Language of document : ECLI:EU:F:2009:24

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2009. március 12.

F‑24/07. sz. ügy

Virginie Lafleur Tighe

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Besorolási fokozatba történő besorolás – Korábbi egyéni szakértők – Szakmai tapasztalat – Oklevél – Egyenértékűségi igazolás – Elfogadhatóság – Lényeges új körülmény”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben V. Lafleur Tighe lényegében a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság azon határozatának megsemmisítését kéri, amely őt – ahogyan az a 2005. december 22‑én megkötött alkalmazotti szerződéséből kitűnik – a 13. besorolási fokozat 1. fizetési fokozatába sorolja be.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kógens jelleg – Jogvesztés – Újbóli megnyitás – Feltétel

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

Az alkalmazott és az intézmény közötti szerződés az aláírásától kezdve fejti ki hatásait, és így ettől kezdve okozhat sérelmet az ideiglenes alkalmazottnak.

A panasz és a kereset benyújtására nyitva álló, a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének rendelkezéseiben előírt határidők kógens jellegűek, és a felek vagy a bíróság által nem módosíthatók, mivel meghatározásukra a jogviszonyok biztonsága végett került sor. Kizárólag új és lényeges tények felmerülése indokolhatja a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nem kifogásolt korábbi határozat – így az alkalmazottat besoroló határozat – felülvizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését. Ez az „új” jelleg abban az esetben áll fenn, ha a szóban forgó tényről a korábbi, véglegessé vált határozat elfogadásának időpontjában sem a felperesnek, sem az adminisztrációnak nem volt, illetve nem is lehetett tudomása. A „lényeges” jelleghez az szükséges, hogy a szóban forgó tény alkalmas legyen arra, hogy lényegesen megváltoztassa a felperes helyzetét, amely helyzet a korábbi, véglegessé vált határozatot eredményező, eredeti kérelem alapját képezi.

(lásd az 53. és 55–57. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 231/84. sz., Valentini kontra Bizottság ügyben 1985. szeptember 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 3027. o.) 14. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑16/97. sz., Chauvin kontra Bizottság ügyben 1997. július 11‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑237. o. és II‑681. o.) 32. pontja; T‑186/98. sz., Inpesca kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑557. o.) 50. és 51. pontja; T‑137/99. és T‑18/00. sz., Martínez Páramo és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑119. o. és II‑639. o.) 56. pontja; T‑406/03. sz., Ravailhe kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. február 14‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑19. o. és II‑79. o.) 57. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑49/07. sz., R kontra Bizottság ügyben 2008. február 19‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 79. pontja, a végzéssel szemben T‑156/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt; F‑141/07. sz., Maniscalco kontra Bizottság ügyben 2008. július 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 25. pontja.