A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2010. május 19.(*)

„Közös kül- és biztonságpolitika – Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések – A pénzkészletek befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Az együttesen az EK 60. és EK 301. cikk alapján alkotott jogalap – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – Hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog – A tulajdon tiszteletben tartásához való jog – Arányosság”

A T‑181/08. sz. ügyben,

Pye Phyo Tay Za (lakóhelye: Yangon (Mianmar), (képviselik: D. Anderson QC, M. Lester barrister és G. Martin solicitor)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: S. Behzadi‑Spencer, meghatalmazotti minőségben, később: I. Rao, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Beard barrister)

és

az Európai Bizottság (képviselik: A. Bordes, P. Aalto és S. Boelaert, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és megerősítéséről, valamint a 817/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 25‑i 194/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 66., 1. o.) annyiban történő megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben a felperes neve szerepel a rendelet hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listáján,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: E. Martins Ribeiro elnök, N. Wahl és A. Dittrich (előadó) bírák,

hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. július 8‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A Tanács 1996. október 28‑án a Burmáról/Mianmarról szóló 96/635/KKBP közös állásponttal (HL L 287., 1. o.) korlátozó intézkedéseket rendelt el a Mianmari Államszövetséggel szemben az [EU 12.] cikk alapján, amelyet azután meghosszabbítottak és módosítottak, legutoljára a 2000. április 26‑i 2000/346/KKBP közös állásponttal (HL L 122., 1. o.), és amelyet végül a Burmáról/Mianmarról szóló, 2003. április 28‑i 2003/297/KKBP közös álláspont (HL L 106., 36. o.) hatályon kívül helyezett és annak helyébe lépett, amelyet 2004. április 29‑ig kellett alkalmazni. A 2003/297 közös álláspont értelmében meghozott korlátozó intézkedéseket az Európai Unió Tanácsa a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2004. április 26‑i 2004/423/KKBP közös álláspontban (HL L 125., 61. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 3. kötet, 132. o.) fenntartotta, a Burmával/Mianmarral szembeni további korlátozó intézkedésekről és a 2004/423/KKBP közös álláspont módosításáról szóló, 2004. október 25‑i 2004/730/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 323., 17. o.) megerősítette, a 2004/423 közös álláspont módosításáról szóló, 2005. február 21‑i 2005/149/KKBP közös álláspont (HL L 49., 37. o.) módosította, valamint a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések meghosszabbításáról és a 2004/423/KKBP közös álláspont módosításáról szóló, 2005. április 25‑i 2005/340/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 108., 88. o.) meghosszabbította és módosította.

2        A Mianmarban uralkodó politikai helyzetre tekintettel a Tanács úgy vélte, hogy indokolt a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedések fenntartása, és elfogadta a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2006. április 27‑i 2006/318/KKBP közös álláspontot (HL L 116., 77. o.). A közös álláspont különösen fegyverembargót írt elő, valamint a katonai tevékenységekhez kapcsolódó technikai segítségnyújtás, finanszírozás és pénzügyi segítségnyújtás tilalmát, és az esetleg a belső elnyomás céljaira felhasználható felszerelések kivitelének tilalmát írta elő. Elrendelte továbbá a Mianmari Államszövetség kormánya tagjai és minden, velük kapcsolatban álló természetes és jogi személy, szervezet vagy testület pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását, a kormány tagjaival és a természetes személyekkel szembeni, a tagállamokon belüli utazási tilalmat, valamint a Mianmari Államszövetség állami vállalatai számára pénzügyi kölcsönök vagy hitelek nyújtásának, továbbá ezen állami vállalatokban érdekeltség szerzésének vagy növelésének tilalmát.

3        Tekintettel arra, hogy az emberi jogok helyzete nem javult Mianmarban, és nem történt látható előrelépés a mindenkire kiterjedő demokratizálódási folyamat irányába, a 2006/318 közös álláspontban előírt korlátozó intézkedéseket a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2007. április 23‑i 2007/248/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 107., 8. o.) 2008. április 30‑ig meghosszabbította, és egyben módosította az említett korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és testületek listáját is.

4        A Mianmarban uralkodó helyzet súlyosságára tekintettel a Tanács szükségesnek tartja, hogy növelje a katonai rezsimre gyakorolt nyomást, és elfogadta a 2006/318 közös álláspont módosításáról szóló, 2007. november 19‑i 2007/750/KKBP tanácsi közös álláspontot (HL L 308., 1. o.). A közös álláspontban különösen a fakitermelési, a fafeldolgozási, a fém‑ és ásványbányászati, valamint a drágakő‑ és féldrágakő‑ágazatra irányuló, új korlátozó intézkedéseket fogadtak el.

5        A Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2008. április 29‑i 2008/349/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 116., 57. o.) 2009. április 30‑ig meghosszabbította az összes korlátozó intézkedést, egyúttal pedig módosította az említett korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és testületek listáját is.

6        A 2006/318 közös álláspontnak a 2007/750 közös állásponttal módosított 5. cikke a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztására vonatkozik. E cikk (1)–(3) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)      A […] mianmari kormány tagjaihoz és a környezetükhöz tartozó, a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, entitásokhoz vagy szervezetekhez [helyesen: szervezetekhez vagy testületekhez] tartozó, a tulajdonukban lévő, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani.

(2)      Semmilyen pénzeszköz vagy gazdasági forrás nem bocsátható közvetlenül vagy közvetve a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, entitások vagy szervezetek [helyesen: szervezetek vagy testületek] rendelkezésére vagy javára.

(3)      Az illetékes hatóság az általa megfelelőnek vélt feltételekkel engedélyezheti egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások felszabadítását, vagy az azokhoz való hozzáférést, azt követően, hogy megállapította, hogy az érintett pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások:

a)      a II. mellékletben felsorolt személyek és eltartott családtagjaik alapvető szükségletei fedezéséhez szükségesek, beleértve az élelmiszerek, bérlet vagy jelzálog, gyógyszerek és orvosi kezelés, adók, biztosítási díjak és közműdíjak költségeit;

b)      kizárólag jogi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban felmerülő ésszerű mértékű szakértői díjak kifizetését, és azzal kapcsolatos kiadások megtérítését szolgálják;

c)      kizárólag a befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források folyamatos kezelésével vagy fenntartásával kapcsolatos díjak vagy szolgáltatási díjak megfizetését szolgálják;

d)      rendkívüli kiadások fedezéséhez szükségesek, feltéve hogy az illetékes hatóság az engedély megadását megelőzően legalább két héttel közölte a többi illetékes hatósággal és a Bizottsággal a konkrét engedély megadása alapjául szolgáló indokokat.”

7        A 2008/349 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspont II. mellékletének „A kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek és a rezsimmel kapcsolatban álló más személyek” elnevezésű J. címében szerepel a felperes, Pye Phyo Tay Za neve, különösen a „Tay Za fia” (J1c) azonosító adattal kiegészítve, apja, Tay Za neve, különösen az „ügyvezető igazgató, Htoo Trading Co.; Htoo Construction Co.” (J1a) azonosító adattal kiegészítve, valamint apja házastársának (J1b), és az apai nagyanyjának a neve (J1e).

8        A 2006/318 közös álláspont 9. cikkének első mondata értelmében a közös álláspontot folyamatosan felül kell vizsgálni.

9        Annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplők valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák a közös álláspontokban előírt, az EK‑Szerződés hatálya alá tartozó korlátozó intézkedéseket, a Tanács jogi aktusokat fogadott el végrehajtásukhoz, amennyiben azok az Európai Közösséget érintik.

10      Ily módon a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról és megerősítéséről, valamint a 817/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 25‑i 194/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 66., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) a 2006/318 és a 2007/750 közös álláspontokban előírt bizonyos korlátozó intézkedéseket hajtott végre. 23. cikke értelmében ez a rendelet – amelynek jogalapja az EK 60. cikk és az EK 301. cikk – annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján, azaz 2008. március 10‑én lépett hatályba. A vitatott rendeletnek a korlátozott intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és testületek listáit tartalmazó mellékleteit a 194/2008 rendelet módosításáról szóló, 2008. április 29‑i 385/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 116., 5. o.) módosította.

11      A vitatott rendelet 11–14. cikke a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztására vonatkozik.

12      A vitatott rendelet 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A […] mianmari kormány egyes tagjai és a VI. mellékletben felsorolt, velük kapcsolatban álló minden természetes vagy jogi személy, szervezet vagy testület tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve irányított [helyesen: ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2) A VI. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy testületek számára vagy javára közvetve és közvetlenül egyaránt tilos rendelkezésre bocsátani bármilyen pénzeszközt vagy gazdasági forrást.

[…]”

13      A vitatott rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok illetékes hatóságai az általuk helyénvalónak ítélt feltételek mellett engedélyezhetik bizonyos befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását, illetve bizonyos befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források rendelkezésre bocsátását, miután meggyőződtek arról, hogy a szóban forgó pénzeszközök vagy gazdasági források:

„a)      a VI. mellékletben felsorolt személyek és eltartott családtagjaik alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükségesek, beleértve az élelmiszerek, lakásbérleti díjak vagy jelzálogkölcsön‑részletek, gyógyszerek és orvosi ellátás, adók, biztosítási díjak és közüzemi díjak kifizetését;

b)      kizárólag jogi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban felmerülő ésszerű mértékű szakértői díjak kifizetését, illetve azzal kapcsolatos kiadások megtérítését szolgálják;

c)      kizárólag a befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források folyamatos kezelésével vagy fenntartásával kapcsolatos díjak vagy szolgáltatási díjak megfizetését szolgálják;

d)      rendkívüli kiadásokhoz szükségesek, feltéve hogy az érintett tagállam legalább két héttel az engedély megadása előtt értesíti az összes többi tagállamot és a Bizottságot azon indokokról, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy az adott esetre vonatkozó engedélyt meg kell adni.”

14      A vitatott rendelet 385/2008 rendelettel módosított VI. mellékletének címe a következő: „A […] mianmari kormány tagjainak és a velük kapcsolatban álló, a 11. cikkben említett természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek jegyzéke”.

15      A vitatott rendelet 385/2008 rendelettel módosított VI. mellékletének „A kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek és a rezsimmel kapcsolatban álló más személyek” elnevezésű J. címében szerepel a felperes neve, különösen a „Tay Za fia” (J1c) azonosító adattal kiegészítve, apja, Tay Za neve, különösen az „ügyvezető igazgató, Htoo Trading Co.; Htoo Construction Co.” (J1a) azonosító adattal kiegészítve, valamint apja házastársának (J1b), és az apai nagyanyjának a neve (J1e).

16      A vitatott rendelet VI. mellékletéhez kapcsolódó információ benyújtásának részletes szabályaira vonatkozóan az említett rendelet 18. cikkének (2) bekezdése tájékoztatás [helyesen: értesítés] közzétételét írja elő.

17      2008. március 11‑én tették közzé az értesítést (HL C 65., 12. o.) a 194/2008 rendelet 7., 11. és 15. cikkében említett listákon szereplő személyek és szervezetek számára.

