Language of document : ECLI:EU:T:2022:448

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2022. július 13.(*)

„Növényvédő szerek – Klórpirifosz hatóanyag – A banánban vagy a banán felületén található klórpirifosz szermaradék‑határértékének a meghatározása – 396/2005/EK rendelet – Rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismeretek – Egyéb jelentős tényezők”

A T‑629/20. sz. ügyben,

a Delifruit, SA (székhelye: Guayaquil [Ecuador], képviselik: K. Van Maldegem, P. Sellar és S. Abdel‑Qader ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castilla Contreras, A. Dawes és M. ter Haar, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Spielmann elnök, U. Öberg és M. Brkan (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. február 23‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a Delifruit, SA a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és V. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található klórpirifosz és klórpirifosz‑metil megengedett szermaradék‑határértékei tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 23‑i (EU) 2020/1085 rendelet (HL 2020. L 239., 7. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet) részleges megsemmisítését kéri abban a részében, amelyben az a banánban vagy a banán felületén található klórpirifosz szermaradék‑határértékét (a továbbiakban: MRL) 0,01 mg/kg‑ban határozza meg.

2        A felperes egy Guayaquilben (Ecuador) székhellyel rendelkező vállalkozás, amely banánt termel és exportál, többek között az Európai Unióba.

3        A klórpirifosz olyan hatóanyag, amely a szerves foszfátoknak nevezett vegyszerek csoportjába tartozik, amelyeket többek között bizonyos növényi kultúrákon peszticidként használnak. Ezt a hatóanyagot a 91/414/EGK irányelv módosításáról szóló, 2005. október 21‑i 2005/72/EK bizottsági irányelvvel (HL 1991. L 230., 1. o.) felvették a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.) I. mellékletébe.

4        2013 júniusában a klórpirifosz jóváhagyásának meghosszabbítása iránti kérelmet nyújtottak be a hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó eljárás végrehajtásához szükséges rendelkezéseknek a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megállapításáról szóló, 2012. szeptember 18‑i 844/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2012. L 252., 26. o.) 1. cikke alapján.

5        A jelentéstevő tagállam (a Spanyol Királyság) a társjelentéstevő tagállammal (a Lengyel Köztársaság) konzultálva értékelő jelentést készített a meghosszabbításról, amelyet 2017. július 3‑án továbbítottak az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) és az Európai Bizottságnak.

6        2019. július 1‑jén a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy bocsásson ki nyilatkozatot az emberi egészségre vonatkozó kockázatok értékelésének elérhető eredményeiről, és adjon információt arról a kérdésről, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 309., 1. o.) 4. cikkében előírt, az emberi egészségre vonatkozó jóváhagyási kritériumoknak.

7        Az EFSA 2019. július 31‑én megküldte a Bizottságnak a „Statement on the available outcomes of the human health assessment in the context of the pesticides peer review of the active substance chlorpyrifos” (Nyilatkozat a klórpirifosz hatóanyag emberi egészségre gyakorolt hatásáról rendelkezésre álló eredményekről a peszticidekre vonatkozó szakértői értékeléssel összefüggésben) című nyilatkozatot (EFSA Journal 2019; 17(5):5809) (a továbbiakban: az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozata), amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az emberi egészséget érintően alkalmazandó jóváhagyási feltételek, amelyeket az 1107/2009 rendelet ír elő, nem teljesülnek.

8        A Bizottság 2020. január 10‑én elfogadta a klórpirifosz hatóanyag jóváhagyásának a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti meg nem hosszabbításáról, valamint az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról szóló (EU) 2020/18 végrehajtási rendeletet (HL 2020. L 7., 14. o.), amelyben a klórpirifosz jóváhagyását nem hosszabbították meg, így a tagállamoknak legkésőbb 2020. február 16‑án vissza kellett vonniuk az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyeket, lehetőséget kaptak azonban türelmi idő engedélyezésére, amelynek legkésőbb 2020. április 16‑án kellett lejárnia.

9        A Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának (Scopaff) 2019. november 25‑i és 26‑i ülésén, amelynek során a Bizottság előterjesztette a klórpirifoszra vonatkozó MRL 0,01 mg/kg‑ra történő csökkentéséről szóló rendelettervezetet, a tagállamok támogatták e tervezetet, és arra kérték a Bizottságot, hogy a 2020. februári ülés során vegye tervbe az említett javaslatra vonatkozó szavazást.

10      Az Scopaff 2020. február 17‑i és 18‑i ülésén a tagállamok kedvező véleményt adtak a klórpirifoszra vonatkozó MRL módosításáról szóló rendeletjavaslatot illetően. E kedvező véleményt követően a rendelettervezetet ellenőrzés céljából megküldték az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának.

11      Az EFSA 2020. május 21‑én az internetes oldalán közzétette a Josep Carreras intézet által készített, azon tanulmányt, melynek címe „Genotoxicity of permethrin and clorpyriphos on human stem and progenitor cells at different ontogeny stages: implications in leukaemia development” (A permetrin és a klórpirifosz genotoxicitása az emberi őssejtekre és vérképző őssejtekre nézve az egyedfejlődés különböző szakaszaiban; a továbbiakban: Josep Carreras‑tanulmány), amelyet az említett intézettől egy olyan szolgáltatásnyújtási szerződés keretében rendelt meg, amelyet hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást követően írtak alá.

12      2020. július 23‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott rendeletet.

