(T-103/23. sz. ügy)
Victor-Constantin Stan
kontra
Európai Ügyészség
A Törvényszék végzése (tizedik tanács), 2023. december 15.
„Megsemmisítés iránti kereset – Az (EU) 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) és (2) bekezdése – Az Európai Ügyészség állandó tanácsának az ügy bíróság elé vitelére vonatkozó határozata – Az Európai Ügyészség eljárási aktusa – Hatáskör hiánya”
1. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Az uniós jog contra legem értelmezésének tilalma
(lásd: 30. pont)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Hatály – A Törvényszéknek az Európai Ügyészség eljárási aktusai elbírálására vonatkozó hatásköre – Kizártság
(EUMSZ 263. cikk; 2017/1939 tanácsi rendelet, 42. cikk (1) és (2) bekezdés)
(lásd: 31., 36. pont)
Összefoglalás
Két személy által a Direcția Națională Anticorupție – Serviciul Teritorial Timişoaránál (a nemzeti korrupcióellenes igazgatóság temesvári területi szolgálata, Románia) tett feljelentéseket követően a Romániában eljáró delegált európai ügyész (a továbbiakban: ügyész) 2022 januárjában nyomozást indított azzal az indokkal, hogy 2018 óta több személy olyan bűncselekményeket követett el, amelyek lehetővé tették számukra, hogy jogellenesen részesüljenek az Európai Unió költségvetéséből és a román állami költségvetésből származó pénzeszközökből.
E nyomozás keretében és az ügyész végzését követően Victor‑Constantin Stan gyanúsított jogállásba került a román büntető törvénykönyv által büntetendő, román pénzeszközök jogellenes megszerzésének társtettesként elkövetett cselekményei miatt. Az ügyész szerint V.‑C. Stan több éven keresztül hat társaság által a román nemzeti költségvetésből származó források megszerzése érdekében benyújtott projektekre vonatkozó hamis, pontatlan és hiányos dokumentumokat nyújtott be a román hatóságoknak.
2022 decemberében az Európai Ügyészség a V.‑C. Stanra vonatkozó ügyet bíróság elé utalta, és a rá nem vonatkozó, korrupciós és hamisítási tényállásra vonatkozó részt megszüntette (a továbbiakban: megtámadott határozat)(1).
V.‑C. Stan többek között a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, és annak megállapítását kérte, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az ügy elbírálására. E célból többek között arra hivatkozott, hogy az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló 2017/1939 rendelet(2) ‑ amely a priori kizárólagos hatáskört biztosít a nemzeti bíróságoknak az Európai Ügyészség eljárási aktusai érvényességének felülvizsgálatára ‑, nem felel meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében rögzített, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó követelményeknek.
Ellenkérelmében az Európai Ügyészség eljárásgátló okokat hozott fel, többek között azzal az indokkal, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmek elbírálására, mivel a közvetlen keresetekre vonatkozó EUMSZ 263. cikk a jelen ügyben nem alkalmazható az Európai Ügyészség eljárási aktusaira.
Az e kereset és ezen eljárásgátló okok tárgyában eljáró Törvényszék az Európai Ügyészség eljárási aktusainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozóan az uniós bíróság és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás új kérdéséről határoz, és elutasítja a keresetet, mivel nem rendelkezik hatáskörrel annak elbírálására.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az Európai Ügyészség eljárási aktusainak bírósági felülvizsgálatát a 2017/1939 rendelet 42. cikke írja elő. Egyrészt e cikk úgy rendelkezik, hogy az Európai Ügyészség harmadik felekre nézve joghatással bíró eljárási aktusai a nemzeti jogban meghatározott követelményeknek és eljárásoknak megfelelően bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik az illetékes nemzeti bíróságok előtt(3). Másrészt e cikk pontosítja, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikknek megfelelően hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára(4) először is az Európai Ügyészség eljárási aktusainak érvényességéről annyiban, amennyiben az érvényességre vonatkozó kérdés valamely tagállami bíróság vagy törvényszék előtt közvetlenül az uniós jog alapján merült fel; másodszor az uniós jog rendelkezéseinek ‑ beleértve a Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó rendeletet is ‑ értelmezéséről vagy érvényességéről, és harmadszor e rendelet 22. és 25. cikkének értelmezéséről az Európai Ügyészség és az illetékes nemzeti hatóságok közötti hatásköri összeütközés kapcsán.