18      Az említett értesítésben a Tanács kijelenti különösen, hogy a vitatott rendelet VI. mellékletében felsorolt személyek és szervezetek (…):

„a) a […] mianmari kormány egyes tagjai, vagy

b) a […] velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy testületek.”

19      Ezen túlmenően a Tanács különösen azt jelzi, hogy a vitatott rendelet a következőket írja elő: „a VI. mellékletben felsorolt személyek, szervezetek vagy testületek tulajdonában lévő valamennyi pénzeszköz, pénzügyi eszköz és gazdasági erőforrás befagyasztását, valamint azt, hogy tilos számukra – közvetlenül vagy közvetve – pénzeszközöket, más pénzügyi eszközöket és gazdasági forrásokat rendelkezésre bocsátani”.

20      A Tanács egyébként felhívja az érintett személyek és szervezetek figyelmét arra a lehetőségre, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságaihoz kérelemmel fordulhatnak arra vonatkozóan, hogy befagyasztott pénzeszközöket használhassanak fel alapvető szükségletek kielégítése vagy különös kifizetések teljesítése érdekében, az említett rendelet 13. cikkével összhangban.

21      A Tanács egyebekben felhívja az érintett személyek és szervezetek figyelmét arra, hogy bármikor kérelmet nyújthatnak be hozzá – a kérelmüket alátámasztó dokumentáció megküldésével egy időben –, hogy vizsgálja felül a nevüknek a fent említett jegyzékbe foglalására, illetve abban való megtartására vonatkozó határozatát, továbbá hogy az ilyen kérelmekkel a kézhezvételük után foglalkoznak.

22      A Tanács ugyanakkor kijelenti, hogy a 2006/318 közös álláspont 9. cikke értelmében e jegyzékeket rendszeresen felülvizsgálja.

23      A Tanács végezetül megemlíti a határozat Európai Közösségek Törvényszéke előtti megtámadásának lehetőségét.

24      A felperest első alkalommal érintették a Tanács által a 2003/297 közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2003. december 22‑i 2003/907/KKBP tanácsi határozattal (HL L 340., 81. o.), valamint a belső elnyomásra vagy terrorizmusra felhasználható felszerelések Burmába/Mianmarba való értékesítésének, szállításának és kivitelének tilalmáról, valamint az ebben az országban jelentős kormányzati tisztséget betöltő egyes személyek pénzkészleteinek befagyasztásáról szóló 1081/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2003. december 23‑i 2297/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 340, 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 235. o.) meghozott korlátozó intézkedések. A 2003/907 határozat 2. cikke értelmében a határozat az elfogadása napján lép hatályba. A 2297/2003 rendelet 2003 decemberében lépett hatályba.

25      Ezen időpontoktól kezdve a felperes folyamatosan a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedések hatálya alatt áll.

26      2008. május 15‑i levelében a felperes különösen azt kérte a Tanácstól, hogy bocsássa rendelkezésére a nevének a vitatott rendelet VI. mellékletében szereplő listára való felvételét alátámasztó tényeket, továbbá hogy törölje nevét az említett listáról. A Tanács 2008. június 26‑i levelében válaszolt.

 Az eljárás és a felek kérelmei

27      A Törvényszék Hivatalához 2008. május 16‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

28      A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 11‑én, illetve 20‑án benyújtott beadványaiban az Európai Közösségek Bizottsága, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága kérte, hogy a Tanács kereseti kérelmének támogatása érdekében beavatkozhasson a jelen eljárásba. A felek meghallgatását követően a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2008. november 5‑i végzésével helyt adott e beavatkozási kérelmeknek.

29      A Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága 2008. december 18‑án, illetve 19‑én nyújtotta be beavatkozási beadványait. A Törvényszék Hivatalához 2009. február 23‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit.

30      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) úgy döntött, megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében felhívta a Tanácsot, hogy nyújtsa be a 2008. június 26‑i levelet. A Tanács e kérésnek 2009. május 25‑én eleget tett.

31      A 2009. július 8‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszaikat.

32      Keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a vitatott rendeletet teljes egészében, vagy az őt érintő részében;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

33      A tárgyaláson a felperes kérte, hogy kérelmének első pontját a 194/2008 rendelet módosításáról szóló, 2009. április 28‑i 353/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 108., 20. o.) elfogadására tekintettel kiigazíthassa, amennyiben az a vitatott rendelet őt érintő VI. mellékletének helyébe lép, és az eljárásban részt vevő többi fél nem ellenzi ezt a kérést. Egyébiránt a Törvényszék egyik kérdésére adott válaszában a felperes kifejtette, hogy már nem a vitatott rendelet teljes egészében történő megsemmisítését kéri, amint azt keresetében tette, hanem csak az őt érintő részében történő megsemmisítését kéri. A felperes e kérelmét, a többi fél hozzájárulását, valamint a nyilatkozatot felvették a tárgyalási jegyzőkönyvbe.

34      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

35      Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

36      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet, és kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     A vitatott rendelet VI. melléklete 353/2009 rendelettel történt módosításának eljárási következményeiről

37      A 2006/318 közös álláspont II. mellékletét módosító, a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2009/351/KKBP közös álláspont (HL L 108., 54. o.) 2009. április 27‑én történt, Tanács általi elfogadását követően a vitatott rendelet VI. mellékletét a 353/2009 rendelet a jelen kereset benyújtása után módosította. A tárgyaláson a felperes kérte, hogy kérelmének első pontját a 353/2009 rendelet elfogadására való tekintettel kiigazíthassa, amennyiben az a vitatott rendelet őt érintő VI. mellékletének helyébe lép.

38      E tekintetben megjegyzendő, hogy a felperesnek ez a kérelme nem módosítja a vitatott rendelet őt érintő részében történő megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeit. A jelen ügyet meg kell különböztetni a Törvényszék által a T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 2008., II‑3019. o., 45–48. pont) alapjául szolgáló ügytől, amelyre a felperes a tárgyaláson hivatkozott. Ebben az ügyben ugyanis az eredetileg megtámadott határozatot hatályon kívül helyezték, és annak helyébe – az eljárás folyamán – másik határozat lépett. A jelen ügyben a vitatott, a felperes által eredetileg megtámadott rendeletet nem helyezték hatályon kívül a kereset benyújtása óta. Kizárólag a vitatott rendelet VI. mellékletét váltották fel, anélkül hogy a felperesre vonatkozó információk módosultak volna. A felperesre vonatkozó, a vitatott rendelet VI. mellékletében – annak a 353/2009 rendelettel történt módosítását megelőzően – szereplő adatokat ugyanis a módosított vitatott rendelet VI. melléklete teljes egészében átvette. A kereset tárgyát tehát továbbra is ugyanaz a jogi aktus képezi.

39      Mivel a 353/2009 rendelet Bizottság általi, az eljárás folyamán történt elfogadása az eljárás során felmerült ténybeli körülmény, a felperes az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében jogosan alapíthatja a keresete alapjául szolgáló jogalapokat erre a körülményre.

40      Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy még akkor is, ha a vitatott rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú rendelet lépett volna, a felperesnek lehetősége lett volna kereseti kérelmeinek és jogalapjainak módosítására (lásd ebben az értelemben a fenti 38. pontban hivatkozott People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 45–48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

41      Meg kell tehát állapítani, hogy jelen ügyben a kereset a 353/2009 rendelettel módosított vitatott rendeletnek a felperest érintő részében történő megsemmisítésére irányul.

2.     Az ügy érdeméről

42      Kereseti kérelme első pontjának alátámasztása érdekében a felperes mindenekelőtt azzal érvel, hogy a vitatott rendeletnek nincs megfelelő jogalapja. Úgy véli továbbá, hogy a vitatott rendeletet illetően a Tanács nem teljesítette az őt terhelő indokolási kötelezettséget. Ezen túlmenően azt állítja, hogy a Tanács megsértette alapvető jogait és az arányosság elvét. Válaszában a felperes a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelvek – különösen az ártatlanság vélelme elvének –, megsértésére, valamint a jogbiztonság elvének megsértésére hivatkozik.

 A vitatott rendelet jogi alapjának hiányára alapított jogalapról

 A felek érvei

43      A felperes azzal érvel, hogy a Közösség és intézményei kizárólag az EK‑Szerződésből eredő hatásköreik korlátain belül járhatnak el. A felperes szerint az EK 60. cikk és az EK 301. cikk nem képezi a vitatott rendelet elegendő jogalapját a rá vonatkozó részében.

44      A felperes úgy véli, hogy a Közösség nem rendelkezik semmiféle kifejezett hatáskörrel arra, hogy a tőkemozgásokra és a fizetési műveletekre vonatkozóan korlátozásokat állapítson meg. Az EK 60. és az EK 301. cikk különös rendelkezések, amennyiben azok kifejezetten olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekben bizonyítható, hogy a közösségi fellépésre a közös kül‑ és biztonságpolitika megvalósítása miatt van szükség.

45      A felperes hozzáfűzi, hogy az EK 60. és az EK 301. cikk hatáskörrel ruházza fel a Közösséget a valamely harmadik ország kormányzati gépezetét ténylegesen ellenőrző szervezetekkel vagy személyekkel, valamint az ezekhez kapcsolódó és nekik gazdasági támogatást nyújtó személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések elfogadására. E rendelkezések azonban nem teszik lehetővé korlátozó intézkedések elrendelését abban az esetben, ha nem áll fenn elégséges kapcsolat az érintett személy vagy szervezet, valamint a harmadik ország területe és politikai rendszere között. Ehhez a szóban forgó személy és az említett állam kormányzati rendszere közötti szoros kapcsolatra lenne szükség.

46      A felperes azzal érvel, hogy ő nem tagja a mianmari kormánynak, és nem is kapcsolódik ahhoz. Előadja, hogy nem jut semmiféle közigazgatási előnyhöz az említett kormány révén, valamint hogy nem vesz részt a nemzeti megbékélési folyamat, az emberi jogok tiszteletben tartása és a mianmari demokratizálódás folyamatának veszélyeztetésében. A felperes hozzáfűzi, hogy nincs elégséges kapcsolata a mianmari katonai rezsimmel. Kifejti, hogy diák, és hogy soha semmilyen formában nem vett részt az említett katonai rezsimben, illetve nem állt kapcsolatban azzal.

47      A C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletében (EBHT 2008., I‑6351. o.; a továbbiakban: Kadi‑ügyben hozott ítélet) a Bíróság úgy határozott, hogy az EK 60. és az EK 301. cikk valamely harmadik ország politikai rendszerével fennálló bármiféle kapcsolat hiányában nem biztosít személyek pénzeszközeinek befagyasztására irányuló hatáskört az intézmények számára. Harmadik országbeli személyek tekintetében korlátozó intézkedések elrendelése kizárólag akkor megengedett, ha e személyek az adott ország vezetői, e vezetőkkel összeköttetésben vagy e vezetők ellenőrzése alatt állnak. Egyebekben pedig nem elegendő, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések harmadik országban lévő vagy ahhoz más módon kötődő személyek vagy szervezetek ellen irányuljanak.

