AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2008. május 22.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Megkövetelt szakmai tapasztalat – A tartaléklistán szereplő pályázó felvételének megtagadása – A vizsgabizottság és a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre”
Az F‑145/06. sz. ügyben,
az EK 236. és az EA 152. cikk alapján
César Pascual García (lakóhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: B. Cortese és C. Cortese ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall és M. Velardo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: S. Van Raepenbusch elnök (előadó), I. Boruta és H. Kanninen bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. március 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2006. december 22‑én faxon érkezett keresetlevelével (az eredeti példányt 2007. január 2‑án nyújtották be) C. Pascual García, az EPSO/B/23/04. sz. nyílt versenyvizsga (HL C 81. A, 2004. március 31., 17. o.) sikeres résztvevője, kéri különösen az Európai Közösségek Bizottsága Isprában (Olaszország) lévő Közös Kutatóközpontjának (KKK) főigazgatója által 2006. április 7‑én hozott azon határozat megsemmisítését, amellyel az nem vette figyelembe a felperesnek a COM/2005/2969. sz. álláshirdetésre benyújtott pályázatát, és az említett versenyvizsga tartaléklistájához a szervezeti egységeket arról tájékoztató megjegyzést fűzött, hogy a felperes nem teljesítette a szóban forgó versenyvizsgához kapcsolódó vizsgára bocsátási feltételeket (a továbbiakban: megtámadott határozat).
A jogvita előzményei
2 A felperes a Madridi Autonóm Egyetemen (Spanyolország) (Universidad autonoma de Madrid, a továbbiakban: UAM) 1998 augusztusában fizikatudományi licenciátust, 2000‑ben pedig anyagtudományi licenciátust szerzett.
3 2001. február 1‑jétől 2004. január 31‑ig a Pisai Tanárképző Főiskolán (Olaszország) (Scuola Normale Superiore, a továbbiakban: SNS) és a Nemzeti Anyagfizikai Intézetnél (Istituto Nazionale per la Fisica della Materia, a továbbiakban: INFM) dolgozott a sűrített anyag fizikájának területén való továbbképzést célzó állásban (posto di perfezionamento triennale in fisica della materia condensata, a továbbiakban: kutatási doktorátus). Ezen időszakban az SNS és az INFM által alkotott közös kutatóvállalatnál, a „National Enterprise for nanoScience and nanoTechnologynál” (a továbbiakban: NEST) a félvezetők és a nanotudomány területén végzett kutatásokat, miközben 150 órányi előadást is látogatott.
4 Meg kell jegyezni, hogy miután a Decreto del Presidente della Repubblica 11 luglio 1980, n. 382, Riordinamento della docenza universitaria, relativa fascia di formazione nonché sperimentazione organizzativa e didattica (a köztársasági elnöknek a felsőoktatás, képzés, valamint a szervezési és tanítási kísérleti programok reformjáról szóló, 1980. július 11‑i 382. sz. rendelete, a GURI 1980. július 31‑i 209. száma) bevezette Olaszországban a kutatási doktorátusokat, a Legge 18 giugno 1986, n. 308, Equipollenza del Diploma di Perfezionamento della Scuola Normale Superiore di Pisa con il titolo di Dottore di Ricerca (az 1986. június 18‑i 308. sz. törvény, a GURI 1986. június 30‑i 149. száma) bevezette az SNS által kiadott továbbképzési diploma (diploma di perfezionamento) és a többi olasz egyetem által kiadott kutatódoktori diploma (dottore di ricerca) egyenértékűségét.
5 2004. február 2‑től 2005. február 1‑jéig a felperes továbbra is az SNS‑nél dolgozott, ez alkalommal a kutatási tevékenységekben való együttműködésre irányuló szerződés (contratto di collaborazione ad attività di ricerca, a továbbiakban: kutatási szerződés) keretében.
Az EPSO/B/23/04. sz. nyílt versenyvizsga
6 2004. március 31‑én a kutatás és a technika területén közzétették a technikusok (B 5/B 4) felvételi tartaléklistájának elkészítését célzó EPSO/B/23/04. sz. nyíltversenyvizsga‑kiírást (a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás). E versenyvizsga különböző területekre, többek között a „fizika, anyagtudomány, mechanika és elektronika” területére vonatkozott, amelyre a felperes benyújtotta pályázatát. A jelentkezési határidőt 2004. április 30‑ában állapították meg.
7 A „fizika, anyagtudomány, mechanika és elektronika” területét illetően a feladatokat a versenyvizsga‑kiírás A. címének I. pontja a következőképpen írta le:
„A feladatok lényegében a következőkben állnak:
– utasítások alapján kísérleti berendezések működtetése és fejlesztése, kísérletek végzése,
– analitikai technikák kidolgozása és alkalmazása,
– az eredmények ellenőrzése és validálása,
– minőségbiztosítási módszerek alkalmazása az alábbi területeken.