Ezenkívül az említett 42. cikk az uniós bíróságot az EUMSZ 263. cikk alapján megillető jogszerűségi felülvizsgálati hatáskört kifejezetten az Ügyészség bizonyos típusú határozataira(5) korlátozza, mint például az ügy megszüntetésére vonatkozó határozatokra annyiban, amennyiben azokat közvetlenül az uniós jog alapján támadják meg, továbbá azokra, amelyek hatással vannak az érintettek adatainak védelmére, valamint azokra, amelyek nem eljárási aktusok, mint például a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga vonatkozásában hozott határozatok, a delegált európai ügyészek felmentéséről hozott határozatok vagy bármely más igazgatási határozat.
Ezt követően, azon lehetőséget illetően, hogy a Törvényszék hatásköre a 2017/1939 rendelet 42. cikkének tág, vagy azzal összhangban álló értelmezésére alapítható, a Törvényszék emlékeztet az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a tág értelmezés csak akkor lehetséges, ha az összeegyeztethető a szóban forgó rendelkezés szövegével, és még a magasabb rendű, jogi kötőerővel bíró jogszabállyal összhangban történő értelmezés elve sem szolgálhat contra legem értelmezés alapjául.
A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy az Európai Ügyészség által elfogadott eljárási aktusok bírósági felülvizsgálata tekintetében a 2017/1939 rendelet 42. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege nem kétértelmű, mivel e rendelkezések – az ugyanezen cikk (3) és (8) bekezdésében előírt kivételeken kívül – kizárólagos hatáskört biztosítanak a nemzeti bíróságoknak az Európai Ügyészség harmadik felekre joghatással bíró eljárási aktusainak elbírálására. Következésképpen a Bíróság csak előzetes döntéshozatal útján dönt ezen aktusoknak az uniós jogi rendelkezésekre tekintettel fennálló érvényességéről, valamint a szóban forgó rendelet rendelkezéseinek értelmezéséről vagy érvényességéről.
A fentiekre tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes azzal, hogy a Törvényszéktől a megtámadott határozat megsemmisítését, és következésképpen annak megállapítását kéri, hogy az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó rendelet értelmezése alapján ‑ a hatékony jogorvoslathoz való jogra tekintettel ‑ a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik, contra legem értelmezést javasol, amely nem fogadható el.
Végül még ha feltételezzük is, hogy a felperes nem szorítkozik arra, hogy a 2017/1939 rendelet tág értelmezését kérje annak alátámasztása érdekében, hogy a Törvényszék a jelen ügyben hatáskörrel rendelkezik, és a megtámadott határozatot úgy kívánja vitatni, hogy jogellenességi kifogás útján vitatja az említett rendelet érvényességét az EUSZ 19. cikkre tekintettel, a Törvényszéknek az alapkereset elbírálására vonatkozó hatáskörének hiánya miatt az ilyen vitatás nem fogadható el.
E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy a 2017/1939 rendeletben előírt bírósági felülvizsgálat keretében a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján többek között hatáskörrel rendelkezik az Európai Ügyészség eljárási aktusainak és az uniós jogi rendelkezéseknek, köztük az említett rendeletnek az értelmezésével és érvényességével kapcsolatos kérdések elbírálására(6).
A jelen ügyben a felperes főszabály szerint megtámadhatja az illetékes nemzeti bíróságok előtt az Európai Ügyészségnek a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében említett eljárási aktusait, és ezzel összefüggésben hivatkozhat azok jogellenességére. Ebben az esetben a Bíróságnak kell határoznia ‑ amennyiben a nemzeti bíróság hozzá fordul ‑ a 2017/1939 rendeletre és a felperes által a keresetében hivatkozott egyéb uniós jogi rendelkezésekre tekintettel e rendelet 42. cikkének, valamint adott esetben a belső eljárási szabályzatának érvényességéről.