszok).

50      Ezenkívül a kifogásközlés Bizottság által benyújtott bizalmas változatának teljes másolatát illetően (lásd a fenti 43. és 45. pontot) a Törvényszék az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy e dokumentumot – amennyiben előzetesen kötelezettséget vállalnak a bizalmas kezelésre vonatkozóan – a felperes képviselőinek tudomására hozza, annak érdekében, hogy a felperes e tekintetben észrevételeket tehessen. Miután e képviselők aláírták a titoktartási nyilatkozatokat, az említett iratot részükre kézbesítették, és a felperes 2020. december 8‑án benyújtotta észrevételeit.

51      A Covid‑19 által okozott egészségügyi válsághelyzettel összefüggő okok miatt, valamint egyes felek kérésére a kibővített nyolcadik tanács elnöke úgy döntött, hogy elhalasztja az eredetileg 2021. január 20‑ára és 21‑re kitűzött tárgyalást.

52      A Törvényszék a 2021. május 18‑i és 19‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat. Ez alkalommal a Törvényszék azt is jelezte, hogy tudomásul vette a Bizottság által a tárgyalásra készített jelentéssel kapcsolatban 2021. április 27‑én benyújtott észrevételeit.

53      A tárgyalás második napján és a Törvényszék által a kereset elfogadhatóságával kapcsolatban feltett kérdések keretében a Bizottság felülvizsgálta az ezen elfogadhatóságra vonatkozó álláspontját, és azt állította, hogy a felperes a jelen ügyben nem bizonyította az eljáráshoz fűződő érdekét, így a kereset elfogadhatatlan.

54      A felperes a Litván Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Gazprom és az Overgas tekintetében bizalmas kezelés iránti kérelmeket terjesztett elő az eljárás különböző irataiban szereplő bizonyos információkra vonatkozóan. Ez utóbbiak nem emeltek kifogást e kérelmekkel szemben.

55      A Litván Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és az Overgas által támogatott felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

56      A Gazprom által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak, vagy másodlagosan a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

57      Keresete alátámasztására a felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében a következőkön alapulnak:

–        az első jogalap az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkének és az arányosság elvének a megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Yamal kifogások megalapozatlanok, és olyan kötelezettségvállalásokat fogadott el, amelyekben e kifogásokat egyáltalán nem vették figyelembe;

–        a második jogalap az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkének és az arányosság elvének a megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság annak ellenére fogadta el a végleges kötelezettségvállalásokat, hogy azok nem vették kellőképpen figyelembe az árképzési gyakorlatra vonatkozó kifogásokat;

–        a harmadik jogalap az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkének és az arányosság elvének a megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság annak ellenére fogadta el a végleges kötelezettségvállalásokat, hogy azok nem vették kellőképpen figyelembe a területi korlátozásokra vonatkozó kifogásokat;

–        a negyedik jogalap az EUMSZ 7. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat ellentétes az Unió energiapolitikájának célkitűzéseivel, és amennyiben a Bizottság nem vette figyelembe e határozatnak a gázellátás európai piacára gyakorolt negatív hatását;

–        az ötödik jogalap az EUMSZ 18. cikk (1) bekezdésének és az egyenlő bánásmód elvének a megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a Gazprom nyugat‑európai tagállamokban működő ügyfelei és az érintett KKE‑országokbeli ügyfelei között;

–        a hatodik jogalap hatáskörrel való visszaélésen és lényeges eljárási szabályok megsértésén alapul, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatban figyelmen kívül hagyta az 1/2003 rendelet 9. cikkének célkitűzését, valamint a közigazgatási eljárás lefolytatásával kapcsolatos hatáskörének korlátait.

A.      A pervezető intézkedések iránti kérelmekről

58      A felperes beadványaiban elsődlegesen azt kérte, hogy a Bizottságot kötelezzék „az AT.39816. számú eljárás iratainak”, „az AT.40497. számú eljárás iratainak”, valamint – amennyiben azok nem tartoznak e két kategóriába – egyes, konkrétabban meghatározott iratoknak a bemutatására. Másodlagosan azt kérte, hogy a Bizottságot kötelezzék ez utóbbi dokumentumok, valamint a kifogásközlés olyan, nem bizalmas változatának benyújtására, amely több információt tartalmaz, mint a már a felperes birtokában lévő változat. A kért dokumentumok azért lennének hasznosak, hogy a Törvényszék a megtámadott határozat jogszerűségét az AT.39816. sz. és az AT.40497. sz. ügyek összes iratának összefüggésében vizsgálhassa felül.

59      A Bizottság úgy véli, hogy a kifogásközlés kivételével a szóban forgó dokumentumok, illetve információk egyike sem hasznos az eljárás szempontjából, és azt állítja, hogy a felperes nem igazolja kellőképpen a kérelmeit.

60      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 773/2004 rendelet 5. és 11. cikke értelmében az eljárásban panaszosként vagy harmadik félként részt vevő személy nem rendelkezik olyan iratbetekintési jogosultsággal, mint amely ezen rendelet 15. cikke értelmében a kifogásközlés címzettjeit megilleti, amelyet különösen annak lehetővé tétele érdekében biztosítanak számukra, hogy megismerjék a Bizottság iratanyagában szereplő bizonyítékokat azért, hogy e bizonyítékok alapján megfelelően ki tudják fejteni a véleményüket azokról a következtetésekről, amelyekre a Bizottság a kifogásközlésében jutott (lásd többek között: 2020. május 14‑i NKT Verwaltung és NKT kontra Bizottság ítélet, C‑607/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:385, 261. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel szemben a rendelet 6. cikke alapján a panaszos jogosult arra, hogy megkapja a kifogásközlés nem bizalmas változatának egy példányát olyan ügyre vonatkozóan, amellyel kapcsolatban a Bizottsághoz panasz érkezett.

61      E szabályok azonban nem alkalmazandók a Törvényszék előtti bírósági eljárásra, amelyre az Európai Unió Bírósága alapokmányának 24. cikke és a Törvényszék eljárási szabályzata az irányadó. Ebben az összefüggésben annak megítélése, hogy célszerű‑e pervezető vagy bizonyításfelvételi intézkedést hozni, a bíróság, és nem a felek feladata; ez utóbbiak adott esetben az elsőfokú eljárásban erre vonatkozóan választott megoldást fellebbezés keretében vitathatják (2010. május 12‑i Bizottság kontra Meierhofer ítélet, T‑560/08 P, EU:T:2010:192, 61. pont). Így a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikkének megfelelően kérheti a feleket, hogy nyújtsanak be minden olyan okiratot, és adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet szükségesnek tart. E célból a felperes kérheti a Törvényszéktől, hogy rendelje el az alperes birtokában lévő dokumentumok benyújtását, azonban ahhoz, hogy a Törvényszék megítélhesse, hogy az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében el kell‑e ezt rendelnie, a felperesnek a kért iratokat pontosan meg kell határoznia, és tájékoztatnia kell legalább azokról a tényekről, amelyek ezen iratoknak az ügy szempontjából való jelentőségét alátámasztják (lásd ebben az értelemben: 1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet, C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 90–93. pont).

62      A jelen ügyben a felperes lényegében nagy mennyiségű irat benyújtását kérelmezi anélkül, hogy azokat kellő pontossággal meghatározná, valamint megjelölné, hogy a kért iratok mennyiben segíthetnék elő az eljárás menetét; mindössze annak állítására szorítkozik, hogy a kért iratok azt „a kontextust” alkotják, amelyet a Törvényszéknek a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése során figyelembe kellene vennie.

63      Következésképpen a Törvényszék, miután megvizsgálta a felperes által előterjesztett kérelmeket a felhozott jogalapok és érvek tekintetében, azt a következtetést vonja le, hogy az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján nem kell elrendelni a kért pervezető intézkedéseket. Mindemellett meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 43., 46. és 49. pontban szerepel – a Törvényszék a kereset alátámasztására felhozott jogalapok vizsgálata érdekében különböző pervezető intézkedéseket fogadott el, amelyek többek között a dokumentumok benyújtására vonatkozó kérelmekre is kiterjednek.

64      Ami a kifogásközlés, és különösen ezen irat bizalmas változatának kezelését illeti, e kérdés megválaszolására majd a hatodik jogalap vizsgálatának keretében kerül sor.

B.      Az első, az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkének és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a Yamal kifogások megalapozatlanok, és olyan kötelezettségvállalásokat fogadott el, amelyek e kifogásokat egyáltalán nem vették figyelembe

65      Az első jogalap a Yamal kifogásoknak a Bizottság általi kezelésére vonatkozik. Ez a jogalap lényegében két részre oszlik.

1.      Az első jogalap első részéről, amely a Bizottságnak a Yamal kifogások feladásával és az e kifogásokat figyelembe vevő kötelezettségvállalás hiányával kapcsolatos hibáira vonatkozik

66      A Lengyel Köztársaság által támogatott felperes azt sérelmezi a Bizottsággal szemben, hogy elállt a Yamal gázvezetékre vonatkozó eredeti kifogásoktól, és ebből következően e kifogásokra vonatkozóan semmilyen kötelezettség nem áll fenn. Úgy véli, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság a jelen kereset keretében állít, a Bizottságnak igazolnia kellett volna ezen eljárását. Egyébiránt a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében szereplő két indok e tekintetben nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz.

67      A Bizottság úgy véli, hogy a jogalap ezen részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

a)      A Bizottság azon kötelezettségére alapított kifogásról, amely szerint igazolnia kellett volna azt, hogy a Yamal kifogásokra vonatkozóan nem ír elő kötelezettségvállalást

68      A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság az eljárása során, és különösen a Yamal kifogások elvetésével nem tartotta tiszteletben az 1/2003 rendelet 9. cikkében előírt követelményeket.

69      Álláspontja szerint ugyanis a Bizottság a kifogásközlésben rávilágított arra, hogy a Gazprom blokkolja az EuRoPol azon döntéseit, amelyek a Yamal gázvezeték lengyel szakaszán történő kétirányú – virtuális, illetve fizikai – áramlást lehetővé tennék, és úgy ítélte meg, hogy ez a magatartás kimeríti a versenyellenes magatartás jogilag kellőképpen alátámasztott fogalmát. Következésképpen az 1/2003 rendelet 9. cikkében támasztott követelményekre tekintettel a Bizottság a felperes szerint nem fogadhatott volna el olyan kötelezettségvállalásokat, amelyek teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a Yamal kifogásokat. A Bizottság ugyanis lényegében anélkül módosította a Gazprommal szembeni kifogások tartalmát, hogy követte volna az ilyen esetben irányadó eljárást, továbbá meg sem indokolta ezt a módosítást.

70      Ezenkívül a felperes a Bizottság azon álláspontját is vitatja, amely szerint a megtámadott határozat (4. szakasz) „előzetes értékelésében” kifejtett versenyjogi aggályok a kifogásközlésben kifejtettekkel szemben elsőbbséget élveznének. Az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkével kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény (HL 2011. C 308., 6. o.; a továbbiakban: legjobb gyakorlatok) 123. pontja szerint, amennyiben az érintett vállalkozásnak kifogásközlést küldtek, „a kifogásközlés tölti be az előzetes értékelés szerepét”. Márpedig a jelen ügyben semmi nem utal arra, hogy a Bizottság a kifogásközlés elküldését követően új, a Yamal kifogásokat nem tartalmazó előzetes értékelést közölt volna. Ennélfogva formálisan soha nem módosította kifogásközlésének tartalmát.

71      Ezzel kapcsolatban a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem vonatkoztathat el a közigazgatási eljárásnak a megtámadott határozat elfogadását megelőző szakaszaitól, így különösen magától a kifogás közlésétől. Az ilyen eljárás ugyanis az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat elé gördítene akadályt, amely bíróság kötelessége, hogy a bizottsági határozat alapjául szolgáló tények helytálló, teljes és megbízható jellegének vizsgálatát elvégezze, és nem lehet megakadályozni abban, hogy a kifogásközlést az ilyen határozatok értelmezéséhez felhasználja. A Bizottság által javasolt megközelítés önkényes jogkört teremtene számára a kötelezettségvállalások jóváhagyását illetően, mivel „hozzáigazíthatná” az előzetes értékelés tartalmát azon kötelezettségvállalásokéhoz, amelyeket egy adott vállalkozás kész elfogadni.

72      A Bizottság emlékeztet arra, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke alkalmazásának keretében a feladata az, hogy az érintett vállalkozás által javasolt kötelezettségvállalásokat azon versenyjogi aggályok fényében vizsgálja meg, amelyekről az „előzetes értékelés” során e vállalkozást tájékoztatta. A Bizottság különbséget tesz a kifogásközlésben kifejtett és a megtámadott határozat előzetes értékelésében megfogalmazott aggályok között, amennyiben ez utóbbiak már nem tartalmazzák a Yamal kifogásokat. Ily módon onnantól kezdve, hogy elvetették ezeket a kifogásokat, anélkül folytathatta le a kötelezettségvállalások vizsgálatát, hogy hibát követett volna el, még akkor is, ha e kötelezettségvállalások teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az említett kifogásokat.

73      Továbbá azon túl, hogy a felperes félreértelmezi a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392), és a kifogásközlésnek nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint ami az ilyen eljárási és előkészítő jellegű iratok esetében indokolt, a Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy az 1/2003 rendelet 7. cikke alapján elfogadott határozatokkal ellentétben a jelen ügyben – az említett rendelet 9. cikke alapján elfogadott – megtámadott határozat nem tesz jogsértés fennállására vonatkozó, kötelező érvényű megállapítást. Következésképpen el kell utasítani azt az előfeltevést, hogy a megtámadott határozat szabályszerűsége bírósági felülvizsgálat alá tartozik, amely határozat csupán előzetes értékelést tartalmaz az ideiglenes jellegű kifogásközlésben kifejtett aggályokkal kapcsolatban.

74      Ami a Bizottság megközelítésének állítólagos önkényességét illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy sem a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerinti, sem az 1/2003/EK rendelet 9. cikke alapján hozott határozatokra vonatkozó indokolási kötelezettsége értelmében nem volt köteles a Yamal kifogások elvetését indokolni. Mindemellett, mivel az érdekelt felek a Yamal gázvezetékre vonatkozó kötelezettségvállalás hiánya miatt kérdőre vonták a Bizottságot, a Bizottság a gondos ügyintézés és az átláthatóság elvének megfelelően ismertette azokat az okokat, amelyek miatt előzetes aggályai nem nyertek megerősítést.

75      Emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a Bizottság olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő, és az érintett vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel, amelyek eleget tesznek a Bizottság által számukra az előzetes értékelésben kifejezett elvárásoknak, határozatával ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára kötelezővé teheti.

76      E tekintetben az 1/2003 rendelet 9. cikkével bevezetett mechanizmus célja a versenyszabályok hatékony alkalmazásának biztosítása, annak érdekében, hogy a jogsértés hivatalos megállapítása révén történő intézkedés helyett gyors megoldást kínáljon a Bizottság által érzékelt versenyjogi aggályokra. E rendelkezés hátterében pergazdaságossági megfontolások állnak, amely rendelkezés lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy a Bizottság említett aggályainak eloszlatására szerintük legmegfelelőbbnek és leginkább helyénvalónak tűnő megoldásokat felkínálva teljeskörűen részt vegyenek az eljárásban (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Alrosa ítélet, C‑441/07 P, EU:C:2010:377, 35. pont; a továbbiakban: Alrosa‑ítélet; 2016. szeptember 15‑i Morningstar kontra Bizottság ítélet, T‑76/14, EU:T:2016:481, 39. pont; a továbbiakban: Morningstar ítélet).

77      Ezenkívül, noha az 1/2003 rendelet 9. cikke – ellentétben e rendelet 7. cikkével, amely a jogsértést megállapító határozatokra vonatkozik – nem hivatkozik kifejezetten az arányosság fogalmára, az arányosság elve az uniós jog alapelveként az uniós intézmények valamennyi jogi aktusa tekintetében a jogszerűség kritériumának minősül. Mindamellett az 1/2003 rendelet 7. és 9. cikkében előírt mechanizmusok egyedi jellemzői és az e rendelet által e két rendelkezés tekintetében kínált intézkedési eszközök különbözőek, különösen mivel az első mechanizmus célja a jogsértés megszüntetése, míg a másodiké a Bizottság előzetes értékelésében kifejtett aggályok eloszlatása. Következésképpen az arányosság elve tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozóan a Bizottságra háruló kötelezettség terjedelme és tartalma eltérő aszerint, hogy azt e cikkek egyikének vagy másikának keretében vizsgáljuk (lásd ebben az értelemben: Alrosa‑ítélet, 36–38. és 46. pont; Morningstar ítélet, 43–44. pont).

78      Így az 1/2003 rendelet 9. cikkének alkalmazása esetén az e rendelkezésben hivatkozott előzetes értékelés a bizottsági vizsgálattal érintett vállalkozásokra vonatkozik, amelynek lehetővé kell tennie számukra, hogy mérlegelhessék a megfelelő kötelezettségvállalások felajánlásának célszerűségét. Ami a Bizottságot illeti, ezen intézményt nem terheli az a kötelezettség, hogy minősítse, illetve megállapítsa a jogsértést, mivel szerepe arra korlátozódik, hogy az előzetes értékelése során megfogalmazott problémák tükrében és az általa elérendő célokra tekintettel vizsgálja meg és adott esetben fogadja el az érintett vállalkozások által felkínált kötelezettségvállalásokat. Ebben az összefüggésben az arányosság elvének alkalmazása arra korlátozódik, hogy a Bizottság egyrészt meggyőződik arról, hogy a kérdéses kötelezettségvállalások eloszlatják ezen aggályokat, másrészt pedig arról, hogy e vállalkozások nem ajánlottak fel az ezen aggályok eloszlatására ugyanúgy alkalmas, kevésbé terhes kötelezettségvállalásokat. E vizsgálat során a Bizottságnak figyelembe kell vennie az ügy körülményeit, azaz különösen a harmadik személyek érdekeit, és a feltárt aggályok terjedelmét (lásd ebben az értelemben: Alrosa ítélet, 40. és 41. pont; 2020. december 9‑i Groupe Canal + kontra Bizottság ítélet, C‑132/19 P, EU:C:2020:1007, 105. pont; Morningstar ítélet, 45. pont).

79      A jelen ügyben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bizottság által sugallt értelmezéstől eltérően a kifogásközlés az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében vett előzetes értékelésnek minősül, amint az a megtámadott határozatból nyilvánvalóan kitűnik, és egyébiránt megfelel a legjobb gyakorlatok 123. pontjában vázolt esetnek.

80      Ebből következik, hogy a Bizottság nem állíthatja, hogy a közigazgatási eljárás végén elfogadott és azt lezáró megtámadott határozatban az „Előzetes értékelés” (4. szakasz) cím alatt vázolt fejtegetések olyan viszonyítási pontot képeznek, amelynek fényében az e határozat elfogadását megelőzően benyújtott kötelezettségvállalások megfelelő jellegét értékelni kell. Hasonlóképpen, a Bizottság nem határoz meg semmilyen más, a kifogásközlés bejelentése és a megtámadott határozat elfogadása között készült dokumentumot, amelyben a Gazprommal felülvizsgált előzetes értékelést osztott volna meg, különösen a Yamal kifogásokat illetően, még azelőtt, hogy a Gazprom 2015 és 2016 folyamán informálisan megtette volna kötelezettségvállalási javaslatait, majd 2017 februárjában benyújtotta volna az eredeti kötelezettségvállalásokat.

81      A kifogásközlésre vonatkozó e megállapítás fényében meg kell állapítani, hogy az arányosság elvének tiszteletben tartásához kapcsolódó követelmények nem jelenthetik azt, hogy az érintett vállalkozások által felajánlott kötelezettségvállalásoknak az – akár kifogásközlés formáját öltő – előzetes értékelésben kifejtett valamennyi versenyjogi aggályt el kell oszlatniuk, amint azt a felperes a jelen ügyben tett Yamal kifogásoktól eltérő helyzetek esetében maga is elismerte.

82      Az 1/2003 rendelet 9. cikkének és az arányosság elvének ettől eltérő értelmezése ugyanis azzal a kockázattal járna, hogy mereven fenntartaná a Bizottság előzetes értékelését, amely pedig a jellegénél fogva ideiglenes, bizonyos körülmények között pedig okafogyottá tenné a kötelezettségvállalási eljárást. Hasonlóképpen az tűnik ki az ítélkezési gyakorlatból, hogy a kifogásközlés olyan eljárási és előkészítő jellegű irat, amely körülhatárolja a Bizottság által indított közigazgatási eljárás tárgyát, a Bizottság azon kötelezettségére tekintettel, amely szerint figyelembe kell vennie a közigazgatási eljárásból eredő elemeket, különösen annak érdekében, hogy elálljon a megalapozatlannak bizonyuló kifogásoktól (lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. január 28‑i Qualcomm és Qualcomm Europe kontra Bizottság ítélet, C‑466/19 P, EU:C:2021:76, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Ez azonban nem változtat azon, hogy a jelen ügy körülményei között, különösen pedig azért, mert nem került sor az előzetes értékelés felülvizsgálatára, az 1/2003 rendelet 9. cikke a Bizottságot – állításával ellentétben – arra kötelezte, hogy legyenek indokai arra vonatkozóan, hogy miért nincs olyan kötelezettségvállalás, amely megoldást nyújtana a Yamal kifogásokra. Hasonlóképpen, a Bizottság azon állítását illetően, hogy az általa elkövetett hiba nem vezethet a megtámadott határozat – akár részleges – megsemmisítéséhez, a Törvényszék úgy véli, hogy e hiba igenis érinti e határozat rendelkező részét, mivel még ha e kifogásokra nem is a végleges kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő 1. cikk az irányadó, azonban azok a 2. cikk hatálya alá tartoznak, amely azt állapítja meg, hogy az AT.39816. sz. ügyben nincs helye további eljárásnak.

84      Egyebekben a kötelezettségvállalás hiányának indokolására vonatkozó e kötelezettség nem terjedhet odáig, hogy a Bizottságtól annak bizonyítását kívánja meg, hogy a jogsértés megállapítása lehetetlen. Az ilyen megközelítés nem lenne összeegyeztethető a kötelezettségvállalási eljárás jellegével, mivel az 1/2003 rendeletnek az e rendelet (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 9. cikke értelmében a kötelezettségvállalásokra vonatkozó határozat nem állapítja meg, hogy volt‑e vagy fennáll‑e jogsértés, és nem sérti a tagállamok versenyhatóságainak és bíróságainak azon jogkörét, hogy jogsértést állapítsanak meg (lásd ebben az értelemben: 2017. november 23‑i Gasorba és társai ítélet, C‑547/16, EU:C:2017:891, 26. és 30. pont; 2020. december 9‑i Groupe Canal + kontra Bizottság ítélet, C‑132/19 P, EU:C:2020:1007, 108. pont).

85      A jelen ügyben mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bizottság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt nem írt elő a Yamal kifogásokra megoldást nyújtó kötelezettségvállalást; ezen okokat a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében szereplő két indok formájában fogalmazza meg. Az első indok a tanúsítási határozatra vonatkozik, a második indok pedig a lengyel gázágazati kapcsolatok kormányközi jellegével függ össze (amint az a fenti 17. pontban kifejtésre került).

b)      A megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében szereplő két indok megalapozottságát vitató kifogásokról

86      Az első kifogás keretében a Lengyel Köztársaság által támogatott felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen hivatkozott a tanúsítási határozatra annak megállapítása során, hogy a Yamal kifogások nem igényelnek kötelezettségvállalást a Gazprom részéről.

87      Először is, a felperes úgy véli, hogy a tanúsítási határozatnak a lengyel hivatal általi elfogadása nem minősül olyan körülménynek, amely igazolná a Bizottság Yamal kifogásokra vonatkozó értékelésének a kifogásközlés 2015. április 22‑i közlése és az e kifogásokat figyelmen kívül hagyó eredeti kötelezettségvállalások 2017. február 14‑i benyújtása közötti megváltozását. Valójában, függetlenül attól, hogy az említett hivatal 2015. május 19‑én elfogadta e határozatot, a Bizottság lényegében változatlan körülményekkel szembesült az aközött eltelt időszakban, hogy a kifogásközlésben megfogalmazta az aggályait, és hogy – néhány héttel e kifogásközlés megküldését követően – az említett határozatot elfogadta, sőt akár az AT.39816. sz. ügyet lezárta.

88      Másodszor, a Bizottság a Gaz‑System tanúsítási eljárása keretében történő beavatkozására tekintettel egészen pontosan tisztában volt a Gazpromnak a Yamal gázvezeték lengyel szakaszára gyakorolt befolyásával kapcsolatos kérdésekkel. Így a Bizottság a lengyel hivatalhoz intézett, a tanúsítási határozathoz hasonló határozattervezetekről szóló, 2014. szeptember 9‑i és 2015. március 19‑i két véleményében megvizsgálta e szakasz Gaz‑System általi üzemeltetésének feltételeit, és kifejezetten azt javasolta, hogy a Gazprom javára történő versenytorzulás elkerülése érdekében az ezen a szakaszon található kompresszor‑ és mérőállomások üzemeltetését adják át a Gaz‑Systemnek.

89      Ebben az összefüggésben meglepő az az értékelés, amelyet a Bizottság a megtámadott határozatban végül elfogadott, tekintettel arra, hogy a kompresszor‑ és mérőállomások üzemeltetésének átadására végül annak ellenére sem került sor, hogy eltelt a tanúsítási határozatban rögzített és 2017 májusában lejáró 24 hónapos határidő. Nincs jelentősége annak, hogy ez az átadás csupán „ajánlásnak” minősült; valójában az a fontos, hogy az átadás blokkolása a Gazpromnak volt betudható, és hogy erről a Bizottságot a piaci konzultáció keretében a lengyel kormány, a lengyel hivatal elnöke, a Gaz‑System és a felperes is tájékoztatta.

90      Harmadszor, a Bizottság nem vette figyelembe az átadás esetére kilátásba helyezett, a gázellátás szüneteltetésére vonatkozó fenyegetéseket, amelyekről a felperes a panaszban tájékoztatta. Ugyanakkor azt, hogy valós fenyegetésekről volt szó, bizonyítja, hogy a Gazprom a Yamal gázvezetékbe olyan minőségű gázt táplált be, amelyet nem a lengyel gázhálózathoz igazítottak, nem sokkal azután, hogy lejárt az a 24 hónapos időszak, amelyen belül az átadásnak meg kellett volna történnie, valamint az az orosz energiaügyi miniszter által a lengyel kollégájának 2016. augusztus 30‑án küldött levél is, amelyben a Gazprom gázszállításainak felfüggesztésével fenyegetőzik, amennyiben a lengyel fél végrehajtja az átadást.

91      Ami e levelet illeti, abban az orosz energiaügyi miniszter emlékeztetett arra, hogy a lengyelországi gázellátás attól függ, hogy a Lengyel Köztársaság kormánya tiszteletben tartja‑e a Lengyel Köztársaság és az Oroszországi Föderáció között kötött számos kormányközi megállapodásból eredő kötelezettségeit, amelyek többek között a lengyelországi gázellátás mennyiségére, valamint a Yamal gázvezeték megépítésére és üzemeltetésére vonatkoznak (a továbbiakban: lengyel‑orosz megállapodások), vagyis konkrétan, amely kötelezettségek értelmében a kompresszor‑ és mérőállomások üzemeltetésének az EuRoPol kezében kell maradniuk. Márpedig a felperes hangsúlyozza, hogy az üzemeltetést – függetlenségének biztosítása érdekében – a Gaz‑Systemnek kellett ellátnia a gázra vonatkozó uniós szabályozásnak megfelelően, és a Bizottság a 2015. március 19‑i véleményében maga is úgy ítélte meg, hogy a független rendszerüzemeltetői irányítási hatáskörök egyik központi funkciójáról van szó.

92      A Bizottság úgy véli, hogy e kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

93      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a kötelezettségvállalásoknak az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján történő elfogadása során, amennyiben számos gazdasági tényező figyelembevételét igénylő elemzést, így például előrejelzést kell készítenie annak érdekében, hogy értékelje a szóban forgó vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalások megfelelőségét, amelyet a Törvényszéknek figyelembe kell vennie a felülvizsgálatának gyakorlása során. Ily módon e felülvizsgálat kizárólag arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Bizottság által végzett értékelés nyilvánvalóan téves‑e, és az uniós bíróság az ilyen összetett gazdasági helyzetekre vonatkozó korlátozott felülvizsgálati jogkörében nem helyettesítheti a Bizottság gazdasági értékelését a sajátjával, különben a szóban forgó értékelés jogszerűségének vizsgálata helyett beavatkozna a Bizottság mérlegelési mozgásterébe (lásd ebben az értelemben: Alrosa ítélet, 42., 60. és 67. pont; Morningstar ítélet, 41. pont).

94      A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Yamal kifogásokat főként a kifogásközlés 13. és 15.9. szakasza vizsgálja. Ebből az tűnik ki, hogy a Bizottság aggályai főként a Gazprom azon magatartásával kapcsolatban fogalmazódtak meg, hogy a Gazprom állítólagosan arra törekedett, hogy fenntartsa, illetve megerősítse a Yamal gázvezeték lengyel szakaszát érintő beruházások feletti ellenőrzését, konkrétan oly módon, hogy az EuRoPolon belül rendelkezik jelentős döntéshozatali jogkörökkel, és ez utóbbi szervezetnél, nem pedig az e szakaszért felelős független rendszerüzemeltetőnél, vagyis a Gaz‑Systemnél tart fenn az említett szakaszra vonatkozó beruházási hatásköröket. A Bizottság ebben az összefüggésben vizsgálta meg az EuRoPol és a Gaz‑System között 2010‑ben kötött megbízási szerződést, az Europol 2011‑ben elfogadott új alapszabályát, valamint a [bizalmas]‑t.(1)

95      Konkrétabban, amint az többek között a kifogásközlés 15.9.2. szakaszából kitűnik, a Gazpromnak a Yamal gázvezeték lengyel szakaszára vonatkozó beruházásokkal kapcsolatos ellenőrzésének fenntartására irányuló, állítólagosan visszaélésszerű magatartásának célja az volt, hogy megakadályozza a beszerzési források és a szállítók (vagyis a Gazprom versenytársai) diverzifikációját lehetővé tévő infrastruktúrák fejlesztését. Közelebbről, a Gazprom késleltette a virtuális és fizikai forgalom e szakaszon történő bevezetését, és ezáltal megakadályozta az ilyen diverzifikációt. Következésképpen a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy a Gazprom a beruházásokra vonatkozó hatáskörök megszerzésével legalábbis potenciálisan kizsákmányoló visszaélést követett el azáltal, hogy megakadályozta a versenytársaknak az említett szakaszra való belépését, megsértve ezzel az EUMSZ 102. cikk d) pontját.

96      Ezt követően azonban a Bizottság elfogadta a végleges kötelezettségvállalások kötelezővé tételét, amelyek egyetlen olyan intézkedést sem tartalmaznak, amely figyelembe venné a Yamal kifogásokat. A megtámadott határozatban, miután a (137) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a piaci konzultáció során egyes érdekelt felek meglepődve fogadták ezen intézkedések hiányát, a Bizottság e határozat (138) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy ezen előzetes versenyjogi aggályai az e preambulumbekezdésben ismertetett két okból nem nyertek megerősítést.

97      A tanúsítási határozatra vonatkozó első indokot illetően a Bizottság különösen azt emelte ki, hogy a tanúsítási határozatban a lengyel hivatal többek között azt állapította meg, hogy a Gaz‑System meghatározó befolyást gyakorol a Yamal gázvezeték lengyel szakaszát érintő beruházásokkal kapcsolatos döntéseket és azok végrehajtását illetően. Következésképpen sem az EuRoPol mint a gázvezeték tulajdonosa, sem pedig a Gazprom mint az EuRoPol részvényese nem tudja blokkolni e határozatokat.

98      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a tanúsítási határozat, amint azt a Bizottság helyesen állítja, a releváns körülmények – köztük a 2010. október 25‑i üzemeltetési szerződésnek és az Europol alapszabályának – részletes vizsgálata alapján különböző megállapításokat tartalmaz a Gaz‑Systemnek a Yamal gázvezeték lengyel szakaszán eszközölt beruházások felett gyakorolt ellenőrzését illetően. E megállapítások alapján a lengyel hivatal elnöke végül a Gaz‑System számára függetlenségi tanúsítványt adott ki, amelyben megállapította, hogy a vállalat teljesíti a független rendszerüzemeltetői (ISO) szerepkörével kapcsolatos követelményeket, különösen a beruházások ellenőrzése tekintetében.

99      Kétségtelen, hogy a felperes és a Lengyel Köztársaság több olyan körülményre hivatkozik, amelyek azzal járhatnak, hogy a Gaz‑Systemet elriasztják az említett szakaszra vonatkozó bizonyos beruházási döntések meghozatalától, illetve azzal, hogy a Gaz‑Systemet – leginkább az EuRoPol által indított – közigazgatási vagy bírósági eljárásokhoz kapcsolódó jelentős költségeknek teszik ki. Ezzel megkérdőjelezik a Bizottságnak a tanúsítási határozatra vonatkozó értékelését.

100    Mindazonáltal a felperes és a Lengyel Köztársaság sem vitatja a lengyel hivatal által elfogadott tanúsítási határozat érvényességét, és nem hivatkoznak az e hivatal által elkövetett hibákra, amelyek összefüggésben állnának az e határozatban szereplő egyes megállapításokkal, sem azt nem állítják, hogy e megállapítások helytelenek lennének. Ebben az összefüggésben, figyelembe véve a gázágazatra vonatkozó uniós szabályozás, és különösen a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 97. o.; a továbbiakban: földgázirányelv) keretében a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai számára biztosított szerepet, a Bizottság részéről észszerű volt az ilyen hatóság által tett megállapítások figyelembevétele, és az, hogy a jelen ügyben az említett határozatra támaszkodott, amelyben a lengyel hivatal azt állapította meg, hogy a Gaz‑System ellenőrzést gyakorol a Yamal gázvezeték lengyel szakaszát érintő beruházások felett, és a Gaz‑Systemet független rendszerüzemeltetőnek minősítette.