[…]
Különösen:
– szabályozástechnika, megfigyelőrendszerek, mérő‑ és jelzőrendszerek a környezet, az egészség, a megújuló energiák és a kibocsátások területén,
– orvosbiológiai technológiákhoz anyagok elemzése és kezelése,
– kísérleti berendezések tervezése és megvalósítása,
– hidraulikus, magasnyomású, alacsonynyomású és kriogén rendszerek összeszerelése és karbantartása,
– metrológia,
– egy elektronikai és elektrotechnikai laboratóriumért való felelősség,
– elektronikus berendezésekért való felelősség és azok karbantartása,
– adatgyűjtés és modellezés.”
8 A versenyvizsga‑kiírás A. címének II. pontja részletezte az oklevelekre vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokra, a szakmai tapasztalatra és a nyelvismeretre vonatkozóan a pályázók által a jelentkezési határidő időpontjában teljesítendő vizsgára bocsátási feltételeket. Közelebbről a megkövetelt szakmai tapasztalatot illetően a 2. alpont a következőképpen hangzott:
„A pályázók a középfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél vagy bizonyítvány megszerzését követően teljes munkaidőben legalább négyéves szakmai tapasztalatot szereztek, ebből két évet a feladatok jellegével összefüggésben.
Szakmai tapasztalatként és legfeljebb kétéves időtartamban figyelembe veszik a következőket:
– az A. cím I. pontjában meghatározott feladatok ellátására felkészítő szakosító képzés vagy szakmai továbbképzés teljes időszaka, amennyiben azt megfelelően igazolják,
– az A. cím I. pontjában meghatározott feladatok ellátására felkészítő minden további képzési, tanulmányi vagy kutatási időszak, amelyet legalább a versenyvizsgán való részvételre jogosító oklevéllel egyenértékű szintű oklevél igazol.
Amennyiben a szakosító képzés vagy szakmai továbbképzés időszaka egybeesik a szakmai tevékenység valamely időszakával, a vizsgabizottság csak a szakmai tevékenység időszakát veszi figyelembe.”
9 A C. cím „Teljes pályázat” című 3. pontja előírta, hogy az állampolgárságot, a tanulmányokat, a képzést, a szakosító képzést, a szakmai továbbképzést, a kutatást és a szakmai tapasztalatot részletesen ki kell fejteni a jelentkezési lapon, amelyhez csatolni kell az igazolásokat, és amely alapján a vizsgabizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a pályázók teljesítik‑e a versenyvizsga‑kiírás A. címének II. pontjában foglalt feltételeket.
10 2005. március 30‑i levelében az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatala (EPSO) arról tájékoztatta a felperest, hogy teljesíti a versenyvizsga‑kiírásban foglalt valamennyi feltételt, majd 2005. október 13‑i levelében az EPSO közölte vele, hogy nevét felvették a 2007. december 31‑ig érvényes tartaléklistára, ez azonban nem jelent garanciát az esetleges felvételre.
A COM/2005/2969. sz. álláshirdetés
11 A KKK közzétette a COM/2005/2969 – B*3/B*11 álláshirdetést (a továbbiakban: álláshirdetés). 2005. november 21‑én a felperest felvételi beszélgetésre hívták az Isprában lévő Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Intézethez (a továbbiakban: EFVI). E meghallgatásra 2005. december 6‑án került sor.
12 2005. december 14‑én a felperest felvételi beszélgetésre hívták a KKK Transzuránok Intézetéhez is, Karlsruhéba (Németország). E meghallgatás időpontját 2006. január 17‑ére tűzték ki.
13 2005. december 16‑i levelében az Isprában lévő KKK emberi erőforrások csoportjának vezetője arról tájékoztatta a felperest, hogy felveszik az álláshirdetés tárgyát képező állásra, és hogy felvétele még az orvosi vizsgálat és a biztonsági ellenőrzés eredményeitől függ.
14 A következő napokban egy sor telefonhívás és egy e‑mail is megerősítette azon tényt, hogy tényleg a felperest választották ki az üres állásra. E megkeresésekből az is kitűnt, hogy ha a felperes elfogadja ezen állást, le kell mondania a Karlsruhéban lévő Transzuránok Intézeténél a felvételi beszélgetésre való meghívást.
15 2006. január 23‑án a felperes részt vett az orvosi vizsgálaton. Ugyanezen a napon találkozott az EFVI azon szolgálati egységének tudományos felelősével, amelyben hivatalba kellett volna lépnie. A KKK‑nál való hivatalba lépésének időpontját 2006. április 1‑jében állapították meg.
16 A felperes a KKK emberi erőforrások csoportjához be is nyújtotta az aktájában lévő valamennyi iratot, ahogyan azokat korábban az EPSO‑nak megküldte. Ezt követően úgy döntött, hogy megszünteti az SNS‑nél fennálló munkaviszonyát, és egyéb állásajánlatokra nem jelentkezik.
17 A KKK emberi erőforrások egységétől érkezett 2006. március 3‑i e‑mailben a felperest felkérték arra, hogy nyújtsa be a szakmai tapasztalatára vonatkozó valamennyi kiegészítő dokumentumot, hogy meg tudják állapítani különösen a tanulmányoknak, valamint a kutatási doktorátusa keretében a kutatásnak szentelt időszakot. A felperes e kérésnek eleget tett.
