AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2014. július 10.

F‑115/11. sz. ügy

CG

kontra

Európai Beruházási Bank (EBB)

„Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – Kinevezés – Egységvezetői álláshely – A felperestől eltérő pályázó kinevezése – A kiválasztási eljárás szabálytalanságai – A kiválasztó bizottság pártatlansági kötelezettsége – A kiválasztó bizottság tagjainak pártatlansági kötelezettsége – A kiválasztó bizottság elnökének a felperessel szembeni kifogásolható magatartása – Összeférhetetlenség – Az összes pályázó számára kötelező szóbeli előadás – A szóbeli előadáshoz rendelkezésre bocsátott dokumentumok, amelyek kedvezhetnek az egyik pályázónak – A rendelkezésre bocsátott dokumentumok szövegezésében részt vevő pályázó – Az egyenlőség elvének megsértése – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kérelem”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amely szerint CG lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Beruházási Bank (EBB, vagy a továbbiakban: Bank) elnökének azon határozatát, amely a felperes helyett A‑t nevezte ki a „Kockázatkezelés” Főigazgatóság részét képező „Hitelezési kockázat” osztály „Díjszabás és kockázatpolitika” egységének („Risk Policy and Pricing division”, a továbbiakban: RPP egység) egységvezetői álláshelyére, és kötelezze a Bankot a felperes által állítása szerint elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Beruházási Bank elnökének 2011. július 28‑i határozatát, amely a „Díjszabás és kockázatpolitika” egység egységvezetői álláshelyére A‑t nevezte ki. Az Európai Beruházási Bank köteles megfizetni CG‑nek 25 000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Beruházási Bank maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a CG részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Betöltetlen álláshely – Kiválasztó bizottság – A versenyvizsga‑bizottságok működését szabályozó elvek alkalmazása – A pártatlanság elve – A bizottsági tag azon kötelezettsége, hogy a közte és a pályázó között fennálló összeférhetetlenség esetén tartózkodjon a pályázó értékelésétől

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; személyzeti szabályzat, 11a. cikk, és III. melléklet)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – Szóbeli vizsga – A pályázók rendelkezésére bocsátott, az egyik pályázó számára előnyösen kiválasztott dokumentumok – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

3.      Tisztviselői kereset – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Pert megelőző eljárás – Fakultatív jelleg – A személyzeti szabályzat által előírt, pert megelőző eljárással való lehetséges analógia – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)

1.      A versenyvizsga‑bizottságot a pályázók számára kötelező szóbeli vizsgák módozatainak és részletes tartalmának meghatározásában megillető mérlegelési jogkört az e vizsgák szervezésére vonatkozó szabályok kínosan pontos betartásának kell ellensúlyoznia. Következésképpen a versenyvizsga‑bizottság a szóbeli vizsgák során meghallgatott valamennyi pályázó értékelése során köteles az egyenlőség és a tárgyilagosság feltételeit biztosítani. Ez még akkor is így van, ha a felvételi eljárás nem versenyvizsga formáját, hanem kiválasztó bizottságot magában foglaló kiválasztási eljárás formáját ölti, mivel a bizottságnak a versenyvizsga‑bizottsághoz hasonlóan az a célja, hogy a legjobb pályázókat válassza ki azok közül, akik az álláshirdetés közzétételét követően jelentkeztek, és jelentős mozgástérrel rendelkezik a kiválasztási tesztek megszervezése során.

