AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2014. szeptember 10.
F‑120/13. sz. ügy
KE
kontra
Európai Vasúti ügynökség (ERA)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának elmaradása – Ügynökség személyi állománya – A személyi állomány létszámcsökkentése – Az ERA több évre szóló pénzügyi kerete – Két álláshely törlése a személyi állomány jegyzékéről – Lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartása – Meghallgatáshoz való jog – Belső iránymutatások – Szolgálati érdek”
Tárgy: Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben KE az Európai Vasúti Ügynökség (ERA, a továbbiakban: Ügynökség) ügyvezető igazgatója által 2013. március 22‑én hozott azon határozat megsemmisítését kéri, amely megerősítette számára, hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződése az abban jelzett időpontban, azaz 2013. szeptember 30‑án lejár.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Az Európai Vasúti Ügynökség maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a KE részéről felmerült költségek felét. KE maga viseli költségeinek felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Azt lehetővé tévő belső iránymutatások elfogadása, hogy az alkalmazott a határozat elfogadását megelőzően észrevételeket terjesszen elő – Joghatások
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)
2. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Azt lehetővé tévő belső iránymutatások elfogadása, hogy az alkalmazott a határozat elfogadását megelőzően észrevételeket terjesszen elő – Az alkalmazottal való párbeszéd részletes szabályai
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)
3. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – A meghosszabbítással kapcsolatos határozatokat érintő eljárást létrehozó belső iránymutatások elfogadása – Az abban előírt irányadó határidők adminisztráció általi be nem tartása – Következmények
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)
4. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Álláshelyek költségvetési okok miatti megszüntetése
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk)
5. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Az érintett alkalmazott érdekeinek figyelembevétele – Korlátok
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 8. és 47. cikk)
1. Bár igaz, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, és különösen annak 47. cikke nem tartalmaz olyan külön eljárást, amelynek célja lehetővé tenni, hogy a határozott időre szerződtetett ideiglenes alkalmazottat megfelelően meghallgassák azelőtt, hogy elfogadnák a szerződését meg nem hosszabbító határozatot, a személyzeti szabályzat szövegének hallgatása mellett az intézmény vagy az ügynökség előírhat olyan belső eljárásokat és szabályokat – nevezetesen belső iránymutatásokat – fogadhat el, amelyek lehetővé teszik az ideiglenes alkalmazott meghallgatását azelőtt, hogy a szerződtetéséről döntenének, azonban e lehetőség használata nem vezethet a személyzeti szabályzat vagy az említett alkalmazási feltételek kifejezett szabályától való eltéréshez.
E tekintetben az ilyen belső iránymutatások – olyan területen, amelyen az intézmény vagy ügynökség a személyzeti szabályzat alapján széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik – ölthetik a teljes személyi állománnyal közölt olyan határozat formáját, amely arra irányul, hogy azonos bánásmódot biztosítson az érintett tisztviselőknek és alkalmazottaknak. Amikor az intézmény vagy az ügynökség ilyen határozatot fogad el, az iránymutató magatartási szabálynak tekintendő, amellyel az adminisztráció saját magát kötelezi, és amelytől nem térhet el anélkül, hogy kifejtené az ehhez vezető okokat, ellenkező esetben megsérti az egyenlő bánásmód elvét.
(lásd a 46–48. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Louwage kontra Bizottság ítélet, 148/73, EU:C:1974:7, 12. pont; Lux kontra Számvevőszék ítélet, 129/82 és 274/82, EU:C:1984:391, 20. pont;
Elsőfokú Bíróság: Schneider kontra Bizottság ítélet, T‑54/92, EU:T:1994:283, 19. pont; Monaco kontra Parlament ítélet, T‑92/96, EU:T:1997:105, 46. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Petrilli kontra Bizottság ítélet, F‑98/07, EU:F:2009:7, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Bernard kontra Europol ítélet, F‑99/07 és F‑45/08, EU:F:2009:84, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Valamely uniós ügynökségnek a határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződések meghosszabbítási eljárására vonatkozó iránymutatásainak végrehajtása ‑ nevezetesen az ügynökség és az alkalmazott között lefolytatandó, a szerződés meghosszabbításának lehetőségét érintő párbeszéd ‑ keretében, az ügynökségnek gondoskodnia kell arról, hogy az érintett alkalmazottat az iránymutatások végrehajtása keretében egyértelműen tájékoztassák a felettesével folytatott párbeszéd tárgyáról, annak érdekében hogy az ténylegesen előadhassa álláspontját azelőtt, hogy az alkalmazási szerződésének lejártát illetően őt kedvezőtlenül érintő határozatot fogadnának el. Így akkor is, ha az iránymutatások nem írnak elő írásos formát a felettes és az érintett alkalmazott közötti párbeszédre, továbbá ezért a párbeszéd tárgyára vonatkozó tájékoztatás lehet szóbeli és kiderülhet annak körülményeiből, az érintett írásban való meghívása megfelelőbbnek bizonyulhat.
(lásd az 55. pontot)
3. Abban az esetben, ha az uniós ügynökség határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződések meghosszabbítási eljárására vonatkozó belső iránymutatásaiban foglalt irányadó határidőket nem tartják be, az is szükséges, hogy az ilyen szabálytalanság hatással legyen a hosszabbítást mellőző határozat tartalmára.
E tekintetben olyan helyzetben, amikor a vitatott álláshelyet meg kell szüntetni, az ezen álláshelyet betöltő alkalmazott ideiglenes alkalmazotti szerződése meghosszabbításának mellőzésére vonatkozó javaslat költségvetési hatásai – az ügynökség működési költségvetése költségeként kifejezve – ténylegesen semlegesek, mivel az ilyen határozat mindössze megerősíti azon előirányzatok felhasználásának elmaradását, amelyet a következő költségvetési évre megszüntettek. Következésképpen a belső iránymutatásokban foglalt azon követelményt illetően, hogy a meghosszabbítást mellőző határozat elfogadása előtt az ügynökség humánerőforrás osztályához kell fordulni, amennyiben ezen osztály eltekinthet attól, hogy megjegyzést fűzzön az ilyen határozattervezethez, amely konkrétan nem jár költségvetési következménnyel, az esetleges megkeresés – jóllehet az előírt határidőben történt – nem befolyásolja a meghosszabbítást mellőző határozat tartalmát és ennek következtében jogszerűségét sem.
(lásd a 67., 69. és 70. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Wunenburger kontra Bizottság ítélet, T‑246/04 és T‑71/05, EU:T:2007:34, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. A szolgálat szervezése és működése kizárólag az intézmény hatáskörébe tartozik, és egyedül a felettes hatóság felel a szolgálat szervezéséért. Csak az ő feladata mérlegelni a szolgálat szükségleteit, és így a rendelkezésére álló személyi állományt beosztani.
Az uniós intézmények és ügynökségek az igazgatási egységeiket is szabadon alakíthatják ki figyelembe véve olyan tényezők összességét, mint a rájuk bízott feladatok jellege és terjedelme, valamint a költségvetési lehetőségek. Márpedig e szabadság magában foglalja egyrészt álláshelyek megszüntetését és a feladatok kiosztásának megváltoztatását annak érdekében, hogy a munkaszervezés hatékonyabb legyen, vagy hogy megfeleljenek az uniós politikai szervek által elhatározott azon költségvetési követelménynek, hogy álláshelyek szűnjenek meg, másrészt ugyanígy a megszüntetett álláshelyet betöltő személy által korábban ellátott feladatok újbóli kiosztását, anélkül hogy az álláshely ezen megszüntetése szükségszerűen azon feltételtől függne, hogy a kiosztott feladatok összességét kevesebb személy végezze, mint az átszervezés előtt. Egyébiránt az álláshely megszüntetése nem teszi feltétlenül feleslegessé a vonatkozó feladatokat.