18 2006. március 20‑án a felperes, mivel még nem kapott hivatalos állásajánlatot, e‑mailben felvette a kapcsolatot az EFVI fent említett tudományos felelősével, aki biztosította őt arról, hogy érdeklődni fog az illetékes szolgálati egységnél.
19 2006. március 21‑én a KKK emberi erőforrások egységével folytatott telefonbeszélgetést követően a felperes utóbbitól e‑mailt kapott, amelyben arról tájékoztatták, hogy a kért kiegészítő dokumentumok megküldését követően még kételyek állnak fenn azon kérdést illetően, hogy a felperes 2004. április 30‑án teljesítette‑e az EPSO/B/23/04. sz. versenyvizsgán való részvételhez szükséges vizsgára bocsátási feltételeket.
20 2006. március 25‑én a felperes eljuttatta a KKK‑nak a NEST igazgatójának levelét, amely igazolja a 2001. február 1‑jétől 2004. április 30‑ig tartó időszakban végzett kutatási tevékenységeit.
21 2006. április 7‑i határozatában a KKK főigazgatója úgy vélte, hogy a felperes pályázata nem vehető figyelembe azon tényre tekintettel, hogy utóbbi nem teljesítette a szóban forgó versenyvizsgához kapcsolódó vizsgára bocsátási feltételeket. Az említett igazgató ugyanakkor úgy határozott, hogy az említett versenyvizsga tartaléklistájához a Bizottság szervezeti egységeinek tájékoztatása érdekében erre vonatkozó megjegyzést fűznek. E határozatot a 2006. április 17‑i levélben közölték a felperessel.
22 2006. június 19‑én a felperes az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése alapján a megtámadott határozat ellen panaszt nyújtott be úgy érvelve, hogy e határozat figyelmen kívül hagyta szakmai tapasztalatának időtartamát, amely öt év és nyolc hónap.
23 A felperes 2006. augusztus 21‑én magyarázó dokumentumot is küldött, amelyet a Bizottság kiegészítő, azonban megkésett panasznak minősített, amely szerinte nem egészítheti ki érvényesen a 2006. június 19‑i panaszt.
24 A felperessel 2006. november 13‑án közölt 2006. szeptember 22‑i határozatával a kinevezésre jogosult hatóság a panaszt elutasította.
25 A panaszt elutasító határozatban a kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsga‑kiírás értelmében szakmai tapasztalatnak tekintette a felperes által 1993 szeptembere és 1998 augusztusa között a fizikai licenciátus megszerzése érdekében folytatott tanulmányok éveit, éspedig az említett kiírás A. címe II. 2. pontja második bekezdésének megfelelően a maximális kétéves időtartamban, valamint az 1998 augusztusától 2000 márciusáig tartó egy év és hét hónapos időszakot, amikor a felperes az UAM‑en munkavállalóként dolgozott. Megtagadta azonban a felperes egyéb tevékenységi időszakainak e címen való figyelembevételét. Különösen a következőkről van szó:
– a 2001. február 1. és 2004. január 30. közötti 36 hónap, amikor a felperes az SNS‑en végzett kutatási doktorátusa keretében együttműködött a NEST‑tel;
– a 2004. február 2. és április 30. – a versenyvizsga‑kiírás szerint a pályázatok benyújtásának határideje – közötti 3 hónap, amikor a felperes kutatási szerződés keretében tevékenykedett az SNS‑en.
26 Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság a felperesnek csak három év és hét hónap szakmai tapasztalatot ismert el, és megállapította, hogy nem éri el a versenyvizsga‑kiírásban megkövetelt négyéves gyakorlatra vonatkozó határt.
A felek kérelmei
27 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– szükség esetén semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a panaszt elutasító 2006. szeptember 22‑i határozatát;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
28 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a jogszabályoknak megfelelően határozzon a költségekről.
A jogkérdésről
29 Keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik. E jogalapok közül az első eljárással való visszaélésen, a második a versenyvizsga‑kiírás által előírt jogi keret megsértésén, valamint nyilvánvaló értékelési hibán és az indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik pedig a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. A másodlagosan hivatkozott negyedik jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul.
Az egyrészről eljárással való visszaélésre, másrészről pedig a versenyvizsga‑kiírás által előírt jogi keret megsértésére, valamint nyilvánvaló értékelési hibára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első két jogalapról
A felek érvei
30 Az első jogalapot illetően a felperes – miután emlékeztetett a versenyvizsga‑bizottság munkája feletti bírósági felülvizsgálat korlátaira, mivel a közösségi bíróság csak nyilvánvaló értékelési hibát szankcionálhat – úgy érvel, hogy ugyanezen korlátok vonatkoznak a kinevezésre jogosult hatóság által a vizsgabizottság határozatai felett gyakorolt felülvizsgálatra is, különösen a szóban forgó versenyvizsgához kapcsolódó vizsgára bocsátási feltételeket illetően.
31 Márpedig a jelen ügyben a vizsgabizottság, anélkül hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, úgy ítélte meg, hogy a felperes teljesíti a versenyvizsgára bocsátás feltételeit, különösen a szakmai tapasztalat időtartamára vonatkozó feltételeket.
