A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2017. július 21.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A földgáz belső piaca – 2009/73/EK irányelv – A Bundesnetzagentur kérelme az uniós szabályoktól való, az OPAL gázvezeték üzemeltetésére vonatkozó eltérés feltételeinek a módosítása iránt – Az uniós szabályoktól való eltérés feltételeinek a módosítására vonatkozó bizottsági határozat – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – A sürgősség hiánya”
A T‑130/17. R. sz. ügyben,
a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S.A. (székhelye: Varsó [Lengyelország], képviseli: M. Jeżewski ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: O. Beynet és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
a 2003/55/EK irányelv által megállapított, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és tarifális szabályozástól való, az OPAL gázvezeték tekintetében alkalmazott eltérést érintő feltételek módosításáról szóló, 2016. október 28‑i C(2016) 6950 final bizottsági határozat végrehajtásának a felfüggesztése iránti, az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikken alapuló kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az Európai Közösségek Bizottsága a 2009. június 12‑i C(2009) 4694 határozatban a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 176., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 230. o.) 22. cikke alapján azt kérte a Bundesnetzagenturtól (BNetzA, szövetségi hálózati ügynökség, Németország), hogy módosítsa a 2009. február 25‑i azon határozatát, amely az említett irányelv 18. cikke által a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan előírt szabályok, valamint az ezen irányelv 25. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében előírt tarifális szabályok alkalmazásából kizárja az Ostseepipeline‑Anbindungsleitung (OPAL) gázvezetékprojekt szállítási kapacitásait, mely gázvezeték az Északi Áramlat 1. gázvezeték keleti szárazföldi szakasza, és amelynek betáplálási pontja a németországi Greifswald közelében található Lubmin nevű település mellett, a kiadási pontja pedig a Cseh Köztársaságban található Brandov nevű településen helyezkedik el.
2 A Bizottság 2009. június 12‑i határozata a következő feltételeket írta elő:
„a) A b) pontban [előírt] szabály sérelme nélkül olyan vállalkozás, amely a Cseh Köztársaságot lefedő egy vagy több nagy downstream vagy upstream földgázpiacon piaci erőfölénnyel rendelkezik, egy év alatt nem kötheti le a cseh határon fekvő gázvezeték szállítási kapacitásának több mint 50%‑át. Az ugyanazon csoporthoz tartozó olyan vállalkozások lekötései, mint amilyen a Gazprom és a Wingas, együttesen vizsgálandók. Az olyan domináns vállalkozások vagy domináns vállalkozáscsoportok lekötései, amelyek jelentős hosszú távú gázszolgáltatási szerződéseket kötöttek, összesítve vizsgálandók […].
b) A kapacitások 50%‑ára vonatkozó korlát átléphető abban az esetben, ha az érintett vállalkozás nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes eljárás keretében az OPAL gázvezetékből származó gázból 3 milliárd m³‑t a piacnak értékesít (»gázkészlet‑értékesítési program«). A gázvezetéket üzemeltető vállalkozásnak vagy a program végrehajtására köteles vállalkozásnak garantálnia kell a megfelelő szállítási kapacitások rendelkezésre állását és a kivételi pont szabad megválasztását (»kapacitás‑értékesítési program«). A »gázkészlet‑értékesítési program« és a »kapacitásértékesítési program« formáját a BNetzA‑nak jóvá kell hagynia.”
3 A BNetzA 2009. július 7‑én módosította a 2009. február 25‑i határozatát oly módon, hogy azt a 2009. június 12‑i bizottsági határozatban foglalt, fent említett feltételekhez igazította. A szabályoktól való eltérést a BNetzA 22 éves időszakra engedélyezte.
4 Az OPAL gázvezetéket 2011. július 13‑án üzembe helyezték, és az megközelítőleg 36,5 milliárd m³ kapacitással rendelkezik. A Bizottságnak a 2009. június 12‑i határozata és a BNetzA‑nak a 2009. július 7‑i határozatával módosított 2009. február 25‑i határozata értelmében az OPAL gázvezeték kapacitásait teljes mértékben mentesítették a 2003/55 irányelven alapuló, harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok, valamint az ezen irányelv által előírt tarifális szabályok alkalmazása alól.
5 Az említett gázvezeték kapacitásának a le nem kötött 50%‑át soha nem használták, mivel a Gazprom nem hajtotta végre a 2009. június 12‑i bizottsági határozat szerinti gázkészlet‑értékesítési programot. A gázvezetéknek a Greifswald közelében található betáplálási kapacitásában csak olyan harmadik személyek lehetnek érdekeltek, akik a gázvezeték e pontján gázt tudnak betáplálni. A jelenlegi műszaki kialakításban a földgázt ehhez a betáplálási ponthoz csak az Északi Áramlat 1. gázvezeték szállíthatja, amelyet a Gazprom csoport használ az orosz földgáztelepülésekből származó gáz szállítására, így úgy tűnik, hogy eleve csak az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásának az 50%‑a használható fel.
6 A BNetzA a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.) 36. cikke alapján 2016. május 13‑án értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy az OPAL gázvezetéknek az Opal Gastransport GmbH & Co. KG (a továbbiakban: OGT) által üzemeltetett szakaszára vonatkozóan a 2009‑ben engedélyezett eltérés bizonyos rendelkezéseit módosítani kívánja.
7 A Bizottság 2016. október 28‑án a 2009/73 irányelv 36. cikkének (9) bekezdése alapján elfogadta az OPAL gázvezetéknek a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozóan a 2003/55/EK irányelv által megállapított szabályok és a 2003/55/EK irányelv által megállapított tarifális szabályozás alóli mentességére vonatkozó feltételek módosításáról szóló C(2016) 6950 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), melyet a BNetzA‑hoz címzett.