101    Másodszor, a felperes és a Lengyel Köztársaság által a tanúsítási határozattal kapcsolatban előadott érvek főként az e határozatban szereplő, a kompresszor‑ és mérőállomások üzemeltetésének átadására vonatkozó ajánlás fennállására és jellegére, valamint ezen ajánlás állítólagos megsértésére összpontosítanak. Márpedig sem az említett határozatból, sem a felperes és a Lengyel Köztársaság által előadott érvekből nem az tűnik ki, hogy a Gaz‑System által a Yamal gázvezeték lengyel szakaszát érintő beruházások felett gyakorolt ellenőrzés az említett ajánlás végrehajtásától függene.

102    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kompresszor‑ és mérőállomások napi üzemeltetése nem tévesztendő össze a Yamal gázvezeték lengyel szakaszán történő gázforgalom ellenőrzésének kérdésével. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Gaz‑System ténylegesen ellenőrzi‑e a gázforgalmat e szakaszon, a felperes megerősítette, hogy ez a helyzet áll fenn. Így az üzemeltetésre vonatkozó ajánlás végrehajtásának elmulasztása nem jelentheti azt, hogy a Gazprom az EuRoPolon keresztül olyan mértékű befolyást gyakorolt volna ezen áramlások felett, hogy az kétségeket ébreszthetett az e szakaszhoz kapcsolódó beruházások Gaz‑System általi ellenőrzésének, és következésképpen a gázforrások diverzifikálásával kapcsolatos lehetőségeknek a jelentőségével kapcsolatban.

103    E körülmények között az üzemeltetés átadására vonatkozó ajánlás végrehajtásának hiányára, valamint a végrehajtással kapcsolatban a Gazprom által állítólagosan az EuRoPolon keresztül tanúsított obstruktív magatartásra vonatkozó érvek nem alkalmasak a Bizottság arra vonatkozó értékelésének megkérdőjelezésére, mely szerint a Gaz‑System felügyelte a beruházásokat.

104    Ugyanígy a felperes azon érvelése, amely a Gaz‑System független rendszerüzemeltetőként (OSI) történő tanúsítási eljárása keretében a Bizottság által a lengyel hivatalhoz intézett két véleményhez kapcsolódik, nem kérdőjelezheti meg ezen intézménynek a vitatott indokra vonatkozó értékelését. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a végül elfogadott tanúsítási határozat különböző preambulumbekezdéseiben a lengyel hivatal válaszolt a Bizottság által e véleményekben megfogalmazott észrevételekre.

105    Ezenkívül, bár igaz, hogy a Bizottság e két véleményében észrevételeket fogalmazott meg a kompresszor‑ és mérőállomások napi üzemeltetése átadásának szükségességére vonatkozóan, és úgy vélte, hogy az ilyen üzemeltetés a rendszerüzemeltető „központi feladatainak” egyike, ezen észrevételek nem a beruházások tervezését és felügyeletét, hanem inkább a földgázirányelvből eredő egyéb követelményekhez kapcsolódó megfontolásokat érintették, így különösen annak kockázatát, hogy az EuRoPol hozzáférhet más üzemeltetőkre vonatkozó bizalmas információkhoz. Márpedig ez a kockázat nem szerepelt a Bizottság által a Yamal kifogásokban megfogalmazott aggályok között.

106    Meg kell továbbá jegyezni, hogy a két véleményt kiadó bizottsági szolgálat a lengyel hivatal határozattervezeteit az uniós gázágazati szabályok fényében vizsgálta, míg a Versenypolitikai Főigazgatóság az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében elemezte a releváns tényeket. Következésképpen, még ha az említett véleményekben esetlegesen megfogalmazott fenntartások legalább néhány esetben a főigazgatóság érdeklődésére tarthatnak is számot, nem meghatározóak a versenyjogi elemzésének, különösen pedig a Yamal kifogások fenntartásának és az ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalás esetleges szükségességének szempontjából. E tekintetben, noha a kifogásközlés 1016. pontjában maga a Bizottság is rámutatott a 2010. október 25‑i üzemeltetési szerződés tartalma és a földgázirányelvben előírt szabályok közötti feltűnő ellentmondásra, a lengyel hivatal elnöke a tanúsítási határozatban megjegyezte, hogy az EuRoPol által készített hálózatfejlesztési terv alapvetően felújítási kérdésekre vonatkozott, és mindenesetre nem korlátozta a Gaz‑System hatáskörét a beruházások terén, ideértve az ezen irányelvben előírt tízéves fejlesztési terv elkészítését is.

107    Harmadszor, nem lehet helyt adni a felperes azon állításának, amely szerint a Bizottság – tévesen – annak ellenére módosította a Yamal kifogásokra vonatkozó értékelését 2015 áprilisa, azaz a Gazpromnak a kifogásközlésről való tájékoztatása és 2018 májusa, vagyis a megtámadott határozat meghozatalának időpontja között, hogy semmilyen releváns körülmény nem változott. A tanúsítási határozat elfogadása ugyanis ilyen releváns körülménynek minősült. Ráadásul e határozat elfogadására olyan körülmények között került sor, amikor a Yamal gázvezeték lengyelországi szakaszán, illetve ahhoz kapcsolódóan jelentős beruházásokat hajtottak végre, amelyek célja éppen az volt, hogy lehetővé tegyék a gázbeszerzési források diverzifikációját. Ily módon a lengyel hivatal elnöke e határozatban azt állapította meg, hogy a Yamal gázvezeték lengyel szakaszán a fizikai ellenirányú szállítás megteremtésével kapcsolatos beruházásokat megvalósították. E tekintetben a Bizottság előzetesen már megállapította, hogy a Gazprom 2009 és 2013 között vetette be késleltetési taktikáját, és hogy a Gaz‑Systemnek csupán a 2014‑es évtől kezdődően nyílt alkalma arra, hogy az ellenirányú szállítás lehetővé tétele érdekében különféle beruházásokat hajtson végre (lásd a kifogásközlés 734. és 1033. pontját).

108    Ebből következik, hogy a fenti 83. pontban említett kötelezettségre és a fentiekben a tanúsítási határozatban szereplő megállapításokkal, valamint a Yamal gázvezeték lengyel szakaszát érintő beruházásokkal kapcsolatos megfontolásokra tekintettel a Bizottság – anélkül, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el – a tanúsítási határozat alapján annak ellenére fogadhatta el a végleges kötelezettségvállalásokat, hogy azok a Yamal kifogásokra vonatkozóan semmilyen intézkedést nem tartalmaznak. Következésképpen a jelen kifogást el kell utasítani.

109    E körülmények között, és tekintettel arra, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében előadott két indok önálló jellege nem vitatott, nem szükséges megvizsgálni az első jogalap első részében szereplő második kifogás megalapozottságát, amely a lengyel‑orosz megállapodásokra és az úgynevezett állami cselekvésre alapított kivétel (a továbbiakban: állami cselekvésre alapított kivétel) alkalmazásán alapuló indokot vitatja. Ugyanis, még ha azt is feltételezzük, hogy e második kifogás megalapozott, az nem eredményezheti a megtámadott határozat megsemmisítését, mivel lezárja az AT.39816. sz. ügyet, így azt mint hatástalant el kell utasítani.

110    A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalap első részét el kell utasítani.

2.      Az első jogalapnak a gondos ügyintézés, az átláthatóság és a lojális együttműködés elvének megsértésére vonatkozó második részéről

111    A kötelezettségvállalási eljárás során a kifogásoktól való elállásra vonatkozó bírósági felülvizsgálat terjedelmével kapcsolatos felperesi érvek alátámasztására a Lengyel Köztársaság a gondos ügyintézés, az átláthatóság és a lojális együttműködés elvének megsértésére vonatkozó érvelést terjesztett elő.

112    A Bizottság rámutat arra, hogy ez az érvelés lényegében új jogalapnak minősül, és végeredményben úgy véli, hogy a második részt mint megalapozatlant el kell utasítani.

113    E tekintetben a Lengyel Köztársaság által előadott érvek elfogadhatóságát illetően meg kell állapítani, hogy azok a keresetlevélben előadott első jogalaptól eltérő, az 1/2003 rendelet 9. cikkének és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapot képezhetnek.

114    Ezek az érvek azonban a felperes által a Yamal kifogásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalás hiányát illetően felvetett kérdés keretébe illeszkednek, így nem módosítják a jogvitának a felek kérelmei és jogalapjai által körvonalazott tárgyát. Ennélfogva az Európai Unió Bírósága alapokmányának 40. cikke második bekezdésének – amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó –, és a Törvényszék eljárási szabályzata 142. cikke (1) bekezdésének az ítélkezési gyakorlat általi értelmezése alapján az említett érvek elfogadhatók (lásd ebben az értelemben: 2016. november 10‑i DTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. szeptember 20‑i Port autonome du Centre et de l’Ouest és társai kontra Bizottság ítélet, T‑673/17, nem tették közzé, EU:T:2019:643, 44. és 45. pont; 2019. november 15‑i Front Polisario kontra Tanács végzés, T‑279/19, nem tették közzé, EU:T:2019:808, 41. pont).

a)      A gondos ügyintézés és az átláthatóság elvének megsértéséről

115    A Lengyel Köztársaság – anélkül, hogy vitatná a Bizottságnak a kifogásközlésben eredetileg kifejtett egyes kifogásoktól való elállásához való jogát – azt állítja, hogy a Bizottság az EUSZ 1. cikkbe és az EUSZ 10. cikk (3) bekezdésébe, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkébe ütközően megsértette a gondos ügyintézés és az átláthatóság elvét. Ezek az elvek ugyanis különösen a közigazgatási szervek arra vonatkozó kötelezettségét vonják maguk után, hogy döntéseiket indokolják. Márpedig a megtámadott határozat (137) és (138) preambulumbekezdésében szereplő általános megállapítások nem tekinthetők elégséges indokolásnak, ami már csak amiatt sem igazolható, mivel a Bizottság éveken keresztül megosztotta a lengyel hatóságokkal a Yamal gázvezeték lengyel szakaszának üzemeltetésével kapcsolatos aggályait.

116    Ráadásul a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdése megtévesztő, mivel azt a benyomást kelti, hogy a Yamal kifogásoktól való elállás indoka elsősorban a tanúsítási határozat, nem pedig az állami cselekvésre alapított kivételnek a jelen ügyre történő alkalmazása. Ezzel kapcsolatban a lengyel‑orosz megállapodásokra általánosságban hivatkoznak, amelynek alapján a felperes álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a Bizottság erre a kivételre támaszkodott volna, ez csak a jelen kereset keretében vált nyilvánvalóvá. Ráadásul a Bizottság nem szolgált magyarázattal a Gazprom magatartására irányadó orosz jog szerinti intézkedésekre vonatkozóan, illetve azzal kapcsolatban, hogy az ítélkezési gyakorlatra és a versenyjog tényleges érvényesülésére tekintettel, lehet‑e hivatkozni az említett kivételre, amennyiben az állami kényszer harmadik államtól ered.

117    A Bizottság vitatja a fenti érvelést.

118    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közigazgatási eljárások uniós jogi garanciái közé tartozik különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke által rögzített megfelelő ügyintézés elve, amelyhez a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége kapcsolódik, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálja (lásd: 2012. szeptember 27‑i Applied Microengineering kontra Bizottság ítélet, T‑387/09, EU:T:2012:501, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

119    A jelen ügyben, noha nyilvánvaló, hogy a Lengyel Köztársaság vitatja a Bizottságnak a Yamal kifogások elvetésével kapcsolatos értékelését, mindazonáltal nem jelöli meg, hogy a jelen ügynek melyek azok a lényeges elemei, amelyeket ezen intézmény nem vizsgált meg gondosan és részrehajlás nélkül, továbbá az 1/2003 és 773/2004 rendeletben előírt eljárási szabályok megsértésére sem hivatkozik. Hasonlóképpen, a Lengyel Köztársaság nem fejti ki, hogy a Bizottság mennyiben sértette meg az e rendeletekben rögzített átláthatóság elvét.

120    Egyébiránt, mivel a Lengyel Köztársaság és lényegében a felperes is valójában a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében szereplő indokolás elégséges voltát vitatja, az ilyen kifogást szintén el kell utasítani.

121    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az indokolási kötelezettségnek főszabály szerint az Unió összes joghatást kiváltó jogi aktusára vonatkoznia kell. Az indokolásnak egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érintettek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott határozat indokait, és az uniós bíróság e határozat tekintetében jogszerűségi felülvizsgálatot gyakorolhasson (lásd: 2019. december 19‑i Puppinck és társai kontra Bizottság ítélet, C‑418/18 P, EU:C:2019:1113, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére, és a címzettek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján dönthető el az, hogy az indokolás megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek (lásd ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében a Yamal kifogásokra vonatkozó kötelezettségvállalás hiányának két indokát jelölte meg. Ami az első indokot illeti, az ezen indokra vonatkozó kifogás vizsgálata alapján úgy tűnik (lásd a fenti 86–110. pontot), hogy a lengyel gázágazat helyzetéről és a lengyel hivatal tevékenységéről különösen jól tájékozott felperes és Lengyel Köztársaság a jogaik védelméhez szükséges mértékben megismerhette az említett indokolás hátterét, és hogy a Törvényszék el tudta végezni a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálatát, különösen annak (138) preambulumbekezdését illetően. Következésképpen a Bizottság e tekintetben eleget tett az indokolási kötelezettségének.

123    A lengyelországi gázágazatban a felek közötti kapcsolatok kormányközi jellegéhez fűződő, a felperes és a Lengyel Köztársaság által leginkább sérelmezett második indokot illetően e felek lényegében úgy vélik, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen álláspontját, mivel lényegében a lengyel‑orosz megállapodások, az orosz jogszabályok, valamint az Orosz Föderáció kormánya által a Gazprom magatartására gyakorolt hatásokra tekintettel hivatkozik az állami cselekvésre alapított kivétel lehetséges alkalmazására.

124    E tekintetben, amint az a fenti 108. és 109. pontban kifejtésre került, a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a tanúsítási határozaton alapuló indok alapján elfogadta a végleges kötelezettségvállalásokat, annak ellenére, hogy azok nem tartalmaztak a Yamal kifogásokra vonatkozóan egyetlen intézkedést sem, és ezért – a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében szereplő mindkét indok önálló jellegére is figyelemmel – a második indokra vonatkozó felperesi kifogás megalapozottságát nem szükséges vizsgálni. Ebből következik, hogy a felperesnek és a Lengyel Köztársaságnak az e második indokkal kapcsolatosan az indokolás elégtelenségére vonatkozóan előterjesztett érvei is hatástalanok.

125    Végezetül, amennyiben a Lengyel Köztársaság valójában a Bizottságnak a Yamal kifogásoktól való elállására vonatkozó értékelését kívánja vitatni, elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék e kifogást az első jogalap első részének vizsgálata keretében már elutasította.

126    Következésképpen a gondos ügyintézés és az átláthatóság elvének megsértésére alapított érveket el kell utasítani.

b)      A lojális együttműködés elvének megsértéséről

127    A Lengyel Köztársaság és a felperes szerint a megtámadott határozat sérti az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elvét. Annak megállapításával ugyanis, hogy a Yamal kifogások „nem nyertek megerősítést”, a Bizottság valójában azt állapította meg, hogy e tekintetben nem sértették meg az EUMSZ 102. cikket, és olyan határozatot fogadott el, amely túllépte az 1/2003/EK rendelet 9. cikkében foglaltak kereteit. Ezzel olyan kérdésben döntött, amelyre a végleges kötelezettségvállalások nem terjedtek ki, és amelyet a nemzeti versenyhatóságok vagy a nemzeti bíróságok adott esetben másként értékelhettek volna. A Bizottság így ténylegesen megakadályozta ez utóbbi szerveket abban, hogy az említett kifogásokban felrótt magatartásokkal kapcsolatban eljárjanak, holott e szervek lényeges szerepet töltenek be az uniós versenyszabályok alkalmazása terén.

128    Márpedig ez a jogsértés annál is inkább sajnálatos, mivel a nemzeti versenyhatóságok és bíróságok mindaddig nem járhattak el, amíg az AT.39816. sz. ügy folyamatban volt. Az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése, illetve 16. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis az említett hatóságok és bíróságok eddigre már közel hat éve, azaz a hivatalos eljárás 2012. augusztus 31‑i megindításától a megtámadott határozat 2018. május 24‑i meghozataláig nem voltak jogosultak eljárni. Mivel a Bizottság hivatalosan nem módosította a kifogásközlés tartalmát, a nemzeti versenyhatóság és a lengyel bíróságok megalapozottan számíthattak arra, hogy a Bizottság e kifogásokkal kapcsolatban eljár, különös tekintettel a Gaz‑System, a lengyel hivatal elnöke és a lengyel kormány által a piaci konzultáció során e tekintetben kifejtett álláspontokra. Különösen a nemzeti bíróságok előtti eljárásokat érintően olyan késedelmek következhettek be, amelyek egyes esetekben elévüléssel fenyegetnek.

129    A Bizottság vitatja a fenti érvelést.

130    E tekintetben nem vitatott, hogy az 1/2003 rendelet 16. cikke értelmében a nemzeti versenyhatóságok és bíróságok nem hozhatnak a megtámadott határozattal ellentétes határozatokat. Egyébiránt pedig nem hagyhatnak figyelmen kívül olyan határozatot, amelyet az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján fogadtak el, ugyanis az ilyen típusú aktus mindenképpen határozati jellegű, és mind az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elve, mind az uniós versenyjog hatékony és egységes alkalmazására vonatkozó cél arra kötelezi a nemzeti bíróságokat, hogy vegyék figyelembe a Bizottság előzetes értékelését, és tekintsék azt arra vonatkozó valószínűsítő körülménynek, sőt prima facie bizonyítéknak, hogy a szóban forgó megállapodás az EUMSZ 101. és 102. cikkbe ütközik (lásd ebben az értelemben: 2017. november 23‑i Gasorba és társai ítélet, C‑547/16, EU:C:2017:891, 29. pont).

131    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében kétségkívül kifejtette, hogy a Yamal kifogások formájában megfogalmazott előzetes versenyjogi aggályai „nem nyertek megerősítést”.

132    Mindazonáltal, bár a nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak valóban figyelembe kell venniük a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdését – adott esetben annak bizonyítékaként, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikket nem sértették meg –, e preambulumbekezdés szövegéből vagy általánosabban, a megtámadott határozat többi részének tartalmából nem derül ki, hogy a Bizottság a Yamal kifogásokkal kapcsolatban kifejezetten az EUMSZ 102. cikk megsértésének hiányát állapította volna meg. Ennélfogva a vitatott szövegrész inkább úgy értelmezhető, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy visszavonja e kifogásokat, és megelégszik a végleges kötelezettségvállalásokkal, még akkor is, ha azok az említett kifogásokat nem veszik figyelembe.

133    Mindenesetre a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében szereplő vitatott megfogalmazás nem módosíthatja a megtámadott határozat jellegét, és nem akadályozhatja a nemzeti versenyhatóságok és bíróságok beavatkozását. Az 1/2003 rendelet (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 9. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis a Bizottság a versenyhelyzet egyszerű „előzetes értékelését” elvégezheti anélkül, hogy a későbbiekben az e cikk alapján a kötelezettségvállalásokra vonatkozóan hozott határozatban megállapítaná, hogy történt‑e jogsértés, vagy sem. Ily módon nem zárható ki, hogy valamely nemzeti bíróság arra a következtetésre jut, hogy a kötelezettségvállalási határozat tárgyát képező magatartások sértik az EUMSZ 101. cikket vagy az EUMSZ 102. cikket, és ennek során – a Bizottságtól eltérően – az egyik vagy másik cikk megsértését állapítja meg. Ugyanebben az értelemben, az 1/2003 rendelet együttesen értelmezett (13) és (22) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, hogy a kötelezettségvállalási határozatok nem sértik a tagállami versenyhatóságok és bíróságok azon hatáskörét, hogy döntsenek az ügyben, és nem befolyásolják e bíróságoknak és hatóságoknak az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó jogkörét (lásd ebben az értelemben: 2017. november 23‑i Gasorba és társai ítéletet, C‑547/16, EU:C:2017:891, 26. és 27. pont).

134    Következésképpen a Bizottság nem sértette meg a lojális együttműködés elvét, és e következtetést nem kérdőjelezik meg a Lengyel Köztársaság és a felperes által előadott további érvek sem.

135    Először is az, hogy a nemzeti versenyhatóságok hat éven keresztül nem járhattak el, pusztán az 1/2003 rendelet 11. cikke (6) bekezdésének végrehajtásából következik, amely cikk úgy rendelkezik, hogy a hivatalos eljárás megindításával megszűnik e hatóságoknak az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó jogköre. A nemzeti versenyhatóságok ismét gyakorolják hatáskörüket, mihelyt a Bizottság által indított eljárás befejeződik (lásd ebben az értelemben: 2012. február 14‑i Toshiba Corporation és társai ítélet, C‑17/10, EU:C:2012:72, 80. és 83–87. pont).

136    Ami a nemzeti bíróságokat illeti, hivatalos eljárás megindítása esetén a Yamal kifogásokhoz kapcsolódó vagy azokkal összefüggő tényállásra vonatkozó ügyekben nem vonják meg tőlük határozatlan időre a beavatkozás minden lehetőségét. Az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése kizárólag azt írja elő, hogy e bíróságoknak kerülniük kell az olyan határozat kibocsátását, amely ellentétben állna a Bizottság által kezdeményezett eljárásban a Bizottság által tervezett határozattal, és e célból felmérhetik, hogy szükséges‑e az előttük folyó eljárás felfüggesztése. Nem releváns az az állítás, amely szerint a nemzeti jog alapján indítható egyes keresetek a lengyel bíróságok előtti eljárás késedelme miatt már elévültek, mivel az irányadó elévülési határidők és az e keresetekre vonatkozó igazságügyi eljárás – alkalmazandó uniós jogi szabályozás hiányában – a Lengyel Köztársaság eljárási autonómiájába tartozik.

137    Egyébiránt az 1/2003 rendelet vagy a 773/2004 rendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi a Bizottságot arra, hogy formálisan tájékoztassa a nemzeti versenyhatóságokat vagy általánosabban az érdekelt harmadik feleket, amennyiben az eljárás során eláll az érintett vállalkozással kapcsolatos egyes kifogásoktól. Mindenesetre a felperes és a Lengyel Köztársaság egyetlen olyan konkrét nemzeti eljárásról sem tesz említést, amelyet a jelen ügyben érintett volna a Bizottság magatartása.

138    Másodszor, el kell utasítani a Lengyel Köztársaság azon érvét, mely szerint a lengyel versenyhatóságnak és a nemzeti bíróságoknak jogos elvárása fűződhetett ahhoz, hogy a Bizottság – anélkül, hogy a kifogásközlés tartalmát formálisan módosította volna – a Yamal kifogásokkal kapcsolatban eljárjon. Az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében rögzítettek – azaz, hogy a hivatalos eljárás megindításával megszűnik a nemzeti versenyhatóságoknak az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó hatásköre az eljárás tárgyát képező tényállás tekintetében – ugyanis azzal a következménnyel járnak, hogy a vállalkozások mentesülnek az ezen versenyhatóságok részéről lefolytatott, párhuzamos eljárások alól (lásd ebben az értelemben: 1981. november 11‑i IBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 18. pont; 2019. március 15‑i Silgan Closures és Silgan Holdings kontra Bizottság végzés, T‑410/18, EU:T:2019:166, 20. pont), de nem jelenthetik azt, hogy a Bizottság e rendeletnek akár a 7. vagy a 9. cikke alapján határozat elfogadására lenne köteles (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑i EAEPC kontra Bizottság ítélet, T‑574/14, EU:T:2018:605, 86. pont).

139    Végezetül, azt feltételezve, hogy a Lengyel Köztársaság a bizalomvédelem elvére hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy az ezen elvre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény – konkrét ígéretet téve neki – megalapozott várakozásokat kelt (lásd: 2013. június 13‑i HGA és társai kontra Bizottság ítélet, C‑630/11 P–C‑633/11 P, EU:C:2013:387, 132. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a Lengyel Köztársaság nem hivatkozik semmilyen konkrét ígéretre, amelyet a Bizottság tett volna. Egyebekben a kifogásközlés nem minősülhet ilyen ígéretnek, mivel e dokumentumot a Gazpromnak címezték, továbbá csak ideiglenes jellegű volt. Ugyanígy nem minősül ilyen ígéretnek a piaci konzultáció megszervezése, ahogy az sem, hogy egyes érdekelt felek e konzultáció keretében észrevételeket tettek, mivel e körülmények az 1/2003 rendelet 27. cikke (4) bekezdésének rendes végrehajtása keretébe illeszkednek.

140    Ennélfogva a lojális együttműködés elvének megsértésére vonatkozó érvet, valamint az első jogalap második részét el kell utasítani.

141    A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalapot mint részben megalapozatlant, részben pedig hatástalant, teljes egészében el kell utasítani.

C.      A második, az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkének és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a Bizottság annak ellenére elfogadta a végleges kötelezettségvállalásokat, hogy azok nem nyújtottak megfelelő megoldást az árképzési gyakorlatra vonatkozó kifogásokra

142    A Lengyel Köztársaság és a Litván Köztársaság által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben értelmezett 9. cikkét és az arányosság elvét sértő módon több nyilvánvaló értékelési hibát vétett, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások (a végleges kötelezettségvállalások 18. és 19. pontja) megfelelőek voltak, holott a felperes, a Lengyel Köztársaság és a Litván Köztársaság szerint az említett kötelezettségvállalások nem tették lehetővé a gázáraknak a versenyképes referenciaárakhoz hasonló szinten tartását, illetve az ilyen szintre történő gyors és hatékony visszaállítását. E jogalap lényegében négy részre oszlik.

143    A Gazprom által támogatott Bizottság úgy véli, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

1.      A második jogalap első részéről, amelyet az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások céljával kapcsolatban elkövetett hibára alapítottak, amennyiben e kötelezettségvállalások nem nyújtanak érdemben megoldást az e gyakorlatra vonatkozó kifogásokra

144    A felperes úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor elfogadta azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyek a Gazpromnak az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országbeli ügyfeleivel kötött szerződéseiben foglalt árfelülvizsgálati rendelkezések (price revision clauses) módosítására korlátozódtak, holott a kifogásközlésben megfogalmazott versenyjogi aggályok nem az árfelülvizsgálatra, hanem a Gazprom által az említett szerződések alapján alkalmazott árak (a továbbiakban: szerződéses árak) tisztességtelen és túlzott jellegére vonatkoztak. E kötelezettségvállalások, amelyek egy új árfelülvizsgálati eljárás bevezetésére korlátozódnak, nem orvosolják a probléma forrását, azaz az egyes kőolajtermékek árához igazított árképleteket (price formulae).

145    Így először is, a felperes megjegyzi, hogy a Bizottság a kifogásközlésben a szóban forgó gyakorlatot az EUMSZ 102. cikk a) pontjának a „tisztességtelen árakra” vonatkozó első részével, nem pedig az „egyéb tisztességtelen üzleti feltételekre” vonatkozó második részével minősítette ellentétesnek. A versenyjogi aggályok tehát a túlzott árakkal kapcsolatban merültek fel, nem pedig az árfelülvizsgálati eljárással kapcsolatban.

146    E tekintetben a Bizottság maga állapította meg a kifogásközlésben, hogy a túlzott szerződéses árak főként a kőolajárakhoz igazított árképletek alkalmazásának tudhatók be. Azt is megállapította, hogy a földgáz árának a kőolajtermékek árához való igazítása olyan elavult gyakorlat, amely a gáz gazdasági értékét nem tükröző árak generálásához vezethet. Hasonlóképpen, a Bizottság a kifogásközlésben kifejezetten előirányozott korrekciós intézkedéseket, különösen e képletek annak érdekében történő módosítását, hogy azok a holland Title Transfer Facility (TTF) platform árainál ne eredményezzenek magasabb árakat, illetve hogy azokat a Gazprom költségeihez rögzítsék. Ily módon a Bizottság azáltal, hogy a végleges kötelezettségvállalásokban nem írta elő az árképletek módosítását, és ezzel teret engedett a túlzott árak visszatérésének, sem az árképzési gyakorlattal, sem a túlzott árak okaival kapcsolatban felvetett eredeti aggályaira nem szolgált érdemi megoldással, így az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások nem megfelelőek, és a megtámadott határozat ellentétes az EUMSZ 102. cikk céljaival.

147    Hasonlóképpen, a Litván Köztársaság emlékeztet arra, hogy az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országban hatályban lévő tisztességtelen és túlzott árak abból erednek, hogy a gázra vonatkozó árképzés ezekben az országokban eltért a Nyugat‑Európában alkalmazottól. Az ilyen eredmény elkerülése érdekében az árképletnek önmagában alkalmasnak kell lennie versenyképes árak kiszámítására, így e képletet, nem pedig az árfelülvizsgálat folyamatát kellett volna módosítani, amely utóbbi legalább hat hónapos folyamat, és kizárólag a Gazprom jóindulatától függ.

148    Másodszor, a felperes megalapozatlannak tartja a Bizottság által a megtámadott határozat (165) preambulumbekezdésében az árképletek módosításának mellőzésével kapcsolatban felhozott egyetlen valós indokot. Pusztán az alapján ugyanis, hogy az e képletek alapján számolt árak 2015‑ben és 2016‑ban valamelyest csökkentek, és „bizonyos mértékben közeledtek” a kereskedelmi platformokon alkalmazott árakhoz, a Bizottság nem juthatott arra a megállapításra, hogy fellépése már nem indokolt.

149    Közelebbről, ezt az indokot semmivel – különösen gazdasági elemzésekkel – nem támasztják alá, és az egyáltalán nem veszi figyelembe a kőolajárak eredendően változékony jellegét, ahogy azt sem, hogy ezek az árak nem állnak az uniós intézmények ellenőrzése alatt, és ebből következően annak lehetőségét sem, hogy a szerződéses árak ismét túlzott mértéket ölthetnek. A Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kőolajárak 2015 és 2016 körül különböző okokból az átlagárak alatti, minimális szinten voltak.

150    A Bizottság vitatja, hogy nem orvosolta érdemben az árképzési gyakorlatra vonatkozó kifogásokban megfogalmazott versenyjogi aggályokat.

151    Emlékeztetni kell arra, hogy az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalásokat a végleges kötelezettségvállalások 18. és 19. pontja tartalmazza. A 18. pont lényegében azt írja elő, hogy az érintett szerződések hatálybalépésétől számított tíz héten belül a Gazpromnak javaslatot kellett tennie azok – új árfelülvizsgálati rendelkezés beillesztése vagy a hatályos rendelkezések módosítása útján történő – módosítására annak érdekében, hogy konkrétan a szerződéses gázárakat meghatározó árképletek felülvizsgálatára vonatkozóan új eljárást vezessenek be. A Gazpromnak minden legalább három évre szóló gázellátási szerződés esetében ilyen javaslatot kell tennie, legyen szó akár folyamatban lévő szerződésekről, akár új szerződésekről. A végleges kötelezettségvállalások 19. pontja öt olyan elemet határoz meg, amelyet ennek az új eljárásnak tartalmaznia kell annak érdekében, hogy az eljárás alkalmazása esetén új árképleteket kapjanak.

152    A végleges kötelezettségvállalások 18. és 19. pontjából tehát az következik, hogy a Bizottság az árképletek azonnali módosítása helyett valójában egy új árfelülvizsgálati eljárás engedélyezése mellett döntött.

153    E tekintetben kétségtelen, hogy a Bizottság a kifogásközlésben nem az árfelülvizsgálat folyamatára összpontosított, hanem az érintett szerződésekben szereplő árképleteket, és különösen az e képletekbe beépített kőolajtermékárakhoz való indexálást vizsgálta, felvetve ezen indexálásnak a gáz szerződéses árára gyakorolt inflációs hatásait, amint az többek között a kifogásközlés „[bizalmas]” című 11.4. szakaszából kitűnik. A Bizottság megjegyezte, hogy azok az okok, amelyek eredetileg az árképleteknek a kőolajtermékek áraihoz való igazítását indokolták, így különösen a gázpiacok fejletlensége, nagyrészt megszűntek (a kifogásközlés 545. pontja), ez utóbbi megállapítás lényegében a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdéséből is kitűnik. Ugyanakkor a Bizottság által a kifogásközlésben előzetesen kifejtett versenyjogi aggályok mindenekelőtt a szerződéses árak esetlegesen túlzott mértékére vonatkoztak, valamint arra, hogy a Bizottság nem [bizalmas] (lásd különösen a kifogásközlés 949. és 981. pontját). Ezt lényegében az előzetes értékelésnek a megtámadott határozatban szereplő összefoglalója (a (62) és (63) preambulumbekezdés) is tartalmazza.

154    Bármi is volt az előzetes értékelés szakaszában a Bizottságnak az árképletek indexálására vonatkozó álláspontja, először is meg kell állapítani, hogy a közigazgatási eljárás azon szakaszában, amelynek során a Gazprom által felajánlott kötelezettségvállalásokat megvizsgálták, a kőolajtermékek árának csökkenésével a szerződéses árak is csökkentek, így a nyugat‑európai gázkereskedelmi platformokon kínált árakhoz közelítettek. E megállapítás, amelyre a Bizottság és a Gazprom a jelen kereset keretében hivatkozik, kitűnik a megtámadott határozatból (lásd a (76) preambulumbekezdést és a 49. lábjegyzetet, valamint a (162) és (164) preambulumbekezdést), és valójában a felperes sem vitatja, aki inkább a kőolajárak jövőbeni emelkedésének, és ezzel összefüggésben a szerződéses árak potenciálisan túlzott mértékű emelkedésének kockázatát hangsúlyozza.