13      A megtámadott rendelet (2)–(5) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

„(2)      A klórpirifosz és a klórpirifosz‑metil hatóanyagok jóváhagyását az (EU) 2020/18 bizottsági végrehajtási rendelet […], illetve az (EU) 2020/17 bizottsági végrehajtási rendelet […] nem újította meg.

(3)      A hatóanyagként klórpirifosz‑metilt [helyesen: klórpirifoszt és klórpirifosz‑metilt] tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó valamennyi érvényes engedély visszavonásra került. Ezért a 396/2005/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 17. cikkének megfelelően a 396/2005/EK rendelet II. mellékletéből helyénvaló elhagyni az e hatóanyagok vonatkozásában meghatározott MRL‑eket.

(4)      A Bizottság konzultált az uniós referencialaboratóriumokkal arról, hogy a szóban forgó két hatóanyag esetében szükséges‑e az egyes meghatározási határok kiigazítása. Az említett laboratóriumok megállapították, hogy a technikai fejlődés lehetővé teszi a klórpirifoszra és klórpirifosz‑metilre vonatkozó kimutatási határ 0,01 mg/kg értéken történő megállapítását valamennyi termék esetében. Ezeket az alapértelmezett értékeket – a 396/2005/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint – az V. mellékletben kell feltüntetni.

(5)      A klórpirifosz és a klórpirifosz‑metil jóváhagyásának meg nem hosszabbításával összefüggésben az [EFSA] nyilatkozatokat tett közzé a szóban forgó hatóanyagok emberi egészségre gyakorolt hatásának értékeléséről. E nyilatkozatokban a[z EFSA] megerősítette, hogy mindkét hatóanyag fejlődési neurotoxicitást válthat ki gyermekeknél, valamint nem tudta kizárni a két hatóanyag élelmiszerekben fellelhető maradékanyagainak való kitettség miatti genotoxikus potenciált.”

14      A megtámadott rendelet pontosítja, hogy azt 2020. november 13‑tól kell alkalmazni.

15      A megtámadott rendelet melléklete egyrészt előírja a klórpirifoszra és a klórpirifosz‑metilre vonatkozó oszlopoknak a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer‑maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23‑i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2005. L 70., 1. o.) II. mellékletéből való elhagyását, és másrészt ugyanezen rendelet V. mellékletének a klórpirifoszra és a klórpirifosz‑metilre vonatkozó oszlopokkal való kiegészítését.

 A felek kérelmei

16      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott rendeletet abban a részében, amelyben az a banánban vagy a banán felületén található klórpirifoszra vonatkozó MRL‑t 0,01 mg/kg‑ban határozza meg;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

17      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

18      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amelynek keretében lényegében azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet jogellenes, mivel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el azáltal, hogy nem vette figyelembe a Josep Carreras‑tanulmányt, amely releváns tényezőnek minősül, amelyet figyelembe kellett volna venni az említett rendelet elfogadása során. Ezzel a Bizottság megsértette a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) és f) pontját. A tárgyaláson a felperes hangsúlyozta, hogy a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően a Josep Carreras‑tanulmány relevanciájának értékelése érdekében az EFSA‑hoz kellett volna fordulni. A Bizottság vitatta ezen érv elfogadhatóságát.

 Azon érv elfogadhatóságáról, amely szerint a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően a Josep Carrerastanulmány relevanciájának értékelése érdekében az EFSAhoz kellett volna fordulni

19      A Bizottság azzal érvel, hogy a felperes érvét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a tárgyalás során előterjesztett új jogalapról van szó. A felperes vitatja az állítólagos elfogadhatatlanságot.

20      A Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárás során nem lehet felhozni új jogalapot, kivéve, ha e jogalap olyan jogi vagy ténybeli elemeken alapul, amelyek az eljárás során merültek fel. Elfogadhatónak kell azonban nyilvánítani azt a jogalapot, amely a keresetlevélben közvetlen vagy hallgatólagos módon már hivatkozott jogalap kiterjesztésének tekintendő, és ahhoz szorosan kapcsolódik. Ahhoz, hogy az új érvet a korábban felhozott jogalap vagy kifogás kiterjesztésének lehessen tekinteni, annak kellően szoros kapcsolatot kell mutatnia a keresetlevélben eredetileg kifejtett jogalapokkal vagy kifogásokkal annak érdekében, hogy a bírósági eljárás keretében zajló vita szokásos alakulásából eredőnek lehessen minősíteni (lásd: 2020. október 5‑i Heidelberg Cement és Schwenk Zement kontra Bizottság ítélet, T‑380/17, EU:T:2020:471, 87. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy igaz, hogy a felperes a keresetlevelében nem hivatkozott kifejezetten arra, hogy a Josep Carreras‑tanulmány relevanciájának értékelése érdekében szükség van arra, hogy az EFSA‑hoz forduljanak a véleményének a beszerzése céljából. Hivatkozott azonban arra, hogy az EFSA a megtámadott rendelet elfogadása előtt nem vette figyelembe az említett tanulmányt. Ezenfelül a felperes a válaszában a Bizottságnak az ellenkérelmében megfogalmazott azon érvelésére reagálva, amely az EFSA‑nak a tudományos tanulmányok értékelésében játszott szerepére és a véleménye kikérésére vonatkozó kötelezettség hiányára hivatkozik, azzal érvelt, hogy kizárólag a jelentéstevő tagállamok vagy az EFSA rendelkezik hatáskörrel a Josep Carreras‑tanulmány értékének vizsgálatára, a Bizottság azonban nem, és kifejtette, hogy az említett tanulmány figyelembevételének elmulasztása annál is inkább súlyos, mivel e tanulmányt maga az EFSA rendelte meg és kapta meg a megtámadott rendelet elfogadása előtt, így az EFSA‑nak a tanulmány kézhezvétele és a megtámadott rendelet elfogadása előtt megfelelő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy e tanulmány relevanciáját megvizsgálja.

