A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2023. szeptember 6.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Öregségi nyugdíj – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság – Az uniós rendszerbe való átvitel – Tíz évnél rövidebb szolgálati jogviszony – Halál – Az átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságot és az EUINYR‑ben szerzett nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték visszatérítésének megtagadása – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése és 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Jogalap nélküli gazdagodás”
A T‑171/22. sz. ügyben,
OR,
OS
(képviseli őket: N. de Montigny ügyvéd)
felperesek
az Európai Bizottság (képviselik: T. Bohr, M. Brauhoff és G. Niddam, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök (előadó), H. Kanninen és T. Perišin bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. május 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 270. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, OR és OS, A jogutódjaiként (a továbbiakban: A vagy elhunyt tisztviselő) elsősorban az Európai Bizottság Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala (PMO) 2021. július 12‑i azon határozatának megsemmisítését kérik, amely elutasította egyrészt az apjuk által az Európai Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően megszerzett és az Unió intézményeinek nyugdíjrendszerébe (a továbbiakban: EUINYR) átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték, másrészt az e személy által a halála előtt az EUINYR‑be befizetett járulékot képviselő tőkeérték visszatérítése iránti kérelmüket, valamint – amennyiben megállapítást nyer, hogy a panaszukat elutasító 2021. december 22‑i határozat kiegészítő indokolást tartalmaz – ezen határozat megsemmisítését kérik, másodsorban pedig a kért összegeknek az Európai Központi Bank (EKB) által a fő refinanszírozási műveletekre vonatkozóan megállapított kamatláb 2 százalékponttal növelt mértékének megfelelő kamattal növelt összegének visszatérítését kérik.
A jogvita előzményei
2 A 2003. július 16‑án kisegítő szerződéses alkalmazottként lépett az Unió szolgálatába. 2004. július 16‑tól ideiglenes alkalmazottként dolgozott a Bizottságnál, majd 2006. április 16‑án tisztviselő lett.
3 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján A 2005 szeptemberében átvitte az Uniónál való szolgálatba lépése előtt megszerzett nemzeti nyugdíjjogosultság tőkeértékét az EUINYR‑be (a továbbiakban: „befelé irányuló” átvitel). E tőkeértéknek az EUINYR‑be történő befizetése alapján elismerték nyugdíjra jogosító bizonyos szolgálati idő jóváírását.
4 A ezt követően személyes okokkal indokolt szabadságot kért és kapott a 2008. szeptember 17. és 2013. szeptember 16. közötti időszakra annak érdekében, hogy a Saint‑Paul‑lez‑Durance‑i (Franciaország) ITER Nemzetközi Fúziósenergia‑fejlesztési Szervezete (a továbbiakban: ITER) szolgálatába léphessen. Ezt a személyes okokkal indokolt szabadságot 2020. július 1‑jei lemondásáig meghosszabbították, amely 2020. szeptember 16‑án hatályosult.
5 Így A 2003. július 16‑tól 2008. szeptember 16‑ig, azaz öt éven és két hónapon keresztül fizetett járulékot az EUINYR‑be.
6 2020. július 1‑jén, lemondásának a Bizottsághoz elektronikus levelében történő benyújtásakor, A a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése alapján az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultságnak egy másik nyugdíjrendszerbe való átvitele (a továbbiakban: „kifelé irányuló” átvitel) esetén követendő eljárásra irányuló kérdést intézett a PMO‑hoz. Ugyanebben az elektronikus levélben A pontosította, hogy nem teljesítette az öregségi nyugdíjban való részesüléshez szükséges tényleges tíz év szolgálati időt.
7 A 2020. július 2‑i elektronikus levelével küldött válaszában a PMO tájékoztatta A‑t a „kifelé irányuló” átvitel érdekében követendő eljárásról. A PMO azt is pontosította A számára, hogy mivel kevesebb mint tíz év volt a szolgálati jogviszonya, az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultsága biztosításmatematikai egyenértékét viheti át.
8 A 2021. január 5‑én elhunyt.
9 2021. január 14‑i elektronikus levelében a felperesek édesanyja, az elhunyt tisztviselő volt házastársa tájékoztatta a PMO‑t a tisztviselő haláláról. Ugyanezen a napon a PMO többek között azt válaszolta, hogy mivel az elhunyt tisztviselő halála előtt nem nyújtott be „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelmet, az ilyen átvitel már nem lehetséges.