32 A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat eljárással való visszaélés révén jött létre, mivel a kinevezésre jogosult hatóság a vizsgabizottságnak a képesítés megszerzéséről szóló tanúsítványokra és az érdekelt szakmai tapasztalatára vonatkozó értékelését a sajátjával váltotta fel, noha a vizsgabizottság semmilyen nyilvánvaló értékelési hibát nem követett el.
33 A Bizottság ezzel szemben úgy érvel, hogy igaz ugyan, hogy valamely, képesítés megszerzéséről szóló tanúsítványok és vizsgák alapján lefolytatott versenyvizsga bizottsága széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók által benyújtott oklevelek vagy szakmai tapasztalatuk értékelése során, a kinevezésre jogosult hatóságot azonban az általa meghozandó külön határozatot illetően nem kötheti a vizsgabizottság jogellenes határozata (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑306/04. sz., Luxem kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑263. és II‑1209. o.] 23. pontját). A kinevezésre jogosult hatóság tehát a megtámadott határozat elfogadásakor semmilyen eljárással való visszaélést nem követett el.
34 A második jogalapot illetően a felperes elsődlegesen úgy érvel, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a „szakmai tapasztalat” fogalmát illetően megsértette a versenyvizsga‑kiírás által előírt jogi keretet, és nyilvánvaló értékelési hibát követett el.
35 A felperes szerint a versenyvizsga pályázóitól megkövetelt szakmai tapasztalatot az ítélkezési gyakorlat értelmében kizárólag a kérdéses versenyvizsgának az ellátandó feladatok általános leírásából következő céljai alapján kell értelmezni (az Elsőfokú Bíróság T‑50/89. sz., Sparr kontra Bizottság ügyben 1990. május 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑207. o.] 18. pontja, a T‑101/96. sz., Wolf kontra Bizottság ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑351. és II‑949. o.] 74. pontja és a T‑329/03. sz., Ricci kontra Bizottság ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑69. és II‑315. o.] 52. pontja).
36 A jelen ügyben a versenyvizsga célja az volt, hogy a versenyvizsga‑kiírás A. címének I. pontjában kifejtett feladatok ellátása érdekében a „2. terület: fizika, anyagtudomány, mechanika és elektronika” terén elkészítsék a technikusok felvételi tartaléklistáját.
37 A felperes emlékeztet arra, hogy a versenyvizsga‑kiírás A. címének „Oklevelek vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok” című II. 1. pontja szerint „[a] pályázóknak középfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevéllel kell rendelkezniük”. A szakmai tapasztalatot illetően ugyanezen cím II. 2. pontja szerint „[a] pályázók a középfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél vagy bizonyítvány megszerzését követően teljes munkaidőben legalább négyéves szakmai tapasztalatot szereztek, ebből két évet a feladatok jellegével összefüggésben”. A versenyvizsga‑kiírás ugyanezen pontjának második bekezdése még pontosította, hogy „szakmai tapasztalatként és legfeljebb kétéves időtartamban figyelembe veszik a következőket:” „az A. cím I. pontjában meghatározott feladatok [a jelen ügyben a fizika stb. területén tevékenykedő technikusok feladatainak] ellátására felkészítő minden további képzési, tanulmányi vagy kutatási időszak, amelyet legalább a versenyvizsgán való részvételre jogosító oklevéllel egyenértékű szintű oklevél igazol”.
38 A versenyvizsga‑kiírás A. címe II. 2. pontjának második bekezdése azonban nem vonatkozik a versenyvizsga‑kiírásban említett állások keretében végzendőknél magasabb szintű feladatok – úgymint az egyetemi tanár, kutatásvezető vagy csoportkutató feladatai – ellátására felkészítő tanulmányi, kutatási, továbbképzési vagy szakosodást szolgáló tevékenységekre, valamint minden olyan tanulmányi, kutatási, továbbképzési és szakosodást szolgáló tevékenységre, amelyek egyetemi szintű ismereteket vagy ennek megfelelő szintű szakmai tapasztalatot megkövetelő vezetési, fejlesztési és tanulmányi feladatok ellátására készítenek fel. Az ilyen tevékenységeket teljes mértékben a versenyvizsga‑kiírás értelmében „a feladatok jellegével összefüggésben” lévő szakmai tapasztalatnak kellene minősíteni, feltéve hogy az EK‑Szerződés és a belső piac szabadságaira vonatkozó közösségi ítélkezési gyakorlat értelmében gazdasági tevékenységekről van szó.
39 Márpedig a jelen ügyben a felperes az SNS‑sel és különösen a NEST‑tel való együttműködése keretében a 2001. február 1‑jétől 2004. április 30‑ig tartó időszakban kutatási tevékenységeket végzett, folyamatosan alkalmazva a versenyvizsga‑kiírásban említett kísérleti technikákat, így készülve fel a technikusétól eltérő feladatok és kötelezettségek teljesítésére is.
40 A felperes által az SNS‑en végzett kutatások és az általa folytatott szakmai továbbképzés ugyanis feltételezi a versenyvizsga‑kiírásban említett kísérleti technikák ismeretét, és nem jelent az e technikák használatára „felkészítő” képzési, tanulmányi vagy kutatási tevékenységet. A felperes szerint ez érvényes mind azon időszakra, amikor az SNS‑en és a NEST‑nél kutatási doktorátusát végezte, mind pedig a kutatási szerződésével lefedett ezt követő időszakra.
41 Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság azzal, hogy a szóban forgó tevékenységeket a versenyvizsga‑kiírásban meghatározott feladatok ellátására felkészítő „további képzési, tanulmányi vagy kutatási időszaknak” minősítette, megsértette a versenyvizsga‑kiírás által létrehozott jogi keretet, és nyilvánvaló értékelési hibát követett el.
42 A felperes által végzett tevékenységek gazdasági jellegét illetően előbbi a kutatási doktorátusa alatt a kutatási tevékenység díjazása címén évente körülbelül 8 000 eurós hozzájárulást („contributo didattico”) kapott, vagyis havonta 690 eurót, miközben a megélhetési költségek, úgymint az étkezdei és szállásköltség külön átvállalás, valamint az SNS általi konkrét vizsgálat tárgyát képezték, a kurzusok látogatása és a kísérleti berendezések használata pedig ingyenes volt. A felperes e tekintetben emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint sem a munkaviszony sui generis jogi jellege, sem a díjazás anyagi fedezetének forrása vagy a díjazás alacsony szintje nem lehet következménnyel a közösségi jog értelmében vett munkavállalói minőségre (lásd különösen a Bíróság 53/81. sz. Levin‑ügyben 1982. március 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 1035. o.] 16. pontját és a C‑456/02. sz. Trojani‑ügyben 2004. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑7573. o.] 16. pontját).
43 Továbbá a kutatási szerződés évente 15 493,71 euróban, vagyis havonta 1 291,15 euróban megállapított kutatási ösztöndíjat (assegno di ricerca) irányzott elő, amely Olaszországban az egyetemi kutatók szokásos díjazásának felel meg. A kutatási szolgáltatások és az ennek ellenében fizetett díjazás között kölcsönös viszony állt fenn.
44 A felperes hozzáteszi, hogy az olasz jogszabály, amelyre a kutatási szerződés 2. cikke utal, előírja a társadalombiztosítási járulékok levonását minden, folyamatos és összehangolt együttműködés keretében, de alárendeltség nélkül végzett munkavégzési tevékenység esetén, ahogyan a jelen ügyben is erről volt szó. Ezen, különösen a doktori ösztöndíjakra alkalmazandó jogszabály szerint a kutatási szerződés jogosultját – ahogyan a doktoranduszt – nem hallgatónak, hanem a munkáltatójának irányítása alá nem rendelt független munkavállalónak kell tekinteni.
45 Másodlagosan a felperes előadja, hogy még ha az alkalmazandó nemzeti jog szerinti minősítéseket fogadjuk is el, a kutatási doktorátus keretében végzett tevékenység az olasz jog szerint szellemi jellegű független szakmai tevékenységnek tekintendő.
46 A felperes arra következtet, hogy mind a kutatási doktorátus, mind pedig a kutatási szerződés keretében általa végzett munkát a versenyvizsga‑kiírás értelmében szakmai tapasztalatnak kell minősíteni.
47 A felperes által elsődlegesen előadott érvekre válaszolva a Bizottság úgy véli, hogy az előbbi által benyújtott igazolások megerősítik, hogy mind a kutatási doktorátus, mind pedig a kutatási szerződés keretében végzett tevékenységek tanulmányi és kutatási tevékenységeket, nem pedig a versenyvizsga‑kiírás értelmében vett szakmai tapasztalatot jelentenek. A vizsgabizottság tehát a felperes szakmai tapasztalatának a szóban forgó versenyvizsgára bocsátás céljából történő értékelésekor nyilvánvaló értékelési hibát követett el. A fent hivatkozott Luxem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontjának megfelelően a kinevezésre jogosult hatóság a saját hatáskörei gyakorlása során köteles volt eltérni a vizsgabizottság határozatától.
48 Közelebbről a felperes által benyújtott igazolások egyikéből sem tűnik ki, hogy a felperes a 2001. február 1. és 2004. január 31. közötti időszakban valóban munkaviszonyban volt. Sőt, az SNS igazgatójának a felperes által benyújtott 2001. január 29‑i levele sajátos, a felsőfokú tanulmányok folytatására jellemző terminológiát használ („hallgatók”, „tanulmányi ösztöndíj”, „tanulmányok”, „tanulmányi terv”).
49 A felperes által a szóban forgó időszakokban kapott „díjazást” illetően a Bizottság úgy véli, hogy az tanulmányi ösztöndíjat jelent, amely kizárja, hogy a felperes és az SNS közötti viszonyokat munkaviszonynak lehessen tekinteni.
50 Közelebbről a kutatási szerződést illetően a Bizottság úgy érvel, hogy maga e szerződés megfogalmazása szerint az általa létrehozott együttműködési viszonynak egyáltalán nincs alárendelt munka jellege. A felperes csupán a szerződésnek az adózással és társadalombiztosítási hozzájárulásokkal kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó 2. cikkét idézi, és nem említi annak 1. cikkét, amely kifejezetten kizárja, hogy a szerződés munkaviszonyt hozhat létre.
51 A felperes által másodlagosan előadott érvekre válaszolva a Bizottság úgy érvel, hogy valamely versenyvizsga‑kiírásban mind a szakmai tapasztalat időtartamát, mind pedig természetét illetően megfogalmazott követelményeket a kinevezésre jogosult hatóság határozza meg, és az említett kiírás által kijelölt keretek között a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A nemzeti jog csak annyiban releváns, amennyiben a versenyvizsga‑kiírás arra kifejezetten utal, amiről a jelen ügyben nincs szó.
52 Mindenesetre a doktori tanulmányok még az olasz jogszabályra tekintettel sem tekinthetők valódi szakmai tapasztalatnak, mivel az említett tanulmányok deklarált célja, hogy a hallgatók tanulmányi és kutatási tevékenységek révén bővítsék ismereteiket. Az SNS 2006. június 16‑i leveléből ugyanis kitűnik, hogy „[d]uring this whole period [the applicant] has carried out experimental research work […] [d]uring his first and second year at [SNS], [the applicant] also attended about 150 hours of formal courses and successfully passed the subsequent examinations[ ; t]his together with his technical and scientific achievements allow him to be entitled to apply for the ‘Diploma di Perfezionamento’ of [SNS]” („Ezen egész időszak alatt [a felperes] kísérleti kutatási munkát végzett […] Az [SNS]‑en eltöltött első két évben [a felperes] körülbelül 150 órányi előadást is látogatott, és az azokat lezáró vizsgákat sikeresen letette. Mindez, az elért műszaki és tudományos fejlődésen túl, feljogosítja őt arra, hogy kérje az [SNS] továbbképzési diplomáját”).
53 Még ha elfogadnánk is, hogy a felperes kizárólag a nemzeti jog szerint érveljen, ez egyáltalán nem támasztaná alá álláspontját, mivel az olasz jogszabály a kutató doktoranduszoknak nem biztosítja a független munkavállaló minőséget. Azon tény, hogy a kutató doktorandusz társadalombiztosítási rendszer hatálya alá tartozhat, nem bizonyítja, hogy az érdekelt ezen egyetemi tevékenysége révén ténylegesen szakmai tapasztalatot szerzett, mivel feladatai elsősorban tanulmányi és kutatási feladatok maradtak, lehetővé téve számára, hogy a hároméves kutatási doktorátusa végén akadémiai címet szerezzen.
54 Végül, ami a kutatási szerződést illeti, az a Bizottság szerint szintén csak kutatási tevékenységekre, nem pedig munkaviszonyra vonatkozik.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
55 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a versenyvizsga‑bizottságok főszabály szerint diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek a pályázók korábbi szakmai tapasztalatának mint a versenyvizsgára bocsáthatóság feltételének megítélésében, mind e szakmai tapasztalat természetét és időtartamát, mind pedig a betöltendő álláshely követelményeivel való többé vagy kevésbé szoros kapcsolatot illetően (az Elsőfokú Bíróság T‑214/99. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑257. és II‑1169. o.] 70. pontja, a T‑145/02. sz., Petrich kontra Bizottság ügyben 2004. március 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑101. és II‑447. o.] 34. pontja és a fent hivatkozott Ricci kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja). A közösségi bíróságnak az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat során annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy e jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan helytelen (a Bíróság 417/85. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1987., 551. o.] 14. és 15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑115/89. sz., González Holguera kontra Parlament ügyben 1990. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑831. o., kivonatos közzététel] 54. pontja; a fent hivatkozott Wolf kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 68. pontja; a T‑244/97. sz., Mertens kontra Bizottság ügyben 1999. február 11‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑23. és II‑91. o.] 44. pontja; a fent hivatkozott Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 71. pontja; a T‑332/01. sz., Pujals Gomis kontra Bizottság ügyben 2002. november 28‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑233. és II‑1155. o.] 41. pontja és a fent hivatkozott Ricci kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 45. pontja).
56 Ugyanezek az elvek érvényesek arra a felülvizsgálatra, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság gyakorol a versenyvizsga‑bizottságnak a versenyvizsgára bocsátás feltételeire vonatkozó határozatai felett (a fent hivatkozott Ricci kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontja). Így a kinevezésre jogosult hatóság saját hatáskörei gyakorlása során köteles nem a versenyvizsga‑bizottság határozatának megfelelően eljárni, amennyiben az a megkövetelt szakmai tapasztalat tekintetében nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz. Következésképpen abban az esetben, ha a versenyvizsga‑bizottság a pályázót jogosulatlanul bocsátja vizsgára, majd jogosulatlanul veszi fel az alkalmassági listára, a kinevezésre jogosult hatóságnak olyan indokolt határozattal kell megtagadnia e pályázó kinevezését, amely lehetővé teszi a Közszolgálati Törvényszék számára e határozat megalapozottságának megítélését (a fent hivatkozott Ricci kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontja és a fent hivatkozott Luxem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontja).
57 A jelen ügyben tehát a versenyvizsga‑kiírás követelményeinek és a felperes által benyújtott igazolásokban foglalt információknak az összevetése révén a Közszolgálati Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy a vizsgabizottság a felperes szakmai tapasztalatának értékelése során nyilvánvaló hibát követett‑e el. E vizsgálat ugyanakkor a vizsgabizottság álláspontjától eltérő megtámadott határozat megalapozottságának értékelésére is irányul.
58 A versenyvizsga‑kiírás A. címének II. 2. pontjából kitűnik, hogy a vizsgára bocsátáshoz a pályázóknak a középfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél vagy nemzeti bizonyítvány megszerzését követően teljes munkaidőben legalább négyéves szakmai tapasztalatot kellett szerezniük, ebből két évet a feladatok – vagyis az említett kiírás A. címének I. pontjában részletezett feladatok – jellegével összefüggésben.
59 Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a kinevezésre jogosult hatóság a felperes által szerzett szakmai tapasztalatnak ismert el egy három év és hét hónapos időszakot, azaz az érdekelt által 1993 szeptembere és 1998 augusztusa között folytatott fizikai tanulmányokra tekintettel a versenyvizsga‑kiírás A. címe II. 2. pontja második bekezdésének megfelelően két év egyetemi tanulmányokat, valamint egy évet és hét hónapot, amikor a felperes 1998 augusztusától 2000 márciusáig az UAM‑en munkaviszonyban volt.
60 A jogvita különösen a felperes két másik tevékenységi időszakára vonatkozik:
– egyrészről a NEST‑nél a kutatási doktorátus keretében 2001. február 1‑jétől 2004. január 30‑ig tartó tevékenységi időszak, és
– másrészről az SNS‑sel fennálló kutatási szerződés keretében letöltött, 2004. február 2‑től 2004. április 30‑ig – a versenyvizsgára való jelentkezés határidejéig – tartó időszak.
61 Azon kérdés eldöntése előtt, hogy a szóban forgó időszakok beletartoznak‑e a versenyvizsga‑kiírás értelmében vett szakmai tapasztalat fogalmába, meg kell vizsgálni, hogy azok a versenyvizsga‑kiírás A. címe II. 2. pontjának második bekezdése értelmében „szakosító képzés vagy szakmai továbbképzés” időszakának vagy további „képzési, tanulmányi vagy kutatási” időszakoknak tekinthetők‑e, amelyek szakmai tapasztalatként csak legfeljebb kétéves időtartamban vehetők figyelembe. Márpedig a jelen ügyben a kinevezésre jogosult hatóság e címen és kétéves időtartamban már figyelembe vette a felperes által 1993 szeptembere és 1998 augusztusa között folytatott fizikai tanulmányok éveit.
62 E tekintetben a vitatott időszakok nem tartozhatnak a versenyvizsga‑kiírás A. címe II. 2. pontja második bekezdésének hatálya alá, mivel – ahogyan a felperes jogosan megjegyzi – azok mint olyanok nem tudtak felkészíteni az ugyanezen cím I. pontjában meghatározott feladatok ellátására. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az ESPO/B/23/04. sz. versenyvizsga célja B 5/B 4 (a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése értelmében később B*3, majd AST 3) besorolási fokozatú technikusok felvétele volt. E körülmények között nem lehet azt állítani, hogy a doktori tanulmányok vagy az egyetem utáni kutatások az AST 3 csoportba tartozó feladatok ellátására „készítenek fel”, amelyekbe a személyzeti szabályzat I. melléklete szerint például a „technikus gyakornok” feladatai is tartoznak.
63 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a vitatott időszakokban a felperes által folytatott tevékenységek a versenyvizsga‑kiírás A. címe II. 2. pontjának második bekezdése értelmében nyilvánvaló hiba nélkül a tulajdonképpeni szakmai tapasztalat fogalmába tartozhatnak‑e. A Bizottság szerint nem munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végzett tevékenység időszakairól, hanem egyértelműen tanulmányi időszakokról van szó; a felperes szerint a szóban forgó időszakok egyértelműen önálló vállalkozóként végzett tevékenység időszakait jelentik.
64 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a megkövetelt szakmai tapasztalat fogalmát kizárólag a kérdéses versenyvizsgának az ellátandó feladatok általános leírásából következő céljai alapján kell értelmezni (a fent hivatkozott Ricci kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontja). A versenyvizsga‑kiírásnak a nemzeti jogszabályok sajátosságai fényében való értelmezése elkerülhetetlenül eltérő bánásmódot eredményezne a különböző állampolgárságú pályázók között, figyelemmel éppen az egyetem utáni rendszerek közötti nemzeti különbségekre (lásd analógia útján a fent hivatkozott Sparr kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 18. pontját és a fent hivatkozott Wolf kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 74. pontját).
65 Először is a kutatási doktorátus keretében eltöltött 36 hónapos időszakot illetően nem vitás, hogy – még ha a felperes ezen időszakban 150 órányi előadást is látogatott – ahogyan az iratokból kitűnik, fizikai licenciátus és anyagtudományi licenciátus birtokában a félvezetők és a nanotudomány területén magas szintű kutatási tevékenységeket végzett a NEST számára, amely tevékenységek éppen összefüggésben vannak a versenyvizsga‑kiírás A. címének I. pontjában említett feladatok természetével.
66 Az ilyen – ahogyan a Bizottság a tárgyaláson elismerte – a KKK keretében végezhető tevékenységekhez hasonló tevékenységeket a versenyvizsga‑kiírás értelmében megkövetelt szakmai tapasztalatnak kell tekinteni:
– ha azok egyrészről valósak és ténylegesek, kivéve a tanulmányok keretében folytatott olyan kutatási tevékenységeket, amelyek annyira csekély jelentőségűek, hogy csupán mellékesnek és járulékosnak minősülnek, és
– ha másrészről díjazottak, azzal hogy a díjazás mértéke – még ha nem is éri el a minimális garantált díjazást – nem lehet semmilyen következménnyel a szakmai tapasztalat minősítésére (lásd analógia útján a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a valós és tényleges gazdasági tevékenységek minősítését illetően a fent hivatkozott Trojani‑ügyben hozott ítélet 16. pontját).
67 A munkavállalói, illetve önálló vállalkozói jogviszonynak a nemzeti jog szerinti sui generis jogi jellege, valamint a díjazás forrásainak eredete vagy elnevezése szintén nem lehet meghatározó a versenyvizsga‑kiírás értelmében megkövetelt szakmai tapasztalatként való minősítés során.
68 Márpedig nem vitás, hogy a felperes 36 hónapon keresztül egy közös kutatóvállalatnál ténylegesen magas szintű kutatási tevékenységeket végzett, amelyek ellenében havonta 690 eurót kitevő – ugyan korlátozott, de tényleges – díjazást kapott, miközben a megélhetési költségeit az SNS közvetlenül átvállalta.
69 Még ha figyelembe vesszük is a felperes által látogatott 150 órányi előadásra szánt időt, a vizsgabizottság az ilyen tevékenységi időszakot a szakmai tapasztalat kiszámításakor nyilvánvaló értékelési hiba nélkül érvényesen figyelembe vehette legalább teljes munkaidőben vett öthónapos időszakként, vagyis a négyéves szakmai tapasztalat eléréséhez a felperesnek hiányzó időszakként (lásd analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑293/03. sz., Giulietti kontra Bizottság ügyben 2006. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., II‑A‑2‑19. o.] 72. pontját).
70 Azon körülmény, hogy a szóban forgó kutatási tevékenységek fejleszthették a felperes képzettségét, és lehetővé tehették számára, hogy később doktori címet szerezzen, mint olyan nem akadályozhatja a versenyvizsga‑kiírás értelmében szakmai tapasztalatnak való minősítésüket.
71 Másodszor még inkább ugyanezen következtetést kell levonni a 2004 februárjától áprilisáig tartó három hónapot illetően, amikor a felperes kutatási szerződés keretében tevékenykedett az SNS‑en, és körülbelül havonta 1 290 euró díjazást kapott.
72 A fentiek összességére figyelemmel és a jelen ügy körülményeire tekintettel meg kell állapítani, hogy a kinevezésre jogosult hatóság helytelenül vélte úgy, hogy a versenyvizsga‑bizottság mind a versenyvizsga‑kiírás megfogalmazására, mind a szóban forgó tevékenységek természetére tekintettel nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a felperes szakmai tapasztalatának kiszámításakor figyelembe vette az ez utóbbi által 2001 februárja és 2004 áprilisa között a kutatási doktorátusa és a kutatási szerződése keretében végzett tevékenység időszakait. Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, nélkül hogy a kereset alátámasztása érdekében hivatkozott másik két jogalapot meg kellene vizsgálni.
A költségekről
73 Az eljárási szabályzat 122. cikke értelmében az említett szabályzat II. címének a költségekről és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekről szóló 8. fejezetének rendelkezései csak az ezen eljárási szabályzat hatálybalépését, vagyis 2007. november 1‑jét követően a Törvényszékhez benyújtott ügyekre irányadók. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandók a Törvényszéken ezen időpont előtt folyamatban lévő ügyekre.
74 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell az összes költség viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Közösségek Bizottsága Közös Kutatóközpontjának (KKK) főigazgatója által 2006. április 7‑én hozott azon határozatot, amely nem vette figyelembe a Cesar Pascual García által a COM/2005/2969. sz. álláshirdetésre benyújtott pályázatot, továbbá az EPSO/B/23/04. sz. versenyvizsga eredményeként összeállított tartaléklistához a szervezeti egységeket arról tájékoztató megjegyzést fűzött, hogy a felperes nem felelt meg a fent említett nyílt versenyvizsgához kapcsolódó vizsgára bocsátási feltételeknek.
2) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
Van Raepenbusch | Boruta | Kanninen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. május 22‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Van Raepenbusch |
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT‑ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu