AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2014. november 19.

F‑42/14. sz. ügy

EH

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselő – Díjazás – Családi támogatások – A nemzeti és a személyzeti szabályzat alapján járó támogatások halmozódásának tilalma – A tisztviselő házastársának a nemzeti családi támogatásokban való részesülése – A tisztviselő részéről az adminisztrációnak való azon bejelentés hiánya, hogy a tisztviselő személyes helyzete megváltozott – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi intézkedés – Fizetési fokozatban visszavetés – Arányosság – Indokolás – Enyhítő körülmények – Az adminisztráció gondosságának hiánya”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben EH az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatósága által 2013. június 24‑én hozott, vele szemben három fizetési fokozattal való visszavetés intézkedést elrendelő határozat és a panaszát elutasító 2014. január 24‑i határozat megsemmisítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. EH viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Nemzeti támogatások – Halmozódás tilalma – A tisztviselőnek a más forrásból származó támogatások bejelentésére vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 67. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Nemzeti támogatások – Halmozódás tilalma – A tisztviselőnek a más forrásból származó támogatások bejelentésére vonatkozó kötelezettsége – Az adminisztráció gondatlansága vagy hibája – Hatás hiánya

(Személyzeti szabályzat, 67. cikk, (2) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Együttműködési kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 11. cikk)

4.      Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Súlyosító vagy enyhítő körülmények figyelembevétele

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 10. cikk)

5.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Fegyelmi intézkedés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

1.      Ha a családi helyzetével kapcsolatban valamely ellátást igényelnek és megítélnek a tisztviselőnek, ez utóbbi nem hivatkozhat arra, hogy állítólag nem ismeri házastársának helyzetét, legyen szó arról, hogy az végez‑e szakmai tevékenységet, hogy milyen összegű díjazást kap e tevékenység után, vagy hogy e házastárs kap‑e a személyzeti szabályzat alapján járó ellátásokkal egyenértékű nemzeti ellátásokat. Ha ugyanis elfogadnánk az ilyen érvet, az lehetővé tenné a személyzeti szabályzat alapján járó családi támogatások teljes összegében részesülő tisztviselőknek vagy alkalmazottaknak, hogy úgy véljék, nem kötelesek bejelenteni a más forrásból származó nemzeti családi támogatásokat akkor, amikor e nemzeti családi támogatásokat nem közvetlenül a tisztviselőnek, hanem a házastársnak utalják annak egyéni bankszámlájára. Ezenkívül hasonló megközelítés az Unió pénzügyi érdekeire káros információ‑visszatartásra ösztönözhetne.

(lásd a 99. és 100. pontot)

2.      Valamennyi, pénzbeli támogatásban részesülő tisztviselőt terheli azon általános kötelezettség, hogy személyes helyzetéről teljes körű tájékoztatást nyújtson, és hogy az adminisztrációja tudomására hozza a személyes helyzetében bekövetkezett minden változást; e kötelezettségre a személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése kifejezetten felhívja a figyelmet a családi támogatások halmozódásának tilalmával összefüggésben. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért felelős igazgatási egység hatékonyságának esetleges hiánya vagy tétlensége nem mentheti ki a tisztviselő e kötelezettségének saját maga általi megsértését. A gondos tisztviselő – aki a személyzeti szabályzat azon rendelkezéseiről, amelyek alapján kérelmére valamely ellátást nyújtanak, értesült többek között akkor, amikor e rendelkezésekre felhívták a figyelmét az érintett ellátást odaítélő határozatban – nem teheti meg, hogy továbbra is szótlanul megkapja az említett támogatást, miközben a házastársa ugyanazon gyermekek után az egyenértékű nemzeti ellátások teljes összegében részesül. Ilyen helyzetben a tisztviselő nem igazolhatja hallgatását azzal, hogy az ilyen kifizetéseket az adminisztrációja gondatlanságból hallgatólagosan elfogadta vagy eltűrte. Az adminisztráció ilyen gondatlanságának enyhítő körülményként való elfogadása ugyanis arra ösztönözné a tisztviselőket és alkalmazottakat, hogy az adminisztráció hibáiból esetlegesen hasznot húzzanak. Ezenkívül mindenesetre a személyzeti szabályzat szerinti ellátásban részesülő tisztviselőnek kell a már birtokában lévő dokumentumokat benyújtania, és tájékoztatnia az adminisztrációját a házastársának a szociális ellátások utalásáért felelős nemzeti szervezettől érkező ilyen ellátások esetleges utalásáról.