155    Következésképpen, figyelemmel a végleges kötelezettségvállalások elfogadásának időpontjában fennálló árszintre, nem merült fel olyan esetlegesen túlzott ár, amely az árképlet azonnali hatályú módosítását igényelte volna.

156    E tekintetben hozzá kell tenni, hogy az érintett ügyfelek az árképletek módosítása céljából gyorsan kérelmezhetik az ár felülvizsgálatát. A végleges kötelezettségvállalások 19. pontja ii. alpontjának utolsó bekezdése értelmében ugyanis ezek az ügyfelek bármikor benyújthatják az árfelülvizsgálat iránti első kérelmüket, amint az új árfelülvizsgálati eljárást belefoglalták az adott szerződésekbe, mivel a Gazpromnak erre vonatkozóan a megtámadott határozat közlésétől számított tíz héten belül javaslatot kellett tennie.

157    Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy – amint az a megtámadott határozat (176) preambulumbekezdésében kifejtésre került – a Bizottság azzal, hogy új árfelülvizsgálati eljárás bevezetése mellett döntött, mentesült az alól, hogy a Gazprommal együttműködésben maga alakítsa ki minden egyes érintett szerződés tekintetében az új árképleteket, ami az ilyen eljárás összetettségére tekintettel nem kis feladat. Ugyanis, [bizalmas] (amint az a kifogásközlés 223. és 1065. pontjából is kitűnik). Ebből következően, a Bizottság részéről – különösen a gazdasági egyensúly és az egyes érintett szerződések sajátos jellemzői tanulmányozásának szükségességére tekintettel – nem volt nyilvánvalóan észszerűtlen, hogy a Bizottság a kötelezettségvállalások kidolgozása során nem kötelezte el magát az árképletek ilyen módon történő kialakítása mellett.

158    Ezenfelül el kell utasítani azt az érvet, amely szerint az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások teret engednek az eredetileg kifogásolt magatartás, vagyis a potenciális túlárazás megismétlődésének, tehát ellentétesek az 1/2003 rendelet 7. cikkével együttesen értelmezett 9. cikkével. Mivel ugyanis az új árfelülvizsgálati eljárás alkalmazásának lehetővé kell tennie a kőolajárak esetleges jövőbeli emelkedésével járó hatások ellensúlyozhatóságát, annak biztosítása mellett, hogy – amint azt a megtámadott határozat (179) preambulumbekezdése rögzíti – az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országban az árak „egy igen rövid perióduson túl” soha ne térjenek el a nyugat‑európai versenyképes referenciaáraktól, ezen eljárás alkalmazása éppen az ilyen ismétlődés elkerülésére irányul.

159    A fentiekre tekintettel, és a második jogalap azon további részeit érintő vizsgálat sérelme nélkül, amelyekkel a felperes lényegében az új árfelülvizsgálati eljárás megfelelő jellegét vitatja, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül fogadhatott el egy olyan kötelezettségvállalást, amely az árképletek azonnali módosítása helyett ezen új eljárás bevezetését írta elő.

160    Következésképpen a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.      A második jogalapnak az új árfelülvizsgálati eljárás hatástalan jellegére vonatkozó második részéről

161    A második rész keretében a felperes vitatja az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalásokban előírt új árfelülvizsgálati eljárás hatékonyságát. E rész lényegében négy kifogásra oszlik.

162    A Bizottság vitatja a felperes által hivatkozott hibákat.

a)      A kötelezettségvállalások hatékonyságának hiányáról, figyelemmel a Gazprom obstruktív magatartására (első kifogás)

163    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen mérte fel azokat az okokat, amelyekből adódóan a Gazpromnak sikerült fenntartania a túlzott szerződéses árakat, és ez késztette arra, hogy új és hatástalan árfelülvizsgálati eljárást fogadjon el.

164    A Bizottság ugyanis tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a múltban a szerződéses árak túlzott mértékét az okozta, hogy az érintett szerződésekben hiányoztak a megfelelő referenciaárra – például a gázkereskedelmi platformokon alkalmazott árakra – utaló tényleges árfelülvizsgálati rendelkezések. Az ilyen következtetés álláspontja szerint ellentétes a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokkal és a kifogásközlésben tett megállapításaival. Közelebbről, a felperes Gazprommal kötött szerződésébe foglalt árfelülvizsgálati rendelkezés helyes értékelése alapján a Bizottság arra a megállapításra jutott volna, hogy e rendelkezés alapján már nyitva állt az a lehetőség, hogy bizonyos referenciaárak szintjére mind az ár felülvizsgálatának megindítását igazoló körülményként, mind pedig az új ár meghatározásának kritériumaként hivatkozzanak.

165    Márpedig, annak ellenére, hogy az árak felülvizsgálatára vonatkozóan fennálló rendelkezések már tartalmaztak utalást versenyképes referenciaárakra és bizonyos felülvizsgálatok elvégzésére, a Gazprom ügyfelei mégis folyamatos eltéréseket tapasztaltak a felülvizsgált árak és a versenyképes árak között, és kénytelenek voltak a nem versenyképes árakat megfizetni.

166    Valójában az árfelülvizsgálat tényleges akadályát – amint azt egyébként a Bizottság a kifogásközlésben megállapította – a Gazprom obstruktív magatartása képezte, ugyanis a Gazprom már korábban megtagadta árainak felülvizsgálatát és a felülvizsgált árak alkalmazását. Amíg az alkalmazott árképlet a Gazpromnak kedvez, addig e vállalkozás megengedheti magának, hogy elhúzza az árfelülvizsgálati eljárásokat, mivel a túlzott árak fizetésére kötelezett ügyfelei végül készek elfogadni az árak akár csekély mértékű csökkentését is.

167    Közelebbről, a felperes mindenekelőtt arra mutat rá, hogy az árfelülvizsgálat több szakaszában is a Gazprom együttműködésére van szükség, így legalábbis azt feltételezve, hogy a Gazprom kész jóhiszeműen ártárgyalásokat folytatni és elfogadni az e felülvizsgálati eljárás eredményeként, adott esetben akár választottbírósági ítélet végrehajtása révén létrejött felülvizsgált árakat. Márpedig a Gazprom pontosan a jelenlegi rendelkezésekben foglalt árfelülvizsgálati folyamat hiányosságait használta ki, és zsarolta ügyfeleit éveken át, többek között azzal fenyegetve, hogy csökkenti vagy leállítja a gázellátást, ha az ügyfelek ragaszkodnak a felülvizsgált ár alkalmazásához. Egyébiránt a Gazprom a választottbíráskodás hatékonyságát is képes aláásni, mivel megtagadja vagy elhúzza a választottbírósági ítéletek végrehajtását. E gyakorlatot jól példázza az ukrán Naftogaz, illetve a felperes esete. Valójában a Bizottság által vizsgált időszakban a felülvizsgált ár ténylegesen csak a nyugat‑európai ügyfelek tekintetében érvényesült, az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országbeli ügyfelek felé az árakkal kapcsolatos állítólagos felülvizsgálat csak bizonyos – lényegében a Gazprom által diktált – „forgatókönyvek” keretében valósulhatott meg.

168    E tekintetben a Bizottság nem állíthatja, hogy a felülvizsgált áraknak az e forgatókönyveket jellemző körülmények közötti, „erőltetett kompromisszum” keretében történő elfogadása a Gazprom ügyfelei szabad választásának eredménye volt. Éppen ellenkezőleg, ezek a döntések a Gazprom nyomására születtek, és csupán e vállalkozás erőfölénnyel való visszaélésének részelemeiként, illetve hatásaiként értékelhetőek.

169    A Bizottság azt sem állíthatja, hogy a Gazprom árfelülvizsgálati kérelmekkel kapcsolatos korábbi gyakorlata – különösen, amelyekről tudomása van – ne lenne releváns az új árfelülvizsgálati eljárás megfelelőségének értékelése szempontjából, csupán amiatt, mert ezt az új eljárást kötelező kötelezettségvállalások formájában rögzítik. Az ilyen megközelítés releváns ténybeli körülmények figyelmen kívül hagyását engedné meg, és ennélfogva a Bizottság által az EUMSZ 102. cikk alapján betöltött szerep természetébe, valamint a bizonyításfelvétel követelményeibe ütközne, amint azt a Bíróság a 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítéletben (C‑12/03 P, EU:C:2005:87) és a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletben (C‑413/06 P, EU:C:2008:392) megerősítette. Valójában a Gazprom ügyfelei által a múltban tapasztalt nehézségeket és ebből fakadóan az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások eredménytelenségét tanúsító bizonyítékok olyannyira nyilvánvalóak, hogy azokat megdönthetetlennek kell tekinteni, így a Bizottság erre vonatkozó előzetes megállapításait nem lehet módosítani.

170    Hasonlóképpen, a Bizottság nem fejtette ki konkrétan, hogy a Gazprom obstruktív magatartásának a jövőben hogyan szabnának gátat az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások, illetve hogy az ilyen magatartás mi alapján minősülne ezen kötelezettségvállalások megsértésének. Valójában, amint az a kifogásközlésben is megállapításra került, az ártárgyalások, sőt a választottbírósági eljárások sem garantálják a túlárazás megszüntetését, mivel a Gazprom gyakorlata mindaddig fennmarad, amíg a struktúrájukat tekintve tisztességtelen árképletek érvényben vannak.

171    E tekintetben a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10‑én New Yorkban aláírt egyezmény hatékonysága a Gazprom gyakorlatához mérten teljesen esetleges, mivel a Gazprom megtagadja a választottbírósági ítéletek végrehajtását, akadályozza a végrehajtási eljárásokat, a vagyonát pedig oly módon rejti el, hogy azon bíróságok jogszolgáltatási körén kívül eső területre helyezi át, amelyekhez ezen ítéletek kedvezményezettjei fordulhatnának.

172    Végezetül a felperes által előadott érvek mentén a Lengyel Köztársaság és a Litván Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Gazprom továbbra is nélkülözhetetlen szolgáltató a régióban, valamint hogy a tervezett infrastrukturális beruházások, és különösen a Lengyelország és Litvánia közötti összeköttetés megépítése ellenére a Gazprom tárgyalási pozíciója mit sem gyengült. E körülmények között a Bizottságnak ambiciózusabb kötelezettségvállalásokat kellett volna megkövetelnie a Gazpromtól, amelyek biztosítják a hatékony árfelülvizsgálatot, mivel a jelenlegi állás szerint a Gazprom az említett obstruktív magatartásával formálisan nem szegné meg az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalásokat.

173    A Gazprom által támogatott Bizottság vitatja a felperesnek az új árfelülvizsgálati eljárás hatástalan jellegére vonatkozó érvelését, így álláspontja szerint a jelen kifogást el kell utasítani.

174    E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes az érvelésében – az új árfelülvizsgálati eljárás hatástalanságára vonatkozóan – a Bizottság részéről olyan nyilvánvaló értékelési hibát kifogásol, amely két összetevőből épül fel. Egyrészt, ezen intézmény tévesen állapította meg, hogy a múltban az árfelülvizsgálat kudarca annak volt betudható, hogy nem lehetett versenyképes referenciaárakra hivatkozni, másrészt pedig nem sikerült azonosítania és orvosolnia az árfelülvizsgálat kudarcának valódi okát, azaz a Gazprom obstruktív magatartását.

175    Ami a felperes azt vitató érvelésének első részét érinti, hogy a jelenlegi árfelülvizsgálati rendelkezésekben nincs utalás a versenyképes referenciaárakra, a felperes állításával ellentétben, a kifogásközlésben (különösen a 226–232. pontban, amint arra a Bizottság rámutat) a szerződésekre vonatkozóan kifejtett példákból kitűnik, hogy – legalábbis bizonyos szerződések esetében – nem állapítható meg, hogy az ár felülvizsgálatára vagy meghatározására vonatkozó rendelkezéseikben világosan – a Bizottság által a megtámadott határozatban rögzített módon – versenyképes referenciaárakra utalnának. E példákban olyan rendelkezésekről van szó, amelyek szövege jelentősen eltér a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iii. alpontjában szereplő, a tarifákra vonatkozó iránymutatások szövegétől, különösen abban, hogy ezek az iránymutatások „a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintjére”, a németországi, franciaországi és olaszországi súlyozott átlagos importárakra, valamint a kontinentális európai folyékonygáz‑kereskedelmi platformok általánosan elfogadott árszintjére vonatkoznak.

176    Ami konkrétan a Gazprom és a felperes között létrejött szerződésben foglalt rendelkezést illeti, amelynek másolatát ez utóbbi a 2020. december 8‑i válaszokkal benyújtotta, a Törvényszék megállapítja, hogy [bizalmas].

177    Következésképpen az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások megfelelőségére, és különösen az árfelülvizsgálatra irányuló új eljárás lefolytatásának célszerűségére vonatkozó értékelés során a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül támaszkodhatott – a többek között a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében, és hasonló megfogalmazásban e határozat (78), (79) és (177) preambulumbekezdésében szereplő – azon előzetes megállapításra, amely szerint az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országban kialakított tisztességtelen árszabást elsősorban az okozhatta, hogy az árfelülvizsgálati rendelkezésekben nem szerepelt világosan meghatározott, versenyképes és nyilvánosan hozzáférhető (például a versenyképes gázkereskedelmi platformokon közzétett) referenciaár.

178    Ami a felperes érvelésének második, a Gazprom obstruktív magatartására vonatkozó részét illeti, először is meg kell jegyezni, hogy az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások célja olyan új árfelülvizsgálati eljárás létrehozása, amely a kifogásközlés alapján fennállóhoz képest (lásd különösen a kifogásközlés 226–232. pontját) erősíti az érintett KKE‑országokbeli Gazprom‑ügyfelek helyzetét. Amint az a fenti 151. pontból kitűnik, a végleges kötelezettségvállalások 19. pontja öt olyan elemet ír elő, amelyet az említett eljárásnak tartalmaznia kell.

179    A versenyképes referenciaárakra való hivatkozásokat is tartalmazó (lásd a fenti 175. pontot) tarifákra vonatkozó iránymutatások bevezetésén túlmenően (lásd a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iii. alpontjában az „Adjustment part of the price review clause” című szakaszt [az árfelülvizsgálati rendelkezés kiigazításra vonatkozó része]) ezen új eljárás meghatározza különösen

–        azokat a pontos kritériumokat, amelyek alapján ezen ügyfelek az árak felülvizsgálatát kérhetik, e kritériumok egyike a szerződéses árszint és az európai gázpiaci árak alakulása közötti eltérésen alapul, ahogyan azt a németországi, franciaországi és olaszországi súlyozott átlagos importárak alakulása vagy az általánosan elfogadott európai folyékonygáz‑kereskedelmi platformok árainak alakulása tükrözi (lásd a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának i. alpontjában a „The trigger part of the price review clause” című szakaszt [az árfelülvizsgálati rendelkezés alkalmazására irányadó rész]);

–        az árfelülvizsgálat kétévente történő kérelmezésének lehetőségét, és ezen felül ötévente egyszeri felülvizsgálat kérelmezéséhez való jogot (ami a megtámadott határozat (125) és (156) preambulumbekezdésében említett „joker” kijátszásának felel meg) (lásd a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának ii. alpontjában a „The frequency and timing of the price review” című szakaszt [az árfelülvizsgálat gyakorisága és esedékessége]);

–        annak a lehetőségét, hogy a felek az árszabással kapcsolatos nézeteltérésüket választottbíróság előtt rendezzék, amennyiben az árfelülvizsgálati kérelem benyújtásától számított 120 napon belül nem jutnak egyezségre (lásd a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iv. alpontjában az „Arbitration part of the price review clause” című szakaszt [az árfelülvizsgálati rendelkezés választottbírósági eljárásra vonatkozó része]);

180    Mindenekelőtt ezen, az új árfelülvizsgálati eljárás alapjait adó elemeken túl, a felperes nem hagyhatja figyelmen kívül azt a fontos különbséget, ami a Gazprom érintett ügyfelei által az árak felülvizsgálatára vonatkozóan a múltban benyújtott kérelmekhez képest mutatkozik. Ha ugyanis az ügyfél az említett eljárás keretében ilyen kérelmet nyújt be, az az 1/2003 rendelet 9. cikkében megállapított eljárás alkalmazása körében kötelezővé tett kötelezettségvállalások végrehajtásának keretébe illeszkedik.

181    Így a Gazpromnak a végleges kötelezettségvállalások végrehajtása során tanúsított magatartását elsősorban – a kötelezettségvállalások 5.2. szakaszával összhangban – az e kötelezettségvállalások nyomon követésére köteles ellenőrző megbízott felügyeli. Ily módon a Gazprom érintett ügyfelei, köztük a felperes, tájékoztathatják ezen ellenőrző megbízottat és a Bizottságot azon magatartásokról, amelyek ezen ügyfelek szerint nem felelnek meg a végleges kötelezettségvállalásoknak. Márpedig, ha a Bizottság az említett ellenőrző megbízott vagy az említett ügyfelek által szolgáltatott információk alapján azt állapítja meg, hogy e magatartás ellentétes e kötelezettségvállalások szövegével és céljával, az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján bírságot szabhat ki a Gazpromra.

182    A kötelezettségvállalásokba ütköző ilyen magatartás alapján a Bizottság az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján akár újraindíthatja a közigazgatási eljárást. Ugyanezen gondolatmenetet követve meg kell állapítani, hogy az e kötelezettségvállalások nyomon követésére köteles ellenőrző megbízott, illetve az érintett ügyfelek által közölt információk alapján a Bizottság az említett rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) és c) pontjának megfelelően újraindíthatja ezt az eljárást, ha megállapítja, hogy a határozat alapjául szolgáló bármely tényben jelentős változás történt, vagy a határozat alapját a felek által szolgáltatott hiányos, pontatlan vagy félrevezető információk képezték. Márpedig, figyelemmel a már elvégzett alapos vizsgálatra és a kifogásközlés kézbesítésére, az eljárás ilyen újbóli megindítása, annak lefolytatása és időbeli sorrendje nem hasonlítható össze az említett vállalkozással szembeni teljesen új vizsgálat megindításával.

183    E körülmények között, azon esetleges megállapítások és következtetések sérelme nélkül, amelyeket a végleges kötelezettségvállalások nyomon követésére köteles ellenőrző megbízott vagy a Bizottság megállapíthat, és még ha azt feltételezzük is, hogy a Gazprom magatartását az adott körülmények között nehéz értékelni és minősíteni, e vállalkozás számára kockázatos lenne, ha adott esetben obstruktív magatartást tanúsítana a jövőben az árfelülvizsgálati eljárások során. A Bizottság érvelése szerint különösen az olyan magatartás, amellyel a Gazprom az ártárgyalások eredményét olyan saját előny eléréséhez kötné, amelynek látszólag semmi köze az árakhoz, vagy jelentősen akadályozná a választottbírósági eljárás lefolytatását, valószínűleg az előző két pontban említett következményekhez vezetne.

184    Egyébiránt a fenti megfontolásokra tekintettel a kifogásközlés 976–979. pontjában szereplő előzetes megállapítások, amelyek az árfelülvizsgálatra vonatkozó korábbi rendelkezések hiányosságaira és a megtámadott határozat elfogadását megelőző helyzetre vonatkoznak, nem kérdőjelezik meg az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások megfelelő jellegét. Ugyanígy az elfogadást követő azon egyedüli körülmény, amelynek helytállóságát a Bizottság vitatja, hogy e kötelezettségvállalások hatálybalépése óta semmilyen árfelülvizsgálati kérelmet nem jeleztek, nem elegendő e kötelezettségvállalások megfelelő jellegének megkérdőjelezéséhez.

185    Ezt meghaladóan el kell utasítani a Litván Köztársaság által előadott azon érveket, amelyek egyrészt azon alapulnak, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az energiaügyi minisztériuma által benyújtott észrevételeket, másrészt pedig arra, hogy a végleges kötelezettségvállalások nyomon követésére köteles ellenőrző megbízottat a Gazprom fizeti. Az első érv ugyanis nem megalapozott. Ami a második érvet illeti, figyelemmel a végleges kötelezettségvállalások 23–44. pontjában előírt intézkedésekre, az, hogy ezen ellenőrző megbízottat a Gazprom fizeti, nem elegendő a függetlenségének megkérdőjelezéséhez. Közelebbről, az ellenőrző megbízott kiválasztására szigorú eljárási rend keretében kerül sor, és adott esetben a Bizottság maga is lefolytathatja ezt a kiválasztást. Ráadásul e pontok világosan meghatározzák az ellenőrző megbízott feladatkörét, és rögzítik, hogy a Bizottság utasításokat adhat neki.

186    Következésképpen a második jogalap második részének első kifogását el kell utasítani.

b)      Arról, hogy a kötelezettségvállalások alkalmatlanok a versenyjogi aggályok kellő időben történő orvoslására (második kifogás)

187    A felperes arra hivatkozik, hogy a kötelezettségvállalási határozatnak minél hamarabb el kell oszlatnia a Bizottság által azonosított versenyjogi aggályokat. Márpedig az új árfelülvizsgálat alapján megkezdett eljárások a várható időtartamukra tekintettel hatástalanná teszik az árfelülvizsgálatot. Miközben a Bizottság maga is egyértelművé tette a kifogásközlésben az árfelülvizsgálati rendelkezésekkel kapcsolatos problémát, azt egyáltalán nem fejti ki, hogy az új árfelülvizsgálati eljárás mennyiben tudná hatékonyan korrigálni a túlzott árakat.

188    Pontosabban az, hogy gyakrabban lehet árfelülvizsgálathoz folyamodni, sem a túlárazás lehetőségét nem zárja ki, sem pedig annak hatásai alól nem mentesít a hosszú éveken át zajló árfelülvizsgálati eljárás során. A választottbírósági eljárás megkezdése előtti tárgyalási időszaknak 60 nappal, 180‑ról 120 napra történő csökkentése nem befolyásolja magának a választottbírósági eljárásnak a hosszát, mivel a választottbírósági szakaszban van a Gazpromnak mozgástere arra, hogy lelassítsa a felülvizsgálatot, amellyel elhúzhatja az eljárást. E tekintetben a felperes megjegyzi, hogy a Gazprom és az ügyfelei között lezajlott választottbírósági eljárások körülbelül 25 hónapot vettek igénybe. Ezen időtartamhoz hozzáadódik a választottbírósági ítéletek végrehajtásához szükséges bírósági eljárások időtartama, különös tekintettel a Gazprom azon gyakorlatára, hogy megtagadja ezen ítéletek végrehajtását. Az árképzési gyakorlatokra vonatkozó kötelezettségvállalásokban semmi nem kötelezi a Gazpromot arra, hogy az árvita gyors megoldására törekedjen, akár ártárgyalások, akár a választottbírósági ítéletek azonnali végrehajtása révén.

189    Egyébiránt a felperes vitatja, hogy a felülvizsgált árak visszamenőleges alkalmazása – amint azt a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának v. alpontja előírja – ellentételezné a felülvizsgálati eljárás időtartamához kapcsolódó kockázatokat, mivel valójában nem kompenzálja a Gazprom ügyfelei által elszenvedett nehézségeket, azaz a hosszasan fennálló veszteséges működést, a likviditásveszteségeket, a fejlesztések finanszírozására való képtelenséget vagy akár a fizetésképtelenné válást.

190    A Gazprom által támogatott Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

191    Emlékeztetni kell arra, hogy az arányosság elvének a Bizottság általi alkalmazása az 1/2003/EK rendelet 9. cikkével összefüggésben annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a szóban forgó kötelezettségvállalások orvosolják‑e azokat az aggályokat, amelyekről a Bizottság tájékoztatta az érintett vállalkozásokat, és hogy az érintett vállalkozások nem ajánlottak‑e kevésbé szigorú kötelezettségvállalásokat, amelyek ugyanúgy eleget tesznek ezeknek az aggályoknak (Alrosa ítélet, 41. pont). Bár e követelmények – a felperes véleménye szerint is –szükségessé tehetik, hogy az ilyen kötelezettségvállalások „sürgősen” orvosolják a versenyjogi aggályokat, ezt az igényt a konkrét esetek függvényében kell értékelni.

192    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közigazgatási eljárás azon szakaszában, amelyben a Gazprom által javasolt kötelezettségvállalásokat megvizsgálták, a kőolajtermékek árának csökkenéséből fakadóan a szerződéses árak csökkentek, és így közelítettek a nyugat‑európai kereskedelmi platformokon alkalmazandó árakhoz. Ily módon, az említett időszakban nem volt szó olyan potenciálisan túlzott árakról, amelyek azonnali megoldást igényeltek volna.

193    Emlékeztetni kell arra is, hogy a végleges kötelezettségvállalások 18. pontja szerint a Gazpromnak a hatálybalépést követő viszonylag rövid, tízhetes határidőn belül módosítania kellett a vonatkozó szerződéseket, vagy új árfelülvizsgálati rendelkezés beiktatásával, vagy a korábbi rendelkezések módosításával, annak érdekében, hogy bevezessék az új felülvizsgálati eljárást. Ráadásul a végleges kötelezettségvállalások 19. pontja i. alpontjának utolsó bekezdése előírja, hogy az árak felülvizsgálatára irányuló első kérelmet ezen új eljárás megindítását követően bármikor be lehet nyújtani (lásd a fenti 156. pontot),

194    Egyébiránt az kétségtelen, hogy az új árfelülvizsgálati eljárás keretében a Gazprom érintett ügyfeleire továbbra is a létező árképletek vonatkoznak mindaddig, amíg a választottbírósági eljárások eredményeként meg nem születnek a felülvizsgált árak, ami hónapokat, sőt akár éveket is igénybe vehet. A felperes és a Gazprom az ilyen eljárások átlagos időtartamaként 25 hónapot, illetve 17,6 hónapot jelöl meg.

195    Mindazonáltal, amint az a fenti 178–182. pontban már kifejtésre került, egyrészt az árképzési gyakorlatokra vonatkozó kötelezettségvállalások célja egy új árfelülvizsgálati eljárás kialakítása, amely a fennálló helyzetükhöz képest megerősíti az érintett KKE‑országokbeli Gazprom‑ügyfelek helyzetét. Másrészt a végleges kötelezettségvállalások szövegével és céljával ellentétes magatartások tanúsításával a Gazprom az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének és 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának esetleges alkalmazását kockáztatja.

196    E körülmények között a felperes tévesen állítja, hogy az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások egyáltalán ne köteleznék a Gazpromot arra, hogy változtasson a magatartásán, különösen az árfelülvizsgálatot érintő választottbírósági eljárások, illetve választottbírósági ítéletek végrehajtása tekintetében. Ugyanígy – az alábbiakban ismertetendő kifogások és jogalaprészek vizsgálatának sérelme nélkül – meg kell állapítani, hogy az új árfelülvizsgálati eljárásból eredő helyzetet meg kell különböztetni a kifogásközlés 977. és 978. pontjában szemléltetésképpen kifejtett, a felperes által hivatkozott körülményektől, amelyekben a választottbírósági eljárások különösen hosszúak voltak, illetve nem feltétlenül vezettek versenyképes árak eléréséhez.

197    Ezenkívül azon állítólagos pénzügyi nehézségeket illetően, amelyekkel a Gazprom érintett ügyfeleinek meg kellett birkózniuk a felülvizsgált árakra várva – ezen árak visszaható hatályú alkalmazása ellenére –, rá kell mutatni arra, hogy a felperes semmilyen konkrét, adatokkal alátámasztott példát nem hozott fel ezen állítólagos nehézségeket, és konkrétan saját magát illetően.

198    A felperes által a Gazprom beavatkozási beadványára tett észrevételek U.6. mellékletében benyújtott gazdasági tanulmány legfeljebb azt fejti ki, hogy a felpereshez hasonló gázvásárlónak különböző pénzügyi hátrányokkal kell szembenéznie, többek között a gáz többletköltségéből eredő veszteséggel és az olcsóbb versenytársakhoz átvándorló ügyfelek esetleges elvesztésével (a tanulmány 19–21. pontja). Márpedig anélkül, hogy dönteni kellene az említett tanulmány e részének elfogadhatóságáról, meg kell jegyezni, hogy ezeket a hátrányokat sem számadatok, sem konkrét múltbeli példák nem támasztják alá, és mindenesetre nem járnak olyan súlyos vagyoni kárral – mint például fizetésképtelenséggel vagy az érintett piacról való kivonulással –, hogy megkérdőjelezzék az új árfelülvizsgálati eljárás megfelelő jellegét, különösen úgy, hogy az esetleges választottbírósági eljárást igényel.

199    Az ilyen károk valószínűségét tovább csökkenti az a tény, hogy a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdéséből lényegében kitűnik, hogy az érintett ügyfelek nagy része általában az érintett KKE‑országok legjelentősebb nagykereskedői közé tartozik, és korábban nem szembesültek azzal, hogy más érintett KKE‑országból nagy mennyiségű gáz áramlott volna be.

200    A fentiek fényében és a felperes állításával ellentétben a Bizottság a megtámadott határozat (133) preambulumbekezdésében joggal állapíthatta meg, hogy a végleges kötelezettségvállalások azonnal orvosolni tudják a versenyjogi aggályokat, és olyan előremutató keretrendszert határoznak meg, amely biztosítja, hogy a Gazprom a jövőben ne ismételje meg visszaélésszerű magatartását a piacon.

201    Egyebekben, amennyiben a felperes a jelen kifogás keretében azt állítja, hogy a Bizottságnak az érintett szerződésekben szereplő árképletek közvetlen módosításával kellett volna beavatkoznia, elegendő arra emlékeztetni, hogy e kifogás a jelen jogalap első részében elutasításra került.

202    E körülmények között a Törvényszék azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság nem követett el a felperes állítása szerinti nyilvánvaló értékelési hibát arra vonatkozóan, hogy az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások nem nyújtottak a kellő időben megoldást az e gyakorlattal kapcsolatban felhozott kifogásokra.

203    Következésképpen a második jogalap második részének második kifogását el kell utasítani.

c)      A választottbírósági eljárások költségeinek figyelmen kívül hagyásáról (harmadik kifogás)

204    A felperes szerint a Bizottság nem vette figyelembe a választottbírósági eljárások jelentős költségeit, noha e nehézség fennállására a kifogásközlésben rámutatott. A Gazprom ügyfelei kétségtelenül folyamodhatnak árfelülvizsgálathoz, de a felülvizsgálati eljárás során kétszeres pénzügyi terhet viselnek, mivel maguknak vállalniuk kell a túlárazás hatásait, valamint a választottbírósági eljárások költségeinek fedezéséhez szükséges jelentős összegeket.

205    Egyébiránt, amennyiben a Gazprom ügyfelei vitatni kívánják valamely választottbírósági ítélet EUMSZ 102. cikkel való összeegyeztethetőségét, ez a gazdasági bizonyítékok beszerzésére, illetve a szakértők kirendelésére tekintettel többletköltségekkel jár számukra.

206    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

207    E tekintetben igaz, hogy a kifogásközlésben a Bizottság rámutatott az ármódosítások keretében indított választottbírósági eljárások költséges jellegére, és megjegyezte, hogy figyelemmel ezen eljárások bizonytalan kimenetelére és időigényességére, [bizalmas] (lásd különösen a kifogásközlés 236. és 977. pontját).

208    Mindazonáltal ezen előzetes megállapításokból nem tűnik ki, hogy a Bizottság úgy ítélte volna meg, hogy a Gazprom ügyfelei nem tudták fedezni a választottbírósági eljárással kapcsolatos költségeket. Különösen, amint az lényegében a fenti 178–182. pontban kifejtésre került, a Gazprom érintett ügyfelei a végleges kötelezettségvállalások elfogadását követően előnyösebb helyzetben vannak, mint annak elfogadása előtt, figyelemmel az e kötelezettségvállalások 19. pontjában előírt elemekre, valamint az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének és 23. cikke (2) bekezdése c) pontjának esetleges alkalmazásához kapcsolódóan a Gazpromra háruló kockázatokra.

209    E körülmények között a Bizottság joggal tekinthette úgy, hogy az új árfelülvizsgálati eljárás keretében ezen ügyfelek a fenti 207. pontban felidézett előzetes megállapításokra tekintettel eltérő következtetésekre juthatnak a választottbírósági eljárás kezdeményezésének célszerűségét illetően, és különösen, hogy sokkal inkább hajlandóak lennének vállalni a választottbírósági eljárással kapcsolatos költségeket.

210    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát abból fakadóan, hogy nem megfelelően vette figyelembe az új árfelülvizsgálati eljárás keretében indított választottbírósági eljárások költségét.

211    Következésképpen a második jogalap második részének harmadik kifogását el kell utasítani.

d)      A szerződéses időtartam korlátozásának nem megfelelő jellegéről (negyedik kifogás)

212    A Litván Köztársaság szerint azzal, hogy a Bizottság az új árszabályozási rendelkezés alkalmazását a legalább hároméves időtartamra szóló szerződésekre korlátozza – ami egyetlen litván szerződést sem érint –, az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások megkerülésére ad lehetőséget a Gazprom számára, mivel e vállalkozás rövidebb távú szerződések megkötésével továbbra is alkalmazhatja a tisztességtelen árakat eredményező árképleteket.

213    A Gazprom számára meghagyott e lehetőséggel járó kockázatot alátámasztja az a tény, hogy a Bizottság az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑megállapodás 54. cikke alkalmazásával kapcsolatos eljárásban 2016. július 26‑án hozott C(2016) 4764 final határozatában (ügyszám: AT.39317 – E.ON Gas) maga is megállapította, hogy a Gazprom gáznagykereskedő ügyfelei egyre növekvő mértékben a rövid távú szerződéseket részesítették előnyben.

