A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE(i) (első tanács)
2022. december 21.(*)
„Állami támogatások – Villamos energia megújuló energiaforrásokból történő előállítása – Panasz – Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – Eljárásra való felkérés – Elfogadhatóság – Eljárási kötelezettség – Hiány”
A T‑702/21. sz. ügyben,
az Ekobulkos EOOD (székhelye: Todoricsene [Bulgária], képviseli: M. Dimitrov ügyvéd)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: C.‑M. Carrega és C. Georgieva, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: D. Spielmann elnök (előadó), R. Mastroianni és I. Gâlea bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 265. cikkre alapított keresetében a felperes, az Ekobulkos EOOD annak megállapítását kéri a Törvényszéktől, hogy az Európai Bizottság jogellenesen elmulasztott állást foglalni a Bolgár Köztársaság által a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító bizonyos termelők javára nyújtott állítólagos állami támogatási intézkedést illetően 2020. február 21‑én benyújtott panaszával kapcsolatban.
A jogvita előzményei
2 A felperes Bulgária területén tevékenykedő villamosenergia‑termelő, egy 2012. május 19‑én üzembe helyezett naperőműpark tulajdonosa.
3 Az SA.44840 (2016/NN) ügyben 2016. augusztus 4‑én hozott C(2016) 5205 final határozatban (a továbbiakban: SA.44840 ügyben hozott határozat) a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia termeléséhez nyújtott, a bolgár hatóságok által bejelentett bolgár támogatási program, amelyet a 2011. május 3‑tól hatályban lévő Zakon za energiata ot vazobnovyaemi iztochnitsi (ZEVI) (a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény, a DV 2011. május 3‑i 35. száma), valamint két rendelet, azaz a villamos energia árának szabályozásáról szóló, 2013. március 18‑i rendelet és a villamos energia árának szabályozásáról szóló, 2004. február 20‑i rendelet szabályoz, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal, és úgy határozott, hogy nem emel kifogást.
4 2020. február 21‑én a felperes panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, amelyet SA.56620 hivatkozási számon vettek nyilvántartásba, és amelyben a felperes azt állította, hogy a Bolgár Köztársaság a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást nyújtott a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kedvezményes felvásárlási ára formájában. Panaszában a felperes kifejtette, hogy a támogatás a 2015. július 24‑i Zakon za izmenenie i dopalnenie na Zakona za energetikata (ZID‑ZE) (az energiáról szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvény, a DV 2015. július 24‑i 56. száma; a továbbiakban: módosító törvény) 18. §‑a által bevezetett módosításból ered, amely jelentősen eltér a Bizottság által korábban engedélyezett intézkedéstől. Álláspontja szerint a módosító törvény 18. §‑ával bevezetett módosítás az ugyanolyan összegű befektetéseket megvalósító, létesítményeiket ugyanazon időpontban üzembe helyező és ugyanolyan összegű támogatásban részesülő ugyanolyan termelők között különbséget tett a támogatási kérelem benyújtásának időpontja alapján. Így egyes termelők négyszer nagyobb összegű támogatásban részesültek, mint mások, azon oknál fogva, hogy 2011. május 3‑át követően nyújtottak be nemzeti vagy európai uniós támogatási program alapján támogatási kérelmet, ami ellentétes többek között az egyenlő bánásmód elvével.