8 A Bizottság a megtámadott határozatban fenntartotta a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok alóli, az OPAL gázvezetékre vonatkozóan engedélyezett mentességet a Greifswald melletti betáplálási pont és a Brandovban található kivételi pont közötti szakasz tekintetében a kapacitások maximum 50%‑a erejéig, amit a 2009. június 12‑i határozatában már jóváhagyott. Ezzel szemben az e szakasz kapacitása tekintetében fennmaradó 50%‑ot, melyet addig nem használtak fel amiatt, hogy a Gazprom nem hajtott végre gázkészlet‑értékesítési programot, szabaddá tette, azaz arra kiterjesztette a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályokat. E szabaddá tételnek a szállítási kapacitások elosztása formájában kell megtörténnie, mely kapacitásokat a gázvezeték üzemeltetőjének átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes aukció keretében kell szétosztania.
9 Mivel az ily módon szabaddá tett szállítási kapacitások e hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható rendelkezésre bocsátása ténylegesen ahhoz is vezethet, hogy azokat a Gazprom eksport használja fel, a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik személyek ténylegesen hozzáférhessenek a „szabaddá tett” kapacitásokhoz, a BNetzA által az FZK (feste frei zuordenbare Kapazitäten / nem megszakítható szabadon kiosztható kapacitások) típusú rendszerösszekötő kapacitásokat érintően javasolt plafont a kivételi pontnál megemelte.Az OPAL gázvezeték üzemeltetője így aukció keretében a földgáz cseh piacán domináns társaságtól eltérő egyéb felhasználók számára köteles rendelkezésre bocsátani az FZK rendszerösszekötő kapacitások 3,2 millió kWh kezdeti mennyiségét. Ha azonban az éves aukció során úgy tűnik, hogy a brandovi kivételi pontnál az FKZ‑kapacitások iránti kereslet meghaladja a felkínált kapacitások 90%‑át, a BNetzA a rendelkezésre álló FKZ‑kapacitások mennyiségét a következő éves aukció során köteles 1,6 millió kWh‑val megemelni. A rendelkezésre álló FKZ‑kapacitások végül 6,4 millió kWh mennyiséget érhetnek el, azaz az OPAL gázvezeték teljes kapacitásának 20%‑át.
10 Ezenfelül az aukció emelkedő áras jellegére tekintettel, és annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a cseh piacon domináns jogalany rálicitálását, a Bizottság bevezetett egy további feltételt, amely szerint az ilyen jogalany az FZK‑kapacitások aukciója keretében csak a kapacitások alapárán nyújthatja be az ajánlatát, aminek eredményeképpen a kínált ár nem haladhatja meg a németországi gaspooli kereskedelmi zónától a Cseh Köztársasághoz vezető kereskedelmi hálózat vonatkozásában ugyanezen év során a hasonló termékek tekintetében alkalmazott szabályozott tarifa átlagos alapárát.
11 A BNetzA 2016. november 28‑án a megtámadott határozatnak megfelelően módosította az OPAL gázvezeték üzemeltetőjének a 2009. február 25‑i határozatával engedélyezett eltérést.
Az eljárás és a felek kérelmei
12 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 1‑jén benyújtott keresetlevelével a felperes, a Polskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo S.A. (a továbbiakban: PGNiG) keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.
13 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványban a PGNiG előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– függessze fel a megtámadott határozat végrehajtását az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig;
– kötelezze a Bizottságot annak a megkövetelésére, hogy a BNetzA hozzon meg minden lehetséges jogi intézkedést az olyan határozatok, ügyletek, közjogi megállapodások vagy más végrehajtási intézkedések végrehajtásának az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig való felfüggesztése érdekében, amelyek módosítják, kiegészítik, hatályon kívül helyezik vagy egyéb módon érintik a BNetzA 2009. február 25‑i határozatának a 2009. július 7‑i változatát;
– kötelezze a BNetzA‑t arra, hogy hozzon meg minden lehetséges jogi intézkedést az olyan határozat, ügylet, ügyletre vonatkozó szerződés vagy más végrehajtási intézkedés végrehajtásának az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig való felfüggesztése érdekében, amely módosítja, kiegészíti, hatályon kívül helyezi vagy egyéb módon érinti a BNetzA 2009. február 25‑i határozatának a 2009. július 7‑i változatát;
– kötelezze a Bizottságot annak a megkövetelésére, hogy az OGT az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig függessze fel a megtámadott határozat végrehajtásán alapuló, szállítási kapacitásokra vonatkozó aukciók végrehajtását, és az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásaihoz való hozzáférés olyan feltételek mellett való engedélyezését, amelyek eltérnek a BNetzA 2009. február 25‑i határozatának a 2009. július 7‑i változatában meghatározott feltételektől;
– kötelezze az OGT‑t arra, hogy az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig függessze fel a megtámadott határozat végrehajtásán alapuló, szállítási kapacitásokra vonatkozó aukciók végrehajtását, és az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásaihoz való hozzáférés olyan feltételek mellett való engedélyezését, amelyek eltérnek a BNetzA 2009. február 25‑i határozatának a 2009. július 7‑i változatában meghatározott feltételektől;
– kötelezze a Bizottságot annak a megkövetelésére, hogy a BNetzA, az OGT, az OAO Gazprom és az OOO Gazprom az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig függessze fel az ügyletre vonatkozó szerződésnek a megtámadott határozat által jóváhagyott feltételek mellett való végrehajtását;
– kötelezze a BNetzA‑t, az OGT‑t, az OAO Gazpromot és az OOO Gazpromot arra, hogy az alapügyet elbíráló ítélet kihirdetéséig függessze fel az ügyletre vonatkozó szerződésnek a megtámadott határozat által jóváhagyott feltételek mellett való végrehajtását.