10 2021. március 18‑án a felperesek – az elhunyt tisztviselő gyermekei és egyedüli örökösei – jogutódi minőségükben kérelmet nyújtottak be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján egyrészt az apjuk által az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően megszerzett és az EUINYR‑be átvitt nemzeti nyugdíjjogosultság tőkeértékének, másrészt az utóbbi által a halála előtt az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékének megfizetése iránt.
11 A 2021. július 12‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a PMO elutasította a felperesek kérelmét.
12 A PMO a megtámadott határozatban többek között kifejtette, hogy mivel az elhunyt tisztviselő szolgálati jogviszonya kevesebb volt, mint tíz év, nem igényelhet uniós nyugdíjat, így sem özvegye, sem árvái nem jogosultak a járulékok személyzeti szabályzat szerinti visszafizetésére. A PMO arra is rámutatott, hogy a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékének visszafizetését, beleértve a volt tisztviselő vagy elhunyt alkalmazott által az EUINYR‑be átvitt jogosultságot is, és kifejtette, hogy a „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelem kizárólag a volt tisztviselők és alkalmazottak számára biztosított egyéni jog, amellyel az elhunyt tisztviselő a lemondásának hatályosulását követően nem élt.
13 A felperesek 2021. szeptember 20‑án a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtottak be a megtámadott határozat ellen.
14 A Bizottság 2021. december 22‑i határozatával elutasította a panaszt (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat).
A felek kérelmei
15 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot, és – amennyiben az kiegészítő indokolást tartalmaz – a panaszt elutasító határozatot is;
– kötelezze a Bizottságot a kért összegek visszafizetésére, az EKB által a fő refinanszírozási műveletekre megállapított kamatláb 2 százalékponttal növelt mértékének megfelelő kamattal növelve;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A kereset tárgyáról
17 A megsemmisítés iránti kérelmekből kitűnik, hogy a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék ne csak a megtámadott határozatot semmisítse meg, hanem – amennyiben úgy kell tekinteni, hogy kiegészítő indokolást tartalmaz – a panaszt elutasító határozatot is.
18 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely panasz elutasításáról szóló határozat megsemmisítésére irányuló kérelem magában foglalja azon aktusnak a Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben e kérelmek mint olyanok nem bírnak önálló tartalommal (2018. július 13‑i Curto kontra Parlament ítélet, T‑275/17, EU:T:2018:479, 63. pont; lásd még ebben az értelemben: 2006. április 6‑i Camós Grau kontra Bizottság ítélet, T‑309/03, EU:T:2006:110, 43. pont).
19 A jelen ügyben, mivel a panaszt elutasító határozat csupán megerősítette a megtámadott határozatot, pontosítva az annak alátámasztására szolgáló indokokat, meg kell állapítani, hogy a panaszt elutasító határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmek önálló tartalommal nem bírnak. A megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata során ugyanakkor figyelembe kell venni a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást, mivel ennek egybe kell esnie a megtámadott határozat indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i Wattiau kontra Parlament ítélet, T‑737/17, EU:T:2009:273, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Az ügy érdeméről
A megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmekről
20 Megsemmisítés iránti kérelmeik alátámasztása érdekében a felperesek egyetlen, az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított jogalapra hivatkoznak.
21 A felperesek lényegében azt állítják, hogy az uniós költségvetés egyrészt az elhunyt tisztviselő által az Uniónál való szolgálatba lépése előtt megszerzett és az EUINYR‑be átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságnak, másrészt pedig az elhunyt tisztviselő által az Unió szolgálatában végzett munkája címén az EUINYR‑be befizetett járulékoknak megfelelő tőkeösszeggel gazdagodott.
22 A felperesek különösen arra hivatkoznak először is, hogy a megtámadott határozatnak nincs jogszabályi vagy joggyakorlati alapja.
23 E tekintetben a felperesek elsőként előadják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. cikke lehetővé teszi az Unió számára, hogy megőrizze az elhunyt tisztviselő által az EUINYR‑ben felhalmozott tőkét.