48      Az, hogy a felperes olyasvalaki fia, akiről a Tanács úgy véli, hogy a mianmari katonai rezsim előnyeiből részesül, ez nem hozza létre a felperes vonatkozásában az említett rezsimmel meglévő, megkövetelt kapcsolatot. Mindezen túlmenően az, hogy az apja tulajdonában lévő két szingapúri társaságban két évig részvényes volt, nem bizonyítja, hogy részesült bármilyen olyan előnyben, amelyet az apja tulajdonában lévő társaságoknak a mianmari katonai rezsim nyújtott volna. Sem ő, sem édesapja nem részesült az említett rendszer előnyeiből.

49      A felperes az EK 60. és az EK 301. cikk alapján elrendelt korlátozó intézkedések sürgős és szükséges jellegét is vitatja. Előadja, hogy e rendelkezések értelmében nem lehetséges „szükséges sürgős intézkedéseknek” tekinteni azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek valamely személyre pusztán azzal az indokkal vonatkoznak, hogy ő esetlegesen – közvetlenül vagy közvetetten – részesülhetett azokban az előnyökben, amelyekből az apja tulajdonában lévő társaságok állítólag részesültek. A felperes szerint a pénzügyi szankciók elrendeléséhez elengedhetetlen, hogy azok ne csupán valamely ország általános helyzetének, hanem a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személy egyedi helyzetének vizsgálata tükrében is szükségesek legyenek (a Törvényszék T‑362/04. sz., Minin kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2003. o.] 72–74. pontja).

50      Végül pedig a felperes szerint az EK 60. és az EK 301. cikket nem szabad tágan értelmezni, ellenkező esetben megkérdőjeleződne az EUSZ. első és második pillérének elválasztása, valamint sérülne az a jogi norma, amely szerint megszorítóan kell értelmezni a szupranacionális intézmények azon hatáskörét, hogy személyek vonatkozásában szankciókat rendelhessenek el.

51      A Tanács – amelyet a Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága támogat – vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

52      Első jogalapjában a felperes vitatja, hogy az EK 60. és az EK 301. cikk elegendő jogi alapot képez a vitatott rendelet elfogadásához. Lényegében azzal érvel, hogy e rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni oly módon, hogy azokat ne lehessen a mianmari katonai rezsimmel kapcsolatban nem álló személyekre alkalmazandó korlátozó intézkedések elfogadására felhasználni. Véleménye szerint az EK 60. és az EK 301. cikk szerinti, a rezsimmel meglévő szükséges kapcsolatot nem alapozza meg az a puszta tény, hogy ő az apja fia. Ezenkívül vagyoni eszközeinek befagyasztása az említett cikkek értelmében nem képez „szükséges sürgős intézkedést”.

53      Fel kell idézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy közösségi jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma (lásd a Bíróság C‑440/05. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2007. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑9097. o.] 61. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

54      E tekintetben arra is emlékeztetni kell, hogy az EK 60. cikk (1) bekezdése alapján a Tanács – az EK 301. cikkben előírt eljárásnak megfelelően – az érintett harmadik országokkal szemben a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre vonatkozóan „szükséges sürgős intézkedéseket” tehet. Az EK 301. cikk kifejezetten előírja az egy vagy több harmadik országgal fennálló gazdasági kapcsolatok teljes vagy részleges felfüggesztésére vagy korlátozására irányuló közösségi fellépés lehetőségét.

55      Amint az az EK 60. és az EK 301. cikkből kitűnik, az említett rendelkezések alapján elhatározott szükséges sürgős intézkedéseket tehát harmadik országokkal szemben kell megtenni.

56      Elsősorban tehát azt kell megvizsgálni, hogy a felperes pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak a vitatott rendeleten alapuló befagyasztásából álló intézkedés harmadik országgal szemben meghozott intézkedésnek minősül‑e.

57      Először is meg kell állapítani, hogy a vitatott rendelet tárgya a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedések megújítása és megerősítése. A vitatott rendelet (6) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a vitatott rendelet elfogadását megelőző több mint tíz évben a Tanács és a nemzetközi közösség tagjai ismételten elítélték a mianmari katonai rezsim különféle gyakorlatait – különösen az alapvető jogok korlátozásai miatt –, valamint hogy figyelembe véve az emberi jogoknak a rezsim általi tartós, folyamatos és súlyos megsértését, a Tanács által meghozott korlátozó intézkedések célja az alapvető jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, és azok – ily módon – a közerkölcs védelmét szolgálják.

58      A vitatott rendelet tehát általánosságban egyértelműen valamely harmadik ország, azaz a Mianmari Államszövetség ellen irányul.

59      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen ügyet meg kell különböztetni a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügytől. Nem tartoznak az EK 60. és az EK 301. cikk hatálya alá ugyanis az utóbbi ügy tárgyát képező rendeletben – azaz az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 27‑i 881/2002/EK tanácsi rendeletben (HL L 139., 9. o., magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.) – előírt korlátozó intézkedések, amelyek közvetlenül Oszáma bin Ládenre, az Al‑Qaida hálózatra, valamint az azokkal összeköttetésben álló személyekre irányulnak, és amelyeket tehát valamely harmadik országbeli rendszerrel meglévő bármiféle kapcsolat hiányában hoztak (a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 167. pontja).

60      Másodszor meg kell állapítani, hogy a konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedéseknek – azaz pénzeszközei és gazdasági forrásai befagyasztásának – harmadik országgal szemben meghozott korlátozó intézkedéseknek kell minősülniük ahhoz, hogy az EK 60. és az EK 301. cikk követelményei teljesüljenek.

61      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a harmadik országnak az EK 60. és az EK 301. cikk értelmében vett fogalma magában foglalhatja az ilyen ország vezetőit, valamint a hozzájuk kötődő, illetőleg általuk közvetlenül vagy közvetetten irányított személyeket vagy szervezeteket is (a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 166. pontja). Az érintett személy és a szóban forgó rezsim között elégséges kapcsolatnak kell lennie ahhoz, hogy az említett személyt valamely harmadik ország vezetőivel kapcsolatban állónak lehessen minősíteni.

62      Márpedig a felperes szerepel a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletében szereplő, a mianmari kormány tagjainak és a velük kapcsolatban álló természetes és jogi személyek, szervezetek és testületek nevét tartalmazó listán. Az is kétségtelen, hogy a felperes nem tagja a mianmari kormánynak. Az említett listára tehát a Tanács az e kormánnyal kapcsolatban álló személyként vette fel a felperest.

63      Következésképpen – a fenti 61. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel – meg kell vizsgálni, hogy létezik‑e elégséges kapcsolat a felperes és a mianmari vezetők között.

64      A jelen ügyben a felperes neve a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletének J. címsorában a mianmari kormány gazdaságpolitikájából előnyben részesülő személyek, valamint az említett ország rezsimjével kapcsolatban álló más személyek között szerepel. Ott Tay Za fiaként említik, akinek a neve szintén szerepel ebben a címsorban, és akit a Htoo Trading Co. és a Htoo Construction Co. vállalkozások ügyvezető igazgatójaként tüntetnek fel.

65      Meg kell állapítani, hogy a vitatott rendelet indokolásában a Tanács nem feltételezi, hogy a felperes közvetlen kapcsolatban áll a mianmari kormánnyal. Jelzi, hogy a felperes azért van összeköttetésben a rezsimmel, mert közte és a rezsim között közvetett kapcsolat áll fenn. A vitatott rendeletből kitűnik, hogy a felperes és a szóban forgó rezsim közötti kapcsolat a Htoo Trading Co. és a Htoo Construction Co. vállalkozásoknak a felperes édesapja által betöltött ügyvezető igazgatói pozíciója révén keletkezik, amelyből a felperes vélhetően hasznot húz.

66      Azt is meg kell állapítani, hogy a Tanács helyesen vélte úgy, hogy a mianmari katonai rezsim vállalkozásainak olyan fontos beosztású vezetői, mint a felperes édesapja – azaz a Htoo Trading Co. és a Htoo Construction Co. vállalkozások ügyvezető igazgatója – e rezsimmel összeköttetésben álló személyeknek minősíthetők. Mianmarban ugyanis az említett vállalkozások kereskedelmi tevékenységei kizárólag a rezsim nyújtotta előnyökből való részesülés révén lehetnek nyereségesek. E vállalkozások vezetői – az általuk betöltött tisztség okán – hasznot húznak az ország gazdaságpolitikájából. E vállalkozások vezetői és a katonai rendszer között tehát szoros kapcsolat áll fenn.

67      E vezetők családtagjai esetében feltételezhető, hogy ők oly módon húznak hasznot az e vezetők által betöltött tisztségből, hogy semmi nem akadályozza azon következtetés levonását, hogy ők a kormány gazdaságpolitikájából is hasznot húznak.

68      Megdönthető azonban az a vélelem, miszerint valamely harmadik ország vállalkozásai fontos beosztású vezetőinek családtagjai is hasznot húznak ezen ország kormányzatának gazdaságpolitikájából, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy nem áll szoros kapcsolatban a családjába tartozó vezetővel.

69      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy apjával oly módon szakította volna meg a kapcsolatot, hogy apjának a vállalkozások fontos beosztású vezetőjeként meglévő pozíciója már nem teszi lehetővé számára, hogy hasznot húzzon a mianmari kormány gazdaságpolitikájából. Kétségtelen, hogy a tárgyaláson a felperes azt állította, hogy tizenhárom éves kora óta az édesanyjával él Szingapúrban, soha nem dolgozott az apjánál, és nem rendelkezik részvényekkel a mianmari társaságokban. Mindazonáltal nem határozta meg pontosan azon pénzeszközök eredetét, amelyek lehetővé tették számára, hogy apja Szingapúrban letelepedett két társaságában 2005 és 2007 között részvényes legyen.

70      Egyébiránt az EK 301. cikk értelmében valamely közösségi fellépés egy harmadik országgal meglévő gazdasági kapcsolatok teljes megszakításáig mehet el. A Tanács tehát az EK 60. cikk értelmében – valamely ilyen fellépés végrehajtása érdekében – megteheti a tőkemozgásokra és a fizetési műveletekre vonatkozó szükséges sürgős intézkedéseket. Valamely harmadik országgal szembeni, általános kereskedelmi embargó minden mianmari személyt érintene, és nemcsak azokat, akik a mianmari katonai rezsim gazdaságpolitikájából az ezen országban meglévő személyes helyzetük miatt hasznot húznak. A jelen ügyben azt kell előzetesen kimondani, hogy az EK 60. és az EK 301. cikk hatálya alá tartoznak a korlátozó intézkedések, a szóban forgó rezsimmel a Tanács által kapcsolatban állónak ítélt személyek bizonyos kategóriáit – többek között az érintett harmadik ország vállalkozásai fontos beosztású vezetőinek családtagjait – érintő célzott és szelektív szankciók alapján.

