2010. január 27-én benyújtott kereset - AC-Treuhand kontra Bizottság

(T-27/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: AC-Treuhand AG (Zürich, Svájc) (képviselők: C. Steinle és I. Hermeneit ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék a felperesre vonatkozó részében semmisítse meg a 2009. november 11-i C (2009) 8682 végleges bizottsági határozatot (COMP/38589 - hőstabilizátorok-ügy);

-    másodlagosan a Törvényszék mérsékelje az említett határozat 2. cikkének 17. és 38. pontjában a felperesre kiszabott bírságokat;

-    a Törvényszék a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/38589 - hőstabilizátorok-ügyben 2009. november 11-én hozott C (2009) 8682 végleges bizottsági határozatot támadja. A Bizottság a megtámadott határozatban bírságot szabott ki a felperesre és más vállalkozásokra az EK 81. cikk és - 1994. január 1-jétől kezdve - az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértése miatt. A Bizottság szerint a felperes az EGT-ben az ónstabilizátorok és az ESBO/Ester területén egy sor olyan megállapodásban és/vagy összehangolt magatartásban vett részt, amelyek tárgya az árak rögzítése, a szállítási kvóták kiosztása révén a piac felosztása, az ügyfelek el- és kiosztása, valamint különösen az ügyfelekre, illetve a termelési és szállítási mennyiségekre vonatkozó gazdaságilag érzékeny információk cseréje volt.

Keresetének alátámasztására a felperes kilenc jogalapra hivatkozik.

A felperes először is úgy érvel, hogy a Bizottság tévesen indul ki abból, hogy a kartell az ónstabilizátorok esetében 2000. március 21-ig, az ESBO/Ester esetében pedig 2000. szeptember 26-ig állt fenn. A felperes ezzel összefüggésben előadja, hogy a kartelltevékenység már 1999 közepén befejeződött.

Második jogalapként a felperes előadja, hogy elévült a Bizottságnak a bírság kiszabására vonatkozó joga. Úgy érvel, hogy a 10 éves abszolút elévülési idő 1999 közepén lejárt. Továbbá az elévülési idő a T-125/03. és T-253/03. sz., Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság egyesített ügyekben folyó bírósági eljárás ideje alatt nem nyugodott.

Harmadszor a felperes az EK 81. cikk és a törvényesség elvének megsértését kifogásolja, mivel ő tanácsadó vállalkozásként az EK 81. cikk alapján nem szankcionálható. A felperes e tekintetben előadja, hogy magatartására a szöveg nem terjed ki, és az ilyen értelmezés a cselekmény elkövetésének időpontjában mindenesetre nem volt előre látható.

Másodlagosan a felperes a negyedik, ötödik és hatodik jogalap keretében a Bizottság által a bírság megállapításakor elkövetett hibákra hivatkozik. Közelebbről előadja, hogy a felperessel szemben csak szimbolikus bírságot lehetett volna kiszabni, mivel azon értelmezés, miszerint az EK 81. cikk tanácsadó vállalkozásokra is kiterjed, a cselekmény elkövetésének időpontjában nem volt előre látható. Továbbá sérült a bírságkiszabási iránymutatás¹, mivel a bírságot nem lehetett volna átalányosan megállapítani, hanem a felperes által a szolgáltatások nyújtásáért kapott díjazás alapján kellett volna kiszámítani. Ezenkívül a Bizottság csupán egy jogsértés fennállása miatt megsértette az 1/2003/EK rendelet² 23. cikke (2) bekezdésének második mondatában foglalt tízszázalékos határt. A felperes ezzel összefüggésben előadja továbbá, hogy a kiszabott bírságok veszélyeztetik a létét, és nem egyeztethetők össze e felső határ értelmével és céljával.

Az utolsó három jogalap keretében a felperes eljárási hibákra hivatkozik. A felperes az eljárás ésszerű időtartama elvének megsértését (hetedik jogalap), a vele szemben folyó vizsgálati eljárásról való késedelmes tájékoztatást (nyolcadik jogalap) és azon tényt kifogásolja, hogy a megtámadott határozatot nem közölték vele szabályszerűen (kilencedik jogalap).

____________

¹ - Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.).

² - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).