214    Egyébiránt a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy az érintett szerződések hosszú távú jellege hozzájárult a Gazprom erőfölényének fenntartásához az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑ország piacain. Ennélfogva érthetetlen, hogy – az új árfelülvizsgálati eljárást a hosszú távú szerződésekre fenntartva – immár az ilyen szerződések megkötésére ösztönzi az érintett ügyfeleket.

215    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

216    E tekintetben meg kell állapítani, hogy mind a kifogásközlésből (lásd különösen a 206., 217., 396., 458. és 498. pontot, valamint általánosabban a 15.8.2. szakaszt), mind pedig a megtámadott határozatból (lásd különösen a (70), (72), (75), (162) és (176) preambulumbekezdést) egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság által az árképzési gyakorlattal kapcsolatban kifejezett versenyjogi aggályok a hosszú távú, azaz a legalább hároméves időtartamú szerződésekre korlátozódtak.

217    A Bizottság szerint ezt a helyzetet különösen az magyarázza, hogy a három évnél rövidebb időtartamú szerződések az árak gyakoribb újratárgyalását vonják maguk után, ami kizárja annak kockázatát, hogy ezek az árak tartósan eltérjenek a versenyképes referenciaáraktól, ellentétben azzal, amit a Gazprom által az árképzési gyakorlattal érintett öt KKE‑országbeli ügyfeleivel kötött hosszú távú szerződések esetében a kifogásközlés előzetesen megállapított.

218    E körülmények között, és különös tekintettel arra, hogy az árképzési gyakorlattal kapcsolatos kifogások hosszú távú szerződésekre vonatkoztak, nem róható fel a Bizottságnak, hogy e kifogásokra adott megoldásként a legalább három évre szóló szerződésekre vonatkozóan fogadta el az árképzési gyakorlatokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat.

219    Egyébiránt azon állítást illetően, amely szerint az említett kötelezettségvállalások hosszú távú szerződésekre való korlátozása lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy három évnél rövidebb időtartamú szerződések megkötésével kerülje meg e kötelezettségvállalásokat, meg kell jegyezni, hogy azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Gazprom ügyfeleinek és magának a Gazpromnak a hosszú vagy a rövid távú szerződések megkötéséhez fűződik‑e inkább érdeke, a felperes és a Bizottság lényegében egyaránt azt jelezte a 2020. december 8‑i válaszában, hogy sokféle szempontot kell figyelembe venni, és úgy az ügyfelek, mint a Gazprom részéről egyedi vizsgálatot igényel, hogy az adott esetben melyik típusú szerződéshez fűződik inkább érdekük.

220    A 2020. december 8‑i válaszában a felperes továbbá megjegyezte, hogy a balti országok tekintetében, mivel ezek a piacok a Gazprom számára nem garantálják jelentős mennyiség felvételét, e vállalkozás számára jóval kevésbé fontos, hogy hosszú távú szerződéseket kössön az ott működő ügyfelekkel, tehát a Gazprom könnyedén dönthet úgy, hogy hosszú távú szerződések helyett rövid távú (általában egyéves időtartamra szóló) szerződéseket köt. Márpedig e körülmény azt bizonyítja, hogy a Gazprom azon döntését, hogy rövid lejáratú szerződést kössön, nem feltétlenül az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások megkerülésére irányuló szándék vezérli.

221    A fentiekre tekintettel a második jogalap második részének negyedik kifogását, következésképpen pedig e részt mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

3.      A második jogalapnak a tarifákra vonatkozó iránymutatások kialakításában elkövetett hibákra vonatkozó harmadik részéről

222    A jelen jogalap – az új árfelülvizsgálati eljárás hatékonyságát vitató – második részéhez kapcsolódóan a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el a tarifákra vonatkozó iránymutatások tartalmát illetően, amelyeket a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iii. alpontjában „Az árfelülvizsgálati rendelkezés kiigazításra vonatkozó része” című szakasz rögzít. Ez a rész lényegében öt kifogásra oszlik.

223    A Bizottság vitatja ezeket az állítólagos hibákat.

a)      A tarifákra vonatkozó iránymutatásokban alkalmazott kritériumok közötti hierarchia hiányáról és ezen iránymutatások homályos jellegéről (első kifogás)

224    A felperes szerint a tarifákra vonatkozó iránymutatások az árképletek felülvizsgálatára három kritériumot állapítanak meg, először is a németországi, franciaországi és olaszországi súlyozott átlagos importárakra, másodszor a kontinentális Európában általánosan elfogadott folyékonygáz‑kereskedelmi platformokon alkalmazott árakra, harmadszor pedig az adott szerződés keretében szállított gáz jellemzőire vonatkozóan. Márpedig e három kritérium eltér a Bizottság által a kifogásközlésben a szerződéses árak esetlegesen túlzó jellegének értékelése során alkalmazott összehasonlítási szempontoktól.

225    A felperes arra hivatkozik, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásban előírt három kritérium közötti sorrendet meg kellett volna határozni, és hogy az általánosan elfogadott kereskedelmi platformokon alkalmazott ár kritériumának kellett volna az elsődleges kritériumnak lennie. A rangsorolás hiánya nem indokolható azzal, hogy így enyhíthető az egyik kritériumból eredő jelentős árváltozások kockázata, mivel így a kritériumok sorrendjét a választottbíróságok szabadon, a Gazprom számára potenciálisan kedvezően határozhatják meg.

226    Egyébiránt a felperes és a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásokat túl általánosan fogalmazták meg, így a felülvizsgált árak a választottbíráktól, a szerződési feltételek e választottbírák általi értelmezésétől, a felkért szakértőktől vagy az árakkal kapcsolatos egyes jogviták sajátos körülményeinek értékelésétől függően változhatnak. Végeredményben mindez a gyakorlatban lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy megvédje magát az árcsökkentésekkel szemben, és nem segíti elő a szabad és torzításmentes verseny helyreállítását a gáz európai piacain.

227    A Gazprom által támogatott Bizottság úgy véli, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatások megfelelőek, így a jelen kifogást el kell utasítani.

228    Emlékeztetni kell arra, hogy a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iii. alpontja értelmében az érintett szerződések releváns rendelkezésének a következő tarifákra vonatkozó iránymutatásokat kell tartalmaznia:

„A Szerződéses Árra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata során a Felek figyelembe veszik a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintjét, így többek között a németországi, franciaországi és olaszországi határon érvényes súlyozott átlagos importárakra, valamint a kontinentális Európában általánosan elfogadott folyékonygáz‑kereskedelmi platformok (többek között a TTF, NCG stb.) árszintjét, kellően figyelembe véve a Szerződés keretében szállított földgáz valamennyi jellemzőjét (így – a teljesség igénye nélkül – a mennyiséget, a minőséget, a folytonosságot és a rugalmasságot).”

229    Márpedig a tarifákra vonatkozó iránymutatások és a megtámadott határozat szövegének (különösen a (103) és (155) preambulumbekezdésének) együttes olvasatából kitűnik, hogy e tarifákra vonatkozó iránymutatások a felperes által azonosított három kritérium helyett két kritériumot írnak elő. Így, amint arra a Bizottság többek között a tárgyaláson is hivatkozott, az új árképletek meghatározásakor elsősorban a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintjét kell figyelembe venni, másodsorban pedig kellőképpen tekintetbe kell venni az árfelülvizsgálattal érintett szerződés sajátos jellemzőit.

230    Ezen első kritériumot illetően a tarifákra vonatkozó iránymutatásokból az is kitűnik, hogy a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintjét különösen két adattípusra támaszkodva, így elsősorban a németországi, franciaországi és olaszországi súlyozott átlagos importárakra (a továbbiakban: átlagos importárak), másodsorban pedig az Európában általánosan elfogadott folyékonygáz‑kereskedelmi platformok árszintjére (a továbbiakban: platformárak) kell meghatározni.

231    A felperes által előadott érveket e megfontolások fényében kell megvizsgálni.

232    Ami a rangsorolás hiányára vonatkozó felperesi állítást illeti, fontos hangsúlyozni, hogy bármilyen adatot is használnak, a központi kritériumot – amelyre az érintett szerződés feleinek és az esetlegesen megkeresett választottbíróságoknak támaszkodniuk kell – „a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintje” jelenti.

233    Márpedig, mivel a kontinentális Nyugat‑Európában vásárolt gáz egy részét a gázkereskedelmi platformokon zajló műveletektől elkülönülten, esetleg hosszú távú gázellátási szerződések útján szerzik be, az e szerződésekből eredő gázárak is szerepet játszanak a „versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok” árszintjének kialakításában, amit a felperes nem vitat. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a Gazpromnak a német ügyfelekkel kötött hosszú távú szerződései alapján alkalmazandó árakat használta fel a kifogásközlésben annak előzetes értékelése során, hogy az érintett KKE‑országokban lévő ügyfeleivel kötött szerződésekre alkalmazandó árak esetleg túlzóak‑e (lásd a kifogásközlés 10.2.1. szakaszát). A felperes nem kifogásolta a Bizottság által a kifogásközlésben követett megközelítést.

234    Így a tarifákra vonatkozó iránymutatásokban az átlagos importárakra vonatkozó adatok a gázellátási szerződésekre alkalmazandó azon árak meghatározását szolgálják, amelyek különböznek a kereskedelmi platformokon alkalmazott áraktól. Ennek alapján ezek az adatok megfelelően tükrözni tudják a „versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok” árszintjét.

235    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások célja nem az, hogy az érintett ügyfelek számára a versenyképes kontinentális nyugat‑európai piacokon elérhető legalacsonyabb árakkal összehasonlítható árakat garantáljanak, hanem az, hogy az e piacokon alkalmazott, a platformárak és az átlagos importárak által meghatározott általános árszinthez mérhető árakat biztosítsanak. E körülmények között a felperes nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett azzal, hogy nem állított rangsort a tarifákra vonatkozó iránymutatásokban előírt ezen két adattípus tekintetében.

236    Ami azt az érvelést illeti, amely szerint a tarifákra vonatkozó iránymutatások szövegezése homályos és túl általános, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatások alkalmazása az egyes érintett szerződések esetében más‑más felülvizsgált árat eredményezhet, többek között a választottbírósági döntésektől is függően, nem igazolhatja annak megállapítását, hogy ezen iránymutatások nem megfelelőek, tekintettel arra, hogy az érintett szerződések jellemzői eltérőek lehetnek, így önmagukban az egyes szerződések alapján alkalmazandó árak közötti különbségekből nem vonható le az iránymutatások nyilvánvalóan nem helytálló jellegére vonatkozó következtetés. Az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak nem célja ugyanis, hogy az érintett szerződések esetében nagyon hasonló vagy azonos felülvizsgált árakat állapítsanak meg.

237    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy mivel az első kritérium kifejezetten „a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintjére” vonatkozik, jóval versenyképesebb referenciaárakra (benchmark) utal, mint amelyeket az érintett szerződésekben foglalt jelenlegi ármeghatározási vagy felülvizsgálati rendelkezések – így a felperes szerződésében szereplő, „[bizalmas]‑ra” hivatkozó rendelkezés – határoznak meg. Ebből a szempontból a tarifákra vonatkozó – korántsem homályos – iránymutatások a jelenlegi rendelkezésekhez képest javulást jelentenek.

238    Ezenkívül a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a Gazprom azáltal, hogy azt javasolta a Bizottságnak, hogy az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján, vagyis a kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő határozat elfogadásával zárja le a közigazgatási eljárást, és mivel nem szakította meg az ezen intézménnyel folytatott tárgyalásokat, elfogadta, hogy a megtámadott határozat 1. cikke kötelezővé tegye a végleges kötelezettségvállalásokat. Ezen út választása lehetővé tette a Gazprom számára, hogy elkerülje a versenyjog megsértésének esetleges megállapítását és az e jogsértést szankcionáló esetleges bírság kiszabását (lásd ebben az értelemben: Alrosa ítélet, 35. és 48. pont), amint azt az említett határozat 2. cikkében foglalt következtetés is megerősíti, miszerint nincs helye a Bizottság további eljárásának. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy a Gazprom köteles tiszteletben tartani e kötelezettségvállalásokat, ellenkező esetben az e határozat be nem tartásának megállapításával járó, a fenti 181. és 182. pontban hivatkozott következményeket – köztük bírság kiszabását – kockáztatja. E vállalkozás folyamatos felügyelet alatt áll annak ellenőrzése érdekében, hogy e kötelezettségvállalásokat az érvényességi időtartamuk alatt mindvégig betartják‑e, amint azt az említett kötelezettségvállalások 5. szakasza is szemlélteti, amely többek között a kötelezettségvállalások nyomon követésére köteles ellenőrző megbízott kijelölését írja elő.

239    E körülmények között a Gazpromot nemcsak e végleges kötelezettségvállalások tartalma köti, hanem maga a megtámadott határozat is, többek között mivel valamely jogi aktus rendelkező részét az indokolására tekintettel kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2001. július 10‑i Irish Sugar kontra Bizottság végzése, C‑497/99 P, EU:C:2001:393, 15. pont; 2013. október 22‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑95/12, EU:C:2013:676, 40. pont; 2013. december 13‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑240/10, EU:T:2013:645, 90. pont). Ezért a Gazpromnak a végleges kötelezettségvállalások végrehajtása – amely a tarifákra vonatkozó iránymutatások végrehajtását és értelmezését is magában foglalja – során ezen kötelezettségvállalásokat a megtámadott határozat indokolásával összhangban kell alkalmaznia és értelmeznie, amely követelmény a kötelezettségvállalások 19. cikkének iv. pontjában foglalt választottbírósági kikötés alapján indított ártárgyalások és választottbírósági eljárások során elfoglalt álláspontjának kialakítására is érvényes.

240    Márpedig a megtámadott határozat indokolásából kitűnik, hogy a kereskedelmi platformok árszintje a Bizottság szerint különösen releváns a felülvizsgált árak meghatározása szempontjából (lásd különösen a (103), (164) és (178) preambulumbekezdést). Következésképpen egy adott választottbírósági eljárás keretében a Gazpromnak ezen indokokkal összhangban lévő álláspontot kell képviselnie, és főszabály szerint nem érvelhet amellett, hogy a választottbírák hagyják figyelmen kívül az e platformokon alkalmazott árszintet.

241    Végezetül pedig a felperes és a Lengyel Köztársaság nem nyújtotta be ezen iránymutatások olyan alternatív változatát, amely álláspontjuk szerint biztosította volna az árakra vonatkozó kötelezettségvállalások megfelelő jellegét. Beadványaikban olyan konkrét érveket sem adtak elő, amelyekkel a tarifákra vonatkozó iránymutatások homályos és túl általános jellegét illető kifogásukat alátámasztották volna. Az ezen érvelés alátámasztására szolgáló konkrétumok kizárólag a felperes által a Gazprom beavatkozási beadványára tett észrevételeinek mellékleteként benyújtott gazdasági tanulmányban találhatók.

242    Márpedig a felperes gazdasági tanulmányában szereplő ezen elemek nagyrészt elfogadhatatlanok.

243    A felperes gazdasági tanulmányában szereplő bizonyítékok az eljárási szabályzat 85. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében elkéstek, kivéve, ha ezek az elemek a Gazprom által a beavatkozási beadványa mellékleteként csatolt gazdasági tanulmányban előterjesztett bizonyítékokra való válaszadásra szolgálnak (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Monolith Frost kontra EUIPO – Dovgan [PLOMBIR] ítélet, T‑830/16, EU:T:2018:941, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet, C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 72. pont). Közelebbről, a 3.2. és 3.5. szakaszban szereplő bizonyítékokat nem a Bizottság vagy a Gazprom által előterjesztettek ellenkezőjének bizonyítására nyújtották be, és semmi nem utal arra, hogy a felperes gazdasági tanulmányának e szakaszait korábban ne lehetett volna megrendelni az érintett tanácsadótól annak érdekében, hogy azokat legalább a keresetlevélben előterjesszék bizonyítékként.

244    Ugyanebben az értelemben a felperes gazdasági tanulmányában kifejtett információk olyan érveknek minősülnek, amelyeket a keresetlevélben vagy a felperes által a Gazprom beavatkozási beadványára tett észrevételekben kellett volna megfogalmazni. Nem a Törvényszéknek kell ugyanis a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik, mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van. Hasonló követelmények érvényesülnek a jogalap alátámasztására felhozott kifogás tekintetében is. Így nem felel meg az említett követelményeknek az a kifogás, amelynek lényeges részeit kizárólag a keresetlevél mellékletei tartalmazzák (lásd: 2011. július 13‑i Polimeri Europa kontra Bizottság ítélet, T‑59/07, EU:T:2011:361, 161. és 162. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

245    Mindazonáltal a Törvényszék megvizsgálja a felperes gazdasági tanulmányának 25., 27., 32. és 33. pontjában kifejtett releváns elemeket.

246    Először is, ami azt az érvet illeti, hogy az árfelülvizsgálat során a platformárak kizárásával csak az átlagos importárakat lehetne figyelembe venni (a gazdasági tanulmány 25. pontja), meg kell állapítani, hogy az, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásokban a „többek között” kitételt követően kifejezetten megjelölték a fent említett két adatkategóriát, e két adattípus jelentőségére mutat rá, amelyet az iránymutatásokat alkalmazó választottbíróságoknak figyelembe kell venniük, még akkor is, ha őket a megtámadott határozat nem köti.

247    Ráadásul a Gazpromot mind a végleges kötelezettségvállalások, mind pedig az azokat kötelezővé tevő megtámadott határozat kötik. Márpedig e határozat indokolásából kitűnik, hogy a platformárakra vonatkozó adatok különösen fontosak a felülvizsgált árak meghatározása szempontjából (lásd különösen a (103), (164) és (178) preambulumbekezdést). Következésképpen egy adott választottbírósági eljárás keretében a Gazpromnak ezen indokokkal összhangban lévő álláspontot kell képviselnie, és főszabály szerint nem érvelhet amellett, hogy a választottbírák hagyják figyelmen kívül ezeket a platformárakat.

248    Másodszor, a felperes gazdasági tanulmánya (27. pont) szerint az érintett szerződés jellemzőihez fűződő kritérium (mint például a mennyiség, a minőség, a folytonosság és a rugalmasság) lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy egyáltalán ne vegye figyelembe a platformárak szintjét. Mivel az ilyen értelmezés ellentétes a tarifákra vonatkozó iránymutatások szövegével, és nem megalapozott, azt el kell utasítani.

249    Harmadszor, a felperes tanulmánya szerint a tarifákra vonatkozó iránymutatások azért nem megfelelőek, mivel nem tartalmaznak semmilyen előírást a szerződéses áraknak a kőolajtermékek áraihoz való folyamatos indexálását illetően (e tanulmány 32. és 33. pontja). E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy nem volt szükség ezen indexálást az iránymutatásokba kifejezetten belefoglalni, mivel a versenyképes nyugat‑európai versenyárakhoz közeli árak biztosításával kiküszöbölhetővé válnak az említett indexálás esetleges inflációgerjesztő hatásai.

250    Továbbá, amennyiben a felperes úgy véli, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatások nem hatékonyak, mivel homályosan utalnak a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok „árszintjére”, ahelyett, hogy az említett árakhoz való indexálást írnák elő, elegendő megjegyezni, hogy a felperes egyáltalán nem fejti ki, hogy a gyakorlatban hogyan valósulna meg az indexálás, és az sem zárható ki, hogy egy tárgyalásos vagy választottbírósági úton történő felülvizsgálattal ilyen megoldást lehetne elérni. Ráadásul, amint az a fenti 239. pontban kifejtésre került, a tarifákra vonatkozó iránymutatásokat a megtámadott határozat indokolásával összhangban kell alkalmazni, amely különösen úgy rendelkezik, hogy a végleges kötelezettségvállalások „annak biztosítására irányulnak, hogy [az érintett KKE‑országokban] az olajindexált szerződésekre alkalmazandó gázárak továbbra is igazodjanak a versenyképes referenciaárakhoz” (a (164) preambulumbekezdés), és hogy e kötelezettségvállalások „célja ezért annak biztosítása, hogy az [árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országban] alkalmazandó árak a felülvizsgálatot követően összhangban legyenek a versenyképes nyugat‑európai referenciaárakkal” (a (179) preambulumbekezdés).

251    A fenti megfontolásokra tekintettel nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság elkövette volna a felperes által hivatkozott nyilvánvaló értékelési hibákat. Ezenfelül, még ha a felperes azt is állítaná, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásoknak az érintett ügyfelek számára a lehető legalacsonyabb árakat, így a platformárakat kellene elérhetővé tenniük, elegendő megjegyezni, hogy az a körülmény, hogy más, akár a verseny szempontjából kedvezőbb kötelezettségvállalásokat is el lehetett volna fogadni, önmagában nem vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez (lásd ebben az értelemben: Morningstar ítélet, 59. pont).

252    Következésképpen a többi kifogás vizsgálatának sérelme nélkül a második jogalap harmadik részének első kifogását el kell utasítani.

b)      A gázkereskedelmi platformok árszintjére vonatkozó kritérium nem megfelelő jellegéről (második kifogás)

253    A felperes hangsúlyozza, hogy a „National Balancing Point” brit kereskedelmi platform (NBP) (ellentétben a „Title Transfer Facility” [TTF] és a „NetConnect Germany” [NCG] platformokkal) nem szerepel a tarifákra vonatkozó iránymutatásokban kifejezetten megjelölt referenciaplatformként, holott az NBP kiforrottsága és az a tény, hogy az Egyesült Királyságot a kontinentális Európából látják el gázzal, ezt indokolta volna. A Bizottság eredeti állításával ellentétben ugyanakkor nem lehet hivatkozni erre a platformra, mivel a tarifákra vonatkozó iránymutatások szövege a „kontinentális” európai platformokra vonatkozik. Ez a hiba megerősíti az egyébként hivatkozott értelmezési nehézségeket.

254    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

255    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásokban a „kontinentális” szó két alkalommal történő előfordulása kizárja az NBP platformról származó tarifaadatok felhasználását.

256    E kizárás azonban önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a tarifákra vonatkozó iránymutatások megfogalmazásával kapcsolatban, mivel ezek az iránymutatások lehetővé teszik a más „általánosan elfogadott” platformokra történő hivatkozást, és kifejezetten hivatkoznak a TTF és az NCG platformokra, amelyeknek megfelelőségét és likviditását a felperes nem vitatja. Egyébiránt a felperes gazdasági tanulmánya kifejezetten rögzíti, hogy a TTF platform kiforrott, és Európa leglikvidebb kereskedelmi platformjainak egyike.

257    Következésképpen a második jogalap harmadik részének második kifogását el kell utasítani.

c)      A németországi, franciaországi és olaszországi átlagos importárak nem megfelelő jellegéről (harmadik kifogás)

258    A felperes szerint a németországi, franciaországi és olaszországi átlagos importárakra vonatkozó adatok nem megfelelőek, és egyébként sem kerültek felhasználásra a kifogásközlésben. Először is, a tarifákra vonatkozó iránymutatások nem jelölik meg a releváns árak meghatározására szolgáló forrást, és a rendelkezésre álló nyilvános adatok – azok visszamenőleges és alapos korrekciója híján – nem tükrözik az adott időszakra vonatkozó tényleges árakat, amennyiben az árak felülvizsgálatára utólag, tárgyalás vagy választottbírósági eljárás keretében kerül sor.

259    Másodszor, az átlagos importárak azért sem megfelelőek, mivel a franciaországi és olaszországi – nem éppen likvid vagy liberalizált – gázpiacokon általában magasabbak az árak, mint Németországban. Egyébként az e két országban alkalmazott árakat a Gazprom ügyfelei ritkán használják referenciaárként az árképzési gyakorlat által érintett öt KKE‑országban.

260    Harmadszor, a végleges kötelezettségvállalások alkalmazásának nyolc éve alatt a gázpiacokon olyan változások mehetnek végbe, amelyek nyomán e három ország egyikének átlagos importárai elveszíthetik „referenciaár‑státuszukat” anélkül, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatások egyáltalán számolnának ezzel az eshetőséggel. Ráadásul a Bizottság nem vette figyelembe a felperes által a piaci konzultáció során előterjesztett javaslatot a referenciaárak objektív módszer szerinti meghatározására vonatkozóan.

261    Negyedszer, általánosságban az átlagos importárak magasabbak, mint a platformárak, így azok a tarifákra vonatkozó iránymutatások alapján meghatározott árakra árfelhajtó hatást gyakorolnak.

262    A Bizottság úgy véli, hogy az átlagos importárak alkalmazása megfelelő, ezért a jelen kifogást el kell utasítani.

263    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a fenti 233–235. pontban kifejtettek alapján nem tűnik úgy, hogy létezne olyan elvi ok, amely igazolná az importárakhoz kapcsolódó adatok kizárását. A felperes által előadott konkrét érvek nem cáfolják ezt a megállapítást.

264    Először is, ami a felperes által megjelölt gyakorlati és technikai akadályokat illeti, meg kell állapítani, hogy ezek az akadályok nem olyan jellegűek, hogy az árviták rendezésében részt vevő felek – beleértve az érintett ügyfelek alkalmazottait, a választottbírákat vagy a választottbíróságok által alkalmazott szakértőket – ne lennének képesek reagálni rájuk, vagy ne tudnák azokat figyelembe venni az árképletek kidolgozásakor. Így e személyek felhasználhatják a (nemzeti hatóságok vagy az Eurostat [az Európai Unió Statisztikai Hivatala]) által rendelkezésre bocsátott, valamint a magánvállalkozások által szolgáltatott árinformációkat, és e képleteket az információk esetleges hiányosságait korrigálva határozhatják meg, többek között úgy, hogy azok immár tükrözzék a releváns adatoknak az említett hatóságok vagy magánvállalkozások általi begyűjtését követően elvégzett árfelülvizsgálatot is. Hasonlóképpen észszerűen elvárható az említett személyektől, hogy figyelembe vegyék az átlagos importárak és a platformárak között általában tapasztalható különbségeket, különösen a „belépési költségek” (entry costs) beépítését.

265    Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy Franciaország és Olaszország gázpiacai kevésbé likvidek és liberalizáltak, mint a németországi piac, ez nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el e két ország bevonásával. Tény, hogy a Gazprom jelentős piaci részesedése ellenére mindhárom ország gázpiacán verseny van. Azon érvet illetően, miszerint más piacok, mint például Belgium vagy Hollandia piacai likvidebbek, elegendő megállapítani, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatások nem akadályozzák meg a feleket és a választottbírókat abban, hogy ezeket az egyéb piacokat figyelembe vegyék.

266    Harmadszor, amint arra a Bizottság rámutat, a felperes nem ad elő olyan indokot, amely a körülmények olyan irányú megváltozására mutatna, hogy a németországi, franciaországi vagy olaszországi gázpiacok elvesztik versenyképességüket, és hogy az ezen országok bármelyikében alkalmazott átlagos importárak referenciaárnak már nem lesznek alkalmasak. Mindenesetre a megtámadott határozat alapjául szolgáló tények jelentős megváltozása esetén a Bizottság az 1/2003 rendelet 9. cikkének (2) bekezdése értelmében újraindíthatja az eljárást.

267    Negyedszer, amint az a fenti 233–235. és 263. pontban kifejtett megfontolásokból kitűnik, még ha feltételezzük is, hogy az átlagos importárak magasabbak, mint a platformárak, és így „árfelhajtó hatást” gyakorolnak a tarifákra vonatkozó iránymutatások alapján kialakított árszintre, a felperes nem bizonyította, hogy ezek az átlagárak elviekben ne lennének megfelelőek.

268    Ennélfogva a második jogalap harmadik részének harmadik kifogását el kell utasítani.

d)      Az adott szerződés keretében szolgáltatott gáz jellemzőiről (negyedik kifogás)

269    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a tarifákra vonatkozó iránymutatások második kritériumának meghatározásával, amely „[az adott szerződés] keretében szolgáltatott gáz valamennyi jellemzőjének kellő [figyelembevételét]” írja elő, nem vette figyelembe azt, hogy a Gazprom a múltban hátrányosan használta fel ezen jellemzőket. A Gazrom ugyanis a hosszú távú szerződéseit a kereskedelmi platformokon vásárolt gázhoz képest „prémium” termékként határozza meg, ami magasabb árakat indokol. Ráadásul a tarifákra vonatkozó iránymutatásokban kifejezetten megjelölt jellemzők (vagyis a mennyiség, a minőség, a folytonosság és a rugalmasság) mindegyike áremelések igazolására ad lehetőséget, míg az árcsökkentésre vonatkozóan egyetlen jellemzőt sem soroltak fel.

270    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

271    E tekintetben, amint az a fenti 229. pontban már kifejtésre került, a tarifákra vonatkozó iránymutatások két kritérium alkalmazását írják elő, így az árfelülvizsgálat során elsősorban a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacokon alkalmazott árszintet kell figyelembe venni, másodsorban pedig kellőképpen tekintetbe kell venni az érintett szerződés sajátos jellemzőit.

272    A tarifákra vonatkozó iránymutatásokból ily módon kitűnik, hogy az első kritérium alapján az érintett szerződésen kívüli elemeket kell figyelembe venni, nevezetesen a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacok árszintjét tükröző adatokat. Márpedig ilyen adatok származhatnak az adott szerződéstől esetlegesen eltérő, különféle szerződésekből, például olyanokból, amelyek a kereskedelmi platformokon végrehajtott tranzakciókhoz kapcsolódnak. E körülmények között nem róható fel a Bizottságnak, hogy elfogadta, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásokba a második kritériumot is belefoglalják, amely lehetővé teszi az említett szerződés belső jellemzőinek figyelembevételét.

273    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a felperes sugall, a második kritériumnak és a kifejezetten nevesített jellemzőknek a tarifákra vonatkozó iránymutatásokba való belefoglalása nem feltétlenül jár árfelhajtó hatással a felülvizsgált árakra. Ugyanis, még ha azt feltételezzük is, hogy adott esetben az esetlegesen eljáró választottbíróság úgy dönt, hogy az első kritérium alkalmazása során elsősorban a versenyképes kontinentális nyugat‑európai gázpiacokon alkalmazott hosszú távú – azaz az érintett szerződésekhez potenciálisan hasonló jellemzőkkel rendelkező – szerződésekhez kapcsolódó adatokat használja fel, semmi nem akadályozza meg e bíróságot abban, hogy e választását a második kritérium mérsékelt alkalmazásával hajtsa végre.

274    Ennélfogva a második jogalap harmadik részének negyedik kifogását el kell utasítani.

e)      A tarifákra vonatkozó iránymutatásokban nem említett tényezőkről (ötödik kifogás)

275    A felperes és a Litván Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a tarifákra vonatkozó iránymutatásoknak további elemeket kellett volna tartalmazniuk. Először is, az iránymutatásoknak tartalmazniuk kellett volna a szállítási költségekre vonatkozó elemet, amelyek a szállítási ponttól függően jelentős eltéréseket mutatnak, és például a Gazprom számára a Litvániába történő gázszállítás – Oroszországhoz való földrajzi közelsége miatt – a nyugat‑európai szállításokhoz képest jelentősen alacsonyabb költséggel jár.

276    Másodszor, a felperes rámutat arra, hogy – amint az a gazdasági tanulmányából kitűnik – a tarifákra vonatkozó iránymutatások egyáltalán nem tulajdonítanak jelentőséget az érintett szerződések némelyikébe foglalt feltétel nélküli beszerzési („take or pay”) kötelezettségeknek, noha e kötelezettségek jelentős értéket képviselnek a Gazprom számára. Ezekben az iránymutatásokban csak áremelésre okot adó tényezők szerepeltek.

277    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

278    E tekintetben a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iii. alpontjában foglalt tarifákra vonatkozó iránymutatások szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy az adott szerződés jellemzőinek figyelembevétele tekintetében az ezen iránymutatásokban kifejezetten megjelölt jellemzőkre vonatkozó példák nem kimerítő jellegűek.

279    Ennélfogva a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor olyan tarifákra vonatkozó iránymutatásokat fogadott el, amelyek nem említik kifejezetten a szállítási költségekhez és a feltétel nélküli beszerzési („take or pay”) kötelezettségekhez kapcsolódó jellemzőket.

280    Ezenfelül, amennyiben a felperes általánosságban azt állítja, hogy a Bizottság a végleges kötelezettségvállalások megfelelő jellegének értékelése során nem vette kellőképpen figyelembe azt, hogy a Gazprom a szóban forgó szerződésekben feltétel nélküli beszerzési kötelezettségeket ír elő, elegendő rámutatni arra, hogy jóllehet a Bizottság a kifogásközlésben megvizsgálta az említett szerződésekben az e kötelezettségekkel kapcsolatos rendelkezéseket, az említett rendelkezésekkel kapcsolatosan külön nem fogalmazott meg versenyjogi aggályokat, így e tekintetben nem is irányzott elő korrekciós intézkedéseket. Ebből következik, hogy a Bizottságnak nem kellett biztosítania, hogy a végleges kötelezettségvállalások orvosolják ezeket az aggályokat.

281    A fentiekre tekintettel a második jogalap harmadik részének ötödik kifogását, következésképpen pedig ezt a részt mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

4.      A második jogalapnak az uniós jog és a választottbíráskodás közötti kapcsolatot érintő téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibákra vonatkozó negyedik részéről

282    A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat (178) preambulumbekezdésében szereplő indokokból kitűnik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, valamint hogy lényegében nyilvánvaló értékelési hibákat követett el egyrészt az uniós anyagi jognak a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iv. alpontja szerinti választottbíráskodásban való alkalmazásával, másrészt ezen intézmény azon lehetőségével kapcsolatban, hogy amicus curiae‑ként beavatkozzon az ilyen eljárásba.

283    A Bizottság úgy véli, hogy e tekintetben nem követett el hibát.

a)      Az uniós anyagi jognak a választottbíráskodásban való alkalmazásáról (első kifogás)

284    A felperes szerint először is az 1999. június 1‑jei Eco Swiss ítélet (C‑126/97, a továbbiakban: Eco Swiss‑ítélet, EU:C:1999:269, 36. pont) téves értelmezésére támaszkodva a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a választottbíróságoknak – mivel az Unióban rendelkeznek székhellyel – szükségszerűen az uniós anyagi jog alapján kell rendezniük a Gazprom és az érintett ügyfelek közötti árvitákat.