71      Ez az értelmezés az általános kereskedelmi embargókban rejlő emberiességi törekvésekkel is összhangban van. Az általános kereskedelmi embargó helyett a szóban forgó rezsimmel kapcsolatban álló személyekre irányuló, célzott szankciók ugyanis mérsékelhetik az érintett ország polgári lakossága által átélt szenvedéseket.

72      Ezen túlmenően azt kell megállapítani, hogy a családtagoknak a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedésekkel érintett személyek kategóriáiba való felvételét hatékonysági megfontolások indokolják. Az EK 60. és az EK 301. cikk ugyanis, amennyiben közösségi hatáskört ír elő gazdasági jellegű korlátozó intézkedések elrendelésére a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elrendelt fellépések végrehajtása érdekében, valamely bennefoglalt és alapul szolgáló célkitűzésnek a kifejeződése, azaz annak, hogy egy közösségi eszköz hatékony alkalmazásával lehetővé váljon az ilyen intézkedések elfogadása (a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 226. pontja). A vállalkozások fontos beosztású vezetői családtagjainak a listára való felvételével megelőzhető a korlátozó intézkedések azáltal történő megkerülése, hogy e vezetők vagyoni eszközeiket családtagjaikra ruházzák.

73      Az előzőekben foglaltak alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a jelen ügyben fennáll az EK 60. és az EK 301. cikk értelmében vett elégséges kapcsolat a felperes és a mianmari katonai rezsim között. Úgy lehet tehát tekinteni, hogy a konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedéseket valamely harmadik országgal szemben tették meg.

74      Másodsorban a felperes azon érve tekintetében, miszerint pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztása nem minősül az EK 60. és az EK 301. cikk szerinti „szükséges sürgős intézkedésnek”, a felperes a fenti 49. pontban hivatkozott Minin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre (72–74. pont) hivatkozik, amely a Libériával szembeni és konkrétan Charles Taylort és társait érintő korlátozó intézkedésekre vonatkozott. A felperes szerint a pénzügyi szankciók elrendeléséhez elengedhetetlen, hogy azok ne csupán valamely ország általános helyzetének, hanem a szóban forgó korlátozó intézkedésekkel érintett személy egyedi helyzetének vizsgálata tükrében is szükségesek legyenek.

75      Márpedig a fenti 49. pontban hivatkozott Minin kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében a Törvényszék nem nyilatkozott a szükséges sürgős intézkedések EK 60. és EK 301. cikk szerinti fogalmáról. Mindössze azt vizsgálta, hogy az alkalmazott szankciók elégséges kapcsolatot képviselnek‑e az érintett ország területével vagy az ottani politikai rendszerrel, megvizsgálva, hogy a Charles Taylor társát érintő szankciók – jóllehet Charles Taylort az ügyben szóban forgó rendelet elfogadásának időpontjára már eltávolították a libériai elnöki hatalomból – ténylegesen valamely harmadik országgal fennálló gazdasági kapcsolatok felfüggesztésére, korlátozására vagy teljes megszakítására irányulnak.

76      Mindenesetre a korlátozó intézkedések szükséges és sürgős jellegét illetően meg kell állapítani, hogy a vitatott rendeletet a Tanács a 2007/750 közös álláspont és a 2006/318 közös álláspont végrehajtása érdekében fogadta el.

77      Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat értelmében a Közösségnek az EK 60. és EK 301. cikk alapján elrendelt gazdasági intézkedésekre vonatkozó tevékenységei, valamint az EU‑Szerződés külkapcsolatok területén megfogalmazott céljai között – ideértve a közös kül‑ és biztonságpolitikát is – áthidalás jött létre (a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 197. pontja). Az EK 60. és az EK 301. cikk ugyanis két olyan rendelkezés, amely kifejezetten számol azzal, hogy a Közösség fellépésére lehet szükség, éspedig az EU 2. cikkben kifejezetten az Európai Unió részére előírt valamely cél – tudniillik a közös kül‑ és biztonságpolitika – megvalósítására.

78      A Mianmari Államszövetséggel szembeni, konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedések szükséges jellegét illetően tehát azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott rendeletben előírt korlátozó intézkedések nem mennek‑e túl a 2006/318 közös álláspont és a 2007/750 közös álláspont végrehajtásán.

79      Meg kell állapítani, hogy a Mianmari Államszövetséggel szembeni és konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedések beilleszkednek az említett közös álláspontok végrehajtásának keretébe.

80      A vitatott rendelet 11. cikke ugyanis a 2007/750 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspont 5. cikkét hajtja végre a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása tekintetében. A felperes neve a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletében szerepel – amelyre annak 11. cikke hivatkozik – (lásd a fenti 12., 14. és 15. pontot). Ez a hivatkozás megfelel a 2009/351 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspont II. mellékletének, valamint a 2007/750 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspont 5. cikkének (lásd a fenti 6. és 7. pontot).

81      A Mianmari Államszövetséggel szembeni, konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedések sürgős jellegét illetően a felperes egyáltalán nem hoz fel olyan érvet, amely azt megkérdőjelezné.

82      Az előzőekben foglaltak alapján tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a Mianmari Államszövetséggel szembeni, konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedéseket az EK 60. és az EK 301. cikk értelmében vett szükséges sürgős intézkedéseknek lehet tekinteni.

83      Következésképpen ezt a jogalapot el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség elmulasztására alapított jogalapról

 A felek érvei

84      A felperes kijelenti, hogy vagyoni eszközök befagyasztására irányuló intézkedés esetében a Tanácsnak az eredeti határozatában hivatkoznia kell a határozathoz vezető minden információra és adatra – beleértve az új adatokat is –, azokra a ténybeli és jogi körülményekre, amelyeken határozata alapul, valamint azokra a tényleges és különös indokokra, amelyek miatt a Tanács úgy véli, hogy az adott intézkedésnek az érintett félre vonatkoznia kell.

85      Ezenkívül a Tanácsnak a vagyoni eszközök befagyasztásának fenntartására irányuló későbbi határozataiban fel kellett volna tüntetnie azokat a tényezőket, amelyek indokolják a szóban forgó személy vonatkozásában a vagyoni eszközök említett befagyasztását, valamint azon különös indokokat, amelyek miatt – a felülvizsgálatot követően – úgy véli, hogy a vagyoni eszközök befagyasztása az említett személy vonatkozásában továbbra is indokolt.

86      Egyebekben, amennyiben az érdekelt nem rendelkezett a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább e határozat meghozatalát követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében.

87      Végül pedig az indokolást főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, és az indokolás hiányát vagy nyilvánvaló hiányosságát nem teheti szabályossá az a tény, hogy az érdekelt a közösségi bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait, mivel kizárólag a válasz állna a felperes rendelkezésére az említett indokkal szembeni jogalapok ismertetésére, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot és a felek uniós bíróság előtti egyenlőségének elvét.

88      A felperes úgy véli, hogy ez esetben a Tanács nem fejtette ki a vitatott rendeletben sem nevének az említett rendelet VI. mellékletébe való felvétele alapjául szolgáló indokokat, sem azt az okot, amely miatt úgy vélte, hogy ő a mianmari kormány tagja, vagy valamely azzal kapcsolatban álló személy. A „Tay Za fia” azonosító adat nem jelent segítséget. Ezek az adatok mindössze azt jelzik, hogy a felperest azon tény alapján azonosítják, hogy ő a Tay Za nevű férfi fia. Ezen túlmenően a Tanács nem határozta meg pontosan annak a haszonnak a jellegét, amelyet ő vagy apja a kormány gazdaságpolitikájából húzhat.

89      A felperes véleménye szerint – az összes körülményre tekintettel – a különösen egyértelmű és kényszerítő indokokat közölni kellett volna vele, mivel az érintett intézkedés rendkívül szigorú volt, valamint alapvető jogainak súlyos megsértését jelentette. Ezen túlmenően semmi nem enged arra következtetni, hogy hibázott volna, vagy felróható magatartást tanúsított volna, továbbá semmi nem igazolhatja az érintett intézkedést nemzetbiztonsági vagy a terrorizmussal összefüggő okok alapján. Ezenkívül a felperes előadja, hogy nem nyílt lehetősége a meghallgatásra azelőtt, hogy a Tanács elfogadta volna az érintett intézkedést, ily módon pedig a Tanács indokolásának közlése képezte volna az egyetlen olyan jogalapot, amely lehetővé tette volna számára a jogorvoslati jogok kihasználását.

90      A felperes azzal érvel, hogy amikor első alkalommal érintették őt a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedések, semmiféle indokot nem hoztak a tudomására. Ugyanígy az utóbbi intézkedéseket illetően semmiféle olyan indokot nem közöltek vele, amelyek alapján a Tanács úgy vélte, hogy továbbra is indokolt nevének a vitatott rendelet VI. mellékletében szereplő személyek listáján való fenntartása.

91      A felperes megjegyzi, hogy egyáltalán nem tudott nevének a vitatott rendelet VI. mellékletében szereplő személyek listájára való felvételére irányuló eljárásról, valamint az ezen eljárás alapjául szolgáló ténybeli körülményekről.

92      A Tanács – amelyet a Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága támogat – vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

93      Emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabály, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik, és amelynek meg kell felelnie az ítélkezési gyakorlatban meghatározott követelményeknek.

94      A sérelmet okozó jogi aktus EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettségének célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy szenved‑e esetleg az érvényességének vitatását a bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibában, másrészt annak lehetővé tétele, hogy a bíróság felülvizsgálhassa az aktus jogszerűségét. Az indokolást tehát elvileg ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust. Az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt a bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait. Amennyiben az érdekelt nem rendelkezik a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább e határozat meghozatalát követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében (lásd a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.; a továbbiakban: az OMPI‑ügyben hozott ítélet] 138–140. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

95      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus és elfogadási körülményeinek jellegéhez kell igazodnia. A jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintettek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és az illetékes bíróság számára a jogszerűségi felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került rá sor, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet 141. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

96      Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében a Tanács – feltéve, hogy az a Közösség vagy a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal nem ellentétes – köteles megemlíteni azon ténybeli és jogi körülményeket, amelyektől a határozata jogszerű indokolása függ, valamint azon megfontolásokat, amelyek a határozat meghozatalára indították. Az ilyen határozat indokolásának tehát meg kell jelölnie azon különös és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács úgy véli, hogy a releváns szabályozás alkalmazandó az érintettre (lásd a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet 143. és 148. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

97      A jelen ügyben a Tanács a vitatott rendelet elfogadásával megújította és megerősítette a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedéseket. Az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a mianmari kormány egyes tagjai és a VI. mellékletben felsorolt, velük kapcsolatban álló minden természetes vagy jogi személy, szervezet vagy testület tulajdonában lévő, vagy ezek által közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani. Ezenkívül az említett rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a VI. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy testületek számára közvetve és közvetlenül egyaránt tilos rendelkezésre bocsátani bármilyen pénzeszközt vagy gazdasági forrást.

98      A fentiekre figyelemmel, az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásához a Tanács tehát köteles volt kifejteni azokat az okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy továbbra is indokoltak – általánosságban – a Mianmari Államszövetséggel szembeni, és – különösen – a konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedések.