5 A Bizottság 2020. március 6‑án visszaigazolta e panasz kézhezvételét.
6 2020. október 7‑én a Bizottság levelet küldött a felperesnek, amelyben többek között jelezte, hogy – amint azt az SA.44840 ügyben hozott határozat (27) és (28) bekezdése megemlítette – a halmozódás tilalmára vonatkozó szabályok, valamint a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 2014. C 200., 1. o.) (129) bekezdése értelmében a korábban kapott beruházási támogatásokat le kell vonni az ugyanazon célt szolgáló működési támogatásokból. A Bizottság szerint, mivel a 2011. május 3‑át, azaz a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény hatálybalépésének időpontját megelőzően nyújtott beruházási támogatásokat nem vonták le a működési támogatásból, a módosító törvény 18. §‑a ezt az eltérő bánásmódot orvosolta a 2011 előtt támogatásban részesülő termelők túlkompenzációjának megszüntetése érdekében. Ezáltal a megújuló energiaforrásokra vonatkozó bolgár támogatási program a Bizottság szerint megfelel az SA.44840 ügyben hozott, a bolgár programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatnak, amelynek (29) bekezdése kifejtette, hogy „amennyiben a beruházási támogatást eredetileg nem vonták le a támogatás szintjének meghatározásakor, a kedvezményes felvásárlási árat a ZEVI 2015. július 24‑i módosításával csökkentették a halmozódásra vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának biztosítása és a túlkompenzáció veszélyének elkerülése érdekében”. A Bizottság jelezte, hogy ily módon jóváhagyta a módosító törvényt, ideértve a 18. §‑t is, és hogy a panaszban szolgáltatott információk alapján nem azonosított sem az SA.44840 ügyben hozott határozatban engedélyezett támogatás tekintetében való téves alkalmazást, sem olyan új intézkedéseket, amelyek állami támogatásnak minősülnének. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja pontosan azonosítani az állítólagosan támogatásnak minősülő intézkedést és az ezen intézkedés értékelése szempontjából releváns körülményeket. Végül felhívta a felperest arra, hogy adott esetben egy hónapon belül küldjön meg neki egyéb, a panaszát alátámasztó bizonyítékokat, aminek hiányában a panaszát visszavontnak fogja tekinteni.
7 A Bizottságnak címzett 2020. november 7‑i levelében a felperes fenntartotta a panaszában előadott érveket.
8 Először is a felperes hangsúlyozta, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 277., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 4., 10. o.; HL 2012. L 206., 23. o.) végrehajtása érdekében elfogadott 2007–2013‑as vidékfejlesztési program alapján az uniós költségvetésből vissza nem térítendő (de minimis) támogatásban részesült. Kifejtette, hogy e támogatást az uniós vidékfejlesztési politika azon célkitűzéseinek megvalósítása érdekében nyújtották, amelyek a vidéki területek nem mezőgazdasági mikrovállalkozásaiban új munkahelyek létrehozására, valamint ugyanezen területeken a vállalkozói lét elősegítésére irányulnak, amely támogatás nem beruházási támogatás, és amely más célt szolgál. A felperes azzal érvelt, hogy nem lenne helyes, ha a közös agrárpolitika (KAP) keretében az Unió vidékfejlesztési politikájának „a foglalkoztatási lehetőségek és a növekedési feltételek megteremtésében” álló célkitűzéséhez rendelt pénzeszközöket az Unió környezetvédelmi politikája keretében a megújuló energia teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt indikatív részarányának eléréséhez rendelt pénzeszközökként kezelnék. Emlékeztetett arra, hogy a környezetvédelem állami támogatásáról szóló 2008. évi uniós iránymutatás 190. pontja lehetővé teszi a beruházási és működési támogatások halmozódását, amennyiben azokat különböző uniós politikák különböző célkitűzéseinek elérése érdekében nyújtják, feltéve hogy azok teljes összege nem haladja meg a szabályozásban előírt felső határokat. Ezenkívül arra hivatkozott, hogy még ha beruházási támogatásról lenne is szó, a bolgár hatóságok nem tartották tiszteletben a támogatások halmozódására vonatkozó szabályokat többek között azért, mert a beruházási támogatást nem vonták le a működési támogatásból, hanem indokolás nélkül négyszer csökkentették a működési támogatást, mielőtt abból levonták volna a beruházási támogatást. Ráadásul a módosító törvény 18. §‑ában előírt árak szerinte nem felelnek meg az SA.44840 ügyben hozott határozat (16)–(19) bekezdésében foglaltaknak.