285    Az Eco Swiss ítéletben ugyanis a Bíróság kizárólag a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága), közvetetten pedig a tagállamok más bíróságaihoz fordult, nem pedig a választottbíróságokhoz, amelyek nem minősülnek az EUMSZ 267. cikk értelmében vett bíróságnak. Ez az ítélet kizárólag azt írja elő e bíróságok számára, hogy annak korlátozott utólagos ellenőrzése keretében, hogy e választottbíróságok tiszteletben tartották‑e a „közrendet”, alkalmazzák az uniós jogot, anélkül hogy megkövetelné e választottbíróságoktól az uniós anyagi jog alkalmazását.

286    Valójában az érintett választottbíróságok kizárólag a végleges kötelezettségvállalások 19. pontját kötelesek alkalmazni, az EUMSZ 102. cikket és magát a megtámadott határozatot azonban nem. Ily módon semmi nem utal arra, hogy a Gazprom‑ügyfelek egy választottbírósági eljárás keretében könnyedén hivatkozhatnának e határozat tartalmára, mivel e lehetőségnek csak a választottbírósági ítélet végrehajtását felügyelő nemzeti bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás keretében lehetne érvényt szerezni, amely eszköz az időmúlásra tekintettel hatástalan.

287    Másodszor, a választottbíráskodás hatékonyságát jelentősen csökkenti, hogy a végleges kötelezettségvállalások nem tartalmaznak hivatkozást a megtámadott határozatra vagy az EUMSZ 102. cikkre. A választottbíróságok nem feltétlenül vizsgálják a felülvizsgált áraknak az e határozatnak vagy az EUM‑Szerződés e rendelkezésének célkitűzéseivel való összeegyeztethetőségét, sőt egy ilyen vizsgálat elvégzésével még hatáskörük túllépését vagy akár az ítéleteik megsemmisítését kockáztatnák.

288    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

289    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (178) preambulumbekezdése az Eco Swiss ítéletre (35. és 36. pont) hivatkozva rámutat arra, hogy a végleges kötelezettségvállalások „megkövetelik, hogy a választottbírósági eljárásokra az Unión belül kerüljön sor”, valamint hogy „[e]z arra kötelezi a választottbíróságokat, hogy a választottbírósági eljárásban részt vevő felek magánérdekeitől függetlenül az uniós versenyjogot közrendi jellegűként kezelve tiszteletben tartsák és alkalmazzák”.

290    E tekintetben az EUSZ 3. cikk (3) bekezdéséből, valamint a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, a belső piacról és a versenyről szóló 27. jegyzőkönyvből (HL 2010. C 83., 309. o.) kitűnik, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk az Unió feladatainak teljesítése és különösen a belső piac működése szempontjából elengedhetetlen alapvető rendelkezések, ugyanis szerepük az, hogy megakadályozzák a versenynek a közérdek, az egyéni vállalkozások vagy a fogyasztók kárára történő torzulását (lásd ebben az értelemben: Eco Swiss ítélet, 36. pont; 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet, C‑52/09, EU:C:2011:83, 20–22. pont). Következésképpen az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk imperatív rendelkezés, a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10‑én New Yorkban aláírt egyezmény értelmében véve is, amelyeket a nemzeti bíróságoknak hivatalból alkalmazniuk kell, és amely bíróságoknak helyt kell adniuk egy választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemnek, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az ítélet ellentétes az említett cikkekkel (lásd ebben az értelemben: Eco Swiss ítélet, 36–41. pont; 2006. július 13‑i Manfredi és társai ítélet, C‑295/04–C‑298/04, EU:C:2006:461, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

291    Ebből következik, hogy az érintett választottbíróságokat, még ha az Unió területén rendelkeznek is székhellyel, nem köti szükségszerűen az uniós versenyjog egésze, sem pedig egyébként az uniós anyagi jog többi része. Az is igaz, hogy – amint azt a felperes állítja – a választottbírósági határozatok tagállami bíróságok általi felülvizsgálata korlátozott jellegű (lásd: 2018. március 6‑i Achmea ítélet, C‑284/16, EU:C:2018:158, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal, ha e bíróságok valamelyike az EUMSZ 102. cikkel ellentétes választottbírósági ítéletet hozna, a tagállamok nemzeti bíróságainak kérelemre hatályon kívül kell helyezniük ezt az ítéletet. Ez valószínűleg arra készteti az említett választottbíróságokat, hogy biztosítsák, hogy a meghozott választottbírósági ítélet megfeleljen az EUM‑Szerződés ezen rendelkezésének.

292    Ezenkívül meg kell állapítani – még ha a jelen ügy nem is közvetlenül az EUMSZ 102. cikket, hanem az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján elfogadott kötelezettségvállalási határozat betartását érinti –, hogy a fenti 290. pontban kifejtett megfontolások fényében, és mivel ezt a rendeletet az EUMSZ 103. cikk alapján fogadták el, valamint az az EUMSZ 101. és 102. cikk végrehajtására vonatkozik, a nemzeti bíróságok helyt adhatnak a választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelemnek, ha úgy ítélik meg, hogy az ítélet ellentétes egy ilyen határozattal.

293    A megtámadott határozat (178) preambulumbekezdésében említett, a választottbíróságok Unión belüli székhelyére vonatkozó követelmény következményeinek ezt az értelmezését nem kérdőjelezheti meg a felperes azon állítólagos gyakorlati nehézségekre alapított érvelése, amelyekkel a nemzeti bíróságok szembesülhetnek a választottbírósági határozatok EUMSZ 102. cikkel vagy az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján elfogadott határozattal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során, amennyiben az ilyen jogviták elbírálása e bíróságok hatáskörébe tartozik.

294    Egyébiránt, amint az a fentiekben már kiemelésre került, a Gazpromnak a megtámadott határozat indokolásával összhangban kell alkalmaznia a végleges kötelezettségvállalásokat, ellenkező esetben a határozat be nem tartásának megállapítását kockáztatja. Ennélfogva, a Gazprom mint a választottbírósági eljárásokban részt vevő fél, a választottbírák kijelölése és a beadványainak elkészítése során köteles gondoskodni arról, hogy az árképletek felülvizsgálata az említett határozatnak megfelelően történjen.

295    A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat (178) preambulumbekezdése vitatott kifejezéseinek némiképp szerencsétlen megfogalmazása ellenére a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot e kifejezések használatával, és nyilvánvaló értékelési hibát sem követett el annak megállapításával, hogy a választottbírósági eljárásnak az Unió területén történő megszervezését előíró kötelezettség alkalmas az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalások hatékonyságának fokozására. Ennélfogva a második jogalap negyedik részének első kifogását el kell utasítani.

b)      A Bizottság azon lehetőségéről, hogy amicus curiae‑ként beavatkozzon (második kifogás)

296    A felperes szerint a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozat (178) preambulumbekezdésében megállapította, hogy amicus curiae‑ként beavatkozhat a választottbírósági eljárásokba. Márpedig az uniós jog jelenlegi állása szerint a Bizottság és a választottbíróságok közötti ilyen jellegű együttműködésnek semmilyen jogalapja nincs. Az ilyen beavatkozást tehát a választottbírósági eljárásban részt vevő feleknek kellene engedélyezniük, ami jelen esetben nem lenne garantált, mivel a Gazprom egyáltalán nem vállalt ilyen értelmű kötelezettséget, számos ügyfél pedig vonakodna bevonni a Bizottságot, az eljárásban felmerülő érzékeny, illetve bizalmas információkra, valamint arra tekintettel, hogy a Bizottság a Gazprom számára „kedvezőnek” ítélt álláspontot foglalt el az AT.39816. sz. ügyben.

297    A felperes hozzáfűzi, hogy a Bizottság elismerte, hogy amicus curiae‑kénti részvétele nem feltétlenül lenne biztosított, így inkább az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése szerinti beavatkozás lehetőségével élne a választottbírósági ítéletek felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárások során.

298    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

299    E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint arra a felperes hivatkozik – a végleges kötelezettségvállalások egyáltalán nem írják elő, hogy a Bizottság jogosult lenne az e kötelezettségvállalások 19. pontjának iv. alpontjában foglalt választottbírósági kikötés alapján indított választottbírósági eljárásokba amicus curiae‑ként beavatkozni, és hogy ezt a jogot az uniós jog más módon sem biztosítja.

300    Mindazonáltal, mivel a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iv. alpontjában foglalt választottbírósági kikötés nem terjed ki a Bizottság amicus curiae‑ként történő beavatkozásának kérdésére, az a tény, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban hivatkozott e lehetőségre anélkül, hogy e lehetőséget e kötelezettségvállalások garantálták volna, nem kérdőjelezheti meg az említett határozat jogszerűségét. Ennélfogva a fellebbező téves jogalkalmazásra alapított kifogása hatástalan.

301    A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik rész második kifogását el kell utasítani, és így a második jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

D.      A harmadik, az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkének és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a Bizottság annak ellenére elfogadta a végleges kötelezettségvállalásokat, hogy azok nem nyújtottak megfelelő megoldást a területi korlátozásokkal kapcsolatos kifogásokra

302    A Lengyel Köztársaság, a Litván Köztársaság és az Overgas által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság – az 1/2003 rendeletnek az EUMSZ 102. cikkel együttesen értelmezett 9. cikkét és az arányosság elvét sértve – több nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások (a végleges kötelezettségvállalások 5–17. pontja) megfelelőek voltak. E jogalap lényegében három részre oszlik.

303    A Gazprom által támogatott Bizottság úgy véli, hogy a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. Ami az Overgas beavatkozási beadványát illeti, a Bizottság azzal érvel, hogy az abban szereplő érvek többsége elfogadhatatlan, mivel nem kapcsolódik a jogvitának a felek által meghatározott tárgyához.

1.      A harmadik jogalapnak a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások összességükben nem megfelelő jellegére vonatkozó első részéről

304    A felperes úgy véli, hogy a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások összességükben véve nem megfelelőek. Jóllehet a bizottsági előrejelzésnek különösen megalapozottnak kellene lennie, abban a Bizottság több olyan tényezőt figyelmen kívül hagyott, amely döntő jelentőségű e kötelezettségvállalások tartalma szempontjából.

305    A Bizottság ugyanis annak ellenére, hogy a kifogásközlésben kifejezetten azt állapította meg, hogy a Gazprom a piaci szegmentációt célzó „stratégiát” alkalmazott, olyan szelektív kötelezettségvállalásokat fogadott el, amelyek nem adtak átfogó választ erre a stratégiára. Közelebbről, a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások lényegében bizonyos szerződéses mechanizmusok megszűnését vonják maguk után, miközben a Gazprom egy sor szerződésen kívüli eszközt is bevet a gáz újrakivitelének megakadályozása érdekében. Már csak azért sem hatékony a szerződéses mechanizmusokat a középpontba helyezni, mivel ezek többségét már régen eltörölték. A Gazprom széles körben alkalmaz szerződésen kívüli eszközöket, amiről a Bizottságnak tudomása volt.

306    Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy 2003‑ban és 2005‑ben a Bizottság a Gazpromnak az E.ON Ruhrgas AG‑vel, illetve az ENI SpA‑val között szerződéseiben foglalt területi rendelkezések hatályon kívül helyezésével járó informális egyezségek útján zárta le a versenyjogi vizsgálatokat, ami nem akadályozta meg a Gazpromot abban, hogy a gáz újrakivitelét különböző eszközökkel továbbra is akadályozza. Ehhez hasonlóan, a 2009/2010‑es válság esete mellett, amelynek során a felperest az Ukrajnán keresztül történő gázszállítás zavara miatt súlyos gázhiány fenyegette, a Bizottságot a Gazprom azon gyakorlatáról is tájékoztatták, amelynek keretében a 2014/2015‑ös téli időszak során csökkentette a gázszállítást annak érdekében, hogy leállíttassa a gáz Ukrajnába történő újrakivitelét, ami következményekkel járt egyes érintett KKE‑országokra nézve. E példákat nem lehet egyszerű szerződésszegéseknek tekinteni, és a Bizottság túlságosan elméleti megközelítése nem vesz tudomást arról a tényről, hogy ezek a zavarok és megszakítások a Gazprom stratégiájának részét képezik.

307    Ezen szerződésen kívüli eszközök mellett a felperes azt is kiemeli, hogy az érintett KKE‑országok közötti gázkereskedelem nehézségekbe ütközött a gázszállítási infrastruktúra hiányosságai miatt, amelyet jelentős részben a Gazprom által megszabott területi korlátozások idéztek elő, és amelyek különösen a határokon átnyúló keresletet fékezték meg. Az azóta elvégzett infrastrukturális fejlesztések nem orvosolhatják az említett kötelezettségvállalások elégtelenségét, amelyeknek a Gazprom aktív intézkedéseit is tartalmazniuk kellett volna.

308    A Bizottság vitatja a felperes és a Lengyel Köztársaság által előadott érvelést, álláspontja szerint az téves előfeltevéseken alapul, így a jogalap jelen részét el kell utasítani.

309    E tekintetben a Bizottság előzetes értékeléséből kétségtelenül kitűnik (lásd különösen a kifogásközlés 8. szakaszának címét és 246. pontját), hogy a Gazprom a gázpiacok szegmentálását célzó általános „stratégiát” követett. Mindazonáltal ezen értékelésből az is kitűnik, hogy ez a stratégia különböző sajátos versenyellenes magatartásokból állt (lásd különösen a kifogásközlés 248. pontját és a megtámadott határozat (54)–(60) preambulumbekezdését). A Bizottság számára tehát nyitva állt a lehetőség, hogy e stratégiát fokozatosan, az egyes versenyellenes magatartásokra szabott specifikus intézkedések útján számolja fel.

310    Ebben az összefüggésben, annak vizsgálata érdekében, hogy a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások összességükben kiküszöbölik‑e az e korlátozásokkal kapcsolatos kifogások által érintett különböző gyakorlatokat, fontos megjegyezni, hogy mind a kifogásközlés, mind a megtámadott határozat alapján úgy tűnik, hogy a kifogások a gyakorlatok két kategóriájára terjedtek ki:

–        egyrészt a szerződéses rendelkezésekben rögzített kifejezetten területi jellegű korlátozásokra, mint a rendeltetési helyre vonatkozó rendelkezésekre, a viszonteladásra vagy a kivitelre vonatkozó tilalmakra (lásd különösen a kifogásközlés 247. és 897. pontját, valamint 8.2. és 15.7.2.2. szakaszát, továbbá a megtámadott határozat (42) preambulumbekezdését);

–        másrészt azon szerződéses és szerződésen kívüli eszközökre, amelyek a kifejezetten területi jellegű korlátozásokkal azonos hatást eredményeznek (lásd különösen a kifogásközlés 248., 322. és 898. pontját, valamint 8.3. és 15.7.2.3. szakaszát, továbbá a megtámadott határozat (43) preambulumbekezdését), amelyek alapvetően négy formában nyilvánulnak meg; először is az úgynevezett „terjeszkedési” rendelkezés és a Gazprommal szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség együttes alkalmazásában, másodszor a szerződésben megjelölt gázszállítási pont módosításának megtagadásában, harmadszor a szerződésben megjelölt mérőállomás (metering station) módosításának megtagadásában, és negyedszer – Bulgáriával kapcsolatosan – olyan különös szerződéses rendelkezésekben, amelyek többek között a mérőállomásokhoz kapcsolódnak, és amelyek a bolgár gázexport feletti de facto ellenőrzést biztosítanak a Gazprom számára.

311    Márpedig az e kifogások kezelését célzó területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások (a végleges kötelezettségvállalások 5–17. pontja) a következőket ölelik fel:

–        olyan szerződéses rendelkezéseket tiltó intézkedéseket, amelyek révén a Gazprom közvetlenül vagy közvetve megakadályozza vagy korlátozza az érintett ügyfelei számára a gáz viszonteladását vagy újrakivitelét (a továbbiakban: a viszonteladási és újrakiviteli korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások); amint az egyrészt a megtámadott határozat (54)–(57) preambulumbekezdéséből, valamint 5.1.1., 7.1.1. és 8.2.1.1. szakaszából, továbbá a végleges kötelezettségvállalások 5. és 6. pontjából kitűnik, ezen intézkedések az előző pont első franciabekezdésében említett kifejezetten területi jellegű korlátozások, valamint az e pont második franciabekezdésében kifejtett eszközök első típusának – azaz az úgynevezett „terjeszkedési” rendelkezés és a Gazprommal szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség együttes alkalmazásának – a kiküszöbölésére szolgálnak;

–        a gázszállítási pontok módosítását lehetővé tevő intézkedéseket (a továbbiakban: a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások); amint az különösen a kifogásközlés 373–375. pontjából, a megtámadott határozat (59) és (60) preambulumbekezdéséből és 5.1.3., 7.1.3. és 8.2.1.3. szakaszából, valamint a végleges kötelezettségvállalások 5–17. pontjából [a „Changes of Delivery Points” (A szállítási pontok módosítása) című 1.2. szakaszban] kitűnik, ezen intézkedések az előző pont második franciabekezdésében ismertetett eszközök második és harmadik típusának, azaz a szállítási pont, illetve a mérőállomás módosításának a Gazprom általi megtagadásának kiküszöbölésére szolgálnak;

–        a bolgár földgázhálózat üzemeltetésével kapcsolatos intézkedéseket (a továbbiakban: a bolgár földgázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások); amint az egyrészt a megtámadott határozat (58) preambulumbekezdéséből, valamint 5.1.2., 7.1.2. és 8.2.1.2. szakaszából, másrészt pedig a végleges kötelezettségvállalások 7. és 8. pontjából (az „1.1 Changes to the Bulgarian Gas System” [a bolgár gázrendszert érintő változások] című 1.1. szakasza) kitűnik, ezen intézkedések az előző pont második franciabekezdésében ismertetett eszközök negyedik típusának, vagyis azon eszközök kiküszöbölését célozzák, amelyek a bolgár gázexport feletti de facto ellenőrzést biztosítottak a Gazprom számára.

312    Így a fenti 311. pontban tett megállapításokból az következik, hogy a végleges kötelezettségvállalások 5–17. pontja a területi korlátozásokra vonatkozó kifogásokban szereplő és a fenti 310. pontban felidézett két kategóriába tartozó gyakorlatok összességére vonatkozik. Ezért a kifogások és a kötelezettségvállalások összevetése során a Törvényszék semmilyen hiányosságot nem állapít meg az említett kötelezettségvállalások hatályát illetően.

313    Az előző pontban tett megállapítást nem kérdőjelezik meg a felperes által felhozott egyéb érvek sem.

314    Mindenekelőtt ugyanis, miközben a felperes azt állítja, hogy nem vették kellően figyelembe a Gazprom által az érintett KKE‑piacok szegmentálása céljából alkalmazott szerződésen kívüli eszközöket, a fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a területi korlátozásokra vonatkozó kifogásokban a szerződéses és a szerződésen kívüli eszközök konkrétan megjelölt négy formájának kiküszöbölésére a Bizottság kötelezettségvállalásokat kapott.

315    Különösen a Gazprom azon (a 310. pont második franciabekezdésében az eszközök első típusának körében és a megtámadott határozat (57) preambulumbekezdésében ismertetett) gyakorlatával szemléltetett szerződéses és szerződésen kívüli eszközöket illetően, amely gyakorlat az úgynevezett „terjeszkedési” rendelkezés és a Gazprommal szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség együttes alkalmazásában áll, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság éppen azzal szemben kívánt fellépni, hogy e vállalkozás különféle szerződéses rendelkezések útján – anélkül, hogy kifejezetten területi jellegű korlátozásokat szabott volna – az ügyfeleinek az általa szállított gáz viszonteladására, illetve újrakivitelére ösztönző gazdasági érdekeit visszafogja, és ezáltal a határokon átnyúló értékesítést akadályozza.

316    Márpedig meg kell állapítani, hogy a végleges kötelezettségvállalások 5. és 6. pontja a „Clauses restricting Resale” (a viszonteladást korlátozó rendelkezések) és a „Territorial Restriction Clause” (területi korlátozásokat előíró rendelkezések) körébe tartozó rendelkezések semlegesítését célozza, és hogy e fogalmaknak az e kötelezettségvállalások 4. pontjában szereplő meghatározására tekintettel az ilyen típusú rendelkezések a szerződéses rendelkezések igen széles körét fedik le. Ezt az említett kötelezettségvállalások 1. mellékletében található „indikatív jegyzék” tartalma is megerősíti, amelynek értelmében az érintett szerződésekben – többek között – tilos terjeszkedési rendelkezéseket, felügyeleti mechanizmust és tájékoztatási kötelezettségeket előírni.

317    Továbbá, először is a felperes azon meglátásával kapcsolatban, hogy a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalásokat valamennyi érintett KKE‑országra ki kellett volna terjeszteni, az nem fejti ki, hogy azok mennyiben lennének relevánsak a többi érintett KKE‑ország helyzete szempontjából. Másodszor, a 2003‑ban és 2005‑ben kötött informális egyezségre vonatkozó érvet el kell utasítani, mivel ezek az érintett KKE‑országokhoz nem kapcsolódó gyakorlatokra vonatkoztak, és főként, mivel a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások éppen hogy a kifejezetten területi jellegű korlátozásokon túlmutató gyakorlatokat fedik le. Harmadszor, a Gazpromnak a 2009/2010‑es válsághoz kapcsolódóan felrótt magatartásokat – azaz a szállítási pontok, illetve a mérőállomások módosításának megtagadását – a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások fedik le (amelyek vizsgálatára az alábbi második rész keretében kerül sor). Negyedszer, a 2014/2015‑ös téli időszakhoz kapcsolódó gyakorlatokra a területi korlátozásokra vonatkozó kifogások hatálya nem terjed ki, így a Bizottságnak azokra nem kellett megoldást keresnie. Ráadásul maga a felperes is elismeri, hogy ezek a gyakorlatok elsősorban Ukrajnát érintették, és nem fejti ki, hogy a végleges kötelezettségvállalások elfogadása ellenére ezen gyakorlatok állítólagosan milyen ismételt következményekkel járhatnának az érintett KKE‑országokra nézve. Ötödször, amennyiben a felperes a kifogásközlés 8.2.2.2 alszakaszában kifejtett tényekre kíván hivatkozni, elegendő megállapítani – amint az ezen alszakasz elemeiből nyilvánvalóan, általánosságban véve pedig a 8.2. szakaszból is kitűnik –, hogy az említett alszakasz a területi korlátozásokra vonatkozó korábbi rendelkezések betartásának a Gazprom általi felügyeletére vonatkozik, nem pedig az olyan szerződésen kívüli eszközökre, amelyeket a kötelezettségvállalások állítólag nem fednek le.

318    Végezetül el kell utasítani a felperesnek a gázszállítási infrastruktúra hiányosságaira vonatkozó érveit is, mivel az általa említett nehézségekről, közöttük a Nord Stream 2 gázvezeték befejezésének a jövőbeli hatásairól nem esik szó a Bizottság által megfogalmazott versenyjogi aggályok között. Egyébiránt a kifogásközlésben ismertetett kifogásokból nem az tűnik ki, hogy a végleges kötelezettségvállalásoknak szükségképpen az infrastruktúrára vonatkozó pozitív kötelezettségeket is tartalmazniuk kell ahhoz, hogy e kifogásokra megfelelő megoldással szolgáljanak, már csak azért sem, mivel a felperes konkrétan nem jelöli meg, hogy mely versenyellenes gyakorlatok indokolnák ilyen kötelezettségek előírását.

319    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások összességükben vett megfelelőségét illetően. Következésképpen a harmadik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.      A harmadik jogalapnak a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások nem megfelelő jellegére vonatkozó második részéről

320    A felperes, a Lengyel Köztársaság, a Litván Köztársaság és az Overgas lényegében hat kifogást terjeszt elő a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások elégtelenségével kapcsolatban (a végleges kötelezettségvállalások 9–17. pontja).

321    A Gazprom által támogatott Bizottság vitatja e kifogásokat, és az Overgas beavatkozási beadványának részleges elfogadhatatlanságának megállapítását kéri.

a)      A szóban forgó szállítási pontok elégtelen számáról (első kifogás)

322    A felperes és a Litván Köztársaság úgy véli, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjában előírtnál több szállítási pontra kellett volna kiterjedniük, mivel a Bizottság által a kiválasztott pontok elégséges voltának igazolására felhozott infrastrukturális fejlesztések nem biztosítják a gáz szabad áramlását az érintett KKE‑országokon belül.

323    Ami konkrétan a Lengyelország és a szomszédai közötti gázforgalmat illeti, a felperes először is azt hangsúlyozza, hogy a Gazprom a Yamal gázvezeték német és lengyel szakasza feletti ellenőrzése révén befolyásolni tudja a Németországból Lengyelországba irányuló fordított áramlást. Ráadásul a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia határain átnyúló infrastruktúrának a jelenlegi állapotában a Lengyelország és Magyarország közötti kereskedelemben nem igazán következett be javulás. Emellett az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítése várhatóan növeli a Gazprom versenyellenes magatartásának lehetőségét a lengyel piacon. Márpedig ezek a megállapítások Lengyelország tekintetében a balti országokra korlátozódó szállítási pontok elégtelenségét mutatják, ami nem áll összhangban azzal, hogy a kifogásközlésben kiemelt figyelmet fordítottak Lengyelországra.

324    Egyébiránt a Litván Köztársaság úgy véli, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások a szóban forgó szállítási pontok elégtelen száma miatt nem alkalmasak arra, hogy megakadályozzák a litván, a lett és az észt gázpiac szegmentálását.

325    A Bizottság vitatja a felperes és a Litván Köztársaság által előadott érvelést, álláspontja szerint a jelen kifogást el kell utasítani.

326    A Törvényszék megjegyzi, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások tárgya eltér a viszonteladási és újrakiviteli korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások tárgyától, és hogy ezek relevanciája a határokon átnyúló gázszállítási infrastruktúra – vagyis a két érintett KKE‑országot összekötő csővezeték vagy adott esetben a cseppfolyósított földgáz kezelésére szolgáló berendezések – meglététől, illetve elégséges voltától függ.

327    Egyrészt, amennyiben van ilyen infrastruktúra az érintett KKE‑országok között, technikailag lehetséges a közvetlen gázszállítás e két ország között, azonban az orosz gáznak az egyik országból a Gazprom érintett ügyfele által a másikba történő viszonteladását vagy újrakivitelét más módon, szerződéses vagy szerződésen kívüli intézkedésekkel akadályozhatják vagy korlátozhatják. A Gazprom a Bizottság előzetes értékelése szerint a múltban tett ilyen intézkedéseket, és a viszonteladás, illetve az újrakivitel korlátozására vonatkozó kötelezettségvállalások célja ezek kiküszöbölése.

328    Másrészt, amennyiben az érintett KKE‑országok között nem létezik ilyen infrastruktúra, vagy az elégtelen, a viszonteladás és az újrakivitel korlátozására vonatkozó kötelezettségvállalások hatástalanok, amint az lényegében a megtámadott határozat (171) preambulumbekezdésének utolsó részéből kitűnik, mivel a gáz közvetlen szállítása két ilyen ország között technikailag lehetetlen vagy nem megfelelően kivitelezhető. Ebben a helyzetben – amely a jelen második rész tárgyát képezi – az orosz gáz viszonteladása, illetve újrakivitele történhet a szállítási pont vagy a mérőállomás annak érdekében történő módosításával, hogy az érintett ügyfél által a Gazpromtól vásárolt gázt az eredeti szállítási pontról arra az új szállítási pontra irányítsák át, ahol az ügyfél a gázt tovább kívánja értékesíteni.

329    Egy ilyen módosítás azonban a Gazprom beleegyezését vagy együttműködését, azaz aktív beavatkozását igényli (amint az különösen a kifogásközlés 362., 363. és 373–375. pontjából, valamint e határozat (59), (60) és (171) preambulumbekezdéséből kitűnik). A Bizottság előzetes értékelése szerint a Gazprom a múltban megtagadta az ilyen beavatkozást, elutasítva a szállítási pont vagy a mérőállomás megváltoztatását.

330    Márpedig a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak pontosan az a céljuk, hogy bizonyos körülmények között biztosítsák a Gazprom aktív beavatkozását azáltal, hogy e vállalkozást arra kötelezik, hogy fogadja el a szállítási pont olyan módosítását, amelyet egy olyan ügyfél kér, aki a saját országába szánt gázt egy másik érintett KKE‑országba kívánja továbbértékesíteni, azzal, hogy a szállítási pont megváltoztatása adott esetben magában foglalja a mérőállomás módosítását is. Ezek a kötelezettségvállalások különösen a szállítási pontok módosításának négy kombinációjáról rendelkeznek, amelyek célja a gáz kétirányú viszonteladásának lehetővé tétele, nevezetesen először Lengyelország és a balti államok között, másodszor Szlovákia és a balti államok között, harmadszor Magyarország és Bulgária között, negyedszer pedig Szlovákia és Bulgária között (lásd a megtámadott határozat (170)–(172) preambulumbekezdését és a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjának i–iv. alpontját).

331    Ezzel kapcsolatban a felperesnek az az álláspontja, hogy nem kielégítő az a megoldás, amely más államok kizárásával csupán a balti államokból ad lehetőséget a gáz viszonteladására. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az átadási pont vagy mérőállomás módosításának megtagadása, ahogyan azt a Bizottság a kifogásközlésben kifejtette, valóban különösen Lengyelországot érintette, mivel a szóban forgó módosítási kérelmek célja az volt, hogy enyhítsék a 2009/2010‑es válság következtében az országban fellépő akut gázszükségletet (amint az különösen a kifogásközlés 342–386., 648. és 878–893. pontjából, valamint a megtámadott határozat (59) és (60) preambulumbekezdéséből kitűnik).

332    Meg kell azonban állapítani, hogy Lengyelország számára a határokon átnyúló gázszállítási infrastruktúráknak a megtámadott határozat (170) preambulumbekezdésében említett fejlesztése előnyösnek bizonyult, mivel immár jelentős – a 2009/2010‑es válság idején hiányzó 2,5 milliárd köbmétert jócskán meghaladó – mennyiségű gázt tud Németországból importálni.

333    Amint ugyanis az a kifogásközlés 734. és 1033. pontjából kitűnik, a szükséges műveleteket azért hajtották végre, hogy 2014‑től lehetővé váljon Németországból kiinduló fizikai ellenirányú szállítás a Yamal gázvezetéken keresztül. Hasonlóképpen, a Gaz‑System által 2015. január 8‑án közzétett sajtóközleményből kitűnik, hogy a különböző technikai fejlesztések 2015 elejétől kezdve évente közel 5,5 milliárd köbméter gáz Németországból történő importálását teszik lehetővé e gázvezetéken keresztül, ellentétes irányú virtuális áramlás útján (lásd a kifogásközlés 76. lábjegyzetét). Ugyanezen közlemény azt is jelzi, hogy ettől az időponttól kezdve lehetővé vált, hogy Nyugat‑ és Dél‑Lengyelország felől behozzák az ország gázimportszükségletének több mint 90%‑át, számításba véve olyan alternatív műszaki megoldásokat, mint hogy ezen a vezetéken keresztül évente 2,7 milliárd köbméter gáz importálható megszakítható kapacitások keretében.

334    Ezenkívül a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások célja az infrastrukturális hiányosságok kiküszöbölése, amelyek önmagukban ugyan nem a Gazprom felelősségi körébe tartoznak, viszont erőfölényben lévő vállalkozásként különös felelőssége merülhet fel. Ráadásul nem feltétlenül lehetséges vagy egyszerű megváltoztatni a szállítási pontokat, ez ugyanis műszaki kihívásokkal jár a Gazprom számára, amelyekre a megtámadott határozat (59) és (173) preambulumbekezdése ki is tér.

335    Másfelől kétségkívül nem zárható ki, hogy a Bizottság adott esetben az 1/2003 rendelet 7. cikke alapján elfogadott határozat keretében azt is megállapíthatta volna, hogy a szállítási pont vagy a mérőállomás módosításának a Gazpromnak felrótt és a kifogásközlésben kifejtett megtagadása az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősül. Mindazonáltal ennek lehetséges megállapítása nem vonja maga után azt, hogy a Gazpromnak szükségszerűen a szállítási pontok szélesebb körű módosítását kellett volna biztosítania, még akkor sem, ha azt feltételezzük, hogy az ilyen intézkedés a verseny szempontjából kedvezőbbnek bizonyult volna (lásd ebben az értelemben: Morningstar ítélet, 59. pont).

336    Ebből következően, annak ellenére, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások a Gazprom azon gyakorlata nyomán születtek, hogy megtagadta a szállítási pontok, illetve mérőállomások módosítását, valamint abban a reményben, hogy elkerülhetővé válik az olyan helyzet, mint amellyel Lengyelország a 2009/2010‑es válságban szembesült, ez nem jelenti azt, hogy az említett kötelezettségvállalásoknak számos ország felől biztosítaniuk kellene a viszonteladás lehetőségét a szóban forgó ország ügyfelei számára. Figyelembe véve a balti országok és Bulgária – a megtámadott határozat (171) preambulumbekezdésében említett – elszigeteltségét, a Bizottság joggal összpontosított ezen KKE‑országok lehetőségeire.

337    E körülmények között a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül fogadhatta el, hogy ezen ország vonatkozásában a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások a módosításoknak a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjának i. alpontjában foglalt kombinációjára korlátozódjanak, vagyis arra, hogy a gáz viszonteladása kizárólag a balti államokon keresztül történjen.