99      Márpedig elsősorban a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedéseket illetően a Tanács a vitatott rendelet (1) preambulumbekezdésében általánosságban kifejtette a Mianmarban a demokratizálódás útján tett haladás hiányára, valamint az emberi jogok folyamatos megsértésére vonatkozó aggályait – tekintettel az említett országban uralkodó politikai helyzetre –, amely aggályok azóta is fennálltak, hogy az említett országgal szemben első alkalommal korlátozó intézkedéseket fogadott el.

100    A vitatott rendelet (2) preambulumbekezdésében a Tanács emlékeztetett arra, hogy a 2006/318 közös álláspont előírta a korlátozó intézkedések fenntartását a mianmari katonai rendszerrel és azokkal szemben, akik a legnagyobb hasznot húzzák a rossz kormányzásból és akik tevékenyen részt vesznek a nemzeti megbékélési folyamat, az emberi jogok tiszteletben tartása és a demokrácia veszélyeztetésében. A Tanács továbbá azt is hozzáfűzte, hogy az e közös álláspontban előírt korlátozó intézkedések közé tartozik különösen a mianmari kormány tagjai és minden, velük kapcsolatban álló természetes és jogi személy, szervezet vagy testület pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztása.

101    A vitatott rendelet (6) preambulumbekezdésében a Tanács jelezte, hogy az elmúlt több mint egy évtized során folyamatosan elítélte a mianmari katonai rezsim gyakorlatait. Hozzáfűzte, hogy a vitatott rendeletben foglalt korlátozó intézkedések jelentős szerepet töltenek be az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában, és ily módon a közerkölcs védelmét szolgálják.

102    Ezért meg kell állapítani, hogy a Tanács kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján a Mianmari Államszövetséggel szemben korlátozó intézkedéseket hozott meg és tartott fenn, továbbá hogy e tekintetben elégségesen indokolta meg a vitatott rendeletet.

103    Másodsorban a konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedéseket illetően mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a felperes tudott azokról a körülményekről, amelyekbe az említett intézkedések illeszkedtek. A vitatott rendelet ugyanis a 2007/750 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspontot hajtja végre. A 2006/318 közös álláspont (3) és (4) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik a Tanácsnak a konkrétan a mianmari kormányzati politikákból hasznot húzó személyeket, valamint családjukat érintő korlátozó intézkedések elfogadására és fenntartására irányuló érvelése.

104    E tekintetben arra is emlékeztetni kell, hogy a felperest első alkalommal a 2003 decemberében hatályba lépett 2297/2003 rendelettel a Mianmari Államszövetséggel szemben bevezetett korlátozó intézkedések érintették. Ezen időponttól kezdve a felperes folyamatosan a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alatt állt. A Tanácsnak a szóban forgó korlátozó intézkedések hatályának a Mianmari Államszövetségben uralkodó rendszer politikáiból hasznot húzó személyekre, valamint családjukra történő kiterjesztésére irányuló indokolását a 2003/297/KKBP tanácsi közös álláspont (3) preambulumbekezdésében már kifejtették, amely közös álláspontot az említett rendelet hajtott végre.

105    A vitatott rendelet célja tehát mindössze az volt, hogy fenntartsa az említett, konkrétan a felperest érintő, korlátozó intézkedéseket. A felperes nevének a mianmari kormány gazdaságpolitikájából hasznot húzó személyek és velük kapcsolatban álló más személyek közé való felvételét igazoló ténybeli és jogi körülmények jelentős változásának hiányában a Tanács nem volt köteles kifejezetten megemlíteni azokat az okokat, amelyek miatt a Mianmari Államszövetséggel szembeni bizonyos korlátozó intézkedések konkrétan a felperest érintik.

106    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes ismerte azokat az indokokat, amelyek miatt az említett korlátozó intézkedések őt közvetlenül érintették, hiszen keresetlevelének 37. pontjában jelzi, hogy fennállhat annak kockázata, hogy apja – a pénzeszközök más családtagok számára történő esetleges átruházásával – megkerüli a vagyoni eszközök befagyasztását.

107    A felperes azon érvelését illetően, miszerint a Tanács nem határozta meg pontosan annak a haszonnak a jellegét, amelyet ő vagy apja a mianmari kormány gazdaságpolitikájából húzhat, meg kell állapítani, hogy a felperes apjának, Tay Zának a neve a Htoo Trading Co. és a Htoo Construction Co. vállalkozások ügyvezető igazgatójaként szerepel a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletében szereplő listán. A Tanács tehát a vitatott rendeletben megállapította a felperes apja és annak ügyvezető igazgatói tisztsége közötti kapcsolatot. E kapcsolatra tekintettel a Tanács jogilag megkövetelt módon határozta meg annak a haszonnak a jellegét, amelyet a felperes apja az említett kormány gazdaságpolitikájából húzott. A haszon ugyanis ügyvezető igazgatói tisztségéből ered.

108    Következésképpen a Tanács kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt a Mianmari Államszövetséggel szembeni bizonyos korlátozó intézkedések konkrétan a felperest érintik, és e tekintetben elégségesen indokolta meg a vitatott rendeletet.

109    A felperes azon érvelését illetően, miszerint nem volt tudomása arról az eljárásról, amely nevének a vitatott rendelet VI. mellékletben szereplő személyek jegyzékbe való felvételéhez vezetett, meg kell állapítani, hogy az említett rendeletből kitűnik, hogy a Tanács az EK 301. cikkben előírt eljárásnak megfelelően járt el.

110    Következésképpen az előzőekben foglaltak alapján a Tanács nem sértette meg az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettséget.

111    E jogalapot el kell tehát utasítani.

 Bizonyos alapvető jogoknak és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapokról

112    A felperes a tulajdonhoz való jognak, az arányosság elvének, a tisztességes eljáráshoz való jognak és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a megsértésére hivatkozik.

113    A tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jogalap és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap vizsgálatát megelőzően a Törvényszék célszerűnek tartja megvizsgálni az eljárási jogok megsértésre alapított jogalapokat.

 A tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére alapított jogalapról

–       A felek érvei

114    A felperes azzal érvel, hogy a jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indul, és e személynek sérelmet okozó intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ez az elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy valamely határozat azon címzettjét, akinek az érdekeit e határozat érezhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy álláspontját alkalmas módon kinyilváníthassa.

115    A felperes szerint a valamely szankcióval érintett személyt vagy a vagyoni eszközök befagyasztásáról szóló eredeti határozattal egyidejűleg, vagy a határozat elfogadását követően a lehető leghamarabb tájékoztatni kell a javasolt szankció igazolására felhozott bizonyítékokról és terhelő tényekről. Ezen túlmenően úgy véli, hogy az érintettnek tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ismertesse az említett bizonyítékokkal és tényekkel – többek között a vagyoni eszközök befagyasztásáról és a befagyasztás fenntartásáról szóló határozat igazolására szolgáló különös információkkal – kapcsolatos álláspontját. A felperes hozzáfűzi, hogy rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy kérje az eredeti intézkedés azonnali felülvizsgálatát, továbbá hogy a későbbi határozatokat újabb meghallgatásnak és a bizonyítékokkal kapcsolatos értesítésnek kell megelőznie.

116    A felperes úgy véli, hogy a jelen ügyben nem tartották tiszteletben ezeket az elveket. Ugyanez a helyzet a 2006/318 közös álláspontban előírt, az Unió valamely tagállamának területére való belépés vagy azon történő átutazás tilalmával kapcsolatban.

117    Válaszában a felperes hozzáfűzi, hogy az alpereseket – annak érdekében, hogy védelemhez való jogaikat gyakorolhassák – büntetőeljárások esetén gyorsan és teljes mértékben tájékoztatni kell a vádról, az annak alapjául szolgáló tényállási elemekről, valamint az alpereseknek felrótt cselekményekről.

118    A felperes szerint a jelen ügyben nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogait. Hozzáfűzi, hogy a vitatott rendelet nem ír elő az érdekeltek nevének a listára való felvételének igazolására szolgáló tények közlésére irányuló semmiféle eljárást, és nem tartalmaz a vagyoni eszközeinek befagyasztására és az ezen intézkedés fenntartására irányuló döntést igazoló semmilyen pontos tényszerű információt.

119    A Tanács – amelyet a Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága támogat – vitatja a felperes érveit.

–       A Törvényszék álláspontja

120    A felperes e jogalapjával a védelemhez való jogok, és különösen egyrészről a korlátozó intézkedések előírását igazoló jogi és ténybeli körülmények vele való közlésére, valamint másrészről az említett elemekkel kapcsolatos álláspontjára érdemben történő hivatkozás számára történő lehetővé tételére irányuló jog megsértésére hivatkozik.

121    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyet meg kell különböztetni a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügytől. Ez utóbbi tárgyát ugyanis a terrorizmus elleni küzdelem keretében bizonyos személyekkel és szervezetekkel szemben meghozott korlátozó intézkedések képezték. Ezen intézkedések közvetlenül és személyükben érintettek (a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet 98. pontja) a vitatott rendelkezésekhez csatolt listákon szereplő személyeket, anélkül, hogy korlátozó intézkedéseket írtak volna elő valamely harmadik országgal szemben. E személyekre tehát azért vonatkoztak a szóban forgó korlátozó intézkedések, mert terroristatevékenységekben való részvétellel gyanúsították őket.

122    A jelen ügyben azonban a személyeket és a szervezeteket a Tanács által egy harmadik országgal – jelesül a Mianmari Államszövetséggel – szemben az országban uralkodó politikai helyzetre tekintettel meghozott korlátozó intézkedések érintették. E korlátozó intézkedések tehát a mianmari katonai rezsimre irányulnak. A Tanács – ahelyett, hogy az országgal szemben általános embargót létesített volna – célzott és szelektív szankciókat írt elő, és a vitatott rendeletben meghatározta a Mianmari Államszövetséggel szembeni ilyen korlátozó intézkedések által konkrétan érintett személyek és szervezetek kategóriáit. A jelen ügyben tehát nem az érintett személyek és szervezetek által kifejtett tevékenységek igazolják a Tanács által meghozott, szóban forgó korlátozó intézkedéseket, hanem az, hogy a szankciók tárgyát képező államban valamilyen funkcióval vagy pozícióval rendelkező személyek és szervezetek általános kategóriájába tartoznak. A felperes azért esik e szankciórendszer hatálya alá, mert a mianmari vállalkozások fontos beosztású vezetői családtagjainak a kategóriájába tartozik.