9 Másodszor a felperes azt állította, hogy a módosító törvény 18. §‑a sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel egyes termelőket – az alapvető jellemzőik tekintetében hasonló helyzetben lévő más termelőkhöz képest – előnyben részesítő kedvezményes árakat eredményezett, anélkül hogy ezt objektív okok igazolnák. Egyrészt e hátrányos megkülönböztetés a módosító törvény 18. §‑a rendelkezéseinek hatálya alá tartozó egyedi jogalanyok között mutatkozik meg, mivel az energetikai létesítményekkel rendelkező tulajdonos jogalanyok, amelyeket különböző időpontokban, eltérő beruházási költségekkel és eltérő megtérülési rátával építettek meg és helyeztek üzembe (mivel a voltaikus létesítmények ára 2009 és 2014 között jelentősen csökkent), a villamos energia felvásárlása tekintetében ugyanolyan kedvezményes árat élveznek. Másrészt e hátrányos megkülönböztetés az energetikai létesítmények azon tulajdonosai tekintetében is megnyilvánul, amelyek a támogatási kérelmeiket a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény hatálybalépését követően nyújtották be, valamint a megújuló energiát termelők olyan más kategóriái tekintetében is, amelyek a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény hatálybalépése előtt is támogatásban részesültek. A módosító törvény 18. §‑a így sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. cikkében biztosított egyenlő bánásmód elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
10 A Bizottságnak címzett 2021. június 22‑i levelében a felperes megismételte az annak bizonyítására irányuló érveit, hogy a módosító törvény 18. §‑a jogellenes támogatásnak minősülő olyan új intézkedést vezetett be, amely hátrányosan megkülönböztető feltételeket ír elő azon termelők csoportjával szemben, akik 2011. május 3. előtt kértek támogatást. Hangsúlyozta, hogy a módosító törvényt az SA.44840 ügyben hozott határozat nem említette, és hogy az ellentétes a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvénnyel és a támogatások halmozódására vonatkozó szabályokkal. Azt állította, hogy a Bolgár Köztársaság megsértette az 1698/2005 rendelet 72. cikkének a) pontját és az EUMSZ 175. cikket, mivel nem felelt meg az Unió vidékfejlesztési politikája célkitűzéseinek. A felperes az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 13. cikkének (1) bekezdése alapján kérte a Bizottságot, hogy hozzon olyan határozatot, amely a módosító törvény 18. §‑ában említett intézkedés alkalmazását az ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó végleges határozat meghozataláig felfüggeszti, és kijelentette, hogy levele az EUMSZ 265. cikk második bekezdése értelmében vett eljárásra való felkérésnek minősül.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg, hogy a Bizottság mulasztást követett el, mivel az SA.56620 hivatkozási számon nyilvántartásba vett panasz tárgyában nem hozott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére, ideértve azt az esetet is, ha a Bizottság a kereset benyújtását követően határozatot hozna.
12 A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant és mint megalapozatlant utasítsa el;
– kötelezze a feleket saját költségeik viselésére.
A jogkérdésről
13 A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelő időben a panaszát, amint azt a 2015/1589 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, és nem hozott határozatot, amint azt ugyanezen rendelet 4. cikke és 15. cikkének (1) bekezdése előírja.
14 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a kereset elfogadhatatlan és megalapozatlan.
A kereset elfogadhatóságáról
15 A Bizottság szerint a kereset elfogadhatatlan. Emlékeztet arra, hogy a felszólítás olyan lényeges eljárási szabály, amely többek között meghatározza egy esetleges intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset kereteit. Márpedig a jelen ügyben a Bizottság azt állítja, hogy az 1698/2005 rendelet 72. cikke a) pontjának és az EUMSZ 175. cikknek a megsértésére alapított 2021. június 22‑i eljárásra való felkérés tartalma eltér a 2015/1589 rendelet 12., 13. és 15. cikkére alapított keresetlevél tárgyától.
16 A felperes azt állítja, hogy keresete elfogadható, mivel az általa szolgáltatott kiegészítő információkat és érveket követően a Bizottság nem zárta le a panasztételi eljárást, aminek következtében arra kényszerült, hogy a 2021. június 22‑i eljárásra való felkérés keretében megismételje érveit. Rámutat arra, hogy bár ez az eljárásra való felkérés csak a 2015/1589 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésére vonatkozott, nyilvánvaló volt, hogy az az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről, nem pedig annak ideiglenes felfüggesztéséről való határozathozatalra irányult.
17 Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 265. cikk második bekezdése értelmében az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset csak akkor fogadható el, ha az érintett intézményt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az intézmény e felszólítása lényeges alaki követelmény, és azzal jár, hogy egyrészt megindítja azt a két hónapos határidőt, amelyen belül az intézménynek állást kell foglalnia, másrészt meghatározza azt a keretet, amelyen belül keresetet lehet indítani abban az esetben, ha az intézmény elmulaszt állást foglalni. Bár nincs különös alaki feltétele, a felszólításnak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy a Bizottság számára konkrétan kiderüljön a tőle meghozni kért határozat tartalma, valamint az, hogy a felszólítás célja a Bizottság állásfoglalásra kényszerítése (1999. június 3‑i TF1 kontra Bizottság ítélet, T‑17/96, EU:T:1999:119, 41. pont; 2011. szeptember 29‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑442/07, nem tették közzé, EU:T:2011:547, 22. pont). Ugyanakkor nem követelmény, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetnek és a felszólításnak a szövege azonos legyen (2021. március 10‑i ViaSat kontra Bizottság ítélet, T‑245/17, EU:T:2021:128, 39. pont).