Ebben a tekintetben egyedül az a körülmény, hogy a versenyvizsga‑bizottság vagy a kiválasztási eljárás keretében a kiválasztó bizottság valamely tagja ellen a versenyvizsga vagy a kiválasztási eljárás valamely pályázója zaklatás miatt panaszt nyújt, önmagában nem eredményezheti azt, hogy az érintett tag köteles távol maradni a vizsgabizottságtól vagy a kiválasztó bizottságtól. Ha azonban objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy a vizsgabizottság valamely tagja összeférhetetlen, abban az értelemben, hogy közvetlenül vagy közvetetten személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy kedvezzen vagy ne kedvezzen valamelyik pályázónak, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt pártatlanság elve megköveteli, hogy ez a tag ne nyilváníthasson véleményt e pályázó érdemeiről, különösen akkor nem, ha a szóban forgó kiválasztás végén felvett személynek később az említett taggal annak közvetlen hivatali irányítása alá kell kerülnie.

(lásd az 59., 60., 65. és 76. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Girardot kontra Bizottság ítélet, T‑92/01, EU:T:2002:220, 24. pont; Christensen kontra Bizottság ítélet, T‑336/02, EU:T:2005:115, 38. pont; Pantoulis kontra Bizottság ítélet, T‑290/03, EU:T:2005:316, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: BY kontra AESA ítélet, F‑81/11, EU:F:2013:82, 72. pont.

2.      A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, illetőleg az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt. Ez az elv az uniós jog alapelvének minősül, amely többek között a versenyvizsgák tekintetében alkalmazandó, és amelynek tiszteletben tartására a versenyvizsga lebonyolítása során a versenyvizsga bizottságnak szigorúan ügyelnie kell.

Ebben a tekintetben az egyenlőtlen bánásmód kockázatát általában minden vizsga természetszerűleg magában hordozza, tekintettel arra, hogy valamely meghatározott témáról a vizsga során ésszerűen feltehető kérdések száma szükségszerűen korlátozott. Így az egyenlő bánásmód elvének megsértését csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a vizsgabizottság a vizsgák kiválasztása során az esélyegyenlőtlenség kockázatát nem korlátozta arra a mértékre, amelyet általában minden vizsga magában hordoz.

Ennélfogva az intézmény megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal a döntésével, hogy az összes pályázó számára kötelező szóbeli előadás vizsgát az említett intézmény azon belső feljegyzésére alapozta, amelynek megszövegezésében az egyik pályázó is részt vett. Ha ugyanis valaki az ilyen feljegyzés szerzője vagy társszerzője, ez a körülmény önmagában jártassá teszi annak tartalmában, és potenciálisan megkönnyít bármely, e feljegyzéseken alapuló előadást.

(lásd a 93–95., 97. és 102. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Giannini kontra Bizottság ítélet, T‑100/04, EU:T:2008:68, 131–133. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: Brown kontra Bizottság ítélet, F‑37/05, EU:F:2009:121, 64. pont; valamint De Mendoza Asensi kontra Bizottság ítélet, F‑127/11, EU:F:2014:14, 43. és 45. pont.

3.      Egyértelműen kitűnik az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 41. cikkéből – amely a bírósághoz benyújtott keresettől függetlenül lefolytatott egyeztetésről rendelkezik –, hogy az említett kereset elfogadhatósága egyáltalán nem függ ezen igazgatási eljárás lefolytatásától, amely eljárás fakultatív jellegű a Bank alkalmazottai számára, míg a tisztviselőknek és az alkalmazottaknak meg kell várniuk a személyzeti szabályzatában előírt pert megelőző eljárás végét.

Következésképpen a Bank személyi állományának tagja által előterjesztett kártérítési kereset elfogadhatóságának nem lehet feltételéül szabni a kártérítési kérelem Bankhoz történő előzetes benyújtását, sem pedig olyan sérelmet okozó aktus létezését, amelyhez a kártérítési kereseti kérelmet kapcsolni lehet. E körülmények között a személyi állományának valamely tagja által a Bankhoz intézett kártérítési kérelem a belső egyeztetési eljárás hatálya alá tartozik, amely a Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke alapján mindenképpen fakultatív.

(lásd a 110. és 112. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: De Nicola kontra EBB ítélet, T‑7/98, T‑208/98 és T‑109/99, EU:T:2001:69, 96. pont.