338    E következtetést nem kérdőjelezik meg a felperes által a Gazpromnak a Yamal gázvezeték lengyel szakasza feletti ellenőrzésével kapcsolatban felhozott állítások. Amennyiben ugyanis ezen állítások az első jogalap első része keretében előadott állításoknak felelnek meg, elegendő arra emlékeztetni, hogy ez a rész – mint megalapozatlan – elutasításra került. Ezenfelül a Bizottság a 2014. szeptember 9‑i véleményében megállapította, hogy a Gaz‑System ellenőrzi a gázáramlást ezen a szakaszon, amit egyébként a felperes is megerősített a 2020. december 8‑i válaszában.

339    Végezetül, a Litván Köztársaság arra alapított érvét illetően, hogy a szóban forgó szállítási pontok elégtelen száma miatt nem akadályozható meg a balti piacok szegmentálódása, elegendő azt megjegyezni, hogy a Litván Köztársaság nem támasztotta alá ezen érvét, közelebbről pedig nem jelölte meg, hogy mely további szállítási pontok tették volna lehetővé ezen állítólagos szegmentálódás megakadályozását.

340    Következésképpen a harmadik jogalap második részének első kifogását el kell utasítani.

b)      A szolgáltatási díj nem megfelelő mértékéről (második kifogás)

341    A Lengyel Köztársaság, a Litván Köztársaság és az Overgas által támogatott felperes úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor elfogadta a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjában rögzített díjakat (a továbbiakban: szolgáltatási díjak), mivel azok túlzottak, és így rendes piaci feltételek mellett ellehetetlenítik a szállítási pontok költséghatékony módosítását.

342    Először is, e túlzott mérték annak tudható be, hogy a szolgáltatási díjakat a Gazprom által ténylegesen viselt költségektől függetlenül, rögzített szinten állapították meg. Márpedig e költségeket különböző tényezők befolyásolják, amelyek különösen aszerint változnak, hogy a szállítási kapacitás már le van‑e foglalva, vagy hogy a gáz szállítása a Gazprom‑csoporthoz tartozó gázhálózatokon történik‑e. A Bizottságnak ehelyett egy átlátható módszert kellett volna kidolgoznia e díjak kiszámítására, amint arra az érdekelt felek a piaci konzultáció során rámutattak. Valójában semmi nem utal arra, hogy a Bizottság gazdasági elemzést végzett volna, vagy hogy begyűjtötte volna a szükséges adatokat. E kérdést illetően a Litván Köztársaság és az Overgas rámutat arra, hogy a Gazprom által viselt szállítási költségek minimálisak, és mindenesetre alacsonyabbak az említett költségeknél.

343    Másodszor, ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, a felperes úgy véli, hogy kellően alátámasztotta azt, hogy a szolgáltatási díjak túlzott mértékűek, mivel a piaci konzultáció keretében ezzel kapcsolatban gazdasági érveket hozott fel. Egyébiránt az Overgas szerint e díjak összegének alakulása, amelyet jelentősen, mintegy 30%‑kal csökkentettek a végleges kötelezettségvállalásokban az eredeti kötelezettségvállalásokhoz képest, szintén azok túlzott mértékét és az átláthatóság szükségességét erősíti.

344    Harmadszor, az Overgas azt állítja, hogy bármilyen díj megfizetése a kötelezettségvállalások hatékonyságát csökkenti, mivel lényegében e kötelezettségvállalások azt az akadályt, hogy a Gazprom kategorikusan elutasítja a szállítási pontok módosítását, egy újabb akadály felállításával, vagyis e díjak megfizettetésével „hárítják el”. Az a tény ugyanis, hogy valamely szállítási pont módosítása általában díjköteles, a jelen ügyben nem igazolhatja a szolgáltatási díjak megfizettetését, és a Gazpromnak – erőfölényben lévő vállalkozásként fennálló különös felelősségére tekintettel – ingyenes módosítások lehetőségét kellett volna felajánlania.

345    Negyedszer, a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások ellentmondásos célkitűzései is a szolgáltatási díjak túlzott mértékét tanúsítják. Egyrészről, a megtámadott határozat (172) preambulumbekezdése megállapítja, hogy e kötelezettségvállalások célja „a közép‑ és kelet‑európai gázpiacok további integrációja, valamint a balti államok és Bulgária gázpiacainak infrastrukturális elszigeteltségének megszüntetése”. E célkitűzés arra enged következtetni, hogy az említett díjakat olyan szinten kell megállapítani, amely lehetővé teszi a nagykereskedők közötti rendszeres kereskedelmet a bolgár és a balti gázpiacok nagykereskedelmi ellátásának fenntartható módon történő diverzifikálása érdekében. Másrészről e határozat (174) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szállítási pontok módosítása kizárólag akkor merülhetne fel, ha az árak „jelentősen eltérnének” az érintett KKE‑országok között.

346    A Bizottság és a Gazprom pedig úgy véli, hogy a szolgáltatási díjak megfelelőek, így a jelen kifogást el kell utasítani. Érvelésének alátámasztása érdekében a Gazprom a gazdasági tanulmányában szereplő különböző tényezőkre hivatkozik, amelyeket a felperes gazdasági tanulmánya vitatott.

347    E tekintetben az iratokból kitűnik, hogy a szolgáltatási díjak meghatározásához a Bizottság és a Gazprom kezdetben a gázszállítás költségeinek a szállítási pontok összepárosításával, becslésen alapuló megközelítést dolgozott ki, amelyet a [bizalmas‑ban] ismertetett, e megközelítés túl összetettnek bizonyult, és nagyon magas szolgáltatási díjat eredményezett.

348    A Bizottság és a Gazprom e nagyon magas szolgáltatási díjakra tekintettel egy másik, helyettesítő megoldás mellett döntött, azaz amellett, hogy e díjakat oly módon rögzítik, hogy lehetővé tegyék az árarbitrázst (price arbitrage), és azok az új szállítási pontra szállított gáz árának csupán csekély részét képezzék. Ennek eredményeképpen a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjában a szolgáltatási díjak összegét a szóban forgó szállítási pontok kombinációjától függően 0,76 és 1,52 EUR/MWh‑ban (megawattóra) rögzítették, amelyet az eredeti kötelezettségvállalásokban meghatározott díjhoz képest csökkentettek (lásd a megtámadott határozat (151) preambulumbekezdését).

349    Meg kell azonban jegyezni, különösen a Lengyelország és az egyik balti állam közötti szállítási pont megváltoztatásáért fizetendő 0,76 euró/MWh összegű szolgáltatási díjat illetően – amely az egyetlen olyan szolgáltatási díj, amely a felperest érintheti –, hogy a Bizottság szerint, amit a felperes sem vitatott, ez a díj a felperes által a 2017‑ben és 2018‑ban fizetett gázár – azaz egy olyan időszakban, amikor ez az ár a nyugat‑európai gázárakhoz közelített – körülbelül [bizalmas] részének felelt meg. Ez a megállapítás az ellenkérelem (alább ismertetett) 1. sz. ábráján látható árváltozásokból is kitűnik, mivel ez az ábra tükrözi [bizalmas].

350    A szolgáltatási díjak e szintje mellett, feltételezve a Lengyelország és a balti országok között alkalmazott, és a felperes által 2017‑ben és 2018‑ban fizetett gázárakat, a szállítási pont megváltoztatása akkor lenne költséghatékony, ha a lengyelországi és a balti államokbeli árak több mint [bizalmas] eltérnének az említett 2017‑es és 2018‑as áraktól, az esetleges többletköltségek és az érintett viszonteladói ügyfél számára biztosított árrés sérelme nélkül.

[bizalmas].

351    Ezenkívül ezen 1. sz. ábrából az is kitűnik, hogy 2009 és 2017 között az érintett KKE‑országokban a gázárak [bizalmas]. Hasonló megállapítás tűnik ki a Gazprom gazdasági tanulmányában szereplő, „a tények összevetésén alapuló értékelésből”.

352    Következésképpen a szállítási pontok módosításai az említett ábrán közzétetthez hasonló körülmények között költséghatékonyak lehetnek, az esetleges többletköltségek és az érintett viszonteladó ügyfél árrésének sérelme nélkül. E tekintetben a felperes csak potenciális belépési költségekre hivatkozott, de nem jelölte meg azokat, sem pedig az esetleges egyéb költségeket.

353    Egyébiránt hangsúlyozni kell, amint az a fenti 334. pontban már megállapítást nyert, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások az infrastruktúrákat érintő olyan hiányosságok enyhítésére irányulnak, amelyek önmagukban nem tartoznak a Gazprom felelősségi körébe. Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a Gazpromnak a szállítási pontok módosításának korábbi megtagadásával kapcsolatos bizottsági aggályok fényében a Bizottság ugyan megkövetelhetett a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásokban szereplőhöz hasonló mechanizmust, viszont azt nem kellett biztosítania, hogy ezek a kötelezettségvállalások lehetővé tegyék az ahhoz hasonló árarbitrázs műveleteket, amelyek a határokon átnyúló infrastruktúra megléte esetén előfordulhatnak.

354    A fentiekre tekintettel a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül fogadhatta el a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjában rögzített szolgáltatási díjakat a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak a megtámadott határozat (174) preambulumbekezdésében szereplő céljára tekintettel, amely célkitűzés értelmében e kötelezettségvállalásoknak olyan helyzetekre kell megoldást nyújtaniuk, amelyekben az árak „jelentős mértékben eltérnek” az érintett KKE‑országok gázpiacain.

355    Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes, valamint a támogatására beavatkozó Litván Köztársaság, Lengyel Köztársaság és Overgas által előterjesztett többi érv sem.

356    Először is, amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőző időszakkal, és különösen a 2009 és 2014 közötti időszakkal való összevetés a gázárak túlzott mértékére tekintettel nem jelent megfelelő kiindulási alapot, egyrészt meg kell jegyezni, hogy a szolgáltatási díjak megfelelő jellegét inkább az érintett KKE‑országok közötti árrés, mintsem ezen árak szintje alapján kell értékelni. Másrészt a fent említett 1. számú grafikonból kitűnik, hogy a nyugat‑európai árakhoz való közeledés időszakában is (ahogyan azt a „TT – month ahead” görbe mutatja), azaz különösen az árarbitrázs lehetőségét megteremtő [bizalmas]. Mindenesetre a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásoktól nem várható el, hogy lehetővé tegyék az árarbitrázst olyan körülmények között, amikor a KKE‑országok árai versenyképesek, és nem térnek el egymástól.

357    Azzal kapcsolatban, hogy az Overgas a tárgyaláson azt állította, hogy a szolgáltatási díjak a gázárak bezuhanása – mint például a peres eljárás szakaszában a Bulgáriában megfigyelt 40%‑os zuhanás – esetén már nem lesznek „tarthatók”, hangsúlyozni kell, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások lehetővé teszik az egyik érintett KKE‑országban bekövetkező árcsökkenésből – amely másik érintett KKE‑országban nem merül fel – adódó előnyös helyzet kihasználását, pontosan azért, mert az ilyen eltérés árarbitrázsra ad lehetőséget.

358    Másodszor, ami azt az érvet illeti, hogy a Gazpromnak a szállítási pontok megváltoztatásával kapcsolatban ténylegesen felmerülő költségei alapján kellett volna inkább a szolgáltatási díjakat megállapítani, a Törvényszék megjegyzi, hogy úgy tűnik, a Bizottság nem kívánta ezt – az egyébként észszerűnek látszó – módszert alkalmazni, és nem is törekedett arra, hogy legalább megközelítőleg meghatározza e tényleges költségek szintjét, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a szállítási vagy a kiegyenlítési költségek.

359    Mindazonáltal, figyelembe véve a kötelezettségvállalásokra vonatkozó eljárás keretében fennálló széles mérlegelési mozgásterét, a Bizottság elfogadhatta a rögzített szolgáltatási díjakat, tekintettel az átláthatóság és az előreláthatóság terén nyújtott előnyökre, amelyek lehetővé teszik az árarbitrázst. Ráadásul, még ha azt feltételezzük is, hogy a szállítási pont megváltoztatásához kapcsolódó tényleges költségek alacsonyabbak az említett díjaknál, ez a körülmény nem kérdőjelezi meg azok megfelelő jellegét, feltéve, hogy a szállítási pont megváltoztatása lehetséges és megtérülő az érintett KKE‑országok közötti jelentős árkülönbségek esetén.

360    Harmadszor, a felperes és az Overgas által hangsúlyozott, az ahhoz kapcsolódó kockázatokat illetően, hogy amennyiben a tényleges költségek meghaladnák a szolgáltatási díjakat, a Gazprom ezeket a költségeket számítaná fel a rögzített szolgáltatási díjak helyett, meg kell jegyezni, hogy a Gazprom köteles az említett költségek okirati bizonyítékait bemutatni, és hogy a Gazprom és az érintett ügyfél közötti esetleges nézeteltérést a végleges kötelezettségvállalások nyomon követésére köteles ellenőrző megbízott elé lehet terjeszteni (lásd a végleges kötelezettségvállalások 15. és 16. pontját, valamint 32. pontjának vi. alpontját).

361    Negyedszer, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Gazpromnak ingyenesen kellene felajánlania a szállítási pontok módosítását, elegendő azt kiemelni, hogy a Bizottság soha – még az aggályainak a kifogásközlésben történő kifejtésének szakaszában – sem kérdőjelezte meg a Gazprom arra vonatkozó jogát, hogy az ilyen változtatás költségét az ügyfeleire áthárítsa (lásd különösen a kifogásközlés 883. pontját).

362    Ötödször, ami a megtámadott határozat (172) és (173) preambulumbekezdése közötti állítólagos ellentmondást illeti, nem kizárt, hogy túlzó az az e határozat (172) preambulumbekezdésében szereplő állítás, amely szerint a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások „a közép‑ és kelet‑európai gázpiacok további integrációjának hatékony eszközei lesznek”. Mindenesetre ezen állítás alapján nem kérdőjelezhető meg a megtámadott határozat jogszerűsége, mivel az nem e határozat rendelkező részének alátámasztására szolgál (lásd ebben az értelemben: 2004. január 28‑i Hollandia kontra Bizottság végzés, C‑164/02, EU:C:2004:54, 21. pont).

363    Következésképpen a harmadik jogalap második részének második kifogását el kell utasítani.

c)      A szerződések időtartamától függő helytelen korlátozásról (harmadik kifogás)

364    A felperes és a Litván Köztársaság szerint a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak elfogadásával, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat kizárólag a 18 hónapnál hosszabb időtartamú szerződésekre korlátozzák, mivel a Gazprom litván ügyfelei számára – akik általában nem kötnek egy évnél hosszabb időtartamú szerződéseket – e kötelezettségvállalások hatástalanok. Ráadásul az e kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó korlátok nem ösztönzik a Gazpromot a szerződéses időtartam meghosszabbítására.

365    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

366    A Törvényszék megjegyzi, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások új szállítási pontra történő szállítás esetében minimum 12 hónapos teljesítési időszakot határoznak meg, és legalább 4 hónapos teljesítési határidőt (lead‑time) írnak elő a szállítási pont módosítására irányuló kérelem teljesítésére (lásd a végleges kötelezettségvállalások 10. pontjának második bekezdését és 11. pontját). A megtámadott határozat (173) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a követelmények arányosak a szállítási pont megváltoztatásával kapcsolatos technikai korlátokhoz viszonyítva.

367    Márpedig a felperes és a Litván Köztársaság nem kérdőjelezte meg, hogy ezen 12 és 4 hónapos, azaz összesen 16 hónapos időtartam arányosnak tekinthető‑e az említett technikai korlátokra figyelemmel. E 16 hónapos időszakra tekintettel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül korlátozhatta a szállítási pontok módosításának lehetőségét a legalább 18 hónapra szóló szerződésekre.

368    Továbbá meg kell jegyezni, hogy azok a nagykereskedők, akik 2015. április 23‑án a Gazprom ügyfelei voltak, és a jövőben legalább 18 hónapra szóló szerződéseket kívánnának kötni, hivatkozhatnak a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásokra, annak ellenére, hogy jelenlegi szerződéseik rendes körülmények között csak egy évre szólnak (lásd a végleges kötelezettségvállalások 4. pontját az „Eligible Customer” [jogosult ügyfél] cím alatt, valamint 9. pontját). Amennyiben a Litván Köztársaság azt állítja, hogy e kötelezettségvállalások nem ösztönzik a Gazpromot arra, hogy legalább 18 hónapra szóló szerződéseket kössön, elegendő megállapítani, hogy a rövid távú szerződésekkel kapcsolatos versenyjogi aggályok hiányában a Bizottságnak nem kellett arra köteleznie a Gazpromot, hogy legalább 18 hónapos időtartamú szerződéseket ajánljon fel.

369    Egyébként el kell utasítani a felperes azon érvelését, hogy a 4 hónapos teljesítési időszak lehetővé tenné a Gazprom számára, hogy jobb feltételeket kínáljon a más érintett KKE‑országból gázt vásárló nagykereskedőnek, mivel az ilyen helyzet az árarbitrázs és verseny eredménye lenne, amelyet éppen a szállítási pont megváltoztatásának lehetősége tesz lehetővé.

370    Következésképpen a harmadik jogalap második részének harmadik kifogását el kell utasítani.

d)      A gáz minimális mennyiségére vonatkozó nem megfelelő feltételről (negyedik kifogás)

371    A felperes és a Litván Köztársaság arra hivatkozik, hogy a szállítási pont megváltoztatásának kérelmezéséhez szükséges, 50 millió köbméterben meghatározott minimális gázmennyiség túl magas azon mennyiségek tekintetében, amelyekre vonatkozóan a szállítási pont módosítása felmerülhet. Az ilyen módosítás lehetősége ugyanis csak a kiemelt nagykereskedők számára elérhető, és azt is feltételezi, hogy utóbbiak jelentős piaci részesedés megszerzését reméljék az új szállítási pont által kiszolgált piacon, ami e kötelezettségvállalásokat teljes mértékben illuzórikussá teszi. Ily módon e minimális mennyiség a legjelentősebb balti nagykereskedők éves szükségletének legalább 10%‑át teszi ki, és a felperes gazdasági tanulmánya szerint a gázfogyasztás tekintetében az észt piac 17%‑ának, a lett piac 12%‑ának és a litván piac 3%‑ának felel meg.

372    Ráadásul a gázukat továbbértékesíteni kívánó érintett ügyfelek a gyakorlatban nem rendelkeznek jelentős többletmennyiséggel, így a szállítási pont megváltoztatása valójában további megrendelést jelentene a Gazprom számára az 50 millió köbméteres gázmennyiség küszöbértékének eléréséhez, miközben az e módosítástól függő viszonteladás bizonytalan, mivel a Gazprom – például szállítási kapacitás hiánya esetén – megtagadhatja a módosítást.

373    A Bizottság úgy véli, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

374    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a megtámadott határozat (173) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e követelmények arányosak a szállítási pont megváltoztatásával kapcsolatos műszaki korlátozásokra és az érintett gázpiacok méretére tekintettel. Bár a felperes és a Litván Köztársaság érdemben vitatja a végleges kötelezettségvállalások 20. pontjában meghatározott 50 millió köbméteres minimális mennyiség arányosságát a balti államok gázpiacainak méretére tekintettel, az e korlátozásokkal kapcsolatos megfontolásokat nem vitatták.

375    Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy mivel a három balti ország jelentős rendszerösszekötő kapacitással rendelkezik, amint azt a Bizottság ellenvetés nélkül állította, és amint az a kifogásközlés 138. pontjából kitűnik, így a teljes gázfogyasztásukat kell figyelembe venni. Márpedig az 50 millió köbméterben meghatározott minimális mennyiség 2018‑ban e teljes fogyasztásnak csupán az 1,25%‑át tette ki, így a Bizottság – amint azt a megtámadott határozat (173) preambulumbekezdésében is tette – joggal állapíthatta meg, hogy ez a mennyiség arányos e piacok összesített méretéhez viszonyítva.

376    Ezenfelül a felperes azon érve, amely szerint a többletmennyiség nem elegendő ahhoz, hogy megtérüljön a szállítási pont módosítása, nem igazolhatja azt a következtetést, hogy a minimális mennyiség meghatározása nem megfelelő, mivel ezen ügyfelek felelőssége az a döntés, hogy a Gazpromtól eredetileg megvásárolt mennyiségeket használják‑e fel, vagy további mennyiségeket vásárolnak. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a balti országokbeli ügyfelek potenciálisan más nagykereskedőktől is szerezhetnek be gázt ezekben az országokban, tekintettel a balti államok közötti, az előző bekezdésben említett összeköttetésekre és a litvániai folyékonyföldgáz‑terminál fennállására (amint arra a kifogásközlés 135. pontja hivatkozik).

377    A fentiekre tekintettel, és figyelemmel a fenti 334. és 335. pontban kifejtett megfontolásokra is, meg kell állapítani, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások nem tartalmaznak nyilvánvaló értékelési hibát a szállítási pont módosításának kérelmezéséhez szükséges minimális földgázmennyiségre vonatkozó követelményt illetően. Következésképpen a harmadik jogalap második részének negyedik kifogását el kell utasítani.

e)      A bolgár piaci feltételek nem megfelelő figyelembevételéről (ötödik kifogás)

378    Az Overgas úgy véli, hogy a szállítási pontokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások nem megfelelőek a bolgár piac elszigeteltségével kapcsolatos versenyjogi aggályokra és a Bizottság azon céljára tekintettel, hogy tartósan módosítsa e piac szerkezetét. Ezek a kötelezettségvállalások nem javítják Bulgária gázellátásának biztonságát és diverzifikálását, mivel valójában csak azt teszik lehetővé, hogy az orosz gázt bolgár importőrök helyett szlovák vagy magyar exportőrök szállítsák.

379    Az Overgas szerint, először is, a Gazpromnak nemcsak az orosz gáz szállítási pontjainak megváltoztatását, hanem az orosz gáz és a cseppfolyósított földgáz közötti cserekereskedelmet is lehetővé kellett volna tennie, másodszor, az orosz, ukrán és belorusz határon gázkereskedelmi platformokat kellett volna létrehoznia, harmadszor pedig tartózkodnia kellett volna attól, hogy megakadályozza a gázellátás diverzifikálására irányuló intézkedések végrehajtását. A Bizottság tévesen utasította el ilyen típusú intézkedések meghozatalát azon az alapon, hogy azok kívül esnek az AT.39816. sz. ügyben folytatott vizsgálata körén.

380    Mindenesetre a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások nem oszlatják el a bizottsági vizsgálat körébe tartozó, a Bizottság által megjelölt versenyjogi aggályokat, mivel a Bulgáriába gázt szállítani kívánó érintett ügyfeleknek nem áll módjukban, és semmi nem is ösztönzi őket arra, hogy az eladott gázt a Negru Vodă (Románia) szállítási pontjain túlra szállítsák. A Bulgartransgaz és a Gazprom között létrejött szállítási szerződés ugyanis Bulgáriában a szállítási kapacitások 99,5%‑át ez utóbbi javára tartja fenn, ami megakadályozza a többi érintett KKE‑ország nagykereskedőjét abban, hogy a Negru Vodă adott pontja és az esetleges bolgár ügyfelek között gázt szállítsanak. Ráadásul a Gazprom és a Bulgargaz között létrejött gázellátási szerződés jelentős mennyiségű gáz vásárlására vonatkozó feltétlen beszerzési kötelezettséget ír elő („take or pay”), ami a bolgár szükségletek jelentős részét teszi ki, és így jelentős belépési akadályt jelent e nagykereskedők számára. Végezetül a bolgár fogyasztókat általában hosszú távú ellátási szerződések kötik az aktuális beszállítójukhoz, a jelen esetben a Bulgargazhoz, így az említett nagykereskedők szempontjából nem tekinthetők elérhető ügyfélkörnek.

381    A Bizottság elsődlegesen úgy véli, hogy a jelen kifogás elfogadhatatlan, amint az a fenti 303. és 321. pontban már említésre került, másodlagosan pedig megalapozatlan.

382    2020. november 26‑i válaszaiban az Overgas vitatta az elfogadhatatlanságra vonatkozó érvet, és lényegében arra hivatkozott, hogy az ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi a beavatkozók számára, hogy érvek széles skáláját adják elő, és hogy valamennyi érve közvetlenül kapcsolódik a jogvita tárgyához. A Bizottság e tárgykörre vonatkozó értelmezése a beavatkozási beadványok tökéletes hatástalanságát eredményezné, mivel a beavatkozó feleknek a felperes és az alperes érveinek a megismétlésére kellene szorítkozniuk.

383    E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a felperes a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások Lengyelországra gyakorolt hatására összpontosított, az Overgas a jelen kifogásban ugyanezen kötelezettségvállalások megfelelő jellegét vitatja, így nem lépi túl a jogvita tárgyát, tehát a kifogást elfogadhatónak kell tekinteni.

384    E kifogás megalapozottságát illetően a Törvényszék megjegyzi, hogy amennyiben az Overgas a gázellátási források diverzifikációját biztosító kötelezettségvállalásokat kívánt volna biztosítani Bulgária orosz gázfüggésének kiküszöbölése érdekében, úgy az ilyen kötelezettségvállalások – amint arra a Bizottság is rámutatott – túllépnek a szállítási pontokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak a kifogásközlésben kifejtett versenyjogi aggályok által meghatározott keretén. Ezen aggályok nem a gázforrások diverzifikációjára, hanem konkrétan a Gazprom azon stratégiájára vonatkoztak, amellyel azt próbálta elkerülni, hogy az egyik ügyfele által szállított orosz gáz egy másik ügyfele által szállított orosz gázzal versenyezzen (lásd különösen a kifogásközlés 250. pontját és a megtámadott határozat (160) preambulumbekezdését, amely a „Russian‑on‑Russian gas competition”‑re [orosz‑orosz gázverseny] hivatkozik).

385    Továbbá, ami a Bulgartransgaz hálózati kapacitása 99,5%‑ának a Gazprom általi fenntartását illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság – anélkül, hogy az Overgas ezt vitatta volna – jelezte, hogy ez a fenntartás a Negru Vodă‑i belépési pontokra vonatkozott, és kiterjedt rá a kötelezettségvállalások 15. pontjának utolsó előtti albekezdésében előírt azon kötelezettség, amely szerint a Gazprom a meglévő kapacitásfenntartásait használhatja fel.

386    Továbbá, ami a Bulgargazra állítólagosan rótt végleges vásárlási kötelezettségeket illeti, elegendő megjegyezni, hogy bár a Bizottság megvizsgálta a kifogásközlésben az ilyen kötelezettségek fennállását, e tekintetben nem talált versenyjogi aggályokat, amint az a megtámadott határozat (134) preambulumbekezdéséből is kitűnik. Ráadásul e végleges vásárlási kötelezettségek nem akadályozzák meg a Gazprom szlovákiai vagy magyarországi érintett ügyfeleit abban, hogy ne a Bulgargaznak, hanem más nagykereskedőknek adjanak tovább gázmennyiségeket.

387    Végezetül, az eggyel alacsonyabb szinten álló bolgár ügyfeleket kötő hosszútávú szerződésekre vonatkozó érvet el kell utasítani, mivel ezek az érvek nem képezik tárgyát a kifogásközlésben felvetett versenyjogi aggályoknak. Ezen túlmenően, az Overgas nem fejti ki, hogy az e piacokon esetlegesen felmerülő hiányosságok miért a Gazpromnak lennének betudhatóak, ahogy azt sem, hogy e vállalkozásnak milyen kötelezettségeket kellett volna vállalnia azon szerződések hatásainak semlegesítése érdekében, amelyekben nem is részes fél.

388    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követte el az Overgas által állított nyilvánvaló értékelési hibát, amelyet arra alapított, hogy nem vette kellőképpen figyelembe a bolgár piaci feltételeket. Ennélfogva a harmadik jogalap második részének ötödik kifogását el kell utasítani.

f)      A Gazprom tranzitpolitikája valószínűsíthető és előrelátható alakulásának figyelmen kívül hagyásáról (hatodik kifogás)

389    Az Overgas szerint a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások nem veszik kellően figyelembe a Gazprom tranzitpolitikájának valószínűsíthető és előre látható alakulását, különös tekintettel az Északi Áramlat 2 és a TurkStream gázvezetékek építésére, noha e fejlődés közvetlen hatással van e kötelezettségvállalások hatékonyságára. Ráadásul az e gázvezetékek üzembe helyezésével kapcsolatos bizonytalanságok nem igazolhatják ezt a hiányosságot, tekintettel a Gazprom közismert szándékaira és a gázágazatot jellemző instabilitásra.

390    Ami konkrétan Bulgáriát illeti, a Bizottságnak a kötelezettségvállalások kidolgozása során figyelembe kellett volna vennie annak lehetőségét, hogy a Gazprom végül úgy dönt, hogy nem hosszabbítja meg az ukrán Naftogaz vállalattal kötött tranzitszerződését, és ehelyett a török–bolgár határon lévő új átadási pontra szállítja a gázt. Márpedig a Török Köztársaság nem tagja az energiaközösségnek, így az ezen állam területén található átadási pontokra nem vonatkozik az uniós jog.

391    A Bizottság elsődlegesen úgy véli, hogy a jelen kifogás elfogadhatatlan, másodlagosan pedig megalapozatlan.

392    E tekintetben a fenti 383. pontban kifejtett indokok alapján, és azon oknál fogva, hogy az Overgas jelen kifogása a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásokra vonatkozik, azt elfogadhatónak kell tekinteni.

393    Ami e kifogás megalapozottságát illeti, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a Gazprom „tranzitpolitikájának” állítólagos megváltozásával a végleges kötelezettségvállalások 15. pontjában foglalt kombinált megoldások használhatatlanná válnak, meg kell jegyezni – amint azt a Bizottság helyesen teszi –, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szóban forgó szállítási pontok egyikét egy másikkal helyettesítsék, amennyiben a Gazprom megszüntetné az eredeti szállítási pont használatát (a végleges kötelezettségvállalások 10. pontjának negyedik bekezdése).

394    Ezenfelül az a körülmény, hogy egy új szállítási pont az Unió vagy az energiaközösség tagjainak területén kívül található, nem kérdőjelezi meg a kötelezettségvállalások hatékonyságát, mivel e hatékonyság nem attól függ, hogy a szóban forgó harmadik ország hálózatüzemeltetője betartja‑e az uniós jogot, hanem annak eredménye, hogy e kötelezettségvállalások a Gazpromra nézve kötelezőek.

395    Egyébiránt, még ha feltételezzük is, hogy az Overgas a jelen kifogásban arra kíván hivatkozni, hogy a Bizottságnak kifejezetten az Északi Áramlat 2 és a TurkStream csővezetékek építésére és megvalósítására vonatkozó kötelezettségvállalásokat is el kellett volna fogadnia, elegendő arra emlékeztetni, hogy a kifogásközlés nem tartalmaz e gázvezetékekkel kapcsolatos versenyjogi aggályokat.

396    Végezetül, azzal kapcsolatban, hogy e vezetékek megvalósítása a Gazprom magatartásának jelentős változásával járna az érintett KKE‑országok gázpiacain, meg kell jegyezni, hogy e körülmény a megtámadott határozat alapjául szolgáló tény jelentős megváltozásának minősülhet, amelynek alapján a Bizottság az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően újraindíthatja a közigazgatási eljárást. Ugyanakkor az említett körülmény nem minősül olyan elemnek, amely alapján azt lehetne megállapítani, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat illetően.

397    Következésképpen a harmadik jogalap második részének hatodik kifogását el kell utasítani.

398    Amennyiben az Overgas a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalások nem megfelelőek a fentiekben vizsgált hat kifogásban foglalt hiányosságok és mulasztások átfogó értékelése alapján, meg kell jegyezni, hogy e kifogások mindegyike elutasításra került, és még együttesen sem engednek arra következtetni, hogy e kötelezettségvállalások elfogadása nyilvánvaló értékelési hibán alapulna, annak ellenére, hogy a Gazprom érintett ügyfelei csak bizonyos különleges körülmények fennállása esetén folyamodhatnak a szállítási pontok megváltoztatásához.

399    A fentiekre tekintettel a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

3.      A harmadik jogalapnak a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások nem megfelelő jellegére vonatkozó harmadik részéről

400    Az Overgas szerint a végleges kötelezettségvállalások 7. és 8. pontjában a bolgár gázhálózatra vonatkozóan előírt kötelezettségvállalások nem jelentenek megfelelő megoldást az e tekintetben megfogalmazott versenyjogi aggályokra. Először is, a Bizottság ezeket az aggályokat a Gazpromnak felrótt korlátozások két kategóriájára vonatkozóan fogalmazta meg, egyrészt a Bulgária felőli gázexportot, másrészt a Bulgáriába irányuló gázbehozatalt érintő korlátozásokra. Márpedig, amint az a megtámadott határozat (167)–(169) preambulumbekezdéséből kitűnik, a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások kizárólag a Bulgáriába irányuló gázimportot érintő korlátozásokat orvosolják.

401    Másodszor, a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások nem megfelelőek, mivel sértik a földgázágazatra vonatkozó uniós szabályozás alapelveit. A Gazprom és a Bulgargaz között létrejött gázellátási szerződés ugyanis a gázirányelvben előírt, a szállításirendszer‑üzemeltető tevékenységeinek és a gáztermelési vagy ‑ellátási tevékenységek szétválasztására vonatkozó elvvel ellentétes rendelkezéseket tartalmaz. Márpedig az említett kötelezettségvállalások nem írják elő e rendelkezések hatályon kívül helyezését.

