MACIEJ SZPUNAR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. szeptember 10.(1)
C‑263/18. sz. ügy
Nederlands Uitgeversverbond,
Groep Algemene Uitgevers
kontra
Tom Kabinet Internet BV,
Tom Kabinet Holding BV,
Tom Kabinet Uitgeverij BV
(a rechtbank Den Haag [hágai bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„2001/29/EK irányelv – Információs társadalom – A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – Elektronikus könyvek (»e‑books«) – »Használt« elektronikus könyvek virtuális piaca – 2. cikk – Többszörözés – A jogszerű használat biztosításához szükséges cselekmények – 3. cikk – Nyilvánossághoz közvetítés – Hozzáférhetővé tétel– 4. cikk – Terjesztés – Elektronikus könyvek határozatlan időre történő, használat céljából letöltés útján megvalósuló hozzáférhetővé tétele – Kimerülés – 5. cikk – Kivételek és korlátozások – Terjedelem”
Bevezetés
1. A terjesztési jog kimerülésének a jogirodalomból(2) származó gondolatát a XX. század elején az ítélkezési gyakorlat(3) vezette be. E szabály értelmében, ha egyszer már sor került a szerzői jogi védelem alatt álló művek többszörözött példányának jogszerű terjesztésére, a szerzői jogok jogosultja többé nem kifogásolhatja e példánynak a megszerzője általi újraeladását. Ennek az az indoka, hogy a szerzői jogok nem élvezhetnek elsőbbséget a szóban forgó mű többszörözött példánya mint tárgy felett fennálló, e megszerzőt megillető tulajdonjoghoz képest. Egyébként a mű többszörözött példányának a szerző általi vagy a szerző hozzájárulásával történő terjesztése következtében úgy kell tekinteni, hogy a szerző e többszörözött példány után díjazásban részesült.
2. Szintén az ítélkezési gyakorlat vezette be a szerzői jogi védelem alatt álló teljesítményekre vonatkozó terjesztési jog kimerülésének szabályát az uniós jogba. Ugyanis, noha ez a szabály már létezett a tagállamok jogrendszereiben, a Bíróság kiterjesztette a hatályát az Európai Unió egész területére.(4) Ezt az ítélkezési gyakorlatot elsősorban az áruk ténylegesen szabad mozgásának biztosítására irányuló törekvés indokolta.
3. Az azóta eltelt időben a terjesztési jog kimerülését mind nemzetközi, mind tagállami szinten elismerték.(5)
4. Ugyanakkor a szerzői jogi védelemben részesíthető tartalmak digitalizálása, és olyan új eszközök megjelenése, amelyek e tartalmak online szolgáltatását lehetővé teszik, felborították a védelem alatt álló teljesítmények jogosultjainak és használóinak érdekei között fennálló egyensúlyt, amelynek fenntartását támogatta a terjesztési jog kimerülésének elve.
5. Egyfelől lehetségessé vált a védelem alatt álló teljesítményeket tartalmazó digitális fájlok tökéletesen pontos többszörözött példányainak elhanyagolható költségek mellett történő előállítása, és azok további erőfeszítések vagy költségek nélküli továbbítása az interneten keresztül. Ez a fejlemény veszélyezteti a szerzői jog jogosultjainak lehetőségét arra, hogy megfelelő díjazást kapjanak az alkotásaikért, és jelentősen hozzájárul a hamisítás terjedéséhez.
6. Másfelől, a modern műszaki eszközök lehetővé teszik a jogosultak számára a műveik vásárlók általi felhasználásának alapos – akár ez utóbbiak magánszférájában történő – ellenőrzését, valamint olyan kereskedelmi modellek kidolgozását, amelyek, gyakran anélkül, hogy erről nyíltan szó esne, a művek többszörözött példányainak teljes körű használatára irányuló jogot pusztán korlátozott és feltételes felhasználási joggá alakítják át.
7. A Bíróság feladata annak eldöntése, hogy e fejlemények figyelembevételével a terjesztési jog kimerülésének a többszörözött példányok, illetve teljesítmények valós világában bevezetett szabálya a többszörözött példányok, illetve digitális fájlok virtuális világában is alkalmazható‑e.
Jogi háttér
A nemzetközi jog
8. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) 1996. december 20‑án Genfben elfogadott Szerzői Jogi Szerződésének (kihirdette: a 2004. évi XLIX. tv.; a továbbiakban: WCT)(6) „A terjesztés joga” című 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tételét.
(2) E Szerződés nem érinti a Szerződő Felek szabadságát olyan feltételek esetleges meghatározására, amelyek alapján az (1) bekezdésben említett jog kimerülése a mű eredeti példányának, illetve többszörözött példányainak a szerző hozzájárulása alapján történt első adásvételét vagy a tulajdonjog egyéb első átruházását követően bekövetkezik.”
9. A WCT‑hez csatolt, a 6. és 7. cikkhez fűzött közös nyilatkozat azt a pontosítást teszi, hogy:
„A terjesztési és többszörözési [helyesen: bérleti] joggal kapcsolatban az e cikkekben alkalmazott »többszörözött példányok« és »eredeti és többszörözött példányok« kifejezések kizárólag azokra a többszörözött példányokra vonatkoznak, amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni.”
10. A WCT 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„[…] az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy műveiket vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítsék, és hogy erre másnak engedélyt adjanak, ideértve a műveiknek a nyilvánosság számára oly módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy a közönség tagjai az említett művekhez való hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.”
Az uniós jog
11. Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) 2. cikke értelmében:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
[…]”
12. Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”
13. Végül ugyanezen irányelv 4. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.
(2) A terjesztési jog nem merül ki a Közösségen belül a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében, kivéve, ha annak első eladását vagy tulajdonjogának más módon való első átruházását a Közösségen belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte.”
A holland jog
14. Az Auteurswet (a szerzői jogról szóló törvény) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A szerzői jog az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének vagy jogutódainak kizárólagos joga a mű nyilvánosságra hozatalára vagy többszörözésére, a törvény által előírt korlátozásokkal.”
15. E törvény 12. cikke 1 bekezdésének 1. pontja szerint:
„1 Valamely irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás nyilvánosságra hozatala különösen:
1°. a teljes mű vagy annak egy része többszörözött példányának nyilvánosságra hozatala;
[…]”
16. E törvény 12b. cikke értelmében:
„Ha egy irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás valamely példányát a szerző vagy a jogosult, vagy az ő hozzájárulásával más személy először hozza tulajdonátruházás útján forgalomba az Európai Unió valamely tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely államban, az említett példány más módon történő forgalomba hozatala, a bérletet vagy a haszonkölcsönbe adást kivéve, nem minősül a szerzői jog megsértésének.”
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
17. Az alapeljárás felperesei, a Nederlands Uitgeversverbond (a továbbiakban: NUV) és a Groep Algemene Uitgevers (a továbbiakban: GAU) olyan egyesületek, amelyek célja a holland kiadók érdekképviselete.
18. Az alapeljárás alperese, a Tom Kabinet Internet BV (a továbbiakban: Tom Kabinet)(8) egy holland jog szerinti társaság. A Tom Kabinet tulajdonában áll egy weboldal, amelyen használt elektronikus könyvek online piaca működik. E piac működési szabályai az alapeljárás során megváltoztak. Jelenleg ennek az „olvasóklub” (leesclub) elnevezésű szolgáltatásnak a keretében a Tom Kabinet a honlapján regisztrált magánszemélyek részére értékesíti tovább a hivatalos forgalmazóktól vagy magánszemélyektől általa vásárolt elektronikus könyveket. A Tom Kabinet által alkalmazott árak alacsonyabbak a hivatalos forgalmazók árainál. A Tom Kabinet honlapja arra ösztönzi azokat a magánszemélyeket, akik e honlapon vásároltak elektronikus könyveket, hogy ezeket az elolvasásuk után részére adják el, ami a továbbiakban más könyvek megvásárlását lehetővé tévő „kreditpontokra” jogosítja fel őket. A Tom Kabinet az elektronikus könyvek magánszemélyektől való megvásárlása során kötelezi ez utóbbiakat a saját példányuk törlésére(9) és az általa továbbértékesítésre kerülő példányokon digitális vízjelet (digital watermark) helyez el a többszörözött példány jogszerűségéről való bizonyosságszerzés érdekében.