22      Ebből következik, hogy az EFSA‑hoz a Josep Carreras‑tanulmány relevanciájának értékelése céljából való fordulás kötelezettségére alapított érv a keresetlevélben közvetlen vagy hallgatólagos módon már hivatkozott jogalap kiterjesztésének tekintendő, amely a jelen ügyben azzal kellően szoros kapcsolatot mutat ahhoz, hogy azt a jelen peres eljárás keretében zajló vita szokásos alakulásából eredőnek lehessen tekinteni.

23      Következésképpen meg kell állapítani, hogy ezen érv elfogadható.

 Az ügy érdeméről

24      A felperes az egyetlen jogalapja keretében arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, mivel azáltal, hogy a megtámadott rendelet elfogadásakor nem vette figyelembe a Josep Carreras‑tanulmányt, nem vizsgálta meg gondosan és pártatlanul az ügy valamennyi elemét. A felperes ezért úgy véli, hogy a Bizottság megsértette a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) és f) pontját, amely meghatározza az MRL meghatározása során figyelembe veendő tényezőket, nevezetesen „a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismereteket”, illetve „a kérdéses tárgy szempontjából jelentős egyéb tényezőket”.

25      A felperes álláspontja szerint mivel – amint az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozatából és a megtámadott rendeletből kitűnik – a genotoxikus potenciál a klórpirifoszra vonatkozó MRL eltörlését igazoló indokok egyike, a Bizottságnak az említett rendelet elfogadásakor figyelembe kellett volna vennie a Josep Carreras‑tanulmányt, amely kétségbe vonja a klórpirifosz genotoxikus potenciálját.

26      Ezenkívül a felperes úgy véli, hogy a Josep Carreras tanulmány relevanciájának az értékelésére kizárólag a jelentéstevő tagállam rendelkezik hatáskörrel, a Bizottság nem. Álláspontja szerint az események időbeli sorrendjének lehetővé kellett volna tenniük a számukra, hogy a megtámadott rendelet elfogadásához figyelembe vegyék e tanulmányt. E tekintetben a felperes jelzi, hogy az EFSA rendelte meg a Josep Carreras‑tanulmányt, és az adatoknak 2020. február 1‑jén rendelkezésre kellett állniuk. Úgy véli, hogy az EFSA tudta, hogy elegendő ideje van ahhoz, hogy a Josep Carreras‑tanulmány relevanciáját értékelje annak kézhezvétele és a megtámadott rendelet elfogadása között. Ráadásul, mivel az EFSA által megrendelt Josep Carreras‑tanulmányt 2020. május 21‑én, azaz a megtámadott rendelet 2020. július 23‑i elfogadását megelőzően tették közzé az EFSA honlapján, a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) és f) pontját, mivel az említett tanulmányt nem vette figyelembe, és nem fordult az EFSA‑hoz az említett tanulmány relevanciájának az értékelése céljából.

27      A felperes álláspontja szerint, még ha a Bizottság a 396/2005 rendelet 17. cikke alapján a valamely növényvédő szerre vonatkozó, meglévő engedély visszavonását követően törölheti is az MRL‑t anélkül, hogy az EFSA véleményét kérné, e rendelkezés nem mentesíti a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy ügyeljen arra, hogy döntéseit a legjobb tudományos ismeretekre alapítsa. E kötelezettség be nem tartása esetén az MRL törlése a megfelelő tudományos alap hiánya miatt önkényes jellegű.

28      A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

29      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendeletet a 396/2005 rendelet alapján fogadták el, amelyet ugyanakkor a közös agrárpolitikáról szóló EK 37. cikk (jelenleg, módosítást követően az EUMSZ 43. cikk) és a közegészségügyről szóló EK 152. cikk (4) bekezdésének b) pontja (jelenleg, módosítást követően az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontja) alapján fogadtak el.

30      Amint az a 396/2005 rendelet (10) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből kitűnik, e rendelet célja az emberek és állatok egészségének, valamint a fogyasztók érdekeinek magas szintű védelme és a belső piac működésének javítása a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található peszticidek MRL‑jére vonatkozó szabályok harmonizálása útján.

