JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. február 22.(1)
C‑217/17. P. sz. ügy
Mast‑Jägermeister SE
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
„Fellebbezés – 6/2002/EK rendelet – Közösségi formatervezési minta – Bejelentés – A bejelentési nap elismerésének megtagadása – A formatervezési minta ábrázolása – Az ábrázolás egyértelműsége”
I. Bevezetés
1. Azt várnánk, hogy az uniós bíróságok a szellemi tulajdonjogok bejelentése területén az európai uniós védjeggyel kapcsolatos nagyszámú eljárás alapján már a legtöbb kérdést kimerítően megtárgyalták. A formatervezésiminta‑oltalmi jog területéről származó jelen fellebbezés azonban a bejelentés napjának elismerésével és az azzal együtt járó elsőbbséggel olyan kérdéskört érint, amellyel kapcsolatban a mai napig alig áll rendelkezésre ítélkezési gyakorlat.
2. Lényegében arról van szó, hogy a formatervezési minta bejelentésével szemben milyen követelményeket kell támasztani, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (a továbbiakban: EUIPO) a bejelentés napját elismerje. Míg a fellebbező, a Mast‑Jägermeister, csak bizonyos, a formatervezési minta ábrázolásával szemben támasztott műszaki követelményeket tart indokoltnak, az EUIPO és a Törvényszék megköveteli, hogy az ábrázolás tartalmilag se legyen félreérthető.
II. Jogi háttér
A. Nemzetközi jog
3. A Párizsi Uniós Egyezmény(2) 4. cikkének A) pontja szabályozza a szellemi tulajdonjog bejelentéséből következő elsőbbségi jogot.
„A. [Nemzeti bejelentés]
(1) Azt, aki találmányt, használati mintát, ipari mintát, gyári vagy kereskedelmi védjegyet az unió egyik országában szabályszerűen bejelent, úgyszintén az ilyen bejelentő jogutódját, az alább meghatározott határidőkön belül elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy bejelentését a többi országban megtegye.
(2) Elsőbbségi jog alapítható olyan bejelentésre, amely az unió bármelyik országának nemzeti jogszabálya vagy az unió országai között kétoldalú vagy többoldalú szerződés értelmében szabályszerű hazai bejelentésnek számít.
(3) Szabályszerű hazai bejelentésnek kell tekinteni azt a bejelentést, amely elégséges annak megállapítására, hogy a kérelmet a szóban forgó országban melyik napon terjesztették elő, függetlenül a kérelem további sorsától.”
B. Az Unió formatervezésiminta‑oltalmi joga
4. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet(3) 3. cikkének a) pontja a formatervezési mintát úgy határozza meg, mint „a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek”.
5. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke szabályozza a formatervezési minta bejelentésének kellékeit:
„(1) A közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentésnek tartalmaznia kell:
[…]
c) a formatervezési minta többszörözésre alkalmas ábrázolását. […]
(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell továbbá azoknak a termékeknek a megjelölését, amelyekben a bejelentő szerint a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák.
(3) […]
(4) […]
(5) A bejelentésnek meg kell felelnie a végrehajtási rendeletben megállapított feltételeknek.
(6) […]”
6. A formatervezési minta bejelentésének napját a 38. cikk határozza meg:
„A közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés napja az a nap, amelyen a bejelentő által az [EUIPO‑nál] […] benyújtott iratok tartalmazzák a 36. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatokat.”
7. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 41. cikkének (1)–(3) bekezdése lényegében a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke A) pontjának felel meg.
8. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 45. cikkének tárgya a bejelentés alaki követelményeinek vizsgálata:
„(1) Az [EUIPO] megvizsgálja, hogy a bejelentés kielégíti‑e a 36. cikk (1) bekezdésében a bejelentési nap elismeréséhez szükséges feltételeket.
