AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2008. június 10.
T‑282/03. sz. ügy
Paul Ceuninck
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Az OLAF‑on belüli tanácsadói állás – A pályázat elutasítása – Az OLAF főigazgatójának hatásköre – Az álláshirdetés jogszerűsége – Az A4 és A5 besorolási fokozatú tisztviselők kinevezésére vonatkozó szabályok megsértése – Hatáskörrel való visszaélés – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”
Tárgy: Egyrészről a COM/051/02 álláshirdetés és az ezen álláshirdetést követően lefolytatott kiválasztási eljárás egészének megsemmisítése iránti kérelem, másrészről a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, S. kinevezéséről szóló 2002. szeptember 13‑i határozat és a felperes pályázatát elutasító hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti kérelem.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. Paul Ceuninck és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Európai Közösségek – Közösségi intézmények és szervek – A hatáskörök gyakorlása – Átruházások
(Személyzeti szabályzat, 2. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Jogalapok
3. Tisztviselők – Felvétel – Álláshirdetés – A pályázatoknak az előírt feltételek szempontjából való vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Az álláshirdetésben előírt feltételek betartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)
1. Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) a Bizottság igazgatási és költségvetési rendszerébe tartozik, és mivel a Bizottság az OLAF főigazgatójára ruházta a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreit, az OLAF főigazgatója rendelkezik hatáskörrel az OLAF‑on belüli kinevezésekre vonatkozó döntéseket meghozatalára.
(lásd a 22. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑15/00. sz., Bizottság kontra EBB ügyben 2003. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑7281. o.) 106. pontja.
2. A hatáskörrel való visszaélés fogalma azt jelenti, hogy valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel e hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat révén csak akkor valósul meg hatáskörrel való visszaélés, ha a konkrét, objektív és egyező bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a határozatot a hivatkozott céloktól eltérő célok elérése érdekében hozták. Nem elegendő tehát bizonyos tényekre hivatkozni ezen állítások alátámasztása érdekében, hanem olyan konkrét, objektív és egyező bizonyítékokat kell szolgáltatni, amelyek igazolhatják az állítások valóságát, vagy legalábbis valószínűsítik azt.
(lásd a 48. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑1611. o.) 113. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑111/99. sz., Samper kontra Parlament ügyben 2000. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑135. o. és II‑611. o.) 64. pontja; T‑152/00. sz., E kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑179. o. és II‑813. o.) 68. pontja; T‑103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑229. o. és II‑1137. o.) 18. és 29. pontja.
3. Annak a széles mérlegelési jogkörnek a gyakorlása, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság a kinevezések területén rendelkezik, feltételezi, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a pályázati anyagokat gondosan és pártatlanul vizsgálja, valamint lelkiismeretesen szem előtt tartja az álláshirdetésben közölt követelményeket, olyannyira, hogy köteles minden olyan pályázót elutasítani, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogi keretnek minősül, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság saját magának ír elő, és amelyet szigorúan be kell tartania.
Annak vizsgálatához, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem lépte‑e túl e jogi keret korlátait, a közösségi bíróságnak vizsgálnia kell az álláshirdetésben előírt feltételeket, majd ezt követően vizsgálnia kell, hogy az említett hatóság által az üres álláshely betöltésére kiválasztott pályázó ténylegesen teljesíti‑e e feltételeket, végül hogy – figyelembe véve a felperes alkalmasságát – e hatóság valamely másik pályázó előnyben részesítésével nem követett‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát. Az ilyen vizsgálatnak arra a kérdésre kell azonban szorítkoznia, hogy az adminisztráció – tekintettel azokra a megfontolásokra, amelyek álláspontja kialakításában vezették – a szabálytalanságoktól mentes eljárás folyamán ésszerű korlátok között maradt‑e, és hatáskörét nem használta‑e nyilvánvalóan tévesen, vagy olyan cél érdekében, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel e hatáskörökkel felruházták. A bíróság ugyanis a kinevezésre jogosult hatóságnak a pályázók végzettségére vonatkozó értékelését nem helyettesítheti a pályázók végzettségének saját maga által lefolytatott értékelésével.
(lásd a 65–67. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑35/92. P. sz., Parlament kontra Frederiksen ügyben 1993. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑991. o.) 15. és 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑159/96. sz., Wenk kontra Bizottság ügyben 1998. május 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑193. o. és II‑593. o.) 64. és 72. pontja; fent hivatkozott E kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 29. pontja; T‑174/02. sz., Wieme kontra Bizottság ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑241. o. és II‑1165. o.) 38. pontja; T‑137/03. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑7. o. és II‑27. o.) 92. pontja; T‑370/03. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2005. július 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑189. o. és II‑853. o.) 51. pontja; T‑45/04. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2006. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑145. o. és II‑A‑2‑681. o.) 46., 48. és 49. pontja.