14 A 2016. december 23‑i PGNiG Supply & Trading GmbH kontra Bizottság végzéssel (T‑849/16 R) és a 2017. július 21‑i Lengyelország kontra Bizottság végzéssel (T‑883/16 R) a Törvényszék elnöke a Törvényszék eljárási szabályzata 157. cikkének (2) bekezdése alapján helyt adott a megtámadott határozat végrehajtásának az ezen ideiglenes intézkedés iránti eljárásokat befejező végzések meghozataláig való felfüggesztésére vonatkozóan az e két ügy felperese által előterjesztett kérelmeknek.
15 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozóan a Törvényszék Hivatalához 2017. március 15‑én benyújtott észrevételeiben a Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– utasítsa el e kérelmet;
– a PGNiG‑t kötelezze a költségek viselésére.
16 A Gazprom eksport 2017. március 22‑én kérelmezte, hogy a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárásba beavatkozhasson a Bizottság kérelmeinek támogatása végett. A Bizottság és a PGNiG 2017. április 4‑én benyújtották az e kérelemre vonatkozó észrevételeiket.
17 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 30‑án benyújtott beadványában az OGT kérelmezte, hogy a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárásba beavatkozhasson a Bizottság kérelmeinek támogatása végett. A Bizottság és a PGNiG 2017. április 6‑án benyújtották az e kérelemre vonatkozó észrevételeiket.
18 A Törvényszék elnöke 2017. április 28‑án helyt adott a Németországi Szövetségi Köztársaság által 2017. március 28‑án benyújtott beavatkozási kérelemnek, melyre vonatkozóan sem a Bizottság, sem a PGNiG nem emelt kifogást a 2017. április 7‑én benyújtott észrevételeiben. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalánál 2017. május 15‑én vették nyilvántartásba. 2017. május 29‑én a Bizottság és a PGNiG benyújtotta az e beadványra vonatkozó észrevételeit.
19 A 2017. június 22‑i levélben a feleket beidézték a 2017. július 5‑re kitűzött tárgyalásra annak érdekében, hogy kifejtsék a sürgősségre és az érdekek mérlegelésére vonatkozó feltételeket érintő érveiket.
20 Az OGT‑t és a Gazpromot szintén beidézték a tárgyalásra annak érdekében, hogy annak alkalmával előterjesszék az érdekek mérlegelésére vonatkozó érveiket, ami nem érintette a beavatkozási kérelmükre vonatkozó végső döntést.
21 2017. július 5‑én a PGNiG, a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság, valamint a két beavatkozást kérő a tárgyaláson előterjesztette az érveit, és válaszolt a Törvényszék elnöke által feltett kérdésekre. Bár az OGT és a Gazprom számára engedélyezték, hogy az ideiglenes intézkedés iránti jelen kérelem által érintett érdekek mérlegelését érintően előterjesszék az érveiket, a Törvényszék elnöke a beavatkozás végleges megengedéséről ebben az időpontban nem határozott.
A jogkérdésről
Általános megfontolások
22 Egyfelől az EUMSZ 278. cikknek és az EUMSZ 279. cikknek, másfelől az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének az együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja – az eljárási szabályzat 156. cikke alapján elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy a szükséges ideiglenes intézkedéseket. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a fellebbezések felfüggesztő jellege hiányának az elvét fogalmazza meg, mivel az európai uniós intézmények jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak kivételesen rendelheti el a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, és csak kivételesen írhat elő ideiglenes intézkedéseket (2016. július 19‑i Belgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2016:427, 12. pont).
23 Egyébiránt az eljárási szabályzat 156. cikke (4) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.
24 Ennek megfelelően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok sürgősek olyan értelemben, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében azokat az alapkeresetről való döntést megelőzően el kell rendelni, és azoknak az alapkeresetről való döntést megelőzően ki kell fejteniük a joghatásaikat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (lásd: 2016. március 2‑i Evonik Degussa kontra Bizottság végzés, C 162/15 P‑R, EU:C:2016:142, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, mivel semmilyen jogszabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (lásd: 2012. július 19‑i Akhras kontra Tanács ítélet, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A jelen ügy körülményei között, anélkül hogy a Bizottság által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásról határozni kellene, először is meg kell vizsgálni, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e.
A sürgősségről
27 A kért ideiglenes intézkedések sürgősségének vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy az uniós bíróság által nyújtott védelemben hézag keletkezhessen. E célból a sürgősséget annak a fényében kell mérlegelni, hogy mennyire szükséges ideiglenesen végzést hozni annak érdekében, hogy az ideiglenes védelmet kérő felet ne érje súlyos és helyrehozhatatlan sérelem. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd: 2016. január 14‑i AGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 A jelen ügyben a PGNiG attól tart, hogy kárt fog elszenvedni, amely lényegében abban áll, hogy egyrészt elveszíti a hozzáférést egy diverzifikált ellátási rendszerhez, másrészt elveszíti a lengyelországi végső fogyasztók ellátása biztonságának és folytonosságának a biztosítására vonatkozó lehetőséget abban az esetben, ha az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasításra kerül.