24 Egyrészt a felperesek vitatják a „befelé irányuló” átvitel visszavonhatatlan jellegét. Álláspontjuk szerint az Adminisztratív Információk 2011. március 28‑i 17‑2011. számában közzétett, 2011. március 3‑i C(2011) 1278 bizottsági határozattal elfogadott, a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. és 12. cikkének általános végrehajtási rendelkezései (a továbbiakban: általános végrehajtási rendelkezések) 8. cikkének (5) bekezdéséből az következik, hogy a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak az Uniónál való szolgálatba lépése előtt megszerzett nemzeti nyugdíjjogosultság tőkeértékének az EUINYR‑be való „befelé irányuló” átvitelére vonatkozó döntése kizárólag akkor visszavonhatatlan, ha az említett tisztviselő vagy alkalmazott később részesül az e rendszer keretében folyósított ellátásokban. A felperesek másodlagosan hozzáteszik, hogy amennyiben e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a „befelé irányuló” átvitel minden esetben visszavonhatatlan, annak alkalmazását mellőzni kell, mivel sérti a jogalap nélküli gazdagodás elvét.
25 Másrészt, a „kifelé irányuló” átvitelt illetően a felperesek azzal érvelnek, hogy a személyzeti szabályzatnak és az általános végrehajtási rendelkezéseknek sem célja a jelen ügyben felmerült helyzet szabályozása. Úgy vélik, hogy a jelen ügyben a „kifelé irányuló” átvitel érdekében tett konkrét lépések hiánya nem az elhunyt tisztviselő gondatlanságának vagy szándékos tartózkodásának következménye, hanem kizárólag halálának hirtelen, előre nem látható és elháríthatatlan bekövetkeztéből ered, amelyre kevesebb mint négy hónappal a Bizottságnál való lemondását követően került sor.
26 Ezenkívül a felperesek hangsúlyozzák, hogy a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem ír elő határidőt a „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelem benyújtására, így az a tény, hogy az elhunyt tisztviselő formálisan nem kérte ezt az átvitelt, nem értelmezhető úgy, hogy lemondott volna arról, hogy a vitatott összegeket más nyugdíjrendszerbe vigye át. Arra is hivatkoznak, hogy azáltal, hogy az elhunyt tisztviselő az e célból követendő eljárásra vonatkozóan 2020. július 1‑jén kérdést intézett a PMO‑hoz (lásd a fenti 6. pontot), kifejezte a „kifelé irányuló” átvitelre irányuló egyértelmű szándékát.
27 Másodszor a felperesek arra hivatkoznak, hogy bár volt jogalapja annak, hogy az elhunyt tisztviselő járulékot fizetett az EUINYR‑be, azt ellenszolgáltatás nélkül, tehát alaptalanul fizette meg. Az elhunyt tisztviselő által az EUINYR‑ben az Unió szolgálatában végzett munka után, illetve a 2005‑ben történt „befelé irányuló” átvitel folytán felhalmozott járulékok ugyanis végül semmilyen jogosultságot nem keletkeztettek számára az EUINYR‑ben, mivel kevesebb mint tíz év szolgálati időt szerzett az Uniónál, a személyzeti szabályzat pedig e minimális időtartamot írja elő az öregségi nyugdíj folyósítására.
28 E tekintetben a felperesek úgy vélik, hogy az a körülmény, hogy a személyzeti szabályzat kifejezetten rendelkezik a volt tisztviselő vagy alkalmazott azon lehetőségéről, hogy az EUINYR‑ben szerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőkeértéket másik nyugdíjrendszerbe vigye át, valamint a távozási díj kifizetésének lehetőségéről, azt bizonyítja, hogy az említett tőkeösszeg nem tartozik az Unió költségvetésébe. Egyébiránt a felperesek azt állítják, hogy nem nyert bizonyítást azon érv, amely szerint az EUINYR biztosításmatematikai egyensúlyát alááshatná az öregségi nyugdíjra nem jogosult volt tisztviselők vagy alkalmazottak által befizetett összegek visszatérítése. Ezenfelül a felperesek azt állítják, hogy a szolidaritás elvének, amelyen az említett egyensúly alapul, az EUINYR‑be járulékot fizető volt tisztviselő vagy alkalmazott javát kell szolgálnia, aminek hiányában e szolidaritás jogalap nélküli szegényedéshez vezetne.
29 Másodsorban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az Unió gazdagodása következtében vagyonuk valósan és biztosan csökkent.
30 E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy az elhunyt tisztviselő által megszerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőkeérték „kifelé irányuló” átvitelének hiányában nem részesülhettek az említett tőkének megfelelő kiegészítő jogosultságokban, jóllehet, ha erre a „kifelé irányuló” átvitelre sor került volna az elhunyt tisztviselő ITER‑nél betöltött utolsó munkaköréhez kapcsolódó nyugdíjalap javára, az lehetővé tette volna a felperesek számára, hogy az elhunyt tisztviselő jogutódjaiként magasabb összegű ellátásban részesüljenek, mint amilyenben most részesülnek, mivel ezen ellátás összege az említett nyugdíjalapban felhalmozott teljes összegtől függ.
31 A felperesek hozzáteszik, hogy ha az elhunyt tisztviselő nem végezte volna el a „befelé irányuló” átvitelt, akkor részesülhettek volna az azon nemzeti rendszer által folyósított tőkeösszegben vagy juttatásban is, amelyhez a tisztviselő az Uniónál való szolgálatba lépése előtt tartozott.
32 A Bizottság vitatja a felperesek érvelését.
33 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított visszatérítés iránti keresetnek két feltétel teljesülése esetén lehet helyt adni, nevezetesen ha bizonyítja egyrészt az Unió érvényes jogalap nélküli gazdagodását, másrészt a kérelmező vagyonának emiatti csökkenését (lásd: 2018. július 3‑i Transtec kontra Bizottság ítélet, C‑616/15, EU:C:2018:399, 156. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A fenti 33. pontban említett első feltételt illetően, amely szerint a gazdagodott személy általi visszatérítéshez való jog a szóban forgó gazdagodás érvényes jogalapjának hiányától függ, a következőket kell megállapítani.
35 Meg kell jegyezni, hogy érvelésükkel a felperesek nem cáfolták, hogy az elhunyt tisztviselő által az EUINYR‑be befizetett járulékok érvényes jogalappal rendelkeztek. Ugyanis a felperesek, noha kifogásolják, hogy az elhunyt tisztviselő által az EUINYR‑be – akár az Unió szolgálatában végzett munkája után befizetett, akár a 2005‑ben általa végzett „befelé irányuló” átvitelből eredő – különböző járulékok (lásd a fenti 3. pontot) „ellenszolgáltatások nélküliek és alaptalanok” voltak, és „semmilyen nyugdíjjogosultságot […] nem alapítottak”, azonban a beadványaikban kétséget kizáróan elismerik, hogy „volt jogalapja a járulékok [EU]INYR‑be való befizetésének”. Ezenkívül a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperesek képviselője megerősítette, hogy érvelésük az elhunyt tisztviselő által az EUINYR‑be befizetett járulékoknak megfelelő „összegek visszatartására” vonatkozó érvényes jogalap hiányára vonatkozott.
36 Ily módon érvelésükben a felperesek csak annak megállapítását kérik a Törvényszéktől, hogy az, hogy az elhunyt tisztviselő által az EUINYR‑be befizetett járulékokat a tisztviselő halálát követően a Bizottság megtartotta, az Unió érvényes jogalap nélküli gazdagodásának minősül.
37 Mivel az elhunyt tisztviselő kisegítő szerződéses alkalmazottként, majd ideiglenes alkalmazottként, végül pedig tisztviselőként járulékot fizetett az EUINYR‑be, a nyugdíjjogosultságára vonatkozó rendelkezéseket a lemondását követően a személyzeti szabályzat V. címének 3. fejezetében és VIII. mellékletében foglalt feltételek szerint kellett volna rá alkalmazni. E tekintetben a következőkre kell rámutatni.
38 Először is, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 36. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az illetményekből és a rokkantsági támogatásokból minden esetben le kell vonni [az EUINYR‑be] fizetendő nyugdíjjárulékot.”