(2) Az [EUIPO] megvizsgálja, hogy a bejelentés kielégíti‑e
a) a 36. cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésében […] megállapított egyéb követelményeket;
b) a végrehajtási rendeletben a 36. és 37. cikk végrehajtására megállapított alaki követelményeket;
c) a 77. cikk (2) bekezdésében előírt követelményeket;
d) elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség igénylésére vonatkozó követelményeket.
(3) A bejelentés alaki vizsgálatának feltételeit a végrehajtási rendelet állapítja meg.”
9. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 46. cikke határozza meg, mely hiányok pótolhatók:
„(1) Ha az [EUIPO] a 45. cikk szerinti vizsgálat során olyan hiányokat állapít meg, amelyek pótolhatók, a bejelentőt az előírt határidőn belül történő hiánypótlásra hívja fel.
(2) Ha a hiányok a 36. cikk (1) bekezdésében említett követelményekkel kapcsolatosak, és a bejelentő az előírt határidőn belül eleget tesz az [EUIPO] hiánypótlásra történő felhívásának, az [EUIPO] a bejelentés bejelentési napjaként a hiánypótlás napját ismeri el. Ha a bejelentő a hiányokat nem pótolja az előírt határidőn belül, a bejelentés nem kezelhető közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentésként.
(3) Ha a hiányok – a díjfizetést is ideértve – a 45. cikk (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett követelményekkel kapcsolatosak, és a bejelentő az előírt határidőn belül eleget tesz az [EUIPO] hiánypótlásra történő felhívásának, az [EUIPO] a bejelentés bejelentési napjaként azt a napot ismeri el, amelyen a bejelentést eredetileg benyújtották. Ha a bejelentő az előírt határidőn belül a hiányokat nem pótolja, illetve a díjat nem fizeti meg, az [EUIPO] a bejelentést elutasítja.
(4) Ha a hiányok a 45. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett követelményekkel kapcsolatosak, azok előírt határidőn belüli pótlásának elmulasztása a bejelentéshez fűződő elsőbbség elvesztését eredményezi.”
10. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 47. cikke szabályozza a bejelentés elutasításának okait:
„(1) Ha az [EUIPO] a 45. cikk szerinti vizsgálat során megállapítja, hogy a formatervezési minta, amelyre az oltalmat igénylik,
a) nem felel meg a 3. cikk a) pontjában foglalt meghatározásnak; vagy
b) a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik,
a bejelentést elutasítja.
(2) A bejelentés elutasítása előtt lehetőséget kell adni a bejelentőnek arra, hogy bejelentését visszavonja vagy módosítsa, illetve észrevételeit előterjessze.”
11. A végrehajtási rendelet(4) 4. cikke pontosítja a formatervezési minta ábrázolásával szemben támasztott követelményeket:
„(1) A formatervezési minta ábrázolása a minta grafikai úton vagy fényképen történő – fekete‑fehér vagy színes – bemutatásából áll. Az ábrázolásnak a következő követelményeket kell kielégítenie:
[…]
e) a formatervezési mintát semleges háttéren kell bemutatni, és nem szabad retusálni tintával vagy javítófestékkel. Az ábrázolásnak olyan minőségűnek kell lennie, hogy az összes olyan részlet egyértelműen megkülönböztethető legyen, amelyre mintaoltalmat igényelnek, és a mintát nézeteiként legfeljebb 8 cm x 16 cm méretre lehessen kicsinyíteni vagy nagyítani a […] közösségi formatervezési mintaoltalmi lajstromba […] való bejegyzés […] céljából.”
12. A végrehajtási rendelet 10. cikke további szabályozásokat tartalmaz a bejelentés napjával kapcsolatos követelmények és az alaki követelmények vizsgálatára vonatkozóan:
„(1) Az [EUIPO] értesíti a bejelentőt arról, hogy a bejelentés napja nem ismerhető el, ha a bejelentés nem tartalmazza a következőket:
a) […];
b) […];
c) a formatervezési minta ábrázolása a 4. cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának megfelelően, illetve – adott esetben – a mintapéldány.