29 Álláspontja szerint ugyanis a megtámadott határozat a hatását tekintve korlátozza a gáz vásárlási forrásai diverzifikálásának a lehetőségét akár amiatt, hogy a Gazprom általi ellátottságtól való függés mértéke nő, akár amiatt, hogy az alternatív piaci szereplők ellátásának magasabb költségeit kell viselni. Ez a korlátozás továbbá hatást gyakorol az ellátás biztonságára és folytonosságára, amelyet a PGNiG‑nek az „energiáról szóló törvény” és az alapító okirata értelmében biztosítania kell.
30 Először is a PGNiG a diverzifikált ellátási forrásokhoz való hozzáférés elveszítésére vonatkozó állítást érintően egyrészt hangsúlyozza, hogy az OPAL gázvezeték használatára vonatkozó új feltételeknek megfelelően aukció tárgyát képező szállítási kapacitások lekötése tizenöt éves időtartamra történhet. Márpedig a PGNiG azt állítja, hogy számítani kell arra, hogy a Gazprom a szállítási kapacitások jelentős részét leköti erre az időtartamra, és így a helyzetet változatlanná teszi az elkövetkezendő tizenöt évre.
31 A PGNiG ugyanis azt állítja, hogy a megtámadott határozat végrehajtása lehetővé teszi a Gazprom számára, hogy az OPAL szállítási kapacitásainak legalább a 90%‑át lekösse. A megtámadott határozat az OPAL gázvezeték összes szállítási kapacitása 50%‑ának az aukcióját szervezi meg. Ugyanakkor a PGNiG álláspontja szerint a szabályozási eltérésnek a megtámadott határozatban meghatározott feltételei azzal a következménnyel járnak, hogy a Gazpromnak lehetősége lesz az OPAL gázvezeték részlegesen szabályozott, árverezésre bocsátott szállítási kapacitásai legalább 80%‑ának a megszerzésére. Mivel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak a másik 50%‑a kizárt az uniós jog és a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályok hatálya alól, és azt teljes egészében a Gazprom kapja meg, e társaság valójában az OPAL gázvezeték összes szállítási kapacitásának legalább a 90%‑ához garantált hozzáférésben részesül. Következésképpen a megtámadott határozat azáltal, hogy lehetővé teszi a Gazprom számára azt, hogy e szállítási kapacitásoknak szinte a teljes mennyiségét tizenöt évre használja, jelentős mértékben módosítja a földgáz értékesítésének a lengyelországi piacát.
32 Másrészt a PGNiG rámutat arra, hogy az, hogy a Gazprom az OPAL gázvezeték újonnan „szabaddá tett” további szállítási kapacitásait leköti, visszafordíthatatlan hatásokat gyakorol a Gazprom által nyújtott gáz szállításában, értékesítésében és szolgáltatásában részt vevő piaci szereplők upstream szerződéseire. A PGNiG álláspontja szerint ugyanis a későbbiekben a magánjogi szerződések formáját öltő lekötések védelmet élvező természetes és jogi személyek jogainak és kötelezettségeinek a forrásává válnak az alapkereset kimenetelétől függetlenül. Így még a megtámadott határozat megsemmisítése sem járna a gáznak az OPAL gázvezetéken való szállítását és szolgáltatását érintő szerződések érvénytelenítésével. Hangsúlyozza azt is, hogy ezen szállítási szerződések párhuzamos következményként gázkereskedelmi szerződések megkötését eredményezik, amelyek további akadályt képeznek a szállítási szerződések felmondása tekintetében.
33 Így egyrészt a közigazgatási hatóságok és az érintett egyéni jogalanyok közötti viszonyok bonyolultsága, másrészt ezeknek a megtámadott határozat jogszerűségét érintő vélelemben részesülő aktusok alapján eljáró jogalanyoknak a jogviszonyai miatt a PGNiG úgy véli, hogy nem lesz lehetséges, hogy a kárát megtéríttesse.
34 Anélkül hogy értékelni kellene azon magatartásnak az esetlegesen hipotetikus jellegét, amelyet a Gazprom a megtámadott határozat által szabaddá tett szállítási kapacitások aukciója során tanúsít, elég megállapítani azt, hogy a priori úgy tűnik, hogy az állítólagos kár a megtámadott határozat által lehetővé tett jogi rendszer keretében létrejövő helyzetek hosszú távon fennálló visszafordíthatatlanságától függ.
35 Úgy tűnik ugyanis, hogy a PGNiG úgy véli, hogy a Gazprom lehetősége arra, hogy a megtámadott határozat által szabaddá tett szállítási kapacitások 50%‑os részére vonatkozó következő éves aukció során hosszú távú lekötéseket hajtson végre, a helyzetet változatlanná teszi oly módon, hogy a megtámadott határozat joghatásainak a terjedelme messzemenően meghaladja a jogi létezésének a tartamát.
36 Ugyanakkor először is meg kell állapítani, hogy ez az elemzés a Szerződések által létrehozott saját jogrend működésének a téves értelmezésén alapul (lásd ebben az értelemben: 1964. július 15‑i Costa ítélet, 6/64, EU:C:1964:66, 1158. pont). A megtámadott határozat megsemmisítése esetén az OPAL gázvezeték használatának az e határozat által engedélyezett feltételei nem lesznek többé alkalmazandóak. Következésképpen az e feltételeken alapuló magánjogi aktusok nem lesznek végrehajthatóak. A Bizottság jogosan hangsúlyozta ezt a vonatkozást mind az írásbeli beadványaiban, mind pedig a 2017. július 5‑i tárgyaláson, csakúgy mint a Németországi Szövetségi Köztársaság tette az utóbb említett alkalommal.