Következésképpen az intézmény e téren a mérlegelési jogkörének határain belül marad akkor, amikor a költségvetési követelmények miatt tanácsosi álláshelyek helyett asszisztensi álláshelyek megszüntetéséről határoz, és amikor az év során lejáró szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottak által betöltött asszisztensi álláshelyek közül meghatározza és kiválasztja azt, amelynek megszüntetése a legkisebb működési hatással járhat.
(lásd a 81–83. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Labeyrie kontra Bizottság ítélet, 16/67, EU:C:1968:37, 445. o.; Geist kontra Bizottság ítélet, 61/76, EU:C:1977:127, 38. pont; Bellardi‑Ricci és társai kontra Bizottság ítélet, 178/80, EU:C:1981:310, 19. pont;
Elsőfokú Bíróság: Scheuer kontra Bizottság ítélet, T‑108/89, EU:T:1990:45, 41. pont; Pitrone kontra Bizottság ítélet, T‑46/89, EU:T:1990:62, 60. pont; Sebastiani kontra Parlament ítélet, T‑163/89, EU:T:1991:49, 33. pont; Lacruz Bassols kontra Bíróság ítélet, T‑109/92, EU:T:1994:16, 88. pont; Cesaratto kontra Parlament ítélet, T‑108/96, EU:T:1997:115, 48–51. pont; Karatzoglou kontra EAR ítélet, T‑471/04, EU:T:2008:540, 59. pont.
5. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke ugyan biztosítja az ideiglenes alkalmazott szerződése meghosszabbításának lehetőségét, nem jogról, hanem a hatáskörrel rendelkező hatóság mérlegelési körébe tartozó egyszerű lehetőségről van szó. Egyébiránt, ellentétben azzal, ami a tisztviselőkre vonatkozik, a határozott időre szerződtetett és hamarosan lejáró szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottnak nincs elsőbbségi jogosultsága, amely az alkalmazása végén lehetővé tenné számára az ugyanazon csoportba tartozó bármely más olyan álláshelyre való visszahelyezést, amely az őt foglalkoztató intézménynél vagy ügynökségnél később megüresedik, vagy amelyet ott később létrehoznak.
Következésképpen különösen az uniós intézményekre és ügynökségekre nehezedő azon átfogó politikai elvárások közepette, hogy fokozatosan és évente csökkentsék a személyi állományukat, nem róható fel a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóságnak, hogy megsértette a gondoskodási kötelezettségét akkor, amikor nem hosszabbította meg valamely alkalmazott foglalkoztatását határozatlan időre amiatt, hogy a költségvetésében álláshelyeket szüntettek meg.
Ez még inkább érvényes akkor, amikor mindenesetre az érintett alkalmazott szolgálati aktája nem mutat különleges érdemeket a legutóbb kiosztott feladatok végrehajtásában. Azon alkalmazott személyes érdekének figyelembevétele ugyanis, akinek szakmai teljesítményét elégtelennek ítélték, nem vezethet annak tilalmához, hogy az illetékes hatóság – ezen alkalmazott ellenkezése ellenére – mellőzze a határozott idejű szerződés meghosszabbítását, amennyiben azt a szolgálati érdek megkívánja.
(lásd a 91., 92., 95. és 96. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Nebe kontra Bizottság ítélet, 176/82, EU:C:1983:214, 18. pont; Lux kontra Számvevőszék ítélet, 69/83, EU:C:1984:225, 17. pont;
Elsőfokú Bíróság: Potamianos kontra Bizottság ítélet, T‑160/04, EU:T:2008:438, 30. pont; ETF kontra Michel ítélet, T‑108/11 P, EU:T:2013:625, 88. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Klug kontra EMEA ítélet, F‑35/07, F‑35/07, EU:F:2008:150, 79. pont; AI kontra Bíróság ítélet, F‑85/10, EU:F:2012:97, 167. és 168. pont; Solberg kontra OEDT ítélet, EU:F:2013:157, F‑124/12, 45. pont.