31      A 396/2005 rendelet így az EUMSZ 168. cikk (1) bekezdését alkalmazza, amely úgy rendelkezik, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét. A közegészség védelmének döntő jelentősége van a gazdasági megfontolásokkal szemben, így az igazolhat bizonyos piaci szereplőket érő, akár jelentős mértékű hátrányos gazdasági következményeket (2011. szeptember 9‑i Dow AgroSciences és társai kontra Bizottság ítélet, T‑475/07, EU:T:2011:445, 143. pont; 2013. április 12‑i Du Pont de Nemours [France] és társai kontra Bizottság ítélet, T‑31/07, nem tették közzé, EU:T:2013:167, 132. pont; 2016. december 15‑i TestBioTech és társai kontra Bizottság ítélet, T‑177/13, nem tették közzé, EU:T:2016:736, 87. pont). E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 396/2005 rendelet (5) preambulumbekezdése szerint mivel a közegészségügyet előnyben kell részesíteni a növényvédelemmel szemben, a növényvédőszer‑maradék szintjét úgy kell meghatározni, hogy az az emberek, és különösen a veszélyeztetett csoportok – így például a gyermekek, a magzatok és az embriók – számára ne jelentsen elfogadhatatlan kockázatot. Ugyanígy a 396/2005 rendelet (22) preambulumbekezdése értelmében ha a növényvédő szerek használata uniós szinten nem engedélyezett, az MRL‑t megfelelően alacsony szinten kell meghatározni ahhoz, hogy a fogyasztókat megvédjék a növényvédőszer‑maradékok nem engedélyezett vagy túlzott mértékű bevitelétől.

32      Ezenfelül a Bizottság számára széles mérlegelési jogkört kell biztosítani ahhoz, hogy a 396/2005 rendelet által rá ruházott célokat – nevezetesen többek között az emberi és az állati egészség és a fogyasztói érdekek magas szintű védelmének a biztosítását, valamint a belső piac megfelelő működésének a garantálását – hatékony módon megvalósíthassa, figyelembe véve az általa elvégzendő összetett technikai értékeléseket is (lásd analógia útján: 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C‑326/05 P, EU:C:2007:443, 75. pont; 2013. szeptember 6‑i Sepro Europe kontra Bizottság ítélet, T‑483/11, nem tették közzé, EU:T:2013:407, 38. pont).

33      E jogkör gyakorlása azonban nincs kivonva a bírósági felülvizsgálat alól. E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e felülvizsgálat keretein belül az uniós bíróságnak vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények tárgyi pontosságát, az e tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba hiányát, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányát (1991. október 22‑i Nölle ítélet, C‑16/90, EU:C:1991:402, 12. pont; 2008. szeptember 9‑i Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ítélet, T‑75/06, EU:T:2008:317, 83. pont; lásd ebben az értelemben: 1979. január 25‑i Racke ítélet, 98/78, EU:C:1979:14, 5. pont.)

34      Konkrétan, ha valamely fél az illetékes intézmény által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára hivatkozik, az uniós bíróságnak azt kell felülvizsgálnia, hogy az intézmény gondosan és pártatlanul megvizsgált‑e minden, az ügyre vonatkozó olyan releváns információt, amely alátámasztja az abból levont következtetéseket (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2008. szeptember 9‑i Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ítélet, T‑75/06, EU:T:2008:317, 84. pont; 2021. október 13‑i European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, T‑153/19, nem tették közzé, EU:T:2021:688, 67. pont.)

35      Az MRL‑eket meghatározó, módosító vagy törlő aktusokra alkalmazandó jogi szabályozást a 396/2005 rendelet 14. cikke határozza meg. A 2008. március 11‑i 299/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2008. L 97., 67. o.) módosított 396/2005 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja azt írja elő, hogy az EFSA véleményének kézhezvételét követően, e vélemény figyelembevételével a Bizottság haladéktalanul, de legfeljebb három hónapon belül elkészít egy, az MRL meghatározására, módosítására vagy törlésére vonatkozó rendeletet. A 396/2005 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése szerint az MRL meghatározására, módosítására vagy törlésére vonatkozó rendelet elfogadásához a következőket kell figyelembe venni: a) a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismereteket; b) a hatóanyagok jelenlegi növényvédelmi célú használatán kívüli forrásból származó növényvédőszer‑maradékok lehetséges előfordulását, valamint azok ismert halmozott és szinergikus hatásait, amennyiben rendelkezésre állnak az e hatások felmérését szolgáló módszerek; c) a nagy mennyiségben fogyasztókat és a különösen veszélyeztetett fogyasztókat, illetve adott esetben az állatokat fenyegető lehetséges kockázatok felmérésének eredményét; d) a növényvédő szerek használatának módosítását célzó bármely értékelés és határozat eredményeit; e) egy hatóanyagnak valamely harmadik országban való jogszerű használata érdekében ebben az országban bevezetett [a Codex Alimentarius Bizottság által meghatározott MRL]‑t vagy [helyes mezőgazdasági gyakorlatot] f) a kérdéses tárgy szempontjából jelentős egyéb tényezőket. Ezenfelül, mivel a megtámadott rendeletet a klórpirifosz jóváhagyása meghosszabbításának elmaradását és az említett hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonását követően fogadták el, meg kell állapítani, hogy a 396/2005 rendelet 17. cikke szerint a II. vagy III. melléklet – valamely MRL‑nek egy létező növényvédőszer‑engedély visszavonása miatt szükségessé vált törlése miatt történő – módosításának elfogadására az EFSA véleményének kikérése nélkül is sor kerülhet.

36      E megfontolások fényében kell megvizsgálni a felperes által felhozott egyetlen, azon jogalap megalapozottságát, amely egyrészt a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésén, és másrészt ugyanezen rendelet 14. cikke (2) bekezdése f) pontjának megsértésén alapul.

 A 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított kifogásról

37      Meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság azáltal, hogy a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás keretében nem vette figyelembe a Josep Carreras‑tanulmányt, és nem fordult az említett tanulmány relevanciájának értékelése céljából az EFSA‑hoz, megsértette‑e a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) pontját, amely szerint az MRL meghatározására, módosítására vagy törlésére vonatkozó rendelet elfogadásához figyelembe kell venni „a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismereteket”.