37 E tekintetben a jogi akadályokon túlmenően, melyeknek a fennállását nem lehet elismerni, amint arra a fenti 36. pont emlékeztetett, a PGNiG az említett megsemmisítés joghatásainak a végrehajtását érintő gyakorlati nehézségekre hivatkozik. Ugyanakkor ezt a kifogást is el kell utasítani. Amint ugyanis egyrészt azt a Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiben, valamint a 2017. július 5‑i tárgyaláson, és a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen utóbb említett alkalommal kategorikusan hangsúlyozta, ha a Törvényszék megsemmisíti a megtámadott határozatot, a Törvényszék ítéletének a kihirdetését követően a kapacitástermékek lekötésére vonatkozóan kötött szerződések nem hajthatók végre. Másrészt az említett tárgyaláson a Bizottság hangsúlyozta, hogy először is az OPAL gázvezetéken történő gázszállításra alkalmazandó általános szerződési feltételekből az következik, hogy a hálózathasználók és az OGT között a kapacitástermékek aukció keretében való megszerzését érintően kötött szállítási szerződések jelentős indokok alapján azonnal felmondhatók, és a megtámadott határozatnak a Törvényszék általi megsemmisítése kétségtelenül ilyen indoknak minősül; másodszor e megsemmisítés olyan előre nem látott körülményt képez, amely jogi következményekkel jár a szerződésre nézve abban az értelemben, hogy igazolja az említett szerződés feltételeinek a kiigazítását; és harmadszor ezen általános feltételek engedélyezik az OGT számára, hogy a jövőben módosítsa a szerződési feltételeket, ha a jogi helyzet figyelembevételének a szükségessége ezt megkívánja, például egy nemzetközi bíróság által meghozott ítélet miatt. Ezenfelül nem tűnik úgy, hogy eleve kizárható lenne az, hogy a Törvényszék előtt folyamatban lévő jogvitára tekintettel minden olyan szerződésbe, amelyet a jövőbeni akciókat érintően írnak alá (például downstream szerződések, melyeket a Gazprom által nyújtott gáz szállításában, értékesítésében és szolgáltatásában érintett piaci szereplők kötnek meg, valamint a gázkereskedelmi szerződések) védzáradék kerüljön annak érdekében, hogy megtervezzék a megtámadott határozat esetleges új felfüggesztésének vagy ezen utóbbi megsemmisítésének a következményeit. Mindenesetre mivel a megtámadott határozattal szemben a Törvényszék előtt eljárásokat indítottak, kétségtelenül fennáll bizonyos olyan kereskedelmi kockázat, amelyet a piaci szereplők nem hagyhatnak figyelmen kívül.
38 Végezetül a PGNiG hangsúlyozza, hogy többek között a Törvényszék 2016. december 23‑i PGNiG Supply & Trading kontra Bizottság végzése (T‑849/16 R) és 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzése (T‑883/16 R) ellenére az OPAL gázvezetéket olyan szinten használták ki, amely a megtámadott határozat végrehajtásának a felfüggesztését megelőzően szervezett kapacitásoknak az e határozatban engedélyezett feltételek szerinti felhasználásáról tanúskodik. E tekintetben elegendő megállapítani először is azt, hogy bár jogos kérdések tehetők fel az OPAL gázvezeték szállítási kapacitásainak a felhasználásához kapcsolódó azon tényeket érintően, amelyek az említett végzések meghozatalát követték, az iratanyag információiból, melyeket a 2017. július 5‑i tárgyaláson megerősítettek, az következik, hogy e gázvezeték jelenlegi használatát valóban a megtámadott határozat elfogadása előtt alkalmazandó feltételek vezérlik, és másodszor azt, hogy bár a Németországi Szövetségi Köztársaság e tárgyaláson megerősítette, hogy a 2016. december 23‑i PGNiG Supply &Trading kontra Bizottság végzés (T‑849/16 R) és a 2016. december 23‑i Lengyelország kontra Bizottság végzés (T‑883/16 R) elfogadását megelőzően szervezett aukciókhoz kapcsolódó bizonyos szerződéseket az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által e végzésekben megállapított felfüggesztő joghatásokat sértő módon végrehajtottak, hangsúlyozta a zavart, mellyel e helyzetben szembe kellett néznie. Az említett végzések elfogadását követően ugyanis eljárás indult az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi legfelsőbb bíróság, Németország) előtt, amely a 2016. december 30‑i azon határozat elfogadásához vezetett, amely felfüggesztette az OGT és a BNetzA között 2016. november 28‑án kötött megállapodást. A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát, amint azt a tárgyaláson elismerte, tévesen vélte úgy, hogy csak a jövőbeli aukciók szervezése érintett, és a múltbeli aukciókhoz kapcsolódó szerződések végrehajtása tekintetében nem állnak fenn joghatások. Azokra a levélváltásokra tekintettel, amelyekre ezt követően került sor a jelen eljárás keretében, a Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli, hogy e téves értelmezés nem ismétlődhet meg sem abban az esetben, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró újabb felfüggesztés mellett dönt, sem abban az esetben, ha a megtámadott határozatot a Törvényszék felfüggeszti. E tekintetben kijelentette, hogy a német szabályozás értelmében utasítási jogkörrel rendelkezik a BNetzA tekintetében, ami elegendő a Törvényszék és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró határozatai teljes mértékű érvényesülésének a biztosításához. Következésképpen semmi nem enged arra következtetni, hogy az új felfüggesztést, amelyet abban az esetben rendelnek el, ha az eljárási szabályzat 160. cikke értelmében az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz fordulnak, és a megtámadott határozat megsemmisítését nem követnék azok a joghatások, amelyek az ilyen bírósági döntésekhez kapcsolódnak.
39 A fentiekből az következik, hogy a fenti 30–32. pontban leírt eseményekhez kapcsolódó következmények, még ha azok biztos jellegét a kellő valószínűségi szinten bizonyítanák is, akkor sem terjednek ki tizenöt éves időtartamra, hanem valójában a Törvényszék által meghozott, az alapeljárást befejező ítélet kihirdetésének az időpontját megelőző időszakra korlátozódnak.
40 Így kizárólag a fenti 30. és 31. pontban leírt és a PGNiG által számba vett eset következhet be esetlegesen a Törvényszék által meghozott, az alapeljárást befejező ítélet időpontját megelőző időszakban. Márpedig ez az eset, amely az OPAL gázvezeték szállítási kapacitása legalább 90%‑ának a Gazprom általi felhasználásában áll, önmagában nem vezet a PGNiG által hivatkozott kárhoz, mivel az e helyzetnek a hosszú távon való fennmaradásától függ. Így bár ezen eset hatásai visszafordíthatatlanok, nem teljesül a PGNiG részéről bekövetkező olyan súlyos és helyrehozhatatlan kár bizonyításának a követelménye, amely igazolná a kért ideiglenes intézkedések elfogadását.
41 Másodszor a PGNiG a lengyelországi végső fogyasztók ellátása biztonságának és folytonosságának a biztosítására vonatkozó lehetőség elveszítését érintő állítást illetően kifejti, hogy hivatalos értékesítőként felelős a lengyelországi fogyasztók gázellátásáért, amint az az alapító okiratából következik.
42 Márpedig úgy véli, hogy mivel a megtámadott határozat az OPAL gázvezeték útján a szállítási kapacitások növekedéséhez vezet, csökken a többi olyan gázvezeték kihasználása, amely lehetővé teszi a Gazprom számára a gáznak a Nyugat‑Európa felé irányuló exportját, többek között ideértve a Yamal‑Europe és a Testvériség gázvezetékeket. A kihasználás e csökkenése a nyugatról érkező szállítás tarifáinak a megemelkedését vonja maga után. A szállítási tarifák emelkedése csökkenti a nyugatról és délről származó gáz alternatív szállítóinak a versenyképességét a Gazpromhoz képest, amely keleten a lengyel szállítási hálózat „monopolizált” betáplálási pontjait használja. Következésképpen ez csökkenti a PGNiG által vásárolt gáz forrásai diverzifikálásának a lehetőségeit, ami kihat az ellátás biztonságára és folytonosságára, mivel a felperes álláspontja szerint a Gazprom korlátozhatja a Yamal‑Europe gázvezetéken történő szállításait a megtámadott határozat alapján. A PGNiG hangsúlyozza, hogy ez automatikusan és azonnal kockázatot jelent azon feladataira nézve, amelyek többek között az ellátás biztonságának és folytonosságának a biztosításában állnak, ideértve a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20‑i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 295., 1. o.) értelmében vett védett fogyasztókat is. Ezenfelül a felperesnek számos intézkedést meg kell tennie (új szállítók keresése, új szerződések megkötése), amelyek jelentős mértékben módosítják a piaci helyzetét.
43 Ismételten – anélkül, hogy szükséges lenne értékelni először is a fenti 42. pontban leírt események esetlegesen hipotetikus jellegét, mely eseményekre vonatkozóan a PGNiG számos információt és dokumentumot előterjeszt a biztos jelleg kellő szintjének a bizonyításaképpen, amelyet a Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanakkor vitat, és anélkül, hogy szükséges lenne értékelni másodszor az ezen események és a megtámadott határozat közötti okozati kapcsolat fennállását –, elég megállapítani, hogy a jelen ügyben nem áll fenn az állítólagos kár azonnali jellege.
44 Amint arra a fenti 27. pont emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét az alapján kell értékelni, hogy a kérelmező felet fenyegető súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében szükséges‑e ideiglenes intézkedés elrendelése azt megelőzően, hogy a megsemmisítés iránti alapkérelemről határozat születik, és e félnek kell komoly bizonyítékot előterjesztenie arra vonatkozóan, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetelét nem lehet megvárni anélkül, hogy e fél személyesen el ne szenvedne ilyen jellegű kárt.
45 Márpedig a jelen ügyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből következik, hogy jelenleg hatályban van egy, a Gazprommal kötött, a földgáznak a Yamal‑Europe gázvezeték lengyel szakaszán való szállítására vonatkozó tranzitszerződés Nyugat‑Európa – ideértve Lengyelországot is – piacainak a 2020‑ig való ellátása céljából, valamint hatályban van egy, a PGNiG és a Gazprom között kötött szerződés a földgázszállításra vonatkozóan, amely 2022 végén fog lejárni. A PGNiG e kérelemben kifejti, hogy a Gazpromot a Yamal‑Europe gázvezetéken való gáztranzit tekintetében kötelező szerződésnek a 2020‑ban való lejártát követően igen valószínű, mi több bizonyos, hogy e gázvezeték szállítási kapacitásait csupán évente 2,9 milliárd köbméter erejéig fogják felhasználni, és azon szerződésnek a 2022‑ban való lejáratát követően, amely e két piaci szereplőt kötelezi a lengyel piac gázellátása tekintetében, az említett gázvezeték szállítási kapacitásai teljes mértékben használaton kívül helyezhetők.
46 E szerződésekből az következik, hogy a Yamal‑Europe gázvezeték lengyel szakasza szállítási kapacitásának a kihasználása első ránézésre legalább 2019 végéig biztosított, a Gazpromnak a lengyel piacra irányuló szállításai pedig 2022‑ig. Amint azt a Bizottság a jelen kérelemre vonatkozó észrevételeiben hangsúlyozza, e két szerződés biztosítja a Yamal‑Europe gázvezeték lengyel szakasza szállítási kapacitásának a teljes mértékű kihasználását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e szerződéses kötelezettségek megsértése olyan sajátos jogi utakat nyitna meg, amelyeket adott esetben a PGNiG‑nek kellene igénybe vennie. Ebben a kontextusban ezenfelül a PGNiG számára mérlegelhető lenne az eljárási szabályzat 160. cikkére való hivatkozás, amely a Törvényszék előtti jogvitája keretében biztosítja a számára a hatékony bírói jogvédelmet e kötelezettségek megsértése esetén.
47 Következésképpen, még ha a PGNiG által hivatkozott kár biztos jellege kellőképpen bizonyított is lenne, e kár legkorábban az említett szerződések lejártakor következhetne csak be, ha ezen utóbbi szerződések nem kerülnek meghosszabbításra. Márpedig a Törvényszék előtti eljárások átlagos tartamára tekintettel a jelen ügyben az alapügyet elbíráló ítéletet valószínűleg két éven belül, azaz 2019‑ben hozzák meg. Ezenfelül, bár az említett szerződések lejártát megerősítették annak ellenére, hogy a Törvényszék még nem hozta meg az ítéletét, nem kizárt, hogy a Törvényszék megállapítja, hogy rendkívüli körülmények állnak fenn, és így hivatalból ügy dönt, hogy ezen ügyet az eljárási szabályzat 151. cikkének (2) bekezdése alapján gyorsított eljárásban bírálja el. Ennek hiányában az sem kizárt, hogy ha a körülmények ezt megkövetelik, az a döntés születik, hogy a jelen ügyet ugyanezen szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése értelmében soron kívül bírálják el.
48 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a PGNiG továbbra is adós maradt az arra vonatkozó komoly bizonyíték előterjesztésével, hogy az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetelét nem lehet bevárni anélkül, hogy személyesen ne szenvedne el súlyos és helyrehozhatatlan kárt.
49 E tekintetben ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a PGNiG azzal érvel, hogy a gázszállítás politikai okokból is korlátozódhat, a szerződések érvényessége ellenére. Márpedig a megtámadott határozat, mivel lehetővé teszi az OPAL gázvezetéken való gázszállítás növelését, a felperes álláspontja szerint növeli ezt a kockázatot. A PGNiG az álláspontjának alátámasztása érdekében számos olyan esetet említ, amelyben a földgáznak a Yamal‑Europe gázvezetéken történő, Lengyelország és Németország felé való szállítását teljes mértékben megszakították annak ellenére, hogy gázszállítási szerződések voltak hatályban, és technikailag lehetetlen volt a gáz más gázvezetékeken való szállítása, ami most már lehetséges a megtámadott határozat miatt. Márpedig az Északi Áramlat 1. és az OPAL gázvezetékeken szállított gázmennyiségek átirányítását érintő megnövekedett lehetőségek jelentős mértékben növelik annak a kockázatát, hogy a jövőben hasonló helyzetek alakulnak ki.
50 Anélkül hogy e szakaszban szükséges lenne értékelni egyrészt a fenti 49. pontban leírt események esetlegesen hipotetikus jellegét, másrészt az ezen események és a megtámadott határozat közötti kapcsolat fennállását, elég megállapítani, hogy először is nem zárható ki, hogy a megszakításokat, amelyek indokait a felperes politikainak minősíti, nem lehet technikai okokkal magyarázni. Mindenesetre az állítólagos kárt ahhoz, hogy súlyosnak és helyrehozhatatlannak minősüljön, hosszú távú megszakításnak kell okoznia. Márpedig az iratanyag információiból nem következik, hogy az erre vonatkozó aggály igazolt, mivel abban az esetben, ha e helyzet konkretizálódna, az nagy valószínűséggel olyan új ténynek minősülne, amely lehetővé tenné a PGNiG számára, hogy az eljárási szabályzat 160. cikke alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz forduljon, aki ebben az esetben az eljárási szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése alapján új inaudita altera parte felfüggesztési intézkedést fogadna el annak érdekében, hogy ideiglenesen visszaállítsa a megtámadott határozat által előírt szabályozás bevezetése előtt alkalmazandó szabályozást addig, amíg el nem bírálja az új kérelem megalapozottságát az új információkra tekintettel. Másodszor, amint azt a Bizottság a jelen kérelemre vonatkozó észrevételeiben és a 2017. július 5‑i tárgyaláson hangsúlyozta, a felperes az első kérelmében nem terjesztett elő elég információt ahhoz, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró értékelhesse az alternatív ellátási források igénybevételének a lehetetlenségét.
51 Így meg kell állapítani, hogy mivel az állítólagos kár azonnali jellege nem került bizonyításra, a PGNiG nem teljesítette azt a feltételt, amely szerint az alapkeresetre vonatkozó eljárás kimenetele nem várható meg anélkül, hogy a megtámadott határozat végrehajtása ne okozná súlyos és helyrehozhatatlan kár személyes elszenvedését.
52 A teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy a PGNiG a kereshetőségi jogának alátámasztására vonatkozó érvei között említ egy további kárt, amely lényegében abban áll, hogy bevételeket fog elveszíteni a megtámadott határozatnak az Europol Gaz S.A.‑ra, azaz a Yamal‑Europe gázvezeték tulajdonosára gyakorolt hatásai miatt, mely társaságnak a felperes többségi részvényese. A Yamal‑Europe gázvezeték gázszállításának az előre látható áttelepítése az Északi Áramlat 1. gázvezeték felé pénzügyi veszteségeket okoz, mivel nem tudják fedezni az Europol Gaz tevékenységeinek a fix költségeit, és a szállítási tevékenység nem hoz hasznot. Következésképpen a felperes az Europol Gaz részvényeseként elveszíti az e társaság tevékenységéhez kapcsolódó előnyeit, ideértve az osztalékban való részesülés lehetőségét is.
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a vagyoni jellegű kár – kivételes körülmények fennállása kivételével – nem tekinthető helyrehozhatatlannak, mivel a vagyoni ellentételezés főszabály szerint még arra is alkalmas, hogy a károsult személy számára helyreállítsa a kár bekövetkezése előtti helyzetet. Az ilyen kár többek között az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk alapján indított kártérítési kereset keretében hozható helyre (2016. július 7‑i Bizottság kontra Bilbaína de Alquitranes és társai végzés, C‑691/15 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:597, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Amikor a hivatkozott kár vagyoni jellegű, a kért ideiglenes intézkedések akkor igazolhatók, ha úgy tűnik, hogy ezen intézkedések hiányában az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél olyan helyzetbe kerülne, amely veszélyeztetheti pénzügyi életképességét az eljárást érdemben lezáró határozat meghozatala előtt, vagy ha piaci részesedései többek között a vállalkozásának méretére és forgalmára, valamint adott esetben azon csoport sajátosságaira tekintettel, amelyhez a vállalkozás tartozik, jelentősen megváltoznának (lásd: 2014. június 12‑i Bizottság kontra Rusal Armenal végzés, C‑21/14 P‑R, EU:C:2014:1749, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperes semmilyen információt nem szolgáltatott a vállalkozása méretére, forgalmára, valamely csoporthoz való esetleges tartozására vagy adott esetben ezen utóbbi sajátosságaira vonatkozóan.
56 Márpedig a fenti 55. pontban említett tényezőkre vonatkozó információk hiányában nem állapítható meg, hogy a felperes a piaci helyzetének a jelentős megváltozására, a versenyhelyzetének a meggyengülésére, illetve az osztalékainak és a részvényei értékének a társaság értékének a csökkenése miatti zuhanására való hivatkozással alátámasztotta a sürgősséget.
57 Ezenfelül ugyanezen indok miatt, azaz, mivel nem áll rendelkezésre semmilyen információ a fenti 55. pontban említett tényezőket illetően, nem állapítható meg, hogy az állítólagos kár a 2013. március 7‑i EDF kontra Bíróság végzés (C‑551/12 P(R), EU:C:2013:157) 33. pontja értelmében „objektíve jelentős vagyoni kárnak” minősül.
58 E tekintetben hozzá kell fűzni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak ahhoz, hogy értékelhesse, hogy a fenti 27. pontban említett valamennyi feltétel teljesül‑e, konkrét és pontos információkkal kell rendelkeznie, melyeket részletes és hiteles dokumentumokban foglalt bizonyítékok támasztanak alá, melyek bizonyítják azt a helyzetet, amelyben az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél van, és amelyek lehetővé teszik a kérelmezett intézkedések hiányában valószínűleg felmerülő következmények értékelését. Következésképpen az említett félnek többek között abban az esetben, ha pénzügyi jellegű kár bekövetkezésére hivatkozik, iratokkal alátámasztva be kell mutatnia a pénzügyi viszonyainak a valósághű és globális helyzetképét (lásd ebben az értelemben: 2016. február 29‑i ICA Laboratories és társai kontra Bizottság végzés, T‑732/15 R, nem tették közzé, EU:T:2016:129, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Ha tehát a felperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében nem terjeszt elő ilyen információkat, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak nem feladata, hogy az érdekelt helyett azokat felkutassa.
60 Következésképpen a sürgősségi feltétel nem teljesül, így a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a fumus boni iuris fennállásához kapcsolódó feltételt, vagy mérlegelni kellene az érdekeket.
61 E körülmények között, és azon ítélkezési gyakorlatra tekintettel, amely szerint a beavatkozó fél által hivatkozott érdeket adott esetben az érdekek mérlegelése keretében veszik figyelembe (2004. július 26‑i Microsoft kontra Bizottság végzés, T‑201/04 R, EU:T:2004:246, 34. pont), az OGT és a Gazprom beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.
62 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a PGNiG a 2017. április 13‑i keresetlevélben kérelmezte bizonyos információknak az OGT és a Gazprom tekintetében való bizalmas kezelését. A fenti 61. pontra tekintettel e kérelmet az eljárási szabályzat 66. cikke értelmében át kell minősíteni a nyilvánosság tekintetében való bizalmas kezelés iránti kérelemmé. Ebben a kontextusban elég azt megállapítani, hogy a jelen végzésben foglalt információkat a 2017. július 5‑én tartott nyilvános tárgyaláson előterjesztették és megtárgyalták, vagy azok kihagyása tekintetében nem terjesztettek elő elégséges igazolást, így nem áll fenn jogszerű indok arra, hogy e kérelemnek helyt kelljen adni.
63 Az eljárási szabályzat 158. cikkének (5) bekezdése értelmében a költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2) A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2017. július 21.