18 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – eltérés van egyrészt a jelen kereset kereteit meghatározó 2021. június 22‑i eljárásra való felkérésben foglalt kérelem, másrészt pedig a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél között. Egyrészt ugyanis a felperes 2021. június 22‑i levelében arra kéri a Bizottságot, hogy hozzon olyan határozatot, amely a módosító törvény 18. §‑ának alkalmazását a 2015/1589 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó végleges határozat meghozataláig felfüggeszti, amely rendelkezés lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy arra kötelezze az érintett tagállamot, hogy függessze fel a jogellenes támogatás nyújtását mindaddig, amíg a Bizottság határozatot nem hoz e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről. Másrészt a felperes a keresetlevelében az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések, vagyis az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk, valamint a 2015/1589 rendelet 4., 12. és 15. cikkének megsértésére hivatkozik, tehát a Bizottság abban álló mulasztásának megállapítását kéri, hogy nem hozott határozatot a módosító törvény 18. §‑ának az állami támogatásokra vonatkozó jogra tekintettel való jogszerűségéről, illetve a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.
19 Mindazonáltal a jogvita keretét meghatározó eljárásra való felkérés és a keresetlevélben meghatározott jelen kereset közötti ilyen eltérés nem olyan mértékű, hogy a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a jelen kereset elfogadhatatlanságát vonná maga után (lásd a fenti 17. pontot).
20 A felperes 2020. február 21‑i panaszából – amelyre a felperes az eljárásra való felkérésének elején hivatkozik – ugyanis az következik, hogy a felperes lényegében azt állította, hogy a módosító törvény 18. §‑a többek között jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül. Ez a 2020. november 7‑i levélből is kitűnik, amelyből kiderül, hogy a felperes nem csupán a módosító törvény 18. §‑a végrehajtásának felfüggesztését, hanem az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó határozat meghozatalát is kérte, amit a felperes a Törvényszékhez benyújtott válaszában is megerősített.
21 Ezenkívül, amint az a fenti 10. pontból kitűnik, a felperes az eljárásra való felkérésben foglalt kérelmében kétségkívül csak a szóban forgó intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó végleges határozat meghozataláig történő felfüggesztését kéri. Ugyanakkor megismétli azon elemzését, amely szerint a módosító törvény 18. §‑a jogellenes támogatásnak minősülő új intézkedést vezet be, amely ellentétes többek között a különböző uniós politikák különböző célkitűzéseinek megvalósítása érdekében nyújtott támogatások halmozódására vonatkozó szabályokkal, és amely szerint olyan jogellenes támogatásról van szó, amely egy termelői csoporttal szemben hátrányosan megkülönböztető feltételeket ír elő.
22 Ráadásul a szóban forgó intézkedés Bizottság általi felfüggesztése, amint azt az eljárásra való felkérésben kérték, első látásra szükségképpen összefügg az említett intézkedésnek az állami támogatásokra vonatkozó jogra tekintettel való jogszerűségének és belső piaccal való összeegyeztethetőségének érdemi vizsgálatával.
23 Ennélfogva a 2021. június 22‑i eljárásra való felkérésben foglalt, arra irányuló kérelem ellenére, hogy a Bizottság a 2015/1589 rendelet 13. cikke alapján függessze fel a módosító törvény 18. §‑ának alkalmazását, figyelemmel az ügyiratokra és különösen a megelőző közigazgatási eljárásra, az említett eljárásra való felkérés, amely hivatkozik a panaszra és a belső piaccal való összeegyeztethetőségre vonatkozó határozat meghozataláig terjedő időszakra, kellően egyértelmű és pontos volt ahhoz, hogy a Bizottság számára konkrétan kiderüljön a tőle meghozni kért határozat tartalma, azaz hogy ne csak felfüggessze a szóban forgó intézkedést, hanem az állami támogatásokra vonatkozó jogra tekintettel foglaljon is állást annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.
24 Ennélfogva a jelen keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani annyiban, amennyiben annak megállapítására irányul, hogy a Bizottság jogellenesen elmulasztott határozatot hozni abban a kérdésben, hogy a módosító törvény 18. §‑a jogellenes, illetve a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatási intézkedésnek minősül‑e.
A kereset megalapozottságáról
25 A felperes arra hivatkozik, hogy a módosító törvény 18. §‑a a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia felvásárlásának olyan módját vezeti be, amely jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül. Azt állítja, hogy az SA.44840 ügyben hozott határozat e rendelkezést nem vette figyelembe. Előadja, hogy panaszát követően a 2020. november 7‑i levélben kiegészítő információkat szolgáltatott, és hogy a Bizottság válaszának hiányában 2021. június 22‑én eljárásra való felkérést küldött. Lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a 2015/1589 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdését megsértve nem vizsgálta meg kellő időben az esetleges jogellenes támogatásra vonatkozó panaszát, hogy az említett rendelet 15. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 4. cikkét megsértve nem hozott határozatot, hogy nem küldött számára a határozatáról másolatot, és nem hozott megfelelő intézkedéseket. Szerinte a Bizottság köteles lett volna határozni a módosító törvény 18. §‑ának az EUM‑Szerződéssel való összeegyeztethetőségéről, és a Bizottság által a 2020. október 7‑i levélben elvégzett elemzés nem minősül sem a panaszával kapcsolatos végleges véleménynek, sem végleges álláspontnak. Következésképpen szerinte a Bizottság mulasztást követett el.
26 A Bizottság vitatja ezt az érvelést.
27 Emlékeztetni kell az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az intézményi mulasztás megállapítása iránti kérelem megalapozottságáról való határozathozatal érdekében meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságot az EUMSZ 265. cikk értelmében vett eljárásra való felkérése idején terhelte‑e eljárási kötelezettség (1998. szeptember 15‑i Gestevisión Telecinco kontra Bizottság ítélet, T‑95/96, EU:T:1998:206, 71. pont; 2011. május 19‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑423/07, EU:T:2011:226, 25. pont; 2011. szeptember 29‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑442/07, nem tették közzé, EU:T:2011:547, 28. pont).
28 Az állami támogatások területén a 2015/1589 rendelet szabályozza azokat a helyzeteket, amelyekben a Bizottság köteles eljárni a jogellenes, illetve a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokkal kapcsolatban.
29 Emlékeztetni kell arra, hogy a jogellenes támogatások területén a 2015/1589 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdése többek között előírja, hogy a Bizottság indokolatlan késedelem nélkül megvizsgál minden, az érdekelt felek által az említett rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt. Ez az érdekelt felek jogaira vonatkozó rendelkezés többek között kimondja, hogy ha az érdekelt fél által ismertetett tények és jogi szempontok alapján első vizsgálatot követően nem állapítható meg kellően megalapozottan a jogellenes állami támogatás vagy a támogatással való visszaélés ténye, a Bizottság erről értesíti az érintett felet, és felkéri, hogy az előírt – szokásos esetben egy hónapot nem meghaladó – határidőn belül nyújtsa be észrevételeit. Amennyiben az érdekelt fél az előírt határidőn belül nem nyújt be észrevételt, a panaszt visszavontnak kell tekinteni.
30 A 2015/1589 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének első mondata előírja, hogy a lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata az említett rendelet 4. cikkének (2), (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozat meghozatalával zárul, amely cikk szerint a Bizottság a bejelentést közvetlenül annak kézhezvétele után megvizsgálja, és vagy olyan határozatot hoz, amely megállapítja, hogy az intézkedés nem valósít meg támogatást, vagy kifogást nem emelő határozatot hoz, amennyiben az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően nem merül fel kétség, vagy pedig hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozatot hoz, amennyiben az említett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kétség merül fel.
31 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben egy állítólagosan jogellenes, illetve a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatással kapcsolatban a Bizottsághoz benyújtottak‑e panaszt vagy ilyen információkat, amely esetben e rendelkezéseken alapuló határozatot kellett volna hozni.
32 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság az SA.44840 ügyben hozott határozatában figyelembe vette a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény módosításait, és különösen a jelen ügyben szóban forgó módosító törvényt.
33 Először is ez következik az SA.44840 ügyben hozott határozat 2. lábjegyzetéből, amely megemlíti a módosító törvényt. Másodszor ez következik az említett határozat (29) bekezdéséből is, amely kifejti, hogy amennyiben a beruházási támogatást eredetileg nem vonták le a támogatás szintjének meghatározásakor, a kedvezményes felvásárlási árat a módosító törvénnyel csökkentették a halmozódásra vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának biztosítása és a túlkompenzáció veszélyének elkerülése érdekében. Pontosan erre irányul a módosító törvény 18. §‑a által bevezetett módosítás. Harmadszor, amint az SA.44840 ügyben hozott határozat (40) bekezdéséből kitűnik, a Bolgár Köztársaság által bejelentett program vizsgálata idején egy bolgár napenergia‑szövetség és kistermelők is panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz többek között a módosító törvény 18. §‑ával bevezetett módosítással kapcsolatban. Negyedszer az SA.44840 ügyben hozott határozat (46) bekezdéséből kitűnik, hogy a létesítményekhez nyújtott támogatás szintjeit csökkentették annak érdekében, hogy orvosolják a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program keretében végzett ellenőrzés során megállapított szabálytalanságokat. Amint arra a Bizottság rámutat, a módosító törvény 18. §‑a által bevezetett e jogszabálymódosítás bizonyos létesítmények vonatkozásában a támogatási szintek csökkentésére irányult a bolgár hatóságok által megállapított szabálytalanságok orvoslása érdekében. E korrekció a felperes által hivatkozott vidékfejlesztési program címén nyújtott beruházási támogatások kedvezményezettjeit érintette, akik teljesen egyszerre részesültek kedvezményes árakban, valamint nemzeti és uniós támogatási programokból nyújtott finanszírozásban. A módosító törvény 18. §‑ában előírt módosítás bevezetése így a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény 2011‑es hatálybalépését, azaz 2011‑et megelőzően támogatási kérelmet benyújtó termelőknek nyújtott, fennálló túlkompenzációt korrigálta, amit a Bizottság a felperes panaszára válaszolva 2020. október 7‑i levelében kifejtett (lásd a fenti 6. pontot).
34 Ennélfogva a felperes állításával ellentétben az SA.44840 ügyben hozott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság az említett határozat keretében figyelembe vette a módosító törvény 18. §‑át, tehát az állami támogatásokra vonatkozó jogra tekintettel e rendelkezés belső piaccal való összeegyeztethetőségéről is határozott.
35 Márpedig a 2015/1589 rendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi a Bizottságot arra, hogy új határozatot hozzon olyan állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről, amelyről már határozott. Amint arra a Bizottság rámutat, az ilyen kötelezettség lehetővé tenné az érdekelt felek számára, hogy a Bizottságnak az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó elemzését az EUMSZ 263. cikkben a megsemmisítés iránti kereset benyújtására előírt határidő lejártát követően is vitassák.
36 Egyébiránt a felperes 2020. február 21‑i panaszát követően a Bizottság 2020. október 7‑i levelében válaszolt a felperesnek. A Bizottság, miután emlékeztetett az SA.44840 ügyben hozott határozatának tartalmára, kifejtette, hogy e határozatban megvizsgálta a módosító törvény rendelkezéseit, beleértve a 18. §‑t is. Hozzátette, hogy a felperes panasza alapján nem lehet azonosítani e rendelkezéssel kapcsolatos téves jogalkalmazást (lásd a fenti 6. pontot).
37 Márpedig a felperes egyáltalán nem bizonyítja a Törvényszék előtt, hogy ezen értékelés téves, és hogy a módosító törvény 18. §‑a mennyiben vezetett be olyan más támogatási intézkedést, amelyet a Bizottság az SA.44840 ügyben hozott határozatban nem vizsgált meg, és amelyről határoznia kellett volna.
38 Végeredményben, amint arra a Bizottság rámutat, az SA.44840 ügyben hozott határozatnak kizárólag az a célja, és kizárólag azzal a hatással jár, hogy egy támogatási programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítva engedélyez, és a tagállam megtagadhatja támogatás nyújtását, vagy csökkentheti a támogatást anélkül, hogy ez új állami támogatás megállapításához vezetne.
39 A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottsághoz intézett eljárásra való felkérés időpontjában a fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett semmilyen eljárási kötelezettség nem terhelte ezen intézményt, így a jelen ügyben semmilyen mulasztás nem róható fel neki.
40 Ami a felperesnek a Bizottság által a panasz kivizsgálásának határidejére tekintettel elkövetett mulasztásra vonatkozó érvét illeti, tekintettel arra, hogy a Bizottságot nem terhelte eljárási kötelezettség, ilyen mulasztás nem állapítható meg.
41 Ebből következik, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti jelen keresetet el kell utasítani.
A költségekről
42 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
43 Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell saját költségeinek viselésére.
44 A Bizottság kérelmének megfelelően a felperest kötelezni kell saját költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Az Ekobulkos EOOD és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Spielmann | Mastroianni | Gâlea |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. december 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
i A jelen szöveg 4. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.