38      Először is a Josep Carreras‑tanulmány figyelmen kívül hagyását illetően meg kell állapítani, hogy e tanulmányt az EFSA honlapján 2020. május 21‑én, azaz, a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően tették közzé, de azt követően, hogy elfogadták a 2020/18 végrehajtási rendeletet, amelyben a klórpirifosz jóváhagyását nem hosszabbították meg az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozatában azonosított, az emberi egészségre vonatkozó aggodalmak miatt. Amint az a tárgyából kitűnik, e tanulmány a permetrin és a klórpirifosz által a topoizomeráz II gátlása miatt a dezoxiribonukleinsav (DNS) átalakulására gyakorolt hatások vizsgálatára vonatkozik. A Josep Carreras‑tanulmány szerzői a következtetéseikben az alábbiakat állapították meg:

„Az eredményeink összességükben azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy [a permetrin és a klórpirifosz] képes arra, hogy a [vegyes vonalú leukémia (MLL)] génjének konkrét zónájában 24 órán túl töréseket okozzon, e vegyületek nem képesek arra, hogy a DNS‑nek a γ‑H2AX szintjein érzékelhető globális módosulását okozzák, vagy méregként hassanak (topoizomeráz II). Ezenfelül az in vitro és in vivo rendszerünkben való krónikus kezelést követően nem észlelünk a [vegyes vonalú leukémia (MLL)] tekintetében töréseket, ami azt mutatja, hogy az egyetlen impulzusos kezelések szintjén megfigyelt sérülések nem elegendőek az átrendezett [vegyes vonalú leukémia 1] klónok dúsulásának elősegítéséhez.”

39      Pontosítani kell, hogy bár igaz, hogy a Josep Carreras‑tanulmányt az EFSA rendelte meg annak érdekében, hogy megvizsgálja két peszticidnek, nevezetesen a permetrinnek és a klórpirifosznak az emberi őssejteknek az ontogenezis különböző szakaszaiban fennálló genotoxikus potenciálját, és kísérleti állatokon tanulmányozza a gyermekkori leukémia kiváltására vonatkozó potenciáljukat, ez nem változtat azon, hogy amint az az első oldalon is olvasható, az említett tanulmány az EFSA‑tól független, külső tudományos jelentés. Így, amint az többek között a második oldalon szereplő figyelmeztetésből kitűnik, a Josep Carreras tanulmány nem minősül az EFSA által elfogadott dokumentumnak, annak következtetései tehát nem kötik e hatóságot.

40      Meg kell állapítani, hogy a klórpirifoszt illetően a megtámadott rendeletet – amint az a (2) preambulumbekezdéséből kitűnik – azt követően fogadták el, hogy az említett anyag jóváhagyását a 2020/18 végrehajtási rendeletben nem hosszabbították meg, így az említett rendelet 3. és 4. cikke értelmében a klórpirifosz hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyét visszavonták.

41      E körülmények között annak meghatározásához, hogy a Josep Carreras‑tanulmány figyelembevételének elmulasztása, valamint az, hogy e tanulmány relevanciájának értékelése érdekében nem fordultak az EFSA‑hoz, a felperes állításának megfelelően a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértését képezi‑e, azokat a különös szabályokat kell figyelembe venni, amelyek az MRL‑eknek a valamely hatóanyag jóváhagyása meghosszabbításának az elmaradása következtében történő törlésére alkalmazandóak.

42      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a valamely hatóanyagra vonatkozó MRL meghatározása szervesen kapcsolódik e hatóanyag jóváhagyásához, amelynek alapján a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeit megadják. Konkrétan valamely hatóanyag esetében a 396/2005 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontjában alapértelmezettként előírt értéktől eltérő MRL csak gyógyszerhatóanyagra határozható meg, és csak akkor, ha az említett hatóanyagot tartalmazó növényvédő szereket forgalomba hozatalra szánják (lásd analógia útján: 2002. január 8‑i Franciaország kontra Monsanto és Bizottság ítélet, C‑248/99 P, EU:C:2002:1, 80. pont; 2005. július 12‑i Bizottság kontra CEVA és Pfizer ítélet, C‑198/03 P, EU:C:2005:445, 87. pont).

43      Így a növényvédő szerekre vonatkozó, meglévő engedélyeknek a hatóanyag jóváhagyása meghosszabbításának az elmaradása miatti visszavonása esetén a 396/2005 rendelet 17. cikke annak a lehetővé tételét célozza, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb törölhesse e hatóanyag MRL‑jét, konkrétan annak érdekében, hogy az emberi egészség és a fogyasztó védelemben részesüljön a nem engedélyezett peszticidmaradványok elfogyasztásával szemben, az említett rendelet (5) és (22) preambulumbekezdésének megfelelően. Az EFSA‑véleménynek az e rendelkezésben előírt mellőzését ugyanis az a körülmény magyarázza, hogy mivel e hatóságnak a hatóanyag jóváhagyása meghosszabbításának az elmaradásához vezető eljárás keretében már állást kellett foglalnia az ilyen anyagnak való kitettséggel kapcsolatos, az emberi egészség tekintetében felmerülő aggályokról, felesleges lenne ismét az EFSA‑hoz fordulni annak érdekében, hogy az említett hatóanyagot illetően új véleményt adjon az MRL eltörlésére irányuló eljárás keretében, kivéve, ha az MRL eltörléséről szóló rendelet elfogadása előtt megbízható és új tudományos információk arról tanúskodnak, hogy a tudományos ismeretek jelentős mértékben fejlődtek azóta, hogy az EFSA az említett anyaggal kapcsolatban állást foglalt.