19. 2014. július 1‑jén a NUV és a GAU keresetet nyújtott be a Tom Kabinettel szemben a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) ideiglenes intézkedésről határozó bírója előtt, aki elutasította a kérelmüket, mivel első ránézésre nem volt eléggé valószínűsíthető a szerzői jog megsértésének fennállása.(10) A NUV és a GAU ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a Gerechtshof te Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) előtt, amely egyetértett az ideiglenes intézkedésről határozó bíró határozatával, és megtiltotta a Tom Kabinetnek olyan online szolgáltatás nyújtását, amely jogellenesen letöltött elektronikus könyvek értékesítését tette lehetővé. A Gerechtshof te Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben nem nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
20. A kérdést előterjesztő bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a szóban forgó könyveket a 2001/29 irányelv értelmében vett „műveknek” kell minősíteni, és a letölthető elektronikus könyveknek az alapügy körülményeihez hasonló körülmények közötti kínálata nem minősül e műveknek ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésének. Megjegyzi azonban, hogy nincs magától értetődő válasz azokra a kérdésekre, amelyek szerint egyrészt az elektronikus könyvek határozatlan időre, használat céljából történő, letöltés útján megvalósuló hozzáférhetővé tétele a 2001/29 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett terjesztési cselekménynek minősül‑e, másrészt ezáltal a terjesztési jog ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdése értelmében kimerülhet‑e. Egyebekben azt a kérdést teszi fel, hogy a szerzői jogok jogosultja az olyan példány esetében, amely tekintetében a terjesztési jog kimerült, viszonteladás esetében tiltakozhat‑e a későbbi megszerzők közötti átruházáshoz szükséges többszörözési cselekmények ellen.
21. E körülmények között a kérdést előerjesztő bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, hogy a »műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének« megfogalmazáson e rendelkezés értelmében elektronikus könyvek (azaz szerzői jogi védelem alatt álló könyvek digitális formában többszörözött példányai) határozatlan időre történő használatba adását is érteni kell, amelyet online letöltés útján olyan árért hajtanak végre, amellyel a szerzői jog jogosultja a tulajdonát képező mű példánya forgalmi értékének megfelelő díjazást kap?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: kimerül‑e a terjesztési jog a mű eredeti vagy többszörözött példánya tekintetében a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unión belül, ha az első eladást vagy más átruházást – amely alatt a jelen ügyben elektronikus könyvek (azaz szerzői jogi védelem alatt álló könyvek digitális formában többszörözött példányai) határozatlan időre történő használatba adását kell érteni, amelyet online letöltés útján olyan árért hajtanak végre, amellyel a szerzői jog jogosultja a tulajdonát képező mű példánya forgalmi értékének megfelelő díjazást kap – az Unión belül a jogosult vagy az ő hozzájárulásával más végezte?
3) Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 2. cikkét, hogy a jogszerűen megszerzett példány, amelynek tekintetében a terjesztési jog kimerült, későbbi megszerzők közötti átruházása magában foglalja az engedélyt az e cikkben említett többszörözési cselekményekhez, amennyiben a többszörözési cselekmények a példány jogszerű használatához szükségesek, és mely feltételek vonatkoznak erre adott esetben?
4) Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 5. cikkét, hogy a szerzői jog jogosultja az olyan, jogszerűen megszerzett példány esetében, amely tekintetében a terjesztési jog kimerült, már nem tiltakozhat a későbbi megszerzők közötti átruházáshoz szükséges többszörözési cselekmények ellen, és mely feltételek vonatkoznak erre adott esetben?”
22. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2018. április 16‑án érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket az alapeljárásban részt vevő felek, a cseh, a dán, a német, a spanyol, a francia, az olasz és a portugál kormány, az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. Az alapeljárásban részt vevő felek, a belga, a cseh, a dán, a német és a spanyol kormány, valamint a Bizottság vett részt a 2019. április 2‑i tárgyaláson.
Elemzés
Előzetes megjegyzések
23. A kérdést előterjesztő bíróság négy kérdést terjesztett előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé arra vonatkozóan, hogy az elektronikus könyvek online letöltés útján, tartós használat céljára történő rendelkezésre bocsátására kiterjed‑e a 2001/29 irányelv 4. cikke értelmében vett terjesztési jog, hogy e jog kimerül‑e azáltal, hogy ez a rendelkezésre bocsátás a szerző hozzájárulásával történt, és hogy az így megszerzett elektronikus könyvek későbbi eladásához szükséges többszörözési cselekmények jogszerűek‑e. Egyébként a jelen ügyben észrevételeket előterjesztő felek közül többen, nevezetesen a NUV és a GAU, a dán és a német kormány, valamint a Bizottság úgy véli, hogy a kérdések körét arra is ki kell terjeszteni. hogy a szóban forgó cselekményekre kiterjed‑e a 2001/29 irányelv 3. cikkében szabályozott nyilvánossághoz közvetítés joga.
24. Ugyanakkor úgy vélem, hogy mindezeket a kérdéseket együttesen kell vizsgálni, mivel egyetlen összetett kérdés elválaszthatatlan részeit alkotják: a védelem alatt álló műveknek a felhasználókhoz online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátását a terjesztési jog hatálya alá tartozónak kell‑e tekinteni, amelybe beletartozik az említett jognak a szerző hozzájárulásával megvalósított eredeti rendelkezésre bocsátás következtében bekövetkezett kimerülése is? Nevezetesen az említett cselekményeknek a nyilvánossághoz közvetítés jogának hatálya alá tartozóként történő minősítése kizárja, hogy a terjesztési jog hatálya alá tartozna, és vice versa. Egyébként a terjesztési jog és e jog kimerülése közötti megkülönböztetést nem látom logikusnak vagy megfelelőnek, mivel e két fogalom ugyanazon cselekményekre vonatkozik.(11) Végül, mivel a művek többszörözése elválaszthatatlan az elektronikus fájlok bármiféle online továbbításától, a többszörözés jogi kérdése elválaszthatatlan minden olyan vitától, amely az online terjesztési jog kimerülésére vonatkozik.
25. A jelen indítványban azokat a jogszabályokban, illetve az ítélkezési gyakorlatban szereplő, továbbá teleologikus érveket vizsgálom, amelyek irányadók a Bíróság számára az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása során.
A szövegek
26. Két olyan fő formát lehet megkülönböztetni, amely révén a nyilvánosság hozzáférhet a szerzői jog védelme alatt álló művekhez. Az első a műnek a nyilvánosság előtti bemutatása. Ez a régebbi forma, amely messze megelőzi magának a szerzői jognak a megjelenését. Ilyenek a színdarabok vagy operák előadásai, a képzőművészeti alkotások kiállításai vagy akár a filmvetítések. A bemutatást a szerzői jogok jogosultja szervezi, és a közönségnek az ez utóbbi által választott helyen és időpontban jelen kell lennie ahhoz, hogy hozzáférjen e bemutatáshoz.
27. A rádiós és a televíziós műsorszolgáltatás megjelenése lehetővé tette a távoli bemutatást, ezáltal megszabadítva a nyilvánosságot attól a kötelezettségtől, hogy a bemutatás helyszínére menjen, de megtartotta az időbeli korlátozást. Ez utóbbi először csak az igény szerinti televíziós szolgáltatások, majd az internet‑szolgáltatások bevezetésével szűnt meg. Ezek a technikai eszközök nem csak a távolról, de a nézők által választott időpontban történő bemutatást is lehetővé teszik.
28. A művekhez való e hozzáférési módoknak az a közös vonása, hogy a nyilvánosság azzal a feltétellel férhet e művekhez, hogy az e műveken fennálló szerzői jogok jogosultjai ezeket hozzáférhetővé teszik. Másként fogalmazva, a jogosultak döntenek arról, hogy a mű a nyilvánosság számára hozzáférhető‑e, és ez milyen technikai eszközökkel lehetséges. Ez a döntéshozatali jogkör döntő fontosságú annak szempontjából, hogy a jogosult haszonhoz juthasson a művéből. Általában ugyanis minden bemutatás vagy a közönség tagjának való a általi bármely hozzáférése a jogosult díjazását eredményezi.
