A Törvényszék (kibővített ötödik tanács) T-452/20. sz. Meta Platforms Ireland kontra Bizottság ügyben 2023. május 24-én hozott ítélete ellen a Meta Platforms Ireland Ltd, korábban Facebook Ireland Ltd által 2023. augusztus 3-án benyújtott fellebbezés
(C-496/23. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Meta Platforms Ireland Ltd, korábban Facebook Ireland Ltd (képviselők: D. Jowell KC, D. Bailey barrister-at-law, J. Aitken, D. Das, S. Malhi és R. Haria solicitors, T. Oeyen avocat)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
semmisítse meg a 2020. december 11-i C(2020) 9229 final bizottsági határozattal módosított, az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40684 – Facebook Marketplace ügy) 2020. május 4-én hozott C(2020) 3013 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat);
illetve másodlagosan:
a megsemmisítés iránti kérelem első és második jogalapjára vonatkozóan utalja vissza ügyet a Törvényszék elé újbóli vizsgálat céljából; és
kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás összes költségének viselésére, valamint a megtámadott ítéletben foglalt költségviselésre való kötelezést a fellebbezés eredményére figyelemmel igazítsa ki.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik.
Az első fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen utasította el az első jogalapot, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 87–108. pontban megállapította, hogy a megtámadott ítélet 87. és 102. pontjában szereplő keresőkifejezések megfelelnek az 1/2003 rendelet1 18. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglalt szükségesség elvének. Közelebbről:
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 92., 93–95., 99. és 103. pontjában, amikor lényegében azt állapította meg, hogy a szükségesség elve már csak azért is teljesül, mert – teljes egészében absztrakt módon vizsgálva – a Bizottság észszerűen feltételezhette, hogy a keresőkifejezések segíthetik annak megállapításában, hogy a vitatott határozat (1) preambulumbekezdésében szereplő magatartás megvalósult-e. A Törvényszék nem tulajdonított semmilyen (illetve elegendő) jelentőséget annak a körülménynek, hogy a Bizottság által kiválasztott, indokolatlanul általános keresőkifejezések, amennyiben azokat a teljes időszak vonatkozásában a letétkezelő valamennyi dokumentumára alkalmazzák, szükségképpen a vizsgálattal semmilyen összefüggésben nem álló dokumentumok jelentős túlsúlyát eredményezik (amelyek közül számos dokumentum érzékeny személyes vagy üzleti szempontból bizalmas információkat tartalmaz) olyan körülmények között, amikor a Bizottság előzetesen tudatában volt annak, hogy megközelítése szükségképpen ilyen eredményre vezet majd.
A Törvényszék a megtámadott ítélet 99. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a dokumentumok a vizsgálat szempontjából „csak azt követően” tekinthetők irrelevánsnak, „hogy a keresőkifejezéseket a felperes adatbázisaiban lefuttatták”. A gyakorlatban az ilyen megközelítés azzal a valós kockázattal jár, hogy a szükségesség elve jogilag érvényesíthetetlenné válik. Korlátlan diszkrecionális jogkört biztosít ugyanis a Bizottságnak, és feleslegessé teszi a szükségesség elvét. A szükségesség (és az arányosság) jogi követelményének nem megfelelő értelmezésével lehetővé teszi azt, hogy a hatóság nyilvánvalóan túlságosan tág keresőkifejezéseket alkalmazzon jelentős számú dokumentumra, ami találatként hatalmas mennyiségű irreleváns és bizalmas dokumentumot eredményez. A 99. pont továbbá figyelmen kívül hagyta és elferdítette a fellebbező azon bizonyítékainak valódi értelmét, amelyek szerint a Bizottság előzetesen tudatában volt annak, hogy a tág keresőkifejezések mechanikus alkalmazása – szükségképpen – túlnyomó többségben irreleváns dokumentumokat fog eredményezni (és így is történt).
A Törvényszék a 105–106. pontban is tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatokra alkalmazandó jogi keretet az információkérés szempontjából relevánsnak tekintse, és lehetővé tette a Bizottság számára, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke alapján végzett helyszíni vizsgálatok során nyújtottakkal egyenértékű biztosítékok vagy szűrők nélkül kérjen dokumentumokat.
A második fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 75. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, és nem adott megfelelő indokolást, amikor úgy ítélte meg, hogy „a szükségesség elve Bizottság általi tiszteletben tartásának átfogó értékelése nem megfelelő”.
A harmadik fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen utasította el a második jogalapot, és tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 179–185. pontjában, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság kérhet személyes információkat tartalmazó és egyúttal a fellebbező üzleti tevékenységeihez is kapcsolódó dokumentumokat anélkül, hogy a személyes információk tekintetében bármilyen biztosítékot vagy szűrést biztosítana.
____________
1 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).