Language of document : ECLI:EU:C:2020:41

C122/18. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Olasz Köztársaság

 A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. január 28.

„Tagállami kötelezettségszegés – 2011/7/EU irányelv – A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés – Kereskedelmi ügyletek, amelyekben az adós hatóság – A tagállamok annak biztosítására vonatkozó kötelezettsége, hogy a hatóságok számára előírt fizetési határidő ne haladja meg a 30 vagy 60 napot – Eredménykötelem”

1.        Jogszabályok közelítése – A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés – 2011/7 irányelv – Vállalkozások és hatóságok közötti kereskedelmi ügyletek – A tagállamok annak biztosítására vonatkozó kötelezettsége, hogy a hatóságaik a harminc–hatvan naptári napot meg nem haladó fizetési határidőket ténylegesen betartsák – Eredménykötelem – Kötelezettségszegés

(EUMSZ 258. cikk; 2011/7 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (3) és (4) bekezdés)

(lásd: 46–48., 53., 57., 59–63., 65., 66. pont és rendelkező rész)

2.        Tagállamok – Kötelezettségek – Kötelezettségszegés – Felelősség – Terjedelem

(EUMSZ 258. cikk)

(lásd: 55. pont)

3.        Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

(EUMSZ 258. cikk; 2011/7 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (3) és (4) bekezdés)

(lásd: 58., 64. pont)

Összefoglalás

Olaszországnak biztosítania kellett volna, hogy a hatóságok a magánvállalkozásokkal kötött kereskedelmi ügyleteikben betartsák a 30 vagy 60 napot meg nem haladó fizetési határidőket

A 2020. január 28‑én kihirdetett Bizottság kontra Olaszország (a késedelmes fizetés elleni fellépésről szóló irányelv) ítéletben (C‑122/18) a nagytanácsban eljáró Bíróság megállapította, hogy Olaszország megsértette a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7 irányelvet(1), mivel ez a tagállam nem biztosította, hogy a hatóságai, amennyiben az ilyen ügyletek keretében adósként vesznek részt ténylegesen betartsák az említett irányelv 4. cikkének (3) és (4) bekezdésében meghatározott 30, illetve 60 naptári napot meg nem haladó fizetési határidőt.

A Bizottság, a hozzá az olaszországi gazdasági szereplők és gazdasági szereplők szövetségei által benyújtott számos panasz nyomán – amelyek azt rótták fel, hogy az olasz hatóságok rendszeresen rendkívül hosszú idő alatt egyenlítik ki a magánjogi gazdasági szereplőkkel kötött kereskedelmi ügyleteikre vonatkozó számláikat – kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz Olaszország ellen.

Olaszország az ellenkérelmében arra hivatkozik, hogy a 2011/7 irányelv kizárólag arra kötelezi a tagállamokat, hogy az említett irányelvet átültető jogszabályaikban, és az olyan kereskedelmi ügyletekre vonatkozó szerződésekben, amelyekben az adós a tagállam valamelyik hatósága, az említett irányelv 4. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelő maximális fizetési határidőket biztosítsanak, valamint e határidők be nem tartása esetére írják elő a hitelezők késedelmi kamathoz és a behajtási költségek megtérítéséhez való jogát. E tagállam szerint az említett rendelkezések azonban nem követelik meg a tagállamoktól, hogy az említett időtartamoknak a hatóságaik általi tényleges betartását minden körülmények között biztosítsák.

A Bíróság először is elutasította ezt az érvelést, mivel úgy ítélte meg, hogy a 2011/7 irányelv 4. cikkének (3) és (4) bekezdése a tagállamokat annak biztosítására is kötelezi, hogy a hatóságaik az e rendelkezésben előírt fizetési határidőket ténylegesen betartsák. A Bíróság többek között megjegyezte, hogy tekintettel azon kereskedelmi ügyletek nagy számára, amelyekben a vállalkozásoknak hatóságok az adósai, valamint a hatóságok késedelmes fizetései miatt a vállalkozásoknak okozott költségekre és nehézségekre, a vállalkozások és a hatóságok közötti ügyletek tekintetében az uniós jogalkotó a tagállamok számára megerősített kötelezettségeket kívánt előírni.

Ezt követően a Bíróság elutasította Olaszország azon érvét, amely szerint a közhatalmi jogkörükön kívül eső kereskedelmi ügylet (iure privatorum) keretében eljáró hatóságok cselekvése nem alapozhatja meg a tagállamuk felelősségét. Az ilyen értelmezés ugyanis megfosztaná hatékony érvényesülésétől a 2011/7 irányelvet, és különösen a 4. cikkének (3) és (4) bekezdését, amely rendelkezés éppen arra kötelezi a tagállamokat, hogy azon kereskedelmi ügyletekben, amelyekben az adós hatóság, biztosítsák az abban előírt fizetési határidők tényleges betartását.

Végül a Bíróság hangsúlyozta, hogy az a körülmény – feltéve, hogy bizonyítást nyer –, hogy a 2011/7 irányelv hatálya alá tartozó kereskedelmi ügyletek esetében a hatóságok fizetési késedelmével kapcsolatos helyzet az utóbbi években javulóban van, nem akadályozhatja meg a Bíróságot annak megállapításában, hogy Olaszország nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor – azaz a jelen esetben 2017. április 16‑án – fennálló helyzet alapján kell megítélni.


1      A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o.).