(lásd a 104., 105., 107. és 108. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: Lopez Cejudo kontra Bizottság ítélet, F‑28/13, EU:F:2014:55, 67. pont.

3.      A személyzeti szabályzat 11. cikkében foglalt lojalitási kötelezettség magában foglalja, hogy a tisztviselők megkönnyítsék az adminisztráció annak meghatározására vonatkozó feladatát, hogy milyen mértékűek a személyzeti szabályzat szerinti pénzbeli jogosultságaik. E tekintetben nem kerülheti el az egyébként gondos tisztviselő figyelmét az, hogy a családi helyzetének változására vonatkozó olyan értesítést, amely alapján támogatásokban részesül, közvetlenül az intézménye hatáskörrel rendelkező szervének kell egyértelmű és félreértésektől mentes módon megküldeni, és e tekintetben a tisztviselő nem hivatkozhat arra, hogy az adminisztráció bizonyos információkat véletlenül vagy közvetve megkapott. Ez még inkább érvényes akkor, amikor a személyzeti szabályzat 67. cikke (2) bekezdésének szövegéből ellentmondásmentesen kitűnik, hogy nem az intézmény feladata tájékozódni a más forrásokból származó, ugyanolyan jellegű családi támogatásokban való esetleges részesülésről, hanem a személyi állomány tagjainak kell bejelenteniük, hogy más forrásból származó ilyen támogatásokat kapnak. Egyébiránt a személyzeti szabályzat 11. cikke a lojalitási kötelezettség egyik sajátos kifejeződésének minősül, amely nemcsak azt írja elő a tisztviselőnek, hogy tartózkodjon az olyan viselkedéstől, amely rossz fényt vet a beosztására, és csorbítja az intézménynek és annak hatóságainak tekintélyét, hanem azt is, hogy – különösen, ha magas besorolási fokozattal rendelkezik – minden gyanún felül álló magatartást tanúsítson annak érdekében, hogy megmaradjon az intézmény és ezen tisztviselő között fennálló bizalmi viszony.

(lásd a 108., 112. és 123. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Costacurta kontra Bizottság ítélet, T‑34/89 és T‑67/89, EU:T:1990:20, 45. és 46. pont;

Közszolgálati Törvényszék: Andreasen kontra Bizottság ítélet, F‑40/05, EU:F:2007:189, 233. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      Az a körülmény, hogy a tisztviselő – miután tudomást szerzett a fegyelmi tanács véleményéről – önként vállalta a családi támogatások címén jogtalanul kapott összegek visszafizetését, nem változtatja meg a felrótt kötelezettségszegés minősítését többek között akkor, ha arra csupán az intézmény ellenőrzése eredményeképpen, és nem a tisztviselő által a megfelelő időben tett bejelentéssel derült fény. A tisztviselő „súlyos gondatlanságot” tanúsít, ha olyan hibát követett el, amely bár nem az Unió költségvetésének kárára való gazdagodás szándékával történt, nehezen menthető, különös tekintettel az érintett beosztására és feladataira, a besorolási fokozatára és az intézmény szolgálatában eltöltött időre. Ezenkívül a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének szövegében semmi nem kötelezi a kinevezésre jogosult hatóságot arra, hogy az elrendelt intézkedés enyhítő körülményeként értékelje azt, hogy a tisztviselő a nyugdíjkorhatárhoz közelít.

(lásd a 115., 118., 124. és 125. pontot)

5.      Ha a tisztviselőre kiszabott szankció végül szigorúbb a fegyelmi tanács által javasoltnál, a kinevezésre jogosult hatóság határozatának részletesen ismertetnie kell azon indokokat, amelyek alapján e hatóság eltért a fegyelmi tanács által kiadott véleménytől.

(lásd a 132. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: F. kontra Bizottság ítélet, 228/83, EU:C:1985:28, 35. pont;

Elsőfokú Bíróság: N kontra Bizottság ítélet, T‑198/02, EU:T:2004:101, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.