39 A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 38. cikke értelmében „[a] szabályszerűen levont járulékok nem téríthetők vissza”.
40 A személyzeti szabályzat 83. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„A tisztviselők [az EUINYR] finanszírozásához a költségek egyharmadával járulnak hozzá. A járulék a tisztviselő alapilletményének a 64. cikkben meghatározott súlyozás figyelmen kívül hagyásával számított 10,3%. A járulékot a tisztviselők illetményéből havonta le kell vonni. […]”
41 E rendelkezésekből, és különösen a személyzeti szabályzat 83. cikkének (2) bekezdéséből és VIII. mellékletének 36. cikkéből így kitűnik, hogy az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai kötelesek pénzügyi hozzájárulást fizetni az EUINYR‑be.
42 Másodszor, a személyzeti szabályzatnak a V. címének 3. fejezetében szereplő 77. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkező tisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult. Amennyiben azonban a tisztviselő elérte a nyugdíjkorhatárt, ha a nem aktív státuszú időszak alatt nem lehetett újra szolgálatba helyezni, vagy a szolgálat érdekében történő nyugdíjazás esetén a szolgálati idő hosszától függetlenül jogosult e nyugdíjra. […]
A nyugdíjjogosultságot a tisztviselő a 66. életévének betöltésével szerzi meg. […]”
43 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének szövege szerint a tisztviselő vagy alkalmazott, aki azt követően lép az Unió szolgálatába, hogy valamely közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatából kilépett, vagy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, a véglegesítésének időpontja, valamint az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerésének időpontja között jogosult a fent említett tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultságnak – az átruházás tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét az Uniónak befizettetni.
44 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Az a tisztviselő, aki az Unió szolgálatából azért lép ki, hogy:
– egy olyan közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatába lépjen, amely az Unióval szerződéses viszonyban áll[;]
– munkavállalói vagy önálló vállalkozói minőségben tevékenykedjen, nyugdíjjogosultságot szerezve ezúton egy olyan rendszerben, amelynek irányító szervei az Unióval szerződéses viszonyban állnak[;]
jogosult az Unióval fennálló öregségi nyugdíj iránti jogosultságának az átruházás tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett, biztosításmatematikai egyenértékét az adott közigazgatási hatóság vagy szervezet nyugdíjalapjára vagy arra a nyugdíjalapra átruháztatni, amelyben munkavállalói vagy önálló vállalkozói minőségében végzett tevékenység útján öregségi nyugdíj iránti jogosultságot szerez.”
45 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Az a nyugdíjkorhatárt el nem érő tisztviselő, akinek szolgálati jogviszonya nem elhalálozás vagy rokkantság miatt szűnik meg, és aki azonnali vagy halasztott öregségi nyugdíjra nem jogosult, a szolgálati jogviszonyának megszűnésekor az alábbiak kifizetésére jogosult:
[…]
b) […] a 11. cikk (1) bekezdésében előírt juttatásokra vagy az ilyen juttatások biztosításmatematikai egyenértékének egy általa választott magán biztosítótársaság vagy nyugdíjpénztár részére történő kifizetése, feltéve, hogy az ilyen társaság vagy pénztár garantálja a következőket:
i. a tőkét nem fizeti vissza;
ii. legkorábban 60, de legkésőbb 66 éves kortól havi jövedelmet fizet;
iii. rendelkezik a járulékok visszafizetéséről vagy a túlélő hozzátartozói nyugdíjról;
iv. az átruházást másik biztosítótársaság vagy pénztár részére csak akkor engedélyezi, ha az megfelel az i., ii. és iii. pontban megállapított feltételeknek.”
46 E rendelkezésekből kitűnik, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése biztosítja azon tisztviselő vagy alkalmazott számára a lehetőséget, aki azt követően lép az Unió szolgálatába, hogy valamely közigazgatási hatóságnál, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezetnél dolgozott, vagy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, hogy a korábbi szakmai tevékenysége révén megszerzett nyugdíjjogosultságnak az EUINYR‑be történő „befelé irányuló” átvitelét kezdeményezze. A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdése pedig lehetővé teszi az Unió szolgálatából kilépő tisztviselő vagy alkalmazott számára, hogy az Unióban megszerzett nyugdíjjogosultság „kifelé irányuló” átvitelét kezdeményezze bizonyos garanciákat nyújtó nyugdíjpénztár vagy magán biztosítótársaság részére.
