2013. június 4-én benyújtott kereset – Miettinen kontra Tanács

(T-303/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Samuli Miettinen (Espoo, Finnország) (képviselők: O. Brouwer és E. Raedts ügyvédek, A. Villette solicitor)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a felperesnek a 04/c/01/13. sz. levélben 2013. március 25-én megküldött 2013. március 21-i tanácsi határozatot, amely megtagadta a 15309/12. sz. dokumentumhoz való – az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. oldal) szerinti – teljes körű hozzáférést (a továbbiakban: vitatott határozat); és

eljárási szabályzatának 87. cikke alapján kötelezze a Tanácsot a felperes költségeinek viselésére, beleértve az esetleges beavatkozó felek költségeit is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének és 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megsértésén alapul, amennyiben a vitatott határozat a bírósági eljárások és a jogi vélemények védelmével és a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmével kapcsolatos rendelkezések téves értelmezésén és alkalmazásán alapul, mivel

először is a Tanács nem bizonyította, hogy a 15309/12. sz. dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené egyrészt a jogi szolgálata azon képességét, hogy a jövőbeni jogi eljárásokban megvédje az abban foglaltakat, másrészt a jogalkotási eljárást;

másodszor a Tanács nem bizonyította, hogy a 15309/12. sz. dokumentum részben minősített és/vagy tárgyi hatálya olyan széles, amely igazolná a jogalkotási eljárással összefüggésben keletkezett jogi vélemények hozzáférhetővé tétele mellett szóló vélelem alkalmazásának mellőzését;

harmadszor a Tanács érdeksérelemre vonatkozó érvelése pusztán feltételezéseken alapul. Ez az érv mind ténybelileg, mind jogilag megalapozatlan, tekintve, hogy a 15309/12. sz. dokumentumban foglalt vélemény tartalma – a tagállamok közötti, a jogi szolgálat véleményével egybehangzó konszenzus – a vitatott határozat meghozatalának időpontjában nyilvános volt; valamint

negyedszer a Tanács a 4. cikk (3) bekezdés első albekezdésére való hivatkozás során tévesen alkalmazta a nyomós közérdekre vonatkozó tesztet, amennyiben csupán a döntéshozatali eljárásával kapcsolatban felmerülő, a hozzáférhetővé tétellel járó kockázatokat vette figyelembe, és figyelmen kívül hagyta annak előnyös hatásait, többek között a döntéshozatali eljárást legitimáló hatását, illetve a 4. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésére történő hivatkozás körében egyáltalán nem alkalmazta a tesztet.

A második jogalap az EUMSZ 296. cikk szerinti megfelelő indokolás kötelezettségének megsértésén alapul, mivel a Tanács a vitatott határozat esetében nem teljesítette az elégséges és megfelelő indokolásra vonatkozó kötelezettségét.