123    A valamely harmadik országgal szembeni, konkrét személyt érintő szankciók esetében tehát nem a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet értelmében vett, az említett személlyel szemben indult eljárásról van szó (91. pont). A valamely állammal szembeni, állampolgárainak bizonyos kategóriáit érintő szankciók elfogadásához vezető folyamat a személyek e kategóriái tekintetében nem képez olyan eljárást, amelynek keretében – mint egyének – a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet ugyanezen pontja szerint megvédhetnék magukat a szankciókkal szemben. A valamely harmadik országgal szembeni, állampolgárainak bizonyos kategóriáit érintő szankciókat tartalmazó rendelet akkor is az általános jogalkotási aktus jellemzőivel bír, ha az az érintett személyeket név szerint meghatározza. Igaz, hogy egy ilyen rendelet őket közvetlenül és személyükben terheli, és ők azzal szemben keresetet indíthatnak. Mindazonáltal a valamely harmadik országgal szembeni, állampolgárainak bizonyos kategóriáit érintő szankciók elfogadásához vezető jogalkotási eljárásban nem vonatkoznak rájuk a védelemhez való jogok. Az ehhez hasonló rendelet megállapítását illetően e személyek még akkor sem rendelkeznek részvételi jogokkal, ha végső soron őket a rendelet személyükben érinti.

124    A szóban forgó korlátozó intézkedéseket igazoló jogi és ténybeli körülmények egyedi közlésére azonban nincs szükség a vitatott rendelet elfogadását megelőzően, figyelemmel arra, hogy annak tárgya már meghozott korlátozó intézkedések fenntartása. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a vitatott rendelet a 2006/318 és 2007/750 közös álláspontokat hajtja végre, amelyeket közzétettek a Hivatalos Lapban, és amelyek a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadását és fenntartását igazoló valamennyi ténybeli és jogi körülményt kifejtik.

125    A 2006/318 közös álláspont (3) és (4) preambulumbekezdése egyértelműen tartalmazza a Tanács érvelését a mianmari kormányzati politikákból hasznot húzó személyeket és családtagjaikat érintő korlátozó intézkedéseknek az ország politikai helyzetére tekintettel történő elfogadására és fenntartására vonatkozóan. E tekintetben arra is emlékeztetni kell, hogy a felperesnek és apjának a neve szerepel a 2009/351 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspont II. mellékletében, valamint hogy ezek az említések – tartalmukat tekintve – megfelelnek a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletének (lásd a fenti 80. pontot). Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Tanácsnak a szóban forgó korlátozó intézkedések hatályának a mianmari államszövetségi rezsim politikáiból hasznot húzó személyekre, valamint családjukra való kiterjesztésére vonatkozó érvelése azóta ismert volt a felperes számára, hogy őt első alkalommal érintették a 2003 decemberében hatályba lépett 2297/2003 rendeletben előírt intézkedések (lásd a fenti 24. és 25. pontot). A Tanács ugyanis ezt az érvelést kifejtette az említett rendelet által végrehajtott 2003/297 közös álláspontjának (3) preambulumbekezdésében.

126    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes a vitatott rendelet Tanács általi elfogadását megelőzően már ismerte az üggyel kapcsolatos jogi és ténybeli körülményeket.

127    A felperes azon érvét illetően, miszerint a vitatott rendelet elfogadása előtt meghallgatást kellett volna tartani, a felperes a tárgyaláson előadta, hogy a Tanácsnak az említett rendelet elfogadását megelőzően fel kellett volna őt hívnia álláspontja ismertetésére.

128    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperest semmi nem akadályozta abban, hogy a Tanács felé álláspontját a vitatott rendelet elfogadása előtt érdemben kifejtse.

129    A felperes vagyoni eszközeit és gazdasági forrásait ugyanis a 2003 decemberében hatályba lépett 2297/2003 rendeletben előírt korlátozó intézkedések erejénél fogva fagyasztották be első alkalommal. Ez a befagyasztás egészen a vitatott rendelet elfogadásáig volt életben, amely rendelet különösen a 2007/750 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspontot hajtja végre, amelynek II. mellékletében szerepel a felperes neve.

130    A szóban forgó korlátozó intézkedéseket végrehajtó közösségi rendelkezések alapjául szolgáló közös álláspontok időbeli hatálya korlátozott volt. A 2006/318 közös álláspontot – 10. cikkének második bekezdése értelmében – 2006. április 30‑tól kezdődően tizenkét hónapig kellett alkalmazni. A közös álláspontot csak egyéves időszakokra hosszabbították meg (lásd a fenti 3. és 5. pontokat). Ezenkívül a 2006/318 közös álláspont 9. cikke értelmében azt folyamatosan felül kellett vizsgálni, adott esetben meg kellett újítani vagy módosítani kellett. Figyelemmel a Mianmari Államszövetséggel szembeni, konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedéseket igazoló, a 2006/318 és a 2007/750 közös álláspontokban szereplő megfontolásokra – amelyekről a felperesnek tudomása volt (lásd a fenti 124. és 125. pontot –, és a mianmari politikai helyzetre, a felperes nem várhatta, hogy nevét törlik a 2006/318 közös álláspont II. mellékletében szereplő listáról az említett közös álláspont időszakonkénti megújításaikor és módosításaikor. Inkább abból a feltevésből kellett volna kiindulnia, hogy neve e közös álláspont II. mellékletében annak megújításait és módosításait követően is megtalálható lesz, ahogyan az történt is.

131    E körülmények között a Tanács ténylegesen figyelembe vehette volna a felperes kifejezett beavatkozását azzal, hogy a 2006/318 közös álláspont II. mellékletében szereplő nevek fenntartásának időszakos felülvizsgálata során tekintetbe veszi a felperes álláspontját. Mivel a vitatott rendelet különösen a 2007/750 közös állásponttal módosított 2006/318 közös álláspontot hajtja végre, a vitatott rendelet VI. mellékletének – a felperesre vonatkozó részében – meg kellett felelnie a 2006/318 közös álláspont II. mellékletének (lásd a fenti 76–80. pontokat). A fentiekre figyelemmel a felperes tehát érdemben ismertethette volna álláspontját a Tanáccsal a vitatott rendelet elfogadását megelőzően.

132    Mindenesetre jelezni kell, hogy az előzetes meghallgatás esetleges hiánya nem érinti a jogi aktus jogszerűségét, mivel az említetthez hasonló meghallgatás nem vezethetett volna eltérő eredményre (lásd ebben az értelemben a C‑301/87. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1990. február 14‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑307. o.] 31. pontját, valamint a C‑51/92 P. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑4235. o.] 80–82. pontját). Sem a felperes által a Tanácshoz címzett 2008. május 15‑i levélben szereplő észrevételek, sem a jelen keresettel összefüggésben előterjesztett ténybeli és jogi körülmények nem tartalmaznak a mianmari politikai helyzetnek és a felperes különleges helyzetének a Tanács általi eltérő értékelését lehetővé tevő, lényeges további információt. A felperes ugyanis nem vitatja sem a mianmari politikai helyzet vitatott rendeletben szereplő leírását, sem apjának szakmai funkcióját, sem az ezen utóbbival meglévő, az említett rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletében kifejtetteknek megfelelő családi kapcsolatot. Azt sem bizonyította, hogy oly módon szakította volna meg apjával a kapcsolatot, hogy apjának a vállalkozások fontos beosztású vezetőjeként meglévő tisztsége már nem biztosít semmit a számára (lásd a fenti 69. pontot).

133    Ezen túlmenően figyelembe kell venni, hogy a Tanács 2008. március 11‑i értesítésében – jóllehet azt még nem tették közzé a vitatott rendelet elfogadásáig – emlékeztetett arra, hogy az érintett személyek vagy szervezetek bármikor kérelmet nyújthatnak be hozzá – a kérelmüket alátámasztó dokumentáció megküldésével egy időben –, hogy vizsgálja felül a felsoroltaknak a fent említett listára való felvételére, illetve abban való megtartására vonatkozó határozatát. A jelen ügyben a felperes 2008. május 15‑i levelében arra kérte a Tanácsot, hogy bocsássa rendelkezésére nevének a vitatott rendelet VI. mellékletében szereplő listára történő felvételét alátámasztó ténybeli körülményeket, valamint hogy törölje nevét az említett listáról. A Tanács 2008. június 26‑i levelében válaszolt, kifejtve a felperes nevének az említett listán való megtartásával kapcsolatos indokot.

134    Végül a felperes azon érvelését illetően, miszerint valamely uniós tagállam területére való belépésre vagy azon történő átutazásra vonatkozóan a 2006/318 közös álláspontban előírt tilalommal kapcsolatban nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogokat, elegendő megállapítani, hogy ilyen intézkedések nem szerepelnek a vitatott rendeletben. Amint az az említett közös álláspont 4. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, ezeket az intézkedéseket a tagállamoknak kell végrehajtaniuk, és nem a Közösségnek. Márpedig a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel valamely, az EU 15. cikken alapuló közös álláspont elbírálására.

135    Ezt a jogalapot tehát el kell utasítani.

 A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

–       A felek érvei

136    A felperes azzal érvel, hogy a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló intézkedés jogszerűsége hatékony bírósági felülvizsgálatának ki kell terjednie az annak indokolásaként felhozott tények és körülmények megítélésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken e megítélés alapszik.

137    A felperes szerint a vitatott rendelet nem biztosítja ezen alapvető védelmek egyikét sem. Az említett rendeletben nem szerepel a bírósághoz fordulás jogát előíró egyetlen rendelkezés sem. A megsemmisítés iránti kereset Törvényszékhez való benyújtásának lehetősége ebben az értelemben nem hatékony jogorvoslathoz való jog. Márpedig a felperes úgy véli, hogy szükség van a nevének a listára való felvételét alátámasztó indokok ellenőrzésére és érdemi vizsgálatára. A Törvényszéknek képesnek kell lennie arra, hogy megvizsgálja az eljárási és az indokolási szabályok betartását, a tényállás tartalmi pontosságát, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányát.

138    A felperes hozzáfűzi, hogy a hatékony bírói jogvédelem hiányát súlyosbítják azok a nehézségek, amelyeket a valamely uniós tagállam területére való belépésre vagy azon történő átutazásra vonatkozóan a 2006/318 közös álláspontban előírt tilalom kifogásolására irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatban tapasztal.

139    A felperes azt állítja, hogy képtelen megfelelő feltételek mellett megvédeni jogait a terhére rótt bizonyítékokkal kapcsolatban az uniós bíróságok előtt. A Törvényszék következésképpen nem tudja ellenőrizni a vitatott rendelet őt érintő részében meglévő jogszerűségét. Véleménye szerint az említett rendelet nem ír elő egyetlen olyan eljárást sem, amely lehetővé tenné számára, hogy a terhére rótt bizonyítékokkal kapcsolatban érveire hivatkozhasson.