47 Harmadszor, e rendelkezésekből az is kitűnik, hogy az Unió tisztviselői és alkalmazottai által az EUINYR‑be fizetett járulékoknak – legyen szó akár az Unió szolgálatában végzett munkából eredő járulékokról, akár pedig a „befelé irányuló” átvitelből eredő járulékokról – a célja az EUINYR finanszírozása az öregségi nyugdíjnak a személyzeti szabályzat és az általános végrehajtási rendelkezések rendelkezéseinek megfelelő jövőbeli folyósítása érdekében. E rendelkezések célja tehát nem az, hogy olyan tőkét hozzanak létre, amellyel a szóban forgó tisztviselő vagy alkalmazott rendelkezhet. Így, ellentétben azzal, amit a felperesek a tárgyaláson állítottak, a tisztviselők és alkalmazottak nem „jogosultjai” az EUINYR‑be befizetett pénzügyi hozzájárulásuknak megfelelő összegeknek.
48 A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy az Unió abból eredő gazdagodása, hogy az elhunyt tisztviselő az EUINYR‑be az Unió szolgálatában végzett munkája után, illetve a 2005‑ben általa végrehajtott „befelé irányuló” átvitelből eredően (lásd a fenti 3. pontot) járulékot fizetett – amelynek visszafizetését a felperesek követelik –, rendelkezik érvényes jogalappal, mivel e járulékokat az öregségi nyugdíj jövőbeli folyósítása érdekében a személyzeti szabályzat és az általános végrehajtási rendelkezések rendelkezéseinek megfelelően fizette be.
49 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy mivel az elhunyt tisztviselő lemondása előtt nem teljesített tíz év szolgálati időt, valamint nem töltötte be 66. életévét, és e két feltétel a személyzeti szabályzat 77. cikkének a fenti 42. pontban felidézett rendelkezései értelmében konjunktív, nem igényelhetett öregségi nyugdíjat.
50 A fenti 38–45. pontban felidézett rendelkezések összességéből ugyanis az következik, hogy az elhunyt tisztviselő az Unió szolgálatából való lemondását követően az EUINYR‑ben megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultsága – amelynek egy része a 2005‑ben teljesített „befelé irányuló” átvitelből eredt – biztosításmatematikai egyenértékének „kifelé irányuló” átvitelét kérhette kizárólag, abba a nyugdíjpénztárba, amelynél az ITER‑nél végzett munkája folytán jogosultságokat szerzett, vagy egy általa választott olyan magánbiztosítóba vagy nyugdíjalapba, amely megfelel a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek.
51 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat, a mellékletei, illetve az általános végrehajtási rendelkezések egyetlen rendelkezése sem írja elő annak lehetőségét vagy kötelezettségét, hogy ha a tisztviselő vagy alkalmazott több mint egy év szolgálati idő után, de tíz év szolgálati idő megszerzése előtt lemond, akkor visszatérítsék a volt tisztviselő vagy alkalmazott, illetve halála esetén az örökösei számára az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő járulék egy részét vagy egészét, mivel a szóban forgó járulékok nem hasonlíthatók olyan tőkéhez, amely felett a volt tisztviselő vagy alkalmazott rendelkezhetne. Az adminisztrációt ilyen körülmények között terhelő egyetlen kötelezettség az általános végrehajtási rendelkezések 3. cikkének (1) bekezdésében szerepel, és abban áll, hogy a tisztviselő vagy alkalmazott szolgálati jogviszonya végleges megszűnésének időpontjában közöljék vele az EUINYR‑ben szerzett nyugdíjjogosultság teljes összegének megfelelő biztosításmatematikai egyenérték összegét.
52 Ezenkívül, ami az elhunyt tisztviselő által az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően szerzett nemzeti nyugdíjjogosultságot képviselő tőkeérték EUINYR‑be való átvitelének megfelelő járulékokat illeti, az általános végrehajtási rendelkezések 8. cikke (5) bekezdésének egyértelmű és pontos szövegéből kitűnik, hogy a fenti 43. pontban ismertetett „befelé irányuló” átviteli eljárásra vonatkozó valamennyi határozat „jellegénél fogva visszavonhatatlan”. Ugyanis csak a „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelem esetén van lehetőség arra, hogy az Unió szolgálatából véglegesen kilépő tisztviselő vagy alkalmazott az EUINYR‑ben megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságának biztosításmatematikai egyenértékét átvigye egy másik nyugdíjrendszerbe.
53 Ezenfelül, még ha a felperesek érvelését úgy is kellene értelmezni, hogy az az általános végrehajtási rendelkezések 8. cikkének (5) bekezdésével szembeni jogellenességi kifogás előterjesztésére irányul (lásd a fenti 24. pontot), meg kell állapítani, hogy ezen érvelést első alkalommal a válasz szakaszában hozták fel, és nem tekinthető a már felhozott jogalapok kiegészítésének. Következésképpen olyan új jogalapnak minősül, amely nem az eljárás során felmerült jogi vagy ténybeli helyzetből származik, és amelyet ezért mint elfogadhatatlant el kell utasítani a Törvényszék eljárási szabályzatának 84. cikke értelmében, amely tiltja új jogalapoknak az eljárás folyamán való előterjesztését.
54 A jelen ügyben – a PMO‑hoz intézett 2020. július 1‑jei tájékoztatáskérés (lásd a fenti 6. pontot) ellenére – nem vitatott, hogy az elhunyt tisztviselő halála előtt nem nyújtott be a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelmet, annak ellenére, hogy az ilyen tájékoztatáskérés alapján feltehető, hogy A tervezte a „kifelé irányuló” átvitel végrehajtását.
55 Ebből következik, hogy az elhunyt tisztviselő öregségi nyugdíja folyósításának és a „kifelé irányuló” átvitel iránti kérelem e tisztviselő általi benyújtásának hiányában a Bizottságnak – amely számára semmilyen jogszabályi rendelkezés nem biztosít lehetőséget arra, hogy az EUINYR‑ben megszerzett vagy az elhunyt tisztviselő által a halála előtt az EUINYR‑be átvitt nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőkeérték egészét vagy egy részét visszafizesse a jogutódoknak – nem róható fel az érvényes jogalap nélküli gazdagodás amiatt, hogy az elhunyt tisztviselő elhalálozását követően megtartotta az e tisztviselő által az EUINYR‑be befizetett járulékokat.
56 A fentiekből következik, hogy nem állapítható meg, hogy az Unió abból eredő gazdagodása, hogy az elhunyt tisztviselő az EUINYR‑be az Unió szolgálatában végzett munkája után, illetve a 2005‑ben általa végrehajtott „befelé irányuló” átvitelből eredően járulékot fizetett – amelynek visszafizetését a felperesek követelik –, nem rendelkezik érvényes jogalappal, így nem teljesül a jogalap nélküli gazdagodás fennállása megállapításának első feltétele, és ezért nem kell megvizsgálni, hogy a fenti 33. pontban említett második feltétel teljesül‑e.
57 Következésképpen az egyetlen jogalapot és a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet is el kell utasítani.
A követelt összegek visszafizetésére irányuló kérelmek
58 Második kereseti kérelmükben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék rendelje el egyrészt az elhunyt tisztviselő által az Uniónál való szolgálatba lépése előtt megszerzett és az EUINYR‑be átvitt nemzeti nyugdíjjogosultság, másrészt pedig a tisztviselő által a halála előtt az EUINYR‑ben megszerzett nyugdíjjogosultság visszatérítését.
59 A jelen ügyben, mivel a Törvényszék megállapította, hogy a felperesek által a jelen keresetben a megsemmisítés iránti kérelmük alátámasztására felhozott, az Unió jogalap nélküli gazdagodására alapított egyetlen jogalap megalapozatlan, és azt el kell utasítani, következésképpen a fenti 58. pontban említett, a megtámadott határozat jogellenességére alapított pénzköveteléseket is el kell utasítani.
60 A fentiek összességéből az következik, hogy a keresetet egészében el kell utasítani.
A költségekről
61 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
62 Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék OR‑t és OS‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. szeptember 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások