T‑378/07. sz. ügy

CNH Global NV

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – A piros, a fekete és a szürke színnek egy traktor külsején alkalmazott kombinációját tartalmazó közösségi védjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség hiánya – A 40/94/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése)”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas, leíró jellegű, illetve szokásossá vált megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Az érintett vásárlóközönség meghatározása

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas, leíró jellegű, illetve szokásossá vált megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Értékelési szempontok

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas, leíró jellegű, illetve szokásossá vált megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – A Közösség egész területén bizonyított használat

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

1.      A megkülönböztető képességnek a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, a védjegy használata révén történő megszerzésének feltétele, hogy az érintett vásárlóközönségnek legalább egy jelentős része az érintett árukat vagy szolgáltatásokat a védjegynek köszönhetően úgy azonosítsa, mint amely valamely meghatározott vállalkozástól származik. Ezen azonosításnak a megjelölés védjegyként történő használatából kell következnie, tehát a védjegy azon jellemzőjéből és hatásából, amely lehetővé teszi az érintett áruk vagy szolgáltatások más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztetését.

Az érintett vásárlóközönség meghatározása az érintett áruk célközönségének vizsgálatához kapcsolódik, mivel e személyek viszonylatában kell a védjegynek az alapvető funkcióját kifejtenie. E közönség meghatározását tehát a védjegyek alapvető funkciójára figyelemmel kell elvégezni, ami abból áll, hogy a fogyasztók vagy a végfelhasználók számára biztosítja a védjeggyel megjelölt az áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát úgy, hogy ezen árut vagy szolgáltatást a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól összetéveszthetetlenül megkülönböztethessék.

(vö. 28., 29., 38. pont)

2.      Annak meghatározásához, hogy a megjelölés a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében vett használata révén megszerezte‑e a megkülönböztető képességet, átfogóan kell értékelni azon bizonyítékokat, amelyek alátámaszthatják, hogy a védjegy alkalmassá vált az érintett áruk vagy szolgáltatások adott vállalkozástól származókként történő azonosítására, következésképpen ezen áruk vagy szolgáltatások más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól történő megkülönböztetésére.

Valamely védjegy megkülönböztető képességének a használata révén történő megszerzése megítélésénél tekintetbe vehető többek között a védjegy által elfoglalt piaci részesedés, e védjegy használatának intenzitása, földrajzi kiterjedése és tartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentősége, azon érdekelt fogyasztók hányada, akik a védjegy miatt úgy azonosítják az árukat vagy szolgáltatásokat, mint amelyek egy meghatározott vállalkozástól származnak, továbbá a kereskedelmi és iparkamaráktól és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatok.

(vö. 31. és 32. pont)

3.      A megkülönböztető képességnek a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, használat révén történő megszerzését a Közösség egész területén bizonyítani kell, ahogyan erre a közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjáig sor került, kivéve a Közösség azon részét, ahol a bejelentett védjegy már eredetileg is rendelkezett ilyen képességgel. Az érintett vásárlóközönség legalább egy jelentős részének ezen a területen – amely magában foglalja azon tíz új tagállam területét, amelyek a 2004. május 1‑jei bővítéssel csatlakoztak az Európai Unióhoz – kell az érintett árukat a bejelentett védjegynek köszönhetően úgy azonosítania, mint amely valamely meghatározott vállalkozástól származik.

(vö. 48. pont)