402    Harmadszor, az Overgas úgy véli, hogy a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások nem tartják tiszteletben sem a legjobb gyakorlatok 128. pontjában, sem az ítélkezési gyakorlatban előírt azon követelményeket, amelyek szerint a kötelezettségvállalásoknak közvetlenül alkalmazandóknak kell lenniük, és amennyiben azokat harmadik személy beleegyezése nélkül nem lehet végrehajtani, az érintett vállalkozásnak bizonyítékot kell szolgáltatnia e harmadik személy beleegyezéséről. Közelebbről, e követelményekkel ellentétben e kötelezettségvállalások kifejezetten előírják harmadik személyek – a jelen esetben a Bulgargaz és a Bulgartransgaz – beleegyezésének megszerzését (lásd a végleges kötelezettségvállalások 7. pontjának a) és b) pontját), és azok feltétele, hogy a Bulgartransgaz különböző feltételeket tiszteletben tartson (lásd a végleges kötelezettségvállalások 7. pontjának i–iii. alpontját). Ráadásul a Bizottság nem kérte a Gazpromtól, hogy szolgáltasson bizonyítékot e két vállalkozásnak az e kötelezettségvállalások végrehajtásában való együttműködésre irányuló szándékára vonatkozóan.

403    Negyedszer, a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások továbbra sem megfelelőek, mivel többértelműek. E kötelezettségvállalások releváns pontjainak szövege ugyanis nem fogalmaz egyértelműen a Gazprom kötelezettségeit illetően, és túlságosan nagy teret enged az értelmezésnek, ami egyébként a végleges kötelezettségvállalásoknak a nyomon követésükre köteles ellenőrző megbízott általi végrehajtását is megnehezíti.

404    A Bizottság a maga részéről elsődlegesen úgy véli, hogy ez a rész elfogadhatatlan, amint arra a fenti 303. és 321. pont már kitért. Másodlagosan az Overgas érvelésének megalapozottságát vitatja.

405    A fenti 114. pontban már felidézett ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság alapokmányának 40. cikke második bekezdését – amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése alapján a Törvényszékre is alkalmazandó – és a Törvényszék eljárási szabályzata 142. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a fél, akinek az uniós bíróság előtti jogvitába való beavatkozását engedélyezték, nem módosíthatja a jogvita tárgyát, amelyet a felek kérelmei és jogalapjai határolnak körül. Ebből következik, hogy bár az ilyen beavatkozó fél felhozhat az általa támogatott felek érveitől eltérő érveket, csupán azon érvei fogadhatók el, amelyek az utóbbi felek által előterjesztett kérelmek és jogalapok által kijelölt keretbe illeszkednek.

406    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a felperes által benyújtott kereset a lengyelországi versenyhelyzetre, valamint a horizontális hatályú kötelezettségvállalásoknak az ezen ország gázpiacaira gyakorolt hatására összpontosít. A felperes által beadványaiban, és különösen a harmadik jogalap keretében előadott érvek ugyanis a Lengyelországgal kapcsolatos területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások megfelelő jellegének vitatására irányulnak. A felperes továbbá nem hozott fel érveket kifejezetten a bolgár gázhálózattal kapcsolatos kötelezettségvállalások nem megfelelő jellegével kapcsolatban.

407    Másodszor, ellentétben a területi korlátozásokkal kapcsolatos egyéb, a felperes által vitatott – nevezetesen a viszonteladás és az újrakivitel korlátozására vonatkozó – kötelezettségvállalásokkal (a végleges kötelezettségvállalások 5. és 6. pontja) és a szállítási pontokra vonatkozó kötelezettségvállalásokkal (a végleges kötelezettségvállalások 1.2. szakasza és 9–17. pontja), a bolgár gázhálózattal kapcsolatos kötelezettségvállalások alapvetően a bolgár gázpiacokra vonatkoznak, és nem olyan jellegűek, hogy több érintett KKE‑országban alkalmazhatók lennének. E tekintetben a bolgár gázrendszerre vonatkozó kötelezettségvállalások, amelyek a „Changes to the Bulgarian Gas System” (a bolgár gázrendszert érintő változások) cím alatt szerepelnek, a területi korlátozásokra vonatkozó egyéb kötelezettségvállalásoktól függetlenül, külön kerültek bemutatásra. Hasonlóképpen, a megtámadott határozatban a bolgár gázrendszerre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, amelyeket a határozat 7.1.2. szakasza a „The Commitment dealing with the Bulgarian gas system” (a bolgár gázrendszerrel kapcsolatos kötelezettségvállalás) cím alatt tárgyal, külön kezelik a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások két kategóriájától, amely utóbbiakat az említett határozat 7.1.1. és 7.1.3. pontjában vizsgálnak „The Commitment to remove territorial restrictions and measures of an effect equivalent to such restrictions” (területi korlátozások és az ilyen korlátozásokkal egyenértékű hatású intézkedések megszüntetésével kapcsolatos elkötelezettség) és „The Commitment dealing with the changes of gas delivery points” (a gázátadási pontok megváltoztatásával kapcsolatos kötelezettségvállalás) cím alatt.

408    E tekintetben az Overgas nem fejtette ki, hogy adott esetben a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások mennyiben kapcsolódnának a több érintett KKE‑országra kiterjedő földrajzi hatályú végleges kötelezettségvállalásokhoz. Az Overgas által – különösen a 2020. november 26‑i válaszaiban – előadott érvekből nem tűnik úgy, hogy a bolgár gázhálózattal kapcsolatos kötelezettségvállalások esetlegesen nem megfelelő jellege szükségszerűen befolyásolná a többi végleges kötelezettségvállalás, különösen a területi korlátozásokra vonatkozó kötelezettségvállalások megfelelőségét.

409    Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg a felperes azon állítása, hogy az Overgas által felhozott érvek a Bizottság olyan hibáira vonatkoznak, amelyek a Bulgárián kívüli KKE‑országok gázpiacait is érintik. A felperes ugyanis lényegében arra szorítkozik, hogy megismétli az Overgas egyes érveit, hangsúlyozva, hogy azok hasonlóak azokhoz, amelyeket ő maga terjesztett elő az árképzési gyakorlatra vonatkozó kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban, anélkül azonban, hogy kifejtené, hogy ezek az érvek hogyan bizonyítják a végleges – a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások körén túlmenő –kötelezettségvállalások elégtelenségét.

410    Így az Overgas állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy tekintettel a felperes által előadott érvek tartalmára és a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások földrajzi hatályára, a jogvita tárgyát a jelen ügyben nem a megtámadott határozat egészének hatálya és a végleges kötelezettségvállalások által eloszlatni kívánt versenyjogi aggályok összessége határozza meg.

411    A fentiekből következik, hogy az Overgasnak a bolgár gázhálózatra vonatkozó kötelezettségvállalások megfelelő jellegét vitató érvelése meghaladja a jogvita tárgyát, és ennélfogva a harmadik jogalap harmadik részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

412    A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik jogalapot részben mint megalapozatlant, részben pedig mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani.

E.      A negyedik, az EUMSZ 7. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a megtámadott határozat ellentétes az Unió energiapolitikájának célkitűzéseivel, tekintettel e határozatnak a gázellátás európai piacára gyakorolt negatív hatására

413    A Lengyel Köztársaság, a Litván Köztársaság és az Overgas által támogatott felperes hangsúlyozza, hogy az Unió energiapolitikájának az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében és az uniós intézmények által közzétett különböző dokumentumokban megfogalmazott célkitűzései magukban foglalják különösen a gázágazatot illetően a beszerzési források és a földgázszállító útvonalak diverzifikációját, valamint a tagállamok közötti gázáramlás szabadságának tisztességes és versenyképes áron való biztosítását. Ezenfelül az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdése kimondja az energiapolitikai szolidaritás elvét.

414    A Bizottságnak tehát a megtámadott határozat elfogadásakor figyelembe kellett volna vennie az uniós energiapolitika célkitűzéseit, mivel a Bizottság olyan intézkedéseket hozott, amelyek legalább nyolcéves időtartamra meghatározzák az uniós gázpiacok szerkezetét és feltételeit, és amelyeket az EUMSZ 7. cikk értelmében „teljes körű értékelésnek” kellett volna alávetni annak ellenőrzése érdekében, hogy megfelelnek‑e az említett célkitűzéseknek. Ugyanígy, a megtámadott határozatot olyan bírósági felülvizsgálatnak kellene alávetni, amely az uniós bíróság által az 1/2003/EK rendelet 9. cikke alapján elfogadott határozatok tekintetében már megállapított követelményeken túl, annak az EUMSZ 194. cikkel való összhangjának vizsgálatát is magában foglalja.

415    Egyébiránt a Törvényszék által a 2019. szeptember 10‑i Lengyelország kontra Bizottság ítéletben (T‑883/16, EU:T:2019:567, 70–73. pont) rögzített megfontolások a felperes által képviselt álláspontot erősítik meg. Ebből különösen az következik, hogy a szolidaritás elve nem korlátozódik a rendkívüli helyzetekre, hanem olyan általános kötelezettséget ró az Unióra és tagállamaira, hogy hatásköreik gyakorlása során a többi szereplő érdekeit is figyelembe vegyék. Ráadásul ez az elv a másodlagos jogi rendelkezéseken alapuló határozatok elfogadása tekintetében különbözik a Bizottságot terhelő esetleges különleges követelményektől. Így a megtámadott határozat elfogadásához a Bizottságnak nemcsak a kötelezettségvállalások megfelelő jellegét kellett volna vizsgálnia, hanem az Unió és a Gazprom gyakorlata által érintett tagállamok érdekei között is mérleget kellett volna vonnia.

416    Márpedig a megtámadott határozat ellentétes az energiapolitika célkitűzéseivel és az energiaszolidaritás elvével, és nem tartalmaz semmiféle indokolást e kérdést illetően, ami annál is inkább felháborító, mivel a Bizottság a végleges kötelezettségvállalások alkalmazását nyolc évre ratifikálta anélkül, hogy bármilyen mechanizmust biztosított volna arra, hogy azokat a gázpiaci fejleményekhez képest gyorsan ki lehessen igazítani. Ezenfelül a Bizottság által támogatott megközelítés azt is jelenti, hogy a jelen esetben a kvázi szabályozási tevékenységét nem az EUMSZ‑ben meghatározott egyéb célok fényében kell értékelni, és az EUMSZ 194. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósításának semlegesítését is lehetővé teszi. A felperes különösen a következőket hangsúlyozza:

–        először is, a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe az érintett KKE‑országok gázimporttól való függését és a Gazprom problémás befolyását az e régiót ellátó és megkerülő gázinfrastruktúrára vonatkozóan, noha ez a helyzet összeegyeztethetetlen a „harmadik energiacsomaggal”, amely a hálózatüzemeltetési és a gáztermelési, illetve ‑ellátási tevékenységek elkülönítését követelné meg;

–        másodszor, a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Gazprom különböző gyakorlatait, amelyekről tudomása volt, és ezért megtagadta egyes tagállamok érdekeinek figyelembevételét, ily módon semmilyen lépést nem tettek a 2014/2015‑ös téli időszak során az Ukrajnába történő újrakivitelt megakadályozó gázellátás‑csökkentéssel kapcsolatban, továbbá a Lengyelország és Ukrajna, valamint Szlovákia és Ukrajna határán a fordított áramlások bevezetését akadályozó cselekményekkel szemben sem;

–        harmadszor, a Bizottság olyan szolgáltatási díjakat hagyott jóvá, amelyek teljesen függetlenek a Gazprom által a szállítási pontok módosítása nyomán viselt valós költségektől;

–        negyedszer, a megtámadott határozat nem felel meg az uniós energiapolitika célkitűzéseinek, mivel a végleges kötelezettségvállalások az érintett KKE‑országok és a nyugat‑európai piacok közötti eltérő bánásmódot erősítik meg.

417    A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

418    Az EUMSZ 7. cikk értelmében az Unió – valamennyi célkitűzésének figyelembevételével és a hatáskörmegosztás elvének megfelelően – biztosítja a különböző politikái és tevékenységei közötti koherenciát. E célkitűzések magukban foglalják az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésében kimondott célokat, vagyis konkrétan az energiaellátás biztonságának az Unión belüli biztosítására és az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítására irányuló célokat.

419    A versenyjogot illetően, az uniós bíróság már korábban megállapította, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett valamely versenykorlátozás fennállása szempontjából a Szerződés egyéb rendelkezéseit is figyelembe lehet venni (lásd ebben az értelemben, 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) vagy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt mentességi feltételek értékelése során (lásd ebben az értelemben: 1977. október 25‑i Metro SB‑Großmärkte kontra Bizottság ítélet, 26/76, EU:C:1977:167, 43. pont; 1994. július 15‑i Matra Hachette kontra Bizottság ítélet, T‑17/93, EU:T:1994:89, 139. pont; 1996. július 11‑i Métropole télévision és társai kontra Bizottság ítélet, T‑528/93, T‑542/93, T‑543/93 és T‑546/93, EU:T:1996:99, 118. pont).

420    Ebből következik, hogy ami az 1/2003 rendelet 9. cikke szerinti eljárásokat illeti, a Bizottság az előzetes értékelése keretében a Szerződés más rendelkezései által követett célokat is figyelembe vehet, különösen annak érdekében, hogy ideiglenesen megállapítsa a versenyszabályok megsértésének hiányát (lásd ebben az értelemben: 2020. december 9‑i Groupe Canal + kontra Bizottság ítélet, C‑132/19 P, EU:C:2020:1007, 46–54. pont). Mindazonáltal, ami a kötelezettségvállalások vizsgálatát illeti, a Bizottság szerepe egyrészt arra korlátozódik, hogy meggyőződjön arról, hogy a kérdéses kötelezettségvállalások eloszlatják‑e azon aggályokat, amelyeket az érintett vállalkozással közölt, másrészt arra, hogy ez utóbbi vállalkozás nem ajánlott‑e fel az ezen aggályok eloszlatására ugyanúgy alkalmas, kevésbé terhes kötelezettségvállalásokat (lásd ebben az értelemben: Alrosa ítélet, 40. és 41. pont; Morningstar ítélet, 45. pont), azzal, hogy az soha nem vezethet a Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2000. szeptember 19‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑156/98, EU:C:2000:467, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

421    A jelen ügyben a fenti 416. pontban kifejtettekből kitűnik, hogy a felperes valójában lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy megtagadta a Gazprom által a gázágazatot érintően tanúsított bizonyos aggályos magatartások vizsgálatát, valamint hogy e vállalkozásnak a kifogásközlésben feltárt gyakorlataira tekintettel elégtelen vagy nem megfelelő kötelezettségvállalásokat fogadott el.

422    Márpedig, amennyiben a felperes azért vitatja a végleges kötelezettségvállalásokat, mert azok nem megfelelően orvosolják az említett gyakorlatokat, ez a kifogás a jelen kereset első, második és harmadik jogalapjának vizsgálata keretében lényegében már elutasításra került. Egyebekben az AT.39816. sz. ügyben hivatalból indított vizsgálata keretében a Bizottság nem volt köteles – az uniós energiapolitika célkitűzéseinek figyelembevétele érdekében – megvizsgálni a Gazprom további gyakorlatait, ahogyan arra sem volt köteles, hogy a Gazpromtól szigorúbb kötelezettségvállalásokat kérjen. Az, hogy e célkitűzéseket az uniós versenyszabályok alkalmazása során figyelembe lehet venni, nem indokolhatja ilyen pozitív kötelezettségek előírását a Bizottság számára.

423    Egyébiránt, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a végleges kötelezettségvállalások önmagukban ellentétesek az energiapolitika célkitűzéseivel vagy az energiapolitikai szolidaritás elvével, a felperes ezt nem bizonyítja. Ugyanis ellentétben azzal, amit a felperes sugall, a megtámadott határozat és e kötelezettségvállalások nem „fagyasztják” be az érintett piacokon fennálló helyzetet, és nem akadályozzák meg az uniós intézményeket vagy a tagállamokat abban, hogy más módon lépjenek fel a felperes által megjelölt problémák megoldása érdekében. Különösen, az uniós intézmények vagy a gázágazat nemzeti szabályozó hatóságai beavatkozhatnak ezen ágazati szabályozás módosításának, vagy adott esetben e szabályozás betartásának biztosítása érdekében, akár a felperes által kívánt irányban.

424    E tekintetben megállapítható, hogy az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2019. április 17‑én elfogadta a 2009/73 irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/692 irányelvet (HL 2019. L 117., 1. o.), amely (3) preambulumbekezdése értelmében többek között arra irányul, hogy felszámolja a földgáz belső piacának teljes kiépítését akadályozó azon tényezőket, amelyek abból erednek, hogy a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló földgázszállító vezetékekre az irányelv elfogadását megelőzően nem alkalmazták az uniós piaci szabályokat.

425    Ezenkívül a nemzeti versenyhatóságok vizsgálatot folytathatnak a Gazprom állítólagosan versenyellenes gyakorlataival kapcsolatban, beleértve – amint arra a fenti 133. pont emlékeztet – a Bizottság által ebben az ügyben megfogalmazott versenyjogi aggályok által érintett gyakorlatokat is.

426    Végezetül, a felperes állításával ellentétben a Bizottság adott esetben élhetne az 1/2003 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontjában biztosított azon lehetőséggel, hogy az eljárást újraindítsa, ha a határozat alapjául szolgáló tények bármelyike jelentősen megváltozik, különösen a gázpiacokon bekövetkezett fejlemények esetén.

427    Egyébiránt, a felperes azon állítását illetően, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatot az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségével kapcsolatban indokolnia kellett volna, e kifogást el kell utasítani. Tekintettel ugyanis a jogi aktusok indokolására vonatkozó, a fenti 121. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra, a Bizottságtól nem várható el, hogy módszeresen kifejtse azokat az indokokat, amelyek miatt a megtámadott határozat megfelel a Szerződések azon különös rendelkezései összességének, amelyek – anélkül, hogy a szóban forgó jogi aktus jogalapját képeznék – összefügghetnek az ezen aktusra vonatkozó ténybeli és jogi háttérrel, különösen akkor, ha – mint a jelen ügyben is – a felperes a megtámadott határozathoz vezető közigazgatási eljárás során nem tett észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy az eredeti kötelezettségvállalások ellentétesek lennének e rendelkezéssel.

428    A fentiekre tekintettel a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

F.      Az ötödik, az EUMSZ 18. cikk (1) bekezdésének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a Bizottság hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a Gazprom nyugat‑európai tagállamokban működő és az érintett KKE‑országokbeli ügyfelei között

429    A Lengyel Köztársaság által támogatott felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét. E határozat, amely közvetett hatással van álláspontja szerint arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága, valamint az áruk és a tőke szabad mozgása milyen mértékben valósul meg, a Gazprommal hosszú távú gázellátási szerződést kötő ügyfelek között állampolgárságuk alapján történő hátrányos megkülönböztetést eredményez, mivel az érintett KKE‑országokbeli ügyfeleket a nyugat‑európai ügyfelektől eltérő bánásmódban részesítik.

430    Az érintett KKE‑országokbeli Gazprom‑ügyfelek ugyanis a Gazprom nyugat‑európai ügyfeleivel összehasonlítható helyzetben vannak, mivel azonkívül, hogy e két ügyfélcsoportnak a Gazprom a beszállítója, mindannyian tagállami illetőségűek, és az uniós szabályozás semmilyen különbséget nem tesz e két régió között. Egyébiránt ezt a megállapítást a tarifákra vonatkozó iránymutatások szövege is megerősíti, amely a kontinentális nyugat‑európai árszintre hivatkozik. Végezetül a Bizottság maga is megerősítette a kifogásközlésben, hogy ezek az ügyfelek mind hasonló helyzetben vannak.

431    Márpedig, miközben nincs semmilyen objektív oka annak, hogy ezen ügyfelekkel szemben eltérő bánásmódot tanúsítsanak, a végleges kötelezettségvállalások az említett ügyfelek közötti különbségtételt erősítik azáltal, hogy az érintett KKE‑országok piacain a nyugat‑európai piacokhoz képest kevésbé versenyképes piaci feltételeket tartanak fenn. Közelebbről, az érintett KKE‑országokbeli Gazprom‑ügyfelek – a nyugat‑európai ügyfelekkel ellentétben – nem részesülnek védelemben a túlzott árak ismételt bevezetésével szemben, jóllehet a nyugat‑európai ügyfelekre ugyanúgy a kőolajtermékek árához igazított árképletek vonatkoznak, a nyugat‑európai gázszolgáltatók közötti verseny mentesíti őket e kockázat alól.

432    A Bizottság úgy véli, hogy az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

433    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve, illetőleg a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (2017. július 26‑i AGC Glass Europe és társai kontra Bizottság ítélet, C‑517/15 P, nem tették közzé, EU:C:2017:598, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. július 12‑i Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi kontra Bizottság ítélet, T‑475/14, EU:T:2018:448, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

434    A jelen ügyben a felperes és a Lengyel Köztársaság által előadott megfontolások ellenére, még ha azt is feltételezzük, hogy a Gazpromnak a különböző tagállamokbeli ügyfelei két csoportba sorolhatók, az érintett KKE‑országokbeli és a nyugat‑európai ügyfelek helyzete nem volt összehasonlítható.

435    A Bizottság által az AT.39816. sz. ügyben folytatott vizsgálatból, és különösen a kifogásközlésben szereplő és a felperes és a Lengyel Köztársaság által nem vitatott előzetes megállapításokból ugyanis kitűnik, hogy az európai gázpiacok helyzete jelentősen eltért Nyugat‑Európában és az érintett KKE‑országokban. Különösen, míg a nyugat‑európai országokban a vállalkozások a Gazpromtól eltérő vállalatoktól is beszerezhettek gázt, és ezen országok gázhálózatai össze voltak kapcsolva, az érintett KKE‑országok nagymértékben függtek a Gazprom által szállított gáztól, továbbá az ellátást biztosító gázvezetékeket arra tervezték, hogy keletről nyugatra szállítsanak gázt (lásd különösen a kifogásközlés 121., 136. és 489–491. pontját).

436    Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a kifogásközlés 488. pontjában szereplő azon megállapítás, amely szerint „az EU gázpiacai [Ciprus és Málta kivételével] és a KKE‑országok kellően összehasonlíthatónak tekinthetők”, földrajzi közelségükre és a szabályozási környezetben fennálló hasonlóságokra tekintettel. Kétségtelen, hogy a Bizottság a KKE‑országok és az Unió többi része között bizonyos fokú összehasonlíthatóságot tárt fel, de ez egyrészt az európai gázáraknak az Egyesült Államokban érvényes árakkal való összehasonlításával összefüggésben történt, másrészt a Bizottság azt is megállapította, hogy az Unió nemzeti piacainak versenyhelyzete jelentősen különbözik.

437    Egyébiránt, ami a tarifákra vonatkozó, a végleges kötelezettségvállalások 19. pontjának iii. alpontjában foglalt (különösen a fentiekben, a harmadik jogalap harmadik része keretében vizsgált) iránymutatásokat illeti, az azokban említett, a Nyugat‑Európában alkalmazott versenyképes árakra való hivatkozás inkább cáfolja, mintsem megerősíti azt a megállapítást, hogy a Gazprom‑ügyfelek ebben a régióban az érintett KKE‑országokbeli ügyfelekhez hasonló helyzetben voltak. Ha ugyanis az Unióban működő valamennyi ügyfél hasonló helyzetben lett volna, nem lett volna szükség ilyen kötelezettségvállalásra, amelynek célja kifejezetten az érintett KKE‑országokban és a Nyugat‑Európában működő ügyfelekkel szemben alkalmazandó árak közelítésének fenntartása, illetve biztosítása.

438    Egyébiránt, amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy a végleges kötelezettségvállalások az érintett KKE‑országokbeli és a nyugat‑európai ügyfelek közötti különbségtételt erősítik, meg kell jegyezni, hogy a végleges kötelezettségvállalások elfogadásával a Bizottságnak nem az volt a célja, hogy az előbbieknek az utóbbiakkal azonos piaci feltételeket biztosítson, hanem az, hogy e kötelezettségvállalások eloszlassák a meghatározott versenyjogi aggályokat.

439    Ebből következik, hogy mivel a nyugat‑európai és az érintett KKE‑országokbeli Gazprom‑ügyfelek az AT.39816 ügyben lefolytatott eljárás időszakában eltérő helyzetben voltak, a Bizottság – a felperes állításával ellentétben – a megtámadott határozat elfogadásával nem tanúsított jogellenesen eltérő bánásmódot ezen ügyfelek két csoportjával szemben.

440    A fentiekre tekintettel az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

G.      A hatodik, a hatáskörrel való visszaélésre és lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalapról, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatban figyelmen kívül hagyta az 1/2003 rendelet 9. cikkének célkitűzését, valamint túllépte a közigazgatási eljárás lefolytatása során fennálló hatáskörének korlátait

441    A Lengyel Köztársaság által támogatott felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg, és a panasz kezelése keretében különböző eljárási jogokat, sőt lényeges eljárási szabályokat sért. A hatáskörrel való visszaélést álláspontja szerint az AT.39816 ügyben lefolytatott eljárást jellemző tények sora, a Yamal kifogások kezelése során elkövetett szabálytalanságok és az említett jogsértések bizonyítják.

442    A Bizottság úgy véli, hogy a hatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

443    A hatáskörrel való esetleges visszaélés megállapítása előtt egymás után meg kell vizsgálni a hivatkozott tényeket, az állítólagos szabálytalanságokat és az eljárási jogok állítólagos megsértését.

1.      Az AT.39816 ügyben lefolytatott eljárást jellemző tényekről

444    A Lengyel Köztársaság által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy három tény utal hatáskörrel való visszaélésre. Először is, a kötelezettségvállalások alkalmazásának lehetőségével kapcsolatos bizottsági álláspontban a 2013 és 2017 között bekövetkezett változásokról van szó, amelyek a jelen ügy körülményei között kétségeket ébresztenek a Gazpromnak a kötelezettségvállalások felajánlására vonatkozóan fennálló – a legjobb gyakorlatok 121. pontja értelmében vett – „valódi hajlandóságának” értékelését illetően.

445    Másodszor, a felperes kiemeli, hogy a megtámadott határozatot szokatlan módon közlemények és nyilvános nyilatkozatok sora kísérte, melyek eltúlozták az e határozattal járó kedvező eredményeket, és amelyek álláspontja szerint arra irányultak, hogy eltereljék a figyelmet az elkövetett szabálytalanságokról.

446    Harmadszor, az eljárás bizonyos lépéseinek „egyszerű formaságokként” történő kezelése szintén az állítólagos hatáskörrel való visszaélést bizonyítja. Egyrészt, a piaci konzultáció során kapott észrevételeket figyelmen kívül hagyták, mivel azok meghaladták a Gazprom eredeti kötelezettségvállalásainak terjedelmét, és a végleges kötelezettségvállalásokban csak csekély mértékű módosításokra került sor. Másrészt, az elutasító szándéknyilatkozat és a Gazprom kötelezettségvállalási megállapodásának (késedelmes) megküldése, amelyre csupán kilenc munkanappal a felperes e levélre válaszul tett észrevételeinek kézhezvételét követően került sor, azt bizonyítja, hogy a Bizottság előzetesen kialakította álláspontját, és ejtette a versenypolitikai célkitűzéseit.

447    A Bizottság vitatja ezen állítások valóságtartalmát.

448    E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes által hivatkozott első két tény önmagában nem szokatlan vagy különleges. Ugyanis, először is, a Bizottság jogosult arra, hogy módosítsa álláspontját az eljárás során a kötelezettségvállalások alkalmazásának lehetőségét illetően, amit maga a felperes is elismer, így e körülmény önmagában nem vethet fel kétségeket a Gazprom kötelezettségvállalások felajánlására irányuló valódi szándékának értékelését illetően.

449    Másodszor, amint az a legjobb gyakorlatok 20., 76., 91., 129. és 147. pontjából következik, versenyeljárás keretében kifejezetten előírják sajtóközlemények közzétételét, és a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjának a versenyjogi eljárás lezárultakor tett nyilatkozatai sem tekinthetők szokatlannak, különösen olyan jelentős következményekkel járó ügyben, amely nyolc tagállamot és egy kiemelt energetikai szektort érint. Ezenkívül nem merült fel, hogy a közlemények és a megtámadott határozatra vonatkozó nyilatkozatok tartalma ne lenne összhangban e határozattal.

450    Egyébiránt az AT.39816. sz. ügyben lefolytatott eljárás egyes szakaszainak állítólagos „egyszerű formaságokként” történő kezelését illetően egyrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a piaci konzultáció keretében kapott észrevételeket figyelembe vették. Ezt éppen hogy nem kérdőjelezi meg az, hogy a Bizottság e határozatban kifejezetten pontosítja, hogy egyes észrevételeket azzal az indokkal utasított el, hogy azok túllépték az eredeti kötelezettségvállalások hatályát.

451    Másrészt, azon állítást illetően, amely szerint a végleges kötelezettségvállalásokat anélkül fogadták el, hogy figyelembe vették volna a felperesnek az elutasító szándéknyilatkozatra adott válaszát, tekintettel arra a csupán kilenc munkanapos időtartamra, amely e válasz Bizottság általi kézhezvétele és e kötelezettségvállalások elfogadása között eltelt, elegendő azt megállapítani, hogy ez az állítás a végleges kötelezettségvállalások 2018. március 15‑i kézhezvételének azok későbbi elfogadásával való összetévesztésén alapul. Ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a Bizottság azonnal elfogadta volna ezeket a kötelezettségvállalásokat, és mindenesetre az eljárás ezen előrehaladott szakaszában nem zárható ki, hogy a Bizottság ilyen rövid idő alatt megvizsgálhatta az említett választ, és állást is foglalhatott az említett kötelezettségvállalásokról.

2.      A Yamal kifogások kezelésével kapcsolatban elkövetett szabálytalanságokról

452    A felperes és a Lengyel Köztársaság által állított hatáskörrel való visszaélést bizonyítják a Yamal kifogások kezelését jellemző különböző szabálytalanságok, és különösen a Gazprom kötelezettségvállalásainak megfelelőségére vonatkozó értékelés. Ezen túlmenően a Bizottság több tekintetben is megpróbálta utólagosan igazolni ezeket a szabálytalanságokat.

453    Először is, a végleges kötelezettségvállalások elfogadásáról van szó, holott azok az 1/2003 rendelet 9. cikkét sértő módon nem fedték le a kifogásközlésben kifejtett valamennyi aggályt, mivel a Bizottság lényegében engedélyezte a Gazprom számára, hogy a Yamal kifogásokkal kapcsolatban ne nyújtson be kötelezettségvállalásokat. E tekintetben a Bizottság nyilvánvalóan helytelenül értékelte megfelelőnek a kötelezettségvállalásokat, mivel figyelmen kívül hagyott releváns körülményeket, amint azt a tanúsítási határozatban foglalt értékelés is szemlélteti, amely ellentétes e határozat tartalmával, és ellentmondásban áll a lengyel hivatal elnökének a piaci konzultáció során kifejtett álláspontjával.

454    Másodszor, a felperes azt állítja, hogy a harmadik felek jogait sérti a versenyjogi aggályoknak a kifogásközlés kiigazítása nélkül történő önkényes, de facto módosítása, amelyet súlyosít az eljárás jelentős elhúzódása, mivel a versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok előtti perindítási lehetőségeket gátolta az a körülmény, hogy a Bizottság látszólag a Yamal kifogásokat vizsgálta.

455    Harmadszor, mivel a panasz elutasítása az állami cselekvésre alapított kivétel olyan felfogásán alapult, amely – amennyiben harmadik állam általi kényszerítés esetén lehetővé teszi e kivétel alkalmazását – kihatással lehet az uniós jog hatékonyságára, a Bizottságnak mind a jelen ügyben megtámadott határozatot, mind az AT.40497. sz. ügyben a panasz elutasítására vonatkozóan hozott határozatot az 1/2003 rendelet 10. cikkére kellett volna alapoznia.

456    Negyedszer, a Lengyel Köztársaság azt hangsúlyozza, hogy a Yamal gázvezetéket érintő versenyjogi aggályok elvetésére felhozott indokok elégtelenek, sőt megtévesztőek voltak, mivel ezek elvetését az állami cselekvésre alapított kivétel alkalmazhatósága indokolta, holott e kivételre a megtámadott határozatban igen szűkszavúan és nem a megfelelő formában hivatkoztak. Valójában ez a határozat az aggályok említett elvetését alapvetően a tanúsítási határozatban szereplő egyes megállapításokkal indokolja.

457    Ötödször, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megtévesztette a tagállamokat azáltal, hogy elmulasztotta az állami cselekvésre alapított kivétel kérdését a tanácsadó bizottság elé terjeszteni, megsértve ezzel a lojális együttműködés elvét, valamint – a felperes szerint – az 1/2003 rendelet 14. cikkét. Ebben az értelemben a felperes e rendelet 27. cikke (4) bekezdésének megsértésére hivatkozik, mivel az érintett feleket megtévesztették azon valós indokokat illetően is, amelyek alapján a Bizottság a Yamal kifogásokat elutasította.

458    A Bizottság vitatja e szabálytalanságok fennállását. Az ötödik szabálytalanságra alapított érv elfogadhatatlan, mivel az a Lengyel Köztársaság által előadott formában a hatodik jogalaptól idegen, és megváltoztatja a jogvita tárgyát, továbbá a felperes által megismételt és előadott formában pedig új jogalapnak minősül.

459    E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy az elsőként hivatkozott szabálytalansággal a felperes lényegében megismétli az első jogalap első része keretében felhozott kifogásokat. Ezt a jogalaprészt a Törvényszék elutasította (lásd a fenti 86–110. pontot), így meg kell állapítani, hogy e szabálytalanság nem bizonyított.

460    Ami a másodikként hivatkozott szabálytalanságot illeti, amely a harmadik személyek jogainak a versenyjogi aggályok de facto megváltoztatásával történő és az eljárás elhúzódásával súlyosított megsértésére vonatkozik, ez a szabálytalanság lényegében a lojális együttműködés elvének megsértésére vonatkozó kifogásnak felel meg, amely az első jogalap második részében elutasításra került, következésképpen ezt a szabálytalanságot mint alaptalant el kell utasítani. Ezenkívül, mivel a második szabálytalanság az AT.39816. sz. ügyben folytatott eljárás állítólagos elhúzódásán alapul, elegendő azt megállapítani, hogy a felperes egyrészt nem bizonyította, hogy ez az eljárás túllépte volna az észszerű határidőt, másrészt pedig nem hivatkozott arra utaló valószínűsítő körülményekre, hogy ez az állítólagosan túlzott időtartam befolyásolta volna a megtámadott határozatban elfogadott megoldást (lásd ebben az értelemben: 2014. május 8‑i Bolloré kontra Bizottság ítélet, C‑412/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:301, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

461    A harmadikként hivatkozott szabálytalanságot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 10. cikke értelmében, amennyiben az Uniónak az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazásához fűződő közérdeke azt kívánja, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság határozatával megállapíthatja, hogy az EUMSZ 101. cikk nem alkalmazható egy adott megállapodásra, vállalkozások társulásainak döntésére vagy összehangolt magatartásra akár azért, mert az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesülnek, akár azért, mert az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek. A Bizottság az EUMSZ 102. cikket illetően is tehet ilyen megállapítást. Ráadásul e rendelet (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az 1/2003 rendelet 10. cikke kivételes esetekben alkalmazandó, a jogszabály egyértelművé tétele és annak az Unión belüli egységes alkalmazása biztosítása érdekében.

462    Ebből következik, hogy a Bizottság egyáltalán nem volt köteles az 1/2003 rendelet 10. cikke alapján határozatot hozni, még annak feltételezése mellett sem, hogy az, ahogyan a Bizottság az állami cselekvésre alapított kivételt alkalmazta – vagyis egy harmadik államot érintő helyzetben –, újító vagy különleges volt, és az az EUMSZ 102. cikk alkalmazásának mellőzését eredményezte. Ennélfogva a Bizottságnak nem róható fel, hogy a megtámadott határozatot nem e cikk alapján fogadta el.

463    Ami a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére vonatkozóan a negyedikként hivatkozott szabálytalanságot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap második részének vizsgálata keretében a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében a tanúsítási határozathoz kapcsolódóan megfogalmazott indokolás elégséges volt, és hogy az e preambulumbekezdésben szereplő két indok önálló jellegére tekintettel a lengyel‑orosz partnerségi és együttműködési megállapodásokkal és az állami cselekvésre alapított kivétellel kapcsolatban felhozott második indokot alátámasztó érvek hatástalanok (lásd a fenti 123. és 124. pontot). A két indok ezen önálló jellegéből következik továbbá, hogy el kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint – ellentétben azzal, ami az említett preambulumbekezdésből kitűnik – a Yamal kifogások elvetésének fő indoka az említett megállapodásokhoz, illetve kivételhez, nem pedig a tanúsítási határozathoz kapcsolódik.

464    Végezetül, ami az ötödik szabálytalanságot illeti, azzal kapcsolatban lényegében két különálló érvet hoznak fel, amelyek azon alapulnak, hogy a Bizottság kifejezetten nem hivatkozott az állami cselekvésre alapított kivétel alkalmazására, ezzel – a jóhiszemű együttműködés elvébe és az 1/2003 rendelet 14. cikkébe ütközően – félrevezette egyrészt a tagállamokat, másrészt pedig az érdekelt feleket, megsértve ezzel e rendelet 27. cikkének (4) bekezdését.

465    Mindenesetre, e két érv elfogadhatóságának vizsgálatát mellőzve meg kell állapítani, hogy ezeket mint megalapozatlanokat el kell utasítani. Ugyanis az arra alapított érvvel kapcsolatban, hogy a Bizottság félrevezette a tagállamokat, együttesen kell vizsgálni a lojális együttműködés elvének és az 1/2003 rendelet 14. cikkének állítólagos megsértését, mivel a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alapján folytatott eljárások keretében létrejövő jogviszonyok tekintetében a lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettség végrehajtási szabályait konkrétan az e rendelet „Együttműködés” című IV. fejezetében foglal 11–16. cikkek határozzák meg (lásd ebben az értelemben: 2012. március 29‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑398/07, EU:T:2012:173, 47. pont).

466    E tekintetben, noha az 1/2003 rendelet 14. cikkében rögzített, a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultáció lényeges eljárási szabálynak minősül, a jelen ügyben nem merül fel olyan magatartás, amely megakadályozta volna e bizottságot abban, hogy az ügy teljes ismeretében véleményt nyilvánítson, így tehát olyan jogsértés sem, ami a megtámadott határozat jogszerűségét érintené. Ugyanis, bár kétségtelen, hogy az állami cselekvésre alapított kivétel fogalma nem kerül kifejezett említésre, ugyanakkor a tanácsadó bizottságnak megküldött előzetes határozattervezet – amely teljes egészében megegyezik a megtámadott határozattal – (138) preambulumbekezdésének utolsó mondata alapján érthetővé válik a lengyel–orosz megállapodásokkal kapcsolatos indok lényege, vagyis az, hogy a Bizottságnak kétségei voltak a Yamal kifogások Gazpromnak való betudhatóságával kapcsolatban. Ezenkívül adott esetben a tagállamok képviselői az említett bizottsággal folytatott konzultáció során fenntartásokat emelhettek volna e kifogások elvetésének indokait illetően, és kérdéseket intézhettek volna a Bizottsághoz, különösen az utóbbi mondat értelmezését, illetve az abban kifejtett érdemi indok hiányát illetően. Ennélfogva, a tanácsadó bizottságot meghatározó kérdés tekintetében nem tévesztették meg pontatlanságokkal vagy kihagyásokkal (lásd ebben az értelemben: 1991. július 10‑i RTE kontra Bizottság ítélet, T‑69/89, EU:T:1991:39, 21–23. pont; 2000. március 15‑i Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, T‑25/95, T‑26/95, T‑30/95–T‑32/95, T‑34/95–T‑39/95, T‑42/95–T‑46/95, T‑48/95, T‑50/95–T‑65/95, T‑68/95–T‑71/95, T‑87/95, T‑88/95, T‑103/95 és T‑104/95, EU:T:2000:77, 742. pont; 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítélet, T‑691/14, fellebbezés alatt, EU:T:2018:922, 148. és 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

467    Mindenesetre, mivel – amint az az első jogalap vizsgálatából kitűnik – a Yamal kifogások elvetése a tanúsítási határozathoz kapcsolódó indokon is alapul, amely önmagában igazolhatja e kifogások elvetését, és az kellően indokolt, a hivatkozott jogsértésre vonatkozó kifogásnak nem lehet helyt adni, mivel a lengyel–orosz megállapodásokkal kapcsolatos indokolás állítólagos elégtelensége nincs hatással a konzultáció kimenetelére.

468    Ami az arra alapított érvet illeti, hogy a Bizottság a piaci konzultáció során megtévesztette az érintett feleket, ezen állítólagos szabálytalanság a jelen esetben nem tartozik a lényeges eljárási szabályok megsértésének körébe, különösen mivel ezt a konzultációt a Szerződések kifejezetten nem írják elő, és az a harmadik érdekelt feleket, nem pedig a versenyjogi eljárással érintett vállalkozást érinti.

469    Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerint a Bizottság csupán az ügy rövid összefoglalását és a kötelezettségvállalások fő tartalmát, illetve javasolt irányát köteles közzétenni. A jelen ügyben a Bizottság tiszteletben tartotta ezt a kötelezettséget, amikor a fenti 10. pontban hivatkozott közleményt közzétette a Hivatalos Lapban, ezzel megindította a piaci konzultációt. Ráadásul, a Bizottság honlapján az e konzultációval kapcsolatosan közzétett dokumentumokból, és különösen a felperes által hivatkozott, Lengyelországra vonatkozó tájékoztatóból kitűnik, hogy a Bizottság jelezte a Yamal kifogásoktól való elállását, ami már abból is kikövetkeztethető volt, hogy a Hivatalos Lapban közzétett közlemény e tárgyra nem tért ki. A Bizottság abban azt is kifejtette, hogy e kifogások elvetését az magyarázza, hogy a lengyel‑orosz megállapodások hatására tekintettel a helyzeten a versenyjogi eljárás nem tudott volna változtatni.

470    A fentiekből következik, hogy a felperes és a Lengyel Köztársaság által hivatkozott szabálytalanságok egyike sem megalapozott.

3.      A panasz elbírálása során különböző eljárási jogok, sőt lényeges eljárási szabályok megsértéséről

471    A Lengyel Köztársaság által támogatott felperes azt állítja, hogy a panasz kezelése során a Bizottság megsértette a panaszosi minőségéből eredő bizonyos eljárási jogait. Márpedig e jogok némelyikének tiszteletben tartása olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyre a Bizottság köteles volt. E tekintetben a felperes és a Lengyel Köztársaság lényegében négy jogsértésre hivatkozik.

472    A Bizottság vitatja, hogy e jogsértéseket elkövette volna. Ezenkívül azt állítja, hogy a felperes a T‑399/19. sz. ügyben, a panaszt elutasító határozat elleni kereset keretében az eljárási jogainak tiszteletben tartására vonatkozóan bármilyen kifogást előterjeszthet.

a)      A panasz kivizsgálására irányuló külön eljárás állítólagosan szabálytalan megindításáról (első jogsértés)

473    A felperes azt kifogásolja, hogy a panasz kivizsgálására szabálytalanul, pusztán annak megakadályozása érdekében indítottak külön eljárást (AT.40497. sz. ügy), hogy panaszosként részt tudjon venni az AT.39816. sz. ügyben, ezáltal jogainak érvényesítését egy párhuzamos eljárásba „helyezték át”. Ez az eljárás ellentétben áll a panasz tartalmával, amennyiben az az AT.39816. sz. ügyre vonatkozik, az abban érintett cselekmények lényegével, különös tekintettel az abban foglalt állítások többségének a Bizottság aggályaival, valamint közigazgatási gyakorlatával mutatott jelentős átfedésre.

474    Márpedig a Bizottság 2017. március 29‑i és 31‑i levele kezdetben jogos bizalmat keltett a felperesben az AT.39816. sz. ügyben való részvételét illetően, mivel ezekben azt jelezték, hogy a Bizottság vizsgálat céljából befogadta a panaszt, továbbá a felperest piaci konzultációban való részvételre hívták fel, amint azt a legjobb gyakorlatok 129. pontja a panaszossal szemben megköveteli. Ezenkívül a megtámadott határozat (183) bekezdésében szereplő megjegyzés ellenére, amely szerint „[a] Bizottság gondosan elemezte a panaszban, […] valamint az [elutasító szándéknyilatkozatra] adott válaszban előadott valamennyi érvet”, a Bizottság a panaszt nem kívánta ténylegesen kivizsgálni, illetve azt az AT.39816. sz. ügyben figyelembe venni.

475    A Bizottság úgy véli, hogy az állítólagos jogsértés nem megalapozott.

476    E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 105. cikk (1) bekezdése által az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazásának biztosításával megbízott Bizottság feladata az uniós versenypolitika meghatározása és végrehajtása, és e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a panaszok elbírálása során. A Bizottság annak érdekében, hogy e feladatának hatékonyan eleget tehessen, megállapíthatja az eléje terjesztett panaszok fontossági sorrendjét (lásd: 2017. május 16‑i Agria Polska és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/15, EU:T:2017:339, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanebben az értelemben a Bizottság számára mérlegelési jogkört kell biztosítani a panaszkezelés megszervezésének módját illetően, feltéve, hogy a Bizottság tiszteletben tartja a 773/2004 rendelet vonatkozó rendelkezéseit, és különösen a panaszosokat e minőségükben megillető jogokat.

477    A jelen ügyben a felek között nem vitatott, hogy a panaszban foglalt állítások nagyrészt megfelelnek azon versenyjogi aggályoknak, amelyek a Bizottság vizsgálatának tárgyát képezték az AT.39816. sz. ügyben, és amelyeket a kifogásközlésben kifejtettek. E körülmények között nem kizárt, hogy az említett állításokat ugyanazon eljárásnak a keretein belül ellenőrizzék, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy ezeket az említett aggályoktól eltérő állításoktól különválaszthassák.

478    Mindemellett, ez a körülmény nem elégséges a Bizottság által felhozott jogos indokok megkérdőjelezéséhez, amelyek a pergazdaságosságon és azon a szándékán alapulnak, hogy ne késleltesse egy előrehaladott állapotban lévő ügy vizsgálatát annak tárgyának kibővítésével, így meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a panasz elbírálására irányuló külön eljárás megindítása önmagában nem volt szabálytalan.

479    Ennélfogva, az ezen eljárás állítólagosan szabálytalan megindítására vonatkozó érvet el kell utasítani.

b)      A 773/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének megsértéséről (második és harmadik jogsértés)

480    Először is, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság soha nem foglalt állást az AT.39816. sz. ügyben való részvételhez fűződő jogos érdekéről. Álláspontja szerint ezen intézmény konkrétan a megtámadott határozatban az 1/2003 rendeletnek a 773/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdését megsértve nem foglalt állást a felperes ahhoz fűződő jogos érdekének fennállásáról, hogy az említett eljárásba panaszosként beavatkozzék, miközben a néhány hónappal korábban megküldött elutasító szándéknyilatkozat pontosította, hogy a Bizottság még nem határozott erről a kérdésről. Márpedig ezen érdek fennállásához nem fért kétség, különösen mivel a felperesnek a Gazprom magatartása sérelmet okozott, és telephelyeit a Bizottság szolgálatai is átvizsgálták.

481    Másodszor, a felperes a 773/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkozik, amely panaszosi minőségében feljogosítja arra, hogy a kifogásközlésre vonatkozó észrevételeket megkapja, és azzal kapcsolatban ő maga is észrevételeket tegyen, amit a közigazgatási eljárás során több alkalommal is kért. A Bizottság ugyanis a panasz késedelmes benyújtása miatt megtagadta e jogának gyakorlását, holott az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a panaszos az említett jogával a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációig élhet. Márpedig a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló jogainak megsértése az AT.39816 ügyet lezáró megtámadott határozat szempontjából releváns, mivel így megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a Gazprom által javasolt kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban észrevételeket tegyen, mivel korábban tájékoztatták a vizsgálat során összegyűjtött bizonyítékokról, ami indokolatlanul korlátozta a kötelezettségvállalások megfelelőségének vitatására vonatkozó lehetőségét.

482    Következésképpen a Bizottság tévesen állítja, hogy tiszteletben tartotta a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdését, amikor arra hivatkozik, hogy a kifogásközlést az elutasító szándéknyilatkozat mellékleteként megküldte, mivel a kifogásközlés ily módon történő továbbítása több okból sem minősül e rendelkezés szabályszerű végrehajtásának. Először is, az ez alkalommal továbbított nem bizalmas változat nem volt kellően részletes; másodszor, a kifogásközlés megküldésének és az arra válaszul tett észrevételek vizsgálatának meg kellett volna előznie az elutasító szándéknyilatkozat megküldését; harmadszor, a kifogásközlés továbbítására tizenegy hónap elteltével és az AT.40497. sz. ügy keretében, az elutasító szándéknyilatkozat megküldésével egyidejűleg került sor, ami az AT.39816. sz. ügy keretében benyújtott panasz vizsgálatának megtagadását vonta maga után, és megakadályozta a felperest abban, hogy a piaci konzultáció keretében további észrevételeket nyújtson be; negyedszer, az elutasító szándéknyilatkozatra válaszul tett észrevételek nem a kifogásközlés, hanem a panasz tervezett elutasításának indokaira vonatkoztak, és ötödször, a Bizottság a T‑399/19. sz. ügyben benyújtott keresettel kapcsolatos beadványaiban kifejtette, hogy a kifogásközlést nem vették alapul az elutasító szándéknyilatkozatban szereplő ideiglenes értékeléshez, ami azt vonja maga után, hogy a felperesnek az említett levélre válaszul tett beadványait a kifogásközlésre vonatkozó részükben a Bizottság irrelevánsnak tekintette, még az AT.40497. sz. ügy keretében is.

483    A Bizottság úgy véli, hogy a hivatkozott jogsértések nem megalapozottak.

484    A 773/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a természetes vagy jogi személyeknek jogos érdeket kell felmutatni annak érdekében, hogy az 1/2003/EK rendelet 7. cikkének alkalmazásában panasz benyújtására legyenek jogosultak. Ugyanezen rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a Bizottság egy olyan üggyel kapcsolatban ad ki kifogásközlést, amelynek tekintetében panaszt nyújtottak be hozzá, a kifogásközlés nem bizalmas változatának egy példányát átadja a panaszosnak, és kitűzi azt a határidőt, amelyen belül a panaszos írásban ismertetheti álláspontját.

485    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes teljesítette a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti jogosultsági feltételeket. Egyrészt ugyanis a Bizottság elismeri, hogy a Gazprom állítólagos magatartásai által érintett felperesnek jogos érdeke fűződött a panasz benyújtásához, és úgy véli, hogy hallgatólagosan döntött is erről az érdekről, mivel az AT.40497. sz. ügyben hozott határozatban érdemi ok alapján elutasítja a panaszt. Másrészt meg kell állapítani, hogy az AT.39816. sz. ügyben folytatott eljárás „olyan ügyre” vonatkozik, „amellyel kapcsolatban” a Bizottsághoz fordultak, azzal, hogy – amint az a fenti 477. pontban megállapításra került – a felek között nem vitatott, hogy az e panaszban előadott állítások némelyike nagyrészt megfelel a kifogásközlésben kifejtett kifogásoknak.

486    Ezenkívül, noha igaz, hogy a felperes az AT.39816. sz. ügyben folytatott eljárás előrehaladott szakaszában nyújtotta be a panaszt, azonban több alkalommal is részt vett ebben az eljárásban (lásd a fenti 4. pontot), így az eljárás fennállásáról eddigre már évek óta tudomással bírt, így ez a körülmény nem kérdőjelezi meg, hogy a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogok e felet megilletik. A kifogásközlés nem bizalmas változatának megismeréséhez való jog ugyanis mindaddig gyakorolható, amíg ez az eljárás folyamatban van, vagyis egészen addig, amíg a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság nem nyilvánított véleményt a Bizottság által megküldött előzetes határozattervezetről, mivel az említett rendelkezés nem határoz meg konkrét határidőt a jogos érdekkel rendelkező panaszos számára az e rendelkezésben foglalt jogok gyakorlására (lásd ebben az értelemben: 2006. június 7‑i Österreichische Postsparkasse und Bank für Arbeit und Wirtschaft kontra Bizottság ítélet, T‑213/01 és T‑214/01, EU:T:2006:151, 148. és 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

487    Ily módon, bár a Bizottság anélkül, hogy hibát követett volna el, külön eljárást indíthatott a panasz elbírálására, amint az a fenti 477. és 478. pontban kifejtésre került, ez az eljárás nem foszthatja meg a felperest attól, hogy az AT.39816. sz. ügyben élhessen a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében biztosított jogokkal.

488    Márpedig meg kell állapítani, hogy az AT.39816. sz. és az AT.40497. sz. eljárás párhuzamos lefolytatása keretében a Bizottság többféleképpen értelmezhetően viszonyult a felperesnek az eljárásban való részvételéhez, valamint azon jogához, hogy az AT.39816. sz. ügyben megkapja a kifogásközlés egy példányát, valamint hogy észrevételeket nyújtson be arra vonatkozóan.

489    A panasz 2017. március 9‑i benyújtását követően ugyanis a Bizottság a felperest e panasz elfogadásáról tájékoztatta, és 2017. március 29‑i levelében arra hívta fel, hogy vegyen részt az AT.39816. sz. ügyben 2017. március 16‑án indított piaci konzultációban, majd 2017. március 31‑én arról tájékoztatta, hogy a panaszt külön eljárás, azaz az AT.40497. sz. ügy keretében vették nyilvántartásba. Ezt követően, miután a felperes többször is megkereste a Bizottságot a kifogásközlés nem bizalmas változatának beszerzése érdekében, a Bizottság 2017. április 28‑i és augusztus 24‑i leveleiben azt válaszolta, hogy az ezzel kapcsolatos értékelése folyamatban van, és hogy kellő időben újra felveszi a kapcsolatot a felperessel, illetve egyszerűen nyugtázta e kérelem ismételt benyújtását, de mindig rámutatott arra, hogy a panaszt az AT.39816. sz. ügy „előrehaladott szakaszában” nyújtották be.

490    Ezt követően az AT.40497. sz. ügyben 2018. január 23‑án megküldött elutasító szándéknyilatkozat útján a Bizottság továbbította a kifogásközlés nem bizalmas változatát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a panasz késedelmes benyújtása […] hatással v[olt]‑e a felperes jogos érdekeinek minősítésére vagy az AT.39816 ügyben folytatott eljárásban való részvételhez való jogára”. Végül a Bizottság csupán a megtámadott határozat 2018. május 24‑i elfogadását követően, a 2018. szeptember 25‑én kelt levelében válaszolt a kifogásközlés nem bizalmas változatának nem megfelelő részletességére vonatkozó azon kifogásokra, amelyeket a felperes az elutasító szándéknyilatkozatra adott válaszában hozott fel.

491    E körülmények között a felperes joggal kételkedhetett abban, hogy az AT.39816. sz. ügy keretében az elutasító szándéknyilatkozatra adott válaszában kifejtett észrevételeit a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján figyelembe veszik. Különösen arra kell rámutatni, hogy a Bizottság lényegében elutasította, hogy az AT.39816. sz. ügyben a felperes panaszosi minőségéről állást foglaljon, és hogy a kifogásközlés továbbítására kifejezetten az AT.40497. sz. ügyre, nem pedig az AT.39816. sz. ügyre vonatkozó levéllel kapcsolatban került sor, és hogy a kifogásközlést azon dokumentumok egyikeként továbbították, amelyekre a Bizottság a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése alapján a panasz elutasításának ideiglenes értékelését alapozta, és nem abból a célból, hogy e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján a felperesnek a kifogásközlésre vonatkozó írásbeli észrevételeit beszerezzék.

492    E körülmények azonban nem bírnak olyan jelentőséggel, hogy hatással legyenek a felperest a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében megillető jogainak tényleges gyakorlására.

493    Rá kell ugyanis mutatni arra, hogy bár a kifogásközlés megküldésére formálisan a 773/2004 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikkének (1) bekezdése alapján került sor, a felperes valójában hozzáférhetett e kifogásközlés nem bizalmas változatához, és az elutasító szándéknyilatkozatra adott válasza keretében írásbeli észrevételeket nyújthatott be többek között a kifogásközlés e változatának tartalmára vonatkozóan, mégpedig a jelen ügyben a megtámadott határozat elfogadását megelőzően. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a felperes – vitatva, hogy az e válaszban előterjesztett észrevételek a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett írásbeli észrevételeknek tekinthetők – mindazonáltal jelezte az említett válasz 3. pontjában, hogy azokba a piaci konzultáció és a panasz keretében előzetesen benyújtott észrevételek részletes újraértékelését is belefoglalta annak érdekében, hogy a Bizottság a Gazprommal szemben folytatott versenyjogi vizsgálatot olyan határozattal zárja le, amely javítja a verseny helyzetét az érintett KKE‑országok piacán.

494    Egyébiránt a Bizottság az AT.3916. sz. ügyben folytatott eljárás keretében megismerhette ezeket az észrevételeket, és figyelembe vette azokat, amint az a megtámadott határozat bevezető rendelkezéseiből, valamint 17. és 183. pontjából kitűnik.

495    Ez utóbbi megállapítást nem kérdőjelezik meg a felperes azon érvei, amelyek szerint a Bizottság nem vette igazán figyelembe az elutasító szándéknyilatkozatra adott válaszban szereplő észrevételeket, mivel a Gazprom kötelezettségvállalásait mindössze kilenc munkanappal e válasz beérkezését követően fogadta el, és mivel a meghallgatási tisztviselő AT.39816. sz. ügyben készített zárójelentése nem tett semmilyen említést a panaszról. Egyrészt, amint az a fenti 451. pontban megállapításra került, a kilenc munkanapos határidőre alapított érv a végleges kötelezettségvállalásoknak a Bizottság általi kézhezvétele, illetve azok későbbi elfogadása időpontjának az összetévesztésén alapul. Másrészt az, hogy a hivatkozott jelentés nem tesz említést a panaszról, önmagában nem elegendő azon feltevés alátámasztására, amely szerint a Bizottság nem vizsgálta meg gondosan az említett választ, annál is inkább, mivel e jelentés megalapozottan összpontosít a Gazprom eljárási jogainak tiszteletben tartására.

496    A felperes arra alapított kifogását is el kell utasítani, hogy – függetlenül az elutasító szándéknyilatkozatra adott válaszától – az észrevételei benyújtására nyitva álló határidő lejárta előtt a piaci konzultáció keretében meg kellett volna kapnia a kifogásközlés nem bizalmas változatát. Sem az 1/2003 rendelet 27. cikkének (4) bekezdéséből, sem pedig a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdéséből nem tűnik ki ugyanis, hogy a felperes jogosult lett volna arra, hogy kellő időben megkapja a kifogásközlés nem bizalmas változatának egy példányát annak érdekében, hogy azt figyelembe vehesse azon észrevételekben, amelyeket e konzultáció keretében előterjeszthetett. Ezen túlmenően figyelembe kell venni azt, hogy a felperes csak néhány nappal az említett konzultáció megkezdése előtt nyújtotta be a panaszt, valamint azt is, hogy mennyi idő szükséges a kifogásközlés nem bizalmas változatának elkészítéséhez.

497    Végezetül, azt illetően, hogy a felperes a kifogásközlés nem bizalmas változatának kellően részletes jellegét vitatta, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 50. pontban megállapításra került – a Törvényszék a felperes képviselőinek tudomására hozta a kifogásközlés bizalmas változatát azt követően, hogy aláírták a titoktartási nyilatkozatot. Ezt követően e képviselők benyújtották a kifogásközlés bizalmas változatára vonatkozó észrevételeiket, amelyekben megjelölték e változat egyes releváns pontjait, és kifejtették, hogy véleményük szerint ezek a pontok hogyan használhatók fel a felperes által megfogalmazott állítások megerősítésére, kifejtésére vagy alátámasztására úgy a közigazgatási, mint a Törvényszék előtti eljárásban.

498    Mindazonáltal a kifogásközlés bizalmas változatával kapcsolatban tett észrevételekből kitűnik, hogy bár a felperest körültekintőbben tájékoztathatták volna a Gazprommal szemben konkrétan felrótt magatartással kapcsolatban, a releváns információk jelentős részéről tudomással bírt, és különösen tisztában volt azzal, hogy miben állnak a szóban forgó versenyellenes gyakorlatok. Ennélfogva e tekintetben azt is meg kell állapítani, hogy a felperesnek a 773/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti jogainak tényleges gyakorlása nem sérült.

499    A fentiekre tekintettel el kell utasítani a 773/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érvet.

c)      A panaszosi minőséghez kapcsolódó egyéb eljárási jogok megsértéséről (negyedik jogsértés)

500    A felperes a 773/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének abból fakadó megsértésére hivatkozik, hogy az elutasító szándéknyilatkozat keretében elégtelen információkat közöltek az állami cselekvésre alapított kivételnek a jelen ügyben való alkalmazásával, és azon dokumentumokkal kapcsolatban, amelyeket a Bizottság a panasz elutasításához alapul vett. Ezenfelül a felperes soha nem kapta meg a Gazprom kifogásközlésre adott válaszának másolatát, noha – ellentétben azzal, amit a Bizottság az eljárás során állított – ez a válasz hatással volt a panasz elutasításáról szóló határozatra. Márpedig az, hogy e rendelkezéseket nem tartották be, ami mindkét (az AT.39816. sz. és az AT.40497. sz.) eljárást érintette, olyan lényeges eljárási szabály megsértésének minősül, amelynek szükségszerűen mindkét eljárásban a meghozott határozat megsemmisítéséhez kellett volna vezetnie, mivel az egyik ügyben elkövetett szabálytalanság helyesbítése nem orvosolta volna a másik ügyben elkövetett szabálytalanságot.

501    A Bizottság úgy véli, hogy a hivatkozott jogsértés nem megalapozott.

502    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 773/2004 rendelet 7. és 8. cikke a panasz elutasítására vonatkozó szabályokra vonatkozik. Márpedig a panaszt az AT.40497. sz. ügyben, nem pedig az AT.39816. sz. ügyben lefolytatott eljárást lezáró határozattal utasították el. Ennélfogva az említett rendelkezésekben kimondott jogok tiszteletben tartásának kérdése elválaszthatatlanul az AT.40497. sz. ügyhöz kapcsolódik, és e jogok esetleges megsértése nem kérdőjelezheti meg a megtámadott határozat jogszerűségét.

503    Ennélfogva a 773/2004 rendelet 7. és 8. cikkének megsértésére vonatkozó érvek a jelen kereset keretében hatástalanok, és azokat el kell utasítani.

4.      A hatáskörrel való visszaélés fennállásáról

504    A felperes szerint az általa hivatkozott tények, a Yamal kifogások kezelése során elkövetett szabálytalanságok és a panaszosi minőségében őt megillető eljárási jogok megsértése azt bizonyítja, hogy a Bizottság visszaélt a hatáskörével, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatot az 1/2003 rendelet 9. cikke alapján az e cikkben kitűzöttől eltérő célból fogadta el.

505    A Bizottság úgy véli, hogy a felperes és a Lengyel Köztársaság által előadottak nem bizonyítják a hatáskörrel való visszaélést, és valójában nagyrészt semmi közük az ilyen visszaélésre alapított jogalap tárgyához.

506    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (2007. január 25‑i Dalmine kontra Bizottság ítélet, C‑407/04 P, EU:C:2007:53, 99. pont, és 2020. december 9‑i Groupe Canal + kontra Bizottság ítélet, C‑132/19 P, EU:C:2020:1007, 31. pont).

507    A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a felperes nem határozta meg egyértelműen, hogy mi lenne az általa hivatkozott hatáskörrel való visszaélés célja. Hasonlóképpen, a felperes és a Lengyel Köztársaság – a fenti megfontolásokban tárgyalt tényekre, szabálytalanságokra és eljárási jogok megsértésére hivatkozva, és azt állítva, hogy e körülmények „az uniós érdek végrehajtására irányuló szándék hiányát” tükrözik – mindössze szórványos elemeket gyűjtött egybe, anélkül hogy megjelölte volna, hogy a Bizottságot mely valós és valószínűsíthetően titkolt cél vezérelte, vagy pontosan milyen eljárás kijátszására törekedett.

508    Márpedig, amennyiben a felperes úgy véli, hogy a Bizottságnak ahelyett, hogy az AT.39816. sz. ügyet a végleges kötelezettségvállalások kötelezővé tételével lezárta volna, folytatnia kellett volna vizsgálatát, és az 1/2003 rendelet 7. cikke alapján kellett volna határozatot hoznia, meg kell jegyezni, hogy erre vonatkozóan nem terjesztett elő érvet, és ezenkívül a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a kötelezettségvállalási javaslat kötelezővé tétele vagy annak megtagadása tekintetében (lásd ebben az értelemben: Alrosa ítélet, 94. pont), mivel az említett rendelet (13) preambulumbekezdése pontosítja, hogy kötelezettségvállalási határozatnak nincs helye olyan esetben, amelyben a Bizottság bírságot kíván kiszabni.

509    Másodszor, és mindenesetre, a fentiekben tárgyalt hatodik jogalappal kapcsolatos megfontolásokból kitűnik egyrészt, hogy az AT.39816. sz. ügy lefolytatásával kapcsolatban hivatkozott egyik tény sem annyira szokatlan vagy különös, hogy azokat a hatáskörrel való visszaélésre utaló körülményként lehessen értékelni (lásd a fenti 444–451. pontot), másodszor pedig, hogy a Yamal kifogásokat érintő állítólagos szabálytalanságok nem nyertek igazolást (lásd a fenti 444. és 452–470. pontot), és harmadszor, hogy az AT.40497. sz. ügy megindítása önmagában nem minősült szabálytalannak, és az ezen eljárás keretében állítólagosan elkövetett jogsértések vagy nem bizonyultak megalapozottnak, vagy nem érintették a megtámadott határozatot (lásd a fenti 473–503. pontot).

510    Így az előző pontban tett megállapításokból az következik – még ha azt feltételezzük is, hogy az állítólagos hatáskörrel való visszaélés célja meghatározható –, hogy a felperes és a Lengyel Köztársaság által előterjesztett bizonyítékok még együttesen sem elegendőek az ilyen hatáskörrel való visszaélés fennállásának megállapításához. Ráadásul, amint az már lényegében a fenti 58–64. pontban megállapítást nyert, e bizonyítékok szintén elégtelenek ahhoz, hogy az AT.39816. sz. és az AT.40497. sz. ügyek iratainak összessége által állítólagosan alkotott „kontextus” vizsgálatára lenne szükség, ennélfogva a Törvényszék hasonlóképpen szükségtelennek tartja a felperes által kért pervezető intézkedések elfogadását.

511    A fenti megfontolások összességére tekintettel a hatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. Következésképpen a keresetet érdemben el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne annak elfogadhatóságáról határozni, tekintettel különösen a fenti 53. pontban említettek szerint a Bizottság által a tárgyaláson hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásra (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 51. és 52. pont).

 A költségekről

512    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság és a Gazprom kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Bizottság és a Gazprom részéről felmerült költségeknek a viselésére.

513    Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) és (3) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket, ahogy minden beavatkozó fél is, amely nem tagállam vagy uniós intézmény, ha a Törvényszék így határoz. A jelen ügyben a Litván Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, valamint az Overgas maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S. A. maga viseli saját költségeit, valamint viseli az Európai Bizottság, a Gazprom PJSC és a Gazprom export LLC részéről felmerült költségeket.

3)      A Litván Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és az Overgas Inc. maguk viselik saját költségeiket.

Van der Woude Svenningsen Barents

Mac Eochaidh Pynnä

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. február 2‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: lengyel.

1      Kitakart bizalmas adatok.