29. A hozzáférés második formája abból áll, hogy a nyilvánosság tagjai tartós vagy ideiglenes hozzáférést szereznek a művek (eredeti vagy többszörözött) példányához. Ez az irodalmi művekhez, de ugyanígy (hangfelvételek vagy videofelvételek formájában) a zenei és audiovizuális alkotásokhoz, valamint bizonyos képzőművészeti alkotásokhoz való hozzáférés szokásos formája.
30. Ebben az esetben, bár a mű nyilvánosság számára való első hozzáférhetővé tétele természetesen a szerzői jogok jogosultjának akaratától függ, a nyilvánosság tagja – miután megszerezte annak egy példányát – ezen akarattól függetlenül rendelkezhet e művel. A szerzői jogok jogosultjának javadalmazását tehát másként kell megszervezni. Mivel ugyanis ez utóbbi nem tudja ellenőrizni, és ezáltal pénzre váltani a nyilvánosság egy adott tagjának a műhöz való minden hozzáférését, meg kell elégednie a mű minden egyes példányának eladásáért kapott vételárral.(12)
31. A nyilvánosság művekhez való hozzáférésének e két módja a szerzői jogok jogosultjait megillető két kizárólagos jogtól függ, amelyet a jelen ügyben általam vizsgált jogi aktusokban a nyilvánossághoz közvetítés(13) és a terjesztés(14) jogának neveznek. Az a kérdés merül fel, hogy e jogok közül melyik a meghatározó a szerzői jog védelme alatt álló műveknek a nyilvánosság számára online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása vonatkozásában.(15)
32. A válasz nem eleve egyértelmű, mivel a rendelkezésre bocsátás e formája vegyíti a művek nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételének két formáját. Leglőször is, a mű az interneten keresztül válik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, és bárki hozzáférhet. Ezen túlmenően a használó, ahelyett, hogy távolból részesülhetne a mű előnyeiből, mint a „hagyományos” nyilvánossághoz közvetítés esetén, a szerzői jogok jogosultjának hozzájárulásával maga hozza létre e mű többszörözött példányát, amelyet a saját számítógépén tárol,(16) és amelyhez a továbbiakban főszabály szerinti a szerzői jog jogosultja általi hozzáférhetővé tételtől függetlenül használ. Ennek következtében attól kezdve, amikor ezt a többszörözést a felhasználó megvalósította, a letöltés terjesztési cselekménynek minősül.
33. A WCT megszövegezői tisztában voltak a letöltés e vegyes jellegével. A WCT értelmezéséről szóló, a WIPO által kiadott útmutató(17) szerint, figyelembe véve a művek online használatba adásának „hibrid jellegét”, ezen átviteli mód esetén nem lehetett „a többszörözött példányhoz kapcsolódó jog” vagy a „többszörözött példányhoz nem kapcsolódó” jog között választani. Ezért egy „keretmegoldást” fogadtak el, amely, bár a nyilvánossághoz közvetítés jogát helyezi előtérbe, nem zárja ki a terjesztési jog alkalmazását.
34. Ugyanakkor, mivel a WCT a védelemnek csak a legalacsonyabb szintjét határozza meg, a szerződő felek számára tilos ezt a védelmet alacsonyabb szinten meghatározni. Márpedig a védelmi szintet a WCT által előírt küszöb alá csökkentené, ha a kimerülésére vonatkozó szabály által korlátozott terjesztési jogot alkalmaznák a nyilvánossághoz közvetítés joga helyett, amelyre vonatkozóan nincs ilyen szabály.
35. Ráadásul a WCT 6. és 7. cikkéhez fűzött közös nyilatkozat e rendelkezések alkalmazását „azokra a többszörözött példányokra [korlátozza], amelyeket tárgyi formában lehet forgalomba hozni”. Kétségtelen, hogy ez a nyilatkozat csupán értelmezési jellegű, és azt a módot tükrözi, ahogyan az aláíró felek a WCT aláírásának időpontjában értelmezték ezeket a cikkeket. Így lehet azzal érvelni, hogy a piaci valóság 1996, vagyis a WCT aláírásának éve óta sokat változott, ami egy eltérő megközelítést tenne indokolttá.
36. Azonban, mivel az Európai Unió aláírta a WCT‑t, ezt az egyezményt többek között a 2001/29 irányelvvel(18) a jogrendszere részévé tette. Márpedig úgy tűnik, hogy az uniós jogalkotó ezen irányelv elfogadásával egyértelműen állást foglalt a nyilvánossághoz közvetítés jogának a művek online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátására történő alkalmazása, valamint a terjesztési jog korlátozásának, és így ez utóbbi kimerülésének kizárólag a tárgyi formában megjelenő többszörözött példányokra való korlátozása mellett. Közelebbről, a letöltés az ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szabályozott, a művek nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételére vonatkozó jog hatálya alá tartozik.
37. Ez elég egyértelműen kiderül a 2001/29 irányelv (24), (25), (28) és (29) preambulumbekezdésének együttes olvasatából. E preambulumbekezdések szerint:
„(24) A védelem alatt álló teljesítmények 3. cikk (2) bekezdésének megfelelő nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét úgy kell értelmezni, hogy ez lefedjen minden olyan cselekményt, amikor a védelem alatt álló teljesítményeket a nyilvánosság olyan tagjai számára teszik hozzáférhetővé, akik a hozzáférhetővé tétel kiindulópontjának helyszínén nincsenek jelen; ez a jog más cselekményekre nem vonatkozik.
(25) […] Egyértelművé kell tenni, hogy az ezen irányelv által elismert jogosultaknak kizárólagos joga van a szerzői jogi védelem alatt álló műveknek, illetve a szomszédos jogi védelem tárgyát képező teljesítményeknek a nyilvánosság számára interaktív lehívásos átvitel útján történő hozzáférhetővé tételére. Az ilyen interaktív lehívásos átvitel jellemzője, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
[…]
(28) Az ebben az irányelvben biztosított szerzői jogi védelem magában foglalja az anyagi hordozón rögzített művek terjesztésének ellenőrzésére vonatkozó kizárólagos jogot. Az eredeti műnek, illetve többszörözött példányának a jogosult vagy annak hozzájárulásával más által megvalósított első Közösségen belüli eladása kimeríti az adott műpéldány Közösségen belüli újraeladásának ellenőrzésére irányuló jogot. […]
(29) A jogkimerülés kérdése nem merül fel sem általában a szolgáltatások, sem különösen az online szolgáltatások esetében. Ez vonatkozik továbbá a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a szolgáltatás igénybevevői által a jogosult engedélyével készített többszörözött anyagi műpéldányára is […] A CD‑ROM‑mal vagy a CD‑I‑vel ellentétben – amelynél a szellemi tulajdon anyagi hordozóban, vagyis árucikkben ölt testet – minden online szolgáltatás engedélyhez kötött cselekménynek minősül, amennyiben a szerzői jog vagy valamely szomszédos jog ezt megköveteli.”(19)
38. E preambulumbekezdések bizonyos mértékben valóban kétértelműek. Különösen a (29) preambulumbekezdésben szereplő, a szolgáltatásokra való hivatkozás tűnik nem megfelelőnek. Az online kereskedelem ugyanis kissé összemossa az áruk és a szolgáltatások közötti különbséget. Így a 2000/31/EK irányelv(20) az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősíti többek között az áruk online értékesítését.(21) Szó szerint véve ez a minősítés ahhoz az abszurd eredményhez vezethet, hogy a CD‑k vagy a papíralapú könyvek online értékesítése nem vonja maga után a terjesztési jog kimerülését.
39. Ezek a preambulumbekezdések ugyanakkor világosan rámutatnak arra a határvonalra, amelyet az uniós jogalkotó a (nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel formájában történő) nyilvánossághoz közvetítés joga és a terjesztési jog között meghúzni szándékozott. Így a nyilvánossághoz közvetítés jogát kell alkalmazni a művek online hasznosításának minden formájára, ideértve azokat, amelyek nem kapcsolódnak többszörözött példányokhoz, és azokat is, amelyek az ilyen példányok létrehozásán alapulnak. Különösen a (29) preambulumbekezdés egyértelmű e tekintetben. Noha e preambulumbekezdés csak a felhasználó által a jogosult engedélyével készített többszörözött anyagi példányokról szól, ennek az az oka, hogy a terjesztés jogának kimerülését kizárólag a fizikai adathordozókra vonatkozóan írja elő. Ez azonban egyértelműen kérdéses a letöltött példányok esetén.
40. Azt is meg kell jegyezni, hogy a nyilvánossághoz közvetítés jogának a Tom Kabinet által megvalósítottakhoz hasonló cselekményekre történő alkalmazása kétségeket vethet fel a Bíróság által az ítélkezési gyakorlatában meghatározott nyilvánossághoz közvetítés fogalmát illetően. Ez utóbbi szerint a nyilvánossághoz közvetítés nem meglepő módon a közvetítés cselekményét és a nyilvánossághoz közvetítést foglalja magában, feltéve hogy a nyilvánosság meglehetősen nagy számú egyénből áll.(22)
41. A szerzői jogok jogosultja által megvalósított eredeti letöltéssel történő hozzáférhetővé tétel esetében nem merül fel probléma, mivel annyi többszörözött példányt készíthet, amennyit a nyilvánosság tagjai meg kívánnak vásárolni. Ettől eltérő a helyzet, ha a felhasználó az általa megszerzett többszörözött példányt később továbbadja. A terjesztési jog kimerülése szabályának alkalmazásán alapuló modellben ugyanis ez a felhasználó csak egy példányt tudna rendelkezésre bocsátani egyetlen vásárló számára. Felmerülhet így a kérdés, hogy ebben az esetben nyilvánossághoz közvetítésről lenne‑e szó, mivel a művet csak egy egyén részére közvetítenék.
42. E kérdésben nem értek egyet a Bizottság álláspontjával, amely szerint kizárólag a többszörözött példány hozzáférhetővé tétele, vagyis viszonteladásra való felkínálása minősül közvetítési cselekménynek. Ez igaz abban a helyzetben, amikor a felhasználó közvetlenül, például egy weboldalon fér hozzá a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett műhöz. Ezzel szemben, amikor a hozzáféréshez egy többszörözött példány megszerzése szükséges, e példány letöltésének időpontjában valósul meg a közvetítés cselekménye. Amennyiben követjük a Bizottság által javasolt megközelítést, a mű többszörözött példányainak – ideértve a tárgyi formában megjelenő példányokat is – a megszerzésére irányuló minden ajánlat nyilvánossághoz közvetítésnek minősülne, és ez megfosztaná a tartalmától a terjesztési jogot. Ezért alighanem pontosítani kell a „nyilvánossághoz közvetítésnek” a letöltés útján történő használatba adások esetére vonatkozó meghatározását. Ugyanis nem azon egyének száma meghatározó, akik részére a közvetítés megtörténik, hanem az a tény, hogy a közvetítés kezdeményezője ajánlatát a közvetlen környezetébe nem tartozó személyeknek címezi. Így ebben az esetben egyetlen vásárló is nyilvánosságnak minősülhet.
43. A jogalkotónak a 2001/29 irányelv preambulumbekezdéseiből eléggé egyértelműen kitűnő szándékán kívül ezen irányelv 4. cikkének szövege is kizárja az irányelvnek a nyilvánosság számára online letöltéssel hozzáférhető művekre való alkalmazását. Ez a cikk műveik „adásvétellel vagy más módon” megvalósuló terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására jogosítja fel a szerzőket. A Bíróságnak alkalma nyílt annak pontosítására, hogy a „más módon” megfogalmazás kizárólag a tulajdonjog‑átruházást jelenti.(23) Így a terjesztés a szóban forgó mű valamely példányára vonatkozó tulajdonjog akár adásvétellel, akár más módon történő átruházását foglalja magában. Márpedig nehéz a tulajdonról beszélni egy digitális fájllal(24) összefüggésben. Ez utóbbinak nincs anyagi formája, ezért nem minősül a polgári törvény értelmében vett vagyontárgynak. Egy fájlt inkább a tiszta információhoz lehet hasonlítani. Ez az információ különféle jogok védelme alatt állhat, de a tulajdonjog nem tartozik et utóbbiak közé.
44. Egyébként a tulajdonjog – minden esetben szerződéses – átruházásához többek között a feleknek meg kell egyezniük ebben az ügyletben, amelynek keretében egyikük a tulajdon tárgyára vonatkozó valamennyi jogot a másikra ruházza. Márpedig a művek online letöltés útján történő hozzáférhetővé tételével kapcsolatban számos olyan egyezmény létezik, amely meghatározza a felek jogait és kötelezettségeit. Ezek az egyezmények a szerződési szabadság keretébe tartoznak, és nem hiszem, hogy a „terjesztési jog kimerülése” szabály esetleges elismerése korlátozhatná ezt a szabadságot. Ennélfogva a fizikai adathordozók helyzetével ellentétben az online rendelkezésre bocsátott dematerializált művek esetében soha nem lenne könnyű biztonsággal megállapítani, hogy történt‑e, vagy sem, tulajdonjog‑átruházás, és így kimerült‑e a terjesztési jog, mivel a szerződő felek különféle módon határozhatják meg a mű többszörözött példányának különböző felhasználási módjait.
45. Végül véleményem szerint a 2001/29 irányelv 2. cikkében szabályozott többszörözési joggal is ellentétes az online letöltés útján rendelkezésre bocsátott művek vonatkozásában a terjesztési jog kimerülése szabályának elismerése.
46. Egy elektronikus fájl bármilyen letöltése ugyanis az említett fájl többszörözött példányának a fogadó számítógépen való létrehozásából áll. Márpedig e példány létrehozása többszörözési cselekménynek minősül, amelyre kiterjed a szóban forgó fájlban szereplő műre vonatkozó szerzői jogok jogosultjának kizárólagos joga. Ez egyértelműen kitűnik a 2001/29 irányelv 2. cikkének rendkívül tág megfogalmazásából, amely a „bármilyen módon és bármilyen formában” történő többszörözésre terjed ki.(25) Ezt a megközelítést megerősíti a WCT 1. cikkének (4) bekezdéséhez fűzött közös nyilatkozat második mondata is, amely szerint „[v]alamely védelem alatt álló mű elektronikus hordozón történő, digitális formában megvalósuló tárolása a Berni Egyezmény 9. cikke értelmében vett többszörözésnek minősül[(26)]”.
47. A művek online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása esetén az azt első alkalommal megszerző személy a szerzői jogok jogosultja hozzájárulásával hozza létre e mű többszörözött példányát, a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétel e formájának nélkülözhetetlen elemeként. Ez a hozzájárulás azonban nem terjed ki azokra a többszörözésekre, amelyek a mű többszörözött példányának viszonteladása esetén történő későbbi átruházásához szükségesek.
48. Ezek a többszörözések nem tekinthetőek a terjesztési jog kimerülésének szabálya hatálya alá tartozónak sem. Egy ilyen következtetés ugyanis a többszörözési jog kimerülésének elismerésével lenne egyenértékű, Márpedig ez a jog nem merülhet ki. Ezért minden olyan többszörözéshez, amely valamely digitális mű viszonteladását kíséri, vagy rendelkezni kell a többszörözés kizárólagos jogának jogosultja által megadott hozzájárulással, vagy e többszörözésnek az említett kizárólagos jog alóli kivételek körébe kell tartoznia.(27)
49. Egyebekben e többszörözött példányok létrehozására nem vonatkozik a 2001/29 irányelv 5. cikkében meghatározott, a többszörözési jog alóli egyik kivétel sem. Nem terjed ki rá különösen az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a műszaki eljárás elválaszthatatlan részét képező közbenső vagy járulékos jellegű többszörözésekre vonatkozó kivétel. Ugyanis, először is ezek a többszörözések nem bírnak sem közbenső, sem átmeneti jelleggel, mivel az a rendeltetésük, hogy a letöltést fogadó számítógépen maradjanak.(28) Még ha az eredetileg letöltött példányt később törlik is, akkor sem a végleges többszörözés a közbenső jellegű, hanem legfeljebb a példányok sokszorosítása. Másodszor, ezek a többszörözési cselekmények nem nélkülözik az önálló gazdasági jelentőséget, amelynek hiányát e rendelkezés előírja. Éppen ellenkezőleg, a letöltés célja éppen a (szóban forgó művet tartalmazó) digitális fájl többszörözött példányának létrehozása a fogadó számítógépen. Ezért éppen a többszörözési cselekményben rejlik a teljes művelet lényeges gazdasági jelentősége.
50. Összegezve úgy látom, hogy a 2001/29 irányelvnek – a preambulumbekezdéseivel és a WCT vonatkozó rendelkezéseivel együttesen értelmezett – rendelkezései nem tesznek lehetővé olyan értelmezést, amely szerint a szerzői jogi védelem alatt álló művek online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátására kiterjed az irányelv 4. cikkében szabályozott terjesztési jognak és a terjesztési jog kimerülésének szabálya.
51. Úgy vélem, hogy ezt a megállapítást nem teszik kétségessé a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő megállapítások sem.
Az ítélkezési gyakorlat
52. A Bíróságnak már volt alkalma állást foglalni a jelen ügyben szereplő jogi problémákhoz hasonló tárgyú ügyekben. Az elsőként felmerülő eset természetesen a UsedSoft ítélet(29) alapjául szolgáló ügy.
A számítógépi programok
53. Ez az ügy arra a kérdésre vonatkozott, hogy egy számítógépi program valamely példányának online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása, amelyhez e program határozatlan idejű felhasználói licence járul, a 2009/24/EK irányelv(30) 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően kimeríti‑e ezen példány terjesztésének jogát.
54. Kétségtelen, hogy a Bíróság által a UsedSoft ítéletben(31) megfogalmazott megállapítások némelyike annak elismerése mellett szólhat, hogy a terjesztési jog kimerülésének szabálya nem csak a számítógépi programok letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása esetében alkalmazható, hanem a szerzői jogi védelem alatt álló, valamennyi kategóriába tartozó művek rendelkezésre bocsátása esetén is.
55. Ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy számítógépi program tulajdonjogának akár anyagi adathordozó, akár letöltés útján történő átruházása, amelyhez társul az említett program határozatlan időre szóló felhasználói licence, egyenértékű e példány tulajdonjogának átruházásával, és ennek következtében a 2009/24 irányelv(32) 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett eladásával. A Bíróság szerint minden ettől eltérő értelmezés lehetővé tenné a számítógépi programokon fennálló szerzői jogok jogosultjai számára, hogy megkerüljék a terjesztési jog kimerülésének szabályát, és a szerződés „licencnek”, és nem „eladásnak” történő minősítésével megfosszák hatályától ezt a szerződést.(33) A 2001/29 irányelv 3. cikkében szabályozott nyilvánossághoz közvetítés jogára vonatkozóan továbbá a Bíróság megállapította, hogy a számítógépi program tulajdonjogának átruházása a nyilvánossághoz való közvetítés cselekményét az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti terjesztési cselekménnyé alakítja át.(34) Végül a Bíróság megállapította, hogy egy számítógépi program példányának online átadása gazdasági szempontból funkcionálisan egyenértékű az anyagi adathordozó átadásával.(35)
56. Mindezekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bíróság ezen állításait egy, a 2001/29 irányelvhez(36) képest lex specialisnak minősülő, és a művek különleges kategóriájára, a számítógépi programokra vonatkozó sajátos jogszabállyal összefüggésben tette.
57. A 2009/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint, amely megismétli a WCT 4. cikkét, a számítógépi programokat valóban irodalmi műként részesítik szerzői jogi védelemben. Véleményem szerint azonban ezek a rendelkezések nem annyira a számítógépi programok és az irodalmi művek közötti tényleges hasonlóságot, hanem inkább a WCT szerzőinek és később az Unió jogalkotójának azon szándékát tükrözik, hogy elkerüljék a műalkotások különálló kategóriájának létrehozását. A számítógépi programok ugyanis olyan utasítások sorozatai, amelyeket egy gépnek (számítógép) kell végrehajtania. Noha a számítógépi program – legalábbis bizonyos képesítésekkel (forráskód) rendelkező – emberek számára érthető nyelven is kifejezhető, a programnak mégsem ez célja. A célja az, hogy a gép megértse és végrehajtsa azt, mivel a program felhasználójának érdeke nem a program olvasásán, hanem a gép működésén alapul. A felhasználó számára egy program kódsorának olvasása ugyanannyira hasznos, mintha elfogyasztana egy pohár dízelüzemanyagot, ahelyett hogy az autójába töltené. Így egy számítógépi program inkább eszköz, mint a szó szerinti értelemben vett mű. Ebből adódóan a számítógépi programnak – mint a szerzői jogi oltalom tárgyának – sajátosságai igazolják a jogi szempontból sajátos kezelését.
58. Így először is egy számítógépi program használatához az szükséges, hogy arra a számítógépre töltsék fel, amelyen működni hivatott. Ezért teljes mértékben közömbös, hogy ezt a programot anyagi adathordozón (például CD‑ROM‑on) vagy letöltéssel terjesztik‑e, mert a program többszörözött példányait minden esetben a számítógépre kell feltölteni, függetlenül attól, hogy anyagi adathordozón rögzítették‑e, vagy sem, a program önmagában nem használható. Ez nem vonatkozik a művek többi kategóriájára, így például természetesen a könyvekre, de mellettük a digitális adathordozókon (CD‑ken vagy DVD‑ken) rögzített művekre sem, amelyek a letöltött művekkel ellentétben nem teszik szükségessé a számítógép közreműködését.
59. Másodszor, mivel a számítógépi program egy eszköz, gyakran kiegészítő karbantartó és frissítési szolgáltatásokat igényel, amelyek alaphelyzetben a „licenc” elnevezésű felhasználói szerződés részét képezik. Az ilyen licenc létezése független a program materiális vagy immateriális terjesztési módjától. A Bíróságnak ezen ok miatt kellett az „eladás” kifejezés tág értelmű meghatározását alkalmaznia.(37) Ha nem így lett volna, a számítógépi programok akár letöltés útján, akár anyagi adathordozón történő bármely rendelkezésre bocsátását licencnek lehetett volna minősíteni, anélkül hogy bármikor sor kerülhetne a terjesztési jog kimerülésére, ami sértené a 2009/24 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatékony érvényesülését. Ezzel szemben a művek más kategóriáinak esetén az anyagi adathordozón történő terjesztéshez alapesetben nem, míg a letöltés útján történő rendelkezésre bocsátáshoz társulhat licenc.
60. A számítógépi programok e két sajátos jellemzője alapján a Bíróságnak lehetősége nyílt megállapítani, hogy a letöltés útján történő rendelkezésre bocsátás gazdasági szempontból funkcionálisan egyenértékű az anyagi adathordozón történő szolgáltatással.(38) A művek más kategóriái esetén, noha az elsődleges hasznuk, vagyis az, hogy megismerjék őket, hasonlóképp független e művek felhasználók részére történő rendelkezésre bocsátásának módjától, e megismerés módja a rögzítésük (digitális vagy analóg) és a rendelkezésre bocsátásuk módjának függvényében mégis változhat.
61. Harmadszor, irodalmi, zenei vagy filmművészeti alkotások esetében a hasznosság úgyszólván az első elolvasás, meghallgatás vagy megtekintés után gyakran kimerül. Így a felhasználó ezen első megismerést követően, miután kielégültek a műhöz kapcsolódó igényei, hajlandó túladni a többszörözött példányán. A számítógépi programok esetében nem ez a helyzet, mivel ezek általában hosszabb időtartamú felhasználásra szolgálnak. A számítógépi programok tehát sokkal kevésbé alkalmasak a használtcikk piacon történő gyors forgalomba hozatalra, mint a más kategóriákba tartozó művek.
62. Ráadásul a számítógépi programok, mivel egy olyan ágazathoz tartozó eszközök, amelyben a technológiai fejlődés különösen gyors, a lehetséges frissítések ellenére gyorsan avulnak. Így tehát, ha a felhasználó továbbértékesíteni akarja egy számítógépi program többszörözött példányát, akkor feltételezhető, hogy ez utóbbi elvesztette számára a hasznosságát, és ennek gyakran a (relatív) elavulás az oka. Ezért egy használt program megszerzése is kevésbé hasznos egy új, műszakilag teljesen naprakész program beszerzéséhez képest. Megállapítható, hogy az anyagi hordozón rögzített irodalmi, zenei vagy filmművészeti alkotásoknak e hordozó elhasználódása miatti értékvesztése szembeállítható a számítógépi programok műszaki avulás miatti értékvesztésével. Ezzel szemben az anyagi hordozó nélküli irodalmi, zenei vagy filmművészeti alkotások – az idő múlásától és a további megszerzők számától függetlenül – teljes mértékben megőrzik a hasznosságukat. Ezért az irodalmi és egyéb művek használt immateriális példányainak piaca sokkal inkább érintheti a szerzői jogok jogosultjainak érdekeit, mint a használt számítógépi programok piaca.
63. Ezért a Bíróság a letöltés útján rendelkezésre bocsátott számítógépi programokra vonatkozó terjesztési jog kimerülésének kérdését a művek ezen, az irodalmi, zenei és filmművészeti művekétől eltérő kategóriájának sajátos körülményei között értékelte. E ténybeli különbségekhez hozzájárulnak még a 2009/24 irányelv és a 2001/29 irányelv közötti normatív különbségek is.
64. Először is, a 2009/24 irányelv nem rendelkezik a számítógépi programok szerzőit megillető, a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvános terjesztés engedélyezésére, illetve ennek megtiltására irányuló kizárólagos jogról. Ezen irányelv kizárólag a többszörözési jogot, a megváltoztatás jogát és a számítógépi program vagy másolatai „bármilyen formában történő nyilvános terjesztésének” vagy az ezek engedélyezéséhez való jogot(39) szabályozza. Így a Bíróságnak a számítógépi programok online letöltés útján történő rendelkezésre bocsátását a 2009/24 irányelv értelmében a terjesztési jog körébe tartozónak kellett minősítenie; ennek hiányában ugyanis el kellett volna ismernie, hogy a kifejezetten a számítógépi programokra vonatkozóan kidolgozott szabályozás nem biztosít kizárólagos jogot az e programok rendelkezésre bocsátását szolgáló, jelenleg legszélesebb körben elterjedt műszaki eszközt, azaz a letöltést illetően. A nyilvánossághoz közvetítés jogának a 2001/29 irányelv előírása szerinti alkalmazása megkérdőjelezné a 2009/24 irányelv és a számítógépi programok mint az oltalom tárgyainak sajátosságaira alkalmazott részletszabályok(40)lex specialis jellegét.(41)
65. Másodszor, 2001/29 irányelvvel ellentétben a 2009/24 irányelv nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely arra utal, hogy a terjesztési jog kimerülésének a 4. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten szereplő szabálya a fizikai adathordozókon megtestesült többszörözött példányokra korlátozódik.(42)
66. Végül harmadszor, a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a többszörözési jog alóli kivételt tartalmaz azokra a cselekményekre vonatkozóan, amelyekre „azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja”. Ez a rendelkezés annak megállapítását tette lehetővé a Bíróság számára, hogy egy használt számítógépi program megszerzője anélkül végezheti el e programnak a letöltéséhez szükséges többszörözését, hogy megsértené az említett program szerzőjének kizárólagos jogát.(43) Márpedig a 2001/29 irányelv nem tartalmaz hasonló kivételt.(44)
67. A jelen ügyben a Tom Kabinet azt állítja, hogy az elektronikus könyvek számítógépi programnak minősülnek, és ezért a UsedSoft ítéletet közvetlenül lehet alkalmazni rájuk. Ennek az érvnek azonban nem lehet helyt adni. Egy elektronikus könyv nem számítógépes program, vagyis bizonyos műveletek végrehajtása céljából a számítógép számára adott utasítások összessége, hanem egy olyan adatokat tartalmazó digitális fájl, amelyeket a számítógépnek fel kell dolgoznia. Ezért nem indokolt e könyvekre a számítógépi programokra vonatkozó, a Bíróság által értelmezett különös rendeleteket alkalmazni. Ráadásul az elektronikus könyvek nem egyszerű digitális fájlként, hanem a tartalmuk miatt, vagyis a bennük szereplő irodalmi műre tekintettel állnak a szerzői jog védelme alatt. Ez a védelem azonban a 2001/29 irányelv hatálya alá tartozik.
Az elektronikus könyvek haszonkölcsönbe adása
68. A Bíróság a Vereniging Openbare Bibliotheken ítéletében(45) megállapította, hogy a 2006/115/EK irányelv(46) 3. cikkében szabályozott haszonkölcsönzési jog, valamint az ezen irányelv 6. cikkében előírt nyilvános haszonkölcsönzési kivétel célját tekintve az elektronikus könyvekre alkalmazandó. Márpedig a 2006/115 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja éppúgy, mint a 2001/29 irányelv 4. cikke, a mű eredeti és többszörözött példányaira hivatkozik. Ezért javasolt lenne párhuzamot vonni az elektronikus könyv haszonkölcsönbe adása és terjesztése között, mivel mindkettő egy digitális példány letöltését jelenti.
69. Ugyanakkor a Bíróság által a Vereniging Openbare Bibliotheken ítéletben(47)elfogadott megoldást egy olyan jogi környezetben született, amely eltér a jelen ügyben szereplőtől. A haszonkölcsönzési jog ugyanis a szintén a 2006/115 irányelv 3. cikkében szabályozott bérleti jogtól, valamint a jelen ügyben tárgyalt terjesztési jogtól eltérően nem tartozik a WCT hatálya alá. A Bíróság külön kiemelte ezt a különbséget, és azt a következtetést vonta le, hogy a WCT‑vel nem ellentétes a 2006/115 irányelv olyan értelmezése, amely a haszonkölcsönzési jog hatálya alá vonja az elektronikus könyvek haszonkölcsönbe adását.(48) A terjesztési jogra vonatkozóan azonban nem lehet hasonló megállapítást tenni.(49)
70. Egyebekben a 2006/115 irányelv 6. cikkében szabályozott nyilvános haszonkölcsönzési kivétel közrendi célkitűzést valósít meg, és megköveteli a szerzők kárpótlását. Ez nem vonatkozik a terjesztési jog kimerülésének szabályára, amelynek indoka teljesen eltérő, a védelem alatt álló művet tartalmazó tárgyi eszköz tulajdonjogához és kereskedelméhez kapcsolódik.
71. Ezzel szemben a Tom Kabinet jogosan jegyzi meg, hogy úgy tűnik, a Bíróság elfogadta a terjesztési jog kimerülését az elektronikus könyvek tekintetében, amikor a Vereniging Openbare Bibliotheken ügyben előterjesztett második kérdésre válaszul megállapította, hogy a „2006/115 irányelv 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem zárja ki, hogy a tagállamok ahhoz a feltételhez kössék a 2006/115 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, hogy valamely könyvnek a közkönyvtár által hozzáférhetővé tett, digitális formájú többszörözött példányát – a [2001/29] irányelv 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően – e példány első eladása vagy tulajdonjogának más módon való első átruházása útján a nyilvános terjesztésre jogosult személy vagy az ő hozzájárulásával más hozza forgalomba az Európai Unión belül”(50).
72. E feltételnek ugyanis nem lenne sok értelme annak elismerése nélkül, hogy az elektronikus könyvek dematerializált példányaira alkalmazható lenne a terjesztési jog és ez utóbbi kimerülésének szabálya. Ehhez arra lenne szükség, hogy a többszörözött példányt a könyvtár részére történő átadás előtt fizikai adathordozón rögzítsék, amely műveletnek semmilyen gazdasági célja nem volna, és a piaci szokásokkal is ellentétes lenne, hiszen az elektronikus könyveket általában letöltés útján bocsátják rendelkezésre. Amennyiben a jelen ügyben a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a terjesztési jog nem vonatkozik a letöltés útján rendelkezésre bocsátott művekre, ez a feltétel értelmetlen lenne. Ugyanakkor nem gondolom, hogy a Bíróság által a Vereniging Openbare Bibliotheken ügyben tett ezen egyetlen megállapítás előre meghatározhatná a jelen ügy megoldását.
Internetes hivatkozások
73. A nyilvánossághoz közvetítés joga főszabály szerint nem merülhet ki.(51) A Bíróság az internetes környezettel összefüggésben ugyanakkor megállapította, hogy bizonyos, az e jog hatálya alá tartozó cselekményekhez nem szükséges az említett jog jogosultjának engedélye. Ilyenek a hiperlinkek(52) és az úgynevezett „framing” technikát alkalmazó linkek,(53) amelyek a szerzői jogok jogosultjának hozzájárulásával az interneten szabadon elérhető tartalmak felé irányítják a felhasználót. A Bíróság szerint, mivel ezekhez a nyilvánossághoz közvetítésre irányuló cselekményekhez ugyanazt a technikai eszközt – az internetet – használják, és ugyanazt a nyilvánosságot – az internet használóinak összességét – célozzák meg, mint az eredeti közvetítés, nincs szükség a szerzői jogok jogosultjának engedélyére.(54) A jogirodalomban ezt az ítélkezési gyakorlatot akár a nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó jog kimerülése elismerésének is lehet tekinteni(55).
74. Anélkül, hogy belemennék az ítélkezési gyakorlat hatásainak és a jogirodalomban megfogalmazott megközelítések megalapozottságának megvitatásába, megjegyzem, hogy ez az ítélkezési gyakorlat semmi esetre sem alkalmazható analógia útján a művek online letöltés útján történő nyilvánossághoz közvetítésére.
75. Ugyanis, először is az internetes linkekre vonatkozó ítélkezési gyakorlat azon az előfeltevésen alapul, hogy a szerzői jog jogosultja, amikor valamely tartalmat az interneten szabadon hozzáférhetővé tesz, figyelembe vette, hogy ahhoz az internet valamennyi használója esetlegesen hozzáférhet.(56) A letöltés esetében viszont nem ez a helyzet. A szerzői jogok jogosultja, amikor a mű digitális példányának minden megszerzését megfizetteti, a közvetítéssel célközönségként kizárólag azokat a felhasználókat veszi figyelembe, akik megfizették a mű többszörözött példányának árát, és nem az őket követő, ezen árat meg nem fizető vagy a szerzői jogok jogosultjától eltérő személynek megfizető felhasználókat.(57) Egy ilyen többszörözött példány valamennyi további rendelkezésre bocsátását tehát új nyilvánossághoz közvetítésnek kell tekinteni.
76. Másodszor, noha az internetes linkek esetében van közvetítés, akkor is származékos közvetítésről van szó abban az értelemben, hogy ez az eredeti közvetítéstől függ. Ha a szerzői jogok tulajdonosa úgy dönt, hogy eltávolítja alkotását az internetről, a link nem működik tovább. A működése tehát az említett jogosult akaratától függ. Ezzel szemben a letöltés esetén – a sajátos műszaki megoldások kivételével ‑ a szerzői jogok jogosultja elveszíti tényleges ellenőrzését művének többszörözött példánya felett, miután azt a felhasználó letöltötte. Az egyetlen rendelkezésére álló ellenőrzési eszköz a jogi ellenőrzés, amely a kizárólagos jogából fakad.
Záró megjegyzések
77. A fentiekben megfogalmazott megfontolások összegzéseként, még ha a Bíróság némi előrelépést tett is a szerzői jogok kimerülésének a digitális környezetben történő elismerése irányába, ebből nem következik, hogy a jelen ügy körülményei között el kellene ismerni e kimerülést.
78. A Bíróság ezen ítélkezési gyakorlata valóban bonyolult és következetlen benyomást kelthet, és csábító lenne oly módon egyszerűsíteni a jogi helyzetet, hogy a terjesztési jog digitális környezetben való kimerülésének szabálya a művek minden kategóriája vonatkozásában elfogadásra kerülne.(58) Úgy gondolom azonban, hogy a jogalkotói úton elfogadott teljes körű jogi szabályozás hiányában az ítélkezési gyakorlatban erre a szabályra vonatkozóan alkalmazott megoldások sokfélesége indokolt, sőt elkerülhetetlen, mivel eltérő tényállásokról van szó, amelyeket eltérő jellegű és sajátos célokat szolgáló jogi aktusok szabályoznak. Véleményem szerint pusztán a koherencia igénye nem alapozhatja meg a kimerülés szabályának bírósági elismerését.
Az érdekek közötti egyensúly
79. Amint azt a jelen indítványom bevezető részében említettem, a tartalmak – köztük azok is, amelyek szerzői jogi védelem alatt álló művekben találhatók – digitalizálása, és különösen az internetnek köszönhetően a felhasználók rendelkezésére bocsátására alkalmas új módok fejlődése felborította egyrészről a szerzői jogok jogosultjainak, másrészről a művek felhasználóinak érdekei között az analóg világban korábban fennálló egyensúlyt. A terjesztési jog kimerülésének szabálya az egyik olyan eszköz, amely hozzájárul ezen egyensúly fenntartásához. A kérdés az, hogy a szóban forgó érdekek közötti egyensúly megköveteli‑e ezen szabály alkalmazását a művek letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása esetén is.
80. A jogirodalomban felvetett számos indok szól ezen alkalmazás mellett.(59)
81. Először is, a használt áruk piacának fennállása erősíti a versenyt, csökkenti az árakat, és hozzájárul az áruk jobb elérhetőségéhez, ami nyilvánvaló előnyökkel jár a fogyasztó számára. Ez a verseny még erősebb, tekintve hogy a dematerializált digitális formában megjelenő használt többszörözött példányok a materiális formában megjelenő példányoktól eltérően tökéletesen helyettesítik az új példányokat.
82. Másodszor, a művek használt többszörözött példányainak mérsékelt áron történő elérhetővé tétele elősegítené az innovációt mind a szerzői jogok jogosultjai részéről (a használt példányok kínálatára vonatkozó versengés céljából, lásd az előző pontot), mind a felhasználók, valamint olyan harmadik szereplők részéről, mint amilyenek az online piaci felületek.
83. Harmadszor, az a körülmény, hogy a szerzői jogok jogosultja a terjesztési jog kimerülése miatt nem rendelkezik a mű többszörözött példányának felhasználása és sorsa feletti ellenőrzési joggal, a felhasználók magánéletének védelmét erősíti. A művek letöltés útján történő rendelkezésre bocsátása ugyanis nem csak azt teszi lehetővé a szolgáltatók számára, hogy az egyes vásárlók személyazonosságát megismerjék, hanem azt is, hogy információkat is gyűjtsenek arról, hogy ez utóbbiak miként használják a művet. Az elektronikus könyvek szolgáltatói többek között azt is megtudhatják, hogy az olvasó végigolvasta‑e a könyvet, vagy írt‑e hozzá megjegyzéseket. A szolgáltatókat a letöltött példányok vonatkozásában megillető ellenőrzési jog azt is lehetővé teszi számukra, hogy a felhasználó által állítólag „megvásárolt” többszörözött példányt felhasználhatatlanná téve felmondják a szerződést.
84. Végül negyedszer, a terjesztés jogának kimerülése lehetővé teszi azon versenyellenes gyakorlatok megakadályozását, amelyek a szolgáltatóváltás költségeinek megemelésével a felhasználókat a szolgáltatókhoz kötik. Ezek a gyakorlatok még szembetűnőbbek különösen az elektronikus könyvek piacán, amikor egy ilyen könyv megvásárlását és felhasználását például a szolgáltatónál nyitott számlától, és az ugyanezen vállalkozás által forgalmazott elektronikus könyvolvasó készülék megvásárlásától teszik függővé.
85. Ezen érvek némelyike azonban az általános gazdaságpolitika olyan tényezőivel kapcsolatos (árszínvonal, verseny, innováció), amelyeket a jogalkotó kétségtelenül figyelembe vehet, ám amelyek véleményem szerint nem vezérelhetik a bírói döntéseket.
86. Más érvek viszont nem a szerzői jog jogosultjainak, hanem a művek szolgáltatóinak magatartásával kapcsolatosak. A terjesztési jog kimerülésének az ilyen magatartások meghiúsítása érdekében történő elismerése így a szerzői jogoknak az e jogok és a felhasználók jogai közötti egyensúlytól független okokból történő korlátozását jelentené. Más szavakkal, a szerzői jog a művek értékesítési piacának állítólagosan hibás működését korrigáló tényezőként szolgálna.
87. Azt is kétségesnek találom, hogy a terjesztési jog kimerülésének szabálya önmagában alkalmas lenne a fent említett problémák orvoslására. Ugyanis, ha e szabály értelmében a mű dematerializált többszörözött példányának vásárlója újra eladhatná ezt a példányt, ez nem járna az e példány használatára vonatkozó valamennyi szerződéses feltétel automatikus megszűnésével.(60) Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a felhasználók minden esetben mentesülni akarnának e feltételektől. A szolgáltatók ugyanis ezeket a korlátozásokat és a magánéletbe való beavatkozást a felhasználók javát szolgáló kedvezményekhez társítják, e felhasználó pedig dönthetnek arról, hogy elviselik ez előbbieket annak érdekében, hogy részesülhessenek ez utóbbiakból.
88. Ráadásul jelentős érvek szólnak a terjesztési jog kimerülése szabályának a művek letöltés útján történő szolgáltatásával kapcsolatos alkalmazása ellen.
89. Először is, amint már említettem, a dematerializált digitális formában megjelenő többszörözött példányok nem kopnak a használattal, így a használt példányok tökéletesen helyettesítik az új példányokat. Ehhez hozzáadódik az ilyen példányok könnyű cseréje, ami nem igényel további erőfeszítéseket vagy költségeket. Így a párhuzamos használtpiac sokkal jelentősebb hatással lehet a szerzői jogok jogosultjainak érdekeire, mint a tárgyi formában megjelenő használt példányok piaca.
90. Az alapeljárás ennek kiváló példája. Amint azt a Tom Kabinet képviselője a tárgyaláson elismerte, előfordul, hogy e társaság a beszerzésnél alacsonyabb áron értékesíti tovább az elektronikus könyveket. Ezen eljárás jövedelmezősége annak köszönhető, hogy weboldalának felhasználóit arra buzdítja, hogy a tőle megvásárolt elektronikus könyveket az elolvasásukat követően a Tom Kabinet részére adják el, amely ezután e könyveket más ügyfelek részére is felkínálhatja. A viszonteladási és vásárlási ügyletek egymást követő sorozatának köszönhetően a Tom Kabinet jövedelmezővé teheti a tevékenységét, amelynek egyetlen költségét az elektronikus könyv első megvásárlása jelenti.
91. Ez két kockázatot jelent a szerzői jogok tulajdonosai számára. Az első az eredeti piaci ár töredékéért kínált azonos minőségű többszörözött példányokkal fennálló verseny, a második pedig a forgalomban lévő példányok ellenőrizetlen sokszorozásának kockázata. A mű digitális többszörözött példányának rövid időtartamon belüli többszöri eladása ugyanis a gyakorlatban a példányok sokszorozásának felel meg. Ez különösen igaz akkor, amikor – mint a könyvek esetében gyakorta – a felhasználók igényei egyetlen olvasás után kielégülnek.(61)
92. Másodszor, fennáll a sokszorozódás ezúttal valós kockázata, mivel a letöltés a példánynak a fogadó számítógépre történő másolásából áll. Noha főszabály szerint a letöltést követően a viszonteladást megvalósító köteles törölni a saját példányát, e kötelezettség betartását nehéz ellenőrizni, különösen magánszemélyeknél.(62)
93. Ez a probléma kétségkívül nem annyira az online letöltéssel, hanem sokkal inkább a digitalizálással kapcsolatos. A fizikai adathordozón szereplő digitális többszörözött példányokról ugyanis a tulajdonosa másolatot készíthet (teljes mértékben jogszerű cselekmény, kivéve a magáncélú másolatot), e felhasználó ezt követően a tárgyi formában megjelenő többszörözött példányokat újra eladja. Jóllehet egy ilyen cselekedet nem túl becsületes, azért nehezen lehetne jogellenessé nyilvánítani. Emellett nehézséget okozna e cselekmény tilalmát a magánszférába való behatolás nélkül végrehajtani. Ez azonban nem vonatkozik a művek összes kategóriájára, különösen a könyvekre,(63) és egy tárgyi formában megjelenő többszörözött példány viszonteladása olyan költség (például postaköltség) viselését teszi szükségessé, amely nem létezik a dematerializált értékesítés esetében.
94. Harmadszor, egyáltalán nem biztos, hogy a digitális formában megjelenő használt többszörözött példányok engedélyezett értékesítéseit követően a jogszerű, vagyis a jogszerűen, a szabályok betartásával szerzett és továbbadott példányok a hamisított példányoktól továbbra is könnyen, vagy egyáltalán megkülönböztethetőek maradnak. A szakmai felületeknek kétségtelenül módjukban áll olyan technikai eszközöket alkalmazni, amelyekkel erről megbizonyosodhatnak, amint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben található információk szerint a Tom Kabinet is tette. Mindazonáltal kétséges, hogy a magánszemélyek hasonló erőfeszítéseket tesznek. Így a digitális formában megjelenő többszörözött példányokra vonatkozó terjesztési jog kimerülésének elismerése a kalózkodás erősödéséhez vezethet, és megnehezítheti az ellene való küzdelmet szolgáló intézkedések végrehajtását.
95. Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tartós használati joggal járó letöltés mint az online tartalmak rendelkezésre bocsátásának egyik módja, éppen eltűnőben van. Megjelentek olyan új hozzáférési módok, mint például a streaming vagy az előfizetéses hozzáférés, amelyek nemcsak a szerzői jogok jogosultjai és a szolgáltatók, hanem a felhasználók körében is jelentős népszerűségre tettek szert. Ezek az új hozzáférési módok ugyanis egyrészt magasabb jövedelmet biztosítanak ez előbbiek számára, másrészt ez utóbbiaknak nagyobb mennyiségű tartalomhoz való rugalmasabb hozzáférést biztosítanak. Való igaz, hogy ezek az új hozzáférési eszközök nem elsősorban az elektronikus könyvekre vonatkoznak: nehéz elképzelni egy könyv online lejátszását. Ennek ellenére már léteznek olyan megoldások, amelyekben a havi vagy éves előfizetés áráért a felhasználó hozzáférhet egy teljes elektronikus könyvtárhoz. Noha e hozzáféréshez továbbra is szükség van a könyv letöltésére, azonban mégsem kerül sor fizetésre minden egyes letöltött példány után, és így ebben az esetben nehéz lenne „eladásról” beszélni. Márpedig a mű többszörözött példányának eladása a terjesztési jog kimerülésének feltétele.
96. Így a Bíróság a terjesztési jog kimerülésének az internetes környezet vonatkozásában való elismerésével egy olyan problémamegoldást alkalmazna, amelyre valójában nincs szükség, és amely nagyrészt a múlté.
97. E megfontolások arra engednek következtetni, hogy noha egy letöltés esetén komoly indokok szólnak a terjesztési jog kimerülése szabályának elismerése mellett, legalább annyira fontos okok kizárják azt. Így a szóban forgó különféle érdekek egyensúlya nem billenhet a hatályos rendelkezések szó szerinti tartalmából következő iránytól eltérő irányba.
Végkövetkeztetés
98. A fenti megállapítások alapján arra kell következtetnem, hogy mind a jogi, mind a teleológiai érvek amellett szólnak, hogy a terjesztési jog kimerülése szabályát az elektronikus könyvek online letöltés útján, tartós használat céljára történő rendelkezésre bocsátása vonatkozásában el kell ismerni.(64) Többek között egy ilyen mű többszörözött példányának tartós birtoklása a rendelkezésre bocsátás e módjának és a tárgyi formában megjelenő többszörözött példányok terjesztése közötti hasonlóságot támasztja alá. Azonban úgy vélem, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint az ezzel ellentétes érveknek kell érvényesülniük. Többek között a jelen indítvány 36–49. pontjában kifejtett érvekről van szó, amelyek a nyilvánossághoz közvetítés jogának a letöltésre való kiterjesztésére irányuló egyértelmű uniós jogalkotói szándékára, a terjesztés jogának a többszörözött példány tulajdonjogának átruházására irányuló cselekményekre való korlátozására és a többszörözési jogra vonatkoznak. Ezeket a jogi érveket megerősítik a jelen indítvány 89–96. pontjában ismertetett teleológiai megfontolások.
99. Ezen okokból azt javaslom, hogy a Bíróság a rechtbank Den Haag (hágai bíróság, Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és 4. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az elektronikus könyvek online letöltés útján megvalósuló tartós rendelkezésre bocsátása nem az ezen irányelv 4. cikke értelmében vett terjesztési jog, hanem az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés jogának hatálya alá tartozik.