(2) Ha a bejelentő az (1) bekezdésben említett hiányokat az értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül pótolja, a bejelentés napjának azt a napot kell elismerni, amelyen az utolsó hiányt is pótolták.
Ha a bejelentő a határidő lejártáig a hiányokat nem pótolja, a bejelentés nem tekinthető közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentésnek. A befizetett díjakat vissza kell téríteni.”
III. A jogvita előzményei
13. 2015. április 17‑én a Mast‑Jägermeister SE a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet alapján az EUIPO‑nál bejelentette a szóban forgó a közösségi formatervezési mintákat. Ebből a célból olyan ábrázolásokat nyújtott be, amelyeken poharak és az általa gyártott szeszes italok jól ismert palackjai szerepeltek. Ezeket az ábrázolásokat a Törvényszék ítélete nem tartalmazza, mert „bizalmasnak” minősítették azokat.
14. A formatervezési minta lajstromozása iránti bejelentésekben a formatervezési minták lajstromozását az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i, módosított locarnói megállapodás 07.01. osztályába tartozó „Poharak” vonatkozásában kérték.
15. 2015. április 17. és augusztus 31. között az EUIPO elbírálója több ízben felvette a kapcsolatot a Mast‑Jägermeisterrel, és összesen négy vizsgálati jelentést készített, amelyek kivétel nélkül arra az eredményre jutottak, hogy a formatervezési minta ábrázolása a megjelenített palackok miatt nem elég egyértelmű.
16. Mivel a Mast‑Jägermeister ezt a kifogást nem orvosolta, az elbíráló 2015. augusztus 31‑i határozatával kimondta, hogy a Mast Jägermeister nem pótolta a bejelentési kérelmek hiányosságait, mivel nem értett egyet a vizsgálati jelentéssel. A formatervezési mintáról szóló rendelet 46. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási rendelet 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapította, hogy a formatervezési minta lajstromozására irányuló, szóban forgó bejelentések nem tekinthetők közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentéseknek, és ezért bejelentési nap sem ismerhető el.
17. A Mast‑Jägermeister fellebbezésére az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa 2015. november 17‑i határozatával megerősítette, hogy a szóban forgó két formatervezési minta nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy az oltalmat pohár, palack vagy a kettő kombinációja vonatkozásában igényelték.
18. A Törvényszék a 2017. február 9‑i megtámadott ítéletével(5) elutasította a Mast‑Jägermeister keresetét.
IV. Kérelmek
19. A 2017. április 26‑án érkezett 2017. április 21‑i beadványával a Mast‑Jägermeister fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ítélete ellen, és azt kéri, hogy a Bíróság
1) teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2017. február 9‑i T‑16/16 ítéletét, és
2) abban az esetben, ha a Bíróság a fellebbezést megalapozottnak ismeri el, adjon helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett első és harmadik kereseti kérelemnek.
20. Az EUIPO kéri, hogy a Bíróság
1) utasítsa el a fellebbezést, és
2) a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
21. A Mast‑Jägermeister SE és az EUIPO írásban és a 2018. februári 7‑i tárgyaláson szóban fejtette ki álláspontját.
V. Jogi értékelés
22. A jelen jogvita azon alapul, hogy a szóban forgó bejelentés az igényelt formatervezési mintát, a poharat, olyan további tárgyakkal – tudniillik palackokkal – ábrázolja, amelyeknek nem kell a formatervezési minta tárgyát képezniük.
23. Mind az EUIPO szervezeti egységei, mind a Törvényszék összeegyeztethetetlennek tartja az ábrázolás e formáját a formatervezésiminta‑oltalmi rendelettel. Erről azonban a jelen eljárásban nem kell határozni. Sokkal inkább azt kell tisztázni, hogy az ábrázolás e jellege megfelel‑e a bejelentéssel szemben támasztandó követelményeknek, és ezért az EUIPO‑nak a bejelentés napjaként kellett volna elismernie a bejelentés benyújtásának napját.
