T‑660/11. sz. ügy
Polytetra GmbH
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A POLYTETRAFLON közösségi szóvédjegy bejelentése – TEFLON korábbi közösségi szóvédjegy – A korábbi védjegy tényleges használatának hiánya – A 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése – Egy bizonyos összetevőt tartalmazó végtermék – A korábbi védjegy harmadik fél végtermékeivel kapcsolatos használata – Indokolási kötelezettség”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2015. június 16.
1. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EUMSZ 296. cikkével azonos hatály
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat
(EUMSZ 263. cikk)
3. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása
(207/2009 tanácsi rendelet, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)
4. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata
(207/2009 tanácsi rendelet)
5. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok
(207/2009 tanácsi rendelet, (10) preambulumbekezdés, 42. cikk, (2) és (3) bekezdés és 78. cikk, (1) bekezdés, f) pont; 2868/95 bizottsági rendelet, 22. szabály, (3) és (4) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 18. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 19. pont)
3. Elégtelen az indokolása azon határozatnak, amely egyrészről megállapítja, hogy a korábbi védjegyet ténylegesen használták a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése értelmében, másrészről pedig nem fejti ki, hogy a felhozott bizonyítékok milyen mértékben támasztják alá e megállapítást azon áruk vagy szolgáltatások, illetve azon áru‑ vagy szolgáltatáskategóriák mindegyike vonatkozásában, amelyek tekintetében e használatot elismerték. E rendelkezés előírja a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fellebbezési tanácsa számára, hogy azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyek tekintetében álláspontja szerint a tényleges használatot igazolták, meg kell felelniük azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, illetve azok egy részének, amelyek vonatkozásában az említett védjegyet lajstromozták, lehetővé téve ezáltal az összetéveszthetőség későbbi értékelését.
Az OHIM határozatának ezirányú pontatlansága többek között lehetetlenné teszi a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdése utolsó mondata alkalmazásának a fellebbezési tanács általi vizsgálatát. Ugyanis, az említett rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdéséből következően, ha valamely védjegyet az áruk vagy szolgáltatások olyan kategóriája tekintetében lajstromoztak, amely eléggé széles ahhoz, hogy azon belül több, önállónak tekinthető alkategória is elkülöníthető, akkor a védjegy tényleges használatának igazolása ezen áruk vagy szolgáltatások egy része tekintetében a felszólalási eljárásban csak arra az alkategóriára vagy alkategóriákra jelent oltalmat, amelybe vagy amelyekbe azok az áruk és szolgáltatások tartoznak, amelyek tekintetében a védjegyet ténylegesen használták. Ezzel szemben, ha egy védjegyet olyan pontos és körülírt módon meghatározott áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromoztak, hogy az érintett kategórián belül nem lehet jelentős felosztást végezni, akkor a védjegy tényleges használatának igazolása az említett áruk és szolgáltatások tekintetében szükségképpen e kategória egészére kiterjed a felszólalás szempontjából.
Ily módon az OHIM fellebbezési tanácsának feladata annak értékelése – abban az esetben, ha a tényleges használatot a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő és a felszólalás alapjául szolgáló kategóriába tartozó áruknak vagy szolgáltatásoknak csak egy része tekintetében bizonyították –, hogy e kategória magában foglal‑e olyan önálló alkategóriákat, amelyek alá besorolhatók azok az áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a használatot igazolták, és így azt kell‑e megállapítani, hogy a használatot az áruknak vagy szolgáltatásoknak csak erre az alkategóriájára vonatkozóan igazolták, vagy ellenkezőleg, nem lehet ilyen alkategóriákat felállítani.
(vö. 23–25. pont)
4. A határozat jogszerűségének vizsgálatát lehetővé tévő elegendő indok hiányában a Törvényszéknek nem feladata, hogy részletesen vizsgálja azokat az indokokat, amelyek a megtámadott határozatból nem tűnnek ki. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) feladata ugyanis megvizsgálni a közösségi védjegybejelentést és határozni róla. Ezt követően a Törvényszéknek kell adott esetben a fellebbezési tanács által az elfogadott határozatban kifejtett értékelés fölött a fellebbezési tanács által a végkövetkeztetése alátámasztása érdekében hivatkozott indokok alapján bírósági felülvizsgálatot gyakorolnia. Ezzel szemben nem tartozik a Törvényszék hatáskörébe az, hogy az OHIM helyett gyakorolja a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendeletben ez utóbbira ruházott hatásköröket.
(vö. 34. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 42–48., 94. pont)