140    A Tanács – amelyet a Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága támogat – vitatja a felperes érveit.

–       A Törvényszék álláspontja

141    Fel kell idézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemélyeket hatékony bírói jogvédelemnek kell megilletnie a közösségi jogrend alapján fennálló jogaik tekintetében, mivel az ilyen védelemhez való jog a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő általános jogelvek közé tartozik, és azt az 1950. november 4‑én Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke is tartalmazza, az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7‑én kihirdetett alapjogi chartájának (HL C 364., 1. o.) 47. cikke pedig újból megerősít (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 335. pontját, valamint a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet 110. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

142    A felperes állításával ellentétben a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra vonatkozó biztosítékot hatékonyan biztosítja az érintettek azon joga, hogy megsemmisítés iránti keresetet indíthatnak a Törvényszék előtt a pénzeszközeik befagyasztására vonatkozó határozattal szemben (lásd ebben az értelemben a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet 152. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

143    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a vitatott rendeletben a Tanácsnak nem kell kifejezetten emlékeztetnie a kereset benyújtásának lehetőségére. Mivel a megsemmisítés iránti kereset az EK‑Szerződésben előírt keresetek általános rendszerének részét képezi, nem vitatott, hogy a felperes – az e rendelkezésben előírt feltételek mellett – szintén fordulhat a bírósághoz. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy 2008. március 11‑i értesítésében a Tanács kifejezetten felhívta az érintett felek és szervezetek figyelmét arra, hogy határozatát a Törvényszék előtt megtámadhatják.

144    A Törvényszék által végzett felülvizsgálat terjedelme tekintetében el kell ismerni, hogy a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közös kül‑ és biztonságpolitika alapján elfogadott közös álláspontnak megfelelően az EK 60. és az EK 301. cikk alapján gazdasági szankciós intézkedések meghozatala érdekében figyelembe veendő elemeket illetően. Mivel a közösségi bíróság különösen nem helyettesítheti az ilyen intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló bizonyítékok, tények és körülmények megítélését a Tanács értékelésével, a Törvényszék által a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozatok jogszerűsége felett gyakorolt felülvizsgálatnak az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd a fenti 94. pontban hivatkozott OMPI‑ügyben hozott ítélet 159. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

145    Az ilyen felülvizsgálat hatékonysága azt jelenti, hogy a szóban forgó intézmény köteles tiszteletben tartani az indokolási kötelezettséget (lásd a fenti 95. pontot). Márpedig – amint az az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos jogalap vizsgálatából kitűnik – a Tanács a jelen ügyben jogilag megkövetelt módon indokolta meg a szóban forgó korlátozó intézkedések meghozatalát (lásd a fenti 93–111. pontot).

146    Végezetül a felperes azon érvelését illetően, miszerint a hatékony bírói jogvédelem hiányát súlyosbítják azok a nehézségek, amelyeket a valamely uniós tagállam területére való belépésre vagy azon történő átutazásra vonatkozóan a 2006/318 közös álláspontban előírt tilalom kifogásolására irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatban tapasztal, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék még akkor sem rendelkezne hatáskörrel arra, hogy egy ilyen intézkedésről határozzon, ha azt a tagállamok végrehajtották volna, amit a felperes a jelen ügyben nem bizonyított (lásd a fenti 134. pontot).

147    Ebből következően ezt a jogalapot el kell utasítani.

 A tulajdonhoz való jog megsértésére és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapokról

148    A felperes által a tulajdonhoz való jog megsértésére, illetve az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapok alátámasztásával kapcsolatban előadott érvek közötti összefüggésre tekintettel célszerűnek tűnik e két jogalap együttes vizsgálata.

–       A felek érvei

149    A felperes azzal érvel, hogy nevének a vitatott rendeletbe való felvétele tulajdonhoz való jogának aránytalan megsértését jelenti.

150    A felperes szerint valamely személy vagyoni eszközeinek határozatlan időre történő befagyasztása „nagymértékben beleavatkozik a tulajdon békés élvezetébe”. Ez a korlátozás a jelen ügyben nem indokolt, mivel nem áll kapcsolatban a politikai rendszerrel, és mivel apja nem kísérelte meg saját vagyoni eszközei befagyasztásának megkerülését a pénzeszközöknek a családtagok részére történő átruházásával.

151    A felperes előadja, hogy ez a jogsérelem azért is aránytalan, mert vagyoni eszközei befagyasztásának következményei „jelentősek” és „súlyosak”. Véleménye szerint a vitatott rendelet előírja minden pénzeszközének befagyasztását, valamint a rendelkezésére bocsátott valamennyi pénzeszköz és gazdasági forrás befagyasztását.

152    A vitatott rendelet hatásai a 2006/318 közös álláspontban előírt, az összes tagállam területére való belépésre és azon történő átutazásra vonatkozó tilalommal együtt még jelentősebbé válnak.

153    Válaszában a felperes előadja, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések arányosságának értékelésekor az alkalmazandó eljárásokat általános szempontból kell megítélni. A szóban forgó korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatával kapcsolatos mechanizmus megléte ellenére, továbbá a pénzeszközök alapvető szükségletek fedezése céljából történő felszabadítását lehetővé tevő rendelkezés ellenére, a szóban forgó intézkedés a tulajdonhoz való jog nem igazolható korlátozása.

154    A felperes – helyzetének időszakos felülvizsgálatát illetően – előadja, hogy az soha nem vezethet a rá alkalmazandó korlátozó intézkedések feloldásához, mivel nem tud változtatni azon, hogy „ő az apja fia”.

155    A Tanács – amelyet a Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága támogat – vitatja a felperes érveit.

–       A Törvényszék álláspontja

156    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tulajdonhoz való jog – amelyet különösen az EU 6. cikk (2) bekezdése és az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke ír elő, valamint az Európai Unió alapjogi chartája 17. cikkének (1) bekezdése megerősít – az általános jogelvek közé tartozik. Ugyanakkor ez az elv nem korlátlan jogosultságként ölt testet, hanem a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni. Következésképpen a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen a Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak felelnek meg, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 355. és 356. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

157    Meg kell állapítani, hogy még akkor is, ha a felperes vagyoni eszközeinek – biztosítási intézkedést képező – befagyasztása nem arra irányult, hogy őt tulajdonától megfossza, ez az intézkedés a felperes tulajdonhoz való joga gyakorlásának korlátozását tartalmazza. Ezt a korlátozást jelentősnek kell tekinteni, figyelemmel a befagyasztási intézkedés általános hatályára és szem előtt tartva azt, hogy az a felperesre a 2297/2003 rendelet értelmében 2003 decembere óta alkalmazandó (lásd a fenti 24. pontot).

158    Felmerül tehát a kérdés, hogy a felperes tulajdonhoz való joga gyakorlásának e korlátozását lehet‑e igazolni.

159    E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében ésszerű arányossági összefüggésnek kell fennállnia az alkalmazott eszköz és az elérni kívánt cél között. Meg kell tehát vizsgálni, hogy fennmaradt‑e az egyensúly a közérdekű követelmények és az érintett egyén vagy egyének érdeke között. Így nagy mérlegelési mozgásteret kell elismerni a jogalkotónak mind a végrehajtási módozatok megválasztása, mind annak megítélése tekintetében, hogy következményeik a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek elérésére irányuló közérdek alapján jogszerűek‑e (a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 360. pontja; lásd az EJEB 2007. augusztus 30‑i J. A. Pye [Oxford] Ltd. és J. A. Pye [Oxford] Land Ltd. kontra Egyesült Királyság ítéletet, az Ítéletek és Határozatok Tárában még nem tették közzé, 55. és 75. §).

160    Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a szankciókat előíró szabályozás által követett célkitűzések jelentősége igazolhat hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok bizonyos érintett személyek számára jelentősek, beleértve azokat is, akik egyáltalán nem felelősek az érintett intézkedések elfogadását eredményező helyzet bekövetkezéséért, de akik különösen tulajdonhoz való joguk gyakorlásában érintettek (lásd ebben az értelemben a C‑84/95. sz. Bosphorus‑ügyben 1996. július 30‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑3953. o.] 22. és 23. pontját, valamint a Törvényszék T‑49/04. sz., Hassan kontra Tanács és Bizottság ügyben 2006. július 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 99. és 100. pontját; lásd még az EJEB 2005. június 30‑i Hava Yolları Turizm ve Ticaret Anonim Şirketi kontra Írország ítéletet; Ítéletek és Határozatok Tára 2005‑VI, 166. és 167. §).

161    Márpedig a jelen ügyben a vitatott rendelet (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy annak célkitűzése az, hogy – figyelembe véve az alapvető jogok mianmari katonai rezsim általi tartós, folyamatos és súlyos megsértését – a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedések megújítása és megerősítése révén hozzájáruljon az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásához, és ily módon a közerkölcs védelmét szolgálja.

162    A Tanács helyesen vélte úgy, hogy a vitatott rendelettel elérni kívánt közérdekű cél alapvető a nemzetközi közösség számára. Amint azt a Tanács ellenkérelmében hangsúlyozta, meg kell említeni, hogy az ország politikai helyzetének javítása érdekében az Európai Unió, harmadik államok, nemzetközi szervezetek, valamint nem kormányzati szervezetek évek óta próbáltak különféle módokon nyomást gyakorolni a mianmari katonai rezsimre és az azzal kapcsolatban álló személyekre.

163    Valamely ilyen közérdekű célkitűzésre tekintettel a mianmari kormány és az azzal kapcsolatban álló személyek valamennyi pénzeszközének és gazdasági forrásának befagyasztása önmagában nem lehet nem megfelelő vagy aránytalan (lásd ebben az értelemben a fenti 160. pontban hivatkozott Bosphorus‑ügyben hozott ítélet 26. pontját, valamint az EJEB, fenti 160. pontban hivatkozott Bosphorus Hava Yolları Turizm ve Ticaret Anonim Şirketi kontra Írország ítéletet, 167. §).

164    Azt is meg kell jegyezni, hogy a vitatott rendeletben fenntartották a közérdekű követelmények és a felperes érdekeinek követelményei közötti egyensúlyt.

165    A vitatott rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik a befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források felszabadítását, illetve rendelkezésre bocsátását. Ez a mentesség az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges, a jogi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban felmerülő ésszerű mértékű szakértői díjak kifizetését, illetve azzal kapcsolatos kiadások megtérítését szolgáló, a befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági források folyamatos kezelésével vagy fenntartásával kapcsolatos díjak vagy szolgáltatási díjak megfizetését szolgáló, vagy rendkívüli kiadásokhoz szükséges pénzeszközökre vagy gazdasági forrásokra vonatkozik.

166    Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a 2006/318 közös álláspont 9. cikke értelmében a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedéseket a Tanács folyamatosan felülvizsgálja. E felülvizsgálat az olyan személyek listán való fenntartását is magában foglalja, akiknek neve szerepel az említett közös álláspont II. mellékletében található listákon. A Tanács 2008. március 11‑i értesítésében ugyanis emlékeztetett arra, hogy az érintett személyek vagy szervezetek bármikor kérelmet nyújthatnak be a Tanácshoz, hogy vizsgálja felül nevüknek a fent említett listára való felvételére, illetve az azon való megtartására vonatkozó határozatát.