24. E kérdés megválaszolás céljából a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet irányadó rendelkezéseiből kiindulva először is a Mast‑Jägermeisternek a rendelet szövegezésével és keletkezéstörténetével kapcsolatos érvelésével foglalkozom, majd a hiánypótlásra vonatkozó rendelkezésekkel és a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikkének (5) bekezdésében foglalt, a végrehajtási rendeletre vonatkozó utalással, azután a bejelentés napjának a szerepével, tekintettel az elsőbbség megszerzésére, valamint a formatervezési minta bejelentés keretében történő ábrázolásának a céljával. Végül megvizsgálom még a Mast‑Jägermeister azon kifogásait, amelyeket a Törvényszéknek az EUIPO által elvégzendő vizsgálatokkal és a formatervezési minta bejelentéskor előterjesztett ábrázolásának egyértelműségével kapcsolatos fejtegetéseivel szemben emelt.
– Az irányadó rendelkezésekről
25. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 38. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés napja az a nap, amelyen a bejelentő által az EUIPO‑nál benyújtott iratok tartalmazzák a 36. cikk (1) bekezdésében meghatározott adatokat. Ezek az adatok különösen a formatervezési minta többszörözésre alkalmas ábrázolását foglalják magukban (a (c) pont).
26. A végrehajtási rendelet a 10. cikknek (1) bekezdésében pontosítja, hogy a bejelentés napja nem ismerhető el, ha a bejelentés nem tartalmazza a formatervezési minta ábrázolását a 4. cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának megfelelően. A formatervezési mintát különösen az e) pont alapján semleges háttéren kell bemutatni, és nem szabad retusálni tintával vagy javítófestékkel. Az ábrázolásnak is eszerint olyan minőségűnek kell lenni, hogy az összes olyan részlet egyértelműen megkülönböztethető legyen, amelyre mintaoltalmat igényelnek, és egyúttal a lajstromi méretre is lehessen kicsinyíteni vagy nagyítani.
27. Az EUIPO és a Törvényszék is azt az álláspontot képviseli, hogy formatervezési minta ábrázolása a Mast‑Jägermeister bejelentésében nem felel meg a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerinti követelményeknek. A Törvényszék a megtámadott ítéletnek különösen a 44–46. pontjában azt állapítja meg, hogy az oltalomban részesítendő pohárnak a palackkal együtt történő ábrázolása nem teszi lehetővé az oltalom tárgyának egyértelmű meghatározását a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében. Mivel a Mast‑Jägermeister az ábrázolást határidőn belül nem javította ki, a bejelentés napja sem ismerhető el.
28. A Mast‑Jägermeister ebben a megállapításban a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. és 38. cikkével összefüggésben értelmezett 45. és 46. cikkének megsértését látja. Ennek során nem (elsődlegesen) a Törvényszék általi értékelést kifogásolja, hanem sokkal inkább azt vitatja, hogy egyáltalán a formatervezési minta egyértelmű ábrázolása lenne lényeges a bejelentés napjának elismerése szempontjából. E tekintetben felmerül az a jogkérdés, hogy a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja és a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontja csupán műszaki követelményeket tartalmaz‑e az ábrázolással kapcsolatban, vagy a tartalmi kivitelezésre vonatkozó előírásokat is.
– A szövegezésről és a keletkezéstörténetről
29. A Mast‑Jägermeister különösen azt az álláspontot képviseli, hogy a bejelentés napjának elismeréséhez elegendő, ha a formatervezési minta ábrázolása megfelel a műszaki követelményeknek. Ez következik a Bizottság formatervezésiminta‑oltalmi rendeletre vonatkozó javaslatából(6) és a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontjából.
30. Ehhez az érveléshez hozzá kell tenni, hogy a Bizottság mind a javaslatában, mind a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontjában főképpen az ábrázolás műszaki minőségére irányította a figyelmét. Különösen a retusálás tiltott, és az ábrázolásnak lehetővé kell tennie a meghatározott méretre történő kicsinyítést és nagyítást.
31. Ezenkívül első ránézésre a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja is a formatervezési minta ábrázolásának műszaki aspektusait hangsúlyozza. E rendelkezésben „a formatervezési minta többszörözésre alkalmas ábrázolását” követelik meg.
32. Mindazonáltal alaposabban megvizsgálva a Mast‑Jägermeister érvelése nem meggyőző. A műszaki követelmények mellett ugyanis, amelyeket a „többszörözésre alkalmas ábrázolásnak” teljesítenie kell, az ábrázolás fogalma a formatervezési minta tartalmi megkülönböztethetőségének fogalmát is tartalmazza.
33. A végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdése e) pontjának második mondata ezzel szemben nem állapít meg többletkövetelményeket, hanem ezt az elemet csupán úgy pontosítja, hogy ez a rendelkezés olyan minőségű ábrázolást követel meg, „hogy az összes olyan részlet egyértelműen megkülönböztethető legyen, amelyre mintaoltalmat igényelnek”.
34. Következésképpen a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja a szövegezése alapján, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdése e) pontjának második mondatával összefüggésben úgy értelmezhető, hogy a formatervezési minta ábrázolásának a bejelentésben nemcsak meghatározott műszaki követelményeknek kell megfelelnie, hanem tartalmilag is egyértelműnek kell lennie.
– A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikkének (5) bekezdése, 45. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 46. cikkének (3) bekezdése
35. A Mast‑Jägermeister mindamellett előadja, hogy a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdése e) pontja második mondatának megsértése a bejelentési nap megváltoztatása nélkül orvosolható. Ez az érvelés arra támaszkodik, hogy a végrehajtási rendelet a 36. cikk (5) bekezdés alapján vonatkozik a bejelentésre, és az e rendeletben foglalt követelmények megsértése ezért a 45. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti vizsgálat tárgyát képezi, amelyre a 46. cikk (3) bekezdése alapján hiánypótlás vonatkozik.
36. Ahogyan a fentiekben ismertettem, a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja azonban már a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdése e) pontja második mondatának önálló megsértésétől függetlenül is úgy értelmezhető, hogy a formatervezési minta ábrázolásának tartalmilag egyértelműnek kell lennie. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése azonban a 46. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozik, és ezért csak a hiánypótlással ismerhető el a bejelentési nap.
37. A Mast‑Jägermeister ezen előterjesztése ezért nem kérdőjelezi meg a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdése c) pontja szó szerinti értelmezésének eredményét.
– A bejelentés napjának szerepéről
38. A Mast‑Jägermeister a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdése c) pontjának fentiekben ismertetett értelmezésével szemben azonban különösen a bejelentés napjának sajátos funkciójára hivatkozik, amelynek betöltéséhez tartalmi vizsgálat nem szükséges. Végeredményben azonban ez az érvelés sem meggyőző.
39. Igaz, hogy valamely formatervezési minta bejelentésének már önmagában véve jogkövetkezményei vannak. A Mast‑Jägermeister különösen a bejelentéssel együtt járó elsőbbséget hangsúlyozza, amelyet a bejelentő a Párizsi Uniós Egyezmény(7) 4. cikke szerint más országok jogrendjeiben igényelhet. A formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 41. cikke megfordítva ilyen hatályt ismer el az unión belül a Párizsi Uniós Egyezmény részes államaiban tett bejelentésre nézve.
40. Ezt az elsőbbséget már a bejelentés megalapítja, anélkül, hogy ehhez a formatervezési minta későbbi lajstromozása szükséges lenne. A Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke A) pontjának (3) bekezdésében ezt a „függetlenül a bejelentés további sorsától” megfogalmazás szemléletesen kifejezésre juttatja, amely kifejezés hasonló alakban a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 41. cikkének (3) bekezdésében is fellelhető.(8)
41. Ebből vezeti le a Mast‑Jägermeister, hogy a bejelentés napját már egy igen felszínes vizsgálat alapján is el kell ismerni, míg átfogó érdemi vizsgálat csak a lajstromozás keretében szükséges.
42. Ez az érvelés a Törvényszék előtti eljáráshoz képest ugyan új, azonban mégis elfogadható, mivel nem változtatja meg a jogvita tárgyát, hanem csupán a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 38. cikkének és 36. cikke (1) bekezdésének elérni kívánt értelmezése indokolását terjeszti ki.(9)
43. Valójában a bejelentés napjának a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 38. cikke szerinti elismerése nem feltételezi, hogy a formatervezési minta bejelentése a lajstromozással szemben támasztott valamennyi követelménynek megfelel. A 38. cikk ugyanis éppen csak a 36. cikk (1) bekezdésére hivatkozik, és nem a lajstromozás feltételeinek összességére. Ennek megfelelően engedi meg a 46. cikk (3) bekezdése a bejelentés meghatározott hiányainak utólagos pótlását a bejelentés napjának megkérdőjelezése nélkül.
44. A Mast‑Jägermeister azonban nem ismeri fel helyesen, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény szerinti bejelentési elsőbbség rendszere is – amely bizonyos hasonlóságokat mutat a kölcsönös elismerés uniós jogban ismert elvével – megengedi a bejelentés helye szerinti államnak a formatervezési minta egyértelmű ábrázolásának megkövetelését.
45. Ahogyan ugyanis az EUIPO kifejti, a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke A) pontjának (2) bekezdéséből és a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 41. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy valamely bejelentést csak akkor lehet elsőbbségi jogot alapítónak elismerni, ha az a bejelentés helye szerinti állam mindenkori nemzeti jogszabályai értelmében szabályszerű nemzeti bejelentésnek számít. Azaz minden jogrend, különösen az uniós jog, szabadon meghatározhat konkrét, a szabályszerű bejelentéssel szemben támasztott követelményeket.
46. Kétségkívül úgy tűnik, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke A) pontjának (3) bekezdése és a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 41. cikkének (3) bekezdése korlátozza a bejelentés helye szerinti állam szabályozási mozgásterét. Eszerint ugyanis szabályszerű nemzeti bejelentés minden olyan bejelentés, amely elégséges annak megállapítására, hogy a kérelmet a szóban forgó országban melyik napon terjesztették elő. Ám még ha ezáltal a bejelentés helye szerinti állam szabályozási hatáskörét korlátozzák is, akkor is meg kell engedni a bejelentés helye szerinti államnak a formatervezési minta egyértelmű ábrázolásának megkövetelését a szabályszerű bejelentés elfogadása céljából. Nem egyértelmű ábrázolás esetén tudniillik tisztázatlan lenne, mely formatervezési mintát jelentettek be egyáltalán.
47. A bejelentés lényegtelen további sorsáról szóló szabályozás ellenben elsődlegesen olyan más jogrendekre irányul, amelyekben a bejelentés elsőbbsége később igénylendő. Ezeknek nem kell a bejelentés helye szerinti államban elfogadott bejelentésen túlmenően további feltételeket meghatározniuk, például eredményes lajstromozást megkövetelniük.
48. Következésképpen a bejelentés elsőbbségi igényt alapító szerepe sem teszi szükségessé azt, hogy a formatervezési minta ábrázolásának egyértelműségét kizárjuk a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke (1) bekezdése c) pontjának a hatálya alól.
– A bejelentés céljáról
49. A bejelentés céljából mindamellett a kérelmezett formatervezési minta egyértelmű ábrázolásának szükségessége következik.
50. A Törvényszék ennyiben a Bíróság védjegyjogi ügyekben hozott két ítéletére támaszkodik. Ezekben a Bíróság hangsúlyozta, hogy valamely védjegy lajstromozásának és bejelentésének lehetővé kell tennie a védjegyügyekben illetékes hatóságok és harmadik személyek számára annak egyértelmű meghatározását, hogy mely védjegyre vonatkozik az igény.(10)
51. Ami a védjegy bejelentését illeti, a jogalkotó ezt időközben felvette a védjegyrendelet 31. cikke (1) bekezdésének d) pontjába és a 4. cikkének b) pontjába. Eszerint az európai uniós védjegy bejelentésének a védjegy olyan ábrázolását kell tartalmaznia, amely az illetékes hatóság és a nyilvánosság számára lehetővé teszi a jogosultat megillető oltalom tárgyának egyértelmű és pontos meghatározását. Ez az elv a védjegyrendelet(11) korábbi változataiban még nem jutott ilyen egyértelmű kifejezésre, és a védjegyoltalomban részesíthető lehetséges megjelölések kiszélesítésekor szabályozták pontosabban.(12)
52. Az említett ítéletekben a Bíróság nem foglalkozott a bejelentés és a bejelentés napjának különös szerepével, jóllehet a védjegyjogban a védjegyrendelet(13) 34. cikkével megfelelő szabályozás áll fenn az elsőbbség tekintetében.
53. Mindazonáltal a Bíróság érvelése meggyőző, és gond nélkül alkalmazható a formatervezési mintára.
54. Igaz, hogy a formatervezési mintaoltalmi és a védjegyoltalmi eljárások az EUIPO tartalmi vizsgálatának mélységét illetően jelentősen különböznek egymástól. A védjegy lajstromozása előtt az EUIPO‑nak ugyanis meg kell vizsgálnia a feltétlen és adott esetben viszonylagos kizáró okokat. Ezzel szemben a formatervezési mintaoltalom tartalmi vizsgálata a lajstromozási eljárásban a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 47. cikkének (1) bekezdése szerint arra korlátozódik, hogy a termék megjelenése megfelel‑e a 3. cikk a) pontjában foglalt fogalommeghatározásnak, és nem ütközik‑e a közrendbe vagy a közerkölcsbe. Ez azonban nem zárja ki, hogy az EUIPO a formatervezési mintaoltalmi eljárásban is lefolytassa a bejelentés tartalmi egyértelműségének minimális vizsgálatát.
55. Ugyanis először is éppen a bejelentéssel keletkező elsőbbségi jogra tekintettel szükséges az ábrázolás egyértelműsége. Az elsőbbségnek ugyanis arra a formatervezési mintára kell vonatkoznia, amelyet ténylegesen bejelentettek.(14) Egy nem egyértelmű bejelentés – a Mast‑Jägermeister álláspontjával szemben – nem szükségszerűen kötelezné a bejelentőt, viszont egyúttal a célon túllövő elsőbbségi oltalom kockázatát alapozná meg.
56. Másodszor, már csak ezért is cáfolható a Mast‑Jägermeister azon érvelése, hogy a kifogásolt hiányosság nem az oltalom tárgyának azonosíthatóságára vonatkozik, hanem az oltalom terjedelmére, amely azonban nem képezi a bejelentési eljárás tárgyát, hanem csak bitorlási perben lehetne tisztázni.
57. Igaz, hogy bitorlási perben valószínűleg meg kell állapítani az oltalom terjedelmét a formatervezési minta ábrázolásából a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 10. és 19. cikkének figyelembevételével. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ábrázolás egyértelműsége a bejelentés lépcsőjében lényegtelen lenne.
58. A bejelentési eljárásnak ugyanis – az elsőbbségtől függetlenül is – legalább más piaci szereplők minimális védelmét is lehetővé kellene tennie a nem egyértelmű bejelentésekkel szemben, hogy ez utóbbiak ok nélkül ne legyenek kitéve annak a kockázatnak, hogy a Törvényszék előtt kelljen vitatniuk a mindenkori bejelentővel szemben a nem egyértelmű bejelentése oltalmának terjedelmét.(15)
59. Továbbá harmadszor az EUIPO joggal hangsúlyozza, hogy a lajstromozó hatóságoknak is szükségük van a formatervezési minta pontos és egyértelmű ábrázolására az általuk elvégzendő vizsgálatok vonatkozásában.(16)
60. Meglehet, hogy más jogrendek ennyiben nagyvonalúbbak a bejelentés elismerése esetében – ez a szabadság a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke alapján megilleti őket. Ezzel együtt az uniós jognak nem szükséges ugyanilyen nagyvonalúnak lennie.
– A vizsgálati sorrendről
61. Érdemben meggyőzőbbek a Mast‑Jägermeister azon vizsgálati sorrenddel szembeni kifogásai, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 35. és 36. pontjában vázol. Azokban a Törvényszék először is olyan vizsgálatot követel meg, hogy egyáltalán formatervezési mintáról van‑e szó, és hogy a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik‑e, mielőtt megvizsgálják a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikke szerinti, inkább alakinak minősülő feltételeket.
62. Különösen a formatervezési minta közrenddel vagy a közerkölccsel való összeegyeztethetőségének vizsgálata mutatna azonban túl a bejelentés napjának a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 38. cikkének (1) bekezdése és 36. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározásán. Gyakorlatilag is nehézséget jelentene valamely formatervezési minta fennállásának és a közrenddel vagy a közerkölccsel való összeegyeztethetőségének vizsgálata, ha az ábrázolása nem felel meg a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 36. cikkének (1) bekezdése szerinti minőségi követelményeknek.
63. Végeredményben azonban ez nem lényeges a jelen jogvita eldöntésére nézve. A Törvényszék határozata ugyanis nem ezen előzetes megfontolásain alapul, így ez az érvelés nem állja meg a helyét.(17)
– Az ábrázolás egyértelműségéről
64. Amennyiben a Mast‑Jägermeister végül ragaszkodik ahhoz, hogy a jelen ügyben a formatervezési minta benyújtott ábrázolása elég egyértelmű, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezés jogkérdésre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszéknek van hatásköre a vonatkozó tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. A tények és bizonyítékok értékelése tehát, amennyiben nem ferdítették el azokat, nem olyan jogkérdés, amelynek vizsgálata a fellebbezési eljárás keretében a Bíróságra tartozik.(18)
65. Az, hogy a benyújtott ábrázolás a poharak formatervezési mintája mellett ábrázolt palackok ellenére elég egyértelmű‑e, ténykérdés. Azzal, hogy a Törvényszék ennek a kérdésnek a vizsgálatakor a bizonyítékokat elferdítette volna, nem érveltek, és az nem is nyilvánvaló. Ezért ez az érvelés nem elfogadható.
– Végkövetkeztetés
66. Mindent egybevetve a Törvényszék joggal követelte meg a formatervezési minta ábrázolásának egyértelműségét a bejelentés napjának a formatervezésiminta‑oltalmi rendelet 38. cikkének (1) bekezdése és 36. cikkének (1) bekezdése szerinti elismerése feltételeként. A fellebbezést következésképpen mint túlnyomórészt megalapozatlant, egyebekben mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
VI. A költségekről
67. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján a Bíróság határoz a költségekről, ha a fellebbezés megalapozatlan. A 138. cikk (1) bekezdése értelmében, amely az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére.
68. Mivel a Mast‑Jägermeister fellebbező pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően a fellebbezőnek kell viselnie a költségeket.
VII. Végkövetkeztetések
69. Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Mast‑Jägermeister SE viseli az eljárás költségeit.