44      A jelen ügyben, amint az a megtámadott rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 396/2005 rendelet 17. cikke alapján, az említett rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 396/2005 rendelet II. mellékletében a klórpirifosz tekintetében megállapított MRL‑eket törölni kell. A megtámadott rendelet (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság ehhez az EFSA‑nak a klórpirifoszra vonatkozó, 2019. július 31‑i nyilatkozatát vette alapul, amelyet az említett anyag jóváhagyása meghosszabbításának az elmaradása kontextusában tettek közzé. Meg kell állapítani, hogy az említett nyilatkozatot az ezen anyagra vonatkozó, a növényvédő szerek és azok maradványai szakértőinek csoportja által végzett értékelés eredményei alapján dolgozták ki, amely csoportot a 2006. április 7‑i 575/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 100., 3. o.) 1. cikkének 1. pontjával módosított, az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 28. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján hozták létre. E szakértők a meglévő tudományos szakirodalom alapján, beleértve a legújabb tudományos tanulmányokat is, az emberi egészségre hatást gyakorló különböző tényezőket vizsgáltak meg. Konkrétabban, az EFSA szakértőinek értékelése több, az 1107/2009 rendelet II. mellékletének 3.6 pontjában említett, az emberi egészségre hatást gyakorló tényezőre vonatkozott, így többek között a genotoxicitásra, a reprodukciós toxicitásra és az endokrin zavarra, valamint a neurotoxicitásra. Ezen értékelést követően az EFSA szakértői megállapították, hogy a klórpirifosz esetében nem teljesülnek az 1107/2009 rendelet 4. cikkében az emberi egészségre vonatkozóan előírt jóváhagyási kritériumok.

45      E következtetés levonásához az EFSA szakértői először is rámutattak arra, hogy a rendelkezésre álló nyilvános irodalom alapján a klórpirifosz genotoxikus potenciálja nem zárható ki. Konkrétan az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozatában foglalt következtetésekből kitűnik, hogy az e genotoxikus potenciállal kapcsolatos aggodalmak egyrészt a kromoszómális aberrációt kimutató tanulmányokhoz, és másrészt azokhoz a tanulmányokhoz kapcsolódnak, amelyek a DNS‑ben az oxidatív stressz vagy a topoizomeráz II gátlása mint a gyermekkori leukémiát kiváltó molekuláris esemény miatt bekövetkezett sérülésekről adnak számot.

46      Az EFSA szakértői ezenfelül megállapították a klórpirifosz neurotoxicitását illetően a gyermekek fejlődésével kapcsolatos aggályok fennállását. E neurotoxikus hatások miatt a szakértők a rendelkezésre álló szakirodalom átfogó elemzése alapján azt javasolták, hogy a klórpirifoszt a reprodukcióra nézve toxikusnak kell minősíteni (REPRO 1B, H360D „Károsíthatja a születendő gyermeket”) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2008. L 353., 1. o.; helyesbítés: HL 2011. L 16., 1. o.) meghatározott kritériumoknak megfelelően.

47      Végezetül meg kell állapítani, hogy a kevéssé egyértelmű genotoxikus potenciál és a neurológiai fejlődésre gyakorolt toxicitás vizsgálatához kapcsolódó jelentős bizonytalanságok miatt, amely vizsgálat során gyenge dózisnál hatásokat észleltek neurológiai fejlődés tekintetében, az EFSA szakértői nem tudták megállapítani azokat a referenciaértékeket, amelyektől kezdve a klórpirifosznak való kitettség nem jelent kockázatot az emberi egészségre és a fogyasztókra nézve.

48      Mivel az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozatát az EFSA‑nak a növényvédő szerek és azok maradványai területével foglalkozó tudományos csoportjának a szakértői adták ki, akik a rendelkezésre álló tudományos adatok elemzése alapján az emberi egészségre vonatkozó különböző kockázati tényezőket értékeltek, meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik – az említett nyilatkozat a megtámadott rendelet elfogadásának időpontjában az ezen anyagnak való kitettséghez kapcsolódó, az emberi egészség tekintetében felmerülő aggályok összességének a legteljesebb és a legújabb értékelését képezte.

49      Meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Josep Carreras‑tanulmány, amely – amint az a fenti 39. pontból kitűnik – az EFSA‑tól független, az EFSA‑ra nem kötelező tudományos jelentés, olyan tényezőnek minősül, amely alapján bizonyítható, hogy a tudományos ismeretek állása az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozatának az elfogadása óta jelentősen megváltozott. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy az említett tanulmány nem érinti a klórpirifosznak a gyermekek fejlődése tekintetében fennálló neurotoxicitásával kapcsolatos aggályokat. Ezenfelül, amint arra a Bizottság rámutatott, a Josep Carreras‑tanulmány konkrétan korlátozottabb terjedelmű, mint az EFSA megállapításai, mivel ezen anyag genotoxikus potenciálját illetően, amely nem zárható ki, a tanulmány kizárólag a klórpirifosz azon hatásaira vonatkozik, amelyek a DNS‑nek a topoizomeráz II gátlása által okozott megváltoztatását érintik, de e tanulmány nem tér ki az EFSA azon következtetéseire, amelyek a klórpirifosznak a kromoszómális aberrációhoz vagy a DNS‑ben az oxidatív stressz miatt bekövetkezett sérülésekhez kapcsolódó genotoxikus potenciálját érintik.

50      Következésképpen a jelen ügy körülményei között a Bizottság, anélkül, hogy megsértette volna a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) pontját, egyrészt elfogadhatta a megtámadott rendeletet oly módon, hogy nem vette figyelembe a Josep Carreras‑tanulmányt ahhoz, hogy az említett rendelet II. mellékletéből törölje a klórpirifosz MRL‑jét az EFSA‑nak a klórpirifoszról szóló, 2019. július 31‑i nyilatkozatában azonosított, az emberi egészségre nézve felmerülő aggályok miatt, és másrészt, mivel nem léteztek olyan referenciaértékek, amelyektől kezdve a klórpirifosznak való kitettség nem jelent veszélyt az emberi egészségre és a fogyasztókra, a 396/2005 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján meghatározhatta a klórpirifosz maradványának alapértelmezett értékét 0,01 mg/kg‑ban.

51      Másodszor a fentiekből az következik, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottságtól nem követelhető meg, hogy a hatóanyag jóváhagyásának a meghosszabbítása tekintetében nemleges döntést tartalmazó rendelet elfogadása és az említett anyag MRL‑jét törlő rendelet elfogadása közötti időszakban közzétett ilyen tanulmány relevanciájának értékelése érdekében az EFSA‑hoz forduljon. Ellenkező esetben a 396/2005 rendelet 17. cikke nem érvényesülne hatékonyan, mivel az anyagra vonatkozó bármely új tanulmánynak említett időszak során történő közzététele esetén a Bizottság az EFSA‑hoz fordulás nélkül nem törölhetné az említett, azon hatóanyagra vonatkozó MRL‑t, amelynek a jóváhagyását nem hosszabbították meg, jóllehet ezen új tanulmány nem módosítaná jelentősen a tudományos és műszaki ismeretek állását.

52      Ezenkívül a klórpirifoszt illetően meg kell állapítani, hogy a 2020/18 rendelet 3. cikke szerint a tagállamoknak legkésőbb 2020. február 16‑ig vissza kellett vonniuk az ezen anyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyét, olyan türelmi idő lehetőségével, amelynek az említett rendelet 4. cikke értelmében legkésőbb 2020. április 16‑án le kellett járnia. Következésképpen a klórpirifoszt tartalmazó termékeket 2020. április 17‑től már nem lehetett az Unión belül forgalmazni és felhasználni. Márpedig mivel az említett anyag használata bizonyos harmadik országokban még engedélyezett, amíg a klórpirifosz MRL‑jét nem törölték, továbbra is lehetőség volt arra, hogy jogszerűen importáljanak az Unióba olyan élelmiszereket, mint a felperes által termesztett banán, amelyekben vagy amelyek felületén ezen anyag maradékai olyan szinten voltak megtalálhatóak, amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre és a fogyasztókra nézve. Ilyen körülmények között, amint az a fenti 42. pontból kitűnik, annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül törölni lehessen valamely hatóanyag MRL‑jét, a 396/2005 rendelet 17. cikke lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy e célból anélkül fogadjon el rendeletet, hogy az EFSA‑hoz vélemény iránti kérelmet kellene benyújtania.

53      A Scopaff az EFSA által azonosított, az emberi egészségre nézve felmerülő, a klórpirifosznak való kitettséget illető aggályokra tekintettel a 2019. szeptember 26‑i és 27‑i ülésén hozzájárult ahhoz, hogy az ezen anyag MRL‑jének meghatározásához szükséges intézkedéseket fokozott elsőbbséggel kezeljék, és 2020. február 17‑i és 18‑i ülésén kedvező véleményt adott a Bizottság által e célból javasolt rendelettervezetre vonatkozóan. Következésképpen, ha a Bizottság, amint azt a felperes állítja, a Josep Carreras‑tanulmány 2020. május 21‑i közzétételét követően köteles lett volna arra, hogy az EFSA‑hoz forduljon annak érdekében, hogy e hatóság állást foglaljon annak relevanciáját érintően, a megtámadott rendelet elfogadására irányuló eljárást meg kellett volna szakítani, ami jelentősen késleltette volna a rendelet hatálybalépését, ily módon meghosszabbítva azt az időszakot, amelynek során az Unióba jogszerűen importálni lehetett olyan élelmiszereket, amelyekben vagy amelyek felületén a klórpirifosz maradéka megtalálható, többek között a felperes által termesztett banánok felületén, amelyen 4 mg/kg volt a megállapított MRL. Ilyen körülmények között tehát a Bizottság jogosan vélhette úgy, hogy az említett tanulmány relevanciájának az értékelése céljából az EFSA‑hoz fordulás a klórpirifosz MRL‑jének a törlésére irányuló eljárás meghosszabbításával járna, ami ellentétes a 396/2005 rendelet által követett céllal, amely az emberi egészség és a fogyasztók magas szintű védelmének a biztosításában áll (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. március 17‑i FMC kontra Bizottság ítélet, T‑719/17, EU:T:2021:143, 188. pont; 2021. október 6‑i Sipcam Oxon kontra Bizottság ítélet, T‑518/19, nem tették közzé, EU:T:2021:662, 100. pont).

54      Következésképpen a Bizottság nem sértette meg a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) pontját azzal, hogy a megtámadott rendeletet anélkül fogadta el, hogy az EFSA‑hoz fordult volna a Josep Carreras‑tanulmány relevanciájának értékelése céljából.

55      A fentiekből az következik, hogy a felperesnek a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított érvelését megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

 A 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése f) pontjának megsértésére alapított kifogásról

56      Meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság azáltal, hogy a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás keretében nem vette figyelembe a Josep Carreras‑tanulmányt, megsértette‑e a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének f) pontját, amely szerint az MRL meghatározására, módosítására vagy törlésére vonatkozó rendelet elfogadásához figyelembe kell venni „a kérdéses tárgy szempontjából jelentős egyéb tényezőket”.

57      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének mind a szövegéből, mind a rendszeréből kitűnik, hogy a 14. cikk (2) bekezdésének f) pontja keretében figyelembe veendő tényezők szükségszerűen eltérnek az említett rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a)–e) pontjában említett tényezőktől.

58      A tudományos jellegére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Josep Carreras‑tanulmány, amely a hatóanyagoknak a DNS‑nek a topoizomeráz II gátlása által okozott megváltoztatására gyakorolt hatásaira vonatkozik, nem tartozik a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének b)–e) pontjában szereplő, a fenti 35. pontban felidézett tényezők közé. Az említett tanulmány ugyanakkor tudományos információként a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozhat. E tekintetben, amint az a fenti 55. pontból kitűnik, megállapításra került, hogy a jelen ügy körülményei között e tanulmány figyelmen kívül hagyása nem minősülhet az említett rendelkezés megsértésének. Ugyanakkor e tanulmány nem tekinthető a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében „a kérdéses tárgy szempontjából jelentős egyéb tényezőnek”.

59      Meg kell ugyanis állapítani, hogy a 396/2005 rendelet (9) és (11) preambulumbekezdése, valamint 1. cikke értelmében az említett rendelet az élelmiszerjognak a 178/2002 rendelet 5–8. cikkében foglalt általános elveivel összhangban került megállapításra. Következésképpen a növényegészségügy területén alkalmazandó fogalmak koherenciájának megőrzése érdekében a 396/2005 rendeletet az 178/2002 rendeletben meghatározott egyenértékű fogalmak fényében kell értelmezni.

60      A 178/2002 rendelet 6. cikkéből, amely meghatározza a kockázatértékelésre alkalmazandó elveket, és különösen annak (3) bekezdéséből az következik, hogy a „jelentős egyéb tényezők” olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a „kockázatkezelés” keretében, amelyet az említett rendelet 3. cikkének 12. pontja úgy határoz meg, hogy az a kockázatértékeléstől eltérő eljárás, amelynek során az érdekelt felekkel konzultálva mérlegelik az alternatívákat, tekintettel a kockázatértékelésre és az egyéb indokolt tényezőkre, majd szükség esetén kiválasztják a megfelelő megelőzési és ellenőrzési eljárásokat. E tekintetben az 178/2002 rendelet (19) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezek az egyéb releváns tényezők, amelyeket a kockázatkezelés során indokoltan figyelembe kell venni, társadalmi, gazdasági, hagyományokkal kapcsolatos, etikai és környezetvédelmi tényezőknek, valamint az ellenőrizhetőségnek felelnek meg.

61      Márpedig meg kell állapítani, hogy a Josep Carreras‑tanulmány nem ilyen társadalmi‑gazdasági, hagyományokkal kapcsolatos, etikai, környezetvédelmi vagy ellenőrizhetőségi, a Bizottság által az MRL meghatározására, módosítására vagy törlésére vonatkozó rendelet elfogadásakor a kockázatkezelés keretében figyelembe veendő tényezőket érint.

62      Ebből következően a Josep Carreras‑tanulmány nem tartozhat a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében vett, „a kérdéses tárgy szempontjából jelentős egyéb tényezők” közé.

63      Következésképpen a felperesnek a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése f) pontjának megsértésére alapított érvelését megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

64      Ezenfelül, azon érvet illetően, amely szerint a Bizottság megsértette a gondossági kötelezettségét azzal, hogy a megtámadott rendelet elfogadásakor nem vette figyelembe a Josep Carreras‑tanulmányt, meg kell állapítani, hogy ez az érv egybeesik a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdése a) és f) pontjának megsértésére vonatkozó érveléssel, és nincs önálló jelentősége.

65      Következésképpen, mivel a jelen ügy kontextusában a Bizottság joggal vélhette úgy, hogy a Josep Carreras‑tanulmány nem ad számot a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismeretek jelentős fejlődéséről, megállapíthatta, hogy nincs szó olyan releváns tényezőről, amelyet figyelembe kell venni az ügy valamennyi releváns körülményének gondos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettségének teljesítéséhez.

66      Végezetül, amennyiben a felperes a Bizottság által a megtámadott rendelet elfogadása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára hivatkozik, meg kell állapítani, hogy ezen érdemi érv nem került alátámasztásra, így azt megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

67      A fentiek összességéből következik, hogy a felperes által felhozott egyetlen jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni annak a Bizottság által hivatkozott hatástalanságát, következésképpen a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

68      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Delifruit, SAt kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. július 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.