167    A felperes azon érvelését illetően, miszerint egy ilyen egyedi felülvizsgálat nem vezethet a rá alkalmazandó korlátozó intézkedések feloldásához, mivel nem tud változtatni azon, hogy „ő az apja fia”, indokolt annak megállapítása, hogy egy ilyen felülvizsgálatnak – az erre irányuló kérelem után – nem kell szükségképpen a korlátozó intézkedések feloldását eredményeznie. Az említett egyedi felülvizsgálat célja alapvetően annak megelőzése, hogy valamely intézkedés annak ellenére érintsen valakit, hogy ő nem tartozik a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek kategóriáiba, például mert nem vállalkozások fontos beosztású vezetője vagy annak családtagja. Annak a felméréséhez is szükséges, hogy a vállalkozások fontos beosztású vezetőjének családtagjai megszakították‑e vele a kapcsolatot. Ez nem teszi kérdésessé általánosságban a harmadik országgal szembeni korlátozó intézkedéseket. Ebből következik, hogy – a felperes állításával ellentétben – az a tény, hogy ő vállalkozások fontos beosztású vezetőjének a fia, nem jár azzal a következménnyel, hogy nevének a vagyoni eszközök befagyasztásával érintett személyek listájára való felvételére, illetve az azon való megtartására vonatkozó határozat Tanács általi egyedi felülvizsgálatát követően nevét automatikusan meg kell tartani az említett listán, mivel bármikor bizonyíthatja, hogy apjával megszakította a kapcsolatot, és nem húz semmiféle hasznot a harmadik ország gazdaságpolitikájából.

168    A tagállamok területére való belépéssel vagy az azon történő átutazással kapcsolatos, a 2006/318 közös álláspont 4. cikkében előírt, a felperesre irányuló korlátozások tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék még akkor sem rendelkezne hatáskörrel arra, hogy egy ilyen intézkedésről határozzon, ha azt a tagállamok megállapították volna, amit a felperes a jelen ügyben nem bizonyított (lásd a fenti 134. pontot).

169    Végezetül az ítélkezési gyakorlat értelmében alkalmazandó eljárásoknak megfelelő lehetőséget kell biztosítaniuk az érintett személy számára arra, hogy ügyével az illetékes hatóságokhoz fordulhasson. Ezen túlmenően az e feltétel betartásáról való meggyőződés érdekében – amely feltétel az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének szerves részét képező követelmény –, az alkalmazandó eljárásokat általános szempontból kell megítélni (a fenti 47. pontban hivatkozott Kadi‑ügyben hozott ítélet 368. pontja; lásd még az EJEB, 2004. július 20‑i Bäck kontra Finnország ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára, 2004‑VII, 56. § és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

170    Márpedig a jelen ügyben az alkalmazandó eljárások vizsgálata nem vezetett arra a következtetésre, hogy a felperesnek nem volt megfelelő lehetősége arra, hogy ügyével az illetékes hatóságokhoz forduljon (lásd a fenti 120–135., valamint 141–147. pontot).

171    Az előzőekben foglaltak alapján azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a Mianmari Államszövetséggel szembeni, konkrétan a felperest érintő korlátozó intézkedések olyan igazolható korlátozásokat jelenthetnek, amelyek tiszteletben tartják az arányosság elvét.

172    A tulajdonhoz való jog megsértésére, illetve az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapok tehát nem fogadhatók el.

 A felperes által a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelvek megsértésére, valamint a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapokról

 A felek érvei

173    A felperes válaszában kifejti, hogy a Tanács által a felperes nevének a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletébe történő felvételére vonatkozó indokkal kapcsolatban az ellenkérelemben előadott magyarázatok a vele szemben kiszabott büntetőjogi szankciónak felelnek meg.

174    A felperes szerint egyetlen vádat sem hoztak fel ellene. Ugyanígy nem terjesztettek elő jogellenes tevékenységgel kapcsolatos semmiféle bizonyítékot, továbbá az azt alátámasztó bizonyítékot sem, hogy hasznot húzna a mianmari kormány gazdaságpolitikájából.

175    A felperes azzal érvel, hogy a Tanács azzal, hogy nem fagyasztja be a vállalkozások fontos beosztású vezetői gyermekeinek vagyoni eszközeit, ha e gyermekek kiskorúak, következetlenül alkalmazza azt a vélelmet, miszerint – az apjával meglévő kapcsolat miatt – ő hasznot húzott a mianmari kormány gazdaságpolitikájából. A felperes vagyoni eszközeit ugyanis 16 éves korában fagyasztották be első alkalommal.

176    A felperes szerint tehát a Tanács azzal, hogy vállalkozások fontos beosztású vezetői családtagjainak vagyoni eszközeit határozatlan időre befagyasztotta, megsértette az ártatlanság vélelmének, valamint a jogbiztonságnak az elvét.

177    A felperes ezen túlmenően előadja, hogy a Tanács megsértette azt az elvet, miszerint a büntetőjogi szankcióknak kifejezetten az érintett személyre kell irányulniuk. Valamely személy csak a neki személyesen felrótt cselekmények tekintetében büntethető, és nem büntethető akkor, ha nem követett el jogellenes cselekményt.

178    A Tanács – amelyet a Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága támogat – megjegyzi, hogy válaszában a felperes új, az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében elfogadhatatlan jogalapokat hoz fel. Ezenkívül vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

179    Válaszában a felperes a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelvek – különösen az ártatlanság vélelme elvének – megsértésére, valamint a jogbiztonság elvének megsértésére hivatkozik.

180    Mindenekelőtt a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelvek megsértésére alapított jogalapot illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

181    Márpedig a Tanács érvelése világosan és egyértelműen kitűnik a vitatott rendeletből, és lehetővé tette a felperes számára, hogy megismerje a Mianmari Államszövetséggel szembeni intézkedések indokait (lásd a fenti 93–111. pontot). Meg kell állapítani, hogy – ezen érvelés szerint – a felperesnek a szóban forgó mellékletben szereplő listára való felvételére irányuló intézkedés nem minősül büntetőjogi szankciónak. A felperes állításával ellentétben a Tanács ellenkérelmében nem egészítette ki ezt az indokolást azzal, hogy a felperes nevének az intézkedésekkel konkrétan érintett személyek listájára való felvételére vonatkozó határozat minősítésével kapcsolatos jogi és ténybeli körülményeket szolgáltatott volna.

182    A vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelveknek – különösen az ártatlanság vélelme elvének – a megsértésére alapított jogalap tehát olyan új jogalapot képez, amelyet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

183    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések nem büntetőjogi jellegűek. Mivel ugyanis az érdekeltek vagyoni eszközeit nem kobozták el bűncselekmény eredményeként létrejött dologként, hanem azokat elővigyázatosságból befagyasztották, ezek az intézkedések nem minősülnek büntetőjogi szankciónak, és egyébként nem vonnak maguk után semmiféle ilyen jellegű vádat (a Törvényszék T‑47/03. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 101. pontja).

184    A felperes azon érvelését illetően, miszerint nem terjesztettek elő rá vonatkozóan semmiféle jogellenes tevékenységgel kapcsolatos bizonyítékot, meg kell állapítani, hogy az EK 60. és az EK 301. cikk nem írja elő, hogy a felperesnek ilyen tevékenységeket kell elkövetnie ahhoz, hogy rá korlátozó intézkedések vonatkozhassanak.

185    Végül pedig a felperes azon érvelését illetően, miszerint nem terjesztettek elő egyetlen azt alátámasztó bizonyítékot sem, hogy hasznot húzna a mianmari kormány gazdaságpolitikájából, emlékeztetni kell arra, hogy ha bizonyos, a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedések konkrétan érintik is a felperest, az azon vélelem eredménye, miszerint valamely harmadik ország vállalkozásai fontos beosztású vezetőinek családtagjai szintén hasznot húznak az említett ország kormányzatának gazdaságpolitikájából, amely vélelem megdönthető, ha valamely felperes bizonyítja, hogy nem áll szoros kapcsolatban a családjába tartozó vezetővel, így hogy nem húz semmilyen hasznot az említett gazdaságpolitikákból. Nem a Tanács feladata bizonyítani azt, hogy a felperes hasznot húz a mianmari kormány gazdaságpolitikájából.

186    Ezután – a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapot illetően – a felperes vagyoni eszközeinek határozatlan időtartamra való befagyasztását rója fel a Tanácsnak.

187    Meg kell állapítani, hogy ez a jogalap az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében nem képez új jogalapot, hanem a keresetlevélben korábban közvetlenül vagy közvetve már előadott jogalap kibővítése, és ezért az elfogadható (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑53/03. sz., BPB kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1333. o.] 435. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). E jogalapra ugyanis hivatkoztak a tulajdonhoz való jog megsértésére, illetve az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapokkal kapcsolatban (lásd a fenti 149–151. pontot). A felperesnek a vagyoni eszközei határozatlan időtartamra való befagyasztására vonatkozó érvelését e jogalapok vizsgálata során elutasították (lásd a fenti 167. pontot). A jelen ügyben hozzá kell tenni, hogy a Tanács által a szóban forgó korlátozó intézkedések megállapítása és fenntartása céljából megállapított közös álláspontok időbeli hatálya korlátozott (lásd a fenti 3. és 5. pontot).

188    Végül a felperes kijelenti, hogy a Tanács azzal, hogy nem fagyasztja be a vállalkozások fontos beosztású vezetői gyermekeinek vagyoni eszközeit, ha e gyermekek kiskorúak, következetlenül alkalmazza azt a vélelmet, miszerint – az apjával meglévő kapcsolat miatt – ő hasznot húzott a mianmari kormány gazdaságpolitikájából. A felperes vagyoni eszközeit ugyanis 16 éves korában fagyasztották be első alkalommal. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a felperes nevének a vitatott rendelet 353/2009 rendelettel módosított VI. mellékletében szereplő listára való felvételének jogszerűtlensége nem lehet a következménye a szankciók oly módon történő korlátozásának, hogy a kiskorúakat nem veszik fel a Mianmari Államszövetséggel szembeni korlátozó intézkedésekkel konkrétan érintett személyek körébe. Mindent egybevetve meg kell állapítani, hogy a Tanács a 2005/340/KKBP közös álláspont (6) preambulumbekezdésében és a 2006/318 közös álláspont (6) preambulumbekezdésében kifejtette azt a politikáját, amelynek értelmében a 18 év alatti gyermekekre nem vonatkoznak a szóban forgó korlátozó intézkedések.

189    Ebből következően a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelvek megsértésére, illetve a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapokat el kell utasítani.

190    Az előzőekben foglaltak alapján tehát a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

191    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az említett cikk 4. §‑a értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

192    Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őt saját és a Tanács költségeinek viselésére. Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      Pye Phyo Tay Za viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

3)      Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

Martins Ribeiro Wahl Dittrich

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. május 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

1.  A vitatott rendelet VI. melléklete 353/2009 rendelettel történt módosításának eljárási következményeiről

2.  Az ügy érdeméről

A vitatott rendelet jogi alapjának hiányára alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Az indokolási kötelezettség elmulasztására alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

Bizonyos alapvető jogoknak és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapokról

A tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére alapított jogalapról

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A tulajdonhoz való jog megsértésére és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapokról

–  A felek érvei

–  A Törvényszék álláspontja

A felperes által a vagyoni eszközök befagyasztása elrendelésének büntetőjogi jellegéből eredő jogelvek megsértésére, valamint a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalapokról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.